28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2018. október 28. 14:14 | Link

Moon Jun Seo
kinézet

Közeleg Szira és a húgom Virág születésnapja is én pedig nem túl kreatívan azt gondoltam, könyvet ajándékozok mindkét nőnek. Az mondjuk már más tészta, hogy mit, mert elég különbözőek és még véletlenül sincs bennük semmi hasonlóság. Így eléggé feladják a leckét választás terén. Ettől függetlenül bízom benne, hogy Őszike néni boltjában találok mindkettőjüknek megfelelő kötet, még akkor is ha órákig kell böngésznem a polcok között. Na és persze az sem kizárt, hogy magamnak is találok pár érdekes olvasni valót.
Szóval viszonylag lelkesen nyitok be az üzletbe és kezdem el kutatni a polcokat el-elolvasva a címeket, egy-egy kötet lekapva és bele is pillantva a tartalomba. Ahogy így haladok egyik polctól a másikig, megakad a szemem egy könyvön. "Mágikus megtermékenyítés: mindenre van megoldás". Elkerekednek a szemeim, még el is pirulok, érzem. Egy pillanatig habozok aztán csak lekapom a könyvet és a kosaramba teszem. Leveszek másik két ártatlannak tűnő kötet is, csakhogy takarják a nem mindennapi címet, és tovább nézelődöm. Egy inkább gyerekeknek szóló részhez érek és rögtön temérdek ötletem támad, Szirának és Virágnak is vehetek nyugodtan gyerekkönyvet. Más-más érvvel, de biztos vagyok benne, hogy örülni fognak. A kosaramat a földre teszem és érdeklődve pásztázom a könyvek gerincét. Annyira elmerülök az olvasgatásban, hogy észre sem veszem, nem vagyok itt egyedül, s egyszer csak egy nyújtózó kézre leszek figyelmes.
A könyvért nyúlok, amit le akar venni: Én kicsi pónim? Érdekes, belelapozok, elmosolyodom. Virág rettentően örülne ennek, de nem vagyok ennyire gonosz.
- Tessék, - adom pár másodperc után oda a... srácnak? a könyvet. Egy pillanatig talán meglepettnek tűnök, de nagyon gyorsan túl teszem magam a dolgon. Semmit nem jelent, hogy ő pont ez a könyvet akarta, elvégre én is másoknak nézek könyvet - Ugye ezt szeretted volna? - kérdezem kissé azért még bizonytalanul és visszanézek a felső poncra ahonnan a könyvet vettem le, hogy milyen más kötetek akadnak még ott.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2018. október 28. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 28. 14:55 | Link



Gondoltam veszek valami csodás könyvet, mert miért ne? Úgyhogy ma szépen lejöttem könyvucit venni. Bejártam majdnem az egész boltot, és a mesekönyvuciknál egyszer csak meglátom hogy van Én kicsi pónim. Jó, ez jó lesz... öhm, nem nekem a húgomnak! Igen, a húgomnak! Vagy nem? Majd közösen elolvassuk hugesszel! Vagy hugesszal? Hogy kell ezt toldalékolni? Nekem ez nem megy. És persze hogy magasan van! De miért kell ilyen magasan lennie? Miért kell magas polcokat gyártani?
És valaki leveszi, és belelapoz. Nyaa, ha most elviszi én lehet kiakadok. Volt már olyan, hogy egy boltban valamit nem értem el, aztán jött valaki, levette, berakta a kosarába, és elsétált. Kicsit sem akadtam ki, és remélem lehet érezni a szarkazmust. De a boltokban szoktak lenni furcsa dolgok. Például egyszer láttam egy nénit aki telerakta dinnyével a kosarát. Akkor értettem meg hogy kiről szólnak matekórán a szöveges feladatok. Nem akarom tudni mit kezd annyi dinnyével. Megkérdeztem pár osztálytársamtól hogy szerintük mit, erre az egyik azt mondta, hogy biztos sütit süt belőlük. Sütit dinnyéből? Biztos van olyan, csak szerintem nagyon furcsa egy olyan süti. De lehet finom. Hmm, milyen lehet csokis sütiben? Egyszer ki kéne próbálni...
- Köszönöm! - mosolygok rá mikor odaadja, és kiveszem a kezéből - Igen. - ez lehet nagyon fura. Lehet nem a mesekönyveknél kellett volna nézelődnöm és akkor nem láttam meg volna ezt a könyvet? És miért is akarom megvenni? A húgomnak, természetesen, ááá még véletlenül sem magamnak, nem, én nem! Majd együtt olvassuk el, vagy én neki, tud olvasni, de nem baj, majd felolvasom neki! Színes pónik, rossz nem lehet... vagyis... csak rossz lehet, csak rosszul mondtam, vagyis gondoltam mert nem mondtam ki hangosan. Remélem.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2018. október 28. 15:46 | Link

Moon Jun Seo
kinézet

- Nincs mit - felelem könnyedén és ahogy bebizonyosodik, hogy valóban ezt a könyvet szerette volna, tovább nézelődöm, hogy akad-e másik, hasonlóan színes és pónis, vagy unikornisos, amit a húgomnak adhatnék. Mert bár Virág már felnőtt, azért belül ő örökre kislány marad és egész biztos, hogy értékelne egy ilyen könyvet. De a többi cím inkább Disney klasszikusnak menne el, mint póninak, így megkerülöm a fiút és odébb állok, tovább kutatva megfelelő könyv iránt. A kosaramról teljesen megfeledkezem, az ott marad a fiútól alig két lépésre én viszont gyorsan böngészem a címeket és hamar két-három polccal odébb vagyok. A mese könyvek véget érnek, helyettük olyanokba botlok, amiket még véletlenül sem olvasnék el. Gyorsan fordulok is és a bolt egy másik sarka felé veszem az irányt. Szakács könyvek! Ez tetszik. Én annyira nem szeretek főzni bár tudok - a szükség nagy úr, a speciális diéta mindenre megtanít - Szira pedig nagyon igyekszik, de neki sem megy mindig minden jól. Most hogy nagy hype a szénhidrát mentes vagy alacsony szénhidrátú diéta talán találok olyan kötetet, ami hasznos lenne. Bár kétlem, hogy ez jó ajándék, mert végső soron én járnék jól vele, nem ő. De azért nézelődöm rendesen, hátha... Ha nem leszek elégedett a végén még vehetek neki egy másik könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 28. 20:42 | Link



Berakom a kosaramba a könyvet, és tovább nézelődök. Mennék valami fantasy könyvet keresni, mikor majdnem felesek valamiben. Kosár. Nem... nem azé az emberé aki levette a könyvet? Más nagyon nincs a közelemben, meg nem is volt. Gondolok egyet, felkapom a kosarat, és megindulok abba az irányba amerre a férfi ment. Oké, elég furán nézhetek ki, hogy kettő kosárral megyek, de na. Meg is találom az embert, és megbököm a vállát.
- Elnézést, ez nem a maga kosara? - nyújtom oda a tárgyat Ha nem... akkor nem, akkor majd vissza viszem, de ahogy látom nincs nála kosár, vagy bármi ilyesmi. Kosaran kívül még mibe lehetne rakni? Táskába, de azt csak fizetés után, kivéve ha az ember rabló. De annak mi értelme? Nem tudom, ők tudják. De nem ismerek tudtommal egy rablót se, ezért nem tudok egyet se megkérdezni hogy miért! Új pont a bakancslistámra, megkérdezni egy rablót hogy miért jó neki. De nem úgy akarok egy rablóval találkozni hogy engem rabol ki, vagy a családomat, vagy valamelyik barátomat. Úgy hogy például az utcán. De úgy meg nem tudom hogy az! Ha rá lenne írva a hátára hogy RABLÓ, akkor tudnám hogy egy rabló, de amúgy nem, mert nem látok bele a fejébe! Ha belelátnék az emberek fejébe, akkor mit látnék? Látnám a gondolatait? Hallanám? Olvasnám? Látni hogy tudnám látni? Mint a simeknek ilyen buborékok lebegnének a fejük felett, vagy mi?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2018. október 28. 21:20 | Link

Moon Jun Seo
kinézet

Elmélyülten ácsorgok a szakács könyvek előtt, amikor valaki megszólít. A hang fiatal és magáz, és amikor megfordulok a korábbi fiú áll velem szemben. Az első döbbentségem, hogy ennyire öregnek látszom, hogy már magáznak, után jön az újabb, hogy a kezében egy kosár helyett kettő van.
- Az enyém? - kérdezek vissza kissé értetlenül és lepillantok a felém nyújtott kosárra. Nem ismerem fel a benne lévő könyveket, s már majdnem rávágom, hogy nem, nem az enyém, amikor eszembe jut, hogy mi volt a kosaramban és hogy gondolkozás nélkül dobtam rá két másik könyvet. Most látom, hogy az egyik "Az anyaság nehézségei" és ahogy a kosárért nyúlok és arrébb tolom a kötetet, hogy lássam az alatta lévőket egy másik csodás cím tárul fel előttem: "Lingam masszás..." ezt már nem is olvasom tovább. Te jó ég.
- Határozottan nem - vágom rá, de érzem, hogy enyhén elpirulok. Pedig látom, hogy az áhított könyvem is ott lapul harmadiknak a kettes alatt. De khm... Mit gondolhat egy ilyen kis srác, aki engem magáz, hogy ilyen könyveket akarok venni. Bár a masszázs lehet nem is rossz... Megrázom a fejem, aztán rájövök, hogy ez sem javít a kialakuló cikis helyzeten.
- Öhm... de tudod mit? Inkább viszem én. A te kezedben hülyén néz ki. Amúgy meg... - Elveszem tőle a kosarat, játszva a jó fej nagy tesót, de aztán megakadok félúton, mert ha most azt mondom neki, hogy tegezzen az mennyire cukrosbácsisan hangzana már? - Felejtsd el.
A könyv kupac tetejére bedobom a szakácskönyvet, amit eddig a kezemben tartogattam, és már fordulnék is el, hogy tovább menjek, de egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat.
- Te figyi... öregnek látszom, vagy miért magázol? - kérdezem meg végül suttogva, kicsit közelebb hajolva hozzá, mert ha azt mondja, hogy öregnek látszom, akkor nagyon szomorú leszek, azt pedig azért nem szeretném, ha mindenki látná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 28. 22:14 | Link



Nem igazán néztem meg hogy milyen könyvek vannak a kosárban, csak felkaptam. Jaj, hát ezt miért... na mindegy, ezeknek a könyveknek a tartalmán nem szeretnék elgondolkodni még legalább tíz évig, vagy több ideig. Jó, mondjuk a masszázs az jó lehet... de mi az a lingam masszázs?
- Ooooké. - ezt mondtam arra egyben hogy Viszem én, azaz ő, és a Felejtsd el, vagyis felejtsem elre is.
Kicsit megijedek ahogy közelebb hajol, de aztán... aztán ja.
- Nem, bocsánat, többet nem magázlak! - bár, lehet többet nem is találkozunk, ki tudja, bár kicsi a világ, bármi megtörténhet. Az is lehet hogy Csokiániából jött! Mikor fogom befejezni ezt a baromságomat? Csokiánia nem létezik, és nem is fog, hacsak nem alapítom meg, amire kicsi az esély. Hogy kell bolygót alapítani? Jó kérdés, szól erről valami könyv? Mert azt azonnal megvenném! Vagy nem. Lehet kicsit nehéz lenne bolygót alapítani, meg sok csoki kell ahhoz hogy legyen sok sétáló csoki. A házak nem csokiból lennének, mert megolvadnának mint egy filmben amiben csokipalotát építtetett valaki, és pont bent ült mikor elkezdett olvadni a gyönyörű szép csodás csokipalota, ez milyen jól hangzott, és bent maradt a palotába. Vagy valahogy így, már régen láttam azt a filmet, de jó volt, csokiról szólt, majd lehet egyszer megnézem még egyszer, ha rájövök a film címére.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2018. november 3. 11:16 | Link

Moon Jun Seo
kinézet

Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy minden egyes mozdulatommal csak rontok a helyzeten. Először elveszek tőle egy rakás intim könyvet, aztán jól ráijesztek, hogy közelebb hajolok és sugdolózni kezdek. Mint valami rossz pedofil. Legalábbis nekem anno hasonló elgondolásaim voltak az olyan alakokról, bár szerencsére sosem találkoztam eggyel sem. Szóval könnyedén lehet, hogy csak az én fejemben élnek fura képek róluk, a valóságban pedig tök másként cselekednek. Mindenesetre, ami megtörtént az megtörtént, vissza már nem tudom csinálni, így marad a reménykedés meg a várakozás a válaszra. De azért felegyenesedem újra, hogy ne legyek nagyon benne a személyes terébe. Mondjuk a reakcióiból azt gondolom az övé jóval nagyobb, mint az enyém. Bocsesz.
- Tényleg nem? - kérdezek vissza, immár kiegyenesedve, amikor azt feleli nem látszom öregnek és nem magáz többet. Aztán át fut a fejemen, hogy lehet csak új Magyarországon. De ahhoz meg túl jól beszél... Vagy bűbájt használ? Nehéz eldönteni. De azért kell a megerősítés - Vagy csak azért mondod, hogy megnyugtass? - kérdezem és a karjaimat kosarastul keresztbe fonom. Érdekes egy művelet, de sikerül. Igaz a kosár kicsit nekicsapódik a mögöttem lévő polcnak, pár könyvet hátra tolva, de ez részlet kérdés. Kíváncsian várom a választ és remélem, hogy nem csak megnyugtatásból mondja, amit mond, de azért tartok tőle, hogy de.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. november 4. 20:50 | Link



- Tényleg nem! - miért magáznám? Nem néz ki öregnek? Miért magáztam? Nem emlékszek. - Nem csak azért mondom!
Olyan furák ezek a könyv címek. Nagyon furák. Sosem olvasnám el egyiket se valószínűleg. Bár ki tudja? De mi az a Lingam masszázs? Nem akarom tudni, vagy tudni akarom? Most egyik se. De tényleg, mi lehet az? Szinte észre se vettem ahogy félhangosan motyogni kezdem - Mi a szent csoki a Lingam masszázs? - hoppá, véletlen kimondtam. Nem baj, nem leszek érte kivégezve. Vagy ki leszek? Nem tudom, szerintem nem, Magyarországon nincsen halálbüntetés. Vagy van? Fogalmam sincs, ennek is utána nézek. És megint azt gondoltam hogy utánanézek, de úgyis elfelejtem, és nem fogok! Vagy lehet egyszer eszembe jut? Nem tudom, nem látom a jövőt. Hogyha látnám lehet kicsit ki lennék akadva, nem akarom látni a jövőt. Akkor mindig tudnám mi lenne holnap és és és és az rossz lenne mert nem lenne semmi értelme annak hogy tudom előre mi fog történni... bár, pár dolgot elkerülhetnék. De tudnám mikor lenne vége a világnak, és az rossz lenne! Nem akarom tudni. Akármelyik pillanatban itt lehet, de amíg nem tudom addig jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2018. november 6. 17:34 | Link

Moon Jun Seo


Ami azt illeti, nem győz meg. De félek összecsinálja magát, ha még egy kérdést felteszek a témában. Rettentően félénkek tűnik, így inkább ráhagyom egy nagy sóhajjal.
Visszakapom-szerzem a könyves kosaramat is - ami ugye nem az enyém csak de - és már mennék is tovább a magam dolgára, eldöntve, hogy az előbbi színjáték után inkább mégsem kérek tőle segítséget. Nem azért, mert nem lenne jó segítő. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lenne. Sokkal inkább azért, mert nem akarom még jobban a frászt hozni rá, meg azt a bizonyos látszatot kelteni, amit keltek. Szóval indulnék tovább, amikor megkérdezi, amit, és egy pillanatra megtorpanok, meg pislogok kettőt. Mert hát na. Hogy magyarázzam ezt el neki.
- Khm... Hát ööö... Majd ha elmúltál 18, akkor esetleg elmondom... vagy elmondja valaki más... - motyogom zavartan, és megvakarom a tarkóm, aztán elfordulok, majd vissza, mert az jut eszembe, hogy lehet pont emiatt esetleg előbb utána akar majd nézni. - Az egy nagyon rossz fajta masszás. Még az ellenségeimnek sem kívánnám soha. Szóval lehet jobb, ha 18 után sem akarod tudni.
Mindezt persze viszonylag halkan mondom neki, és remélem, hogy az első pírt, amit a kérdés váltott ki belőlem, le tudom küzdeni és komolyan tudom előadni a második részét a mondanivalómnak, ezzel azt a látszatot keltve, hogy ez valamiféle kínzás és nem az, ami valójában. Még bólogatok is hozzá, miután befejeztem a mondatot. Kegyes hazugság, az ártatlan lelke megóvása érdekében. Emiatt senki nem nézhet rám szúrós szemmel. Mire 18 lesz, addig meg úgyis elfelejti hatszor az egészet. Remélhetőleg megérti, és nem kérdez tovább a témával kapcsolatban. Én pedig igyekszem a kosarat is úgy tartani, hogy se ez a könyv, se a többi ne legyen szemmagasságban neki, és még véletlenül se olvashasson el több, könyvcímet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. november 10. 19:54 | Link



Akkor nem nézek utána. Még nem múltam el tizennyolc, addig van pár évem. De nem akarom tudni. Akkor biztos nagyon rossz.
- De ha rossz, akkor miért van belőle könyv? - lehet hülye kérdés, nem tudom. De tényleg, ha rossz akkor miért írt valaki belőle könyvet? Vagy lehet valaki élvezi? Lehet hogy egy szadista ember írta, aki szereti nézni, esetleg mazochista és élvezi is? A mazochisták élvezik azt, hogyha kínozzák őket vagy mi ha jól tudom. De nem biztos, valahol mintha olvastam volna valamit erről, de nem emlékszek pontosan. Ha egy gondolom felnőtt ember azt mondja, hogy rossz és nem akarom tudni azután sem hogy elmúltam tizennyolc éves, akkor soha életemben nem akarom tudni. Soha, soha soha! Jó jó jó tudom, soha ne mondd hogy soha, de gondolom hogy soha, és ez tényleg soha! Soha nem akarom tudni! De a soha szót amúgy nem szabad nagyon mondani vagy gondolni. Soha nem mondhatom azt hogy Csokiánia soha nem fog létezni, mert lehetséges, és létezik, csak... csak a fejemben... még meg kell teremtenem... azt hogy kéne? Van olyan könyv ami arról szól hogy hogy kell bolygót alapítani? Remélem, mert én azt elolvasom! Van olyan varázslat amivel sétáló csokikat lehet csinálni? Nem tudom... remélem van!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. január 5. 11:41 | Link

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack a könyvesbolt félreeső, hátsó zugának egyik ütött-kopott foteljában ül, lábait keresztezve olvas, arcára zord fényt vet a bársonyborítású állólámpa. Kezei között régi, dohszagú könyvet tart, aminek szövetborítása mára már annyira elfoszlott, hogy sem a címet, sem a nonfiguratívnak tűnő, rajzolt mintát nem látni rajta. A férfi jobbja a fotel karfájára csúszik, ujjai észrevétlen kezdenek néhány kiálló cérnaszálat morzsolgatni.
Őszike néni olykor feltűnik körülötte, és némi habozás után szerénykedve megközelíti egyetlen vendégét, hogy olyasmiket kérdezzen tőle, mint "kedves Jack, mondja, elfogad egy csésze teát?" és "drágám, semmiképpen sem szeretném zavarni a munkában, látom, igazán elfoglalt, csak tudja aggódom, annyi arcot láttam már, ...mondja, egészen biztosan jól van? Órák óta ül itt étlen-szomjan, és... hát... szótlan, igen, nagyon szótlan."
És Jack ilyenkor felpillant, elmosolyodik, és kezét a másik nyugtatásaképp felemelve megrázza a fejét, majd hálás köszönetet mondva kéri meg újra meg újra az idős hölgyet, hogy üljön csak le, ő jól van, sőt mi több, csodálatosan van, és a néni kuckója igazi aranybánya, egyébként pedig nem, köszöni, Őszike néni nagyon kedves, de nem kér egy csésze teát sem, vagy talán majd később, ha átfázott és megtalálta, amiért ide jött.
Végül a könyvesbolt hátsó zugára ismét csend telepszik. Jack, arcán narancsszín foltokkal hajtja le fejét, és az állólámpa fényében merül vissza a pálcafaragás rejtelmeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 577
Írta: 2019. január 5. 12:56 | Link

Jack Everleigh - Így ni

Káromkodva - természetesen halkan - sétálok fel s alá a Fő utczán. A hely nem hiszem, hogy el lenne dugva, egyszerűen csak nem vagyok a helyzetek magaslatán mostanában. Kezem tele van mappákkal, amikben természetesen még egy hajszál sem férne már be, annyira ki vannak tömve. Nem volt időm sokat készülődni, amint megkaptam a baglyot, rögtön felkaptam mindent, ami kezem ügyébe került és fontosnak tartottam, majd futva indultam el.
Amint megtalálom a boltot, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat. Nagy lendülettel indulok el a bejárat felé, sajnos lehet túl naggyal is. A kilincset még időben sikerült lenyomnom, ettől függetlenül is beesek a boltba. Egyik lábammal hatalmasat dobbantok a szőnyegen, hogy ne essek orra, de papírjaim szanaszét hullanak, hogy megkönnyítsék az életem.
Állok a bolt bejáratában, mint egy szerencsétlen. Mélyeket sóhajtok, végül a kedves nénire emelem a tekintetem.
- Jó napot! - üdvözlöm mosolyogva, a néni megilletődve biccent csak egyet. Becsukom magam mögött az ajtót, leguggolok, hogy összeszedjem a papírhalmot. Nem mondom volt már szerencsésebb napom is, de az ügy sürgető. A földön rendezgetem újra a mappákat, majd elégedetten felállok.
- Na, kész - tekintetem körbejár az üzleten. Kedves kis bolt, maga a könyv Kánaán, ha szabad enyhe túlzással élnem. Ide-oda pillantgatva sem találom meg az ismerős köteteket, így a néni elé lépek.
- Bocsánat - szólítom meg, megvárom, míg felém fordul, így folytatom. - Sárkányok anatómiájáról keresek cikkeket, tanulmányokat, akármit, ami van - a hölgy mosolyogva néz rám, végre észhez tért a meglepődöttségtől.
- Kedveském, nem kér egy forró teát a belépője után? - kis kuncogást engedek meg magamnak, megköszönöm kedvességét, de nemet intek fejemmel. Hátra mutat, nem győzve hálálkodásomat hova rakni a néni, elindulok hátra. Egy kis asztalra szinte akaratlan ledobok mindent, egy mappát még épp időben sikerül elkapnom, mert megint vonzza valamiért a föld. Felpillantok, először nem is tudok mit mondani, meghökkenve egyenesedem ki a férfit látva. Ha végig nézte a jelenetet, akkor ez életem legkínosabb első benyomása.
- Üdv - csak intek neki, nem merek közvetlenebb kontaktust felvenni egyelőre. Rögtön megrohamozva a hátsó polcokat kezdem el keresni a nekem szükséges könyveket.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 17. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 410
Összes hsz: 14135
Írta: 2019. január 5. 13:01 | Link

Mun Jun Seo


Fogas kérdés. Vagyis lehetne az is, de azért annyira mégsem az. Kreatívnak érzem magam ma nagyon.
- Azért mert ha veled történik ez a rossz, nem árt ha tudod, hogy mi az és hogyan védekezhetsz ellene. Meg ugye azt sem árt tudni hogy rossz dolog. - Vagy nem? Na jó, lehet annyira mégsem volt jó válasz ez, de lényegtelen. Annyira kis naiv szegénykém, szerintem neki elég lesz ez is.
- Nos, öhm... Bár nem az enyém ez a kosár, de kedves tőled, hogy megpróbáltad visszaadni a tulajdonosának. Tartsd meg a jó szokásaidat - kezdek bele kissé sután, de egészen belejövök. Igyekszem megdicsérni, és így valamennyire megköszönni. Bár visszamentem volna magamtól is, amint rájövök, hogy nincs meg a kosaram. - Megyek és leadom a kasszánál őket - fejezem be, aztán biccentek egyet a fiúnak elköszönés gyanánt és a pénztár felé veszem az utam. A lányoknak ma nem lesz könyvük. De ez van. Ezt kell szeretni. Én szeretnék minél előbb egy szatyrot, amibe belerakhatom ezeket a könyveket anélkül, hogy bárki más megcsodálná a címeket.
Gyorsan fizetek és azért még visszapillantok, hogy az előbbi fiú elkezdett-e már mással foglalkozni, mert nagyobb bűntudatom lenne, ha ráébredne, hogy végig hazudtam neki, mint amennyi már amúgy is van. Ha nem figyel, akkor elveszem a szatyrot a könyvekkel, ha meg mégis nézne, akkor megbeszélem az eladóval, hogy kicsit később visszajövök a könyvekért, mert előbb valami mást kell elintéznem. Így vagy úgy, végül elhagyom a boltot és rágyújtok egy szálra, mert kell a lelki békémnek valami, hogy meggyőzzem magam, a kegyes hazugság jó dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. január 5. 13:52 | Link

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack lapoz, és a megsárgult oldal sarkát ujjbegyei között tartva futja végig a hosszú, monoton sorokat. Azután keresgél, vajon szükséges-e a megfelelő eszköz, mondjuk egy megbűvölt penge ahhoz, hogy az általa kifaragott pálca később, a megfelelő maggal képes legyen egy varázsló vagy boszorkány szolgálatába állni. Neki csak egyszerű kései vannak, és bár még nem készült el egyetlen pálcatesttel sem, néhány csillagtalan éjjel ezelőtt, míg az ágyában forgolódott, eszébe jutott, hogy talán egy speciális pengére is szüksége lehet.
A fotelban ülő férfi kapkodó gondolataiba merül, és úgy bámul maga elé, hogy még pislogni is elfelejt. Ujjai még mindig ugyanazon oldal sarkát szorongatják, és mikor Őszike néni boltjának apró csengője megszólal, ő oda sem figyelve lapoz egyet. Barna tekintete a polcok közötti szűk folyosót fürkészi, de nem lát semmit, csupán egy - küszöbön áteső? - ismeretlen nőt és Őszike nénit hallja. Nem mozdul. Hallgat és figyel. Tea és Sárkányok. Felpillant a srégen előtte álló keskeny, de annál magasabb polcra, melynek tetején nagy, fekete 'S' betű jelzi, hogy a fiatal nő hamarosan fel fog bukkanni.
Jack kivár, szemeit csak akkor kapja el a folyosóról, mikor a nő léptei alatt megnyikordul a régi padló. Ő azonnal visszafordul a könyvéhez, és úgy tesz, ahogy egy rossz gyerek is tenne a helyében, lapoz, és köhintve párat hozzáértőként húzza össze szemöldökeit, majd egy újabb lapozást követően könyvét közelebb emeli arcához, és hunyorogva kezd olvasást színlelni.
A nő köszönésére aztán csak kipillant szemüvege alól, és egyik kezét lassan felemelve int felé egyet.
- Magának is - mondja kicsivel később. Rekedtes hangján érezhető, hogy régóta nem szólt egy szót sem. Nagyot nyel, mozdulatlansága ellenére szívesen fészkelődne, hirtelen mintha az összes porcikája zsibbadna, de nem akarja, hogy a nő azt higgye, kellemetlenül érzi magát, amiért bejött ebbe az apró, alig négy négyzetméteres zegzugba, pedig... ha tudná. Újabbat nyel, lapoz, és a nő hátát szúrós szemekkel figyelve visszaigazít a füle mögé egy előre, az arcába eső zavaró tincset. Végül levegőt is alig véve fordul vissza a kezében levő, majd' darabjaira hulló könyvhöz, és állát kissé megemelve próbálja ismét felvenni a fonalat. Hunyorog és csücsörít is közben, erről azonban fogalma sincs.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 5. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 577
Írta: 2019. január 5. 15:46 | Link

Jack Everleigh - Így ni

Kicsit toporgok még az asztalka mellett, aztán eszembe jut, hogy a meleg helyiségben én még kabátban állok, mint egy rendes őrült. Leveszem azt és egy szék háttámlájára teszem, jó lesz ez, csak kicsit le kéne higgadnom. Mielőtt a polchoz lépnék tekintetemmel már rég lepakoltam minimum a fél szekrénysort. Rögtön találok két olyan könyvet, amik megfelelőek lehetnek, így le is veszem őket, bal kezemben tartom meg a rakást, tovább keresgélve. Még egy, és még egy könyv kerül a stóc tetejére, észre sem veszem, hogy a súly - merthogy nem éppen könnyű könyvekről van szó -, egyre lejjebb kényszeríti kezem tartását. Még egy könyv kellene, de az istenért sem... meg van! Kétségbeesve konstatálom, hogy bizony majdnem a legfelső polcon lévő könyveket, ha könyörgök sem érem el. Fejemet kicsit oldalra fordítva, mintha arra is keresgélnék valamit, szemem sarkából tekintek a férfira. Nagyon el van merülve könyvében, nem szívesen zavarnám meg. Én sem szeretem, ha megzavarnak olvasás közben, főleg, ha annyira olvasok, hogy szemüvegben és képes lennék hunyorogni. Mosolyt csal az arcomra a férfi elmélyülése, ám nincs más választásom. Sürgősen segítség kell nekem is és a rezervátumban lévő sárkánynak is. A már meglévő könyveket leteszem a kisasztal szélére. Alsó ajkamat harapdálva bámulom a férfit, kezem közben automatikusan a könyv sarkát kezdi el piszkálni. Nem lesz ez így jó... Mélyet sóhajtok, majd kifújom. Még egyszer. Óvatosan lépek oda a férfi mellé, azt sem tudom, hogy kezdjek neki; azt sem tudom miért vagyok ennyire zavarban, hiszen csak egy apró szívesség!
- Ne haragudjon - szólítom meg végül, ahogy tőlem telik. Hangomban kicsit több önbizalom sejlik már fel, mint eddig gondoltam volna. - Segítene nekem leszedni azt a könyvet? Sajnos nem érem el - mutatok a legfelső polc alatti részre, középtájra. Amíg a férfi válaszára várok van időm jobban megnézni magamnak. Hosszú haj, igényes szakáll, karizmatikus kisugárzás. Lehet nem így kellene elkezdenem kapcsolatok kialakítani visszajöttöm után, de valahogy neki kell indulni, nem? Ez is egy támpont lehet. "Emlékszel, amikor leszedtél nekem egy könyvet? Akkor indult el minden!" Pazar kezdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. január 16. 15:09 | Link

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


A férfi ki-kipillantgat könyvéből, és zavartan figyeli az 'S' betűvel jelölt polc előtt nyújtózkodó nőt, meg a könyvek súlya alatt egyre lejjebb ereszkedő karját. Érzi a késztetést, hogy felajánlja neki a segítségét, mégsem mozdul. Mintha kővé dermedtek volna a tagjai, és csak a szemeit tudná mozgatni: azokat újra meg újra lesütve kutat az utolsó, az idegen közeledő léptei hallatán elvesztett sor után, amire valójában már nem is emlékszik. Hol is tartott?
Szemöldökei épp összehúzódnak, mikor a régi padló megreccsen, a következő pillanatban pedig meghallja a nő hangját. A homlokán finom ráncok gyűlnek, és úgy néz fel a másikra, mint aki nem érti a közös nyelvet.
- Jaj, persze, ne haragudjon - motyogja az orra alatt néhány másodperccel később, mikor végre észbe kap, és a kezében lévő, mindenhol szakadt könyvet összecsapva pattan fel a fotelből. - Általában nem vagyok ennyire civilizálatlan.
Az idegen nem tudhatja, Jack esetében milyen találó is a szó: civilizálatlan. A nő mellett tisztességes - már amennyire egy ilyen parányi zugban az lehetséges - távolságot tartva lép oda a szekrényhez, és jobbjával annak szélébe kapaszkodva kezd pipiskedni, és nyújtózik a legfelső polcon sorakozó könyvek után.
- Mindegyiket szeretné? - kérdezi lélegzetvisszafojtva, majd megpillantja a polc legszélén várakozó, valószínűleg már évek óta érintetlen monstrumot. Az a könyv vagy kétezer oldal, és Jack úgy saccolja, hogy kilóban se nagyon maradhat el. A férfi szemei a sorscsapás láttán azonnal kikerekednek, azután hunyorogni kezd, úgy néz farkasszemet a fekete borítású szörnyeteggel. Végül a válla fölött lepillant az idegenre, és egy erőltetett mosollyal, nevetősen jegyzi meg. - Mondja, hogy arra nincs szüksége...
Mondjuk, van egy olyan sejtése, hogy szerencsétlenségére a nőnek épp arra a könyvre van a leginkább szüksége, ő pedig, miután varázsolni nem szeretne előtte, ha komoly erőfeszítések árán is, de le fogja imádkozni neki azt onnan, abból a porette sarokból. Akárhogy is... a férfiasságába nem tiporhat bele egy könyv. Még akkor sem, ha kétezer oldal és dög nehéz.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 22. 12:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 577
Írta: 2019. január 17. 19:56 | Link

Jack Everleigh - Így ni

Szerencsétlennek érzem, ahogy ott állok a férfi mellett és a csodára várok. Pár másodpercig csak néz rám, kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni, már azon jár az eszem, hogy biztos nem lehetek szép látvány egy ilyen belépő után. Vagy éppen a belépőm van a szeme előtt, és nagy nehézségek árán tudja csak visszatartani nevetését. Aztán végre megszólal. Óvatosan rázom meg a fejem, szemeimet egy pillanatra le is hunyom.
- Maga ne haragudjon, amiért megzavartam - kulcsolom össze ujjaimat magam előtt, mint egy jó kislány. A civilizálatlan szóra csak haloványan elmosolyodom. Nem különösebben érdekel milyennek skatulyázza be magát, nem feltétlen hiszem, hogy egy ilyen eset után már rögtön a civilizálatlan szót kéne használni, de ő tudja.
- Igazából pont arra lenne szükségem leginkább - szinte suttogom szavaimat, nem nézek a férfira. Kicsit zavarba hoz a tudat, hogy még rá is kérdez, hogy arra a terjedelmes példányra van szükségem, de sajnos így van. Nem fogom azt mondani, hogy hagyja csak, majd megoldom, hiszen ha én próbálnám meg levenni akárhogy is biztos valaki sérülne. És nem éppen lenne előnyös, ha rögtön egy idegen férfit juttatnék az ispotályba. Gyönyörű lenne. Próbálkozom megtartani a tisztességes távolságot kettőnk között, ámbár egy ilyen szűkös helyen ez nagyon nehéz, ha az ember még nézelődik is, hogy a férfi jó könyvet pakol-e le neki. Megbabonázva figyelem a férfit, ahogy sorban pakolja le nekem a szükséges köteteket, majd a kolosszális szörnyetegen ragad tekintetem. Ötletem sincs arra, hogyan szedhetnénk le azt onnan sérülés mentesen. Bocsánatkérően tekintek az előttem állóra.
- Tényleg ne haragudjon - sandítok a gigantikus méretű könyvre. - Megoldanám egyedül, de akkor valószínűleg valaki sérülne, és így is egy sérülést kellene helyrehoznom legkésőbb holnapig - vallom be neki őszintén, hogy nem szívesen állnék neki én leoperálni onnan a kötetet. Azzal nemigen járna jól egyikünk sem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 27. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 91
Írta: 2019. január 22. 13:46 | Link

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack érzi, hogy nemcsak ő, de a mellette álló kisasszony is zavarban van. Szája szegletében egy halvány, finom mosollyal rázza meg fejét a szabadkozásra, és nyakát majd kitörve újra szembenéz a monstrummal. Fogalma sincs arról, hogy mit lehet ilyen hosszasan írni sárkánybetegségek és sérülések kezeléséről, ő nem ért a gyógyítás ezen válfajához. Mint ahogy nem hisz a pirulák erejében sem. A növényekben, magában a természetben annál inkább. Így, ha például komolyabban lehorzsolja a karját, mert figyelmetlen volt a ház háta mögötti farakásnál, ő apróbojtorjánt kötöz a seb egész felületére, és esténként letört és ketté hasított aloe-vera levéllel keni azt be.
- Komoly a baj? - kérdezi, míg pipiskedni kezd, és mutatóujjának hegyével megpiszkálgatja a könyv gerincét. Az meg sem mozdul. A férfi lesandít a nőre, hiszen eszébe jut, hogy akár hollóként is megpróbálhatná megmozdítani a szörnyeteget, de... be kell lássa, az állati alakjához fűződő viszonya ennél sokkal intimebb. Még soha nem változott át senki előtt, Sol sem láthatta őt azokban a percekben, míg megvált ruháitól, amik valójában emberré tették őt, és engedve a lélek hívásának, széttárta szárnyait.
- Épp a minap láttam egy férfit az erdőben - meséli mintegy mellékesen, miközben tovább pipiskedik és egyszer-egyszer felnyögve az elsárgult lapok után nyújtózkodik. - Fát hasogattam, ő meg úgy járkált ott fel-alá, mintha keresne valamit. Egy kicsit vártam, aztán megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, mert hát az erdőt jól ismerem, de...
Jack elhallgat. Ő még az ismeretlenek felé is olyan tisztelettel fordul, amit ebben a világban lassan már keresve sem találni. Arról, hogy a közel kétméteres férfi miképpen legyintette le, és ajánlotta neki, hogy maradjon csak meg magának, udvariasabb nem szólni. Ő akkor is csak állt ott, a baltát jobb vállán pihentetve, és fejét lassan ide-oda fordítva követte az alakot. Ahogy arra fel is hívták a figyelmét, ő csendben figyelt, és bár néha felemelte az ujját, hogy ha a férfi esetleg a tisztást keresné, az egyenest előre van, épp, amerre nem fordult még, dehát... ha nem, hát nem. Az idegen talán még hatszor vágtatott el előtte, és kétszer mögötte, miközben sárkányokról, egyetemről, elmebeteg családról és gerinctelen görényekről csevegett - saját magával. Ő meg végül megvonta a vállát, és folytatta a munkát.
- Azt hiszem, terepszemlét tartott - mondja végül homlokát ráncolva és oldalra húzott szájjal, merthogy igazából még most sem tudja, mit is csinált ott az a másik. - Úgy vettem ki a szavaiból, hogy ért a sárkányokhoz. És ami azt illeti, most is hasznát vennénk. Szerintem ki sem kellene nyújtania a kezét ahhoz, hogy elérje ezt... a... de... mindjárt... megvan... - Jack egy utolsó nyögéssel rábírja a fekete borítójú alkotást, hogy kibillenjen egyensúlyából, és kitárt kezei közé dőljön.
A férfi gyöngyöző homlokkal, ám széles, boldog mosollyal fordul a mellette álló nőhöz, és szapora szívdobogással nyújtja át neki a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 577
Írta: 2019. január 27. 12:20 | Link

Jack Everleigh - Így ni

Az a hatalmas könyv sokat segítene a dolgok előre lendítésén, már ha csak azt nézem, hogy minden faj külön taglalva van. Nem véletlen ilyen vastag. Külön fajok, minden betegség külön fejezetbe van helyezve, gyógymódok, egyéb teendők, ha éppen az a betegség kerül a szemünk elé. Undorító dolgok vannak a sárkányok világában, amiket nagyon igyekeztünk a rezervátumi sárkányoknál a legkisebb százalékra csökkenteni, de ha új jött és az elmebeteg barom nem rakta karanténba a kivizsgálás ideje alatt, akkor nem meglepő, hogy behozott valami szép élősködőt, ami a többi egyedet is szépen megfertőzte. Nem válogat, hallottam már róla, de pontosan fogalmam sincs mit tudnék vele kezdeni. Nem lehet véletlen, hogy az igazgató minden követ megmozgatott a segítségkérés miatt.
Mosolyogva nézem, ahogy megmentőm a könyvért küzd, és lassan, de biztosan eléri a célját.
- Egy újonnan jött sárkányt nem raktak karanténba, amíg kivizsgálás alatt állt, így behozott valami élősködőt, ami megfertőzte a többieket is – vonok vállat, mintha nem lenne olyan nagy a baj, de a szívem egyre hevesebben ver, ahogy telnek a percek. Mit percek! A másodpercek gyors ütemben száguldoznak el mellettem, én pedig kedélyesen elbeszélgetek egy idegennel. Nem bánom, valahogy az előttem álló férfi nyugodt arca és kisugárzása, engem is nyugalommal tölt el, de nem elég ennyi nyugalom ahhoz, hogy ne aggódjak a rezervátumban lévő állatokért.
- Különös élmény lehet egy férfit ilyen helyzetben látni. Lehet nem is a különös a megfelelő szó erre - kicsit még jobban arrébb próbálok araszolni, remélve, hogy sikerül, ám könyökömmel meglökök egy hézagosabb polcot, ahonnan a könyvek szépen sorjában hullanak le. Szám elé kapom a kezem, minden egyes könyv csapódásánál a földön kicsit megrezzenek. Megdörzsölöm homlokom, miközben leguggolok, hogy felvegyem őket és lehetőleg rendesen visszapakoljam a helyükre azokat. Végig figyelek a férfira. Egyetlen szavát sem szeretném elmulasztani, érdekes, amit mondd, de valahogy ijesztő is egy kicsit. Amilyen balszerencsés vagyok, úgysem a Romániaiból jött, így elvetem az ötletet, mosolyogva rázom meg fejem megerősítésképp, inkább magamnak, mint az előttem állónak. Nagyot sóhajtva kezdem el felpakolni bal karomba a könyveket. Cselekvésem végeztével felállok, és abc sorrendbe helyezem őket a polcon, ahogy azt kell.
A férfi próbálkozása hamarabb célba ér, mint gondolnám, már a karjai között tartja a könyvet. A terebélyesebb kötet csak úgy csillog a kezében, mintha glória is lenne felette. Egy nagyon széles mosollyal veszem el tőle a kötetet, majd ismét felé fordulok és már reflexszerűen ölelném meg, amikor rájövök mi is a helyzet. Kezeim megdermednek a levegőben, leengedem őket, és egy félén mosollyal nyújtom felé jobb kezem.
- Nagyon köszönöm a segítségét – billentem kicsit oldalra a fejem. – Legközelebb a terepszemlélőt kérem meg eme cselekvésre – nevetek fel halkan, tekintetemmel a férfi tekintetét keresem, szívem hevesen dobog a boldogságtól. Még ma este elküldöm nekik a baglyot; a megoldással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. szeptember 8. 23:44 | Link



Közeledik az új tanév, és ez egy fontos, mondhatni hagyományos dolgot is magával hoz: lassan ideje megvennem az új tankönyveket. Jövőre mestertanoncként folytatom tanulmányaimat a Bagolykőben. Ha minden a terv szerint alakul, még néhány év és szüleim után egy újabb botanikussal gazdagodik majd a Scotti család. Vicces, hogy a kisebbik fiú viszi tovább a családi mesterséget, és minden bizonnyal a fogadó üzemeltetését is, hiszen a bátyám évek óta Franciaországban él, a bájitalokkal való kísérletezés miatt az utóbbi időben baglyokat is ritkábban, kurtább üzenetekkel a lábán küld, de legalább tartjuk a kapcsolatot. Felnőttünk, azt hiszem. Tudom, hogy neki is és nekem is megvan a saját kis élete, és legalább a nyáron együtt tudtunk tölteni néhány hetet.
Egyik háztársam kíséretében látogatok el a könyvesboltba. Egyelőre csak nézelődni szeretnék. Hangolódom az elkerülhetetlenre. Idén már szükségem lesz néhány komolyabb szakirodalomra, amolyan tanulmánykötetre is. Sajnos a kötelezőkkel mit sem érek a különböző projektfeladatokon. Így most valami olyat akarok keresni, amit nem minden botanika szakos hivatkozik le a beadandójában. Cameron egyébként új srác, még Sárki bá' bízott meg azzal, hogy az átjelentkezése kapcsán mentoráljam a beilleszkedését, illetve hogy átsegítsem az első itteni vizsgaidőszakán. Azóta egész jól összehaverkodtunk, úgyhogy most elhívtam magammal, hogy ne legyek egyedül. Legalább világot lát.
- Voltál már itt? - érdeklődöm felé fordulva. - Jól jegyezd meg, jöhet minden, ami valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez - nyitom ki előtte az ajtót, hogy betessékeljem a bolt bejáratán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 140
Írta: 2019. szeptember 9. 23:09 | Link



A vizsgákban általában egyetlen egy pozitív dolog van. Hogy véget érnek. Előbb, vagy utóbb, de véget érnek, az emberek pedig boldogan élik tovább életüket, nincsen felesleges stressz, aggodalom, kialvatlanság. Már csak azt nem értem, hogy miért vannak, hogyha az égvilágon senki sem szereti őket. Annyira meg lehetne oldani ezeket év közben is, de így év tanév végén, ömlesztve az összes ritka rossz megoldás, nem tudom, hogy nem látják ezt a minisztériumnál.
Mindegy is, a lényeg, hogy inkább utóbb, mint előbb, de véget értek ezek idén is, szóval mindenki csinálhat amit akar. Reggel kérdezte egy háztársam, hogy van-e kedvem elkísérni őt könyveket vásárolni a faluba, én meg igent mondtam. Nem igazán voltak terveim, a társaságot meg én is szeretem. Andrejjel még első napjaimban futottam össze. Igyekezett segíteni dolgokban, hogy zökkenőmentesen tudjak beilleszkedni, meg ilyenek. Nem mellesleg prefektus amúgy. Szöges ellentéte nekem a srác, de jó fej, én pedig nem bánom, ha különböző emberek alkotják a barátaim körét.
- Nem igazán. Már elhaladtam korábban előtte, de nem fáradtam beljebb. - Nem volt még sok szerencsém a faluban szétnézni. Csupán egyszer jártam errefelé, mikor Rizával lelátogattunk augusztus elején a Candyland fesztiválra. Akaratlanul is elmosolyodok az emlékeken. Bizarr egy rendezvény volt. - Te gyakran jársz ide? - Érdeklődöm jómagam is. Alapjáraton szeretek olvasni, hasznos időtöltésnek tartom. Nem kizárt, hogy a közeljövőben még gyakran fogok átlépni ezen a küszöbön.
- Minden ami zöld - bólintok, picit viccesre véve a figurát. Lenyűgöző, hogy valaki ennyire odalegyen a botanikáért. Számomra ez annyira távol áll, hogy korábban elképzelni nem tudtam, hogy létezik ilyen ember. Nincs ezzel baj természetesen, sőt.
Ahogy biccentettem egyet a boltos srácnak amolyan köszönésképp, el is indolok a polcok során természettudományi köteteket keresve.
- Minden ami zöld - ismétlem ezúttal már inkább csak magamnak, fojtott hangon.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. szeptember 9. 23:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. szeptember 10. 19:13 | Link



- Akkor épp itt az ideje, hogy szétnézz - veregetem meg a vállát barátilag. Sejtettem, hogy a könyvesbolt nem az első helyen szerepel az úti céljai között, pedig előbb-utóbb a tankönyveket is be kell szereznie valahonnan, illetve egyesek álláspontjával ellentétben mindenki talál itt kedvére való olvasmányt. Ha már az internet csak nagyon körülményesen érhető el a varázslók számára, legalább a könyvekhez ragaszkodjunk unaloműzésként.
- Időszakosan. Ha kedvem tartja... De mostanában nem sok időm volt olvasgatni. Ajánlom még a gyorséttermet és a cukrászdát, azok is itt vannak a közelben - merengek el, hogy mi az, amit még esetleg meg kellene említenem a fiúnak, hogy később felkereshesse a faluban. Ki kell használni azokat az alkalmakat, amikor szabad lejárást kapunk.
- És téged milyen könyvek érdekelnek? - kérdezem tőle arra az esetre, ha az én oldalamon tűnne fel egy általa keresett műremek. - Biztosan van itt olyan, amit bűvészeknek szántak, talán a varázs és varázstalan világ összehasonlításán alapulva. Jut eszembe, egy trükkel még nekem is adósom vagy - vigyorgok rá háztársamra, ha már az előbb ő is olyan viccesre vette. Velem aztán lehet, mondjuk néha kicsit túllövök a célon.
A szemközti polcokat kutatom át ott, ahol a természettudományi könyvek jellemzőek. Kicsit zsúfolt, kicsit kaotikus ez a könyvesbolt, de valahogy pont ettől otthonos és jellegzetes. Sok olyan könyv van, ami már ismerős, hiszen korábban is hoztam már innen tanulmányozni valót, míg más a szüleimnél hever.
- Ja, és amúgy hol könnyebb a vizsga? Itt vagy ott? - nem nézek hátra, a könyvgerincek feliratait motyogom közben magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 140
Írta: 2019. szeptember 11. 22:44 | Link



Csak heves bólintásokkal felelek Andrej javaslataira, jelezve, hogy igen, benézek majd ezekre a helyekre is, amint időm engedi. Mondjuk elég fals ez az állítás, hisz most már időm, mint a tenger, nem igazán vannak terveim a szünet kezdetéig, akár közvetlen könyvesboltozás után mehetnék felfedezni a falu további helyeit. Majd még meglátom.
- Leginkább az ilyen ősrégi bűvészetről szólók, azok az igazán jók. - Sokan esküdnek rá, hogy a régi trükkök a legjobbak, amikről még nem készült hatszáz videó, csak könyvekben jegyezték fel őket. Én is közéjük tartozom. - Meg az ilyen pszichológiaiakat is adom nagyjából, jöhetnek az olyanok is - teszem hozzá. Szépen nézünk ki, a végén még egymásnak veszünk könyveket.
Csak egy mosollyal és egy "rajta vagyok"-al reagálom le barátom megjegyzését, adósságomat illetően. Egyből el is kezdek keresni potenciális tárgyakat egy spontán trükkhöz, ha már ilyen szépen kéri. Tulajdonképpen van egy pakli kártya a farzsebemben, de az semennyire sem speciális, ha azt nézzük. Látott már párszor kártyával mesterkedni mások előtt, sőt egyik trükkömet közvetlen mögülem nézte végig, utólag kénytelen voltam elmondani a titkot is.
- Az itteniek nehezebbek - felelem gondolkodás nélkül, miközben könyvről-könyvre jár a szemem, a címeket olvasva. Lehet nem tűntek volna nehezebbnek, ha nem kellett volna többet készülnöm rájuk a tantervbeli letérések miatt. Jövőévben, mikor már egész évben az itteni tanterv szerint fogok tanulni, pontosabb választ fogok tudni adni.
Hosszas keresgélés után állapodik meg a szemem egy "Kárpátok Gyógynövényei" nevezetű köteten, melynek borítóját egy sor hegycsúcs, pár kacifántos betű illetve három egymástól eltérően kinéző gaz növény díszíti. Mondtam én, hogy zöld. El is mosolyodok a gondolatra, majd a kötetet kinyitva jön a megvilágosodás. Mosolyom szélesebbre nyúlik, úgy zárom be a könyvet, s lépek oda Andrejhez. Kitartom előtte, egy kézzel tartva új szerzeményemet, s színpadiasan szólalok meg:
- Háromra elkezdem átpörgetni a könyv lapjait, a te dolgod, hogy egy általad választott időpontban megállíts, majd megjegyezd az oldal számát, amelyiken megálltunk. Mehet?
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. szeptember 20. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. szeptember 13. 00:02 | Link



Ősrégi bűvészet? Hogy őszinte legyek, a bűvészetről nem sok könyvet láttam eddig. Vagy azért, mert vak vagyok, s mivel sosem érdekelt igazán, ezért gondolkodás nélkül átfutottam az ilyen könyveken, vagy pedig azért, mert alapból ritkán akad az olvasó kezébe egy ilyen mű. A bűvészet titok marad a legtöbb ember számára. Bolondság azt hinni, hogy léteznek könyvek, amelyben az összes nagy trükköt leleplezik, meg hogy ezek pont egy forgalmas könyvesbolt polcain hevernének.
Javítanék az álláspontomon, mert érdekelni mindig érdekelt, de nagyon bonyolultnak találom ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Szeretem átélni a csodálkozást, hiszen ez nem olyan, mint a pálcás mágia, ahol a legtöbb bűbáj kiszámítható, és kis gyakorlással hamar elsajátíthatja őket az, akinek szó szerint a vérében van. A bűvészetben szerintem több mindenre kell figyelni egyszerre. És nagyon sokszor összetettebb technikával érnek el olyan dolgokat, amire a hétköznapi mágia könnyedén képes. Tehát szép dolog, ha efelé nyit úgy, hogy nem kvibli. Mert hát a varázstalanok előtt emelem kalapom, hogy ilyen illúziókat képesek előidézni, ha meg varázsló létére ezt az utat választja valaki, az mindenképp tisztelendő.
- Pszichológia is? Akkor vigyáznom kell veled. Lehet, hogy most is egy trükk hatása alatt vagyok? - viccelődöm a sráccal. Úgy tűnik, az elméje a fegyvere.
Halkan elmormogok egy "gondoltam"-ot a válaszára. De úgy tudom, boldogult velük az idén, legalábbis az Eridonban nagyon ügyeltünk arra, hogy mint újonnan érkezőnek zökkenőmentes legyen az átjelentkezése, és hogy ne érje emiatt sem a közösségben, sem a tanulmányai tekintetében hátrány.
Ujjaimmal végigfutok a könyveken, de a bűvészetről egyelőre nem sokat találok. A természettudományi részleg után itt-ott feltűnik néhány alapvető pszichológiai mű.
- Nézd csak, talán ezek között lehet olyan, amit érdekesnek találsz. Vagy passz - fene tudja, hogy ezek mennyire diákbarát nyelvezetűek. Nem hiszem, hogy egyetemi tankönyveket akar róla olvasni.
Izgatottan lépek elé, hiszen ahogy látom, pillanatokon belül az ígért trükk részese leszek. Valamennyire rémlik a könyv, legalábbis valami hasonló, hiszen elég alap ismernem a térség növényvilágát már, ezért ha benne van és indulhat a show, a lappörgetés közben a háromnegyede táján leállítom, a memóriám pedig van annyira jó, hogy megjegyezzem az oldalszámot - de még az ábrákat is.
- Oké, fogadjunk, hogy bármi is lesz ez, tudni fogom hogyan csináltad. Akkor pedig meghívsz valamire, vagy fordítva. Benne vagy? - kacsintok pimaszul az ajánlatomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 140
Írta: 2019. szeptember 20. 18:40 | Link



- Pontosan - nevetem el magamat. - Sosem tudhatod, hogy épp minek vagy a részese. - Szeretem az ilyesfajta, komolyabb könyveket. Szórakoztatóak számomra és sokat segítenek az emberismerésben, problémák kezelésében, meg hasonlók. Nem mellesleg pedig elég hasznos lehet egy-két trükknél, ha tudom manipulálni az embert. Szegény Andrej még nem is említettem neki, hogy negyediktől tervezek legilimenciát is tanulni. Holy, akkor lesz majd bajban.
- Megvan? - Kérdem pár másodpercre rá, hogy a könyv lapjai megszűntek pörögni az ujjaim közt. Úgy tűnt a srác szemei megállapodtak az oldalszámon, így egy hatásszünettel később bezártam a kötetet. Bőven volt ideje memorizálni a számot. Felmutatom a könyvet, egyik kezemből a másik kezembe helyezve, mutatván, hogy egyik ujjammal sem tartom nyitva azt annál a bizonyos oldalnál. Még egyszer kinyitom és gyorsan átpörgetem az oldalakat, hogy lássa nem hagytam benne semmi fajta könyvjelzőt, szamárfület, vagy ilyesmit.
- Kell amúgy? - Kérdem végül, nyújtva felé a szóban forgó tárgyat. Amennyiben nemleges választ ad, vissza is helyezem azt a polcra, ahonnan vettem, majd folytatom tovább a keresgélést, mintha mi sem történt volna. Fogadni mernék, hogy erre nem számított. Miért is számított volna? Várja a trükköt, a csattanót, meg akar lepődni, és végül meg is lepődik, csak hát nem úgy ahogy szerette volna. Ah de imádom húzni az embereket.
Ránézek az Andrej által talált néhány pszichológia műre is, egyiknek el is olvasom a hátoldalán lévő leírását, de túl száraznak találom. Ez nem nyerő.
- A nénikém amúgy nagy könyvmoly, mondtam már? - Kérdem végül egy-két szótlan perc után háztársamtól. - Otthon vagy háromszázhatvankét könyvből álló gyűjteménye van. Háromszázhatvankét könyv, fel tudod fogni? - Daraboltan ismétlem meg a kérdést, a számot mindkétszer jól kihangsúlyozva. A hangomban hallható egy apró nevetési kényszer. Hirtelen keresni kezdem Andrej tekintetét. Kíváncsi vagyok a reakciójára, remélve, hogy leesett neki. Nem kéne, hogy elfelejtsen egy egyszerű háromjegyű számot pár perc alatt. No, ha ezt kitalálja, esküszöm meghívom valamire. Kétszer is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. szeptember 25. 19:34 | Link



Semmit nem szeretnék szem elől téveszteni. Minden apró részletet megjegyzek tehát, tekintetem izgatottan cikázik a szemei, ujjai és a könyv lapjai között. Keresem azt a kis villámcsapásnyi részletet, amikor elrejti a trükköt a cselekménysorozatában. A titkos mozdulatot, amivel később lesokkolhat. Hiába izgulok, próbálok ráérős maradni. Megfontolt voltam az oldalszám kiválasztásánál is. Kis vacillálás után, gyanakvó tekintettel ugyan, de bólintok a fiúnak. Innentől tényleg az övé a pálya. Kápráztasson el. Ahogy egy igazi bűvész teszi. De vajon sikerrel jár? Meg aztán elég menő lenne elsőre leleplezni egy bűvész titkát.
- Na mi az? Csak nem elrontottad? - vonom fel a szemöldökömet. Nem igazán ezt a folytatást képzeltem el magam előtt. De persze lehet, hogy csak az időmet húzza, vagy össze akar zavarni. Megmaradok tehát bizalmatlannak.
- Nem hiszem, hogy tudna újat mondani. Ennél valamivel szakmaibb kéne. Lehet, hogy itt mégse találok olyat - kezdek belenyugodni, de még koránt sem akarom feladni a keresést, hiszen a felsőévesek is kikukáztak valahonnét használható könyveket. Amit pedig én találok neki, az szintén nem jó. A kudarcok után végigfut az agyamon, hogy ez talán mégsem a mi napunk.
- Még nem - vágom rá a kérdésére rögvest, miközben polcokról levett könyvek borítóit, illetve a hátuljain lévő ismertetést olvasom át. A kezembe akad egy különleges növényekről szóló tanulmány, ami igencsak felkelti az érdeklődésem. Botanikus szülők fiaként szeretem magasra helyezni a lécet, olyat választani, amit kihívás gondozni, hisz az otthoni üvegházban korán megszereztem a szükséges alapvető tapasztalatokat.
Először nem esik le, aztán összenézünk, én pedig elnevetem magam. Mi a fene... Ez a srác tud valamit. Elismerően veregetem meg a vállát, illetve mutatok egy lájk jelet. Kell egy kis idő, hogy magamhoz térjek, addig vörös fejjel állok és csak fogom a fejem. Basszus! És mennyire rászedett, amikor úgy tett, mintha továbblépett volna a trükkön. Ezt tuti meg kell bosszuljam valahogy. Visszavágó lesz.
- De hogy jegyezted meg az oldalszámot? - kezdek hangosan gondolkodni - Talán amikor tartottad az egyik kezeddel, valahogy megérezted, ha nem megláttad. Esetleg előtte lapoztad át, így nagyjából érzékelhetted, hol állítom meg. Ez a két tippem van... Na, ki hív meg kit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 140
Írta: 2019. szeptember 28. 23:29 | Link



Fontos volt kiemelnem az oldalszámot, hogy Andrejnek mindenképpen leessen miről is van itt szó. Ezek után tényleg nincs már más dolgom, mint, hogy gyönyörködjek a zavart tekintetében, mikor csattan az a bizonyos csattanó. Halljam zakatolni azokat a képzeletbeli fogaskerekeket, ahogy lázasan próbálja megfejteni a titkot, amit nyilván nem fogok csak úgy magamtól elárulni.
Nem is marad el az öröm amire vártam, Andrej valóban meglepődik, egy pillanatra mintha teljesen le is fagyna, belőlem pedig kitör a nevetés. Ezt imádom a bűvészetben. Úgy okozol örömet, úgy lepsz meg embereket, hogy közben nem árulsz el semmit. Nem tudják mit csinálsz, nem tudják, hogyan csinálod, mégis élvezik.
- Na várom az ötleteket - tárom szét a karomat, még mindig nevetgélve. Andrej arca teljesen vörösbe borul, csak úgy pörög az agya jelenleg, feltételezem igyekszik rájönni, hogy mégis hogyan vertem át. Hisz ezt tettem. Mindig ezt teszem. Átverek embereket. Elmondom nekik, hogy átfogom őket verni és akkor meg is teszem.
- Vaagy, az is lehet, hogy ráerőltettem ezt a lapot. Hogy valójában nem akkor állítottál meg amikor akartál, hanem amikor én akartam, hogy megállíts - felelem nemes egyszerűséggel. Ezzel adok neki egy harmadik opciót amin gondolkozhat, s ezzel reményeim szerint végképp összezavarom. Szegény, ha tudná, hogy csak szívatom ezzel. Azt azért hiába reméli, hogy elárulom számára, mit és hogyan csináltam. Még ha valójában ki is találja, akkor se bólinthatok rá, ilyen ez. Viszont egyelőre nem kell ezen aggódni, messze jár a valóságtól.
- Szeretem a narancslét. Frissen facsarva - adom szemtelen válaszomat egy kacsintás kíséretében arra a kérdésre, hogy ki hív meg kit. Úgy néz ki te állod az üdítőt drága barátom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. szeptember 29. 23:15 | Link



Tippelj, Andrej... Ez a te pillanatod. Hozd helyre a dolgokat.
Egyik ötletemet sem érzem biztosnak. Amennyire ismerem őt, nem fogom tudni kitalálni egykönnyen a trükkjeit. Nem véletlenül tart ott, ahol tart. Hosszú évek gyakorlata van mögötte. Nekem ehhez nincs jó szemem. Csalódottan biggyesztem le a fejem. Nyilván megzavar egy sokadik opcióval. Nem láttam semmi gyanúsat, ezért amiket tippelek, valamilyen szinten logikusnak gondolt feltételezések csupán. Fogalmam sincs, melyik áll a legközelebb a valósághoz, ha pedig többet dobok be neki, azzal bukom a fogadást. Sajnos nem erről volt szó.
- Jól figyelj, mert ezentúl rajtad tartom a szemem. Egy esetleges szabályszegésért kirótt büntetőmunkát már nehezebb lesz kitrükközni - jegyzem meg rosszallóan, szúrós szemekkel. Ha régebb óta ismerne, akkor tudná, hogy alapvetően nem ilyen vagyok, esetleg a hangom árulkodik arról, hogy most ugratásról van szó. Persze ettől függetlenül igaz, amit mondtam. Mindent megfigyelek, és nem szeretek kivételezni, mert ezzel sok barátságomat veszélybe sodornám a kastélyban, nem mellesleg a házvezetőséggel gyűlne meg a bajom. A srác pedig veszélyes, mert tud valamit. Miután kisimulnak arcvonásaim, a hónom alá kapom a megvásárolandó könyvet.
- A cukrászdát tudom ajánlani, hacsak nem azt várod tőlem, hogy az Eridon konyháján facsarjam ki neked személyesen egy ezüsttálcára tett pohárba, Houdini - kacsintok rá vigyorogva. - Beszéljünk meg egy alkalmat. Egyébként mióta is foglalkozol ezzel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
KARANTÉN


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 140
Írta: 2019. október 2. 20:17 | Link



Élvezettel nézem, ahogy a kérdés tovább őrlődik a fiúban. Nincs tapasztalatom a legilimenciában - még - de abban szinte biztos vagyok, hogy a "hogyan csinálhatta" kérdés minimum háromszor már átfutott a fejében. Egyszer biztos elárulom Andrej, esküszöm. Nem. Hirtelen meglepettségemet zabolázhatatlan nevetés váltja át mikor Andrej tippelés helyett fenyegetésbe kezd.
- Nem áll neked jól a fenyegető stílus drága barátom - reagálom le, a nevetéstől könnyes szemeimet törölgetve. - Abszolút nem. De majd belejössz. Bízom benned - veregetem meg a vállát. Fontos dolog ám, hogy megfélemlíthetetlennek és szigorúnak találjanak az emberek ha prefektus vagy. Szerintem. Mindenesetre ráfér egy kis gyakorlás a srácra.
Ha már felmerült a legilimencia, megpillantok egy kötetet aminek gerincén többek között ez a szó is szerepel. Kihúzom, hogy jobban szemügyre vegyem figyelmem új középpontját. Elméletileg csupa elméleti cucc van benne az alapoktól így hát nincs ellenemre letenni érte két-három galleont az asztalra. Hasznos olvasmány lehet a tanévvégi szünet alatt, különösen, ha jövőre gyakorlati szinten is tanulni fogom a dolgot.
- Hát ami azt illeti - nézek rá pimaszul, a szememet rebesgetve, mint valami elsős lány, akit éppen randira hívnak. Abszolút nincs ellenemre a saját kézzel kifacsart narancslé ötlete, a Houdini megnevezés végképp.
- Nem amúgy, csak ugratlak - kacsintok vissza. - Megteszi a cukrászda is, legalább megeszünk mellé valamit. Ami azt illeti szabad vagyok szinte minden nap a szünetig.
- Már egész gyerekkorom óta érdekel a bűvészet, meg a szerencsejátékok. Szám szerint körülbelül olyan négy, vagy öt éves koromban kezdődött minden - felelem miközben lassan a pulthoz érünk, hogy fizethessünk az újonnan akasztott könyveinkért, már ha Andrej is talált magának valamit ami leköti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
online
RPG hsz: 441
Összes hsz: 5099
Írta: 2019. december 14. 18:25 | Link

Kincső

- Szerinted örülne az Egy szaxofon bánatának? - olvasom fel nagyjából a huszadik kezembe akadó könyv címét a lánynak. Igazából meg sem várom a válaszát, már bogarászom is tovább a könyvek gerinceit, szabad kezemben lóbálva az - egyelőre - üres kosarat. Tűnődve-dúdolgatva kalandozok a címeken, keresve valamit amin megakad a tekintetem, amiről egyből az jut eszembe, hogy jó ajándék lehet majd valamelyik családtagomnak.
- Te beszereztél már mindent amit akartál karácsonyra? - kezdem kérdezgetni kíváncsian Kincsőt. Szánom bánom, de idén semmi, egyszerűen _semmi_ nem jutott eszembe ami kreatív lett volna, meg tudom csinálni, meg merem csinálni, nem égetem le a körletet miközben megcsinálom,és még az ajándékozottnak is örömet okozok ha elkészül... Felmerült bennem, hogy sütni kéne valamit, de mondom á nem, úgysem találom el soha hogy miből mennyit mikor kelll belerakni, nem kockáztatok. Eszembe jutott, hogy csinálok fürdőbombát, de az illóolajtól tavaly kiütéses lett a bőr a kezemen, szóval nem visz rá a lélek... No meg igen, az a másik, hogy tavaly is olyat adtam, így ez nem lenne most túl nagy meglepetés. Ezután elgondolkoztam rajta, hogy köthetnék mindenkinek valamit, mondjuk egy-egy sálat, de két szem után összehúzott szemöldökkel dobtam félre, hogy ez csak valami vicc lehet. Mérmint, komolyan, ki az aki ennyi energiát feccöl egy sálba? Elég volt elképzelnem, hogy a kész sál mennyivel lenne nagyobb annál a már felvett két szemnél, no meg aztán beszoroztam annyival ahány példában el akarnám, hogy készüljön... Ó, még jó, hogy VHT-n álltam neki, különben sajnáltam volna a megvett alapanyagokat.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza