36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. október 23. 11:43 | Link


Hátrálok pár lépést a lendülettől, amivel nekem jön. Nem igazán számítottam arra, hogy nem fog kikerülni, meg amúgy sem vagyok egy hatalmas izomgép, aki kibír minden súrlódást meg lökést meg ami még érheti az embert ha más emberek közé kerül. Felszisszenve dörzsölöm meg a vállam, amit olyan nagy lendülettel akart elvinni, nem is reagálok a bocsánatkérésére. Mit mondhatnék rá, máskor figyeljen oda jobban, mert nem csak ő lélegzik ebben a könyvesboltban? Dünnyögve megrázom a fejem, akkor inkább meg sem szólalok, valahogy nincs most kedvem felesleges vitába keveredni. Pedig szívesen megkérdeznék tőle pár dolgot, például, hogy a menopauza miatt viselkedik-e ennyire hisztérikusan. Nem mintha olyan idősnek nézném, de ki tudja, kinek mikor üt be. Csak hallgatom a könyvről való figyelmeztetést nagy csendben, komolyan, ha akarnék sem mernék most megszólalni, még a végén engem is elátkoz a kötet írójával együtt. Hát édes istenem, ő leírta, valaki kiadta, most ki kényszerítette ezt a nőt, hogy vegye le, és kétszer is beleolvasson?
- Hát... Rendben? - tanácstalanul pillantok körbe, hátha akad valaki okosabb a közelben, aki tudná, hogy mit kell ilyenkor reagálni. Továbbra is csak állok a helyemen, hol a nőre pislogva, hol arrébb, tényleg nem tudom, hogy mi tévő legyek ebben a helyzetben. Lehet, hogy vár tőlem valamit. Reakciót. Adjam alá a lovat, hogy milyen tré könyv, vagy valami. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ki sem teszem a lábam a házból ma.
- Ez csak egy könyv....? - nem kevés bizonytalansággal a hangomban szólalok meg újra, hosszú harminc másodpercnyi gondolkodás után, hogy most hova tovább.
Utoljára módosította:Sárközi Erik Levente, 2017. október 23. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. október 23. 16:55 | Link

Sárközi Erik Levente

 A fiatalember, akit fellöktem és, akire rázúdítottam haragom, a tekintetéből ítélve, teljesen hibbantnak tart ebben a pillanatban. Egy premenstruációs szindrómás hárpia viselkedik úgy, ahogyan én ez előbb. Egek, mit tesz az ember leányával a düh, hihetetlen, hogy éppúgy elveszi az eszét, a józan ítélőképességét, akár a vérfarkas kór. Bűnbánón nézek rá eltérő színű szemeimmel és sokkal nyugodtabb hangnemben igyekszem megszólalni. - Ne haragudjon, ma nagyon rossz napom van - megigazítom hajam, mert azt érzem, hogy kissé ziláltnak hat, pedig nem - Ez csak egy könyv, igaz, de most nagyon betalált, ami benne állt - magyarázom és próbálom elvonni az iménti néhány rosszul sikerült perc élét. Nem vagyok olyan jólelkű, mint azt szeretném, amikor elárvultam valami elromlott bennem, mélyen legbelül. Hiába temettem el és igyekszem nap-nap után a kedvesség vagy a gondoskodás fényével beragyogni lelkem sötétségét, néha azonban, minden fojtás ellenére kirobban belőlem, akár a vulkánból a hamu, majd a magma. Ez ma egy ilyen nehéz nap számomra és sajnos közvetett módon azok számára is, akik összefutnak velem. Lásd szegény ifjút itt előttem. - Bocsásson meg... - mondom halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. november 1. 00:02 | Link

Franci

Összetehette a világ a két kezét, amiért a lányka velem jött és nem maradt az anyjával, hogy belőle is hárpiát faragjon, mint a többi életképtelen gyermekéből.
A kérdésre ismét végigfutott a hátamon a hideg, mert az az ember amúgy is idegesítően nyomulós volt, és hát, színészet, meg szerepek ide vagy oda, nagyon nehezen tudtam kendőzni az irányában érzett vehemens undort. Akkor is, ha csak egy teremben volt velem, úgy éreztem, elszívja előlem az oxigént és mindenki sokkal jobban járna, ha inkább lezuhanna a zenekari árokba, mondjuk a nyakára.
- Egyértelmű, hogy én ezt nem akarom tudni - közöltem, védekezően feltartva magam elé a karjaimat. Sok pletyka járt akkoriban a színházban, amit ő még tovább is színezett, mielőtt megtartotta volna, hiteles infóként, de ezek a napok hál istennek mára már véget értek és nem kívántam vissza őket. Halkan megköszörültem a torkomat mielőtt ismét Francira vetettem volna a pillantásomat.
- Az apád vagyok, azt hiszem, hogy ez a dolgom, nem?
A puszi kissé furcsán érintett, nagy lány volt már és az ilyenek, mint nyilvános gesztus, hosszú ideje lekerültek már a listáról. Mert nem illik, ciki vagy egyszerűen csak nem olyan nagylányos dolog. Inkább a könyvet vizslattam én is, amit felemelt, hogy el kéne vinnünk Lilinek.
- Hm... szerintem örülne neki, szóval... dobd be! - mutattam a kosárra. Szerettem volna a lánykának mindent megadni, pláne, hogy nálunk sem volt teljes a családja, de legalább... volt.
A lila undormány is ott kötött ki, mert most már tudnom kellett, mi mindent hordott össze az a féleszű, valószínűleg ez is botrányos felolvasás lesz, ami ránk vallana.
- Jó, nem bánom. Fizetek, aztán mehetünk is. Mit főzünk? Lehetne valami olasz, ha már botrány... - böktem az állammal a könyv felé, mielőtt az eladóhoz indultam volna, hogy hivatalosan is birtokba vegyük a könyveket.


//köszönöm//
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. november 1. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 1. 15:58 | Link



Az alapelképzelés az volt, hogy valami jó kis csillagászati témákat tárgyaló könyvet keresek apának vagy ha azt nem találok, hát holmi mérnöki kérdéseket taglaló kötet is megteszi éppenséggel, úgyis szereti az ilyen kuriózumokat és lássuk be, ebben a boltban több is akad belőlük. Azonban, tekintve, hogy itt a rendezési elv nem egyezik a könyvtárakban használatban lévőkkel, a keresgélés több időt és energiát vesz igénybe, habár a sikerélmény is éppen akkora, amikor az ember igazi ritkaságra akad. Találtam már itt olyan könyveket, hogy csak ámultam és bámultam, ezért is gondoltam, hogy majd ügyesen itt kezdem a körutat, remélve, hogy nem is kell majd tovább mennem másik boltok után vadászni, hiszen Őszike néni boltja valódi kincsesbánya könyvmolyoknak. Már csak ezért is mászkálpk fel-alá a polcok között órák óta egyre csak halmozva kupacba a könyveket, amelyekről úgy vélem, muszáj megszereznem, hiszen nem csak ékes díszei lesznek egy polcnak, de elolvasni is majdhogynem kötelezőnek érzem őket. Az említett kupacot egyébként pakolgatom odébb meg odébb, ahogy haladok, meglehetősen óvatlanul néha egészen útban hagyva másoknak, egyszerűen csak lerakva ahol jólesik, amint megpillantpk valamit az egyik polcon. Ezúttal sincs ez másképp, huszadszori költöztetésre, csak úgy leteszem a polcok között vezető nem túl széles ösvény közepére a lassan már két tucatnyi olvasnivalót számláló tornyot, hogy kinyújtózva az egyik legfelső sort vegyem célba. Mintha csillagokat láttam volna az egyik könyv gerincére írva. Lázasan keresem is a sötétkék kötetet, de talán csak képzeltem, hirtelen ugyanis nem találom. Minden sötétkék kötetet végignézek, kétszer is, mire csalódottan konstatálom, hogy á, ez csak holmi romantikus regény, semmi köze az égitestekhez. Lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy ennek túlságosan könnyen bedőltem, és inkább leveszek a polcról egy nem túl vastag kötetet, amely azonnal hangosan nyávog fel, ahogy kinyitom. Hogyan tartsunk macskát. Na pont erre lett volna szükségem pár éve, most azonban már egész jól kiismerem magát a témában, úgyhogy meg is próbálom visszatuszkolni a többi kötet közé. Hacsak... talán Flóra örülne neki. Nem mintha tudna olvasni, de imád mindent, ami színes, hangos, érdekes. Megy ez is a kupac tetejére.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2018. április 15. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 8. 01:01 | Link

Viktor

Nem szoktam könyveket vásárolni - mióta könyvtárakat lehet tárolni digitálisan, kitartok amellett, hogy csak elektronikus formában gyűjtögessek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy papírt használjak, hiába más az élmény, oda a tapintás és a jellegzetes illat...
Ez persze nem akadályoz abban, hogy órákat töltsek egy-egy könyvtárban vagy könyvkereskedésben, hogy megcsodáljam azokat a köteteket, amiket nem százával ontanak magukból óriás nyomdagépek. Imádom az antik kiadásokat, a kézzel kötött régiségeket, a tussal készült vagy fametszetes illusztrációkat. Most is ezeknek a gyarló kis élvezeteknek szeretnék hódolni, mert kiszúrtam, hogy van a faluban egy bolt és már hosszú napok óta szemezek vele. Elővigyázatosságból nem hoztam magammal pénzt (egyébként jézusom, a kontinens érméi tök furák), csupán a kedvenc ketyerémet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor feljegyezhessem, esetleg lefényképezhessem.
Az ajtófélfánál megszokásból fejet hajtok, hogy beférjek. Azonnal érzem, hogy szinte másik világban járok, mindent átitat a mágia - nem árt óvatosnak lenni, mert ez a bolt annyira élő, hogy szinte lélegzik. Megeresztek egy köszönést annak ellenére, hogy nem látom a tulajt vagy az eladót, s szoktatom a szemem egy kicsit a félhomályhoz, mielőtt találomra elindulnék az egyik polcsor felé. Lassan, lehetőleg nesztelenül lépkedek, szemeim isszák a látványt. Az ujjamat végighúzom a puha, meleg érintésű fán, ahogy a címeket böngészem, meg-megtorpanva és levéve egy-egy érdekesebb küllemű könyvet. Aztán hirtelen nyávogást hallok és reflexből hátrahajolok, hogy a szomszéd folyosót is belássam, a hang forrása után kutatva.
Cica nincs, bábeli könyvtorony annál inkább. Úgy maradok, enyhén tanácstalan arccal számolva a felhalmozott olvasnivalót. Mire kellhet ez mind?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 9. 21:07 | Link



Imádok vásárolni. Na persze nem vagyok boltkóros, egyszerűen csak időről időre kedvem támad végigbogarászni az összes boltot és a fél internetet azzal a hátsó szándékkal, hogy ha találok valami igazán szépet és érdekeset, akkor majd örömet okozzak vele valamelyik kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek. Egyszerűen imádom a tökéletes ajándékokat megvásárolni. Hogy aztán néha az az ajándék éppen nekem okoz igazán örömet, mindenki másból csak érdekesebbnél érdekesebb reakciókat vált ki, mint a pink öltöny, a fordítókütyüként funkcionáló szivárványszínben pompázó nyelvpiercing, egy-egy különleges ékszerdarab vagy éppen ezúttal könyvritkaság, az már csak részletkérdés. Önmagamat is szeretem és ez valahol így is van helyén szerintem. Kitartóan halmozom is egymásra a könyveket, amelynek azért legalább kétharmada jó eséllyel valaki mást fog boldogítani majd előbb vagy utóbb, csak arra nem gondolpk ebben a pillanatban, hogy talán másoknak is hagyni kellene a választékból, na és persze a fizetésemet sem ártana úgy osztani, hogy majd egyébre is jusson. A cellulóz annyira mégsem finom, hiába támasztja alá ezt a véleményt számtalan hörcsög és házi egér példának okáért. Ha a macskáim nem kapják meg a kedvenc kajájukat, abból biztos, hogy macskapokalipszis lesz. Legalábbis Őrnagyból bármit kinézek, még ha a másik két doromboló négylábúból nem is. Már éppen megkaparintok egy újabb kötetet, de aztán egyelőre csak szorongatom, ahelyett, hogy a kupac tetejére helyezném. Megforgatom, alaposan megnézem, aztán egy sóhaj kíséretében visszateszem a polcra. Sajnos ez a kirendelt aurori fizetés nem is olyan magas, mint szeretném, még ha nem is panaszkodhatok, csak hát veszélyességi pótlék például mégsem jár vele. Ugyan. Bogolyfalvára minek is. Itt legfeljebb olyan komoly bűntényeket deríthetek fel, hogy egy macska szórakozásból hidegvérrel meggyilkolt egy kanárit vagy hörcsögöt. A levegőbe emelem a kupacot, aztán útnak indulok, hogy keressek valami magasabb pontot a padlónál, mondjuk egy asztalt vagy üres polcot, ahová az egészet szépen leteszem és gondosan átválogatom, mi is az, amit tényleg szeretnék hazavinni és nem csak azért vettem le a polcról, mert elkapott a vásárlás heve. Már csak egy aprócska probléma van: nem igazán látok ki a kupac mögül a magam száznyolcvan és még további nyolc centije ellenére sem (bár valljuk meg, erre rásegít az is, hogy vállamig érő hajából néhány tincs notórius módon hullik az arcomba, hiába igazítom hátra újra és újra), így talán nem is csoda, hogy csak akkor veszem észre, hogy nem csak én vagyok itt - bármennyire könnyű is elfeledkezni minden és mindenki másról ebben a varázslatos kis boltban -, amikor akadályba ütközöm.
- Hoppá - szólalok meg kikukkantva a kupac mögül, amikor váratlanul megakad. Még jó, hogy nem rohantam, az kellemetlenebb találkozás lenne ezzel a könyvmennyiséggel. - Esetleg lenyúltam valamit, amit már sikerült kiszemelni? Azt hiszem, átválogatom amúgy is kicsit, ennyire nincs szükségem, szóval ha netán igen, csak tessék - közlöm, aztán végül az egyik félreesőbb ponton a padlóra engedem le a tornyot, hogy a földre telepedve, mint valami túlságosan magasra nőtt kamasz, aki nem tudja, hogy is hajtogassa a tagjait, hogy minél kisebb térre legyen szüksége, helyet is foglaljak mellette és elkezdjem egyenként átnézni a köteteket. Elsőként a macskás kerül a kezembe, és bár az imént már tapasztaltam, mire képes a kötet, most is kinyitom, az pedig újra felnyávog. Na ez biztosan marad. Már a gondolat is mosolyt csal az arcomra, mennyire fogja ezt szeretni Flóra és hamarosan születésnapja lesz.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2018. április 15. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 13. 23:28 | Link

Viktor

A könyvkupacnak gazdája is van, s bár elsőre úgy tippeltem, a könyvmoly hölgy, sokkal inkább korombeli férfinak tűnik. Ami első pillantásra vonzza a tekintetem, az hosszú vörös haja, amit hanyag, hercis mozdulattal vet hátra időnként. I know the feeling, bro. Nincs túl sok időm tanulmányozni, mert lehajol, hogy a kincseivel együtt áttelepüljön valahova, viszont hiába magas, a legkevésbé sem lát ki a halom mögül, úgyhogy gyorsan közbeavatkozom, mielőtt vesztébe rohanna.*
- Careful, to the left,-terelem egészen óvatosan egy lépéssel balra, hogy elkerülje az ütközést a puffal, ami egyébként kedélyesen araszol, az egyik napsütötte foltot követve a padlón. A laborban mindig akadt egy-két elvadult tárgy, szóval rutinosan kiszúrom az ilyeneket, tisztelet a kivételnek.
- Nah. Nem állt szándékomban vásárolni, csak bámészkodom. Valami nagy kiárusítás van?-*ez a legjobb tippem arra, miért hordott össze a srác furkász módjára ennyi könyvet. Persze vagyok annyira pofátlanul kíváncsi, hogy futólag elolvassak pár címet, meglepően vegyes felhozatallal szembesülve, ami csak tovább csigázza érdeklődésemet. Ő közben a zsákmányát válogatja, ügyet sem vetve rám.
- Aaa! Az!-*hirtelenjében nem tudom kinyögni, úgyhogy csak kinyújtott karral a nyávogó könyvre mutatok.*- Azt hallottam és aszittem, betévedt egy cica. Vagy a tulajé. Vagy ő a tulaj.-*A varázsvilágban az ember sosem lehet elég bizonytalan. Izgatottan kisöpröm arcomból a szemembe lógó kusza, kócos tincseket - afféle megszokott, öntudatlan mozdulat ez, mert bár van bennem egy egészen pici csalódottság, hogy nem egy pompás macskaszabásúé a hely, a könyv kárpótol érte.*
- Vajon tud dorombolni is?-*hajolok le, térdemre támaszkodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 16. 00:12 | Link



- Ó, köszönöm - válaszolok nagyon is hálásan, amikor valaki megszán és kapok egy kis útbaigazítást. Nem szeretnék senkinek és semminek nekigyalogolni egy ekkora könyvkupaccal, ami meglehetősen komoly kihívás, tekintve, hogy nem látok ki a feltornyozott kötetek sokasága mögül. Balra fordulok, ha már arra terelnek, majd lepakolok, biztonságba helyezve a levadászott példányokat és még azt is felajánlom, hogy válogasson csak, ha valamit kinézett volna esetleg. Mindet úgysem fogom hazavinni.  
- Nem, dehogy, csak ha egyszer belejövök a kincsvadászatba, nehezemre esik abbahagyni - vallom be. Végigpillantva a tornyon csendben meg is állapítom magamnak, hogy talán ideje lenne elkezdeni határokat szabni e tekintetben. Legközelebb mondjuk csak három kötet jöhet szóba, több egy se. Vagy négy. Egyelőre azonban ezt a fogadalmat elnapolom következő alkalomra, addig úgyis lesz elég időm alaposan átgondolni. Most azzal is beérem, ha nem viszem haza az összes könyvet, csak egy tucatnyit kettő helyett. Ez is alapos válogatást és mérlegelést igényel, úgyhogy kénytelen vagyok minden kötetet megnézni közelebbről, például a macskásat is, habár meglehet, hogy ez esetben egyszerűen csak élvezem már a gondolatot is, mennyire fogja ezt szeretni a macskáimat szívesen gyámbászó - a kedvenceim nem feltétlen viseltetnek kölcsönös mértékű rajongással a tett iránt - keresztlányom.
- Nem tudom, de én tudok - jelentem ki egy kurta vállvonás közepette, majd nagylelkűen átnyújtom a kötetet, nézze csak meg, ha érdekli. - Lassan én leszek a helyi macskás bácsi, bár ez nem vet rám túl jó fényt így kimondva. Igazából csak három van, az még nem is olyan sok, és csak félig macskásodtam el az évek alatt - magyarázom, igyekezve menteni a reputációm, amit lehet, hogy egyetlen mondattal sikerült lenulláznom. - Különben Viktor vagyok, a kirendelt bogolyfalvi auror, csak ha messzire el akarna kerülni vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2018. április 18. 20:01 | Link

Mindig is a könyvek nagy szerelmese voltam, szóval nem lepett meg, hogy egy könyvesboltban találtam magam.
 Élveztem a lapok mámoros illatát s be kell vallanom a szemem belesajdult a sok címtől és szerzőtől. És sajnos elég sokat meg kellett néznem, mert egyetlen író nevét kerestem. Jules Verne-t. Az ő regényeivel még a mugli könyvtárban ismerkedtem meg s velük mindig sikerült kilépnem a valóságból és elrepített az álmok és csodák világába, ahol minden és bármi megtörténhetett. Valamint segített abban is, hogy ne érezzem magam kívül állónak a magyar osztálytársaim között.
Gondolat menetemből egy lágy magas hang zökkentett ki, egy olyan hang, amit több ezer között is felismerek.
Szia Kata – Köszöntem nem oly régi barátomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Nagy Kata
INAKTÍV


Mrs. Párolt csirkemell
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Ábel
Írta: 2018. április 18. 20:23
| Link

A  könyvesboltba lépve egy forró érzés hatolt át a testemen, nem túlzottan szeretem a könyveket, de ez a bolt különleges volt. Nagyon úgy tűnt, hogy itt a könyvek hazája, legalábbis laikusként nézve. Könyvek voltak, mindenhol, akárhová nézett az ember, néhány helyen halk suttogások kopogtak a padló korhadt deszkáin. A tüsi fejű barátomat véltem meglátni néhány, kifejezetten érdekes könyv között keresgélni. Visszaköszöntem neki, majd tovább nézelődtem a háta mögött.
Utoljára módosította:Rea Liebhart, 2018. április 22. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A világon a legjobban az emberi ész van kiosztva. Mindenki azt hiszi, neki egy kicsit több jutott
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 22. 21:31 | Link

Adam Kensington


Egy kis könnyű olvasmányért ugrott csak be, de tényleg. Szüksége van valami agykikapcsoló, agyzsongító, faék egyszerűségű ponyvaregényre, ahol nem kell gondolkodni. Plusz pont, ha a könyv viseltes (de azért még olvasható), mert a használat jele megnyugtató. Látszik, hogy más is tükörtojás mellett olvasott, vagy kiburult a tea, vagy valami, de kis otthonosan zsibbasztotta az agyát. Az új könyv ilyen szempontból kicsit lutri, mert ki tudja, milyen lesz a minősége - a tükörtojásfoltok jelzik, hogy több kézen is átment a könyv, és talán nem is olyan rossz. A lényeg a lényeg, egyszerű legyen. Nem romantikus, nem nyálas, de egyszerű.

Idejövet kis híján nekiszaladt az ajtónak, annyira lekötötte a figyelmét az a pár alak, aki itt lófrált szép öltönyben és sokatmondó mogorva arckifejezéssel. Nem illenek ide ilyen hivatalosféle emberek - lepukkant, hipster környékre olyan igénytelen (de nem akkor, ha könyvről van szó! legalábbis nem annyira...), selejt emberek járjanak, mint a kis navinés. Ez a törvény. Szóval, csak kicsin múlt az az ajtófélfa, de most éppen szerencséje volt.

Induljon tehát a böngészés a sok használt könyv között valami Agatha Christie-szerű krimi után. A tanév még csak most kezdődött, de már most szüksége van valami lehetetlen csavarokkal operáló, színpadias agyzsibbasztásra. Arra pedig ki lenne alkalmasabb, mint a tojásfejű belga detektív?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 22. 22:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Valóban érdekes társaság gyűlt össze odakint az utcán, különösképpen az egyik elhagyatottabb kis mellékutcában. Nem itteniek, a Minisztérium emberei. Ahogy a lány beléptekor majdnem nekimegy az ajtófélfának, a boltos varázsló kedves aggodalommal kéri, hogy vigyázzon magára, aztán maga is pislog tovább kifelé. Néha a pultból akar kiesni, máskor a kirakathoz megy, és hosszan eligazgat egy-egy kötetet, csak hogy megfigyelhesse a kinti eseményeket.
- Kisasszony! - szólítja meg aztán a polcok közt bolyongó lányt, amikor látja, hogy a pincébe tartó lépcső közelébe ér a nézelődésével.
- Odalent öm... - kezdi, kezét tördelve kissé.
- Szóval... - hebeg tovább, mert rájött, nem is tudja pontosan, miként kéne fogalmaznia. Csak mindenképpen fel akarta hívni a bagolyköves figyelmét valamire, mielőtt a lány esetleg a pincébe indulna.
- Nyugodtan lemehet, csak tudjon róla, hogy egy... öm... vámpír úr pihen ott. Minden a legnagyobb rendben vele, mindössze pihen. Kérem, csak csöndesen! Ne zavarja! De menjen le nyugodtan... - ismétli el ezt a frázist már sokadszorra, ami már önmagában némi idegességre adhat okot, hát még mindaz, amit és ahogy elmondja, hiába próbálta szegény finoman és bizalomgerjesztően.
Az a bizonyos vámpír pedig természetesen én vagyok. Az egyik könyvespolc végében ülök a hűs földön, hátamat a falnak vetve, felhúzott térdekkel. Szemem hol lehunyva tartom, hol résnyire kinyitom. Fehér kezeim térdeimet fogják. Megérzem a kis navinés illatát és hallom, amit az eladó mond neki, ám lépéseket nem teszek annak érdekében, hogy tudomást szerezzen arról, hogy én vagyok idelenn. Pedig szeretnék, de az a helyzet, hogy ez most nem megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 22. 22:31 | Link

Adam Kensington


Volt az a szerencse-dolog az ajtóval - na, eddig tartott, mert juszt se talál semmi AC-t. Van Maigret meg Nora Roberts, de azt még piszkavassal se, köszi. Ahogy vándorol a polcok között, egyszer csak meghallja, hogy valószínűsíthetően neki szólnak - de olyan finoman, és a kis navinés annyira süket, hogy feltételezhetően nem először. Bután bólogat meg mosolyog, hogy persze, köszöni szépen a figyelmeztetést, majd odafigyel, de nem igazán fogja fel a hallottakat. Csökkent értelmű medvebocsként csak egy dologra tud koncentrálni, és az jelen pillanatban egy ponyvaregény megkaparintása, bármi áron. Szóval, ahogy illik, megy le a pincébe, hát hogynemár.

És nem is figyel oda. Azt mondták, nincs baj, akkor nem is kell izgulni, ennek a könyvnek nincs meg a borítója, eh. Véletlenül esik a látóterébe a földön kuporgó alak, és kell pár másodperc, hogy leessen neki, ki is az. A prioritások átrendeződnek, el is felejti, hogy van valami a kezében (de mesebeli lenne, ha pont valami Poirot lenne), hanem tesz pár bizonytalan lépést Adam felé, lehajol, és csendesen megkérdezi a csökkent medvebocshoz illő elmés kérdést, mert nyilván minden jel az ellenkezőjére utal: - Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 22. 23:27 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Lejön. Hirtelen azt hiszem, hozzám, ám a komótosságából ítélve mégsem. Látszik, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, hiszen ezt azért nem olyan nehéz megállapítani, nekem azonban beletelik most pár percbe. Végül a látóterembe kerül, a könyveket böngészve. Fejem a falnak vetem és így figyelem őt. Hamarosan észrevesz engem és odahúzódik hozzám.
- Megvagyok - felelem neki az őszintét. Hiszen azt túlzás lenne állítani, hogy rosszul vagyok, azonban egyértelmű, hogy jónak sem nevezhető az állapotom. Koránt sem.
- Volt egy kis összetűzésem - folytatom csöndes, szinte elhaló szavaimat. Különös egy meghatározása ez annak, ami odakint történt, de végülis helytálló. Szemeim különben egészen furcsák, mintha az íriszem sokkal világosabb lenne, mint szokott. Kifejezetten félelmetesnek mondható.
- Kint vannak még az aurorok? - érdeklődöm tőle. Igen, tudok róla, hogy itt vannak, hiszen miattam vannak itt. Jobban mondva az esetem miatt. Az nem áll össze bennem, hogy mindaz, amit most elcsepegtetek Annamáriának, egészen úgy hathat, mintha értem jöttek volna a hatóságok, én meg itt lent bujkálnék. Pedig nem erről van szó. Mindezt tudomására is hozom majd, csak most éppenséggel egyre hosszabbakat pislogok, míg végül lehunyva hagyom a szemem, és fejem előrébb dől, de hirtelen felkapom. Próbálok magamnál maradni. Úgy nézek ki, mint akin valami álomkór van és ébren akarja tartani magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 24. 10:10 | Link

Adam Kensington


Ó, persze, nyilván, gondolhatta volna, hogy Adam nem az a panaszkodós típus. Nyilván akkor se ismerné be, ha valami probléma lenne, ha három nyilat eresztettek volna bele, mint Boromirba. Teljesen rendben van, kösz az aggódást. (Á, a navinés nem lett enyhén hisztériás mérgében, hogy így elhessegetik. Ő, ő aztán nem.)

 - Azok azok voltak? Igen, akkor még itt vannak a környéken. - mondja, miközben lenyelve az oktalan mérgét, mert hiszen ki szereti bevallani, ha valami nincs rednben (mondjuk a kis navinés), leguggol a másik mellé.  A könyvet még mindig tartja az egyik kezében, a másikkal meg nem meri megérinteni Adamet, mert ki tudja, mi baja van, és nem akar még rátenni egy lapáttal valami hülye mozdulattal.

 - Tudok valamit segíteni? - figyeli, ahogy Adam nyilvánvalóan éppen hogy csak megvan, de egy hajszálnyival se jobb a helyzet. Azon nem töpreng, hogy mi történt, illetve pontosabban, mit csinálhatott a barátja, hogy egy pincében, talán sebesülten bujkál az aurorok elől - mert a kis navinés első gondolata, hogy se egy vámpír, se a rendfenntartó erők nem szoktak teljesen ártatlanok lenni. Ez nem az ő gondja, kicsi ő ahhoz. Az ő gondja, hogy valahogy helyrepakolja a barátját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 24. 22:21 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Bólogatok az aurorokat illetően. Ők rajzanak odakinn. Ezek szerint még helyszínelnek vagy tanúkat hallgatnak ki. Hozzám már lejöttek ide, velem már beszéltek, hiszen én vagyok az áldozat, úgyhogy az én verziómat már tudják és úgy gondolom, el is fogadták. Bizony, én vagyok az áldozat. Azonban semmi olyan bajom nincs, ami miatt gond lenne, ha hozzám ér a lány. Ezt ő persze nem tudhatja.
- Igazából... igen - válaszolom tompán, rekedten, némileg töprengőn.
- Az a helyzet, hogy... - állok neki a kis navinés elé tárni, mi is történt velem. Most mintha éppen magamnál tudnék maradni egy ideig. Úgy érzem. A kérésem pedig magyarázatra szorul. Tudom, nem várná el tőlem feltétlenül, azonban szeretnék indoklással szolgálni.
- Egy vámpírvadász támadott rám. Harcoltunk egy keveset, de végül lefegyvereztem. Viszont megsebesített egy pengével, ami holt vérbe volt mártva. Nem tudom, tudod-e, de az kiüt minket - mesélem halkan, ajkaimat alig tárva szét. Nos ez van, pár évente megtalál egy önjelölt vámpírgyilkos. A legutolsó esetem az volt, amikor egy varázzsal elérték, hogy azt higgyem, éjjel van és kiléptem a házamból. Az az eset még ma is kísért. Ez azért ahhoz képest sétagalopp. Mondjuk legjobb lenne, ha egyáltalán nem támadnának meg soha, dehát kár ezután sóvárogni.
A varázsló egy rám vetett ezüst hálószerűséggel nyitott, amit messziről rám tudott lőni és már folytatta volna a karóval, azonban ehhez közel kellett jönnie a pontosság végett, csakhogy kiszabadítottam magam és egy nem túl hosszú viadalba kezdtünk. Ő éppen csak belém hasított talán kétszer a tőrével, én pedig a falhoz nyomtam és addig fojtottam, míg el nem ájult.
- A támadás után még be tudtam esni ide a boltba. Megkértem az eladót, hogy hívja az aurorokat és hogy hadd húzódjak a pincébe, arra az esetre, ha sok órára eszméletemet veszteném és nem lennék képes hazajutni napkelte előtt - jutunk el annak magyarázatához, mit keresek itt lent. Lehet, hogy a vadász kiiktatása után közvetlenül, amíg míg nem szívódott fel bennem teljesen a halott ember vére, lett volna annyi erőm, hogy elillanjak az otthonomba, azonban nem akartam ott hagyni egy ilyen alakot az utcán heverni. Persze, hogy aztán magához térjen, meginduljon a házam felé, és könnyedén ledöfjön, amíg magatehetetlenül heverek. Ráadásul Kírát is veszélybe sodortam volna, ha odahaza van.
- Viszont, ha innék egy kicsit, az segíthetne - susogom ki szemfogaim közül a megoldást, amelyek csak azért bújtak elő, mert most nem igazán vagyok ura a testemnek. Mindenem erőtlen, pilláim ólmosak. Örülök, hogy ezt így összefüggően el tudtam mondani neki és akarnám is még folytatni, de kell egy kis szünet. Lehunyom a szemem és mélyen beszívom a levegőt, mintha bármit számítana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 26. 20:16 | Link

Adam Kensington


Nézd, ő immár hetedik éve koptatja itt az iskolapadot (és lidérces álmai vannak, ha arra gondol, hogy mindjárt a saját lábára kell majd állnia, brr), és úgy általában véve is ebben a lehetetlen kastélyban tölti naptári évének vagy 75 százalékát, de időnként még most is kiütközik belőle a vérbeli mugli, aki nem hiszi el, hogy a bűvész tényleg varázsol, és drótokat keres meg rejtett szerkezeteket. Jelen pillanatban úgy érzi magát pár másodpercig, mintha valami sokadik kategóriás misztikus filmet nézne, mert vámpírvadások..? Holt vér..? Eleve, kezdjük ott, hogy mondok egy korcs latin szót meg hadonászok egy faággal, és valami cucc fog történni. Időnként ránéz a tankönyveire, és felvetődik benne a lehetőség, hogy vagy kómában van és ezeket álmodja össze, vagy elcsente valakinek a nem boltban vett cigijét. Ez itt abszurd, gyerekek.

De ha abszurd is, hát konstansan és megbízhatóan mindig abszurd marad a helyzet. Ráadásul, abszurd vagy sem, az egyetlen rendes barátjáról van szó - rendetlenről is, mert csak egy barátja van. Hogy ezek után se legyen egyedül, mint a kisujjam - mert jó tudni, hogy időnként ehetsz egy sütit valakivel (vagy ebben az esetben, te eszel, ő meg nézi), ha nem is beszéltek minden nap -  igyekszik a problémára fókuszálni. Ami.. eleve egy vámpírvadász jelenléte. Ez fura módon biztos fogódzó, mert elhivatott és veszélyes hülyék mindenhol vannak.

 - Milyen rendes a bácsi. - szalad ki a száján oda se figyelve a lényegi megállapítás, mert, nos, tényleg az. Ha nem ütközne ki a mugli része, most nagyban sopánkodna pár sort, hogy te jó Isten, jól vagy (nyilván nem); mit keresett itt egy vámpírvadász (na, vajon); te jó Isten (csak úgy általánosságban). Na, ettől most mindenki meg lett kímélve. Míg, ha nem is a megfelelő okokból ugyan, de enyhén sokkosan kuporog Adam mellett, automatikusan reagál a konkrét kérésre, és teljesen logikusan körülnéz a pincében, hátha talál egy pohár vizet. Mire észbe kap, hogy nagy valószínűséggel nem fog sikerrel járni, le is esik neki, hogy amúgy se kéne. Na, és akkor szépen kuporog tovább, csak nagyon, nagyon mozdulatlanul. Aha, érti ő a helyzetet. Nagyon csinos kis helyzet. De tényleg.

 - Ühüm. És abban is segítsek? - kérdi természetellenesen magas hangon, és továbbra is nagyon mozdulatlanul. Először tisztázzuk szépen a dolgokat, mert sose az eszéről volt híres. Hátha rosszul gondolja a dolgokat. Ha meg nem... akkor azzal majd akkor foglalkozik.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 26. 21:44 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Nem mondhatom, hogy már jól ismerem a lányt, és azt sem, hogy ő jól ismer engem. Bár helyzeti előnyben vagyok, hiszen nekem sokkal több időm vált már erre a kiismerősdire, mint neki és nem kell mindent tudnom egy illetőről ahhoz, hogy pontosan tudjam, miféle és mit várhatok tőle. A kis navinéssel ez nem feltétlen van így, de ha nincs is, annyit már tudhat rólam, hogy nem sokat beszélek, de amikor teszem, akkor közlök. A szó szoros értelmében. Nem köntörfalazok, nincsenek töltelékek. Csak mondom, ami van. Nem durván vagy a másik tekintet nélkül, de mindenképp egyenesen és tisztán. Ezt teszem a ma este történtekkel is.
Az a fajta vagyok, aki inkább abba fektet időt meg energiát, hogy hagyja a másikban helyrerázódni és leülepedni a dolgokat, mint abba, hogy körmönfontan megfogalmazza. Úgyhogy, ha nem lennék ilyen kába is adnék szünetet, csak mondjuk nem akkor, mint most tettem. Hiszen még nem értem a végére. Ennek köszönhetően a lány már néz is innivaló után, aztán rájön, miféle szomjoltó kéne nekem és nem is kell lecsapoljak belőle ahhoz, hogy máris sápadjon a gondolattól.
Először csak bólogatok a kérdésére, mert per pillanat ennyire futja. Nem sokkal később aztán fejem visszatámasztom a falnak, lassan kinyitom a szemem, lustákat pislogva és a fiatal boszorkányra tekintek ijesztően világos íriszű, kába szemeimmel.
- A hűtőmben tartom a vérkészleteimet, fém tégelyekben. Hálás lennék, ha el tudnád hozni az egyiket - felelem, továbbra is szemfogaim közt lehelve a szavaimat. Felmerül bennem, hogy a Kins&Kensben is akadhat valamennyi az adományokból, azonban nem biztos, hogy van most ott valaki a boltból, aki segíteni tudna, és az sem, hogy van egyáltalán ott bármennyi adag. Az otthonom a biztos. Ott van. Közben pedig egyébként lassacskán ráébredek a lány arcát látva, hogy a kérésem máshogy hathatott. Azonban nincs szó róla, hogy belőle akarnék inni. Mármint szívesen innék, persze. Nekem az volna a legegyszerűbb és a legkellemesebb. De nem kérnék ilyet tőle, ha van más megoldás, illetve ha ő magától nem ajánlja fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 27. 21:56 | Link

Adam Kensington


Nem mintha nem nyújtaná kezét, lábát, amit éppen kell készséggel Adamnek. Egyrészt azért, mert ez ebben a helyzetben így helyes, és mint a navinések általában, hacsak nem nagyon fáradtak vagy éhesek, ő is Igyekszik Azt Cselekedni, Amit Illik. Másrészt, Adam az egyetlen barátja, és máris úgy érzi, a kis navinésre pazarolt figyelmét még akkor se tudná kellően megfizetni neki, ha Adam mondabeli hosszú élete állna a rendelkezésére. Harmadrészt meg, van benne egy adag kalandvágy, fatalizmus, és nagyjából annyi önbizalom, mint egy marék döglött molylepkében. Szóval, ő egy szó nélkül megtenne itt nagyon sok mindent, csak előtte hagyjanak neki pár pillanatot, amikor szabadon felfoghatja, mire készül, és még szabadabban bepánikolhat emiatt. Utána úgy is előjön a fatalista önutáló énje, és mindenre hajlandó, csak az a pár pillanat előtte, az kell neki.

De azt se hallgatja el - mármint de, csak nagyon világosan látszik az arcán -, hogy azért nem feltétlenül bánja, hogy semmi ilyesmire nem kerül most sor. Nagyon... hm, kényelmetlen lenne a dolog. Meg bonyolult. Meg ugh. Meg még sok egyéb, amihez még kicsi.

 - Persze. - mondja második próbálkozásra, mert szüksége volt egy kis torokköszörülésre első alkalommal. A navinések Készségesek és esetleg Gyakorlatiasak is, ha olyan napjuk van, így gondolkozás nélkül kérdez rá az esetleges tudnivalókra. - Van kulcs, vagy valami, amiről tudnom kéne? - most őszintén, volt ugyan már Adamnél, de fene se tudja, van-e különbség akkor, ha a háztulajdonos nincs otthon. Mint régi Bagolyköves, szó szerint mindenre fel kell készülnie akkor is, ha csak keresztülmegy egy folyosón, nemhogy ha bemegy egy vámpír házába.

Ez a nagy segítőkészség amúgy arra is jó, hogy ne kelljen abba belegondolnia, hogy egy emberi vérrel teli tárolóban igyekszik turkálni, és azt még cipelni is fogja majd. Ne kelljen belegondolnia - még.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 28. 22:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Szinte tapintható a megkönnyebbülése. Ettől függetlenül pontosan tudom, hogy megtette volna mindenképp, amit meg kell. Azonban azzal sem lenne semmi gond, ha nem tenné meg. Nem szabad az ilyenekből messzemenő következtetést levonni, hiszen van, akinek bármi könnyedén megy, és van, aki egy apróbb tettel is erején felül teljesít.
- Nincsen... Semmi... - felelek neki rémesen vontatottan, szinte csak kilehelve szavaimat, miközben szememet már hunyom is le. Fejem oldalra hanyatlik és tompán koppanva dől a könyvespolcnak mellettem. Eszméletemet vesztettem. Így se túl gyakran látni szerencsére.
A lényeg, hogy nem akadályozza semmi a kis navinést abban, hogy véghezvihesse küldetését. Az ajtóm tárva-nyitva. A hűtőm szintén. Aki olyan ostoba, hogy betör hozzám, az meg is érdemli a következményeit. De ezt nem sokan kockáztatják. Aki elég rátermettnek érzi magát ahhoz, hogy keresztbe tegyen nekem, az így szemből (viszonylag szemből) teszi, mint a mai delikvens. Lehet, hogy Kíra vagy Dwayne otthon van, azonban bármelyiküknek elég röviden elmondani, mi a helyzet velem, és biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül segítségére lesznek Annamáriának. Vagyis lennének. Viszont egyikük sincs most ott nálam. A lány üres, csöndes otthonomba fog belépni. Elvileg már ismeri a járást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 28. 23:09 | Link

Adam Kensington


Jól van, ő megy. Otthagyja Adamet, aki fényesen megvan, ugye, nyilván, hát hogyne, és lendületes tempóban indul. Amíg az út tart, és pláne amíg ő visszafelé tart, tengernyi ideje van arra, hogy eltűnődjön, mi lesz a jövő heti ZH-ban, mégis miről szól igazából az a fura nevű tantárgy, milyen szép kék az ég, és mit fog enni vacsorára. Nem, az utóbbi lehet, hogy nem túl lényeges, tekintve, hogy jelen pillanatban emberi vért cipel. Mármint a saját öt literén kívül. Ez van annyira kényelmetlen, hogy esetleg ne vacsorázzék; ha meg nem arra gondol, hogy mi van a kezében, akkor meg arra kellene gondolnia, hogy mi a búbánat van, lesz, és időnként volt a barátjával. Mármint, emberek szakosodnak arra, hogy végezzenek vele, és majdnem sikerült is. A kis navinés elkötelezett híve a kényelmes életnek, és annak nem része a sötét gondolatokon való rágódás, tehát: jé, de szép az a bárányfelhő!

Szerencsésen visszatér, és határozottan nem számolgatja, mennyivel érkezett később, mint kellett volna, á, ő, olyat aztán nem. Miután bevizionálta, hogy Adam már minimum tíz perce halo.. akármi is, aminek nem kéne lennie, besiet a pincébe, zihál két sort, szörnyülködik kettőt, majd lekuporodik ismét, megrázza barátja vállát, és közben magában hisztérikusan nevet, mert nem hozott szívószálat. Micsoda jó vicc, nem? Ne szólj egy szót se, a kis navinés stresszhelyzetben van. Mondjuk humora amúgy se volt soha.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. április 29. 13:13 | Link

Viktor

- Óigen. Nem véletlenül veszek csak e-könyveket. A világ összes varázslata sem tud elég helyet biztosítani,-*bólogatok megértően, és tegyük hozzá, hogy a költözéskor leírhatatlanul boldog voltam, hogy kizárólag a leges-legkedvesebb vagy -értékesebb darabokat őrzöm a polcon.
Úgy tűnik, akaratlan is sikerült közös témát találni.
- Menő. És ugyan, a helyi cukrosbácsi sokkal, de sokkal rosszabb. Vagy a mutogatós,-*vigyorgok rá, mert ha valakinek egy-két-sok macskával több van az általánosan egészségesnek véltnél, az közel sem annyira aggasztó számomra, mint rengeteg más lehetőség. Bár tény, láttam már olyan reakciókat is, mintha az említett állat nem házi kedvenc, hanem ragályos betegség lett volna...*
- Amúgy tényleg nehéz megállni egy macskánál. Nálam az lehet a dolog kulcsa, hogy az enyém magában kitesz hármat,-*elmélkedem hangosan, míg a kezembe nyomott kötetet felütöm. Átlapozva leginkább az illusztrációkat élvezem, elvégre kétlem, hogy ennyi év után tudna valóban újat mondani. Freud egy saját, különálló kis kutatási projektet kapott, mielőtt hozzám került volna.
A szüleim biztosítani akarták a túlélését.*
- Let's try one more thing...*mormolom, összecsukva a lapokat és úgy fordítva, hogy a gerinc nézzen felém, amin finoman, lassan végighúzom a kezem. És láss csodát, a könyv kis tétovázást leszámítva élénk dorombolásba kezd, majdnem törleszkedve. Felderülve visszaadom a könyvet, kimerítve lehetőségeit (legalábbis azt már nem vágyom tudni, szokott-e szőrgolyókat felköhögni).
- Riley, az import dilidoki. Ha el akarnál kerülni, természetesen,-*kissé kifigurázom a stílusát, kezet nyújtva, mert nyilván tetézzük fizikai kontaktussal az elrettentő szöveget. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. április 29. 21:12 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Míg a lány távol van, részemről meg sem mozdulok. Lélegezni sem lélegzem, hiszen nem vagyok magamnál annyira se, hogy ilyen alapvető dolgokat véghez vigyek. Szerencsére úgysincs szükségem rá.
Bejön közben még valaki az üzletbe, akinek az eladó szintén szól a pincében pihenő vámpírról. A varázslónak se kell több, kínos mosollyal az arcán kioldalaz a könyvbirodalomból. Mikor pedig épp magunk vagyunk a boltossal, az lejön hozzám, rám nézni. Szólítgat kicsit, közelebb merészkedik, de látja, meg se rezdülök. Nyel egyet és inkább visszamegy a földszintre, ahol örömmel veszi észre, hogy a kis navinés visszatért, nála egy fémtartállyal. Tudja, mi lehet benne, hiszen szemtanúja volt már párszor, ahogy a Kins&Kensből viszek el néha magammal ilyet.
Szegény Annamária, hiába az a vállrázogatás. Csak heverek tovább, hátam a falnak döntve, fejem a könyvespolcnak, kezeim élettelenül pihennek ölemben. Egyedül talán annyi különböztet meg egy tényleges holttesttől, hogy nálam nem áll fenn hullamerevség. Inkább hajazok egy ottfelejtett rongybabára. Egy lidérc fehér, nagy hajú, gótikus rongybabára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. április 30. 21:02 | Link

Adam Kensington


Adam nyilván nem tér magához, ne hogy má' ilyen egyszerű legyen a dolog. A kis navinés a sok, gyerekkorában letolt Vészhelyzet meg Harmadik műszak miatt berögzült szokásnak engedelmeskedve már nyúl is a másik csuklójáért, hogy ellenőrizze, van-e pulzusa, és istenuccse megijed egy miliszekundumra, hogy nincs. Igen, a navinés hótbuta, de meg még mindig kicsit nem hétköznapi a szitu. Bocsássunk meg neki, még most az egyszer, jó? Ő csak jót akar, csak túl hülye hozzá a szentem.

Kétségbeesetten és tehetetlenül körülnéz - ebben a kettőben viszont veszett jó ám -, és észre se veszi, hogy úgy szorongatja közben szegény Adam csuklóját, mint fuldokló az uszadékfát (???). Mondjuk Adamnek kisebb gondja is nagyobb most ennél, de azért később még fájhat, ha valami is fájhat a vámpír barátjának. De amire rá kell jönnie a kis navinésnek az az, hogy itt egyébre is szükség lesz most, mint az erősségeire (lásd fentebb).

Előveszi a csomagját, és olyan arckifejezéssel, ami csak nagyon keveseknek áll jól, kibontja. Itt most valószínűleg meg kell itatnia a barátját, és közben elviselnie, hogy más ember vére fog rácsöppenni. Mármint, a természetes póthaj is értetlen és iszonyodó visításra készteti, de ismeretlen emberek vére meg pláne. De ha kell, akkor kell. A navinések általában véve jó ápolónők lehetnének - erős bennük a megfelelni vágyás, mert soha senki nem veszi őket emberszámba, hiszen olyan kedvesek és ártatlanok és udvariasak. Valóban, ez mind igaz - elvégre az illem nem engedi, hogy késsel vagy a tíz körmünkkel essünk neki mindenkinek, akinek nem szimpatikus a képe (és az a többség). A navinések udvariasak és szelídek, hogy legyen mivel leplezni az igazi természetüket. De hogy ez most hogy jött ide.. ja, igen: a kis navinés megteszi, amit meg kell, mert Kell, kerüljön, amibe kerül.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. május 1. 21:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Éppen csak egy csepp gördül be résnyire nyitott számba, máris rezdülök, amint pedig követi még jó pár, szemem felpattan és megragadom a lány csuklóját. Nem erősen, csak erélyesen. Másik kezemmel pedig a tégelyre fogok és visszabillentem. Imádnék többet inni belőle és jelenlegi állapotomban aztán végképp kísértésbe esnék efelé, de nem lehet. Egyszerűen nem.
Lehunyom szemem és éterien felsóhajtok, élvezve, ahogy a vér folyik alá torkomon. Agyaraimról is lenyalom, majd a kis navinésre nézek, akit még mindig fogok nagy, hideg kezemmel. Ujjaim közt érzem lüktetni ereit, hallom heves szívverését. Álmából felébresztett bestiaként fújtatok, miközben figyelem őt. Tekintetem vékony nyakára is elkalandozik, ahol meg is állapodik. Ismét lecsukom szemem és mélyeket lélegzek, nyugtatva magam, terelve gondolataimat, korlátozva ösztöneimet. Szép finoman el is engedem közben a lányt.
- Köszönöm - susogom neki csöndesen, mint aki attól tart, ha hangosabban beszél, kizökken a meditálásból. Visszahúzott kezeimet térdeimre vonom és maradok még pár hosszú pillanatig így, önhiggasztás közepette. Végül feltárom tekintetem, amely ismét olyan, mint szokott. Agyaraim pedig visszahúzódtak.
- Köszönöm - ejtem ismét, ezúttal nyomatékosabban a hála szavát, Annamária arcát nézve. Hiszen az imént magát az itatást köszöntem csak meg, és jeleztem, hogy ennyi elég, most pedig az egészet köszönöm. Hogy elment a vérért és hogy adott nekem belőle. Ha nem is életmentő volt, de csaknem az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. május 4. 22:28 | Link

Adam Kensington


Ez ceruzáért vagy szénért, vagy kinek mi a módszere, után kiált. Istenuccse (majd leszokok erről a szóról is) látom, milyen jó kis rajz lenne ebből a poros, könyvekkel telehányt pincében játszódó jelenetből, ahogy szép kettecskén kuporognak a földön, köztük mindenfelé valószínűtlenül piros vércseppek (kinek-kinek egyebén is), mindketten felváltva szorongatják a másik csuklóját szép barátságosan, és összességében meghitten vergődnek, ki a pánik szélén, ki meg az élőhalotti lét szokásos nehézségei közepette. Még az árnyékok is megvannak. Valaki tud rajzolni?

A kis navinés biztosan nem, de ő nem is látja ezt így kívülről. Ő most úgy figyel a barátjára, minden idegszálát megfeszítve, ahogy tanórákon várják tőle. Hamar magához tér, az jó. Hamar lesz nagyon ijesztő a helyzet, de a kis navinés egyrészt érzelmileg túl fáradt ahhoz, hogy igazán megijedjen, másrészt meg bízik a barátjában (de kezd felnőni. Felmerül benne a lehetőség, ahogy így Adam szépen szemügyre veszi, hogy esetleg ezt nem száz százalékosan kéne csinálnia. A kis navinés lassan, nagyon lassan növöget felfele, és azzal együtt jár a bizalmatlanság is. Nem kell sietni a felnövéssel, azt mondom. Már amennyit én tudok róla.) Végül van is oka rá, mert továbbra is más vére van itt mindenen, nem az övé, de ezzel még pár pillanatig nem törődik. Mikor a helyzet ténylegesen lenyugodott, ő is nekiveti a hátát a falnak, és megkönnyebbülten bámulja a szemben levő szétcsúszott, ócska könyvhalmot. Elfáradt, az az igazság. Megérdemel egy kis pihenést. Meg a tégely feltűnésmentes arrébb tolását a cipőjével, mert az viszont takarodj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. május 5. 23:11 | Link

Annamária
este | a pincében | x

Túlzás volna azt állítani, hogy a kapott, friss vér után immár majd' kicsattanok, de tény, hogy lényegesen jobban vagyok. Van már annyi erőm, hogy ura legyek magamnak, ez pedig az egyik legfontosabb. Kiszolgáltatottnak lenni senkinek nem jó, hát még egy magamfajta halhatatlannak, akinek az eszméletvesztés és az éberség állapota közti különbség ég és föld. Az egyik helyzetben alig van valami, ami tényleges veszélyt jelentene rám, a másikban pedig igazán sok.
- Most már boldogulok - közlöm így a kis navinéssel, hogy innentől nem szükséges ám istápolnia, folytathatja mindazt, amit félbehagyott miattam, legyen az bármi. Nem kell aggódnia, most már megleszek.
- De örülök, ha velem maradsz - szögezem le azért ezt, arcom odafordítva, lepillantva a mellém ült lányra. Fejem a falnak döntve, hajam halántékomnak lapul tőle. Nyugodtan figyelem Annamáriát. Nem sietek a világon sehova. Eddig azért nem tettem, mert nem is tudtam volna, most meg azért, mert már nincs hova. Az aurorok lerendezték a támadómat, a hajnal meg még messze. Különben sem feltétlenül kell ugrálni egy ilyen élmény után.
Ahogy nézegetem a lányt, az jár a fejemben, hogy talán ezért élek ilyen sok ideje. Jobb hát nekem: szeretnek s szeretek: Nem űzök mást s más nem űz engemet - mondta Shakespeare. Erre így konkrétan kevésszer gondolok, pedig meghatározza a mindennapjaimat. Természetemnek ellent mondva, viszonylag békésen létezem. Amennyire egy hozzám hasonlónak lehet. Ennél fogva pedig számíthatok arra, hogy ha bármi baj ér, van, akihez fordulhatok. Össze se tudom számolni, hányszor mentett már meg egy halandó. Régen nem lennék itt, ha nem lenne ennyi szép az emberekben. Ha nem sajnálnának meg egy elesett ragadozót, mit sem törődve azzal, hogy a sérült vad harap-e fájdalmában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. május 6. 19:23 | Link

Adam Kensington
zárás


Időnként, ha nagyon ráért, vagy nagyon kivolt, el szokott tűnődni azon, hogy Adam van-e, amikor nem elegáns, meg rettenetesen távoli, meg az a típus, aki kihasználja az életet, de okosan, mértékkel, ráérősen. Főleg az utóbbi, mert hova siessen, ugye. Szóval időnként előveszi az a rosszindulatú irigység, amit általában érezni szokás valaki saját példaképe iránt (mármint, Adam nem a példaképe, mert ők ketten ég és föld, de felnéz rá, szó szerint is meg mindenhogy), csak hogy lássa-e, hogy ők is hibáznak-e, elkenődik-e a sminkjük, büdös-e a lábuk, szóval hogy esendőek-e. Hát, most látta, hogy Adam is tud olyan istenigazából kilenni. Tegyük hozzá, ezzel se Adamnek, se a kis navinésnek nem lett jobb.

 - Nem sietek sehova. - mondja egy olyan vállrándítással kísérve, amit jelenlegi testhelyzete megenged, szóval egy jelzésértékűvel. Mert tényleg ráér. Mert ugyan hova menne. És főleg, mert esze ágában sincs itt hagyni a barátját, rögtön azután, hogy nem feltétlenül szükséges a jelenléte. Az pofátlanság. Meg tiszteletlenség. Meg ilyet nem csinál az ember az egyetlen valakivel, aki időnként elviseli a társaságát, érted. Amúgy se illik, mellesleg. És tudjuk, hogy vannak a navinések az etikettel.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. május 7. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 23:33 | Link



- Nos, kénytelen vagyok bevallani, hogy én nem vagyok az elektronika meg úgy egyáltalán a technika elkötelezett rajongója. Nem tartom ördögtől valónak ugyan, de megvagyok nélküle is, ha módom van rá - válaszolom a szokásos őszinteségemmel, amely általában több ellenséget eredményez, mint barátot, főként ha nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy esetleg finomabban fogalmazzak. Ami a kijelentést illeti, igaz ugyan, hogy van egy laptopom, de a legkevésbé sem tartom érdekesnek, legfeljebb esetenként hasznosnak, de ez már pusztán egyéni preferencia kérdése. Amúgy is túlságosan Kins kütyük iránti rajongására emlékeztet mostanság, leginkább talán ezért nem veszem elő, erről viszont már inkább Zójával kellene beszélgetnem, mint egy ismeretlen könyvmollyal. Kurtán felnevetek aztán a megállapítását hallva.
- Hát az már biztos. Ilyen kétes hírnévre azért a legkevésbé sem vágyom - válaszolom még mindig a nevetésből hátramaradt vigyorral az arcomon, beletúrva ujjaimmal a hajamba, majd megvakargatva a tarkómat. Nem hoz ugyan zavarba a téma, de mégsem pereg le rólam csak úgy a kérdés, tudva, hogy most éppen egyszerre akarok is valamit, nem is, ami betölti az űrt, ami éppen bennem tátong. Persze ehhez egyik lehetőség sem vezet, ahogy az általam választott út is csak időszakos figyelemelterelés, egyáltalán nem végleges megoldás, sőt még csak nem is megoldás.
- Csak nem egy maine coon? - kérdezem, ha már az egyik kedvenc témámnál tartunk. Tíz éve még csak meg sem fordult volna a fejemben, hogy egyáltalán lesz macskám, aztán Őrnaggyal elindult a lavina, és most háromnál tartok. Ez pedig még nem jelenti, hogy nem lesz több is. Szeretem őket, akkor is, ha néha egyértelműen azt hiszik, legalábbis Őrnagy biztosan, hogy ő az én gazdám, és nem fordítva. Figyelem közben azért, hogyan lapozza át a könyvet, majd hogyan veszi rá dorombolásra is végigsimítva a gerincén. Hát ettől én is dorombolnék, khm. Azt hiszem, ki is ül az arcomra némi enyhe pír a gondolattól, de amilyen gyér itt a világítás, csak nem feltűnő. Megdörzsölöm az orrnyergemet, közben arra koncentrálva, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Import? Honnan? - kérdezek vissza ösztönösen, kíváncsian. Amióta használom ezt a fordító bűbájjal ellátott varázstárgyként funkcionáló piercinget, kissé nehezebb megállapítanom, ki is az, aki külföldi (na persze nem minden esetben, de angol egyike azon nyelveknek, amelyet felismer a ketyere, aztán meg van még a német és a horvát is) és ki az, akinek a magyar az anyanyelve.
- És egyébként is hogy kerül éppen ebbe a poros szegletébe a világnak egy ilyen jóvágású dilidoki? Csak nem holmi önkéntes száműzetés? Vagy nem annyira volt ez választás kérdése? - érdeklődöm tovább az egyik polcnak támaszkodva egyelőre, kissé elfeledkezve arról, hogy a könyveket szerettem volna átválogatni, mi is az, amire tényleg szükségem van.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. június 19. 01:52 | Link

Viktor

- Én szeretem Ezzel nőttem fel és nemcsak elengedhetetlen munkaeszköz, de kicsit a mentőövem is. És persze létfontosságú, hogy megörökíthessem a macskámat,-*forgatom a szemem, leginkább a saját lehetetlen rajongásomat véleményezve. Az egyenesség mindig üdítő, ha nem használják ürügyként a durvaságra, úgyhogy arcizmom sem rezzen a -másnak talán indokolatlanul- közvetlen tónusra. Szimpatikus vörös, tartásom is érdeklődő nyitottságot tükröz felé. Ha vevő a hülye poénjaimra és szereti a macskákat, akkor szívesen múlatom vele időmet. Nem diák, s ha helybéli is, még nem érték el a rólam terjedő pletykák.*
- De-de. Illetve gyanítom, hogy van benne egy egész kevés murmánc is, de...minden gazdi különlegesnek érzi a maga bestiáját,-*tárom szét karjaim enyhén, teret adva egy adag egészséges szkepticizmusnak.
A pír elkerüli figyelmem, feszültsége viszont nem - ösztönösen reagálok az ilyenre, s ahogy most is, már azelőtt arcát, mozdulatait fürkészi tekintetem, hogy tudatosítanám, mit is keresek. Közben könnyedén, mintha mi se történne, tovább fűzöm szavaimat; berögződés, hogy figyelmem ne rontson a feszengésen, amíg ki nem találom, hogyan oldjam fel.*
- Salemi vagyok. Közhely, mi?-*nevetek kurtán, mert keresve se találhattam volna jobb szülővárost.*- Apart from that, my heritage is general white europian nonsense,-*folytatom, mert ez a külső megtévesztő kissé. Nincs a felmenőim közt semmi érdekes (hacsak valaki félre nem lépett), különböző évszázadok bevándorló óvilági nemzeteinek mozaikja.
Jóvágású. A helyére kattan minden.
Flörtölnek velem - érzek némi bizonytalanságot, talán nem is teljesen szándékos, de kétségtelenül ott van a zöld szempár pillantásában, egész testtartásában. Egy kicsit belém feledkeztek, azt hiszem. Hm.
Hmmm.
- Is-is. Igazából régóta halogattam már az utazást, a váltást. A munkám hozott ide, de cseppet sem bánom. Megvan a varázsa ennek a helynek,-*intek fejemmel, a kastélyra, a falura és környékére értve. A szavaiból arra következtetek -vagy nevezzük inkább megérzésnek- ő viszont kényszerből "porosodik" itt, ami esetleg kapcsolódhat ahhoz, hogy kerülik. Nem mintha ez elriasztana, a kisugárzása és tekintete nem nyugtalanítanak. Ellenben a szempillái is vörösek, állapítom meg, már-már gyermeki kíváncsisággal tanulmányozva vonásait, arra ügyelve, hogy ne legyek tolakodó.*
- És, mivel lehet errefelé múlatni az időt, olvasáson és doromboláson kívül?-*féloldalas mosollyal évődöm, teret hagyva neki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza