36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. szeptember 29. 20:26 | Link

Vikohino

Odakint egészen idáig nagyon szép idő volt, most azonban egy pillanat alatt beborult, és erős szél kezdett el fújni. Szeszélyes egy idő ez, nem is értem. Az ég sem tudja eldönteni, hogy most éppen milyen időt is szeretne. Én meg? Én vagyok az a szerencsétlen, aki egy kék pólóban és farmerben indultam el, nem is számítva rá, hogy esetleg hidegre is fordulhat az idő. Angliában megszokhattam volna, mondhatja ilyenkor a laikus, de nem. Az az időjárás másabb, mint az itteni, sokkal, de ezt csak az értheti, aki huzamosabb időt töltött már ott.
Amikor belépek, egy villám szeli át az eget, az ajtó pedig a széllökésre gyorsabban nyílik. Egyetlen pillanaton múlik csupán, hogy nem csapódik, én pedig kócos, kissé didergő valómban belépek a piciny boltba.
- Jó napot!
Köszönök a pult mögött álló reszketeg öregúrnak, aki nagyot biccent felém, ahogy be tudom csukni magam után az ajtót.
- Vihar közeleg. Érzem a könyökömben.
Erre én tudok csak bólintani. Na igen, nekem ilyen szuper érzékeim nincsenek, maximum az otthoni időjárás – jelző, ami még szép időt mutatott, amikor elindultam. Vagy a vihar volt gyors, vagy tényleg kidobás volt a kilenc sarló érte.
- Rendeltem pár mesekönyvet a múlt héten. Thomas Everett néven, a neje vette fel a rendelést.
Az öreg gondolkozik egy kicsit, majd inkább elindul befelé a pult mögötti ajtón át, egy másik helyiségbe, én pedig a polcok között, hátha itt kint is találok valamit.
- Gratulálok.
Ami azt illik találok. Nem könyvet, hanem egy kismamát. Le se tagadhatná, legalábbis előttem nem, egyből felismerem, ahogy a hasához ér. A nejem is sokszor csinálta, amikor Ash-sel volt terhes. Na meg aztán ott van a könyv a pelenkázásról is. Egyszerűen lebuktatja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 20:45 | Link


Ruha

Amíg a kviddicses könyveknél bujkált, még szép idő volt, amint viszont kinyitotta a pelenkaszagú kötetet villámlott egyet, mintha az időjárás is azt akarná sugallni, hogy nehéz időszak elé néz. Az igazat megvallva még mindig kétségek gyötrik, amiket még magának sem mer felhozni. Mindig is az örökbeadás ellen volt, ez most sem kéne, hogy másképp legyen. Ugye. Ugye...? Majd kifordul a bele a szagtól, visszafojtott lélegzettel nézegeti az ódon, mozgó grafikákat amik a helyes műveletet mutatják be a pálcával. Egy ostoba hiba miatt... egy ostoba hiba miatt... Észre sem veszi, hogy közben egy jókiállású férfi lépett be a boltba, aki a pult után olvasnivaló keresésére indult és egyenesen mellette állt meg. A gratulációra majdnem elejti a könyvet a kezéből, aztán ijedten az idegenre néz és teljesen elvörösödik az arca. Ennyire látszik? Dehát még csak a harmadik hónap! És olyan ruhát is vett fel, amitől annyira nem látszik! A bokái... a bokái meg az intim részei megdagadása... Te jó ég, egy tehén lett és lehet ettől nézik terhesnek. Mondjuk oké, az is, de mégjobban felpuffadt... Remegő ajkain még egy köszönet sem jön ki, az eddig felgyülemlett feszültség a hormonok hatására könnyekben törik belőle, a könyvet pedig pánikszerűen csapja be, nehogy attól meg elhányja magát. Szája elé emeli a kezét, becsukja szemeit, aztán rázni kezdi tenyerét, hátha ettől majd elmúlik a sírás.
- Sa... sajnálom... ne... - de értelmes mondatot nem tud összehozni, inkább szorítja kézfejét az iménti helyhez, hogy legalább ne bömböljön itt egy gyerek módjára. A gyerek szó gondolatára mégnagyobb zuhatag törik ki belőle, ő meg elfordul, bár legszívesebben kirohanna a világból szégyenében. Így reagálni egy jókívánságra is csak ő tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. szeptember 29. 21:47 | Link

Vikohino

Megvallom, nem éppen erre számítottam. Az előző árulkodó mozdulat nem éppen arra utalt, hogy a dolog nem örömteli. Én, emlékszem még rá, egyből lázba jöttem, és kismamább lettem a nejemnél. Mindent tudtam már pár nap után a szülési légzéstől elkezdve a szoptatáson át a büfiztetésig, míg a nejem épp csak elkezdett elmélkedni azon, hogy ne kényszerítsük majd bele a gyereket a kék - rózsaszín sztereopítiába. Azt hiszem tényleg kicsit jobban rápörögtem anno, és be kell vallanom, hogy most is szívesen rápörögnék, csak éppen nem lesz ilyen különleges alkalmam még egyszer.
- Én sajnálom, nem kellett volna.
Bár nem tudom, hogy mit nem kellett volna. Gratulálnom? Hiszen a világ legcsodálatosabb dolgához tettem. Mindenesetre egy pillanat alatt elbizonytalanodtam, és inkább zavartan elfordítottam a tekintetem a hátáról, mivel elfordult tőlem. Hát ez nem indult a legjobban. Azt hiszem, nem kellene csak úgy idegeneket megszólítanom, és főleg nem életüket meghatározó dolgokban. Szívem szerint vígasztalóan megsimogatnám a hátát, és próbnálnám meggyőzni, hogy nincs semmi baj, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy nincs, másrészt, elég komoly esélye van annak, hogy a sírás közeli állapotban még fel is pofoz, de úgy tisztességesen. Erre pedig nem sok szükségem van, hiszen ebben a faluban gyorsan terjednek a hírek, itt egy pofont kapnék, kint meg már úgy terjedne, hogy megcsaltam ezt a szerencsétlen nőt, akit nem is ismerek, de egészen biztosan huzamosabb ideig viszonyom volt vele, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy van egy állandó kapcsolatom, és mire észbe kapnék, már vasvillával üldöznének el a felháborodott szülők, akik rám, és az általam vezetett iskolára bízták gyermekeiket. Ez igazán kellemetlen lenne.
~ Jóhetnének már azok a könyvek... ~
Morfondírozok magamban, illetlenül hosszan nézve egy szoptatásról szóló könyv gerincét. Amikor végre észbe kapok, olyan riadtan lépek arrébb egy polcot, mint akit bolha csípett meg. Máris jobb címek, receptkönyvek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 22:25 | Link


Ruha

Most biztosan egy őrült tyúknak nézi őt a férfi, vagy csak szimplán ráfogja a hormonjaira. Igen, a hormonok, azokra kell fogni. Amúgy is érzi magán, hogy sokkal érzékenyebb mostanában a kelleténél. A sírás szép lassan alább hagy, ő visszatartva a levegővételt próbálja csitítani, így már csak szipogós-könnyezős csuklásnak hathat hátulról nézve. Hátrasandít, hogy még mindig ott áll-e az idegen mögötte, aki épp akkor ugrik hátra a recepteskönyvekhez. Megtörölgeti a szemét és bátortalanul hátra fordul.
- Én... sajnálom, nem... nem akartam megijeszteni... ~Megijeszteni? Viko, nem vagy normális, nem megijesztetted, hanem automatikusan őrültnek titulált, mindjárt rádhívja a gyerekfelügyeletet. Meg se szülted, de gyorsan el is veszik tőled. ~
- Bo... bocsánat és... köszönöm. - megpróbál mosolyogni, de csak egy félszeg ív kerül ajkaira és az se sokáig, így érződik tőle, hogy nem tudja őszinte jókedvvel fogadni a jókívánságot. Mindenesetre lassacskán beszélgethetős állapotba kerül, már csak szipog és a hangja is tisztul. Visszarakja a pelenkás könyvet a helyére, aztán visszahúzza a szívéhez a kezeit és leszegett fejjel fordul meg, hogy a piciny könyvesbolt egy másik sarkába állíthassa magát, amíg az úriember el nem megy, mert akkor visszatér majd a baba-mama polchoz és most már elvisz valamit tényleg. Addig pedig leemeli a Terelők bibliája egy régebbi kiadását és úgy tesz, mintha nagyon olvasná, közben pedig a férfi felé pillantgat. Várja, mikor megy ki a boltból, addig pedig próbálja jól megfigyelni a másik vonásait és nem elkapni a tekintetét. Nem kéne vele többet összefutni, így is rossz hírét fogja kelteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 3. 22:44 | Link

Vikohino

Amikor bocsánatot kér, egy pillanatra megdöbbenek, de végül csak apró fejrázással jelzem, hogy erre igazán semmi szükség, elvégre ő nem tett semmi rosszat. Mondjuk én sem, de kettőnk közül ő mégiscsak ártatlanabb.
- Ugyan, ne kérjen bocsánatot, nekem nem lett volna szabad tolakodónak lennem.
Nem mindenki olyan, mint én, aki kiugrik a bőréből, ha kisbabákról van szó. Én az a fajta ember vagyok, aki nem tud nem örülni, ám ez nem mindig ilyen könnyű. Meg kellene ezt már tanulnom, de valahogy nem sikerül. Mindig ugyanabba a hibába bírok belesétálni, és rám – bár férfi vagyok – de igaz az a marketinges kijelentés is, hogy gyerekkel mindent el lehet adni. A nővel kevésbé igaz, a kisállattal meg közepesen. Nem szerencsés, ha az ember csak özvegy, ha ennyi ideig lefojtja az interakciókat, melyeket a teste megkövetelne, hiszen így, még a végén tényleg nem lesz ingerem a gyengébbik nemre, nem mintha arra vágynék, hogy megint elveszítsek valakit.
Zavartan simogatom a könyvek gerincét, miközben magamban mantrázom, hogy igazán jöhetne már vissza az idős úr a könyvekkel. Nagyon hideg kezd itt lenni, de van egy olyan gyanúm, hogy ezt csak beképzelem, és igazából nincs is hideg, csak az előbbi jelenet miatt érzem magam olyan kínosan, hogy annak már testi tünetei vannak.
Hosszúnak tűnő, ám igazából talán egy percnyi kínos könyvsimogatás után – még szerencse, hogy egyik sem akarta leharapni az ujjamat – nyílik a lengőajtó, felbukkan a férfi, jókora könyvkupaccal lépkedve. Pár hosszabb lépéssel ott termek a pult mögött, hogy segítsek neki. Nem szeretném, ha még fizetés előtt balesetet szenvedne, hiszen az lenne a legjobb, ha minél előbb leléphetnék innen.
- Köszönöm, kér számlát, ugye?
Kérdezi, felrakva nagy, kerek szemüvegét, bólintok.
- Igen.
Füzetet vesz elő, amíg én visszasétálok a pult másik oldalára. Nem siet. Nem lassú, de nekem most az idegbeteg szúnyog őrjöngése is az lenne. Észrevétlenül kifújom a levegőt, míg a megfelelő oldalra lapoz.
- Cím?
Fel se tűnik, hogy a főbb adatokat, mint dátum, és mindenféle aláírás, illetve a saját nevük és címük már le is van írva.
- Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola, Óvoda és Kollégium. Bogolyfalva, Boglyas tér 10 – 16.
A címet nagyon gyorsan lekörmöli, irigylésre méltó gyöngy betűkkel, mot már csak az alig harminc könyvet és árukat kell. A kezeimet a zsebembe süllyesztem. Esküszöm fázom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 3. 23:42 | Link


Ruha

Lassan megérkezik az eladó a férfi rendeléseivel, Viko pedig az egyik polc mellől oda-oda les. Odakint az idő egyre cudarabbra fordul, s bár bentről nem látni, az eső szinte egyik pillanatról a másikra szakadni kezd, amit néha megzenget pár mennydörgés is. Ez hősnőnknek csak most tűnik fel, és bár esernyőfélét tud varázsolni, melegebb holmit nem hozott, így már előre látja, hogy át fog fagyni hazafelé. Addig is, míg az egyszem vevő rajta kívül a pultnál nézi át a rendelését, a fiatal nő gyorsan a helyére teszi a kezében lévő könyvet és odasettenkedik a baba-mama polchoz. Amikor venné le a következő kötetet, a férfi megadja a számla adatait, Viko pedig meghallva azt pillant a pulthoz. Shanes... a név hallatán eszébe jutnak az iskolás évei, no meg az a pár előkészítős, akivel aztán összebarátkozott később. Meg Haru, aki ott dolgozik, csak... csak most már ki tudja mióta nem látta. Ha jól tudja, haza kellett utaznia az anyjához, talán történt vele valami. Vagy csak simán távol akar lenni attól az idióta szomszédjától.
Ez a férfi is ott dolgozik? Nem ismerős neki az arca. Szórakozottságában a taláromra leemelt könyvet kinyitja, ami azon nyomban egy kiadós és kellően hangos bababüfivel borítja be  ruházata felső részét. Elképedve pillant végig magán, a lapok pedig sírásba kezdenek, úgyhogy nem elég az iménti közjáték, még csitítgathatja is le ezt a könyvet. Merthogy hiába csukja be, amaz intenzív hisztériába kezd, akárcsak egy csecsemő. Viko ijedtében vissza akarja tenni a helyére, de mivel nem múlik a sírás a polcon se, visszaveszi és idegesen ringatni kezdi, de a rázástól a kellemetlen hang elviselhetetlenebbé válik. Hol az eladóra, hol a talán még bent maradt férfia pillant, kínosan mosolyog és folytatja a sajátos altatást, mindhiába.
- Tsss, tsss, ne sírj, tss...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 6. 22:26 | Link

Vikohino

Mialatt az idős úr, gyönyörű gyöngy betűkkel megírja a számlát, nézelődök, leginkább a mögötte lévő polcon. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis eldugott falucskába is eljutnak a Georgia Macelley könyvek, ráadásul a megjelenés után alig pár héttel.
- Kér egyet? Dedikált.  
Egy pillanatig még bambulok a könyvre, nem is tűnt fel, hogy rajta maradta tekintetem. Valószűleg elég bárgyú képet vághattam, mert hozzátette, hogy:
- A neje biztos örülne.
Igen, biztosan nagyon értékelné, hogy egyrészt befejeztem a könyvét, másrészt szombat délutánonként, amíg a fiam csatangol, én finom vonalakkal, minél nőiesebb kézírással dedikálok egy vörös hajú nőnek kiadva magam. Ezt azonban nem fejtem ki, hiszen a könyvekről a saját fiam sem tud, és valószínűleg agybajt kapna, ha megtudná, hogy az "Utolsó szívdobbanás" romantikus krimi az apja kezétől származik.
- Nem hinném.
Végül csak ennyit mondok, nem említve meg, hogy nincs nejem. Amúgy meg Ash igazán értékelhetné, hiszen egyrészt jól megszerkesztett kis könyvről beszélünk, alaposan utánajártam a részleteknek, másrészt pedig nagyon szép kis árat pénzt fizetnek utána, hiszen egy elismert írónő vagyok. Igen ilyenkor bent a kicsi, vörös boszorkány diadalittasan kihúzza magát.
- Értem.
Nem nagyon firtatja a dolgot, talán azért mert rájött, hogy én vagyok az a szerencsétlen özvegy, vagy talán mert ő maga semértékeli annyira a könyveit, mint a neje. Miközben az utolsó simításokat végzi a számlán, éktelen sírásra leszek figyelmes. Nem is értem, hiszen az előbb még nem volt itt gyerek, aztán elindulok a hang irányába, és csakhamar megtalálom az előbbi hölgyet, kezében egy sírós könyvvel.
- Szabad?
Kérdezem, de igazából már cselekszem is, és gondoskodó mozdulatokkal kezdem el csitítani a könyvet, aki egy kicsit még mintha hüppögne, de aztán csakhamar elhallgat.
- Elég zavaróak nem? A hangokat kiadó könyvek. Kiabálnak, veszekednek, sírnak. Nincs is talán boldog hangot kiadó könyv.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 12. 23:24 | Link


Ruha

Nem elég, hogy a felsője csupa babakönyvbüfi lett, még sír is itt neki ez az átkozott, ő pedig, mint igencsak gyakorlatlan legkisebb gyermek, pánikba esve rázza amazt, ringatás gyanánt, de mint hallatszik, sikertelenül. Sőt, még hangosabb és életszerűbb hisztit csapnak le a lapok... Viko szintén a sírás környékén jár, mire érkezik is a felmentő sereg, akiről már azt hitte, hogy fizetett és elment. A férfi kiveszi a kezéből a könyvet és láthatóan rutinos mozdulatokkal nyugtatja meg és hallgattatja el. A nő is hüppög párat, zsebéből egy zsebkendőt vesz elő és a benedvesedett szemei helyett a ruhájáról igyekszik vele leszedni papírmasé állagú ragacsot.
- Kö... köszönöm... - makogja halkan, pillantását elvéve a másikról. Halványan elmosolyodik és óvatosan bólint.
- Néha pedig találtam. Volt, amelyik dorombolt is. - bár annyiszor nem volt könyvekhez szerencséje, ezt a részt mindig átpasszolta a testvérének, ő inkább csak azt nyitotta ki, amit nagyon muszáj volt. Az említett példányt pedig még a macskája neveléséhez kapta. Óvatosan felnéz a férfira, aztán a kezében tartott kötetre pillant.
- Úgy látom, nem először tartja így a kezében... - mostanra már ő is megnyugszik, a ruháján is csak egy világosabb folt látszik, amit majd egy bájitallal úgy is ki tud majd takarítani, így hát bátorkodik némi beszélgetést kezdeményezni, habár úgy is tudja, hogy a férfinak mennie kéne már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. október 18. 12:09 | Link

Vikohino

- A könyvet? De. Gyereket viszont nem először.
Igaz mostanra már az a gyerek elég felnőtt, eljár a két lábán, sőt, ha nem figyelek oda rá, még a végén ő ajándékoz meg engem egy kis gőgiccsel. Igaz, nem bánnám, de hát apaként nem igazán hangoztatom a dolgot, hiszen még fiatal, előtte az élet, és ráér gyermekekkel megajándékozni. Csak azért, mert ő önző módon alkalmasnak érzi magát még egy pár gyerek felnevelésére, csak nem bíztathatja egyszer gyermekét, hogy alig tizennyolc éves fejjel apa legyen belőle. Amúgy is, ezzel éppen azt cáfolná meg, hogy alkalmas apának.
- Dorombolt? Azt hiszem ezek a könyvek nem éppen arra jellemzőek.
A gyerekes könyvek amúgy is roppant veszélyesek, emlékszem már régen is, amikor a nejem terhes volt, akkor is voltak ilyen „állat” könyvek, az egyik egyszer még meg is harapott. Brutális, hogy mit ki nem találnak. Ellehetetlenítik az embert.
- Ha szeretne hasznos tanácsokat ellesni a gyereknevelésről, akkor szívesen adok önnek könyveket. Annak idején a nejem rengeteg könyvet vett, és jó kis tippek vannak bennünk, azt pedig garantálom, hogy egyik sem üvölt.
Ezzel a mondattal pedig visszacsúsztatom a most már szuszogó könyvet a helyére. Menet közben a férfi elkészült a számlával, így egy mosoly villantása után visszalépek a pulthoz, hogy rendezzem a számlát. A csomagot magamhoz véve lépek vissza a nőhöz.
- Ha én nem is vagyok otthon, a fiam igen. De többnyire én is. A Macskabagoly utcza 26 – ban lakunk, és szívesen látjuk. Viszlát!
Az utolsó szót hangosabban mondom ki, ezzel elköszönve a férfitól is, kilépve az utcára, és elindulva az előkészítő felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 2. 23:51 | Link

Adam

Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből.
Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. november 3. 22:30 | Link

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x

Végre nyitva vannak még a boltok az ébredésem után. Nyáron nagyjából esélyem sincsen bárhová betérni a pubon vagy a máguscsárdán kívül. Ebben az üzletben pedig hiába nincsen nyitvatartási idő, azért éjjel már nincs tárva-nyitva az ajtaja. Most viszont itt vagyok és a kínálatot böngészem a pincében. Egyedül. Minden más vevő odafent van. De csak addig, míg be nem toppan az a fiú, aki hamarosan már lépdel is lefelé a lépcsőn erre a szintre.
Odapillantok a vöröshajú srácra. Ő onnan nem lát engem. Legalábbis nem vett észre. Tovább olvasgatom a könyvek gerincét a polcokon. Nem telik bele sokba és a mágikus fények aztán egyszeriben kihúnynak idelent. Engem ez mit sem zavar, hiszen tökéletesen látok a sötétben is. Viszont a bagolykövest minden bizonnyal annál inkább. Ha minden igaz, már besétált néhány polcsor közé, szóval nem lesz egyszerű elbukdácsolnia a földszintről leszűrődő fényig. Persze, ha van nála pálca és tudja is rendeltetésszerűen használni, akkor nem lesz gond. Minden esetre inkább maradok csöndben. Szólítottam már meg embereket a sötétben hasonlóan ártatlan szándékkal, azonban az orgánumom és a hangom túlzott nyugalma pont hogy azt szokta kiváltani az emberekből, hogy halálra rémüljenek egy ilyen helyzetben. Mellőzném ezt most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 3. 22:56 | Link

Adam

Igazából Marci sosem volt az olvasás híve. Jobb szerette az elektronikus kütyüket, a számítógépes játékokat, a telefonját stb. De hiszen itt, a Bagolykőn hiába használná, nem működne, így hát ilyen ódivatú dolgokkal kell eltöltenie az időt, mint olvasás. Mondjuk a kastély megannyi érdekes helyet rejt. Akárhányszor útnak ered, szinte mindig talál egy új termet a kastélyban. Ó, és a faluról ne is beszéljünk. Már 9 éves kora óta itt tartózkodik, azonban ő alig ismeri Bogolyfalvát. Szégyen. És különben sem szórakozás gyanánt kutat az említett könyvekért, a tanulás miatt szükségeltetik.
Amint beér az üzletbe a pince felé veszi az irányt; úgy gondolja majd föntről halad felfelé. Ugyan az itt dolgozó srácot akár meg is kérdezhetné az irományok hollétéről, de attól tart, hogy a fiúnak fogalma sem lenne a művek pontos helyéről. Hiszen milliónyi könyv van itt. De tényleg. És még pince meg padlás is van. Ás különben sem akarja zavarni, meg hát eléggé cikis volt az előbbi szitu. Na, valóban jobb, ha egyedül játssza a nyomozó szerepét.
Elnyelik a polcok. Sehol sem találja a köteteket, és ez már kezdi kicsit bosszantani. Jobban örülne, ha pillanatok alatt meglenne, s le is léphetne innen a szobájába.
Ekkor kialszanak a fények. Még az orra tetejét se látja.
 - Ah. Komolyan? - mondja félhangosan, ingerülten. Miközben zsebeiben pálcáját próbálja kitapogatni, próbál előre haladni, megtalálni az ajtót. De amint rámarkol a pálcájra, sikeresen feldőlt egy kupac könyvet, s kis híján ő maga is elesik. Azonban nem olyan béna ő, eridonos vagy mi. Talpon marad, természetesen. Elmormol egy lumost, s máris varázsol egy kis világosságot. És pont ebben pillanatban lát meg egy férfit.
 - Öhm. Jó estét! - köszönti. Idősebbnek tűnik nála. Hosszú, sötét haja van, és talán egy fejjel magasabb lehet. Egy féllépéssel hátrébb lép. Igaz, így is meg volt a három lépés távolság, ám ő mégis túl közelinek érezte magát az ismeretlenhez. - Ön tudja, hogy mi történt? - kérdi Marci. Hátha pillanatokon belül visszatér a rendes világítás, s nem kell felmennie megkérdeni a srácot, hogy mi a franc történt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. november 4. 12:12 | Link

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x

Leveszek a polcról egy albumot, amely európai mágustelepüléseket mutat be. A benne lévő képek körbekalauzolnak a falvakon. Mármint egyetlen kép egy egész falun. Ha hozzáérünk és húzzuk rajta az ujjunkat, körbenézhetünk kedvünk szerint és akár haladhatunk is. A varázslók Google Mapse. Úgy elmerülök ebben, hogy már csak akkor veszem észre ténylegesen a fiú közeledtét, amikor egy könyv a bakancsomon landol. Feldöntött egy kupacot. Ráemelem tekintetem a lapokról, ő pedig hamarosan fényt gyújt. Biccentek az üdvözlésre.
- Sajnos nem. - rázom meg finoman a fejem a kérdésre. Ha a lámpák itt árammal működnének, minden bizonnyal tudnék mondani valamit, azonban a mágikus fényekhez vajmi keveset értek. Bár ahogy tapasztaltam, a varázslók is szokszor tanácstalanok, lévén, hogy a bűbájjal elátott tárgyak gyakorta szeszélyesek.
Közben leszűrődik egy beszélgetés hangja. Az egyik vásárló éppen le akar jönni ide, de látja, hogy csaknem teljes sötétség van, erről pedig azonnal szól az eladónak. Valószínűleg hamarosan megoldódik tehát a probléma.
Mivel a vörös srác más kérdést egyelőre nem tesz fel, úgy vélem, más dolgunk most nincs egymással. Neki van világítása, nekem meg nincs rá szükségem, szóval nem vagyunk egymásra szorulva. Tovább nézegetem tehát az albumot olyan fényviszonyok között, amelyben egy ember számára ez természetesen élvezhetetlen lenne. Eszembe sem jut, hogy az eridonos ezt talán furcsállhatja majd. Főleg, hogy gondolom, most inkább azzal lehet elfoglalva, hogy végre újra láthasson rendessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. november 4. 17:53 | Link

Adam

Amikor kialszanak a fények Marcell egy pillanatra megijed. Elég sok horror filmet látott már ahhoz, hogy tisztában legyen a következő eseményekkel. Alig várja, hogy a baltás gyilkos, vagy egy sötét mágus megjelenjen az ajtóban, s ki mondja a gyilkos átkot, vagy csak megkínozza. Mindenképpen ehhez hasonló dolgoknak kell történnie.
Azonban ez nem egy horror film. Semmilyen gonosz alak nem tűnik fel, pusztán Marci agyában. Nem is képzeleg tovább, inkább azon van, hogy feljusson, s megkérdezze a fiatalembertől, hogy mi a fészkes fene történt. Mialatt pálcája után kutat, sikeresen feldőlt néhány könyvet, s mikor fényt csihol egy férfival találja szembe magát.
 - Akkor azt hiszem felmegyek, és megkérdezem - mondja Marci, s elindul a kijárat felé. Igaz, kissé furcsának találja, hogy a férfi nem követi. Mégis ki akarna a vaksötétben álldogálni? Mindegy, nem törődik a dologgal. A Bagolykőn és környékén nem kevés érdekes emberrel lehet összefutni.
A kis vörös már majdnem megtalálja a lépcsőt, mikor hirtelen újra világosság lesz.
 - Remek - elégedetten fordul meg, s lépdel vissza a könyvekhez. Még elmormol egy noxot, majd újra nekiveselkedhet feladatának.
Ott tökörészik lassan tíz perce, és még mindig nem talál semmit. A férfi továbbra is itt álldogál.
 - Öhm... Esetleg tudna nekem segíteni? - kérdi felé fordulva. Valójában még ő maga, Marci sem érti, hogy miért pont egy vadidegen férfit kérdez meg, ahelyett, hogy felcaplatna, s az itt dolgozók egyikét környékezné meg. Habár simán lehet, hogy a férfi itt dolgozik, vagy úgy ismeri ezt a helyet, mint a tenyerét.
 - Szóval nem tudja, hogy merre találom az  Én, mint varázsló-t és a Híres mágusok a huszadik században című könyveket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. november 5. 22:42 | Link

Kováts Marcell
késő délután | a pincében | x

Azonban én pontosan tudom, hogy miért éppen engem kérdez meg. Azért, mert vonzom őt. Nem úgy, mint egy véla tenné, persze. A fajtám kisugárzása sokkal inkább a halandók sötétebb ösztöneire apellál. A sötétség és a régi korok egyszerre vonzzák bennem őket. Nem lep hát meg, mikor felém fordul segítségért a hirtelen támadt világosságban. Felnézek az albumból, és bólintok neki, miközben vissza is teszem a helyére a könyvet.
- A földszinten lesznek inkább. - felelem neki, összevont szemöldökkel. Ott láttam azokat a műfajokat felvonultatva, melyekbe szerintem beleillenek ezek az irományok a címük alapján. Ismerni ugyanis nem ismerem őket. További szószaporítás helyett azonban egyszerűen megindulok az emeletre. Reményeim szerint a srác követ. Odasétálok az egyik polcsorhoz. Mivel a gyorsaságom sokszorosa egy emberének, ez az olvasással sincs másként. A Híres mágusok a huszadik századbanra hamar ráakadok. Már emelem is le a többi közül. Utána haladok tovább az üzletben. Bakancsom jelentőségteljesen kopog a nyikorgó padlón. Azonban a másik említett könyvet nem találom. Ezt az egy szerzeményemet adom hát át a fiúnak.
- A másikat nem tudom. Kérdezd meg szerintem! - bökök fejemmel az eladó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. január 13. 14:46 | Link

Miklós


A könyvtárban nincs. A titkos részlegen... sincs. Tehát mintegy utolsó mentsvárként slattyogok le a faluba, dacolva a mínuszokkal, és az azokkal járó dermesztő hideggel. Zsebemben a cetli, hogy még véletlenül se felejtsem el, miért olyan eget rengetően fontos bemennem a könyves boltba, tudniillik, ha könyvek közé kerülök, hamar elfelejtem azt, mi is vezérelt ide. Most viszont nagyon kell az a könyv, el is mormolok némi imát, hogy itt megtaláljam, mert ha nem így van, lőttek a beadandómnak.
Nem hosszú az út, az én tempómban legalább is, és már bőven kezdem megszokni ezt a távot, még jó, hogy ingázhatok. Nem mindig alszok a kastélyban, lehet, ma már vissza se megyek, ha már egyszer kihasználhatom Zójáék nagylelkűségét.
Bőven itt az ideje annak, hogy már valami finomat is egyek, arra meg abban a házban egyáltalán nincs panasz.
A boltba térve, leveszem a kesztyűm, zsebemből pedig előhalászom a cetlit, mert már most elfelejtettem, miért jöttem.
Kvintesszencia kutatás

Áll ott a gyöngybetűimmel, én meg elhúzom a szám. Nem tudom, itt hogy működik, ritkán járok ide, de... sikerül találnom még egy kósza lelket, nem is vagyok rest megrohamozni szegényt.
- Szia, ne haragudj, segítenél egy kicsit? Ezt a könyvet keresem, de fogalmam sincs, merre kezdjek bele - vágok egy grimaszt, bízva abban, hogy ő nem hisz a sztereotípiákban, mert akkor a hajszínemnek hála, már el is ástam magam előtte. Pedig nem kell készpénznek ám, hogy minden szőke hülye. Sok szőkét ismerek, akik még okosak is.
- Nem tudom, itt hogy rendezik őket, és ha egyedül állnék neki megkeresni, rám esteledne - sóhajtok fel, mert azt nem igazán szeretném. A könyv meg kell, még ha nem is biztos, hogy itt meg fogom találni.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 13. 15:25 | Link

R á h e l

Hát igen, az idő nincs a legjobb formájában, legalábbis ilyen hideg telünk már régen volt. Persze lehet, hogy kevésbé tűnt fel a kastélyban töltött évek alatt, hiszen a varázslatoknak hála sosincs túl hideg az iskolában, aztán most meg csak nehéz megszokni, hogy saját helyem van, amit nem véd semmiféle bűbáj, csakis én gondoskodom arról, hogy ne fagyjak meg benne.
Szerencsére nem osztottak be a hétvégére, így végre nem kell kimozdulnom a házból. Ugyanakkor nem ártana, ha beszereznék valami új olvasnivalót, ami nem túl hosszú, könnyen a hónom alá kapható, így ha nem is végeznék vele vasárnapig, még mindig el tudom vinni az irodába. Igazából mostanában olvasni se volt rendesen időm, így már elég régen volt, hogy utoljára a könyvesboltban jártam. Pedig most a fizetésem is megjött, ami még inkább arra ösztökél, hogy elköltsem erre-arra.
Felkapom a legmelegebb kabátomat, fél arcomat eltakarom egy világoskék, kötött sállal, fejemre sapkát húzok, majd a lehető legsietősebb léptekkel elindulok a célterületre. A havas földet bámulom, nem nagyon nézek körbe ismerős arcok után, így viszonylag gyorsan és eseménytelenül érkezem meg. A sapit betömöm a zsebembe, a sálamat viszont csak meglazítom a nyakam körül, hogy ne fulladjak meg. Mivel mindig is utáltam, ha az eladók az első másodpercben a segítségemre akarnak sietni, ezért most is egyedül vágok neki a nagy feladatnak. Nincs semmi konkrét, előre kinézett könyv, az ajánlatoknak pedig nem szoktam hinni. Ilyenkor egyszerűen élvezem a felfedezés szabadságát anélkül, hogy másokat zavarnák. Ekkor azonban társaságom akad, méghozzá egy segítségkérő személyében.
- Nem itt dolgozom, bocsi - közlöm monoton hangon, kissé meg is lepődve a helyzeten. Magamat végigmérve nem tűnhetek eladónak, ő viszont inkább tűnik viszonylag friss bagolykövesnek, aki még ezt nem tudhatja olyan egyértelműen megállapítani. A cetlire pillantva rémleni kezd a név.
- Ez nem valami tankönyv? Mintha tanultunk volna belőle. Bájitaltan, vagy bűbájtan talán? Nem emlékszem már... - gondolkodom hangosan, kissé elszégyellve magam, hogy mennyi mindent felejtettem el azóta. De hát nem is használjuk minden nap az ott megszerzett tudást.
- Nincs esetleg valahol hátul az alkalmazottuk? - dobok fel egy újabb kérdést, hogy mentesítsem magam a segítség alól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. június 15. 02:04 | Link

Matt
 
Pár napja kezdődött az egész. Először nem igazán történt semmi különös, de aztán nem is emlékszik, hogy mi történt pontosan. Fájt, abban biztos. Rohadtul fájt, amíg valami csúnya mágiával, fogalma sincs hogyan, rákerültek a tetoválások. Tapasztalatból tudja, hogy minden tetoválás fáj, hiszen kilencet varratott már magára. Tűvel készül. Naná, hogy fáj. Csakhogy ez valami számára ismeretlen mágia eredménye az ismerős fájdalom ellenére is, már csak azért is, mert három nappal ezelőtt Liz azzal hívta fel, hogy üresek a vásznai a kiállításon. Persze, hogy üresek, ha valami módon mind a bőrén végezték. Itt mocorognak, mintha minden rendben lenne, és jó, hogy az arcát is nem fedik. Ráadásul a nyakán az a szó egészen aggasztó. Sári. Csak rá tud gondolni, és ahogy elváltak... ez valami bosszúféle lehet, de mégis miért most. A fenébe a szőkével, hogy olyan sokáig bírt várni ezzel, ha egyszer az ő keze van benne. Az írás erre enged következtetni. Felszisszen, amikor nyakán megmozdul az egyik falevél, hogy odébb sodródjon. Meg eleve a szél, ami sodorja, borzolja a kedélyét is, nem csak a bőrét, arra késztetve, hogy a libabőr apró kis hepe-hupái jelenjenek meg rajta. Kelletlenül szusszant. Ez persze még semmi. A falevél mindjárt eléri a táncosnőt, aki a mellkasán kapott helyet, és két napja duzzog, hogy nincs számára kellően sok fény, így az is meg fog mozdulni. Még kellemetlenebb lesz, mint a pici kis levél mocorgása. Jó, hát muszáj találnia valami megoldást erre. Talán nem ártana gyógyítóhoz is elmennie, de fogalma sincs egyelőre, hogy kihez is fordulhatna. A nővére, aki a családban ezt a szerepet ellátja, nem tudott semmiféle tanáccsal szolgálni. Maradnak a könyvek egyelőre, mint vészmegoldás. Még a ketyerekereskedésben is szabadnapot vett ki ezért, abban a reményben, hátha sikerül találnia valamit, ugyanis annál, hogy mocorog rajta tizenkét megbűvölt kép minden eleme és alakja, csak az kellemetlenebb, hogy némelyikük még beszél is. Tegnap rémesen rosszul érezte magát például, amikor a táncosnő kényeskedve emelte fel a hangját az egyik órán, és nem sikerült időben elnémítania, lévén, hogy a reggeli kávé után elfelejtette a nagy sietségben. A személyiségét elvenni viszont bizonyára azzal járna, hogy amint visszakerül a vászonra, már sosem lesz a régi. Szörnyű ez a helyzet. Feltűri inge ujját könyékig, így láthatóvá válik az új, színes műalkotások egy része, és elkezd keresgélni a könyvek között, hátha talál valamit, ami a tetoválásokról szól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2017. június 16. 18:51 | Link

Cameron


Ez a pár hónap, olyan volt, mint egy fehér pergamen. Egysíkú és változatlan. Órákon kívül nem dugtam ki az orrom a szobámból, az ablak mellől, ritkán fel sem néztem a füzetemből, telefirkálgatva a szűz, fehér lapokat. Fannival sem beszéltem egy ideje. Máshol jártunk egy ideig, külön utakon, én is, ő is. Mi tagadás, hiányzott az energiája, hogy feltöltsön. Vajon miért nem keres. Vagy azt várja, hogy én tegyem meg? Nem tudom, a válasz még nincs meg. Ez első lépés felé pedig az, hogy kitörjek ebből a remeteségből. Lassan kiléptem a kastély falai közül. Hónapok óta először éreztem magam körül a friss levegőt. Kicsit csiklandozott, ahogy a napfény hozzáér a sápadt arcomhoz -már ami a hajam miatt látszott belőle- és a testem fedetlen részeihez. Jól esett a kis menetszél is, ami kivitte a hosszú, barna tincseket az arcomból. Akár a filmekben. A bebábozódásom ideje alatt megnőtt. Elértem a célom. Illetve egy részét. A terv csak a faluba való leérésig volt megírva. Azon túl nem tudtam, mihez kezdjek. Gondolataim a Fő utca felé tereltek. Sorban nézegettem a kirakatokat. Volt ott minden: ékszerek, pálcák, művészeti bolt -ide is egyszer benézek- és egy....könyvesbolt? Kedvemre való időtöltés az olvasás, ezért meglepődtem, hogy még sosem voltam itt ezelőtt. "Ezen most változtatok" elhatározással csoszogtam az ajtóhoz. A kilincs kattanással vált el az ajtófélfától, beengedve az üzletbe. Bent szerencsémre nem volt nagy tömeg, csak 1-2 embert láttam, akik épp az könyv oldalakon lévő szótengerben úsztak. Igyekeztem csendben mozogni, nehogy zavarogjak. Csak nézegettem a könyvgerinceket, melyik vonzz a leginkább. A végén valami legendákról szóló könyvet szúrtam ki -természetesen egy jó magas polcon- és megpróbáltam leszedni. Igen ám, de a polc eléréséhez a 170 centim nem volt elég.
 A pálcámat meg persze a szobámban maradt,így a varázslatot kizárva szóval maradt a "lábujjhegyen talán elérem" módszer maradt meg. Lábujjhegyen nyújtózkodva, ugrálva próbálkoztam, de csak nem akart lefáradni a polcról.Végül csak elértem az áhított tárgyat, ám az olyan lendülettel lódult meg a polcról, hogy kibillentett a súlypontomból, így hát hátrahőköltem és -kis híján majdnem egy emberke lábára, de- végül a földre huppantam egy kisebb puff-al, a könyv pedig pár centivel mellettem landolt.Pár másodpercig kellett, hogy realizáljam, hogy majdnem egy srác lábára érkeztem, hátradöntöttem a nyakam, így kb. láttam az arcát is.
- Uh, bocsi, nagyon béna vagyok, ugye nem ütöttelek le véletlenül?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2017. október 20. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. július 15. 21:07 | Link

Matt

Kitartóan keres bármit, aminek a tetoválásokhoz köze lehet. Mellkasán a táncosnő közben szokásához híven némán hisztizik, ami roppant kellemetlen érzéssel jár, ugyanis beszéd helyett mozgásban éli ki sértettségét és hirtelen haragját. Igazi tüzes mediterránnak kellett megalkotnia neki is, hát most szenvedheti a következményeket. Minden egyes mozdulat fájdalommal jár, ami még ha egyenként nem is sok, összességében azért tud egész jelentős mennyiség lenni. Kevés azonban az olvasnivaló, aminek hasznát vehetné. Egy könyvet talál fél óra alatt, és abban is csak a tetoválás története lelhető fel mindössze, illetve a világ különböző tájain gyakorolt hagyományok összegzése. Elnézi egy pillanatig az egyik képet, amin egy ainu lány bajuszhoz hasonlatos arctetoválással mosolyog, aztán inkább becsukja a könyvet és visszateszi a polcra. Vajon akad egyáltalán bármi itt a mágikus testfestésről? Reméli, hogy igen, csak hol is keresse. Egy pillantra hátrébb lép, hogy jobban rálásson a polcra, hátha akkor észrevesz bármiféle rendszert, amely aztán hasznára válhatna és elősegítené a hatékonyabb keresgélést, de nem jut semmire. Nem igazán tűnik úgy, mintha lenne rendszer, ráadásul egy fiúnak éppen itt sikerül bénáznia, hogy majdnem a lábán köt ki. Rosszallóan forgatja a szemét, miközben végigméri.
- Khm - köszörüli meg a torkát is nemtetszése jeléül, majd visszalép a polchoz. Sosem a türelem volt a legfőbb erénye, de amióta tele van ezekkel a mágikus tetoválásokkal, még annál is kevésbé jellemző rá. Mégiscsak ott mozognak a bőrén a saját festményei, ami meglehetősen kellemetlen érzés tud lenni, az pedig csak ráadás, hogy egyik-másiknak személyisége van és beszélnek. Rosszabbak, mint egy tényleges kisangyal vagy ördögfigura a vállán.
- Nem, de azért nem ártana, ha szét is néznél - válaszolja nem éppen kedvesen, majd ismét feltűri lecsúszni készülő inge ujját, aztán nekiáll
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. szeptember 2. 10:53 | Link

Apukám

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy könyvespolcot. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ilyesmit, eleve tanszereket mentünk el venni, és ott árválkodott ő. Tökéletes, halványrózsaszín csodájában. Eddig azért nem vettem könyveket, mert nem volt hova tennem, és azért nem vettem könyvespolcot, mert nem nagyon voltak könyveim. Ördögi kör, nem? Most viszont megtörtént. Megvettem a polcot, amit megtölthetek könyvekkel. Csak éppen az a helyzet, hogy nincs mivel. Viszont van egy csinos kis listám, amin a következő kategóriák lettek feltüntetve: Könyvek, amiket olvastam és imádtam; Könyvek, amiket olvastam, és tetszettek; Könyvek, amiknek olvastam az ajánlóját és tetszettek; Könyvek, amiket nem olvastam, de el akarok; Könyvek a szakirányomhoz. Teljesen szép és igencsak hosszú lista, így befogtam apát is, hogy segítsen, ha már egyszer itthon van.
- Milyen volt az út?
Tegnap este jött meg, Lili már aludt, én meg már majdnem, aztán amikor hallottam lent a motoszkálást, egyből nekiindultam egy könyvvel - mert hát nálunk valahogy se baseball ütő, se fegyver nincs - hogy levadásszam a betörőt. Persze még idejében észrevettem, hogy apa az, így nem esett bántódása. Ha nálam lévő fegyverről eszembe jutott a polcom, arról meg az, hogy rendeltem egy csomó könyvet, és még körül is néznék, úgyhogy eljöhetne velem.
- Gondoltam valami nagyon hajmeresztőre. Idén végzős leszek, és arra gondoltam, hogy a zárómunkámat az életedből írnám. Mint egy életrajzi regény. Lenne benne interjú, kutatás, kis visszaemlékezés. Megkérdezhetném a nagynénéimet, a munkatársaidat, Lucát rólad, mesélhetnének. Illusztrálnám fényképekkel. Egy kerek egész mű lenne rólad. Mit gondolsz a dologról?
Már tavaly kitaláltam, hogy mit akarom majd a tanulmányaim végén prezentálni, de csak most mertem vele előhozakodni, remélve, hogy benne lenne a dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 5. 16:31 | Link

Franci

Talán egy egészen kicsit több időt töltöttem távol otthonról, mint ahogyan azt eredetileg terveztem. De mentségemre legyen mondva, hogy írtam rendszeresen, szóval nem lehetett rám egy rossz szava sem az embereknek. Megint elkezdődtek a nyári nagy próbák, Lucával tréningeztünk rá, Pécsett jártam. Összességében csak egy kicsit jobban maga alá temetett a programjaim halmaza, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna.
- Olyan, mint mindig. Olyan munka szerű. Igazából nem volt benne semmi különleges, szövegkönyvet olvastam a vonaton - rántottam egyet a vállamon, jelezve, hogy tényleg semmi különösen érdekfeszítő nem volt az egészben. Lehetett volna izgalmas, ha próbálunk is ott, vagy esetleg nem egyedül utazom, de a vörös némber, aki folyamatosan beszélt hozzám, a többszörös kérésem ellenére is, nem volt túl érdekfeszítő. Szerintem a férje siket.
Kissé elmerengve húztam végig a mutatóujjamat a könyvek gerincén, felidézve a jelenetet a zálogházban is, ahol jártam, majd a régi ismerősömmel való találkát, akinek az a köteg pénz, amit átadtam, alighanem szerzett egy igen jó estét. Ezeknek a mai fiataloknak van ízlésük hozzá, hogyan is válasszanak eljegyzési gyűrűt.
Egy egészen kicsit fáziskésésben pillantottam fel Francira, még egy halk "hm?" is elhagyta a számat, mielőtt a fogaskerekek az agyamban elkezdtek volna kattogni, hogy igen, hozzám kezdett el beszélni.
- Öööö... ez mikor ötlött fel a szőke kobakodban? Persze, tetszik az ötlet, de nem hiszem, hogy neked akkora móka lenne megírni... - állapítottam meg, a kézmozdulat, amivel a könyvért nyúltam pedig elakadt valahol félúton. Csak tartottam a levegőben a kezem, aztán a torkom megköszörülve ejtettem vissza magam mellé, hogy aztán Franci felé forduljak. A tekintetem eléggé kérdő volt.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. szeptember 21. 00:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. szeptember 14. 18:13 | Link

Apa

- Nemrég, két éve.
Először nem akartam elmondani, az első mondatomnál még biztos voltam benne, hogy ott megállok, aztán valahogy mégiscsak kicsúszott. Na szép. Mindegy, annyira nem zavar. Csak nem akarom, hogy ennél is furcsábban nézzen rám, azért, mert én ezt találtam ki.
- De összeállítani csak akkor kezdtem el, amikor Ash elment.
Megvallom, elég rosszul viselem a hiányát. Mert mikor már végre együtt lehettünk, akkor kitalálta ezt az egyetemesdit, és bár írunk egymásnak szűrűn, valahogy már a levelek sem olyanok, mint az elején. A múltkor azon gondolkoztam, hogy talán találkozott egy lánnyal, akinek szívesebben mesél a gondolatairól, és el kéne engednem, hogy boldog legyen. Aztán mégsem írtam meg ezt, a levelet, ami ezt az ötletet tartalmazta, összetéptem és kidobtam. Önző vagyok.
- Félsz, hogy mi derülne ki rólad?
Kérdezem szélesen elvigyorodva, és egy kacsintást is megengedve magamnak. Apa nem hiszem, hogy sok mindent titkolna előlem, épp ezért félek, hogy sok olyan dolog derül majd ki, amiről még csak álmodni se mertem. Ez mondjuk, annyira nem vonz, de hát ezt tanulom, szembe kell néznem ezzel is.
- Ő az egyik munkatársad volt nem? A fogdosós.
Felemelek egy feltűnően lila színű könyvet, aminek olyan drámai a címe és az elején található kép is, hogy egyből odahúzza a tekintetet. Bár megfogadtam, hogy semmilyen szenny nem kerülhet a könyvespolcomra, ez most mégis annyira elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy nagyon.
- Amúgy meg arra gondoltam, hogy elmennék dolgozni. Kevés órám lesz jövőre, meg amúgy is a könyvtárban tölteném a többit, tanulnék. Mi lenne, ha ott dolgoznék? Mint segédkönyvtáros, például. Persze még előtte beszélnem kellene az igazgatóval erről, de szerintem hasznos lenne. Megkeresném a tandíjam egy részét. Mit szólsz?
Eddig még senkinek se mondtam, mert neki akartam először. Ez a döntés kimondhatatlanul is azt jelenti, hogy elkezdek függetlenedni, de nem akarom, hogy azt érezze, elhagyom, csak úgy érzem, itt az ideje kicsit kifelé tekintenem a mostani stagnálásból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. szeptember 21. 00:59 | Link

Franci

Nem egészen erre a válaszra számítottam, mikor feltettem a kérdést, de ez leginkább az első sokk volt, amit mély levegőkkel próbáltam hárítani, mielőtt virágzó éveimben elvisz egy stroke. Azért megzaboláztam az arcvonásaim és csak a szám kissé elhúzva biccentettem aprót. Nos, igen, az nem kevés.
- Hogy már elkezdted? - kissé hitetlenkedően hangzott, de összességében ha neki nem hagyom, hogy könyvet írjon rólam, akkor soha, senkinek.
A kérdésre egy pillanatra elgondolkoztam, de aztán a fejemmel nemet intettem. Ami negatívat lehetett tudni rólam, azt már felnagyítva megpróbálta eladni a bulvár korábban is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy minden tetszeni fog, amit találsz.
Egyszerűbb volt ennyit elejteni, amolyan kissé savanykás megjegyzésként, mint elkezdeni lebeszélni, mert olyat tudna meg, ami esetleg felzaklatja, vagy nem kalkulál rá. Nem ő lenne az első ebben. Egy kötetet megemelve referált a korábbi kollégára, akire akaratlanul is védekezőn felemeltem az egyik kezemet, és egy "iiii" kíséretében rándultak össze az arcvonásaim. Rossz élmény volt az a próbafolyamat és előadás-sorozat, mindig hozzá akart érni mindenkihez, mindenhol és volt, hogy már a hangom is felemeltem, pedig ez nem jellemző rám. De azért ugyan takarodjon már a személyes szférámból!
- De... de, ő az. Hogy lett ennek könyve? - tártam szét a karjaim, jelezvén a világnak, hogy valami nagyon nincs rendben vele, kiült az arcomra is a keserűség. Visszaejtettem a karjaim magam mellé, jelezve, hogy igen, én ezennel lemondtam az emberiségről. - Az ilyenek miatt nem lépnek kapcsolatba velünk a földönkívüliek!
Aztán Franci elém teregetett egy lehetséges jövőképet, amire igazából nem az engedélyem kérte, csak az áldásom, hiszen már elég nagy volt, nekem meg semmi beleszólásom abba, hogy mit is szeretne. Kissé zavartan elkezdtem piszkálni az egyik polcot, majd levettem egy bőrkötetes könyvet és felcsaptam. Nem is tudtam, hogy manapság még árulnak bőrkötéses könyvet. A vegánok korát éljük.
- Persze, remek ötlet, Franci. Ha úgy érzed, az boldoggá tenne... - vontam meg a vállaim, kissé erőtlenül ejtve őket vissza, de nem akartam különösebben beleszólni. Elég nagy volt, hogy meghozza a saját döntéseit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 22. 21:42 | Link

Sárközi Erik Levente

 Amikor ideköltöztem és a holmijaimat bedobozoltam azt hittem minden könyvem megvan, amire szükségem lehet. Tévedtem. Itt teljesen más a flóra és a fauna, a mineralógiáról nem is beszélve. Tehát ma felkerekedtem, hogy beszerezzek pár ezekkel kapcsolatos könyvet. Nem messze a patikámtól van a könyvesbolt, így komótos léptekkel is hamar ideértem. Belépve meglepődöm a bőséges választékon. Elkezdek sorjázni a sorok között, keresve a nekem megfelelő köteteket. Ahogy nézelődöm megpillantok egy címet, ami szinte kiviláglik számomra a többi közül. "Vérfarkas kalauz, avagy fuss ha felragyog a holdvilág" Leveszem a polcról és először csak nézegetem. A hideg futkos a hátamon, már a borítójától is és felszínre törnek azok a rémképek, amiktől tizenéves korom óta alvászavaraim vannak. Remegő kézzel csapom fel a közepe táján, majd olvasni kezdem. "...Ezüst és farkasölő fű főzete, ennyi csak amivel védekezni tudunk, vagy szedhetjük a lábunk, mert ha jönnek ölnek..." Haragosan csapom össze a könyvet és legszívesebben földhöz vágnám, de nem teszem. Uralkodom magamon, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és próbálom kitisztítani elmémet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. szeptember 23. 19:26 | Link


Viszonylag unott képet vágva - mint mindig mikor emberek közé megyek - lépkedem végig a falun, majd tolom be magam a könyvesbolt ajtaját. Nincs konkrét célom. Nem akarok még hazamenni, mert a nagybátyám valószínűleg otthon van, és most nincs hozzá hangulatom. Elmehetnék Kanadába, de azt a házat nem ezekre az alkalmakra tartogatom. Olyan érzésem lenne tőle, mintha már telihold lenne. A kastélyba nem mehetek fel szó nélkül, egyik percről a másikra, máshol pedig nem igazán van helyem. Farkashoz sem akarok menni. Nem kerülöm, de nem is keresem. Lépteim halkan, a kényelmesnél sokkal több időt hagyva két koppanás között hangzanak fel a polcok között. Néha megállok, megdörzsölve az arcom futtatom végig ujjaim a gerinceken. Egyszerűen csak kedvetlen vagyok, ennyiről van szó. Nyilván figyelek közben a körülöttem levőkre is, ha nem akarok egyikkel sem különösebb interakciót alakítani, akkor ez szükséges. Oldalra fordítva fejem veszem szemügyre a mellettem álló nőt, a dühös mozdulatait ahogy összecsap egy könyvet, elég feltűnő látvány. Vajon miben árthatott neki pár kötegnyi papír? Nem mintha különösebben érdekelt lennék most mások, idegen emberek ok-okozati összefüggéseinek kitalálásában. Arra ott vannak az Astrid és Wright félék. Akiket érdekelnek az ilyenek.
 
Utoljára módosította:Sárközi Erik Levente, 2017. október 23. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 24. 21:18 | Link

Sárközi Erik Levente

 Teszek még egy próbát ezzel a jóképességű kötettel, hátha csak idézet volt valamiből. Újra kinyitom és olvasni kezdem. " Amikor látod, hogy előbújt a farkas karma, egy szekrénybe bújj és onnan figyeld tovább az átváltozást, biztonságban tudva tenmagad" - Egyek! Ezt a hülyeséget! Hogy tépne meg egy, te nyomorult idióta! -káromkodok majd visszadobom a könyvet a polcra és elcsörtetek a polctól. Közben, ahogy nagy slungal haladok fellökök egy fiatal srácot. - Bocsánat - morgom továbbra is ingerülten, ahogy próbálok elmenni mellette. - Ha jót akarsz magadnak, akkor azt a könyvet a büdös életben nem veszed a kezedbe, akkora baromságok vannak benne, hogy az embertelen - közlöm a kéretlen tanácsot, mert egyszerűen el kellett mondanom, különben felrobbanok.
 Amikor a szüleimet elvesztettem megfogadtam, hogy jóvátételt veszek és adok azáltal, hogy megtalálom azt a gyógyírt, ami megakadályozza, hogy a jövőben bárki még egyszer úgy járjon mint én. Ne árvuljon el többé senki vérfarkasok miatt, ne vesszen el szülő, hulljon szét család, ne legyen több halál. Soha többé! Soha többé ne kelljen félnie senkinek tőlük és nekik maguktól. Tudom mekkora kín és félelem van bennük, beszéltem már többekkel, hagyták, hogy vérüket vegyem, hogy hipnotizáljam őket, és lássam, amit éreznek, de ez sem elég. Még mindig nincs eredményem, nem halad a kísérletem. Erre jönnek ezek a vacak könyvek a maguk idiotizmusával. Nagy Szellem segíts!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. október 7. 21:36 | Link

Édesapukám

- Csak egy vázat. Hogy körülbelül hogyan szeretném, ha kinézne. Meg pár embert, akiket meg akarok kérdezni.
Pár pályatárs, barát, Luca, Lili, Thomas bácsi. Gondoltam rá, hogy megkérdezem anyámat is, de aztán végiggondoltam, hogy milyen sok éve nem láttam, hogy ha nem nézve vissza kihívó plakátokról, akkor már nem is emlékeznék rá. Amúgy sem emlékszem, ami borzalmas, de tényleg. Nincs meg semmi, sem érzések, sem hangok. Nekem minden fontosabb pillanatról az jut eszembe, hogy apa hogy nézett, milyen volt a hangja, hogyan ölelt át. Mintha sosem lett volna anyám.
- Félsz tőle? Nem hinném, hogy másként tekintenék rád. Ott is hagyhattál volna az anyám családjánál. Milyen ember lennék én ma akkor?
Tudom, hogy nem szent ember, sosem volt, és sosem lesz, de tisztességesen felnevelt, elhalmozott szeretettel, gondoskodással, bölcsességgel. Jobban féltett és szeretett, mint amennyire szülői kötelessége lett volna úgy, hogy anyám természetét is biztosan örököltem.
- Gondolom fizetett érte. Nem lehet mindenkinek olyan nagyszerű lánya, mint neked.
Elveszem a könyv egy csodálatos példányát, és belelapozok. Szinte felnevetek, mert éppen egy olyan résznél nyitom ki, ahol apámról is szó van. Felemelem a könyvet, hogy jól lássa a képet, amit hozzá csatoltak.
- „Örök barátságot fogadtunk az első nap. Testvérek voltunk, bár nem vér szerint, de az sosem zavart. Néha csak úgy voltunk, szavak nélkül beszélgettünk. Tudtuk, hogy mire gondol a másik. Sosem voltak közöttünk zavarba ejtő témák, tudtam mindent, az összes nőt az életében, és ő is az enyémeket. Kisegítettük egymást.”
Becsukva visszahelyezem a polcra, majd grimaszolva ránézek apára.
- Apukám, hogy te milyen egy huncut fiú vagy.
Ciccegek is neki egyet, majd a végén elnevetem magam. Soha, de soha nem fogok olyat leírni, hogy apám és valaki már kisegítették egymást. Nem. Ez annyira morbid gondolatokat ébreszt, hogy nagyon.
- Nem bánod? Vigyázok majd továbbra is Lilire, amikor távol vagy, de így, hogy Ash sincs már itt, üres az életem. Mármint, nem úgy értem, csak érted. Félek, hogy egyszer már nem jön majd több levél tőle, vagy jön, de csak annyi, hogy lépjünk tovább. Le kell foglalnom az agyam, nem akarok ilyeneken rágódni.
A pillanatnyi aggodalmat le is törlöm a képemről, és újra mosolyogva fordulok felé. Rendben van a világom, de néha jó elmondani neki az ilyeneket.
- Téged nem foglalkoztat, hogy mit írhatott még abban a könyvben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. október 12. 00:59 | Link

Franci

A váz sokkal kevésbé hangzott komolyan és rémisztően, mint az, hogy már elkezdett egy könyvet. Ez utóbbi amolyan potenciális fenyegetésként lebegett a fejem felett, mint Damoklész kardja. Sok ember sokféle képet tudott volna rólam festeni, ha pedig az összeset összerakod egybe, olyan lesz végül, mint egy könyvbe foglalt Picasso mű.
Az elgondolásra, mi lett volna Francival, ha az anyjával hagyom, végigfutott a hátamon a hideg. Az én életem is alighanem más fordulatot vett volna, talán ma más feleségem lenne.
- Ne is említsd, tréfának is kemény beszéd ez - tartottam fel a kezem elutasítóan, mint afféle rögtönzött stoptáblát. Nem is azért hoztam el magammal, mert nem akartam, hogy az anyjával legyen. Sokkal inkább a lányomra való szükség volt a háttérben meghúzódó ok.
Aztán bekövetkezett a csapás, amire nem is vártam, a taperolós mályva árnyalatú könyve lekerült a polcról, egyenesen Franci karmai közé és meg kellett állapítsam, hogy bizony, az ilyenek miatt nem kíváncsi ránk E.T..
Ahogyan olvasni kezdte a sorokat, nekem úgy futott ki egyre inkább a vér az arcomból, sőt, a mindent tudtam mondatnál már a heveny öklendezhetnék is elfogott. Az az ember sosem tudta, hogyan építsen ki saját hírnevet, hát olyanokon lógott, akiknek már van.
- Olyan huncut, hogy azt már magam sem hiszem el. Testvérek. Szavak nélkül beszélgettünk... én azt mondtam fejben, tűnj innen, ő meg úgy vette, cső tesa - pillogtam magam elé zavartan, a kezem a könyvespolcra tévedt, szinte már támasz után kutatva ebben a vészterhes időben.
Az elképzelése, hogy a könyvtárban szeretne dolgozni, nem különösebben ejtett kétségbe. Ha ez a szíve vágya én nem fogok elé állni, majd azt mondani, hogy nem teheti meg.
- Nem, dehogy bánom. Érthető, neked is kell valami, ami elfoglal. Ez egy jó lehetőség, amivel szeretnél élni és senki nem áll az utadba - ingattam meg a fejemet, de a tekintetem akaratlanul is a polcon álló undorlila kötetre tévedt. Ekkor érkezett a kérdés Francitól, én pedig pár pillanatig világfájdalmas fejet vágtam.
- De. - Azzal a könyv már a kosárban is landolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. október 15. 16:17 | Link

Apukám

- Egyetértek, drága atyám.
Vigyorodom el a kijelentésére. Azért valljuk be, igaza van. Ha anyámmal kell maradnom, most olyan lennék, mint a testvéreim. Látom őket, nap, mint nap, látom a tökéletesnek hitt világukat, a felsőbbrendűségüket. Én volt, hogy hat felnőtt nővel aludtam együtt, mert apa nem tartotta biztonságosnak a saját lakrészüket egy kicsi lány számára, ám inkább az, hogy a nők veszekedjenek egy púderen, akár százszor is, mint az, hogy egyszer olyan legyek, mint ők, a tökéletes aranyvérű nyafkák.
- Vajon mire gondolhatott azzal, hogy „kisegítettétek” egymást?
Felpillantok apára, mert elvonatkoztatva, úgy, hogy nem az apámról írták ezt, elég sok minden eszembe jut. Összemelegedés és fizetett asszonyok nyújtotta kéj, esetlegesen orgia, de nem, alapvetően nem akarok ezekbe belegondolni, mert apám tegye bármelyiket is, nekem nem kell tudnom róla. Na meg azért remélem, hogy nem ilyen emberekkel teszi, ha teszi. De most amúgy komolyan, miért kell ezt kiteregetni? Sosem akarok ismert lenni, maximum elismert.
- Köszönöm, hogy megértesz, és mellettem állsz.
Közelebb hajolva hozzá, adok egy puszit az arcára. Szeretem őt, szeretem, amikor itthon van, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy van nekem. Soha, senkivel sem cserélném ezt el, és remélem, ezt ő is tudja.
- Nézd, ezt meg elvihetnénk Lilinek.
Emelem fel a könyvet, mely címében azt hirdeti, hogy milyen bűbájok teszik látványosabbá a sportot, amit valaki űz. Mondjuk leginkább, ahogy elnézem, ritmikus gimnasztika, talajtorna, és ilyesmik vannak benne, de érzem a húgomat olyan kreatívnak, hogy ő majd ebből kihoz valamit magának. Ahogy beleteszem, és kérdezek, már landol is a könyv a kosárban, én pedig felnevetek. Ebből jó kis esti felolvasás lesz, tele drámai elemekkel.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy menjünk, ehhez muszáj valami vacsorát csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza