Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=806116#post806116][b]Rothstein Elektra - 2020.04.19. 22:15[/b][/url]

Zajlanak az események hősnőnk életében. Néhány nap leforgása alatt teremtett magának és kislányának új életet. Mi ez, ha nem átütő siker? Az bizony. Ráadásként már ma kezdett is a rádióban. Az első adás lement, ami igazából egy bemutatkozás volt. Figyelemfelhívás, hogy bizony jövő szerdától kezdve hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken Elektra felelni fog, méghozzá a hallgatók kérdéseire. Várják a beérkező baglyokat, hollókat, galambokat vagy bármilyen postás lényt, még a olyat is aki kétszer csenget. Imolára a nagymamája vigyáz. Már mindketten az igazak álmát alusszák, hiszen késő éjszaka van. Ugyan ez az adás most csak másfél órás volt, így is lassan éjfélt üt az óra. De Elektrának nincs kedve még hazamenni. Hajtja a kezdés előtt elfogyasztott rituális adásnyitó kávéadagja. Ezért lépteit a ragyogóan tiszta csillagos ég alatt egy régi kedves helye felé veszi. Reméli, hogy azóta, hogy elballagott nem lett riasztó bűbájokkal levédve. Már közel jár, amikor furcsa sziszegő hangot hall meg. Előhúzza pálcáját és egyre közelebb oson és, hogy jobban lásson pici fényt gyújt a bűvös vessző végén. De csak egy alakot pillant meg, aki sprével fúj egykori kedvenc búvóhelyére. Felbuzog benne kíváncsiság, meg a koffeinlöket és kilép a fák mögül.
- Az valami faszerűség lesz? - hangzik el a legabszurdabb a kérdés, amit csak feltehetett. Mivel teljesen egyértelmű, hogy nem látja tisztán mit csinál az illető. Viszont ezzel Elektrának máris célja van. Ha csak szimplán rákiált a rongálóra, hogy "Hé te!" azzal simán ráijeszt és akkor a másik biztos elrohan. Így viszont jó eséllyel fog érdeklődni az iránt, aki figyeli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=806126#post806126][b]Rothstein Elektra - 2020.04.19. 23:06[/b][/url]

Terve bevált, ahogy számított is rá az idegen alakjából. Már amennyit látott belőle annál a kevés fénynél. Kicsit közelebb sétált és nagyobb fényt bűvölt pálcája végére, hogy megnézhesse magának. Közben figyelte, ahogy a lány beszélt. A szavai egy tizenévesé voltak, de a tartalmuk mélyebb tudást jelzett Elektra számára. Aki ismeri a mondákat az érdeklődő és kötődik általában a gyökereihez, a családjához. Következtet gyorsan, bár rég használta ismereteit, Azóta nem elemzett ki egyetlen embert sem a hangja és a külleme alapján, hogy az első gyermeke megszületése után otthagyta akkori állását lakóhelyük rádiójánál.
- Északi mitológia? - jön az újabb kérdés, ha már elsőre így beletalált. Meglehet a lány - mert bizony az éjszaka művésze egy serdülő korú leányzó - befejezi amit elkezdett, mégis szóba állni látszik vele. Ezt jó jelnek veszi és anyai ösztöne azt súgja, hogy ne hagyja magára, ha már így összefújta őket a szél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=806214#post806214][b]Rothstein Elektra - 2020.04.20. 10:51[/b][/url]

Honnan jött rá, hogy fát alkot? Ez egy igen jó kérdés. Annyit látott, hogy ágasbogas és felfelé és lefelé is terebélyesedik. A színei akkor még nem voltak kivehetőek, inkább csak a mozdulatok amikkel készült. Hősnőnk elég elvont gondolkodással rendelkezik, és az activityben sem olyan rossz. Majdnem mindig elsőre ki szokta találni Imola lánya miket rajzol. Egy szó, mint száz: Tippelt.
- Abból, ahogy beszélsz és ahogy mozogsz és kinlzel - válaszol kicsit azért izgalmasabban, hátha ez még jobban felkelti a lány figyelmét - Az északi népeknél jelen van, meg nálunk is, igen ezt tudtam - bólogat helyeslően. Görög felmenőkkel rendelkezik, a mitológia kicsiként a szíve csücske volt, főleg azokután, ahogy a nagypapája mesélt róla.  
- Bagolyköves vagy? - kérdezi és egészen közel sétál oldalt megállva a lány mellett, ahonnan látja a mű készülését. Van a graffiti meg van a falfestészet, na ezt inkább az utóbbinak látja.
- Ott tényleg egy másik kis világ van - pillant fel a faházra, ahol előtte és utána is biztosan sokan húzták meg magukat egy-egy rossz nap után. A nyomaikat mind otthagyva a falakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=809636#post809636][b]Rothstein Elektra - 2020.05.26. 16:39[/b][/url]

Figyeli a lányt. Nézi a mű alakulását. Arra, hogy nem szokványos dolognak tartja, hogy felismerte a rajzban lévő mitológiai indíttatást csak mosolyog. Mennyi minden van még, amit ismer de kevesen tudnak róla. Sokoldalúnak kell lennie, ha már egy olyan hivatást választott, ahol a tudás és felkészültség önmagában hírértékkel képes bírni. Közben kiderül, hogy a leányzó még csak bizony elsős. Nem kezd álszenteskedni, hogy ejnye, hát mit keres akkor itt ilyenkor. Néha kicsit meg kell szegni a szabályokat, hogy azután okulva a következményekből betarthassuk őket.
- Riporter vagyok a Bogoly Fm-nél - mondja hangjában büszkeséggel. Szereti a rádiót. Sokat jelent neki. Nem csak kenyeret ad a kezébe, de újra érzi, hogy nem hiába tanulta a szakmát éveken keresztül. - Szóval ne aggódj, ha akarnálak sem csapathatnálak ki téged - néz anyai jóindulattal a későéjszaka művészpalántájára.
- Azt látom csak, hogy mit csinálsz - fonja össze mellkasa előtt kezeit és kicsit közelebb sétál és leül egy fatönkre -  Jobban érdekel most már az, hogy miért vagy inkább itt, mint az iskolában. Emlékeim szerint nem olyan borzalmas - vonja össze szemöldökét, ahogy visszagondol saját Bagolykőben eltöltött éveire. Közben a lány arról érdeklődik, hogy ő mit keres errefelé. Való igaz ez sem szokványos helyzet.
- Nem rég ért véget a műsorom és most hazafelé tartok - ad egyenes és egyszerű választ. Nincs oka ferdíteni a tényeken. A munkája ilyen későig húzódik és utána szeret sétálni. Kiszellőzteti a fejét és lecsendesíti gondolatait mire átlépi otthona küszöbét. Már amikor nem fut bele graffitiző elsősökbe persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=810518#post810518][b]Rothstein Elektra - 2020.06.06. 10:35[/b][/url]

Nem ezen az estén talál rá az évszázad sztorijára. Ebben már akkor biztos volt, amikor kitette a lábát a rádió, még mindig részben felújítás alatt lévő épületében és végre az este tiszta levegőjével szívta tele tüdejét. Van egy olyan érzése, hogy a lány csak azért nem érzi rajta a festék szagát, mert ő maga is azzal dolgozik. Haza útja alatt szokta kiszellőztetni magát. A ruháját és a haját, hogy mire  Imola ágyához ér, hogy jó éjt puszit adjon, már ne lehessen észrevenni rajta, hol járt. - Interjúkat készítek érdekes emberekkel, igen, meg cikkeket is írok – fog bele válaszába és kicsit igyekszik egyértelműbbé tenni a sokak számára ködös riporteri munkát – Néha helyszíni tudósításokat is csináltam és nyomozgattam is annak idején – emlékszik vissza elrévedve arra az időszakra, amikor még egy újságnak dolgozott – De mostanság azt nem csinálom – zárja le gondolatmenetét. Igazából nem sok kutatni való van itt Bogolyfalván, bár kapott pár fülest innen-onnan és figyeli a híreket, de egyelőre a nagy áttörés még várat magára. Addig is itt ez a lány, aki az éjszaka közepén inkább kiszökik az  iskola biztonságot nyújtó falai közül, hogy alkosson, mint, hogy veszteg maradjon. Ha más nem, hát egy pár perces tanácsadás  ebből is ki fog kerekedni. Először neki, élőben. - Nem könnyű beilleszkedni sehová és azonnal nem is lehet. Viszont ha nem is próbálsz, akkor sok remek dologból zárod ki saját magadat – áll fel és sétál egészen közel a lányhoz – Úgy emlékszem van pár olyan terem, amire már az én időmben is ráfért volna a dekorálás…- kutat emlékezetében – Ha felajánlod, hogy alkotásokkal díszíted ki őket, akkor nem kell kiszöknöd, bár nem éjszaka, de festhetsz teljesen legálisan és még az is lehet, hogy hamarabb fogsz barátokra találni - próbál ötletet adni, mert az nem jó, hogy idekinn császkál és egyesek úgy is mondhatnák, hogy rongálja a köztulajdont. Bármi történhet vele. Hiányzik neki az, hogy valaki olyan találjon rá legközelebb, aki szigorral akarja megregulázni? Egy alkalommal még elmegy az ilyen tilosban járásosdi, de ha sűrűn kiszökik annak tényleg rossz vége is lehet. Már nem kislány, így abban Elektra egészen biztos, hogy megvan a magához való esze és érteni fogja a szavaiban rejlő kérést arra, hogy többé ne találkozzanak ilyenkor idekinn. -  Igen, a késő esti sáv az enyém – jegyzi meg, majd nekidől a fának egy olyan részen, ahol nincsen semmi festék. - Rendben, Linn, az én nevem Rothstein Elektra – viszonozza a bemutatkozást és csak azért nem ad opciót a becézésre, mert az ő esetében ez nem olyan egyszerű. Sem az Elektra, sem második keresztneve az Imelda nem épp becézhető nevek. Az Eli és Imi csak a családjában használatos, Eldának pedig a régi munkahelyén hívták. Tehát most marad az Elektra. Aztán majd meglátja mi lesz később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=811870#post811870][b]Rothstein Elektra - 2020.06.18. 23:20[/b][/url]

Az éjszaka csendjében az a jó, hogy meghallja az ember azt is, amit napközben talán észre sem venne. Elektra tanult hallani. Kihallani a szavak mögött rejtőző szándékot, a hangokba rejtett érzelmeket és tanult látni. Meglátni az arc kiszögelléseiben a származást, kifigyelni a mozdulatokból a cselekedeteket és a történésekhez való viszonyulást. Ezért nem lepi meg, hogy a lány hátrál. Távolságot tart. Jó szokás, főleg az ő helyzetében. De azt is érzékeli, hogy a kíváncsiság legalább olyan domináns most az ifjú művészben. - Az oknyomozás - válaszol hangjában nevetéssel - Olyan kalandokban volt részem, hogy el sem hinnéd - kis szünetet tart és megmozgatja a nyakát nagyot nyögve ezzel is érzékelteti, hogy ő bizony már nem épp mai bútordarab - Manapság már jobban szeretek interjúkat csinálni - bólogat lebiggyesztett ajakkal és kicsit eltűnődve. Ezután felvet egy ötletet, ami láthatóan elgondolkoztatta a lányt. Olyannyira, hogy kérdezzen is felőle - Először vesd fel a házvezetődnek - javasolja, miközben beletúr hosszú sötét hajába - Légy őszinte és mond el, hogy szeretnél helyesen cselekedni és mivel művész vagy ezért azt találtad ki, hogy kifestenél pár termet - néz az egyre szebb alkotásra - De arról ne szólj, hogy ma kinn jártál. Ne vágd el magad alatt a fát azelőtt, hogy felmásznál a tetejére - hangja bölcsen cseng, ám amikor Linnea újabb kérdést tesz fel fejét rázva ismét felnevet - Nem-nem, csak jól ismerem az emberek viselkedését és én sem voltam az a minta Rellonos annak idején - löki el magát a fától és kicsit távolabb sétál. Kezd fáradni. Ezért úgy dönt ajánlatot tesz a lánynak. - Figyelj, mára tedd talonba a flakont. Visszakísérlek a kastélyig, beszélgetünk és közösen kifundáljuk, hogy pontosan, hogy is festhetnél anélkül, hogy ki kellene szökdösnöd. Rendben? - kérdésében anyai jóindulat és némi elgyötörtség vegyül. Ilyenkor már lezuhanyozva, pizsamában szokta olvasni az altatónak használt épp aktuális romantikus könyvét. A lány azonban még mielőtt felelne megjegyzést tesz a nevére. - Mert az, görög. A felmenőim egy része onnan származik - ad magyarázatot, majd megvárja a lány válaszát. Amennyiben Linnea beleegyezik valóban betartva szavát addig kíséri a tanoda épületének közelébe, míg azt a lebukás veszélye nélkül teheti. Ezután veszi csak hazafelé az irányt, s miután megérkezett első dolgaként Imolához siet és puszit ad az igazak álmát alvó gyermeknek, aki mindennél fontosabb a számára, majd ő maga is nyugovóra tér.