Ombozi Noel
Outfit, Esernyő

Azt hiszem nem tudom elkerülni az esőt, amikor elindultam éppen elállt és úgy tűnt egy ideig nem kezdi újra, de most megint kezd dörögni. Eh, bosszantó, kibírhatná amíg megtalálom a faházat. A több napos nedves időjárástól már így is minden saras, azaz az én cipőm is. Szóval jó lenne, ha legalább nem zivatarban kellene sétálnom. Hiába van nálam esernyő az erdőben esélytelen a használata, egyszóval a fák takarásától függnék...
A gondolataimból egy pocsolya ránt ki, amikor belelépek felfröccsen a víz a lábszáramra. Elfintorodom egy pillanatra, miért is pont ma kell az erdőben keresgélnem? Egy apró sóhajjal tovább indulok, önön hülyeségemtől szenvedek. A rossz idő miatt a kastélyban tartózkodtam, ezt pedig elég hamar eluntam. Emiatt, kapva kaptam a felfedezési lehetőségen, az egyik felsőbb éves mesélt a házról. Nem túl nagy szám, de környezetváltozásnak megfelel. A táskámban van könyv, rajzfüzet, ceruza...stb. Szóval eltudom foglalni magam, aztán ha mindent meguntam vissza megyek. Bár először meg kellene találni a faházat.
Elkezdek felfelé nézelődni, szerintem már elég mélyen járok az erdőben ahhoz, hogy a közelében legyek. A srác azt mondta figyelni kell, akkor könnyen kilehet szúrni. Ez elnézve a tájat annyira nem tűnik hihetőnek, de egy próbát megér. Hm...arra, mintha valami lenne a fán.  
Kikerülök egy nagyobb pocsolyát, aztán visszafordítom a tekintetem. Apró győzedelmes mosollyal szemlélem meg az épületet, nem nagy szám, de elégedett vagyok a megtalálásával. Sietős léptekkel megközelítem a lépcsőt, egyre közelebb a pillanat, amikor leszakad az ég, azt pedig már fedett helyen szeretném megvárni.