Lia

Apu sosem szeretett kimozdulni a városból, még anno, amikor Lyonban laktunk. Ezért a hely minden zegzugát meg akarta ismerni, a kis buborékján belül, szóval heti négyszer minimum elrángatott magával kirándulni, nem áll távol tőlem a természet.
Ez is egy ok arra, hogy néha kimenjek a kastély mellett elterülő erdőhöz, és nézelődjek, esetleg pihenjek, vagy ott csináljak házit. Most is így tettem tehát, bár a zöld helyett most több volt a fehér, és rajtam is bakancs, kötött pulcsi és kabát éktelenkedett.
Elég érdekes SVK házit kaptam, miszerint non-verbálisan kellett megváltoztatnom a színét egy élőlénynek, majd lefényképezni az eredményt. Milyen csodás hely erre egy erdő, több ezer potenciális alannyal körülvéve engem, bár még nem döntöttem el melyik fa legyen az áldozatom.
Kicsit mélyebbre bóklászva, megérkeztem a sokak által jól ismert faházhoz. A fa lombját hó fedte, de a törzse szinte makulátlan volt, egy-egy barázdába beférkőző hótömegtől eltekintve. Sokan járnak erre, kellemes meglepetés lenne, ha egyszer csak színt váltana a sokak számára fontos építmény. Azt hittem egyedül vagyok, amikor elővettem a pálcám, bár fent a faházból hallottam egy kis motoszkálást. Kicsit elmosolyodtam és változtattam a terven. Megigazítottam a sálamat, zsebredugtam a pálcámat, majd felkiáltottam.
- Hahóóó - összehúztam a szememet, ahogy felpillantottam a házra, kiváncsian várva a válaszra; még az is lehet, hogy csak bólintérek motoszkáltak oda fent.