[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=511948#post511948][b]Somoskői Lilla - 2015.09.01. 01:25[/b][/url]
BazsiSok válaszra számítottam, de erre nem. Persze jobban belegondolva, nem mondta meg a vezetéknevét, szóval tulajdonképpen teljesen hihető a történet, csak mégis, valahogy olyan fura volt. Megeresztettem egy savanyú mosolyt, kicsit lehajtottam a fejem, úgy válaszoltam.
- Nem, én nem gondolom, hogy király. - mondtam csendesen, továbbra is lesütve a szememet, egy kicsit elgondolkodva. Tulajdonképpen nem voltam benne biztos, hogy azt akarom, hogy a srác megtudja, több közös van bennünk mint gondolná, de addigra már valamiért elkezdtem a mondatot.
- Nekem az anyukám tanár, előkészítősöket tanít Budapesten. Hozzá jártam. Tudom, hogy miről beszélsz. - néztem fel rá, és kicsit megvontam a vállam. Ez van, én is ismerem a szituációt. Elég ramaty, mikor nem tudod eldönteni, hogy miattad barátkozik-e veled valaki, vagy csak azért, hogy megtudhassa a következő dolgozat kérdéseit. Na igen.
Kicsit elkalandozva lépkedtem tovább, amikor hirtelen a fiú átváltott önvédelembe. Kiderült, hogy Navinés, amin valamiért egy kicsit meglepődtem. Vagányabb, mint amilyennek általában a Navinéseket gondoltam, bár személyesen nem ismeretem egyet sem közülük tulajdonképpen. Azonban amikor áttért arra, hogy miért nézett engem Eridonosnak, akaratlanul is kinyílt a bicska a zsebemben egy kicsit.
- Tudd meg, hogy... - kezdtem volna bele, azonban bennem ragadt a szó. Megint felugrott az adrenalin-szintem, amikor rádöbbentem, hogy zuhanok. Erre követlenül azután jöttem rá, hogy a padló egy hatalmasat reccsent alattam, a deszka ami tartott, pedig kettétört.
Jajj ne...Futott végig az agyamon, de addigra már lent is voltam a földön. Fájt. A fejem borzasztóan fájt, sőt, nem csak a fejem, hanem az egyik lábam is. Mégis, valahogy annyira lehetetlen volt az egész helyzet, hogy nevetésben törtem ki.
- Nem úgy volt, hogy te fogsz innen kiesni és nem én? - néztem fel a fiúra vigyorogva, ugyanis egész jót mulattam valamilyen beteg oknál fogva az esésemen. Egyelőre még csak eszembe sem jutott, hogy valószínűleg ez azért van, mert túlságosan is bevertem a fejemet. Az agyrázkódás a minimum. Mindenesetre erről tudomást sem véve próbáltam volna felpattanni, amikor rájöttem, hogy a bal lábam nem igazán... Mozdul meg. A nevetést elég gyorsan felváltotta az ijedtség.
- Te figyelj... Nem tudok felállni. - néztem rá fel, közben pedig a fejem is egyre jobban sajgott. Rátettem a kezemet, és lehajtottam a fejem is a földre, de ettől sem lett igazán jobb a helyzet. Az egyik arcomon legördült egy könnycsepp, ugyanis most kezdett bennem tudatosulni, hogy ami történt, az bizony több helyen is mocskosul fáj. Hogy én mekkora egy szerencsétlen vagyok.