Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=357591#post357591][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.13. 16:20[/b][/url]

Nem igazán szereti ezeket a láv sztorikat. Gondoljunk csak bele egy picit, végtére is csak a filmekben végződnek a dolgok happy enddel. Mindig csak annyit látunk, hogy nagy nehezen összejönnek, és a film vége az, hogy öt évvel később, és két kisgyereket szorongatnak, mutatnak egy épp boldog pillanatot. Na és ha a pasi veri a feleségét? Vagy épp válófélben vannak? Sosincs happy end egy láv sztori végén, ezt jobb, ha mindenki megjegyzi. Michelle-nek is folyamatosan ez kattog az agyában, hiszen nemrég vált el az öccse, ami azért tizennyolc évesen teljesítmény. Úgy értem, wáoh, házasság, tök romantikus, meg nyálas, meg örökké tartó lehetett VOLNA, ha nem épp illuminált állapotban zuhannak be az első paphoz, hogy mormolj el egy miatánykot, aztán csókpuszi, nászéjszaka. Azt meg sem említem, hogy lagzi nem volt, eljegyzési gyűrű, le van tojva, az egyetlen dolog, ami körbelengi az egész esküvőt, az a meggondolatlanság piával turmixolva. Nem, Michelle nem volt elragadtatva a dologtól, de úgy volt vele, hogy tanulópénznek jó lesz. Természetesen tartotta a száját mindenki előtt, Leen még csak nem is sejti a történteket, ennek pedig így is kell maradnia.
Az utóbbi időben nem ez volt az egyetlen meredek pillanata a szőkeségnek, így úgy döntött, elege van, kivesz egy nap szabit, amikor mindenki hagyja békén. Szerencsére amúgy is csend van mindenhol, szóval nem lesz feltűnő, ha a prefekta lelép, mondjuk az egész festőcuccával. Már régóta nem festett, csak rajzolt, a kettő viszont nagyban különbözik, főleg azért, mert egészen más a feszültség levezető hatása. A firkálgatás egy gyors, ám annál dühítőbb formája az önkifejezésnek, míg a pingálás egy aprólékos, hosszú folyamat, ami minden esetben megnyugtatja. Festővászon, állvány, az ecsetei, a festékek, fixáló, meg amit el tudsz képzelni, mindent összekapott és azzal indult meg az erdő felé. A faház általában üresen tátong, így nem számít társaságra.
Felérkezik végre, beljebb sétál és, tádámm, egy Czettner, méghozzá Luca fogadja. Na nem szánt szándékkal ette ide a fene, gondolom én, meg gondolja Michelle is, de ez a véletlen mégis ijesztő. Ledobja a táskáját és kipakolgatja belőle azt a rengeteg mindent, amit tértágítóval belepréselt. Nem nagyon néz a törpére, pedig biztos, hogy meg fog szólalni, mert már rég akart beszélni a kislánnyal. Jó, nem kislány, de neki az. Felállítja az állványt, rá a vászon, elő minden hozzávaló, aztán pedig rápillant Lucára. A fene enné meg, nem olyan vérengző kis bolhalabda, mint amilyennek hitte. Oké, ez elég csúnyán hangzik, főleg azért, mert nem ismerik egymást, de számára mindenki hasonló nevet kap, aki Mihael közelébe merészkedik és nőnemű, hát még, ha el is veteti magát. Sóhajt egyet és úgy dönt, nem eszi meg reggelire.
- Te Luca vagy igaz? Gondolom engem ismersz, Misi ikre vagyok – halkan beszél, nem kiabál, vagy hasonló. Még csak nem is fenyegető, vagy ijesztő, egyszerűen normális. Figyelmét újra a festékekre irányítja, bár lévén nem a fülével dolgozik, várja a csöpp leányzó reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462115#post462115][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.02.06. 22:05[/b][/url]

Az üzlet lebonyolítva, időpont megbeszélve. Rég volt már ennyire biznisz vumen, mint most, de most aztán igazán az. Nem kifejezetten nagy a meló, ki kell vallatni valami szerencsétlent. Ezt pedig rábízzák. Mily meglepő fordulat! A sötét ügyek mindig is vonzották szőkeségünket, hát még ha az újdonság erejével csapódnak falnak. Elégedettség süvít végig egész testén, ahogy konstatálja, megint fa... Fenegyerek. Csak finoman. Úri biznisz vumenek vagyunk, az f betűs szót még véletlenül sem használjuk. Na de ami a lényeget illeti, nem akar belemászni megint a mélyébe, de egy-egy jól fizető, szaftos és izgalmas meló akármikor jöhet. Szingül kapcsolati állapotban tolja, nincs társa, magányos farkas - elfogytak a szinonimák, vagy csak hirtelen nem jut eszembe több -, övé a világ.
Ennek örömére, miután evett - Vasil, ha ezt tudná, tuti a fejéhez vágná a bélpoklos jelzőt -, kellemesen kényelmes, ámde roppant határozott léptekkel indul neki az éj sötétjében a szabad levegőnek. Célpontja nem egyéb hely, mint a faház, ami hála a magasságos mennydörgésnek, teljesen üresen áll. Na persze, ha valaki odabenn tartózkodna, nincs garantálva, hogy nem lenne megtanítva gyorstalpaló címszó alatt tíz másodperc alatt repülésre, mindenféle segédeszköz nélkül, de tartózkodjunk az efféle agresszív megnyilvánulásoktól. Most happiness és sunshine övezi a hangulatunkat, még úgyis, hogy a sunshine az moonlight. Nem baj.
Felkapaszkodva lehuppan az egyik puffra - puff -, majd hátradönti fejét, relaxál. Hihetetlenül kellemes ez a fajta csend és magány, ami itt fogadja és, ami eddig töretlenül körülveszi. Kékjeit a plafonra szegezi és bámul a semmibe. Nem gondolkodik különösebben, mert az együtt járna bizonyos bolgár barmok felelevenítésével, vagy levitás lányok csacsogásával. Egyik jobb, mint a másik. Koncentráció, koncentráció. És csend.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462177#post462177][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.02.07. 00:38[/b][/url]

Nem vette észre, hogy követik őt, végtére is, amilyen feltűnően elragadó jelenség, ez abszolút érthető. Azt persze nem árt idebiggyeszteni, hogy amíg ki nem nyitja a száját, mert akkor aztán az ördög se kegyelmez. Az az egyetlen szerencséje vakmerő fiunknak, hogy Michelle ma jó kedvében van. Továbbra is fennáll, hogy a jóságbödönre készséggel kirakta az "elfogyott" táblát, de a kegyelemcsuporban még akad nyalnivaló, ha nagy szükség volna rá.
Akár ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal is tölthetné idejét a rellonosunk, ám valójában nem így tesz. Valójában sehogy sem tesz. Mint ex-prefektus, remekül tudja, hogy mi-merre, ám mivel ő immáron mestertanonc, semmi problematika nem származik késői birtokháborításából. Aztán csak reccs. Hogy az illető bordája reccsent volna így el és nem az a nyomorult fa! Még a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó megtenni, egészen konkrétan megemelni a fejét. A köszönés készteti mindössze arra, hogy végre felpillantson. Nini, valami törpebolha. Milyen lehet egy bolha, aki még az ő méreteik szerint is törpe? Khm, elkalandoztunk. Szóval ez a kis mitugrász itt emleget valamit. Na Michelle-nek sem kell több, sarkokról beszerzett, égszínkék szemeit egyenesen a srácra szegezi. A hatás kedvéért, ami ugye elmaradhatatlan, még a fél szemöldökét is felvonja, csak hogy a delikvens agyáig száz százalékosan eljusson a feldolgozottság.
- Mit is szeretnél egészen pontosan? - hangja sztoikus nyugalmat áraszt, szinte már szívességet tesz azzal, hogy megtiszteli a fiút egyetlen kósza pillantásával. Mert hát ismerősen cseng az elhangzott szókapcsolat, csak nem tudja mire vélni. Tán valami fenyegetés vagy zsarolásféle? Ez olyan, mintha a szervkereskedő bemenne a henteshez és a frissen kirakott májra azt mondaná, hogy "ez még jó lesz valamire". Pedig a hülye is tudja, hogy nem. Szóspórolási okokból egyelőre annyi tisztázódott, hogy a legénynek igen merész tengerész kissé meredek mederbe terelte járművét. Amennyiben figyelembe vesszük a sunshine-moonlight elméletet, az apály-dagály változás ér. Horgony nélkül bele fog állni a földbe, az fix.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=462465#post462465][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.02.08. 11:51[/b][/url]

A válaszra várva akár el is töprenghetne múló legapróbb problémáin is. De nem teszi, helyette "mitugrászitttekismitugrász?" fejet vág. Az sokkal kifizetődőbb. És bár mind tudjuk, hogy a kit érdekel álca a fiún is jelentkezik, azzal is tisztában vagyunk, hogy van egy pont, ami után megtörik.
- Sajnos fogalmam sincs miről beszélsz - széttárja karjait, mint aki nem érti, a fiú mire céloz. Pedig érti. Viszont, mivel bizonyíték nincs, egy állítás, egy tagadás, így ez a próbálkozás könnyen kudarcba fulladhat. Meg amúgy is, ha hallotta, minek jött ide? Nem túl elmés gondolat az illető orrára kötni, hogy "hallottam, amint egy sötét alakkal sötét ügyekről beszélsz", mert ennek általában Diesel motoros szopóroller a vége. Persze van, aki ezeket nem kalkulálja bele a következményekbe, lásd az előttünk pöffeszkedő fiatalember. Milyen kis cuki.
- Nem úgy tűnik - finoman csücsörít ajkával, kékjeit továbbra sem veszi le a delikvensről. Semmi pótcselekvés, mi? A cigaretta és az alkohol is az, akárcsak a hallgatózás. Ha nincs magánéleted, tudd meg másét, legalább lesz esti mese, amire elaludhatsz. A fiút elnézve amúgy is elsős forma lehet, nem tudja még, hogy mennek itt a dolgok. Halk vázolásképp megközelítőleg úgy, hogy a Venantokba nem kötünk bele. Michelle megemelkedik és immáron két lábán állva keresztbe is fonja karjait maga előtt. Ez már majdnem a rettegett póz, de még nem. Az csak akkor következik, ha a srác provokálja.
- Na ide figyelj, ha akarsz valamit, bökd ki gyorsan. Egyéb esetekben arra van a kiút, amerről jöttél - sztoikus nyugalommal csendül meg hangja a néma faházban. Nem fenyegető, nem is különösebben bunkó, egyszerűen csak érződik rajta a téma lezárásának igénye. Most komolyan, miért jött? Hogy közölje, hallott két mondatot? Ha ez a beszélgetés írott formában történne, valószínűleg jogos lenne a megállapítás, hogy kitörölheti vele a s*ggét. Mert amúgy ki lehetne. Ezeket a szavakat meg elfújja a szél...