[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=268785#post268785][b]Sophie Alsen - 2014.04.07. 15:59[/b][/url]
ElenaÁbrándozás közben kiesik kezemből a könyv, és akkor veszem észre, hogy addig a kezemben volt. Előre hajolok, felveszem, és beleolvasok. Egészen belemerülök, amikor észreveszem, hogy valaki hozzám szólt. Összerezzenek, és ránézek. Fintorgok, de csak azért, mert így, az ajtóra nézve belesüt a szemembe a nap. A szemem elé kapom a szememet, és úgy nézek rá. Most már kétségtelen, hogy erre a faházikóra nem én bukkantam rá egyedül, és mások is sokszor járnak ide. Bár a lány pásztázó szeme arra utal, hogy ő is most látja először a helyet. Újra fellángol bennem a remény. Lehet, hogy a puffokat és a többit egy régi diák hozta ide, és már rég nem jár az iskolába... - biztatom magamat. De akárhogy is van, most már ez a lány is ismeri. - Újra szertefoszlik az álmom. Most jobban szemügyre veszem őt. Nálam nagyobb, de úgy tűnik, nem sokkal. Szóval nem nagyon kell tartanom tőle. Rámosolygok. Tetszik, hogy nem úgy néz rám, mint aki azt gondolja:
"Jaj, itt egy cuki elsős, olyan bátortalan, barátkozom vele, mert a kicsiknek mindig olyan nehéz..." Szerintem attól még, hogy van olyan elsős, aki az első napjaiban alig bír megszólalni, és azt várja, hogy valaki pátyolgassa - attól még nem mindenki ilyen, például én nem!
-
Szia! Csak kimenekültem a nagy nyüzsgés elől. És te?Miközben beszélek, megint kiesik a kezemből a könyv. Francba, most nem tudom, hogy hol tartok! Felkapom a földről, és elkezdem keresgélni az oldalt, ahol tartottam, nem törődve azzal, hogy ez egy kicsit illetlen dolog, miközben elkezdtem beszélgetni vele. Még - remélem - időben észbe kapok, és leteszem a könyvet, közben észrevehetetlenül belelesek, hogy megjegyezzem az oldalszámot, és újra felnézek.