36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 15. 16:13 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Az elmúlt két nap felért a rémálommal. Egy hosszú, de titkolni kötelező rémálommal, ami egyre inkább kezdi roncsolni Merse elméjét. Két nappal ezelőtt az erdő szélén sétálgatott, amikor egy édes dorombolásszerű hangot hallott egy nagyobb kőtömb mellől. Hallotta, hogy az erdőben érdekes lények lakhatnak. Ami viszont azóta sem fér a fejébe, hogy akkor miért is kell kiskorúakat tanítani emellett a veszélyes hely mellett. Nem tudjuk. És nem is érthetjük. Legalábbis Merse nem érti. Természetesen, ez most eszébe sem jutott, csak hogy valami nagyon aranyos simogatja a fülét, így el is indult a kő felé, ahol meglátta a szőrös kis szörnyeteget, ami szirén módjára csalogatta magához bájos kis „purrogásával”. Egyelőre nem is mesélném tovább, mert most nem ezért vagyunk itt. Hanem azért, mert Merse ezzel a szörnyeteggel él egy szobában napok óta. És Thomas segítségét kérte, hogy megfejthessék mi ez, és hogyan szabaduljanak meg tőle? Nem, nem sikerült, hogy az erdő mellett elengedje…
Így talpig feketében – tőle szokatlanmód – lép be a faházba. Mivel marha „divatos”, ezért bokáját mutogatja a fekete farmernadrág alól, aminek felső részét egy fekete kapucnis pulcsi takarja. A kapucni pedig kreol arcát rejti. Kezében egy fekete lepellel letakart valamit fog, amit az egyik rozoga asztalra helyez. Egy halk „purrogásra” hátra ugrik, majd izgatottan kezdi tördelni ujjait, miközben fel-alá sétál, és várja Thomast.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. április 19. 22:21 | Link

MERSE
kora délután | x

Váratlanul ért a tányéromra ejtett levél tegnap az ebédnél. Ritkán kapok baglyot és a Nagyteremben még soha nem kaptam. Eridonos barátom keresett meg egy újabb lénymentés ügyén. Még valamikor télen ugye Mr. Billy-Bobról, a kedves varangyról gondoskodtunk és most itt az ideje egy újabb kisállatos kalandnak.
Uniformisban érkezem  a faházhoz. Ezt a találkahelyet ajánlottam Mersének válaszüzenetemben. Mielőtt felmászom oda, körbenézek. Tisztára, mintha valami titkos hadművelet részese lennék. Igazából az is vagyok. Ahogy felérek és belépek az ajtón, eléggé elkerekedik a szemem a srác láttán. Nem ilyen szereléshez vagyok szokva tőle.
- Szia - köszönök rá mosolyogva, majd azon nyomban a letakart akármire nézek.
- Róla lenne szó? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, rögtön a lényegre térve. Izgatott tekintetem iskolatársam és a rozoga asztal között ingázik. Próbáltam utánajárni, mivel lehet dolgunk, annak alapján, amit a levelében írt, azonban sajnos nem sokra jutottam. Ha majd látom, talán okosabb leszek. Mármint jó, okosabb az nem leszek, az nem így megy, ez csak egy mondás. Elég az hozzá, kinyitom talárom egyik szárnyát, hogy kivegyem onnan a tartójából pálcámat. Az eridonos túl érzékletesen írta le, mennyire tart ettől az akármitől, szóval valahogy úgy érzem, jobb félni, mint megijedni. El is kezdem a fejemben végigpörgetni a varázslatokat, amiket alkalmazhatok, ha bármi gond adódna, azonban mivel még nem harapta le Merse karját, tényleg nem valószínű, hogy most hirtelen megvadulna. De na.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 13. 13:12 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Ebből a szempontból Merse nem mintapéldánya a bátorságnak. Még oly’ sok minden ismeretlen errefelé, hogy amit nem ismer, attól inkább retteg egy incifincit. Főleg ettől a gazembertől való szörnyetegtől. Arcát elönti az aggodalom, miközben a faház ablakain ki-kitekint, amint ujjait tördelve elsétál azok előtt. A dorombolásszerű hang egyre halkul, biztosan most fog támadni. Szétszedi alkotóelemeire a ketrecet, Merse torkának esik, Merse üvölt, a vér fröcsköl, Merse üvöltése gurgulázássá változik, aztán…
„Szia”, hallja végül az ismerős, megnyugtató hangot. Oda is lép azonnal barátja mellé, és gondolkodás nélkül, egy szoros öleléssel üdvözli. Szinte összenyomja a másikat. Amolyan Disneys ölelés, amikor a mókás karakter megölel valakit. Értitek.
- Hú, Tom… Thomas… barátom – zilálja, miközben végre elengedi őt hosszú, csápszerű karjainak szorításából. Majd mókusmód kulcsolja össze ijedtében kezét maga előtt, amikor Thomas kitér a lényre. Nem is válaszol, csak egy turbóbólogatásba kezd. Fekete szemei gyorsan tágulnak varangyosbékára emlékeztetve, majd egy nagyot nyel. Tom elővette a pálcát, ez nem jelent jót. Ő nem is hozta magával. Uramatyám, mi lesz itt?!
- És most? – eszébe sem jut, hogy le kéne húzni a leplet a ketrecről.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 13. 22:23 | Link

MERSE
kora délután | x

Hiába nyom össze az ölelésével és szinte lefogva karjaimat, túlságosan szeretek ölelkezni, főleg olyanokkal, akiket így kedvelek, szóval mosolyogva élvezem a nyomorgatást és a kezem is a derekára csúsztatom. Addig ér csak el most. Mikor elenged, még akkor is maradnak rajta mancsaim, miközben figyelmesen hallgatom őt, felfele nézve rá. Csak akkor veszem le róla kezeimet, mikor összehúzza magát.
- Hát... - kezdek neki bizonytalanul.
- Megnézhetem? - mozdulok a ketrec felé, nyúlva a ponyváért. Addig persze nem fogom lehúzni, amíg erre a srác engedélyt nem ad.
- Ha be tudtad tenni a ketrecbe meg ott is tartani, nem hiszem, hogy nagyon veszélyes lenne - nyugtatom iskolatársamat, mert látom rajta, hogy teljesen kivan.
- Figyelj - lépek vissza hozzá inkább és karjára simítom szabad kezem. Szóval a balt, amivel nem a pálcámat markolom éppen. Merse tekintetét keresem.
- Elvihetem valakihez, ha szeretnéd. Vagy megnézhetem egyedül is - pillantok kicsit a kijárat felé. Nem muszáj itt lennie, ha ennyire tart a leleplezésétől. Hú, milyen bátornak tűnhetek most. Pedig ennyire nem vagyok. Legalábbis nem gondolom magamról. Csak éppen, ha látom, hogy valakinek szüksége van rám, hajlamos vagyok megfeledkezni saját magam féltésétől. Meg az is a helyzet, hogy nem találkoztam még olyan állattal, varázslénnyel, amelyikkel ne imádtuk volna egymát kölcsönösen. Lehet, ez lesz az első alkalom. De megoldom azt is.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 14. 14:02 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A másik viszont érintése kifejezetten nyugtatóan hat rá. Amióta elment otthonról, és a mágustanodába került, nem sok olyan kapcsolata volt ami érintéssel járt volna. Nárcisz, persze ő. De az meg annyira természetes, hogy amiatt nem jut azonnal Merse eszébe. Egy ideig élvezi az ölelést, majd ismét eszébe jut a veszedelem, és újra rettegni kezd. Ekkor Tom is érzi, hogy itt a vége, és elengedi Merse derekát.
Megnézhetem?”, kérdi Thomas, mire az eridonos sebesen bólogatni kezd egy hatalmas nyelés után.
- Nem tudod, hogy mit beszélsz... - mondja szörnyűködve és fejcsóválva.
A lényből olyan fenyegető hangok érkeznek, hogy egyszerűen nem bír ép ésszel gondolkodni a fiú. Ha látna egy kismacskát az utcán sétálni, és nem tudná, hogy mi az, még soha nem látott hasonlót sem, akkor attól is ugyanígy rettegne. Szó mi szó; hasonlít a két dorombolás. De nem. Nem. És nem. Biztosan csak bajt okozhat az a kis izé.
- Én... - kezdi - Ma is csak úgy ráhajítottam messziről a sálamat - mutat a ketrecre. - Nem tudnék hozzáérni még egysz... Jé'ézusom! - kap a szívéhez, amikor meghallja a hangos, tüsszentés szerű hangot a ketrec belsejéből.
Ekkor érzi újra a nyugtató érintést. Mély levegőt vesz, majd lassan, szinte már színpadiasan, kicsit talán már túl is játszva, fújja ki, ami benn maradt. Egy lágy mozdulattal int a ketrec irányába, hogy szabad a pálya.
- Először csak pillants rá, kérlek - mondja. - Te biztosan meg tudod állapítani, hogy ez most veszélyes vagy... mi ez - közben tesz egy lépést hátra, így óvatosan kihúzza karját Tom ujjai közül.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 15. 22:42 | Link

MERSE és a szerzet
kora délután | x

Ahogyan a fiú előadja a dolgokat, komolyan kezd nekem is inába szállni a bátorságom. Ám igyekszem erősnek látszani, hiszen már csak az kéne szegény eridonosnak, hogy még én is összetörjek. Na tessék különben, ennyit a sztereotípiákról: amikor egy navinés hősiesen a reszkető eridonos segítségére siet.
- Nagyon jól csináltad - dicsérem kicsit a srácot a lényelfogó technikája miatt, ami mondjuk koránt sem profi, ám láthatóan a célnak megfelelt. Összerezzenek én is kicsit, de nem is annyira a hangtól, mint barátom ijedelmétől.
- Oké - bólogatok aztán, mikor engedélyt ad nekem, hogy megtekintsem, mivel is van dolgunk. Várom, hogy hátrébb húzódjon, aztán felszegem kicsit a fejem, még ki is húzom magam és így indulok a ketrechez. Egyik kezemben pálcám, a másikkal a lepelért nyúlok, amit felemelek és benézek alá, majd...
- Aaawh, hát szia - foszlik semmivé komoly merevségem, ahogy meglátom a mi életveszélyes kis szerzetünket. Egyébként sem túl mély hangom még jobban elvékonyodik az olvadozó üdvözlés közben. Gyors mozdulattal visszarakom pálcám taláromba és lekapom a takarót a kalitkáról, már nyitva is ki az ajtaját.
- Merse, ő egy golymók - tájékoztatom a fiút, miközben szeretetteljes mosollyal nyúlok be az állatkáért, aki még hangosabban dorombol erre.
- Teljesen szelíd - pillantok az eridonosra, immáron a kezemben pihenő, barátságos szőrlabdával, akit jól megsimogatok, majd arcomhoz vonom. Rögtön hozzámbújik. Lehunyom a szemem és szélesen mosolyogva élvezem.
- Éhes vagy, mi? - vonom kicsit távolabb magamtól, nézegetve őt. Szerintem ezért nyújtogatja úgy a rózsaszín, hosszú nyelvét, ami szegény srácra főleg a frászt hozta.
- Lehet, van nálam valami... - jut eszembe, hogy talán akad a táskámban egy-két falat. Viszont így egy kézzel nehéz lenne túrkálni a zsákomban.
- Megfogod? Nem bánt, tényleg! - nyújtom hát Mersének.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 19. 14:59 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Teljesen kiszabadítja karját, és hátrébb lép. Egyet majd kettőt. Így sikeresen neki is megy hátrálva egy széknek, s azon nyomban egy lányos, aprócska sikoly hagyja el ajkait. Egy halk „bocsi”-t intéz Tom felé, majd ujjait összekulcsolva, amolyan könyörgő kéztartással figyeli tovább, hogy mi is fog történni. Thomas olyan magabiztosnak tűnik; irigylésre méltó az egész jelenet. A bátor navinés és a nyuszi eridonos. Így már kicsit Benny Hill Show. Mindjárt el is játszhatják a halhatatlan fejpaskoló, kergetőző színt. Tom felemeli a sálat, meglátja alatt a kopasz kisembert, akinek Merse felbátorodva megütögeti tar koponyáját, és egymást kergetve szaladgálnak egy ideig a faházban, majd végül egészen a kastélyig.
Ezen bugyután mosolyogva bambul fekete lélektükreivel maga elé, majd barátja hangja rántja vissza a való világba.
„Aaawh, hát szia”, üti meg Merse fülét a másik sipítozása. Hogy micsoda? Tom elárulja. Most együtt fogják a hajópadlóról enni az eridonos agyvelőjét. Jesszus. Itt a vége mindennek. És ennél a gondolatnál az arcába is nyomják a kis szőrős veszedelmet. Összehúzza szemét és nyurga testét is. Hunyorítva néz Thomasra.
- Láttam már – sipítozza. – Mennyire veszélyes ez a… - gondolkodik. – Golymók? – repül magasba kusza szemöldöke, és óvatosan átlépi a mögötte elhelyezkedő akadályt, amiben egy pár perce már majdnem felbotlott.
- Vigyáá’ – be sem tudja fejezni a mondatát. Látja, hogy a nyelvek újra felvették a fenyegető pozíciót. Ez a legijesztőbb ebben a lényben.
- Hogy én? – fogja meg? – Az teljeséggel ki van zárva, haver – vakarja meg tarkóját zavarában, majd nagyot nyelve tekint a kis doromboló akármire… öö… golymókra. Majd „ciccent” egyet kelletlenül, és átveszi remegő kezébe az állatot.
- Most mit keresel? Mit csinálsz vele? – kérdi, miközben az állatot tartó kezét olyan messze tartja arcától, amennyire csak lehetséges.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 19. 22:31 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

A kis lányos sikolyon talán még nevetnék is, már csak azért is, mert eszembe jutna az ominózus stéges ijedelmünk, azonban túlságosan koncentrálok most arra, hogy segítsek az eridonosnak. Lelki támasz vagyok éppen, nem kacaghatok rajta.
- Golymók, igen - bólogatok, derűsen pislogva a kis lényre. Azonban látom aztán, barátom változatlanul tart tőle. Át sem akarja venni. Már éppen visszakoznék, hiszen nem akarok én semmit ráerőltetni, azonban bátorságot gyűjt a főnix és elfogadja tenyerébe. Büszkén mosolygok rá és igyekszem sietni a harapnivaló előhalászásával.
- Keresek valami ennit neki. Azért nyújtogatja a nyelvét, mert éhes - magyarázom Mersének, miközben kutatok, könyékig merülve oldaltáskámban. Na nem vagyok ám én ilyen nagy lénytudor, de sok minden megragad bennem, ha különféle helyes állatokról van szó. Márpedig nekem a legtöbb állat helyes.
- Nagyjából akármit lehet adni neki - árulom el derűsen, miközben végre a kezem ügyébe akad valami. Diadalmasan kapom elő könyveim alól a papírba csomagolt, félbehagyott croissantomat. Letörök egy kis darabot belőle és nyújtom a golymóknak, aki hosszú, rózsaszín kis nyelvével el is kapja és jóízűen eszegetni kezdi.
- Finom, igaz? - édelgek vele és már adom is a következő falatot.
- Visszavegyem? - kérdezem aztán a fiút, hiszen tényleg nem akarom ezt ráerőltetni, ha változatlanul cidrizik a cukiságtól. Én szívesen fogom.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. június 20. 21:12
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 20. 14:37 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Érdekes az emberi agy. Ez a félelem-dolog is kifejezetten lebilincselő. Most már, hogy nevén nevezték a golymókot, és kiderült, hogy nem az eridonos belsőségeire pályázik, Merse kezd megnyugodni. Kimondottan állatbarátnak vallja magát, persze azok iránt az álatok iránt érez így, amik a mugli világban ismertek inkább. Bár… ez felvet egy kérdést.
- Te tudod, hogy mi az a lajhár? – a semmiből. Igen, ez Erdőhegyi Merse.
A feltevése az, hogyha ő nem ismeri a varázsvilág lényeit, akkor a varázsvilág szülötteinek ismernie kell-e a varázstalan világ jószágait. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, azonban ennek a fiúnak nem az.
- Hát… - kezd bele az etetést figyelve. – Nem tudott egy kis táblát felmutatni, hogy „Gimme food, you fool”, nem igaz? – kérdi halál komoly arckifejezéssel, miközben közelebb emeli arcához kis lényt, és alaposan, szemeivel hunyorítva figyeli, ahogyan a hosszú nyelv betermeli a kaját.
- Lenyűgöző – most már teljesen eltűnt a félelem. Érdekes.
Tom kérdésére felkapja a fejét, mintha eddig valamilyen nemű transzba került volna a cukiság hatására. Megrázza fekete hajkoronáját, majd odanyújtja a golymókot a navinésnek.
- Ja, persze – nyújtja kis hosszú karját. – Mi legyen vele?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 22. 23:23 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Vékony szemöldököm felszökik a semmiből jött kérdés nyomán.
- Iiigen... - nyújtom el kicsit a válasz elejét, mintegy határozatlanul. Már nem a feleletem határozatlan, hanem az, hogy ezt vajon most miért. Várakozón pislogok emiatt a srácra, hátha kiderül, mi miatt fontos ez most.
- Hát nem - mosolygok a táblás ötleten. Pedig tényleg hasznos lett volna.
- Ugye? Tök jól csinálja - méltatom a golymók egyedi étkezési szokásait. Noha felmerül a kérdés, miért dicséretes ez a módja a táplálékbevitelnek, vagy hogy egyáltalán milyen szempontok alapján ítélendő egy ilyen folyamat értékelendőnek. Ne kérdezd, mert fogalmam sincs! Bár a válasz talán csak annyi, hogy: mert nekem tetszik.
- De foghatod még, ha szeretnéd - ajánlom neki, miközben azért persze átveszem, ha már visszanyújtotta. Csak úgy láttam, mostmár megbarátkozott vele, akkor pedig nem akarom ám én ellopni tőle a golymók nyújtotta élményt.
- Beadhatjuk a Mancs-helyre - bólogatok. Az lenne a legjobb megoldás. Nincs rajta semmi jelzés, ami arra utalna, hogy valakinek a kskedvence. Mr. Billy-Bobnak volt, ezért is volt érdemes előbb keresgélni a gazdáját. Itt most nem erről van szó. De ha mégis valakihez tartozna, a menhely dolgozói neki is visszajuttathatják.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 24. 14:07 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A vékony szemöldök megemelkedésére a vastag, borzos szemöldök megemelkedése a válasz. Nem tudja eldönteni, hogy most tényleg ismeri vagy ez amolyan „persze, hogy tudom, hogy miről van szó, mert égő lenne, ha nem”. Megnyalja meglepően száraz, kicserepesedett ajkait, majd megszólal.
- Nem baj, ha nem – kezd bele nyugtató hangon. – Én sem ismertem a gö-ga-gar-golymókot – nyögi ki nagy nehezen. Még nem jut azonnal az eszébe a lény neve. Közben még a kis cukiságot még mindig tenyerében tartja. - Csak azért kérdeztem - kezd bele a magyarázatba, szabad kezével hadonászva. - Mert te varázsszülött vagy - szegezi hosszú mutatóujját Thomasra. - Én meg nem. És nem ismerem a varázslényeket. Ebből arra következtettem, hogy a varázsszülött sem ismeri azt, ami nekem normális - hatásszünet. - Érted?
Szavakba öntött válasz helyett, csak fejet csóvál, hogy „nem, vidd csak nyugodtan”, és teszi tenyerét a fiúé mellé, így a golymók egy halk „purrogás” kíséretében átugrik Tomra.0
- Á, nem is rossz ötlet – bólogat serényen. – Mi szó szerint állati jó dolgokat csinálunk együtt – nevet fel gyermeteg módon, arra utalva, hogy mindig valami állatokkal kapcsolatos dolog történik, amikor találkoznak. – Tényleg, Mr. Billy-Bob gazdája meglett, igaz?
Zsebébe vágja kezét, majd az egyik ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Nagyon hangulatos ez a kis hely. Mindig is szeretett volna egyet a kertjük végébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. június 26. 20:36 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Jaj én olyat nem szoktam. Szinte már sajnálnivalóan őszinte vagyok. A legboldogabban vagyok képes bevallani, ha halvány lila gőzöm sincs arról, miről beszél a másik. Már előre örülök, hogy majd most megtudom. Szóval jól összevonom most azt a bizonyos szemöldökpárt, amikor az eridonos nyugtatni kezd, hogy nem baj, ha nem tudom. Mondjuk ez igazán kedves tőle.
- Á, vagy úgy - bólogatok, mikor kiderül a turpisság.
- Nem tudom, én szerintem ismerem a varázstalan lényeket. Ugyanúgy, mint a mágikusakat. Csak ugye, amelyikük varázslatos, azt jó rejteni a muglik elől, míg fordítva erre nem nagyon van ok - fűzöm a szót filozofálgatva, próbálva rájönni a jelenség nyitjára. Mert külünben logikus a feltételezése. Csak mégsincs szó ilyesmiről.
- Tényleg! - vigyorodok el az állati jó dolgokra, miközben simogatom a hozzám került kis szőrlabdát. Nagyon puha. És mostmár nem nyújtogatja a nyelvét sem.
- Meglett, igen. Tudod, a levitásé. Igazán örült neki, hogy visszakapta - elevenítem fel jólesően a sikertörténetet, az egymásra találást. Elgondolkozva figyelem aztán a fiút, tekintetem olykor a golymókra siklik.
- Nem akarod megtartani? - vetem fel neki.
- Nem úgy tűnik, mint akinek lenne gazdája. De a menhelyen megkérdezhetjük, ők meg tudják állapítani. És ha nincsen... - hagyom a levegőben a mondat végét egy vállvonással. Úgy tudom, nincs a srácnak kisállata. Ezeknél a kis lényeknél pedig nincs helyesebb, ártalmatlanabb, kisigényűbb házikedvenc. Nem mintha Merse ne bírkózna meg valami nehezebbel vagy ne tudna felelősséget vállalni. Nem emiatt dobom ezt be. Hanem... mert miért is ne?
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 1. 14:06 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Egy újabb dolog, ami közös a két fiúban; a gyermeteg őszinteség. Merse is büszkén vállalja, ha nem tud valamit. Édesapja is mindig ezt mondja neki, hogy ez nem szégyen. Az ember élete végéig lesznek olyan dolgok, amik újak lesznek. Így mosolyogva bólint egyet-kettőt Tom válaszára. Igen, ez volt a feltételezés, de a navinésnek is igaza van. A mágikus dolgok el vannak rejtve a varázstalan világ elől. Azonban ez fordítva nem teljesen így működik. Tényleg nagyon sok mindent nem tud még erről a világról. Meg szeretné fejteni, hogy milyen szavakat használhat, és miket nem. Mármint, mi az, amit biztosan ért a másik. Nárcisz varázsleány, mégis ismeri a Twittert, Tindert és a hasonló alkalmazásokat és internetes felületeket. Valójában, nem is nagyon tud róluk leszállni olykor.
- Tényleg! – csap színpadiasan a homlokára. Hiszen már beszéltek a brekkencs visszakerüléséről. Aggódott érte. Minden állatért aggódik. Így fekete szemei a golymókra tévednek. Hihetetlen, hogy percekkel ezelőtt még majdnem elsírta magát a félelemtől, most pedig látja, hogy mennyire édes egy pofa.
- Á – kezd bele egy finom legyintéssel, majd lecsücsül az egyik közeli, rozoga kis asztalra. Lógatja a lábait, majd elgondolkodóan felhúzza őket az asztallapra. – Tudod... - hatásszünet. - Mercury – utal cicusára, miközben citromba harapott fejjel mered Thomas barna szempárjába. – Nagyon féltékeny tud lenni – teszi hozzá suttogva, mintha attól félne, hogy meghallja a macsek.
Nagyot sóhajtva, kiskutya szemekkel néz körbe a helyiségben.
- Köszi a segítséget, Tom – mondja végül félhangosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 3. 20:18 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Na nekem aztán mondhatna ilyen internetes felületeket, elképzelésem sem lenne róla, miről beszél. Még az sem teljesen tiszta, mi az az internetes felület. Ha azt mondaná, hogy Torrent, na arról eszembe jutna, hogy onnan jönnek a filmek. De hogy milyen varázslatos módon csalja ki a Torrentből Riley a mozikat, és egyáltalán hogyhogy a Torrentnek ennyi van, ezeket aztán nem értem.
- Ó tényleg, a cicád - bólogatok. Nem mintha őfelségét el lehetne felejteni, csak éppen azt nem vettem számításba, hogy esetleg nem férne meg egy másik állattal. Pedig egy macskánál ez meglehetősen esélyes.
- Akkor marad a menhely. Nagyon jó lesz ott is neked. Hidd el, klassz helyre kerülsz - emelem közelebb az arcomhoz a puha lényt, biztosítva őt mindenféléről. Azonban nem a levegőbe beszélek, olyat nem tennék. Tudom, micsoda pompás egy hely az a magafajtának.
- Ugyan, bármikor - mosolygok aztán Mersére, mikor kifejezi háláját. Érdekes, szerintem a barátaim közül ő az egyetlen, aki Tomnak hív. A felületes ismeretségeimből sokan tomoznak le, viszont a közelebb állók inkább thomasoznak. Most ezt nem azért mondtam, mintha baj lenne, csak mindig feltűnik. Nem nagyon zavar engem semmilyen megszólítás, amíg nem gonosz. Tőlem Lajosnak is nevezhet. Nagyon érdekes ez a magyar név, egy könyvben olvastam futólag. Szörnyeteg Lajos. Jópofa írásnak tűnt, lehet, ki is vehetném a könyvtárból.
- Passzolgatjuk kicsit? - kérdezem, feldobva a golymókot a kezemben.
- Szereti - teszem gyorsan hozzá, bár kétlem, hogy felmerülne a srácban, hogy olyasmit akarnék csinálni bármilyen állattal is, amit ő nem akar. Mondjuk persze lehet, túlzás azt mondani, hogy a golymók ezt szereti. Inkább megvan vele. Azt a részét valószínűleg élvezi, hogy tartják, hogy vele foglalkoznak. A többi meg nem érdekli.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 4. 08:50 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Mivel Merse varázstalan környezete nem fejlesztett sokat varázsérzékén, és a testvérei éjjel-nappal a számítógép előtt lógtak, ezért nem csoda, hogy ő igen jól informált ilyen téren. De ami a legérdekesebb, az nem más, mint az, hogy Mérey Nárcisz jobban bánik mindenféle internetes dologgal, mint ő. Egyszer próbált az Instagramon érvényesülni, de valami csekély értelmű lepakizta – egyértelműen bántó szándékkal. S miután Merse megtudta, hogy ez mit jelent, úgy döntött, nem kér ebből a világból. Szereti, hogy színes a világ. A virágok, állatok vagy akár emberek miatt. Érzések, illatok… minden úgy jó, ha különbözik, ha kitűnik a többi közül.
- Bizony – bólogat, amikor Thomas a cicáról beszél.
Nem egyszerű a kismacskával. Minden macskusz különc a maga módján valami természetfeletti felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. Talán ezért is kedveli őket annyira. Furcsák. Tom is az a maga módján. Annyira kedves és tiszta lélek, hogy ő az egyetlen a világon, akiről semmi rosszat nem tudna gondolni. Csak élvezi ezt a melegszívű társaságot.
- Jó lesz ott neki? – teszi fel félve a kérdést. – Tutira? – várja az újabb megerősítést. Bár, mondjuk Thomas is nevelőotthonban nevelkedett. Ő biztosan tudja, hogy milyen, amikor egy idegen környezetbe kerülsz, ami eleinte nem a családod, de később azzá válhat. Ezen csak úgy, alig láthatóan elmosolyodik magában. Biztosan sokat segít majd a kis golymóknak a sok önkéntes, akik a menhelyre szoktak menni. Legalábbis Merse sok hirdetést szokott látni, így biztosan mennek is sokan.
- Tényleg hálás vagyok – teszi még hozzá. – Te olyan… - kezd bele, miközben ökölbe szorított kézzel, szűkre húzott szemekkel gesztikulál a levegőben – Olyan biztos pontom vagy – fejezi be szélesen elmosolyodva.
- Passzolgatni? – kérdez vissza megrökönyödve. De aztán elhessegeti az ijedtséget, mert Tom biztosan nem szeretne rosszat az állatkának. Ő jobban érti a csíziót. Merse még csak a szárnyait próbálgatja, és sokszor fetreng a fészek mellett az eséstől. De majd egyszer. Majd egyszer ő is érteni fog a varázsvilág dolgaihoz.
- Hol is születtél? – kérdi, miközben várja az első passzt.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. július 4. 08:50
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 7. 21:26 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Na igen. Szerintem én legalább annyira élvezem a fiú társaságát, mint ő az enyémet. Tudjátok, vannak azok az emberek, akikkel elég akár csak egy kis időt elöltenetek, hogy máris közel érezzétek őket magatokhoz. Hamar barátként lesznek a fejetekben. Máris kötődtök hozzájuk, máris jóérzéssel gondoltok rájuk. Na én vele így vagyok. Azóta, hogy együtt szakadtunk a nevetéstől a stégen a Mr. Billy-Bob okozzta felsikkantásomon.
- Tutira - bólogatok a srácnak magabiztosan. - Jobb helyet el se tudnék képzelni egy gazdátlan állatkának. Nagyon jól bánnak ott velük - sorakoztatom érveimet a Mancs-hely mellett. Nem kell aggódnia Mersének. Szerintem jobb dolguk van, mint az árvaházi gyerekeknek. Oké, ez most így furán meg szomorúan hangzik talán. Részemről nem is kötöm így össze azt, hogy nekem esetleg hasonló tapasztalataim lehetnek egy emberi menhellyel. Ráadásul nem is igazán így van az, mint a fiú elképzeli. Kicsit ez összetettebb, meg egyénenként nagyon más. Hiába kedveltem sokakat az otthonban, családomnak sosem éreztem őket. A nevelők kifejezetten törekedtek rá, hogy ne tekintsünk rájuk szülőkként, a gyerekek közül meg, ha valakivel közelebb is kerültem, hamar elszakadtunk egymástól. Ettől függetlenül otthonomnak tekintettem az árvaházat, hiszen valamit annak kellett tekintenem. Csak a család nagyon nagy volt, nem is túl szoros közelékkel és mindig változtak a tagok.
Várom a mondat befejezését, aztán elérzékenyülten mosolyodok el, mikor a főnix közli velem, hogy biztos pontja vagyok. Nagyon jól esik. Hirtelen nem is tudok erre mit mondani, de talán nem is várja el, hogy tegyem.
- Salisburyben. A Stonehengetől nem messze - tájolom be neki születési helyemet, miközben dobom a golymókot. Nem túl messziről, csak pár lépés távolságból. Nincs is annál sokkal több hely itt bent. Elvileg nem lesz baja a kis szerzetnek, ha a földre pottyan, azonban mégis csak jobb lenne elkapni. Ha Mersének ez sikerül, érezheti, hogy dorombol a tenyerében. Vagy hát valami hasonlót csinál.
- Te? - kérdezek vissza, tartva a kezeim, várva a visszapasszot.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 11. 09:48 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Remek ez az összhang. Valójában nincs is jobb dolog az egyensúlynál és az összhangnál. Biztosan van valami köze a csillagjegyéhez. De Merse az élet minden területén ezekre törekszik. És az a legszuperebb, hogy Tommal nem is kell törekedni. Teljesen természetes ez a dolog, ami a két fiatal srác között van. Jó dolog ez a barátság.
És a család is nagyon fontos. Klisé duma mindez, de akkor is. Család és barátok nélkül – legyen fiatalkorú vagy már felnőtt, hiszen örökké valaki gyereke maradsz – az embergyermek elveszett kis fióka marad. Ezért is nagyon szerencsések ők. Ki-ki a saját módján. Thomas Liam bácsiban találta meg a családot. Merse pedig a(z) örökbefogadó szüleinél. Szentimentális gondolatok vége. Pont.
- Jaja, persze – helyesel serényen. – Én is csak pozitív dolgokat hallottam – a menhely egy csodás kis hely lesz a golymóknak. És tényleg, jut eszébe. – A Mancs-helyen ezek szerint… - elgondolkodik, hogy is fogalmazzon. – Varázslények is vannak? – a golymók elhelyezésének gondolata miatt ez, a kérdés után azonnal egyértelművé válik, de mégis annyira furcsa, hogy van ilyen. Otthon, Kecskeméten biztosan körbe nevetné minden ismerős és ismeretlen, ha azt mondaná, hogy járt egy olyan állatbefogadóotthonban, ahol ilyesfajta kisállatokkal találkozott, akkor biztosan mosolyognának rá, aztán mondanák, hogy „várj egy pillanatot, mindjárt jövök”. Majd később fehérruhás alakok egy kedves kis zubbonyba tennék, és mehetne is a különleges iskolába, a neki fenntartott ugráló vár szobába.
Nem. Valóban nem várja el, egyszerűen jól esett neki ezt kimondani, mert ezt érezte. Nem szereti magában tartani a gondolatokat és érzéseket, mert felgyülemlik, aztán egy nagyobb érzelmi kitörésnél rózsaszínné változtatja az egész világot. Mindenki „make love not war” pólókban mászkálna – akármit is jelentsen – és Janis Joplinra  szédelegne a Vörösmarty téren.
- Á, ott vannak azok a druida cuccok – mondja hihetetlen nagy tudományossággal, miközben figyeli a golymók érkezését. A szőrmók hamarosan lapátszerű tenyerében landol, amire lágyan elmosolyodik, és simít egy-kettőt a jószágon. Elkapja, persze, hogy elkapja. Nem élné túl, hogyha leejtené a kis cukkerónit a padlóra.
- Nemt’om – vonja meg egy újabb kedves mosollyal csapzott vállait. – Engem örökbe fogadtak – osztja meg Thomasszal. Nem titok, de Nárciszon kívül nem tudja senki sem. Elvégre nem is annyira tartja fontosnak. Az örökbefogadók az ő szülei. – Várj! – mutatja a levegőbe hosszú mutatóujját, majd a legnagyobb természetességgel teszi a vállára a golymókot. A zsebében kezd kutakodni, ahonnan előveszi szivárványszín szütyőjét, amit pénztárcának csúfol. Kinyitja, majd egy fotót szed elő belőle. Mugli fotó, hiszen senki nem mozog rajta. Egy szőke hajú, tejfehér bőrű család látható rajta; ők Erdőhegyiék. Anyja, apja és három testvére. Érdekes, hogy Merse az egyedüli, aki ezeket az indai vonásokat hordozza. Mindenki más tejfelszőke és nagyon világos bőrű.
Nem mondd semmit. Csak kedvesen mosolyogva odanyújtja Tomnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. július 12. 21:06 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

- Persze, mindenféle lény van ott - bólogatok a Mancs-helyet illetően. Nem válogatnak. Egy bajba jutott állatka az bajba jutott állatka. Segítenek rajta.
- Igen, ott vannak - vigyorgok a srác Stonehenge-beazonosításán és figyelem az édes kettest. A kis golymók a levegőben is elvolt, azonban egy ilyen nagy, meleg emberkézben mégis csak csodálatosabb. Főleg, ha ahhoz a kézhez egy ilyen kedves gazda tartozik.
- Á - adom a megértés hangját egy szemöldökemelés közepette, amikor kiderül, Merse nem tudja, hol született és az is kiderül, miért nem. - Annyira mondjuk nem is fontos - vonok vállat. - Mármint szerintem olyan fura, hogy mindig azt kell megjegyezni a neves varázslókkal kapcsolatban is, hogy hol született meg hol halt meg, pedig a kettő közt annyi minden történt, amik sokkal jelentősebbek. Ráadásul arról nem is tehetsz, hol jössz a világra. Meg arról se feltétlen, hol hagyod el. Nem ez határoz meg. Legalábbis biztos, hogy nem annyira, mint annyi más. Akkor minek ez a felhajtás? - árad ki belőlem ez a kis okfejtés, ami olyan sokszor felmerült már bennem, viszont alkalmam még nem volt megosztani mással. Az eridonos lett ez a szerencsés.
- Azta - pillantok a szivárványos szütyőre elismerően. Érdeklődve veszem át aztán a képet, amit előhúz belőle. Nem okoz nekem fennakadást, hogy nem mozog a fotó. Sok ilyenem van nekem is, hiszen csomóan mugli származásúak körülöttem, vagy csak szeretik a varázstalan technikát. Ők ajándékozták nekem a képeket.
- Awh - véleményezem az Erdőhegyi famíliát, aztán bizonytalanul, gondolkozva vonom össze kicsit a szemöldököm. De ők akkor az örökbefogadó családja, igaz? Nem valami előkerült fotó a biológiai hozzátartozóiról? Hát persze, hogy nem, hiszen Merse nagy már ezen a képen. Ez vagyok én, ez van. Előbb jutok erre a következtetésre a koráról, semmint a bőrszínekről, az picit később esik le. Viszont, ha Merse közölné, hogy nem, ez a biológiai családja, habozás nélkül elhinném. Vonásaim elsimulnak, mikor rendberakom magamban a dolgot.
- Ez tök jó ötlet, nálam is lehetne mindig kép Liam bácsiról - gyúl Lumos a fejemben derűs, elkerekedő szemekkel. Ez eddig miért nem jutott eszembe?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék