36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 18. 18:02 | Link


kinézet|késő este-

A legutóbb itt hagytam valamit, ami nem teljesen az enyém. És erre természetesen az éjszaka közepén kell rájönnöm, amikor mondjuk aludhatnék is. Na de lényeg a lényeg, hogy itt hagytam, és nem kellett volna itt hagynom, és ha nem viszem vissza, akkor úgy akasztanak fel, ahogy vagyok.
- 'sszameg - felszisszenve rántom fel az amúgy is meggyötört, kék-zöld jobbom. Hülye bokor. Hülye cucc. Mi a rákom. Számhoz emelem a karcolást, amit a valamilyen növény ejtett a kézfejemen, majd, jobb híján kiszívom belőle a vért. Egyrészt, hogy ne vérezzen, másrészt meg, ki tudja milyen növény ez. Még a végén megmérgez itt. Az meg nem kéne. Nagyon nem kéne.
Nem tudom, hogy van-e valaki a faházban, de ha van, akkor ajánlom neki, hogy ne legyen. Nem mintha egy agresszív állat lennék, de fáradt vagyok, és nincs kedvem ehhez az egész keresgélősdihez, ami azt jelenti, hogy még a megszokottnál is kevésbé tolerálom az embereket. Már pedig nem nagyon szoktam tolerálni őket, hogy őszinte legyek.
Szinte hangtalanul sétálok végig azon a fahídon, vagy min, csak az elöregedett deszkák nyikordulnak fel a súlyom alatt. Nyelvemmel benedvesítem száraz szám, majd elővéve pálcám gyújtok némi fényt - semmiképp sem többet a kelleténél -, és nyitom ki az ajtót. Körbe sem nézek jóformán, csak megyek abba a sarokba, amelyikbe emlékszem, hogy letettem a dolgot.
- Gyerünk édesem, gyere a papához - dünnyögve guggolok le, és kezdek arrébb pakolni pár odahordott cuccot.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 18. 18:13 | Link

Adrian

Rajzolok. Nem sokszor szoktam, de ha rám jön az inger, akkor muszáj firkálgatnom. Elég régen volt erre példa, leginkább azért, mert az időm legtöbb részét lefoglalja az utazgatás, illetve az aggódás. Most azonban van egy kevéske szabadidőm, melyet nem arra szánok, hogy az ágyban feküdve, tele bőgjem a párnámat. Fogalmam sincsen mennyi  ideje is vagyok itt, s egyáltalán milyen megfontolásból jöttem. Mert hát a lakás az pont arra szolgál, hogy kihúzzam magam az ilyen szerencsétlen helyzetekből és nyugalomban lehessek. Most mégis éreztem valamiféle belsőkésztetést arra, hogy még Scarlettet is elkerüljem. A magány és a nyugalom tökéletes, már vagy a negyedik rajznak állok neki, amikor valaki megzavar. Kevés fényt látok, tekintetemet lassan vezetem a gazdájához, egyik szemöldököm az égbe szökken. Egy keveset gondolkozom azon, hogy lehetséges az, hogy az általam generált fényt nem veszi észre a srác, de aztán inkább felhagyok az elméletekkel. Nézem egy darabig a tevékenységét, a rajzokat odébb csúsztatom, s azon kapom magam, hogy már fejemben sikerült róla egy karikatúrát is készítenem. Na majd talán a papírlapra is rákerül. Látom, hogy nem vesz észre, s hagyhatnám is ennyiben a dolgot, de valamiért muszáj neki odaszólnom, még ha az értelmetlenre is fog sikeredni.
- Mióta szólítasz te engem édesemnek? – oldalra biccentett fejjel méregetem háztársamat, majd eddigi helyemről feltápászkodom.   – Idősebb vagy, mint legutóbb, de határozottan még a papámra sem hasonlítasz – teszek felé egy lépést. Közömbösen kellene viselkedni, hagyni a fenébe, hogy foglalatoskodjon a dolgával, aztán elhúzzon innen és egyedül hagyjon. De hát megzavart, ez pedig nem hagyja, hogy én csendben ücsörögjek. Most ő itt a betolakodó, nehogy már én húzzam össze magamat. – Kell segítség? – csak az udvariasság végett, bánom is én, hogy mit keres és minek keresi. Megkérdeztem, a kötelező kört lefutottam, elnézve Adriant nem igazán van a társaságomra szüksége, s ami azt illeti lehet én is jobban örülnék, ha hagyna tovább nagy magányomban.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 18. 18:17
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 18. 18:27 | Link


kinézet|késő este-

Figyelmetlenség. Ejnye, Adrian, ez végzetes hiba. Legalább olyan végzetes, hogy a ringben ezért kiverjék a fogam, vagy eltörjék valamim - ismét. Mikor lettem én ennyire felületes? Mi fog következni, nem veszem észre, ha nekem jön egy ököl? Bah. A hangra megfeszülnek az izmaim, egy pillanatra megáll kezem a mozgásban, majd folytatja a pakolgatást, mintha mi sem történt volna.
- Amióta házasok vagyunk, kincsem - megforgatom szemeim, megcsóválom fejem, majd félig a lány irányába fordulva világítok rá, s mérem végig. - Bár nem csodálkozom, ha nem emlékszel, eléggé be voltál állva. Azért remélem mostanában nem tépsz annyit, azt mondják árt a babának - magamra erőltetek egy angyali mosolyt, majd vissza is fordulok az eredeti foglalkozásom felé. Arany fémdoboz, arany fémdoboz, komolyan, ha elvitte valaki, letöröm a karját. Lehunyom szemeim, veszek egy mély levegőt. Nyugalom, Black, az idegesség kapkodáshoz vezet, és a kapkodásból soha nem lesz semmi jó. Tudhatnád. Arrébb seprek egy kupacnyi lapot, nincs itt. Ökölbe szorítom megremegő kezem, majd felegyenesedve sétálok át a ház másik végébe. A következő mondata el sem jut a tudatomig, csak a kérdésére vonom fel egyik szemöldököm. Hátra fordítva a fejem mérem végig ismét. Lássuk csak a lehetőségeket. Lehet, hogy segít, és lehet, hogy hamarabb meg is találja - viszont akkor valószínűleg bele is néz. A nők mindig olyan hülye kíváncsiak, mintha muszáj lenne mindenről mindig tudniuk.
- Boldogulok magamba is. Kösz - dünnyögve rázom meg ismét a fejem, felállok. Idegesen túrok a hajamba, ahogy körbenézek. Gondolkozz már, Black. Hol lennél, ha egy aranyszínű fémdoboz lennél? Hova bújnál el az illetlen kezecskék elől?
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 18. 18:42 | Link

Adrian

Kicsit összezavarodottan nézek Adrianra, s próbálom felfogni, hogy miféle ostobaságokról hablatyol nekem. Már csak az hiányzik a sztoriból, hogy még belekeverjen valami harmadik felet is, aztán teljes káosz lesz a fejemben. Egyben biztos vagyok, szívni nem szoktam, inni utoljára a rellonos bulin sikeredett, szóval ezer meg egy százalék, hogy a mestertanoncok gyöngye kamuzik. A felém irányuló fényt, a kezemet felemelve tompítom, aztán egy félszeg mosolyt küldök háztársam felé.
– Le vagy maradva, mert a babák már megvannak – tök lazán, mintha teljesen komoly lenne. – Két fiú, tuti a tieid, mert már most püfölik egymást – ezt már a hátsójának sikerül mondani, mert ő pofátlan módon inkább keresgél tovább, minthogy folytassa velem ezt a tudósagyat igénylő társalgást. Hát legyen. Megvonom a vállaimat, közelebb merészkedek és lehuppanok a hozzá legközelebbi ülőalkalmatosságra. Nézem ahogy kutat, keres és töpreng, Elég mulatságosnak találom, főleg úgy, hogy nem kér a segítségemből. –Figyelj, ha már meguntad, hogy egyedül szerencsétlenkedj, adhatnál valami támpontot – nem erőszak a dolog, de ha hagyja, hogy segítség, hamarabb meglesz és hamarabb szabadulhatunk meg egymástól. Amúgy is neheztelek rá, mert ellopta tőlem Aident, holott ő mindennap látja és még vele is aludhat. Mondjuk tény, hogy legalább sokat sikerült kicsikarni belőle, ez az egy dolog nyugtat és mindig jókedvre derít. Majdnem.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 20. 15:47 | Link


- Ja, ó, hogy már megvannak - bólintok, aha, hát jó. Tök jó apának lenni, főleg, ha ilyen képzeletbeli gyerekeid vannak egy csajtól, akihez még hozzá se nyúltál. Úgy konkrétan sehogy. Vicci. - Nevük van már? - jó rossz apa lehetek, hogy még ennyire se törődöm a nemlétező fiaimmal, hogy nevet adjak nekik. De amúgy is, ő a női nem képviselője, ő pottyantotta ki őket, szóval őt illeti az elnevezés joga. Meg az eltartás joga is. Az ilyen dolgok kettőn állnak, de leginkább a másikon. Ez egy olyan aranyszabály, ami mindig érvényes, és soha nem lehet elfelejteni, sem megszegni, se semmi. Ja, amúgy bocsi Hajna, amiért így hátat fordítok - nem, csak viccelek, nem bocsi -, de épp nagyon rosszkor vagy itt, és amúgy is, épp az életemért küzdök. A további győzködésére megint csak kiegyenesedem, felé fordulva mérem végig, úgy tetőtől talpig.
- Neked amúgy itt szabad lenne egyáltalán? Úgy értem, nem lőtték fel a pizsit, vagy ilyenek? - szándékosan térek ki a téma alól, ahogy odasétálok az egyik polchoz, és a pálcámmal bevilágítva a teret kezdek ott is kutakodni. - Mármint nem alszok mindig a kastélyba, meg én személy szerint nem is nagyon foglalkozom már vele, de nincs erre egy szabály? Fél tíz, fél tizenegy? - tüsszentek egyet a portól, megrázom fejem. Hányadikos is a leányzó? Négy? Öt? Ott kell legyen valahol.  
- Amúgy figyu, tudom, hogy megy ez nálatok, nőéknél, elveszik tőletek a pasit, és akkor már háborút terveztek meg minden, de ne haragudj amiért elvettem tőled Aident, csak tudod - felé fordulok, a szívemre teszem a kezem. - Ward a lelkem. És nem tudnék együtt élni a ténnyel, hogy valakivel meg kell osztoznom rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 20. 16:03 | Link

Adrian

Úgy tűnik ez egy végeláthatatlan történet lesz. Még jó, hogy kamu házasság nem jött szóba, mert akkor már biztosan elnevetné magát. Na, de így.. Így még hihető is, bár a srácra nézve nem éppen az jut elsőre az eszébe, hogy ő tőle akarna bármit is. S elnézve jelenlegi társaságát, neki sem éppen ő lenne a kiválasztott, még akkor sem, ha csak ketten lennének a Földön. Ámen.
– Ühm, olyan nevet adtam nekik, amiről mindenképpen eszembe juthatsz a nap bármely időszakában, így a Rohadj és a Meg – re esett a választás. Tudod csak pusztán szeretetből – ha már kamu gyerekekről van szó, akkor legyen olyan nevük, amelyet nyilván nem adna egy épeszű szülő sem a vérének. Bár aztán manapság már ebben sem lehet biztos az ember lánya. Viszont neki hirtelenjében ennél jobb most nem jutott eszébe, bár a Meg az inkább lányos név, na mindegy.
Fejét átbillenti a másik oldalra, csak azért, hogy ne kapjon már nyakfájást, ha már ennyire érdektelen a másik számára a jelenléte. Ha a hangulata olyan lenne, most kapna egy hisztérikus rohamot és már fenyegetőzve kérné számon Adrianon, hogy mégis mit képzel magáról, de egyszerűen ehhez most nincsen se kedve, sem pedig energiája. Csak nézi őt, felfogja, hogy egyáltalán nem kell a segítség, de mivel eltakarodni nem fog és benne van annyi tartás és tisztesség, hogy nem nézi a másikat levegőnek, lábait lóbálva kukucskál.
- Édesem, nem vagyok a kastély lakója, szóval nincs szabály – vigyorogva néz a másik hátára. Milyen jó végre ezt kimondani. Pont a szabályok, kijárási tilalmak és egyéb ilyen finomságok voltak az egyik fő okai annak, hogy megpattantak onnan, amikor az első lehetőség jött, s milyen jól is tették ezt.
Nem zavarja különösebben, hogy Adrian hatalmas hátsójával kell társalognia, látott ennél már rosszabbat is.
– Aha, azóta nem alszom éjszakánként, hanem csak bőgök az Aidenes párnámat puszilgatva. Tönkre tetted egy érző lány lelkivilágát, soha többé nem fogok rendbe jönni – néhány álszipogás közepette adja elő a meséjét, amely még hangsúlyának köszönhetően is érezhető, hogy mekkora kamu. Neheztel és nem tetszik neki a vereség, de hát ha Adrian ennyire ragaszkodik háztársukhoz, hát legyen. A borsósár az majd kifizetődik remélhetőleg a kiránduláson, amire fordítják, ha meg nem az se baj. Elegendő elégtétel volt az is a számára, hogy ennyit kicsikart a fiúcskából. Legalábbis egyelőre megbékél. – Amúgy meg semmi osztozkodásról nem volt szó, csak kölcsönvettem volna egy estére – az égre emeli a tekintetét. Még csak nem is történt volna semmi kifogásolható az este folyamán, de hát már teljesen lényegtelen a dolog.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 20. 16:06
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 23. 12:29 | Link


A tökéletes névválasztásra már tényleg elnevetem magam, majd vigyorogva csóválom meg fejem. Be kell vallanom, hogy ez tetszett. Gratulálok Hajna, ezért már egy kisebb díjat minimum kaphatnál.
- Már értem, miért tőled vannak, és nem mástól - küldök felé egy kacsintást, egy féloldalas mosoly kíséretében. - Azért sajnálom Meg-et, mármint, hogy fog így felnőni? Sose fogja tudni, hogy valójában fiú-e vagy lány - nem tudom a magyaroknál miként megy ez a névadósdi, de nálunk határozottan a női nemnek adnak ilyeneket. Legalábbis erről tudok. És ahogy elnézzük a felállást, a nemlétező kölykeim csak félig magyarok. - Te hallod, ha identitászavarai lesznek, az a te lelkeden szárad - nekem amúgy nincs semmi bajom a melegekkel, csak az én gyerekem ne legyen az. Ez most az én véleményem, de valószínűleg, ha tényleg megtörténne, valószínűleg nem zavarna. Ameddig mondjuk nem anorexiás. Na az már zavarna. És ezen a dolgon nagy eséllyel egy ideig még nem fogom túltenni magam, de mellékes, és amúgy sem erről beszélünk Hajnával. Szóval térj vissza a földre, Adrian.
- Komolyan, kiengedtek az állatkertből? - megemelem szemöldököm, rosszallóan ciccegek párat. Elképesztő, hova fajul ez a világ.
- Azért remélem a láncot rajtad hagyták, vagy legalább egy nyakörvet, a könnyebb megfigyelésért - egy gány vagyok. A legnagyobb létező gány, tudom, tudom. Most felmerülhet a kérdés, hogy mit is jelent tulajdonképpen a gány szó? Nos, ez egy olyan kifejezésmód, amit nem lehet lefordítani, mint például a facepalm, csak tudod, hogy mire mondják. A gány lényegében valami iránt a nemtetszést fejezi ki, jelentése ronda, kiállhatatlan, pofátlan, és más, egyéb, hasonló jelzők. Egy szóval gány.
- Ja, nyugi, nem vesztettél sokat, nem olyan nagy szám ő - megrázva fejem fordulok felé, körbenézek. - Mármint fúj, ha tudnád, miket művel éjjel álmában.. Elég hangos és büdös, ha érted, mire gondolok - őszintén, nem szoktam figyelni, hogy Aiden mennyit és hogyan ereszt éjszaka, de valamivel kell rombolni az őt körbelengő imádatot. Másképp milyen barát lennék már? Rossz. A legrosszabb.
- Figyu, felőlem kölcsönvehetnéd, de felsőbb erők parancsára nem engedhetem semmi női egyed közelébe.. Úgy. És nagyjából nem úgy sem - jó, Shayleen nem mondott nekem semmi ilyet, de kötelességemnek érzem, hogy helyette is vigyázzak a mi kis üdvöskémre. Most ez nem azt jelenti, hogy nem engedek meg neki semmi olyat, nem én vagyok a gonosz mostoha, aki bezárja Szőrmókot a torony tetejébe, de túlságosan nem is engedhetem kicsapongani, annyira legalábbis nem, hogy olyan sokszor jusson a nővérkém fülébe. Szóval ja. Azért elég jó tesó vagyok én, legalább ebben a szerepkörben teljesítsek már, ha másban nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 23. 17:10 | Link

Adrian

Önelégülten vigyorogva pislog Adrianre, hát hogyne örülne, hogy az eddigi morcos uraságból sikerül valami barátibb megnyilvánulást kisajtolni? Még, ha ehhez egy kamusztori és kamuikrek kellettek. Bár igen, a névvel nagyon sok gond van, de hát egye kukac, talán ezen hamar túl tudnak majd lendülni.
– Hmm, majd megmondom neki, hogy bocs, de egy olyan név kellett, hogy emlékeztess apádra, így örülj neki, hogy nem egy férfiakhoz tartozó szervről kaptad a neved – teljes komolysággal adja elő a történetet, amelynek abszurdsága már számára is nehezen emészthető. Nem tartja szemétnek a háztársát, sőt különösebb problémája sincsen vele, csak hát kellett valami jó kis sztori, hogy oldja a hangulatot.
– Hát nem tudom, hogy te veled miért bánnak ilyen cudarul – utal ő itt a láncra és a nyakörvre. – De engem bizony nem tartottak ilyesmin a rellonban – ugyan Adrian ennél jobb vagy, tudsz sokkal többet is.   – Vagy esetleg ennyire durván szereted? Hmm Adrian ki sem nézném belőled, hogy ilyen vad vagy – megemelgeti a szemöldökét. Nem ítélkezik, mindenkinek vannak hibái, sőt ez talán nem is nevezhető hibának, hanem sokkal inkább furcsa érdeklődési körnek. Szerencsétlenségére az elméje csúfos viccet játszik vele, mert egyből elé villantja a képet, amint Adrian bőrszerkóban, bilincsben, nyakörvvel és egyéb ilyen dolgokkal van felszerelkezve. Ez elég is neki, érzi is, ahogy végigfut a hátán a hideg.
– Jajjj hát itt nem is arról van szó, hogy nagy szám-e avagy nem – legyint egyet. El sem hiszi, hogy erről beszélgetnek. Eszébe nem jutott volna ilyesfajta indíttatásból gondolni a rellonosra, még csak viccből sem, mert ismeri már ennyire az ittenieket, hogy tudja ebből miféle sztorit alakítottak volna. – Nem kell nekem álmában, ne szórakozz már – felhorkan, ez egyre rosszabb irányt vesz, és azt sem érti igazán, hogy Adrian mi a fenéért beszél ennyire a barátja ellen. Így szeretné megtartani, talán többet érez iránta, mint illik? Agytekervényei már beindultak, s nem a legszebb gondolatok, elméletek és vég kimenetelek játszódnak le buksijában. Talán nem kellett volna felhagyni az újságírással és lenne ismét egy jó sztorija, ajjajj. – Te, nekem maximum takarítani kellett volna, de ha már ennyire lehúztad szerencsétlent, tartsd csak meg – végül megvonja a vállait. Szegény Aiden ha tudná, hogy miféle beszélgetés témája lett. Pedig ő neki aztán a megnyitón tényleg nem alakult ki semmiféle romantikus szándék a fiúcskával szemben. Először megsajnálta, hogy ott ácsorog és senki nem ad rá licitet, aztán pedig már csak az lebegett a szeme előtt, hogy sikerüljön minél több pénzt kicsikarni Adrianból. Végül is az elképzelése megvalósult, sikerült az este legdrágább tranzakcióját kivitelezni, s erre marha büszke, még így is, hogy nem ő vitte el a prédát.
– Naaa mindegy. Megvan már, amit keresel? – érdeklődve pislog immár. Tényleg furdalja az oldalát, hogy vajon mi az, ami ennyire hiányzik Adriannek, főleg azért mert annyira titkolja. Pedig kivételesen elővenné ám a jobbik énjét és segítene. De hát, ha nem kérnek belőle, akkor minek strapálja magát? Ennivalója van, italt is hozott, nem fogja elszúrni az estéjét az ember, főleg nem a gyerekes beszólogatásaival.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 23. 17:10
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 30. 12:10 | Link


- Jézusom - röhögve túrok hajamba ahogy megrázom fejem, majd kezem végighúzom arcomon, ezzel kicsit meg is súrolgatva azt. Gyerünk Adrian, maradj ébren, addig nem mész haza, amíg meg nem találod. Vagy ameddig ki nem találsz magadnak egy új identitást, új élettel. - Örülök, hogy nem lányaink vannak - azért egy lány már nem fiú. A fiúk még meg tudnak birkózni egy ilyen sorssal, ilyen szülőkkel, ilyen névvel, de a lányok, azok mások. Lehet, hogy a helyzetemből indulva elfogult vagyok - biztos. De tényleg.
- Nem tudod meg, amíg ki nem próbálod - arcomon lassan egy sunyi, féloldalas vigyor jelenik meg, még a szemöldökeim is megvonogatom hozzá. Nem mintha lenne alapja, de a nemlétező gyerekeinknek sincs, szóval ja. Ezen az éjszakán bármi megtörténhet - höh -, szóval Hajna nyugodtan elkönyvelheti, hogy neki ma van karácsony. Kedves vagyok, mi?
- Ja, hogy neked mozgékony kell legyen - kész, beindult a gépezet, és már nem tudok leállni. Sajnálom, Hajna. Tényleg. Sajnálom, hogy egy ilyennel kell egy tető alatt lenned. Aztán az elgondolkodó arcát látva megemelem szemöldököm. Az egyik dolog amit szeretek az emberekben, hogy minden kiül az arcukra. Még ha nem is akarják, vagy küzdenek ellene, vannak árulkodó jelek, amikből könnyű kiolvasni, hogy mire gondolnak. Még nekem is vannak, elismerem. Én sem vagyok egy jéghegy, sem egy szobor, hogy ne üljenek ki rám az érzéseim és a dolgok az agyamban.
- Hé, ne kezdj el kombinálni - gyorsan megrázom fejem, még mielőtt elég messze eljutna, ahonnan már nem tudom visszahúzni. Ha az emberek a fejükbe vesznek valamit, akkor nehéz megtéríteni őket, nekem pedig nincs elég kedvem teperni egy félreértés miatt. Felőlem aztán terjesztheti, hogy Aiden meg én, ha akarja, egy, hogy senki nem fogja elhinni, kettő, aki ismer minket, még ki is fogja röhögni. Jó, hogy a bromance nem ismer határokat, meg minden, de vannak dolgok, amiket inkább nem Szépfiúval csinálnék. Szóval ja.  
- Abban a dologban, amire gondolsz, nem én vagyok a főszereplő - nyilván nem tudom, hogy mire gondol, nem vagyok sem legilimentor, sem gondolatolvasó. Viszont van egy erős sejtésem, és jobb még most, az elején tisztázni a dolgokat. - Nem mondom, hogy nem vagyok benne nyakig, de nem én vagyok a másik fél - ja, elég nehéz a legjobb barátként, meg az öcsiként is jól remekelni, hogy egyik se haragudjon meg rám. És közben persze kell mozgatni a szálakat is, nem úgy, hogy eltűnő legyen. Nem szervezek le nekik találkát, nem beszélem rá egyiket sem a másikra. Legalábbis nem nyilvánosan. Bár jobban belegondolva, nem ártana már főzni valamit, és leültetni őket az asztalhoz. Velem, vagy nélkülem, de mindenképpen a közelemben. Ha ezen a kettőn múlik, soha nem lesz semmi a dologból.
- Szóval ja, elég nehéz eset - megvonogatom vállaim, ahogy lehasalva világítok be egy szekrény alá, s elvigyorodva nyúlok is be. Megvagy.
- Miért, ennyire eleged van belőlem, édes? - elbiggyesztve ajkaim pillogok rá, ahogy a zsebembe süllyesztem a dobozkát.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 1. 18:25 | Link

Adrian


- Ohh életem, hiszen már kipróbáltam... hát mégis miképpen lehetnének gyermekeink? - ártatlan tekintete mellé egy ördögi mosoly párosul. Tudja ő ezt a játékot, sőt a durvábbik változatát is képes eljátszani, ha véletlenül arról lenne szó. Azonban van egyetlen egy akadálya ennek az egésznek. Méghozzá az, hogy fogalma nincsen háztársa meddig képes elmenni, ez pedig elég arra, hogy még azért csak tapogatózzon. - De, ha már itt tartunk.. lehet fel kellene frissíteni a memóriámat - mosolya nem változik, hangja játékos mégis határozott. Nem fog azért megfutamodni, mert Adrian így beszél hozzá. Nem csak a fiú tud olvasni az emberek arcáról és viselkedésükből, szerencséjére neki is colt kitől tanulnia ilyen dolgokat.
- Naná, hogy mozgékony kell. Mégis mit kezdenék egy hulla állapotban lévővel? Nem vagyok én nekrofil - most már kezd olyanná válni a beszélgetés, amelyet, ha egy külső ember meghallana, biztosan meglepődve szemlélné őket. A lány is el van ámulva, főleg azon, hogy Adriannal beszélget így. Előítéletinek köszönhetően nem gondolta volna, hogy ők ketten ha egy kis időre összekerülnek, akkor nem gyilkolják meg egymást.
- Hogy mi? Kombinálni? Dehogy, ne aggódj. Csak egy kicsit elkalandoztam - Na nem mintha nem pontosan arrafelé, mint amit a fiú érzékelt. Szórakoztatja a helyzet, mert a magyarázatok, amelyek a fel sem tett kérdéseire jönnek, még több gyanút keltenek benne. Talán, ha még az Edictum írói gárdáját erősítené, akkor jobban elkezdene vájkálni a témában, de így nem igazán érdekli a sztori. Hallott ő már sok mindent és nem annyira butácska, hogy ne tudná összetenni a szálakat, így Adrian szavai gyakorlatilag feleslegesek is.
Miközben tart a beszélgetésük, látja, hogy Adrian elteszi valamit, így arra a következtetésre jut, hogy ez a találka valószínűleg hamar véget fog érni, pedig ő éppen most jönne bele. - Ugyan már, téged megunni sosem lehet. Főleg, ha láthatnám még a csípő mozgásodat is.. hmm. Teljesen oda meg vissza lennék, mint egy tinilány - ez valószínűleg nem következne be. Sőt azt sem gondolná, hogy Adrian éppen erre vágyna, főleg az ő társaságában. - De látom megtaláltad, amiért jöttél, szóval gondolom a produkció elmarad - elvigyorodik. Egyelőre nem is tudja, hogy örülne-e annak, ha Adrian gyors menekülőre fogná vagy nem. Mert ha nehezen is, de be kell látnia magának, hogy éppen jókor jött a srác, már kezdett a nagy nyugalom egy kissé unalmassá válni.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 1. 19:19
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék