36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 24. 13:08
| Link


~ öltözék ~


Késő este volt, s így a vizsgaidőszak elején természetesen nem tudtam aludni. Nem mintha azok miatt a borzalmas tesztek miatt lenne, egyáltalán nem - csak a szokásos rémálmok gyötörtek, hiszen, mint tudjuk, amióta az eszemet tudom, rémálmaim vannak.
Tehát, szokás szerint kikeltem az ágyból egy ilyen után, és felöltöztem - egy ing, egy farmer, egy póló, egy zakó, ugyanis odakint villámlott, és várható volt a vihar. Ilyenkor persze mindig ki akarok menni, már nem egyszer kaptak el prefektusok azért, mert a viharban rohangáltam. Ez számomra az egyik legnagyobb szórakozás. Mert egy normális kamaszlány vagyok.
Amint minden a helyére került, kisettenkedtem a szobából, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a szobatársaim, hiszen hajnali egy óra is elmúlhatott eddigre. A folyosókon valóságosan lekommandóztam, ahogy igyekeztem kikerülni a prefektusokat és a tanárokat; az ilyet már megtanultam egy ideje, hiszen azért masszív négy éve vagyok az iskola tanulója, és különben is, egy auror lánya vagyok.
Amint kijutottam a kastélyból, az egyelőre még csak erősen villámló égre pillantottam. Még nem esett az eső, ez volt a lehető legjobb időpont a gyakorlásra - elég inspiráló tud lenni, ha fölötted az csattog, ami a te kezedből is előjön.
Rohamtempóban indultam el az erdő felé, de nem mentem túl mélyre, csak a Faházig, ugyanis onnan még vissza tudok találni az iskoláig sötétben is. Lépéseim zaja valószínűleg elijesztett tőlem mindent, de pálcámat azért készenlétben tartottam - igaz, éreztem magamban a vibráló feszültséget, és ilyenkor már a legtöbb túlélőösztönnel rendelkező lény távol marad tőlem.
Odaértem úti célomhoz, s amint megálltam, egy hatalmas dördülést hallottam - a villám fénye gyönyörűen cikázott át az égen. Valami elmebeteg élvezet áradt bennem szét, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott; tenyereim összedörzsöltem, s pár hajszálam az ég felé szállt. Csak dörzsöltem a két kezem, ujjaim körül apró elektromos kisülések jelentek meg... aztán amikor már nem tudtam volna tovább fokozni a feszültséget, jobb kezemmel hirtelen kilőttem - a villám egy nagy dördülés kíséretében a közeli fába csapódott, szinte hajszálpontosan oda, ahova pillantottam előtte.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 24. 13:52 | Link

Cyanne North


A faház sötétjében ül, egyedüli fényforrásként az ujjai között tartott pálca parányi fénye szolgál. Hátát még érkeztekor nekivetette a pókhálós, szálkás fának, ami mostanra kezd kényelmetlenné válni. Tagjai elgémberedtek, lábfeje zsibbad, de nincs kedve megmozdulni. Néma mozdulatlanságában figyeli a kékes fényt, mely épphogy csak bevilágítja a tűzeset óta szépen helyrehozott házikót. Az erdő csendes, csak az egyre hangosabban tomboló égzördülésekkor hallani megugró, riadt állatok neszelését.
Rég nem gondolt már a két évvel ezelőtti napra, vagy az azt megelőző hetekre- hónapokra. Bár elfelejteni nem tudta, de mélyre temette a miérteket, az esetleges okokat, és ahogyan mindenki máson, úgy végül Michelle-n is átlépett. Zavargó gondolatai egykori önmagát fonják körül, egyre csak az akkori életében fontos szerepeket betöltő személyeken mereng. Lelki szemei előtt szülei és testvérei is felrémlenek, úgy gondol rájuk, mintha soha többé nem láthatná őket.
Aztán hatalmasat dörren az ég, akárha egy beláthatatlan szív fájó dobbanása volna. A villámok megvilágítják a tájat; egy pillanatra kirajzolódnak az öreg fák lombjai és a sáros gyep sötét képe. Noel pálcája hegyéről a ház rozoga ablakára emeli tekintetét, és az újra meg újra megdobbanó boltozatot figyeli. A villámok sűrűsödnek, az ég sokadszorra is megvillan, mikor a rellonos emberi léptek zajára lesz figyelmes. Azonnal mozdul, de zsibbadó, percekig érzéketlenül sajgó lábára képtelen rátámaszkodni. Szisszenve oltja el pálcáját, majd a faház ajtajához térdelve a fák közül előlépő idegenre mered. A deszkákhoz hajolva hunyorog le a villámló ég alatt táncoló lányra. Az egészen addig ismeretlennek tűnik, míg tenyerei között meg nem jelenik a jól ismert elektromosság.
- Hé, Cyanne! - szól oda neki kiegyenesedés közben, koszos kezeit nadrágjába törölve. Arca nyomban felderül a váratlan találkozás örömére. Vigyorogva támaszkodik meg az ajtófélfában, és a lány tenyerét elhagyó, s a közeli fába csapódó villám fényében meglepődve kiált le hozzá. - Mi lett a hajaddal? Csak nem kisült, míg nem találkoztunk?
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 19:45
| Link



Nem is jutott eszembe, hogy valami hülye rajtam kívül hajnali egykor kint legyen a készülő viharban, úgyhogy gyakorlatilag táncoltam, ami igencsak furcsa látványt nyújthatott, hiszen viszonylag jól tudok mozogni, ha épp nem néz senki.
Az első villámomat kieresztvén felszabadult bennem valami, amit a legtöbb ismerősöm csak "az állatként" szokott emlegetni - amikor szabadon használhatom az erőmet, nincsenek megkötések, nem kell vigyáznom.
Odafentről a nevemet hallottam meg, így felkaptam a tekintetem - dörgött az ég. Egyelőre nem tudtam beazonosítani a hangot, csak akkor sikerült, mikor újra megszólalt. Noel. Két éve nem láttam, azóta pedig jócskán sikerült továbblépnem rajta, mégis - az a tény, hogy még a levelemre se válaszolt az intézetben, nem rakott olyan kis pluszt a fejem fölé, mint a Simsben, sőt. Ahogy felvetettem az állam, elvigyorodtam, bár vigyorom inkább volt betudható vicsornak, mint valami állat.
- Na mi van, Ombozi, újraépíted a Faházat? Vagy elbúcsúzol tőle, mielőtt visszamész Balatonra? - kérdeztem epésen, ahogy néztem rá. Ismét végigcikázott egy villám az égen.
Legszívesebben annyi áramot vezettem volna Omboziba, amennyitől úgy érzi, hogy igencsak megvágta az elektromosság, már éreztem is az energiát, ami felszabadul bennem ennek a hatására, azonban inkább elfordultam a Faháztól, és összedörzsöltem a tenyerem.
Kezeim előrevágódtak, egész testemben mozdultam előre, ahogy kiszakadt belőlem az elektromosság egy hatalmas villám formájában - ugyanabba a közeli fába csapódott, majdnem pontosan ugyanoda, mint az előbb, bár ez csak véletlen volt. Hajam felszállt a becsapódás pillanatában, immár az egész - most kellett rájönnöm, hogy Ombozi jelenléte mindig kihoz belőlem egy kis plusz töltést.
- Azóta már tudod kontrollálni magad, Ombozi? Vagy még mindig olyan szerencsétlen vagy? - kiáltottam fel. Igen, Noel nem éppen a szívem csücske azóta a bizonyos levél óta, és amíg legalább egy bocsit nem hallok róla, addig nem is fogom kifejezetten kedvelni.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 25. 20:13 | Link

Cyanne North


Nocsak, nocsak milyen epés lett a nagylány... gondolata épphogy csak lábra kap zizegő fejében, talpa máris a létra legfelső, reccsenő fokán támaszkodik. Ajkait kiszélesedő vigyorra húzva figyeli Cyanne rávicsorgó száját, s vele együtt - talán miatta? - dühösnek tűnő vonásait. A fejük fölött szerteágazó villámok nemcsak háztársnőjét, de őt is feltöltik adrenalinnal; erei feszülten áramló hormonoktól, és az egyre csak kitörni készülő, izzó tűztől duzzadnak.
- Mi ez a hiszti? Nehéz napokat élsz, drágám? - már-már idegesítően nyugodt hangszínen felel, arcára engedi kiülni az élvezetet. A helyszín, a helyzet és a társaság is szórakoztatja, amit egy pillanatig sem kíván véka alá rejteni. - Szépen megnőttek a villámaid. De nem mernéd belém vezetni őket, mi?
Ösztönszerűen cukkolja a szőkét, csakúgy, mint két évvel ezelőtt tette. Noha akkor szavai egy magasztosabb célt szolgáltak, most is ugyanolyan jólesőn ejti ki őket, mint akkor. Bár lelkivilága azóta tagadhatatlanul nyugodtabb lett, a móka kedvéért szívesen elfeledkezik idillikus hangulatáról.
- Szerencsétlen. Nem, bizonyára összekeversz valakivel - dünnyögi egészen halkan, megférfiasodó hangja gyönyörűen beleillik a villámoktól, s mennyei dörgésektől villódzó térbe. - Nem szerencsétlen voltam, csak suhanc.
Lejjebb lép a létra rozoga fokain, és az utolsó hármat kihagyva leugrik a sártól cuppogó talajra. Pálcáját nadrágzsebébe csúsztatja, és kezeit komótosan dörzsölgetve közeledik nővé cseperedő háztársnője felé. Szíve már a tűztől dobban, ereiben izzó sárgává válik a vér. Tagjai lüktetnek, fejét balra-jobbra döntögetve ropogtatja nyakát. Az égen táncoló fények olykor-olykor bevilágítják a teret, s Cyanne olyankor láthatja a férfiú arcára égett elégedett, gonosz mosolyt.
- Táncolunk? - kérdezi, mintha csak egy meghitt összefonódásra invitálná a másikat. Alsó ajkát beharapva lépdel, égnek tartott jobbjában felcsapnak a lángok. Táncoljunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 20:56
| Link



Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem Ombozi válaszára, rögtön el is hagyta a számat.
- Nem nehezebbeket, mint te fogsz ez után. - köptem a szavakat még mindig állatias vigyorral az arcomon, noha egyáltalán nem gondoltam semmi konkrétra, sőt, az agyam hátsó felével valahol tudtam, hogy el kéne kerülnöm az összetűzést egy pyromágussal, de az a helyzet, hogy rohadtul nem tudott érdekelni.
Idegtépő kérdésére, csak felvontam a szemöldököm, mellkasom megemelkedett a bennem játszó energiától. Nem merném? Ó, kedves Noel, nem én járnék rosszul azzal, hogy x időre begörcsöl a kezem, hanem te. És nem is tudom, kinek a szíve van veszélyben az elektromosságtól végső esetben. Erre a kérdésre inkább nem válaszoltam, hiszen ha Ombozi tényleg ekkora barom, akkor legyen, megkapja, amit akar - a bennem növekvő feszültséget nem hagytam tovább fokozódni, inkább csak felemeltem a kezem, és a(z idő közben fiúból lett) férfi felé legyintettem, hogy aztán a villámom, mely a szokásosnál kisebb volt, elhúzzon a füle mellett. Igen, a célzásom egészen kiváló, ugyanis azóta az eset óta, hogy elvesztettem a kontrollt, rengeteget gyakoroltam.
Mikor közölte, hogy összekeverem valakivel, nemes egyszerűséggel kiröhögtem. Ez hülye.
- Ugyanaz, ha rólad beszélünk. - mondtam, még feljebb emelve az államat, ezzel pedig fensőbbségérzést kölcsönözve a kisugárzásomnak. Ó, Ombozi, ugyan már...
Háztársam lemászott a létrán, amit talán fenyegetésnek is tarthattam volna, főleg, hogy ő tényleges felületi sérüléseket képes okozni, amennyiben nem vagyok marha ügyes. Bal kezem fenyőpálcámra feszült - még úgysem volt alkalmam egyszerre gyakorolni a villámeregetést és az átkozást, végül is. Na igen, ekkor már tudtam, mi lesz az egész vége.
Egy villám hasított keresztül az égen, s ahogy tekintete felizzott, tudtam, hogy immár nem Ombozival, hanem a Tűzzel állok szemben. Vicsorom leolvadt az arcomról, államat leszegtem, s homlokomat talán kissé előre is nyomtam, mint valami agresszív bika - éreztem, ahogy az elektromossági szintem növekszik, újratermeli azt a rengeteget, amit most elhasználtam. Noelnek köszönhetően elképesztő sebességgel töltődtem újra, s éreztem is, ahogy kérdése nyomán végigfut pár szikra az ujjaimon.
Pálcámat óvatosan előhúztam, de még nem tettem semmit; idegtépő másodperceken keresztül csak vártam, és néztem a szemébe.
Hirtelen mozdultam, jobb kezemmel pedig ismét egy nagyobb villámot küldtem, immár a jobb válla felé - ha nem volt elég gyors, simán eltalálhattam.
- Táncolj! - kiáltottam rá, s ezzel a mondattal egy időben azonnal balra mozdultam.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 25. 21:34
| Link

Cyanne North


A lány szavai az üres fenyegetésnél is gyengébb lábakon állnak, de a fej - és testtartása tőle rémisztően idegenül hat. Legalábbis attól a fiatal lánytól, akit évekkel ezelőtt megismert, manipulált és ha szigorúan vesszük, akkor olcsón fel is használt. Pontosan emlékszik arra az estére, mikor megkérte őt, hogy eresszen belé néhány ártatlan villámot, hogy általuk felébredjen a benne szunnyadó sárkány, és ő kikerülhessen az akkori nyomasztó légkörből. Menekülni akart, elfutni az őt üldöző szőkesörényű lidércnyomástól, az unott, szürke hétköznapokból és saját, kiugraszthatatlan valójából. A valóság itt kezdődik.
- Már nem az vagyok, akit akkor ismerni véltél - feleli az ostobán röhögő lánynak, és lassan közelítve hozzá minden léptében érzi a talpára tapadó nedves, sáros talajt. Az égen egymásba fonódó villanó szikrák alatt figyeli az állatiasan mozgó lányt, egyenes, fenyegető tartását, de határozott mozdulatai, és agresszív tekintete is kevés ahhoz, hogy megijedjen. Cyanne-t görcsösnek, ugyanakkor meglepetést ígérő ellenfélnek tartja, akivel érdemes vigyázni, és akit érdemes legyőzni. Direkt nem nevet vele, sajátos, mosolygó csendjével érzékelteti a szemben álló őrülttel, hogy kettejük közül ő az erősebb. Tudatos higgadtságával és a mellkasában ébredező pusztító lénnyel szavak nélkül diadalmaskodhat a North lány felett.
- Mmm, ügyes, majdnem talált - dől azonnal balra, amint mozdulni látja a lány elektromosságtól pattogó karját. Már nem közeledik, inkább lassít léptein, és felvéve éjszakai táncuk stílusát csakúgy, mint Cyanne, ő is balra lép. Körbe-körbe, vadállatok módjára járnak, akik a természetben saját térfelükért csapnak össze. - De ennél jobbnak kell lenned, ha térdre akarsz kényszeríteni...
A tenyerében, mint bölcsőben növekvő lángok gömbalakba fonódnak, s kicsiny, minden másodperccel forróbb, s erősebb gyermekként várakoznak, hogy alkotójuk végül szabadon rendelkezhessen velük. Noel tekintetében most először, csak a tűz valóságba idézése után lobban harag. Kiszáradt ajkai elnyílnak, torkán át halk morgás tör felszínre. Göndör tincsei arcába lógnak, de a szemben álló fél vonásaiból így is tisztán olvashat.
- Erősebben, Cyanne vagy meghalsz! - üvölti el magát, és a tenyerében növekvő lángéletet dühödten csapja lábai mellé. Körülötte a gyep fiatal, sárga-narancs színekben pompázva kezd égni, meleget adó fényével alulról világítja meg a férfiút.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 26. 11:49
| Link



Nevetésem elhalt az erdő csendjében, amit hamarosan felrázott egy égen átcikázó gyönyörűség dörgése. Nem az lennél, Ombozi? Tény, én is sokat változtam az elmúlt időszakban, mint ahogy láthatod - már tudom kezelni az erőmet, nem vagyok olyan gyengécske, van önfegyelmem, amíg nem engedem el magam teljesen; csak sajnos te pont rosszkor találtál rám. Milyen kár.
Amikor villámom kiszabadul belőlem, egy kiáltás is társult mellé,  de nem az a teniszező fajta, bár azt hiszem, ezzel nem mondok újdonságot. Ellenfelem nagyon ügyesen mozdult, jók az ösztönei, rá kellett jönnöm. Fújtam egyet, de nem mérgemben, csupán kiengedtem a gőzt, ha szabad így fogalmaznom; azért az elektromosság ilyen gyors újratermelődése nagyon fárasztó tud lenni.
Mintha direkt akart volna hergelni, hogy csak majdnem találtam el - persze, mert nem fogom a szíved célozni, Ombozi, hogy ne ess össze. Azért az nem lenne a legjobb pontja az önéletrajzomnak, főleg, ha auror akarok lenni.
Ő is balra lépett, pedig én csak azért tettem, mert számítottam az azonnali visszatámadásra. Ombozi kezében égni kezdett a tűz, pálcás kezem pedig azonnal megfeszült, tettre készen - magamban legalább hat varázslat eszembe jutott, amivel talán ki tudok védeni egy tűzlabdát. Locsoló varázslat, hőhűtő bűbáj... talán. Talán.
Ombozi felemelte a kezét, én kezem pedig azonnal lendült, de elkéstem volna, ha felém eresztette volna, hisz nem mondtam elég hamar a varázsigét - de így, hogy a földre vágta a labdát, már legalább azt is láttam, milyen gyorsan képes közeledni. Háztársam mellett égni kezdett a föld, én pedig értetlenül bámultam rá. Ezt meg miért csinálta? Igaz, nem tudom, mennyire tudja terjeszteni a földön a tüzet, gondolom, simán képes futótüzet idézni.
Elüvöltötte magát, és bár kissé kirázott a hideg, hiszen ez után elég teátrálisan még villámlott is, de akkor jött a megmentőm - egy esőcsepp. Egy esőcsepp, amit száz másik követett. Elkezdett esni az eső. Arcom immár határozott vigyorba torzult. Áram és víz? A tűz ellen? Érdekes...
- Nesze! - üvöltöttem, de még ez előtt egy töredékmásodperccel felé lendült a villámom, sőt; a pálcámat rögtön zsebre is vágtam, hogy aztán a bal kezemmel is rögtön felé küldjek egy csóvát, az elsőt jobb, a másodikat bal oldalra. Na, Ombozi, elég erős lesz a vízzel együtt?
Tudtam, hogy a villám nem okoz majd komoly károkat, maximum eléggé fájni fog neki, és összerándul az izma nagyjából fél percre, de aztán el is enged magától. Három év múlva csak orvosi segítséggel lehetne szétugrasztani a görcsös izmokat... de arra még várunk, nem igaz?
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:56
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 27. 10:55
| Link

Cyanne North


Homlokán hűvös esőcsepp koppan. A villámok lefolynak a fölöttük háborgó égről; azok olyan eredendően hatalmasak és erősek, hogy a férfiúban növekvő adrenalint észrevétlen mohósággal csúcsosítják ki. Kézfején és halántékán kéken dudorodnak ki az erek, feje lüktet az odabent keringő számtalan gondolattól. Cyanne-ra függesztett tekintetében felébred az időtlen idők óta mélyen szunnyadó állat. Szemeivel már nem ő, sokkal inkább egy addig ismeretlen sárkány néz vissza, s a cikázó villámok fényében zöld fényei ijesztően sárgán villannak.
- Az istenek ma este téged pártolnak - hörög, szavai közben lassít, és az általa lángra kapó talaj mellett végül mozdulatlanná dermed. Arcát a mennyekre emeli, szája széles mosolyra húzódik. Karjait széttárva emeli fel, úgy áll ott, akár egy feszítésre váró halálraítélt. A szemerkélő eső végigfolyik arcán, ruháját puhán áztatni kezdi.
Cyanne hangja átszeli a villámló éjszakát, át a köztük meghúzódó, olykor-olykor felfénylő esőfüggönyt. Kezei egymásután mozdulnak, feszültsége célt érve csapódik bele a férfiú jobb és bal karjába. Noel izmai tehetetlenül húzódnak össze, vizes felsője és a bőrére potyogó eső csak még fájdalmasabbá teszik a két évvel ezelőttről már ismerős érzést. Karjai összeugranak, zsibbadó ajkain át ordításban távozik a kín.
- Ha-ha-ha - nevet fel, amint alábbhagy az ereiben cikázó elektromosság. Hangja könnyed, de annál inkább aggasztó. Karjait kinyújtja, vállaival lazán köröz, hogy felfrissítse magát. Felpillant az aláhulló cseppekre, aztán háztársnőjére emeli megváltozott tekintetét. Nyakát kiropogtatva lép egyet felé, immáron körön belül, egyenesen törékeny, nőiesedő testét fixírozva. A hátrahagyott lángok kialszanak, azonban a füst, ami helyükön feltűnik, hűségesen követi Noel lent tartott jobbját. Ujjaiból további fekete felhő áramlik ki, mely számára ugyan veszélytelen, a szőke tüdejére bizonyosan mérgezőn fog hatni. A növekvő füsttömeg a fiú kezével együtt emelkedik fel, ám annak esze ágában sincs éppen most, éppen így győzedelmeskedni a lány felett. A sötétséget kezei segítségével maga köré vonja, és ahogy halad, úgy építi fel saját, mérgező ködét.
- Láttál már sárkányt, Cyanne? - érdeklődik közeledő léptekkel, hangja finom, egészen szelíd. Már nem kiabál, hiszen egy pillanatig sem szeretné megijeszteni a másikat. A fekete köd egész alakját befedi, vele együtt mozog. A fiú ösztönös lassúsággal veszi be ellenfelét, akinek közelségét a füstfelhőben is ugyanolyan jól érzékeli, mint annak előtte. Ahogyan Noelt, úgy a lányt is elárulja állatias morgása, a léptei alatt széttörő ágak, vagy szapora légzése. A férfiú lehunyt szemekkel koncentrál, hogy végül fellobbanjon maga elé tartott kezeiben a hő nélküli tűz. A hideg lángok szépen növekednek tápláló bőréből, s mikor már elég nagynak érzi, gyűrűformában dobja őket a lány köré. Ha jól célzott, most Cyanne körül, a nedves talajból kéken fénylő lángok csapnak fel, és erős gyűrűként tartják őt fogva.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 27. 12:19
| Link



Mindkét villámom becsapódott, pedig erre egyáltalán nem számítottam - valószínűsítettem, hogy az első elől elugrik, csak biztosra akartam menni. Úgy figyeltem eztán Ombozi reakcióját, mint egy ragadozó a zsákmányát. Izmai összehúzódtak, s üvöltött egyet a belé hasító fájdalomtól. Szinte láttam is, ahogy öltözete alatt összehúzódnak az izmai, bár lehet, hogy csak a fák ágainak árnyéka játszott velem. Áldozatom fájlalta egy ideig a dolgot, aztán felnevetett, és kinyújtózott. Ha nem akartam volna látni, hogy milyen az, amikor valakibe beleeresztek egy majdnem teljes erejű villámot, azonnal támadtam volna, amíg fájlalja a két karját, hiszen ha ez egy párbaj, akkor egy pillanatra sincs szünet, vagy időkérés. Ha élesben lennénk egy terepen, és mint auror lennék jelen, ott sem lenne időkérés. Semmi.
Felém lépett, én pedig automatikusan léptem egyet hátra, de gyorsabb volt ő annál, hogy hatásosan tudjak hátrálni - bennem ez a kisülés egy kis zavart okozott egyébként, néha a sok elektromosság miatt kiesnek pillanatok, ez valószínűleg azért van, mert a töltés eléri az agyamat, és kisüt pár pillanatot. Ezért nem szabad sokat használni, mert lefőzi az agyam, ha mondjuk órákig ezzel szórakozom.
Ahogy Ombozi közeledett hozzám, az elég félelmetes jelenség volt - ahogy a fekete ködös füst követte őt... megborzongtam, de nem tudtam hátrább lépni, pedig ostromoltam is magam belülről, hogy "mozdulj már, North!", de nem ment. Rohadt agysülés.
Mikor tagjaim végre elengedtek, Noel már egészen közel volt hozzám, nem is lett volna érdemes hátrébb lépni, hiszen pár lépés, és itt van előttem. Kérdésére felemeltem az államat. Egy auror, akit becserkésztek? Sosem fognak felvenni.
- Most látok. - mondtam finoman visszafogott hanggal. Hajam előre csúszott, majdnem eltakarta az egyik szememet, de tudtam, hogy egy mozdulat is végzetes lehet egy ilyen ragadozó közelében.
Tűz, tüzet láttam meg a kezében, kéken izzó lángokat - s egy óvatlan pillanatban körém zárult a tűzgyűrű, amiből nem tudtam volna kimászni, legalábbis nem gondoltam olyasmire, hogy nincs hője ezeknek a lángoknak, hiszen az uszadékfa lángja is kék, mégis forró. Csapdát sejtettem. De legalább megtudtam, hogy az eső nem hat a tüzére...
- És most mit akarsz tenni? - kérdeztem inkább finoman, szinte már elegánsan emelve az állam Noel felé, miközben agyam eldugott zugaiban megoldás után kutattam.
Talán még válaszolni sem tudott a kérdésre, amikor pálcás kezem megrezzent, s ajkaimat elhagyta egy varázsige.
- Levicorpus! - csak halkan mondtam ki, s talán Noel legnagyobb meglepetésére én magam emelkedtem a levegőbe; testemet felrántotta ez az erő, és a tűzkörön kívülre kerültem. - Liberacorpus! - mondtam szinte rögtön, és a földre estem. Persze, megütöttem magam, talán lehorzsoltam a könyököm, esetleg fűfoltos lett az ingem, de rögtön felálltam onnan, majd hátrálni kezdtem Noeltől. Az az egy szerencsém volt, hogy ő nem tudta, amit én; hogy most várnom kell kicsit a villámlással, hiszen töltődnöm kell, és hagynom kell pihennem a szervezetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék