36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 13. 15:24 | Link

My dear best friend
Egy normális, épeszű ember beszél a szeretteivel, ha valami problémája lenne. Egy normális, de nem nagyon épeszű ember a pszichológusához megy. Én meg csak fogtam a csapattársam terelőütőjét, és tök lazán kisétáltam a kastélyból. Mintha az mindennapos dolog lenne, hogy egy szöszke lány fadarabbal a kezében sétálgat fel s alá egy iskolában. Mondjuk itt még az is, egy apró pici bökkenőtől eltekintve: én nem vagyok terelő. Sosem voltam, és sosem leszek az. Akkor mit is keres nálam a szobatársam ütője? Hát nem kincset.
Azt hiszem látszott rajtam, hogy nem akartam beszélgetni. Azt hiszem az a pár elsős okkal tért ki ijedt arccal az utamból, és azt hiszem okkal nyitották ki nekem a bejárati ajtót. Na de nem azért, mert féltek, á dehoooogy. Igazából sejtelmem sem volt, hogy miért ez a nagy felhajtás, de sokat nem is törődtem vele. Az ütőt lóbálva értem el az erdő szélét, majd amint elhagytam pár fát, sóhajtva, lehunyt szemekkel dőltem neki az egyik közelben lévő törzsnek. Fejem a kéregnek hajtottam, és igyekeztem nem sírni. Kibírom, kibírom, kibírom... Sajnos a hang a fejemben nem volt elég meggyőző, az első könnycsepp már, hopp, le is gördült az arcomon. Egy suta mozdulattal töröltem le a sós cseppet, majd egy mély levegővétel után ellöktem magam a fától és tovább sétáltam. A nem tudom mi felé. A következő, amit észrevettem, az egy faház volt eléggé leharcolt állapotban, és mivel a józan paraszti eszem azt diktálta, hogy ne menjek be oda, csak felmásztam. Méghozzá ütővel a kezemben. De nem, nyugalom, nem rongáltam meg semmit.
A legtávolabbi sarokba kucorodtam be, hátamat nekivetettem a falnak, lábaimat felhúztam, és az ütőt vizslatva sírtam. Sírtam, igen. Nem találtam jobb módot a feszültségem levezetésének érdekében, mert ugyebár semmit - és senkit - nem akartam bántani, egyszerűen nem vitt rá a lélek. De mégis úgy éreztem, hogy törni-zúzni akartam. Mégis bennem volt a kényszer, hogy püfölhetném a babzsákokat, azoknak amúgy sem árt. De nem tudtam. Helyette inkább sírtam. A könnyeim egyre gyorsabban törtek elő, és mire az ütő hangosan koppant a padlón, addigra én már a kezembe temettem az arcom. De továbbra is itattam a nemlétező egereket.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 13. 20:04 | Link



Kezd egyre rosszabbul alakulni ez az egész. Lyrát elnyelte a kastély, kezdődik a vizsgaidőszak, apáinkról semmi hír. Sőt, a baglyaimra sem válaszolnak, csak annyit, hogy maradjak a se****en, vizsgázzak, majd értesítenek, ha van valami. Na, de ki tud ezzel kibékülni, öcsém!? Úgyhogy nagyon nincs jó kedvem, talán egy kis séta segít majd, hogy kitaláljak valamit, és mondjuk, pont ne őrüljek bele az egészbe. Ez nem segít most a kastélyszeretetemen, szóval jobb is, ha elhagyom. A sok diák mellett simán elslisszolok, vagy, ha nagyon kötözködni akar valaki, nekimegyek vállal. Ez elég hatásos tud lenni, ha úgy akarom, mert beleteszem magam rendesen. Szóval néhány halk szitokszó és fájós váll után végre kijutok a szabadba. Ekkor látok meg egy ismerős lányt, kezében terelőütővel, aki igen morcos lehet, mert sokan kitérnek az útjából. ~ Hát ezzel meg mi van? ~ Még nem látta igazán agresszívnek Izabellát, és most sem fogja, mert nem keveredik konfliktusba senkivel. Mivel ez jó mókának ígérkezik és eltereli jófelé a gondolataimat. Izabella egy romos faházba megy be, és eltűnik a sötétjében.
Várok egy kicsit, hogy hátha el kezd tombolni, vagy megverni ott valakit, ha az illetőt követte. Akkor belépek majd, mint megmentő és jót röhögve leállítom a túlbuzgó prefektust, vagy beszállok az srác eldádázásába. Biztos, hogy srác lehet, lányok nem nagyon verekednek lány miatt. Eltelik egy kis idő, de semmi. ~ Akkor magát akarja megverni vele? ~ Nem értem, és unom már a várakozást, szóval elindulok befelé. Igyekszem halkan menni, hátha meglátok, meghallok valami érdekeset. Amint felérek hirtelen betoppanok, de Izabellát nem látom. Körbenézek és a lány egy sarokba sírdogál, előtte az ütővel.
- Ö, helló – üdvözlöm a szokásos fejbillentésemmel. – Neked meg mi bajod?
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 13. 20:43 | Link

My dear best friend
Azt hittem a józan paraszti ész azt diktálja az embereknek, hogy messziről kerüljenek el egy látszólag dühös, terelőütővel masírozó lányt, de nem. Úgy látszik ebben az iskolában már semmi sem meglepő, tehát ha egy nap mondjuk leborotvált hajjal, nyuszijelmezben, kezemben egy üveg alkohollal jelennék meg a folyosón, arra is csak bólintanának. Érdekes. Vagy nem. Szóval ezzel a józan paraszti ésszel csak arra céloztam, hogy nem tudtam húsz percet sem egyedül tölteni, mert valaki úgy gondolta, jó megzavarni egy érzelmileg labilis prefektust. Akinek nem mellesleg terelőütője volt. Gratulálok, tapsot a belépőnek! Tapsoltam én volna nagyon szívesen, ha éppen nem lettem volna elfoglalva szegény egérkék gondozásával, de mivel eme csodás tevékenységet űztem éppen akkor azokban a percekben, csak a hangra emeltem meg a fejem. Rögtön ezután letöröltem a könnyeimet, morogtam valamit - ami inkább hasonlított valami köhécselő-nyelő hangra, mint morgásra -, és összehúztam magam. Annyira vágytam Zétény társaságára, mint hóember a nyaralásra.
- Menj el - A kérdését figyelmen kívül hagyva homlokom az átkarolt térdeimnek döntöttem, és igyekeztem a lehető legkevesebb helyet elfoglalni. Na, nem mintha olyan nagy lettem volna a csekély kis 170 centimmel, de azért na. Hiába akartam viszont, hogy a srác elmenjen, úgy tűnt nem készült semmilyen nagy parádés távozásra. És abban is biztos voltam, hogy csak szimplán lelépni sem fog. Úgy meg ugye nem valami illendő beszélgetni, ha az egyik fél érdekesebbnek találja a saját vádliját, mint a beszélgetőpartnerét. De hé, nem lehet hibáztatni, a helyemben mindenki ilyen állapotban lett volna.
- Csak...Menj el - Nem akartam látni, nem akartam, hogy így lásson. Nem akartam vele beszélni, és a Madagaszkáron történtek után abban sem voltam biztos, hogy ő egyáltalán még szóba áll velem. Mondjuk amiatt se lehetne hibáztatni, de azt hiszem nem az lett volna a legmegfelelőbb alkalom a mikor lehet Izát hibáztatni érvek felsorakoztatására. Végül is senki sem tökéletes, ez pedig csak a negatív irányba dobta a véleményem erről az egész kialakult helyzetről. Még mindig csak azt akartam, hogy menjen el, közben meg valakinek el akartam mondani, hogy mi is bántott. De az nem Zétény lesz. A hang a fejemben néha nagyon okos dolgokat mondott, és ezúttal is hallgatnom kellett volna rá, csakhogy a rellonos még mindig a faházban tartózkodott, és...Nem, nincs és. Eddigi ismeretségünk alatt nagyon gyorsan rájöhettem már, hogy Zétény kifejezetten utálja a problémáimat hallgatni, így inkább ezt az ötletet is kidobtam a kukába. Jobb ott neki. Meg nekem is.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 13. 21:10 | Link



Tök jó, hogy nem gondolok se apámra, se a közelgő házasságra, a vizsgákra, hanem csak követem a kedvenc prefimet, aki legutóbb jól beszólt nekem. Itt az ideje az egyenlítésnek nem, de bár ugye?
Most meg itt vagyok és nézem, ahogy sír bánatában. Megbántotta volna egy pasi, vagy mi? Ellopták a kedvenc könyvét? Megették a szeretett sajtgyűjteményét? Nem láttam még ennyire kiborulva, biztos nagyon komoly lehet. Az, nagyon komoly. Honnan tudnák az itt lakók, hogy mi az igazán komoly eset?
- Dehogy megyek. Látom, hogy valami bajod van – megállok az ajtóban, elég sok daccal a képemen. Elvégre jóban vagyunk, vagy mi a fene. Most még a múltkori vizihulla kinézeténél is ijesztőbben fest. Annál azért többet ér, hogy kiugorjon az ablakon, de tényleg. Figyelem egy kicsit, ő meg csak a lábait bámulja. A csodás kék szempár nem mosolyog, csak folyatja könnyeit. Egy költő veszett el bennem. Igen, mert kiskoromban lenyeltem a tollat. Azóta öntöm utána a tintát, hehe!
- Ki vigyázna rád, ha nem én? Amúgy is rosszba kéne lennünk a múltkori miatt, én mégis felülemelkedem rajta, mert oly nagyszerű vagyok – ami igaz, bárminemű bizonyítás nélkül is, de akkor mondjuk úgy, hogy értse más is. Meg van neki bocsájtva, mert beszólt. Hát nem csodálatos egy ember vagyok én? Dehogynem!
- Még sosem láttalak ilyen kis agresszívnak, meg összetörtnek. Úgy nyílt ki előtted a tömeg, mintha ölni készülnél. Nem hagyhatlak egyedül Iza – ritkán szólítom normálisan. Sokkal jobban mennek a becézések. Icsumicsu, meg ilyen baromságok, amikkel jól fel tudom húzni. Most én sem vagyok rendben, és egyáltalán nincs kedvem visszatérni az én bajaimhoz, amik mindenképpen nagyobb bajok, mint az övé lehet. Legyek kedves? Azt még úgyse próbáltam.
Odamegyek mellé és szó nélkül leülök a közvetlen közelébe, de egyelőre nem nyúlok hozzá.
- Tudod, azért jó, hogy hazaértünk. Itt is megsülünk, de legalább nem tudjuk lehűteni magunkat a tengervízzel – elvigyorodom, de nem nézek rá. Már csak azért is, mert szörnyű látvány, és talán nem tudnám folytatni a szövegezést.
- Nemsokára jön a meccs, készültök? Kemény lesz, azt hallottam, hogy az eridonosok valami különlegessel készülnek, bár nem hiszem, hogy ezek keményebbek lennének, mint ti – mondjuk tudni kell, hogy Zétény úgy mindkét csapatot semmibe veszi, a Rellont is csak azért nem, mert háztársai.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 13. 21:30 | Link

My dear best friend
Nem ment el. Hát persze, hogy nem. Úgy látszik a józan paraszti ész neki sem segített azon a napon, vagy talán még elkapott valami fertőzést a szigeten, és azóta is az kísérti. Magyarul megakadályozza, hogy a fiú értelmesen gondolkodjon, és mindig a helyes cselekvés ellentétét viszi véghez. Na, most miért, könnyen megeshetett.
- És mióta érdekel téged, hogy nekem bajom van? - Őszintén szólva abban a pillanatban kedvem lett volna felé lendíteni Dasha ütőjét, de egyrészt túl szomorú voltam ehhez, másrészt túl bátortalan voltam ehhez, harmadrészt Zétény túl kedvesen viselkedett ahhoz, hogy csak úgy sitty-sutty leüssem. Na meg igazán indokom se lett volna a jó feszültséglevezetésen kívül.
- Akkor legyünk rosszba - már az se érdekel. Utóbbit persze csak magamban tettem hozzá, de ezt is betudhatjuk a rosszkedvűségemnek, és mielőtt még bárki is félreértené, ennek a labilis idegállapotnak semmi köze sem volt a Piroskához, egyszerűen csak a felgyülemlett feszültséget le kellett valahogy vezetnem. Pedig még el se kezdődött a vizsgaidőszak...
- De igen. Az lenne a legésszerűbb dolog, amit ma tehetnél, hogy egyedül hagysz - Szipogva felegyenesedtem, tekintetem egy pillanatra az előttem heverő ütőre esett, de ahelyett, hogy felvettem volna, csak ellöktem magamtól és inkább a karkötőm birizgálásába kezdtem. Még arra sem reagáltam sokat egy hosszabb pislantásnál, hogy leült mellém. Mellém. Mit akarsz?! Mikor újra megszólalt kérdőn pillantottam rá, aztán elnevettem magam a vizes kijelentésére. Nem olyan visítósan idegesítő nevetéssel, hanem azzal a sírtam, de azért oké vagyok nevetéssel. Már ha létezik ilyesmi.
- Ne is említsd. Ha a fél csapat nem kék-zöld, akkor senki. Néha olyan érzésem van, hogy kinyírom Dashát a sok edzés miatt, de... - Kérdőn tekintettel Zétényre; mennyire érdekli is ez most őt igazából? - Ne aggódj, megmarad a kedvenc büntető prefektusod, most ugyanis nem terveztem gurkó elé vetni magam - Halvány mosollyal az arcomon megvontam a vállam. Egy pillanatra a fiúra néztem, hátha meglátok az arcán valami jellegzetes "nem érdekel" arckifejezést, mert még mindig nem hittem el, hogy tényleg érdekli, mi van velem.
- De pont... Az, ami... Pont amiatt... - Csak nem bírtam kinyögni egy értelmes mondatot. Végül megelégeltem a dolgot, megráztam a fejem és homlokom visszahajtottam a térdemre.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 13. 22:05 | Link



Ó, hát ha azt hiszi bárki is, hogy az ő kénye kedve szerint cselekszem, nagyon téved. Mindig megvannak az indokaim, még ha azokat, éppen akkor is találom ki. Előjogot élveznek mindennel szemben.
- Mondjuk ma óta. Nem hiszem, hogy erről számot kellene adnom, vagy akár számon tartsam, hogy mióta érdekelsz engem bárhogy is. Sőt, ha jól emlékszem, amikor elkaszált a gurkó, akkor is meglátogattalak, szóval vegyük úgy, hogy azóta – tiszta filozófus vagyok, öcsém! Lehet, hogy írnom kéne egy könyvet magamról, ami persze jó sok galleont is hozna, mert vinnék, mint a vattacukrot, ha már Izabellánál tartunk. Lehet, hogy ha hozok egyet neki, most örömében körbeugrált volna. Csakhogy el van kenődve, mint túl sok vaj a vékony kenyéren.
- Azt hiszed, hogy ilyen dumákkal majd megszabadulsz tőlem? – emelem meg a szemöldökömet. Tényleg nem gondolhatja ezt komolyan. Bár az ütő felé nyúlása majdnem megijesztett, de ahelyett, hogy kitombolta volna magát, csak félrelökte a gurkóbűvölő szerkezetet. Ki érti a lányokat, de komolyan? Még lehet, hogy hagytam is volna kicsit, hogy levezesse a bánatát, de így nemigen.
- Szerinted az lenne, de mire valók a barátok? – nem tudom, hogy ezt a mondatot mennyire gondoltam komolyan, de most inkább hiányzott a feldúlt, büntetős Izabella, mint ez a félemberi roncs. Azért az is kemény öcsém, hogy arra vágyom inkább, hogy beszólogasson, meg fenyegetőzzön a hú de nagy jelvényével. Még mindig nem tudom, hogy mi baja, de előbb utóbb ki fogja bökni. Ismerem már ezt…
Ezért megpróbálom kizökkenteni valami tök más dologgal, amit szeret. A nyakba tekert kviddicsével és sikerül is, még el is mosolyodik.
- Idehozzam neked? Megverjük együtt, vagy csak te – felvillanyozódom, mert szívesen iderángatnám a kis mandulaszeműt. Jókat röhögök rajta, ahogy pattogva adja az utasításokat, legalábbis a múltkor a kispadon nagyon kis élénk volt. El tudom képzelni, hogy mennyire sanyargatja őket, de hozzáteszem Izabellán egy kanyi folt nem volt. De most említsem meg neki? Egy önuralmusz maszterusz vagyok a jövőből, öcsém!
- Mi miatt? Nyögd már ki szép szemű – na, hátha kiesik az a száján az információ, amivel tudok mit kezdeni. Dr. Farkas rendel, és mindenre ad megoldást, akár fájdalmas, akár fájdalmasabb.
- Kit kell megvernem?
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 13. 22:42 | Link

My dear best friend
A gurkó említésére remegni kezdett a kezem, abban a pillanatban igazán nagyon szívesen leszedáltam volna annak a fejét, aki rám küldte a legutóbbi meccsünkön. Sajnos nem láttam melyik ügyes volt az, de ha már éppen a gurkókat meg a találataimat elemezzük, akkor, hé, miért is ne fortyoghatnék magamban az elkövető miatt?
- Hallod... nekem még mindig van egy ütőm. Tudod, bármikor lecsaphatlak vele, és akkor megszabadulok tőled - Kezdtem visszatérni. NEM! NO! NEIN! Csak egy halvány, gúnyos mosolynak induló görbe valami megvillantásáig emeltem rá a tekintetem, de nekem igazából az is bőven elég volt ahhoz, hogy elnevessem magam. Ismételten nem tudom, hogy mi miatt. Úgy látszik én kezdek megőrülni, ha ilyen állapotba kerülök, úgyhogy ennek akkor nagyon gyorsan vessünk is véget; ez annyiból állt, hogy ránéztem az ütőre, és hopp, szinte varázsütésre komorodtam el újra.
- Hogy micsodák? - Meglepetten kaptam fel újra a fejem, ugyanis erre a válaszra, hát nagyon nem számítottam. - Te most komolyan... azt mondtad...? - Azt hiszem még azt is normálisabban fogadtam, mikor Michelle bejelentette, hogy járnak Vasillal. Akivel még mindig nem találkoztam. Nadena, vissza a fő problémámra, vagyis a sokkos állapotba kerülésbe Zétény kijelentése miatt. Mi az istenről hablatyolt ez? Valamiért nagyon nehezemre esett ezek után komolyan venni az engem vizslató tekintetét, még akkor is, ha elpirulva el kellett volna fordulnom, mert igazából zavarba jöttem attól, hogy egy fiú ennyire közelről így méregetett.
- Nem kell, naaaa. Nem terrorizál ő minket, és nagyon jól tudja, hogy bármelyik este megfojthatom valamelyik párnájával, ha már nagyon lázadnánk. Én például még szerencsés vagyok, a gurkókat is elkerülöm...valamennyire - Vállammal picit meglöktem az övét, majd elmosolyodtam. Igazából még hálás is lehetnék a terelőinknek, ők azért kaptak a jóból rendesen. A hajtókról nem is beszélve. Borzalmasan véres és brutális ez a kviddics...pont ezért szeretjük.
De végül csak nem sikerült kinyögnöm, hogy pont az említett sport miatt voltak dühkezelési problémáim, már ha lehetett ezt így nevezni. Csak a fejem ráztam Zétényre, és már éppen visszasüllyesztettem volna a buksim, mikor kaptam egy újabb kérdést. Amire először egy furcsa nézéssel válaszoltam, de végül elnevettem magam. Olyan igazian.
- Héhéhéhé, nyugi. Senkit sem kell bántalmaznod, de mondjuk, ha már nagyon segíteni akarsz, a gurkókat eldughatnád Yar - minden szívbaj nélkül ejtettem ki a nevét, rossz vagyok; és nem ám Yarista, á dehogy- elől az Eridon elleni meccsünk végéig. Leköteleznél - Naaagyon komoly fejet vágva biccentettem Zétény felé azzal a feltett szándékommal, hogy én majd jól nem nevetem el a dolgot. Mert igen, komolyan gondoltam, csak hát sosem voltam jó színész.
- Na jó, ez már több mint furcsa - Kettőnkre mutattam, és még nem fejeztem be. - Mondd csak, igazából mit szeretnél? Büntesselek meg? Hiányérzeted van, mi? Nyugodtan szólhatsz ám bármikor, a nap huszonnégy órájában rendelkezésedre állok büntetni, bármikor találok valami indokot, csak egy szavadba kerül.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 13. 23:33 | Link


Na, végre! Egy kicsit felpiszkáltam és kiszédült a letargiától a prefik gyöngye. Már éppen ideje volt, már azt hittem annyit sír, hogy kisebb medencében fogunk úszni és eláztatjuk az alattunk lakókat. Az meg milyen bárdolatlanság lenne még tőle is.
- Ó, hogy kinyílt a csipája Izabella kisasszony. Még, hogy lecsapna, de ilyet!? – megy az álfelháborodás, keményen adom alá a lovat. A cél szentesíti az eszközt nem? Meg egyébként is tartozom neki eggyel, nehogy már olyan könnyen megússza. Én is nevetek vele együtt, de egy pillanat az ütőre és máris visszatér a zombiza. Komolyan mondom, lehet, hogy adnom kéne neki egy maflást, felébredés gyanánt.
Elejtek egy felelőtlen mondatot és ráharap, mint kezdő szöcske a harangvirágra. Már bánom, hogy elmondtam, mert végül is a fene se tudja, hogy minek tartom én őt. Amennyi veszekedés van köztünk házaspárok és ellenségek is lehetnénk egyaránt, de biztos vagyok abban, hogy egyik sem vagyunk.
- Nézd már, ennyire kiakaszt? Ne haragudj már meg érte – csak ingatom a fejem, ő pedig elkapja rólam a saját vörösödő kobakját. Normális ez, öcsém? De most komolyan, megkérdőjelezi a szavaimat? Még a végén kijelenti, hogy jobb nálam. Pedig a bal oldalamon ül.
- Egy életbiztosítás veled lakni. Jó, akkor nem kap kettőt a szeme alá. Majd a főnixek intézkednek – kacsintok, miközben ő meglöki a vállamat. Na, ez már kezd az lenni, amit el szeretnék érni. Kell a francnak a sírós Izabella, amikor itt van a tökös is. Végre mosolyog is, mi kell még?
- Az a játékvezető, mi? Valami híres csóka állítólag, de én semmit se hallottam róla, szóval nem lehet valami nagy szám. De úgy nem érvénytelen a meccs? Amúgy meg mit félsz te? Kerüld ki a gurkókat, azért van a seprű, nem? Meg a terelők. Pont neked magyarázzak? Bár mondjuk eléggé vonzod őket… lehet inkább meg kéne műteni és a mágneseket kivenni belőled – vonom meg a vállam és mosolygok rá is, aki éppen próbálja visszatartani a görbületét, de csak nem jön az az egyenes. Aztán levonja a konklúziót is, és kábé a közepébe taps. Ezt eltaláltad öcsém, pont ezt akarom!
- Jaja, azért jöttem. Még így vizsgaidőszak előtt jó lenne valami jó kis ingyenmunka. Meg is büntethetsz, ha nem maradsz ilyen búval b… bélelt – megrándul a bal arc felem, ahogy visszanyelem a valódi szavakat és finomítok.
- Amúgy meg hoztam neked valamit – mondom vigyorogva és magam mellé nylok, el is fordulok, pedig csak az egyik párnát veszem a kezembe és fordulatból jól eltalálom.
- Gondoltam fellelkesítelek, de gurkó helyett csak párnák vannak – vigyorom a szokásos hamis, majd felpattanok mellőle és újabb párnák felé nézek, amiket azonnal felé kezdek dobálni. Csak a miheztartás végett.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Hogy öld meg a legjobb barátod - part 1.
Írta: 2015. augusztus 14. 00:20
| Link

My dear best friend
Kétkedve pillantottam rá, de végül csak egy vállvonással rendeztem le az egészet.
- Tudod, hogy megteszem. Simán, minden lelkifurdalás nélkül - Természetesen ez egy kicsit sem volt igaz, valószínűleg még akkor sem ütöttem volna meg - de nem csak őt -, ha élet-halál kérdésről lenne szó. Jó, mondjuk ha egy pofonon múlik, hogy túlél-e valamit, akkor valószínűleg nem hagyom, hogy miattam patkoljon el, nem erre akartam célozni... inkább hagyjuk.
- Nem, csak meglepett. Nem hittem volna, hogy barátként gondolsz rám - Igazából én még abban sem voltam biztos, hogy ez az igazi Zétény volt, mármint az az igazi Zétény, akivel még a csárdában találkoztam. Ahhoz képest elég jól megváltozott már csak azt nézve, hogy nem meresztett hatalmas szemeket a női domborulatokra. Khm. Nem akarom tudni.
- Na, azért Dasha sem egy szent. Utóbb derült ki, hogy nem is kínai, hanem koreai. Mert tudod, a kínaik elvileg kutyát esznek... - Ezt aztán roppant fontos volt megosztanom, de tényleg, mert hát de nehogy már én legyek a nagy, gonosz farkas ebben a történetben. Még a végén azon kapom magam, hogy meg akarom harapni Zétényt. Aki Farkas. Tényleg.
- Aha, ő az. Még háztársam volt valamikor, és igen, híres, jobb is nálad talán. Csak biztos becsuktad a füled mikor róla volt szó, nehogy elhidd, hogy vannak nálad jobbak is - Régi barátunk, a szarkazmus is visszatért az élők világába. Csillogó rókaszemekkel néztem rá, a nyelvem is kidugtam egy picit. Csak hogy oldjuk a feszkót. - A meccsel te ne törődj, azzal majd én törődök. De ha tényleg elloptad a gurkókat, akkor úgy csináld, hogy semmi nyom ne maradjon utánad. Ja, és ha elkapnak; én sosem voltam itt, és sosem beszéltem veled - Szigorú arckifejezést öltöttem magamra, jobb kezem mutatóujjával az arca felé böktem, majd mikor úgy gondoltam, hogy sikerülhetett feldolgoznia az információt, visszafordultam a karkötőm birizgáláshoz. Addig, amíg nem folytatta a gondolatmenetét. Nos, ha éppen ittam volna, akkor egészen biztos ráköptem volna. Szóval még örülhet is.
- Na, most mi van? Ne mondd, hogy te nem szoktál szomorkodni. Különben is, én ilyen voltam, mielőtt találkoztunk. Meg utána is, csak te valahogy már a puszta jelenléteddel is kihoztad belőlem a házisárkányt. Veregesd magad vállon, én nem foglak - Házisárkány online. Kikészít ez a gyerek, komolyan mondom. Előbb őszülök meg az ő hülyeségeitől, mint a kíváncsi természetemtől. És akkor bejelentette, hogy ajándékot kapok. Há' mi ez már, fijam, szülinapom van?
Én persze érdeklődve fordultam irányába, amikor bumm.
Aztán paff, majd nyekk. És akkor most magyarul: a bumm az az volt, amikor a reflexszerűen felemelt kezem segítségével eltérítettem a kvaffot.. illetve izé, a párnát, a paff az az volt, amikor a párna földet ért, a nyekk pedig Zétény óvatosan tarkón csapása. Mert megérdemli ~ L’Oréal.
- B*** meg, Zétény! - Nem, egyébként nem szoktam káromkodni. Hát mondom én, hogy házisárkány. - Gurkóval ne ijesztgess, mert komolyan megverlek. Komolyan. Megtalállak, és kapsz pofon, mész kórház - Fenyegetően emeltem fel újra a mutatóujjam az immáron menekülő srác felé, és az előbb eltérített párnát megfogva teljes erőből hozzávágtam. Aztán az ütőért nyúltam. Mert nekem olyanom is volt, bizony.
- Ezt a csatát sem fogod megnyerni, nemhogy a háborút...
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 17. 11:00 | Link


Kemény marad Iza, de tudom, hogy nincs esélye megütni, ha nem engedem. Ez van, márpedig igen nagy önfegyelmet igényelne az, hogy hagyjam magam. Ezért csak egy mosollyal nyugtázom a felbőszült önérzetét. Kár a szájkaratéért, már csak azért is, mert kung-fuzom.
Na, de az, hogy meglepi, hogy barátjának nevezem magam? Mondjuk engem is kissé, de muszáj elterelni a gondolatainkat továbbra is, kinek-kinek a saját bajáról.
- Hát, ha már a szeretőséget nem vállalod, csak kell valami, hogy találkozhassak veled, drágám - felemelgetem csábosan a szemöldökeimet, félreérthetetlen az ajánlatom. Az megint más kérdés, hogy bár nekem bizonyára tetszene, ha egy ilyenre igent mondana, nagyon jól tudom, hogy ezzel maximum csak bosszantom, soha nem szállna be egy ilyesmibe, ahhoz túlontúl is… Izabellás. Igen, ő ilyen egyedi szépség, aki mindenkinek nem mond, lehet, hogy a lányokat szereti, csak még magának sem meri bevallani. Azért nekem nagyon furcsa, hogy nincs mellette senki, csak a hülye kutyája, még egy rossz szót nem hallottam róla mégsem. Sőt néhány elejtett mondatot sem róla, még a rellonos klubhelyiségben sem. A szokásos fiúdumáknál sem jön elő a neve, és ez felettébb bosszantó. zavar, hogy nem jut eszébe senkinek, pedig biztosan ismerik, mert prefektus, ha más nem látásból. Szőke, kék szemek, mi kell még? Áhh, bénák ezek, én mondom…
- A kóreaiak meg macskát, vagy mi? Amúgy meg szerintem a kóreai muglik esznek kutyát, azt nézem ki belőlük nagyjából – a mugli szót természetesen mély megvetéssel ejtem ki. Dasha jó bőr, bár kutyával a szájában biztos nem lenne vonzó. Hacsak nem Szappan lenne a szájában, vagy hogyan hívják Izabella kutyáját, azon tudnék röhögni.
- Nyilván nem szent itt senki sem, csak úgy tesznek, főleg ti csajok – ki is nyújtom rá a nyelvemet. Na, én nem színjátszok aztán senkinek, meg mondom a magamét, ha szükséges. Ezzel nem vádolhat senki.
- Hát hogyne, jobb nálam, ugyan. Azért nem ismerem. Mondjuk a kviddicset nem követem, és még egy partin sem futottam össze vele. Na, majd utánanézek – nyilván nem fogok és ezt Izabella is jól tudja, hacsak nem akarja magát hamis illúziókba kergetni.
- Jaj, nagyon cuki vagy, tudod-e. Szóval szabotáljam a meccset, és ha nem baj, a felelősség is az enyém legyen teljesen.  Talán túloztam ezzel a barátság dologgal… De nem lopom el. Nézni akarom, ahogy menekülsz előlük – felnevetek, mert ez nagyon is igaz. És ki tudja, még lehet, hogy ápolnom is kéne szegényt. Biztos örülne is neki, hahaha!
- Én csak bosszankodni szoktam, szomorkodni nem. Még nem volt olyan, amiért kellett volna. Szóval házisárkány… talán házat szeretnél váltani? – vigyorgok, mint a vadalma, és mivel a levitások szeretik a párnát – Lyra a megmondhatója – ezért meg is dobálom egy kicsit. Ekkor káromkodás hangja csapja meg a fülemet a kék rendfenntartó felől. Na, ezen meglepődöm, bár talán nem kéne, hiszen fiatalok vagyunk, és könnyedén eleresztünk ilyeneket, már csak kötőszóként is.
Kapok egy nyakast is, de ennyit megért, és ráadásul felpezsdítette a véremet is. Na gyerünk, kék prefi, most mutasd meg mit tudsz!
- Micsoda szavak, szégyelld magad! Ajaj, de kemény lett valaki, mint Tarzan sarkaaaa – röhögök fel, és máris magamhoz veszek még két párnát, miután kivédem a dobását. Látom, hogy felveszi az ütőjét és pozícióba áll, komolyan mondom, röhög a vakbelem, még lehet, hogy látni is fog nemsokára, annyira vicces ez az egész.
- Nem tudtam, hogy háború van, de azért kezdheted a védekezést – máris repülnek a párnák. Azért, hogy jó legyen neki, erőteljesen megdobom őket, lássuk mire megy az ütővel és a párnákkal. Ha egy is betalál, röhögni fogok, az biztos. Csak nehogy én legyek a következő párna, amit el akar ütni. Persze, akkor még megtudhatja, hogy Merlin szakálla nem is létezett!
- Na, mi van, elfáradtál? Vagy a pasiknak tartogatod az erődet? – kérdezem szemtelenül és egy légcsókot dobok felé. Hogy még jobban felpiszkáljam elkezdem egy picit megbámulni és a mosolyom csak szélesebb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 17. 12:29 | Link

My dear best friend
Meglepett. Aztán feldühített. Okosnak gondoltam Zétényt, és valahol mélyen bíztam is abban, hogy feladja ezt a próbálkozást, erre megint felhozta a témát. De legalább nem hajolt közelebb, hogy... megnézze milyen szép a szemem.
- Te sosem adod fel, igaz? - Felkészültem minden hirtelen mozdulatára, emiatt pedig még a szemöldökhuzin sem tudtam nevetni, vagy éppenséggel csúnyán nézni. Pedig kellett volna, ha tudnám mi járt a rellonos fejében. Valószínűleg akkor tényleg kapott volna az arca mindkét felére egy-egy jó erős pofont, aztán mehetett volna csendben, sajgó és egyre gyorsabban pirosodó arccal a dolgára. Én meg, mint aki nem tud semmiről, fütyörészve állnék tovább, és elfelejteném a történteket. Persze mivel szerencséjére - meg szerencsémre - nem voltam gondolatolvasó, fogalmam sem volt arról, mi is járt pontosan abban a buksi kis fejecskéjében. Persze azt nem hittem, hogy unikornisok kergetőznek a fejében, muglikkal a hátukon, miközben Leonie virágot szed eme csodás kompánia kellős közepén. A pszichológusig rugdosnám Zétényt, ha ilyen gondolatai lennének.
- Macskám nincs, szóval annyira nem érdekel - Vállat vontam, és ezzel le is zártam ezt a nemzetiségi ételek témát, mert amíg nem arra érek vissza, hogy Dasha a földön térdel és zombi módjára eszi a kutyám belsőségeit, addig nem aggódom.
- Nem követed a kviddicset? Hát milyen ember vagy te? - Tettetett megsértődéssel néztem rá, majd durcásan összefontam a karjaimat és elfordultam tőle. Akkor még az sem érdekelt, hogy utána akar nézni Yarnak. Őszintén szólva nem néztem volna ki belőle. Ő ahhoz túl... hogy is mondjam. Túl sznob? Meglehet.
- Most miért vagy ilyen... rossz barát? Tök poén lehetne, ahogy elrohansz két gurkóval a vállad alatt - ami természetesen nem lehetséges, hacsak nem akar megszabadulni a karjaitól - És még mindig leszólíthatsz egy elsőst, hogy végezze el helyetted a piszkos munkát. Szerintem örömmel futna ellopni a gurkókat. De ha nem, hát nem. A temetésemre mindenesetre öltözz ki, liliomot szeretnék a síromra, és a kutyámat rád hagyom. Csak hogy emlékezz rám a halálom után is - Zétény meg Vatta. Vatta meg Zétény. Csak én találtam ezt a képet rendkívül szürreálisnak, vagy más is így vélekedik erről a párosról?
- Hogyne, minden vágyam, hogy közétek tartozzak és félrelökjek minden az utamba álló kis elsőst, hogy aztán utána még nekem álljon feljebb. Azt hittem tudod, hogy ez a nagy álmom - Színpadiasan sóhajtottam, amikor már repült is az első párna. Szinte még meglepődni sem volt időm, lendült a kezem hol erre, hol arra, és már Zétény is kapott tőlem egy kisebb pofont.
- Egyfolytában öljük egymást, így háború van, nem tűnt még fel? - Hülye kérdés, erre hülye választ is vártam. Közben az ütő is a kezembe került, az első felém repülő párnát pedig sikeresen visszaütöttem - vagy valami olyasmi -, a második viszont nekicsapódott az arcomnak, a lendülettől pedig hátratántorodtam. Már majdnem nekihajítottam a még mindig szorongatott ütőt, mikor rájöttem, hogy egy; az Dasháé volt, és kettő; ki tudja ki tud-e térni időben az útjából.
- Na jó, most magyarázd el, miért lovagolsz mindig ezen a témán. Tudnom kellene valamiről? Említettek valahol a Rellonon belül, vagy mi...? - Nem dobtam neki több párnát, csak sóhajtva nekidőltem a falnak és lassan a földre csúsztam. Nem értettem, miért hozta fel folyton ezt a dolgot, de kezdett egyre jobban elszomorítani valamiért.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 17. 14:35 | Link


- Tudod, hogy milyen makacs vagyok – vigyorgok. – Barátom – teszem még hozzá, és kezdem igazán élvezni a meccset. Valahogy imádom húzni az agyát, biztos azért mert tetszik. Ő is, meg az ellenállása, meg az, hogy megpróbál rávenni olyan dolgokra, ami nem én vagyok. De egyébként pluszban még nagyon szórakoztató is, ha éppen nem hiszti, kesergés, vagy „énvagyokaprefi” életérzés van. vannak jó gondolatai, és még mindig ugyanolyan, amilyennek megismertem. Izabella az örök szikla, nem változik, csak éppen keveset mutat meg magából, és ezt most a belső értékeire értettem. Amikor kinyit egy újabb dobozt, kellemes, vagy kellemetlen meglepetés ér, de az összkép nem változik. Talán ez az ami vonzóvá teszik még a társaságát.
- Rossz barát?  - ocsúdok fel, mert a lényegtelen dolgokra nem tudok válaszolni. A kviddicset minek kövessem, elég azt itt is. Majd ha Izabella híres lesz, megnézek pár meccset, amin játszik, amúgy nem nagyon érdekel. Mármint tetszik a sport, de nem vagyok igazi rajongó, ez van.
- Elsőst? Nem rossz ötlet, hátha elviszi a gurkó sétarepülni – felröhögök, majd a tettetett mártír kisasszony beszólásra tovább folytatom a nevetést. – Én mindig ki vagyok öltözve. Ez a cipőm drágább volt, mint egyesek egész ruhatára, szóval nem lesz gond, nyugi. Liliomok. Oké, jó sokat veszek, gyönyörű sírod lesz. A kutyád meg később melléd temetem. Mondjuk másnap – vonom meg a vállam. Az a kutya egy szörnyeteg, és kis vakarék. Nyilván vigyáznék rá… vagy elengedném, hogy élvezze a szabadságot, vagy kinyírnám, hogy ne szenvedjen bezárva szegény. Milyen humánus, vagy animallus vagyok, nem?
- Csak titokban reménykedtem. Akkor visszafelé tényleg fellöksz valakit a kedvemért? Ez lesz a a beavatási szertartás. Nyilván elsőst, lehet levitás is – villannak meg a szemeim, de ő csak folytatja. Komolyan annyit dumál, hogy bezsong a fejem.
- Még pálca nem került elő, addig nem – hergelem, de lehet, hogy nem jó ötlet. Még a végén szétlőjük a házat, csak, hogy bebizonyítsunk, kinek van igaza. Nem lenne jó, ha rám omolna, bepiszkolódna az ingem. Annál jóval többet ér.
Párnacsata indul, Izabella védekezik, de hamar véget ér. Sajnos elrontottam a mókát, hogy megint a pasikra tereltem a témát. Pedig biztos voltam benne, hogy most már ráharap a témára, de tévedtem. Illetve elég Izabellátlanul cselekedett, ez lehetett az ok.
- Mert vagyok olyan botor, hogy azt gondoljam, neked is járna a boldogság – igen, én mondtam, Farkas Zétény. Azért nem vagyok szemétláda, hogy ha már az enyém nem lehet – egyelőre, hihihi -, akkor másé se lehessen. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne és…
- Ahányszor csak találkozunk, mindig valami nyomja az agyadat. A legtöbbször szomorú vagy, le vagy törve, mint a bili füle. Ez nekem nem tetszik. Egyszer látnálak már vidámnak, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam, félredobom a párnát, majd leülök mellé. A fejem a falnak vetem, ahogy a hátam is és csak nézek előre.
- Nehéz eset vagy, tudod-e, Lilien? – pillantok rá kissé pihegve, és érzem, hogy a „nagy harc” után kezdek izzadni. Apró cseppek válnak ki a bőrömön, talán meleg lenne itt? Tutira, különben nem izzadnék bele magamba, még jó, hogy nem vagyok büdös, ugyanis semlegesíti a szagokat a ruha. Naná, nem volt olcsó, mint mondottam.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 18. 20:35 | Link

My dear best friend
- Erőlködj csak, úgyse lesz köztünk semmi - Kinyújtottam a nyelvem, majd vissza is húztam rögtön mielőtt még bármit is tehetett volna. Nem szándékoztam visszaesni a depressziós gödrömbe, amiből Zétény az előbb talán az akarata ellenére rángatott ki. Valójában nem gondoltam, hogy ő lesz az a személy, akinek majd elsírom a gondjaimat, ő meg a vállamra rakja a kezét és megvigasztal. Nem néztem volna ki belőle. Ha pedig valaki ezt így felvázolta volna előttem pár hónapja, hát én komolyan a képébe röhögtem volna, akármennyire is illetlen lett volna. Valamiért Zétény nem volt az a tipikus vigasztalóember, habár a "barátságunk" sem volt nagyon tipikus. Inkább mondanám egy vihar előtti csendnek, valamelyikünk úgyis robbanni fog előbb vagy utóbb, s akkor majd koppanás lesz.
- Az az, rossz. Tudom, hogy tudsz olyan is lenni - Hogy én mennyi mindent tudtam meg az utóbbi időben...! Hát kérem szépen már tiszta szakértő lettem.
- Na, tessék, hát már megint én oldjam meg a problémáidat? - Forgattam meg a szemeimet. - Szóval, ha ez a cipő esetleg valamilyen véletlen folytán a sárban kötne ki, szakadtan, akkor megharagudnál a tettesre? - egyébként semmi hátsószándékom nem volt ám - Hallod, ha ilyeneket mondasz, tényleg rossz barát leszel. A kutyámat meg ne bántsd. Előbb bánt ő téged, kérdezd csak meg... ööö... - lázasan kutattam egy olyan ember után, aki már megtapasztalhatta a collie szeretetét, aztán végül beugrott - A HV-d. Őt már egyszer tarkón nyalta.
Már majdnem kihúztam volna magam büszke arckifejezéssel, de szerencsére még időben észbe kaptam és csak fészkelődtem egy sort a fiú mellett. Azért erre lehet nem kellett volna büszke lennem, meg is lett a jutalmam miatta, aztán most meg már tökre kedvelem a rellonosok fejét, jó fej ő egyébként. Ha nem kiabál, nem büntet, és teával kínál.
- Jézus, nem. Csak vicceltem - Felnevettem a beavatási szertartás első paragrafusának első pontjának ismertetése után, aztán el is hallgattam, mikor a párna majdnem arcon csapott.
Ezek után tökre felgyorsult minden, de a következő pillanatban már megint a földön ültem, oldalamon Zéténnyel.
- Boldog vagyok én... mikor épp nem a gurkókkal viccelődsz - Összefontam a karjaimat és össze is húztam magam, újra a depressziós gödörbe esve. Igazából még mindig nem értettem, miért törődött velem valaki ennyire, és hogy az a valaki miért ő volt.
- Láttál már vidámnak. Csak aztán megint összekaptunk valamin, és érted - Megvontam a vállam, bal arcom a térdeimre fektetve, és úgy féloldalasan bámultam rá. Kicsit hullámvasútszerű volt aznap a hangulatom, de ez számomra egyáltalán nem volt meglepő. Elvégre mindjárt kviddics döntő, aztán meg a vizsgák.
- Honnan tudod...? - Biztos voltam benne, hogy soha, senkinek sem említettem a középső nevem, erre meg tessék. Hatalmas ijedt bambiszemekkel pislogtam Zétényre, miután felkaptam a fejem és kicsit még közelebb is hajoltam hozzá.
- Azt hiszem lassan mennem kéne. Még azelőtt jó lenne visszarakni az ütőt, hogy Dasha megtalálná. Nem szeretnék lesérülni a következő edzésen, mert megharagudott rám - Elhúztam a szám, majd Zétényre pislantottam. - Most már csak azért sem fogok lesérülni, és akkor megúszod az ápolásom is - Újra meglöktem a vállát, de egyelőre nem mozdultam. Kezdett kényelmes lenni a föld.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 18. 21:18 | Link


Annyira szeretem, amikor ilyen naiv. De tényleg. „Nem lesz köztünk semmi.” Amikor először találkoztunk lesmároltam és ki volt akadva rám. Most meg már majdnem a legjobb barátok vagyunk, legalábbis bőven megtűrjük a másikat és beszélgetünk. Összefoglalva: már most is van köztünk valami. Farkas vagyok, aki ha akarja, megszerez magának bármit és bárkit. Itt az a bökkenő, hogy elkezdtem egy kicsit tisztelni a benne lévő makacsságot, elhivatottságot és következetességet irányomban. Emiatt nem akarom megszerezni őt akarata ellenére, de azért nem hagyom kihűlni a dolgokat. Persze ott van Lyra, lehet, hogy rá kellene koncentrálnom, végül is a tengeri eset egészen jól sült el. Hős voltam addig is, de ott már a szöszi szemébe is azzá váltam. De ő most nincs itt és még van pár év a házasságig, nem? Meg az sem biztos, hogy lesz. Neeeeem. Már megint eszembe jutott, a rohadt életbe. Ráadásul ő is kezd visszazuhanni a sírásos haditervébe, azt pedig nem hagyom. Ha már ennyit dolgozok rajta, legyen valami értelme is.
- Nyilván megharagudnék rá, a rosszabb az lenne, hogy ki kéne fizetnie – vonom meg a vállam. Tudok venni másikat, ha akarok, meg még van néhány pár a szobámban is, szóval azért kétségbe nem esnék.  ~ Mire készülsz kékszemű? ~
- Fújj, hát én biztosan tarkón csaptam volna a dö… - legyintek. Izabella csak hergel, én meg ráharapok a csalira. De lesz ez még így se, majd meglátod, öcsém!
- A mugli mitológiát ne keverd ide. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy bedurvulsz egy kicsit, biztos büszke lennék rád - nevetek vele, majd elmagyarázom azt is, hogy miért hozom fel a pasi témát. Persze, boldog, a nagy sz***.
- Ugyan, megérdemelnél valakit te is. Nem csak a szánalmas nép a kastélyban. De oké, leszálltam a témáról, legalábbis ma – vigyorgok, majd megforgatom a szemeim.
- Ja, igen, már egyszer voltál vidám! Húú, ez az, most gyúrjunk a kettőre! – pacsira emelem a kezem, kíváncsian várom a reakciót. Kicsit büszke vagyok, hogy megtudtam a középső nevét, bár az igaz, hogy nyomoznom kellett utána. Valahol láttam leírva, de csak úgy, mint L. Aztán meggyőztem egy levitást, hogy nézzen utána, különben rosszban leszünk és felnyomom a szüleinél, hogy kijár a pubba kocsmázni. Ez elegendő volt, hogy megtudjam a nevének „ilien” részét is.
- Mit vagy úgy meglepődve? Tudhatnád, hogy jó kapcsolataim vannak – egy mindentudó vigyor és a végszó. Jaj, egy hatlovas szekérrel sem lehet visszatartani ilyenkor, de azért én már kitaláltam valamit közben. Nézem a szép szemeit, a könyököm a térdemre támasztom, úgy bámulok vissza rá.
- Amúgy valami baj van a vállammal, hogy állandóan ütögeted? De a masszírozás még áll, nyugodtan bármikor megengedem – kuncogok.
- Hmm, mi lenne, ha én adnám neki vissza az ütőt. Azt mondanám, hogy találtam a faházban, biztos egy levitás lopta meg a CSK féltve őrzött ütőjét. Így neked sem lesz bajod, én sem hazudnék, csak nem mondanám el a teljes igazat. Megígérem, egy karcolás sem lesz rajta, tényleg. Csak mert olyan rendes vagyok veled is – büszkének éreztem magam, hiszen valóban igaz, amit mondtam. Dasha nem fog rájönni, hogy Izabella hozta el az ütőt – hacsak be nem köpik őt, mert láthatták a folyosón -, megúszhatja mindenki a dolgot. Nekem pedig érdekem lenne egy kicsit találkozni a Koreaival. Biztos sok dolgot mesélne nekem Lilienről, cserébe az ütőért. Nem szép dolog ez a haszonlesés, én mondom.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 19. 12:13 | Link

My dear best friend
Mosolyogva csóváltam a fejem Zétény semmilyen reakciójára, és akkor tíz percen belül már másodszor is hálát adtam a fentieknek, hogy nem láttam bele a fejébe. Azt hiszem nem volt szükségem olyan megrázó képekre, mint amik lejátszódhattak a buksijában, elég volt nekem a vizsgák miatt stresszelni.
- De bántani nem bántanád? - A legártatlanabb és kíváncsibb arcom mutattam, ezzel elkerülve a felesleges kérdéseket. Nem, nem terveztem semmit, pusztán kíváncsiságból érdeklődtem eziránt, habár így utólag lehet ki kellene szúrni vele. Na majd meglátjuk.
- Amúgy is büszke lehetsz rám - Ezt most úgy mondta, mintha lökdösődés nélkül nem lehetne büszke rám. Mondjuk nem tudom miért lenne, de biztos. Ő tudja.
- Örülök, hogy úgy gondolod, megérdemlek valakit, de nekem nincs szükségem senkire - Összébb húztam magam, tekintetemet a térdeimre függesztettem és az istenért sem akartam felnézni. Számomra ez egy roppant kínos téma volt, amiről nem szívesen beszéltem, igazából úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy "úccse lesz" . Szóval bárki bármit mondhat, végül úgyis nekem lesz igazam. Ezt persze magamban tartottam még mindig a térdeimet bámulva, és a következő tíz percben fel sem néztem onnan.
- Haha, köszönöm, nagyon vicces - Csak úgy félig tudtam lepacsizni a fiúval, mert ugye még mindig nem oda figyeltem, és még periférikus látással is nehéz eltalálni egy kezet. De végül valahogy sikerült, én meg roppant büszke voltam magamra, ő is büszke lehetett rám. HAH! Na, akkor most.
Aztán a téma átterelődött a nevemre, amit még mindig nem értem hogyan tudhatott meg. Elvileg sehol sem írtam le.
- Jó kapcsolataid, hogyne - Picit oldalra fordítottam a fejem, hogy lássa a mosolyom. - Szinte látom magam előtt, ahogy egy lépcsőfordulóban vagy egy eldugott sarokban tárgyalsz valamelyik megszeppent elsőssel, hogy derítsen ki rólam bizalmas információkat. Még jó, hogy nem törtél be a szobámba... vagy igen?! - Szinte láttam magam előtt, ahogy Zétény bekommandózik a Levitába, és feltúrja a cuccaimat, közben rá-rálép egy kottára. Amiért csak úgy mellékesen öltem volna.
Megráztam a fejét a masszírozós gondolatára, megmondtam már neki, majd a személyi masszőre elintézi neki.
- Annyira nem lehet féltve őrzött, ha rögtön megtaláltam, miután átverekedtem magam a már megint egymást ölő macskáin - Fejem hátradöntöttem, és egy hangos koppanás meg egy elharapott nyögés adta Zétény tudtára, hogy bizony a fal kemény. - De felőlem. Ez minden vágyad, mi? Találkozni Dashával.
Azt hiszem, ha nem ismerném ennyire és nem tudnám, hogy tud ő kedves cukimuki is lenni, akkor félnék a lánytól. Elvégre csak rá kell nézni; fekete haj, mandulaszemek, izmos karok és lábak - meg úgy minden -, és terelőütő. Ha végigmasírozna a folyosón, ahogy én tettem fél órája, azt hiszem még a falba is belebújnék, csak hogy ne bántson. De mivel ismerem, nem tartok tőle. Még egy picit sem. Ugyanúgy tudnám bántani, ahogy ő tudna bántani engem, ezen pedig nincs is tovább mit ragozni.
- Na jól van, Rómeó, menjünk - A combomra csaptam, az ujjaimat ráfontam a mellettünk fekvő ütőre, és a fal segítségével feltápászkodtam. Aztán a közelben lévő párnát egyszerűen Zétény fejébe rúgtam. Mert én megtehetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 15:08 | Link


- Nem tudom. Attól függ melyik cipőmről van szó, és milyen helyzetben lopják el. Van az úgy, hogy néha hamarabb ütök, mint kérdezek, de megtehetem – na, az ilyen kijelentésekért biztosan nem vagyok a szíve csücske, de most hazudjak? Ha éppen akkor történne valami a cipővel, mamikor sürgős szükségem lenne rá, biztosan balhé lenne, és lehetne örülni, hogy ha nem verem szét az aranyos pofikáját az illetőnek, vagy nem átkozom szét csuklóból.
Felemelem a szemöldököm, mert nem értem, hogy egyébként miért is lennék büszke rá? Mert túlélt egy gurkótámadást? Hahaha, annyira röhög a vakbelem, hogy éleslátó lett.
- Attól, hogy makacskodsz ez még nem így van. Majd egyszer elmondhatnád, hogy miért tiltakozol, akkor biztosan megértőbb lennék. Most csak annyit látok, hogy dacolsz a természettel. Ez ideig-óráig menni is fog, aztán jön egy pasi, elolvaszt és jó esetben nem sérülsz majd meg lelkileg, amikor vége – nos, igen, ilyenek ezek a tiniszerelmek. Viharosak, lecsapnak, tetőznek, és hirtelen vége szakadnak. Hogy miért? Ez a természet rendje. Mindig jönnek új benyomások, és mindenki tapasztalni akar. Ki tudja, hogy mit kap először és mit kaphat harmadjára? Amíg nincs tapasztalata valakinek, addig úgysem fogja megtudni, hogy mi jó neki. Nyilván vannak szerencsések, akik ezt hamarabb megtalálják, de nem ez a jellemző.
A pacsizás félig-meddig sikerül, bár Izabellának nem annyira jön össze, de ezt sikernek érem el nála, és halványan mosolygok. Nem, alig láttam még mosolyogni, pedig igazán aranyos olyankor.
Nem hagyja nyugodni, hogy megtudtam a középső nevét és élvezettel hallgatom a teóriáit. Nagyon vicces, csak szólok.
- Nem mondom el, hogy jártam-e a szobádban. Nem tudom, hogy ha igen, mit reagálnál rá, és most egészen jó kedved van – heccelem tovább, természetesen nem voltam még a Levitában. Ha lettem is volna, meg is kellene találni a szobát. Ki tudja, hogy mivel van védve a szoba, ugye. Plusz, sokra mennék vele… elvinném az egyik fehérneműjét és kitűzném zászlónak, vagy mi? Ilyet max. megcsináltatok valakivel…
- Biztos jó nézni, nem tudom. Bár tény, hogy eléggé újnak néz ki – talán tönkrement az előző, a gurkó és a fa találkozásakor nem hiszem, hogy az előbbi szenvedne csorbát, még akkor sem, ha az ütőkön nyilvánvalóan van valami bűbáj.
- Igen, az egyik minden vágyam Dasha. Olyan szép kis mandulaszemei vannak, ha már kínai, nem? – nevetek fel, de Izabella megunja az üldögélést. ~ Rómeó, mi? ~
- Jól van Júlia, csak ne haljunk meg a végén – kuncogok. De azért a köztes jeleneteket lejátszhatjuk – emelgetem meg a szemöldököm. Feltápászkodnék és elvenném az ütőt, amikor a fejemen landol egy párna. Persze rögtön felkapom a vizet és a szabad kezemmel mutatok egy hármast. ~ Fuss Forest, fuss! ~
- Én szaladnék – harci vigyor és becsukódik a középső ujjam. Kettő van hátra. A mutató ujjam is behajlik, remélem, Izabella veszi a lapot és menekül.
- Lejárt az idő – becsukom a hüvelykujjam is és ha még itt van rávetem magam egy párnával, ha okosabb volt, akkor utánaszaladok. ~ Neked annyi, Lilikém! ~


*** Köszi a játékot! (: ***
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék