Adam Kensington

Egy össze fogott barna hajú lány sétál a faház felé. Egy pizsama pólót és nadrágot viselt, még varázspálca se volt nála. A nadrág fekete volt, foszforeszkáló holdakkal díszítve, míg a póló szürke, feliratos. A felirat pedig a következő volt: Nincs semmi bajom a vámpírokkal, csak ne szívják ki a vérem. Mezítláb volt, mintha nem zavarja  az, hogy a föld hideg. Nos igen. Ez vagyok én.
A kilógás a suliból könnyű volt. Csak a szokásos. Ha minden jól megy, akkor ma sem lepleznek le. De, még nem iszok a medve bőrére. Majd elkezdek énekelni.
-My shadow's the only one that walks beside me. My shallow heart's the only thing that's beating. Sometimes I wish someone out there will find me. 'Til then I walk alone - igen, a Boulevard Of Broken Dreams-t éneklem a Green day-től. Majd megunom.
Mindjárt odaérek. A faházhoz. És elkezdek valami mást.
- When the days are cold. And the cards all fold. And the saints we see. Are all made of gold - Imagine dragons-tól a Demons.  
A célomhoz érve leülök a faház fájának tövébe.
- Olyan jó lenne most egy gitár. Vagy egy gitárkíséret. Kár, hogy nem tudom hogy hol van az enyém.

Adam Kensington

Egy össze fogott barna hajú lány sétál a faház felé. Egy pizsama pólót és nadrágot viselt, még varázspálca se volt nála. A nadrág fekete volt, foszforeszkáló holdakkal díszítve, míg a póló szürke, feliratos. A felirat pedig a következő volt: Nincs semmi bajom a vámpírokkal, csak ne szívják ki a vérem. Mezítláb volt, mintha nem zavarja  az, hogy a föld hideg. Nos igen. Ez vagyok én.
A kilógás a suliból könnyű volt. Csak a szokásos. Ha minden jól megy, akkor ma sem lepleznek le. De, még nem iszok a medve bőrére. Majd elkezdek énekelni.
-My shadow's the only one that walks beside me. My shallow heart's the only thing that's beating. Sometimes I wish someone out there will find me. 'Til then I walk alone - igen, a Boulevard Of Broken Dreams-t éneklem a Green day-től. Majd megunom.
Mindjárt odaérek. A faházhoz. És elkezdek valami mást.
- When the days are cold. And the cards all fold. And the saints we see. Are all made of gold - Imagine dragons-tól a Demons.  
A célomhoz érve leülök a faház fájának tövébe.
- Olyan jó lenne most egy gitár. Vagy egy gitárkíséret. Kár, hogy nem tudom hogy hol van az enyém.

###

Adam Kensington

Az, hogy valaki más is tanúja a magánprodukciómnak, csak akkor veszem észre mikor elmegy mellettem. Befejeztem azt, amit énekeltem. Te jó ég, most mit tegyek? Jó kérdés. Felálltam, majd elkezdtem futni felé.
- Hé, te! - Kiáltottam az alak felé.
Mikor elégnek ítéltem a távolságot, a nyakába ugrottam. Jobban mondva a hátára, a nyaka körül a karomat,  a csípője körül  a lábamat fűztem össze. És végül érdeklődve, bizalmas hangon megkérdezem azt, ami napok óta fontos számomra.
- Nem láttad véletlenül a gitáromat? Mert nem tudom, hogy hol van. Amúgy, neked van gitárod? És ha igen, tudsz gitározni? - Itt már nagyon-nagyon kíváncsi voltam. A férfi, mert férfi volt az illető, hideg volt. Mint egy vámpír. Bár, lehet, hogy az. Ki tudja?
- A nevem Lilith. Hét éves korom óta gitározok. Valami, ami nem  köthető sem az apámhoz, sem az anyámhoz - az anya és az apa szavakat úgy mondtam ki, mintha gyűlölném, vagy legalábbis nem szeretném őket.
- Te játszol valami hangszeren? Mert én a gitáron kívül körtemuzsikán meg zongorán úgy-ahogy. Zavar, hogy itt vagyok? Miért indultál a kastélyba?- A fejemet a nyakába fúrom, miközben szívom az illatát.
- Vámpír vagy?

Adam. A bibliai Ádám. Az Ádám bibliai férfinév, az első emberpár férfi tagjának neve.A név héber eredetű, az eredeti jelentése: ember (az emberi faj neve vált személynévvé). A szó alapjelentése „vörösnek lenni”, az adam szó valamennyi sémi nyelvben egyben „embert”, „földből valót” és „vörös színűt” is jelent. Hirtelen jutott eszembe. Egy kicsit hülyeség. Meg ironikus. Egy vámpír, aki egy bibliai személy nevét viseli.
Wow. Mennyi hangszeren játszik! Irigylem.
- Megtanítasz elektromos gitáron gitározni? - Leugrok a hátáról, majd elé megyek - na, lécci, lécci!
Majd csinálok egy cigánykereket. Ott egy kb. hét méter magas fenyőfa. Meg van a következő játék. Megérintem a vállát.
- Te vagy a fogó, vámpírka! - Elkezdek futni a fa felé. Felmászok rá. Egyik ág, másik ág. Nem követhet ilyen magasra, mert az az ág amin jelenleg vagyok, nem bírja el a súlyát. Ha feljebb megyek, leszakad a úlyom alatt a következő ág. Várom, hogy mit lép. Jelenleg 6, 5 méter magason vagyok. Ez azért nem semmi.

Ott vagyok a fán. Adam, úgy tűnik, hogy nem jön utánam. De, ezzel is megyek valamire. Ha nem üldöz, az azt jelenti, hogy nyugodt. Nyugalom szigete. Több, mint 500 éves szerintem. Akkor összegezzük, hogy mit tudunk róla: Egy: vámpír. Kettő: Londonban született az viselkedése és az alig, szinte semennyire észrevehető akcentusa alapján. Londonon belül, pedig a neve alapján Kensingtonból is jöhetne.
- Londoni vagy? - Bukik ki belőlem a kérdés, majd lemászok a fáról. Az utolsó két méternél ugrok. Egyszerűbb, mint mászni. A távolból mennydörgést hallok. Még csak az kéne. Pedig kint akartam éjszakázni. Akkor meg a Faházban alszok. Se baj. Nekem mindegy.
Adam úgy hat rám, mintha egy üveg nyugtatót dugtak volna le a torkomon. Már nincs kedvem ugrálni, cigánykerekezni, szaltózni. És hirtelen eszembe jut egy dolog.
- Meg van, hol hagytam a gitárom! - Kiáltok fel örömtelien. A Faházban hagytam. Ilyenről feledkeztem meg? Te jó ég. Nem vagyok komplett.
Oké, már lassan megint önmagam vagyok. Odasétálok hozzá. Szemben vagyok vele. És megszólalok.
- Lehet, hogy furán hangzik, de egy kicsit tartok tőled. Ha az ösztöneimre hallgatnék, akkor vagy elfutnék vagy elkezdenélek kérlelni, hogy mutasd meg a fogaidat. Már csak ezért sem hallgatok az ösztöneimre. Amúgy, nekem milyen illatom van? Mint emberként? - Komolyan mondom. Majd az utolsó kettő mondatnál átváltok vidámra. Egy kicsit gyorsan változik a hangulatom.

Hát, London után más városok meg országok nevei lettek volna. Az Edictumban volt róla cikk. Még régebben. Akkor olvastam róla. Emlékszem, abban volt a neve. A rejtvényeket, amiket csinál az újságban, mindig megoldom. Bár, soha sem küldöm be. Minek? Végül is, csak azért csinálom, hogy ne unatkozzak. Az akcentusról pedig annyit, hogy ha elképzeli az ember, hogy hogy beszélhetett a másik fél évekkel, jelen esetben évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, akkor nagyjából eltudja képzelni az akcentust is hozzá. Meg hozzá segíthet, hogy volt egy fél évet Londonban. Szép város, bár eléggé lelombozza az ember kedvét az időjárásával. De, az nem jelenti azt, hogy nem mennék vissza.
A másik kérdésemre, miszerint, hogy milyen a vérem, arra azt kapom, hogy friss, kellemes, bár van benne némi fanyarság. Oké, Adam, ha így látod, jobban mondva szagolod, akkor hiszek neked.
Felhők gyülekeznek, szél söpör végig. Mennydörgés hallatszik. Vihar lesz. A faházban alszok. Pedig kint jobb lett volna. De mindegy. Lesz ami lesz.
- Vagyis jó volt a feltételezésem. Tényleg londoni vagy. A cikkeid az Edictumban nagyon jók! - Vigyorogva mondom, miközben gondolkodok. Adam, ha akar, akkor egy szempillantás alatt megölhetne. Erre megrémülök. De, azért tovább folytatom a csevejt - hát, én mindig sósnak éreztem a véremet kiskoromban.
Várom, hogy erre mit lép, miközben fázósan összerezzenek. Talán mégsem ebben a pizsamában kellett volna jönni. Hanem, mondjuk a vérfarkasosban. Annak hosszú az ujja. Még egy hideg szélroham jön, én meg döntök.
- Nos, bár mekkora vihar is lesz, napfelkeltéig a faházban leszek. Csak-csak kibírja. Ha mégsem, akkor szívtam. Ha vagy olyan elvetemült, hogy akár egyszer is megnézed, hogy hogy próbálok gitározni, akkor bőven elég, ha ide jössz. Általában itt vagyok takarodó után - úgy mondom, mintha tényt közölnék, majd az utolsó mondatnál már vidámságot is csempészek a hangomba. Elsétálok a faházig és elkezdek felmenni. Majd, miután felértem megszólalok.
- Akár most is megmondhatott, hogy mennyire vagyok béna. Úgyis gitározni fogok. Te meg hallod azt - bemegyek és a sarokba tett szövetdarabról elveszem a hajcsatot. Senki sem használta, szerencsémre. Akár követ, akár nem a vámpír, kimondom a megfelelő szót, hogy gitár legyen.
- Variabilis - átváltozott a gitárommá. Majd elkezdek rajta játszani.

A gitárjátékom nem épp a legélvezhetőbb. Elég sokat rontottam, ezért rögtön abba is hagyom. Gyakorolnom kell, különben teljesen annyi lesz a nyolc év gyakorlása és tanulása pár hónap kihagyás miatt. Mintha nem is én, hanem egy kezdő gitároznék. Kellene egy rendes gitártanár, akivel legalább kéthetente tudnék gyakorolni. Nem pedig a Youtube és a Google. A Bagolykőn nem is lehet internetet használni, de ez számomra nem kifogás.
Elkezdem a húrokat pengetni, hogy mindegyik rendesen szól-e, és mint mindig, most arra az elhatározásra jutok, hogy igen, nincs elhangolva. Eljátszok egy skálát, majd a térdeimre fektetem gitár. Kiszedek a karnyújtásnyira lévő táskámból egy kottafüzetet, és elkezdem a legalapvetőbb dolgokat végig játszani. Nem azért, mert itt tartok, hanem mert megfeledkeztem a húrok helyzetéről és fogásáról. DE, szerencsére ez olyan, mint a biciklizés. Ha elfelejtenéd, akkor hamar bele jössz.
Miközben ezen elmélkedtem, és a gitáron gitároztam, eszembe jutott egy dolog. Meg kellene majd egyszer, évek múlva megkérdezni a vámpírt, hogy szerinte érdemes-e folytatnom a gitározást. Ha azt mondaná, hogy nem akkor is folytatnám, szóval maga a kérdés is lényegtelen lenne. Hülyeség.
Elkezdem kb. egy óra múlva F. Carullitól  a Contredanse-t. Emlékszem, hetekig kínlódtam, míg megtanultam ezt a hat sort. Nem sok, viszont igazán feltudja az ember agyát b***i, mikor a négy húr pengetése nem sikerül. Leginkább ez, meg az, hogy ívelve gitározzunk, az a legnehezebb benne. A többi hozzá képest könnyű.
Így gitározok a viharban, a faházban, miközben teljesen kimegy az agyamból minden. Egy dolog van, ami lenyugtat. Az a gitár.