Caitlyn


Új reggel, új nap, új lehetőségek. Jó lenne mindig ilyen gondolatokkal ébredni, bár tudom, hogy ez most valami különleges és biztosan nem számíthatok a közel jövőben semmi hasonlóra. Egy kis ideig csak nyújtózkodtam és lustultam az ágyban, majd végül nagy nehezen rávettem magamat, és kitápászkodtam az ágyból. Szokatlan volt még, hogy nem egyedül vagyok egy szobában, sőt, ha kiteszem a lábamat diákok seregei jönnek velem szemben. Hiányzott az otthon, és minden ami azt jelképezte a számomra.
Miután rendben szedtem magamat, elhagytam a kis bunkeromat, és útnak indultam. Minden olyan ismeretlen volt még, voltak olyan pillanataim amikor azt se tudtam, hogy merre megyek. Pár perc alatt a főbejáratnál találtam magamat, és gondolkodás nélkül kiléptem rajta. Az emberek akikkel útközben találkoztam, méregető pillantásokat vetettek rám, de igyekeztem ignorálni őket. Egy új arc vagyok, ráadásul nem is valami különleges. Eltelik 2 nap, és már egy leszek a tömegből.
Kissé elmerengtem, már jócskán az iskola melletti erdőben járkáltam, mikor megtorpantam egy hatalmas fa előtt. Tekintetemmel azonnal végigmértem, és csak akkor tűnt fel a tetején ágaskodó kis faház. Körülnéztem, magam sem tudom, hogy miért, mintha valami bűntényre készülnék, majd közelebb lépkedtem. A fa törzse mellett egy létra húzódott, amin felmásztam, és betekintést nyerhettem a kis házikóba. Nem volt itt senki, de azonnal éreztem, mintha ezt a helyet nekem találták volna ki. Bármikor el lehet ide jönni, ha el akarunk szabadulni a mindennapok szürkeségéből. Otthonos volt. Odaballagtam az egyik sarokban lévő puffhoz, majd belehuppantam. A puff aljából egy kisebb porfelhő szállt fel, jó rég nem járhatott itt senki..vagy csak egyszerűen borzalmasan takarítanak.

Caitlyn


Új reggel, új nap, új lehetőségek. Jó lenne mindig ilyen gondolatokkal ébredni, bár tudom, hogy ez most valami különleges és biztosan nem számíthatok a közel jövőben semmi hasonlóra. Egy kis ideig csak nyújtózkodtam és lustultam az ágyban, majd végül nagy nehezen rávettem magamat, és kitápászkodtam az ágyból. Szokatlan volt még, hogy nem egyedül vagyok egy szobában, sőt, ha kiteszem a lábamat diákok seregei jönnek velem szemben. Hiányzott az otthon, és minden ami azt jelképezte a számomra.
Miután rendben szedtem magamat, elhagytam a kis bunkeromat, és útnak indultam. Minden olyan ismeretlen volt még, voltak olyan pillanataim amikor azt se tudtam, hogy merre megyek. Pár perc alatt a főbejáratnál találtam magamat, és gondolkodás nélkül kiléptem rajta. Az emberek akikkel útközben találkoztam, méregető pillantásokat vetettek rám, de igyekeztem ignorálni őket. Egy új arc vagyok, ráadásul nem is valami különleges. Eltelik 2 nap, és már egy leszek a tömegből.
Kissé elmerengtem, már jócskán az iskola melletti erdőben járkáltam, mikor megtorpantam egy hatalmas fa előtt. Tekintetemmel azonnal végigmértem, és csak akkor tűnt fel a tetején ágaskodó kis faház. Körülnéztem, magam sem tudom, hogy miért, mintha valami bűntényre készülnék, majd közelebb lépkedtem. A fa törzse mellett egy létra húzódott, amin felmásztam, és betekintést nyerhettem a kis házikóba. Nem volt itt senki, de azonnal éreztem, mintha ezt a helyet nekem találták volna ki. Bármikor el lehet ide jönni, ha el akarunk szabadulni a mindennapok szürkeségéből. Otthonos volt. Odaballagtam az egyik sarokban lévő puffhoz, majd belehuppantam. A puff aljából egy kisebb porfelhő szállt fel, jó rég nem járhatott itt senki..vagy csak egyszerűen borzalmasan takarítanak.

Alina