36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 6. 22:05 | Link

William, aki még a látóhatáron sincs

Az üzlet lebonyolítva, időpont megbeszélve. Rég volt már ennyire biznisz vumen, mint most, de most aztán igazán az. Nem kifejezetten nagy a meló, ki kell vallatni valami szerencsétlent. Ezt pedig rábízzák. Mily meglepő fordulat! A sötét ügyek mindig is vonzották szőkeségünket, hát még ha az újdonság erejével csapódnak falnak. Elégedettség süvít végig egész testén, ahogy konstatálja, megint fa... Fenegyerek. Csak finoman. Úri biznisz vumenek vagyunk, az f betűs szót még véletlenül sem használjuk. Na de ami a lényeget illeti, nem akar belemászni megint a mélyébe, de egy-egy jól fizető, szaftos és izgalmas meló akármikor jöhet. Szingül kapcsolati állapotban tolja, nincs társa, magányos farkas - elfogytak a szinonimák, vagy csak hirtelen nem jut eszembe több -, övé a világ.
Ennek örömére, miután evett - Vasil, ha ezt tudná, tuti a fejéhez vágná a bélpoklos jelzőt -, kellemesen kényelmes, ámde roppant határozott léptekkel indul neki az éj sötétjében a szabad levegőnek. Célpontja nem egyéb hely, mint a faház, ami hála a magasságos mennydörgésnek, teljesen üresen áll. Na persze, ha valaki odabenn tartózkodna, nincs garantálva, hogy nem lenne megtanítva gyorstalpaló címszó alatt tíz másodperc alatt repülésre, mindenféle segédeszköz nélkül, de tartózkodjunk az efféle agresszív megnyilvánulásoktól. Most happiness és sunshine övezi a hangulatunkat, még úgyis, hogy a sunshine az moonlight. Nem baj.
Felkapaszkodva lehuppan az egyik puffra - puff -, majd hátradönti fejét, relaxál. Hihetetlenül kellemes ez a fajta csend és magány, ami itt fogadja és, ami eddig töretlenül körülveszi. Kékjeit a plafonra szegezi és bámul a semmibe. Nem gondolkodik különösebben, mert az együtt járna bizonyos bolgár barmok felelevenítésével, vagy levitás lányok csacsogásával. Egyik jobb, mint a másik. Koncentráció, koncentráció. És csend.
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 00:09 | Link

Michelle, akitől leesik az áll

Lendületes léptekkel szeli a métereket. Méretes talpa alatt ütemesen recsegnek a gallyak, susog az avar. Mélyen szívja tüdejébe az éjszakai hűs levegőt. Szemei összeszűkülnek, hogy alkalmazkodjanak a homályhoz, miközben hátra-hátra pillant a válla felett. Csak meg ne lássa valaki. Pláne ne a "másik" tag. Úgy tűnik, hogy rosszkor volt, rossz helyen. Vagy jókor, a jó placcon? Még nem döntötte el.

Alig 10 perce fültanúja volt egy több, mint gyanús csevejnek. Ha nem hallotta volna a szófoszlányokat, akkor is gyanakodna, hiszen az éjszaka leple alatt ritkán beszélgetnek cimborák a fák árnyékában mondjuk a citromkrém receptjéről. Általában izgalmasabb a téma. Éégen. Pont ezért szegezte füleit a beszélgetésre. És bingó! A "nagy meló" és "vallatás" szavak hallatán egyből tudta, hogy belenyúlt a tutiba. Nem szándékosan csöppentette magát az események folyamába, de ha már belefolyt, akkor igyekszik kihozni belőle a kihozhatót.
Ketten voltak. Háttal neki egy sötét figura, vele szemben egy magnetikus küllemű lány. Első pillantásra megbabonázta a hölgyemény. Meseszép megjelenéséből kőkemény vasakarat sugárzik. Tekintete szúrós és ellentmondást nem tűrő. Na, az ilyen nők szokták őt elküldeni melegebb éghajlatra, sokszor egyetlen szemöldök rándítással. A kétes ügylet megbeszélését követően a "másik" tag visszaindult a civilizáció felé, míg Miss Minimumzsebreteszlek az erdő belsejébe vette az irányt.

Követni kezdte, most pedig már lohol utána. Nehéz tartani a lépést a lánnyal. Élesen veszi a levegőt, tekintetét a jóval előtte haladó szőkeségre szegezi, le nem veszi róla. Az is csak akkor tűnik fel neki, hogy egy faházhoz érkeztek, mikor célpontja felmászik a kunyhóba. Néhány méterre áll meg a létesítménytől. Reflexből beletúr a hajába, és gondolkodósra csücsöríti ajkát. Mi legyen? Ösztönei rángatnák fel a faházba, minél közelebb a lányhoz. Esze és tagathatatlan félelme megdermesztette lábait. Ilyen nincs! Nehogy már beijedjen egy CSAJTÓL. Mégis mit tehet vele? Megkaparássza a körmeivel, amiért ő is pont a faháznál mert járni éjjel? Röhej. Bika módjára fújtat egyet, majd felölti "ki, ha én nem" fennhéjázó arckifejezését, és el is hiszi magáról, hogy lazán felmászhat a kulipintyóba. Mire felér a helyiségbe már át is esik a bizonyos ló bizonyos másik, azaz neccesebb oldalára, és már-már flegmán böki a lány felé:
- Hát, helló! - felvont szemöldökkel, kissé számonkérően tekint le a puffon heverő teremtésre.
A lány tekintete megsemmisítő. Azonnal beszünteti a légzést, és szíve a torkába ugrik. Na, nem. Most már "csakazértis" végigviszi a valamit, amit még ki sem talált.
- Nagy meló, mi? - pöffeszkedve írja alá halálos ítéletét.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 00:11
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 7. 00:38 | Link

William, aki értelmetlenül vakmerő

Nem vette észre, hogy követik őt, végtére is, amilyen feltűnően elragadó jelenség, ez abszolút érthető. Azt persze nem árt idebiggyeszteni, hogy amíg ki nem nyitja a száját, mert akkor aztán az ördög se kegyelmez. Az az egyetlen szerencséje vakmerő fiunknak, hogy Michelle ma jó kedvében van. Továbbra is fennáll, hogy a jóságbödönre készséggel kirakta az "elfogyott" táblát, de a kegyelemcsuporban még akad nyalnivaló, ha nagy szükség volna rá.
Akár ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal is tölthetné idejét a rellonosunk, ám valójában nem így tesz. Valójában sehogy sem tesz. Mint ex-prefektus, remekül tudja, hogy mi-merre, ám mivel ő immáron mestertanonc, semmi problematika nem származik késői birtokháborításából. Aztán csak reccs. Hogy az illető bordája reccsent volna így el és nem az a nyomorult fa! Még a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó megtenni, egészen konkrétan megemelni a fejét. A köszönés készteti mindössze arra, hogy végre felpillantson. Nini, valami törpebolha. Milyen lehet egy bolha, aki még az ő méreteik szerint is törpe? Khm, elkalandoztunk. Szóval ez a kis mitugrász itt emleget valamit. Na Michelle-nek sem kell több, sarkokról beszerzett, égszínkék szemeit egyenesen a srácra szegezi. A hatás kedvéért, ami ugye elmaradhatatlan, még a fél szemöldökét is felvonja, csak hogy a delikvens agyáig száz százalékosan eljusson a feldolgozottság.
- Mit is szeretnél egészen pontosan? - hangja sztoikus nyugalmat áraszt, szinte már szívességet tesz azzal, hogy megtiszteli a fiút egyetlen kósza pillantásával. Mert hát ismerősen cseng az elhangzott szókapcsolat, csak nem tudja mire vélni. Tán valami fenyegetés vagy zsarolásféle? Ez olyan, mintha a szervkereskedő bemenne a henteshez és a frissen kirakott májra azt mondaná, hogy "ez még jó lesz valamire". Pedig a hülye is tudja, hogy nem. Szóspórolási okokból egyelőre annyi tisztázódott, hogy a legénynek igen merész tengerész kissé meredek mederbe terelte járművét. Amennyiben figyelembe vesszük a sunshine-moonlight elméletet, az apály-dagály változás ér. Horgony nélkül bele fog állni a földbe, az fix.
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 22:20 | Link

Michelle, a megsemmisítő

Nagyot nyel. Minden arcizma azon dolgozik, hogy fenntartsa a magabiztosság látszatát. Na, nehogymár a lekvár tegye el a nagymamát! Első pillanatban a lány arca rezignáltságot tükröz, de mélyebben pillantva a holdfénytől szikrázó szemeibe, máris átértékeli az ember az életét. Továbbá ott van az a szemöldök felhúzás. Na, igen. Pont ez az a gesztus, aminek létezését előre tudta a langaléta kölyök. Ez az a gesztus, amitől egy nem kívánatos bogárnak érzi magát, amely épp a konyhaasztalon masíroz, és élete egyeten pöckölésen múlik.
- A nagy meló. - billen egyik lábáról a másikra, pillantása állja a lányét - Ez a vallatás dolog, tudod...
Korábban azt hitte nincs megsemmisítőbb izomrándulás a szemöldökös dolognál. Tévedett. Atyaég! Ez a csaj a puszta tekintetével úgy intézi el a konyhaasztali bogarat, hogy önként sírva vet véget az életének szerencsétlen jószág. Arrogancia és flegmaság OFF, küzdés az egyenjogúságért ON.
- Nem mintha szaglásztam volna utánatok... Nem szorulok ilyen pitiáner pótcselekvésekre.
Még mindig fentről szemléli a lehengerlő teremtést, ettől pillantása lapos sunyiságot kap. Állát felszegi, hiszen alázatot sosem tanult, belülről viszont már összegömbölyödve himbálózik egy sarokban. Ettől a fura kettőségtől abszolút nem érzi magát komfortosan. Lapát kezeit hátsózsebeibe csúsztatja, eközben egyre sűrűbben pislog. Testbeszéde emeltszintű vizsgatéma lenne egy pszichológusnak.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 8. 11:51 | Link

William, aki maga sem tudja, mit akar

A válaszra várva akár el is töprenghetne múló legapróbb problémáin is. De nem teszi, helyette "mitugrászitttekismitugrász?" fejet vág. Az sokkal kifizetődőbb. És bár mind tudjuk, hogy a kit érdekel álca a fiún is jelentkezik, azzal is tisztában vagyunk, hogy van egy pont, ami után megtörik.
- Sajnos fogalmam sincs miről beszélsz - széttárja karjait, mint aki nem érti, a fiú mire céloz. Pedig érti. Viszont, mivel bizonyíték nincs, egy állítás, egy tagadás, így ez a próbálkozás könnyen kudarcba fulladhat. Meg amúgy is, ha hallotta, minek jött ide? Nem túl elmés gondolat az illető orrára kötni, hogy "hallottam, amint egy sötét alakkal sötét ügyekről beszélsz", mert ennek általában Diesel motoros szopóroller a vége. Persze van, aki ezeket nem kalkulálja bele a következményekbe, lásd az előttünk pöffeszkedő fiatalember. Milyen kis cuki.
- Nem úgy tűnik - finoman csücsörít ajkával, kékjeit továbbra sem veszi le a delikvensről. Semmi pótcselekvés, mi? A cigaretta és az alkohol is az, akárcsak a hallgatózás. Ha nincs magánéleted, tudd meg másét, legalább lesz esti mese, amire elaludhatsz. A fiút elnézve amúgy is elsős forma lehet, nem tudja még, hogy mennek itt a dolgok. Halk vázolásképp megközelítőleg úgy, hogy a Venantokba nem kötünk bele. Michelle megemelkedik és immáron két lábán állva keresztbe is fonja karjait maga előtt. Ez már majdnem a rettegett póz, de még nem. Az csak akkor következik, ha a srác provokálja.
- Na ide figyelj, ha akarsz valamit, bökd ki gyorsan. Egyéb esetekben arra van a kiút, amerről jöttél - sztoikus nyugalommal csendül meg hangja a néma faházban. Nem fenyegető, nem is különösebben bunkó, egyszerűen csak érződik rajta a téma lezárásának igénye. Most komolyan, miért jött? Hogy közölje, hallott két mondatot? Ha ez a beszélgetés írott formában történne, valószínűleg jogos lenne a megállapítás, hogy kitörölheti vele a s*ggét. Mert amúgy ki lehetne. Ezeket a szavakat meg elfújja a szél...
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 09:53 | Link

Michelle esete a vélhetően skizofrén vaddal   

A hipnotikus tekintetű hölgy már-már rezignáltan fogadja a béna számonkérést. Érthetetlen. Hiszen hősünk világosan megmondta, hogy "A nagy meló.", és ettől egyenesen elvárható lenne, hogy mindenki hisztérikus berezelésbe zuhanjon. Miss Rendíthetetlen állandósultnak tűnő nyugalma kezdi megpiszkálni a srác egóját.  
- Vajon mennyit ér neked a hallgatásom...? - szorosan fogja a vádlott pillantását.
Még mielőtt bármilyen - vélhetően harsány röhögőgörcs-szerű - reakciót kapna, gyorsan lapot húz 19-re.
- Minnndent hallottam. Mindent. Ne hidd, hogy blöffölök, csak azért, mert nem mondom vissza neked a saját szavaidat, mint valami béna leckét.
Arca most komor. Ilyenkor idősebbnek tűnik a koránál. Egyértelműen felütötte fejét, a "sarokba szorított vad, támad" effekt, csupán annyi az anomália, hogy önmagát szorította sarokba ez a bizonyos vad.
Éles váltás: a srácból őszinte vihogás bukik ki. Arca újra kisfiús, szeme csillog saját gondolatmenetének hatására.
- Bocsesz, de nem fáradsz el ebben a Jégkirálynőzésben? Ez az izé, ahogy nézel, meg minden... Megterhelő lehet az idegrendszeredre.
Kész. Úgy tűnik, eddig bírta adni a pelyhedző bajszú Keresztapát.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 9. 09:54
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék