36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 6. 17:58 | Link

Rozos Annamária

Végre egy kis csönd. Itt a havas erdőben senki sem kiabál, bár gyakorolni a hóban nem igazán tudok. Hacsak meg nem találom az a házat amit annyian emlegetek.
Már majd nem elérem az erdő közepét, amikor meglátok egy lépcsőfok szerűséget az egyik fán. Kíváncsian közelebb megyek és fel nézek. Egy rozoga faházat pillantok meg, ami reménnyel tölt. Hát ha ez az.
Óvatosan fellépek az első fokra, hogy elbír-e. Majd lassan elindulok felfelé, a lépcsőfokokra összpontosítva. Így amikor elszáll mellettem egy madár az ijedségtől majd nem lezuhanok. Olyan erővel kapaszkodok meg a korlátban, hogy elfehérednek az ujjaim. Majd miután sikerül vissza nyerni az egyensúlyom, szitkokat motyogva a fogam között folytatom a lépcső mászást.
Fel érve a korláthoz lépek és megcsodálom a havas erdőt.
Egy pillanat múlva már bent rakom odébb a babzsákokat és hálózsákokat, hogy legyen helyem. Ajtónál meg állok és meg nézem a munkám eredményét. Aztán középre sétálok és kiveszem a kabátom zsebéből az apró zongorát és széket, óvatosan leteszem és vissza sétálok az ajtóhoz. Előveszem a pálcám és a zongora felé intek.
-Perfroméra la méra!
Kinézek az ajtón, de mivel nem láttok senkit aki zavarhatna becsukom az ajtót és a zongorához sétálok. A szék tetejét felnyitva kiveszek pár kottát és elkezdem átlapozni őket. Beethoven Holdfény szonátájánál meg állok és kiveszem a többi közül, majd felrakom a kotta tartóra a többit pedig vissza a helyére. Lecsukom a széket és leülök. Felnyitom a billentyűket. Egy pillanatig némán nézem a zongorát, aztán elkezdek játszani.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 6. 18:15 | Link

Állia Szipenni


Ugyan egy hónapja itt van már, azaz a nagyon szép, enyhe és napsütéses ősz közepén érkezett, sokat elmond intelligenciájáról és fiatalos energiájáról, hogy neki juszt is a havazás beköszöntével kell elkezdenie felfedezni a kastély környékét. Mert az jó. Mert alig lábalt ki, és így sem teljesen, abból az előre látott és nagy bátran ignorált nátháról, ami a múltkori réten való emlékezetes kószálása után megkörnyékezte, leterítette és ott hagyta a lány megmaradt darabjait.

Tehát most szépen felöltözve kószál a havas erdőben - ennek az az előnye megvan legalább, hogy majdnem biztosan visszatalál majd a kastélyhoz. Nincs túl hideg, úgyhogy egész kellemes itt bandukolni. Mindig is szeretett egyedül sétálgatni a természetben; most sem zavarja semmi. Ropog a hó a talpa alatt, látszik a lehellete, egy-két apró madár repül a dolga után, szóval minden egészen idilli. És akkor szembetalálja magát egy olyan kis építménnyel, ami kicsal belőle egy halk úúúú-t.

Mert mindig olvasta, hogy vannak ilyen menedékhelyek, hogy a gyerekek ott játszanak, mint kisbárányok a réten, a fa tetején a kis fészkükben. Neki meg ilyen sose volt. Annyira nem is hiányzott neki mondjuk - szegény szerencsétlen a lány, ha a tériszonyt nem is örökölte, azért nincs nagy bizalommal a fákra való felmászás iránt. Na de ez egész biztonságos, mert nem kell szó szerint fára másznia, úgyhogy nem is kérdés, merre fog menni.

Felérve aztán eljut az agyáig is, aminek addig a fülénél tovább nem sikerült - zongoraszó. Ő ugyan nem ért a zenéhez, nagy bánatára hangja sincs, de hallgatni szereti. Úgyhogy nagy bátran kapaszkodik egy darabig a csukott ajtó előtt, mert nem szeretné megzavarni a játszót, de azért be is akar menni a kis rejtekhelyre. Egy idő után veszi a bátorságot és remélve, hogy az ajtó nem fog hangosan nyekeregni, résnyire kinyitja és bedugja a fejét. Szólni nem szól, mert játszanak, de úgy álldogál, mint az irodában a lelkesen telefonáló, de jelenlétével tökéletesen tisztában levő ügyintézők előtt szokás: türelmesen meg kicsit nyugtalanul, és nagyon-nagyon szeretné, ha észrevennék.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 28. 12:22 | Link

Rozos Annamária

Egészen elmerülök a dallamban ezért, amikor kinyílik az ajtó mögöttem és bejön a hideg levegő összerezzenek és elrontom a dallamot.
Mérgesen fordulok hátra. Hihetetlen, hogy ilyen rozoga ez az ajtó, hogy a legkisebb légmozgástól kinyílik.
Az ajtóban álló lánytól egy pillanatra meg torpanok én megletten abba hagyom a mozdulatot. Szótlanul felmérem a lányt, aztán fagyosan rászokol.
-Becsukhatnád az ajtót.
Felállok és kinyitom a zongora széket míg várom, hogy a lány reagáljon.
Találomra kiveszek pár kottát és lecsukom a széktetejét és az ajtónak hátat fordítva elkezdem a helyére rendezni őket. Közben megnézve, hogy mit is vettem elő.
Leülök és lassan elkezdem a legfelülre rakott Mozart darabot játszani.
Egyszer még kíváncsiságból hátra nézek, hogy mi csinál a lány, aztán vele se törődöm tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 28. 15:41 | Link

Állia Szipenni

 - Öhm.. oké, bocs. - pislog kettőt zavartan, aztán beteszi az ajtót, mert teljesen jogosan, ha nem is szépen megkérték rá. Na, akkor ennyit a hangtalan beosonásról, mindenesetre nagy bajt nem csinálhatott - mert ignorálják. Öhm, oké. Neki így is jó. Ingyen koncert. Naná.

Kicsit zavartan beoldalog a szobába, aztán igyekezve minél kevesebb zajt csapni, eloson a babzsákos részig. Ez is az az érezd magad kényelemben, érzed, milyen kényelmes itt, ÉRZED??-kategória, amiről óhatatlanul bizonyos teaházak jutnak eszébe, amik drágák és nem jók, és nagyon erőltetetten barátságosak, de legalább melegek, és egy ideig szorgalmasan látogatta őket. Ez az erőszakos vendégszeretet nála, úgy néz ki, összekötődött a babzsákokkal meg posztmodern egymásra hordott mindenféle bútorokkal, meg a bűbájos kis vidékinek hitt lehetetlen giccsel - nem csoda, hogy nem városi a lány, na. De azért képes túltenni magát a nyögvenyelős berendezésen, kényelembe helyezi magát, illetve igyekszik, mert ez se igazából ülésre van kitalálva, és hallgatja a zenét. Kidobni nem dobták, akkor meg lehet.

Érteni abszolut nem ért hozzá, annyit azért mondjuk megállapít, hogy a lány ügyes. Ha félreüt, nem hallja és nem veszi észre, hiszen a darabot sem ismeri - a klasszikus zenéhez annyi előítélet kapcsolódik, hogy sose volt mersze rászánni magát a hallgatására, mert ha nem tetszik neki, akkor ugye biztos tuskónak számít, úgyhogy inkább távol tartja magát tőle. Tudja ő, hogy nem okos, nem kellenek neki ahhoz a társadalmi konvenciók, hogy ezt megmondják neki.

 - Nagyon ügyesen játszol. - szól bele csakazértis a faház nyugalmába, miután a lány befejezte, amit elkezdett tudja a fene, hány perccel korábban. Többet nem szól, mert hátha zavar, de a dicséretet őszintén mondja; ha a másiknak meg nem tetszik, az az ő baja.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 28. 17:05 | Link

Rozos Annamária


Annyira belefeledkezem a játékba, hogy észre se veszem amikor a lány elhelyezkedik és engem kezd figyelni. Csak akkor figyelek fel újra rá  amikor befejezem és a lány megdicsér.
Enyhe meglepődéssel pillantok fel a hang irányába. Ahol a lány már kényelmesen elhelyezkedett.
Nem igazán örülök a társaságnak,de a bók miatt kicsit barátságosabb tekintettel válaszolok. Ezzel én le is zártam a beszélgetést.
-Kösz.
Átlapozom a kotta tartóban lévő kottákat, Für Elisenél meg állok.
Lassan elkezdek játszani, közben érdeklődve fel pillantok a lányra és végül mégis meg szólalok.
-Értesz a zenéhez?
Amíg a választ várom jobban meg nézem a lányt, így is csak annyit tudok meg állapítani, hogy nem házambeli és mivel fiatalabbnak tűnik nem is egy évfolyamon vagyunk valószínűleg.
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 28. 17:44 | Link

Állia Szipenni


 - Egyáltalán nem, de ezt ismerem. - mutat mosolyogva a zongora felé. Tökéletesen ostoba a zenéhez, tényleg, a klasszikus zene, meg ahogy már mondtam, vakfolt, szóval amikor ismerős jön szembe, mind a körülbelül négy darab, akkor annak nagyon örül. Kevésbé érzi magát olyan műveletlennek.

 - Gondolom, régóta zongorázhatsz. - hm, a beszélgetés továbbvitele nem az erőssége, legalábbis ez most nem sikerült jól. De hát ha egyszer el van foglalva azzal, hogy egy, örüljön annak, hogy ezt ismeri, és visszafogja a dúdolgatási kedvét, kettő, hogy mint zenéhez nem értő, csodálja azt, aki igen, és három, mindig odavolt a zongoráért, ami kicsit nemes, igen, nemes, és rettenetesen bonyolult - szóval összességében ez sem volt olyan rossz próbálkozás.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2014. december 28. 17:44
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 28. 19:05 | Link

Rozos Annamária


Enyhe csalódottsággal nézek a lányra miután kijelenti, hogy nem ért a zenéhez.
Az viszont elég nagy meglepetés hogy ismeri a holdfény szonátát. Ezt meg is jegyzem neki.
-Akkor elég furcsa, hogy meg ismerted a holdfény szonátát.
Befejezem a játékot és fel állok. Leszedem a kottákat a tartóról és vissza rakom őket a helyükre. Aztán teszek pár lépést a zongora oldala mellet és lecsukom a zongora tejét. Majd a lány felé fordulok és óvatosan rádőlök a zongorára. Most, hogy a zongora kettőnk között van lecsukva elfordítom a tekintetem a lányról és elkezdem a zongorán lévő kibomló rózsa mintát nézegetni. A lány kérdésére bólintok.
-Igen.
Egy darabig szótlanul nézem a zongorát. Aztán hogy meg törjem a csöndet bemutatkozom.
-Állia Szipenni vagyok.
Megkerülöm a zongorát és leülök a lány közelében az egyik babzsákra és felteszem azt a kérdést ami a belépésétől fogva foglalkoztatott.
-Hogy kerülsz ide ebben az időben?
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 29. 09:29 | Link

Állia Szipenni

 - Nem tudom, össze-vissza ismerek azért egy-két darabot. Gondolom, a leghíresebbeket. Kis éji zene, Varázsfuvolából az ária, ilyesmi. - von vállat egykedvűen. Amik már a hétköznapi, felületes műveltség részei. Majd egyszer, ha nagy lesz, és felnő a feladathoz, leül majd egy csomó Mozarttal mge Haydn-nel meg Beethovennel, és önmagát ismerve, valószínűleg jó hamar fel is fog állni onnan.

 - Annamária. - viszonozza a bemutatkozást, és elgondolkozik, hogy álljon-e fel hozzá, de a lány megoldja a problémát, mellé telepszik. Aki úgy gondolta, hogy a babzsákok dizájnosak, annak igaza volt, de aki szerint ezen kényelmes ülés esik, az tévedett.

 -Nemrég jöttem, most éppen felfedezgetem a környéket. Ezt még nem is láttam, kívülről nem semmi. - mármint a faházról van szó. -  De nem is tudtam, hogy zongora is van, meg úgy egyáltalán, van hangszer a kastélyban,sose hallok semmi zenét. - mármint, hogyne lenne, de hát ő nem is kereste, nem is találta. Se zongorát, se semmi hangszert. Belegondolva, azért furcsa, hogy nem találkozott még elkeseredett rockerekkel,vagy nem hallotta, hogy van az iskolában minimum egy banda. Az mindenhol van.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 29. 20:56 | Link

Rozsos Annamária


A lány logikáján elgondolkozom. Hát a hold fény szonátát én nem tartom híres, de ő tudja. A felsorolásába viszont belekérdezek.
-Az éjkirálynőjének áriájára gondolsz?
Törökülésbe ülök a babszákon, hogy kicsit kényelmesebb legyen az ülés. Amíg én elhelyezkedem a lány viszonozza a bemutatkozást.
Most, hogy sikerült nagyjából kényelmesen elhelyezkedem Annamária felé fordulok. Szinte azonnal vettek rá egy kétkedő pillantást.
-Hogy érted, hogy nem hallasz zenét a kastélyban? Hisz van zenetermünk és más termekben is vannak hangszerek.
Megfordulok és a zongora felé biccentek.
-Emellett nem egy diáknak van saját hangszere, úgy mint nekem.
Visszafordulok a lány felé és enyhe kíváncsisággal nézek rá.
-Neked nincs Melódomágia órád?
Közben fel állok, mert rájövök, hogy lassan mennem kéne ha nem tudok gyakorolni. Előveszem a pálcám és intek a zongora felé.
-Perfroméra la méra!
Aztán oda sétálok az in már apró zongorához és elteszem a talárom zsebébe.
Miután ezzel végzek vissza ülök a Annamária mellé.
-Mit mondtál?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. január 1. 19:58
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2014. december 29. 22:14 | Link

Állia Szipenni


 - Igen, igen, arra. - bólogat, előtte van a jelenet meg a zene azokkal a lehetetlen skálázásokkal, jé, tényleg, éjkirálynő. És akkor ennyit tud a Varázsfuvoláról összesen. Jó, meg Papagénó. Vagy mi.

 - Igen? - néz meglepetten arra, hogy van mindenféle hangszer a kastélyban. - Én még nem futottam össze semmivel. És van valami zenekar is? - mivel partnere egyértelműen klasszikus beállítottságú, nem mondja ki hangosan, hogy mondjuk rockegyüttesre gondol, vagy mittudjaő, valami alter a megfelelő magyar színtéren, Kispál és Kaukázus nyomdokain, bár mivel az iskola diákjainak fele nem is magyar, ez reményeket kelthet a lánykában, mert minimum egy eklektikus multikulti hangzással gyarapodna az az unott és egykedvű underground alterzene, amit nem igazán szeret. Egyszerűen hallgatja, széttárja a két kezét és teljesen ártatlanul megkérdőjelezi az alter létjogosultságát. Azaz csak annyit kérdez, hogy akkor ez most minek.

 - Öhm.. nem, azt hiszem nincs olyan órám. Van olyan óra? - jut meglepetten arra a kérdésre, mert hogy ő erről nem tudott, az biztos. Mondjuk mindegy is, zene, az meg az a dolog, amit csodál, de nem merészkedik a közelébe, mert olyan analfabéta, hogy kereszttel se tudna aláírni. Van titi és van tá, és akkor ennyi volt, köszöni szépen.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék