36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. szeptember 19. 14:39 | Link

Cat
(aki előtt végre nem jövök annyira zavarba)


Hál' Istennek egyből belement a fura szoba elhagyásának ötletébe. Akkora teher esett le a vállamról, mint ide Timbuktu. Kb. fejvesztve menekültem ki a helyiségből, természetesen előre engedve a hölgyeményt.
A folyosón elmeséltem neki, hogy valóban nem vagyok még képben a kviddics kapitányokat illetően, de ezen igyekszek változtatni, és egyébként is! Pont egy terepszemlére készültem, mielőtt rámtört az igazmondás. Logikusnak tűnt volna, hogy a pálya felé vegyük az irányt, ám én inkább egy csendesebb, és kevésbé balesetveszélyes helyet javasoltam helyette. Később is ráérek megnézni a csapatot.
Tehát frissen visszafordított pólóban, még mindig elég szakadtul, de egy bájos fiatal lány társaságában baktattam kifelé a kastélyból.
- Szerinted mi a rosseb volt ez az előbb? Ez az egész. Ugye csak a szobával volt valami, és nem mi vagyunk megátkozva, amolyan elsős beavatás képpen? - kérdeztem a lányka véleményét.
- Nem vagyok egy nagy taktikázós, de azért - valljuk be - jobb ez úgy, hogy ha az emberke nem mondja egyből egy idegen szemébe, hogy például milyen cukin eláll a füle. - és ebben a pillanatban pillantottam a fülére.
- EZT PERSZE NEM RÁD ÉRTETTEM, csak példa volt! - próbáltam tompítani.
A kínos érzés bennem állandósulni látszott. Hát, jó! Megtanulok együttélni ezzel az új érzettel.
Eközben elérkeztünk a helyre, amit célul tűztem ki. Szemem sarkából pillantottam Cat-re, hogy elcsípjem első reakcióját.
- Jó, mi? - kérdeztem - Olive mesélt erről a helyről, neki pedig egy levitás srác. Még sosem jártam itt, de pont így képzeltem. Másszunk fel!
Előre iramodtam, és a létraszerű képződmény tövében megtorpantam.
- Akarsz előre menni? Úgy lenne illendő, de nem ígérem, hogy nem leszek szorosan a nyomodban. - mondtam, már-már megszokva ezt az nyílt őszinteség dolgot.
Utoljára módosította:Noel Greenwood, 2014. szeptember 19. 14:42
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 21. 10:50 | Link

Noel
{ Mert Noel egy hős, aki túlvészelt egy napot velem Cheesy }


Elhagytuk a termet és kifelé vettük az iránt Noellel ami alapjában véve jó, mert minden egyes lépés után kissé könnyebbnek, felszabadultabbnak éreztem magam. Mintha egy mázsás kő esett volna le a vállamról amikor rájöttem, hogy megtudom tartani azokat a titkokat, amiket egyenlőre új barátomnak még nem akartam elmondani. Nem mintha nem bíztam volna benne már most! Csak még úgy éreztem nem jött el az ideje. A kastélyból viszonylag hamar kijutottunk, nem volt nehéz. Inkább bent volt rosszabb, mert hiába ismered a helyet, szerintem könnyű volt benne eltévedni, de ez csak az én megállapításom. Követtem Noelt, aki tudta hova készülünk, én viszont nemigazán, de azt láttam hogy ez erdő felé baktatunk. Elég nagy csend volt közöttünk, de hirtelen Noel megszólalt, az ő sejtése is pont ugyan az volt mint az enyém. Szerintem is a szoba volt a hibás az előbbi őszinteségért. Habár ő is gondolt még a beavatásra, de csak nem ennyire undokok a többiek, hogy ezt megtegyék.
- Csak nem! Gondolom valami biztos tiltja az ilyesfajta beavatásokat, elég rossz lenne ha így avatnának be minket nem gondolod?  - kérdeztem vissza elmosolyodva a cuki füles megjegyzésen, majd azon ahogy mentegetőzött.
- Nyugi Noel nem kell aggódnod vagy mentegetőznöd, értem!- mondtam biztatóan, mert hiába jöttünk ki, szegény megint zavarba került mellettem. Persze láttam azt a pillantás a fülem felé, de nem tettem szóvá, hiszen ezzel semmi baj nem volt.
- Amúgy meg én sem szeretném valaki szemébe mondani elsőre, hogy mit gondolok róla, mert eléggé rosszul is elsülhet a dolog-sóhajtottam-Mint például most, ne haragudj az előbbiért amit mondtam odabent-néztem felé, majd visszapillantottam a lábamra nehogy dobjak egy hasast, mert még az kellene, hogy egy kiálló gyökérben essek hasra. Tovább baktattunk az erdőben és bevallom a hely maga szép volt, pláne azért, mert végeláthatatlannak tűnő erdőnek tűnt. Mintha nem lenne vége! Szerettem az erdőben sétálni, és megfigyelni dolgokat, így most sem volt különb. Érdeklődve pillantottam fel egy-egy távolabbi neszre, vagy zajra, de általában a hang forrását már nem láthattam. Ahogy így haladtunk befelé egyszer kétszer sikerült megbotlanom, de hasra, nagy mázlimra nem estem. Végül csak elértük a célt amit Noel kitűzött. Gyönyörű volt, még ha egy öreg, korhadt fa is volt! Biztos sokat megélt már ez a hely. Felnéztem a házikóra és elmosolyodtam.
- Gyönyörű! -jegyerem meg a kérdésére- Tényleg az!- lelkesedtem, majd bólintottam. Naná, hogy fel szerettem volna mászni! Biztosan belülről is megviselt, de sokat megélt helynek tűnt és az ilyenek mindig lenyűgöztek. Elindultunk az építmény felé, míg Noel meg nem torpant. Kérdőn pillantottam rá, de szinte azonnal megkaptam a választ arra, hogy miért tette. Előre akart engedni. A kis lovagias!! jegyeztem meg magamban.
- Persze, szeretnék előre menni!- néztem a szemébe rámosolyogva – Semmi baj azzal ha a nyomomban leszel! Legalább elkapsz ha mondjuk beszakad az egyik fok!-nevettem fel és nekiiramodtam szépen felfelé. Tényleg egy megviselt hely volt, a lépcsőszerűség megnyikordult felfelé menet, azonban nem szakadt be. Felérve rögtön körbepillantottam a helységben. Elsőre a babzsákok tűntek fel, majd a sarokban egy ottfelejtett hálózsák. Beljebb léptem és körbepillantottam a helységben alaposan. A fal majdnem csordultig volt belevésett üzenetekkel. Kiszúrtam pár érdekeset, pár viccesebbet, mint például a Előre Unikornisok! De voltak ott szerelmes üzenetek is. A hely tényleg szép volt épp úgy ahogy sejtettem és a kilátás pedig pazar.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet Noel, hálás vagyok neked. Én biztos nem találtam volna ide egymagam!- mondtam hálásan pillantva ifjú barátomra. Legalábbis én már barátomnak tekintettem őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. szeptember 22. 14:50 | Link

Cat
(aki még mindig elviseli a bénázásomat)


A lánykának elnyerte tetszését a környék, és ennek nagyon örültem. Feltett szándékomban állt lenyűgözni, ezzel ellensúlyozva folyamatos, és szűnni nem akaró nyomiságomat. Komolyan nem értettem, hogy mitől szállt meg engem a szerencsétlenség, de igyekeztem mindezt betudni a korábbi szoba utórengésének.
Előttem mászott fel a kunyhóba, mialatt én erőteljesen koncentráltam, hogy el tudjam kapni, ha véletlen tényleg leszakadna egy létrafok. Még jó, hogy nem nézett hátra, mert a koncentrációtól eléggé citrombaharapott arcot vághattam.
Felérve eltátottam a szám. Ez igen! Nem semmi a hely! Egymás mellett állva forgattuk körbe a fejünket felmérve a terepet. Rögtön szemetszúrt, hogy nincs egy talpalatnyi hely sem, ahova ne lenne valami vésve. Az inger - miszerint nekem is MUSZÁJ firkantanom - már feléledt bennem. Nem hiába! Mindig is huligán voltam, és az is maradok. Úgy voltam vele, hogy majd távozás előtt hagyok némi jelet az utókornak, addig is huppanjunk le a babzsákok közé!
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet Noel, hálás vagyok neked. Én biztos nem találtam volna ide egymagam! - jegyezte meg Cat, én pedig egyből mosolyra húztam számat.
- Igazán nincs mit! Gyere, üljünk le oda! - böktem mutatóujjammal a korábban kinézet sarok irányába!
Úgy vágódtam le egy plöttyedt fotelba, mint egy krumplis zsák, a leányka - természetesen - ennél jóval kecsesebben foglalt helyet mellettem.
- Nahh! - fújtam ki a levegőt - Ez így már sokkal kevésbé feszengős, nem igaz? Ééés mondd csak, Cat! Mit szeretsz még a cicádon és a kviddicsen kívül? A sütiket bírod? Jó magam írtózatosan jó szakács hírében állok. Olyan citromos répatortát tudok sütögélni, hogy megszólal! - büszkélkedtem.
Határozottan nagyon komfortosan éreztem magam a hölgyike társaságában. Kedves, aranyos, vicces és szép teremtés. Plusz okos is, hiszen tud segíteni a vizsgáimban. És ami abszolúte nem utolsó szempont: látszólag nem zavarja a bénázásom és a - még mindig - madárlakta hajzatom. Ez utóbbi miatt kicsit féltem is a lombkoronák magasságában, de aggodalmamról könnyedén elterelte figyelmemet a kellemes társaság.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 14. 21:20 | Link

Noel
{ A szakácsmester! Cheesy }


Míg szemlélődtem Noel is alaposan végignézte a faházat, majd hellyel kínált miután megköszöntem neki hogy megmutatta ezt.  A sarok felé pillantottam ahova mutatott, majd némi kis késéssel de követtem és én is helyet foglaltam mellette. Elmosolyodtam azon, ahogy a szó eléggé szoros értelmében belevágódott az ülésbe.
- Igen, szerintem is sokkal kényelmesebb, és kevésbé zavaró, mert nem kell parázni. -feleltem az első kérdésére azonban a második kérdés már gondolkodást is igényelt.
- A sütiket?-kuncogtam fel morfondírozva- Igen, szeretem a sütiket és nagyra becsülöm azokat a fiúkat akik tudnak sütni- kacsintottam rá még mindig mosolyogva. Elég hamar megkedveltem Noelt, vicces fiú volt és szimpatikus. Még annak ellenére is, hogy a haja egy madárfészekre hasonlított jelenleg, de neki jól állt. Akinek meg nem tetszik, az ne nézzen rá.
- Na, de az előző kérdésedre visszatérve, szeretek más dolgokat is. Például szeretek olvasni, szeretem a zenét meg csupa olyan dolgot amit a velem egykorúak szoktak- legyintettem és kíváncsian néztem rá- Na és te? A főzésen kívül és a kviddicsen kívül van még valami ami... megmozgatja a fantáziád?- kíváncsiskodtam.- Ja, és valaki akit kinéztél a suliból, vagy odahaza?- néztem rá szórakozottan. Ez egy eléggé személyes téma is lehetne, de hát eddig kerültem és most nem köteles rá válaszolni. Nem vallottam volna be, de érdekelt a téma, mármint, ez olyan bonyolult! Nem tudtam néha hova tenni a kérdéseimet, de most legalább nem muszáj neki kimondani az igazat. Így azért felszabadultabb a dolog menete, szerintem.
- Tudod.... találkozhatnánk még.- kezdtem bele enyhén érezve, hogy azért zavartan, nem határozottan mondom neki ezeket a szavakat.-Mármint úgy értem hogy nem csak, szóval nem csak tanulni, hanem így... csak úgy. Ajj, bocsi ez nekem eléggé feszélyezett téma, mert a szüleim szinte sohasem hagyták, hogy csak úgy barátkozzam bárkivelm de veled nagyon szeretnék és...- na már megint elszúrtam. Kedvem lett volna homlokon vágni magam. - Bocsi, nem akartalak ezzel lerohanni csak úgy. Nem tudom mi ütött belém, sajnálom néha egyszerűen túllépek egy határon, ha kíváncsiságról, vagy éppen ilyen dolgokról van szó. Tényleg sajnálom Noel- néztem rá próbálva szemkontaktust létesíteni vele. Nem akartam letámadni ezzel, mert ha nem akar akkor nem kell, csak jólesne nem csak tanulás miatt összefutnom vele. De persze ez annyira új volt nekem, mármint az, hogy csakúgy a hecc, vagy a kedv miatt összefussak másokkal. Mert ez a találkozás vele véletlen volt, de mi van ha csak úgy összefutunk és szórakozunk. Az teljesen más, mint leülni és könyveket olvasgatni, vagy tanulni belőlük...
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. október 15. 12:36 | Link

Cat
(Aki feleslegesen van zavarban...)


Alig helyeztem magam kényelembe a puffok közé süppedve, máris kedvemre való válasszal kecsegtetett a leányzó. Na, jó! Igazából feltett szándékom volt elbűvölni sütési tehetségemmel, és szerencsére járt is a megérdemelt kacsintás. Büszkén húztam ki magam, már amennyire a ülőhelyzetem megengedte. Túl sokáig nem lazulhattam, hiszen miután kifejtette, hogy hasonló dolgokat szeret, mint például én, hirtelen belecsapott a lecsóba. Valaki, akit kinéztem a suliból, vagy blablabla? A kérdés második felére már nem is volt kapacitásom koncentrálni. Magamban azonnal felküldtem egy hálát az égbe, hogy csak egy "szimpla" faházban üldögélünk, és nem a korábbi helyiségben, ahol valószínűleg ezen a ponton fúrtam volna a fejem vállalhatlanul sok párna közé.
- Hát. Izé! - próbáltam időt nyerni - Egészen a mai napig két típusú hölgyeménnyel sikerült összefutnom a Mágustanoda falain belül: vannak a mutatós lányok, akik úgy nyerítenek, mint egy ló, ha megeresztek egy poént feléjük, de igazából nem is értik a viccet, és vannak a kedves, aranyos, okos lányok, akiből eddig csak olyat láttam, akiknek legalább két orruk volt, és egy szemöldökük... Ha ESETLEG találkozoknék olyannal, aki csinos is, és nagyon szimpatikus, akkor bizton elhoznám a Faházba dumálgatni...
Tekintve, hogy a mondatom eleje óta lesütött fejjel kapirgáltam a házikó padlózatán, fogalmam sem volt róla, hogy Cat arcán miféle reakció tükröződhet. Vissza szerettem volna kérdezni, de egy szimpla "És neked?" ügyefogyottan hangzott volna. Miközben azon gondokoztam, hogy hogyan puhatolózzak kreatívabban, felvetette a javaslatot, hogy találkozzunk máskor is. Ekkor váltott béna arckifejezésem halványan önelégült vigyorba. Nem mertem nagyon szabadjára ereszteni elégedett mosolyomat, már csak azért sem, mert a monológja a szokásos magyarázkodásba csapott át, ami szerintem irtó aranyos, azonban azt véletlenül sem akartam, hogy azt higgye, őt nevetem ki.
- Nehogy sajnáld! Nem léptél túl határokat. De nem bánnám, ha megtennéd! - kacsintottam, amit bíztatásnak szántam, de a folyamat közben rájöttem, hogy elég perverzül nézhetett ki, úgyhogy gyorsan ismét elkaptam a pillantásom.
- Mindenképpen találkozzunk így, úgy, csak úgy!
Azután rájöttem, hogy mivel tudnám tompítani zavarának élét, úgyhogy kedvesen hozzátettem:
- Egyébként is! Egyelőre, a húgomon kívül, te vagy az egyetlen emberke, akivel több szót váltottam azon kívül, hogy "Szia, milyen óránk lesz?". Szívesen bandázok veled!
Eközben előkaptam pálcámat, ami eddig ügyetlenül lógott ki melegítőm zsebéből, és már égettem is a mellettem lévő fa oszlopba egy C-betűt.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 16:18 | Link

Noel Drága!  Cheesy
avagy az a fiú, aki lehet, hogy elcsavarja a fejecskémet...  Rolleyes  Cheesy


Na persze sikerült rátérnem egy olyan témára ami érdekelt, és bár kissé zavarban voltam, sőt mondhatni nagyon, attól még érdeklődve figyeltem Noelt aki mesélni kezdett. Persze az elején próbált időt nyerni, ami nem volt meglepő, de azért elmondta, hogy mit gondol, illetve azt, hogy ha találna egy olyan lányt akit megkedvel elhozná ide. Na emiatt rögtön lesütöttem a szemem és ha lehet kissé el is pirultam, ami nem éppen az ide vezető séta miatt történt.
- Hát, ez... nagyon aranyos tőled. Mármint, engem is idehoztál és...- próbáltam kinyögni valamit ami normálisan hangzik. Felpillantottam rá, majd újra a kezeim kezdtem fixírozni. Mivel ő sem nézett rám, így egyikünk sem láthatta azt, hogy nem nézünk a másikra ami, ha lett volna itt még valaki, annak a számára szórakoztató lett volna. Persze elszégyelltem magam a kérdés miatt, aonban ő olyat mondott amin elnevettem magam.
-Jaj Noel, te annyira vicces vagy néha! Jó, tudom, hogy biztatásnak szántad és imádlak is érte!- mosolyogtam rá, már nem sajnálva, hiszen azt mondta nyugodtan lépjem túl a határokat. Ez azért kissé másképp hangzott mint egy biztatás, de nem zavart különösebben. Annak is örültem, hogy úgy gondolja találkozhatunk még.
- Szuper, ez.. tényleg remek!- mondtam boldogan felpillantva az arcára. - Nagyon örülök neki, mert szeretnék veled többet lógni, mivel kedvellek és tudod te vagy az egyetlen fiú aki eddig szóba állt velem. Jó, mondjuk nem az ő hibájuk.-töprengtem el ezen,majd egy apró fejbiccentéssel igazat is adtam magamnak. Velem van a baj mert én vagyok az, aki annyira nagyon szóba akar állni mindenkivel.
- Ez komoly?-kérdeztem rá arra, hogy a húgán kívül csak velem beszélgetett.- Én a féltestvéremmel szoktam még szót váltani. Habár, általában nem ér rám, mert mindig felfedez, vagy a saját Maine Coon macskáját kergeti. Na nem mintha nekem ezt nem kellene csinálnom- nevettem fel. Észrevettem hogy előszedte a pálcáját, majd egy C betűt égetett vele a fába. Kíváncsian néztem, hogy ír-e még oda valamit, vagy nem.
- Hát tudod, ha én is ilyen merészen használnám a pálcámat mint te akkor már profi lennék, legalább annyira mint te- kuncogtam, majd előszedtem a saját pálcám.
- Mióta itt vagyok maximum órán merészeltem használni, pedig itt tudtommal lehet. Csak félek, hogy nem sikerül amit akarok és leégetem magam miatta- néztem rá, majd az oszlopra. - Gondolj bele mi lenne, ha mondjuk virág nőne ki belőle, vagy mondjuk papírrá változna!-mondtam vidám éllel a hangomban. - Egyszer például sikerült is elrontanom egy varázsigét... na hogy abból mekkora probléma lett-emlékeztem vissza arra, mi volt amikor utoljára elrontottam az egyik igét. Azóta kétszer meggondoltam, hogy mikor varázsoljak és mikor nem.
- Te neked volt már olyan, hogy nem sikerült?-kérdeztem a pálcám visszasüllyesztve a helyére aztán újra rá szentelve minden figyelmemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. november 7. 14:40 | Link

Cat

akinek szándékozom elcsavarni a gondolkodóját  Rolleyes


Úgy tűnt, jobb lábbal keltem. Bele kéne írni a Nagy Babona Könyvbe, hogy "Bagoly - ha egy bagollyal a hajában ébred, szerencsés napra számíthat!". Cat abszolúte lazán vette a bénázásomat, és bár nem láthattam a fejébe, éreztem, hogy mindent úgy ért, ahogy én szeretném, hogy értse, de mégsem dörgöli szándékosan a szeplős orrom alá, hogy milyen bénán udvarolok. Hálás voltam, amiért nem hoz zavarba egyetlen jólirányzott kiröhögéssel. A séróm színéhez a legkevésbé passzolna az eseményt követő arcszín.
Arról mesélt, hogy hogyan szokott félresiklani egy-egy varázslata, amit én kedvesen mosolyogva hallgattam, miközben egymás után égettem a betűket a fába: C A T . Úgy helyezkedtem, hogy ne lásson rá egyből az irományomra, majd csak a végén. A betűk után egy kissé szerencsétlenül sikerült, egyvonalas cica-fejet is biggyesztettem a felületre. Kész! Próbáltam a diadalittas vigyoromat, egy lazázó arckifejezésre cserélni, úgy fordultam felé, feltárva az elkészült művet. "Minthamisemtörténtvolna" című tekintetemmel kezdtem a mondandómba, de persze majd' meghaltam, hogy lássam első reakcióját:
- Egyszer megnézném egy ilyen elrontott varázslatodat! Miután halkan kirhögnélek, megvígasztalnálak, talán még mindig kicsit nevetve, aztán megpróbálnánk közösen helyrehozni a kárt.
A pálcámat kezdtem szugerálni, hogy előhívjam hasonló emlékeimet.
- Én általában csak órán bénázok. Tudod, ez amolyan Murphy. De ez nem csak a konkrét varázslásra vonatkozik. Egyszer bájitaltanon 2 és fél óráig kotyvasztottam, kavargattam, kevergettem és fortyogtattam egy főzetet, amiről a végén kiderült, hogy egy gyenge tea lett belőle. Eközben persze végig minimum Pitonnak képzeltem magam, hogy "na, majd most előállítok egy Szerencselét"...
Beszélgetésünk közben rádöbbentem, hogy az új hobbim, hogy ezt a lájt kacagásra bírjam.
- Mondd csak, Cat! Nem vagy éhes?
Utoljára módosította:Noel Greenwood, 2014. november 7. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 20:52 | Link


Jaj a fejecskémnek! Cheesy


Szórakozottan néztem Noelt, aki nagyon elgondolkodva készítette a művét én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon mi kerül a fába. Mivel nem volt jobb ötletem és nem hagyta, hogy lessek ezért arról meséltem neki, hogy mennyire elszúrnám, ha ilyennel próbálkoznék... Ebben abszólút biztos voltam, hogy ha én csinálnék ilyet akkor ez az egész már lángolna, mi meg menekülnénk mintha az életünk múlna rajta, ami valljuk be ebben a helyzetben igen is azon múlna. Noel végül szabad rálátást biztosított a művére, én pedig a szó eléggé szoros értelmében a nyakába ugrottan. Valahogy engem nagyon könnyű volt meglepni, vagy ha pontosabban akarom mondani elbűvölni, pláne az ilyen dolgokkal, de legyen arra írva, hogy éppenséggel nem nagyon barátkoztam azelőtt sok velem egykorú gyerekkel és ez amit csinált azért eléggé lenyűgözött engem.
- Te jó ég Noel! Ez mesés! - mondtam meghatottan ölelve a fiút. - Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd ráeszméltem, hogy ez így eléggé meglepő lehetett a számára, némileg elpirulva húzódtam vissza és egy kissé a hajam mögé rejtettem az arcom zavaromban. Persze amit mondott arra odafigyeltem, de valahogy az a pír csak nem akart eltűnni. Megpróbálkoztam a lehetetlennel, azaz azzal, hogy rápillantottam és próbáltam nem figyelembe venni, az előbb történteket és inkább arra válaszoltam amit mondott.
- Majd lesz rá lehetőséged, gondolom egy órán biztosan össze fogunk futni. De amúgy kedves tőled, hogy megvigasztalnál, mert ha mások előtt csinálom teljesen kikészülök tőle... - feleltem őszintén és rámosolyogtam, mert elmesélte, hogy ő pedig pont órán bénázik.
- Jaj! Abban, ha szeretnéd segítek neked, eddig a bájitalokkal még nem volt bajom! - nevettem fel és barátságosan vállba bokszoltam, majd rámosolyogtam hálásan, mert sejtettem, hogy azért mondta el, mert azt akarta, hogy felviduljak, ami nagyon édes dolog volt tőle. - Habár a szerencselét nem próbáltam még csak úgy előállítani, de amíg nem voltunk abban a szobában addig azon voltam, hogy mondjuk egy Veritaserum nem lenne rossz.. most már inkább nem szeretnék... - mondtam vágva egy grimaszt. - Még jó, hogy veled futottam össze! - néztem a szemébe. - Habár az egy elég vicces találkozó volt, de legalább nem felejtjük el! - tettem hozzá és meglepetten néztem őt, amikor megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Elgondolkodva néztem rá, de a szavak helyett a drága pocakom adta a tudtomra épp most, hogy elfelejtkeztem az evésről. Na szuper! Most még jobba zavarba jöttem, így csak egy bólintásra futotta, és arra, hogy eltakarjam előle a arcom. Valószínűleg most ki fog nevetni, de e azért egy elég kínos pillanat volt!
- A konyhára szeretnél menni? Úgy tudom remek ételeket adnak ott, ha betévedsz oda! - kissé hadarva nyögtem ki ezeket a szavakat, mert eléggé avart, hogy pont most kellett korognia a gyomromnak. Buta, buta korgó pocak!
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. november 11. 12:21 | Link

egyetlen Cat

akivel még enni is együtt szeretnék


Olyan finom illata volt! Amikor megölelt mélyen szippantottam magamba könnyed parfümjének hullámait. Imádtam a helyzetet! Viszont megint eszembejutott, hogy én milyen lepukkant vagyok ehhez a lányhoz! Zavartan csusszant ki az ölelésből. Tudtam jól, hogy mit érez. Ilyen kevés együtt töltött idő után is sikerült kiismernem annyira, hogy tisztában legyek azzal, hogy pont olyan mint én. Egy ösztönös lépés előre, egy gyors, szégyenlős ugrás hátra. Szerencsére még így is határozottan haladtunk előre az ismerkedés szimpatikus útján.
Már a bájitaltanról beszélt, piruló arcát a haja mögé rejtve, amikor én még mindig az ölelésén ábrándoztam. Kora reggel még fogalmam sem volt, hogy efféle események és érzések határozzák majd meg a napomat. És éltem a gyanúperrel, hogy nem is csak ezt a napomat, hanem a következő időszakot.
Fantáziálásomnak a tudatalattimba bevillanó kajahalom vetett véget. Éhség! Fajunk hím egyedeinél ilyen egyszerű formában érkeznek a túléléshez szükséges információk. Azonnal vettem a jelet, és döntöttem a továbbiakról. Kajára van szükségem. Viszont abban egy percig sem kételkedtem, hogy enni Cat-tel fogok menni vagy sehogy. Ez utóbbi lehetőség magában foglalta, hogy valószínűleg itt, a faházban fogok végelgyengülni, ígyhát megkezdtem a lány evés felé történő terelését.
Miután feltettem neki a kérdést, a hasa egy igen bájosat kordult. Lányos haskorgás! Zseniális! A vigyor azonnal kiült az arcomra, de igyekeztem nem szabadjára engedni ezt a gesztust, nehogy magára vegye. Amíg nem ismeri ki 100%-osan a hülyülő énemet, véletlenül sem szeretném, hogy félreértsen.
-Ühüm, a konyha kitűnő ötlet! Mondjuk nekem mindegy, honnan szerzünk élelmet... Viszont szeretném előtte kicsit ráncbaszedni magam, ha nem bánod! Úgy nézek ki, mint akit megrágott, és kiköpött egy medve. Szóval csak felkapnám az ebédelős frakkomat és cilinderemet, mielőtt elviszlek a konyhára vacsorázni, mit szólsz? - csillogtattam a szemem huncutul.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 11. 21:19 | Link


Mert olyan ari vagy Cheesy

Az a kínos pillanat koronázta meg az egész napomat. Egyszerűen miért nem jutott az eszembe, hogy ne reggeli nélkül induljak el. Na persze ez semmit sem jelentett, sőt  nálam még kevesebbet, mert ha nem jut eszembe akkor addig nem eszek, amíg nem figyelmeztet rá a kedves szervezetem, hogy szüksége lenne némi tápanyagbevitelre. Szerencsémre nem nevetett ki és ki sem cikizett azért, mert ez történt amiért hálás voltam neki. Feldobtam a konyha ötletét, hiszen ott tényleg lehet enni. Persze a drága kitalálta, hogy rendbe szedi magát amin mosolyogtam.
- Oké, akkor szedjünk téged rendbe egy kicsit, mit szólsz? Habár nekem tetszik! - jelentettem ki, majd vidáman keltem fel a kényelmes helyemről és újra rápillantottam a Catra amit odaírt, majd Noelre vissza aztán odamentem hozzá és megigazítottam a haját, nagyjából, hogy ne nézze ki úgy, mit egy bagolyfészek.
- Tessék ezzel megvolnánk! - mondtam vidáman, majd elindultam lefelé. - Ha leesnék elkísérsz a gyengélkedőre ugye? - kérdeztem felnevetve és lemásztam a létrán, vagy mi volt az. Minden egyes fokot megterveztem, mert féltem, hogy leesek és akkor tényleg ott fogunk kikötni, nagy szerencsémre. Leérve felnéztem, hogy jön-e Noel, majd felkiáltottam neki.
- Verseny a bejáratig! - kiáltottam lelkesen és elrajtoltam. Lehet, hogy nekem volt előnyöm, de neki persze könnyebb lesz beérni, mert én annyira tökéletesen nem tudom az utat kifelé. Végeredményképp nem volt nehéz odajutnom, mert megjegyeztem nagyjából az utat vissza, így viszonylag hamar, viszont kifulladva értem oda és elsőként.
- Ez az! - leheltem lelkesen és leültem megvárva míg Noel drága odaér hozzám. Akkor rávigyorogtam és büszke voltam magamra, mert sikerült felfutnom idáig és nem előzött be.
- Ez jó volt! - mondtam még egy kissé szapora lélegzetvétel kíséretében. - Viszont, éhesebb lettem tőle. Be tudnék kapni egy egész farkasfalkát! - nevettem el magam és a fiút néztem. Hamar megkedveltük egymást és már most a legjobb barátomként néztem rá, hiszen kiérdemelte ezt a címet.
- Na mond csak, te tudod merre van a konyha? - kérdeztem, majd ha választ kaptam rá követtem a fiút oda ahova indul. Az se zavart volna, ha nem tudja, mert vele szívesen bolyongtam volna a tanoda falai közt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék