36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 26. 22:24 | Link

Zsolt
Öltözet

Elég késő van, mégsem tudok elaludni. Szobatársaim már mind horkoltak, odakint viszont még szűrődött be fény, tehát lehetetlen, hogy az egész kastély már alussza az igazak álmát. Pár percig még forgolódtam, majd felültem az ágyban és körbenéztem. Nem szoktam nagyon szabályokat szegni, de egyszerűen nem bírtam magammal. Halkan kikászálódtam az ágyamból, felkaptam pár ruhát, majd gyorsan magamra kaptam. Mielőtt kiléptem volna a szobából, hajamat még megigazítottam. Magamon az a legfontosabb. Tulajdonképpen elég kevés dolgot szeretek saját magamon, de a hajamat azt egyszerűen imádom. Mikor végeztem, olyan csendben amennyire csak tudtam, elhagytam a szobát, majd a Rellon körletet. Kezdtem magamat úgy érezni mint egy nyomozó, aki bujkálva ugyan, de célt akar érni. Én is így haladtam egyre inkább a kastély bejárata felé, majd mikor odaértem, kinyitottam és kislisszantam rajta. Odahaza ha esténként nem tudtam aludni, mindig az udvaron sétálgattam. Szerettem nézni a csillagokat, és a levegő ilyenkor a legjobb. Sétálgatni kezdtem, karba tett kézzel. Néha-néha belerúgtam az épp előttem ólálkodó kövekbe, folyamatosan a földet bámultam, míg nem rá kellett jönnöm, hogy eltévedtem. Egy erdő közepén álltam, az éjszaka közepén és fogalmam sem volt merre tovább. Pár lépést tettem előre, mikor egy hatalmas fával találtam szembe magamat, amelynek a tetején egy aranyos kis faház ácsorgott, innen látva, teljesen üresen. Körbenéztem, nincs-e senki a közelembe, majd a lépcsőn lassan felmásztam. Vettem egy mély levegőt mielőtt benyitottam volna, majd mikor belöktem az ajtót, kellemesen csalódtam. Első látásra azt hittem idebent is olyan rossz állapotú ez a hely, mint kívülről. Viszont nem így történt. Fotelek fogadtak, és minden rendezettnek tűnt. Tetszett. Körbesétáltam, mindent megnéztem alaposan, amennyire csak lehetett, majd belehuppantam az egyik fotelbe. Olyan nyugodt volt itt minden, most már csak abban reménykedtem, hogy nem fogok lebukni. Bár, ha jobban belegondolunk...Ki a fene találna meg engem idefent? Még az is lehet, hogy itt éjszakázom, reggel pedig visszasétálok a kastélyba. Szerintem senkinek sem tűnne fel, hogy kihagytam egy egész éjszakát. Beismerem, itt még jobb is, mint a szobámba. Hátradőltem, a plafont kezdtem el bámulni. Még az is tetszett. Hihetetlen, hogy eddig fel se tűnt, hogy létezik ez a hely...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 11:42 | Link

Keiko

Akárhogy is próbálok tervet kieszelni afelől, hogy hogy tudnék megszökni, mindig csődöt mondok. Egyszerűen nem tudom, hogy hogy kéne innen kiszöknöm. Minden este perfektusok őrzik az iskolát, így lehetetlen lenne a kiosonás. És, ugye a vonatok se járkálnak egyik pillanatról a másikra. Szóval, feltételezzük, hogy nappal kimennék, nem biztos, hogy jönne járat, melyre felülve biztosan hazajutnék. Vagyis, nem haza, hanem egy ismerősömhöz, aki képes rábeszélni az őseit, hogy pár napig meghúzzam magam náluk. De, ugye mindenki tudja, hogy ilyenkor a pár napból, jó eseteben egy hét, vagy, akár egy hónap is lehet. Mert ugye, hogyha képes lennék kiosonni, nem az lenne a legelső feladatom, hogy hazamegyek, és körbeugrálom a szüleimet, hogy lássák, már megint megszöktem. És, fogalmam sincs, hogy mennyi időm belül vennék észre, hogy hiányzok az étkezésekről, tanítási órákról, na meg amúgy is, a szobából. Itt szerintem sokkal inkább odafigyelnek a diákokra, mint azt Londonban tették. Ott, szinte gyerekjáték volt a kimenetel, és, ahogy már mondtam, egy hónapon belül küldték a levelet, hogy nem tartózkodok az iskola területén. Micsoda észrevétel, ugye? Hát, szerintem itt pár napra rá már folyna a "körözés" utánam, és, hogyha megtalálnának, az se biztos, hogy képesek lennének visszavenni. Sokkal inkább tartom ésszerű megoldásnak azt, hogy szó nélkül csapnának ki, én pedig mehetnék Isten hírével. És, anyámék már biztos nem fáradoznának azzal, hogy elvisznek egy újabb iskolába felvételiztetni, hiszen mért tennék? Nagyon jól tudják, hogy képes lennék még a börtönből is kiszökni, feltéve, hogyha oda kerülnék. Szerintük már nem kell hozzá sok, hogy ott végezzem, na de, azért nem vagyok annyira rossz előéletű, hogy oda kéne jutnom. Jó, voltak konfliktusaim nem is egyszer, de egyik se vont maga után hasonló következményt, mint a börtön. Simán hazaengedtek, persze anyámék jóvoltából... talán, ezek után kezet kéne csókolnom nekik minden egyes alkalommal? Lehet, hogy ők erre számítottak, de én csak elintéztem egy sima "kösz"-el, és mentem a dolgomra. Hát, hogyha kénytelenek engem is emberszámba venni, akkor ne várják el tőlem, hogy én szorgos kisbocsként fogok utánuk járkálni. Hmm... jó vicc. És, a szeretetüket ők is csak úgy tudják kinyilvánítani, hogy ordítanak, mint a fába szorult féreg, és minden előjel nélkül bevágnak egy iskolába. Jó, mi? Tudom, sok varázsló tanonc örülne neki, hogyha ilyen neves iskolába járhatna, ami nekem is megadatott. De, én ezt kicsit se így fogom fel. Nekem ez -hogyha már eddig erről beszéltünk-, maga a börtön. Csak egy adott pontig mehetsz el, szinte csak akkor ehetsz, amikor az meg van határozva, akkor még aludni, amikor a takarodó van, utána már nem mehetsz ki, és a többi, és a többi... Na de, hogyha már a kimenetelről van szó, akkor ismét bevetem magam a sulit megkörnyékező helyszínek világába. Sok van még közülük, amiket nem sikerült megismernem, így tökéletes az idő arra, hogy ezt megtegyem. Felöltöm magamra a jól megszokott, fekete ruházatomat, majd nagy lendülettel hagyom el a szobát, és az épületet. Fogalmam sincs, hogy merre menjek, így inkább az érzékeimre hagyatkozok. Menet közben többször hátrafordulok leellenőrözni, hogy milyen messze vagyok az iskolától. És, akkor tűnik már igazán távolinak a hely, amikor a fák kitakarják a rálátást. Így, megrántva a vállamat fordulok előre, és, mondhatni az erdő legnagyobb fájába botlok. Zsebre vágom a kezem, miközben végigpillantok rajta, de a tekintetem megakad egy felfelé vezető létra féleségen. Nem is kell ennél több, rögtön odamegyek, majd felmászva azon egy rozoga faházban találom magam. Hát, nem számítottam a mai nap ilyen helyszínre, de, hogyha már itt vagyok, csak nem fordulhatok vissza...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Geiring Eleonóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 13:21 | Link

Mary

Megérkeztem utáni második reggelen, aszalt szilvának éreztem magam. Borzasztó volt az ébredés. Úgy döntöttem, hogy délután olvasok. Néztem az iskola történetéről, és helyeiről szóló könyvet, és a "A faház" nevű résznél egy festmény volt betéve. Nagyon tetszett a hely. Azon gondolkoztam, hogy meg kéne nézni a faházat.Így elindultam a ház felé kíváncsiságból, mert sokat hallottam és olvastam róla. Mikor odaértem körülnéztem a faház belsejébe is próbáltam bejutni, de nem jött össze. Valamiért egy ismerős arcot láttam a fa mögött. Egy tőlem kicsit idősebnek tűnő lány merült el gondolataiba.
-Szia!Geiring Eleonóra vagyok!Hogy hívnak?- kérdeztem tőle barátságosan. Talán egy kicsit meglepődött. Letette a könyvet majd bemutatkozott.
Utoljára módosította:Geiring Eleonóra, 2013. szeptember 1. 13:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. szeptember 23. 22:10 | Link

Vörös szerelem

Ilyen ez a szerelem: mint amikor a villám belecsap a fába, a végén meg egy marék hamu marad belőle, semmi más. De azért a lángolás része egészen kellemes. Kellemes? Nem ez a legmegfelelőbb szó rá. Vigyora körbeéri a fejét, és úgy érzi, övé a világ, ahányszor csak Nathaniel rámosolyog, megszólal vagy hozzáér. Például mikor a srác kedvesen végigsimít az arcán; még a lélegzete is elakad. Úúú, úúú, most jön a filmekben látott lábfellibbenős csók, ugye? Jajj, hiszen megfogadta, hogy soha többet nem fog senkit megcsókolni, miután Zsolti fiú olyan csúnyán letámadta, de most mégis… mintha egy vödör vizet loccsantanának a nyakába, mikor Nath végül semmi egyebet nem tesz, csak néz. Egy villanásnyi csalódottság után azonban újra kivirul.
-Valamit csak kitalálunk – neki tökéletesen mindegy, mi lesz a program, ha Nathaniel azt szeretné, felőle még fát is vághatnak, vagy kitatarozhatják a kunyhót. Addig nem számít semmi, amíg a srác nem akar lelépni mellőle, bár ez elég esélytelennek tűnik, tekintve, hogy el sem engedik egymás kezét, mintha attól minimum összedőlne a világ.
-Nézd! Ott a faház! – miután végre elérték az erdőt, szép lassan feltűnik orruk előtt az úti cél. Hölgyünk kisebb örömsikkantás közepette engedi el szívszerelme kezét, és befarol elé, megállítva ezzel őt. Vagy Nathaniel szimplán elgázolja, bár az nagy melóval járna, hiszen kiásni egy gödröt, majd Leonie-t belepni földdel…
-Versenyezzünk! – pattogja körbe a fiúcskát. – Aki előbb odaér, aaaaz nyer! – az teljesen mindegy, hogy mit, de a kis törpének szüksége van némi mozgásra ahhoz, hogy ne őrüljön meg itt helyben. Eddig sem hiányzott belőle az energia, de jelenleg a szerelemtől kezdenek kiakadni a mutatók.
-Háromra indulunk, jó? – kérdi vihogva. – Eeeegy… - és már szalad is, hátha némi csalással előnyt szerez a sráccal szemben. Nyilvánvaló, hogy Nath könnyedén utolérheti, ha akarja, pedig tényleg úgy rohan, mintha a halál vakondot lóbálna mögötte, s közben még visít is. A fékezés kicsit nehezebben megy, szinte visszapattan a fa törzséről, és vihorászva kiterül a földön.
-Nyerteeem! - jelenti be levegőért kapkodva, bár lényegében fogalma sincs róla, hogy ez így van-e, mert inkább azzal foglalkozott, hogy ne taknyoljon el útközben. Miután végre nem úgy érzi, hogy menten beszakad a tüdeje, felül, és rajongása tárgya felé pillog.
-Ugye nyertem? - kérdezi vigyorogva. Igaz, csillogó tekintete nem csak a győzelemnek szól, hanem az ismételt felfedezésnek, hogy ez az úriember egyszerűen gyönyörűséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 28. 20:11 | Link

A. N. W.


Sose bírtam igazán a tanév kezdést. Idegesítően feszítő felsőbb évesek, szuper hiperaktív gólyák, megvadult szellemek, és a fejem szétszakad. Ezért is vagyok  ingerültebb a kelletnél, épp annyira, hogy lelkiismeret furdalás nélkül küldjem el a rajtam csüngő gólyát melegebb éghajlatra. Esetleg... várja meg, míg "Terézanyu" felirat díszeleg rajtam. Persze Manda más, szerintem kettőnk közül ő örökölt több türelmet, ami nem feltétlenül rossz, mellém kell is, mert én a hangulatingadozásokat kaptam. Bár szavam nem lehet, mióta visszakerültem húgom közelébe, kiegyensúlyozott vagyok, már-már olyannyira, hogy kedvem támad átdekorálni a szobám a feng shui elvei szerint. Na jó, ez poén volt, mert a hely így is tökéletes, na meg felesleges is lenne, lévén az éjszakáim többségét valahol máshol töltöm. Itt nem kell feltétlenül rosszra gondolni...
Nyugodtan sétálok a birtokon, küzdve a fejfájással, és elküldeni a kastélyban lévőket a francba, maiért ilyen kínnak tesznek ki. Sose mondtam, hogy nem vagyok egoista, vagyis.. ezt én egészséges önbizalomnak neveznem, végtére is, nincs okom panaszra, már-már a tökéletesség határát súrolom, már ami a külsőmet illeti, és igen, nem félek ezt kihasználni.
Az sem érdekel túlzottan, hogy ilyenkor mindenki a Nagyterembe özönlik, majd eszek később, mert a takarodóra is nagy ívből teszek. Egy faházra találok, amit szerintem itt létem alatt, még nem láttam, így afelé veszem az irányt. Igen, furcsa lehet ez egy olyan lánytól, mint amilyen én vagyok. Az ember azt feltételezné, a fényűzéshez vagyok szokva, meg a kényelemhez, na meg, finnyás vagyok, holott ez nem igaz, ideig óráig tökéletes tudok idomulni a környezetemhez, aztán, ha megunom, megváltoztatom, mert igen, képes vagyok rá. Már elég évnyi tapasztalatom van mások manipulálásából, mondhatni az ütőkártyám,  viszont sose hagynám, hogy ezt bárki a fejemhez vágja, mások se cselekszenek másképp, a különbség csak annyi, hogy én tudatosan teszem.
Körbejárva a helyet, leülök a kanapéra, és fényt csiholva nézem meg a berendezést. Hála annak, hogy nonverb. varázsló vagyok, az ilyen apró dolgok igazán nem kerülnek nagy erőfeszítésbe.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2013. szeptember 28. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 3. 18:22 | Link

Riri<3


Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni.
Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni.

Énekelgetem magamban ezt a nótát, miközben rajzolom a zöld kígyót. Óvodában mindig az volt a bajuk a néniknek, hogy csak ezt az állatot vagyok képes lefirkantani. Nem tehetek róla, hogy ez megy a legjobban! A kis füzetecském tele van mindenféle kígyókkal: zölddel, sárgával, mintással, hosszúval, röviddel, vékonnyal, ducival, kinyújtott nyelvűvel, illedelmessel. Talán egy-kettőt neki adok valamelyik barátomnak, biztos tetszene nekik, legalábbis David azt mondta minden kis apróságnak örül, amit tőlem kap, úgyhogy mindennap megkeresem és adok neki egy puszit. Örülök, ha boldog és a puszimat nem sajnálom tőle. Ám az a baj, hogy csak puszóra van időnk, mindig sietnie kell. Hiszen elkezdődött számára a tanítás, így tanulnia kell. Bár ő nem az a fajta, aki tököl a magolással, de van neki más dolga is. Ilyenkor Ellt szoktam meglátogatni, aki, ugyanannyira elfoglalt, mint David, de ő mégis szakít rám időt. Ám mivel nem nagyon szeretnék az idegeire menni a napom 24 óráját nem töltöm vele. Elméletileg nekem is az előkészítőbe kéne járnom, de kiharcoltam István bácsinál, hogy erre az évre még hadd ne kelljen, szerencsére beleegyezett. Nem igazán szeretnék suliba járni, jobb nekem ha csak játszom. Biztos itt is béna lennék és csak rossz dogákat írnék. Vagyis, ami azt illeti... azt sem tudom, hogy itt miként mennek a dolgok. Talán ki kéne próbálni? Nem, nem, nem és nem! Jobb nekem így.
Mellesleg a faházban vagyok és a földön fekszem, olyan megnyugtató itt, csak kissé unalmas. Jöhetne valaki... Ezt a kígyót összefirkálom, majd felállok és járok egy kört, de nem lesz jobb. Sóhajtok egyet, majd ledobom magam a babzsákra, miközben abban reménykedek, hogy valaki idetéved, elvégre ismert a hely, nem igaz? Bele van pár gondolat vésve a fába, ez jelent valamit, csak sajnos nem tudom kiolvasni. Nyú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. október 20. 12:14 | Link

Ágoston;;


Nem érti, sőt nem tudja összerakni azt a sok információt, amikkel a napokban találkozott. Komolyan, rosszabb lesz ez a sok új dolog a felnövéssel kapcsolatban, mint az érzelmi kezelések tanulása. Ott is sok újjal került szembe, de azt legalább értette, mert a bácsi, akitől tanult, az szépen elmagyarázta neki mindet. Most meg tehetetlenül vesz egy mély levegőt, széttárja karjait, majd kifújja. A hatás kedvéért még a fejecskéjét is megrázza egy picit, megvan a tanácstalan kinézet, kellőképpen.
- Micsoda gondok!
Mosolyogva veszt tudomást a magában beszédről, majd a kastélyból kiérve a kellemes őszi időjárást szemléli, feltolja lecsúszott szemüvegét orra hegyéről, na, igen, ezt is hordja, bár általában csak olvasáshoz, majd békés hely után néz. A mai napra az egyik kedvencét, a Pán Pétert választotta, már sokszor olvasta, de nem tudja megunni. Sok mindent olvas, nem csak meséket, de most épp ezek a kedvencei. Miért is választotta ezt? Hű, ezt sokfelől lehetne indokolni, most éppen látott pár nagyot, akik seprűvel a kezükben vonultak a kviddicspálya felé, azon lehet repülni, Luca is szeretne a magasban szállni, de bénának tartja magát még hozzá, sok gyakorlásra fog szorulni, de nem lesz lusta. Meg ott van Ash is, ő kviddicsezik, és annyira ügyes! Lehet, majd kér tőle ebben tanácsot egyszer, ha ráveszi végre magát!
Könyvvel a hóna alatt ballag ki a kastély birtokáról. Nézelődik sokat, de azért van hely, amit már jól ismer, mert sétált arra, meg az út sem ismeretlen neki, erre felé mehet a játszótérre is, ahol a kedves és cuki eridonossal, Emilyvel szokott összefutni, meg az ennivaló kutyusával, Zoéval, még mindig kuncog, ha belegondol, hogy Zoé a nővére meg a kutyus is. Végül is, mind a ketten imádnivalóak, akkor miért ne? Mosolyogva baktat tovább egyenesen egy hatalmas fáig, valahol a falu környékén, mikor felnéz egy faházacskát lát.
- Tökéletes! – állapítja meg, majd a lépcsőt felkutatva indul neki a Faház rejtelmeinek, remélve, hogy itt nyugodt helyre lel az olvasáshoz. Elsőre ki sem szúr senkit így bemegy, hogy letelepedhessen egy sarokba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 13:57 | Link

Avery Lyall Grin


*Isobel elhatározta, hogy ma bizony nem_fog_órákra_menni. Különböző indokokat talált, mint például: ma csúcs idő van, inkább kinn kéne mászkálni, egyszerűen nincs kedvem beülni az órákra. És ha valamit Isobel eldönt, az úgy is lesz. Egészen kilenc óráig fetrengett az ágyában, élvezte, ahogy a napfény beszökött az ablakon és arcát simogatta. Hiányzik neki a nyár, az a kedvenc hónapja, olyankor sokat tud strandolni, de főként pasizni. Hiába no, az a kedvenc elfoglaltsága, a büdös életben nem fog Ő olvasni, vagy valamelyik hangszeren játszani, annál egyszerűbb dolgokba vágja a kis fejszéjét. Életében nem csinált értelmes dolgot, ezen nem szabad nevetni, mert valóban így van. Bulizott, bulizott és... jó, néha kicsit tanult, legalább egy E-t összetudott hozni. Sosem az okos kis agyáról volt híres.
Végül 9 után pár perccel a kisasszony kikászálódott az ágyából és elosont a konyhába, hogy igyon egy kis kávét. Imádta azt a fekete löttyöt, a koffein egész napos energiát nyújtott neki, amelyre Isobelnek mindig is szüksége volt. Egy nap kétszer is ivott, reggel és este, így megy ez kb. 3-4 éve nála. Eztán visszakúszott a szobájába, úgy, hogy senki ne vegye észre, nem akart büntetést kapni. Nagy nehezen, de sikerült kiválasztania tökéletes rucit. Egy fekete színű egybe ruhát öltött magára, amelynek a nyak része már fehérbe ment át, néhány flitter is csillogott rajta. Igazán tükrözi a leányzó stílusát. Haját - mint mindig - begöndörítette, majd lazán, de mégis elegánsan felkontyolta. Most kivételesen kevés smink került arcára, ezzel nem volt kedve húzni az időt. Egy fekete és fehér karkötővel egészítette ki az öltözetét. Körmére sötét színű körömlakk került, miután az megszáradt, lábára fehér magassarkút húzott, ami egy csöppet ízléstelen volt. Belenézett a tükörbe és megállapította, hogy ma is csodaszépen fest. Valóban.
Elindult. Pont tökéletesen időzített, egy árva lélek sincs a folyosókon, mivel mindenhol óra van. Ruháját megigazítja, mert észrevett, hogy kicsit meggyűrődött. Lábait gyorsan szedi, azért kicsit tart attól, hogy egy tanár egyszer csak kivágja az ajtót és akkor bumm... a terve füstbe megy. Igen! Sikerül kiállnia a próbát, kijut a kastélyból! Yes! Immáron a az erdő mélye felé közelít, azért nincsenek öngyilkos hajlamai nem lép be az erdő sűrűjébe. Sőt... nem is attól tart, hogy egy fenevad rátámad, inkább a kis magassarkúját sajnálja, ott könnyen tönkremehet. Ezért esik a döntése a Faházra. Nehezen, de felküzdi magát a lépcsőn, ezt a cipellőt nem ide találták ki. Amint felér megáll egy helyben és körbenéz, tetszik neki a hely, itt jót lehetne... khm... aludni.*

ruha
haj
cipő
Utoljára módosította:Isobel Naomi Cox, 2013. október 23. 14:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Shania Nayar
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 194
Írta: 2013. november 9. 18:47 | Link

Kertesi Hanga Ivett

Felhúzott szemöldökkel méregette a kissé düledező építményt - nem volt benne biztos, hogy nem-e roskad össze alatta, ha megkísérli a bejutást, de egy vállvonás kíséretében félretette aggályait, elvégre boszorka vagy mi a fene, valamit csak tud kezdeni a helyzettel, ha az előáll.
A lépcsők helyett azonban a fatörzset választotta létrául, ráfért a testmozgás, ugyanis a suliban csak kviddicsezni lehetett, semmi értelmes sport nem volt opció, úgyhogy ha az ember lánya nem talált ki magának elfoglaltságot, akkor igen könnyen eltunyulhatott. Nem mintha egyébként bármi tömegsportot bevállalt volna magának - sosem volt az a típus, aki csapatban jól működött, mindig is inkább a magányos farkas kategóriát bővítette. Így legalább csak magát hibáztathatta, ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna, és nem kellett számba vennie az emberi hülyeséget és inkompetenciát.
Könnyen megtalálta a megfelelő fogást az ágak között, de vigyázva lépett, hogy ne okozzon sérülést a növényben, így nem haladt túl gyorsan, de nem is sietett sehová. Lényegében egyáltalán nem volt dolga, főleg szombat esténként nem, és egyébként se venné észre senki, ha esetleg eltűnik néhány napra - amit gyakran meg is tett, mindenféle különösebb ok nélkül, inkább csak azért, mert adott volt a lehetőség, no meg mert zavarta a bezártság és a semmittevés az eddigi életvitele után.
Kicsit kifulladva érkezett meg a faházba, miután megtette antréját az ablakon keresztül, amelyet bár nem talált nyitva, egy jól irányzott rúgással orvosolta a problémát mindenféle fennakadás nélkül.
A berendezés láttán elhúzta a száját, kissé fintorogva méregetve az otthagyott hálózsákokat és babzsákokat, amelyekre esze ágában sem volt leülni, vagy lefeküdni - na vajon mi történhetett rajtuk a csillagfényes nyári éjszakákon a sok hormontúltengéses tinédzser között -, inkább a véseteket kezdte szemlélni, melyek közül a "Pityu, légy az enyém!" még igencsak szolidnak és decensnek számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 18:45 | Link

Bakay Blanka

Sóhajtva összehúzom magamon vastag bőrkabátom. Körülnézek, miközben a levegő, mint lágy füst, jelenik meg előttem, majd eloszlik, mintha ott sem lett volna. Persze ez a jelenet meg-megismétlődik, amikor újra kifújom. Egyedül vagyok, nincs körülöttem senki sem. Jobb is így. Nem igazán érzem jól magam társaságban, főleg nem abban, ami nagy. Lassan zsebembe süllyesztem kezeimet, miközben indulok. Az avar megropog súlyom alatt, néha egy ág reccsen. Csak pár napja vagyok itt és azt hiszem, eltévedtem. Egy erdőben ez nem szerencsés, viszont élvezem, ha a természetben lehetek és ez az egyetlen társaság.
Hamarosan egy korhadt fába botlom. Felpillantok rá, majd az előttem álló lépcsőszerűségre. Még egyszer feltekintek, ezután elindulok. Egyelőre mindegynek tartom, hova vezet, vagy mi történik velem, csupán az a lényeg, hogy a szomorúság, amit a szívemben érzek, csillapodjon. Valami nagyon szúrja, és az idő múlásával - a mostanira, percekre, órákra értve, nem úgy a múlttól kezdve - egyre fokozódik. Már fáj, de nem ejtek kósza könnyeket. Nem engedhetem meg magamnak, ahogy azt sem, hogy más szomorúnak lásson, ha erre jár.
- Járna erre bárki is? - teszem fel hangosan a kérdést, tudván, hogy csak a madarak éneke lesz rá válaszom.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 25. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 20:35 | Link

Zora

 - Nem hiszem el, hogy soha nem jártál még itt.
Hitetlenkedve nevet fel, miközben körbejárja Zorát, majd mikor mellé ér a legnagyobb természetességgel fogja meg a kezét. Épp a faház felé sétálnak, nagy nyugalomban. Ráérnek, neki legalábbis nem kell sehová sem sietnie, úgy döntött, hogy a Navinesre szánja a ma délutánját.
Reggel korán kelt, még a nap sem volt fent, amikor elment futni, de most sokkal nagyobb távot tett meg, mint általában szokott, így elszámította az időt és lassan dél volt, mire visszaért. Gyorsan lement a konyhába, hogy szerezzen magának valami kaját. Teljesen fel volt dobódva. Rájött, hogy hiányzott neki a mozgás az életéből és mióta reggel elmegy futni azóta kevésbé ingadozó a hangulata, ez pedig bizakodásra adott okot, neki legalábbis mindenképp. Elvégezte a délutáni teendőit, a Navine felé. Csak az emlékeire hagyatkozhatott, nem volt keresnivalója a sárgák felé, csak remélni merte, hogy a klubhelyiség a két év alatt nem költözött el. Tovább tartott, mint remélte, de megtalálta, most már csak annyi volt a feladata, hogy türelmesen várjon, ami soha nem tartozott az erényei közé. Megnézte az óráját, cancogott egy sort, de Zora nem váratta meg sokáig, így már el is indulhattak arra a helyre, amit kinézett a mai találkozónak. A biztonság kedvéért most kabátot is vett, nem túl vastagot és azt is csak azért, hogy ha úgy adódna, odatudja adni a lánynak, aki szerény véleménye szerint mindig fel van öltözve ez pedig meggátolja abban, hogy alaposan megnézhesse.
 - Próbáltam olyan helyet keresni, ami távol van a kíváncsi tekintetektől, először az erdőre gondoltam, de nem akartam, hogy ott fagyoskodj.
Könnyedén megvonja a vállát. Igazi gavallér lesz belőle erre a néhány órára és csak reméli, hogy Zora pozitív hatása kihat a délutánra és nem válik komorrá és agresszívvé. Kisvártatva meg is érkeznek a Faházhoz, ő pedig előre engedni a lányt, azzal a nem is igazán titkolt szándékkal, hogy hátulról is bámulhassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 29. 02:08 | Link

[A vízeséses játék folytatása]

Vicces, már-már könnyed szavaival éles kontrasztot alkotott mindaz, ami útközben megrohanta, mert hiába lett volna könnyebb csak elfelejteni az egészet, emlékek és egészen ellentétes érzések fészkelték be magukat lelkébe. A másik meglepően éles meglátásain tűnődött, azon a képen, amit ő oly kevéssé érzékelt, hiszen nem látta magát kívülről. Tudta, hogy változott, mert fel kellett nőnie, vagy legalább is befejezni a menekülést és szembenézni a dolgokkal. Nem sértették vagy bőszítették fel, eleve nem ezért ütött - nem az "elhangzottak" miatt, hanem mert nem ezt akarta hallani...vagy talán nem is kellett különösebb indok? Csak abban volt biztos, hogy mérlegelés nélkül tette, amire indulatai sarkallták, mintha csak kívülről figyelte volna a történéseket. Az ütéssel átszakadt valami - talán egy gát és haragja utat talált magának, elhömpölyögve, még ha nem is száradt fel nyomtalan, a viszonzott öleléssel és a bocsánatkéréssel pedig a háborgó tenger újra tóvá zsugorodott. Tudta, hogy nem lehetett egyszerű erre a gesztusra elszánnia magát Minnek, aki ösztönesen tartott a túlzott közelségtől, s ez is segített összefogni szétzilálódó önmagát, pillanatnyi támaszt keresve a puha szorításban. Szemét lehunyva azt kívánta, bár megállna az idő egy kicsit, hogy tovább tartson ez a kivételes perc. Az az egy szó, amit kapott, olyan volt, mint egy fuvallat; tükörré simította a felszínt, lecsendesítve, de nem sokat tehetett a mély vizek örvénylése ellen. Mindenesetre, lehűtötte a fejét és míg a sáros ösvényen cuppogtak, újrajátszva a jelenetet, már inkább megijesztették a Min fején átfutók - ő, mint zord, hideg utálattal megjelenő, sötétséget sugárzó jelenség? Szabad kezével hajába túrt, mintha saját gondolatait próbálná összegereblyézni, megregulázni, nem sok sikerrel. Kavargott, bármennyire is viszolygott az érzéstől, egyelőre nem és nem akartak ülepedni a lelkét markoló zavaros dolgok, jobbára csak egy fáradt, cigarettaízű sóhajra futotta. Mint aki csak most jön rá, mit is csinál, értetlenül meredt az ujjai közt füstölgő szálra, még mindig érezve a különös, idegen zsibbadást tenyerében és tükör nélkül is pontosan tudta, hogy festhet most.
What a mess I am...
Gúnyos félmosolyra húzódott szája, saját gyengesége láttán, pedig igazából még nem is csúszott annyira mélyre, tízből öt ujja még mindig a peremet markolta és szilárdan tartotta. A munkája, a jegyei rendben voltak, épp csak lassan leküzdött félelmei helyett most már egészen más okból kerülte az embereket, akiknek zajos, össze-vissza halandzsái néha megőrjítették. Mélyet kortyolt a füstből, lassan fújva ki és légzésére ügyelve igyekezett gondolatainak is más ritmust adni, kitörni abból a mederből, amiben eddig folytak és egymást dagasztva túl akartak csordulni. Szótlan lépdeltek egymás mellett, be a fák közé és már láthatóvá vált a faház, mire Minre nézett, azon tűnődve, vajon jobb lenne-e a helyzete, ha a másik vele van az utóbbi hónapokban? De a mi lenne, ha... kezdetű gondolatok sosem vezettek sehová.*
- Megérkeztünk.-*Mutatott a fák csupasz koronájában most tisztán látható kis lakra. Egy utolsó slukkot követően kisodorta a maradék parazsat, a földbe taposva, majd a csikket a dobozba hajította, mielőtt nekifogott volna, hogy megmássza a lépcsőt, odafent az egyik fotelbe rogyva. Fűtés nélkül sem volt túl hideg most, főleg az időjárásnak köszönhetően, így csak elvackolta magát, várva, hogy a másik is helyet foglaljon. Megelőzve a hosszú, kínos hallgatást, ő tette meg az első lépést.*
- Az illúziómágia mellékhatásaként a környezetem szinte összes gondolatát hallom, ha nem is akarom. Hónapok óta.-*Nem védekezésként hozta fel, nem is magyarázkodni akart, egyszerűen elsőként közölte a tényeket, mielőtt újabb félreértésre vagy konfliktusra adna okot. Nem mindenki értette meg, hogy ha lenne választása, ő lenne a legboldogabb, ha megszabadulna több tucatnyi tizenéves gondolatainak árjától. Még úgy is, hogy az Alexa által javallt zajszűrő bűbájokat használta, nehezen viselte.
Ettől eltekintve azonban nem mondott egyebet - az ő kérdései szinte tapinthatóak voltak, s Minre bízta, kérdez-e vagy megválaszolja előbb a kimondatlanokat.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2014. január 29. 02:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 15. 09:40 | Link




Végre bejött a jó idő, pontosan ez az amire vártam! Amíg hideg volt odakint, szinte ki se dugtam az orromat. Utálom a hideget. Szerintem Én vagyok az a személy, aki már csak meghallja azt a szót, hogy hideg, vagy jég, máris összerázkódik, és libabőrös lesz.
Ma elég korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de hiába. Így hát felkeltem, rendbe szedtem magamat, majd olvasgatni kezdtem. Mikor a nap kezdett felkelni, bevilágított a szobámba, szinte már olyan erősséggel, hogy attól féltem megvakulok. Olyan tavasz hangulatom támadt ettől, mikor kihajoltam az ablakon, még a tavasz és a melegség illata is megcsapott. Innen tudtam, hogy végre jön a jó idő, és az embereknek is jobb kedve lesz. Tapasztalatom az, hogy ha rossz az idő, az emberek is kissé borúsabbak. Átöltöztem egy elfogadhatóbb göncbe, majd nekiindultam a sétálásnak. Biztos voltam benne, hogy ilyen korán még senkivel se fogok összefutni, de még is láttam a folyosókon pár kósza diákot. Megkönnyebbültem, hogy nem Én vagyok az egyetlen korán kelő.
A kastély bejárata felé vettem az irányt, majd mikor megérkeztem, próbáltam halkan és feltűnés mentesen kislisszanni rajta, bár magam sem tudom mitől féltem. Elindultam a kastélyhoz közel lévő erdő felé. Imádom az erdőket, ott mindig olyan nyugodt minden, és az ember könnyen ki tudja tisztítani a fejét, tud gondolkozni zavaró tényezők nélkül. Hamar belekeveredtem a fák sokaságába, egy percig még attól is elkezdtem tartani, hogy eltévedtem, mikor hamar egy hatalmas fával találtam szemben magamat. A teteje felé pillantottam, odafent pedig egy faházat fedeztem fel. Azonnal megörültem neki, magamban elmosolyodtam, majd felmásztam. Engem mindig a kíváncsiság vezérel, és szinte biztos vagyok benne, hogy egyszer még ez lesz a vesztem. Mikor felértem, beléptem, és egy aranyos kis kuckóval találtam szemben magamat. Még kis fotelek is voltak a sarokban, és mindenféle tárgy szétdobálva. Megragadtam az egyik fotelt, majd az ablak mellé cibáltam, és leültem. Innen fentről egy igazi élmény volt lefelé nézni, az erdő talajára. Figyelni ahogyan a madarak a földön ennivaló után kutatnak, és persze azt is figyelemmel kísértem, hogy jár-e errefelé rajtam kívül még valaki. Úgy éreztem magamat mint kiskoromban, én vagyok a kém, vagy épp egy kommandós aki figyeli az ellenséget, mikor jelenik meg. Hatalmas fantáziám volt pöttöm koromban, bár úgy néz ki, ez még a mai napig is fenn áll. Minden olyan csendes volt, még a szél se fújt, semmi. A kastélyban bezzeg ilyenkor már kezdene minden éledni, elkezdenének a diákok is a folyosón lármázni, meg szaladgálni.
Még mindig nem tudtam rendesen beilleszkedni. A kisgyerekeknek annyival könnyebb dolguk van, ha barátkozásról van szó. Csak odamennek egymáshoz, hogy "Hé, Te ott! Leszel a barátom?" És már barátok is. De ha rólam van szó, egy igazi vesztes vagyok. Nem egyszer fordult már meg a fejemben az, hogy megpróbálom megváltoztatni magamat, kicsit magabiztossá formálni pici fejemet, de egyelőre ez igencsak sikertelenül halad. Mindegy is.
Gondolataim kissé elkalandoztak, mikor visszatértem a valóságba, kicsit felegyenesedtem a fotelba, hogy jobban ki tudjak pillantani az ablakon, de még mindig sehol senki. Talán hamarosan visszamegyek a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 10. 18:51 | Link


[2014. 02. 28.]


Fájt a szívem, mikor megírtam Mirának az elutasító levelet, miszerint a harmadik évfordulónkat nem tudjuk együtt ünnepelni, ugyanis rendkívüli edzést iktattak be - főleg azért fájt olyan nagyon, mert természetesen nem volt igaz.
Úgy éreztem, igazán meg kell hálálnom ezt az elmúlt három évet. Nem megoldás hogy elviszem mondjuk egy étterembe vacsorázni, esetleg virágot viszek meg csokit - nem, ezek szörnyen elcsépelt dolgok. Egy évfordulóra, a mi évfordulónkra nem elég holmi édesség vagy növények, ugyanúgy, mint ahogy a mi kapcsolatunkban sem az ajándékok a lényegek, hanem a pillanatok és az érzelmek. Épp ezért szerveztem már legalább egy hónapja az egészet, hogy mindent úgy tudjak alakítani, ahogy a legmegfelelőbb lesz. Mindent megtettem érte, ezért az egészért, pont úgy, mint ahogy Miráért is igyekszek mindent megtenni.
Jóval sötétedés előtt már a Faházban voltam, ahol is egyenlőre nem volt túl jó idő, minden kissé poros volt és a legkevésbé sem volt emberi hangulat. Az idő sem volt valami fényes ezen a februári napon - igazán választhattunk volna más évszakot Mirával, de most már mindegy -, ami nem nagyon fokozta a romantikus hangulatot. Mira nem csinálhat ma sok mindent - lehet éppen azon mereng, hogy én reggel hét óta edzésen vagyok, és milyen rossz, hogy nem lehetek itt. Biztosan átkozza magában a kviddicset, s hűn fohászkodik, hogy egy gurkó csapja agyon az edzőt. Elmosolyodtam erre a gondolatra, a kezemben lévő kartondobozt pedig óvatosan lehelyeztem; s ezzel együtt a másik két, reptetett doboz is földet ért. Az Amiráéknál született kis házimanóval, Narival (aki most a suliban szolgált) úgy beszéltem meg, hogy hétkor pontban megjelennek az ételek a Faházban (igen, a főzésben még mindig nem vagyok jó). Ő, és egy kis szorgos csapat örömmel elvállalta az étel részét, így hát én csak a hangulatért leszek felelős.
Sokáig tartott, míg kitakarítottam a kis házat a pálcám segítségével, ugyanis a háztartási bűbájok sosem voltak az erősségeim - miután végeztem, a gyertyákat elrendezgettem a földön. Fényben nem tűnt túl romantikusnak az egész, de ahogy belép, majd megváltozik a dolog. Hőszabályozó bűbájok sokaságát végeztem el, hoztam egy-két párnát a földre, a bent lévő kis asztalra is gyertyát raktam, hogy amikor majd Amira belép... Ismét elmosolyodtam, ahogy elképzeltem az arcát.
Közeledett az alkony, mire felnéztem; még épp időben voltam. Villám gyorsan, zakatoló szívvel előkerestem a régi lámpást. Remegő kézzel tettem bele a gyertyát, s gyújtottam meg, rá pedig egy pergament akasztottam egy saját kicsike verssel, majd röptetőbűbájt szórtam rá, és elengedtem. Csak reméltem hogy célba ér, hogy aztán Mira követni tudja az erdő széléig: onnantól kezdve mécsesek szegélyezik majd útját.
Utoljára módosította:Földesy Kristóf Dominik, 2014. március 11. 06:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 20. 21:44 | Link

Anna

 Megunva mindennapjaimat úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és picit kiszakadok a kastély falaiból. Őszintén szólva nem is értem, hogy bírom ilyen sokáig a semmit tevést, és miért csak most jelenik meg az igény, hogy kikapcsolódjak. Az elmúlt időben eléggé meghíztam és ez zavar. Nem azért, mert bárki megszól érte, vagy mert ez akárkit is zavarna. Szerintem nem is veszik észre az emberek, de én igen. Már nem elég a kevés édesség, és a mozgás is nehezebb. Mozgás alatt a lépcsőzést kell érteni. Egyre inkább kifáraszt. Na, nem mintha befásult öregember lennék, csak vérszegényen élem mindennapjaimat. Ezen a helyzeten még csak az eszem sem segít ki. Sosem az érdekel, amiről éppen tanulunk. Ezek nem a leglevitásabb tulajdonságaim, pedig azok is akadnak jócskán; csak mostanában szeretek kitekinteni a kastélyon túli világra és azzal foglalkozni ami ténylegesen odakint vár.
 Szerencsém, hogy Alex a szobatársam, mert ővele sosem lehet unatkozni. Mindig új színt visz az ember életébe, és megkímél a felesleges problémáktól amit az együttélés egyébként okoz. Inkább én idegesítem néha, azzal, hogy szétdobálom a cuccaimat. Persze így is rengeteget fejlődtem. Szegény kerekesszékével nem tudna úgy közlekedni, ahogyan szeretne, ha mindig elállná az útját egy zokni, vagy póló. Ha mást nem is tanultam volna, rendszerezést azt biztosan.
 Nem tudom mit akarok pontosan, általában csak megyek amerre érzem. Valószínűleg az agyamon elhatalmasodott az oxigén hiány és levegőért könyörögve vezet engem az erdőbe. Olyan úton haladok, amin eddig nem. Ez a szakasz merőben más, mint az eddigiek, több a nagy fa és nehéz a lombok között átlátni. Egy tisztás szerűhöz érek, aminek közepében egy erős-szerkezetű fa áll, ráépített helyiséggel. Mindig talál újat az ember a környéken. Elindulok megvizsgálni az építményt. Megbizonyosodom róla, hogy a feljáró stabil és mászni kezdek. Ismét megérzem azt a plusz öt kilót, ami rám ragadt az ünnepek alatt, de elterelem ezeket a gondolatokat és felérek a tetejére. Szép innen a kilátás. Most már az imént említett lombok fölött nézek végig a környéken és tetszik amit látok. Szép tavaszi idő van. Éppen csak annyira hideg, hogy a levegőt még frissítőbbé tegye. Egészen teljes a kép idefenn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 1. 18:51 | Link

Elena

Egy kicsit ki szeretnék szabadulni a suli nyüzsgő életéből, úgyhogy úgy döntök, hogy felfedezem a terepet. Besétálok az erdőbe. Megnyugtat, amikor eltűnik a nap, és hűs levegő vesz körül. Tetszik, hogy mindig, amikor lépek egyet, megzörrennek alattam a falevelek,és hogy a nagy fák elnyúlnak felettem. Álmélkodva nézek körbe, amikor megakad a szemem egy magas fán, a tetején egy házikóval. Hú! Azt tudtam, hogy az erdő gyönyörű, de hogy még egy bunker is van a fa tetején!...Eszembe jutnak az emlékek, hogy a kertünkben mindig is akartam egy kis házikót építeni. Mér most magamnak érzem a helyet, pedig még fel se másztam. Odafutok a létrához, és pillanatokon belül fel is mászom. Izgulva bekukkantok, és egy kicsit csalódok, amikor látom, hogy már használják. Tudhattam volna, hogy biztos más is felfedezte magának a helyet. Belépek a házba, és máris elbűvöl. Félhomály van, és a szerteszét fekvő puffok könyvek, játékok jó érzést keltenek bennem. Le is dőlök, és kezembe veszek egy könyvet, de nem olvasom, csak gondolkozom. Mindig is egy ilyesmi helyről álmodoztam. Ilyen gondolat eddig biztos nem jutott volna eszembe, de most tényleg ezt gondoltam:Nekem itt, a Bagolykőben nagyon jó. Eleinte nagyon húzódoztam attól, hogy eljöjjek, pont akkor született meg a húgom, meg minden...és így ábrándozom tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 18. 17:26 | Link

#Vattcukorfiú

Volt egyszer egy ponty úszott mint a pinty, volt egyszer egy pinty, repült mint a ponty...
Bocsánat, bocsánat, tudom, hogy ez a dal nagyon idegesítő, meg minden, de egész álló nap ez járt a fejemben, olyan vicces. Mindig jó kedvem támad tőle és olyan kirááááály ez a dal. Viktort ma halálra idegesítettem vele, de sebaj, nem szólt érte, szóval nem hagytam abba a dalolászást. Ám énekelgetés közben sikerült rendet raknom a szobámba. Rendetlenség uralkodott, szinte már majdnem elnyelt a kupi, de megoldottaaaam. Bátyus amúgyis megkért pár nappal ezelőtt, hogy végre varázsoljak már rendet. Sajnos én még egy suhintással ezt nem tudom elvégezni, ezért saját kezűleg kellett végre hajtanom e csodás feladatot. Végülis nem tartott olyan sokáig, egy pillanat alatt végeztem. Aztán ebédeltem. Viktor főzött... tésztát... és... ehető volt! Pedig néha odakozmál, ugyanis az agya máshol jár így megfeledkezik rólam és a kajáról. Szörnyű! Viszont ezt még meg lehet bocsájtani, ugyanis ha ilyen történik pizzát rendelünk. Nyamiii. Az ebéd befejeztével elővettem a cukipofim és rákérdeztem Viktornál, hogy délután nem sétálhatnék-e EGYEDÜL? Igennel felelt, ezért ugrándozva tartottam a szobám felé, de azért még megkértem, hogy most lehetőleg ne küldje Lexit utánam, mert nagy vagyok. Na jó, azért nem egészen... Ugyanis indulás előtt nyomtam egy hatalmaaas puszit a bátyám arcára. Hát ez nem igazán arról árulkodik, hogy én már nagyfiú vagyok.
Szóval az út. Lábaim az iskolához vezettek, semmi kedvem nem volt a faluban lébecolni. Egy: szinte már mindenhol jártam, kivéve a tiltott helyekre nem néztem be. Például: Kocsma, Pub, erdő, Kísértetház. Jófiú vagyok, betartom a szabályokat, azt hiszem ezt már mondtam. Hihi. Tehát ezért nem akartam Bogolyfalván tölteni az időmet. Kalandot akarok és azt hiszem a suliban hamar találhatok. Amúgy tök kaka idő van. Farmer, póló és ing van csak rajtam, meg persze az alsóneműm. Hajam belőve, mint mindig, különben nem lennék Radits Krisztián.
Hamar a suli kapujához érek. Habozás nélkül belépek a területre és az erdő felé veszem az irányt. Neeeem, nem tervezek a rengetegben kóborolni, Viktor szíjat hasítana a hátamból. Azt mesélte, hogy az erdőség közelében van egy Faházikó, amire veszettül kíváncsi vagyok. Tehát ezért vagyok itt. A lépcsőt használatba veszem és pár perc múlva már fenn is vagyok. Húúúú, de gyönyörű innen a kilátás! Bemegyek a házikóba, ideje feltérképezni a terepet, talán megvan az új bunkerem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 23. 19:58 | Link

Szelinczky Mínea

Épp az erdőben sétálgatott, nyugodtan nézelődött. Mindig is imádta a természetet, megnyugtató volt és simogatta a lelkét. Igazán szabadnak érezte magát és azt gondolta, bármelyik pillanatban elrepülhet. Ez az ötlet tetszett is neki, a táskáját félvállra vette, hogy véletlen se ugorjon le a válláról. Aztán megsarkantyúzta tornacipőjét és futni kezdett, kitárta a karjait. Jót nevetett magán, az időnként meg-megmozduló szél szőke tincseivel játszadozott. Igazán jól esett neki a szabad szárnyalás, néha tényleg azt képzelte, hogy odafent, a felhők felett repül. Egy igazi vágya volt, hiszen az még a futásnál is jobb lehet, kicsit eltávolodni, végtelenül szabadnak lenni, a felhők fölé elszigetelődni és maga mögött hagyni minden mást.
Szüksége volt erre a szabadságra. Éppen lassítani kezdett, amikor hirtelen egy lépcsőszerű dolog került az útjába. Ő nem figyelt, éppen szárnyalásról álmodozott. Utolsó pillanatban sikerült kikerülnie, párat lépett, kicsit vissza kellett szereznie az egyensúlyát, de sikerült megállnia. Még sosem látta ezt a létrát vagy talán lépcsőt (?) ezelőtt. Ennek ellenére alaposan felkeltette a kíváncsiságát, csillogó szemekkel pillantott fel. Az, hogy valószínűleg nem kéne felmászni oda, csak még sokkal kecsegtetőbbé tette ezt a lehetőséget.
Szóval gyorsan elkapta a fokokat és felfelé mászott, egyre magasabbra. A faházhoz érve feltápászkodott és körbenézett. Elámult attól, amit látott, hiszen az erdő ebből a távlatból talán még gyönyörűbb volt. Azt kívánta, bárcsak nála lenne a fényképezője, és megörökíthetné ezt a pillanatot. Aztán jól Bálint orra alá dughatná, hogy megmutathassa mennyivel szebb színesben a ragyogó zöld, ébredező erdő.
A táskájában körbenézett, de csak egy kisebb vázlatfüzet és ceruza volt benne. Nem érdekelte, hogy ennyi ez egész, később megfesti, de ahhoz most egy vázlatot kell gyorsan felskiccelnie. Művészkezei gyorsan mozognak, néha felpillant, megjegyez, rajzolgat. Egészen addig, amíg egy nagyobb szélfuvallat egy óvatlan pillanatban éri, kikapja a kezéből a füzetet, az pedig a földön landol.
- Héj! - Sipákol azonnal, áthajol kissé a korláton, de nem ugrik utána, habár meggondolandó. Nincs rosszabb, mint amikor jön az ihlet és valami hirtelen kizökkenti és félbeszakítja a rajzot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 23. 23:21 | Link

Dana és Nina
23:00
Ruha

Egy vidám lány halad kifelé a kastélyból. Kivételesen nem a faluba indul, hanem a szabadba. Mint mindig, most is sötétedés után jár, de őt ez cseppet sem zavarja. A két kis rosszcsont kutyusát most a szobájában hagyta, mert nem volt szíve felébreszteni őket. Tavasz közepe van, az idő mégis hűvös kicsit, ezért kivételesen hosszú szárú nadrágot visel, rövid ujjú pólóval és a derekán egy pulcsit. Mint mindig, most se tudja hova tart, csak megy a feje után. Ha most valaki odaállna elé és megpróbálná megállítani, biztos nem fogadna szót. Lassan sétál az erdő mélye felé. Emlékszik, mikor először járt itt. Találkozott egy idegesítő fiúval, akivel csak a baj van, de aztán Geréb elkezdte mesélni a múltját és a lány rájött, hogy sokban hasonlítanak egymásra. Végül a fiú segített neki kimenteni hőn szeretett állatkáit a bajból. Ezek után kezdte el tisztelni a fiút. Mivel szinte bármi lehet ebben az erdőben, ezért hű fegyverét készenlétben tartja. Gwen hirtelen felkapja a fejét, mert az egyik fáról valami felreppen. Észrevesz valamit a növényen, ami nagyon érdekli. Mikor odaér, csodálkozva pillant fel, és tátott szájjal nézi a fölötte lévő, korosodó faházat.
- Mindig is szerettem volna egy ilyet - elmélkedik, majd mikor megpillantja a tőle nem messze lévő lépcsőt, gondolkozás nélkül elindul arra.
A lépcsőfokok igazolják a ház régiségét, mert a legtöbb nyikorog a lány súlya alatt. Gwen soha nem volt olyan nehéz, hogy valami leszakadjon alatta, mégis egy kicsit sietősre fogja. Tátott szájjal lép be a helyiségbe. Mindig is szerette ezeket a régi és elhagyatott helyeket. Mást is megtévesztett már a külseje, és ez a mi hősnőnkkel sincs máshogy. Arra számított, hogy a bútorok ősrégiek és agyonhasználtak lesznek. Ezzel szemben a babzsákfotelek és a hálózsákok nagyon is újnak tűnnek. Körbenézve megpillant pár vésetet a falon, majd a földön talált, éles kővel Ő is vésni kezd. Pár perc múlva készen is lesz, majd hátrébb lépve megcsodálja művét, és elmosolyodik
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. április 27. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2014. május 11. 22:59 | Link

Leo & Keiy;; *
music;; *    


Csak a lábaim vittek előre. Nem törődtem a körülöttem lévőkkel, akik mellett ruganyos, gyors, határozott léptekkel mentem el. Hallottam néhány köszönést, volt aki feltehetőleg utánam is szólt, de már mindenki megszokhatta, hogy ilyen voltam. Nem törődtem velük. Nem törődtem semmivel sem. És ez mind-mind egyetlen személy volt, aki mintha szándékosan került volna, aki mintha felszívódott volna, az elmúlt időszakban. Ez már csak azért is volt kihívás szerintem, mert egy nyamvadt szobában éjszakáztunk elvileg. Hozzáteszem mostanra az is rutinná vált, hogy minden nap késő estig csak bámultam a plafont, várva hogy Leo esetleg felbukkanjon. Fura, mert még ha tudtam is, hogy ő jött meg, inkább becsuktam a szemem és tettettem, hogy régóta alszom. Jó hülye voltam én is, az az igazság, de... igazából nincs is de. Nem kéne lennie. Miért létezik amúgy ez a szó? Teljesen felesleges. Csak kifogásokat próbálok keresni, hosszú ideje. Ha nem akarnám, hogy legyen valami, hogy történjen végre valami, akkor haza mehettem volna anyámékkal, a vizsgák után. Mély megdöbbenést keltett, amikor kijelentettem, hogy maradni akarok. Misha teljesen oda volt, meg vissza, hogy a bátyja nem lesz vele délutánonként. Lehet, hogy már nem volt olyan apróság, mint régebben, de ugyanúgy ragaszkodott hozzám, vagy talán még jobban is.
Le a füves domboldalon, a kezemben egy mappával. Egyedül akartam lenni. Leveleket akartam írni és rágyújtani. Utóbbi volt a problémásabb az iskolában, de nem megoldhatatlan persze. És én tudtam a megoldást. Éppen ezért tartottam az erdő széle felé a faházba, ahol reméltem, hogy senkit sem fogok majd találni. Mikor azonban már kirajzolódott előtte az ismerős öreg fa körvonala, egy másik sziluettet is felfedeztem. Utóbbit már odafenn. Egy pillanatra a lábaim megálljt parancsoltak, és én csak bámultam a fekete formát, melyet a szemembe sütő nap miatt nem tudtam kivenni. Csak reméltem, hogy tényleg ő az, hogy nem káprázik a szemem. Aztán nem tudom mi ütött belém, de rohanni kezdtem. Egyébként gyűlöltem futni, de most ez nem érdekelt. Beszélni akartam vele, tudni, hogy jól van, megkérdezni mi a baja, amiért nem is hallottam felőle mostanáig. Ha egyáltalán ő az, ha egyáltalán lesz ott valaki, és nem csak hallucináltam mindezt.
Felrohantam a lépcsőkön, a faház úgy tűnt, elhagyatott, olyan amilyennek alig öt perccel ezelőtt még reméltem. Fújtatva dobta le a kezemben eddig szorongatott mappát, majd körbepillantottam.
- Leo? - kérdeztem végül, bár a szívem ezerrel kalimpált, félve a választól, ami talán nem is létezett, s félve egyáltalán a tévedéstől, ami valószínűleg elűzött volna innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Noah Walker
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 23. 20:21 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Utálom. Már most utálom ezt az egészet. Fogalmam sincs, hogy a szüleimnek, vagyis igazából apám idióta feleségének miért volt az olyan jó, hogy engem elküldjön a világ másik felére, Európába. Oké, tudom, hogy apa családja Magyarországról származik, de én 5 éves korom óta Los Angelesben éltem... Akkor most miért kell kiszakítani a jól megszokott környezetemből?!
Persze, logikus, zavarja őt, hogy az újdonsült férje idióta kamasz fia tönreteszi a házasságuk első boldog éveit... Igazából nem is különösebben érdekel, hogy Annabell mit gondol rólam, de apámtól igazán többet vártam. Naivan azt reméltem, hogy legalább majd ő ki fog állni az egyetlen gyereke mellett... Sajnos tévedtem.
Mindegy, most már ezen nem tudok változtatni, ezért kénytelen leszek elfogani, ami történik velem és megpróbálni beilleszkedni ebbe az ismeretlen, különös társaságba. Valószínűleg ez elég nehezen fog menni, hiszen erről az egész varázslás témáról és körülbelül másfél hónapja tájékoztattak, és azóta nem mondaném, hogy sikerült megemésztenem a dolgot.
De hát kinek menne? Szerintem, nyugodtan elismerheti mindenki, hogy 16 évesen nem kicsit sokkoló, amikor az apád egyik délután fölmegy a szobádba és közli, hogy: "Kisfiam, varázsló vagy és Magyarországra fogsz költözni egy hónap múlva." Köszi apu!
Az a helyzet, hogy jelenleg a dühöm sokkal jobban foglalkoztat, mint az a tény, hogy fogalmam sincs, hogy merre kell mennem. Körülbelül 2 órája szálltam le a vonatról és azúta anniyt sikerült elérnem, hogy a faluból eltaláltam az iskola területére. Na és most hogyan tovább? Az egész kert üres, én pedig tanácstalan.
Minden esetre, itt nem maradhatok, ezért elindulok egyenesen előre. Ahogy bandukolok a sötétedő udvaron, egyszer csak észreveszek egy kis házikót a kerítés közelében. Határozottan elindulok az épület felé, hátha ott találok valakit, aki megmondja, hogy hogyan tovább... És ismét: Köszi apu!
- Hahó! Van itt valaki? - hangosan elkezdek dörömbölni a kis ház ajtaján, és türelmetlenül várom, hogy válasz érkezzen a túlsó oldalról.
Utoljára módosította:Noah Walker, 2014. május 23. 20:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Vince
Írta: 2014. július 1. 17:19
| Link


Van az a pont, mikor már tényleg nagyon fojtogat a négy fal, és egyszerűen légszomjam van még a szobámban is. Olyankor menekülök ki, mert nem sokáig bírom a zárt térben. Vélhetően azért, mert majd' egy évet a négy fal között töltöttem, és a tudatalattim már így reagál rá. Persze sem orvos, sem Gil nem vagyok, hogy ezt pontosan be tudjam diagnosztizálni, csak azzal vagyok tisztában, miként enyhíthetek rajta.
Most még Emmát se keresem fel, pedig általában nélküle aztán egy tapodtat sem, de részletezte, milyen pörgős hét elé néz, én meg nem fogok még jobban belerondítani magammal. Na, meg tizennyolc vagyok, bárhogy is nézzük, és bár még eléggé védtelennek hatok, képes vagyok azért feltalálni magam, ha arról van szó.
Viszem magammal az Alice Csodaországban-t, mert az nem létezik, hogy engem bármikor könyv nélkül lássanak, meg aztán, bárhol, bármilyen testhelyzetben képes vagyok olvasni.
Annyira elkalandozok, hogy észre se veszem, már az erdő rajzolódik ki előttem. Felsóhajtok, és belevetem magam, legalább is minimálisan, mert nem szeretnék köddé válni, vagy egy bestia vacsija lenni, bár azért bízom abban, hogy már rendelkezem annyi tudással, hogy az utóbbit elkerüljem, különben lőttek a bestiakutatói karrieremnek, pedig még csak el sem kezdődött. Szomorú lenne, felettébb szomorú.
Meglátom a faházat, és úgy döntök, oké ennyi terepmászkálás egyelőre elég lesz. Nem megyek ugyan be, mivel csak azért jöttem ki, hogy ne négy fal fogjon közre, inkább leülök a lépcsőszerű valamire, figyelve arra, hogy ne érjek olyan pontot, amit a moha meg hasonlók fednek.
Letűröm a pulcsim ujját, hiába a kánikula, itt azért el kell, na meg allergiás vagyok a csípésekre, és bár nem egy bájital segít ezen, fő a biztonság.
A könyvemet fellapozva, mélyedek a sorokba, egy idő után teljesen kizárva a külvilágot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. július 3. 22:01 | Link

Mátétól Sharlott Johansonnak
2014. 07. 03., késő délután


Azért küldtek ide, hogy barátkozzak. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá, ha félek az emberektől. Én tényleg félek, nagyon. Nem tudok velük mit kezdeni. Zajosak eltérőek, nagyon különböznek egymástól. Mindegyikkel máshogy kell beszélni, nekem meg csoda ha egyféle beszéd megy. Rengeteg hangsúly és fintor, amiket nem tudok értelmezni. Olyan furcsák. Nem látom bennük magam. Mintha én nem is lennék ember.
Csak a zenében látom. Ahogy a hangok felépülnek, az gyönyörű; mindegyik hangnak más a csengése, s bár azok egy hangok, annyi dologból épülnek fel! Csodálatos. A hangokat előbb meg tudom fejteni, mint az embereket, az valahogy sokkal könnyebb. A hangok nincsenek ellenem.
Ez pontosan úgy hangzott, mint egy tudathasadásos kamasz fiú első gondolata reggelenként.
Szóval, mióta visszajöttem, keresem azokat a helyeket, ahol egyedül lehetek. Viktor nem igazán tört még rám, nem maradt ki semmilyen emlékem, tehát gyakorlatilag nem is tudja, hogy visszajöttünk ide. Otthon sem jelentkezett azon a héten, amikor megmondták, hogy visszajöhetek. Remélem, nem lesz ideges, és nem bánt majd senkit.
Gondolataim elől a faházba bújtam. Igazából vágytam a társaságra, csak nem tudtam, hogyan lehetne ezt elkezdeni. Lassan ideje lenne barátokat szereznem, akik elfogadnak mindkettőnket. Csak hát, félek, hogy mi van, ha... szétkürtölik, hogy ketten vagyunk. Akkor rengeteg figyelem irányulna rám. Már így is megnéznek a tizenöt évesek az órákon, hogy tizenkilenc éves létemre mit keresek ott. Remélem, ugrok majd egy évfolyamot, vagy ilyesmi. Én tényleg nagyon szorgalmasan tanulok. Megtanultam már a harmadik évfolyam anyagát is, nagyjából. Most kezdem a negyediket. Sokat ülök fölötte, mert nehéz tanár nélkül, de nagyon igyekszem.
Fogalmam sincs, miért ide jöttem, mert itt nem tudok semmit csinálni. Csak beültem ebbe a különleges építménybe, és figyeltem a zajokat, ahogy muzsikává állnak össze.
Ültem, és reméltem, hogy kapok majd valami figyelmeztetést, mielőtt Viktor a felszínre kerül. Nem akarok eltűnni. Fogalmam sincs, hová kerülök ilyenkor. Ezen kezdtem gondolkodni, hogy vajon hol lehetek, mikor nem vagyok itt. Ijesztő gondolat.
Pont, mint az ember, aki miatt eltűnök.
Utoljára módosította:Juhász V. Máté, 2014. július 3. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 21:55
| Link

Csak ültem a poros padlón és bele mélyedtem a bájitaltan könyvbe. Mikor fel jött egy lány. Felpilantottam. Ah.. szóval még nem járt itt.
-Szia! Bibi Hauward volnék! Rellonos és elsõs.
Mosolyogtam. Reméltem kedves lesz a lány.
-Hogy hívnak? - kíváncsiskodtam.-Otthonos ez a hely nem igaz? Öh bocsánat.. elragadt a hév..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:09
| Link

-Én is örültem.. szóval.. hát.. sokat vagyok itt.Szeretem ezt a helyet.. olyan nyugodt és hát át jöttem tanulni. És te mkt csinálsz itt? - Kérdezte ravaszul.Fel akartam álni és elestem.
-Uh.. jézusom! Nagyon fáj a csuklóm!!! Evelin kérlek csinálj valamit!!!-könyörögtem
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:25
| Link

-Köszönöm!Nem nincs szükségünk orvosra! És nem lehet nagy baja.. csak.. kössük be. Nem meherünk orvoshoz! Még büntetõ munkát kapunk! - egy szuszra elmondtam és leültem a fotelbe. Nyúltam a fásliért és..
-Te tudod hogy kell? -kérdeztem kétségbeesetten
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:37
| Link

-Nagyon szépen köszönöm! -Hálálkodtam.-Szereted a kalandot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 10. 22:47
| Link

Pont erre ssámítottam. Melyiket mutassam..
-Gyere utánam!-és már indultam is. Oda mentem a könyves.polchoz és kutatni kezdtem.
-Áh.. meg is van. Hozzá értem és egy kapu ált elöttünk. Evelint szó szerint húztam. Egy csomót mentünk mikor végre oda értünk.Ujjab könyvek.
-Mit szólsz hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin
Írta: 2014. július 10. 23:11
| Link

-Tudod mit! Pihenjünk le! Hosszú út vár még ránk! Ami nem.is olyan hosszù.. még egy ajtó és ott leszünk
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Evelin
Írta: 2014. július 10. 23:31
| Link

Érdekes Uri hölgynek tûnik..
-Nézd ott az a kis helyiség. Ott vannak fotelok.
Mondtam. Egyre bizonytalanabb voltam Evelinnel..
Leültünk.
-Mondd Evelin mágus családból származol?-kérdeztem határozottan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék