29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
INAKTÍV


*the heartqueen*
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 124
Este gyönyörű!
Írta: 2019. augusztus 18. 21:52
| Link

Nem tudtam aludni aznap éjjel. Csak forgolódtam, és végül olyan mérges lettem hogy lerúgtam a takarót. Halkan mérgelődtem, nehogy Loraine és Lili felébredjen. Magamhoz vettem, a frissen beszerzett Kedvencek temetője című kötetet, melyet a horror mestere, Stephen King írt, és felkeltem az ágyamból. Nem tudtam, hogy ilyen kései órában hol olvassak. Gondolkoztam is egy darabig, majd eszembe jutott a takaros kis faház. Magamra húztam egy pokrócot, halkan kisomolyogtam a szobából, átvágtam a klubbhelységen, és 10 perc múlva már arra eszméltem, hogy megérkeztem a faházhoz. Lassan benyitottam, körbenéztem.
- Mindenki alszik bizonyára! - mondtam magamban.
Leültem, egy kényelmes kis babzsákra, és olvasni kezdtem.
"A férfi szívnek köves a talaja, Louis!"Erre az egy mondatra emlékszem a könyből, ugyanis, szinte meglepetés szerűen elbóbiskoltam. Hiszen szinte megállás nélkül olvastam el, száz oldalt! Másnap korán felkeltem, azt sem tudtam hol vagyok. Feltápászkodtam, és vissza mentem a szobába.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:47
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 13. 18:17 | Link

Thomas

Mivel újra sikerült kölcsönkérnem Bentől azt a bájitalos könyvet, aminek hátoldalán volt az a nagy horpadás, kihasználtam a lehetőséget, s gyorsan haladva olvastam a fejezeteket, mielőtt újra visszakérné. Nem tudtam letenni, olyannyira érdekelt a téma, s már-már stréber módjára jegyzeteltem magamnak a különleges receptek közül, míg végül úgy döntöttem, hogy az egyiket el is készítem.
Ehhez persze szükségem lett volna Benett segítségére, vagyis örültem volna annak, ha velem tart, de pechemre nem volt sem a klubhelyiségben, sem pedig a hálókörleteknél. Csak az egyik szobatársával találkoztam, aki meglehetősen furán nézett rám, majd behajtotta az ajtót az arcom előtt. Lehet, hogy már a levitán belül is túlzásnak találták a bájitalok iránti érdeklődésemet?
- Sebaj, azért köszi - vakkantottam a választ immár az ajtólapnak, nem mintha túl nagy segítséget adott volna ahhoz, hogy megtaláljam Benettet. Ezután azért még jártam egy kört, de mivel tényleg elnyelték a falak a fiút, nem vártam tovább, s egyedül indultam útnak.
Gyűjtenem kellett néhány hozzávalót a főzethez, ráadásul olyan anyagokat, melyeket nem lehetett csak úgy megtalálni a kastély tövében. Farkasfüvet tudtommal csak az erdő közelében lehetett beszerezni, nem beszélve az egyik igen ritka, s különleges gombafajtáról.
Már legalább egy órája sétáltam az erdőben, szütyőmben a már összegyűjtött farkasfűvel, s már csak azt a ritka gombafajtát kerestem, amit állítólag fák törzsén lehet megtalálni, ha az embernek igen jó a szeme.
Az ágak recsegtek-ropogtak a talpam alatt, s egészen sötétté vált a közeg a borús felhőknek köszönhetően, majd hirtelen hatalmasat dörrent az ég.
- Merlin szakállára! - sikkantottam fel, annyira megrémültem a hangos csattanástól. Abba is hagytam a keresgélést, hisz a következő másodpercben máris leszakadt az ég, s hatalmas esőcseppek nyalták arcomat, a ruhám anyagát, s közvetlen környezetemet.
Hallgatnom kellett volna arra a lányra az udvaron, aki figyelmeztetett az időjárásra. Még sem akartam elhinni, hogy a csodás napsütéses idő egyik pillanatról a másikra ilyen vihart hoz magával. Vagy talán csak nagyon akartam azt a főzetet. Olyannyira, hogy az erdőben ragadtam, s bárhová is néztem, nem találtam a kiutat.
Olyan sötétség borult az erdőre, mintha éjszaka lenne, pedig csupán a sötét fellegek törték meg a napfény útvonalát.
- Hahó, van erre valaki? - a pálcámat előhúzva, fényvarázslattal igyekeztem megvilágítani magam előtt a terepet, de még így sem volt egyszerű megtalálnom a kiutat.
Pedig annyira nincs is messze az erdő széle, hol a fenében lehetek?
Ideges gondolatok tépázták meg az elmémet, amikor egyszer csak a pálcámból eredő fénynek köszönhetően kiszúrtam egy kis faházikót a magasban.
Ez lenne az a kis faház, amiről a többiek meséltek?
Nem voltam biztos abban, hogy van-e valaki odafönt, vagy sem, de nem maradt más választásom, mint hogy felmásszak, s ott találjak menedéket a hirtelen jött vihar elől.
Sietve csúsztattam a pálcámat vissza a helyére, majd próbáltam felmászni a létrán, de a harmadik fok után megcsúszott a lábam, s elveszítve az egyensúlyomat, hátrazuhantam, egyenesen bele az eső áztatta,sáros avarba.
A fejem koppant egyet, de nem ez volt a legnagyobb baj. A lábam kifordult, s iszonyú fájdalmat éreztem a bokám környékén.
- Áúú - szisszentem fel fájdalmamban, s próbáltam feltápászkodni, de ahogy megmozdítottam a lábamat, újra éreztem az erőteljes fájdalmat.
- Segítség, valaki segítsen, hall engem valaki?-kiáltottam, miközben a fájdalom, s ijedelem szülte könnyek kicsordultak a szememből. Nem tudtam tovább visszafogni az érzéseimet, a hideg átjárta a testem, s csak arra voltam képes, hogy újra és újra kiabáljak, hátha valaki majd meghallja a hangomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 700
Összes hsz: 3237
Írta: 2019. október 13. 22:33 | Link

KAROLA
délután az erdőszélen | x

Hazafele tartok, mint mindig, most is kerülővel. Szeretek új útvonalakon elérni a hivatalhoz, ahol az a kandalló található, amin át otthon teremhetek. Viszont ezen sétám alkalmával szépen elkap az eső. Elfintorodom, mikor lezúdul rám, ám előkapom pálcám és egy varázslat révén áttetsző ernyőt képzek magam fölé, pálcám az ernyő nyele. Beleborzolok nedves hajamba és nézelődöm, megálljak-e valahol kicsit, kivárni, hogy alább hagyjon. Azonban itt az erdő mellett sehol semmi, csak fák. Azokról meg köztudott, hogy nem ajánlatos viharban alájuk állni. Inkább megyek tovább és nemsokára egy kétsgégbeesett hangra leszek figyelmes. Legalábbis nem hinném, hogy a szél süvítene így. Elindulok az irányába és egyre tisztábbá válik, hogy ez segélykérés. Nemsokára már egyes szavakat is kiveszek.
- Itt vagyok - közlöm rögtön, ahogy észreveszem a sárban heverő lányt. Ismerős, de nem tudom a nevét. Levitás uniformist visel és szerintem elsős lehet. Nem mintha jelen helyzetben számítana, ki ő. Amint sietek felé, rájövök, a faháznál vagyunk. Onnan esett volna le? Amint nála vagyok, féltérdre ereszkedem, fölénk tartva az esernyőt.
- Mi... mi történt? - kérdezem ezt, pedig igazából elsőként az érdekel, mi baja van. Csak furának éreztem volna ezt nekiszegezni. Azt meg idétlenség lett volna megtudakolni, jól van-e. Egyértelműen nincs jól. Remélem, elmondja nekem, mit tehetek érte, miért van a földön, miért hívott segítséget. Végignézek rajta, mivel azonban nem vagyok se gyógyító és túl jó megfigyelő sem, nem tudom megállapítani a gondot. Várom inkább válaszát, addig meg se próbálom őt felhúzni innen meg semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 14. 18:27 | Link

Thomas

Érdekes, hogy egy gyönyörű szép erdő hogyan tudott egyik pillanatról a másikra életem egyik legrémisztőbb terepévé válni. Míg korábban zöldes-sárgás faleveleket, csivitelő madarakat, s aranysárga napsugarakat láttam, a következő másodpercben már nyoma sem volt a szépségnek. Helyét átvette a zord időjárás szülte nyirkos sötétség.
Míg a biztonságot rejtő, emberi kéz által épített falak közül olykor élvezettel fürkésztem az égből lecsapó Zeusz haragját, kint tartózkodva a szabad ég alatt ez nem csak, hogy veszélyesnek tűnt, de félelmetes volt.
Minden dörrenésnél összerezzentem, s mivel nem tudtam lábra állni, attól féltem, hogy valami komoly bajom is eshet egy ilyen viharban.
- Segítség - újra felkiáltottam, bár már kezdtem úgy érezni, hogy mindhiába, úgy sincs még egy olyan ostoba lélek, mint én, aki minden tiltás ellenére ilyen időben járja az erdőket.
El voltam keseredve, ruhámat már eláztatta az eső, amikor egyszer csak meghallottam egy nagyon is emberi hangot. Olyan tisztán hallatszott, mintha a közelemben lenne, próbáltam megfordulni, hogy lássam, ki lehet az, de amint egy kicsit is mozdítottam a lábamon, abba újra belenyilallt a fájdalom.
Ekkor termett mellettem féltérdre ereszkedve az ismerős vonásokkal megáldott srác, kinek azonnal kiszúrtam prefektusi plecsnijét. Már csak ez hiányzott. Nem is tudtam, hogy örüljek-e az érkezésének, ugyanis félő volt, hogy ezután a kis kaland után majd kapok egy büntetést, vagy még annál is rosszabbat, netán kicsapnak az iskolából. Csak azért, mert meghoztam egy rossz döntést.
Megtörölve kézfejemmel a könny áztatta szemeimet - nem, mintha ezzel sokat értem volna a szakadó esőben - felpillantottam a barna szempárra.
- Megcsúsztam a létrán, és elestem és azt hiszem, hogy kificamodott a bokám, de az is lehet, hogy eltört...nagyon fáj - nyögtem keserves arckifejezéssel, ekkor azonban ismét lecsapott egy villám, ezúttal olyan közelségben, hogy a dörrenéssel együtt egy közepesebb méretű faág is a földre hullott a közelünkben.
- Merlinre! - ijedten kaptam el a prefektus karját, s azonnal közelebb is húzódtam hozzá, mintha ő jelenthetne menedéket ebben a szörnyű időben. - Mit csináljunk? - szégyelltem, hogy így féltem, de tanácstalan voltam, ő pedig idősebbnek tűnt, biztosan tudta, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 700
Összes hsz: 3237
Írta: 2019. október 16. 21:25 | Link

KAROLA
délután az erdőszélen | x

Tud figyelni rám, beszélni, ez már egy jó jel. Felpillantok az említett létrára, aztán el a bajos boka felé, ám egyelőre még koránt sem azért, hogy megvizsgáljam. Igazából azt sem tudom, hogyan kéne. Csak nyugtázom mindazt, amiről beszámol. Becsap aztán egy villám, amitől jól megrezzenek és kihagy a szívverésem egy ütemet. Attól függetlenül, hogy én is hogy megijedek a hirtelen égsújtástól, rögtön védelmezőn fogom magamhoz az utánam kapó levitást, mintha egy ilyen dologtól képes lehetnék megóvni.
- Gondolom, nem tudsz lábra állni - feltételezem elég erősen.
- Megnézem, mi a helyzet a bokáddal, jó? - emelem meg a szemöldököm és bólogatok. Igazából nem is annyira engedélykérés ez, mint tájékoztatás arról, hogy most elhúzódom tőle és szemügyre veszem a sérülését. Így is teszek, viszont a pálca ernyőt tartom tovább őfölötte, emiatt pillanatok alatt bőrig ázom, de nem igazán érdekel ez most. Óvatosan teszem magamnak láthatóvá a sérült részt, nem érek hozzá. Hát ez nem szép. Csak ráncolom kicsit homlokom. Szerencsére nem vérzik, nem áll ki csont vagy hasonló. Igazából azon aggódtam, hogy ne legyen olyasmi, ami azonnali cselekvést igényelne. Ettől még persze tartok attól, meg szabad-e őt mozdítani. Dehát nem akarnám itt hagyni a viharban, amíg én dokiért megyek. Patrónust meg még nem tudok idézni, hogy elküldjem.
- Csúnya, de simán ellátják a gyengélkedőn - bíztatom, visszahúzódva fölé. Már megtapasztaltam gyógyítóink szakértelmét párszor. Hajamból lecsöpög rá egy kis víz, gyorsan hátratúrom, meg arcomon is törlök.
- Megmozgatod nekem a kezeidet meg az okés lábad? - kérem erre, ezzel akarván ellenőrizni, nem áll-e fönt gerincsérülés veszélye. Hogy ilyeneket honnan tudok, arról nem sok fogalmam van. Innen-onnan összeszedtem biztos. Például onnan, mikor az otthonban az egyik társam lepottyant valahonnan és jött az egyik nevelő összekanalazni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 16. 22:19 | Link

Thomas

A szerencsétlenség közepette úgy hiszem, hogy mégis csak volt egy védőangyalom valahol, aki talán nem akarta, hogy így érjen véget az életem, egy erdőben, gombászás közepette, bőrig ázva és sárosan. Szerencsémre rám talált ez a fiú, aki hozzám képest sokkal összeszedettebbnek és határozottabbnak tűnt, s talán még a vihartól sem tartott úgy, mint én.
- Nem, próbálkoztam, de nem sikerült. Talán a harmadik, vagy a negyedik fokról zuhanhattam vissza, és alám fordult a lábam, érzem is, hogy feszít - rettentően kellemetlen érzés volt, a kényelmes cipőm pillanatok alatt szorítani kezdte a lábamat, de odanézni még mindig nem mertem, s szerencsémre néhány odalógó fűszál takarta előlem a lábfejemet.
- Oké, de légyszi nagyon óvatosan, mert tényleg nagyon fáj - nem akartam hisztizni neki, amúgy sem volt szokásom, de tudnia kellett arról, hogy ez az érzés valóban nem kellemes.
Miközben ő hozzálátott a lábam megvizsgálásához, figyeltem mozdulatait, arcvonásait és próbáltam beazonosítani, hogy hol is láthattam őt. Aztán eszembe jutott, hogy az egyik napon mintha őt láttam volna, amint néhány elsőst elkísér a nagyteremhez, s ha az emlékezetem nem csalt, akkor tényleg prefektus volt.
- Ez jó hír, ahhoz már csak vissza kéne jutnom a kastélyba, igaz?- haloványan rámosolyogtam, miközben arra gondoltam, hogyan is fogom megoldani ezt a visszamenetelt. Elég volt egy rossz mozzanat, máris belenyilallt a fájdalom, így el sem tudtam képzelni azt, hogy mi lesz majd, ha rá kell állnom.
- Inkább magad fölé kellett volna tartanod az ernyőd, én már úgyis meghemperegtem itt a sárban - jegyeztem meg, hisz mielőtt ideért, már eláztam, de azért kedves volt tőle, hogy így próbált óvni a további cseppektől.
- Meg, persze - bólintottam, majd ahogy ültem, megmozgattam a kezeimet, és a bal lábamat, aminek szerencsére semmi baja nem volt, csupán egy horzsolás tarkította a jobb és bal könyökömet.
- Megpróbálkozhatok azzal, hogy felálljak és rád támaszkodjak, de így nem tudom, hogy mennyi idő lenne eljutni a kastélyig - némi tanácstalansággal pillantottam rá, hisz őt sem akartam leterhelni a saját súlyommal, azt meg nem tudtam, hogy ő ismer-e olyan varázslatot, amivel mindkettőnket visszajuttathat a kastélyhoz.
- Amúgy nem egy navinés prefektus vagy? Ismerősnek tűnsz, de nem jut eszembe a neved...Karola vagyok - én azért kiböktem a nevem, a házamat talán már úgy is tudta, meg gondolom, hogy már a büntetésemet is kitalálta, mert biztos voltam abban, hogy ezt a helyzetet nem fogom megúszni csak úgy.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2019. október 16. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 700
Összes hsz: 3237
Írta: 2019. október 18. 21:03 | Link

KAROLA
délután az erdőszélen | #soakingwetGIF

Ha egy magam lennék, mindjárt nem volnék ilyen határozott, valószínűleg be lennék tojva kissé, azonban mindenre egészen máshogy reagálok, amikor van velem valaki, főleg, ha bajban van. Olyankor tök elfelejtek magam miatt izgulni. Nem is gondolok magamra. Csak arra, hogyan segítsek. Átkapcsol bennem valami.
Bólogatok neki. Egyet se kell félnie, nagyon óvatos leszek a vizsgálattal. A megállapítása pedig helyes: igen, csak ennyi a teendőnk, a gyengélkedőre juttatni valahogy. Pusztán ennyi. Nagyot sóhajtok. Nem lesz egyszerű. Aztán az ernyőt illetően megrázom a fejem, hogy ugyan, nem fogom akkor se hagyni tovább itt az esőn. Mondjuk a mozdulattól szanaszét szórok pár cseppett tincseimből, de ez már nem oszt, nem szoroz.
Elhúzom a számat és összevonom kicsit szemöldökömet, mert bár tényleg megpróbálhatnánk, hogy támogatom őt a kastélyig, nem rajongok az ötletért, hogy sétafikáljon. Nem, lesz itt jobb megoldás. Az minden esetre igazán nagyon jó, hogy tudja mozgatni a végtagjait. Remek hír.
- De, igen - mosolyodom el szélesen házam, rangom említésére - Thomas - adok nevet a névért cserébe. - Örvendek. Még ha a körülmények nem is a legideálisabbak - nézek el szegény bokája felé, aztán le a sárra, amiben fekszik, majd az átlátszó ernyőfélén át fel a fekete felhős, villámokkal tarkított égre.
- Arra gondoltam, hogy lebegtetnélek - árulom aztán el neki tervemet. - Ügyesen csinálom - biztosítom efelől és ha valamit, hát ezt tényleg minden kétely nélkül állítom. - Benne vagy? - érdeklődöm, megemelt szemöldökkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 21. 14:51 | Link

Thomas

- Mondjuk, ahogy látom, már neked is mindegy - ő is elázott úgy, ahogy én, ahogy a fejét rázta, hullott is róla a víz. Ekkor egy pillanatra bevillant előttem Bolyhosról egy kép, ő rázta le így a bundájáról a vizet egy fürdetés után. Szegény fiút azért sajnáltam, hogy miattam ázott el, és kicsit aggódtam is amiatt, hogy majd a végén még ő lesz beteg amiatt, amiért rajtam segít.
Nevének hallatán most már biztos vagyok abban, hogy az ő nevét hallottam egyszer egy beszélgetés során, tehát ő Thomas. Rajta kívül volt még néhány prefektus, őket azonban még látásból sem ismertem.
- Én is, el tudtam volna képzelni jobb találkozást is - elmosolyodtam, de közben némi fájdalom is kiült az arcomra, nem tudtam leplezni, hogy mennyire fáj a bokám. Bevallom, kicsit kétségbe is voltam esve, hogy most ezután mégis hogy jutunk ki ebből a viharból, mert nem szívesen tartózkodtam ilyen ítéletidőben a fák alatt. Féltettem magamat, féltettem Thomast is, hogy nehogy őt is baj érje, de ötletem az nem volt. Ilyenkor voltam dühös amiatt, hogy még nem ismertem minden varázslatot, s nem tudtam magamon segíteni.
- Lebegtetnél?- a fiú hirtelen ötlete megdöbbentett, ez nem jutott volna eszembe, és egy kicsit talán tartottam is attól, hogy majd leejt. Ő azonban elég határozottan állította azt, hogy ügyes ebben a varázslatban, és mivel továbbra is villámlott, s dörgött az ég, nem volt más lehetőségem. Ha tetszett, ha nem, ebbe bele kellett egyeznem.
- Kicsit félek, de...bízom abban, hogy nem fogsz leejteni. Benne vagyok, csináljuk. Csak mond, hogy kell-e valamit tennem, hogy jól működjön a varázslat. Mit csináljak?- kérdően pillantottam rá, amikor ismét hatalmasat dörrent, és újra összerezzentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 700
Összes hsz: 3237
Írta: 2019. október 21. 22:11 | Link

KAROLA
délután az erdőszélen | #trustmeGIF

Meg van szeppenve kicsit az ötletem hallatán, ez egyértelmű, de csak határozottan bólogatok. Lebegtetném. Nem lesz gond. Elmosolyodom, amikor erőt vesz magán és ezt a tudtomra is adja. Csináljuk!
- Csak maradj nyugton! Ne félj, nem történik akkor sem szörnyűség, ha megmozdulsz, leejteni nem foglak, csak talán kényelmetlen lehet utána neked. Álló helyzetbe foglak hozni - vázolom neki, mire számíthat. - Minden rendben lesz - szorítok karján bátorítót, barátságosat és felegyenesedem tőle. - Becsukom az ernyőt - figyelmeztetem erre és valóban már teszek is így. Az esőtől sűrűn pislogva nézek le a lányra, törlök egyet arcomon.
- Mobilicorpus - hangzik el a bűbáj pálcaintés közepette, a levitás pedig érezheti, ahogyan emelkedni kezd egészen lassan, óvatosan. Másik kezemet is olyan magasságban tartom, mint az éppen varázslót, mintegy vezénylőnek tetszőn. Lába éppen csak eltávolodik a sáros talajtól, felsőteste viszont teljesen. Mikor függőlegesbe kerül, meg is áll. Így. Nagyon jó.
- Oké. Most elindulunk - adom mindig tudtára, mi következik éppen, nehogy váratlanul érjék a mozgásváltozások. Szép lassan kezd el úszni a levegőben. Úgy érezheti, láthatatlan erők fogják, támogatják, ám nem nehezedik teher egyik pontjára sem. Súlytalan. Sétálni kezdek, ő pedig halad mellettem különös, elgyötört bábként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 22. 09:32 | Link

Thomas

Könnyű volt mondani, hogy maradjak nyugton, miközben ott cikáztak fejünk felett a villámok és veszélybe kerültünk. A természet ilyenkor kiismerhetetlen volt, s amennyire szép és nyugodt tudott lenni egy napsütéses délutánon, most ijesztő és félelmetes volt. Mégis meg kellett nyugodnom és hallgatnom kellett Thomasra, hogy minél előbb kijussunk az erdőből.
Nem tudtam, hogyan is képzeli el ezt a lebegtetést, de szerencsére nem az a fajta volt, aki először cselekszik és csak aztán kérdez. Elmondta, hogy pontosan mire számítsak, így volt időm felkészülni a lebegtetésre. Csak azt felejtette el mondani, hogy amint megemelkedek, s lógni fog a lábam, az milyen fájdalommal jár majd.
Ahogy megemelkedett a testem, s a vízszintesből álló helyzetbe kerültem, azonnal éreztem a duzzadt bokám körüli lüktetést, ami rettentően kellemetlen volt, az érzés rögtön ki is ült az arcomra.
- Ez szörnyű Thomas - nyögtem egész halkan, de nem akartam nyavalyogni, és a varázslatban sem akartam őt megzavarni. Az ernyő már nem védett az esőtől, miután elzárta, ismét dőlt az arcunkba az égi nedű.
- Még..sosem lebegtem így - próbáltam nem koncentrálni a fájdalomra, s helyette a varázslattal járó érzésekre koncentrálni, furcsa is volt megélni azt, hogy alig pár centivel lebegek a föld felett. A testemet könnyednek éreztem, érdekes volt megélni ezeket a pillanatokat.
- Rendben, menjünk - beleegyezően bólintottam felé, megbíztam benne, hogy tudja, mit csinál, s hagytam, hogy kilebegtessen az erdőből.
Hihetetlen, de úgy tűnt, hogy működik a varázslat, mert ha lassan is, de egyre távolabb kerültünk a faháztól, és szerencsére a lábamat sem kellett terhelnem sétával.
- Szerencsém, hogy erre jöttél. Számíthatok büntetésre? Csak mert tudom, hogy nem kellett volna elcsászkálnom erre, de amikor sétálni indultam még jó idő volt. Ne beszéljek igaz? - nem tudtam, hogy zavarja-e, ha varázslás közben beszélek, így inkább elhallgattam, s csak reméltem, hogy minél előbb visszajutunk a kastélyhoz.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2019. október 22. 09:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1484
Írta: 2019. december 20. 18:03 | Link


Egy valószínűtlenül havas napon

- Nem úgy volt, hogy ma szép idő lesz? - fordulok Masához a nagyjából fél méter mély hóban. Nekem annyinak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a tabletem nem ilyen időt jelzett. Erre délelőtt Masa már nyomta is az üzenetet, hogy délután mindenképpen jöjjünk ki. Végül is miért ne? Gondoltam magamban még akkor, csak hát... két pulóverben nem nézek ki valami fessnek, mert valami furcsa házilény szétmarcangolta a kabátomat az éjjel. Vagy az előző, vagy az azelőtti éjjel. A lényeg, hogy eddig nem igazán kellett ilyen meleg cucc, és a lényt sem találtam meg, hogy bosszút álljak, vagy legalább megvarrassam vele a kabátom. Így ma két pulcsiban grasszálok, még szerencse, hogy vettem egy jó csizmát valamelyik nap, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni. De a lényeg, hogy most, hogy majdnem térdig süllyedek a hóban - oké, a fél méter talán túlzás volt - még jobban örülök, hogy megvettem. E nélkül nem hiszem, hogy ki tudott volna rángatni a kandallónk elől. De. Én nem tudom mióta vagyunk együtt - ő az ész, őt kell kérdezni -, de ha akad alkalom, akkor máris  ugrok, ha hív. Oké, ha én hívom, ő is jön, ezért most formálok is gyorsan egy hógolyót és megdobom vele.
- Na, mi van? Elfehéredtél? - nézek rá kihívóan, majd kicsit elkezdek rohanni, hogy legyen egy kis előnyöm a következő hógolyó meggyúrásáig. Egyébként nem csak mi vagyunk ki, csak mi elindultunk az erdő felé valami miatt. De nem baj, a lényeg, hogy itt van velem, és mivel hajtó voltam, elég jól dobok, ami neki persze nem annyira jó, de hohóóó. Indul a hógolyó!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5638
Írta: 2019. december 24. 01:21 | Link

Bence
szárnya van de nem madár

- Hát kinek mi a szép, nekem például tetszik - mosolyodok el olyan melegen, mint amilyen kandalló tüze lehet odafent. Bár igaz, míg én rendesen fel vagyok öltözve, ez róla nem igazán mondható el, de hát egyelőre úgyis még a megilletődés szakasza van, ismerkedünk a hóval, csodáljuk (vagy szidjuk, de ugye kinek mi), paskolgatjuk jobbról-balról. Aztán szinte biztos vagyok benne hogy hamarosan majd felpörög a tempó, és kimelegszünk, de hogy ki és mit fog kezdeményezni az talán egyelőre rejtély még. Én mondjuk a hótrollépítésre gondolok, de neked szíved joga ha más jutott eszedbe.
Még szinte végig sincs időm gondolni már csapódik is a vállamnak egy hógolyszi (még a szomszéd kislány nyulát hívták Hógolyónak, ő becézte mindig így, szóval megragadt a szókincsemben), hiszen hiába látom mire készül, nem félek attól, hogy olyan erőset dobna, hogy fájna. Na nem azért mert ne lenne képes rá, ne értsen félre senki, az én Bencém kisujjal is lenyomná a világbajnok súlyemelőket, de... ez csak hó, rajtam meg van egy póló, két pulcsi és egy kabát. Szerintem túlragoztam.
- A döbbenettől, a döbbenettől - nyújtom ki felé a nyelvem, ahogy már hajolok le én is, hogy muníciót gyúrjak. Az elsőt olyan sebtiben nyomom össze és hajítom el, hogy szinte szétporlad mire Bencéhez érne, így ebből okulva már alaposan meglapogatom a következőt. Lassacskán követem őt, magam mögött mély árkot hagyva a hóban. Nos, legalább megspórolom az időt amíg le kellene hajolnom meg fel, nem igaz? - Akit három eltalál az fizeti a kukoricást - kiáltom felé nevetve, majd rögtön hajítom is a következőt, és megpróbálom minél kisebbre összehúzni magam guggolásba. Ó, ha építenénk egy labirintust, makiként el tudnék veszni benne!!
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. december 24. 02:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1484
Írta: 2019. december 24. 13:51 | Link


Egy valószínűtlenül havas napon

- Nekem is tetszik, csak hideg! Miért nem meleg inkább a hó? Milyen szuper lenne, nem? - ráncolom össze az orrom azzal, hogy megemelem kissé a gondolkodásban. Ez olyan izé, mindig ezt csinálom, le kéne szoknom róla. Mármint... nem a gondolkodásról. Viszont ha már hideg van és jégszobrot tud majd faragni belőlem a drága, előbb nekem is el kell intéznem egy nagyon fontos ügyet vele kapcsolatban. Például azt, hogy megdobom hógolyóval, mert amúgy minek esne, ha nem ezért, hogy jókat mókázzunk benne?
- Nem hiszem, hogy annyira megleptelek nyelves! - küldöm vissza, amit kaptam, majd vissza is húzom a nyelvem, mert félő, hogy az is lefagy. Lehet, hogy kicsit túlaggódom magam ebben a két pulóverben, nem igaz? Persze figyelnem kell, mert Masa vissza fog vágni, vagy mondhatjuk úgy is, belemegy a mókába. Az első szétporlad a levegőben előttem, szinte el sem ér, csak pár hóporlasz jut el hozzám.
- Hűha, te ellátod még spórák baját is, kedvesem - cinkelem egy kicsit, bár nem tudom miért vagyok olyan hülye, hogy bepörgessem őt. Mondjuk azért, mert imádom olyankor is?
- Három? Nem lesz az so.. - puff a vállamon talál a hógolyó, de úgy néz ki egyelőre kitart a védelmem. Már ami a hideget érinti. Annyira egy barom vagyok, hogy még nem tanultam meg a melegítő varázst... Na, de komolyodjunk meg egy pillanatra és ne tovább! Máris kerítek én is pár hógolyót, szó szerint párat, azaz kettőt. Az egyiket ívesen dobom Masám felé, és megvárom, hogy arra figyeljen és azt próbálja kikerülni. Amint ez így történik, dobom a másikat, így már könnyű célpont, de ezt már rendesen. Persze hátrafelé menekülve, és csak a dobásig megállva. Remélem minden trükk egy újszülöttnek új, és most remélem Masa a baby. Bizonyos értelemben mindenképpen. Dobok még utána is egy párat, csak a miheztartás végett és ha kergetni kezd, én futni. Kezd jó lenni ez a hideg hó is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5638
Írta: 2019. december 26. 02:52 | Link

Bence
repülőgép amin jár

Csak fejemet csóválva nevetem el magam a képtelen ötletre, mert ugyan hogy lenne hát meleg a hó, hát a hó azért hó mert hideg. Naa, ki hallott még ilyet? Ha nem figyelek eléggé még a végén azt is megdumálja velem, hogy karácsonyi bálon is melegen fog havazni. Pedig ugye, az tökre kizárt, nem igaz?
- Mert nem is - moolygok széttárt karokkal, amolyan "nem mondod" stílusban, de nem sokáig örülhetek magamnak, céloznom kell, és muníciót gyártanom. Öö, praktikusan nem ebben a sorrendben, de igen.
- Ne kritizáld a hógolyóimat - röhögök fel, ujjamat ejnyebejnye módra rázva felé, ahogy a cukros hölgy tette velem a múltkor, amikor megpöcköltem álmában a vásznat. Nem bírom sokáig a fedezékemben, szinte miután legugolok már pattanok is fel, nem bújkálok én előle. Lassan, lábaimmal magam előtt tolva a havat igyekszem Bence után kimelegedve, kitérek a hógolyója elől, majd amikor már éppen örülnék, hogy kijátszottam, hason talál a következő. Ööö, akkor ez már kettő. Neki kettő, nekem egy, de igazából azért hoztam fel a kukoriát mert tudtam, hogy veszteni fogok, szóval...
- Najó, boldog előkarácsonyt - kiáltom felé drámaian, majd győzelemre-vereségre mit sem adva homlokon küldöm magam egy hólabdával, ezzel elvesztve a kihívást. Nem adom fel azonban magát a játékot, rögtön ezután gyúrom is a következő golyót, hogy immár tét nélkül küldjem újra felé az égi áldást, s szedem a lábaimat. Majd ha átfagyunk, behúzódunk valahová, addig meg kihasználjuk, hogy leesett aminek így télen illik. Tantusz. Hó, a hóra gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1484
Írta: 2019. december 27. 14:58 | Link


Egy valószínűtlenül havas napon

Nem tudom, nem értem, miért lenne baja a meleg hó. Olyan varázslatos lenne, de a mugliknak megmaradhatna a hideg na, ha már ennyire ragaszkodik hozzá. A porhó-golyóra viszont már mindketten nevetünk és így van ez jól. Egyszerűen imádnivaló ez a lány és én imádom is!
- Éppen dicsértem - tárom szét a kezeimet, ez pedig pont elég arra, hogy eltaláljon egy újabbal. Na nem baj, az én cselezésem is sikerrel jár, kettő-egy ide, aztán Masa egy igazi gentlewoman lépést tesz és megnyeri nekem a meccset.
- Köszi! Nagyon drága lesz, bízhatsz benne, lehet, hogy kettőt kéne ennem - hülyéskedek, de meglep azzal, hogy amúgy nem vet véget a hógolyózásnak és újabb találatot visz be. A következőjét már kikerülöm, és nevetve dobálom felé a golyókat. De aztán itt az ideje, hogy új játékot jegyezzünk be a játékügyi hivatalban, ami csak az én elmémben létezik. Jó, lehet a Masáéban is, még ezután nem végeztem kutatómunkát. Gyorsan behatolok a fejébe váratlanul és azt látja, hogy futok felé, majd behempergek vele a hóba. Na, ha el tud vonatkoztatni, akkor már tényleg azt láthatja, hogy futok felé, hogy Mária kisasszony hószobor legyen. Ha nem menekül el fogom kapni és furcsa egymásba kapaszkodó hengerként fogunk hemperegni a hóban. Már, ha hagyja!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5638
Írta: 2019. december 30. 17:04 | Link

Bence
szél röpíti, az a gépe

A hógolyók készítése közben bevillan egy korábbi jelenet. Látom magam ahogy Bence után rohanok, hogy utolérjem mielőtt eltűnik a kastélyban. Minden egy butus kis álom miatt kezdődött, ki tudja mikor ültünk volna le tényleg beszélgetni, ha akkor nem kapom el, vagyis ha előtte nem hozom csodálatosan a formámat, és hergelem fel magam hogy de igenis most odamész és... jah. Aaaaaa - ugrik be miközben hógolyót dobok felé - nem akartam lebencézni először, szóval hetekig Lóriztam. Hű, ez utólag elég papagájosan hangzik, na mindegy. Utólag is bocsi Bence.
- Vigyázz mit kívánsz, eszünk még ott a te kontódra is - nevetem el magam a fenyegetésen, majd ártatlan arccal vállat vonok. Hogy is mondják, aki másnak vermet... nem, úgy bánj másokkal ahogy akarod hogy fordított esetben jajaja, igen ez lesz az.
Elmélkedésemet azonban félbeszakítja egy sürgősen megtervezendő önmentő akció. Hátat fordítok Bencének, futni kezdek elfelé, de hiába próbálkozok én, hipp-hopp megérzem a hátamra kulcsolódó kezeket és már terülök is el egy rövid sikkantás kíséretében. Havat prüszkölve igyekszem fölé kerülni, hogy ha ez sikerül, diadalittasan támaszkodhassak meg mellkasán mancsaimmal.
- Há, leterítettelek - vigyorgok büszkén, és még egyik karomat is felemelem, hogy befeszíthessek. Hűű Masa a nagy, Masa az erős. Mindenki hallja Maui visszhangjait ugye? Segítek: Maui, Maui, Maui, Maui, Maui hű de király vagy - csak Masával. - Ezek után minimum aurornak kéne mennem.
Csillogó szemekkel bámulom, kiélvezve a helyzetet, és oldalra nyúlva egy kevéske havat kezdek el besepregetni magunkra, mintha csak elásódni akarnék. Persze arra odafigyelek, hogy Bence arcára ne kerüljön belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 1484
Írta: 2020. január 7. 19:58 | Link


Egy valószínűtlenül havas napon

Én nem tudom mi lenne velem nélküle. De komolyan. Bármikor rosszkedvű vagyok, csak rá kell nézem az asztalomon lévő fotókra - ahol bohóckodik, vagy a másikra, ahol átváltozik makivá és integet -, mindjárt jó kedvem lesz. Néha még becipelem magamhoz az ágyba is, mintha ott lenne. Jó, néha ott is van, de ez nem tartozik másra...
- Nem baj, egyszer hagy élvezzem ki, ahogy kipengeted a lovettát - egy csomó mugli filmet láttam már, szóval fejlődök, mint az állat mugliból. Persze nevetve menekülök és természetesen elkapom, de még természetesebben hagyom, hogy ő kerüljön felülre. Egyébként is ez az egészségesebb, mert ha jégszobrot csinálok belőle, nem annyira vicces.
- Hiába, eltanultad a mesterséget a maki énedtől, úgy könnyű - úgy csinálok, mintha kicsit bántana a dolog, holott, csak élvezem az egészet. Zihálva nevetek, ahogy mutogatja a bicepszét a terelők gyöngye. Azért még nem is számoltunk, hogy Ambrózy profot kihívta párbajozni. Nooormális? Legalább hívott volna engem is, hogy lepetrifikus-ozzam! Akkor nyerhetett volna, amúgy nem hiszem! De azért szurkoltam volna és biztosan megpróbáltam volna megverni a profot. Haha, hát értékelni kell a próbálkozást is.
- Szerintem meg maximum - nevetek és hirtelen cserélünk, amúgy sem értem, miért akar betemetni, hiszen továbbra sincs rajtam kabát és jelentősen hidegedni kezdett a hátam, ahogy elszórakoztunk. Most én vagyok felül, és csak mosolygok rá, majd lehajolok és kap egy leheletnyi csókot. Aztán felállok róla és felhúzom.
- Micsoda hóembert lehetne belőled csinálni... ijesztgethetnéd az erre járokat, imádnám! - lelkesedek be, de a hideg miatt kicsit el is megy a kedvem. - Masu, bemegyünk a faházba? Át kéne melegednem - nézek rá kiskutya szemekkel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 12. 15:34 | Link

Benett

Egyedül maradtam teljesen. Theory ma visszarepült Franciaországba anyához és Raphaelhez. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy tehette ezt. Ő is ugyanazt élte át, mint én, hát akkor hogy hunyhat szemet mindez felett? Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, felfogni, hogy életem egyik nagyon fontos része cserbenhagyott. Azt hittem, együtt fogjuk átélni ezt a kalandot, de nem. Tévedtem, már megint. A papír csak úgy szakad pennám alatt, olyan erővel karcintom rá a betűket. Írásom rendezetlen, csak úgy, mint érzéseim is. Haragszom. Theory-ra, a világra, de leginkább Raphaelre, mert biztos, hogy az ő keze van ebben a dologban is. Lehet, hogy megfenyegette a húgomat, vagy ajánlott valamit, amire a lány mindig is vágyott. Kinézem belőle. Nem tudok neki megbocsátani ennyi év után sem. Most, hogy sokkal szabadabb ember vagyok, és hogy már sokkal több időm van elgondolkodni a múltamon, úgy érzem, hogy a nyomás alatt szétszakadok. Még most is érzem az érintéseket, a félelmet, amely akkor eluralkodott bennem és az ez utáni undort, ami meghatározta napjaimat.
Rászoktam a naplóírásra, hátha így jobb lesz, ha kiadhatom valaminek, hogy mi is a problémám. Úgy sem mondtam még el sok embernek az igazat, talán ez lesz a legjobb megoldása annak, hogy megszabaduljak a démonjaimtól.
Hátradőlök, fújok egyet. A füzet leesik mellém, ahogy kicsusszan kezeim közül. Miért is csinálom én mindezt? Talán nekem is az lenne a legjobb, ha visszamennék Franciaországba? Talán… talán anya képes hatni Raphaelre, hogy hagyja abba, amit csinál. Nem. Az az ember sosem változik, mindig is az a szörnyeteg lesz, aki volt. Pénzéhes állat. Mindig csak a hasznot látja másokban.
Nem sírok, az nem menne. Próbáltam már régebben, de egy csepp sem csordult le. Úgy látszik még nem dolgoztam fel eléggé a dolgot ahhoz, hogy el tudjam engedni. Vagy csak az a baj, hogy még senkinek sem beszéltem róla anélkül, hogy pánikrohamot kaptam volna. Mit is gondoltam, majd egy könyv segíteni fog, mi? Mekkora egy barom vagyok.
Léptek zaja csapja meg a fülem, pedig azt hittem, teljesen egyedül vagyok. Felriadok, a naplót pedig olyan gyorsan rakom a táskámba, hogy csak úgy porzik a helyiség. Vagy legalább is azt hiszem, hogy elrakom, ám csak a táska mellé sikerül tennem, így mikor azt felemelem, a napló egyszerűen lehull a porba. Én vissza sem nézek, kapucnimat felhúzva és napszemüvegemet a fejembe nyomva indulok ki az ajtón, majd fellökve az épp be siető Benettet.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. január 12. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 12. 16:26 | Link


Reccsen néhány faág a lábam alatt, ahogy gyalogtempóban megközelítem a faházat. Az enyhe időjárás miatt nem öltöztem fel vastagon, a vékonyabb kabátomhoz gondosan a nyakam köré tekertem barna sálamat. Útközben azért áthűlök, hiszen az erdő nyirkos hely, és hosszú út vezet a birtokon keresztül a titkos bunkihoz, vagy mihez. Én sem olyan régóta fedeztem fel, de azóta szívesen járok ide olvasni, alkotni, mert a suli többi terméhez képest ilyenkor senki nem merészkedik ide, pláne sötétedéshez közel. De most még van egy kis időm, és hoztam gyertyákat is, ha szükség lenne rá. Összeszorított fogakkal azzal nyugtatom magam, hogy odabent már nem lesz annyira hideg.
Magányosnak érzem magam, az elmúlt időszak mindent felborított körülöttem. Ritkábban küldök leveleket haza, és a barátaim is elfoglaltak. Jóvá kell tennem Karolánál, hogy nem hívtam el a bálra, és továbbra is aggaszt, amit róla hallottam. Haragszom magamra és bűntudatom van, amiért hagytam magam ehelyett az orromnál fogva vezetni. Ha bátrabb vagyok, a lánnyal lettem volna, ehelyett valami olyasmi történt, aminek nem hiszem, hogy kellett volna. Nehezen alszom a gondolatok miatt, hiszen pontosan emlékszem, hogy miket mondott utánam. Olyan, mintha cserben hagytam volna Theont a tisztáson, pedig nem szoktam csak úgy elfutni. Akkor viszont mentem, mint egy gép, betelt a pohár. Próbálom felidézni, hogy mi lehetett az a félmondat, amit félreértett, és amivel kiválthattam nála a következményt. Megbántottam őt, és magamat okolom a félreértésért, meg hogy megbántottam. Nem szabadott volna megnéznem őt magamnak... Pedig én igyekeztem tartani a távolságot, és ha egy kicsit is engedtem, már megvolt a baj.
Ahogy a felfelé vezető lépcsőkre lépek, a korhadt fa megnyikordul alattam. A korlátnak támaszkodva óvatosan lépkedek fel, nehogy beszakadjon alattam az instabil deszka, de könnyű súlyomnak hála épségben feljutok. Az ajtóban kiviharzik egy furcsa szerzet, kapucniban és napszemüvegben. Nem számítok rá, ezért is ugrom félre ijedtemben, de a szemem sarkából még elkapom a vonásait. Theon az? Szerintem csak azért néz levegőnek, mert haragszik rám. Kellett, hogy lásson... Vagy ennyit számítok neki, hogy már fel se ismer. Akkor kellettem neki valamire, hogy legyen társasága, de túltette magát rajtam.
Görcsbe rándul a gyomrom a gondolattól, hogy őt láthattam az előbb. Bemenekülök a faházba, ledobom magam az egyik babzsákra, amiben az előbb mintha még ültek volna, a táskámat pedig magam mellé rakva előkeresem benne a könyvemet. Meglátok azonban egy füzetet a földön heverve. Remegő ujjakkal a kezembe veszem és belelapozok. Úgy látszik, nincs befejezve, valakinek a naplója lehet, vagy valami jegyzetfüzet. Talán egy kitalált történet, mint amiket én is szoktam írni. Az is elég gáz lenne, ha egyszer elhagynám és valaki más találná meg... A név azonban túl ismerős benne. Theory... És akkor minden összeáll a fejemben. Kapkodva falom a betűket, ki tudja mióta, oda-vissza lapozgatva az időben a bejegyzések között. Az idő megáll számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 12. 18:49 | Link


Benett

Olyannyira sietek, hogy nagyon meg sem figyelem, hogy ki mellett viharzok el. Kapucnimat a fejembe húzom, a napszemüveget feljebb tolom orromon és már ott sem vagyok. Még csak az kéne, hogy valakivel diskurzust tartsak. Azonban képtelen vagyok megfeledkezni az aprócska jelzőről, amit a szemem sarkából látok meg, mikor ellököm a srácot. A barna hullámos tincseket.
Már rég a kastély felé tartok, amikor egyszer csak elkap az érzés, hogy én bizony valamit elfelejtettem. Megtorpanok, majd lenézek a cipőmre, hogy be van e kötve, de azzal nincs semmi gond. Átkutatom a zsebeim, de azokban sincs semmi olyan, amihez ragaszkodnék. És ekkor beugrik. Csak sejtem, de már a gondolattól is csomó lesz a gyomromban, hogy elvesztettem azt a hülye füzetet. Leveszem a táskám a hátamról, majd kutatni kezdek benne. Haszontalan papír fecnik, cukros papírok, egy-egy tankönyv, de az amit keresek, bizony nincs itt. Elmormogok néhány jól válogatott francia káromkodást, majd tanakodni kezdek. Vajon hol veszthettem el? Fejemben végigfuttatom a mai napom, de nem kell Sherlocknak lenni ahhoz, hogy leessen, hol is van a füzet; a faházban. Igen, ott, ahova nemrég az a srác ment.
Futni kezdek, majd’ hasra esek, úgy rúgom magam alatt a talajt, ahogy egyre közelebb kerülök az imént elhagyott kis viskóhoz. Az ajtóba érve megállok egy percre, mert azért csak ki kell magam fújni, de amint felemelem testem a térdeimre nehézkedett karjaimról, meglátom a legnagyobb rémálmom. A naplómat egy másik ember kezében. Aki nem más, mint a srác, aki faképnél hagyott a bálon.
- Tedd azt le – közlöm határozottan, hátha közlési módommal megfélemlíthetem, ergo gyorsabban visszaszerezhetem a füzetet. Szemeimből süt a gyűlölet, de valahol ott van benne a félelem is, hisz csak valaki más kezében van az egész életem. Ez pedig egyáltalán nem tetszik. Még mielőtt bármit is tehetne, odarohanok hozzá, majd kitépem a kezei közül a kis könyvecskét. Mellkasomhoz szorítom védelmezően. Butaság, de csak ez a kis nyavalyás, aki tudja minden titkom, még szép, hogy óvom.
Nem várok rá, megfordulok, hogy elinduljak kifelé a helyiségből. A levegő már kezd így is elég kellemetlen lenni, tekintettel, hogy egyikünk sem akarja látni a másikat. Én azért nem, mert csak úgy otthagyott, ő pedig valószínűleg még mindig tart tőlem. Nem is csodálom, néha én is félek magamtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 12. 21:04 | Link


Raphael a nevelőapja lehet, azért nevezheti a nevén. Hamarosan rám is ez vár, ha a szüleim tényleg elválnak. Kíváncsi vagyok, mennyire megy majd könnyen, van akinél évekig pereskednek. Anya szüleitől van a lakás, abba szerintem apának nem lesz sok beleszólása, de mi a helyzet a többivel? Vagy a testvéreimmel... Anya és apa megérdemelnek egy normális kapcsolatot, persze szkeptikus leszek, ha egyszer új párt találnának. Biztos, hogy nem fogok senki mást apának hívni, és bár nagyon jó lenne, ha megváltozna és minden helyrejönne, azért sosem alkottak tökéletes párt, így jobban átlátva a helyzetet. Az iskolába kerülésem óta különösen megy az elvonatkoztatás, nem mintha olyan nehéz lenne azzal, hogy alig lakom velük és csak a múlton tudok rágódni.
Találomra olvasok bele a bejegyzésekbe, különösen a legutolsó irományon időzök el. Mintha egy picit magamra ismernék, legalábbis megnyugtat, hogy másnál se minden fenékig tejfel, de csomó minden értelemszerűen nem világos a történetből, vagy csak egyszerűen nem akarom elhinni a leírtakat. Gyűlölet és undor. Érintések. Gyógyíthatatlannak tűnő sérülések, nyomás az ember vállán. Nem átlagos napokról van ebben beszámoló, és nem a korosztályom klisés problémáival foglalkozik. Valami hihetetlenül ellentmondásos érzéssel szorongatom a kezemben a füzetet, fel sem fogva teljesen, hogy mit teszek, mennyire illetlen vagyok, és mekkora veszélybe sodrom magam. A kíváncsiság túl erős, mert erre a tudásra már régóta szomjaztam. És akármennyire kavarodik fel a gyomrom a szövegtől, én mégis élvezem, ahogy olvasom, és az adrenalinszintem egyre csak emelkedik az izgalomtól.
Durva neszelés az ajtó mögül, aminek a hatására összecsukom a könyvet úgy, hogy néhány lapját véletlenül össze is gyűröm. Beletemetkeztem a titkos naplóba, és nem csak a saját dolgomat hanyagoltam eddig, de még a környezetemre se figyeltem eléggé, hogy meghalljam a vészjósló jeleket. Amikor beront a srác, a füzete még mindig a kezemben van. Előbb az érkezőre, aztán az itt felejtett holmijára pillantok. Gombóc van a torkomban.
- Én... nem tudtam, hogy a tiéd... - ez nem teljesen igaz, de ha ez a hazugság ment meg a fiú haragja elől, akkor muszáj ehhez folyamodnom. - Ne haragudj. Nem esett baja - habogok, a gyenge magyarázkodás azonban nem hiszem, hogy meggyőzi őt arról, hogy pont nálam volt jó helye a gondolatainak, még ha szerintem tényleg szerencsés, hogy nem más valakinek a kezébe került. Dühösen tépi ki a kezemből féltett tulajdonát, amit utána magához is szorít. Tényleg nagy bajba keveredtem...
- Theon - szólok utána rekedten, hátha szóvá tudom tartani, még mielőtt kiviharzana a faházból. - Megértem, ha most mérges vagy - fut végig agyamon a karácsonyi bál, valamint a naplóban leírtak emlékei. Már megint én kavarok be nála, amiért ha jól sejtem, büntetést fogok kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 12. 21:33 | Link

Benett

Szemeimet elönti a vörös köd, szinte már pattan a szikra, mikor ismét felemelkedem a térdemről és tekintetem fixálódik Benetten. Azon a fiún, aki csak úgy cserben hagyott, mint mindenki más is. A húgom, az anyám, Raphael. Mindenki csak kihasznál engem. Öklömmel beleütök az ajtófélfába mérgemben. Görnyedve indulok el a fiú felé, először lassan, de lépteim fokozatosan gyorsulnak, míg nem ott állok előtte. Pillantásomból süt a megvetés és talán még valamennyi félelem is megtalálható, ahogy fölé magasodom. Szemem körülötti vágások igazán ijesztő külsőt kölcsönöznek nekem. Nem csodálnám, ha Benett most is elfutna. Mert csakis azért menekülhetett el legutóbb is. Mert túl rémisztő lehettem. Akár csak egy szörnyeteg, szuszogó, sebesült vadállat.
Kitépem a kezéből a füzetet. Eleget nézte a haragtól izzó íriszeimet ahhoz, hogy meglazuljon a szorítása a könyv körül. Magamhoz ölelem a füzetet. Akár egy játékát féltő gyerek, úgy állok ott a fiú előtt, aki már mindent tud. A múltam, a jelenem, és a jövőm, minden ebben a papírtömegben van és most valaki más is hozzájutott. Talán jobban járnék, ha megint megfenyegetném. Talán akkor nem szólna róla semmit senkinek, hogy miket talált benne. Mert akárhogy is nézzük, elég ronda dolgokat tartalmaz. Én pedig félek. Attól, hogy valaki kiismer, hogy valaki megtalálja a gyengepontom. Mert ami aznap éjjel történt Raphael és köztem, azt bizony bátran nevezhetem annak.
- Mérges? – Felhorkantok, ahogy még mindig háttal állok a fiúnak. A nevetés hirtelenszerűen tör ki belőlem, éles késként hatolva át a köztünk kialakult csenden. – Mondd, mégis miből gondolod ezt? – Költői kérdés volt, kérem szépen, így nem is várok rá választ, már folytatom is mondanivalómat. – Nem mérges, hanem kibaszottúl pipa vagyok! Mondd csak, izgalmas volt az esti mese, amit olvastál? – Ennél a résznél már megfordultam és minden egyes szót a fiú arcába üvöltök, miközben a könyvről egy percre sem veszem le a kezeimet. Nagyon dühös és mindenek előtt sértett vagyok. Mert most először adta vissza nekem valaki, amit én is csinálok másokkal. Hogy játszadozom az emberekkel, majd eldobom őket. Benett is elhitette velem, hogy egy szép és jó estém lesz vele, erre otthagyott a szarban. Ezért pedig még nagyon meg fog fizetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 12. 22:10 | Link


Megrándulok a hangos koppanástól, amit a fiú öklöse kelt az ajtófélfába. A napló nem hazudik, valóban érzelmi viharok tombolnak benne, és a csillapíthatatlan harag a valóságban is testet ölt, ha okot talál rá. Saját magamról nem találtam a füzetében részleteket. Talán jelentéktelen figura vagyok, talán csak nem olvastam át elég tüzetesen. Az idő rövidsége miatt szeretném az utóbbit hinni, de ez inkább az a vágyam is lehet, hogy valakinek fontos legyek. Hátradőlök, amennyire lehetséges, de elfutni nem tudok, ahhoz túl kényelmesen belesüppedtem a babzsákba, a kijáratot pedig elállja a srác. Mi minden miatt lehet mérges? A titkait félti, vagy többről van szó? Haragszom rá, amiért mindent lerombolt bennem a bálon, pedig nagyon jól indult köztünk az újrakezdés. Még hogy tiszta lap... A francokat. Kapott egy második esélyt, de amint kettesben voltam vele, ismét kellemetlen helyzetbe hozott, pedig megígérte, hogy megváltozik.
- Hát... - fújom ki a levegőt, ahogy a megfelelő szavakat próbálom keresni. Nem tudom, mi lenne a jó válasz, de biztos nem a motyogásom. Fülig pirulva húzom össze magam szégyenemben, és csak az üvöltésére tudatosul igazán, hogy mennyire belegázoltam a lelkébe. Pedig én nem vagyok ilyen, vagyis nem ilyen vagyok, vele ellentétben. Megtartom mások titkait, átérzem valakinek a nehéz helyzetét, és a bizalmára törekszem, mert egyébként sincsenek sokan körülöttem, akikre számíthatok. Óriási hiba volt belelapoznom a naplóba.
Nem tudok tovább tétlenül a fotelbe süppedve ülni, ezért felkelek és megállok vele szemben úgy, hogy megtartsam a kettőnk közötti tisztes távolságot, ami azért kell, hogy maradjon valamennyi önbizalmam válaszolni neki. Erőt veszek magamon, és a fejem lehorgasztása helyett a szemébe nézek. A sebhelyek mintha egy fokkal jobban festenének, mint a bálon, de túl messze van hozzám. Azzal, hogy nem a földön ülök, kevésbé érzem magam alárendeltnek.
- Te is tudod, hogy nem esti mese - rázom meg a fejem szomorúan, ahogy nyelek egy nagyot. - Véletlen volt. Tudod, hogy tartom a szám - folytatom a győzködést, hátha sikerül megnyugtatnom valahogy anélkül, hogy nekem támadjon. Összefonom magam előtt a karjaimat és az ablakhoz sétálok, onnan nézek végig a fiún, ahogy továbbra is a naplóját szorongatja. A bálon minden olyan jó volt köztünk, amíg... Pedig ő is hiányzott. Aztán megint itt vagyunk, de most mintha újra a tanulószobában érezném magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 12. 22:30 | Link

Benett

Nem tudom, mit tehetnék, mi lenne a helyes. Érzelmek kavarognak bennem; harag, csalódottság, félelem. Dühös vagyok, amiért mindenki a szarban hagy. A húgom, anyám és Benett. Pedig én már azt hittem, hogy minden oké köztünk, erre csak úgy lelépett. Pedig biztos ő is akarta, csak egyszerűen félt. Pont úgy, ahogy most én a titkaim miatt. Már első találkozásunkkor rájöhetett, hogy nem szeretek felfedni magamról semmit, így pedig most hogy életem egyik legnagyobb titkához fért hozzá, csupasznak érzem magam. Ugyanolyan tehetetlen és undorító szörnynek, mint akkor. Biztos ő is így tekint rám. Szinte látom a szemeiben a megvetés, amiért csak úgy odaadtam magam több embernek, kezdve a legváratlanabbal, Raphaellel. Mit is gondoltam, majd Benett lesz az, aki másként néz majd rám? Ugyan, ilyen csak a tündérmesékben létezik, ez pedig a kemény igazság.
- Oh persze! Aztán megint otthagysz magamnak, ugye? – Felhorkantok, elfordulok tőle. Nem akarom látni többet a szemeit. Nem akarom undorítónak érezni magam.
- Szerintem ezt itt zárjuk le. Te és én sem jöhetünk ebből ki jól – leteszem a táskám a földre, majd most már beleteszem a könyvet. Jól becsatolom a hordozót, majd felcsapom a hátamra. Elindulok ismét a kijárat felé.
- Ha van valami ellenvetésed, még most mondd – ezt már higgadtan mondom, de szavaimban nincs semmi különösebb érzelem. Üres az összes, kiégett. Legyőzötten állok, számat elhúzom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 12. 22:56 | Link


Mégis miről beszél? Ő szúrta el... Elbizonytalanít, amikor olyanokkal jön, hogy azt hitte, én is akartam azt a dolgot. De nem ismerhet ilyennek, nekem pedig azt nem szabadna elfelejtenem, hogy mielőtt kiszúrt volna a sátraknál, még valami lánnyal enyelgett. Hány áldozat lehet még a kastélyban, akik ugyanúgy szenvednek Theon miatt, mint én? A különleges kisugárzása, amivel mindenkit hiteget. Ha nyugodt, akkor nagyon határozottnak tud lenni, biztonságban éreztem magam mellette akkor is, amikor kinevettek a többiek a tánctéren. Mellém állt és megvédett. Szar érzés tudni, hogy hátsó szándékai voltak. De hol hibáztam? Túl jó vagyok, túl ártatlan... Könnyen megszerezhető áldozat. Egy sovány, hiszékeny, makogó, könyvmoly levitás.
- Veled akartam maradni... - cáfolok rá a feltételezéseire, és nagyon fáj, hogy rám se néz. Érzem, hogy lassan könnybe lábadnak a szemeim, ha így folytatom, de próbálok annyi erőt venni magamon, hogy ne égessem le magam még egyszer. Mély levegőket veszek, hátha jobban fogom magam érezni.
Mintha kést szúrna belém, annyira meglep amit mond. Aprón remegni kezdek, magamban fortyogva, miközben megannyi gondolat cikázik az agyamban. Az emlékeim között kutatok lázasan, hátha találok valamit, amivel menthetem a menthetőt. Nagyon szorul a nyakam körül a hurok. Látom, hogy egy pillanat alatt összepakol és távozásra készen áll a bejáratnál, és nem akarom elhinni, hogy ez velem történik. Többé nem tudnék úgy elmenni a folyosón mellette, hogy ne szorulna össze a torkom, ahogy eddig is rettegtem tőle. De mindvégig magamat hibáztatnám.
- Mit rontottam el?! - szalad ki belőlem kétségbeesetten, elcsukló hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 13. 11:51 | Link

Benett

Mit tehetnék? Annyi minden kavarog a fejemben, hogy egyszerűen képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Kezem meg-meg remeg, legszívesebben megütném, amiért beleütötte az orrát a dolgomba, de mégsem teszem meg. Le kell higgadnom, hisz ezzel csak adom alá a lovat, hogy egy erőszakos idióta vagyok. Ezt pedig nem szeretném. Mély levegőt veszek…. egy, kettő, három és kifúj.  Mérges vagyok, de már közel sem annyira. Inkább most azt mondanám, hogy az előző érzéseimet felváltotta a csalódottság, mert nem sikerült, nos, semmi sem. Azt terveztem, hogy majd csinálok egy egyéjszakás kalandot a srácból, erre meg úgy viselkedek, mint egy idióta és elriasztom magamtól folyton.
- Oh, valóban? És miért? Mert egy szerencsétlen hülye gyerek vagyok, akit megsajnáltál? Kösz, de nem kérek a szánalmadból – kapok így is eleget, teszem hozzá fejben, de nem mondom ki. Így is elég rosszul nézek ki, nem szeretném, ha még rontanék a helyzeten. Ezért inkább megpróbálom lezárni a helyzetet. Szavaim üresen konganak. Összepakolok, füzetem a táskám mélyére rejtem. Ezek után még azt is eltudom képzelni magamról, hogy fogom és elégetem vagy darabokra tépem, hogy még egyszer ilyen elő ne tudjon fordulni. Utálom magam, amiért figyelmetlen voltam és belekeveredtem ebbe a helyzetbe. Pláne, hogy Benett találta meg. Azok után, ami a bálon történt, őt akartam a legkevésbé. És hogy miért? Mert akárhányszor ránézek, saját kudarcomat látom benne. Hogy nem tudtam még egy ilyen kis szarossal sem elbánni, mint amilyen ő. Hát akkor mire vagyok egyáltalán jó? Lépten, nyomon csak falba ütközök.
- Figyelj, nem kell a dráma – beletúrok hajamba, fújok egyet olyan jó szenvedősen, majd tekintetem a fiúra emelem. Mondom ugye én, aki a drámázás koronázatlan királynője, de mindegy. – Ha ennyire azt állítod, hogy valóban nem akartál otthagyni a szarban, akkor bizonyítsd be – azt már nem kötöm a minden lében kanál orrára, hogy mivel, van ő olyan kreatív, hogy kitalál valamit. A táskát fogom és lehajítom a sarokba, míg magamat ledobom az egyik babzsákra és várok. Csodára? Nos, valami olyasmire. Ha a kis hülyének volt annyi vér a pucájában, hogy beleolvasott a naplómban, akkor annyi is lesz, hogy előrukkoljon egy B tervvel. Én pedig unatkozom, nagyon szívesen néznék valami előadást. Bár mondjuk a mostani szenvedése is elég jó. Kárpótol a sajátomért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 13. 12:30 | Link


Percek kérdése és én lehetek a következő, akit megtalál az ütéseivel. Félek, hogy ezúttal ismét egy olyan állapotában fogtam ki, amikor elvesztette az ítélőképességét. Bosszant, hogy ismerem a jó oldalát is, ugyanakkor nem csodálkozom a kiborulásán, hiszen amit lefirkált magának a kis füzetébe, azt valószínűleg soha nem osztotta volna meg másokkal. Én is pipa lennék. Fogalmam sincs, hogyan kezelném nemhogy a napló illetéktelen kézbe kerülését, de még az abban leírtakat se.
- Nem... - vágom rá ösztönösen, ahogy magam elé nézve kétségbeesetten győzködni próbálom őt arról, hogy az én esetemben másról van szó. Előítéletesen kezel, ahogy én őt, amíg nem jött oda hozzám újból. Kár, hogy nem ismer jobban, mert nem olyan vagyok, mint amilyennek gondol. - Jól éreztem magam a bálon. Szerintem tök jó volt a tánc, a beszélgetések, meg hogy mellém álltál - apró mosolyra húzódik a szám, ahogy felidézem magam előtt a jelenetet, amikor megvédett mások gúnyolódásától a pultnál és a táncolók között egyaránt.
- Nem ítéllek el azok miatt - bökök a táskája felé, amiben az irományait rejtette el. Attól még nem egy angyal persze, ugyanúgy haragszom rá a nyomulása miatt, meg hogy fizikailag is bántalmazott. Inkább vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert a korábbinál másképp látom a dolgokat. Sokkal megértőbb vagyok, de a bőröm is féltem, nem szólhatok vissza akárhogyan.
- Hát jó. Tessék, most veled maradok. Sőt, veled is megyek, ha le akarsz lépni - dacosan lehuppanok a szomszédos babzsákba, a biztonság kedvéért magamhoz húzva a táskámat. Bizonytalan hangom elárulja, hogy nem vagyok valami határozott, hiszen ha megint félelmet kelt bennem, akkor nem biztos, hogy be tudom tartani a szavamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 13. 12:48 | Link

Benett

Az erőszak jó, de nem mindig vezet megoldáshoz, ezt igazán megtanulhatnám. Most viszont nem hagyom, hogy eluralkodjanak rajtam az indulatok és inkább visszafogom magam. Még mindig egy rakás szarnak érzem magam, hisz csak kitudódott az, amire a legjobban figyeltem. Mert nem hiszem, hogy csak az utolsó oldalt olvashatta el, előtte pedig… nos, elég cifra dolgok vannak ahhoz, hogy bárki is egy szegény kisfiút lásson bennem. Én meg ugye ezt nem akarom.
- Oh, szóval nem tartasz egy nagy ribancnak sem egy szánalomra méltó kisfiúnak? Nos, ez új – ízlelgetem a számban ezeknek a mondatoknak az ízét és a hallottakat, melyek Benettől hangzottak el. Ilyenre még nagyon nem volt példa. Elég sok pletyka kering rólam az iskolában és az egyik az, hogy én vagyok a legnagyobb éjjeli pillangó az egész suliban. Igen, szeretem a szexet, de attól még nem kell rögtön rosszra gondolni. Sokan ilyenkor összeköttetésbe hozzák az fateromról hallott hírekkel, és bumm, meg is van a legrosszabb rémálmom. Csodálkozom is, hogy Benett nem riad vissza tőlem. Azonban mikor ránézek, hiába is próbálom odaképzelni, az ő szemeiben semmi megvetést sem látok. Igaz amit mond, tényleg nem ítél el semmi miatt sem.
Lehuppanok a babzsákra, ő pedig mellém, táskáját szorosan átölelve, éppúgy, mint ahogy én pár perccel előbb a könyvecskémmel tettem.
- Csökönyös egy srác vagy te, igaz Benett? – Elmosolyodom, majd a babzsákkal felé fordulok, hogy térdünk majdnem összeér. – Nos, ha ennyire tarod magad, akkor esetleg még a szobámba is elkísérnél, ha én azt mondanám? – Különös mód, most nem megyek bele a személyes terébe, tartom magam. Végtére is így is lehet húzni valaki idegeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 13. 13:18 | Link


Nehéz úgy beszélgetnem vele, hogy ne fedjem fel előtte a valódi tudásomat. A rövid idő alatt, amíg a napló a kezemben volt, csak részleteket tudtam átfutni, az izgalomtól pedig fel se fogtam sokszor, hogy mit olvasok. Túl sok információ került a birtokomba, amit még egy levitás elmének is kihívás egyszerre feldolgozni. Nem vagyok képben mindennel, ő viszont azt hiheti, hogy igen. Amíg viszont ez titokban marad előtte, addig sokkal jobban fél tőlem, mint kellene. Ha pedig kimagyarázom magam, a bizalmát úgyse kapom vissza.
- Szerinted tökéletesnek gondollak? Rohadtul nem... De engem nem érdekel, hogy állításod szerint mekkora ribanc vagy - hazudok, hiszen fáj valamiért, hogy így viselkedik a kastélyban, de mégsem emiatt neheztelek rá. - Vannak fura dolgaid, igen. Nem értem, miért kellett úgy viselkedned a tanulószobában - ismerem be neki kissé félénken, és még a csuklómat is felé mutatom, hogy emlékeztessem őt arra a pontra, amire rálépett.
- A bálon pedig valami lánytól pattantál le, és én pont kapóra jöttem. Miért te vagy megsértődve? - szorul össze a torkom, ahogy nagy nehezen fel merem tenni neki a kérdést. Viszont jobb, ha nem húzzuk tovább, mert a tüskék amiket lassan heti szinten belém szúr, már kezdenek elviselhetetlenné válni. Talán az ölemben szorongatott táskától érzem magam biztonságban. Meglazítom a sálamat, majd le is dobom magam mellé, hogy kicsit megkönnyebbüljek. Ő azt hiszi, hogy elítélem, én pedig nem is tudom, hogy mit... Nem tudok szabadulni tőle, újra és újra visszasétálok a csapdájába.
- Oda nem tudlak, mert nem vagyok rellonos - vágok vissza, ahogy összenézve én is elmosolyodom. Átkulcsolom a táskám, közben pedig azon gondolkodom, hogy hol a hiba kettőnk kapcsolatában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 848
Írta: 2020. január 13. 13:55 | Link

Benett

Hmm… igazán érdekes, amit Benett állít. Szóval szerinte nem vagyok tökéletes, ez igaz, nekem is megvannak a hibáim, úgy, mint mindenki másnak. Fel sem tudnám sorolni, mi minden rosszat tettem már életemben. Ezek közé pedig természetesen odatartozik a tanulószobás eset is, amit úgy látszik, egyikünk sem tud elfelejteni.  Én azért nem, mert kudarcot vallottam ő, pedig mert rémálmokat okoztam neki. Valószínűleg.
- Nem tudom – vallom be, kezeimet kitárva, szemöldököm felhúzva. Tényleg fogalmam sincs, miért vagyok rá megsértődve, hisz valóban, neki van ehhez joga. Azonban én egy büszke teremtmény vagyok, és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy valaki más is számít rajtam kívül. Önző vagyok, nagyon. Gyerekként megkaptam mindent, mindig nekem volt igazam, persze még a gondok előtt. Így azzal, hogy így viselkedem, talán a régi, szép életemet akarom visszakapni. És persze védeni magamat, hisz akárhogy is nézzük, csak egy fiú vagyok, család és minden nélkül.
Játszadozni kezdek a hüvelykujjaimmal, miközben a fiú térdeit bámulom. Tényleg nagyon vékony és törékeny. Nem is értem, hogy ezt eddig miért nem vettem még észre. Bár a bálom már éreztem valami megbánáshoz hasonlíthatót, végül elkövettem ugyanazt a hibát. Mert mindig így van. Próbálok jobb lenni, ahogy Charlotte-nak is megígértem, de végül beleesek a saját csapdámba és kezdődik az egész előröl.
- Hidd el, be tudnálak én oda vinni – nevetem el magam. Ugratom persze, nem kell ebbe semmi komolyat beleképzelni, ám úgy látszik, neki mégis sikerül. Arcán egy percre átsuhan valami félelemhez hasonló, mire bennem megmozdul valami. Higgadt vagyok, így már sokkal könnyebb tisztán gondolkodni. – Nyugi, Prücsök, nem foglak megerőszakolni – mosolygok, mégis fejemben visszapörgetem az előző találkozásainkat. Elég lehetetlennek hangzom, hisz ellent mondok magamnak. Tetteim kicsit sem tükrözik, amit mondok, és ezt ő is tudja. Ennek ellenére mégis itt marad mellettem és nem mozdul, pedig látom rajta, hogy fél. Ha eddig úgy gondoltam, hogy a nők bonyolultak, akkor Benettre nem tudom, mit mondjak.
- Nos, felteszem még egyszer a kérdést. Érdekes volt a könyv? – elvigyorodom, de nincs benne semmi, talán egy kis szomorúság, hisz valóban, elég furcsa a naplóm, nem olyan dolog, amit egy korosztályom béli írhat. – Nézd, mindketten hibát követtünk el. Te beleolvastál egy olyan dologba, amihez nem lett volna jogod még hozzá nyúlni sem, én pedig egy pöcs voltam és terrorizáltalak téged – hátradőlök a babzsákban, kezeimet a tarkómra teszem. Nem tudom, ebből a szituációból hogy jöhetnénk ki, mivel eléggé nyakig benne vagyunk mindketten. Tényleg az lenne a legjobb, ha lezárnánk. Vagy újra kezdenénk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék