28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. október 23. 16:06 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Mivel a korát illetően semmi más nem jutott eszembe, gyorsan elengedtem a témát. Azért megjegyeztem, hogy fiatal, mégis itt járkál kint. Biztos ő is az a fajta, mint néhány háztársam, akik szeretik felfedezni az itteni élet minden kis részletét. Tényleg örültem, hogy nem egyedül kell császkálnom az erdőben, azért elraktároztam ezt az információt.
Na meg az is nagy szerencséje Jun Seonak, hogy pont a múlthéten vette el tőlem a prefektusi jelvényem a házvezetőm, így megbüntetnem sem kell.
Hiába volt minden poros, azért kivettem pár babzsákfotelt. Pár egyszerű varázslattal eltüntettem a koszt kettőről, az egyikbe le is vetettem magam. Egy kis pihenés nem árt.
- Te sem tudsz olyan varázslatot, ami megmutatná az élőlényeket körülöttünk, ugye? - kérdeztem, közben elnyomtam egy sóhajt. Eddig eljutni könnyű volt, de innen nem tudtam hova tovább.
Felpattantam, az ablakhoz sétáltam, azon kinézve kémleltem a sötét erdőt. Vajon hol lehetnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 24. 22:31 | Link

Mei


Miután Mei eltüntette a koszt a babzsákfotelekről és leült az egyikbe, én a másik fotelkébe csüccsentem be.
- Nem tudok. - válaszoltam. Kész csoda hogy az elsőben vett varázslatokat tudom! De milyen király lehet az olyan varázslat ami megmutatja az élőlényeket! De hogy mutatná meg? Mint a hőkamerák beszíneznék? Vagy a körvonaluk világítana? De de de a körvonaluk hogy tudna világítani? Az élőlények is látnák hogy világít a körvonaluk, vagy csak aki varázsolt? Nem értek hozzá. A sétáló csokikat megmutatná? Azok is élnek vagy... nem? Ha tudnak sétálni akkor élnek, nem? Vagy... vagy csak a lábuk él? Milyen lehet az ha valaminek csak a lába él? Ijesztő lehet, egyáltalán létezik olyan? Fogalmam sincs, de mint nem rég gondoltam, meg szinte minden nap gondolom, én a mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból, még zombikat is, amik nem léteznek. Vagy de? Ki tudja, lehet hogy valami lakatlan helyen elzárva élnek, és egyszer kitörnek onnan és elfoglalják a világot! Az nem hiszem hogy jó lenne. Vagy de? Ki tudja, lehet az élőholtak jobb uralkodók lennének még az emberek! Amíg nem történik meg, addig nem lehet tudni. De nem hiszem hogy megtörténne.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. október 27. 00:02 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Igazából még én sem hallottam olyan varázsigéről, de ha azt is ki tudják mutatni, mi volt a pálcám utolsó varázslata, akkor nehogy már ne lehessen megmutatni az élőlényeket. Azt hallottam, hogy a muglik telefonkészüléke is kijelzi, ha az egyik barátjuk a közelben van. Meg olvastam egy tinder nevű dologról, az is hasonló lehet, de erről még nagyon keveset tudok, ezért nem is teszem szóvá.
Ajkamat harapdálva meredek ki az ablakon, valami ötlet most nagyon jó lenne. Megvan!
- Expecto patronum - suttogom, majd a megfelelő pálcamozdulat után megjelenik a kis ezüst oposszum a föld felett.
Egy mozdulattal elküldöm, aztán reménykedve fordulok Jun Seo felé.
- Ha ezekkel lehet üzeneteket küldeni, akkor keresni is lehet, nem? Milyen király lenne, ha megtudnám így mondani, hol vannak most kentaurok - mondom újra lelkesen.
Bár azt hiszem, hogy ez is felesleges próbálkozás volt. Mégis honnan tudnám, hogy a patrónusom látott valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 27. 13:54 | Link

Mei


Nagyra nyitott szemekkel néztem az ezüst állatkát. De cuki! Jó, nekem majdnem minden cuki. Vannak olyan dolgok amik nem cukik, de na! Például a legyek nem cukik, de a gabonakabócák azok! Meg olyan jól hangzik a nevük, gabonakabóca. Jó, néha kicsit belekeveredek mikor kimondom, és volt amikor azt mondtam hogy kabonababóca, de na, néha egy nyelvtörő kimondani.
Üzenetet küldeni? Nem is nagyon tudom hogy mi ez pontosan. Mintha egy könyvben olvastam volna, de nem emlékszem teljesen. Az is fura, hogy egy olyan könyvet olvastam ami nem a mugli világból van és nem is tankönyv! Csak a könyvtárban voltam, és egyszer csak levettem a polcról, mert érdekelt hogy mi van benne.
Tényleg király lenne, ha meg tudná mutatni hogy hol vannak a kentaurok! De egy varázslat tud gondolkodni? Fogalmam sincs, de az is király lenne! Ha például egy átok tudna gondolkodni, akkor lehet hogy direkt nem találná el a célpontot, mert mondjuk nem csinált semmit. De nem, ilyen nincs, vagy nem tudok róla, de sok mindent nem tudok, úgyhogy lehetséges! Vagy nem?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. október 27. 17:08 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Jun Seo arcát elnézve még jobban elbizonytalanodom. De már mindegy, próba cseresznye. Míg nem tudom, mit kellene csinálni, visszaülök a fotelba, röviden körbenézek. Most kellene beszélgetni valamiről, amiben nem vagyok a legjobb. De hát addig tanul az ember, míg él, szóval vágjunk bele újra.
- Amúgy szeretsz itt lenni? - Komolyan mondom, tapsot érdemelnék ezért a kérdésért. Inkább azt a lassú, megalázó fajtát, de legalább taps.
Azért engem tényleg foglalkoztatott. Eddig még nem igazán tudtam erről mással beszélni, a házban teljesen más témák vannak, meg nem is nagyon beszélek. Talán pont ezért érzem magam annyira otthonosan a levitában, mert senki nem akar megváltoztatni. Régebben elvárták tőlem, hogy bekapcsolódjak, itt viszont teljesen rendben van, ha csak nevetek velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 28. 00:06 | Link

Mei


- Igen. - válaszoltam - És te? - azt hiszem most kérdeztem vissza először. Jó, amikor megkérdezte hányadikas vagyok, akkor azért nem mert az olyan mintha a korát kérdeztem volna meg, nem? Mindegy, azt nem szoktam.
Mintha dobogást hallottam volna, mintha egy ló lenne... lehet kentaur? Nem mondtam ki hangosan, hogy hallom, mert lehet hogy csak rosszul hallom, ami már megesett, nem is egyszer, hanem többször. Nem számoltam hányszor, mert minek? Egyszer lehet hogy megszámolom hogy egy nap hányszor hallok félre valamit vagy mondok ki valamit, vagy valami ilyesmit, és szóismétlés még a gondolataimban is! Nem hiszem el, nincs valami szóismétlés elleni bájital vagy varázslat vagy valami? Az tök jó lenne mert engem kicsit idegesít ha én mondom vagy írom vagy gondolom. Ha más mondja vagy írja vagy gondolja az nem zavar, főleg az nem amit gondol, mert azt nem olvasom vagy hallom.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. október 28. 21:13 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Igazából nem is vártam más választ. Itt tényleg jó, bár nem tudom milyen lehet a rellonban - amit lelestem a köpenyéről, onnan tudom -, de a levita nagyon klassz. Külön konyhánk van, ahol mindig lehet teát főzni, meg a kilátónk is mesés. Nem is a saját válaszomon gondolkozok sokáig, hiszen azonnal kiül az arcomra is.
- Még nem voltam ennél jobb helyen, azt hiszem - mondom ki végül. Kicsit olyan, mintha révbe értem volna, a Bagolykőben újra otthonra találtam.
A dobogást én is meghallottam, mire azonnal felpattanok. Lehetséges lenne, hogy még csak ki sem kell menni, mégis láthatunk kentaurokat? Nem, az túl szép lenne.
- Ugye te is hallottad? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.
Felpattanok a fotelből, újra az ablakhoz rohanok. Meg sem próbálom csendben véghez vinni ezt a mutatványt, a száraz levelek miatt lehetetlen lenne. A sötétben alig látni, kicsit össze is szűkítettem a szemeimet, hátha hamarabb észreveszek valamit.
- Valami mozgás van ott - suttogom bizalmasan, ahogy magam elé mutatok.
Az árnyak között tényleg mozgás lehet megfigyelni, viszont dobogást már egyáltalán nem hallok, szóval akármi is jött, az biztos megállt egy kicsit szimatolni. Tényleg nagyon remélem, hogy csak egy kentaur lesz, nem pedig valami veszélyesebb bestia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 28. 22:34 | Link

Mei


- A dobogást? Azt igen! - válaszoltam. Ha ő is hallja, akkor talán nem vagyok még teljesen bolond. De egyszer valószínűleg egy diliházban fogok kikötni, ahol a szobám falai csokiból lesznek. Vagy nem, mert megolvadnak, mint egyszer egy filmben.
Mikor Mei felpattant és az ablakhoz rohant, akkor én is szinte odateleportáltam az ablyukhoz, ahogy régen szoktam mondani, és figyeltem kifelé.
Mozgás. Én is látok ott mozgást. Lehet hogy... lehet hogy kentaur? Az tök jó lenne, életemben először látnék élőben kentaurt! De mi van ha nem egy kentaur hanem egy gyilkos? Akkor egy kicsit nagyon pánikolnék. De miért lenne itt egy gyilkos? És miért jó neki az hogy gyilkol? Nem tudom, nem látok a fejébe, és nem is akarok találkozni eggyel sem. Soha. Lehet nem élném túl. Vagy lehet túlélném, mert egy barátom gyilkos, és engem nem ölne meg! Akkor megkérdezném hogy miért jó neki, de de de lehet hogy azért ölne meg.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. október 30. 16:38 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Vigyorogva nézek a fiúra, amikor mellém ér. Nem gondoltam volna, hogy olyannal hoz össze a sors, aki még nálam is lelkesebb. Majdnem el is felejtettem Mikola profot és az eredeti küldetésem.
Eleinte beszélgetni akartam a kentaurral, de ha csak látom, már azzal is beérem. Nem szeretném sem a saját, és most már Jun Seo biztonságát sem veszélyeztetni. Ennyit erről, elég lesz látni. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, nagyon, nagyon, tényleg nagyon örültem volna, ha le tudom fotózni.
Mert hogy végül ő lépett előrébb. Elakadt a lélegzetem, nem gondoltam volna, hogy ilyen magasak. Persze, tanultunk az átlagmagasságukról, de teljesen más, amikor egy szám van leírva a tankönyvben, mint mikor szembe jön velem.
Az egyik fánál időzött egy darabig, aztán még előrébb jött, hogy nyugodtan felnézhessen az égre. Ott épp volt egy kisebb lyuk a lombkoronánál, ezért megvilágította a fény.
- Azta, ezt nem hiszem el - suttogtam halkan.
Leheletnyivel előrébb hajoltam, mintha számítana az a pár milliméter, de a én így is boldog voltam. Most úgy tűnik ilyen sikerszériám van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 31. 20:42 | Link

Mei


Az ott... az ott egy kentaur!
- Wooow! - szóval így néz ki élőben egy kentaur? Váó. De magas! Ijesztő, de szép. Lehet valami egyszerre ijesztő és szép? A kentaur az biztos. De ugye nem fog bántani minket ha meglát? Remélem nem. A kentaurok nem gonoszak, remélem. Ha meg gonoszak akkor... akkor menekülés van? Szerintem nálam gyorsabban fut. Nem tudom milyen gyorsan tudnak futni a kentaurok, de de de de de a lábuk olyan mint a lovaké, szerintem tudnak olyan gyorsan futni mint a pacik. A lovak milyen gyorsan futnak? Nem tudom, de de de biztos gyorsan! Nálam biztosan... Nem tudok gyorsan futni. Vagy tudok? Lehet egy varázslattal tudnék. Van olyan varázslat amivel gyorsabban lehet futni? Lehet van, csak én nem tudok róla, vagy nincsen. Milyen jó lenne egy olyan varázslat! Vagy... vagy varázscipellők! Az tök király lenne! Varázscipellő amivel nem lehet elesni, és gyorsan lehet futni! Nagyon nagyon szuper lenne. De hogy lenne megoldva, hogy nem lehet benne elesni? Most nem tudom honnan jött, de eszembe jutott hogy mugli iskolában volt egy olyan osztálytársam akinek olyan nehéz volt a bakancsa hogy megkérdeztem tőle hogy ólmot rakott bele, vagy mi?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2018. november 2. 21:37 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Még mindig sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezőgép, de leírást még készíthetek. Előkaptam a talárom rejtett zsebéből a jegyzetfüzetem egy tollal együtt, aztán újra felpillantottam. Még ott volt, de nem igazán tudtam, mit kellene írnom róla. Lejegyeztem a magas szót, aztán mögé írtam, hogy nagyjából a két métert is eléri. Az arca nyugodt, bár a szemöldökeire ráférne egy kis ápolás, így olyan morcosnak tűnik. A lábai vaskosak, ha rálépne egy nyuszira tuti nem élné túl. A haja világosabb volt, talán már kezdett idősödni a kentaur bácsi. Más jelet nem láttam rajta, ami annyira fontos lenne.
- Szerinted ki kellene mennünk? Talán beszélhetnénk vele - dobtam fel a témát suttogva végül. Ennyit arról, hogy elég, ha csak látom.
Fogalmam sincs, hogy meghallotta ezt a kentaur vagy sem, de a háta mögé nézett, aztán elindult. Először csak pár komótos lépést tett, aztán max sebességre kapcsolva eltűnt a sötétségben. Az én részemről örültem, hogy végül nem mentünk oda hozzá, mert ha épp útban lettünk volna az indulásánál, az nagyon veszélyes lett volna.
- Hát, most már mindegy, azt hiszem - vontam meg a vállam. Ezen azért talán még túl tudom magam tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. november 4. 20:19 | Link

Mei


- Nem bántana? - fogalmam sincs milyen egy kentaur, bántana? Nem bántana? Barátságos lenne? Fogalmam nincsen, ez nem egy film, és nem is egy könyv hogy onnan tudjam, ez a valóság, és a valóság nem olyan mint egy könyv vagy egy film. Vagy mégis? Vannak olyan könyvek és filmek amik tényleg olyanok mint a valóság. Láttam már olyan filmet vagy olvastam olyan könyvet amiben voltak kentaurok? Nem emlékszek, majd lehet eszembe jut ha nem azon gondolkodok. Mindig ez van. Ha valamit keresek nem találom meg, de aztán előkerül amikor már nem keresem. Ilyenek ezek a dolgok.
Eltűnt. Elment. Nem nagy baj, vagy az? Nem is rossz nem is jó. Lehet valami egyszerre jó is és rossz is? Biztos. Lehet velem is volt olyan hogy volt valami rossz is meg jó is, csak nem emlékszek. Miért ment el, valami történt, észre vett minket? A kentauroknak jó a szeme? Nem tudom, nem tudtam soha tudtommal. Vagy tudtam? Nem emlékszek. Biztosan nem tudtam, mert sokáig azt se tudtam hogy léteznek.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. november 4. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 15. 16:13 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Az elmúlt két nap felért a rémálommal. Egy hosszú, de titkolni kötelező rémálommal, ami egyre inkább kezdi roncsolni Merse elméjét. Két nappal ezelőtt az erdő szélén sétálgatott, amikor egy édes dorombolásszerű hangot hallott egy nagyobb kőtömb mellől. Hallotta, hogy az erdőben érdekes lények lakhatnak. Ami viszont azóta sem fér a fejébe, hogy akkor miért is kell kiskorúakat tanítani emellett a veszélyes hely mellett. Nem tudjuk. És nem is érthetjük. Legalábbis Merse nem érti. Természetesen, ez most eszébe sem jutott, csak hogy valami nagyon aranyos simogatja a fülét, így el is indult a kő felé, ahol meglátta a szőrös kis szörnyeteget, ami szirén módjára csalogatta magához bájos kis „purrogásával”. Egyelőre nem is mesélném tovább, mert most nem ezért vagyunk itt. Hanem azért, mert Merse ezzel a szörnyeteggel él egy szobában napok óta. És Thomas segítségét kérte, hogy megfejthessék mi ez, és hogyan szabaduljanak meg tőle? Nem, nem sikerült, hogy az erdő mellett elengedje…
Így talpig feketében – tőle szokatlanmód – lép be a faházba. Mivel marha „divatos”, ezért bokáját mutogatja a fekete farmernadrág alól, aminek felső részét egy fekete kapucnis pulcsi takarja. A kapucni pedig kreol arcát rejti. Kezében egy fekete lepellel letakart valamit fog, amit az egyik rozoga asztalra helyez. Egy halk „purrogásra” hátra ugrik, majd izgatottan kezdi tördelni ujjait, miközben fel-alá sétál, és várja Thomast.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. április 19. 22:21 | Link

MERSE
kora délután | x

Váratlanul ért a tányéromra ejtett levél tegnap az ebédnél. Ritkán kapok baglyot és a Nagyteremben még soha nem kaptam. Eridonos barátom keresett meg egy újabb lénymentés ügyén. Még valamikor télen ugye Mr. Billy-Bobról, a kedves varangyról gondoskodtunk és most itt az ideje egy újabb kisállatos kalandnak.
Uniformisban érkezem  a faházhoz. Ezt a találkahelyet ajánlottam Mersének válaszüzenetemben. Mielőtt felmászom oda, körbenézek. Tisztára, mintha valami titkos hadművelet részese lennék. Igazából az is vagyok. Ahogy felérek és belépek az ajtón, eléggé elkerekedik a szemem a srác láttán. Nem ilyen szereléshez vagyok szokva tőle.
- Szia - köszönök rá mosolyogva, majd azon nyomban a letakart akármire nézek.
- Róla lenne szó? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, rögtön a lényegre térve. Izgatott tekintetem iskolatársam és a rozoga asztal között ingázik. Próbáltam utánajárni, mivel lehet dolgunk, annak alapján, amit a levelében írt, azonban sajnos nem sokra jutottam. Ha majd látom, talán okosabb leszek. Mármint jó, okosabb az nem leszek, az nem így megy, ez csak egy mondás. Elég az hozzá, kinyitom talárom egyik szárnyát, hogy kivegyem onnan a tartójából pálcámat. Az eridonos túl érzékletesen írta le, mennyire tart ettől az akármitől, szóval valahogy úgy érzem, jobb félni, mint megijedni. El is kezdem a fejemben végigpörgetni a varázslatokat, amiket alkalmazhatok, ha bármi gond adódna, azonban mivel még nem harapta le Merse karját, tényleg nem valószínű, hogy most hirtelen megvadulna. De na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 13. 13:12 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Ebből a szempontból Merse nem mintapéldánya a bátorságnak. Még oly’ sok minden ismeretlen errefelé, hogy amit nem ismer, attól inkább retteg egy incifincit. Főleg ettől a gazembertől való szörnyetegtől. Arcát elönti az aggodalom, miközben a faház ablakain ki-kitekint, amint ujjait tördelve elsétál azok előtt. A dorombolásszerű hang egyre halkul, biztosan most fog támadni. Szétszedi alkotóelemeire a ketrecet, Merse torkának esik, Merse üvölt, a vér fröcsköl, Merse üvöltése gurgulázássá változik, aztán…
„Szia”, hallja végül az ismerős, megnyugtató hangot. Oda is lép azonnal barátja mellé, és gondolkodás nélkül, egy szoros öleléssel üdvözli. Szinte összenyomja a másikat. Amolyan Disneys ölelés, amikor a mókás karakter megölel valakit. Értitek.
- Hú, Tom… Thomas… barátom – zilálja, miközben végre elengedi őt hosszú, csápszerű karjainak szorításából. Majd mókusmód kulcsolja össze ijedtében kezét maga előtt, amikor Thomas kitér a lényre. Nem is válaszol, csak egy turbóbólogatásba kezd. Fekete szemei gyorsan tágulnak varangyosbékára emlékeztetve, majd egy nagyot nyel. Tom elővette a pálcát, ez nem jelent jót. Ő nem is hozta magával. Uramatyám, mi lesz itt?!
- És most? – eszébe sem jut, hogy le kéne húzni a leplet a ketrecről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. június 13. 22:23 | Link

MERSE
kora délután | x

Hiába nyom össze az ölelésével és szinte lefogva karjaimat, túlságosan szeretek ölelkezni, főleg olyanokkal, akiket így kedvelek, szóval mosolyogva élvezem a nyomorgatást és a kezem is a derekára csúsztatom. Addig ér csak el most. Mikor elenged, még akkor is maradnak rajta mancsaim, miközben figyelmesen hallgatom őt, felfele nézve rá. Csak akkor veszem le róla kezeimet, mikor összehúzza magát.
- Hát... - kezdek neki bizonytalanul.
- Megnézhetem? - mozdulok a ketrec felé, nyúlva a ponyváért. Addig persze nem fogom lehúzni, amíg erre a srác engedélyt nem ad.
- Ha be tudtad tenni a ketrecbe meg ott is tartani, nem hiszem, hogy nagyon veszélyes lenne - nyugtatom iskolatársamat, mert látom rajta, hogy teljesen kivan.
- Figyelj - lépek vissza hozzá inkább és karjára simítom szabad kezem. Szóval a balt, amivel nem a pálcámat markolom éppen. Merse tekintetét keresem.
- Elvihetem valakihez, ha szeretnéd. Vagy megnézhetem egyedül is - pillantok kicsit a kijárat felé. Nem muszáj itt lennie, ha ennyire tart a leleplezésétől. Hú, milyen bátornak tűnhetek most. Pedig ennyire nem vagyok. Legalábbis nem gondolom magamról. Csak éppen, ha látom, hogy valakinek szüksége van rám, hajlamos vagyok megfeledkezni saját magam féltésétől. Meg az is a helyzet, hogy nem találkoztam még olyan állattal, varázslénnyel, amelyikkel ne imádtuk volna egymát kölcsönösen. Lehet, ez lesz az első alkalom. De megoldom azt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 14. 14:02 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A másik viszont érintése kifejezetten nyugtatóan hat rá. Amióta elment otthonról, és a mágustanodába került, nem sok olyan kapcsolata volt ami érintéssel járt volna. Nárcisz, persze ő. De az meg annyira természetes, hogy amiatt nem jut azonnal Merse eszébe. Egy ideig élvezi az ölelést, majd ismét eszébe jut a veszedelem, és újra rettegni kezd. Ekkor Tom is érzi, hogy itt a vége, és elengedi Merse derekát.
Megnézhetem?”, kérdi Thomas, mire az eridonos sebesen bólogatni kezd egy hatalmas nyelés után.
- Nem tudod, hogy mit beszélsz... - mondja szörnyűködve és fejcsóválva.
A lényből olyan fenyegető hangok érkeznek, hogy egyszerűen nem bír ép ésszel gondolkodni a fiú. Ha látna egy kismacskát az utcán sétálni, és nem tudná, hogy mi az, még soha nem látott hasonlót sem, akkor attól is ugyanígy rettegne. Szó mi szó; hasonlít a két dorombolás. De nem. Nem. És nem. Biztosan csak bajt okozhat az a kis izé.
- Én... - kezdi - Ma is csak úgy ráhajítottam messziről a sálamat - mutat a ketrecre. - Nem tudnék hozzáérni még egysz... Jé'ézusom! - kap a szívéhez, amikor meghallja a hangos, tüsszentés szerű hangot a ketrec belsejéből.
Ekkor érzi újra a nyugtató érintést. Mély levegőt vesz, majd lassan, szinte már színpadiasan, kicsit talán már túl is játszva, fújja ki, ami benn maradt. Egy lágy mozdulattal int a ketrec irányába, hogy szabad a pálya.
- Először csak pillants rá, kérlek - mondja. - Te biztosan meg tudod állapítani, hogy ez most veszélyes vagy... mi ez - közben tesz egy lépést hátra, így óvatosan kihúzza karját Tom ujjai közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. június 15. 22:42 | Link

MERSE és a szerzet
kora délután | x

Ahogyan a fiú előadja a dolgokat, komolyan kezd nekem is inába szállni a bátorságom. Ám igyekszem erősnek látszani, hiszen már csak az kéne szegény eridonosnak, hogy még én is összetörjek. Na tessék különben, ennyit a sztereotípiákról: amikor egy navinés hősiesen a reszkető eridonos segítségére siet.
- Nagyon jól csináltad - dicsérem kicsit a srácot a lényelfogó technikája miatt, ami mondjuk koránt sem profi, ám láthatóan a célnak megfelelt. Összerezzenek én is kicsit, de nem is annyira a hangtól, mint barátom ijedelmétől.
- Oké - bólogatok aztán, mikor engedélyt ad nekem, hogy megtekintsem, mivel is van dolgunk. Várom, hogy hátrébb húzódjon, aztán felszegem kicsit a fejem, még ki is húzom magam és így indulok a ketrechez. Egyik kezemben pálcám, a másikkal a lepelért nyúlok, amit felemelek és benézek alá, majd...
- Aaawh, hát szia - foszlik semmivé komoly merevségem, ahogy meglátom a mi életveszélyes kis szerzetünket. Egyébként sem túl mély hangom még jobban elvékonyodik az olvadozó üdvözlés közben. Gyors mozdulattal visszarakom pálcám taláromba és lekapom a takarót a kalitkáról, már nyitva is ki az ajtaját.
- Merse, ő egy golymók - tájékoztatom a fiút, miközben szeretetteljes mosollyal nyúlok be az állatkáért, aki még hangosabban dorombol erre.
- Teljesen szelíd - pillantok az eridonosra, immáron a kezemben pihenő, barátságos szőrlabdával, akit jól megsimogatok, majd arcomhoz vonom. Rögtön hozzámbújik. Lehunyom a szemem és szélesen mosolyogva élvezem.
- Éhes vagy, mi? - vonom kicsit távolabb magamtól, nézegetve őt. Szerintem ezért nyújtogatja úgy a rózsaszín, hosszú nyelvét, ami szegény srácra főleg a frászt hozta.
- Lehet, van nálam valami... - jut eszembe, hogy talán akad a táskámban egy-két falat. Viszont így egy kézzel nehéz lenne túrkálni a zsákomban.
- Megfogod? Nem bánt, tényleg! - nyújtom hát Mersének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 19. 14:59 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Teljesen kiszabadítja karját, és hátrébb lép. Egyet majd kettőt. Így sikeresen neki is megy hátrálva egy széknek, s azon nyomban egy lányos, aprócska sikoly hagyja el ajkait. Egy halk „bocsi”-t intéz Tom felé, majd ujjait összekulcsolva, amolyan könyörgő kéztartással figyeli tovább, hogy mi is fog történni. Thomas olyan magabiztosnak tűnik; irigylésre méltó az egész jelenet. A bátor navinés és a nyuszi eridonos. Így már kicsit Benny Hill Show. Mindjárt el is játszhatják a halhatatlan fejpaskoló, kergetőző színt. Tom felemeli a sálat, meglátja alatt a kopasz kisembert, akinek Merse felbátorodva megütögeti tar koponyáját, és egymást kergetve szaladgálnak egy ideig a faházban, majd végül egészen a kastélyig.
Ezen bugyután mosolyogva bambul fekete lélektükreivel maga elé, majd barátja hangja rántja vissza a való világba.
„Aaawh, hát szia”, üti meg Merse fülét a másik sipítozása. Hogy micsoda? Tom elárulja. Most együtt fogják a hajópadlóról enni az eridonos agyvelőjét. Jesszus. Itt a vége mindennek. És ennél a gondolatnál az arcába is nyomják a kis szőrős veszedelmet. Összehúzza szemét és nyurga testét is. Hunyorítva néz Thomasra.
- Láttam már – sipítozza. – Mennyire veszélyes ez a… - gondolkodik. – Golymók? – repül magasba kusza szemöldöke, és óvatosan átlépi a mögötte elhelyezkedő akadályt, amiben egy pár perce már majdnem felbotlott.
- Vigyáá’ – be sem tudja fejezni a mondatát. Látja, hogy a nyelvek újra felvették a fenyegető pozíciót. Ez a legijesztőbb ebben a lényben.
- Hogy én? – fogja meg? – Az teljeséggel ki van zárva, haver – vakarja meg tarkóját zavarában, majd nagyot nyelve tekint a kis doromboló akármire… öö… golymókra. Majd „ciccent” egyet kelletlenül, és átveszi remegő kezébe az állatot.
- Most mit keresel? Mit csinálsz vele? – kérdi, miközben az állatot tartó kezét olyan messze tartja arcától, amennyire csak lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. június 19. 22:31 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

A kis lányos sikolyon talán még nevetnék is, már csak azért is, mert eszembe jutna az ominózus stéges ijedelmünk, azonban túlságosan koncentrálok most arra, hogy segítsek az eridonosnak. Lelki támasz vagyok éppen, nem kacaghatok rajta.
- Golymók, igen - bólogatok, derűsen pislogva a kis lényre. Azonban látom aztán, barátom változatlanul tart tőle. Át sem akarja venni. Már éppen visszakoznék, hiszen nem akarok én semmit ráerőltetni, azonban bátorságot gyűjt a főnix és elfogadja tenyerébe. Büszkén mosolygok rá és igyekszem sietni a harapnivaló előhalászásával.
- Keresek valami ennit neki. Azért nyújtogatja a nyelvét, mert éhes - magyarázom Mersének, miközben kutatok, könyékig merülve oldaltáskámban. Na nem vagyok ám én ilyen nagy lénytudor, de sok minden megragad bennem, ha különféle helyes állatokról van szó. Márpedig nekem a legtöbb állat helyes.
- Nagyjából akármit lehet adni neki - árulom el derűsen, miközben végre a kezem ügyébe akad valami. Diadalmasan kapom elő könyveim alól a papírba csomagolt, félbehagyott croissantomat. Letörök egy kis darabot belőle és nyújtom a golymóknak, aki hosszú, rózsaszín kis nyelvével el is kapja és jóízűen eszegetni kezdi.
- Finom, igaz? - édelgek vele és már adom is a következő falatot.
- Visszavegyem? - kérdezem aztán a fiút, hiszen tényleg nem akarom ezt ráerőltetni, ha változatlanul cidrizik a cukiságtól. Én szívesen fogom.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. június 20. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 20. 14:37 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Érdekes az emberi agy. Ez a félelem-dolog is kifejezetten lebilincselő. Most már, hogy nevén nevezték a golymókot, és kiderült, hogy nem az eridonos belsőségeire pályázik, Merse kezd megnyugodni. Kimondottan állatbarátnak vallja magát, persze azok iránt az álatok iránt érez így, amik a mugli világban ismertek inkább. Bár… ez felvet egy kérdést.
- Te tudod, hogy mi az a lajhár? – a semmiből. Igen, ez Erdőhegyi Merse.
A feltevése az, hogyha ő nem ismeri a varázsvilág lényeit, akkor a varázsvilág szülötteinek ismernie kell-e a varázstalan világ jószágait. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, azonban ennek a fiúnak nem az.
- Hát… - kezd bele az etetést figyelve. – Nem tudott egy kis táblát felmutatni, hogy „Gimme food, you fool”, nem igaz? – kérdi halál komoly arckifejezéssel, miközben közelebb emeli arcához kis lényt, és alaposan, szemeivel hunyorítva figyeli, ahogyan a hosszú nyelv betermeli a kaját.
- Lenyűgöző – most már teljesen eltűnt a félelem. Érdekes.
Tom kérdésére felkapja a fejét, mintha eddig valamilyen nemű transzba került volna a cukiság hatására. Megrázza fekete hajkoronáját, majd odanyújtja a golymókot a navinésnek.
- Ja, persze – nyújtja kis hosszú karját. – Mi legyen vele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. június 22. 23:23 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Vékony szemöldököm felszökik a semmiből jött kérdés nyomán.
- Iiigen... - nyújtom el kicsit a válasz elejét, mintegy határozatlanul. Már nem a feleletem határozatlan, hanem az, hogy ezt vajon most miért. Várakozón pislogok emiatt a srácra, hátha kiderül, mi miatt fontos ez most.
- Hát nem - mosolygok a táblás ötleten. Pedig tényleg hasznos lett volna.
- Ugye? Tök jól csinálja - méltatom a golymók egyedi étkezési szokásait. Noha felmerül a kérdés, miért dicséretes ez a módja a táplálékbevitelnek, vagy hogy egyáltalán milyen szempontok alapján ítélendő egy ilyen folyamat értékelendőnek. Ne kérdezd, mert fogalmam sincs! Bár a válasz talán csak annyi, hogy: mert nekem tetszik.
- De foghatod még, ha szeretnéd - ajánlom neki, miközben azért persze átveszem, ha már visszanyújtotta. Csak úgy láttam, mostmár megbarátkozott vele, akkor pedig nem akarom ám én ellopni tőle a golymók nyújtotta élményt.
- Beadhatjuk a Mancs-helyre - bólogatok. Az lenne a legjobb megoldás. Nincs rajta semmi jelzés, ami arra utalna, hogy valakinek a kskedvence. Mr. Billy-Bobnak volt, ezért is volt érdemes előbb keresgélni a gazdáját. Itt most nem erről van szó. De ha mégis valakihez tartozna, a menhely dolgozói neki is visszajuttathatják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 24. 14:07 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A vékony szemöldök megemelkedésére a vastag, borzos szemöldök megemelkedése a válasz. Nem tudja eldönteni, hogy most tényleg ismeri vagy ez amolyan „persze, hogy tudom, hogy miről van szó, mert égő lenne, ha nem”. Megnyalja meglepően száraz, kicserepesedett ajkait, majd megszólal.
- Nem baj, ha nem – kezd bele nyugtató hangon. – Én sem ismertem a gö-ga-gar-golymókot – nyögi ki nagy nehezen. Még nem jut azonnal az eszébe a lény neve. Közben még a kis cukiságot még mindig tenyerében tartja. - Csak azért kérdeztem - kezd bele a magyarázatba, szabad kezével hadonászva. - Mert te varázsszülött vagy - szegezi hosszú mutatóujját Thomasra. - Én meg nem. És nem ismerem a varázslényeket. Ebből arra következtettem, hogy a varázsszülött sem ismeri azt, ami nekem normális - hatásszünet. - Érted?
Szavakba öntött válasz helyett, csak fejet csóvál, hogy „nem, vidd csak nyugodtan”, és teszi tenyerét a fiúé mellé, így a golymók egy halk „purrogás” kíséretében átugrik Tomra.0
- Á, nem is rossz ötlet – bólogat serényen. – Mi szó szerint állati jó dolgokat csinálunk együtt – nevet fel gyermeteg módon, arra utalva, hogy mindig valami állatokkal kapcsolatos dolog történik, amikor találkoznak. – Tényleg, Mr. Billy-Bob gazdája meglett, igaz?
Zsebébe vágja kezét, majd az egyik ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Nagyon hangulatos ez a kis hely. Mindig is szeretett volna egyet a kertjük végébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. június 26. 20:36 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Jaj én olyat nem szoktam. Szinte már sajnálnivalóan őszinte vagyok. A legboldogabban vagyok képes bevallani, ha halvány lila gőzöm sincs arról, miről beszél a másik. Már előre örülök, hogy majd most megtudom. Szóval jól összevonom most azt a bizonyos szemöldökpárt, amikor az eridonos nyugtatni kezd, hogy nem baj, ha nem tudom. Mondjuk ez igazán kedves tőle.
- Á, vagy úgy - bólogatok, mikor kiderül a turpisság.
- Nem tudom, én szerintem ismerem a varázstalan lényeket. Ugyanúgy, mint a mágikusakat. Csak ugye, amelyikük varázslatos, azt jó rejteni a muglik elől, míg fordítva erre nem nagyon van ok - fűzöm a szót filozofálgatva, próbálva rájönni a jelenség nyitjára. Mert külünben logikus a feltételezése. Csak mégsincs szó ilyesmiről.
- Tényleg! - vigyorodok el az állati jó dolgokra, miközben simogatom a hozzám került kis szőrlabdát. Nagyon puha. És mostmár nem nyújtogatja a nyelvét sem.
- Meglett, igen. Tudod, a levitásé. Igazán örült neki, hogy visszakapta - elevenítem fel jólesően a sikertörténetet, az egymásra találást. Elgondolkozva figyelem aztán a fiút, tekintetem olykor a golymókra siklik.
- Nem akarod megtartani? - vetem fel neki.
- Nem úgy tűnik, mint akinek lenne gazdája. De a menhelyen megkérdezhetjük, ők meg tudják állapítani. És ha nincsen... - hagyom a levegőben a mondat végét egy vállvonással. Úgy tudom, nincs a srácnak kisállata. Ezeknél a kis lényeknél pedig nincs helyesebb, ártalmatlanabb, kisigényűbb házikedvenc. Nem mintha Merse ne bírkózna meg valami nehezebbel vagy ne tudna felelősséget vállalni. Nem emiatt dobom ezt be. Hanem... mert miért is ne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 1. 14:06 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Egy újabb dolog, ami közös a két fiúban; a gyermeteg őszinteség. Merse is büszkén vállalja, ha nem tud valamit. Édesapja is mindig ezt mondja neki, hogy ez nem szégyen. Az ember élete végéig lesznek olyan dolgok, amik újak lesznek. Így mosolyogva bólint egyet-kettőt Tom válaszára. Igen, ez volt a feltételezés, de a navinésnek is igaza van. A mágikus dolgok el vannak rejtve a varázstalan világ elől. Azonban ez fordítva nem teljesen így működik. Tényleg nagyon sok mindent nem tud még erről a világról. Meg szeretné fejteni, hogy milyen szavakat használhat, és miket nem. Mármint, mi az, amit biztosan ért a másik. Nárcisz varázsleány, mégis ismeri a Twittert, Tindert és a hasonló alkalmazásokat és internetes felületeket. Valójában, nem is nagyon tud róluk leszállni olykor.
- Tényleg! – csap színpadiasan a homlokára. Hiszen már beszéltek a brekkencs visszakerüléséről. Aggódott érte. Minden állatért aggódik. Így fekete szemei a golymókra tévednek. Hihetetlen, hogy percekkel ezelőtt még majdnem elsírta magát a félelemtől, most pedig látja, hogy mennyire édes egy pofa.
- Á – kezd bele egy finom legyintéssel, majd lecsücsül az egyik közeli, rozoga kis asztalra. Lógatja a lábait, majd elgondolkodóan felhúzza őket az asztallapra. – Tudod... - hatásszünet. - Mercury – utal cicusára, miközben citromba harapott fejjel mered Thomas barna szempárjába. – Nagyon féltékeny tud lenni – teszi hozzá suttogva, mintha attól félne, hogy meghallja a macsek.
Nagyot sóhajtva, kiskutya szemekkel néz körbe a helyiségben.
- Köszi a segítséget, Tom – mondja végül félhangosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. július 3. 20:18 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Na nekem aztán mondhatna ilyen internetes felületeket, elképzelésem sem lenne róla, miről beszél. Még az sem teljesen tiszta, mi az az internetes felület. Ha azt mondaná, hogy Torrent, na arról eszembe jutna, hogy onnan jönnek a filmek. De hogy milyen varázslatos módon csalja ki a Torrentből Riley a mozikat, és egyáltalán hogyhogy a Torrentnek ennyi van, ezeket aztán nem értem.
- Ó tényleg, a cicád - bólogatok. Nem mintha őfelségét el lehetne felejteni, csak éppen azt nem vettem számításba, hogy esetleg nem férne meg egy másik állattal. Pedig egy macskánál ez meglehetősen esélyes.
- Akkor marad a menhely. Nagyon jó lesz ott is neked. Hidd el, klassz helyre kerülsz - emelem közelebb az arcomhoz a puha lényt, biztosítva őt mindenféléről. Azonban nem a levegőbe beszélek, olyat nem tennék. Tudom, micsoda pompás egy hely az a magafajtának.
- Ugyan, bármikor - mosolygok aztán Mersére, mikor kifejezi háláját. Érdekes, szerintem a barátaim közül ő az egyetlen, aki Tomnak hív. A felületes ismeretségeimből sokan tomoznak le, viszont a közelebb állók inkább thomasoznak. Most ezt nem azért mondtam, mintha baj lenne, csak mindig feltűnik. Nem nagyon zavar engem semmilyen megszólítás, amíg nem gonosz. Tőlem Lajosnak is nevezhet. Nagyon érdekes ez a magyar név, egy könyvben olvastam futólag. Szörnyeteg Lajos. Jópofa írásnak tűnt, lehet, ki is vehetném a könyvtárból.
- Passzolgatjuk kicsit? - kérdezem, feldobva a golymókot a kezemben.
- Szereti - teszem gyorsan hozzá, bár kétlem, hogy felmerülne a srácban, hogy olyasmit akarnék csinálni bármilyen állattal is, amit ő nem akar. Mondjuk persze lehet, túlzás azt mondani, hogy a golymók ezt szereti. Inkább megvan vele. Azt a részét valószínűleg élvezi, hogy tartják, hogy vele foglalkoznak. A többi meg nem érdekli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 4. 08:50 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Mivel Merse varázstalan környezete nem fejlesztett sokat varázsérzékén, és a testvérei éjjel-nappal a számítógép előtt lógtak, ezért nem csoda, hogy ő igen jól informált ilyen téren. De ami a legérdekesebb, az nem más, mint az, hogy Mérey Nárcisz jobban bánik mindenféle internetes dologgal, mint ő. Egyszer próbált az Instagramon érvényesülni, de valami csekély értelmű lepakizta – egyértelműen bántó szándékkal. S miután Merse megtudta, hogy ez mit jelent, úgy döntött, nem kér ebből a világból. Szereti, hogy színes a világ. A virágok, állatok vagy akár emberek miatt. Érzések, illatok… minden úgy jó, ha különbözik, ha kitűnik a többi közül.
- Bizony – bólogat, amikor Thomas a cicáról beszél.
Nem egyszerű a kismacskával. Minden macskusz különc a maga módján valami természetfeletti felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. Talán ezért is kedveli őket annyira. Furcsák. Tom is az a maga módján. Annyira kedves és tiszta lélek, hogy ő az egyetlen a világon, akiről semmi rosszat nem tudna gondolni. Csak élvezi ezt a melegszívű társaságot.
- Jó lesz ott neki? – teszi fel félve a kérdést. – Tutira? – várja az újabb megerősítést. Bár, mondjuk Thomas is nevelőotthonban nevelkedett. Ő biztosan tudja, hogy milyen, amikor egy idegen környezetbe kerülsz, ami eleinte nem a családod, de később azzá válhat. Ezen csak úgy, alig láthatóan elmosolyodik magában. Biztosan sokat segít majd a kis golymóknak a sok önkéntes, akik a menhelyre szoktak menni. Legalábbis Merse sok hirdetést szokott látni, így biztosan mennek is sokan.
- Tényleg hálás vagyok – teszi még hozzá. – Te olyan… - kezd bele, miközben ökölbe szorított kézzel, szűkre húzott szemekkel gesztikulál a levegőben – Olyan biztos pontom vagy – fejezi be szélesen elmosolyodva.
- Passzolgatni? – kérdez vissza megrökönyödve. De aztán elhessegeti az ijedtséget, mert Tom biztosan nem szeretne rosszat az állatkának. Ő jobban érti a csíziót. Merse még csak a szárnyait próbálgatja, és sokszor fetreng a fészek mellett az eséstől. De majd egyszer. Majd egyszer ő is érteni fog a varázsvilág dolgaihoz.
- Hol is születtél? – kérdi, miközben várja az első passzt.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. július 4. 08:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. július 7. 21:26 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

Na igen. Szerintem én legalább annyira élvezem a fiú társaságát, mint ő az enyémet. Tudjátok, vannak azok az emberek, akikkel elég akár csak egy kis időt elöltenetek, hogy máris közel érezzétek őket magatokhoz. Hamar barátként lesznek a fejetekben. Máris kötődtök hozzájuk, máris jóérzéssel gondoltok rájuk. Na én vele így vagyok. Azóta, hogy együtt szakadtunk a nevetéstől a stégen a Mr. Billy-Bob okozzta felsikkantásomon.
- Tutira - bólogatok a srácnak magabiztosan. - Jobb helyet el se tudnék képzelni egy gazdátlan állatkának. Nagyon jól bánnak ott velük - sorakoztatom érveimet a Mancs-hely mellett. Nem kell aggódnia Mersének. Szerintem jobb dolguk van, mint az árvaházi gyerekeknek. Oké, ez most így furán meg szomorúan hangzik talán. Részemről nem is kötöm így össze azt, hogy nekem esetleg hasonló tapasztalataim lehetnek egy emberi menhellyel. Ráadásul nem is igazán így van az, mint a fiú elképzeli. Kicsit ez összetettebb, meg egyénenként nagyon más. Hiába kedveltem sokakat az otthonban, családomnak sosem éreztem őket. A nevelők kifejezetten törekedtek rá, hogy ne tekintsünk rájuk szülőkként, a gyerekek közül meg, ha valakivel közelebb is kerültem, hamar elszakadtunk egymástól. Ettől függetlenül otthonomnak tekintettem az árvaházat, hiszen valamit annak kellett tekintenem. Csak a család nagyon nagy volt, nem is túl szoros közelékkel és mindig változtak a tagok.
Várom a mondat befejezését, aztán elérzékenyülten mosolyodok el, mikor a főnix közli velem, hogy biztos pontja vagyok. Nagyon jól esik. Hirtelen nem is tudok erre mit mondani, de talán nem is várja el, hogy tegyem.
- Salisburyben. A Stonehengetől nem messze - tájolom be neki születési helyemet, miközben dobom a golymókot. Nem túl messziről, csak pár lépés távolságból. Nincs is annál sokkal több hely itt bent. Elvileg nem lesz baja a kis szerzetnek, ha a földre pottyan, azonban mégis csak jobb lenne elkapni. Ha Mersének ez sikerül, érezheti, hogy dorombol a tenyerében. Vagy hát valami hasonlót csinál.
- Te? - kérdezek vissza, tartva a kezeim, várva a visszapasszot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 11. 09:48 | Link

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Remek ez az összhang. Valójában nincs is jobb dolog az egyensúlynál és az összhangnál. Biztosan van valami köze a csillagjegyéhez. De Merse az élet minden területén ezekre törekszik. És az a legszuperebb, hogy Tommal nem is kell törekedni. Teljesen természetes ez a dolog, ami a két fiatal srác között van. Jó dolog ez a barátság.
És a család is nagyon fontos. Klisé duma mindez, de akkor is. Család és barátok nélkül – legyen fiatalkorú vagy már felnőtt, hiszen örökké valaki gyereke maradsz – az embergyermek elveszett kis fióka marad. Ezért is nagyon szerencsések ők. Ki-ki a saját módján. Thomas Liam bácsiban találta meg a családot. Merse pedig a(z) örökbefogadó szüleinél. Szentimentális gondolatok vége. Pont.
- Jaja, persze – helyesel serényen. – Én is csak pozitív dolgokat hallottam – a menhely egy csodás kis hely lesz a golymóknak. És tényleg, jut eszébe. – A Mancs-helyen ezek szerint… - elgondolkodik, hogy is fogalmazzon. – Varázslények is vannak? – a golymók elhelyezésének gondolata miatt ez, a kérdés után azonnal egyértelművé válik, de mégis annyira furcsa, hogy van ilyen. Otthon, Kecskeméten biztosan körbe nevetné minden ismerős és ismeretlen, ha azt mondaná, hogy járt egy olyan állatbefogadóotthonban, ahol ilyesfajta kisállatokkal találkozott, akkor biztosan mosolyognának rá, aztán mondanák, hogy „várj egy pillanatot, mindjárt jövök”. Majd később fehérruhás alakok egy kedves kis zubbonyba tennék, és mehetne is a különleges iskolába, a neki fenntartott ugráló vár szobába.
Nem. Valóban nem várja el, egyszerűen jól esett neki ezt kimondani, mert ezt érezte. Nem szereti magában tartani a gondolatokat és érzéseket, mert felgyülemlik, aztán egy nagyobb érzelmi kitörésnél rózsaszínné változtatja az egész világot. Mindenki „make love not war” pólókban mászkálna – akármit is jelentsen – és Janis Joplinra  szédelegne a Vörösmarty téren.
- Á, ott vannak azok a druida cuccok – mondja hihetetlen nagy tudományossággal, miközben figyeli a golymók érkezését. A szőrmók hamarosan lapátszerű tenyerében landol, amire lágyan elmosolyodik, és simít egy-kettőt a jószágon. Elkapja, persze, hogy elkapja. Nem élné túl, hogyha leejtené a kis cukkerónit a padlóra.
- Nemt’om – vonja meg egy újabb kedves mosollyal csapzott vállait. – Engem örökbe fogadtak – osztja meg Thomasszal. Nem titok, de Nárciszon kívül nem tudja senki sem. Elvégre nem is annyira tartja fontosnak. Az örökbefogadók az ő szülei. – Várj! – mutatja a levegőbe hosszú mutatóujját, majd a legnagyobb természetességgel teszi a vállára a golymókot. A zsebében kezd kutakodni, ahonnan előveszi szivárványszín szütyőjét, amit pénztárcának csúfol. Kinyitja, majd egy fotót szed elő belőle. Mugli fotó, hiszen senki nem mozog rajta. Egy szőke hajú, tejfehér bőrű család látható rajta; ők Erdőhegyiék. Anyja, apja és három testvére. Érdekes, hogy Merse az egyedüli, aki ezeket az indai vonásokat hordozza. Mindenki más tejfelszőke és nagyon világos bőrű.
Nem mondd semmit. Csak kedvesen mosolyogva odanyújtja Tomnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 513
Összes hsz: 2458
Írta: 2019. július 12. 21:06 | Link

MERSE és a golymók
kora délután | x

- Persze, mindenféle lény van ott - bólogatok a Mancs-helyet illetően. Nem válogatnak. Egy bajba jutott állatka az bajba jutott állatka. Segítenek rajta.
- Igen, ott vannak - vigyorgok a srác Stonehenge-beazonosításán és figyelem az édes kettest. A kis golymók a levegőben is elvolt, azonban egy ilyen nagy, meleg emberkézben mégis csak csodálatosabb. Főleg, ha ahhoz a kézhez egy ilyen kedves gazda tartozik.
- Á - adom a megértés hangját egy szemöldökemelés közepette, amikor kiderül, Merse nem tudja, hol született és az is kiderül, miért nem. - Annyira mondjuk nem is fontos - vonok vállat. - Mármint szerintem olyan fura, hogy mindig azt kell megjegyezni a neves varázslókkal kapcsolatban is, hogy hol született meg hol halt meg, pedig a kettő közt annyi minden történt, amik sokkal jelentősebbek. Ráadásul arról nem is tehetsz, hol jössz a világra. Meg arról se feltétlen, hol hagyod el. Nem ez határoz meg. Legalábbis biztos, hogy nem annyira, mint annyi más. Akkor minek ez a felhajtás? - árad ki belőlem ez a kis okfejtés, ami olyan sokszor felmerült már bennem, viszont alkalmam még nem volt megosztani mással. Az eridonos lett ez a szerencsés.
- Azta - pillantok a szivárványos szütyőre elismerően. Érdeklődve veszem át aztán a képet, amit előhúz belőle. Nem okoz nekem fennakadást, hogy nem mozog a fotó. Sok ilyenem van nekem is, hiszen csomóan mugli származásúak körülöttem, vagy csak szeretik a varázstalan technikát. Ők ajándékozták nekem a képeket.
- Awh - véleményezem az Erdőhegyi famíliát, aztán bizonytalanul, gondolkozva vonom össze kicsit a szemöldököm. De ők akkor az örökbefogadó családja, igaz? Nem valami előkerült fotó a biológiai hozzátartozóiról? Hát persze, hogy nem, hiszen Merse nagy már ezen a képen. Ez vagyok én, ez van. Előbb jutok erre a következtetésre a koráról, semmint a bőrszínekről, az picit később esik le. Viszont, ha Merse közölné, hogy nem, ez a biológiai családja, habozás nélkül elhinném. Vonásaim elsimulnak, mikor rendberakom magamban a dolgot.
- Ez tök jó ötlet, nálam is lehetne mindig kép Liam bácsiról - gyúl Lumos a fejemben derűs, elkerekedő szemekkel. Ez eddig miért nem jutott eszembe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék