36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 21. 12:43 | Link

Lugosy Benedek

 Ki kellett használnom a legutolsó szép és hómentes napokat, hogy begyűjtsek még néhány gyógynövényt a készítményeimhez. Ezért indultam el a nagy szövet szütyőmmel és aprócska sarlómmal felszerelkezve egy beszerző körútra. Körbe kószáltam már egy jókora területet, amikor felfedeztem ezt a faházat és elfogott a kíváncsiság, hogy megnézzem milyen lehet, így felmásztam és most itt vagyok. Nagyon barátságos, de kihalt házikó. Leteszem az asztalra a teleszedett táskát és a tenyérnyi éles szerszámot, majd körbesétálok. Ekkor bukkan fel egy fiú, aki úgy áll meg velem szemben, mintha legalábbis kísértetet látna. Mivel úgy látom teljesen lefagyott így én szólalok meg előbb. - Szia, a te faházad? - kérdezem és igyekszem a lehető legtermészetesebb és egyáltalán nem fenyegető hangot megütni. Nehogy azt higgye, hogy tolvaj vagy bármi hasonló vagyok. Nem hiányozna egy efféle negatív találkozás. Remélem meg tudom nyugtatni, hogy nem ijedt meg tőlem annyira, hogy elszaladjon vagy bármi ehhez hasonló butaságot tegyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 21. 16:33 | Link

Evena Noxen

Nem tudom miért lettem fagytam le ennyire, ilyen még nem történt velem. Barátságosnak látom, tűnik. Idősebb nő, biztos tanár, vagy valami ilyesmi. Nincs bennem félelem, ennek ellenére akadt el a lélegzetem. Nem viselkedik bántóan, éppen ellenkezőleg, nagyon is barátságos. Talán ennek tudható be, hogy kezdek felengedni, és már válaszolok is a feltett kérdésére.
- Tiszteletem! Elnézést kérek, nem fordult még velem elő ilyen, hogy csak úgy elálljon a lélegzetem! Bocsánat, még be sem mutatkoztam, Lugosy Benedek a nevem, elsőéves Navinés. -
 Említem neki az előbbi kis lefagyás okát, vagyis inkább magyarázkodok, nem is tudom miért. Mintha kellene, pedig szerintem nem.
- A kérdésre válaszolok is. Nem, nem azén házam, én is csak most találtam rá. Nem tudtam merre jöjjek, és random módon indultam el erre, az erdő irányába, Így bukkantam rá, amikor beljebb vetődtem. Szerintem ez is egy közösségi tér, mint ahogy a kastélyban is a legtöbb terem, szoba vagy társalgó, illetve egyéb hely. Egyszerű, de valamiért tetszetős hely, legalábbis nekem. Mi szél hozta erre önt? -
 Ahhoz képest, hogy alig párperce még szólni sem tudta a szép hölgy láttán, most nagyon is megeredt a nyelvem. Ezt viszont nem bánom, szívesen beszélgetek. Érdeklődök, miért jár erre. Én már úgy ahogy mondtam is, csak úgy erre támadt kedvem jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 22. 16:52 | Link

Lugosy Benedek

 A fiú, aki az előbb még némán és megilletődötten állt előttem varázsütésre megváltozott. Nyelve megered és nem csak a nevét, de azt is megtudom, hogy ő maga is véletlenül talált ide, akárcsak én magam. - Dr. Noxen vagyok, a falu gyógyítója - mutatkozom be neki és kezem mellé egy mosolyt is nyújtok. Érdeklődő elsőéves, aki máris azt firtatja mi okból vagyok itt ebben a csinos kis faházban. Nincs okom titkolózásra. kivételesen tényleg nem járok tilosban. - Épp gyógynövényeket szedtem, amikor megláttam és kíváncsiságból jöttem fel - közlöm vele a puszta tényeket. - Mond csak, te szereted a növényeket? Hogy tetszik az iskola? Van már kedvenc tantárgyad? - érdeklődöm így kezdve meg valamiféle beszélgetést. Közben lovagló ülésben elhelyezkedem az asztal melletti egyik széken, megfordítva azt magam felé. Farmert, szürke csizmát, fekete garbó nyakú pulóvert viselek. Szürke télikabátom a szék háttámláján pihen. Kíváncsi vagyok leül-e velem szemben és, hogy miket mond az iskoláról. Egy ideje, amióta Kriszpinnel volt az a kellemetlen végű beszélgetésem nem jártam ott, pedig szeretem a kastély miliőjét.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 22. 19:19 | Link

Evena Noxen

Azon kezd kattogni az agyam, mivel is foglalkozhat. Tanárokat nem ismerem, még azokat sem nagyon, akik engem tanítanak, szóval, még talánt sem tudok mondani, hogy az lehet. Hamar megkapom a választ, amire egyáltalán nem gondoltam, hogy a faluban élhet, dolgozhat. Teljesen a sulihoz kötöttem őt.
- Ön természetgyógyász, vagy úgymond "rendes" orvos? Nem akarom megsérteni a kérdéssel, csak kíváncsi vagyok. -
 Nem akarok tolakodó lenni vele, vagy sértő. Abból indulok ki, hogy a gyógynövényeket említette. Remélem mindkettő, mert az is előfordulhat. Megint a suli. Az a gyanúm ez valami közhely, de tőle természetesnek tűnik, hiszen külsős személy, csak semmivel nem kötődik a sulihoz, vagy nem tudok róla még.
- Igen szeretem a növényeket, szoktam segíteni mamámnak otthon kertészkedni. Dísz-, fűszer és egyéb növényeket is szokott ültetni. Ennyire kötődöm a növényekhez. Az iskola tetszik, maga a kastély is. Szokatlan még. Én mugli világban nőttem fel, így vannak dolgok amik furcsák. Elsőnek maga a varázslat, de ami kiakasztott nagyon az érkezésemkor, azok a szellemek. Azokat még nagyon szoknom kell. a többi menni fog. Még nem alakult ki melyik a kedvencem, de az igen, melyik tantárgy nem. -
 Felelek a kérdésére. Időközben megunom az álldogálást. így követem a példáját, leülök. Vele szemben foglalok helyet.
- Ebben az iskolában végzett ön is? -
 Teszem fel a kurta kérdést, amire lehet nem számít. Nem volt semmi előjele, bár az iskolai témához köthető. Nem akarok személyeskedő, tolakodó lenni, de szerintem ezzel a kérdéssel még távol állok tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 24. 16:03 | Link

Lugosy Benedek
zárás

 Igen érdeklődő a fiú, sok kérdése van, amikre igyekszem minél részletesebben válaszolni. Esőként a szakmám kerül górcső alá, és ami azt illeti furcsán szétválasztja a mugli és a mágus világot. Számomra már rég kiderült, hogy ennek a szeparációnak nincs létjogosultsága. A varázstalanok közt is élnek csodás emberek és a mágusok közt szörnyetegek. - Mindkettő és egyik sem, nem választom külön a tudásom. Gyógyítok, minden eszközzel és módszerrel lehetséges - magyarázom a fiúnak és remélem megérti mit is igyekszem mondani. Ezután végighallgatom amiket az iskolával kapcsolatos kíváncsiskodásom kapcsán mesél, ebből a monológból kiderül, hogy ő maga is mugli születésű, s ezért idegen még neki szinte minden itteni dolog, és nem csak azért, mert elsőéves. - A Roxfortba jártam, majd az R. J. Lupin Nemzetközi Mágusképző Magániskolájába, ott fejeztem be a tanulmányaimat. Aztán még egy mugli egyetemi diplomát is szereztem. Szóval sokat tanultam - felelek utolsó kérdésére, s közben pillantásom kivetül az ablakon. Nagyon eltelt az idő, s ha nem indulok el mielőbb, akkor kárba vész a sok alapanyag, amit eddig szedtem. - Ne haragudj, de ezeket a növényeket haza kell vinnem, különben elvesztik a hatóanyaguk erejét - közlöm és felkelek a székről. Magamra kanyarítom, majd összefogom magamon kabátomat, vállamon átvetem szütyőmet, farzsebembe tűzöm minisarlómat. - Remélem még találkozunk! Ne kóborolj soká! Szia! - búcsúzom el és lemászom a létrán, melyen jó pár órája, amikor még odakinn világos volt feljöttem. Gyors léptekkel igyekszem vissza és amikor hazaérek azonnal hozzá is látok a begyűjtött növények feldolgozásának.

//Köszönöm a játékot Smiley//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 25. 11:47 | Link

Evena Noxen
Zárás Smiley

Válaszol a kérdéseimre. Annyira elment az idő, és észre sem vettem, hogy időközben sötétedni kezdett. Olyan társaságban, mit ami most van, ez nem is meglepő.
- Nálam azért válhat ketté így, mert muglik közt nőttem fel. Elképzelhetetlennek tartok még pár dolgot, de lassan összeállnak a dolgok, nem lesz ez probléma. -
 Sajnos el kell mennie, de megértem, hogy minél előbb el kell készítenie a dolgokat.
- Minden jót! Köszönöm a beszélgetést, remélem mielőbb találkozunk még. -
 Felöltözik, kezdi összepakolni a dolgait. Miért ne mehetnék én is vele. Bár ő nem a kastélyba megy, de legalább nem egyedül megy ki az erdőből.
- Megyek én is! Az erőben nem jó egyedül mászkálnia. Egy darabig úgyis ugyanarra megyünk. -
 Gyorsan összekapom magam, és már megyek is utána. Jó volt beszélgetni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 12:48 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Hatalmas, fekete esőfelhők gyülekeznek a tanoda birtoka felett. Kezdetben csupán a dörgéseket lehetett hallani, majd lassan elkezdtek hullani az esőcseppek is. Természetesen, mindez akkor történik, amikor Gilbert végre ráveszi magát, hogy kimozduljon a kastélyból. Ezidáig az alagsori gólyalakban húzódott meg; ott tanult, festett vagy csak töltötte az időt. Nem bátorság kérdése volt, hanem leginkább a kedv játszott kulcsfontosságú szerepet ebben a történetben. De a kedv most megérkezett. Az ebédszünetben nem vett magához különösebb élelmet, csak egy almát kapott fel a nagyteremben az asztalról, és azzal indult meg a birtoknak. A gólyalakban talált könyveknek hála bentről is tudta tanulmányozni a kastélyt környező területeket. Fantáziáját legjobban – csodák csodájára – a birtokhoz tartozó erdő mozgatta meg, így annak irányába szedte lábait, amikor leszakadt az ég. Néhány dühös szuszogás után beszalad egy elhagyatottnak tűnő részre, ahol a fák menedéket nyújtanak, azonban vannak cseppek, amik átkecmeregnek a lombok között. Szemébe lógó, ázott tincset kifújja arcából, majd emeli azt az ég felé. Ekkor pillantja meg az ágak közt megbújó faházat. Körülnéz, hátha követte valaki. Senki. Így felmászik a házikóba, ahol egy puffra dobja magát, talárja egy kevésbé vizet részével megtörölgeti almáját, majd jóízűen sóhajt egyet, miközben a faház falára írt okosságot kezdi jobban szemügyre venni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 13:17 | Link

Gilbert

Igazság szerint nem ment be az órájára. Már kora reggel úgy kelt fel. Zsomborként. Ez pedig csak egyet jelenthetett, méghozzá, hogy a kedve igen csak rossz, mi több nincs is nagyon semmihez se lelkesedése. Ezért is gondolta úgy, hogy most az ebéd előtti utolsó óráját valamerre másfelé tölti.
Eleinte még be akart menni a navine klubhelyiségébe, de aztán rájött, hogy ott lebukhat. Így inkább a második kedvenc helyét választotta. A faházat az erdő közepén.
Már többször is járt ott, ezért nem volt nehéz megtalálnia. Felment, és szépen bekucorodott az egyik sarokba, és rajzolni kezdett. A szokásos sötét vonalakat húzogatta egymás után, szinte teljesen beleveszve alkotásába, amikor furcsa csöndre lett figyelmes. A madarak, melyek addig jókedvűen csiripelték körbe az építményt elhallgattak. A kezében megállt a szén, és csak hallgatódzott. Aztán jött a mennydörgés.
Vihar. Pont mint azon az éjjelen. Szeme megtelt rémülettel és idegességgel. Zavartan kezdte tanulmányozni a fabódét, keresve egy helyet, ahol elbújhat. Valami kicsit és szűket, talán egy szekrény alját ha van.
Minthogy mást nem talált, úgy bebújt egy szűk kis résbe, mely az egyik kanapé és tálalóasztal között helyezkedett el. Teljesen betolta magát a falhoz, és a sötét kis lyukból egyedül égkék szemei, s az azokban bujkáló félelem látszódott. Felhúzta lábát, átölelte őket karjaival. A mozdulat közepén megmerevedett, ahogy kivágódott a bejárati ajtó. Szíve nagyot dobbant, talán éppen őt keresik. Még inkább összehúzta végtagjait, és tenyere mögül figyelte az újonnan érkezettet.
Még nem találkozott vele egyszer sem. Vagy csak nem emlékszik rá. Mostanság gyakran megesik az ilyen vele. A folyosón olyanok köszönnek rá, akiknek a létezéséről sem tudott azelőtt.
A másik nem tűnik se veszélyesnek, se kutakodónak. Zsombi már kezdett megnyugodni, és lejjebb is eresztette kezeit. Testtartása lazult, figyelme inkább arra irányult, amelyre a fiúé is. El is felejtette, hogy ő éppen bújócskázik, és kinyújtotta a nyakát, hogy az egyik feliratot ő is jobban megvizsgálhassa.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 13:52 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


A sok „szeretlek Jani/Kinga/Peti/Rózsika” után végre talál valami érdekeset. Minthogy minden vésve van a faház falába, így ez a versike is. Vagy legalábbis annak tűnik. Egy újabb nagyot harap a csodaszépen pirosló almából, jobb lábát kinyújtja maga elé, és egy érdekes, robot mozdulattal már két lábbal a padlón áll, és tesz egy-két lépést a fal irányába, hogy jobban szemügyre tudja venni az irományt. „Te diák, ki erre jársz, Lehet jobb, ha tovább állsz.” Kezdődik a vers kissé fenyegetően, majd így folytatódik a továbbiakban is, amire egyre magasabbra szökik az ifjú rellonos kusza szemöldöke. Ahogyan sorról sorra halad lefelé, úgy torzul a vers, s a végén szinte úgy érzi, mintha valami lidérces átkot olvasna. Az utolsó sorokhoz érve nagyot nyel, hiszen ahogyan nagy barna szeme elérik e sorokat, a kipontozott részre az ő neve rajzolódik ki. „Nem hallottad? Takarodj el. Különben a világ több lesz egy halott Gilberttel.”
- Mi a frász? – esik szinte hanyatt a meglepettségtől.
Kissé félve fintorogva tekint újra a fali irományra, aminek utolsó két sora ismét pontozott marad, és eltűnik a személyes üzenet. Ekkor nagyot nyelve fordul meg, hangosan veszi a levegőt, mikor egy, a semmiből előbukkant, lebegő fejet lát. Hangosan felsikolt, szinte kislányosan. Ámde jobban megbámulva a fejet, egy másik srácot vesz észre, aki eddig észrevétlenül bújt meg a faházban.
- Egy kukkot sem – utal a lányos visításra, miközben képzeletbeli zipzárt húz vastag ajkaira, a hallgatást szimbolizálva.
- Amúgy… – kezd bele. – Mi jót csinálsz ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 14:08 | Link

Gilbert

Ahogy a másik felkelt kényelmes ülőhelyéből, úgy kezdte el fúrni Zsombi oldalát is a kíváncsiság, hogy vajon mit látott meg. Kijjebb, és kijjebb merészkedik, mag már ő maga is el tudja olvasni a sorokat. Még éppen látja az eltűnni kezdő nevet, aztán bumm. Derült égből villámcsapás. Szinte egy újabb mennydörgéssel egy időben sikolt fel mellette a Gilbert nevű krapek. Zsombi se rest, azonnal visszakucorodik fészkébe, mint amikor a csigának megpöckölöd a házát.
Még egy ideig ott gubbaszt, és reménykedik benne, hogy Gilbert csak magában dumál valamit. Még akkor is elhiszi, hogy nem tud a létezéséről, amikor a másik konkrétan a szemeibe néz. Mintha a puszta mozdulatlansággal képes lenne előidézni, hogy megolvadjon alatta a talaj, és elsüllyedjen. Bár azt sem akarná, mert akkor tutira kikerülne a viharba.
Nincs hát más választása, be kell ismernie, hogy lebukott. Lesüti a szemeit, és kezeit kezdi el vizslatni, közben megvonja a vállait. Torkában ott a szokásos gombóc, ami miatt egyszerűen nem tud megszólalni. A pszichológus szerint ilyenkor kéne előrukkolnia a jelelőmozdulataival, de tapasztalata alapján ilyenkor az emberek nem értik meg jobban, csak még egy plusz furcsaságot hozzáírnak az amúgy is hosszú listához.
Inkább fogta a jegyzetfüzetét, ami nem sokkal volt arrébb, és jól olvashatóan felírt rá egy szót: "BUJKÁLOK".
Odamutatta a fiúnak, bár próbált a rejtekéből nem túlságosan kijönni. Még mindig nem tudta, hogy bízhat-e az ismeretlenben. Majd bal kezével - melyben még mindig ott volt a szén, a fiú felé bökött, ezzel kérdezve vissza.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 09:22 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Érdeklődéssel teli képét még mindig a másik felé fordítja. Közben egyszer-kétszer olyanokat dörög az ég, hogy félő megnyílik a föld alattuk, és hamarosan házastól lezuhannak mélybe. Noha reméljük, hogy nem így lesz, hiszen a navinés srác már csak attól is rosszul van, hogy… létezik. Vagy nem is tudni, hogy mi játszódik le a fejében, de mindenesetre nagyon fél a vihartól, ami ebben a korban nem jellemző. Különleges diákok járnak ebbe a tanodába. Egyik egyedibb, mint a másik, ami nyugtatóan hat Gilbert darabokra hullott lelkivilágára. Alapvetően nem igényli az emberi társaságot, azonban ha ilyen emberek vannak körülötte, akkor mégis felkeltik az érdeklődését. Lesz miről festenie vagy zenélnie a későbbiekben. A kérdéséhez visszatérve; nem szóban kap rá választ, hanem „Maugli” leírja, hogy ő bizony éppen rejtőzködő életmódot folytat.
- Érthető – fintorog. – Ramaty egy idő van – motyogja, miközben elindul az egyik ablak felé. Kinéz rajta, s nem lát semmi biztatót. Az ég szinte fekete, mindenhol felhők és az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Közben – természetesen – felfogta, hogy a srác visszakérdezés gyanánt bökött rá a széndarabbal, de még ő maga sem tudja, hogy mit keres itt. Így csendesen néz egy jó ideig kifelé, miközben egy újabb harapással jutalmazza az almát. Egyre lassabban kezd rágni, ahogyan eszébe jut valami, és szemöldökét felhúzva fordul iskolatársa felé.
- A te műved volt? – utal versikére, és mutatóujját a fiúra szegezi, markában az almát fogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:43 | Link

Gilbert


Nem tetszett neki, hogy a srác válasz nélkül hagyta. Hiszen ha még nem is szóban, akkor is elárulta a saját okát. Az lenne a fair, ha a másik is ezt tenné. Bár ha jobban belegondolt a dolgok állásába, ő tudta a másik nevét, viszont ez nem volt igaz fordítva.
Szúrós szemmel méregette a jövevényt, miközben rágott. Erre két indoka volt. Az egyik egyszerűen annyi, hogy nem bízott benne. Vagy legalábbis nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen vele. A másik pedig, hogy így egészen másra figyelt, és nem a kint tomboló viharra. Habár a mennydörgés nem volt a segítségére ebben, hiszen olyan hangosan morajlott, hogy félsüketnek kellett lenni, hogy el tudja magával hitetni az ember, hogy ez csak amolyan nyári zápor.
Abbamaradt a beszélgetésük, és Zsombi már kezdte azt hinni, hogy ennyivel megúszta. Visszalapozott az épp alkotott rajzához, hogy folytassa, amikor a Gilbert nevezetű fiú újra beszélni kezdett.
Összevonta a szemöldökét, nem értette, hogy mit akart tőle. Talán az esőre értette? Azt hogy a nyenyerébe csinálta volna ő? Ezt a másik tudtára is akarta adni, így előbb kimutatott az ablakon, aztán magára, és hozzáfűzött egy szót, amit úgy préselt ki a torkán.
- Soha! - erőtlen volt a szó, és rekedtes, minthogy már jó ideje nem használta a hangszálait.
Mire tisztázódott a helyzet, és Zsombi megtudta, hogy mi is a pontos tárgy amiről beszélnek, egyszerűen csak megvonta a vállát. Persze, hogy nem ő volt. De nem akarta ezt a másik tudtára adni. Ez volt az aduásza. Ez a Gilbert gyerek nem tudta, hogy mire volt képes. Vagy mire lehetett volna, ha nem fél annyira a vihartól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 10:36 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Ahogyan a vihar, úgy Gilbert hisztirohama sem tart majd sokáig. Hamarosan megkapja a választ, amire mintha egy másik személyiség bújna elő belőle, csak bólint egyet, hogy felfogta a szitut; nem a másik srác a felelős. Ok. Nem nagyon tud a sorok között olvasni, így ha nem kap választ, akkor biztosan nem ő volt. Nem gyötrik tovább kétségek a falfirka miatt. Próbálja minél hamarabb elengedni a dolgot, azonban ez nem megy ennyire egyszerűen. Orrát elgondolkodóan félrehúzza, miközben mély levegőt szív keresztül a fitos szaglószervén. Oldalán lógó táskájához nyúl, amiből egy bőrkötésű, baromi drágának tűnő füzetet vesz elő, amibe belevési feljegyzését; utána kell nézni ennek a faháznak és a hozzá tartozó legendákat is érdemes lesz elolvasni ahhoz, hogy a későbbiekben tisztán lásson. Nem csoda, hogy a csendes srác nem bízik benne. Ne is tegye. Annyira szétszórt és beszámíthatatlan, amióta a tanodába érkezett, hogy semmi értelme nincsen számítani rá. A lassú írás után, szépen visszarakja a táskába a kellékeket, majd ismét az iskolatárs felé fordul. Nem szól semmit, csupán vizsgálja őt egy ideig. Ő nem érzi kellemetlennek a csendet, ezért csöndesen szemléli őt, végül az ablak felé fordul, hogy újra szemügyre vehesse a tájat. Soha nem fog visszaérni a kastélyba. Legalábbis jelenleg ez az érzés kavarog benne. Mind tudjuk, hogy ezek a nyári záporok nem tartanak sokáig, most mégis akkora felhőcsalád háborog a birtok felett, hogy szinte hihetetlen, hogy ennek valaha is vége szakad.
- Gilbert vagyok – mutatkozik be váratlanul, miközben visszafordul a hangtalan srác irányába. Nevét nem „g” betűvel, hanem amolyan franciás hangzattal „zs”-vel teszi meg mindezt. Állítólagos édesapja francia származású lehetett, noha soha nem találkozott vele. Nevelő apja pedig egy… teljesen egyszerű magyar milliomos varázsló. Maradjunk annyiban, hogy a pénze jól jön.
Valóban. Ez a Gilbert gyerek nem tudhatja, hogy mire képes a másik, így nem is óvatos és alapvetően nem is az a kedves fajta. Nem arra nevelték, hogy bájcsevejt folytasson akárkivel is, azonban ha a helyzet megkívánja, akkor a legilledelmesebb fiú tud lenni a világon. Ő nem sok mindenre képes egyelőre, amitől akárkinek is tartania kellene. Örül, hogyha reggel időben fel tud kelni, és be tud menni az első órájára. Pillanatnyilag az is hatalmas eredmény, hogy még semmit és senkit nem robbantott fel egyetlen bájitaltan órán sem. Voltaképpen ez nem a legjobb példa, hiszen ez az egyetlen tárgy, amit közel érez magához. Bizonyára a rellonos vér teszi.
- Te? – kérdez rá röviden a navinés nevére az utolsó harapás előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:08 | Link

Gilbert


Nem tetszik neki a fiú, de most ugyan mit csinálhatna. Zsombi túl félénk volt ahhoz is, hogy kinyissa a száját és csacsogjon. Nem hogy nekiálljon játszani a nagymenőt.
Inkább visszafordult a füzetéhez, és tovább rajzolgatott. Ám most egy újabb műbe kezdett bele. Ha az új fiú figyeli őt, akkor ezt ő viszont is megteszi. Nézte az arcvonásokat, próbált valami történetet kiolvasni belőlük. Sajnálatos módon csak az érzékszerveire tudott hagyatkozni így, hogy képtelen volt maga megkérdezni. Aztán átfordult, és már csak az egyik oldalát látta. Olyan szomorúnak tűnt. Magányosnak. Mintha a lelke valahova máshova vágyott volna és nem ide. Vagy talán valakire. Nem is a hellyel volt a baj, inkább az emberrel. Persze Zsombi tudta jól magáról, hogy nem egy jó társaság. De ez más. Ilyet ő akkor érez, amikor a szülei gondol. Mert tudja, hogy sose fog velük újra találkozni.
Gyors firkálásba kezdett, mielőtt elmúlik a pillanat varázsa. Még akkor sem nézett fel, amikor a másik hozzá szólt. Persze, persze tudta már a nevét. Most fontosabb dolga volt.
- Zsombor. Csonka-Ramholcz Zsombor
- biccentett, de továbbra sem nézett fel a lapjaiból. Majd hirtelen ledermedt. Az ujjai nem mozogtak, és hitetlenkedve nézett Gilbertre. - Én...én...én.... - Nem is hitte el. Képes volt beszélni. Csak úgy. Annyira el volt foglalva a munkájával, hogy észre sem vette. Igaz, hogy csak a nevét, de ez sokat jelentett neki. - TE! - mutatott rá ujjával, és kelt volna fel a kis sarokból, amikor újabb mennydörgés dördült, és úgy döntött inkább marad.
- Nem értheted, de... én nem szoktam ismeretlenekhez hozzászólni
- mondta valamiféle magyarázatképp, és már fordult is vissza a rajzához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 5. 21:02 | Link

Annabella =D
Kempingezés az erdőben – hupsz, lebuktam egy hét után

Nagyot ásítottam, épp készülődtem alváshoz. Annyira jó volt az idő itt bent az erdőben, főleg estefelé hűvösebb lett. Ki tudja, talán a varázslat hatása ez? Nem tudom. Különféle neszek zaját hallottam: fák susogása, tücsökciripelés. Ezeket simán azonosítottam. A bagolyhuhogást is. Remélhetőleg nem fogok belebotlani valami veszélyes lénybe. A faház közelében voltam, akár ott is megbújhattam volna, de az úgy nem olyan izgi, mint sátorozni. Kíváncsi voltam kicsit, hogy vajon keresnek-e már engem?
Így egyoldalúan ez a bújócska kezdett uncsi lenni. Meghívhattam volna valakit, vagy valakiket. Fogadok, hogy ezért mind Emily-től, mind Lily-től, mind Csanádtól megkapom a magamét, ez a húzásom kezdte feszegetni az életveszélyes őrültség és a brahiból apró csínyelkövetés határát. Az adrenalinra viszont szükségem volt. Már halálra untam magam bent az iskola falai között. A legtöbb barátom ugyanis a kékek közül került ki, és a többségük szinte egyhuzamban tanult, a könyvtáron vagy tanulószobán kívül alig láttam őket valahol. Kellett ez a kis izgi-fokozás, így hát kreáltam magamnak egy kalandot. Fogtam magam, átváltoztattam egyszemélyes normál kempingsátorrá az egyik fölösleges hátizsákomat, egész jó voltam átváltoztatásokból, úgyhogy neki is vágtam előző hét szerdán, hogy leteszteljem. Sőt, még vízhatlanná is tettem, ezt is le akartam tesztelni. Eh, a vízhatlanná tétel csak félig sikerült, egy részen még mindig beázásra hajlamos a kicsike. ha élve megúszom a fejmosásokat, amikor előkerülök, utána megkérek valakit, hogy segítsen rendesen beállítani a vízhatlanságát a kis aranyosnak.
Hamarosan léptek zaját véltem hallani. Vajon hippogriffé, emberé, vagy kentauré? Csak ne vérfarkasé legyen... habárelvileg nincs telihold. Basszus, ennek utána kellett volna nézni, mielőtt kijövök idea kb. semmi közepére tök egyedül.
– K... ki az? – Azért félsz még belém is szorult. Pedig elvileg nagyjából biztonságos a suli, egy varázserdő mélyén azonban jobb az óvatosság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 16. 20:34 | Link

Edina

Eleinte tartottam kicsit a járőrözéstől és szívesen mondanám, hogy mostanra kezdek belejönni, de ezt azért erős lenne kijelenteni, tekintve, hogy még soha nem kaptam el senkit. Nem igazán tudom, hogy a magas, vékony hangommal és a 145 centimmel hogyan kellene mégis tekintélyt parancsoló prefektusnak lennem, főleg akkor, hogyha ne adj' Isten egy negyedikes Rellonossal futok össze tilosban. Mégis mit csinálok, halálra rémisztem a boci szemeimmel? Esetleg megfélemlítően tornyosulok... alá? Hát persze. Szóval annak reményében bolyongok a kastélyt és a birtok tilosnak számító részét elválasztó vonalon, hogy nem fogok belebotlani senkibe.
Természetesen a terveimet nagyjából járőrözésem tizenötödik percében sikerül keresztbe húznia a sorsnak - tegye fel a kezét, aki meglepődött... naugye - ráadásul nem is mindennapi helyzet áll elő - nem csak egyszeri szabályszegéssel kell szembenéznem, úgy tűnik, a faházba konkrétan beköltözött valaki. Lesápadok. Most ilyenkor mi a fene van? Ez nagyon durva, ezt muszáj lesz minimum egy házvezetőhöz vinnem, már ha egyáltalán diák az illető. De mi van, ha egy bűnöző lakik itt, aki most fog hidegvérrel darabokra kapni? Félénken mászok fel, miközben folyamatosan lesek körbe, hol lehet a cuccok gazdája. Én vagyok a prefektusi bátorság mintapéldánya a remegő mancsaimmal, de komolyan.
Aztán egyszercsak hang hallik, ami még az enyémnél is nagyobb ijedtségről árulkodik. A biztonság kedvéért azért előkapom a pálcámat, a hang irányába szegezve, a szürkületben a hang tulajdonosát keresve.
- Nevet, házat, évfolyamot kérnék - mondom, minden erőmmel komolyságot erőltetve a hangomra, előadva, mekkora nagymenő prefektus is vagyok én, aki most bizony keményen meg fogja büntetni a tilosban járót. Hangzásra tényleg egész magabiztosra is sikeredek, de az arcom persze csak azért ilyen nagy, mert már rájöttem, hogy egy félénk lánnyal van dolgom. Egy böhöm Rellonos srác elől valószínűleg már a saját lábamban elbotolva, sikítva elszaladtam volna. Ez ma a szerencsenapom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 17. 21:07 | Link

Anabella
Ennek nem lesz jó vége...vagyis már nincs

A sátorból előmerészkedve, remegő kezemben a pálcámmal mentem a hangforrások irányába. Ennyit a főnixbátorságról. Azt hiszem, az egyedül erdőben sátorozásra még marhára nem voltam felkészülve, és poén, hogy nem is igazán a prefektusi vagy tanári megrovástól tartottam, hanem attól, amit Csanádtól kapni fogok ezért.
Na, ez aztán a magabiztos hang, ami a faház felől jött. – Ő, ne arra menj, itt vagyok lent...
Akartam javasolni az illetnek, mert ha engem keresett, márpedig sejtettem, hogy a nevet-házat-évfolyamot rutin nekem szólt. Végül a cincogó hanghoz a félhomályban egy arc is társult. A pikszisbe, ezt a csajt ismerem látásból, ő Annabella, az egyik prefektusunk. Az a koboldcsajszi. – Bella?
Tuti, ami tuti, rákérdezek, elvégre félhomály van, és a Lumos most nem segít rajtam sokat az arcfelismerésben, de ez a cincogás rá emlékeztet. Ha mégis Annabella az, akkor szót se tudok találni rá, mekkora slamasztikában vagyok. És ez enyhe megfogalmazás, khm, egy kicsit más s/sz betűvel kezdődő szót akartam erre használni, de... nem elég kifejező.
– Izé... asszem te már hallhattál rólam, egy házban vagyunk... – Hahaha. Tuti nem fogja venni ezt a gyenge poént a részemről.
Adrenalint akartál, kis hülye? Megkaptad, nesze, tripla dózisban legalább! – morogtam magamnak gondolatban.

– Megvan az az idióta tollseprű? – upsz, ez Csanád hangja...totál ki van akadva rám.
– Nem tudom, de valami ismerőset hallok... – ez meg a bátyja. A kirándulásom előtt volt alkalmam találkozni vele. Mestertanonc, de nem emlékszem rá, hogy rellonos-e ő is.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2019. október 5. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 20. 12:47 | Link

Edina... és barátai

Van abban valami rendkívül komikus, hogy még az elkapott igyekszik a segítségemre lenni abban, hogyan jussak fel hozzá és találjam meg. Mindenesetre ezért most rendkívül hálás vagyok neki, mert nem igazán ismerem a járást itt a faházban, úgyhogy tartok tőle, hogy esetleg orrabukok. Na az lenne az igazi prefektusi diadal.
Ismerős hangot hallok, habár a kért adatokat nem igazán, sőt, inkább a saját nevemet. Ez mondjuk sok információval felér, elvégre ha hangról így megismer, valószínűleg Eridonosnak kell lennie. Bingó! Ezt amúgy hamar meg is erősíti, addigra azonban már az én pálcám végén is erős fény ég, melyet immár ténylegesen az arcába tartok - persze csak arra a pár másodpercre, amíg rájövök, hogy talán nem kellene megvakítanom, így inkább a mellkasára szegezem azt.
- Edina! Mi a frászt keresel itt annyi cuccal, mintha kiköltöztél volna... ? - nézek gyanakvó hunyorgással elsős háztársamra, majd rájövök, hogy a mondatommal meg is magyaráztam a dolgot. Most kezdem összerakni, hogy tulajdonképpen napok óta nem is futottam össze vele az Eridon körletben.
- Edina, ugye nem költöztél ki ide? - sűrítem bele minden felháborodásomat ebbe a mondatba, próbálva vele érzékeltetni, hogy ez erdő nem véletlenül tiltott terület, az pedig nem biztos hogy szerencsés, ha az ember tábort ver a bejáratában.
Az igazi kiakadásom - jesszus de méltóságteljes prefekta vagyok - akkor jön, amikor még két srác hangját is meghallom, akik felénk közelednek. Ide már kevés leszek egyedül, ez az egyetlen gondolat a fejemben, így aztán azt teszem, ami ösztönösen jön most: kétségbeesetten kiálltok segítségért. Na nem hangosan persze, csak a fejemben.
Sárközi professzor! Házvezető úr! Sárközi professzor! - mantrázom a fejemben "kiabálva", mert hát megvannak annak az előnyei, hogyha az ember házvezetője legilimentor. Közben folyamatosan igyekszem a tudatomban tartani a szituációt, hogyha meghallana és a fejembe kukkantana, érthesse is, mi a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 20. 13:34 | Link

A cuki, a dobbantós meg a két kölyök

Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj...
Ezt az örökérvényű slágert nyomatta két kislány a csarnokba még tegnap, amikor átvágtattam rajta. Azt hiszem, teljesen megborította őket a vizsgaidőszak. A lényeg a lényeg, hogy most ez annyira a fejemben van, hogy az már ijesztő, így amikor meghallom Annabellát, az olyan, mintha jó erősen fejbe vágtak volna. Na ez aztán már nem tréfa dolog. Finoman hatolok a gondolataiba, csak, hogy lássan, hogy mi a helyzet éppen, és mire felmérem a terepet, akkurátus lépteimmel már haladok is feléjük. Helyzeti előny, ha valaki hosszában is meg széltében is kétajtós szekrény, nem nagyon vannak távolságok meg ellenfelek.
- Fiúk, szerintem ti nem akartok itt lenni. Húzás van.
Nem nagyon kell magyaráznom, hogy ez mit is jelent, a múltkor volt egy kis összetűzésem az édősebbik Réty gyerekkel, aztán elment a kedve tőle, hogy velem packázzon. Gyors léptekkel el is indulnak a kastély felé, másik irányba nem is mernek indulni. Én is így gondoltam. Közben tovább lépek párat, és elém tárul a látvány, ami miatt idehívtak. Szegény prefektusom, én mondtam neki, hogy ez nem lesz könnyű vállalkozás.
- Na mi a helyzet, meguntuk a kastélyt? Nem tetszik az Eridon lét?
Kérdezem szétnézve a lány új lakosztályán. Egy ideje már hallgattam a gondolatait, és tudtam, hogy nincs bent, de azt hittem, ennél előbb megjön az esze. Hát ezek szerint nem. Bella mellett állva, igen érdekes párossá változtunk, ő, mint a legkisebb, én mind a legnagyobb a rend védelmében, tiszta jó zsaru, rossz zsaru felállás, és nem is kell mondanom, hogy ki kicsoda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 06:58 | Link

Annám és SárkiApu


Hát ez röhejes. De tényleg. Még én segítek a prefektusomnak, hogy elkaphasson. Tényleg az agyunkra ment a hőség, vagy a vizsgaidőszak, de lehet, hogy mind a kettő. Eskü nem vagyok normális. Nem mintha az normális lenne, hogy fogok egy hátizsákot, átváltoztatom sátorrá és egy hétre kivonulok a természetbe erdőt járni...
Taps-taps, Dina.
A vicc az, hogy még rosszul is érzem magam, amiért megijesztettem Annát.
– Csak egy hétre... – húztam be a nyakam, mint aki tudja, hogy most marhára ki fog kapni. Azért SárkiAput idehívni kissé túlzás talán...hamarosan Csaniék is beérkeztek, és vicc, hogy rosszabbul esett párom megrovó tekintete, mint a Házvezetőm számonkérése.
– Én még maradnék engedelmével tanár úr, szeretnék beszélni a kis hülyém fejével – morogta, és tudtam, hogy bajban vagyok. Nem is kicsiben. Most aztán kihúztam a gyufát, csak lángra ne kapjon.
Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor köpni-nyelni se tudnék, nemhogy magyarázkodni. Tökéletesen fölösleges egy gondolatolvasó házvezető mellett. Annyiban reménykedem csupán, hogy az átváltoztatós műveletemet valamennyire pozitívan értékeli, ebben a rosszban legyen már valami kis jó is. Majd ha a büntetőmunka mellett lesz időm, akkor megcsinálom rendesen a vízlepergető-bűbájt is, hogy teljesen tökéletes legyen a vízhatlansága. Tökéletes lesz kiránduló-sátornak, de megszenvedtem az eredményért, sok gyakorlás volt benne. Meg párszor szitkozódtam is, amikor nem úgy sikerült a végeredmény, ahogy én azt szerettem volna. Jaj, csak ne néznének rám ilyen mérgesen, könnyebb lenne nekem is. A csendtől tudtam totálisan falnak mászni, annál nagyobb büntetést nem is lehetne kitalálni nekem...
– Hova gondol, Házvezető bácsi? Az Eridon a legjobb – nyeltem nagyot. Komolyan kiborított ez a néma csend.  – Most mi lesz?
Jobb hamar túlesni ezen a procedúrán.
– Szeded a sátorfád vissza a kastélyba, amint a tanár úr lerendezi az ügyed. Azt a sátort meg eltüntetem, többé ne is lássam – Upsz. Csani hangján érezni, hogy pattanásig feszülhettek az idegei az elmúlt hétben. Komolyan ennyire fontos lennék neki? Ki gondolta volna... – Hogy jutott ekkora életveszélyes baromság az eszedbe?
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 24. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 24. 21:31 | Link

A sokaság

- Csak egy hétre...
Jegyzem meg színtelen hangon. Én komolyan, én esküszöm, mindig azt hiszem, hogy nincs újabb szint, de mindig kiderül, hogy van. Nem hiszem el, komolyan közel állok hozzá, hogy lenyúzzam az arcom, csak így simán, lenyúzom. De aztán mindig inkább viccnek fogom fel a dolgokat, ellentétben Csanáddal, mármint ő most meg a pattogása kifejezetten zavar. Nem szeretem, ha valaki ellentmond nekem, mert hát én vagyok a felnőtt, ő meg a gyerek. Azért az mondjuk vicces, hogy ő jobban ki van akadva.
- Nos kisasszony, ne siessen annyira, az Eridonba, mert nem fog bejutni. Most legalábbis nem, majd talán két hét múlva. Addig az úrfi bekíséri az új szállására.
És igen, én ezt már Magnussal régen megbeszéltem, még akkor, amikor a nagy kiköltözés megkezdődött. Akkor az volt a megállapodás, hogy ha öt nap múlva is kint lesz, akkor kap egy két hetet a Rellonban. Íme itt vagyunk, túl az öt napon, és most már nem is tud majd bejönni az Eridon területére. Nem akartam neki menekülési lehetőséget adni, még kifelé jövet megváltoztattam a jelszavunkat is, és körbe küldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy senkinek, a saját diáktársuknak sem adhatják ki, és ez véresen komoly, úgyis rájövök, ha valaki máshogy jár el.
- Kisasszony, azt hiszem, itt végeztünk.
Fordulok Annabellához, akivel tudom, hogy mindig nagyon érdekes párosítást nyújtunk, de szerintem így még hatásosabbak vagyunk, hiszen könnyen eltereljük az emberek figyelmét.
- Jobb ha bemegy, egy fél órán belül szakadni fog az eső.
Addig mondjuk nekünk sem árt beérni, mert semmi kedvem most éppen megázni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 22:02 | Link

SárkiApu és Anna Love

Az események felgyorsultak, engem elkaptak, négyszeresen is, és most iszom a levét, amiért elfeledkeztem arról, hogy legilimentor a Házvezetőm, szóval gyakorlatilag bármikor tudja, merre vagyok, mert nem vagyok jártas az okklumenciában. Éééén hülye barom állat. Erre gondolhattam volna, hogy nem lesz egyszerű.
– Ha tudta a bácsi, hogy itt vagyok és erre készülök, ho... hogyhogy nem szólt korábban? – tettem fel az igen érdekes kérdést. Aztán elhangzott a tanár úr végső döntése. Na ne! Nem fogok bejutni? Basszus, bent van mindenem! Hogy fogok öltözködni, hogy fogom Cilit és Fluffy-t megetetni? A tankönyveimről nem is beszélve – nem mintha amúgy hú, de szorgos kis tanuló lennék. – Kifejtené bővebben, hogy mégis hol leszek?
Azért ezt jó lenne tudni, nem kicsit lettem ideges ettől a bizonytalanságtól.
– Majd én segítek a válaszban, Vörös Törpém. Hozzánk jössz két hétre.
– Mi vaan?! – Azt hiszem, a szemöldököm valahol a Szaturnusz gyűrűje körül vándorolhatott, alig akartam hinni a fülemnek Csanád szavait hallva.
– Gyere, vagy viszlek, ha nem jössz magadtól.
- Ez most vicc, ugye, Csani?
- Úgy ismered Sárközi tanár urat, mint aki viccel? Basszus, egy héten át kerestünk téged jóformán! Gondolkozz egy kicsit...
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 26. 13:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 19. 19:03 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 19. 19:32 | Link

Mei


Én nem követtem a lányt! Kikérem magamnak, csak pont arra ment amerre én! Meg a fény is, én pedig nem hoztam pálcát.
Ma gondoltam egyet, és lejöttem az erdőbe megnézni milyen. Szép meg minden, jártam már erdőben de ez más. Nem nagyon tudom megmondani miben más, de más szerintem, de lehet csak én látom így.
Csak halkan mentem, és csodáltam az erdőt. Nem fotóztam mert mivel? Itt lehetne szép fotókat készíteni. Nem figyeltem a lábam elé, és majdnem elestem, ezzel egy kis zajt csaptam.
A lány hátrafordult, én meg kicsit összerezzentem. Jajaj, nehogy azt higgye követtem! Én nem!
- Kentaur nem vagyok, és bácsi sem. - itt vannak kentaurok? Az milyen menő már! Nem láttam egy állatot se, vagy ha láttam is nem vettem észre mert inkább a növényeket néztem. Vagy láttam? Láttam egy cuki pókot, mégis láttam állatot! A pókok cukik, ahogy a szúnyogok és a méhecskék is, csak akkor nem amikor csípnek. Pók még szerencsére nem csípett meg, de szúnyog és méhecske már igen. Nem akarom többet. Nem, nem nem. Nem szeretném hogy megcsípjen még egyszer valami, de szerintem még fog megcsípni valami. Ha csak nem pusztulnak ki, de ha a méhecskék kipusztulnának, akkor nagy baj lenne. Alsóban mondta az irodalom tanárnéni, hogy Einstein egyszer azt mondta, hogy ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl az apró rovarok eltűnését. Városi legenda vagy sem, egy biztos: ha a méhek eltűnnek, akkor nem csak a méznek, hanem a kávénak és csokoládénak is búcsút inthetünk.
A csokinak! Az egy katasztrófa lenne! Jó, az még nagyobb hogy az emberiség nem élné túl.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 19. 20:54 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Ahogy megszólalt a fiú, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek, vagy se. Már tényleg felkészültem, hogy testközelből láthatok egy kentaurt, talán még interjút is készíthettem volna vele. A levitás külön újságba nagyon jó lett volna, a házunk tagjai tuti imádnák. Jó lenne, ha nem csak Edictummal a kezükben sétálgatnának, hanem a saját magazinunkkal is, ha már van.
Na de visszatérve a jelenbe vigyorogva néztem a fiúra, majd közelebb léptem hozzá. A kezemet nyújtottam felé, hogy segíthessek a felállásban.
- Sebaj, azért még hasznodat vehetem. Van kedved egy kis kentaurleshez? - kérdeztem továbbra is mosolyogva. Két ember elvégre többet lát, mint egy.
A fiú akár elfogadta a segítségem, akár nem, kicsit elfordítottam a fejemet tőle.
- Ott mintha látnék egy házat, vagy olyasmit. Szerinted oda be lehet menni?
Jó lenne, ha igen. Már eléggé az erdő mélyén jártunk, az pedig tuti kis fedezék lenne. Talán még leírást is találhatok ott, merre szoktak vonulni kentaurok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 19. 22:16 | Link

Mei


Elfogadtam a segítséget, és felálltam. Nem lett semmi sebem szerencsére.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Van kedvem! - vigyorogtam mint a tejbe tök. Még sosem láttam igazi kentaurt, tök jó lenne látni egyet. Vagy többet.
- Nem tudom. - olyan szép ez a hely! Ideköltöznék ha lehetne. Az milyen jó lenne! De lehet éjjel félnék. Nem lehet, biztos. Á utálom a sötétet, olyan ijesztő, és a varázsvilágból már a mozgó festmények után mindent kinézek, még azt is hogy lehet itt szörny az ágy alatt. De tényleg. Azok a festmények nagyon ijesztőek. Hogy mozognak? Ha jól tudom ha megszáradt a festék nem tud mozogni. Vagy mégis? Hát láttam ahogy mozog!
- Moon Jun Seo vagyok! - mutatkoztam be, és meghajoltam. Megszokáás, pedig nem is éltem Koreában! Vagyis éltem, csak nem nagyon emlékszek rá. Jó, de voltam mikor elrángattak a mamához ünnepek alkalmával. Néha megkérdeztem a faltól, a lámpától, a pulcsitól, meg minden élettelen tárgytól hogy mi értelme van pár ünnepnek, és hogy miért kell ahhoz 'haza' utazni. Jó jó jó még oké lenne meg szeretném is ha a busani nagyihoz mennénk, de nem, nem mindig a szöulihoz kell menni, aki ahogy tud kritizál engem is, a nővéremet is, és anyut is. Hugit meg agyondicséri. Néha nem értem az embereket. Például akkor, amikor valaki azon gondolkozik hogy kék vagy zöld pólót vegyen fel? Na ez volt a világ legjobb példája. Nem jutott eszembe jobb példa, majd ha nem arra gondolok, akkor biztos fog valami jobb befutni az agyamba. A példák tudnak futni? Biztos, az én fejemben minden tud futni. A csokik, a kalapácsok, meg minden ami amúgy nem, mert nincsenek lábai!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 22:24 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Szuper! Mármint persze az is, hogy úgy tűnik, bírja a gyűrődést a srác, de az még jobban, hogy velem tart. Nem is tudom miért nem gondoltam erre korábban, egyedül egyáltalán nem vicces az erdőben mászkálni. Kicsit nyomasztó is, talán azért féltem, de most már a fiú társaságában mindjárt más a megvilágítása a dolgoknak.
- Megnézzük mi van bent? - kérdezem vidáman. Nem feledkeztem meg a kentaurokról, de ha már itt vagyok, akkor jó lenne megnézni mást is. Időnk pedig még van, a takarodó szerencsére arrébb van.
Ahogy meghajol, egy pillanatra leblokkolok. Nagyon-nagyon régen találkoztam másik ázsiaival, aki szintén ragaszkodik a gyökereihez. Nem tudom, hogy ő is olyan hibrid mint én, vagy csak tetszik neki ez a szokás, de úgy döntök, hogy ezt nem is fogom most megkérdezni. Végül mosolyt erőltetek az arcomra, igyekszem nem foglalkozni a feltoluló emlékekkel.
- Mei Watts, yoroshiku - felelem kapásból. Ahogy felegyenesedek, rájövök, hogy annyira elragadtattam magam, hogy japánul üdvözöltem. Kacarászva megvakarom a tarkóm, aztán kijavítom magam. - Akarom mondani örülök, hogy megismerhetlek.
Zavaromban újra félre nézek, közben lassan elindulok a faház felé. Ritkán szoktam ennyire kizökkenni, azt hiszem elég pár perc és újra a szokásos energiabomba leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 20. 23:25 | Link

Mei


- Nézzük! - válaszoltam. Nagy baj nem lehet belőle. Remélem. Mi baj lehetne? Mit tudom én, jön egy gonosz varázsló és elátkoz? Nem hiszem. Már elkapták volna, vagy adtak volna róla hírt. Vagy nem, lehet senki se tud a létezéséről! Fogalmam sincs. Lehet Csokiániából szökött! De Csokiánia csak a fejemben létezik, az lehetetlen.
Yoro... yoroshi... yoroshiku... ez szerintem japánul van, olyan hangzása van, de lehet tévedek. Nem ismerem fel a nyelveket egy szóból, ha nem beszélem. De lehet akkor se ismerném fel ha beszélném, ki tudja?
- Én is örülök! - mosolyogtam, és megindultam a ház felé. Remélem nincs ott egy gyilkos... vagy egy mozgó festmény... vagy vagy vagy zombi. Á, zombik nincsenek. Vagy vannak? Nem tudhatni! Lehet hogy vannak csak annyira elrejtőznek hogy senki se tud róluk! Az lehetséges, nem? Lehet akkor már valaki felfedezte volna őket... de akkor a vezérük elé vitték volna, és és és a királyuk vagy mijük van kivégeztette volna! Az is lehet. Vagy nem, de nem baj, az én fejemben lehet, a valóságban meg nem biztos. Lehet kellene valami gondolatirtó 2000 nekem a hülye gondolatok ellen. Nekem gondolatok nélkül jobb lenne! Vagy nem tudom, van olyan hogy valakinek nincsenek gondolatai?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 20. 23:36 | Link

Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Ahogy elindulok, szerencsére követ, szóval még nem kapott frászt tőlem. Általában kedves vagyok, most is igyekszem erre, csak az a meghajlás. Jól van Mei, csak egyszerűen meghajolt, tedd már túl magad rajta! - korholom magam. Kicsit megrázom a fejem, Jun Seo felé nézek. Nem hiszem, hogy azért jött velem, hogy a lélegzet vételeimet hallja, úgyhogy épp ideje lenne újra beszélgetni.
- Hányadikos vagy amúgy? - Jobb hirtelen nem jut eszembe, innen is bocsi srác. Nem vagyok teljesen socially awkward, de azért majdnem.
Közben elérjük a kunyhót, ahová én megyek előre. Meg sem kérdeztem, egyszerűen gondolkodás nélkül odaléptem. Nem tudom, hogy melyik dominált jobban, a védelmező ösztönöm, vagy a kíváncsiság, de a lényeg, hogy én néztem körbe először. Amint megbizonyosodtam, hogy nincs bent semmi, a magasba emeltem a pálcámat, hogy többet lássunk. Végül inkább egy apró lángocskát varázsoltam a tenyeremre, ami nem éget, így megszüntettem a pálcám hegyén a fényforrást.
- Hát azt hiszem, nem tegnap jártak itt utoljára - jelentem ki vigyorogva.
Mindenféle papírlapok, megszáradt levelek, kisebb-nagyobb ágacskák hevertek, na meg persze a temérdek por, amitől alig lehetett kivenni bármit is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 21. 23:47 | Link

Mei


- Másodikos. - válaszoltam.
Itt nincs gyilkos, se sötét varázsló, hacsak nem bújt el! Mi van ha elbújt? Miért bújt volna el? Fogalmam sincsen.
- Az biztos. - volt ez a hely takarítva valaha? Lehet, de az valamikor harminc éve lehetett, vagy az előtt. Vagy mikor meg lett építve, csak az tudja aki csinálta, vagy nem csinálta. Mert ha nem csinálta senki, akkor senki nem tudja. Mi van? Belegabalyodok a saját gondolataimba, kéne az a gondolatirtó. Milyen lenne gondolatok nélkül? Biztos jó. Vagy nem? Na de ráférne erre a helyre egy kis őszi nagytakarítás. Nem, ez nem hangzik jól, csak a tavaszi nagytakarítás hangzik jól szerintem, de a tavasz még hol van? Addig még van egy tél és az ősz többi része. Remélem idén lesz hó a télen! Tavaly nem nagyon volt, legalább is Egerben nem volt. Vagy volt, csak nem emlékszem, vagy nem voltam ott. Voltam Egeren kívül tavaly télen? Igen, karácsonykor amikor el kellett menni Koreába, de legalább a busani nagyihoz, annak örültem.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék