28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 762
Írta: 2014. december 29. 22:14 | Link

Állia Szipenni


 - Igen, igen, arra. - bólogat, előtte van a jelenet meg a zene azokkal a lehetetlen skálázásokkal, jé, tényleg, éjkirálynő. És akkor ennyit tud a Varázsfuvoláról összesen. Jó, meg Papagénó. Vagy mi.

 - Igen? - néz meglepetten arra, hogy van mindenféle hangszer a kastélyban. - Én még nem futottam össze semmivel. És van valami zenekar is? - mivel partnere egyértelműen klasszikus beállítottságú, nem mondja ki hangosan, hogy mondjuk rockegyüttesre gondol, vagy mittudjaő, valami alter a megfelelő magyar színtéren, Kispál és Kaukázus nyomdokain, bár mivel az iskola diákjainak fele nem is magyar, ez reményeket kelthet a lánykában, mert minimum egy eklektikus multikulti hangzással gyarapodna az az unott és egykedvű underground alterzene, amit nem igazán szeret. Egyszerűen hallgatja, széttárja a két kezét és teljesen ártatlanul megkérdőjelezi az alter létjogosultságát. Azaz csak annyit kérdez, hogy akkor ez most minek.

 - Öhm.. nem, azt hiszem nincs olyan órám. Van olyan óra? - jut meglepetten arra a kérdésre, mert hogy ő erről nem tudott, az biztos. Mondjuk mindegy is, zene, az meg az a dolog, amit csodál, de nem merészkedik a közelébe, mert olyan analfabéta, hogy kereszttel se tudna aláírni. Van titi és van tá, és akkor ennyi volt, köszöni szépen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 12. 13:20 | Link

Cath


A lány éppen úgy reagált, ahogyan az elvárható volt. felsikoltott és természetesen azonnal keresni kezdte a hang becses gazdáját. Valószínűnek tartottam, hogy a sötétben is előbb vagy utóbb felfedezett volna, de azért segítettem neki picit. Az a jó szívem…
Láttam a szemében. Abban a pillanatban, ahogy észrevett, mintha felismert volna. Egy pillanatra én magam sem tudtam, hogyan is kellene reagálni, de végül arra jutottam, hogy nem érdemes ennek túl nagy feneket keríteni és vélhetőleg a kedvenc őskövületemmel már volt alkalma találkozni, innentől kezdve nem bonyolult kitalálni, hogy miért tudta mi vagyok.
Rellonos, ezt is tudtam. Láttam már a klubhelyiségben, de vélhetően ő még nem fedezett fel engem. Na, nem azért, mert annyi baráttal lettem volna körülvéve, hogy nem láthatott meg…
Karkötő. Valahol a megdöbbenés és a sírva röhögés határán álltam, amikor elmesélte, miért is menekült a semmi elől. Azt gondolnám, hogy ha valaki retteg a sötétben, akkor nem az éjszaka közepén jön ki előásni egy kis ékszert, másrészt meg mit lát a totális sötétségben?
-Karkötő. –néztem rá elgondolkozva. –Nem rémlik, hogy láttam volna egyetlen karkötőt is errefelé. –pillantottam ki az ablakon.
Próbáltam rájönni, hogyan is hívják a lányt. Az arcmemóriámmal sohasem volt baj, egyszerűen csak nem fordítottam neki túl nagy figyelmet. Nem érdekelt különösebben, prefektus volt, de ezen kívül az égvilágon semmit nem tudtam róla.
-Nem kell annyira félni. –néztem a pálcára a kezében és összefontam magam előtt a karjaimat. –Bár, ahogy az arcodat elnézem, tudod mi vagyok. Azt hiszed, ha pálcát fogsz rám, akkor biztonságban vagy? Egyébként pedig, ha bántani akarnálak, már megtettem volna.
Teljesen feleslegesen lóbált azt a fadarabot. Jó, igaz, valamikor én is biztonságban éreztem magamat tőle, de azért legyünk őszinték. A lány nem nézett ki többnek másodévesnél és a rellonosok nem arról híresek, hogy minden egyes órán részt vesznek. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy maximum a nekem lebegtet egy széket… vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 6. 22:05 | Link

William, aki még a látóhatáron sincs

Az üzlet lebonyolítva, időpont megbeszélve. Rég volt már ennyire biznisz vumen, mint most, de most aztán igazán az. Nem kifejezetten nagy a meló, ki kell vallatni valami szerencsétlent. Ezt pedig rábízzák. Mily meglepő fordulat! A sötét ügyek mindig is vonzották szőkeségünket, hát még ha az újdonság erejével csapódnak falnak. Elégedettség süvít végig egész testén, ahogy konstatálja, megint fa... Fenegyerek. Csak finoman. Úri biznisz vumenek vagyunk, az f betűs szót még véletlenül sem használjuk. Na de ami a lényeget illeti, nem akar belemászni megint a mélyébe, de egy-egy jól fizető, szaftos és izgalmas meló akármikor jöhet. Szingül kapcsolati állapotban tolja, nincs társa, magányos farkas - elfogytak a szinonimák, vagy csak hirtelen nem jut eszembe több -, övé a világ.
Ennek örömére, miután evett - Vasil, ha ezt tudná, tuti a fejéhez vágná a bélpoklos jelzőt -, kellemesen kényelmes, ámde roppant határozott léptekkel indul neki az éj sötétjében a szabad levegőnek. Célpontja nem egyéb hely, mint a faház, ami hála a magasságos mennydörgésnek, teljesen üresen áll. Na persze, ha valaki odabenn tartózkodna, nincs garantálva, hogy nem lenne megtanítva gyorstalpaló címszó alatt tíz másodperc alatt repülésre, mindenféle segédeszköz nélkül, de tartózkodjunk az efféle agresszív megnyilvánulásoktól. Most happiness és sunshine övezi a hangulatunkat, még úgyis, hogy a sunshine az moonlight. Nem baj.
Felkapaszkodva lehuppan az egyik puffra - puff -, majd hátradönti fejét, relaxál. Hihetetlenül kellemes ez a fajta csend és magány, ami itt fogadja és, ami eddig töretlenül körülveszi. Kékjeit a plafonra szegezi és bámul a semmibe. Nem gondolkodik különösebben, mert az együtt járna bizonyos bolgár barmok felelevenítésével, vagy levitás lányok csacsogásával. Egyik jobb, mint a másik. Koncentráció, koncentráció. És csend.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 00:09 | Link

Michelle, akitől leesik az áll

Lendületes léptekkel szeli a métereket. Méretes talpa alatt ütemesen recsegnek a gallyak, susog az avar. Mélyen szívja tüdejébe az éjszakai hűs levegőt. Szemei összeszűkülnek, hogy alkalmazkodjanak a homályhoz, miközben hátra-hátra pillant a válla felett. Csak meg ne lássa valaki. Pláne ne a "másik" tag. Úgy tűnik, hogy rosszkor volt, rossz helyen. Vagy jókor, a jó placcon? Még nem döntötte el.

Alig 10 perce fültanúja volt egy több, mint gyanús csevejnek. Ha nem hallotta volna a szófoszlányokat, akkor is gyanakodna, hiszen az éjszaka leple alatt ritkán beszélgetnek cimborák a fák árnyékában mondjuk a citromkrém receptjéről. Általában izgalmasabb a téma. Éégen. Pont ezért szegezte füleit a beszélgetésre. És bingó! A "nagy meló" és "vallatás" szavak hallatán egyből tudta, hogy belenyúlt a tutiba. Nem szándékosan csöppentette magát az események folyamába, de ha már belefolyt, akkor igyekszik kihozni belőle a kihozhatót.
Ketten voltak. Háttal neki egy sötét figura, vele szemben egy magnetikus küllemű lány. Első pillantásra megbabonázta a hölgyemény. Meseszép megjelenéséből kőkemény vasakarat sugárzik. Tekintete szúrós és ellentmondást nem tűrő. Na, az ilyen nők szokták őt elküldeni melegebb éghajlatra, sokszor egyetlen szemöldök rándítással. A kétes ügylet megbeszélését követően a "másik" tag visszaindult a civilizáció felé, míg Miss Minimumzsebreteszlek az erdő belsejébe vette az irányt.

Követni kezdte, most pedig már lohol utána. Nehéz tartani a lépést a lánnyal. Élesen veszi a levegőt, tekintetét a jóval előtte haladó szőkeségre szegezi, le nem veszi róla. Az is csak akkor tűnik fel neki, hogy egy faházhoz érkeztek, mikor célpontja felmászik a kunyhóba. Néhány méterre áll meg a létesítménytől. Reflexből beletúr a hajába, és gondolkodósra csücsöríti ajkát. Mi legyen? Ösztönei rángatnák fel a faházba, minél közelebb a lányhoz. Esze és tagathatatlan félelme megdermesztette lábait. Ilyen nincs! Nehogy már beijedjen egy CSAJTÓL. Mégis mit tehet vele? Megkaparássza a körmeivel, amiért ő is pont a faháznál mert járni éjjel? Röhej. Bika módjára fújtat egyet, majd felölti "ki, ha én nem" fennhéjázó arckifejezését, és el is hiszi magáról, hogy lazán felmászhat a kulipintyóba. Mire felér a helyiségbe már át is esik a bizonyos ló bizonyos másik, azaz neccesebb oldalára, és már-már flegmán böki a lány felé:
- Hát, helló! - felvont szemöldökkel, kissé számonkérően tekint le a puffon heverő teremtésre.
A lány tekintete megsemmisítő. Azonnal beszünteti a légzést, és szíve a torkába ugrik. Na, nem. Most már "csakazértis" végigviszi a valamit, amit még ki sem talált.
- Nagy meló, mi? - pöffeszkedve írja alá halálos ítéletét.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 7. 00:38 | Link

William, aki értelmetlenül vakmerő

Nem vette észre, hogy követik őt, végtére is, amilyen feltűnően elragadó jelenség, ez abszolút érthető. Azt persze nem árt idebiggyeszteni, hogy amíg ki nem nyitja a száját, mert akkor aztán az ördög se kegyelmez. Az az egyetlen szerencséje vakmerő fiunknak, hogy Michelle ma jó kedvében van. Továbbra is fennáll, hogy a jóságbödönre készséggel kirakta az "elfogyott" táblát, de a kegyelemcsuporban még akad nyalnivaló, ha nagy szükség volna rá.
Akár ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal is tölthetné idejét a rellonosunk, ám valójában nem így tesz. Valójában sehogy sem tesz. Mint ex-prefektus, remekül tudja, hogy mi-merre, ám mivel ő immáron mestertanonc, semmi problematika nem származik késői birtokháborításából. Aztán csak reccs. Hogy az illető bordája reccsent volna így el és nem az a nyomorult fa! Még a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó megtenni, egészen konkrétan megemelni a fejét. A köszönés készteti mindössze arra, hogy végre felpillantson. Nini, valami törpebolha. Milyen lehet egy bolha, aki még az ő méreteik szerint is törpe? Khm, elkalandoztunk. Szóval ez a kis mitugrász itt emleget valamit. Na Michelle-nek sem kell több, sarkokról beszerzett, égszínkék szemeit egyenesen a srácra szegezi. A hatás kedvéért, ami ugye elmaradhatatlan, még a fél szemöldökét is felvonja, csak hogy a delikvens agyáig száz százalékosan eljusson a feldolgozottság.
- Mit is szeretnél egészen pontosan? - hangja sztoikus nyugalmat áraszt, szinte már szívességet tesz azzal, hogy megtiszteli a fiút egyetlen kósza pillantásával. Mert hát ismerősen cseng az elhangzott szókapcsolat, csak nem tudja mire vélni. Tán valami fenyegetés vagy zsarolásféle? Ez olyan, mintha a szervkereskedő bemenne a henteshez és a frissen kirakott májra azt mondaná, hogy "ez még jó lesz valamire". Pedig a hülye is tudja, hogy nem. Szóspórolási okokból egyelőre annyi tisztázódott, hogy a legénynek igen merész tengerész kissé meredek mederbe terelte járművét. Amennyiben figyelembe vesszük a sunshine-moonlight elméletet, az apály-dagály változás ér. Horgony nélkül bele fog állni a földbe, az fix.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 22:20 | Link

Michelle, a megsemmisítő

Nagyot nyel. Minden arcizma azon dolgozik, hogy fenntartsa a magabiztosság látszatát. Na, nehogymár a lekvár tegye el a nagymamát! Első pillanatban a lány arca rezignáltságot tükröz, de mélyebben pillantva a holdfénytől szikrázó szemeibe, máris átértékeli az ember az életét. Továbbá ott van az a szemöldök felhúzás. Na, igen. Pont ez az a gesztus, aminek létezését előre tudta a langaléta kölyök. Ez az a gesztus, amitől egy nem kívánatos bogárnak érzi magát, amely épp a konyhaasztalon masíroz, és élete egyeten pöckölésen múlik.
- A nagy meló. - billen egyik lábáról a másikra, pillantása állja a lányét - Ez a vallatás dolog, tudod...
Korábban azt hitte nincs megsemmisítőbb izomrándulás a szemöldökös dolognál. Tévedett. Atyaég! Ez a csaj a puszta tekintetével úgy intézi el a konyhaasztali bogarat, hogy önként sírva vet véget az életének szerencsétlen jószág. Arrogancia és flegmaság OFF, küzdés az egyenjogúságért ON.
- Nem mintha szaglásztam volna utánatok... Nem szorulok ilyen pitiáner pótcselekvésekre.
Még mindig fentről szemléli a lehengerlő teremtést, ettől pillantása lapos sunyiságot kap. Állát felszegi, hiszen alázatot sosem tanult, belülről viszont már összegömbölyödve himbálózik egy sarokban. Ettől a fura kettőségtől abszolút nem érzi magát komfortosan. Lapát kezeit hátsózsebeibe csúsztatja, eközben egyre sűrűbben pislog. Testbeszéde emeltszintű vizsgatéma lenne egy pszichológusnak.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 8. 11:51 | Link

William, aki maga sem tudja, mit akar

A válaszra várva akár el is töprenghetne múló legapróbb problémáin is. De nem teszi, helyette "mitugrászitttekismitugrász?" fejet vág. Az sokkal kifizetődőbb. És bár mind tudjuk, hogy a kit érdekel álca a fiún is jelentkezik, azzal is tisztában vagyunk, hogy van egy pont, ami után megtörik.
- Sajnos fogalmam sincs miről beszélsz - széttárja karjait, mint aki nem érti, a fiú mire céloz. Pedig érti. Viszont, mivel bizonyíték nincs, egy állítás, egy tagadás, így ez a próbálkozás könnyen kudarcba fulladhat. Meg amúgy is, ha hallotta, minek jött ide? Nem túl elmés gondolat az illető orrára kötni, hogy "hallottam, amint egy sötét alakkal sötét ügyekről beszélsz", mert ennek általában Diesel motoros szopóroller a vége. Persze van, aki ezeket nem kalkulálja bele a következményekbe, lásd az előttünk pöffeszkedő fiatalember. Milyen kis cuki.
- Nem úgy tűnik - finoman csücsörít ajkával, kékjeit továbbra sem veszi le a delikvensről. Semmi pótcselekvés, mi? A cigaretta és az alkohol is az, akárcsak a hallgatózás. Ha nincs magánéleted, tudd meg másét, legalább lesz esti mese, amire elaludhatsz. A fiút elnézve amúgy is elsős forma lehet, nem tudja még, hogy mennek itt a dolgok. Halk vázolásképp megközelítőleg úgy, hogy a Venantokba nem kötünk bele. Michelle megemelkedik és immáron két lábán állva keresztbe is fonja karjait maga előtt. Ez már majdnem a rettegett póz, de még nem. Az csak akkor következik, ha a srác provokálja.
- Na ide figyelj, ha akarsz valamit, bökd ki gyorsan. Egyéb esetekben arra van a kiút, amerről jöttél - sztoikus nyugalommal csendül meg hangja a néma faházban. Nem fenyegető, nem is különösebben bunkó, egyszerűen csak érződik rajta a téma lezárásának igénye. Most komolyan, miért jött? Hogy közölje, hallott két mondatot? Ha ez a beszélgetés írott formában történne, valószínűleg jogos lenne a megállapítás, hogy kitörölheti vele a s*ggét. Mert amúgy ki lehetne. Ezeket a szavakat meg elfújja a szél...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 8. 17:31 | Link

Mea

Gondoltam sétálok egyet. Nem volt pontos célom, csak felöltöztem, és elindultam ki a kastélyból. Mivel Lukeot is meg kellett volna sétáltatnom már, ezért őt is vittem magammal pórázon, aminek ő nagyon is örült. Mostanában sokszor volt kint, a kastélyon kívül. Lehet rajta látni, ahogy örül, hogy felfedezhet új szagokat, és találkozhat új emberekkel. Szeretem látni, ha boldog.
Elindultam a falu felé. Arrafelé már úgy is jártam, nem ismeretlen a környék. Sétálgattam egy darabig, nézegettem a boltokat. Egy idő után már kezdtem megunni a hideget, és Luke sem szaladgált már örömében, (ahogy általában szokott) így hát visszafele vettem az irányt.
Lassan már ott is voltunk, már láttam a kastélyt. Egyszer csak Luke megállt, körülnézett, majd odafutott egy hatalmas fához. Nem értettem miért akar odamenni, de legyen. Utánamentem és megálltam a fa előtt. Kutyám egyfolytában felfelé tekingetett és egyre csak a fa tövét kaparta. Én is felnéztem, majd az ágak sűrűjében megláttam egy hatalmas házat a fa tetején.
- Ügyes vagy Luke! - simogattam meg kutyámat. Kopottnak és réginek tűnik. Imádom az ilyeneket. Vajon ki építhette? És mikor? Egyre csak ezek a kérdések jártak a fejemben, amikor észrevettem, hogy nem messze van egy felfele vezető lépcsőszerűség. Odasétáltam, majd Luke azonnal elkezdett felugrálni a lépcsőfokokon.
- Hé, lassabban! - szóltam rá, de ő természetesen nem lassított. Istenem! Mindig elfelejtem, hogy ő angolul kapta tőlem a parancsokat. Á, mindegy...
Felértünk a lépcső tetejére, és egy kissé korhadó ajtót láttam magam előtt. Benyitottam. Kellemes meleg volt a faházban, és külseje ellenére szépen be volt rendezve újabbnak számító bútorokkal. Az egyik fal tele volt firkákkal. Tipikus. Mindegy, hogy varázsló vagy nem varázsló, mindenki szeret firkálni. Ez már csak így van. Az egyik babzsákfotelre lehuppantam és vártam. De hogy mire, azt én sem tudom. Csak olyan kellemes ez a hely, hogy legszívesebben soha nem mennék el innen. Mindenesetre biztos hogy itt maradok egy darabig.
- Úgy érzem ide még többször is el fogok látogatni. - mondtam Lukenak. De hogy minek mondtam neki, ezt ne tőlem kérdezzétek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 8. 20:22 | Link

Lucy

Nem is tudja, hogy mi hozta erre. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy egyedül akar lenni. Távol a kastély zárt falai közül és távol a nyüzsgéstől. Ritkán tud igazán magával foglalkozni, hiszen az elmúlt pár hónapban vagy tanul vagy kviddicsezik vagy a barátaival nevet valahol. Igazából imádja ezt az egészet. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar jó barátokra lel.
Kabátját még jobban összehúzza, miközben halad a fák felé. Lassan, komótosan, a környezetét figyelve.
Hamarosan itt az újabb meccs. Kicsit ideges miatta, ráadásul valami menthetetlenül hiányzik az életéből, bár maga sem tudja, hogy mi is az.
Ahogy sétál, a fák szürke ágait nézi. Olyan jó, hogy még mindig látszik a hó. Sokkal szebbnek tűnik miatta minden.
Így akad meg a tekintete a házikón is. Karbafont kezekkel körbenéz, de nem lát senkit, így megindul felé.
Nem tűnik túl jó állapotúnak, de talán egy fokkal melegebb lesz ott bent, mint itt, főleg úgy, ha láthatóan lépcső vezet fel a házikóba.
Kiskorában mindig is szeretett volna egy hasonlót. Ami csak az övé, de sosem kapott. Gyorsan kapaszkodik fölfelé, így néhány pillanat alatt már ott is áll az ajtaja előtt.
Bentről mintha valami furcsa hangot hallana, de miért jönne ide fel egy kutya? Óvatosan belöki az ajtót, majd félig belép a kunyhóba.
- Hahó!
Tekintete először a szőke lányon akad meg, majd a kutyán. A lány valahonnan nagyon ismerős neki, de hirtelen nem ugrik be, hogy honnan.
- Szabad?
Mutat a kutyára, hiszen szereti az állatokat, de megtanulta őket tisztelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 09:53 | Link

Michelle esete a vélhetően skizofrén vaddal   

A hipnotikus tekintetű hölgy már-már rezignáltan fogadja a béna számonkérést. Érthetetlen. Hiszen hősünk világosan megmondta, hogy "A nagy meló.", és ettől egyenesen elvárható lenne, hogy mindenki hisztérikus berezelésbe zuhanjon. Miss Rendíthetetlen állandósultnak tűnő nyugalma kezdi megpiszkálni a srác egóját.  
- Vajon mennyit ér neked a hallgatásom...? - szorosan fogja a vádlott pillantását.
Még mielőtt bármilyen - vélhetően harsány röhögőgörcs-szerű - reakciót kapna, gyorsan lapot húz 19-re.
- Minnndent hallottam. Mindent. Ne hidd, hogy blöffölök, csak azért, mert nem mondom vissza neked a saját szavaidat, mint valami béna leckét.
Arca most komor. Ilyenkor idősebbnek tűnik a koránál. Egyértelműen felütötte fejét, a "sarokba szorított vad, támad" effekt, csupán annyi az anomália, hogy önmagát szorította sarokba ez a bizonyos vad.
Éles váltás: a srácból őszinte vihogás bukik ki. Arca újra kisfiús, szeme csillog saját gondolatmenetének hatására.
- Bocsesz, de nem fáradsz el ebben a Jégkirálynőzésben? Ez az izé, ahogy nézel, meg minden... Megterhelő lehet az idegrendszeredre.
Kész. Úgy tűnik, eddig bírta adni a pelyhedző bajszú Keresztapát.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 9. 09:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 9. 18:39 | Link

Mea

Egy jó darabig elücsörög a melegben, kényelmesen elterülve a fotelben. Luke is örült a melegnek, még egyet ugatott is, majd lefeküdt az ölembe. Nem is voltam ott sokáig, már hallottam is hogy valaki jön felfele a lépcsőn. Gondolhattam volna, hogy más is jön ide, hiszen nem feltűnéstelen ez a hatalmas házikó a fa tetején. Biztosan mások is ismerik, és ők is gyakran jönnek ide. Egyszer csak a falépcsők nyikorgása abbamaradt, amiből arra következtettem, hogy a látogató felért, és nemsokára benyit a korhadó ajtón. Feltételezéseim beigazolódtak, pillanatokon belül egy körülbelül velem egykorú lány lépett be a kis faházba. Barna haja volt, és ha jól láttam, sötétebb színű szeme. Bár ebben a félhomályban nem sok mindent lehet megállapítani.
- Szia! - köszönök rá illedelmesen. - Persze! - mosolygok rá.
Bár mielőtt még belépett volna, Luke máris az ajtóban állt és ahogy csak a lábát tette be, már el is kezdett ugrálni a lány körül.
- Bocsi, mindig ezt csinálja. Egyébként az én nevem Lucy. Téged hogy hívnak? - kérdezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 20. 14:18 | Link

Lucy

A válasz hamar érkezik, bár a felé nyúló mancsok talán méghamarabb találják meg.
- Hát sziaaa!
Kapja el a kutya mancsait, majd legugolva mellé egy kiadós fülvakargatásban részesíti.
- Nagyon szép állat! Mi a neve?
Néz fel a gazdira, majd még egy kicsit tovább gyömöszöli a fellelkesedet kutyát. Nevetni kell rajta, hiszen mindezt annyira aranyosan csinálja.
- Lucy... akkor ugye te vagy Derek...unokatestvére?
Villan be hirtelen az apró kis emléktöredék.
- Derek már sokat mesélt rólad!
Mosolyog, hiszen a híre valóban megelőzte a szöszit, na meg persze örül neki, hogy mindez az eszébe jutott.
- Én pedig Mea vagyok.
Mutatkozik be azért ő is, hiszen fordítva nem biztos, hogy ugyanúgy állnak a dolgok.
Lassan feláll a kutyus mellől és rendesen körbenéz a kunyhóban.
- Azta! Azért ezt nem gondoltam volna lentről!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 20. 14:50 | Link

Mea

- Luke a neve. - nézek le a még mindig ugráló kisállatomra.
- Igen én vagyok az. Rólad is mesélt már nekem Derek, meg a másik barátnőjéről is, azt hiszem... Kira? Igen, Kirának hívják. - mosolygok a lányra. - Örülök a találkozásnak Mea.
A kutya a simogatás után még ugrik egyet-kettőt a lány felé, majd megnyalja Mea cipőjét (mert a kezét nem éri el) és visszaszalad hozzám majd leül.
- Ugye? Én is így voltam vele.
Körbenézek még egyszer, hátha találok még egy ülőhelyet, majd észreveszek tőlem nem messze egy ugyanolyan babzsákfotelt, mint amilyenben én ülök.
- Nem ülsz le? - kérdezem az puffra mutatva.
Ha a lány leül, akkor végre "szemtől szemben" is beszélhetünk, nem kilométer távolságokról. Hátradűlök a fotelben, majd Luke felugrik az ölembe. Kényelembe helyezve magam várom a lány válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 27. 15:39 | Link

Lucy

Igazság szerint egy kicsit meglepődött, mikor a faházba felmászva talált itt valakit. Még az is előfordulhat, hogy átvillant az agyán az a bizonyos csalódottság, hiszen így nem lehet egyedül, de Lucy-re pillantva, na meg persze Luke-ra, ezek a dolgok nem is tűnnek olyan elkeserítőnek. Úgy is kíváncsi volt már rá, hogy ki lehet az a bizonyos unokatestvér, mivel csak annyit tud, tudott róla, hogy szőke, nagyon aranyos, Derek imádja és hogy Navinés. Talán még a kutya is említve lett egyszer, de úgy látszik kellett hozzá egy kis emlékeztető, hogy ezt el is raktározza az emlékeiben.
Kíváncsian az ablakok felé lépked, majd a lány felajánlására mosolyogva visszafordul.
- De, mindjárt!
Kinéz a teraszra.
- Szerinted...ahh...azt hiszem ezt most nem lehetne megállapítani!
Neveti el magát, majd a tőle telhető legynagyobb női eleganciával lehuppan a mutatott puffra.
- Azt hiszem az ilyen helyek miatt kedvelem egyre inkább az iskolát!
Tényleg! Eddig milyen? Hogy érzed magad? És bocs ha sokat kérdezek, csak tényleg érdekel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 28. 13:38 | Link

Mea

Éppen simogatom Luke kis fejecskéjét, amikor a lány leülve kérdez tőlem valamit. Rámosolygok.
- Hát, igazából nem régóta vagyok itt, nem sok embert ismerek, de eddig csak kedves emberekkel találkoztam. Jó hely, és minden nap vár valami új meglepetés, főleg amikor ilyen helyeket találok csak úgy. És kint jobban szeretek járkálni, mint a kastély négy fala között ülni. - mondom. - Ja és egyáltalán nem kérdezel sokat! Néha én is hajlamos vagyok sok kérdést feltenni.
Visszafordultam kutyusomhoz, megvakartam a füle tövét, majd megnyalta a kezem és leugrott az ölemből.
- És, hogy ismerkedtetek meg Derekkel? - igazából nem nagyon tudom mit kérdezhetnék, pillanatnyilag Derek a közös témánk.
Eközben Luke elmászkált a faház másik sarkáig, és ott szimatolt valamit.
- Ja és voltál már itt ezelőtt, vagy te is most vetted észre hogy ez a nagy faház a fa tetején van? - kérdezem mosolyogva. A lány válaszára várva rápillantottam még egyszer Lukera, aki még mindig valamit nagyon szaglászott a sarokban, majd miután meggyőződtem róla, hogy jól van, visszafordultam Meához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 14. 20:04 | Link

Szöszkeség
Wow, wow you just can't stop it,
Like a wild train rollin' right down your track.
Wow, wow watch it watch it!



Ha bárki látta Radúzt útban a faház felé, minden bizonnyal szakított egy percet arra, hogy értékelje az elé táruló látványt, ahogy a friss vadőr, hátizsákkal a vállán, szwinglépésben üget kedélyesen az erdő szélén, olyan halkan dúdolva, hogy a szemlélőig már nem hallatszik el, egyfajta őrült pantomimdarabként haladva el előtte. Remekül szórakozik, főleg miután Sárával találkát beszélt meg - már vagy egy évszázada, hogy utoljára látta a lányt és valószínűleg ígért is neki valamit, amit már háromszor elfelejtett, szörnyűség, tragédia! De ha kell, akkor három nap és három éjjel fog neki megbocsátásért könyörögni, hogy meglágyítsa a szívét!
Minden, amit szükségesnek ítél, táskájában lapul, dehogy is merne üres kézzel érkezni. Ahogy a célhoz ér, mielőtt felmászna, még körbetáncolja kétszer a fát, hogy elérjen a fejében pörgő szám végére - létrán mégse lehet táncolni, felháborító! - utána viszont egy mókus fürgeségével kapaszkodik fel, hogy körülnézzen. Még nem járt erre, a levélhez mellékelt kis térképet követve jutott el ide, úgyhogy kíváncsian tanulmányozza a szedett-vedett berendezést, ami egyértelműen több ember itthagyott tulajdonát képezi. Szépen félre is teszi a többséget, csak két ülőalkalmatosságot hagy elől, aztán leguggol, hogy egyenként előbányássza hátizsákja tartalmát - a megbűvölt gramofont, amit a vadőrlakban talált, egy doboz süteményt, egy titokzatos itallal teli palackot és persze utánozhatatlan csészéiből kettőt. Elrendezgeti ezeket, míg várakozik, előbb csak a taktust ütve és dúdolva a dallal, aztán, ha a lány nem ér oda időben, hát egymaga táncra is perdül, mert nem bírja megzabolázni a jókedvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 20:34 | Link

Radúz, a vadúr
nem menekülsz : D

Ha egyszer valaki megígér valamit Sárának, nos, akkor az olyan, mint egy különös, magány-elleni biztosítás. Biztos lehetsz benne, hogy lesz egy személy az életedben, aki nem fog elfelejteni soha és időnként gondol majd rád. Habár idáig nem vette fel a kapcsolatot a férfival (mert ő ugyan nem fut férfi után, ahhoz túl büszke!), most, hogy a Bagolykő vadőre lett, már nem menekülhet tovább előle. Egyhamar megtalálta a bagoly a csodálatos levéllel, egy igazán különleges helyet megadva a találkozónak, ahol Sára már korábban rajzolgatott a falra. Most nem tervez rongálni, sem alkotni, de akkor is kellemes kis hely a faház.
Szokás szerint kellő időt és figyelmet fordít arra, hogy jól nézzen ki, a végső összeállítás egyszerű, de mégis csinos. És persze a táska is jár hozzá, amiben minden - Sára világában - létfontosságú dolog megtalálható. Tudja, hogy nem egyszerű a terep, így maradt a tornacipő mellett, és ahogy megérkezik a faházhoz, már hallja a kiszűrődő muzsikát. Vigyorogva pillant fel, na igen... úgy látszik, a férfi megint kitalált neki valamit, hogy ne unatkozzon véletlen se. Szóval már előre örül a gondolatnak és mászik is fel.
Ahogy fent van, egy kicsit félve pillant be, hátha egy házibuliba csöppent bele, de nem, nem bír magával. Táncoló lépésekkel, vigyorogva kerül beljebb.
- Húha, milyen kellemes fogadtatás! - Jegyzi meg vigyorogva, hogy túlharsogja a zenét, aminek annyira csábító a ritmusa, a hangulata, hogy alig tud neki ellenállni. Amúgy is szereti a zenét, de ha jó kedve van, akkor különösen könnyen vonzza be a ritmus. És így van most is, bár van olyan kedves és a férfire is koncentrál kicsit, főleg a viszontlátás örömére, hogy egy nagy öleléssel üdvözölje, ha már viszontlátás, ha már Radúz és ha már a kedves fogadtatásról volt szó.
- Hm, mi az, már fel sem ismersz? Azt hiszem, tudom, mi az oka. - Az, hogy nagyon rég látta, hát persze, hogy az. De csak finom, burkolt utalás, bájos mosollyal, hogy igazán sáris legyen a történet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 14. 21:18 | Link

Szöszkeség
And now, friends, let me tell you about this cat that I once met...

Ó, megjött, megérkezett az est díszvendége, ide a reflektorokat és elő a harsonákkal! Radúz akkora mosolyt növeszt, hogy egy szendvicsbagett gond nélkül beférne keresztben a szájába, majd különösebb felvezetés nélkül elkapja Sárit és táncra penderíti, egy kicsit ellehetetlenítve a megölelésére tett első kísérletet.*
- Gyeregyeregyere!-*Nemnemnemlehet megállni, amíg véget nem ér a szám, kell még ez a pár taktus, mint teához a rum és nyárhoz a dinnye. Hoppazasztal majdnem, jó, hogy nem töltötte még ki az italt, sebaj, dobban a ritmus, visszaszámlálás, kettőt jobbra, egyet balra éééééés kiforgat!
Ezek után jóformán ő kapja fel a lánykát, aki jobban is teszi, ha egy pillanatra megkapaszkodik, bár az nem fenyegeti, hogy lepottyantanák.*
- Téged elfelejteni? Ugyanmár, pitypangbogár.-*Nevet rá, mert mint mindenkinél, Sáránál is eltartott, mire nagy nehezen és nyögve megtanulta a nevét (mondjuk nem esküdne meg, hogy nem szólította pár ízben Somának). Addig pedig leginkább a maga kreálta becenévvel illette, mert a Héte mégsem szép lánynév.
Miután óvatosan visszahelyezi a padlóra a királykisasszonyt, színpadiasan féltérdre ereszkedik, tenyere közé fogva a kis kezeket.*
- Ugye, ugye meg tudsz nekem bocsátani?-*Kérdezi esengő szemekkel, majd sokkal halkabban hozzáteszi,*- Amúgy hoztam a kedvenc sütidből...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 21:51 | Link

Radúz

Bizony, Sára megérkezett és a fogadtatással nincs is baja, ölelni viszont nem tud. A férfi vigyora széles, a kedve pedig igazán jó, ennél jobb párosítás nem is kell neki sem. Amúgy is imádja a ritmust, de esélye sincs, hogy ellenkezzen. Máris táncra perdítik. Nem csak a zene sodorja már, hanem Radúz is, igaz, kicsit majdnem kárt tesznek a berendezésben, de ő csak felszabadultan, csilingelően nevet, mert olyan jól érzi magát. Hirtelen azonban vége szakad a számnak, talán még nincs is felkészülve rá, hogy elvágják az egészet. Talán végtelennek kéne az ilyen számokat gyártani. Arra nyitja ki a szemét, hogy vége a kis világnak, amiben olyan jót szórakozott, vissza kell térni a valóságba, de azt sem bánja annyira.
Csak azt csodálja, hogy mikor került olyan távol? Ja, hogy a férfi kiforgatta közben? Kicsit le volt maradva, de ahogy felveszi a fonalat, máris ismét a férfi közelében találja magát. Azzal semmi baj nincs, ahogy az öleléssel sem, viszont az emelkedés már sokkal ijesztőbb. Szóval szépen bele is kapaszkodik és lehunyja a szemeit, de aztán hamar rájön, hogy nincs is olyan nagy vész. Nem egy félős lányka, de ha a talajtól való elrugaszkodásról van szó, akkor nem ő a legjobb jelölt. Épp elég szégyen neki, hogy ilyen idősen, aranyvérű lánykaként még nem repült seprűn, és valószínűleg nem most fogja leküzdeni félelmeit a repüléssel és a reptan tanárokkal szemben.
- Ó, hogy te mindig tudod a jó választ! - Sóhajtja ábrándosan, elmosolyodva. Sokan bonyolultnak hiszik Sárát, kőszívűnek, megfejthetetlennek, mégis semmi ördöngősség nincs a dologban. Ha valaki megfelelő stílusban hízeleg neki, könnyedén az ujja köré csavarja, tudja ezt Radúz is. Ahogy lerakja, azért már kicsit nyugodtabb, hogy két lábbal áll a földön, azonban tekintetét lejjebb kell süllyesztenie a szokottnál. Ugyanis az újdonsült vadőr letérdel elé, vékonyka művészkezeit sajátjai közé veszi, Sára pedig értetlenül pillog rá, aztán meghallja, mit szeretne és elneveti magát. De aztán némileg komolyságot erőltet magára, bár vigyorát nem tudja letörölni.
 - Hát nem tudom, az attól függ, mennyire szeretnéd a bocsánatom? Mivel szeretnél még kiengesztelni? A sütin kívül, természetesen. - Nem is haragudott tulajdonképpen, de Radúznak ezt nem kell tudnia, de nem ám. Inkább csak meghallgatja még a verziókat. Bár nem, jobb ötlete van, nem hagyja a férfit szenvedni, találgatni a szíve vágyát, annyira azért nem kegyetlen ő. Nem mintha, olyan bonyolultnak tartaná Sárika a saját gondolatait.
- Mondjuk még egy kis tánccal, hm? - Ajánlja neki az opciót és van olyan érzése, hogy Radúznak sem lesz ám kifogása ellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 14. 23:43 | Link

Szöszkeség
Sing, sing, sing!

Ha valaki kintről lenne tanúja ennek, valószínűleg megesküdne, hogy megvadult rinocéroszok járnak vad szteppet odafent a faházban - nem épp ilyen elfoglaltsághoz tervezték az alkalmatosságot, sem hely, sem stabilitás szempontjából, bár szerencsére azért nem sikerül semmit összetörni, még magukat sem. Sára nevet és táncol vele, úgyhogy a világ kerekebb nem is lehetne ebben a pillanatban, még ha csak pár percre is ilyen tökéletesen gömbörű. Önfeledt az egész tánc, összehangoltan mozognak és így merő élvezet minden taktus, minden tovasuhanó arckifejezés. Kicsit ő is sajnálja, hogy vége, de még számtalan számot választhatnak, ha akarnak, na meg ha ki nem tessékelik innen őket, köztulajdon rongálásáért.*
- Hát mernék én egy királykisasszonynak rossz választ adni? Megetetne a három- meg hét- és tizenkétfejű sárkányaival.-*Hüledezik, miközben azért biztosan tartja a lányt, mert tudja, hogy fél a magasban - bár Radúz alapból nem egy égimeszelő, úgyhogy azért nem került olyan messze hőn szeretett padlójától.
A java azonban még csak most következik, alaposan sikerül is meglepnie a leányzót, azonban csak pillanatok kérdése, hogy gurgulázó kacajjal felvegye játékgombolyaguk kusza fonalát és folytassák, ahol abbahagyták.*
- Szörnyűségesborzasztóságosrémesztőnagyon.-*Szívére szorítja egyik mancsát, hogy igazán súlyt adjon bernáthegyi mélabújú, barna bociszemeinek, amik nem egyszer és nem kétszer húzták már ki szorult helyzetekből. Persze, pusztán ennyi kevés lenne és tele a farzsebe trükökkel, mielőtt azonban akár egyet is előránthatna, a hölgy már választ is.*
- Kérésed számomra narancs!-*Pattan fel, hogy újabb számot indítson el egyetlen intéssel, arcáról mintha elfújtak volna minden komolyságot, nem lehet ezt bírni, kérem, ezt a túláradó boldogságot és ezt a zenét és ezt a szőkeséget. Így hát még egy szám eltelik, mielőtt újra megszólalhatna.*
- Amúgy epres-málnás-mentás teával terveztem, ha még esetleg szereted.-*Talán nem is ártana egy kis szünet, mielőtt kirúgják a faház oldalát, meg beszélgetni is elég nehéz közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 13:46 | Link

Radúz

Amikor hallja a férfi spekulációit arról, mit csinálna vele egy rossz válaszért cserébe, elneveti magát. Valahol módfelett sértőnek kéne lennie, hogy ilyen szőrösszívűnek tűnik, de ő mégis viccesnek találja. Talán, valahol van valóságalapja... főleg, ha az ember nem tud úgy bánni vele, mint Radúz. Mert, amint a példa is mutatja, jó kezekben kezesbárány, még akkor is, ha ezek a kezek elemelik kicsit a talajtól, de hamar vissza is kerül és nem kell megfojtania senkit emiatt. Szép befejezés, nemde?
- Sárkány? Maximum Noellel, az egyfejűvel, de ahhoz főben járó bűnt kell ám elkövetni. - Mondja nyomatékosító bólogatások közepette. Próbálja visszafogni a vigyorát, de hát nehezen megy neki. Főleg, ahogy a férfi lábai előtt térdel, szívére tett kézzel esküdözik, mennyire nagyon szeretné a bocsánatát. Ha ténylegesen haragudna, tökéletes lenne a technika, a hízelgés, a szomorúságtól és elszántságtól csillogó tekintet... de jelenleg csak vigyorogni tud rajta. Tulajdonképpen olyan vicces nézni, amikor valaki a semmiért teper, nem létező haragot akar elűzni. De ő sem annyira gonosz, hogy hagyja, inkább csak azt mondja, táncolni szeretne.
Sára eddig nem volt a déli gyümölcsök nagy kedvelője, de szereti a narancsot mától, főleg ezt, ami az ő parancsából születik. Nem tudja, hogy konvertálódik át naranccsá, majd tánccá, neki ez túl bonyolult, rejtélyes folyamat, de nem is töri rajta buksiját. Sokkal inkább táncol még önfeledten kicsit a férfival, mert azt érzi és élvezi is. Bár egy ponton végeláthatatlannak tűnik, végül mégiscsak elvágják, ez most nem érinti olyan érzékenyen, mint a legutóbbi.
- Nagyon szeretem. - Válaszolja elmosolyodva, aprókat szuszogva. Nem éppen egy fitnesszlady a sportújságok címlapjáról, nem éppen a sportosságával fog kitűnni a tömegből, de ezt elnézzük neki. Elég, ha szépeket alkot és máris minden megy, mint a karikacsapás.
Lelkesen tartja oda a csészéjét Radúznak, hogy töltsön neki, és ha már ott van, elvesz egy sütit is. És még le is csüccsen, hiszen nem kell félteni őt, kényelembe helyezi magát egy-kettőre. A tea felszínét figyeli egy kicsit, és el is határozza, hogy szerez még szép csészéket és egyik nap teát fog fotózni, mert olyat nem mostanában csinált és nagyon szép lehet.
 - Nem gondoltam, hogy ilyesmikre emlékszel. - Vallja be mosolyogva pillantva fel a teájából, kissé oldalra döntött fejjel. Mégis kellemes csalódás, jó érzés a figyelmesség és tudni, hogy akkoriban is figyeltek rá, amikor ilyesmiket elárult magáról.
- Szerinted vannak még szép hóvirágok? Én rég jártam körbe a kastély környékét, túl rég, de neked ez a munkád. Ugye? - Kérdez vissza végül, mert hát mit tudja ő, mit csinál pontosan egy vadőr? Állatokat, varázslényeket gyógyít, járkál a környéken, megvédi a diákokat a veszélyes vadaktól, vagy legalábbis próbálja... nem?
- Pontosan mit is csinálsz most?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 16. 17:22 | Link

Szöszkeség

- Noel?-
*Kérdezi, némi bizonytalansággal a hangjában - mivel a neveket mindig elfelejti, most sem tudja, hogy Sárika aktuális hercegéről, öccséről-bátyjáról, esetleg valamelyik nagybácsijáról van-e szó. Egy biztos, nem szívesen viaskodna vele, mert az ilyen történetek többnyire valaki halálával végződnek, ő pedig megrögzött pacifista, úgyhogy semmi ilyen tragikus dolgot nem akar. Ő inkább táncolni akar, ha már kegyesen felajánlották, kiélvezni csöppke kis bogara derűjét és kacagását, miközben mindent elkövetnek, hogy gyújtóst aprítsanak a berendezésből, vagy legalábbis kemény próbának vessék alá a faház állóképességét. Sára szerencsére előbb fárad el, mint a deszkák és a szám is véget ér, így egyelőre megmenekedtek.*
- Pompás!-*Mégsem hiába cepelte hát magával ezt a becses nedűt, amit tulajdonképpen külön a lánynak kreált - ó, ha tudná, mennyi csiborászásba telt összecsipegetni azt a sok-sok szamócát, ami ehhez a teához kellett! De bolti eperből nem lehet ilyen finomat, úgyhogy addig-addig gyűjtögetett, amíg összeszedett egy tállal. A másik felét málna tette ki, azt a kertjükből szerzett, ahogy mentát is, plusz hozzácsapott még pár málnalevelet. Ebből tölt most a fura, halacskás csészébe és az apró szamócát és málnaszemek ott úsznak a tetején - a levélkéket majd útközben kivadásszák.*
- A neveken és az aktuális dátumon kívül szinte mindenre.-*Vall színt egy sóhajjal, amíg letelepszik - ez a két hiányosság már sokszor megkeserítette az életét és valahogy egyikkel sem tud semmit kezdeni. Saját italával kezében törökülésbe helyezkedik, míg a gramofon valami halkabb játszásába kezd, bár most nem figyel rá annyira.*
- Vannak!-*Vágja rá, mert a tavasz elején járnak, úgyhogy a legtöbb virág még csak készülődik a teljes pompára.*- Olyasmi, bár még nem volt időm mindent alaposan bejárni. Nekem nincs szárnyam.-*Minden nap az erdő más-más részét deríti fel, míg csókái folyamatosan hozzák neki a híreket, úgyhogy azért tudja, mi zajlik többnyire, bár talán nem ártana összebártkoznia néhány éjjeli lénnyel is, hogy mindig legyenek őrszemei. A kérdésre hörpint teájából, míg kicsit összefogdossa csapongó gondolatait.*
- Szemmel tartom az erdőt, a vadakat és a bestiákat, hogy ne történjen baleset és gyógyítóként ügyelek rá, hogy az állatok rendben legyenek. Figyelnem kell minden furcsaságra, állítólag megtörtént már, hogy valaki szabadon eresztett itt occamyt és néha más veszélyes bestiák is megjelennek.-*Dióhéjban leginkább ez a munkaköri leírása, de az országos bestiafelügyelettel is együtt fog dolgozni, hogy figyeljék a helyi állományokat és előfordulásokat.*
- Hogy álltok te és a tanulmányaid?-*Kérdez vissza, elorozva egy szelet süteményt.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 16. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 18. 19:15 | Link

Táncoslábú

- Noel, az öcsikém. - Mondja végül, elnéző mosollyal az ajakin. Ó igen, el is felejtette, hogy a férfi névmemóriája... hát, nem az igazi. Fogalmazzunk szépen és diplomatikusan. Bár Noelt nem nehéz megjegyezni, hiszen ő az egyetlen fiú az Ombozi testvérek közül, a második a sorban, mégis megtévesztően összekeverhető Nellivel, a harmadikkal. Tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy az egyik fiú-, a másik pedig lánynév, a hangzásuk igenis hasonló!
Aztán máris ajánlj egy remek dolgot békítésre, ha Radúz nem tudna a gondolataiban olvasni és eltalálni, most éppen mihez van kedve. Táncol vele még egyet, és nagyon jól érzi magát. Viszont a kis pihenőt szorgalmazza. A teát szintén, tartja is a csészéjét, kér belőle és mosolyogva csüccsen le egy süti társaságában.
- Aktuális dátum? Szóval a születésnapok meg ilyesmik megmaradnak? - Kérdezi csak úgy mellékesen, érdeklődve. Nem, nem a sajátjára gondol, csak úgy általánosságban, a drága vadőr elméje hogyan működik. Hiszen ha egy dolgot minden évben ünnepel, akkor az csak megragad neki egy idő után, nem? Vagy legalább a saját szülinapja...?
- Hát ezt orvosolnunk kéne... - Vigyorodik el a megállapításon, hogy nincsenek szárnyai. Pedig egy angyal, tenné hozzá, ha nem lenne olyan büszke, amilyen. - Olyan szép képeket tudnék csinálni róluk! - Állapítja meg ábrándos sóhajjal, vágyakozóan. Abban bízik, ha a férfi emlékszik maga a saját ígéretére, ha ennek kapcsán felrémlik neki, talán jobban megmarad, mintha ő rágja a szájában. Sára már csak ilyen interaktív foglalkozás, szereti tornáztatni mások agyát. Ráadásként tesztelni felkészültségét, figyelmét, lelkesedését és hasonlót, de ezt csak olyan kedvesen és finoman, hogy észre se vegye a delikvens.
- Ez pont neked való, tökéletes. - Állapítja meg, majd sejtelmes mosoly ül az arcára, miután leharapott egy darabka sütit. - És nem árt a diákokon is rajta tartani a szemed. - Ezt muszáj volt hozzátennie, hiszen édes, drága öcsikéjéből kiindulva, miket művelt erre... ó, mai napig azt kívánja, bárcsak halvány lila gőze se lenne a sztoriról. De sajnos van. Sajnálatos módon nagyon is tudja, és sosem tudta elképzelni, egy ilyen iskola területén belül hogyan is történhetnek meg ilyesmik. Hiszen hemzseg a hely tanároktól és prefektusoktól, nem? Na mindegy, most már itt van Radúz is, hogy kézbe vegye a dolgokat. Nem tudja ez mekkora biztosítás, őszintén nem tudja felmérni, de végül is... felnőtt, vagy mi a szösz.
- Jól megvagyunk, tényleg. Jövőre végzek. - Mosolyog rá végül büszkén, bár egyelőre fogalma sincs, mit fog kezdeni magával utána. Talán felvesz még egy szakot és újra elkezd tanulni, valami egészen mást? Sáránál sosem lehet tudni, mibe akar belevágni és miről dönt úgy, hogy most igenis végigcsinálja. Márpedig kitart az elvei mellett, határozott jellem és nem kell félni, hogy félúton meggondolja magát.
- Szívesen meghívtalak volna egy-két kiállításomra is amúgy, ha nem éreztem volna feleslegesnek. - Nem gonosz ő, de akkor sem bírja ki, hogy néha odaszúrogasson ilyesmiket. De csak olyan Sára-stílusban, mosolyogva, szemeit forgatva. Arvid, aki szinte sosincs ott a megbeszélt helyen és időben, valószínűleg nem fog egyszer sem Londonig rohangálni, hogy Sára festményeit csodálja egy hangulatos kis galériában, pezsgőt iszogatva. Nem, valahogy képtelen elképzelni a férfit ebben a szituációban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 19. 16:07 | Link

Szöszkeség
We already know

- Talán legközelebb...-*Motyogja, mert jól tudja, mennyire reménytelen eset, ha nevekre kerül a sor - valahol lehet, hogy az is szerepet játszik, hogy túl sok emberrel ismerkedik meg és találkozik nap mint nap, így lehetetlen megjegyezni, de valószínűbb, hogy egyszerűen alapból képtelen eszébe vésni, kit hogy hívnak. Pedig az arcokat felismeri, egytől egyig, tudja, mikor és hol találkoztak, mit csináltak, csak épp arról nincs fogalma, hogy is kellene szólítania. Most is tudja már, hogy Sári sötét hajú, hosszú loboncú öccse az emlegetett sárkány, akit nem kever a másik két testvérével, csak épp azok nevét se bírta soha megtanulni, kevésszer találkoztak.
- Igen. Csak ugye valószínűleg nem aznap fog eszembe jutni.-*Vakarja meg a tarkóját, mert néha egyáltalán nem könnyű az élet, ha az ember sose tudja, kedd van-e épp vagy más csütörtök. Az ilyesmi persze csak civilizált helyeken nagy gond, ahol olyan úri huncutságokhoz kell az embernek alkalmazkodnia, mint nyitvatartás. A kiskertből a káposzta nem szokott elmenni hétvégente lazítani egyet és a szederszakszervezet se tüntet, ha esetleg túlórázva érnek a bogyók. Hiába, az ő időszámítása kicsit más, nem lehet pontos naptárhoz kötni.
- De akkor meg kellene borotválkoznom, mert az angyaloknak nincs szakálla. Az pedig ki van csukva!-*Tiltakozik, mert bár nem különösebben hiú ember, szakáll nélkül még a személyijét is elkérnék, ahányszor sörhöz szeretne ülni és egyébként is, folyton hason kellene aludnia, hogy a szárnyak ne nyomják. Nem jó bolt.*
- Majd keresünk neked valami megfelelően nagyot és tollasat az erdőben és ráveszem a pózolásra. Mindenki jobban jár.-*Nem felejtette ő el az ígéreteit és tőle telhetően igyekezett is mindet teljesíteni, bár némely téren csapnivaló eredményeket produkált. Sára mindenesetre még  mindig jobban állt, mint néhány másik ismerőse - és különösen mint az egyik barátja - akik tulajdonképpen lepkehálóval vadászták le maguknak, ha látni akarták, mert egyébként sose találkoztak volna.*
- Mindenki ezt mondja. Meg hogy végre nem röpdösök fel-alá, mint a kerge hurú.-*Saját szeletét majszolva lesöpör pár morzsát a bajszáról, mielőtt kortyolna még egy kicsit a teából. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Sári kicsit mintha szontyolibb lenne a szokottnál, úgyhogy közelebb araszol, vállával finoman meglökve a lányét, rámosolyogva.*
- Ki vele.-*Nézett a szemébe. Vannak dolgok, amiket levélben nem mond el az ember, de ettől még nem biztos, hogy nem is akar róla egyáltalán beszélni. Nem fogja sokáig unszolni, de szívesen meghallgatja, ha a lány méltónak találja bizalmára.*

- Pompás! Addig is jöhetsz majd a házamba, egy csomó gyászosan fehér, sürgősen összemázolandó falam van.-*Panaszolta nevetségesen gyerekes hangsúllyal, csak hogy mulattassa a másikat. Aztán jött a szurkapiszka, bár ő ilyen tekintetben nem túl hálás alany, még egy fél homlokráncot se produkál, nemhogy összevont szemöldököt, csak beismeri.*
- Vedd úgy, hogy megtörtént. Amúgy meg mostantól itt vagyok, szóval oda rángatsz, ahova akarsz, feltéve, hogy megtalálsz.-*Radúz tisztában van a saját gyengéivel, de még reménykedik, hogy ha nem folytat annyira nomád életmódot, talán idővel javulnak a dolgok és képes lesz legalább a megfelelő napon a megfelelő helyen leledzeni, ha ilyen meghívásokról van szó. Persze, az ő munkájához nem tartozik fixen kötött óraszám, így még mindig millió és egy valami jöhet közbe, de ha legalább nem azért bukná el rendre az ilyeneket, mert a memóriája megtagadja az együttműködést, már boldogabb lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 19. 19:21 | Link


Talán szomorú tényként kéne felfogni, hogy a férfi abban reménykedik, majd legközelebb megjegyzi a nevet. De Sára csak elneveti magát rajta, mert akkor is olyan vicces és abszurd. Ő pedig szereti ezt, amikor valami homlokegyenest szembemegy a racionalitással, és inkább saját szabályrendszert alkot. Radúz világa pontosan ez, és ő mindig is csodálattal tekintett rá sokkal inkább, mintsem fintorogva.
- Ó, hát értem a problémát. - Mondja bólogatva, vigyorogva gondolkozik azon, vajon miért nem szerzett még be a férfinek egy nefelejtsgömböt, vagy legalább valami hasonló funkciójú mágikus tárgyat? Ha valakinek, hát neki találták ki az ilyesmit, elvileg nem felejti el a dolgokat, inkább csak nem emlékezteti senki, hogy emlékeznie kellene. Csinos kis szőke buksijában már meg is születik a tervezet, hogy ha legközelebb alkalma lesz rá, tényleg vesz valami hasonlót. Persze, csak kis részben önös érdekekből, inkább Radúz életének megkönnyítése érdekében... ó, hát persze.
- Babapofi-szindróma, hah? - Vigyorog szélesen, hiszen nem tart neki sokból elképzelni a férfit arcszőrzet nélkül. Ilyen korban ez igenis jellemző, egy-két szőrszál csodákat tesz a valós kor mutatásában, a hiánya viszont olyan fiatalító szérum, amiről nők csak álmodoznak. De azért... egyszer akkor is megnézné azt a babapopsi arcot. Hiszen a frissen borotvált arcot jó érzés simogatni, tényleg olyan puha, kis védtelen utána a bőr.
- Jobb is lesz. - Jegyzi meg sóhajjal, és hiába próbálja könnyedén kezelni, csak olyan lazán, mint szokta, ez a téma még mindig megfekszi a gyomrát. Minden egyes aspektusa. És csak akkor tér vissza gondolataiból a valóságba, amikor Radúz megböki a vállával. Elsőre értetlenül pillog rá, mármint mit is csinált ő? Mit kell bevallania? Aztán leesik neki a tantusz, akaratlanul is grimaszra húzódik a szája.
- Ezek szerint nem hallottál a modern mesehőseinkről. Van egy villámmágus csaj a Rellonban, és hát most bontogatja a szárnyait, gyakorolja a képességét. A bökkenő annyi, hogy egy másik diákon tette meg, aki önként kérte erre, és nem mellesleg az öcsém volt az a félnótás. Itt történt a környéken. - Zárja le csodás kis sztoriját, ajkait kissé összepréselve, mert még mindig nem hiszi el. Ha Noel még volt is olyan önpusztító barom, hogy ilyenekkel próbált játszadozni, legalább máshogy viselkedett volna. Neki az első dolga volt a való életben megtanulni, hogy mindig más a hibás. Sosem ő. És ehhez kell tartania magát. Lehet, hogy kicsit bűzlik az értékrend, de egészen hasznos volt az életében, legalábbis sosem csücsült a Balatonon és ezzel már többet ért el, mint Noel. Aki nemhogy tagadta volna, elvitte az egész balhét, azt bizonygatva, hogy ő volt, az ő ötlete volt. Egy csepp életösztön sincs hát a gyerekben? Nem, valószínűleg nem - jutott bölcs következtetésére Sára.
- Húha... ez nagy hiba volt! - Vigyorog szélesen, mert hát tényleg, elég elképzelnie a szép fehér falakat, a sok festéket, ami van neki raktáron. És ezt megkoronázva a ténnyel, hogy szabad kezet kap, máris fel van villanyozva. Hála istennek hajszálai nem veszik át a heves töltést, különben érdekesen nézne ki, helyette inkább megeszi sütije maradékát, és iszik még pár korty teát. De amikor meghallja Radúz második ötletét, gyorsan lenyeli a teát, mielőtt még a nevetgélés közepette rossz útra térne és meg találná fojtani.
- A kettes számú hiba. Ha csengőt akasztanék rád, hangos lenne, az nem jó. De elég, ha magadnál hordasz egy csokor mentát, azt kiszagolom kilométerekről. - Vigyorog, drámai túlzásán és azon, hogy Radúznak nem kell félnie. Sárának tartozni biztosítás, de hát ezt már tudjuk. Hogy újat is mondjak, megemeli kis csészéjét mosolyogva, majd megissza utolsó pár kortyát, ujjai között forgatja az aranyos kis csészét, igenis tetszik neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. március 20. 00:12 | Link

Szöszkeség
Little wonder <3

A feladat nem lehetetlen, pusztán hosszadalmas, főleg úgy, hogy nem találkozik Noellel élőben elég gyakran, hogy rögzülhessen a neve. Nem mintha ez akkora baj lenne, addig is kiváló humorforrásként szolgál, valahányszor némán meredve tanulmányoz valakit, akiről tudja, hogy már találkoztak, megpróbálva feltűnésmentesen (és általában pont ellenkező hatást érve el) kideríteni a nevét, ami többnyire rövid úton leleplezi.*
- A probléma az, hogy elszoktam ettől a világtól. Nekem az idő már aszerint telik, mi nyílik, mi érik, mi bont levelet.-*Kicsit kiszakadt a modern villág rohanásából, ha nem is vesztette el teljesen a kapcsolatot vele, de nagyon nehezen tudott csak ilyesmihez alkalmazkodni. Nem azért feledkezett meg annyiszor valamiről, mert ennyire felületes lett volna, hanem mert valahogy a lényegesebb dolgok ragadtak meg benne előbb. Az emberek hangja, a mozdulatai, az, amit szerettek vagy épp utáltak - inkább a lényük, semmint az a pár betű.*
- Annnnyira tudom, mi jár most a fejedben. Ez valami perverziója a nőknek?-*Érdeklődik, némiképp összehúzott szemmel, mert a nagyanyja és gyakran az anyja is szekálja, hogy miért nem borotválkozik már, ahogy az férfiemberhez illő. Persze nem haragszik ő, csak ez olyasmi, amit nem ért és nem szeret, feleslegesen belekotyognak abba, hogy kellene jól éreznie magát.*
- Elválik.-*Nem biztos benne, hogy jobb lesz, inkább csak más. amit környezete furcsa, néha aszketikus életmódnak érez, elektronika és civilizációs csecsebecsék nélkül, az számára megunhatatlan szabadság, valami, aminek nagyon könnyű függőjévé válni. Egyelőre lefoglalja, hogy alkalmazkodjon új életéhez, szóval ítéletet csak később tud majd mondani.*
- Na, gyere ide.-*Kanalazza az ölébe a lányt, kissé esetlen, túlméretezett ölelésbe zárva. Amit hallott, az végképp nem lehet a teljes történet, de ahhoz épp elég, hogy tudja, amilyen könnyed dolognak tüntette fel az egészet, annyira nyomja valahol a másik lelkét.*
- Kinevezlek a húgomnak. Idősebb is vagyok, szörnyen erős is és mindig is akartam egy kistesót.-*Közli vele, pont olyan fontoskodva, ahogy azt a legfiatalabb bátyja csinálta annakidején, mégis, belőle valahogy hiányzik az őszinte pökhendiség.*- Nem kell mindig a legnagyobb meg a legokosabb meg a legügyesebb lenned, tudod? Nem vagy egyedül.-*Megcirógatja azt a hirtelenszőke, gondosan fésült kis fejet, ami néha annyira tele van, nem is butaságokkal, de túltúltúl rakják mindenfélével. Mindig mindenki helyett mindent meg akar oldani és ezt nem lehet a végtelenségig bírni.

- Nem hiba. Lehetőség!-*Vitatkozik, mert ő csak élvezi, hogy nem előre gondosan letapétázott felületeket kapott, azt valószínűleg nem firkálhatta volna csak úgy össze. Más valószínűleg nem érte volna be a szerény kis hajlékkal, amit kapott, ő viszont kész várnak, sőt, néha királyságnak érezte, ahol szabadon garázdálkodhatott és senkit sem zavart. Sári közben kineveti, ma már sokadszor - most talán fel kellene háborodnia, de na, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tényleg röhejes, amit művel.*
- Terepen nem lehet. De majd kitalálok valamit.-*Ígéri, bár a leghaloványabb segédlila fogalma sincs róla, hogyan is lehetne megoldani ezt a régi problémát, miszerint ő bárhol képes elveszejteni magát, ahol csak kicsi vadon is van, akár napokra is.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 20. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. április 10. 16:15 | Link

Zsanii. :3

Napok óta nagy a nyüzsgés az iskolában. Néha úgy érzem, kicsit jó volna pihenni kikapcsolódni. Számtalan helyet kerestem ahol kicsit relaxálhatok, de semmi nem volt tökéletes számomra. Próbáltam az ágyam mindenféle pózban, az ablak párkányt, az erkélyen is jártam már. Klubhelyiségünk foteljeit is magamévá tettem, de nem sok sikerrel jártam. Mind addig ficánkoltam az egyik fotelben, amíg fel nem borultam az egyikkel. A zakózás után összetett kezekkel imádkoztam a fotel lámáért. Szerencsére kegyes velem az isten, mert kutyabaja sem volt, így csak felállítottam és elhagytam a tetthelyet.
Ahogy baktattam a folyosón, elmerülve gondolataimba arra következtettem, hogy felfedezem az kastélyt körülvevő vidéket. Ennek következtében el is indultam kifelé kielégíteni a kíváncsiságomat.
Az iskola kapuján túl megfigyeltem, mekkora is a tőle nem messze fekvő rétet, persze itt már jártam, úgyhogy nincs itt semmi érdekes. Tovább menve láttam a kviddics pályát, nem mentem oda, oda sem. Biztos edzéseket tartanak vagy valami hasonló, nem akarok én zavarni senkit, azzal, hogy ott tétlenkedem és meresztem a fenekem a pálya szélén, ráadásul úgy, hogy nem is vagyok csapattag. Elhagyva a pályakörnyékét eljutok a Vadőrlak-hoz. Takaros kis épület, gondolom magamban. Jobban megfigyelve látom a háznak van egy mellék épülete is. Elindultam a kunyhó felé majd, kezeimmel rátehenkedve a kerítés tetejére nézek befele kíváncsian, kis híján beestem a kerítése belülre, de a lábaimat beakasztottam, így nem történt semmi. Leszállva a kerítésről tovább haladtam, amíg el nem értem egy hatalmas öreg és korhadt fához. Felnézve a fa teteje felé egy faház volt oda építve. Azonnal meg tetszett ez a hely. Tudtam, hogy itt senki és semmi nem fog zavarni. A lépcsőhöz sietve fellépkedtem fokonként.
Felfele menet hallottam a nyikorgást, a recsegést. A csiripelő madarak hangját, és a friss levegőt amit annyira szeretek érezni. Mire a "fedélzetre" felértem a falakon véséseket láttam különböző monogramokat szívecskékbe zárva. Körbenéztem, azonnal rájöttem, nem minden a külső. Hisz kívülről ez a faház, annyira elhagyatottnak tűnik, de a belsőkép nem ezt mutatja. Biztos sokat járnak ide a diákok. Körbenézve látok egy-két diákot ahogy épp beszélgetnek, vagy csak egy könyvet olvasnak. Gondoltam követem a példájukat és egy babzsákfotelben elkényelmesedve nézem a plafont, hosszú lábaimat kinyújtva nem foglalkozva azzal, hogy bárki más feleshet benne. Így   a nyakamban lévő fejhallgatómat a fejemre téve, bekapcsolom egyik kedven dalom és azt hallgatva pihenem ki a mai napot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 11. 11:10 | Link

Caitlyn


Új reggel, új nap, új lehetőségek. Jó lenne mindig ilyen gondolatokkal ébredni, bár tudom, hogy ez most valami különleges és biztosan nem számíthatok a közel jövőben semmi hasonlóra. Egy kis ideig csak nyújtózkodtam és lustultam az ágyban, majd végül nagy nehezen rávettem magamat, és kitápászkodtam az ágyból. Szokatlan volt még, hogy nem egyedül vagyok egy szobában, sőt, ha kiteszem a lábamat diákok seregei jönnek velem szemben. Hiányzott az otthon, és minden ami azt jelképezte a számomra.
Miután rendben szedtem magamat, elhagytam a kis bunkeromat, és útnak indultam. Minden olyan ismeretlen volt még, voltak olyan pillanataim amikor azt se tudtam, hogy merre megyek. Pár perc alatt a főbejáratnál találtam magamat, és gondolkodás nélkül kiléptem rajta. Az emberek akikkel útközben találkoztam, méregető pillantásokat vetettek rám, de igyekeztem ignorálni őket. Egy új arc vagyok, ráadásul nem is valami különleges. Eltelik 2 nap, és már egy leszek a tömegből.
Kissé elmerengtem, már jócskán az iskola melletti erdőben járkáltam, mikor megtorpantam egy hatalmas fa előtt. Tekintetemmel azonnal végigmértem, és csak akkor tűnt fel a tetején ágaskodó kis faház. Körülnéztem, magam sem tudom, hogy miért, mintha valami bűntényre készülnék, majd közelebb lépkedtem. A fa törzse mellett egy létra húzódott, amin felmásztam, és betekintést nyerhettem a kis házikóba. Nem volt itt senki, de azonnal éreztem, mintha ezt a helyet nekem találták volna ki. Bármikor el lehet ide jönni, ha el akarunk szabadulni a mindennapok szürkeségéből. Otthonos volt. Odaballagtam az egyik sarokban lévő puffhoz, majd belehuppantam. A puff aljából egy kisebb porfelhő szállt fel, jó rég nem járhatott itt senki..vagy csak egyszerűen borzalmasan takarítanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. április 12. 18:34 | Link

Alina

Valami nem volt teljesen oké velem.
Fogalmam sem volt, mi történt, csak azt tudtam, hogy valami megváltozott, furi lett. Még a szokásosnál is nagyobb hévvel vetettem bele magamat mindenbe, pedig előtte se tudtam két percnél tovább megülni a fenekemen. Ekkor még nem tudtam, de Bran hiányzott. Nagyon. Mióta visszajött, állandóan csak ő járt a fejemben, ami egyébként picit idegesítő volt, mert, hát, nem találkoztunk olyan sokszor, mint szerettem volna, főleg, hogy mostanában elég elfoglalt volt. Mikor rákérdeztem, mit csinál, vagy hova megy, mindig terelte a témát és ködösített. Ez egy kicsikét bántott, hiszen legjobb barátok vagyunk. Illetve… Csak azok voltunk? Már nem is tudtam. Mármint, nekem mindig is tök fontos volt Brandon, meg valamilyen szinten én is neki, ezt biztosan tudtam, azonban, hát, izé, egy ideje másképp gondoltam rá. Képtelen lettem volna megfogalmazni, de többet éreztem barátságnál. Szóval, hogy ne gondoljak rá folyton, (mert abba beleőrültem volna,) inkább lekötöttem a figyelmemet azzal, amivel tudtam. Ezen a reggelen is pontosan ez történt; csak mentem, (vagyis, jobban mondva inkább szökdécseltem,) amerre a lábam vitt.
Már messziről kiszúrtam a hatalmas házikót az egyik fa tetején. Ugyan nem szerettem az egyedüllétet, de ez egy kaland volt, amit nem hagyhattam ki, akár van társaságom, akár nincs. Jól tudtam, hogy, ha most nem nézem meg az építményt, el fogom felejteni, és soha nem tudom meg, milyen belülről.
A lépcsőt megmászva dúdolgattam, majd beléptem a házikóba.
- Ó, helló! – Pillantottam meg a lányt az egyik fotelban. - Szerintem még nem találkoztunk, én Caitlyn Iparis vagyok, de szólíthatsz Catnek, vagy, ahogy szeretnél. Téged hogy hívnak? Én másodikos vagyok. Te mióta jársz ide? – Kérdeztem egy barátságos mosoly kíséretében.
- Hű, de szép itt! Igazán otthonos. – Jegyeztem meg, miután jó alaposan szemügyre vettem a házikót.
– Ó, jaj, ugye nem zavarlak? - Jutott eszembe a gondolat. – Nyugodtan mondd csak meg, semmi baj, nem sértődöm meg, tényleg elmegyek, ha egyedül szeretnél lenni. Vagy vársz valakit? - Érdeklődtem kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 14. 20:33 | Link

Fanni


Mostanra már nagyjából kiigazodtam a kastélyban, ideje volt felfedezni a suli többi részét is. Ez a faház egyszerűen tökéletesen a magamfajtáknak lett kitalálva. A félénkebb, csendben tanulós diákoknak. A másik fele nem igaz rám, mert a szerelmes párok körében is közkedvelt a hely, látván a sok-sok szív-keretbe foglalt monogram-véseteket a falban, meg a fán, amin ez a kis faház terpeszkedett.
Foltossal az ölemben ültem egy babzsákon, miközben asztrológiára írtam szorgalmi feladatot. Az a fa-teszt nekem nagyon tetszik, ha már a fáknál és a természetnél tartottam. Egyszerű halásznacit és pólót vettem fel, tekintve, hogy az időjárás egészen kegyesen bánt velünk mostanság, és nem láttam hírét még csak esőfelhőknek sem. Szótárral, meg tankönyvi útmutatóval, meg pergamennel a kezemben nekiálltam a fácskám elemzésének. Háát, nem rajzolok valami szépen…
A fácskám terebélyes, vastag törzsű, ágai közt madárfészek bújt meg. Sűrű, nem igazán részletezett lombkoronával rendelkezett, s a nap vigyorgott az „égbolton”. Meg fű is került rá, sőt, az aljára tulipánokat rittyentettem.
A probléma akkor adódott, mikor valaki majdnem az ölembe ült. Egy ismeretlen, lila hajú leányzó, és nagyon úgy látszott, hogy zenehallgatásra készül.
- Ehm, bócsánát. Ez á bábzsák már foglált – kértem elnézést az esetleges kellemetlenségekért, és reméltem, hogy meghall, mert nem volna szerencsés összetintázni egymást.
Négyféle tinta volt nálam, és most éppen a pirossal készültem kifesteni a tulipánokat, az a szín pedig nem éppen ment volna a lila árnyalatú hajához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék