36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 21. 10:50 | Link

Noel
{ Mert Noel egy hős, aki túlvészelt egy napot velem Cheesy }


Elhagytuk a termet és kifelé vettük az iránt Noellel ami alapjában véve jó, mert minden egyes lépés után kissé könnyebbnek, felszabadultabbnak éreztem magam. Mintha egy mázsás kő esett volna le a vállamról amikor rájöttem, hogy megtudom tartani azokat a titkokat, amiket egyenlőre új barátomnak még nem akartam elmondani. Nem mintha nem bíztam volna benne már most! Csak még úgy éreztem nem jött el az ideje. A kastélyból viszonylag hamar kijutottunk, nem volt nehéz. Inkább bent volt rosszabb, mert hiába ismered a helyet, szerintem könnyű volt benne eltévedni, de ez csak az én megállapításom. Követtem Noelt, aki tudta hova készülünk, én viszont nemigazán, de azt láttam hogy ez erdő felé baktatunk. Elég nagy csend volt közöttünk, de hirtelen Noel megszólalt, az ő sejtése is pont ugyan az volt mint az enyém. Szerintem is a szoba volt a hibás az előbbi őszinteségért. Habár ő is gondolt még a beavatásra, de csak nem ennyire undokok a többiek, hogy ezt megtegyék.
- Csak nem! Gondolom valami biztos tiltja az ilyesfajta beavatásokat, elég rossz lenne ha így avatnának be minket nem gondolod?  - kérdeztem vissza elmosolyodva a cuki füles megjegyzésen, majd azon ahogy mentegetőzött.
- Nyugi Noel nem kell aggódnod vagy mentegetőznöd, értem!- mondtam biztatóan, mert hiába jöttünk ki, szegény megint zavarba került mellettem. Persze láttam azt a pillantás a fülem felé, de nem tettem szóvá, hiszen ezzel semmi baj nem volt.
- Amúgy meg én sem szeretném valaki szemébe mondani elsőre, hogy mit gondolok róla, mert eléggé rosszul is elsülhet a dolog-sóhajtottam-Mint például most, ne haragudj az előbbiért amit mondtam odabent-néztem felé, majd visszapillantottam a lábamra nehogy dobjak egy hasast, mert még az kellene, hogy egy kiálló gyökérben essek hasra. Tovább baktattunk az erdőben és bevallom a hely maga szép volt, pláne azért, mert végeláthatatlannak tűnő erdőnek tűnt. Mintha nem lenne vége! Szerettem az erdőben sétálni, és megfigyelni dolgokat, így most sem volt különb. Érdeklődve pillantottam fel egy-egy távolabbi neszre, vagy zajra, de általában a hang forrását már nem láthattam. Ahogy így haladtunk befelé egyszer kétszer sikerült megbotlanom, de hasra, nagy mázlimra nem estem. Végül csak elértük a célt amit Noel kitűzött. Gyönyörű volt, még ha egy öreg, korhadt fa is volt! Biztos sokat megélt már ez a hely. Felnéztem a házikóra és elmosolyodtam.
- Gyönyörű! -jegyerem meg a kérdésére- Tényleg az!- lelkesedtem, majd bólintottam. Naná, hogy fel szerettem volna mászni! Biztosan belülről is megviselt, de sokat megélt helynek tűnt és az ilyenek mindig lenyűgöztek. Elindultunk az építmény felé, míg Noel meg nem torpant. Kérdőn pillantottam rá, de szinte azonnal megkaptam a választ arra, hogy miért tette. Előre akart engedni. A kis lovagias!! jegyeztem meg magamban.
- Persze, szeretnék előre menni!- néztem a szemébe rámosolyogva – Semmi baj azzal ha a nyomomban leszel! Legalább elkapsz ha mondjuk beszakad az egyik fok!-nevettem fel és nekiiramodtam szépen felfelé. Tényleg egy megviselt hely volt, a lépcsőszerűség megnyikordult felfelé menet, azonban nem szakadt be. Felérve rögtön körbepillantottam a helységben. Elsőre a babzsákok tűntek fel, majd a sarokban egy ottfelejtett hálózsák. Beljebb léptem és körbepillantottam a helységben alaposan. A fal majdnem csordultig volt belevésett üzenetekkel. Kiszúrtam pár érdekeset, pár viccesebbet, mint például a Előre Unikornisok! De voltak ott szerelmes üzenetek is. A hely tényleg szép volt épp úgy ahogy sejtettem és a kilátás pedig pazar.
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet Noel, hálás vagyok neked. Én biztos nem találtam volna ide egymagam!- mondtam hálásan pillantva ifjú barátomra. Legalábbis én már barátomnak tekintettem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 21. 15:43 | Link

Ombozi Noel & Cyanne North




Mintha... mennydörögne, majd valaki fölkiált.
Fölemeli a fejét a keskeny ösvényről, a léptei lassulnak, kutya módjára fülel a levegőbe, majd fölsandít az égre. Ó, hogy azok a kis nyavalyások... A legkényelmesebb az lenne, ha kategorikusan süketnek tettetné magát és folytatná a járőrözést a birtok peremvidékén, mintha semmit sem hallott volna. Ezek a hibbant, hormonzavaros kölykök minden másnap felrobbantanak valamit a birtokon, az első két- három hónap eszeveszett rohangálása után azonban megtanulta, hogy ezeknek a felét sem kell komolyan vennie. Amíg nem sérül meg valaki, vagy omlik le egy emelet, felőle  aztán azt csinálnak, amit akarnak. Egyszerűen ennél jobban le se tudná sz...
Újabb durranás, egy még nagyobb ordítás, majd valamilyen, számára a visszhangtól artikulálatlannak tűnő bömbölés.
Magában csalódottan konstatálja, hogy az eset átlépte a három kiáltásos küszöböt. Tehát hivatalosan is az ő asztala.
Letér az ösvényről, a hangok irányába csörtet tovább a ritkásan növő cserjék és apró bogyókat termő bozótosok között. Valami mintha roppanna, vagy inkább... ez egészen olyan, mint a füst.
   -  Óhogyaza...
Az apró tisztásféle, ahol az egyébként is omladozó faház áll, feketén kavargó füsttel telik meg, közepén groteszk máglyaként pedig fényesen lobog az építmény. A tetejéről egy nagyobb deszka szakad le, fényes pernyét szórva a levegőbe. Dwayne sűrűn pislogva torpan meg, a szája kissé elnyílik, a  jobbja a pálcája után nyúl. Ekkor azonban meglátja őket.
A kék hajú és Ombozi. A füst és az általános riadalom ellenére pillanatokon belül azonosítja mindkét jómadarat, hiszen talán méterekre ácsorognak tőle. Némán formál egy ismeretlen, valószínűsíthetően szitokszót, a tekintetében azonban bőven benne van minden.
Na most oltári bajban vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. szeptember 22. 14:50 | Link

Cat
(aki még mindig elviseli a bénázásomat)


A lánykának elnyerte tetszését a környék, és ennek nagyon örültem. Feltett szándékomban állt lenyűgözni, ezzel ellensúlyozva folyamatos, és szűnni nem akaró nyomiságomat. Komolyan nem értettem, hogy mitől szállt meg engem a szerencsétlenség, de igyekeztem mindezt betudni a korábbi szoba utórengésének.
Előttem mászott fel a kunyhóba, mialatt én erőteljesen koncentráltam, hogy el tudjam kapni, ha véletlen tényleg leszakadna egy létrafok. Még jó, hogy nem nézett hátra, mert a koncentrációtól eléggé citrombaharapott arcot vághattam.
Felérve eltátottam a szám. Ez igen! Nem semmi a hely! Egymás mellett állva forgattuk körbe a fejünket felmérve a terepet. Rögtön szemetszúrt, hogy nincs egy talpalatnyi hely sem, ahova ne lenne valami vésve. Az inger - miszerint nekem is MUSZÁJ firkantanom - már feléledt bennem. Nem hiába! Mindig is huligán voltam, és az is maradok. Úgy voltam vele, hogy majd távozás előtt hagyok némi jelet az utókornak, addig is huppanjunk le a babzsákok közé!
- Köszönöm, hogy megmutattad a helyet Noel, hálás vagyok neked. Én biztos nem találtam volna ide egymagam! - jegyezte meg Cat, én pedig egyből mosolyra húztam számat.
- Igazán nincs mit! Gyere, üljünk le oda! - böktem mutatóujjammal a korábban kinézet sarok irányába!
Úgy vágódtam le egy plöttyedt fotelba, mint egy krumplis zsák, a leányka - természetesen - ennél jóval kecsesebben foglalt helyet mellettem.
- Nahh! - fújtam ki a levegőt - Ez így már sokkal kevésbé feszengős, nem igaz? Ééés mondd csak, Cat! Mit szeretsz még a cicádon és a kviddicsen kívül? A sütiket bírod? Jó magam írtózatosan jó szakács hírében állok. Olyan citromos répatortát tudok sütögélni, hogy megszólal! - büszkélkedtem.
Határozottan nagyon komfortosan éreztem magam a hölgyike társaságában. Kedves, aranyos, vicces és szép teremtés. Plusz okos is, hiszen tud segíteni a vizsgáimban. És ami abszolúte nem utolsó szempont: látszólag nem zavarja a bénázásom és a - még mindig - madárlakta hajzatom. Ez utóbbi miatt kicsit féltem is a lombkoronák magasságában, de aggodalmamról könnyedén elterelte figyelmemet a kellemes társaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 22. 20:22 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Eh, értem - nyögök fel kissé fáradtan. Azt hiszem annyira lefárasztott a pergamenek átbújása, hogy jelenleg nem vágyom másra, mint mélyen elmerülni a gondolataimban, miközben itt ülve fixírozok egy pontot. Nálam az is bevált módszer, hogy magányomban a semmire gondolok, és ezzel sikerül olykor kikapcsolnom magam. Ekkor szoktam igazán azt érezni, hogy sikerül kivonnom magam a környezetemből, szinte egy másik világban bolyongva. Mintha csak utaznék.
- Az egyedüllétnek jobban örültem volna! - vallom be kissé morcosan, ám továbbra sem nézek fel Moonra. Helyette tovább bámulom az ebet. Nem tudom mi mást mondhatnék. Gőzerővel gondolkodom, azonban még nem kerültem olyan helyzetbe, ahol egy hasonló múlttal rendelkezőbe botlottam volna bele ily' módon.
A tél dologra direkt nem mondok semmit. Nem akarom vele azt tudatni, mennyire nem örülnék az eljövetelének. Utálom a fehér havat, az utána maradó latyakot is. A nyár legalább meleg, tavasszal meg szín is van a világban, és kevésbé emlékeztet később egy mocsárra az egész.
- Lehet csak felpörgött - sóhajtok ismét, aztán rászánom magam arra, hogy visszatekintsek a lányra. Ekkor kerül szóba a vizsga. No igen, ha tehetném, szintén kerülném ezt a témát, de már mindegy. Ha szóba hozta, válaszolok a kérdésre - Jól, bár egy van, amit tuti nem fogok megcsinálni! A többséget már megcsináltam, és átmentem, viszont nekem sem fűlik a fogam hozzá! - csóválom hevesen fejemet - Ki nem állhatom! - teszem hozzá, ahogy felegyenesedem.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 22. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 15:47 | Link

Sheela
Este

Látom, rajta hogy fáradt ezért felkelek és nagyot nyújtózom.
- Bocs hogy zavarunk. Mint mondtam azt hittem nem talál ide senki. Pláne ilyenkor. – mondom és az ablak mellett letámaszkodom a falra. Kicsit érdekes. Mintha tényleg utálná a világot. Vajon tényleg így van? Gondolkodom, ahogy előveszem zsebórámat. Még a nagyapámtól kaptam, és egy farkas van rágravírozva a fedelére. A családban mindenkinek van egy ilyen órája. Amolyan családi címer. Még egész jók vagyunk. Mondjuk, nem hiszem, hogy tanítási szünetben be kéne tartani a takarodót. Gondolkodom, majd újra sóhajtok. – Lehetséges. Mostanában nincs komoly fizikai feladatuk és kicsit sok az energiája. – mondom neki hogy Démon miért is olyan aktív. – Lefárasztott a vizsgára készülés? Nem csodálom. Nekem kilenc vizsgát írtak ki. De a repüléstannal nem boldogultam. – vakarom a fejem. Lehet, én vagyok a mazochista, de szívesen felvennék még pár tantárgyat. Vakarom gondolkodás közben a fejemet. Majd hirtelen eszembe jut valami. Majd öklömmel a tenyerembe csapok. – Mi lenne, ha lemennénk a faluba? Ennénk, innánk valami jót utána meg kóborolhatnánk. Én meg vinném a gitáromat, hogy ha találunk, valami nyugis helyet játszhatnánk.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 24. 20:20 | Link

Moondance Williams
Este, picivel a vizsgák lezárása előtt

- Vannak, akik ilyenkor a legaktívabbak - felelem arra a mondatára, miszerint azt hitte, nem talál ide senki. Bár már nincs világos, mágusként meg tudunk birkózni a sötétséggel, és a rutinosabbak biztosan hamarabb idetalálnának, mint mi. Mint mi, akiknek amennyiben jól sikerülnek a vizsgái, évfolyamot léphetnek. Ám nem hiszem, hogy csak én volnék az egyedüli, aki ne szeretne pálcahasználat nélkül kóborolni. Kifejezetten imádom, mikor körülölel a sötétség. Abban lelem a nyugalmam, s magányomat is.
- Futtathatnád hó nélkül - vágom rá azt, ami legelőször eszembe jut az eb ismételt méregetése után, aztán nagyot sóhajtva az ablakra pillantok.
Ő még nem ismer. Fogalma sincs arról, mennyire utálom a világot! ...
- Eh, nekem úgy nyolcat, és az Elfeledett varázslatok tanából nemrég csináltam pótvizsgát! - újságolom el, számat húzogatva - Nem tartozott a legkedvesebb tantárgyaim közé, bár a kérdésekre ment a válasz - vonok vállat végül, amit újabb sóhaj kísér. Később elgondolkodom a Repüléstanon, meg a felvetett ötleten. Jónak tűnik, azonban fogalmam sincs, tényleg az lenne -e, ha bele is mennék. Hosszas percek után pedig bólintok egyet.
- Benne vagyok! - válaszolom - Ami meg a Repüléstant illeti, nekem nem volt tantárgyam, de nem vonz, ezért fel se vettem.
...Sőt! Igazából nem azzal van bajom. Sokkal inkább az emberekkel, akik benne élnek., fut még át agyamon a gondolat, ahogy újra felé fordulok, szemkontaktust keresve. Amennyiben rám pillant, egy halvány mosolyfélét is megpillanthat arcomon, ám ha úgy dönt, ideje menni, akkor nemes egyszerűséggel kinyitom az ajtót, előretörve. Én ugyanis nem óhajtok itt maradni tovább.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 24. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 24. 20:36 | Link



Noel tekintete az enyémbe fúródott, s tudtam, mi fog következni; elvesztette a kontrollt, ilyenkor pedig szinte lehetetlen oda irányítani az erőnket, ahova akarjuk. Láttam a szemeiben azt az őrült perzselést, szinte éreztem a benne keletkező hőt; s pont mikor megmozdult, guggoltam le gyorsan - óvintézkedésem azonban feleslegesnek bizonyult. Noel el tudta kapni azt az utolsó utáni pillanatot, mikor egy minutumra kitisztul az agy, s még van esély a célpontváltoztatásra.
Mögöttem ropogni kezdett a fa, én pedig hátrafordultam; a házikó, mint valamiféle groteszk csontváz, látszott ki a lángok közül. Elbűvölve néztem az építményt; ahogy nyaldosták a lángok, s fokozatosan kezdett megsemmisülni, az valami gyönyörű volt.
Kábulatomból Ombozi rángatott ki. A fiú üvöltözni kezdett velem, mintha nem is ezt akarta volna elérni; felvont szemöldökkel ránéztem, majd fél pillanattal később kapcsoltam, hogy mindjárt jön valaki a kastélyból a nagy füst miatt.
Hát, nem fognak örülni otthon, ha kiraknak innen. - gondoltam egykedvűen, de igazság szerint megremegtem a gondolatra, hogy itt kell hagynom az iskolát.
Azonban tudtam, hogy már késő menekülni; zsigereimben éreztem a figyelő tekintetet, így hát hátrafordultam.
És amott állt Warren prof, én pedig Noelre néztem, és elröhögtem magam. Jobb kezemet felemeltem, s egy elenyésző kis díszvillámot pöcköltem felé, ami félútra már el is tűnt erőtlensége miatt. Ez afféle beismerő vallomás is lehetett volna, de ki tudom magam dumálni az ilyenekből, főleg, hogy a tűzhöz magához nincsen direkt közöm. Csupán felidegesítettem Noelt, ahogy kérte.
Ahogy visszanéztem a profra, bájosan rámosolyogtam, ami az én arcomon nagyon is ijesztőnek hatott.
- Jó napot, tanár úr. Hogy van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 24. 20:38 | Link

Sheela
Este

- Nos, igen. Ebben van valami. – Mondom vállat vonva. Az órámat figyelem, és kicsit elgondolkodom, mikor megszólal, rákapom a tekintetem. – Lehet bár nincs gördeszkám meg biciklim. És futva elég nehéz a lépést tartani vele. Négy kilométer után én sem bírom. – mondom az órámat elrakva. Figyelmesen hallgatom, amit mond, és kicsit elgondolkodtat. – EVT? De hisz az - az egyik legkönnyebb. Ami nekem inkább meglepő volt, hogy LLG – re csak V – kaptam. Pedig azt hittem az megy majd a legjobban. De úgy látszik elbíztam magam ezzel kapcsolatban. – vakarom a tarkómat. Szinte mindenből K – t kaptam csak egy V- m és sajnos a Repüléstan miatt egy T- is becsúszott. Nem baj talán legközelebb. Húzom el a szám a gondolatsor végén, majd rápillantok és meglepődök. Az valami mosoly féle akar lenni? És jónak tartja az ötletem? Na, csak nem olyan mogorva, mint látszik. Engedem előre majd kutyámra rászólva mi is utána megyünk, hogy a faluban megkajáljunk, bár én előtte felrohanok a Gólyalakba, hogy lehozzam kedvenc gitáromat. És csak ezután indulunk ténylegesen útnak.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. szeptember 30. 15:29
| Link

Cyanne North és Dwayne Warren

A közelükben álló faház gyönyörű, pompázatos tűzben ég. Noel büszkén figyeli művét, az elégedettség diadalittas táncot jár szívében. Valahol mélyen tudja, hogy ha most elkapják, azzal betelik a pohár és ha ez jelentve lesz a minisztérium felé, akkor a hatóság pontot tesz az i-re, ő pedig eléri célját, bármi legyen is az. Ösztönösen emeli fel hangját, hogy ráijesztve Cyanne-ra, az menekülni kezdjen, egyedül hagyva aprócskának induló, ám hamar hatalmassá növő tüzes gondjával háztársát. A fiú némán hápog, s kezei elindulnak a levegőben, hogy nyakon fogja a lányt, és egészen közelről ordítsa artikulátlan véleményét annak arcába. Hosszú karjai éppen a hófehér, vékonyka bőr felé tartanak, amikor egy ismerős hangot vél kiszűrődni az erdő szélén növekvő fák közül. Reszkető tagjai megállnak a levegőben, fejét idegesen fordítja oldalra, de az érkezőnek most egyáltalán nem örül. Szemei összehúzódnak, szívverése ütemtelenné gyorsul, halántékáról nyomban lefolyik egy csepp izzadtság.
- A fészkes francba! - köpi többek között ezt a gondolatát is méregtől eltorzult arccal, majd bűntársa felé pillant, aki hangosan kacagva küld felé egy élettelen villámot. Noel meredt tekintettel figyeli jó kedélyű rellonos társát, és annak bizonyítékul szolgálható picinyke istennyilát. Kérdőn néz a kék hajjal keretezett mosolygós arcra, vállait megrántva vonja kérdőre: Magadnál vagy? Ajkai némán formálják kérdését, amire jobb, ha nem is érkezik válasz. Aztán, jobb ötlet híján, loboncát idegesen a férfi irányába fordítja, és egyenes, magabiztos tartással mutat a háta mögé.
- Asszem el kéne oltani, mer' még átterjed az egész erdőre... - hangja a végére teljesen elhalkul, bár nem a szégyen, sokkal inkább az elkövetkezendők miatti félelemtől. Eddig soha nem gondolt bele abba, hogy mi lesz, ha elzárják a külvilágtól, sem abba, hogy kirúghatják az iskolából, de látva Warren arcát, nem kell évfolyamelsőnek lennie ahhoz, hogy rájöjjön, ebből fegyelmi tárgyalás lesz.
- Szóval... - kezd bele, de nem tudja befejezni. Le kell hajolnia, hogy ne lássák: egész testében remeg. Görnyedten támasztja térdeit, oxigénért kapkod, és irtózatos erővel keresi a szavakat, amiket ki kell mondania. Akkor most mi lesz? Megszólalna, de nem képes rá. Arcába szökött a vér, eltompítva ezzel agyát, és zsibbadásra kényszerítve testét.
- Én csináltam - közli a tényt, ha esetleg nem lenne minden jelenlevő számára tiszta. Baljával közben maga mögé mutat, végül erőt vesz magán és kiegyenesedik. - Akkor most...?
Egy félszeg pillantást küld háztársnője felé, akit nem állt szándékában bűnre csábítani, most mégis itt állnak egymás mellett, életveszélyes játékuk porában. Noel kezét állára tapasztva lép egyik lábáról a másikra, várva, hogy a szemben álló férfi ítéletet mondjon felettük. Kár volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 30. 15:48 | Link

Cyanne North & Ombozi Noel



Egy deszka nyikorogni kezd, majd fényes pernyét szórva lehullik a többi közé. A mágikus tűz meglepő hévvel és hővel emészti a kis ház szárazfáját. Érzi az arcán, a maró füsttől pedig szaporán pislognia és köhögnie kell.
A szeme sokára fordul el a kölykökről, a pálcát már-már higgadt megfontoltsággal húzza elő a nadrágja zsebéből. Némán formálja a szavakat, hátrébb lép egyet. A vaddisznót formáló patrónus ezüstös villanással tör elő, egyszer körbeloholja a máglyát, majd ködszerű masszává összeolvadva siklik tovább a kastély felé.
   -  Ti ott ketten!
A pálcával mutat először egyik, majd másik jómadárra. A kis zöldségfejű csak vigyorog, ezen már meg sem ütközik, hisz' tudja, milyen félék ezek a Rellonos kölykök. A pincepenész szép lassan pudinggá változtatja az agyukat. A srác reakciója már sokkal emberibb és valójában igencsak pánikzavarra hajaz.
Hosszú idő múlva ereszti le a pálcáját, a másik kezével mutat a kastély felé.
   -  Na takarodjatok befelé, vagy úgy felrúglak, hogy a taknyotokon csúsztok az irodámig!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 13. 13:01 | Link

Julcsi. *-*

Hoh, nagyon nem számolt ám azzal, hogy bárkire is veszélyt jelent egy ilyesmi helyen, hát eléggé elhagyatott terepen van ez a házikó, életében nem gondolta volna, hogy valami emberfajzat csak úgy random kivágódik az egyik bokor mögül, aztán majdnem ledobja a fejét. Oké, rendezett ő már hajvágást a cirkuszban, lehet, hogy csak pár hajszálat sikerült lenyesnie vagy a nevelőszüleiről, vagy valaki másról, de azért ennyire közel még soha nem volt ahhoz, hogy kivégezzen valakit. És ez nem kicsit vágta bele az infarktust, nem áll szándékában 14 évesen gyilkossá válni. Szereti ő az embereket, nem akarja írtani őket, inkább végigölelgetne mindenkit, ha megtehetné.
Szépen kiszörnyülködik magukat egymáson és az egész helyzeten, Töki addig igyekszik megnyugodni, és nem elájulni, kicsit elfehéredett szerencsétlen azért, már látta a lelki szemei előtt, ahogyan az Eridonos fején keresztül száguld a kése. És nem esett neki jól a képzet. Hagyja, hogy Juli kigúnyolódja magát, fel se veszi a dolgot, nincs is mit, azt se érti, hogy vajon miről hadoválhat a srác, csak pislog rá, hogy most akkor mi van. Aztán egy óvatlan pillanatban elrugaszkodik a helyéről, és rácsatlakozik társára egy ölelés formájában. Jól megnyomorgatja szegény fiút, annak ellenére, hogy kicsi, erőset tud ám szorongatni.
- Bo... Bocsánat - relatíve sokáig tart neki, mire eszébe jut a szó, de igyekszik használni, gyakorolni a nyelvet, hogy mire a tanodába kerül, legalább valami alapszinten elmakogjon. Bár azért feltűnt már neki, hogy Juliennek sem megy annyira a magyar nyelv beszélése.
Hajlandó végre elereszteni a szerencsétlen fiút, és végignézi a rögtönzött balesetvédelmi oktatást, majd bőszen bólogat és örül titkon, hogy legalább felfogta azt, amit közölni szerettek volna vele. Legközelebb hoz magával valami szalagot, vagy akármit, amivel jelezni tudja a kedves közönsége felé, hogy ne sétálgassanak be a lőterére.
Türelmesen kivárja azt, ahogy Julien tekintete oda-vissza cikázik közte, és a fába hajított eszközei között, kíváncsi rá, hogy vajon mit akarhatnak tőle. Mert akar valamit, abban teljesen biztos. Végignézi egy helyben állva, ahogy a srác megmolesztálja az egyik kését, és majdnem magába állítja, majd a kérdésre felvillanyozott képpel a fához lépdel, és kirángatja a maradék eszközeit onnét. Karon ragadja Julcsit, és visszahúzza oda, ahol ő eddig állt és dobált. A srác kezébe adja a kést úgy, hogy a penge legyen a kezében, mögéáll, rákulcsolja az ujjait a másik kézfejére, és lendületet véve eldobatja vele. Az eszköz pörögve a fa felé repül, beleáll, de enyhén kicsúszik a helyéről, és félig lógva ott marad. Az első próbálkozások mindig nehezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 14. 21:20 | Link

Noel
{ A szakácsmester! Cheesy }


Míg szemlélődtem Noel is alaposan végignézte a faházat, majd hellyel kínált miután megköszöntem neki hogy megmutatta ezt.  A sarok felé pillantottam ahova mutatott, majd némi kis késéssel de követtem és én is helyet foglaltam mellette. Elmosolyodtam azon, ahogy a szó eléggé szoros értelmében belevágódott az ülésbe.
- Igen, szerintem is sokkal kényelmesebb, és kevésbé zavaró, mert nem kell parázni. -feleltem az első kérdésére azonban a második kérdés már gondolkodást is igényelt.
- A sütiket?-kuncogtam fel morfondírozva- Igen, szeretem a sütiket és nagyra becsülöm azokat a fiúkat akik tudnak sütni- kacsintottam rá még mindig mosolyogva. Elég hamar megkedveltem Noelt, vicces fiú volt és szimpatikus. Még annak ellenére is, hogy a haja egy madárfészekre hasonlított jelenleg, de neki jól állt. Akinek meg nem tetszik, az ne nézzen rá.
- Na, de az előző kérdésedre visszatérve, szeretek más dolgokat is. Például szeretek olvasni, szeretem a zenét meg csupa olyan dolgot amit a velem egykorúak szoktak- legyintettem és kíváncsian néztem rá- Na és te? A főzésen kívül és a kviddicsen kívül van még valami ami... megmozgatja a fantáziád?- kíváncsiskodtam.- Ja, és valaki akit kinéztél a suliból, vagy odahaza?- néztem rá szórakozottan. Ez egy eléggé személyes téma is lehetne, de hát eddig kerültem és most nem köteles rá válaszolni. Nem vallottam volna be, de érdekelt a téma, mármint, ez olyan bonyolult! Nem tudtam néha hova tenni a kérdéseimet, de most legalább nem muszáj neki kimondani az igazat. Így azért felszabadultabb a dolog menete, szerintem.
- Tudod.... találkozhatnánk még.- kezdtem bele enyhén érezve, hogy azért zavartan, nem határozottan mondom neki ezeket a szavakat.-Mármint úgy értem hogy nem csak, szóval nem csak tanulni, hanem így... csak úgy. Ajj, bocsi ez nekem eléggé feszélyezett téma, mert a szüleim szinte sohasem hagyták, hogy csak úgy barátkozzam bárkivelm de veled nagyon szeretnék és...- na már megint elszúrtam. Kedvem lett volna homlokon vágni magam. - Bocsi, nem akartalak ezzel lerohanni csak úgy. Nem tudom mi ütött belém, sajnálom néha egyszerűen túllépek egy határon, ha kíváncsiságról, vagy éppen ilyen dolgokról van szó. Tényleg sajnálom Noel- néztem rá próbálva szemkontaktust létesíteni vele. Nem akartam letámadni ezzel, mert ha nem akar akkor nem kell, csak jólesne nem csak tanulás miatt összefutnom vele. De persze ez annyira új volt nekem, mármint az, hogy csakúgy a hecc, vagy a kedv miatt összefussak másokkal. Mert ez a találkozás vele véletlen volt, de mi van ha csak úgy összefutunk és szórakozunk. Az teljesen más, mint leülni és könyveket olvasgatni, vagy tanulni belőlük...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. október 15. 12:36 | Link

Cat
(Aki feleslegesen van zavarban...)


Alig helyeztem magam kényelembe a puffok közé süppedve, máris kedvemre való válasszal kecsegtetett a leányzó. Na, jó! Igazából feltett szándékom volt elbűvölni sütési tehetségemmel, és szerencsére járt is a megérdemelt kacsintás. Büszkén húztam ki magam, már amennyire a ülőhelyzetem megengedte. Túl sokáig nem lazulhattam, hiszen miután kifejtette, hogy hasonló dolgokat szeret, mint például én, hirtelen belecsapott a lecsóba. Valaki, akit kinéztem a suliból, vagy blablabla? A kérdés második felére már nem is volt kapacitásom koncentrálni. Magamban azonnal felküldtem egy hálát az égbe, hogy csak egy "szimpla" faházban üldögélünk, és nem a korábbi helyiségben, ahol valószínűleg ezen a ponton fúrtam volna a fejem vállalhatlanul sok párna közé.
- Hát. Izé! - próbáltam időt nyerni - Egészen a mai napig két típusú hölgyeménnyel sikerült összefutnom a Mágustanoda falain belül: vannak a mutatós lányok, akik úgy nyerítenek, mint egy ló, ha megeresztek egy poént feléjük, de igazából nem is értik a viccet, és vannak a kedves, aranyos, okos lányok, akiből eddig csak olyat láttam, akiknek legalább két orruk volt, és egy szemöldökük... Ha ESETLEG találkozoknék olyannal, aki csinos is, és nagyon szimpatikus, akkor bizton elhoznám a Faházba dumálgatni...
Tekintve, hogy a mondatom eleje óta lesütött fejjel kapirgáltam a házikó padlózatán, fogalmam sem volt róla, hogy Cat arcán miféle reakció tükröződhet. Vissza szerettem volna kérdezni, de egy szimpla "És neked?" ügyefogyottan hangzott volna. Miközben azon gondokoztam, hogy hogyan puhatolózzak kreatívabban, felvetette a javaslatot, hogy találkozzunk máskor is. Ekkor váltott béna arckifejezésem halványan önelégült vigyorba. Nem mertem nagyon szabadjára ereszteni elégedett mosolyomat, már csak azért sem, mert a monológja a szokásos magyarázkodásba csapott át, ami szerintem irtó aranyos, azonban azt véletlenül sem akartam, hogy azt higgye, őt nevetem ki.
- Nehogy sajnáld! Nem léptél túl határokat. De nem bánnám, ha megtennéd! - kacsintottam, amit bíztatásnak szántam, de a folyamat közben rájöttem, hogy elég perverzül nézhetett ki, úgyhogy gyorsan ismét elkaptam a pillantásom.
- Mindenképpen találkozzunk így, úgy, csak úgy!
Azután rájöttem, hogy mivel tudnám tompítani zavarának élét, úgyhogy kedvesen hozzátettem:
- Egyébként is! Egyelőre, a húgomon kívül, te vagy az egyetlen emberke, akivel több szót váltottam azon kívül, hogy "Szia, milyen óránk lesz?". Szívesen bandázok veled!
Eközben előkaptam pálcámat, ami eddig ügyetlenül lógott ki melegítőm zsebéből, és már égettem is a mellettem lévő fa oszlopba egy C-betűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Gyereknap van!
Írta: 2014. október 15. 22:06
| Link

A kezdeti szívroham már el-elszáll, persze, azért még mindig elég erősen él benne a kép, amikor is a kés elszáguldott előtte, és a fába szaladt. Lehet, hogy ez meg is marad benne egy ideig, de nem azért, mert olyannyira félelmetes dolognak fogta fel, sőt, sokkal inkább olyannak, ami nagyon is tetszik neki, és szívesen játszadozna ilyennel. Na persze, ha a mama megtudná azt, hogy ilyen dolgokkal találkozik itt, biztosan a nyakába ülne, és nemigen engedné semerre sem, nehogy a legközelebbi találka alkalmával ténylegesen a fejébe álljon a vágószerszám. De nem is szokott ilyeneket megírni neki, maximum a véletlen, és a hatalmas lelkesedés, izgalom miatt szokta kinyögni véletlen a kulcsszavakat, amikor otthon van, és élménybeszámolót tart egy nagy tál kaja fölött. Akkor meg már mindegy, szerinte. Csak a mama szerint nem. Bár valamilyen szinten jogos a félelme, ha Julien-t nézzük..
 Na de nem akar ő leragadni azon, hogyan fogadnák otthon a tényt, hogy itt késdobálók is léteznek, és ő meg még jól bele is fut, persze csak az emberbe, inkább lapoz, és törődik azzal, ki is áll vele szemben. A nyelvi nehézségek leküzdése, no meg a káromkodáshad elcsöppentése után már csak néz a lánykára, aki nemrég még a fát kínozta pengéivel, most pedig, felé tart, nagyon határozottan. Reméli, hogy nem kap ő is olyat, mint a fa, de megnyugszik a kicsi lelke, amikor is kirajzolódik, hogy mit szeretne tőle. Nem fogja fel furán az ölelést, megszokta, hogy a lányok gyakran művelik ezt, ha valami gond van, van épp szeretetrohamuk van, így finoman kulcsolja át a másikon karjait, és viszonozza az ölelést. Amint kibújnak belőle, máris felkúszik arcára a szokványos vigyora, mintha mi sem történt volna nemrég, hanem igazándiból itt ült volna egész végig, és mozizgatta volna a lány próbálkozásait.
- Nincs gond, nem volt baj semmi. – legyint csak, tökéletesen bemutatva, hogy mindegyikük kezdő abban a nyelvben, amiben érvényesülniük kellene. Hallja, amit kell, bár nem tudná elsőre megmondani, hogy a z akcentus mire utal, viszont, nem is akad le rajta, olyannyira megszokott neki a dolog, miután a nap 24 órájában hallgatja magát. Mondjuk akkor lenne fura, ha csak ő lenne az egyedüli ember, aki ilyesmivel küzd. Valahol örül mégis, hogy nem.
A körök lefutása után viszont már olyannyira nem érdekli a nyelv, mint ahogy a többi tényező sem, csak az, hogy megfogdozhat mindent, amihez épp kedve van. Jelen esetben a kés az, és már várja a letolást, hogy hagyja szépen békén, de nem. Úgy néz ki, a lányka is vevő a dologra, másképp nem kezdené el kiszedegetni a késeket, bár, arra nem is gondol, hogy így simán leléphetne a vérbe, itt hagyva őt, de nem, bejött a sejtése, miszerint most kedvére kiszórakozhatja magát. Készségesen hagyja, hogy megragadják, és az előbbi lövő-pozícióba húzzák, és beállítsák úgy, ahogy kell. Kivételesen totál csendben figyeli, ahogy a kés a kezébe kerül, ami valljuk be, elég merész húzás volt a másiktól, de oda se neki. Irányítják jelenleg, de elsőnek ez is nagyon tökéletes, virul is a feje, amikor megemelik a kezét, és a dobásra kerül a sor. Repül a penge, majd megáll, persze, nem olyan szépen, mint ahogy neki, de hát.. neki ez volt az első. Elvesztette a késdobálás-szüzességét!
- Woaaaah! – lelkesedik ismét, hol lenézve rá, hol a fára, miközben már fogja is a következő kést, de még nem tesz semmit sem.
- Király! Csinálni ezt rég? – érdeklődik, mióta köti le magát így módon, majd, hogy lelkecskéje megnyugodjon, most maga próbálkozik a dologgal. Kéz emel, céloz, és már repül is, csak nem épp olyan lendülettel sikerült, amivel kellene, így a kés karcolja a fát, majd lehull mellé, az avarba. Na nem baj, megvonja a vállát, és már lépked is oda, hogy összeszedje.
- Majdnem. – nyugtatja magát, meg hát, na, a karcolás is jó. Neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 16:18 | Link

Noel Drága!  Cheesy
avagy az a fiú, aki lehet, hogy elcsavarja a fejecskémet...  Rolleyes  Cheesy


Na persze sikerült rátérnem egy olyan témára ami érdekelt, és bár kissé zavarban voltam, sőt mondhatni nagyon, attól még érdeklődve figyeltem Noelt aki mesélni kezdett. Persze az elején próbált időt nyerni, ami nem volt meglepő, de azért elmondta, hogy mit gondol, illetve azt, hogy ha találna egy olyan lányt akit megkedvel elhozná ide. Na emiatt rögtön lesütöttem a szemem és ha lehet kissé el is pirultam, ami nem éppen az ide vezető séta miatt történt.
- Hát, ez... nagyon aranyos tőled. Mármint, engem is idehoztál és...- próbáltam kinyögni valamit ami normálisan hangzik. Felpillantottam rá, majd újra a kezeim kezdtem fixírozni. Mivel ő sem nézett rám, így egyikünk sem láthatta azt, hogy nem nézünk a másikra ami, ha lett volna itt még valaki, annak a számára szórakoztató lett volna. Persze elszégyelltem magam a kérdés miatt, aonban ő olyat mondott amin elnevettem magam.
-Jaj Noel, te annyira vicces vagy néha! Jó, tudom, hogy biztatásnak szántad és imádlak is érte!- mosolyogtam rá, már nem sajnálva, hiszen azt mondta nyugodtan lépjem túl a határokat. Ez azért kissé másképp hangzott mint egy biztatás, de nem zavart különösebben. Annak is örültem, hogy úgy gondolja találkozhatunk még.
- Szuper, ez.. tényleg remek!- mondtam boldogan felpillantva az arcára. - Nagyon örülök neki, mert szeretnék veled többet lógni, mivel kedvellek és tudod te vagy az egyetlen fiú aki eddig szóba állt velem. Jó, mondjuk nem az ő hibájuk.-töprengtem el ezen,majd egy apró fejbiccentéssel igazat is adtam magamnak. Velem van a baj mert én vagyok az, aki annyira nagyon szóba akar állni mindenkivel.
- Ez komoly?-kérdeztem rá arra, hogy a húgán kívül csak velem beszélgetett.- Én a féltestvéremmel szoktam még szót váltani. Habár, általában nem ér rám, mert mindig felfedez, vagy a saját Maine Coon macskáját kergeti. Na nem mintha nekem ezt nem kellene csinálnom- nevettem fel. Észrevettem hogy előszedte a pálcáját, majd egy C betűt égetett vele a fába. Kíváncsian néztem, hogy ír-e még oda valamit, vagy nem.
- Hát tudod, ha én is ilyen merészen használnám a pálcámat mint te akkor már profi lennék, legalább annyira mint te- kuncogtam, majd előszedtem a saját pálcám.
- Mióta itt vagyok maximum órán merészeltem használni, pedig itt tudtommal lehet. Csak félek, hogy nem sikerül amit akarok és leégetem magam miatta- néztem rá, majd az oszlopra. - Gondolj bele mi lenne, ha mondjuk virág nőne ki belőle, vagy mondjuk papírrá változna!-mondtam vidám éllel a hangomban. - Egyszer például sikerült is elrontanom egy varázsigét... na hogy abból mekkora probléma lett-emlékeztem vissza arra, mi volt amikor utoljára elrontottam az egyik igét. Azóta kétszer meggondoltam, hogy mikor varázsoljak és mikor nem.
- Te neked volt már olyan, hogy nem sikerült?-kérdeztem a pálcám visszasüllyesztve a helyére aztán újra rá szentelve minden figyelmemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 18:44
| Link

Most mondja meg nekem valaki: hogy működik ez a lány? Most éppenséggel a szobájában kellene ülnie és tanulnia, nagyon tanulnia, mert attól függetlenül, hogy év eleje van, azért nem árt, ha belever valamit a kis fejecskéjébe. De nem, ő inkább újra meglépett a könyvek elől és a pálcáját, a rajzfüzetét és néhány mugli ceruzát magához szorítva iszkolt ki minél gyorsabban a kastélyból. Még a barátnőivel sem beszélt ma egy köszönésen kívül, annyira el volt foglalva a kiszökéssel, hogy még az órát sem nézte. És hát igen, ellógott egy órát, de amíg ezt valaki meg nem mondja neki, addig bizony nem fogja tudni. Komplikáció nélkül jutott ki a falak közül, még az iskola új rendőre, Dvéjni bácsi sem kapta el, de igazából azt sem tudja, hogy hogy néz ki a defenzor. Az évnyitón látta először és utoljára, hát akkor még is hogyan jegyezhette volna meg?
Most pedig hát itt ül a faház padlóján, háta nekidöntve az egyik babzsáknak, lábai felhúzva és combján fekszik a füzet, amibe most éppen egy tényleg mesteren szép rózsát rajzol. A ceruzát lassan húzza végig a lapon, közben ide-oda firkant valamit, néha elmaszatolja, de attól még a rajz csodás lesz. Sosem volt valami tehetséges rajzos, de tulipánt és rózsát mesterien tudott rajzolni, amiben talán még a profi művészek is csak néha előznék le. Amint kész van a rajzzal, sóhajtva hátrahajtva a fejét annyira, hogy haja szétterüljön a babzsákon, sóhajtva lehunyja a szemeit és most először az évben az árvaházra gondol, ahol két évig rostokolt csak, de még is olyan volt számára az a két év, mintha a fél életét ott töltötte volna. Szentesiéknél jó élete van, még is úgy érzi, mintha nem tudná ki is volt az igazi családja. Olyan, mintha a lényed egy része kiszakadt volna belőled és amíg az meg nem kerül, nem lesz teljes az életed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 24. 19:16 | Link

Alíznak

Nagyon le volt maradva a tanulással. Vagyis, ő ebben a helyzetben más, nyomdafestéket nem tűrő szót használt volna, de mivel nem szabad annyira csúnyát még gondolni sem, inkább maradjunk annál, hogy úgy le volt maradva, mint a falubéli kocsmában a borravaló. Nem szeretett tanulni, csak azt, ami lekötötte a figyelmét, de az élet ugyebár nem kívánságműsor, szóval muszáj volt egy kicsit összeszednie magát. Ezért jött most ide, messze a kastélytól, még a hideg ellenére is. Ugyanis a toronyban a szobatársai nem hagyták békén, mindegyik pont most találta ki, hogy szeretne pihenni, vagy épp rongyosra dumálni a száját a haverjával, akit természetesen az ő szobájukba invitált. Egy ideig próbált figyelni a sorokra, de azok elúsztak a szeme előtt, így összecsapta a könyvet és inkább szitkozódva levonult ide. Összébb húzta magán a fekete kabátját, és gyakorlott léptekkel indult neki a faháznak, reménykedve abban, hogy itt egyedül lehet egy kicsit.
Amint elér a kívánt célig, azonnal elindult fölfelé a lépcsőn, majd még mielőtt egésze felért volna, fellesett, hogy egyedül van-e. Ezúttal azonban igencsak mellényúlt. Szokás szerint elvégezte a leskelődő mozdulatot, ám már az első pillanatban megkapta a tekintetét az eper szőke haj, amit ezer közül is felismert volna. Még szép , hiszen valamikor imádta ezt a hajszínt és azt is tudta, hogy ezt ki viseli. Nem mintha amúgy nem lehetne másnak ilyen színű haja a kastélyban, de pontosan ilyen, csak egy van.
 - Ez baromi kínos lesz.
Megsemmisülten hunyta le a szemét, majd beharapva az alsó ajkát elmotyogott néhány cifra kocsis szlenget. Mindegy, hogy visszafordul-e vagy felmegy. A lépések félreismerhetetlen zajai valószínűleg úgyis lebuktatják, osonni meg annyira szánalmas, szóval inkább előre, mint hátra.
Három lépcsőfokkal fentebb lépve már egészen látszanak mind a ketten, illetve, mindketten látják egymást. Alíz látja Vincét - már ha észreveszi -, Vine pedig nagyon is jól megtudja nézni Alízt.
 - Nem gondoltam, hogy te itt...
Végül is, kellemetlenebb is lehetne nem? Na ugye.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2014. október 24. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 20:04
| Link

Akár mennyire is volt szörnyű az a két év, amit az árvaházban töltött, akár mennyire is volt jobb az új családjánál, még is valamennyire boldogan gondolt vissza arra a két évre. Talán az a lány, akit a falhoz vágott nem örült annyira neki, de ettől eltekintve, a sok olvasás és a magányosan töltött napok azért voltak valamilyen szinten jók is számára, mert tudta, hogy egyszer majd el fog menni onnan és soha többé nem látja majd az ott dolgozókat, vagy az ott lakókat. És bár a nagy napnál nem szívesen állt be a sorba, még akkor is remélte, nagyon mélyen legbelül, hogy most majd megállnak előtte és azt mondják: Ő. És kimondták.
Merengéséből lépések hangja húzza vissza a valóságba, az eddig lehunyt szemeit most kinyitja és úgy néz a belépő fiúra, mintha nem is tudná, hogy ki ő. Pedig nagyon is jól tudja. Nagyon is jól ismeri a fiút és ha még akarná se tudná elfelejteni. Most még is úgy pislog a belépőre, mintha az a fél év meg se történt volna. Csakhogy nem tud ilyen könnyen túllépni ezen, rendesen nem is beszélték meg a dolgot, csak úgy... elmentek.
- Szia - köszön halkan, a jegyzetfüzetét pedig magához szorítva húzza magát feljebb. Nem áll fel, még csak véletlenül sem akar belenézni azokba a barna szemekbe, amelyektől annak idején csaknem elolvadt. Nem tud mit mondani a kialakult helyzetre és úgy látszik Vincének sincsenek fölösleges gondolatai. Most tudatosul csak benne az, hogy ha nem jött volna le ide, talán nem találkozott volna Vincével és most meg lennének kímélve - mindketten - egy kínos beszélgetéstől.
- Öhm... elmehetek, ha... - látszik a lányon, hogy nehezére esik kinyögni a szavakat, még is olyan érzése van, mintha ezek csak simán jöttek volna ki belőle. Nem tud mit mondani, lesütött szemekkel áll fel és szorítja magához újra a rajzfüzetét, amin most jól látszódik a rózsa. Még csak meg sem próbálja eltakarni a fiú elől. Minek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 24. 20:16 | Link

Alíznak

Nem érezte annyira cikinek a dolgot, mint az az első pillanatban látszódott. Egyszerűen csak mások voltak és kész, pont ezért vált el az útjuk, lehetne ezt akár amolyan gyermeki rajongásnak is felfogni, semmi extra, vagy legalábbis a részéről, a nagy Ő még váratott magára, bármerre is volt, még biztosan messze járt, messzebb, mint az Vince gondolta.
 - Nem, maradj csak nyugodtan.
Vonta meg a vállát könnyedén, a pillantása a rajzra siklott de igyekezett nem foglalkozni vele, helyette a lábával odébb lökdöste a másik babzsák fotelt, majd mikor kellően távolinak érezte, beledobta magát és kinyitotta a könyvet, pont ott, ahol fél órája a szobájában abbahagyta. Kissé furcsa volt a helyzet, mert nem nem épp a könyvtár volt, vagy valami, na meg itt voltak ők ketten, de ettől függetlenül még nem kell feltétlenül beszélgetni, vagy igen? Vince azért nem akart megszólalni, mert esze ágában sem volt megbántani a lányt, na meg nem is tudta, hogy akkor pontosan hányadán is állnak. Barátok lehetnek már? Vagy még ellenségeskedni kellene? Pedig benne aztán egy szemernyi harag sem volt, sajnálta, hogy nem jött össze, mert Alíz rendes lány, de ennyi és nem több, ja igen, lemaradt az ennyi, és pont.
 - Szép rózsa. Miért pont azt rajzolod?
Kérdezni azért még csak szabad, igaz? Ezzel semmilyen szabályt nem sért meg, vagy hág át, pusztán csak kíváncsi. Közben lassan visszafordítja a szemét a saját soraihoz, nem sietteti a válaszadással a lányt, végtére is ráérnek, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 20:40
| Link

Talán Vincének nem olyan furcsa a helyzet, mint neki, még is úgy érzi, hogy valamennyire a fiú is érzett valami furcsát. Mindketten érezték. Azért nem volt ez olyan komoly kapcsolat, a lány szülei már a legelején kijelentették, hogy nem fog ez olyan sokáig tartani és tényleg. Szemei a padlót fürkészik, de nem azért, mert nem mer ránézni a fiúra, hanem mert nem akar. Bár Vince azt mondja, hogy maradjon, ő még is menni akar. A pulzusa pillanatok alatt az egekbe szökik, vörös haja a szemébe lóg és még akkor sem mozdul, amikor Vince a zsákba süppedve olvasni kezd.
- Ez olyan furcsa - dobja hátra a haját, arcán pedig jól látható a mosoly. - Úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, pedig te is jól tudod, hogy beszélnünk kell.
A szavak halkan buknak ki a szájából, igazából már a fiú érkezésekor, a legelső pillanatban, mikor meglátta, na akkor kellett volna ezt kimondnia, de csak mostanra tudta magát összeszedni. A füzetet még mindig magához szorítja, mintha az adná neki az erőt, a mosoly pedig csak nem akaródzik eltűnni az arcáról. Zöld szemei a fiúra ragyognak, füzetét a másik zsákra dobja, hátát nekiveti a falnak és egy sóhajtás kíséretében beletúr a hajába. Vince kérdésére csak megvonja a vállát és kifelé kémlel.
- Ezt tudok - válasza rövid, de tudja, hogy a fiú megérti. Sosem volt jó rajzos, rózsát is csak az iskolába kerülése utáni időszakban tanult meg rajzolni. - Szóval...?
Tekintetét visszafordítja a fiú felé, amolyan segélykérő pillantásként, de a fiú szemei újra a könyvet kémlelik. Egy újabb mosollyal az arcán fordul vissza a kijárathoz, amin most ugyan nem lát ki, de még előtte van a kinti erdő képe. Karjait összefonja maga előtt, szemeit újra lehunyja és a falnak vetett háttal lassan a földre csúszik. Most már tényleg beszélniük kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 25. 14:13 | Link

Alíznak

Időközben egészen beleveti magát a bájitalok rejtelmeibe. Már nem mintha annyira érdekelné a dolog, egyszerűen csak szeret mindent tudni, bármennyire is untatja a dolog, a kíváncsisága mindig fölülkerekedik, a probléma csak az, hogy ez nem tart túl sokáig. Először meg sem hallja, hogy mit mond a lány, csak fél pillanatra néz fel, majd feltartja a kezét, mutatva, hogy várjon egy picit, amíg befejezi ezt a fejezetet.
 - Mond még egyszer kérlek.
Összecsukja a könyvet, biztos ami biztos, majd érdeklődve oldalra billenti a fejét, időközben visszajátssza magában az alig egy perccel korábbi jelenetet és elvigyorodik.
 - Beszélni? Tudod, én szeretem a problémákat ignorálni, egészen addig, amíg maguktól tovaszállnak.
Kezével színpadiasan mutat a levegőbe, a kezeivel pedig követi a mozdulatot, majd visszavigyorog Alízra. Nem igazán a szavak embere, pontosan ezért nem tud most megszólalni, nem igazán szereti az ilyesfajta nyálas, lányos dolgokat. Igaz, tetszett neki a lány, de az egész nem tartott tovább három hétnél, miért kell ezt ennyire drámaian felfogni? Nem értette.
 - Szóval mi? Muszáj ezt erőltetni? Tök aranyos vagy, meg minden, tetszett a vörös hajad, meg hogy kis cuki vagy, de nekem egy másik lány tetszik...
A végére kicsit csöndesebbre fogja a hangját, kicsit talán faragatlanság ilyen mondani egy lánynak, hiszen alig pár hete neki mondta ugyanezt, de hát könyörgöm, fiatal és csapodár, főleg ő, aki egy percig sem bír nyugodtan ülni. Mikor befejezi a monológot, kelletlenül bólint, majd ismét kinyitja a tankönyvét, de nem olvas, mert tudja, hogy erre biztosan érkezik válasz, nem is akármilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 27. 14:46
| Link

Soha többé nem akar ilyen helyzetbe kerülni. Elég egy találkozás is Vincével ahhoz, hogy úgy érezze, nem is kell több. Ahogy itt ül és a fiút nézi, tényleg azt érzi, hogy el kell mennie. Nem akar vele beszélni a fiú és most már igazából ő sem akar beszélni a fiúval. A rajzfüzetét nézi, miközben a fiúhoz beszél. Illetve most Vince kérdez vissza, amire csak egy mosollyal válaszol.
- Jól hallottad - nem ismétli meg a mondatot, a mosoly is lassan leolvad az arcáról. Lábait felhúzza, kezeivel átkarolja a térdét, tekintete visszakúszik a rajzfüzetben tündöklő rózsára.
Vince további mondatára direkt nem reagál, hallja ugyan és el is jut a tudatáig, de nem. Egyszerűen nem akar rá reagálni és nem is fog. Az a három hét - a szülei is megmondták - nem volt annyira komoly, hogy utána egy hónapig csokit zabálva néznie kelljen a romantikus filmeket. Nem, nem volt komoly.
- Értem én, hogy nem volt komoly és hogy neked már más tetszik - hangja nem remeg meg, nem is halkul el, látszik rajta, hogy nem zavarja a tény, mert hát miért is zavarná? - de nem tudom, hogy mi történt akkor. És ez... fura.
Elharapja a mondatot, feláll és a zsákhoz lép, hogy újra összeszedje a cuccait. Nem akarja megvárni, amíg a háztársa válaszol neki, még sem siet annyira. Ahogy a kezei között tartja a füzetét, felerősödnek benne azok az érzések, amiket nem akar érezni. Hevesen dobog a szíve, a pulzusa újra az egekben van, hirtelen nagyon melege lett és ha ez még nem lenne elég, kétszeresen is olyan béna lett, min volt. Ahogy elindul a kijárat felé, még egyszer ránéz a fiúra, aztán eltűnik a szeme elől. Odakint hidegebb van, így jobban összehúzza maga körül a talárját és lassan elindul a kastély felé.
Lezárta magában, Vincével meg még úgy is fog találkozni, de ez már mindegy. Eléggé lassú léptekkel távolodik el a faháztól, de Vincével a mai napon már semmiképpen sem akar beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. november 7. 14:40 | Link

Cat

akinek szándékozom elcsavarni a gondolkodóját  Rolleyes


Úgy tűnt, jobb lábbal keltem. Bele kéne írni a Nagy Babona Könyvbe, hogy "Bagoly - ha egy bagollyal a hajában ébred, szerencsés napra számíthat!". Cat abszolúte lazán vette a bénázásomat, és bár nem láthattam a fejébe, éreztem, hogy mindent úgy ért, ahogy én szeretném, hogy értse, de mégsem dörgöli szándékosan a szeplős orrom alá, hogy milyen bénán udvarolok. Hálás voltam, amiért nem hoz zavarba egyetlen jólirányzott kiröhögéssel. A séróm színéhez a legkevésbé passzolna az eseményt követő arcszín.
Arról mesélt, hogy hogyan szokott félresiklani egy-egy varázslata, amit én kedvesen mosolyogva hallgattam, miközben egymás után égettem a betűket a fába: C A T . Úgy helyezkedtem, hogy ne lásson rá egyből az irományomra, majd csak a végén. A betűk után egy kissé szerencsétlenül sikerült, egyvonalas cica-fejet is biggyesztettem a felületre. Kész! Próbáltam a diadalittas vigyoromat, egy lazázó arckifejezésre cserélni, úgy fordultam felé, feltárva az elkészült művet. "Minthamisemtörténtvolna" című tekintetemmel kezdtem a mondandómba, de persze majd' meghaltam, hogy lássam első reakcióját:
- Egyszer megnézném egy ilyen elrontott varázslatodat! Miután halkan kirhögnélek, megvígasztalnálak, talán még mindig kicsit nevetve, aztán megpróbálnánk közösen helyrehozni a kárt.
A pálcámat kezdtem szugerálni, hogy előhívjam hasonló emlékeimet.
- Én általában csak órán bénázok. Tudod, ez amolyan Murphy. De ez nem csak a konkrét varázslásra vonatkozik. Egyszer bájitaltanon 2 és fél óráig kotyvasztottam, kavargattam, kevergettem és fortyogtattam egy főzetet, amiről a végén kiderült, hogy egy gyenge tea lett belőle. Eközben persze végig minimum Pitonnak képzeltem magam, hogy "na, majd most előállítok egy Szerencselét"...
Beszélgetésünk közben rádöbbentem, hogy az új hobbim, hogy ezt a lájt kacagásra bírjam.
- Mondd csak, Cat! Nem vagy éhes?
Utoljára módosította:Noel Greenwood, 2014. november 7. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 20:52 | Link


Jaj a fejecskémnek! Cheesy


Szórakozottan néztem Noelt, aki nagyon elgondolkodva készítette a művét én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon mi kerül a fába. Mivel nem volt jobb ötletem és nem hagyta, hogy lessek ezért arról meséltem neki, hogy mennyire elszúrnám, ha ilyennel próbálkoznék... Ebben abszólút biztos voltam, hogy ha én csinálnék ilyet akkor ez az egész már lángolna, mi meg menekülnénk mintha az életünk múlna rajta, ami valljuk be ebben a helyzetben igen is azon múlna. Noel végül szabad rálátást biztosított a művére, én pedig a szó eléggé szoros értelmében a nyakába ugrottan. Valahogy engem nagyon könnyű volt meglepni, vagy ha pontosabban akarom mondani elbűvölni, pláne az ilyen dolgokkal, de legyen arra írva, hogy éppenséggel nem nagyon barátkoztam azelőtt sok velem egykorú gyerekkel és ez amit csinált azért eléggé lenyűgözött engem.
- Te jó ég Noel! Ez mesés! - mondtam meghatottan ölelve a fiút. - Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd ráeszméltem, hogy ez így eléggé meglepő lehetett a számára, némileg elpirulva húzódtam vissza és egy kissé a hajam mögé rejtettem az arcom zavaromban. Persze amit mondott arra odafigyeltem, de valahogy az a pír csak nem akart eltűnni. Megpróbálkoztam a lehetetlennel, azaz azzal, hogy rápillantottam és próbáltam nem figyelembe venni, az előbb történteket és inkább arra válaszoltam amit mondott.
- Majd lesz rá lehetőséged, gondolom egy órán biztosan össze fogunk futni. De amúgy kedves tőled, hogy megvigasztalnál, mert ha mások előtt csinálom teljesen kikészülök tőle... - feleltem őszintén és rámosolyogtam, mert elmesélte, hogy ő pedig pont órán bénázik.
- Jaj! Abban, ha szeretnéd segítek neked, eddig a bájitalokkal még nem volt bajom! - nevettem fel és barátságosan vállba bokszoltam, majd rámosolyogtam hálásan, mert sejtettem, hogy azért mondta el, mert azt akarta, hogy felviduljak, ami nagyon édes dolog volt tőle. - Habár a szerencselét nem próbáltam még csak úgy előállítani, de amíg nem voltunk abban a szobában addig azon voltam, hogy mondjuk egy Veritaserum nem lenne rossz.. most már inkább nem szeretnék... - mondtam vágva egy grimaszt. - Még jó, hogy veled futottam össze! - néztem a szemébe. - Habár az egy elég vicces találkozó volt, de legalább nem felejtjük el! - tettem hozzá és meglepetten néztem őt, amikor megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Elgondolkodva néztem rá, de a szavak helyett a drága pocakom adta a tudtomra épp most, hogy elfelejtkeztem az evésről. Na szuper! Most még jobba zavarba jöttem, így csak egy bólintásra futotta, és arra, hogy eltakarjam előle a arcom. Valószínűleg most ki fog nevetni, de e azért egy elég kínos pillanat volt!
- A konyhára szeretnél menni? Úgy tudom remek ételeket adnak ott, ha betévedsz oda! - kissé hadarva nyögtem ki ezeket a szavakat, mert eléggé avart, hogy pont most kellett korognia a gyomromnak. Buta, buta korgó pocak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. november 11. 12:21 | Link

egyetlen Cat

akivel még enni is együtt szeretnék


Olyan finom illata volt! Amikor megölelt mélyen szippantottam magamba könnyed parfümjének hullámait. Imádtam a helyzetet! Viszont megint eszembejutott, hogy én milyen lepukkant vagyok ehhez a lányhoz! Zavartan csusszant ki az ölelésből. Tudtam jól, hogy mit érez. Ilyen kevés együtt töltött idő után is sikerült kiismernem annyira, hogy tisztában legyek azzal, hogy pont olyan mint én. Egy ösztönös lépés előre, egy gyors, szégyenlős ugrás hátra. Szerencsére még így is határozottan haladtunk előre az ismerkedés szimpatikus útján.
Már a bájitaltanról beszélt, piruló arcát a haja mögé rejtve, amikor én még mindig az ölelésén ábrándoztam. Kora reggel még fogalmam sem volt, hogy efféle események és érzések határozzák majd meg a napomat. És éltem a gyanúperrel, hogy nem is csak ezt a napomat, hanem a következő időszakot.
Fantáziálásomnak a tudatalattimba bevillanó kajahalom vetett véget. Éhség! Fajunk hím egyedeinél ilyen egyszerű formában érkeznek a túléléshez szükséges információk. Azonnal vettem a jelet, és döntöttem a továbbiakról. Kajára van szükségem. Viszont abban egy percig sem kételkedtem, hogy enni Cat-tel fogok menni vagy sehogy. Ez utóbbi lehetőség magában foglalta, hogy valószínűleg itt, a faházban fogok végelgyengülni, ígyhát megkezdtem a lány evés felé történő terelését.
Miután feltettem neki a kérdést, a hasa egy igen bájosat kordult. Lányos haskorgás! Zseniális! A vigyor azonnal kiült az arcomra, de igyekeztem nem szabadjára engedni ezt a gesztust, nehogy magára vegye. Amíg nem ismeri ki 100%-osan a hülyülő énemet, véletlenül sem szeretném, hogy félreértsen.
-Ühüm, a konyha kitűnő ötlet! Mondjuk nekem mindegy, honnan szerzünk élelmet... Viszont szeretném előtte kicsit ráncbaszedni magam, ha nem bánod! Úgy nézek ki, mint akit megrágott, és kiköpött egy medve. Szóval csak felkapnám az ebédelős frakkomat és cilinderemet, mielőtt elviszlek a konyhára vacsorázni, mit szólsz? - csillogtattam a szemem huncutul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 11. 21:19 | Link


Mert olyan ari vagy Cheesy

Az a kínos pillanat koronázta meg az egész napomat. Egyszerűen miért nem jutott az eszembe, hogy ne reggeli nélkül induljak el. Na persze ez semmit sem jelentett, sőt  nálam még kevesebbet, mert ha nem jut eszembe akkor addig nem eszek, amíg nem figyelmeztet rá a kedves szervezetem, hogy szüksége lenne némi tápanyagbevitelre. Szerencsémre nem nevetett ki és ki sem cikizett azért, mert ez történt amiért hálás voltam neki. Feldobtam a konyha ötletét, hiszen ott tényleg lehet enni. Persze a drága kitalálta, hogy rendbe szedi magát amin mosolyogtam.
- Oké, akkor szedjünk téged rendbe egy kicsit, mit szólsz? Habár nekem tetszik! - jelentettem ki, majd vidáman keltem fel a kényelmes helyemről és újra rápillantottam a Catra amit odaírt, majd Noelre vissza aztán odamentem hozzá és megigazítottam a haját, nagyjából, hogy ne nézze ki úgy, mit egy bagolyfészek.
- Tessék ezzel megvolnánk! - mondtam vidáman, majd elindultam lefelé. - Ha leesnék elkísérsz a gyengélkedőre ugye? - kérdeztem felnevetve és lemásztam a létrán, vagy mi volt az. Minden egyes fokot megterveztem, mert féltem, hogy leesek és akkor tényleg ott fogunk kikötni, nagy szerencsémre. Leérve felnéztem, hogy jön-e Noel, majd felkiáltottam neki.
- Verseny a bejáratig! - kiáltottam lelkesen és elrajtoltam. Lehet, hogy nekem volt előnyöm, de neki persze könnyebb lesz beérni, mert én annyira tökéletesen nem tudom az utat kifelé. Végeredményképp nem volt nehéz odajutnom, mert megjegyeztem nagyjából az utat vissza, így viszonylag hamar, viszont kifulladva értem oda és elsőként.
- Ez az! - leheltem lelkesen és leültem megvárva míg Noel drága odaér hozzám. Akkor rávigyorogtam és büszke voltam magamra, mert sikerült felfutnom idáig és nem előzött be.
- Ez jó volt! - mondtam még egy kissé szapora lélegzetvétel kíséretében. - Viszont, éhesebb lettem tőle. Be tudnék kapni egy egész farkasfalkát! - nevettem el magam és a fiút néztem. Hamar megkedveltük egymást és már most a legjobb barátomként néztem rá, hiszen kiérdemelte ezt a címet.
- Na mond csak, te tudod merre van a konyha? - kérdeztem, majd ha választ kaptam rá követtem a fiút oda ahova indul. Az se zavart volna, ha nem tudja, mert vele szívesen bolyongtam volna a tanoda falai közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 16. 22:49 | Link

Szaffi.

Az ajtó halk kattanással becsukódik, Jeremy kívülről bezárja, majd útnak indul. Szokásává vált a kora reggeli séta, mindig másfelé indul, hogy lassan megismerje a környéket. Nemrég egy ismerősről derült ki, hogy vérfarkas, ki tudja, mi történik ma? Végigbaktat főutcán, gumitalpa csikorog a nedves macskakövön. Az utak kihaltak, alig látni mozgolódást.
Előveszi a kabátzsebébe tett sálat, és gyors mozdulatokkal körültekeri a nyakát vele. Kesztyűt nem hozott, de nem is volt gond, zsebébe dugva sétált át az iskolába vezető úton. Hétvége volt, de az kastély körül is volt bőven látnivaló, és ő egy magányos helyre vágyott. A réteken sétálgat, egy fedett helyet keresve, de nem talál semmit. Ekkor már haza akar fordulni, de meglát egy öreg fa ágain támaszkodó nagy faházat. Megrántja a vállát, és elindul arra.
 Sietősen mászik felfelé a lépcsőkön. Ízületei kifehérednek, a szálkás deszkák szorításától mire felér, de úgy tűnik megérte. Kellemes, hangulatos hely. Csak egy gond van vele. Nincs egyedül. Épp fordulni készül, amikor találkozik a tekintetük. Csinos lány, bár így is nehézkes mosolyt erőltetni az arcára, ugyanis már itt kell maradnia, holott csak a gondolataival akart együtt lenni.
- Szép korareggelünk van, ügye? – ereszti felé barátságos hangnemmel a kérdést, majd lassan közeledni kezd hozzá. Égkék szemeivel kitartóan fürkészi az előtte ülőt, hátha valami le tud szűrni a külsejéből, mielőtt még megszólalna. – Jeremy Claythorn, ötödikes rellonos. – Az nem akarja a lány tudatára adni, hogy prefektus is, majd később. Egy mellette lévő babzsákfotelbe huppan, amiről kisebb porfelhő száll fel, majd kényelmesen elnyújtja lábait a földön. Némán figyeli a lány reakcióját.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 16. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 16. 23:22 | Link

Jeremy - az ébresztőóra

Fogalma sincsen arról, hogy hogyan lett hirtelen reggel. Még éjjel bóklászott el idáig, és nem tudott ellenállni a faház hívogató aurájának, így hát felmászott. Először csak körül akart nézni idefent, hátha összefut valakivel, vagy valakikkel, hiszen tökéletes helyszín mindenféle csoportos mókázáshoz, de csak a babzsákfotelekkel futott össze. A babzsákfotelek pedig... hát létezik olyan ember, aki felül tud kerekedni a késztetésen, és nem belehuppanni? Na ugye. Magára húzta az egyik hálózsákot, hogy ücsörögve ne fázzon, aztán pedig... hirtelen jött a világosság.
Ismeretlen eredetű motoszkálás egyre erősödő hangja hozza vissza Álomországból, és mire felér a létrán pihenésének megzavarója, már viszonylagos éberséggel pillázik az érkezőre. Nem zavartatja magát, még csak feljebb sem csúszik kényelmes ágyában, inkább csak még jobban magára húzza a szétcipzárolt és ki tudja már mit megélt hálózsákot. Remélhetőleg semmit nem kap el tőle, amit ne lehetne egy jó tusolással semmissé tenni.
- Ja. Szép. - bólint is egyet még kásás hangon tett válasza mellé, majd érzékelve a kis defektust, megköszörüli a torkát. Tiszta tekintetét a másikéba fúrja, próbálva következtetni ittlétének okára, amire ugye nem feltétlenül lehet pusztán íriszből.. de még nincs a topon, meg amúgy is. Ha fürkésznek, tartani kell a szemkontaktust, lehetőleg minden pirulás vagy hasonló nélkül.
- Szaffi, rellon. - elmarad a csapatkiáltás, és a pacsit ide! felszólítás is, de azért egy halvány mosolyt megereszt a rellonra. Mindig öröm háztárssal összetalálkozni, úgy szinte biztos, hogy izgalmas időtöltés elé néz, legyen szó örömteli szópárbajról, vagy más párbajról, vagy spontán hülyülésről. Meg az sem mellékes, hogy tapasztalatai alapján a sárkányok értékelik szarkasztikus humorát.
- Hogy keveredtél te ide ilyen korán? - ez az első kérdés, ami megfogalmazódik benne két elfojtott ásítás között. Mindjárt felébred, tényleg, de addig kíváncsi rá, mi a fácánért kelhet valaki minimum tizenegy előtt, hétvégén. Olyan opció fel sem ötlik benne, hogy talán Jeremy nem az a tipikus éjjeli bagoly típus, mint ő, és így olyan időben kel, mint minden más normális ember. Ez teljesen lehetetlen lehetőség.
- Azt hittem már kihalt ez az állatfaj. - érti a korán kelő típusra, és nem ő lenne, ha nem jegyezné ezt meg csak úgy mellékesen, magától értetődően.
Utoljára módosította:Kárpáthy Szaffi, 2014. november 16. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2014. november 17. 10:52 | Link

Jeremy&Szaffi

Brüü. Rázza meg a fejecskéjét, ahogy végigfut a hideg pufók kis karocskáin Cupido. Egyszerűen még mindig nem tartozik slágidőszakai közé az ősz vége és a tél közeledte. De, nagyon fontos tényező, így sem maradhat senki egy kis móka, kacagás, melegség és kellemes szeretetérzés nélkül! Van, amiért meg kell szenvedni…
Ennek nyomán kapta fel nyilacskát a hátára, jól betankolt belőle, íja pedig bal kezében pihent még végigreppent a kastélyon. Nem igazán akadt munka, vagy nem érezte kellően mókásnak az előkúszott lehetőségeket így kénytelen volt tovább szállni. Nem is akárhová. Vissza a hidegbe, meg sem állva az eldugott kis zugokig, ahol párocskákra lelhet. Ilyen az Erdei menedék, amit üresnek látott, de a Madárfészek után, már egész határozott fény csillant szemeiben. A Faház, az lesz az igazi ma! Odaérve, kicsit hallgatózott, és érzékelve, hogy a lehetőség adott, kapott is az alkalmon! Előhúzott egy nyilacskát, és a kis ablakocskán keresztül engedte útjára első szeretetlöketét, majd a másodikat is. Viszont egy nagyobb széllöket nem tett túl sok jót a koncentrálásának, ugyanis a fiú helyett a lány kapta az első után a másodikat is. Hajjaj, ez aztán erős lesz. Megvakarászva zavarodottan a homlokát, inkább nem is próbálkozik tovább, csak elrepül valami melegebb helyet keresve, remélve, hogy itt pedig lesz egy kis móka és kacagás.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 17. 22:44 | Link

Szaffi. Meg Az

Ahhoz képest, hogy milyen energikusan indult el a háztól Jeremy, A babzsákba süllyedve majdnem elnyomja az álom. Néma vigyorral vette tudomásul, hogy egy házba tartoznak. Oldalra sandít fekve, és felméri a lányt. Igen, ez hihető, bár nem sokat lehet belőle látni a hálózsák miatt.
- És, miért aludtál itt? Száműztek a szobádból? Mert akkor szólhatok az érdekedben. – ezt nem viccnek gondolja, bár akkor már az is érdekelné, miért lyukadt ki itt. – Nekem nincs sok gondom az ilyesmivel, a faluban élek egy házban.
Nem tudja, miért is mondta ezt, hiszen felesleges információ volt. Próbál csöndben maradni, hátha megtűrik egymást némán, de a lány kérdezősködik. Nem sóhajt, csak mosolyt erőltet az arcára, és igyekszik barátságos hangnemet megütnie ilyen korán.
- Nem vagyok valami jó alvó, sétálgatni szoktam reggelente, hogy ne üssem fel a háziakat. Most erre vetődtem, bár bevallom, azt hittem egyedül leszek. – mondja behunyt szemmel. Nem lenne jó elaludni egy rellonos mellett, az egy dolog, hogy ő is az, de nem bízik meg bennük. Az állatfajos viccre nevetés helyett csak egy szemforgatás jut. Beletúr a hajába, majd a lányra néz. – Nem haltunk ki, csak kevesebben vagyunk. Egyébként is, te takarodó után kint tartózkodtál? Ejj ejj, ennek büntetőmunka lesz a vége. – direkt nem világosította fel a rellonost a rangjáról, gondolja jót fog mulatni az arcán, amikor megtudja. Becsukva tartja a szemét, amikor kívülről két surrogó hangot hall. Akár egy bogár is lehetne, de van benne valami különös. Kinyitja jobb szemét, majd a balt is, de mikor nem lát semmit,  társa felé fordul.
- Te is hallottad ezt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék