30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 872
Írta: 2020. április 7. 01:22 | Link

Heléna
kicsit futás, kicsi zene



Rohanás és rohanás. Ez az életem? Mondhatni. De akkor főleg, ha épp nem tudom moderálni magam, mert valami újfajta indíttatásból kifolyólag vissza merek szólni és aztán kapom az ígéreteket. Most határozottan egy átok sikerült, a piros csóva a falnak csapódott, és ez tilos, tudom hogy tilos és remélem jól elkapják, nem maradtam ott megvárni, hogy tényleg kiderítsem. De néha elegem van, hogy épp a hajam nem jó nekik, vagy hogy mit keresek a kviddics-pályán, csak béna vagyok és nevetséges. Aztán máskor nem érdekel, de most a pajtásom is belevették és elszakadt a cérna. Sajnálom, de megesik. Főleg miatta, mert magamról tudom, mik a hibák és amúgy a kviddics pont olyan, amiben végre biztonságot érzek, már csak azért, mert még mindig élek, gurkó is kergetett és nem haltam bele. És akkor jönnek ezek a majmok és megmondják. Hát én meg neki, hogy a jó édes...
És rohanok, mert hát visszatámadni, azt nem. Nagyobb baj lenne ha indulatból odavágnék valamit és lerobban a fél folyosó, vagy pálcám végéből csak szikra és füst jön, hogy ez most nem sikerült. Szóval, inkább felejtős és nyúlcipő. Nem tudom, futnak-e még, páran megindultak, lehet csak azért, hogy hamar eltűnjenek onnan, mintha mi se történt volna, lehet azért, hogy azt a félretévedt átkot mégis megadják. Aztán már csak nevetek magamban, mert ami a legbiztosabb, fürge vagyok és nem érnek utol. Ez már egy jó szempont! Bekanyarodok a második emeleten, körbepillantok és semmi. Kicsit zihálva rendezem lépéseimet az ajtó felé, amely mögött ha jól sejtem vagy a lélek szobája vagy a vizes dolog rejlik. Egyike azon helyeknek, ahova elsősként tévedtem be, mert nem találtam az órám, a WC-t vagy megijedtem és amitől szintén, de aztán megtetszett. Ez jó hely lesz. Odaugrok, felrántom az ajtót és már bent is vagyok, itt van elég hely és zavaros látás, hogy ne egykönnyen azonosítsanak be. Azonnal a víz vesz körbe, ahogy hátrálok és nyugszok le, majd morgok egy sort az ajtónak, mintha ott lennének mögötte. Aztán eljut a tudatomig, hogy nem a bejárat válaszol, hanem valaki van itt. Ekkor fordulok meg és pillantok a zongorázó lányra, így a víz alatt ez főleg újdonság és furcsa, de oda sem neki. Közelebb lépkedek, fülelek, mi is ez.
- Szia, remélem nem baj, ha kicsit hallgatlak – remélem nem szégyellős és küld ki, nekem főképp jó, le is ülök, lábaimat lóbálom, imádom a víz súlytalanságát, az ülés is amolyan dolog itt, amihez kis ügyesség kell, de nem, nem kezdek lubickolni. Ez a hely menő. Meg az is, aki játszik, leesik ám, csak kicsi idő kellett hozzá. Na mindegy. Szusszanok egy nagyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. április 10. 11:28 | Link


outfit|music

A zene kikapcsolat a gondolatait. Zavaros maszlag helyett összefüggő dallamok keringtek buksijában, szinte el is felejtve, hogy valaha problémája volt. Csak ez az egy tompán szóló dalocska és ő léteztek.
Mindaddig, míg elmélyült zongorázását az ajtó hangos nyikordulása meg nem zavarta. Felkapta volna a fejét, ha a vízben ilyen könnyen mentek volna a dolgok. Így inkább csak egy kíváncsi pislantás lett belőle a zongora felett. Már majdnem véget ért a dal, így addig nem válaszolt, míg le nem ütötte az utolsó hangot is. Elsőre fel sem ismerte háztársát, kellett neki egy néhány másodperc, hogy felismerje a fiút.
- Nem, nem zavarsz... Elijah? - esett le végre neki az egyértelmű és otthagyva félbe a dalt felpattant, hogy háztársa nyakába ugorhasson. Tavaly egészen sokat gangeltek együtt az eggyel felette járó fiúval és egészen a szívéhez nőtt a kis szerencsétlenkedéseivel és baleseteivel.
Szóval amilyen gyorsan csak tudott odabattyogott a fiúhoz és alaposan megszorongatta. Nem sok embert ölelgetett, de a kis göndör tipikusan az az ember volt, akire már ha ránézett azt sugározta, hogy 'gyere ölelj meg'. Nem tudta volna megmagyarázni miért, de voltak ilyen emberek az életében, akiknél egyszerűen legyőzhetetlen késztetést érzett erre.
- Ezer éve nem láttalak, mi újság van? -  Helyet foglalt a fiú jobbján, lábait jó szokása szerint maga alá húzta. Már csak a társaságától jobb kedve lett, talán épp erre volt szüksége, csak eddig ő sem tudta. Kellemesebb lett volna, ha mondjuk egy kényelmesebb kanapén egy bögre gőzölgő tea felett beszélgethettek volna, de végülis örült, hogy a véletlen összesodorta őket. Mennyi esélye volt, hogy pont ő nyit be, pont akkor mikor bent van és pont akkor mikor szüksége lenne a társaságára? Igen, eléggé kevés, de úgy tűnt, szerencséje van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Elsős mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 1179
Írta: 2020. április 20. 00:41 | Link

Visszatérés
III.nap


Emberek jöttek és mentek az életében. Ugyanúgy, ahogy az őrülete is. Trükkök és játszmák, ismeretségek és ismeretlenek. Az egész élete másból sem állt csak a túlélésből. Egy folyamatos vívódásból magával szemben. Az egyetlen, ami biztos volt a kicsiny kis életében, az Tom. Thomas. Middleton. Az egyetlen igazi barátja, mindkét oldalról. Márton és Zsombor mindig is nagyon különböztek egymástól. Ha erre nem lenne egyértelmű bizonyíték, hogy az egyik bal, a másik meg jobb kezes volt. Mégis, valamiért, valamikor mind a ketten megtalálták Thomast. A fiú ott volt velük végig, nem csak a józan, de az őrült állapotokban is. Ezért Zsombor úgy érezte, hogy biztosítania kell, hogy nem esik baja. Azt képtelen lenne elviselni, hiszen olyan sok fájdalmat okozott már.
Nem válaszolt a felvetésre. Nem, addig semmire, míg meg nem hallja, hogy a lány megígéri. Bármi történjen a jövőben. Még ha szakítanak is. Ha összetörik egymás szívét, akkor se szegheti meg ezt az esküt.
- Köszönöm - bólintott. - Ezek a dolgok viszont nem rám törnek. Velem vannak. Folyamatosan - közölte az egyszerű tényeket Laurával. - Viszont zenélni bármikor - mutatott a hangszerre, és szája sarka megrezdült, szinte majdnem valami mosolyfélére is húzódott. - Nagyon tetszik ahogy játszol. Hagylak is gyakorolni - váltott karpózt, és ezúttal hüvelykujját a kijárat felé lendítette.
- Egyszer összehozunk majd ilyen hármas dolgot. Tudod. Vagy négyest. Hogy ne legyek pótkerék - habogott Zsombor. Sose tudta, hogyan is kezelje ezt a "Thomasnak barátnője van" témát. Úgy érezte valaki leváltotta, a helyére léptek, de ez mégis lehetetlen volt. Nem csak azért mert nem tudott olyan dolgokat megtenni, mint egy lány, hanem mert Laura se tudta, amit ő. Két külön pozíció volt, mégis azt érezte, hogy marakodnia kéne érte. De le kellett győznie ezt az érzést, mielőtt valami rosszat tesz.
- Hát akkor én... - újabb két lépés kifele, megrezdülő mosoly, és intés. - Szia! - lépett ki a teremből, és amint látó távolságon kívülre ért egy hatalmasat sóhajtott. Észre sem vette, hogy egész eddig bent tartotta. Kész csoda, hogy nem fulladt meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 846
Összes hsz: 2980
Írta: 2020. április 20. 18:57 | Link

Zsombi

egy kedd délelőtt


Pontosan ezért mentem bele az egészbe. Mert látom, hogy Zsombornak is nagyon fontos Thomas. Hogy teljesen mindegy, hogy vele mi történik, csak Ő ne sérüljön meg semmiképpen. És azért, hogy ezt biztosítsa megtenne bármit, akármit, tényleg … bármit. Kicsit úgy érzem magam most, mintha egy tükörbe néznék, hiszen ez az érzés annyira ismerős. Egy dologban viszont nagyon téved a fiú. Nem fogom összetörni Thomas szívét. Ha így kell – és adja az ég, hogy soha de soha ne kelljen - , hogy legyen megoldom valahogy, hogy ne sérüljön az a hatalmas és jóságos szíve. Még ha én bele is roppanok, bele is őrülök, bele is halok.
Nehezet sóhajtok és csak a zongora jelenlétének, meg a fejemben lejátszódó dalnak köszönhető, hogy nem lepik el a szememet könnyek. Igyekszem a jelenben maradni, és kedvesen, ellenségeskedés nélkül beszélek tovább a sráccal. Már nem beszél velem ő sem úgy, így nincs okom védeni magam egy durvább hangsúllyal.
- Úgy értettem ha nem nyomod el ezeket a gondolatokat, érzéseket – felelem lágyan. Rossz szót használtam, hiszen nem is annyira rátörnek, mint inkább kitörnek belőle ezek. Hiszen elrejti őket, nagyon úgy fest. Mosolyra mosollyal felelek. Ha a beszélgetésre nem is vevő, de akkor is ott van a zene. Nem is muszáj szavakkal társalognunk, a zenén át is tökéletesen fog menni a dolog. Eszembe jut, hogy Márton gitározott, de nem hozakodok elő a kérdésemmel, hogy vajon tud-e még most is. Elrebegek egy halk köszönömöt, hiszen sosem tudtam hogy kezeljem a dicséreteket.
- Öö – nyögöm felhúzott szemöldökkel. O-oké, na akkor ezt itt és most tisztázni kell. – Nagyon szívesen, mármint szerintem is írtó klassz lenne … viszont … nem vagy pótkerék. – semmi feltételes mód, nem az és kész. – Mi … szóval mi nem … nem lógunk a másik nyakán állandóan, mint mások. Nem éreznéd úgy magad ha hárman csinálnánk valamit, hogy jobb lenne ha ott sem lennél vagy ilyenek. Minden tök normális lenne és szóval tökre örülnénk – nem megyek bele részletesen, hogy mi nem ölelkezünk nyilvánosan; kézen fogva sem igazán sétálgatunk; nem váltunk olyan pillantásokat, hogy mások kényelmetlenül érezzék magukat. Mi nagyon kis visszafogottak vagyunk, így inkább csak hallomásból lehet tudni, hogy mi együtt vagyunk, sem mint látásról. Kizárt dolog, hogy gyertyatartónak érezze magát Zsombi velünk. Thomas sem változna semmit sem, ugyanúgy ujjongana a legjobb barátjának, mint ha én ott sem lennék. És én is örülnék egy-egy ilyen eseménynek. Ugyanis nagyon nem szeretnék haragban lenni Zsomborral, de ehhez meg kellene ismernünk egymást, vagy legalábbis némi időt tölteni a másik társaságában. Ha a fiú attól fél, hogy Thomas lecserélte őt rám, hát akkor hatalmasat téved. Soha nem tenne ilyet, és én sem akarom hogy tegyen. Még jó, hogy ilyesmiről szó sincs. – De persze tök jó lenne az is ha többen lennénk, négyesben.
Ezt azért hozzáteszem, még mielőtt itt az jön le az egészből, hogy nagyobb társaság az már nem oké nekem, vagy nekünk. Abba meg aztán végképp nem megyek bele, hogy mindegy miért gyűlünk össze. Haveri akármi, ki tudja hány emberrel, vagy dupla-randi szerűség vagy mittomén. Édesmindegy.
- Oké, örülök, hogy beszélgettünk egy kicsit! Szia – köszönök el a fiútól és egy ideig csak meredek utána. Tök jó, hogy előhozakodott ezzel a dologgal, hogy menjünk valamerre majd mindannyian. Ez jó jel, talán … talán minden klasszul fog működni és nem fog utálni ennyire Zsombor. Mert az az érzésem, hogy ki nem állhat. Erről persze eszembe jut a korábban elfojtott gondolatmenet. Visszahelyezkedek a zongorázáshoz, de csak random leütök pár billentyűt. Majd egyszerre sokat, ahogy rájuk borulva előtörnek a könnyeim. Minden áron … ó Istenem, mit tettem?
A percek telnek-múlnak, talán órák óta így vagyok mire összeszedem magam, megtörlöm az arcomat és amilyen gyorsan csak távozom.


/köszönöm a játékot  Love /
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. április 20. 18:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 872
Írta: 2020. május 10. 17:48 | Link

Heléna
kicsit futás, kicsi zene



Legalább van időm lenyugodni, vagy valami olyasmi. Bár fura azt mondani, hogy levegőt kapok legalább, mert ez mégis csak egy vizes közeg, ahol az ember nem arra gondol, hogy levegőt kap, hanem sok-sok vizet a tüdőbe. De ez itt a mágia világa, minden lehetséges szinte, amit csak az ember kíván, vagy kívánna, ha a fantázia elég széles. Miért ne lehetne nekem egy jó búvóhely a buborékok között, amelyek ajkaimból törnek elő, amikor szusszanok. Mintha hal lennék, de hang is jön ki, ha akarom. Nem akartam, hallgattam a muzsikát, még dülöngéltem is haloványan a ritmusra, azt már nem tudom, hogy mennyire torzítja a hely maga, nem értek én ehhez.
- Igen – vidul fel arcom, amikor realizálja, ki is vagyok, a dalocska félbemarad, én pedig követem, ahogy amennyire lehet, úgy pattan fel, vágódik a nyakamba, mint valami lassított felvétel. Nem tehetek róla, felnevetve dőlök vele kicsit hátra, a súly most másképp oszlik el ugye, valamennyire tartja a víz is, én is, ahogy átölelem és hagyom, hogy plüssmackónak használjon. - Jaj, mivel érdemeltem ezt ki? - még mindig tartom, aztán elengedve ülök fel normálisan, azzal most nemigen törődök, hogy mi kuszálódott össze, mert úgy sem lesz jobb, és hátrébb dőlve támaszkodom meg a kezeimen, félig a másik felé fordulva.
- Bahh, minden. Meg egy kicsit semmi. Olyan átlagos, de napok óta nem pörköltem meg a szemöldököm sem – mintha fejlődnék és ilyesmi, vagy csak megtanultam óvatosnak lenni. Tény, egy kicsit jobban érzem a dolgokat, főleg a pálcát a kézben és egy kicsit nem. Ez olyan visszás, de anya szerint nincs ezzel semmi gond, javulni fog, mint annak idején a helyesírásom, vagy a nyelv, amit tanultam, ha nem siettetem, akkor nem feszülök be és leszek tényleg kellemetlen. Mindegy.
- És veled? Nagyon jól játszol, de nem ismertem fel idebent, hogy mit
– hajtom le kicsit a fejem, majd engedem el a dolgot. Hátha csak az én fülem a rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. május 11. 21:39 | Link


outfit|music

Ha látta volna magát kívülről biztosan remekül szórakozott volna a látványon, ahogy a víz megakadályozza abban, hogy tagjait normálisan tudja mozgatni. De szerencsére ebből a buliból kimaradt, különben még a zongora sem tudta volna visszacsalogatni ide.
Úgy vetődött bele a fiú ölébe, mintha akarna tőle valamit egy baráti ölelésen kívül. De ez az hétköznapi mozdulat olyan jól esett a lelkének, mint egy nagy bögre meleg karamellás tej az esős napokon.
- Cuki vagy, ölelgethető, kedvellek és rossz kedvem van. Vagyis volt. Mindegy - hagyta annyiban miközben kimászott a göndör öléből. Az hiányzott volna, hogy valami furcsa félreértésbe keveredjenek, ha valaki esetleg épp akkor nyitja ki az ajtót. Így is túl sokat pletykáltak arról, hogy melyik fiúval kavar éppen, holott még csak nem is volt annyi fiú barátja. Ezért nem értette, hogy ezek a mendemondák mégis kitől és milyen megfontolásból származnak és amikor csak tudta megcáfolta őket.
- Naa, fejlődsz. Ügyes vagy. - Tudta jól, hogy Elijah meg a mágia nem túl jó barátok, de a fiú igyekezett, hogy ne legyen minden varázslata végre egy kész katasztrófa. Tény, hogy Sári sem volt soha kiemelkedően jó képességű, de még sosem robbantott vagy gyújtott fel semmit, magát meg végképp nem.
- Túl sok minden, de inkább ne boncolgassuk. Egyébként Aladdin és Jázmin duettje, tudod, egy új élmény meg ilyenek- csillant fel a szeme. A kedvenc meséjének a kedvenc betétdala egy jó barát társaságában, mi is lehetne ennél szebb egy ilyen délutánon?
- Mondd, hogy nem csak én szoktam közel tizenhat évesen mesét nézni... - A világ legnagyobb badarságának tartotta, hogy a mesék csak gyerekeknek valók. Először is, a kikapcsolódáshoz tökéletesen megfeleltek. Másrészt a legtöbb mesében olyan sötét dolgok és mély üzenetek vannak, amit az óvodás korú gyermekek fel sem foghatnak. Ezért kell mindent többször is megnézni, mert így mindig találhat az ember új dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 872
Írta: 2020. június 14. 17:04 | Link

Heléna
kicsit futás, kicsi zene



Nem visítok, de azért meglep, ahogy viselkedik, de nem is baj, elvégre nem tilos, nem tiltottam meg az ilyet senkinek. Nekem is vannak pillanataim, amikor hangos vagyok és harsány, vagy kapkodó, aki tényleg így ugrana mások nyakába, de nem illik, mert na, én fiú vagyok és az kevésbé néz ki jól. Nevetek egy jót végül, engedem magam és hagyom, hogy megölelgessen, ami így, a vizes közeg mellett egészen érdekesnek néz ki, sőt, nagyon viccesnek. Lebegünk kicsit, de mégsem, nem nyelem a vizet és értem, amit mond. Ha lány lennék, tuti valami sellős fantáziám lenne a helyzetről, hogy na, itt lehetek az, de mivel nem vagyok lány, legyek inkább Aquaman és társai, halak nélkül, csak így, egy fura szobában.
- Aaaa, ne hozz zavarba! - mármint nem a kedveléssel, hanem a többivel. Bár nem tudom mi cuki rajtam, sokaknak a hajam tetszik, ami borzalom, mert alig lehet kezelni, ellenben puha amúgy és nem is olyan vészes tőle a fejem, de mindig túl hosszú, mert nem én bűvölöm vissza rövidre, hanem mikor otthon vagyok, a fodrász vág vissza belőle és az csak szünetekben van. Jobb, ha én nem próbálom azt a bűbájt, ami hajra való mert vagy bugyirózsaszín lesz, vagy kopasz leszek. De na, nem érdekel a hajam, figyelek ám, így mikor elenged és rá tudok nézni, kicsit ráncolódik a homlokom.
- Miért volt, van rossz kedved? Mi történt? - ha szabad tudni, ezt már mondanom sem kell, de ha nem akarja, akkor nem erőltetem és nem fogok erősködni sem, de na, itt vagyok, meghallgatom nagyon szívesen, még ha nem is tudom majd pontosan miről van szó. Nem az a lényeg, hanem a támasz. Anya mondta, amikor néha rossz kedve volt, mert semmi sem tökéletes, ők is veszekedtek már apával és olyankor ott voltak a barátnői. Vagy én, amikor velem kellett foglalkozni és nem a rossz gondolatokkal.
- Nagyon lassan. Azt már elfogadtam, hogy nekem ez sosem lesz tökéletes – vonok vállat, hogy már nem kenődök el annyira, mint az elején. Az első, de még a második évem is nagyon rossz élmény volt, mert nagyon nagyon rágörcsöltem arra, hogy olyan tökéletes legyen, vagy közel, mint amiket láttam és mikor nem sikerült, csak rosszabb lett. Aztán tavaly félig-meddig elengedtem, jött a kviddics, amihez nem kellett annyi minden és máris jobban ment, mint előtte bármi. Azt hiszem, az segített, hogy elfogadtam, a repülés erősebb bennem, mint egy bűbáj, szóval azzal dolgozok, ami van. De meg tudok ijedni és mérges is tudok lenni, nem tagadom.
- Ez nem hangzik jól – motyogom, mert valószínűleg köthető ahhoz, amit nem olyan rég említett, mint rossz kedv. Elhúzom kicsit a szám, hát tényleg ne boncoljuk akkor. - Ahh, Aladdin! Azt ismerem ám, láttam párszor – mivel mugliként nőttem fel, gyereknek sok Disney mese pörgött le előttem, vagy csak épp mese maga, fiús, nem olyan fiús, persze hercegnőseket nem néztem, mert nem kötött le, de ha emlegeti, akkor nem idegen.
- Dehogy csak te! Én is szoktam, bár a mostani rajzfilmek már... hát modernek, de nyáron, mikor otthon vagyok, meg szoktam nézni a mozikban mik mennek. Bár itt is lenne egy tévé, és akkor amikor olyan kedvem van, akkor hajrá, mehet valami. Nem tudom az ilyen dalokat kívülről persze, de na. Vágom ám – nyilván nem, de amikor igen, akkor tudom én is gajdolni. Mindegy. Itt tényleg nehezebb kihallani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Negyedikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 571
Írta: 2020. június 18. 13:39 | Link


outfit|music


Csak egy szolid kuncogás volt a válasz a fiú kérésére. Persze nem akarta zavarba hozni, ha nem ez lett volna az igazság minden bizonyára nem mondott volna ilyesmiket csak azért, hogy esetlegesen kellemetlen helyzetbe hozza szegényt. Tény és való, hogy olyat mondani egy fiúnak, főleg egy kamasz fiúnak olyat mondani, hogy aranyos meg cuki nem feltétlenól egy kész életbiztosítás, Sári is örülhetett hogy inkább csak zavart okozott ezzel, nem pedig dühöt. Sosem lehetett tudni ugyebár.
- Fiú van a dologban, de nem akarlak ezzel untatni - sóhajtott egyet drámaian. Irtó vicces volt, hogy nem tüdőzte le a vizet, mint az normáliskörülmények között elvárható lett volna, hanem olyan volt, mintha a folyadék ott sem lenne. Tényleg nem akarta a szívügyeivel zaklatni szegény Elit, főleg, hogy úgy gondolta, nem is az ő dolga. Egyrészt azért, mert úgysem értené meg, másrészt mert biztos volt benne, hogy nem ismeri Zsombort, ami nem túl hasznos, tekintve hogy nem tudott volna hasznos tanácsot adni. Harmadrészt jobb szerette az ilyesmiket Zsófira bízni, hiszen barátnője pontosan értette, hogy mit él át. Vagy ha nem is pontosan legalább jól el tudta képzelni és ez volt a fontos.
- Te másban vagy tehetséges, ennyi - vonta meg vállait lazán. Komolyan úgy gondolta, hogy meg van a fiúnak a maga tehetsége, például a kviddicsben egész ügyesnek mutatkozott a hírek szerint - bár Sári maga egy meccsesen se vett részt eddig, szóval nem tudta volna biztosra mondani.
- Ú, szuper! Legalább te képben vagy. - Nem igazán találkozott olyannal ezen falak között, igazi felüdülés volt, mikor végre valakinek nem kellett az elejétől kezdve elmagyaráznia a sztorit. Mert persze ilyenkor elkezdte megismerteti a varázsló kölyköket is a csodálatos mugli mesék birodalmával. Mint egy igazi hitterjesztő úgy osztotta az igét ilyenkor életcéljai között tartotta számon, hogy mindenkivel megnézesse legalább az Aladdint.
- Meg nem tudom mondani mikor voltam moziban utoljára. Egyszer elmehetnénk együtt is. - Ez csak egy baráti ajánlat volt, semmiféle mögöttes tartalommal. Csak szeretett volna egy jó délutánt eltölteni egy jó barátjával. Nem talált ebben semmi kivetnivalót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Valkűrök csapattag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 223
Írta: 2020. július 26. 17:17 | Link


- Itt jobbra - szólalok meg hirtelen pár perc némán töltött sétálás után, jobb kezemmel előre is mutatok a bekanyarodó folyosó irányába, jelezve, hogy erre megyünk tovább. Egyelőre nem nézek a mellettem lépdelő elsősre, csak navigálom magunkat az úton, kicsit meggyorsítva lépteim, hogy minél gyorsabban a célunkhoz érjünk. Pár napja futottam össze vele a klubhelyiségben, szó szerint is, a lépcsőről lekanyarodva ugyanis sikeresen belerohantam szegénybe. Egy kicsit beszélgettem vele, majd másnap megint összetalálkoztunk, ám ez szerencsére egy sokkal fájdalommentesebb találka volt és ekkor esett szó a zongoráról. Rákérdezett, nekem meg egy pillanatra leblokkolt az agyam és csak az akvárium jutott eszembe mint terem, ahol megtalálható. Utólag persze biztosan rájöttem volna egy közelebbi helyszínre is, ám tovább gondolkozni már nem akartam, így abban maradtunk, hogy elkísérem ma. Tudom milyen elveszettnek lenni ebben a hatalmas kastélyban, tudom milyen egyedül keresgetni a termeket - már-már a sírógörcs határán -, így szívesen ajánlottam fel mára a társaságot. A klubhelyiségben találkozunk, az volt a legegyszerűbb kiindulási pont. Nem akartam valami más helyre elkalauzolni, hogy aztán végigmenjünk az egész iskolán csak hogy eljussunk az akváriumhoz.
- Itt vagyunk - torpanok meg hirtelen az ajtó előtt és mielőtt benyitok, vetek egy bátorító mosolyt a lányra. -Ne ijedj meg - ezzel pedig kitárom előttünk a szoba ajtaját. Az elénk táruló vízmennyiség ijesztő lehet sokak számára, nekem is az volt először, ezért is szóltam neki előre. - Tudsz majd bent lélegezni és vizes sem leszel tőle, de a zongora nem tudom mennyire fog szépen szólni a víz miatt, sosem próbáltam - bocsánatkérő mosollyal intek fejemmel a szoba felé és ha valamilyen igenlő reagálást kapok, még előtte belépek, így mutatva, hogy nem lesz baj idebent.
Utoljára módosította:Scheffer Riza Cirilla, 2020. július 26. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 206
Írta: 2020. július 26. 18:51 | Link

Örültem, hogy egyre több levitással megismerkedhettem és Riza amellett, hogy igazán szép még egy olyan elsősnek is segít a beilleszkedésben, mint én. Ahogy lépdeltünk teljesen normálisnak éreztem a néma csendeket, nem voltak kínosak. Inkább mintha Riza csak magamra hagyott volna kicsit a fejemet elárasztó gondolatokkal amik az újabb és újabb benyomások következtében kúsztak a fejembe. Hát még akkor, amikor az ajtó kinyíltával egy hatalmas mennyiségű víztömeg, csak úgy állt előttem, mint valamilyen kocsonya, vagy azok a zselégyertyák, amiket a horvát tengerparton láttunk a tavalyi nyaraláson. Bár Riza szólt, hogy ne ijedjek meg érdekes mód félelmet nem éreztem. Inkább újra csak az a "hűűű" érzés fogott el. Újabb és újabb csodálatos dologgal ismerkedek meg ebben a világban.
- Megpróbálnám azért - mosolyogtam Rizára.- Egyre csak jobban örülök annak, hogy létezik ez az iskola. - mondtam még mindig ámuldozva, mielőtt beléptem volna.
 A testemet lassan magába szippantotta a víz, legalábbis elsőre vákum-szerű érzés futott végig a bőrömön. Követtem a már otthonosan mozgó lányt és leültem a zongorához. Gondosan elhelyezkedtem, felnyitottam a tetejét, előcsalogatva a billentyűket és felnéztem Rizára.
- Mit játsszak? Szereted a klasszikusokat vagy hmm - töprengtem - esetleg mond az egyik kedvenc zenészedet és ha ismerek tőle valamit, eljátszom - mondtam elgondolkozva. Hátha ezzel megköszönhetem neki, hogy elhozott ide és azt, hogy ilyen kedves hozzám
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 26. 18:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Valkűrök csapattag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 223
Írta: 2020. július 26. 23:02 | Link


Nem tűnt különösebben ijedtnek az ajtó kinyitását követően, amit örömmel fogadtam, és egy halvány mosollyal léptem be a helyiségbe. Mindig is furcsának tartottam az akváriumot, ezt az egész nem leszel vizes és tudsz lélegezni dolgot. Láttam a Levita illúziójának összeomlását, ott voltam és átéltem, egyáltalán nem volt valami kellemes pár hónap. Utána látni ilyen szintén elvarázsolt szobákat, amik tulajdonképpen ugyanúgy bármelyik pillanatban megtörhetnek és pillanatok alatt megfulladhatnánk, nem a legkellemesebb érzés. Azóta már sikerült valamennyire megbarátkoznom a gondolattal, így most sem esik nehezemre belépni a vízbe, de azért a gondolataim közé befúrja magát ez az egy darab is.
- Hogy tetszik eddig az iskola egyébként? - visszafordulok és ellépek a bejárat elől, helyet adva így neki, majd becsukom magunk mögött az ajtót. Követem Rózát a zongorához, útközben mégis leválok tőle és a kanapéra ülök, lábaim törökülésbe húzom fel magam elé. Róza nincs régóta itt, kíváncsi vagyok ennyi idő alatt hol járt már, kikkel találkozott, és csak úgy általánosságban mi a véleménye az egész iskoláról meg a kastélyról.
- Hmm, hát nem is tudom... - elgondolkozom egy pillanatra a válaszomon, de hamar be kell látnom, hogy így csak néma csendben ülünk a szoba két különböző pontján. Zavartan emelem rá tekintetem és egy apró vállvonás kíséretében válaszolok. - Nem nagyon hallgattam mostanában semmilyen zenét. Nem hiszem, hogy azok zongorára valók lennének. Melyik a kedvenced? Azt szívesen meghallgatom - halvány mosollyal bátorítom a játékra, ezzel talán sikeresen elterelve magamról a figyelmet. Ilyen rég lett volna? Apu óta? Túl könnyen merülök a gondolataimba és ez mostanában egyre gyakrabban megesik velem. Tudom, hogy figyelnem kell a környezetemre és főleg az elsősre, de nehezemre esik nem gondolni. - Mióta zongorázol? - teszem még fel halkan a kérdésem, ügyelve rá, hogy a zongorajátékát ne zavarjam meg. Gondolataim tovasiklanak, apám arca jelenik meg előttem, ölembe ejtett kezeim lassan szorulnak ökölbe. Legalább a zongora szépen szól...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 206
Írta: 2020. július 27. 00:28 | Link

Riza


- Eszméletlenül. - bukott ki belőlem. Majd kicsit összeszedve magamat és zavartan arréb simítom az arcomba lógó tincsemet. - A szüleim varázstalan emberek, így eddig hasonló világról csak a könyvekből olvastam. Csodálatosnak tartom és szeretném megismerni minden csínyát, bínyát. Az épület, hmm - kerestem a megfelelő szót az alsó ajkamat ütögetve a hüvelykujjammal - Letaglózó. - bólintottam. - Eddig nem sok mindenkit ismerek igazából. - vallottam be. - De ezen igyekszem változtatni. - mondtam, magamban újra kicsit megrémülve a változás szótól magától. Nem szeretem, ha valami kitér a megszokott működéséből, ha a rend fel van borulva, de ezt a változást megkönnyíti az, hogy az eddigiek látva úgy érzem megéri. Talán meglepődök majd és itt sikerül majd kibontakoznom.
 Miután abban egyeztünk meg, hogy a kedvencemet játszam el, az ujjaim a megfelelő billentyűkre simultak. Volt egy dal, ami az első szabadon válaszott darabom volt a sok gyerekdal, Fur Elise és Liszt után. Ahogy elkezdtem játszani az ujjaim nyomán és, ahogy a pedált kezeltem a testemben végigfutott az az ismerős érzés. Végre, valami amiben otthon vagyok! Amit ismerek és amihez értek! Még akkor is, ha a hangok máshogy jöttek elő a hangszerből, tompábban, de gyönyörűen. Jó volt újra érezni, hogy van ami nem változik. Amíg az utolsó hang is elhalkult sóhajtva elmosolyodtam és óvatosan megsimítottam a hangszert. Felpillantottam Rizára, aki úgy tűnt mintha örlődne valamin és csak remélni tudtam, hogy nem azon: most közölje-e, hogy játszhattam volna Kygo-t. Igaz azt is tudok, de nem a kedvencem. - LaLa Land-ből Mia és Sebastian főcíme. - mondtam furán - A kedvenc filmem - motyogtam mellékesen és közben a lány felé fordultam. - A tavalyi szülinapomra tanultam meg, rengeteg hibával. Apa azt mondta ne örlődjek, mire még egy évet öregszem hibátlan lesz. Ma lettem 14 és úgy érzem sikerült úgy eljátszanom, ahogy akkor szerettem volna. - sóhajtottam és a monológom után gondolkoztam el csak azon, milyen könnyen cseveghetek a víz alatt. - Nagyon hiányoznak, de most eszméletlenül sokat jelentett nekem az, hogy ide elhoztál. Köszönöm neked! - mosolyodtam el szélesen, majd újra rápillantottam Rizára - Minden rendben van? - kérdeztem rá óvatosan.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 27. 00:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Valkűrök csapattag, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 223
Írta: 2020. július 29. 18:55 | Link


Halvány mosollyal hallgatom a lelkesen előadott véleményét először a varázsvilágról, majd az iskoláról. Az elsősök lelkesedésekor mindig átfut agyamon, hogy vajon én is ilyen lehettem-e évekkel ezelőtt. Olyan távolinak tűnik öt évvel ezelőtt mikor először léptem be az iskolába és ismerkedtem meg a házzal, a háztársaimmal, a tanárokkal. Túl sok minden történt, hogy minden jó vagy rossz pillanatra emlékezzek.
- Örülök, hogy tetszik. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan barátaid is lesznek majd. Itt elég gyorsan megy a kapcsolatépítés - már ha az illetőnek nem kell ugye iskolakezdést követően rögtön hazautaznia. - A szobatársaiddal is biztosan jóban lesztek majd - talán velük fog a legtöbbet találkozni az évek során, illetve a legtöbb időt együtt töltik majd, így velük tulajdonképpen kezdheti is már az ismerkedést.
Ráhagyom a zongorázást, hadd játsszon azt, amit csak szeretne. Nem vagyok annyira otthon ezen a területen, ő amúgy is biztosan sokkal több számot ismer, így csak csendben helyet foglalok a kanapén és rövidesen bele is merülök a gondolataimba. A kissé tompán, de még így is szépen szóló zongoraszó lassan kúszik be a tudatomba, de gondolataim már más körül forognak. Nem tudom mennyi idő kell még, hogy csillapodjon a fájdalom. Egy ponton le is hunyom szemeim, mintha csak a lány játékát hallgatnám, fejem lassan döntöm jobbra, majd balra, de ahogy az utolsó billentyű is leütésre kerül, ismét felpillantok.
- Nagyon szépen zongorázol - dicsérem meg a játékát egy halvány mosollyal. - Szívesen. A dal is gyönyörű volt - ölembe ejtett kezeim most összefonom és hátradőlök a kanapén. Némán várok pár pillanatig, hátha szeretne játszani még egyet, ám csak egy kérdést kapok. Mosolyogva fordulok ismét felé, arcomra könnyedén siklik fel az évek során tökéletessé fejlesztett maszkom. A saját anyám nem mondaná meg, hogy most hazudok, mint a vízfolyás. - Persze, minden rendben. Azon gondolkoztam, hogy ismerem-e a filmet, amit mondtál - teszem még hozzá a végére, pedig tisztában vagyok vele, hogy fogalmam sincs milyen filmről beszél. Amióta visszajöttem az iskolába, nem néztem meg egy darabot se, pedig lenne rá lehetőségem. - Játszol nekem még egy számot?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 206
Írta: 2020. július 31. 16:14 | Link

Riza


- Ha gondolod és van kedved valamikor megnézhetjük együtt - ajánlottam fel, hiszen én bármikor szivesen megnézem. Majd ahogy kimondtam, arra gondoltam, biztos majd egy elsőssel szeretne musicalt nézni a szabadidejében. Na ezért nem sértődtem meg sosem, amikor az arcomba mondták, hogy "sosem leszel menő". Inkább ők sértődtek meg amikor erre reagáltam, kivéve talán azt a néhány srácot, aki az osztályomba járt. Miután a gondolataim kezdtek egy teljesen másik irányt venni megráztama  fejem és kissé bizonytalanul ugyan, de teret engedtem a kíváncsiságomnak. - Amúgy, milyenek itt a fiúk? - Ahogy Riza arcára néztem, rájöttem, ez is jobban hangzott a fejemben. - Mármint itt minden annyira más, de ami még a világűrben sem változna az az, hogy egyszerűen nem tudok velük kommunikálni. - magyaráztam, pillantásommal a termet pásztázva. A puhatolózásom gyengére sikeredett, pedig nagyon nagyon el szeretném kerülni a cikizős helyzeteket. - Jó, azt hiszem jobban áll nekem ha kevesebbet beszélek és többet jár a kezem a hangszeren. - nevettem halkan, majd a teljes testemmel a zongora felé forudltam. Egy Shawn Mendes dalt keztem játszani, amit nemrég sikerült elkezdenem tanulni, így még nem volt kiforrott a dolog. A dal végébe belecsempésztem a saját kis dallamomat, amit egy unalmas délután hoztam össze. - Visszatérve a szobatársakra - beszéltem, továbbra is egy halk dallamot játszva. - Te könnyen beilleszkedtél? - kérdeztem Rizát, felpillantva rá.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. július 31. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Színjátszós, Ötödikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 872
Írta: 2020. augusztus 31. 23:05 | Link

Heléna
kicsit futás, kicsi zene



Igazából nem zavar az, amiket mond, mert nem legalább valami kellemetlen jelző, amely miatt inkább futnék ki innen, meg na, az emberek nagy része nem kedves vagy közömbös, jól esik néha, ha valaki az, minden hátsó szándék vagy ok nélkül. Kicsit sokkolt, de úgy vagyok ezzel, hogy belefér, mint sok minden.
- Óóó… fiú – sejthettem volna, de nem nagyon szoktam lányokkal fiúkról beszélni, már csak azért sem, mert ők sem akarnak fiúkkal beszélgetni erről. Egyszerű ez, ők egymás között megoldják és kész. – Nem untatnál vele. Baj van? Remélem nincs – bár nem vagyok hős alkat, aki most majd jól felajánlja, hogy megveri, ha olyan van, vagy elintézi, és nem is fogom tudni megoldani a gondot, az mondjuk sokszor már többet segít, ha csak alkalom van rá beszélni és nem csak lóg a levegőben a dolog, kiadhatja, aztán majd lesz vele valamit. Viszont azt sem fogom tenni, hogy kikövetelem a választ és a miérteket arról, mi van azzal a fiúval. Nem vagyok bolond, sejtem én, hogy mik lehetnek a lehetőségek, nem a legjobbak, de nem fogom kivallatni őt, nincs hozzá… szívem. Lehet, tényleg nagyon rossz. Remélem, hogy nem. Inkább mosolygok arra, amit mond.
- Köszönöm! – apróságok ezek, de sokat segítenek, hogy amit biztosabbnak érzek, az jobban is menjen. Szeretem a kviddicset, repülni egészen jól tudok, jobban, mint varázsolni, így többet is csinálom. Ellenben a bűbájtant meg ezeket már kevésbé. Majd egyszer arra is ráérzek, ha pedig nem, akkor nem kell erőltetni.
- Hogyne lennék, én azokon nőttem fel – olyan meséken, amikben voltak ugyan sárkányok, de nem tudtam, hogy valódiak. Se a boszorkány, se a tündér, semmi. Most, hogy nézem őket, kötöm össze mi „igaz” és mi nem azonban ezeknek az a lényege, hogy mesék legyenek. Semmi valóságalapja.
- Én sem… - tűnődök el egy pillanatra, majd megvonom a vállam. – Menjünk! Biztos adnak valamit, ami még mese is lehet és akkor legalább újra látunk egy olyat. Örömmel megyek el veled – bólogatok megint és mosolygok. Szeretem a mozit, a mozis kukoricát. Nem vett rá nehezen, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet