29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. július 20. 21:17 | Link

Thomas Swart nevében

Lillith!

A Navine házhoz vezettek. Ott megismerkedtem pár emberrel. Mind nagyon kedvesen voltak velem és volt, akit meg is kedveltem. Nagyon álmos voltam, eléggé lefárasztott az utazás. Eldöntöttem, hogy a felfedező utamat másnapra halasztom. Bár még nem volt késő este, olyan 9 óra felé el is mentem aludni.
Kicsit fáradtan ébredek. Az éjszakám nem volt valami pompás, sokszor felkeltem és csak nagyon nehezen tudtam visszaaludni. Valószínűleg az új hely, úgy klíma, új szoba és az új ágy miatt. Kell nekem egy kis idő, mire megszokom az újdonságokat. Reméltem, hogy azért a többi éjszakám nem ilyen lesz. A nap azonban felkelt és én sem lustálkodhattam az ágyban. Milyen viccesen nézne is ki, már az első nap azt gondolnák rólam, hogy egy lusta álomszuszék vagyok. Felkeltem és rendbe szedtem magam. A konyhába indultam valami finomért, de még maga a helyiség megtalálása is gondot jelentett. Össze-vissza járkáltam a folyosókon, végül már azt sem tudtam, hogy merre van a szobám. Ez így nem lesz jó. Akár csak egy labirintus. Korgó hassal nem olyan vicces dolog.
Az egyik folyosóra befordulva vettem észre magam előtt egy lányt feküdni a földön. Ez olyan magyar szokás vagy mi? Elindultam felé lassan, nézve az ajtókat, hogy milyen helyiségbe is nyílnak. A lány elé érve megálltam és ránéztem.
- Öööm segíthetek? – Nyújtom a kezem felé, hogy felsegítsem. Akkor vettem csak észre, hogy csurom víz a ruhája. Elővettem a pálcámat és elővarázsoltam egy törülközőt. A lány felé nyújtottam udvariasan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2014. július 21. 13:39 | Link

Thomas Swart

Már nagyon régóta feküdtem ott és a folyosó végig kihalt volt. Megfogadtam magamnak hogy soha többet nem nyitok be semmilyen ismeretlen ajtón. Egy idő után persze elkezdtem unatkozni és gondoltam hogy vissza kéne menni a hálókörletbe, de ciki lenne vizesen végigmenni a folyosókon, szóval ki kéne találnom valamit. Sokat gondolkoztam ezen de nem bírtam semmit kitalálni ami jó lett volna. Még varázsolni se tudtam mert a pálcám a szobámba hagytam. Pedig most jól jött volna. Legközelebb előre gondolkozom és mindenhova viszem.
Hirtelen lépteket hallottam a folyosó végéről ahol egy alak is feltűnt. Felém közeledett, én meg reméltem hogy segíteni akar, amikor odaért hozzám nem tűnt valami ismerősnek. Azt nem hiszem hogy új diák, na mindegy majd megkérdezem.
Felajánlotta a segítségét aminek örültem és odavarázsolt egy törölközőt, gyorsan megtörölgettem magam, utána udvariasan a kezét felém nyújtotta hogy felsegítsen én meg vettem az adást és megfogtam a kezét és felsegített.
-Hát köszi a segítséget. -Barátságosan rámosolyogtam és próbáltam ki facsarni a vizet a ruhámból és ezáltal óriási víztócsa keletkezett a padlón, aminek szerintem a takarító nem fog örülni.
Odafordultam az ismeretlen fiúhoz miután kifacsartam az összes vizet
-Az én nevem Lillith Holloway és a tiéd?-Már kíváncsi voltam hogy ki lehet mert még soha életemben nem láttam őt. Odanyújtottam a kezem hogy kezet fogjunk és hátha elmondja hogy neki mi a neve. Amikor a vízbe voltam akkor még élveztem, Miért kellet nekem hozzáérni a falhoz? Legközelebb tuti elkerülöm az ismeretlen ajtókat. Én mindig is két ballábas voltam és mindenből rosszul jöttem ki, de hogy ennyire. Viszont most már legalább száraz vagyok és elmehetek erről az idióta folyosóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 21. 16:05 | Link

Alina


A dal elég egyszerű és szerintem, aki csak felismeri a zongora hangszert, az el tudja játszani, de ez most nem érdekel. Örülök, hogy én is játszhatok a lánynak valamit és úgy látom, hogy tetszik neki, habár biztos vagyok benne, hogy ő is el tudná játszani ezt, ha akarná. Talán hagyni kellett volna, hogy ketten ,egyszerre játszunk. Az utolsó hangokat ütöm le, majd a lánykára nézek, akinek picit vörös a szeme, vélhetőleg a könnyeit fojtja vissza. Nem is értem, hogy miért hat rám ennyire ez a szöszi, és én miért is hatok rá ennyire. Vonzódom hozzá, ez tény, és azt hiszem, hogy ő is énhozzám. De vajon helyes-e ez az egész? És vajon vonzódik hozzám annyira, hogy bármi más is legyen köztünk, ne csak egyszerű beszélgető partnerség? Vajon Bells mit szólna hozzá? Csak úgy forognak az agykerekeim, ezernyi kérdés cikázik a fejemben, de igyekszem ezeket most elfojtani és nem foglalkozni velük. Hiszen most itt vagyok a lánnyal, ki kellene használnom ezt az egész helyzetet. Lina megjegyzésére elvigyorodom és megcsóválom a fejem.
- Azért az túlzás, hogy két hangszeren is tudok játszani - vigyorodom el és játékosan ütögetek le néhány billentyűt. A szöszi kitalálja, hogy ússzunk fel a plafonig, én pedig nem igazán értem. Ennek a teremnek nem az a lényege, hogy víz van benne és az mennyire jó? Akkor minek hagytak odafent helyet levegőnek? Nem értem, de követem a lányt felfelé, ám furcsa vonzást érzek, így megfogom a kezét és magamhoz húzom. Kezemet a derekára teszem és úgy tartom magam előtt. Játékosan összevonom a szememet és úgy kérdezem a lányt, de ő nem válaszol. Elvigyorodom, megcsóválom a fejemet, majd sóhajtok egyet.
- Hát legyen... - motyogom, és követem a lányt. Amint kibukik a fejem a levegőre, érzem, hogyan önti el az egész testemet a víz, és kezd elcsorogni a hajamról, ázik át a ruhám, a pólóm...
- Mi a... - nézek végig magamon, majd villanó tekintettel nézek a lányra.
- Bakker, te ezt tudtad, hogy idefent megszűnik a varázslat? - nézek kérdőn Alinára, és a vigyorából tudom, hogy igen, ő pontosan tudta, mi történik idefent.
- Na megállj csak! - fröcskölöm le a lányt, bár tök mindegy, mert már mind a ketten totál vizesek vagyunk. Nagyszerű!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 21. 16:29 | Link

Caius megcsillogtatta zongoratehetségét is a lány előtt, aki álmélkodva nézte őt, miközben játszott. A szőkeség meg is jegyzi neki, milyen jó, hogy két hangszeren is tud játszani, majd nevetve hozzáteszi, hogy talán a gitárok hálát adnak az égnek, hogy Alina csak a zongorához ért. A fiú vigyorogva szerénykedik, túlzásnak tartja a lány mondatát, majd játékosan leüt néhány billantyűt. Lina csak mosolyog, majd jön a hirtelen ötlet, hogy ússzanak fel a mennyezetig. A fiú nem érti, hogy miért akar Alina a felszínre törni, de a lány nem válaszol kérdéseire. Caius kezét Lina derekára helyezi, Lina szorosan magához öleli őt, így teszik meg azt a néhány méter a plafonig. A lánynak nagyon tetszik a helyzet, legszívesebben nem engedné még el őt...
De muszáj, mert hopp meglepetés- legalábbis a fiúnak- ugyanis Lina tudatában volt annak, hogy a felszínen nem véd a bűbáj a víztől. Kicsit tart a fiú reakciójától. Vigyorog, majd nevetésben tör ki, ahogy Caius arcára tekint, és látja rajta a megdöbbenés első jeleit. Kuncogva válaszol a kérdésre, bár jól tudja, hogy a széles vigyorból Caius már tudja a választ...
-Persze, hogy tudtam, de gondoltam, ha már úgy rákészültél, hogy vizes leszel, ne távozz csalódottan!
Tovább nevet, és bár csurom víz, mégis érzi a felé fröcsköllt cseppeket. Természetesen nem hagyja magát, de csak finoman lövöldöz a fiú felé. Reméli, nem tűnik fel neki nagyon, hogy nem valami nagy spriccelő-bajnok. Miközben 'csatázik' a fiúval, észre sem veszi, hogy cipői idő közben külön útra tértek. Lábaira pillant, ekkor tűnik fel neki, hogy valami hibádzik. Ismét nevetésben tör ki, majd nagy nehezen magyarázkodni kezd.
-Úgy tűnik nem csak vizesen, de cipő nélkül kell majd visszamásznom a toronyba... Ugyanis ezek a drágaságok elhagytak...-felnevet.-A te papucsaid megvannak?
Vigyorogva néz a srácra, közben azon filózik, hogy mennyire gáz lesz csatak vizesen, lábbeli nélkül végigvonulni a folyosókon...
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 21. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 23. 16:53 | Link


A zongorát elég hamar letudjuk, azt hittem, hogy Lina majd kicsit többet fog nekem játszani. Azt meg pláne nem gondoltam, hogy én fogok neki, de hát ez van. Azért élveztem egy kicsit és büszke is vagyok magamra, hogy kb. utoljára fél éve játszottam zongorán, mégis emlékeztem - úgy nagyjából - a dalra. Büszkén vigyorgok, ám azt túlzásnak tartom, hogy két hangszeren is tudok játszani. Maximum elkalimpálok a zongorán, az azért erős túlzás, hogy tudok is rajta játszani.
Ott hagyva a zongorát, Alina felfelé hív, a plafon felé, ahol enyhén látszódik, hogy van egy kis rés, ahol - nyilván - levegő van. Nem igazán értem, hogy miért akar felúszni oda, hiszen idelent is kapunk bőven levegőt. Félúton megállítom a lányt, és kicsit szorosabban húzva magam, mint ahogy illendő és szükséges lenne, kérdezek rá, hogy miért is akar oda felmenni. Valahol legbelül sejtem, hogy valami furcsa turpisságról lesz szó, ám én is vagyok annyira kíváncsi, hogy Lina után menjek. Egymást ölelve úszunk fel a felszínre, és ahogy kibukik a fejem a víztükör fölé, érzem, hogyan szűnik meg a bűbáj és hogyan ázok el teljesen, totálisan.
- Ja, kössz. Ha ennyire vizes akarok lenni, akkor a medencéhez megyek, vagy egyből a fürdőbe! - emelem fel a hangomat és mérgesen kezdem el fröcskölni a lányt, de persze nem vagyok rá dühös. Hangom a mondat végére játékosba csap át és el is nevetem magam. A vízicsata közben a szöszi elveszti a cipőjét is, mire lenézek a vízbe, és látom, hogyan érnek földet a lábbelik. Nem gondolkozom sokat, lebukok a víz alá (a biztonság kedvéért levegőt véve), és gyors tempóval úszok le, hogy aztán megszerezzem a cipőket. Vigyorogva nézek fel a lányra, majd felmutatom neki a pár lábbelit, felmutatom a hüvelyk ujjamat, majd...
... Majd fogom magam, és kisétálok a teremből, ott hagyva a lányt a felszínen, ellopva a cipőit. A folyosón vizesen csattogva hagyok magam után nyomot, ugyanis pálcát nem hoztam. Minek? Magamban pedig röhögök, hogy bizony a lánynak el kell jönnie a cipőjéért. És találkoznunk kell. Megint...


//Muhaha! Köszi a játékot. Tongue //  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 23. 17:34 | Link

Lina és Caius miután tiszteletüket tették a zonoránál egymást átölelve úsznak fel a felszínre. A szőkeség érzi a fiú szorítását, persze nem fáj neki, de jóleső érzést ad. A lány kicsit sajnálja, hogy a hangszer és a plafon között ilyen rövid a távolság, szívesen maradt volna még Caius karjai között... Felérve a bűbáj megszűnik, és bár ez Alinának nem okozott újdonságot, Caiusnak annál inkább. Meghökkenve néz a szöszire, meg is kérdezi, hogy tudott-e erről, mire kuncogva válaszol. Legbelül reméli, hogy a fiú akkor sem lesz majd rá dühös, amikor így, elázva kell megtennie az utat a toronyig. Nevet, ám ajkáról hamar lefagy a mosoly, ugyanis Caius -jogosan- felemeli a hangját. Lina elpirul, és már a sírás kerülgeti, de szerencsére észreveszi, hogy a srác hangja a mondat végére játékossá vált. Iszonyatosan megkönnyebbül, de azért érzi, hogy igaza van. Ezután fröcskölő-csatába bonyolódnak, amiben bár Lina nem bizonyul a legjobbnak, azért igyekszik helyt állni. Olyannyira belefeledkezik a játékba, hogy csak bizonyos idő után veszi észre, hogy a cipői útra keltek. Keresni kezdi őket, de hiába. Felhívja az esetre Caius figyelmét is, aki a terem aljára pillant, és úszni kezd lefelé. A lány nem tudja mire vélni a dolgot, ezért utána indul, de nem jut sokáig, mikor meglátja, hogy a fiú kezében tartja a lábbeliket, és hüvelykujját mutatja a lánynak, majd kisétál az ajtón...
-Héé! Caius, várj! Mezítláb nem mehetek fel! Ki fognak röhögni! Hallod?!
De hiába kiáltozik, a víz nem továbbítja a hangot. Leevickél hát ő is az ajtóig. Kikukucskál, hátha megvárta odakint, de sajnos nem, a lánynak muszáj lesz mezítláb elindulni. Bár eléggé idegesítik a festmények megjegyzései, mégis nevetve caplat a folyosókon, és reméli, hogy mihamarabb viszont látja majd cipői elrablóját.

//Ezt nem hiszem el. Grin Én is köszönöm! Cheesy //
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. július 23. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. augusztus 6. 14:21 | Link

Thomas Swart nevében

Lillith!

Elindultam felfedezni a kastélyt. Csak járkáltam a folyosókon fel és alá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy földön fekvő lányba akadok bele, aki csurom víz. Sejtésem sem volt, hogy mi történhetett vele. Mindenesetre felsegítettem és egy törülközőt nyújtottam felé. El is vette és megtörölközött. Megköszönte, hogy felsegítettem.
- Ugyan, semmiség. – Mondtam szerényen. Nem a nagyképűségemről vagyok híres, igazából nem nagyon szeretem, ha én vagyok a középpont.  Inkább halk és szerény típus vagyok.
Facsarta ki a vizet hajából, miközben bemutatkozott. Megtudtam, hogy a neve Lillith Holloway. Nyújtotta a kezét, amit rögtön megtettem én is. Kézfogás közben elárultam, hogy ki is vagyok.
- Thomas Swart. Örülök, hogy találkoztunk.
- Gondoltam nem fog rájönni a nevemből, hogy nem ide valósi vagyok. Ahogy hallottam az ő neve sem magyaros, de tudok még pár idevalósit, akinek külföldi neve van.
- Még nem nagyon ismerem az itteni dolgokat, csak tegnap érkeztem meg az Roxfortból. – Ezzel valószínűleg beazonosította, hogy cserediák vagyok. Nem is szeretek nagyon magamról beszélni ezért inkább más téma felé tereltem a szót.
- Melyik ház tagja vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 14. 21:25 | Link

Egyedül, majd Cattel

Azaz most már sárkányfióka társam


Mindössze olyan negyed óra telhetett el azóta, hogy távoztam a Dök-gyűlésről. Igazából nem nagyon tudtam, mennyi idő lehetett, de úgy véltem, talán takarodó még nem múlt el, na meg ha el is múlt? Akkor mi van? Még nem kezdődött el a második tanévem a Bagolykőben, így egy kis csavargást megengedhetek magamnak, azt hiszem. Tehát egy ideig még bolyongtam a kastélyban fel és alá, mivel kevés ötletem akad azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tennem. Néha akadt pár kósza ihlet-fuvallat, de inkább elvetettem őket, egyik sem nyerte el eléggé a tetszésemet ahhoz, hogy meg is valósítsam. Körülbelül fél órányi kóválygás után valamiért egy enyhe hiányérzet akadt a lelkemben, de elnyomtam egy kis visszakozás után. Mit is hagyhattam volna ott a gyűlésen, ami miatt most szoronganom kellene? Leginkább semmit. Szóval helyre állt lelki egyensúllyal folytattam utamat a nyugati szárny felé. Még a szünet előtt hallottam valakitől, hogy ott van egy egészen különleges szoba, ami olyasmi, mintha egy hal lennél egy akváriumban. A neve is egészen ehhez passzolt és mivel világ életemben kíváncsi természet voltam, már akkor elhatároztam, hogy ide bizony el fogok jönni. Eddig nem adódott rá sem alkalmam, sem lehetőségem, vagy ha mégis, akkor én nem emlékszem rá különböző okokból kifolyólag, amik nem léteznek. Egyszerűen gyűlöltem, hogy ebben az iskolában ennyi a lépcső, de egy úttal hálát is éreztem a sorsom iránt, amiért nem a Roxfortba mentem, mivel ott még háromszor ennyit is találtam volna a fentebb megnevezett építészeti remekből. Szóval mire felcsámpáztam a második emeletre, már kezdtem kifulladni és a pokolba kívántam az egész nyomi halacskás szobát, meg azt, hogy ha már egyszer van, akkor miért ilyen magasan? Körbepillantottam a folyosón, de az többnyire kihalt, néptelen és csendes volt. Persze csak akkor, ha a portrékat nem vesszük ember számba,de most őszintén, ki az, aki sétára hív egy portrét? Mert hogy nem én, az is biztos már egy jó ideje. Pletykás népségek azok, nem jó velük szövetkezni, mert ha az ember nem elég óvatos, csúnyán rá is faraghat. Mikor zavaromban a csuklómat kezdtem el dörzsölgetni, végre sikerült rádöbbennem, hogy mit is hagytam el, miért éreztem magamat olyan ostoba libának. A szerencsekarkötőm, amit a nyári Londoni utunk során vettem Cat társaságában, most nem volt a kezemen. Biztosan ott felejtettem, még mielőtt elindultam volna... a fenébe. Kifelé pillantottam, majd nagy nehezen előhalásztam a zsebórámat és az időt fürkésztem. Már majdnem itt volt az ideje, hogy visszatérjek a hálókörletbe, így mikor lépéseket hallottam a lépcsőház felől, összerezzentem és igyekeztem a lehető leghalkabban az akváriumig eljutni. Ha most itt elkap engem valaki, azt hiszem nekem lőttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 14. 22:37 | Link

Lavia
A féltesó, avagy aki nem tud idejében aludni menni  Cheesy


A gyűlés maga volt a meglepetés. Elsőre azt hittem nem ilyen, de nem is volt rossz. Tetszett, és többször is el fogok járni. Imádtam, hogy ennyien ilyen aktívan próbálnak segíteni azon, hogy a diákoknak, a tanároknak, vagyis mindenkinek a segítségére legyenek és ötletekkel, programokkal szórakoztassák őket. Mikor vége lett, kicsit sajnáltam és azon voltam, hogy amint újra összeülünk biztosan ideérjek időben. Még meg is fogadtam, habár csak magamban. Lavia azonnal elviharzott, engem meg sem várva amiért egy kicsit haragudtam is rá. Persze, neki mindig rohannia kell... Elmosolyodtam, majd enyhén ingatva a fejem szedtem össze a cuccaimat amikor feltűnt,hogy a leányzó itt hagyta a karkötőjét.
- Na szuper! Teljesen ki lesz bukva... -felsóhajtottam,majd összeszedtem és a szobába sétáltam, de nem találtam ott. Remek, akkor hova mehetett. Jobb ötlet hiányában elkezdtem felkutatni a helyeket ahova valószínűleg indulhatott Tudván, hogy valószínűleg végem lesz végérvényesen is, ha a takarodó után keresem, de kezdtem aggódni a bugyuta húgom miatt. Már vagy húsz helyet néztem meg mire észrevettem egy árnyékot közeledni az egyik folyosón. Lélegzet visszafojtva bújtam el és vártam, hogy az árnyék tulajdonosa elmenjen. Szerencsémre nem erre jött, elkanyarodott vissza, magam sem tudtam miért. Habár azt sem tudtam ki volt,így jobb volt nem utána sietni és megkérdezni.  Mé gaz is lehet, hogy Adam volt... Na jó ebbe nem akartam belegondolni most. Továbbsiettem, majd kettesével szedtem felfelé a lépcsőket a második emeletre. Felérve elsuttogtam Lavia nevét párszor, mert nem akartam kiabálni. Az kellett volna, hogy felriasszam az egész iskolát! Végigmasíroztam az emeleten amilyen halkan csak ment amikor megpillantottam a kis butust!
- Az istenre már, Lavia ne rohanj el! - sziszegtem kissé hangosabban,mintha suttogtam volna. - Csak én vagyok az Cat, hallod. - siettem utána, majd elkaptam a karját- Itt a karkötőd te butus. Hova készülsz, a szobák nem erre vannak.- nevettem fel halkan- Eltévedtél? Megérteném, mert még csak most jöttél át a Rellonba... -tettem hozzá, majd rámosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 14. 22:59 | Link

Cat
azaz az ijesztgetős nővérke  Cheesy


A hatalmas osonás közben hangokat hallottam a hátam mögül, de nem nagyon akartam megfordulni, nem álltam meg, slisszoltam tovább. A követőm - mint valami őrült Twitteres -, az ajtóban kapta el szinte a kezemet, amitől nem fogom azt hazudni, hogy nem tojtam be. Azonnal megperdültem a tengelyem körül és meredtem, rá, aztán rájöttem, hogy csak Catherine az, aki ugyebár velem együtt volt DÖK gyűlésen. Mindezek ellenére megőriztem a hidegvéremet és ami azt illeti, kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy egyből visszaindul a szobánkba, ahelyett, hogy megkeresne. Elmosolyodtam megkönnyebbülve, miközben átvettem tőle a karkötőmet és a csattal kezdtem el kilátástalan harcot vívni.
- Sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az... Ha tudtam volna, egész biztos, hogy nem futkorászok el előled - nevettem fel halkan, majd az arcát fürkésztem, míg meg nem kérdezte tőlem, hova is indulok, ekkor ugyanis a mögötte lévő falat kezdtem el élesen fixírozni, azon gondolkozva, hogy hogyan is magyarázzam ki a dolgot, de végül a legegyszerűbb útnál maradtam és igazat mondtam.
- Nem akartam még visszamenni a szobákba, szóval úgy döntöttem, hogy megnézek egy helyet, amiről még a szünet előtt hallottam. -vontam vállat és a hátam mögötti ajtóra böktem, majd kinyitottam és besandítottam. A szobában csakugyan víz volt, ami mellesleg meglehetően szórakoztatóan nézett ki, kedvem lett volna beledugni a kezemet. Ám a karkötőm még mindig nem volt a helyén, mert nem tudtam rendesen becsatolni, így nem tettem. Visszacsuktam az ajtót és a fogam segítségével visszacsatoltam a kis kiegészítőt a csuklóm köré.
- Azt mondják, hogy az egész szoba olyan, mint egy víz alatti kis külön világ. Mármint úgy tudom, hogy van benne egy zongora, meg bútorok, meg minden és nagyon tetszett az ötlet, szóval gondoltam megnézem. Arról is tudok amúgy, hogy már elmúlt a takarodó ideje, de naa, légyszi Cat! - tettem össze a két kezemet és kiskutya pofissal, kislányosan affektáló hangon kérlelni kezdtem, hogy menjünk be. A nyáron is folyton ezt vetettem be és az esetek nagy többségében működött, így reméltem, hogy most is fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 14:32 | Link

Lavia
Aki minden rosszba belevisz..  Rolleyes  Cheesy


Nagy nehezen sikerült elkapnom a leányzót, de legalább leesett neki, hogy én vagyok az.
- Hát még szép!-mondtam arra amit mondott.- Ha még akkor is elfutottál volna, akkor most hülyén néznék magam elé és azon töprengenék, hogy ugyan mit tettem amiért elüldözlek magamtól, vagy azt hinném, hogy valaki rontást küldött rám, esetleg elátkozott-mosolyogtam, majd elengedtem a húgocskám kezét. Azt nem igazán tudtam hova tenni, hogy miért néz rám úgy, mintha a vesémbe akarna látni, vagy az agyamba, de nem kérdeztem rá, ehelyett inkább azzal törődtem, hogy most eltévedt, vagy éppen szökésben van. Naná, hogy a kis drágám nem akart visszamenni a szobába, inkább felfedezőt akarta játszani. Nagyot sóhajtottam amikor bevetette ellenem azokat a kis boci szemeit. Londonban is mindig ezt csinálta... nem volt meglepő, hiszen majdnem mindig összejött neki, hogy rávegyen dogokra.
- Jó, jó megadom magam, csak ne nézz így rám! - kértem meg és a szemem elé tetem a kezem- Ezzel a nézéseddel fogsz a sírba vinni, mert bele viszel minden rosszba-mosolyogtam, aztán elvettem a kezem a szemem elől és az ajtó felé pillantottam.
- Szóval ez egy vízzel teli szoba? És nem fulladunk meg ha... bemegyünk ide? Ne haragudj meg,de nem szeretnék nyakig ázni... habár érdekesen hangzik.- továbbra is a szoba irányába pillantottam.
- Na jó, akkor menjünk be!-döntöttem el végül. A kíváncsiságom visz egyszer a sírba, na meg Lavi.. Elvigyorodtam ezen a gondolaton, majd én is kinyitottam az ajtót és bekukkantottam. Na az már eléggé meglepett, hogy a szoba most is teljesen víz alatt áll, és az a víz sehogy sem akarja elárasztani a kinti helységet.
- Hát ez...-nyúltam bele, majd visszarántottam a kezem, de az száraz volt- Káprázatos.-mondtam végül ezt, mert nemvolt rá megfelelő szavam.
Érdeklődve szemléltem a helységet és nem tudtam belépjek, vagy ne. Valamilyen varázslat lehet, de nem tudtam hova tenni, mert sosem láttam még ehhez hasonlót. Megint belenyúltam a szemmel látott víztömegbe és éreztem is azt, ám mikor újra kihúztam a kezem az épp olyan száraz volt mint előtte.
- Na jó, bátraké a szerencse...-mondtam hősiesen és beléptem a szobába. Az egész olyan volt, mintha mondjuk beleugrottam volna egy medencébe. Benne voltam a vízben és mégsem. Kaptam levegőt, de víz vett körül. Nem teljesen tudtam hova tenni, de lenyűgöző volt. És tényleg itt volt pár bútor és a zongora is amit Lavia említett. Megfordultam és arra pillantottam ahol beléptem ebbe a varázslatos világba, hogy a húgom is követett, vagy még kint ácsorog a folyosón kockáztatva azt, hogy lebukjunk. Mert gondolom ide nem igazán néznek be, hogy megkeressenek.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 16. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 16. 17:08 | Link

Cat
Akit olyan könnyű rávenni a rosszra  Rolleyes

Amikor elemezte a helyzetet, hogy hogyan nézett volna rám hülyén, elmosolyodtam, de nem mondtam inkább semmi érdekeset rá, csak bólogattam. El tudtam róla képzelni, hogy én menekülök tovább, ő meg áll ott lefagyva és bámul utánam, hogy: "Most mi van?" A kezemet végül elengedte, amiért megeresztettem felé egy hálás mosolyt, de csak egy pillanatra, mert ez nem nagyon volt az én műfajom egy ideje. Annak viszont örültem, hogy nem akarja a kezem szorongatni folyamatosan, mert az azért para lenne. Ami meg a bociszemet illeti, az mindig működik, legalábbis eddig akárhányszor csak bevetetettem ellene, mindig sikert aratott.
- Ez a húgok dolga, nem? Vagy rosszul tudom? - gondolkoztam el az ujjam hegyét rágcsálva, majd vállat vontam - Valahogy így volt, asszem... Már nem emlékszem, pedig van erre egy mondás. Vagy nincs? Mindegy, a lényeget érted - zártam le a témát és ismét az ajtóra pillantottam. Számára tényleg sokkal meglepőbb lehetett az egész helyzet, mivel én már hallottam dolgokat a szobáról, meg kérdezősködtem is róla, még anno, a Levitában, ő viszont csak azt hallotta, amiket én meséltem pár perce. Legalábbis, eddig úgy tűnt. Aranyos volt a csodálkozása, meg az is, hogyan próbálgatta, vajon vizes lesz-e, így mosolyogtam rajta egy sort, de nem tartott sokáig a dolog. Már vártam, hogy mikor egyezik bele, így amint elhangzott a válasza, és belépett, én is követtem, becsukva magam után az ajtót. Erősen kétlem, hogy a prefektusok majd ide is bejönnének, hogy ellenőrizzék, nem bujkálnak erre-arra diákok, akik takarodó után kint csatangolnának. A nyomás nem volt furcsa, hiszen pont olyan volt, mint mikor bent fekszel egy takaró alatt, egyáltalán nem emlékeztetett a vízre. Ott ha lebuktál, szinte azonnal érezhetted is, hogy a víz felfelé tol, itt viszont nem. Ezen a helyen teljesen nyugodt lelkiismerettel  úsztam lefelé. Kicsit olyan volt, mint egy álom, mindenesetre tetszett a dolog. Lelkesen kezdtem körbeúszkálni a helyet, néha-néha visszasandítva Catre.
- Ez a hely egy csoda - mondtam, bár a hangom halk volt és tompa, de széles vigyorom azt hiszem beszélt helyettem is. Odaúszkáltam a zongorához, majd lenyomtam pár billentyűt. Pont ugyanolyan tompán, mint a hangom, de megszólalt és ez szintén szélesebbre húzta a mosolyomat. Szinte már körbeért két oldalt a fejemen. A drága nővérem mellé eveztem és odahajoltam a képébe, hogy így meghallja a hangomat egész biztosan.
- Hogy tetszik a hely? Megérte? - kérdeztem és oldalra biccentettem a fejemet, mint egy kíváncsi kölyökkutya. Szokásommá vált az utóbbi pár évben, hogy így jeleztem, ha valami nagyon érdekelt, vagy megfigyeltem valakit, esetleg nem értettem a helyzetet. Most is éppen ez az eset állt be, elvégre érdekelt, Cat mit szól a programhoz, amit szerveztem magunknak az estére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 17:45 | Link

Lavia Smiley
A vidám leányzó, aki imádja ha felfedezhet új dolgokat... Cheesy


Még szép, hogy a kis drágának volt kifogása arra, hogy mégis mit miért csinál. Ráadásul még mosolygott is rajtam egy sort amikor fejtegettem, mi lenne ha otthagyna csak úgy.
- Hát szépen vagyunk! - vágtam komoly képet, majd nem bírtam, így hát elmosolyodtam. - Igen, a kishúgok arra vannak, hogy a nővérük életét fenekestül felborítsák. De azért imádlak, ugye tudod?- kuncogtam, majd őt figyeltem. Még alig ismertem, de már azóta egy rúgóra járt az agyunk mióta először találkoztunk. Na és tök sok dolog van amit mind a ketten szeretünk. Persze ő annyira nem volt meglepett a helyzeten mint én. Elszórakoztam némi időt azzal, hogy próbáltam megérteni azt, hogyan működik, de végül csak bementem. Miután szemrevételeztem a helyet őt kerestem a szememmel, de az ajtó már csukva volt, ő pedig úszkált. Naná, hogy a kisasszony már szórakozik is. Felsóhajtottam és őt néztem elmosolyodva. Nem tudtam eldönteni, hogy kövessem, vagy mondjuk úgy hogy, ússzak én is, már amennyire tudok ebben a varázslat miatt képződött vízben, de végül elkezdett magyarázni, ám olyan tompán szólt a hangja, hogy nem értettem.
- Tessék?!-kérdeztem, mert nem értettem mit magyaráz nekem, de a mosoly az arcán elmagyarázta, hogy tetszik neki a hely. Szuper, megérte kint bóklásznunk ilyenkor. Lavi odament a zongorához és lenyomott pár billentyűt, én pedig hallgattam a zongora tompa szólamát. Olyan furcsa volt ez az egész hely, de legalább nem igazi víz volt. Nem vagyok egy remek úszó, ez az igazság. Ó pedig eközben ideevickélt hozzám és megkérdezte, hogy tetszik a hely, illetve azt, megérte-e bejönni. Még most is furcsálltam, hogy ha megszólalok nem megy tele a szám vízzel és kezdek el fulladni.
- Megérte, szerintem nagyon jó ez a hely, csak parázom, hogy mi van ha a végén tényleg csurom víz leszek, mármint attól, hogy... én nem tudok normálisan úszni Lavia... - néztem a szemébe őszintén, majd körbemutattam- De a hely egyszerűen elképesztő, köszönöm, hogy megmutattad nekem és rávettél, hogy itt maradjak veled. Habár a visszaosonás mondjuk már nem lesz olyan könnyű.- nevettem fel és meglepődve pislantottam. Olyan fura így a hangom... a terjedése meg minden.
- Téged, hogy nem lep meg ez az egész? Én kíváncsi vagyok hogyan készült! Mert ez nem csak úgy jött létre magától. Vajon ki csinálhatta és mi célból...?- kérdeztem lelkesen. Na igen, ha a kíváncsiságom egyszer a felszínre kerül, akkor nincs megállás. Reméltem, hogy hallott erről valami érdekeset, hogy ki csinálta, vagy miért. Bármi érdekelt volna róla, amit csak tudhatott, szóval most azzal találhatta szemben magát, hogy borzasztóan kíváncsi fejjel lesek rá és várom a válaszát.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 16. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 16. 19:19 | Link

Cat
Aki mindig kíváncsi  Cheesy

Nem lepett meg, hogy nem értette, amit elsőre mondtam, mert akkor még messzebb voltam, a hangom pedig nagyon halk volt, azért is, mert ugye nem tudtam, hogy itt hogy s miként terjed az emberi hang. Nem túl jól, de nem olyan vészes a dolog, mármint lehet kommunikálni, csak nehéz. Amikor viszont már odaúsztam és úgy kérdeztem meg, tetszik-e neki is a hely, azt már értette, így a fentebb említett állításom igaz. Aranyos volt, hogy ennyire aggódik meg izgul, szóval megölelgettem finoman és megsimogattam a buksiját.
- Egyet se félj, te kis kuka, mert én viszont tudok úszni, méghozzá jól, szóval, ha beüt valami baki akkor kihúzlak. Megígérem, jó? - mosolyogtam rá elengedve kicsit, hogy pont rálásson a pofimra. Tényleg azt akartam, hogy higgyen nekem és megbízzon bennem annyira, hogy mikor azt mondom, hogy nem fogom hagyni, hogy baja essen, akkor ne aggódjon tovább. Próbáltam a lehető legbátrabb lenni, holott ez annyira nem volt erényem, mert ha ez lett volna, akkor nem Levitás és Rellonos lettem volna, hanem inkább Eridonos. Ki tudja, mit hoz még a holnap erre az eszement iskolára. Mert itt kevés ép ésszel felfogható dolog található. Végül azt mondta, hogy tetszik neki a hely, ami nekem is széles mosolyt varázsolt az arcomra ismét, mert mutattam a tesómnak egy olyan helyet, ami ámulatba ejtheti, amin töprenghet, ahova nem sok ember jár. A visszaúttal kapcsoltban viszont azt hiszem igaza volt, ezért megejtettem egy fintort, mint aki citromba harapott. Most sikerült megfognia. Hát ha én azt tudnám...
- A visszaút az a dolog, amit az ember egy kaland előtt sosem gondol át -  mondtam Catnek tudálékos arccal bólogatva. Költőnek vagy filozófusnak kéne mennem, hatalmas bölcsességeket mondok. Ezen kuncogtam egy sort. Mindig is hülye voltam, de ennyire csak Cat mellett mutattam ki a dolgot.
A kérdése határozottan elgondolkodtató volt. Eddig nem gondolkoztam azon, hogy ki csinálta, azon pedig végképp nem, hogy miért. Pedig érdekes volt az elgondolás, hogy valaki ezt okkal hozta létre, de erősen kétlem, hogy valaha is rájönnénk, hogyan tette. Hacsak nem ő maga mondaná el, de erősen kétlem, hogy ő még élne. Vagy ha mégis, nem kötné az orrunkra csak úgy, hogy ő kicsoda.
- Biztos, hogy egy egészen különleges varázsló volt, akinek meg volt hozzá a kellő ereje és képzelete, hogy létrehozza ezt a szobát. Lehet, hogy el akart rejteni valamit, de az is lehet, hogy valaki úszni tanított. De még az sem kizárt, hogy csak azért csinálta, hogy megcsókolhasson valakit a víz alatt. Nem, még mindig nem vallom magam romantikus léleknek, hagyjál vele -nevettem fel, bár ez is fura volt a számomra, azután, hogy annyira belemelegedtem a magyarázásba és fejtegetésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 14:23 | Link

Lavi
Az én kis hősöm *-*


A kis butus persze tud úszni! Na szépen vagyunk... én majd kapaszkodok belé mint valami őrült, ő lesz a hős, én meg majd nézhetem mi lesz még ebből ha később felemlegeti. Persze mosolyogtam rajta, mert aranyos volt tőle, de hé! Én nem tudok úszni és erről nem tehetek, ő meg tud ami jó dolog. Legalább tudom, ha beleesek valami tóba és velem van, akkor kihúz belőle. Szuper!
- Még szép!-vigyorogtam rá- Ha nem húznál ki, akkor ki keserítené meg a mindennapjaidat, hm? -kuncogtam pimaszul, majd viszonoztam az ölelését. -Nyugi Lavi, ne nézz így, elhiszem! Tudom, hogy kimentenél ha beütne a baj. Ész Eridonos lehetnél! Komolyan,te kis hős. -lelkesedtem- Az én bátor Laviám, aki egy főnix erejével és bátorságával kiment a bajból. Juhú! – nevettem fel, majd elhúzódtam az ölelésből. A mosolya számomra olyan volt, amit nagyon meg tudtam becsülni, de szerencsémre engem gyakran ajándékozott meg vele. Persze a mosolyból lett egy grimasz, amikor megemlítettem, hogyan is jutunk majd vissza. Elvigyorodtam és érdeklődve figyeltem mit fog erre mondani. Azt a tudálékos arcot! Megint nevetnem kellett, már az sem zavart, hogy mennyire zavaró a hangzása.
- Hát igen! Minden lépést át kell gondolnunk!-bölcselkedtem én is- Fő az óvatosság és a megalapozottság!-tettem hozzá, de nem bírtam tovább játszani a komolyat, így visszatért a vigyor az arcomra. Persze ő nevetett a dolgon, így a vigyoromból nevetés lett, így hát együtt nevetgéltünk egy jót. Mikor sikerült abbahagynom rápillantottam.
- Tudod, megértem miért voltál Levitás... okos vagy és szép és tudsz számolni.. és tudod mi az a tévé!-mondtam biztatóan, vágva mellé egy sunyi fejet is, nehogy elbízza magát nekem - De elhiheted, hogy itt ketten mi úgy elleszünk, mint az a bizonyos befőtt azon a bizonyos polcon!- mondtam és komolyan is gondoltam.  A mondandójára naná, hogy kíváncsi voltam. Kit ne érdekelne, hogyan jött létre egy ilyen szoba. Érdekes fejtegetése volt, az tény, de azért lehetett benne valami más is amire ő nem gondolt.
- Igen, ebben igazad lehet, de ha azt nézzük az elképzelés eléggé vicces. A fontosabb dolgokra rátérve, kedves féltestvérem!... Csókolózni szeretnél valami fiúval a víz alatt akiről még nem meséltél, hm?-kérdeztem kíváncsian, majd szórakozottan vállba bokszoltam, de persze nem erőből. - Na de..- komolyodtam meg, már amennyire a helyzet engedte, hisz a mosoly még mindig ott bujkált a szám sarkában. - Az is lehetséges, hogy egy elemi mágus hozta létre a szobát. Azoknak biztos van valami efféle varázslata, nem?-kérdeztem és vártam tőle a megerősítést. - Na persze, lehet igazad van, és csak úgy poénból hozta létre a szobát.-sóhajtottam. Minden esetre megér annyit, hogy a későbbiekben utána érdeklődjek pár idősebbnél. De az is lehet, hogy ők sem fognak semmi érdemlegeset mondani, viszont egy próbát megér a dolog. Érdeklődve néztem a zongora, majd a bútorok felé, de egyenlőre jobbnak láttam, ha egy helyben lebegek, vagy úszom. Ki tudja megmondani, mit csináltam éppen, de az biztos, hogy nem akartam elmozdulni innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 17. 15:13 | Link

Cat
A befőtt-társam a polcon  Cheesy

Ahogy láttam, elgondolkozott rajta, hogy én tudok úszni, ő meg nem. Vagyis azt hiszem, hogy ezen gondolkozott, de mivel nem voltam legilimentor, így erre a kérdésre sehogy, vagy csak nagyon nehezen adhattam volna választ - valószínűleg - téveset. Amikor végre változott az arckifejezése, megkönnyebbülten konstatáltam, hogy nem pikkel rám ezért a kis eltérésért, habár megtehette volna, ha annyira szeretné. Nekem nem áll jogomban elítélni ezért senkit, ha haragudni szeretne, akár emiatt is haragudhat.
 - Még szép, hogy tudod, elvégre, ha te megmurdelnél, akkor én kinek az agyára mennék, hm? Még ötletem sincsen, hogy ki viselné el a hülyeségeimet - nevettem fel, aztán inkább grimaszra váltottam a következő megjegyzése miatt. Nem akartam az Eridonba kerülni, semmiképpen sem, hiszen ott már egész biztos, hogy tényleg nem találtam a nagy nehezen meglelt helyemet. Még a Levitában is voltak vele gondjaim, hogy kapcsolatokat építsek ki másokkal, talán Iza volt az egyetlen, akinek úgy, ahogy még feltűnt, hogy nem vagyok ott. Másoknak nem hinném.
 - Nem vagyok az az Eridonos fajta. Megvan a magamhoz való bátorságom, de attól még nem ez határozza meg az életemet, velük ellentétben - mondtam végül, kis elgondolkozás után. Mikor elkezdte ő is ezt a "én vagyok a nagy filozófus, aki megválaszolja az élet rejtélyeit, s mindeközben az egyik kezén kis rózsaszín bárányokat tart, míg a másikkal szivárványt fest a muglik egére" stílust adni. Elnevettem magam, majd a nem létező szakállamat csavargattam tudálékos arccal.
 - Fő az óvatosság, Catherine, ha nem vagy elég óvatos, csúnyán ráfaraghatsz. Gondolj át minden apró részletet, mielőtt cselekszel és akkor olyan szép szakállad lesz, mint nekem - mondtam az egészet fapofával, de aztán a végére már csak nehezen tudtam visszafojtani a bujkáló mosolyomat. Aztán jött az a téma, amiről nem óhajtottam volna részletesebben elbeszélgetni. Én és a Levitás karrierem. Az egy csődtömeg volt, igazából nem is beszélgettem senkivel a házamból, mindössze két Levitás van, akinek tudom a nevét: Rentai Bálint és Nemes Iza... na meg ugye Dol néni, de őt ki nem ismeri?
 - Én mangókompót szeretnék lenni, ha adsz választási lehetőséget - néztem rá halál komoly arccal, csak hogy tereljem a témát a volt házamról, meg arról, miért is jöttem át ide. Ez az, amiről még egy jó darabig nem lesz kedvem mesélni senkinek.
Aztán jött az ő érvelése a szobáról, amit persze elfogadtam, szerintem legalábbis kizárt, hogy ezt a szobát valami rémesen komoly céllal hoztak létre. Hacsak... Nincs valahol itt egy hulla? Mert ezen kívül más komoly célzatot nem tudok elképzelni. Ezekből a töprengésekből a testvérem indiszkrét és teljességgel felháborító kérdése térített magamhoz, amiért persze vállba is vágtam, de csak finoman.
 - Én meg egy fiú, mi? Te sem gondolhatod komolyan, Cat. Egyedül és öregen fogok meghalni, egy házban ami tele van macskákkal. És kötni fogok, rengeteg sálat, sapkát, pulóvert, sőt, még teáscsészét is, hogy megmutassam, mekkora profi vagyok - közöltem helyeslő bólintással nyomatékosítva a mondandómat.
A mondandója gondolkodóba ejtett, mert kapásból nem jutott eszembe, miféle ereje is van egy elemi mágusnak ezen a téren. Tudtam, hogy tudja irányítani a vizet, de erről nem tudtam nyilatkozni, így csak tanácstalanul széttártam a karjaim.
 - Lehet, hogy igazad van, nem tudok különösebben hozzászólni a dologhoz, sosem voltam elemi mágus - mondtam végül elhúzva a szám. Most tényleg nem volt hozzá ötletem. Láttam a nővérem arcán, hogy ő nem szándékozik elmozdulni innen, vele ellentétben én viszont fel akartam fedezni a helyet, szóval odébb úszkáltam és körbenéztem, szemrevételezve a szegényes bútorzatot. Ha én csináltam volna a szobát, egészen biztos, hogy nem így rendezem be, lett volna egy ágy is... Bár ez már az ő dolguk.
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. október 17. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Lefülelés
Írta: 2014. október 17. 21:39
| Link

Catherine Alexis Rawen és Lavia Stark

A rendszeresség egy tanerő életében szükséges rossz, különösen Zoltán esetében, aki ugyan nem szereti a kötöttségeket, mégis a tudat, hogy nyugodtan beoszthatja a szabadidejét, nem fog senki belerondítani a pihenőjébe, bizonyos fokig megnyugtatja. Ilyen szükséges rossz az éjszakai járőrözés, de már kezdi megszokni és az örömeit is felfedezi, ahogy múlik az idő. Úgy sem korán fekvő, alvásideje alig pár óra, a többiben az olvasással, tanulással jegyzetgyártással foglalkozik, és ha már muszáj, szívesebben áldozza az éjszakáját az őrködésre, mint hogy a tanulószobában szobrozza a sok zöldfülűt. Ilyenkor legalább senki nem járkál a folyosókon, nem zavarja meg senki a gondolatai áradását, aki meg mégis kimerészkedik ilyenkor, az igyekszik elkerülni. A férfi mindent meg is tesz ennek érdekében, nagyon utálja még éjszaka is a diákságot pesztrálgatni. Fusson, akinek kedves az élete, ő nem fog szaladni utána, aki meg olyan botor, hogy hagyja elkapatni magát, az meg is érdemli a sorsát. Rója a folyosókat, léptei keményen koppannak a márványpadlón, ahonnan csak gyéren verődik vissza a fáklyák imbolygó fénye. Minden terembe és szobába be kell nyitnia, ez a kötelessége, de unottan tárja sorra a faajtókat… sehol senki. Mire végez az utolsókkal is, indulhat el vissza és elölről ugyan az a macera. Magában örül, hogy nem talál senkit, mert csak problémája lenne vele. Jelentést írni, büntetést kiszabni, ellenőrizni, a sok papírmunka meg egyebek, nem hiányzik neki. Szerencsére minden héten csak egyszer kerül rá a sor, a többi éjszaka csakis az övé. Csak hogy még pár óra a szolgálaté és ahogy monoton mozdulatokkal tárja ki a nyílászárókat, az egyiknél mozgást lát a szobában. Már majdnem automatikusan becsukja a bejáratot, de aztán feleszmél. Merlin szakállára, ezek rendbontók. Habozva lép be a vizes szobába, fogalma sincs róla, hogy viselkedik ezen közeg, ebben a helyiségben, és hogy visszanyerje magabiztosságát, odaszól a két lánynak.
- Mit kerestek itt, ahelyett, hogy a másik oldalatokra fordulnátok az ágyatokban? Holnap meg alszotok az órákon. – Ám hangja elveszik a nagy víztömegben, ezért egészen közel megy és elismétli kelletlenül még egyszer az egészet, majd még megtoldja a szokásos mondókával.
- Nevet, házat, évfolyamot kérek! – Magában már keresi a megfelelő büntetést, ami elég elrettentő lesz, legalábbis annyira, hogy legközelebb ne az ő járőrözése alatt csináljanak ilyesmit.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. október 17. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 23:03 | Link

Lavia & Zoltán tanár úr!
És a nagy lebukás!...  Cheesy


Felnevettem, az a szó...!
- Megmurdelnék?! Ugyan már... Kemény fából faragtak, ahogy téged is! - vigyorogtam rá, majd szórakozottan néztem az Eridonos megjegyzésem reakciói miatt. - Nyugiii, nem akartam, hogy komolyan vegyél... - néztem rá komolyan, majd sóhajtottam és ezt a témát inkább hanyagoltam. Naná, hogy kinevetett a következő megszólalásom miatt, de nem sértődtem meg rajta, csak megigazítottam a láthatatlan, képzeletbeli szemüvegem és lesújtóan néztem rá.
- Ez nem volt szép, fiatal hölgy! Csak így kinevetni a magam fajta, abszolút komoly embereket... hallatlan. Hova süllyedhet még a fiatalság!- küzdöttem a rám törő nevetés ellen, de egyenlőre még jól tartottam magam. Sajnos, amikor elkezdte csavargatni a nem létező, láthatatlan szakállát, már nem tudtam tovább magamba fojtani, pláne a megszólalásom miatt.
- Pontosan hölgyem! Ha nem tenném, nem lenne értelme a fizikai valómnak, és halálomkor nem tudnék felemelkedni, ha eljön az ideje! - kitört belőlem a nevetőgörcs egy újabb hulláma, aminek következtében fél kézzel a szemem törölgettem, a másikkal a hasam fogtam. Ez a helyzet annyira abszurd volt, hogy egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Mire sikerült abbahagynom, illetve újra rá figyelnem már nem az a mosoly bujkált az arcán, hála a kérdésemnek amit feltettem. Persze el akarta viccelni, de láttam, hogy valamennyire azért zavarta a kérdés, így megpróbáltam én is poénkodni, majd eltéríteni másfelé a témát.
- Én szilvalekvár! Az olyan menő! - kuncogtam, majd inkább folytattam a beszélgetésünket, ami miatt naná, hogy sikerült kicsikarnom belőle egy vállba vágást, és némi kiakadást is mellé. Vigyorogva hallgattam a mondandóját, vagyis a kifejtését annak, hogy mi lesz a jövője.
- Óóó, nekem kell egy sál. - vigyorogtam szórakozottan ingatva a fejem. Még hogy nem lesz pasija... biztosan lesz valaki aki elcsavarja az én drágám fejét. És akkor várhatom, hogy a kis szerelmes velem is foglalkozik majd... Sóhajtottam egy nagyot kissé elkomorodva, belegondolva a helyzetbe. Ha nem lesz rám ideje, biztosan depressziós leszek. Még alig ismerem...  Rápillantottam, és megnéztem magamnak jól. Ő az én féltestvérem, és bármi lesz is mindig mellette fogok állni.
- Nem tudom, én sem vagyok az. - válaszoltam arra amit mondott, de ez a téma már nem is foglalkoztatott annyira. Lavia elúszkált egy kicsit odébb, ezért inkább csapkodva követtem, mert amit műveltem nem neveztem volna úszásnak. Ő a bútorokat szemrevételezte, én pedig őt. Még mindig az előbbin járt az agyam, nem hagyott nekem nyugtot ez a gondolat. Észre sem vettem, hogy valaki bejött a szobába, mert teljesen lefoglaltak a gondolataim. Az emelt ki a révületből, ha a gondolataimba merülést lehetett ennek nevezni, hogy egy felnőtt, valószínűleg tanár van mellettünk, akiről tudtam ki is valójában... Ó, hogy az a! Nagyot nyeltem, amikor rákérdezett, miért nem a szobánkban vagyunk. Na szuper... lebuktunk.
- Mi, hát... izé... szóval! -lesütöttem a fejem és segélykérően pillantottam Lavia felé, hátha van valami jó kifogása erre az egészre. Azonban a tanárnak sem kellett több, rögtön elkérte a nevünket, a házat és még az évfolyamot is. Itt a vége, totálisan lebuktunk! Ha nem mondjuk el valószínűleg még nagyobb megrovásban fog részesíteni mint amit kitervelt, így halkan, majdnem motyogva válaszoltam a feltett kérdésre.
- Catherine Alexis Rawen, Rellon, második évfolyam. - mondtam el végül, és nagyot sóhajtottam. Ha ezt a szüleim megtudják, tuti kapok egy rivallót. Ez kellett még, hogy remek legyen ez az év. Biztosan nagyot fognak csalódni, ha értesítik erről őket...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 18. 13:43 | Link

Cat és Várkonyi úr
Bukott befőtt asszony és tanár úr  Rolleyes


Azt mondta, hogy kemény fából faragták és nem murdelne meg, erre csak forgattam a szememet kis mosollyal. Tudjuk, Cat, tudjuk. Tudtam volna cáfolni a tényt, mivel együtt voltam vele Londonban szinte egész nyáron, de nem tettem szóvá, csak mosolyogtam magamban, csendesen. Nem vettem komolyan, szinte soha, így most sem vettem a lelkemre az Eridonos dolgot, nem értettem, miért mentegetőzik, így ezen is csak vigyorogtam és bólogattam, hogy értem mire céloz a szentem. A szemüveg-igazgatáson muszáj volt nevetnem, még ha csak halkan és keveset is, de muszáj volt. Az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam és halál higgadtan megkérdeztem:
 - Hol vetted ezt a szemüveget? Gyönyörű darab, nagyon jól áll, Catherine! - nevettem halkan, majd ismét rásandítottam - Jaj,tudom miről beszél kedvesem, ezek a mai fiatalok olyan szemtelenek, folyton csak a pimaszkodások, meg a sok csínytevés! Hallatlan!
Miután kijátszottam a filozófus mívoltomat, már tényleg nem bírtam visszafojtani és én is nevettem, méghozzá vinnyogva, miközben egyik kezemmel a hasamat fogtam, a másikkal pedig a szememet törölgettem, nem is tudom, hogy pontosan miért is, mert vízben voltunk, de azért jól esett a dolog.
Azt hiszem, hogy neki is feltűnt, hogy nem érintett jól annyira a kérdés, mert rögtön megpróbálta másfelé terelni a társalgást. Alapvetően ez nem volt egy rossz ötlet tőle és hálás is voltam érte a drága nővéremnek, hogy nem feszegeti az érzékeny témát minden áron. Már csak az hiányzott volna, hogy elkezdjen engem itt faggatni a dologról, aztán még a végén valami rosszat mondjak a kis szívemnek. Elvigyorodtam szélesen a választásán, majd vállba pöcköltem nevetve.
 - Tudtam én, hogy lekvár vagy, dehogy még szilva is! Álmomban nem gondoltam volna - nevettem fel ő nézve, majd a szobát ismét. A nővérem nem volt teljesen százas, de jó magam sem, így nem állt szándékomban rászólni a drágára, hogy térjen vissza a földhöz ragadtak közé. Akik normálisak, azok nem bírják sokáig az élők sorában. Azonnal sejtettem, hogy őt is érdekelni fogja a kötögető manufaktúrám, így rögvest úgy tettem, mint aki már bőszen jegyzeteli is a rendelését, közben végig vigyorogtam.
 - Egy sál megrendelve, értettem... Amint elkészül, kézbesítjük rendelését, kisasszony - tettem el a nem létező jegyzetemet - A szállítási idő feltehetően negyven, esetleg ötven év.
Ezután viszont a nővérkém láthatóan elszontyolodott, ami nem tett jót a kicsi szívemnek. Vajon valami rosszat mondtam? Vagy mi lett hirtelen a baj? Nem tudtam hirtelen hova tenni a dolgot.
 - Gondolom, ha elemi mágus lennél, arról tudnék. Azt nem olyan egyszerű eltitkolni ám! Még egy cseppet sem. Főleg nem egy olyan nőszemély elől, aki olyan kíváncsi, mint én - kuncogtam, majd megöleltem kis mosollyal és megsimiztem a pofiját mielőtt elúsztam - Minden rendben, oké?
Arrébb úszkáltam és láttam, hogy követ, bár kissé esetlenül evezett, de láttam benne a lehetőséget. Egyszer meg kell tanítanom úszni az én drága, okos nővéremet.Éreztem magamon a pillantását, szóval tudtam, hogy figyel engem, még véletlenül sem hagytam figyelmen kívül. Egészen elkalandoztam, végigsimítva a zongora tetején, amiből egy nem éppen dicsérő hang riasztott fel. Már csak ez hiányzott. Szegény Cat, meg fogják ölni a szülei, ha ezt megtudják. Majd próbálok beszélni apuval.
 - Önnek is szép estét, tanár úr - jegyeztem meg derűsen, de Cat felé néztem kissé aggódó pillantással. Magam miatt nem aggódtam, de ő olyan kis gyámoltalan volt, mikor hasonlóról esett szó, hogy most szinte betegre aggódtam magamat. Nem akartam kifogást keresni, elvégre láttam, hogy a tanárt most nem az érdekli, hogy miért vagyunk kint, csupán maga a tény, hogy kint vagyunk.
- Lavia Star, Rellon, második évfolyam - mondtam ránézve, de aztán visszanéztem Catherinere és megfogtam a kezét bátorító mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Lefülelés
Írta: 2014. október 18. 17:59
| Link

Catherine Alexis Rawen és Lavia Stark


Agya már átkapcsolt a fontos feladat elvégzésére, előveszi a kis zöld, hírhedten híres noteszkáját és összehúzott szemekkel írni kezdi bele az adatokat. Büntetés ideje, helye, elkövetők neve...itt megtorpan.
- Hogy mondta kérem? Torzít a víz és ha motyog, még a végén elírom a nevét. Ezt akarja? Ugye nem? - Válaszolja meg a kérdését, majd folytatja.
- Akkor artikuláljon rendesen, míg le nem harapom a fejét és aztán már nem lesz mivel megtegye! - Talán kicsit morcosabb a kelleténél, ki tudja minek köszönhető, lehet hogy a körülmények, a fáradtság, de ne higgyünk a látszatnak, tulajdonképpen mulattatja a dolog. Két rellonossal az éjszaka közepén, egy akváriumban...na, nem mintha két eridonossal jobb lenne vagy rosszabb, de eszébe jutnak a régi iskolás emlékei, amikor még ő eszelte ki a bulikat. Persze volt egy nagy különbség, őt ritkán kapták el és akkor sem ilyen semmiségekért.
- Szép estém lehetne, ha nem kéne itt tutujgatnom magukat. - Az, hogy magázásba csapott át, semmi esetre sem jelent jót, de mivel mindketten rellonosok, számíthatnak némi kegyelemre, mert nem árt, ha a tudjuk, a tanerő kivételezős típus.  
A másik nevet is felírja a noteszbe, majd felnéz papírjaiból.
- Máskor legyetek kreatívabbak, ha már kimaradtok az alvásból! Én is találékonyabb vagyok olyankor a büntetések tekintetében. - Már enyhít is a szigorán, kérdés, hogy ez majd meg fog-e látszani a büntetésükön. Lejjebb vándorol a szeme, a két összekulcsolódott kacsóra és neki már nem is kell több. Gyanús fény csillan meg a barnáiban. Kínzó lassúsággal csukja össze a noteszt. Ceruzáját elsüllyeszti a zakója belső zsebében, utána küldve a jegyzeteit is, majd párat köhincsél.
- Látom nagy a ragaszkodás - utal a kézfogásra. - Majd meglátjuk, hogy bírjátok. A büntetést megtudjátok hamarosan és most masírozzatok szépen a hálókörletetekbe! - Mutatja az irányt is, nehogy eltévedjenek a hatalmas kastélyban, sőt végig a nyomukban van, le ne térjenek a zöld útról. Közben kiélvezi a bizonytalanságukat, de mielőtt elválna tőlük a rellon körlet előtt, még kér egy cseppnyi figyelmet magának.
- A büntetésetek az lesz, hogy itt és most bűbájjal egymáshoz rögzítem a kezeteket. Fél méternél távolabb nem tudtok majd elmenni egymástól, így kell lennetek három napig. Nem érdekelnek a problémák, amik ezzel járnak, oldjátok meg! Jó éjszakát! - Ahogy mondta, úgy is tett, a két rendbontó kezét bűbájjal rögzítette egymáshoz. Már az éjszakai alvás is bajos lesz, hát még az órai jegyzetelés, na meg ezen túl nem mehetnek egyedül sehova, három napig. Miután megtette a dolgát, el is tűnt a folyosó kanyarulatában.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 18:48 | Link

Fanni

Még mindig csak négy napja vagyok itt, és még nem tudom feltérképezni az egész kastélyt. Pont ezért téblábolok a folyosókon, és meg-megnézek egy-egy érdekesnél érdekesebb dolgot.
Hát így történik az, hogy én, az az ember, aki szereti az újdonságokat egy nagyon, de nagyon, de nagyon nagy újdonságba csöppen.
Tehát, nagy az érdeklődésem egyes szobák iránt, ezért benyitok néhányba. Mikor már körülbelül a tizedikbe lépek be, akkor teszem be a lábam az akváriumba.
-Hogy az a!-kiáltom el magam, mikor észreveszem, hogy lábam a vízben áll.
De csak ezután következik az, amitől teljesen ledöbbenek. Megtapogatom, és láss csodát! Teljesen száraz. Pedig már az infarktus kerülgetett, hogy hogy lehetek olyan bolond, hogy az iskolában egy egyszerű teremben eláztatom a csukámat. Mondjuk az "egyszerű terem" az egy kicsit, nagyon gyenge kifejezés.
~Bár, ha itt ilyen a víz, akkor ott bent se lehet másképp-gondoltam, és rájöttem, ez tényleg egy érdekes dolog.
Ekkor minden baromságomat egy helyre összpontosítottam, és elkövettem talán életem legnagyobb hülyeségét.
-Juhééj!-kiáltottam el magam, és hatalmas nagy fejest ugrottam a vízbe, vagy mondhatni szobába.
És igen! Igazam volt. Itt is száraz maradok, és még levegőt is tudok venni a víz alatt. Könnyen lehet, hogy majd minden nap tanórák után ide fogok jönni kikapcsolódni. Tökre felszabadultan éreztem magam, azért mert jártam a víz alatt egy szobában.
Az biztos, hogy otthon, a muglik világában ezt sose hinnék el, de egyáltalán kinek jut olyan az eszébe, hogy ezt el is mondja?
Abba biztos vagyok, hogy nem utoljára vagyok itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 20. 19:17 | Link

Horváth Milán Lóránt

 A felfedező hadjáratomnak még mindig nincs vége, mert olyan végeláthatatlanul nagy ez a kastély, hogy csak na. De annak örülök, hogy már eltalálok néhány terembe, és a nagyterembe. Különben már régen éhen vesztem volna. Addig ugyan még nem jutottam el, hogy a kertet is megvizsgáljam, de mindent csak sorjában. Örülök, hogy nem törtem ki a nyakam egyes lépcsőkön. Elég érdekes helyek vannak ebben az iskolában, de persze nem is vártam mást. Hiszen azért otthon sem minden olyan, mint egy mugli lakásban, közel sem...
 Éppen az egyik folyosón császkálok, érdeklődve figyelem a környezetem, kivételesen könyv nélkül. Egy piros, szoros nadrág van rajtam, fehér fölső, meg egy bő, fekete pulcsi, a hajam kiengedve repked körülöttem. Éppen meglátom, amint egy alak egy kissé furán bemegy egy ajtón, vagy, hogy is mondjam, inkább beugrik. Én csak a folyosó másik végén vagyok, de kissé fura pillantást vetek rá. Érdekel, hogy vajon hova ment így be, így elindulok az ajtó felé. Közelebb érve észreveszem, hogy nem csukta be maga után, csak egy kicsit behajtódott. Bekukkantok, és tátva marad a szám. Víz. Mindenütt. Kitárom az ajtót, és óvatosan bedugom az ujjamat, majd ki is rántom. Száraz. Megszokhattam volna ezeket a furcsa szobákat, de ilyennel még nem találkoztam.
 Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy hagyom az egészet, és nem megyek be... majd rájövök, hogy biztos megbánnám, mi van, ha holnapra eltűnik a szoba? Sosem tudhatom. Így veszek egy nagy levegőt, és becsukom a szemem, majd belépek. Óvatosan nyitom ki először az egyik, majd a másik szememet. Teljesen jól látok, és nem is vagyok vizes, meg még levegőm is van. Na, ezért szeretek én boszorkány lenni. Még nagyon új a hely, csak figyelem magam, amint bent állok a vízben. Egy kicsit elfog a pánik, mi van, ha hirtelen elmúlik a varázslat, és bezárul az ajtó, és megfulladok? De valahogy sikerül megnyugodnom, és nem kapkodni a levegőt, hiszen eddig minden működik. Rápillantok a fiúra, és egy mosollyal intek neki.
- Szia – mondom, de nem hallatszik nagyon, távol vagyunk ahhoz, maximum a számról tudja leolvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 22. 20:16 | Link

Fanni

Csodálatos egy élmény, ahogy szabadon, a vízben úszkálok, nyitott szemmel, levegővel. Mikor eljöttem ide, nem is gondoltam arra, hogy ilyen eseményekben dús első hetem lesz.
Belegondoltam abba, hogy milyen látvány lehetett másoknak, látni, hogy én milyen könnyedén beugrok a szobába, akarom mondani vízbe.
Már nem is tudom minek nevezzem, annyira lefoglalt ez az egész csoda, hogy még nem is gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen hol is vagyok.
Végül arra jutottam, hogy valami víz-szoba, vagy hasonló. Tudom, nevetséges a találgatásaim eredménye, de hát na! Ez telik ilyenkor tőlem.
Csendben szemlélem a helyet mikor valaki nem messze tőlem beugrik. Nem sokára már azt is ki tudom venni belőle, hogy egy lány. Hosszú, barnás haja van, meglehetősen szép.
Látom, hogy mond valamit, de nem értem pontosan, mert halk. Meg akarom kérdezni tőle, hogy mit mondott, de a saját szavaimat se hallom rendesen.
~Ez biztos a víz miatt van, de akkor hogy tudnánk beszélni?-elmélkedek.
Mutatom neki, hogy nem hallom, de sajnos ez se sikerül a legjobban. Pontosan kézzel-lábbal mutogatok, hogy megértse, a fülemre célzok.
Gondolkodok, hogy hogyan tudnánk beszélni, de ez továbbra is csak rejtély marad a számomra.
Lassan elkezdek emelkedni, és felérek a víz felszínére. Vége a víznek, és végre "csapadékmentes levegő."
-Halihó!-kiáltom el magam, és rendületlen jókedvvel nyugtázom, hogy nem csak hallatszik, de még visszhangzik is.
Boldogan a víz alá bukok, megkeresem a lányt, majd karon ragadom. Mielőtt még megijedne mutatok felfelé, remélem megérti, hogy oda akarok menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 29. 18:15 | Link

Horváth Milán Lóránt


 Egyszerűen elképesztő ez a szoba. Tele van vízzel, és mégsem ázom el. Igen, a kezdeti rémület után rájövök, hogy ez az egyik legjobb dolog, amit tapasztaltam. Itt lenni a víz közepén, normálisan lélegezni és mégsem elázni. Ahogy látom egy zongora is van itt, biztos fura hangja van a víz miatt. Valamennyire azért csak hallani a hangokat is, csak közelről. Ugyan ráköszöntem a fiúra, de túl messze vagyunk, és nem hallott, ezt bizonyítja az is, ahogy próbálta elmutogatni, hogy nem hallotta. Megértem, mert én se hallottam tőle semmi választ, bár lehet, nem is akart válaszolni.
 Egy kis ideig magával ragad a szoba, nézem a berendezést, körbesétálok, pontosabban úszok, figyelem, hogy a vízben mennyit torzulnak az alakok. Nem tűnik fel, hogy időközben a srác felúszott a víz tetejére, illetve a plafonhoz. Éppen háttal vagyok, mikor megragadja a karomat. Összerezzenek és gyorsan megfordulok, hogy szembe legyek vele. Elmosolyodom, mikor látom, hogy semmiféle vízi szörny nem próbált meg elragadni, hanem csak egy másik emberi lény. Azért ez megnyugtató.
 Felfelé mutogat; veszem az adást, azt akarja, hogy menjünk fel, lehet, hogy ott jobban lehet hallani egymást. Pedig ha közel vagyunk, akkor biztos hallhatjuk egymást a víz alatt is, de valószínűleg így egyszerűbb. Elkezdek felúszni, szerencsére az úszóleckékben nem volt hiány, így elég jól mozgok a víz alatt is. Felérve épphogy csak kidugom a fejem, de nem annyira, hogy hozzáérjek a plafonhoz. A hajam kicsit viccesen szétterül körülöttem a vízben, annak ellenére, hogy csontszáraz.
- Hú... nem semmi ez a szoba. Igazából csak köszönni akartam, semmi egyéb. Láttam a folyosóról, ahogy beugrasz a szobába, és csak érdekelt, hogy mi lehet itt – magyarázkodom a fiúnak, persze csak akkor, ha már ő is felért.
- Mellesleg Váradi Stefánia Anna vagyok, de inkább csak Fanni. Eridonos gólya, és te? - nyújtok kezet a bemutatkozáshoz, és egy mosollyal is megtoldom a mondandómat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csenge Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 27. 12:33 | Link

Amikor kinyitottam az ajtót szó szerint lesokkoltam mindenüt csak víz amedig a
szem ellát.Elkezdek befelé úsz a szobába,sehol senki.Nem vagyok valami jó úszó e-
zért inkább csak kapálozom a vízben.Valahogy oda vergöttem a zongorához alig lehe-
tett hallani de azért így is ment.Elrúgom magam és neki csapodom a falnak,ez az én
formám pár másodperc mulva kénytelen vagyo csurom vizesen elheagyni a helyiséget.
Végig futok a folyoson,hogy mielőbb megszárítkozhassak
Hozzászólásai ebben a témában
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 25. 17:46 | Link

Norina
A könyvtártban lezajlott meglehetősen furcsa találkozás után, a szépséges teremtmény és a macskája nyomába eredt. Sherlockkal a lába mellet követte a leányzót, bár az igazat megvallva, fogalma sem volt, hogy merre mennek. Csekély idő után fény is derült a rejtélyre, Norina kisasszony minden bizonnyal az Akvárium névre hallgató helyiséghez kalauzolta Andrew úrfit. Amint a céljuktól elválasztó ajtóhoz értek, Andrew ledermedt a víz benti moraja hallatán. Tudniillik a fiú sajnos nem igazán ért az úszásnak nevezett sportághoz, szóval mégis csak volt oka a félelemre. A rellonos lány remélhetőleg nem fog a mi nagy és gyáva úrfinkra megharagudni túlságosan. Andrew megállt pontban az ajtó előtt, nyelt egyet, majd visszafordult a meseszép hölgyhöz.
- Őhh… Én nem igazán… vagyis… Muszáj ide bemenni? Szerintem meglátogathatnánk a konyhát, és ehetnénk egy-egy tál zabpelyhet… De ha ragaszkodsz hozzá, be is mehetek…
A fiú mindezt a legőszintébb bizonytalansággal hadarta el, igyekezve félelmét egy erőltetett mosollyal palástolni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 25. 17:57 | Link

Andrew


Arcomról lelohad a mosoly.
- Nincs kedved? Kapsz bent levegőt a víz alatt.
Bátorításként kinyitom az ajtót. A látvány még úgy is elvarázsol, hogy ismerem már a helyet. A víz a terem tetejéig ér, úgy áll meg az ajtókeretnél mint a kocsonya.
Magabiztosan bedugom a kezem a vízbe, majd kihúzom.
- Látod? Száraz. Csak nem szabad a falakhoz érni, mert akkor elázol.
Megvonom a vállam. Igazából nincs semmi ijesztő a helyben. Egy kicsit lelomboz a tudat, hogy nincs kedve a srácnak.
- Biztos nem akarod kipróbálni? Tényleg nem nagy kunszt.

Próbálom meggyőzni Andrew-t, hátha belemegy a játékba.
Hiszen mindkettőnknek felejthetetlen élmény lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. március 27. 17:23 | Link

Norina



Összeszedi minden bátorságát és elszántságát.
- Na jó, de csak utánad!
Félelmeit egy átlátszó mosoly tükrözi. Vállat sem hederítve arra, hogy szárazan jöjjön ki az ajtón lehetetlen. Még mindig mosolyogva ezt mondogatja magában: Ez csak víz. Mikor kezdi összekaparni gondolatait eszébe jutott a kutyája, hiszen ő sem rajong a vízért. Leguggol a kutyához és megsimogatja. A kutya hátrál egyet mintha érezné, hogy ő ebbe nem fog belemenni.
- Sherlock ne legyél már ilyen! Bejössz velem vagy inkább kint maradnál?
A kutya elkezd hátrálni a lábától. Addig hátrál míg csak a póráz engedi, majd ugat egyet.
- Valahogy gondoltam gyáva kutya vagy! Na jó, de ne menj el innen, mert nem szeretném a napomat azzal tölteni, hogy téged kereslek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. március 27. 17:51 | Link

Andrew

Gotto érdeklődve szemléli a vizet, végül inkább elhúzódik.

Vigyorra húzom a számat.
- Ahogy akarod.
Egy balett-táncos kecsességével és egy úszó gyakorlatiasságával vetem magam a vízbe.
A víz pont olyan hőmérsékletű, hogy ne fázzak, de ne is legyen melegem. Könnyedén lélegzem a víz alatt, és a szememet sem csípi. Teljesen hétköznapi a dolog, kivéve a vizet, amit érzek a bőrömön. Érzem a nedvességet.
Úszok egy apró kört a teremben, elmegyek egészen a tetejéig, és észre kell vennem, hogy a termet teljesen ellepi a víz. Felül sincs rés.
Lábtempóval gyorsan visszaérek az ajtóhoz. Mosolygok és egy aprót intek a kezemmel, hogy jöjjön be, ha még nem tette volna meg.
Érdekes, az ajtón kívül elmosódva látok mindent, odabent pedig minden tiszta. Mintha szemüveg lenne rajtam.
Mosolyogva úszok néhány kört.

- Na, milyen? - kérdezem a víz alatt.
A normálisnál egy kicsit tompábban hallom a saját szavaimat.
Remélem nem okozok csalódást Andrew-nak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Andrew Bob Thomson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 148
Írta: 2015. április 1. 14:59 | Link

Norina


Az ajtón belépve a látvány elkápráztatja. A gyönyörű lány a szoba közepén csak a hab a tortán. Elindul felé, de a kábulattól nem veszi észre a cipőfűzőjét. Mire két lépésnyire érne a leánytól felbukik és a lánykát a földre dönti. Az ajkai túl kerülnek a hölgy szájához, amiért nagyon kínosan érzi magát egy darabig, de aztán rájön, hogy erre vágyott mióta meglátta.
- Sajnálom! Mondtam, hogy jobb lenne távol maradnod tőlem. Életveszélyes vagyok a környezetemben lévőkre.
Magát is meglepve ezúttal szándékosan és hosszabb puszit ad a szépség szájára.
- Ezt is sajnálom, de nem tudtam megállni. A te közeledben nagyon nehéz uralkodnom magamon. ~ Remélem ezért nem haragszik meg rám Norina, de a szépsége megbabonázott. ~ Majd végre ráveszi magát, hogy le kellene szállni Norináról nehogy maradandó sérüléseket okozzon neki, ha még eddig nem tette volna meg. Kezd feltápászkodni, de még előtte belenéz a szép hölgy gesztenyebarna szemébe és megsimogatja az arcát.
- Remélem nem esett semmi bajod! A felajánlásom még mindig él elviszlek a gyengélkedőre. Ha akarod!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet