Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=808825#post808825][b]Lucas M. Deighton - 2020.05.18. 18:49[/b][/url]

Még mindig nem találtam a helyemet a suliban, hiába volt egy-két jó arc, aki próbált segíteni, ezt leszámítva nem éreztem úgy, hogy olyan baromi könnyű lenne barátokat találni. Tök új voltam, ellentétben azokkal, akik talán már évek óta ültek egymás mellett a padban, és a nyarakat is együtt töltötték. Sokaknak már megvoltak a közös emlékek, bulizások, volt összetartó erő, én meg csak vakartam az államat, azon agyalva, hogy úgy mégis kihez csapódhatnék.
Nem volt kenyerem a zargatás, és azt hiszem a barátkozásban sem voltam túl jó, meg hát itt nem volt egy jó kis akadálypálya, ahol megmutathattam volna a bicikli tudásom. A kviddicsről meg eddig csak elméletben hallottam, szóval még csak annak kapcsán se tudtam haverkodni a srácokkal, pedig a sportokat imádtam. Tré, de ez van. Úgy kavarogtam a kastélyban, mint galambfos a levegőben, hol ide mentem, hol oda másztam, de nem találtam a helyem.
A könyvek nem kötöttek le, a tanulásban nem voltam toppon, és nem akartam magam egyből azzal égetni, hogy hé ez nekem nem megy, kéne valaki, aki korrepetál. Ehelyett maradt az mp3 lejátszóm, meg a gitárom. És ha már azokat is untam, akkor odakint császkáltam, leginkább a tisztás környékén, vagy a falu határában. Az a hely egyébként nagyon király volt, leginkább a tó tetszett és annak a környéke, ezért is döntöttem ezen a napon a pecázás mellett.
Nem volt hideg, de fejest azért még nem ugrottam volna a tóban, ám a halaknak ez az időjárás kedvezett. A csalim egy kis ebédről lopott kenyérdarab volt, abból csináltam golyókat, amit aztán a horog végére csúsztattam. A horgot pedig egy damil segítségével eszkábáltam hozzá egy hosszabb fadarabhoz, mert ezen kívül másom nem volt. Nem egy csúcsszuper horgászcucc, de időtöltésre alkalmas.
Be is lógattam a csalit, és már jó ideje ücsörögtem ott némaságban, várva, hátha lesz egy kapás, amikor egyszer csak felfigyeltem valami madárijesztő félére az égen. Na nem egészen az volt az, mert jobban megfigyelve úgy tűnt, hogy valami sárkányt próbál hajtani egy kiscsaj. Meg is akadt a pillantásom a sárkányon, de ekkor éreztem egy rántást , valószínűleg ráharaptak a csalimra, így újra a vizet figyeltem.
- Gyerünk hal, akadj a horgomra  - magamban motyogtam, ekkor hallottam meg egy nagy csobbanást, s ahogy a stég felé kaptam a pillantásom, úgy láttam, mintha a vízben lenne valaki, a sárkány meg eltűnt.
- Baszki! - nagyon úgy tűnt, hogy a csaj eshetett a vízbe, és ugyan semmi közöm nem volt hozzá, de azért még sem hagyok senkit a vízben, nehogy már megfulladjon szerencsétlen. Fel is pattantam, s eldobva a botomat, rohamtempóban futottam arra, amerre láttam elmerülni a lányt. Nem, nem volt a hónom alatt olyan piros műanyag, a mellkasomon sem feszült olyan fekete pánt, és piros gatya sem volt rajtam. Farmer-póló-kapucnis felső kombóban, na meg tornacipőben értem oda a stéghez, és már vetettem is bele magam a vízbe, hogy segítsek a lányon.
- Minden okés? - ahogy megragadtam őt a vízben, egyik karomat átfűztem a testén, a másikkal meg mintha lubickolnék, próbáltam fenntartani magunkat a víz tetején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=809042#post809042][b]Lucas M. Deighton - 2020.05.20. 18:26[/b][/url]

Ha egy valamire jó volt az, hogy úgy hét évesen beleestem a bostoni Whitham folyóba és majd belefulladtam, akkor az az volt, hogy a későbbiekben ennek hatására tanultam meg profin úszni és nem félni a víztől. Később már a suli csapatában is úsztam, de végül még sem lett belőlem úszóbajnok. Az viszont biztos, hogy ez most jól jött, s ha nem is kellett túl messzire úsznom, de legalább nem féltem bevetődni a vízbe a csaj után, hogy kimentsem onnan.
A tó ezen része nem volt túl mély, de azért a nyakunkat se kellett törni benne, tőlem úgy talán egy fejjel magasabb lehetett a vízállás. A dolgot inkább csak a stég közeli növényzet nehezítette, bár még épp időben sikerült megragadnom a derekát, mielőtt mondjuk még elnyelné a sás, a nád vagy egy kacsacsalád.
Tartva őt, próbáltam úgy fogni, hogy a feje azért kint legyen a vízből, és csak eközben tűnt fel, hogy valahogy köré tekeredett az a vacak sárkány zsinór. Szegény még a feje búbjáig is vizesnek tűnt, és mivel nem láttam, hogy megütötte-e magát, jobbnak véltem csekkolni a helyzetét, még mielőtt jobban megmozgatnám, és egyéb, fölösleges sérülést okoznék neki.
- Ja, de még hogy! Bevágódtál, mint valami farönk - még mindig tartva őt a vízben, vizsgálódva figyeltem, és egy pillanatra el is bizonytalanodtam az állapotát illetően, mikor megszólalt. - Nem hinném, nincs uszonyom, se kopoltyúm. Te viszont beverhetted a fejed, ha ilyeneket kérdezel, vagy csak túl élénk a fantáziád . Megpróbállak kigobozni ebből a vacakból, várj - láttam, hogy közelebb ér hozzánk a sárkány feje, így azt egy picit arrébb löktem tőlünk, majd egy nagy levegővétel után a víz alá merültem, és próbáltam lerángatni a testére akadt madzagot.
- Ez szívás, rendesen rajtad van. De szerencsére a vízben nem akadt bele semmibe. Szerintem így kiviszlek, a parton egyszerűbb lesz rólad lehámozni azt a vackot - közölve vele a tényeket, nem vártam az engedélyére, immár két kézzel fogtam, és amint a lábam elérte a talajt, gyalogosan lépdeltem a stéghez, majd kiemelve őt a vízből, felfektettem a deszkákra, aztán még visszanyúltam a sárkányfej után, és azt is a stégre helyeztem.
-  Veszélyes sport ez, nem itt kéne eregetned - ezt azért csak odaszúrtam, mert ha nem vagyok itt, és ő nem tud magától kigabalyodni a madzagok szorításából, akkor akár bele is fulladhatott volna. Közben a deszkákra tenyerelve magamat is kitornásztam a vízből, majd mellé guggolva elkezdtem lefejteni róla a sárkányhoz tartozó madzagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=812362#post812362][b]Lucas M. Deighton - 2020.06.27. 11:19[/b][/url]

- Elég meglepő dolgokról fantáziálsz azért - félmosollyal közöltem a véleményem, miközben számomra elég felfoghatatlan volt az, hogy élhet valaki ennyire álomvilágban. Szép dolog az, hogy sellőkről, meg egyéb meseszerű lényekről fantáziálunk, de a való élet inkább szörnyekkel van teli, hús vér emberi szörnyekkel. Ezt azért nem kötöttem az orrára, valószínűleg ő egy teljesen más világban nőtt fel, mint amilyenben én, talán ez a varázsvilág megvédte őt minden szarságtól, és volt ideje manókon agyalni, míg nekem minden nap azon kellett aggódnom, hogy vajon majd melyik szippantás lesz az utolsó anyám életében.
A csaj kedvét viszont nem akartam elvenni, higgye azt, hogy sellő vagyok, addig is talán megnyugszik a sokktól, mert hát gondolom, azért csak megilletődött attól, hogy beesett a tóba, és majdnem belefulladt. Nekem kellett néhány perc a víz alatt, de végül csak sikerrel jártam, és miután sikerült őt kipakolnom a stégre, magam is kifújhattam a levegőt. A ruha a víz miatt teljesen rám tapadt, szerintem még a fülemből és az orromból is víz csöpögött, nem beszélve az arcomról, amit a tenyereimmel dörgöltem meg, majd egy szusszanásnyi szünet után hozzá is láttam a további munkálatokhoz. A csajra úgy rágabalyodott a madzag, hogy ennél jobban már nem is lehetett volna. Nálam meg pech, de nem volt se olló, se bicska, és még pálca sem.
- Bírd ki, mindjárt kész vagyok - két csomózás közben feltűnt, hogy mennyire didereg a lány, elhiszem hogy nem volt kellemes, magam is éreztem, hogy kezd lefagyni szó szerint mindenem, ezért is igyekeztem még gyorsabb lenni, hogy minél előbb mozgásképessé tegyem őt. Szavaira azért csak felkaptam a fejem, és el is nevettem magam. - Akkor most szemtanúja lehettem annak, hogyan kell extrém papírsárkányeregetésre gyakorolni? Várj, nem te vagy a tavalyi bajnok? - viccelődve szúrtam oda a kérdést, majd újra a rágubancolódott madzagra koncentráltam, amiből végül sikerült teljes egészében kicsomagolnom őt. - Na meg is vagy, most már mehetsz arra a versenyre - mondtam nevetve és még a fejem is megcsóváltam, mert nem igen tudtam elképzelni, hogy ő ezt most komolyan gondolta.
- Szívesen! Lucas - kezemet nyújtottam egy kézrázás erejéig, ha viszonozta, nem szorítottam rá túl erősen, csak annyira, amennyire illik.  
- Viszont mára szerintem hagyd abba a gyakorlást, mert ebből tüdőgyulladás lesz a végén. Mondanám, hogy profi sellő vagyok, és van nálam hősugárzó, pléd meg miegymás, de nincs, szóval vissza kéne menni a kastélyba. Vagy hát, nem tudom, te hol laksz? - ki tudja, lehet hogy ő nem is volt diák, és talán tényleg itt táborozott a közelben ez az extrém sárkányeregető csapat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814201#post814201][b]Lucas M. Deighton - 2020.07.25. 15:28[/b][/url]

Ezen az estén nem tudtam elviselni a szobatársak hangos röhögését, meg azt a sok dumát, ami ömlött a szájukból. Többnyire amúgy nyugis csapat, nem szokott velük bajom lenni, de ma valamiért zsongott a fejem, és nyugalomra vágytam. Hiába múlt el a takarodó, ők még mindig nem voltak képesek csöndben maradni, így jobbnak láttam, ha inkább szívok egy kis friss levegőt. Ez persze nem volt olyan könnyen kivitelezhető, hisz a prefektusok miatt nem volt könnyű kijutni a kastélyból csak úgy. Éppen ezért lopakodó üzemmódra kapcsoltam, s miután magam mögött hagytam a navinét, ügyesen surrantam ki, egyik faltól a másikig lapulva, míg sikerült kiszöknöm a hűvös éjszakába.
Az ég meglehetősen felhős volt, a Holdat is takarta, s csak nagy ritkán hagyta előbukkanni annak sapkáját. De a csend, s a természet halk neszei mindennél jobban csábítottak. Konkrét célom persze nem volt, leginkább csak sétálni akartam, így megindultam egyenesen, előre, s csak léptek közben változtattam irányt, éppen arra, amerre kedvem szottyant.
A stéghez közeledve először békák kuruttyolására, s tücskök ciripelésére lettem figyelmes, aztán ugyan távolról, de kiszúrtam egy narancsos, izzó apró pöttyöt. Ez több, mint gyanús volt, ilyen bogár létezéséről nem tudtam, így tovább folytattam lépteimet, s ekkor a szellő már felém sodorta a füst jellegzetes szagát. Valaki ott ücsörgött a stégen, de így a sötétben nem tudtam megítélni, hogy ki lehet az. Megtehettem volna azt, hogy sarkon fordulok, és inkább hagyom, csináljon, amit akar, de kíváncsi lettem, hogy ki lehet az. Emiatt tovább folytattam utamat, a stégre lépre megnyikordult alattam a deszka, s ekkor valószínűleg már az ismeretlen is felfigyelt rám.
- Jó az idő a füstöléshez, mi? Hali - köszöntem rá, majd még közelebb léptem.
- Szabad? - megvártam, míg engedélyt ad, s csak ekkor telepedtem le mellé, ám így közelebbről máris megismertem a vonásokat, s a lányt.
- Baszki, téged ismerlek a parkból. Te vagy a füves lány, Maggie vagy Mar...gareth? - nem volt túl jó a névmemóriám, így csak reméltem azt, hogy telibe találtam, s nem valami őrült nagy baromságot mondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814240#post814240][b]Lucas M. Deighton - 2020.07.25. 22:08[/b][/url]

Mivel engedélyt kaptam, nem is ácsorogtam tovább, pár mozdulattal lehuppantam a lány mellé törökülésbe, majd sikerült őt beazonosítanom. S ugyan a nevében nem voltam egészen biztos, arra azért homályosan emlékeztem, hogy ő volt az, aki megkínált a parkban egy szál füves mámorral, s mivel elég vacak kedvem volt, elfogadtam. Közösen szívtunk, viszonylag elég sokat dumáltunk, vagy épp bámultuk a csillagokat, s valahogy akkor ott rám tört az érzés, hogy milyen jó lenne őt megcsókolni. Meg is próbáltam, de arra már nem emlékszem, hogy sikerült-e, csak arra, hogy felpattant és elhúzta a csíkot mellőlem, mondhatnám azt is, hogy magamra hagyott, vagy pofára ejtett. Vagy nem is tudom, nem nagyon emlékszem rá, hogy pontosan mi történt, csak azt tudtam, hogy kicsit ciki a dolog. Most viszont, hogy rájöttem, ő ücsörög a stégen, már nem viszakozhattam, nem mintha menekülni akartam volna, csak tényleg fura volt a helyzet. Ennek ellenére azért csak szóval tartottam, bár ő meglehetősen határozatlannak tűnt, mintha egy kicsit zavarban lett volna.
- Margaréta, hát persze. Bocs, csak elég ramaty a névmemóriám, az egyik tanáromat meg Maggienek hívták, szóval általában az ő neve ugrik be elsőre - ezt a többletinfót fogalmam sincs, hogy miért osztottam meg vele, de lehet csak azért, mert magam is zavarban voltam kissé a közös füstölős kis múltunk miatt. Ki tudja, miket gondolhatott rólam, lehet, hogy ezért volt most is olyan visszafogott.
- Aha, Lucas, látod, a te memóriád jó - mondtam nevetve, ezzel próbáltam oldani a feszültséget. Feltűnt közben, hogy elnyomta a cigit, amit nem igazán értettem, hisz engem nem igazán zavart az, hogy füstöl, akár még adhatott is volna belőle, mint a régi szép időkben. Aztán feltűnt, hogy készül valamire, mintha mondani akarna valamit, én meg nem akartam megzavarna, így csak kíváncsian pillantottam felé, hogy a felhők mögül előbukkanó Hold fényében azért láthassak valamit az arcából.
- Miért? Jah, hogy azért, emlékszem már. Nem kell bocsánatot kérned, inkább én kérek elnézést, ha nyomulósnak tűntem, pedig nem vagyok. Meg azt se tudom, mi ütött belém, lehet a fű volt az oka, nem szoktam szívni - vallottam be, hisz anyámék miatt nagyon is ellene voltam mindenféle bódító szernek. Ott a parkban valamiért mégis ráfanyalodtam. Most meg, miközben magam is magyarázkodni kezdtem Margarétának, rájöttem, hogy ha túl sokat dumálok, akkor talán félreérti, vagy megsértődik. Pedig nem akartam megsérteni, meg nem mintha ne lett volna szép lány, de ott és abban a pillanatban nem hiszem, hogy ez vezérelt. Lehet, hogy csak ki akart kapcsolni az agyam, hogy elfelejtsem a sok baromságot, vagy talán szeretetre vágytam, igen, lehet. De így utólag átgondolva, lehet hogy ráhoztam a parát , vagy talán tényleg túl nyomulósnak tűnhettem.
- Szóval jah, igazából nem tudom, hogy viselkedtem, mert nem igen rémlik, csak az, hogy felpattantál és elrohantál. Ugye nem tettem semmi gáz dolgot? - néztem rá kérdően, úgy éreztem, hogy ha most véletlen összefutottunk, akkor jó lenne ezt tisztázni. - Amúgy meg, te hogyhogy itt? Mármint, azt hittem, mugli vagy - tettem még hozzá, közben a tenyereimet hátrébb csúsztattam, s azokon megtámaszkodva kémleltem az arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814441#post814441][b]Lucas M. Deighton - 2020.07.27. 10:19[/b][/url]

Egy kicsit féltem attól, hogy talán apámra ütöttem, s mondjuk bódult állapotomban hülyeséget csináltam, emiatt is kértem elnézést a lánytól, mert hát biztos volt valami oka, ha csak úgy felpattant és elrohant mellőlem. Viszont mivel az arcán ott játszott egy kis mosoly, egy kicsit megkönnyebbültem, s végül szavai is biztosítékként szolgáltak, hogy azért akkora nagy baromságot még sem műveltem.
-  Ó, jaaa, szóval ezért...már értem. Látod, mindenre gondoltam, csak pont erre nem - mondtam megkönnyebbülve, s meg is csóváltam a fejem, hogy ez akkor így nem jutott az eszembe. Ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy a vele egy idős lányok Bostonban egész máshogy viselkedtek. Sokkal felnőttesebbek voltak, könnyebben adták magukat, és az egész olyan természetesnek tűnt, hogy már azt gondoltam, ez a normális, és nagyjából minden csaj olyan, mint ott azok Boston utcáin. Most meg kiderült, hogy nem. Ez persze nem baj, csak inkább meglepő.
- Oké, örülök, hogy nem neheztelsz. Mondjuk tényleg nem gondoltam, hogy újra összefutunk, ráadásul hasonló helyzetben - utaltam ezzel az elnyomott csikkre, bár akkor nem nyomta el, leginkább hosszan pöfékelt, s még engem is megkínált. Nem tudom, hogy ez most miért maradt el, de talán nem számított arra, hogy majd bárki is megzavarja őt ebben a hűvös éjszakában.  - Na de akkor örvendek itt is Margaréta - kezemet nyújtottam felé egy kézrázásra, mintha ezzel akarnék tiszta lapot nyitni, s eltüntetni vele az előző találkozásunk kellemetlen emlékeit. - Szóval te is sárvérű vagy. Tök jó! Úgy értem, hogy örülök annak, hogy végre van valaki, aki tudja azt, milyen itt lenni így. Már egy kicsit kezdtem kiakadni attól, hogy majdnem mindenki puccos famíliából érkezett, a háta mögött nagy múltú varázslókkal. Ráadásul úgy tudom, hogy nem is mindenkivel lehet mugli dolgokról beszélni, nem mindenki vevő a témára, szóval huh, nagy megkönnyebbülés, hogy az én fajtámból vagy - mondtam széles vigyorral, még talán meg is öleltem volna, de aztán visszafogtam magam, nehogy megint az legyen, mint legutóbb.
- Na és mi a helyzet, hogy bírod az itt létet? Vagy éppen azért szívod ezt a vackot, hogy valahogy elviseld? - tényleg érdekelt az, hogy egy másik sárvérűnek vajon mennyire nehéz itt a beilleszkedés, vagy mennyire érzi jól magát. Nekem például rettentően hiányzott a mugli közeg, a boltok, a videójáték, vagy szimplán az, hogy bicajozzak a haverokkal valamelyik parkban. Hiányzott Boston, még a történtek ellenére is, amit igyekeztem teljesen kizárni az elmémből, s a legtöbbször sikerült is, most viszont csak eszembe jutott, ahogy a tó sötét vizét fürkésztem. - Nekem akkor a legrosszabb, ha nincs társaság...- kezdtem bele, de aztán elhallgattam. Jobb lett volna, ha inkább ő beszél, hogy megismerjem, hogy érezzem, annyira azért nem elcseszett ez az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=814727#post814727][b]Lucas M. Deighton - 2020.07.29. 18:36[/b][/url]

Margaréta meglehetősen félénknek tűnt, s azt hiszem erre csak most jöttem rá, hogy nem bódította el az elmémet semmilyen fű. Akkor mintha beszédesebb lett volna, de az is lehet, hogy csak nekem tűnt annak, most viszont egész más volt, azt hiszem. Nem tűnt bőbeszédűnek sem, viszont nem zavart el, és mivel volt pillanat amikor felém fordult, sőt még rám is mosolygott, abból valahogy úgy vettem le, hogy talán még haverkodna is velem. Legutóbb is egész jól ment, s ki tudja, talán a sors akarta azt, hogy itt is egymásra találjunk.
-  Jó erős kézfogásod van amúgy - jegyeztem meg mosolyogva, s tényleg örültem annak, hogy hasonló körökből származunk. Végre azt éreztem, hogy nem kell igazán viselkednem, nem kell kihúznom magam, és nem kell arra figyelnem, hogy ne dumáljak túl sok mugli dologról.
- Hogy tudom-e? Még használni is tudom, porszívózó világbajnokságot nyertem kétszer is! - mutattam ujjaimmal a kettest, s újra felnevettem, próbáltam széthülyéskedni a témát, csak mert láthatóan a csaj még mindig eléggé zavarban volt. Furcsa, pedig külsőre elég vagánynak tűnt, mégis, mintha titkolt volna valamit.
- Oh...ismerős - válasza nem lepett meg, sajnos túl sokat tudtam ezekről a holmikról, s valahogy nem tudtam rá mosolyogva bólogatni, mert akaratlanul is a szüleim ugrottak be, s az életünk, ami állandóan csak erről szólt.
- Néha lehet, hogy jobb, de ha elfogadsz egy tanácsot, keményebbet nem próbálsz - nem is tudom, hogy miért mondtam ezt, nem akartam neki okoskodni, sem atyáskodni felette, csak...kár lett volna érte, nem akartam elképzelni úgy, mint anyát.
- Áh, ismerős az érzés, a természetet én is emiatt bírom, főleg ez a vidék, elég jó. Boston környékén is volt ilyen erdős terület, néha kimentünk a haverokkal, de sajnos csak ritkán. Nagyon beszippantott minket a város - mondtam, ahogy halovány emlékképek ugrottak be elém azokról a kirándulásokról. Közben pillantásom Margaréta felé emeltem, mert mondott valamit, ami elgondolkodtatott. Az élet valós problémái. Vajon ő milyen problémákkal küzdhetett?
- És ezt a következtetést miből vontad le? - egy kicsit meglepett, hogy ő ennyire bízik a képességeimben, mert magam már kevésbé voltam ezzel így. Nem ismert, mégis úgy gondolta, hogy menő arc lehetek, pedig azt hiszem, ez nem volt igaz.
- Most kerültem ide, és eddig nem sok embert sikerült megismernem, akiket meg igen, azokkal sem a legjobb a viszonyom. Előtte meg fél évig nagyjából csak a falat láttam, vagy a parkot. Voltak barátaim, de őket ott kellett hagynom Bostonban, itt senki nincs, és szerintem elég nehéz barátkozni. Jó, veled mondjuk nem, mert te érted, hogy miről beszélek. De aki ebben a világban élt kölyökkora óta, azzal elég nehéz mit kezdenem... - próbáltam egy kicsit felvázolni előtte, hogy mi a problémám, közben egy kicsit felé fordultam, s ujjaimmal a cipőm orrát kezdtem babrálni, mert úgy tűnt, egy helyen eléggé megkopott.
- Na de veled mi a helyzet, említettél valami valós problémát. Te mi elől menekülsz? - kíváncsian pillantottam rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=817253#post817253][b]Lucas M. Deighton - 2020.09.20. 13:47[/b][/url]

Tudtam ám, hogy ez a lány képes kacagni, csak egy kicsit meg kellett őt nevettetni hozzá. Sikerült, vele együtt nevettem, jó volt látni azt, hogy mosolyog, és már nem olyan búval borult a képe, mint korábban. Már a legutóbbi találkozásunkkor is éreztem, hogy valami feszélyezi őt, valamit mélyen magában hordoz, s nehezen tud oldódni. Most viszont azt hiszem, hogy sikerült egy kicsit oldani a hangulatát, de aztán ahogy szóba kerültek ezek a bódító cuccok, úgy sajnos már az én kedvem is tovareppent, s előjött belőlem a prédikátor, aki majd megmondja a frankót, hogy mit nem kellene.
Nem tehettem róla, gyűlöltem azt a szart, mert sajnos sok rossz emlék kötött hozzá, nekem nem volt jó gyerekkorom, láttam, miféle pusztítást művelnek ezek a cuccok, és pontosan tudtam, hogy mennyire ártalmas lehet ez valakire. Margaréta pedig túl fiatal volt ahhoz, hogy ilyen dolgokkal tönkre vágja az életét. S bár nem volt jogom ahhoz, hogy elítéljem, egy kicsit azért haragudtam, hogy ilyen cuccokat használ. Részben emiatt kérdeztem rá, hogy használ mást is esetleg, szerencsére azonban azt mondta, hogy durvább szereket nem próbálna ki. Legalább volt esze a lánynak! Bár...egykor talán anyámnak is volt esze, s lám, hol kötött ki...
- Igen, Bostonból jöttem és r...dt szar érzés volt ott hagyni, de nem volt más választásom - nyögtem kicsit nehezen a szavakat, s ekkor már nem a lányt néztem, hanem inkább magam elé bámultam. Nem szoktam ezekről a dolgokról beszélni, mindig próbálom elütni valami dumával a hétköznapokat, de most valahogy ez is kicsúszott belőlem.
-  Ja nem, nem bántottál meg egyáltalán - felé pillantottam és halovány mosoly ült az arcomra, hogy lássa, tényleg nincs gáz, nem sértett meg semmivel. Ő nem ismerhetett, az meg talán pozitívum, ha azt gondolja, hogy menő vagyok. Pedig én magamról nem így vélekedtem, szerintem csak egy átlagos srác voltam, aki ha kellett, a dumájával tudott érvényesülni adott helyzetekben.
- Ne sajnáld, ezt dobta a gép. Tudod, nem is feltétlenül azzal van a gondom, hogy itt vagyok, mert ez is egy választás volt, hanem azzal, hogy nem gondoltam, hogy ez ilyen kemény lesz. Világ életemben a muglik vettek körbe, amit eddig tudok a varázsvilágról, azt magántanulóként sajátítottam el, az apámnak például szerintem fingja sincs arról, hogy ilyen különc a gyereke...soha nem is érdekeltem - sóhajtottam, megint elfordítottam a fejem, s inkább a vizet kezdtem bámulni.
- Apámék keményen drogoztak anyámmal, ebben nőttem fel. Anya úgy több mint kilenc hónapja meghalt, túladagolás. Ott voltam. Nem tudtam rajta segíteni...A néném vett magához, de ő meg itt él. Mindenképp idekerültem volna, de dönthettem, hogy mezei gimi, vagy ez. Én meg...hát már nem is tudom, hogy miért, de ezt választottam - megvontam a vállaimat, nem is gondoltam bele abba, hogy mennyi mindent zúdítottam rá szerencsétlen csajra, de igazából azt sem tudtam, hogy mit érzek.
- De köszi, örülök, hogy végre van valaki, akivel egy hullámhosszon lehetek - mondtam egy mosollyal, tényleg jó volt az, hogy hasonszőrű volt mint én, nem pedig egy aranyvérű, mint az a csaj. Bah, kikészít ez a Vajda lány. És már megint rá gondolok. Na meg arra a puccos családra, aki hozzá tartozik...
-  Szomorú gondolatok? És miért vagy szomorú, már ha szabad kérdeznem? - nem akartam tolakodó lenni, vagy vájkálni a magánéletében, de azért érdekelt az, hogy mi oka lehet a szomorúságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=819477#post819477][b]Lucas M. Deighton - 2020.10.17. 15:06[/b][/url]

Előtörtek a rossz emlékek, ahogy eszembe jutott, hogy mi történt anyámmal, mit művelt vele, meg apámmal ez az átkozott szer. Éppen ezért is próbáltam figyelmeztetni Margarétát, meg egyébként mindenkit, aki ehhez hasonló szereket akart használni.Érintésére kedves mosoly kúszott az arcomra, érződött abból, hogy jót akar, hogy talán bán valamit, amit úgy érez, hogy megtett, miközben meg nem, hisz nem bántott meg. Ettől függetlenül az est sodort magával, s valamiért úgy éreztem, hogy előtte megnyílhatok, mert hasonló hozzám, mert nem olyan nagyvilági aranyvérű, mint mondjuk Olívia. Ki tudja, hogy ő mit szólna hozzá, ha tudná, miben nőttem fel. Magam elé meredve meséltem el a történetet Margarétának, végül sóhajtottam egyet, s nem is nagyon mertem felé pillantani, míg nem hallottam a nevem. Aztán elcsöndesedett, újra éreztem az érintését, meglepett, de nem löktem el a kezét.
- Hát ja...ez van - a stég szélét markolva fordítottam el a fejem, hogy kifújjam a levegőt, s ne azon gondolkodjak, mennyi mindent tehettem volna. Mondjuk kivehettem volna a kezéből azt a szart, felrúghattam volna az asztalt, és kérhettem volna külső segítséget.
- Hm? - további szavaira egy kicsit meglepetten pillantottam rá, mintha addig ott se ültem volna, pedig ott voltam, csak épp elmerülve a gondolataimban. Margaréta viszont most először tűnt nálam pozitívabbnak, s ez még az én arcomra is mosolyt csalt.
- Jó, ez igaz, tényleg sok dolog vár még itt ránk. Hatalmas nagy mágusok leszünk. Ismered David Copperfield-et? Na, nála is nagyobb leszek - mondtam "vagány" üzemmódban, s még a képzeletbeli galléromon is igazítottam egyet. Aztán a röpke jókedvet ismét átvette a melankólia, hisz úgy tűnt, Marg is titkokat rejteget.
- Te is elveszítettél valakit? Akarsz róla beszélni? - nem akartam tapló lenni, így megadtam a lehetőséget arra, hogy ha akarja, visszautasítsa a kérdésemet. Ennek ellenére jó lett volna megismerni az ő történet is, hisz valamiért legbelül úgy éreztem, hogy hasonló dolgokon mehetett keresztül, mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=821164#post821164][b]Lucas M. Deighton - 2020.11.13. 19:17[/b][/url]

- Magic Lucas - ahogy kiejtettem varázslatos nevemet, közben amolyan aláfestésként még a kezemmel is végig mutattam a képzeletbeli cégéren, s szinte már magam előtt láttam a villogó plakátokat, amik hatalmasságomat hirdetik. Végül csak kitört belőlem a nevetés, s legyintettem egyet, mert valljuk be, hogy se nem voltam ügyes, se nem tűntem profi mágus alkatnak. - Tudom, mire gondolsz. Ezzel inkább vetkőző műsorba mehetnék, mi? - mondtam nevetve, s megcsóváltam a fejem. Nem mondom azt, hogy az utolsók közt kullogtam, de jócskán rám fért volna a korrepetálás, ha nevet akartam magamnak szerezni a varázslók társadalmában. Szóval, azt hiszem, hogy bőven ráértem még a névválasztásra, arra viszont jó volt, hogy megnevettessem a csajt. Jól is állt Margarétának az, ha nevetett, nem is értem, hogy miért tűnt mindig olyan búskomornak. Végül, csak szóba jöttek ezek a lelkis dolgok, s így megvilágosodtam vele kapcsolatban. Tehát nem csak egy embert veszített el, hanem többeket.
Ahogy kiállta, beállt a csend köztünk, nem éreztem úgy, hogy tovább kellene feszegetnem ezt a témát, mert én sem szívesen beszéltem anyámról. Nem is akartam őt tovább faggatni, s azt hiszem, hogy egyre járt az agyunk, mert úgy tűnt, hogy a lány is szívesebben csevegne vidámabb témákról. - Okés, igazad van. Nos…akkor, tervezzük meg a fellépő jelmezem. Szerinted mi illene Magic Lusachoz? Cowboy szett? Vagy valami futurisztikus cucc? - kérdeztem röhögve, persze nem gondoltam én ezt komolyan, de ha ezzel megtudtam őt nevettetni, akkor az már jó jel, nem?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=822362#post822362][b]Lucas M. Deighton - 2020.12.02. 20:29[/b][/url]

- Ha arra a vetkőzősre gondolsz, akkor igen, abban. Én nem láttam, csak a csajom…az akkori csajom. Oda volt érte, mindig azzal nyúzott, hogy jajj Lucas te is táncolj már. De most úgy őszintén, úgy nézek ki, mint egy táncos? - nevetve ráztam meg a fejem, el nem tudtam volna képzelni azt magamról, hogy ilyet valaha is bevállaljak. Kizárt. Jó, legfeljebb fogadásból, de azt is csak haverok közt, nem pedig életvitel szerűen.
Közben ahogy Margaréta arcát fürkésztem, észrevettem ám, hogy talán egy kicsit zavarja a téma, ezt mondjuk nem csodáltam. Nem is feszegettem tovább a témát, ahogy a későbbit sem, melyből megtudtam, hogy hozzám hasonlóan járt. Mivel megéltem én is hasonlót, pontosan tudtam, hogyan is érezheti magát, ezért maradtam inkább csöndben, s próbáltam inkább vidámabb témák felé terelni a beszélgetést. - Futurisztikus cowboy, hm. Végül is, miért ne. Ha lesz valami jelmezbál, komolyan beöltözöm, de csak akkor, ha te is. Neked is kéne valami jelmez, hm mondjuk…lehetnél Leia hercegnő a Star Warsból, az megvan? Légyszi, mond hogy láttad - egy kicsit reménykedtem ebben, mert a legtöbb lányismerősömnek halvány lila gőze sem volt arról, hogy ez mégis mi lehet. Közben éreztem, hogy kezd igen csak lehűlni a levegő. - Te nem fázol? Lassan visszamehetnénk a kastélyba - jegyeztem meg, s közben felkászálódtam a stégről, kezemet meg nyújtottam, hogy ha segítségre lenne szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831603#post831603][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.21. 23:25[/b][/url]

Az elmúlt hetekben elég sokat voltam magam alatt, de Lili nem hagyott elsüllyedni a mocsárban, mindig jött, ösztönzött, hogy szedjem már össze magam, s arra biztatott, hogy kezdjek el sportolni, mielőtt teljesen elpuhulnék. S bár eleinte nem sok kedvem volt, végül csak rávett, hogy néha lemenjek vele a kondiba, vagy úszni egyet az alagsori medencéhez, netán futni egyet a suli udvarán. Neki hála, azt hiszem, hogy sikerült is leadnom pár kilót, bár egy kicsit szerintem túlzásba vitte, mert képes volt meghajtani elég rendesen.
Most is, már majd kiszakadt a tüdőm a helyéről, de szinte hallottam a fülemben, hogy gyerünk, még egy kör, fuss, fuss Forest, vagyis Lucas.
- Liliiihh, nem bírom, kéééész, elég volt - a stéghez érve dobtam be a kulcsot, előre görnyedve támaszkodtam meg a térdeimen, s majd megszakadtam, úgy kapkodtam a levegő után. Szerintem még az arcom is belevörösödött a futásba, úgy éreztem, mintha még a fülem is kettéállna, kész, ennyi volt. Nem bírtam tovább, ezért hanyatt dobtam magam a füvön, a deszkákra már nem volt erőm feldobni a lábamat.  - Elmondanád, hogy…hogy mire edzünk? - kérdeztem oldalra pislogova, keresve tekintetemmel Lilit, aki egyszer már füllentett, hogy olimpiára készül, most viszont kezdtem azt hinni, hogy komolyan is gondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831621#post831621][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.22. 13:22[/b][/url]

- Dehh, mondom….totál kicsinálsz, feladom - már a hátamon fekve, még felhúzott térdekkel fújtam ki a levegőt, mellkasom fel-le járt, verejtékcseppek gördültek le a homlokom mentén, a nyakamon, mert ez az edzés igen csak fárasztóra sikeredett. Eddig is futottunk minden nap egy kicsit, de valamiért a suli udvarán jobban bírtam, mint így kint a szabad terepen, ami nem volt egyenletes, s bizony, olykor akadtak emelkedők is.
Lili hozzám képest egész jól bírta mondjuk, nem tudom, hogy mit evett vagy ivott ez a lány, de rajta fele annyira sem látszott meg a fáradtság. Még arra is volt energiája, hogy nyújtózzon. Figyeltem is onnan a földről, s lopva végig is futtattam rajta a pillantásom, mert ezek az edzős cuccok azért még jobban kihozták a formáját. - Kockahasra? Ez nem elég már? - a pólóm aljához nyúltam, s felhúztam az anyagot, hogy Lili is szemügyre vehessen. Ugyan még nem volt tökéletes, de az már látszott, hogy az elmúlt egy hónapban azért csak sikerült leadnom azt az elfogyasztott pizza-hamburger-chips és csoki mennyiséget, amit bánatomban zabáltam magamba Olívia elutazását követően. -  Gyere már, szusszanj Te is - felülve a karja után nyújtóztam, aztán ha sikerült elkapnom, rántottam is magammal, le a fűre, hogy aztán az oldalamra gördítsem, s fölé térdelve, csuklóit gyengéden a földhöz szorítsam.
-  Na, most mit csinálsz? Te akartál edzeni, na? - még birkózni se birkóztunk, nem is szorítottam erősen, csak nevetve figyeltem, kíváncsi voltam, hogy mit lép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831658#post831658][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.22. 19:40[/b][/url]

- Mi van, nem birkóztál még? - szemtelen mosolyt villantottam felé, nem is tudom, miért jött ez az ötlet, de mostanában annyit lógtunk együtt, hogy jó volt vele szórakozni, s ha már sportoltunk, akkor miért is ne mérjük össze az erőnket? Igaz, inkább csak viccelődni akartam, mint sem komoly birkózásba fogni, mert az még sem lett volna sportszerű, hisz fiúként biztos erősebb lehettem nála, még ha ez most az edzés alkalmával nem is látszott meg. - Egy súlycsoport…neked számított eddig, mikor hajcsár módjára meghajtottál futás közben Lilike? - kérdeztem nevetve, s még mindig fölötte tornyosultam, lefogva a kezeit, ekkor azonban egy ügyes mozdulattal sikerült kibillentenie, meg egy kicsit azért hagytam is magam, s elengedve a csuklóit, mellé estem a fűbe, immár megint a hátamon kikötve. - Ehh, legyőztél - nevetve fordítottam oldalra a fejem, hogy rápillantsak, aztán a testemmel is felé fordultam, s bal könyökömön megtámasztva a fejem figyeltem Őt. - Tudom azért, hogy nem arra a sárkányröptetős olimpiára készülsz, mert utána néztem, és tényleg nincs ilyen. Szóval meg akartam köszönni, hogy ennyi időt öltél belém mostanában, és nem hagytad, hogy a pizzától elhízzon a seggem, meg sörhasat eresszek - ezt komolyan gondoltam, köszönetnek is vehette Lili, amit eddig nem igen mondtam ki, meg talán nem is érezte úgy, hogy értékelném, pedig nagyon is értékeltem, csak ezeket a dolgokat nehezen tudtam kimutatni felé. Közben kitéptem egy fűszálat, a nap épp felénk tűzött, kicsit hunyorogni kellett, míg nem takarta el egy felhő, de szerencsére remek időnk volt, s most nem zavart a háttérzaj, mások koslatása, ami például a konditeremben, vagy az iskolaudvaron mindennapos volt. - Szép vagy - állapítottam, meg miközben az arcát fürkésztem, s letépve egy fűszálat, azzal kezdtem el piszkálni az arcát, miközben rámosolyogtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831661#post831661][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.22. 20:28[/b][/url]

Tényleg egész jó idő volt ahhoz, hogy ne kelljen azon agyalnunk, mikor induljunk vissza a kastélyba. A nap melengetett, talán még a víznek is kellemes lehetett a hőmérséklete, bár azt még nem próbáltuk, mégis, hívogatóan csillant a felszíne. Csak ne lettem volna ki a futástól, akkor talán még csobbantam is volna egyet, hogy leússzak pár hosszt, amit Lili számolhat. Ehelyett maradt a part, a puha gyep, meg a kis szemtelenkedés a szöszivel, amit láthatóan egész jól elviselt.  
- Neked? Hm - végig néztem rajta, amit így ebből a szögből láttam, az tetszett, ezért el is vigyorodtam. - Ha kellett, akkor elég jól sikerült - jegyeztem meg, s tényleg őszintén köszöntem azt, hogy ennyit foglalkozott velem. Nélküle biztos, hogy nem indultam volna mozogni, így viszont ha akartam, ha nem, Lili minden nap, pontosan ugyanabban az órában már kopogott az ajtómon, s várta, hogy indulhassunk. - Hogy mi? - felröhögtem, mikor meghallottam a hasonlatát, nem tudtam, hogy ezt most komolyan gondolta, vagy nem tudja, hogy miről is beszél. - Nem, a Pizza Hut az egy étterem neve, szóval nem a hátadra megy - még mindig nevettem, tényleg bolond volt egy kicsit Lili, de ezért nem is lehetett nagyon komolyan ücsörögni a társaságában. - Miért olyan fura ez? Nem kell a smink hozzá , hogy az legyél és szétszedhetnéd, nem is értem, minek fontad be - mondtam, miközben kicsit megpiszkáltam a fonatát, aztán gondolva egyet felkászálódtam a földről, lerúgtam a lábamról a cipőt, lekaptam a pólómat, s a kezemet nyújtottam felé. - Jössz csobbanni? - ha jött, felsegítettem, ha nem, akkor a stégre futottam, majd ugrottam e gy bombát a tóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831663#post831663][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.22. 21:15[/b][/url]

- Aha, értelek vagy valami - nevetve bólintottam, nem voltam én sem szakértő, de sejtettem, hogy mire is próbál célozni Lili. Tudtam róla, hogy a seprűvel szokott akrobatikázni, egyszer meg is lestem, csak nem mertem odaszólni, nehogy bevágódjon a pályába. - Egyébként múltkor láttam is, hogy miket művelsz. Ez honnan jött? - kérdeztem rá őszinte kíváncsisággal, valamennyire extrémnek tűnt, mint nálam a bicikli. Közben jó kis szóvicc kerekedett a pizzából, de aztán úgy tűnt, hogy Lili nagyon is komolyan gondolja azt, amit mond, s ekkor már ezen kellett röhögnöm. - Logikusabb lenne, de ne kérdezd, hogy miért, eddig még nekem sem sikerült kielemeznem, hogy miért lett a neve az, ami. Például a Luke Oil-t se tudom, hogy miért így hívják, csak feltételezem, hogy valami Luke nevű csávó találta meg az olajat - jegyeztem meg nevetve, s mikor már kifogytunk a szóviccekből, volt időm egy kicsit Lilit is nézegetni, a kinézetét, meg a stílusát, de ezt a hajfonatot tényleg nem értettem. Ő viszont bölcsen elmagyarázta, hogy miért is praktikus, amire ugyan hümmentettem, de valójában fogalmam sem volt róla, mert nekem elég rövid volt a hajam.- És mit gondolsz, szerinted megnövesszem a hajam? - kíváncsian kérdeztem, miután abba hagytam piszkálását a fűszállal, s aztán döntöttem úgy, hogy csobbanok egyet. Neki sajnos nem volt kedve hozzá, én meg nem akartam akkora surmó lenni, hogy akarata ellenére egyből bedobom, ezért is ugrottam be egyedül. Mi tagadás, kicsit hűs volt a víz, de annyira nem, hogy belepusztuljak. - Áh, nem vészes. Gyere már be egy kicsit - nevetve csalogattam, s kicsit ki is fröcsköltem rá a vízből. Tényleg nem volt gáz, szerencsére nagyon jó időnk volt, még ha hűvös is volt, föntről melegített a nap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831680#post831680][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 11:08[/b][/url]

- Csenge…nem ismerős a neve, szerintem még nem találkoztam vele - jegyeztem meg, mondjuk ki tudja, talán már láthattam, csak nem tudtam nevet azonosítani az archoz. - Neked aztán jó sok barátod van, hálóval halászod őket?- kérdeztem nevetve, bár irigylésre méltó volt, hogy ilyen sok barátra tudott szert tenni. Nekem ez valahogy nem ment, talán azért, mert kicsit zárkózottabb voltam, s nem kerestem mindenki társaságát. A navinében is talán csak két-három haverom akadt, házon kívül meg még kevesebb.
- Napolajat a konyhában? Jó helyen tartjátok - nevetve ráztam meg a fejem, s próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen is lehet otthon Liliéknél az élet. Talán mindennek máshol van a helye, s mindent máshogy is hívnak, mint amit megszoktunk.
A csobbanás után próbáltam szokni a vizet, egy pillanatra alá is merültem, aztán vissza a felszínre, s kezeimmel ide-oda forgattam a vizet, s közben lábaimat is mozgattam, hogy ne merüljek a tó fenekére. - Befonni? Na ne röhögtess, kizárt. Ha meg is növeszteném, nincs az a pénz, amiért befonhatnád - mondtam félig viccelődve, félig meg komolyan, mert nem engedtem volna a fonást, legfeljebb csak egy fél órára, míg megcsinálja, s megkapom érte azt a néhány knútot.- Na, csak ennyi? Nem jössz be? - közben Lili csak közelebb merészkedett, de még mindig úgy tűnt, hogy nem akar ám bejönni a vízbe. Pedig egész jó volt, magam is meglepődtem rajta. Egyből támadt is egy ötletem, játékos mosoly csillant az arcomon, közelebb is úsztam, majd  elkaptam a lábát, s annál fogva rántottam be a vízbe, hogy ő is csobbanjon egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831683#post831683][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 13:46[/b][/url]

Míg Lili azon morgolódhatott, hogy mennyire nem lenne kedvem, ha a hajamat fonná, kapva kaptam az alkalmon, s úgy döntöttem, hogy berántom magam mellé a vízbe egy kicsit csobbanni. A terv zseniálisnak tűnt a fejemben, a megvalósítás azonban már kevésbé sikerült jól, mert bár megindult befelé, a talpával sikerült telibe is találnia az arcomat, mire hangosan nyekkentem egyet, s reflexszerűen kaptam az arcomhoz. - Basszus Lili - motyogtam, közben hallottam a csobbanást, s mire odanéztem, már nem is láttam a lányt. Ide-oda pillantva kerestem Őt a tekintetemmel, mire végre kibukkant elázott kobakja a víz alól, mire elkapott a röhögés. - Hehe, egy ázott Lilke - röhögtem hangosan, nem törődve sajgó orrommal, de úgy tűnt, hogy Lili nem örült annyira a fürdőzésnek, mert mintha dühös lett volna rám, úgy kezdte felém fröcskölni a vizet, s közben egy kicsit sértegetett.
Szerencsére nem vettem fel a szavait úgy, hogy megsértődjek, inkább csak nevettem, aztán mikor tényleg úgy tűnt, hogy komolyan haragszik, akkor vissza vettem a mosolyból, s elengedve sajgó orromat, egy kicsit közelebb araszoltam hozzá a vízben, hogy  lássam, minden rendben van-e vele. Látszólag úgy tűnt, hogy nincs komolyabb baja, ezért is mertem tovább csipkelődni vele. - Na mi van? Azt hittem, hogy szereted a vizet Lili, most mi a baj? - ismét felvillantottam egy félmosolyt, s miközben közelítettem felé, visszafröcsköltem rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831686#post831686][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 16:21[/b][/url]

Annak ellenére, hogy az arcomba taposott, s fájt az orrom, még egész jó kedvem volt, poénra vettem ezt a vizes csobbanást. Azt gondoltam, hogy Lili is annak veszi majd, s hogy kicsit csak rájátszik a morcosságára, mert mégis csak lány, akinek most csurom víz lett a ruhája, meg a hajfonata, és jujj akkor mi lesz. Éppen ezért fröcsköltem tovább nevetve, s még rá is kérdeztem, hogy ugyan mi gondja lenne már, hisz úgy tudtam, imádja a vizet. A fröcsköléssel azonban le is álltam, ahogy szóba hozta a puklit, s feltűnt, hogy egyik kezével a fejét fogdossa. Ekkor egy pillanatra megtorpantam, abba hagytam a röhögést, aztán meg közelebb úsztam hozzá. - Ne haragudj, beütötted? - kérdeztem egy kicsit aggódva, mikor már elé értem a vízben. - Jó, ha büntetni akarsz, akkor lehet, de most  hadd nézzem azt a puklit, kicsit hajtsd előre a fejed - ebben a percben már nem komolytalankodtam, tényleg aggódtam, hogy mit műveltem, ezért ha Lili előre hajtotta a fejét, akkor két kezemmel óvatosan söpörtem félre pár hajszálat, hogy megnézzem azt a sérülést. - Szerencsére nem vérzik, fáj amúgy? Jobb lenne, ha kimennénk a partra, biztos van  valami varázslat, ami elmulasztja. Gyere, kisegítelek - a kezemet nyújtottam felé, most tudhatta, hogy már nem szórakozom, nagyon is komolyan gondoltam azt, hogy kisegítem őt, kicsit bántott is, hogy egy pukli nőtt a fejére miattam. Ha engedte, akkor belé karolva támogattam ki a stégre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831688#post831688][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 20:09[/b][/url]

- Mert nőtt is! Csak ennek nincs szeme, és nem dumál vissza - jegyeztem meg egy vigyorral, miközben Lilire pillantottam, csak hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem, még akkor is, ha fájt a feje. Szegény csúnyán bevágta nekem köszönhetően, ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor tuti, hogy nem vetemedem arra, hogy így berántsam. Akkor inkább kimásztam volna érte a partra, hogy vele együtt ugorjak be. Most viszont már nem volt mit tenni, ami történt, az megtörtént. - De a jó hír, hogy nem fogsz belehalni, annyira nem vészes, mint amilyennek tűnik - nyugtatgattam, s eszembe jutott, hogy anno mikor bicajoztunk a pályán, nem volt rajtam bukósisak, és akkor csúnyán bevertem a fejem. Ehhez hasonló kis pöcök nőtt rá, de szerencsére egy-két napon belül el is múlt. - Nem szédülsz, nincs hányingered? - míg kifelé támogattam a vízből, a biztonság kedvéért kikérdeztem, mert ha ezek közül akár csak egy tünet is lett volna, úgy biztos, hogy a hátamra kapom, és megindulok vele a gyengélkedőre. - Az biztos, nekem is volt már, de lehet, hogy mondtam is - már nem is emlékeztem, hogy elmeséltem-e a sztorit, vagy csak a gondolataimban bukkant elő, mindenesetre biztattam, s nem hagytam, hogy bepánikoljon, épp elég volt az, hogy én aggódtam miatta.
Miután kiértünk a stégre, láttam, hogy Lili leül oda, ahol előtte is ücsörgött, de a biztonság kedvéért azért addig fogtam a kezét, míg szüksége volt rá, s csak akkor engedtem el, ha biztos voltam abban, hogy nem fog újra a tóba pottyanni. Ezután dobtam le magam mellé, s a stég szélein kapaszkodva, lábaimat előre lógattam. - Hehe, nem is te lennél, ha nem lennének rajtad ütések, már megszoktam, hogy téged mindig meg kell menteni - mondtam egy mosollyal, ahogy felé fordítottam a fejem, bár most kivételesen nem a megmentő voltam, hanem inkább az, aki bajba sodorta. - Te így vagy ütődött, én meg amúgy. A fizika törvényei nem jutottak eszembe, mikor berántottalak - mondtam nevetve, ahogy az arcát fürkésztem. Szegény fonatai szétáztak, odanyúltam, hogy ellenőrizzem, menthetetlennek tűntek.- Szerintem eljött a pillanat, hogy kibontsd, mert ha ez így fog megszáradni, akkor úgy fogsz kinézni, mint egy boszorka. A szó legrosszabb értelmében - vigyorogtam rá, ezzel utalva a mesebeli, nagyorrú, bibircsókos banyákra. Közben a fonatról ujjaim az arcára vándoroltak át, s a következő másodpercben mindenféle gondolkodás nélkül megcsókoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831691#post831691][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 20:48[/b][/url]

- Ó dehogy nem, elhiheted, hogy magamtól vagyok ennyire ütődött - mondtam nevetve, bár azért túlzás, hogy annyira ütődött lettem volna, inkább csak meggondolatlanság volt rám jellemző az elmúlt időszakban, amin azért nem ártott volna kicsit csiszolni. Ám a poént vettem, nevettem is rajta, s kifelé jövet lopva megakadt rajta a tekintetem. Rajta valamiért sokkal jobban állt az átázott ruha, mint anno rajtam, de biztos, hogy nem is lehetett valami kényelmes viselet, még akkor se, ha épp sütött ránk a nap. Le is dobtam volna a gatyát, ha egyedül vagyok, meg persze van kéznél száraz ruhadarab. Így viszont a rám tapadt alsóban telepedtem le Lili mellé, s úgy folytattuk tovább a csevejt.  - Hm, jogos. Még az is lehet, hogy eddig mindig én intéztem úgy, hogy megmenthesselek, nem gondolod? - nevetve kérdeztem vissza a vállon lökés után, megfordult a fejemben, hogy én is lökjek rajta egyet, de mivel miattam az előbb már lesérült, nem akartam azt, hogy véletlenül megint bezúgjon a vízbe, mert akkor már tuti nem moshattam volna le magamról azt, hogy bűnös vagyok, s másodszorra talán már Lili sem bocsájtott volna meg nekem. - Nem hinném…elég sokat futottunk már, jobb lenne egy kicsit lazítani -  jegyeztem meg egy félmosollyal, tekintetem ekkor már az ajkain időzött, s nem is állított meg semmiféle belső hang, hogy ne csókoljam meg. Pedig ígéretet tettem, hogy jó fiú leszek, de az utóbbi időben sokat lógtunk együtt, s az edzések alkalmával elég nehéz volt megállnom, hogy ne kerüljek hozzá közelebb. Persze, aztán mindig sikerült, mert mielőtt bármi is történhetett volna, akkor felbukkant egy Sári, vagy egy Karola, mindig jöttek a kérdések, hogy hú mit edzünk, megyünk-e rucit venni, ésatöbbi, aminél kissé kellemetlenül feszengtem, mert a meghívás nem is nekem szólt. Most viszont egyikük se kavargott itt, ez meg már kikívánkozott belőlem. Csók közben balommal a stégen támaszkodtam, arcáról kezemet elvéve, már a karján simítottam végig, Lili viszont felébredt, s bamm. - Megcsókoltalak - mondtam egy mosollyal, ahogy tekintetét fürkésztem. - Jó volt, nem? - kérdeztem, s már hajoltam is, hogy újra megtegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831695#post831695][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 21:43[/b][/url]

Hogy hülyeség volt-e most megcsókolnom, azt nem tudom, de nem volt jellemző rám, hogy gondolkodjak, legalábbis nem minden esetben, s ahogy ott a faházban sem eszeltem terveket, hanem csak úgy mentem a vágyaim után, úgy most sem igazán gondolkodtam azon, hogy mit miért is teszek. Egyszerűen csak jó volt megcsókolni, újra meg is akartam tenni, de Lili elfordította tőlem a fejét, s agyalni kezdett. Az agyalás pedig nem jó, ilyenkor nagyon nem, mert csak fölösleges kérdések kavarognak majd az éterben, mint ahogy az is, hogy miért csináltam. - Most ez komoly? - kérdően, s kicsit hitetlenül fúrtam pillantásom a tekintetébe,  aztán megráztam a fejem. Az elmúlt hetekben nem egyszer kerültünk közelebb egymáshoz az edzések során, sokszor nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne tegyem meg, de meg tettem,mert megígértem. Na meg azért, mert folyton ott lebzseltek mások is, meg olyan nagyon akartam bizonyítani, hogy tudok a barátja lenni. De nem, mert azok után, ami a faházban történt, ez nem ment olyan egyszerűen, s szerintem ezzel még ő is tisztában volt.
- Annyira..annyira lelombozó tudsz lenni Lili - szóltam rá morcosan, talán még a homlokom is összeráncolódott. Nem azért voltam mérges, mert mondjuk elutasító volt, inkább azért, mert hülyeséget kérdezett. - Nem akarok magyarázkodni, oké? Felejtsd el, szedjük össze a holmink, és menjünk vissza - mondtam, s felpattanva mellőle a fűbe siettem, ott elkezdtem összekapkodni a ruháimat, de a pálcámnak persze hűlt helyét találtam. - Nagyon jó, az a szar sincs sehol. Nem láttad a pálcám?- fordultam a lány felé, s tekintetemmel kerestem őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831704#post831704][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.23. 23:15[/b][/url]

Dühös lettem Lilire, amiért úgy éreztem, hogy a kérdéseivel nyomást próbál helyezni rám. Pontosan tudtam, hogy mit szeretne hallani, hisz nem voltam annyira dilis, hogy tudjam, érzett irántam valamit, mert különben nem kapart volna össze, mikor szarul voltam. S az igazság az, hogy nekem sem volt közömbös, sok időt töltöttünk együtt, jól éreztem magam a társaságában, vonzódtam is hozzá, s ezt az utóbbi időben nehezen is kezeltem. Nem akartam már fékezni magam, jól esett volna megölelni, megcsókolni, és eldönteni a fűben, anélkül, hogy bármilyen vallomást is kellett volna mondanom. Ez a nyomás azonban rossz hatással volt rám, mert képtelen lettem volna érzelmekről beszélni, mikor még friss sebek karistolták keresztül-kasul a mellkasom. S azt hittem, hogy Lili szavak nélkül is érzi majd, hogy jól érzem magam a társaságában, azt gondoltam, már nem kell jófiúként viselkednem, hogy eljátsszuk, mennyire is nagyon jó barátok vagyunk, mikor tök egyértelmű volt, hogy nem a puszta baráti szándék vezérelte őt, ahogy én se csak unalomból lógtam vele. - Most tökre úgy csinálsz, mint egy holdkóros, tudod? - néztem rá guggolva, miközben a cuccaimat kaptam össze a földről. Lehet, hogy talán bunkó voltam most, de dühített az, hogy ilyen butaságokat fecsegett.
- Mit magyarázzak? - felegyenesedve felé fordultam, s tekintetébe fúrtam az enyémeket. - Mit magyarázzak azon, hogy kedvellek, tetszel és jól érzem magam a társaságodban, és megcsókolnálak, meg itt a füvön letepernélek? Mit magyarázzak ezen? Tetszel és nem tudok a csak barátod lenni, mert akkor csak magolhatnánk a könyvtárban, meg fűzögethetnénk a gyöngyöket, de nem akarok gyöngyöt fűzni. Ezt akarom - mondtam kissé dühös hangvétellel, majd az álla alá kaptam, s közelebb húzva magamhoz, újra megcsókoltam, szenvedélyesebben, mint korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831709#post831709][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.24. 00:11[/b][/url]

Nem igazán voltam olyan jó hangulatomban, hogy ügyeljek az illemre, s mondjuk azt mondjam, egészségére, mikor tüsszentett, vagy leálljak azon vitatkozni, hogy nap van, s nem a hold világít. Úgy tűnt, hogy nem is értette, mit vágtam a fejéhez, de abban a pillanatban nem is akartam neki elmagyarázni a szó jelentését, mert sokkal inkább az a düh munkált bennem, amit Lili váltott ki belőlem. Úgy feldühített, hogy mikor újra rákérdezett, hozzá is vágtam mindazt, ami összegyűlt bennem, s nem tartottam attól sem, ha majd megint megsértem. Ha máshogy nem értette meg, kénytelen voltam ily módon tudtára adni, hogy nincs szükség mindig megválaszolni a miérteket, s néha csak hagyni kell, hogy történjen, ami történik. S ennek ékes bizonyítékaként, meg azért, hogy felébresszem a királylányt, s ráeszméljen, hogy mi van, újra megcsókoltam, s míg balomat álla alatt tartottam, addig jobbom a csípőjére szökött, s úgy húztam közel magamhoz. Nem számítottam semmire, de meglepetésként ért, hogy ezúttal élt a lehetőségekkel, s bizony meglepő ügyességgel használta a nyelvét is, mi nem csak tüzet csiholt bennem, de egy kicsit a dühömet is csillapította. Nem is engedtem el, szorosan tartottam, s csak lélegzetnyi időre engedtem ajkaim közül, míg magam is levegő után kaptam. - Attól függ…a nagyon jó barátok nem, de vannak barátok extrákkal, azok szoktak. És szerintem mi amúgy se voltunk olyan nagyon jó barátok Lili - mondtam komolyan, miközben szemeibe fúrtam a pillantásom, s egy szemtelen félmosolyra húztam az ajkam, hogy aztán a következő pillanatban egy hirtelen mozzanattal döntsem meg, majd mielőtt azt hinné, ledobom, csak gyengéden eresszem le a földre, hogy aztán fölé kerekedhessek. - Próbálj ne kiabálni - súgtam fülébe, majd nyakába csókoltam, s ha nem lökött el, akkor lehámoztam róla a nedves felsőt, majd ajkaimmal fentről lefelé haladva barangoltam, s combjai közt elmerülve próbáltam kárpótolni az elmaradt pillanatokért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831736#post831736][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.24. 21:36[/b][/url]

- Aha, asszem a barátom vagy extrákkal, vagy valami olyasmi - bólogattam Lili szavaira egy mosollyal, s aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze, amit további kényeztetés követett. Először Lili ismerhette meg, milyen az, ha kényelemből fedezheti fel a gyönyör kapuját, aztán Ő vezetett át engem a boldogság mezsgyéjén, s végül, miután külön is megéltük a csodát, egybeolvadva, szenvedéllyel ringattuk magunkat tovább…
***
- Szerintem is szuper volt - mosolyogva hajoltam ajkaihoz, hogy csókot lopjak, míg ölelte nyakamat, majd fáradtan, pőrén feküdtem hanyatt a fűben, s teli vigyorral fürkésztem az ide-oda mászkáló felhőket. Elfáradtam, de ezt a fáradtságot megérte, sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Lili mindig képes meglepni.- Ezt azért nem gondoltam volna rólad - jegyeztem meg felé fordulva egy játékos vigyorral, s bár nem mondtam ki, de pillantásom mindenről árulkodott. Tetszett ez a délután, s úgy tűnt, hogy Lili is élvezte, ráadásul még mindig jó volt az idő, sütött ránk a nap, s csak néha takarták el a vonuló fellegek.
Kellett egy kis idő, míg szusszantam, de aztán felé fordulva, a jobb karomra támaszkodva fürkésztem, s egy fűszállal cirógattam végig a testét. Nem tudtam, hogy vajon mire gondol most, de valami nem hagyott nyugodni, így végül megtörtem a csendet, s tekintetem a barnáiba fúrtam. - Most nem bántad meg, hogy megtörtént? Mert szerintem a barátnőd még most is utál a múltkori miatt. Vajon mit szólna, ha tudná, hogy most is velem voltál? - kérdeztem játékos mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831770#post831770][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 18:01[/b][/url]

- Hehe, tuti hogy haragudna rád, múltkor is morcos volt - jegyeztem meg nevetve, bár akkor abban a pillanatban ez egyáltalán nem volt vicces, a Faházas sztori után joggal utálhatott a barátnője, s azt se csodáltam volna, ha azt a tanácsot adja neki, hogy többé ne találkozzon velem. Pedig nem akartam Lilinek ártani, sem a faháznál, sem pedig most, s tulajdonképp magam sem tudtam, hogy miért viselkedtem vele így.
Egy ideig csak öleltem, kémlelve a felhőket, közben sok mindenen gondolkodva, de aztán már felé fordulva piszkáltam egy fűszállal, mert nem tudtam csak úgy tétlenül heverni, még most is jobban esett, hogy piszkálhattam őt. Azt viszont jó lett volna tudni, hogy mit gondol erről, mert egy kicsit tartottam attól, hogy megbánta. Lili viszont nem adott választ a kérdésemre, nem tudtam megfejteni a gondolatait, inkább csak visszakérdezett, pedig ezt akartam elkerülni, hogy aztán ne kelljen rá szótlanul bámulnom.
Az első néhány másodperc azonban így telt, mert őszintén fogalmam sem volt arról, hogy mit művelünk, csak azt tudtam, hogy jól érzem magam a társaságában, mikor együtt lógunk. Ez lett volna a barátság, vagy valami más?
- Nem tudom Lili, csak azt tudom, hogy jó veled lógni - mondtam őszintén végül, aztán fekvő helyzetemből feltornásztam magam ülő helyzetbe, s az alsóm után nyúlva magamra húztam azt, hogy fedjen valami. Előre révedve fürkésztem egy kicsit a tó felszínének fodrozódását, majd visszafordultam Lilihez.
- Szilveszterkor meg akartalak csókolni - vallottam be neki, s pillantásába fúrtam a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831772#post831772][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 18:38[/b][/url]

- De a barátok nem vonzódnak egymáshoz Lili - fűztem hozzá a szavaihoz, amikkel a barátságra utalt. Persze, egész biztos, hogy jó barátok lettünk volna, ha nincsen köztünk semmiféle vonzalom, így viszont elég nehéz lett volna csak és kizárólag barátként viselkedni, és ha ezt nem is akarta nekem beismerni, valahol ezt még neki is tudnia kellett, s érezni, hisz Ő sem tudott megálljt parancsolni nekem. Éppen ezért ez a barátság már rég megdőlt, még mielőtt elkezdődhetett volna, s bár tudtam, hogy Lili mit szeretne hallani, még sem tudtam azt mondani. Nem ment, mert nem voltam egyszerű helyzetben, hisz nem is oly rég törték ripityára a szívem. Valamit azonban mondanom kellett, ezért is hoztam fel a csókot, hogy talán Lili majd rájön, nem csak egy szokást akartam vele véghez vinni, s a szerencsének fele annyi köze sem volt ahhoz a csókhoz, mint annak, hogy kedveltem. Lili azonban nem értett meg, az ő fejében ezek a dolgok talán nem álltak úgy össze, talán csak feketén és fehéren látott mindent. - Nem érted - mondtam ki immár azt, ami előzőleg a gondolataimban fogalmazódott meg, s inkább csak egy mosolyt húztam az arcomra, mint hogy magyarázkodni kezdjek. A nap kezdett a végére érni, már narancssárga színben tündökölt, s picit kezdett hűlni is az idő, ezért a nadrágom után nyúltam, azt is magamra húztam, majd a pálcámmal megtisztítottam a pólómat, s azt is magamra kaptam. -  Te is öltözz fel, nehogy megfázz - javasoltam, miközben átbújtattam a pólót a nyakamon, aztán ujjaimmal a hajamba túrtam, hogy egy kicsit berendezzem a frizurám, s visszatelepedtem Lili mellé a fűbe, hacsak nem kezdett már maga is öltözködni. - Akarsz velem vacsorázni valamelyik este? - dobtam be a kérdést, majd felkapva egy kavicsot a fűből, egyik kezemből a másikba ejtettem, s ezt ismételtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831775#post831775][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 19:15[/b][/url]

Egy pillanat erejéig azért megtorpantam az öltözködésben, s arra gondoltam, hogy lehet hogy jobb lenne, ha kifejteném neki a gondolataimat, ha már felhoztam a témát, de aztán rájöttem, hogy akkor Lili még úgy se értené a dolgokat, ezért sem kezdtem magyarázkodásba. Ehelyett inkább felöltöztem, csak a cipőt hagytam le, de az még ráért, még úgy sem készültem indulni, inkább a kövekkel játszottam, miközben elhívtam Lilit randizni.
Ő persze megint nem vágta, hogy mi a szitu, erre pedig csak mosolyogva ráztam meg a fejem. - Nem is Te lennél, ha nem kérdeznéd ezt meg - vágtam rá nevetve, majd felvontam a szemöldököm, s játékosan fúrtam pillantásom a tekintetébe. - Nem csak olyan féleség, hanem randi, ilyen csinosan kiöltözős. Arra gondoltam, hogy randizhatnánk, meg dumálhatnánk mindenféléről, amikről eddig nem, közben meg kajálnánk egy jót. Még választhatnál is, hogy pizza vagy pizza, mit szólsz?- kérdeztem röhögve, nem sok választási lehetőséget hagytam neki.
- Egyébként meg nem pizzázni vinnélek, hanem a Noé bárkájára, állítólag jó kis hely - magyaráztam, már korábban lecsekkoltam a menüt, csak az asztalfoglalás váratott magára. Közben a cipőm után nyúltam, látva hogy már Lili is hozzáfogott, s magam is belebújtattam egyik, aztán másik lábfejem a cipőbe. - Voltál már randizni? - kíváncsian pillantottam rá, miközben tenyereimre támaszkodva előre nyújtottam a lábaimat, s egyik bokámat kereszteztem a másik felett. Lehet, hogy indulni kellett volna már, a szúnyogok is csíptek, de nekem még semmi kedvem nem volt visszatérni a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831802#post831802][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 22:06[/b][/url]

Miközben beszélgettünk, fürkésztem Lili vonásait, picit furának tűnt, talán lelombozottnak, de ezt annak tudtam be, hogy megint szóba jött a mit csinálunk kérdés, amire hiába próbáltam neki választ adni a magam sajátos módján, úgy tűnt, hogy Ő azt nem igazán érti. Tényleg mindent fekete-fehérben látott a lány, s nem vette észre az apró kis elágazásokat, vagy ezen színek kavarodását. Nekem meg nehezemre esett volna az, hogy érzelmekről diskuráljak, vagy olyasmit mondjak ki, ami az adott pillanatban nem lenne helytálló. Ehelyett inkább randira hívtam, s egy kicsit meg is lepett az, hogy ezt is kétségbe vonta, de mint kiderült, még nem volt randin, így nem tudhatta, hogy valóban arra invitáltam-e. Meg talán ki sem nézte belőlem, hogy miért, azt nem tudom. - Akkor most majd randizunk, hidd el, jó lesz - mondtam mosolyogva, egy kicsit biztató szándékkal, hogy ne parázzon, jó lesz az. Még az ötleteimet is felvázoltam, hogy mire is gondoltam, Lilin viszont nem láttam az öröm jelét, még annak ellenére sem, hogy azt mondta, tetszik neki az ötlet.
- Lili, most mi a baj? - kérdően pillantottam fel rá, aztán gyorsan fel is tápászkodtam a földről, leporoltam a tenyereimet, s elé állva pillantottam a szemeibe. - Azt mondod, hogy jól hangzik, de nem úgy tűnik, mintha örülnél. Meg azt mondod, ha ahhoz van kedvem, mintha Te nem dönthetnél - szerettem volna megérteni, de tényleg nem tudtam hová tenni a hozzáállását. - Nem akarsz randizni velem, ez a baj? - kérdésemet kiegészítettem, s próbáltam megtudni egykedvűségének az okát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=831807#post831807][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.25. 22:46[/b][/url]

“Semmi baj” visszhangzott a fejemben, amit már ezerszer és kismilliószor hallottam lányok társaságában, de tudtam jól, hogy ez a két szó az, ami mindent jelent, csak épp azt nem, amit. Ez pedig kezdett feszélyezni, mert úgy éreztem, hogy egyre kevésbé tudok kiigazodni Lilin, pedig aztán tényleg igyekeztem, még randira is elhívtam, de mégis volt valami baja, feltehetően velem, vagy magával a ténnyel, hogy randira hívtam. Ezt próbáltam is kiszedni belőle, de Ő csak fáradtságra hivatkozott, amit akár el is hihettem volna neki, ha nem látom tekintetében azt a szomorúságot. Elég jól ismertem már, legalábbis azt hiszem, hogy az elmúlt hónapokban alaposabban megfigyeltem, s bizony azért azt meg tudtam ítélni, hogy mikor komoly, mikor vicces, s mikor van épp valami baja. S ahogy a faház után is szótlan volt, úgy most is annak tűnt, ami megint csak nem jelentett túl sok jót. Pedig most nagyon is odafigyeltem rá, s még a biztonságára is.
Nem is hagytam azt, hogy ennyiben maradjon ez a beszélgetés, mert nagyon rosszul érintett, hogy míg próbáltam kedves lenni, addig Ő így reagált rá. Mintha nem is igazán akarta volna, pedig korábban azt hittem, hogy ezt szeretné. Ezért is tettem fel a kérdésem ismét, Lili viszont hirtelen kiabálta le a fejem, amin meg is lepődtem. Köpni-nyelni se tudtam, mert egy perccel korábban még a semmi baj, csak fáradt vagyok résznél tartottunk, most pedig már hülye majom voltam, aki elől menekülni kell.
- Na erre varrjál gombot Deighton - motyogtam magam elé, ahogy figyeltem Lili távolodó alakját, de ezt nem akartam ennyiben hagyni, így miután megvolt minden cuccom, rohanni kezdtem utána, s loholva, lógó nyelvvel sikerült is beérnem őt. - Várj már…de rohadt gyorsan futsz - nyögtem fáradtan, miután sikerült bevágódnom elé, s mielőtt még tovább futrinkázott volna, gyengéden elkaptam a karját, hogy ne mehessen csak úgy tovább. -  Most…most ez a gond? Szememre veted így a dolgot? Úgy csinálsz, mintha egyedül én akartam volna a múltkor is! Most meg, mikor elhívlak, akkor meg itt felfújod magad rajta, mint egy…egy az a sivákoló növény, tudod melyik - magyaráztam, mert növénytanból nem voltam túl jó, de biztosan tudta, hogy melyik gumóra is gondolok. - Szóval most komolyan így akarsz itt hagyni? Mert épp randizni hívtalak el, de úgy hagytál ott, mintha vérig sértettelek volna - értetlenül pillantottam Lilire, legyen ember a talpán, aki ki tudott igazodni ezen a lányon.