Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=808732#post808732][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.17. 17:58[/b][/url]

Még mindig menekülök előled, hát nem szánalmas? Szerintem is az, nyugi, mégsem tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy ne így legyen. Helyettesítelek, olyan dolgokkal, amiket te csinálsz Benő, és én nem. Most például a héten a negyedik szál cigarettát szívom, hogy érezzem az illatát, és undorodom az ízétől az ajkaimon, mégis kell, mert ez az illat hozzád köt. Mert hiányzol, bazd meg. De ne mondjam, hogy bazd meg, mert hát a legutóbb is mi lett belőle ugye? Megtetted. Én meg azóta nem tudok napirendre térni fölötte, úgyhogy mint egy hülye menekülök előled. Te vagy a legjobb barátom, és én még mindig nem tudok a szemedbe nézni, mert látom magam előtt, ahogy a csúcsra viszel, és olyan érzéseket élek meg, amiket még soha előtte. Nem játszottam meg, és nem tudom, hogy ezek után hogyan tovább. Kijelentetted, hogy nem menne a dolog, én meg, hogy nekem meg menne. Nyilván, nem maradok a közeledben, de akkor most mégis, mi a fenéhez kezdjünk? Megmondanád, ha a közeledbe merészkednék, tudom, de nem merek. Még nem.
Szusszanva nézem a tájat, hűvösödik, a délutáni nagy meleg már sehol sincs, az emberek szétszéledtek, én meg elbújva a világ elől, a nádas áldásos takarásában úgy lélegzem be a cigaretta füstjét, mint egy függő. Mint, aki nem képes élni nélküle. Ott van az ajkaimon, ott az ujjaimon. Ez így nincs rendben, de most nincs jobb ötletem. Csinálnom kell, hogy érezzelek. Annyira szánalmasnak érzem magam, annyira nyomorultnak, hogy újra a munka vált a szenvedélyemmé. Dolgozom, mint akinek sosem fogy el az ereje, dolgozom, intézem az ügyeket, kritikus alapossággal vizslatok meg minden szerződést, intézem kínos alapossággal a polgármester és a tanács körüli dolgokat. Túlórázom, nem a pénzért, hanem, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal. Nőnek lenni kurva nagy szívás, ez a sok hülye érzelem, hát a tököm tele van mindegyikkel. Inkább a pezsgősüveget emelem az ajkaimhoz és iszok egy kortyot. Elég szánalmas az egyszemélyes partim, de én élvezem. Vagy legalábbis valami olyasmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=808740#post808740][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.17. 18:48[/b][/url]

Újabb mély szívás, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy dohányzom, és szerintem Richárd, ha nem tévedek, érzed te is rajtam, hogy dohányzom, de valahogy nem akarod elrontani a tényt, hogy itt vagyok, hogy én kerestelek téged, azzal, hogy rákérdezel, mi ez az új módi. Pedig ha tudnád... az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, akkor mit tennél. Mit tennél, ha tudnád, hogy én, aki mindig azt hirdettem, hogy veled ellentétben tökéletes önfegyelemmel és tudatos döntésekkel irányítom az életem, most a stégen ülve pezsgőt kortyolok és dohányzom, mert hiányzik a legjobb barátom, akivel szexeltem? Bezony, akkora karriert csináltam itt magamnak pár hét alatt, hogy azt mondhatnád: Kislányom, olyan vagy, mint én. És én újra gyűlölnélek, pedig nem hazudnál, Richárd, ez az igazság. Hasonlítunk. Kegyetlenül. Még ha kívülről olyan is vagyok, mint az én csodálatos anyukám, belül rád hasonlítok.
Az égboltot nézem, nem tudom, hogy igaz-e, hogy lát vagy hall engem, abban biztos vagyok, ha van élet odaát, a halálon túl, akkor az én szeretett anyukám most is vigyáz rám, csak nem tudom, hogy ő volt-e, aki úgy rendezte, hogy Benővel ez megtörténjen, vagy éppen a mennybéli bridzsparti miatt nem tudott figyelni, aztán már késő volt. Anya nagyon szeretett téged, Benő, és mindig szerette volna, ha egy-egy találkozásunk után azt mondom neki arra a kérdésre, hogy mi volt, hogy megcsókolt, vagy, hogy szerelmet vallott. De az ő kívánsága sosem valósult meg, szóval azt hiszem, Benő, a kettőnk dolgában ő a hunyó. De biztos bolondnak néznél, ha az én örök álmot alvó anyukámra fognám, hogy te meg én, tudod.
- Norina.
Mosolyodom el jöttödre, ahogy hajad és bőröd illata körbeölel. A cigarettát eltartva, hogy ne pirítsam meg semmidet, és mosolyogva fogadom az üdvözlésed, és vállat vonok kicsit.
- Stresszes hét. Stresszes hónap. Tudtad, hogy Benő magához vett még egy kutyát? Egy zsebcirkáló kis nyomit, aki állandóan ugat, mint aki haragszik a világra, és csúnyán néz rám? Ha közel megyek Benőhöz, mindig idegbeteg módon ugat, mint egy bolond. És mit mond? Azért vette magához, mert meglátta, és én jutottam róla eszébe. Hogy olyan az a minidög, mint én.
Nem szeretem Morcost, főleg, mert tudom, hogy hasonlítunk. Szerinte is bekaphatja a világ, meg szerintem is, ő is kicsi, én is. De látod, most sem tudok másról beszélni, csak rólad.
- Hogy vagy? Eltanultad a mai napot is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=809233#post809233][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.22. 16:39[/b][/url]

- Hisztek benne, hogy erre egyszer valamelyikünk igennel felel?
Kérdezem nyugodtan és őszinte érdeklődéssel tőled, mert esküszöm, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hozzánk közelállók ne azt tippelték volna, hogy együtt vagyunk-e, csókolóztunk-e, szerelmet vallott-e nekünk a másik, vagy, ami még ennél is merészebb, az, amikor azt kérdezed, hogy szexeltünk-e. Igen, most már igen. De mégsem vagyok képes kimondani, hogy igen, hogy a most aztán igazad van Norina, mert jóóó mély nyomot hagyott bennem. Nem, nem és nem. Előbb Benővel kellene beszélnem, csakhogy ugye vele meg nem tudok, mert nem tudok a közelébe menni.
- Tudom, pont olyan, mint én. De akkor ennyi? "Helló, nem vagy itt, nem is kell, mert ez a kutya pont olyan, mint te, csak nem sért meg, mert az ugatását nem értem, így hihetem, hogy azt mondja, kedves vagyok, és nem azt, hogy basszam meg."
Mert hát én azt mondtam neked Benő, hogy bazd meg, és mit tettél? Éppen azt. Hát most akkor meg ugye jön az a kérdés, hogy hogyan tovább, utálom, ha nem tudok valamit, ha nem tudom a megoldást. Én mindig, mindent tudok. Én mindig, mindent megoldok. De nem. Ez most nem működik. Most egyszerűen olyan kétségbeesett vagyok.
- Csak szükségem volt egyre. Nem szeretnék eltompulni.
Egyre, vagy háromra, kérdezheted a két csikk okán, ami mellettem van már. Egész héten dohányoztam, mert tudod, majd így megjön a válasz. Richárd szólni se mert, mert szerintem ő is tudja, hogy most jobb, ha inkább elengedi a dolgot, mert majd megoldódik, majd megoldom. Nem nagyon szól inkább bele, mert egyelőre még engem sem tud hova tenni. Haragudnom kellene érte? Nem. Inkább neki, mert ennyi idő után se tudom nem Richárdnak hívni.
- Ő a legjobb barátom attól a naptól, hogy itt vagyok. Sokszor veszekedtünk már, de most valahogy máshogy végződött a dolog, és ő lazán fátylat borítana rá, de én nem tudok, viszont gondolom beszélnünk kellene róla, de ő nem akar, ahogy kivettem a szavaiból, neki ez a mostani veszekedés, nem gond.
Nem, még mindig nem tudom megosztani azt, hogy szex volt, és azért másabb ez a veszekedés, mint a többi. Hogyan mész oda a legjobb barátodhoz, akivel összefeküdtetek, hogy "mizu", amikor te azt mondtad, hogy menne a barátság extrákkal, ő pedig azt, hogy az ki van zárva? Kellett nekem előbb kinyitni a számat Benő, ugye? Kellett nekem megint az okosabbnak lenni. A legjobb barátom vagy, és vágyok rád, izgatsz, most úgy rendesen, és ebből még nagyobb baj lesz, ezért is kerüllek inkább, és leselkedek utánad.
- Te is a legjobb barátom vagy, de ő volt az első. Érted. A legeslegjobb. Akivel együtt nőttem fel, aki mindent tud rólam és mindenhogyan látott már. Az, akit meg kéne ölnöm, ha azt akarom, hogy minden titkom titok maradjon. Ez bonyolult. Mesélj inkább valami vidámat. Mit tanultál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=810363#post810363][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.06.04. 12:10[/b][/url]

- Mert nem működne.
Ezt mind a ketten tudjuk, igaz Benő? Nem működne. Mert meghalnál mellettem, ahogy minden és mindenki. Olyan lennél, mint a virágok, akik kezdetben tündökölnek, majd időben halványodnak, és végül végleg eltűnnek. Meghalnál mellettem, mert mellettem csak a kaktuszok képesek életben maradni, de te nem vagy, és sosem leszel képes kaktusszá változni. És ha szeretnélek is, és szeretném is, te megmondtad, hogy nem menne, nem működne, nem működnénk. Kimondtad, nekem meg ég a pofám, amiért kiadtam magam, amiért azt mondtam, nekem menne. A legjobb barátom vagy, és az is maradsz, de én… én nem tudom, hogy tudok-e még az lenni.
- Kutyák.
Pillantok hátra, de nem bosszúsan, akaratlan is elmosolyodom. Kedvelem a kutyákat, de nekem sosem volt sajátom, nem akartam, hogy legyen, nekem elég volt az a had, akikkel Benőnk osztoztam, és Morcoson kívül még most is elég lenne. Jó, Morci is maradhat, csak ne csináljunk ebből ügyet.
- Jézusom!
Majdnem a vízben kötök ki, úgy megijedek, hát mi a jó frászt csapkodsz Norina, eszednél vagy?! A lelkiismeretem amúgy is taccson van, hát még jössz is azzal, hogy frászba kergess, nem hiszlek el téged! Elgondolkodva pillantok le rád, nyilván tépelődök, hogy azt mondjam, igen, vagy ne szóljak semmit. Tagadni nem tagadok, én nem szoktam hazudni, de erről beszélni. Mármint nyíltan. Nem megy.
- Nagyon régen nem voltál pasival, ha ennyire dugásközpontúan gondolkozol, ha jól sejtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=810707#post810707][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.06.06. 21:44[/b][/url]

- Ismerem magunkat, kettőnk dinamikáját, és eltaposnám őt, meggyűlölne.
Lehet, hogy ti ezt nem így látjátok, de én tudom, és Benő is tudja, na nem mintha ő belegondolt volna, olyan opcióba, hogy ő meg én, mert élből elutasította a lehetőséget is. Igaz, barátom? Élből nemet mondtál rám, és ez nem csak egy flegma nem volt, ami amúgy igen, hanem egy olyan nem, ami nem. A szemed, a szád, az arcod és a tested is ellenem volt, minden. Megkaptál és nem kellek. Bárcsak sosem történt volna meg, bárcsak sosem mondtam volna azt, bárcsak inkább megütöttél volna. Azt túlélem, ebbe belehalok.
- Veszekedtünk. Mert végre azt csináltam, amit évek óta mond, hogy csináljak. Amikor nem kaptam meg az állást vonatra ültem, és eljöttem Richárdhoz. Először hozzá mentem, mert ő a ... a .... rokonom.
Igen, engem is idegesít, hogy nem megy, hogy még most sem tudlak annak hívni, ami vagy. Nem tudom rád azt mondani, hogy "apa". Nem kellettem, a neved sem adtad nekem, hiába csináltál meg, nem volt bennünk semmi közös, és hogy miért nem? Mert belül ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Kívülről az én gyönyörű édesanyám köszön vissza, semmi sem árulkodik arról, hogy Vasváry vagyok, se az arcom, se a nevem, de még csak a hangom sem, de belül. Bennem magadra ismerhetsz és benned magamra ismerek. Pedig nem is éltünk együtt, sőt, talán összesen két napnyi időt sem töltöttünk együtt a huszonhárom év alatt, amit a földön éltem. Ajkaim a fintor és a mosoly között állnak meg, ahogy az a veszekedés újra felrémlik előttem.
- Szóval besértődött, hogy nem kértem tőle engedélyt. Hisztériázott, én közöltem vele, hogy bassza meg, és eljöttem tőle. Amikor bocsánatot kértem tőle, mert igen, képes voltam erre is, akkor meg kioktatott, szóval közöltem vele, hogy még mindig megbaszhatja... és hát... technikailag megtette.
A hajamba markolva hajtom be az arcom az ölembe, úgy, hogy a homlokom a térdemre döntöm. Cseszd meg Benő, de nagyon, mert így beszélve is róla, szörnyen zavarba jövök a testem reakcióitól.
- Megkérdezte, hogy hogyan tovább, én azt feleltem, hogy barátság extrával, ő pedig, hogy nem, és nem, nem azért, mert nem csak barátságot akarna, neki az extra nem kell, én voltam a hülye, mert nekem kellett volna azt mondani, hogy semmit sem jelentett.
De nem mondtam, mert ott és akkor a minden volt. Úgy is, hogy elszégyelltem magam azon, ahogy rám néztél, hogy hirtelen váltál el tőlem, hogy hirtelen lett hideg, nélküled. Azt kellett volna mondanom, hogy nem hatottál meg, de akkor hazudtam volna, és én nem hazudok.
- Kiábrándító. Ámbár, lesz egy házibuli a faluban, elmehetnénk. Tankönyvek kizárva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=810796#post810796][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.06.07. 19:48[/b][/url]

- Nem odadobtam. Ez egy logikus megoldás lett volna.
De persze csak szerintem, mert szerinted, Benő az ki van zárva, hogy működjön. Életünk legjobb élménye után azt mondani, hogy a-a, ez nem fog működni, elég gáz, és tudod mi van? Pontosan azért kerüllek, mert ismerem magam, ha egy helyen lennénk, addig hergelnélek, amíg újra megtennéd, akaratod ellenére, és gyűlölném magam, gyűlölnél. És ezt nem akarom. Nem jó a mostani megoldás, tudom, de jobb, mintha semmik sem lennénk. Jobb, mintha gyűlölnénk egymást. Még akkor is, ha tudom, el fog jönni a pillanat, amikor látnunk kell egymást, amikor úgy kell csinálnom, mintha nekem menne csak a barátodnak lenni. Simán csak cseszd meg, Benő.
- Nem az, ő teljesen korrekt volt velem mindig. Én voltam szemét vele. Logikus, hogy sosem voltam opció nála.
Azt nem tudom mondani, hogy te sem voltál opció nálam, mert hazudnék, de mindig számított, hogy barátok vagyunk, Benő, esküszöm neked, hogy mindig ez volt a fontosabb, de amióta szexeltünk, minden olyan szörnyen bonyolult lett. Minden annyira rossz, annyira élhetetlen. Tudom, hogy félre kell tennem magam, ha azt akarom, hogy legyen még közünk egymáshoz, és nagyon szeretném, hogy legyen, hogy még opciók legyünk egymás életében, mint barátok. Nem élhetek a legjobb barátom nélkül, és ez az érv lesz a döntő.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó vele. Nem kellett a végén sem megjátszanom magam.
Mondjuk a vége, az még mindig fáj, az a pillanat, ahogy rám néztél, amikor felfogtad, hogy mi történik. Még mindig összehúzódom, ha eszembe jut, hogy mennyire borzalmasan felzaklatott az, ami akkor történt. Meg kéne makacsolnom magam, és bekopogni hozzád, olyan egyszerű volna.
- Ahh, együtt inni a maró bunkóság istennőjével? Pont erre van szükségem!
Vigyorodom el, mert mind a ketten ismerjük Odettet, ami a szívén az a száján és nem kedvesen, nem barátságosan, hanem úgy, ahogy nagyon is gondolja, pont úgy. Nekem pont ő kell, Norina, ez egy kiváló ötlet, mert Odett helyrepofoz majd. Az arcom felderül, és határozottan bólintok egyet.
- Ott leszek. Segítek kicsit Richárdnak, mert megígértem neki, hogy csinálunk valami közöset, aztán megyek.
A közösnél elhúzom a számat, mert nem tudom még mindig elképzelni, hogy mi ketten működjünk, de rendben van, egy esélyt adhatok a dolognak, elvégre nála lakom, a pénzéből vásárolok, illik esélyt adni neki.
- Na, mit tanultál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=811359#post811359][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.06.14. 07:33[/b][/url]

- Hm.
Mondanám, hogy de könyörögtem neki, mert egyből felrémlik előttem, ahogy elszakítva egymástól ajkainkat, könyörögve kértem, hogy csinálja, hogy csináld, Benő, hogy legyőztél, hogy neked volt igazad, és azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy megéreztelek magamban, elromlottam. Totálisan tönkrementem, és nem tudom helyrehozni magam. Még Richárdnak is feltűnt a változás, ám ezt nem tudom megmagyarázni, neked se Norina, aki nyílván éppen most kapsz frászt tőlem a tény miatt, hogy elmosolyodok. Mert eszembe jut az érzés, az élmény, amit kaptam, és abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, pedig, mint tudjuk, nekem az valahogy nem szokásom.
- Nagyon érdekel ez az ok.
Felelem végül teljes nyugalommal neked, mert valljuk be, igen, minden okkal történik, de mondjuk könnyebben meg tudok magyarázni egy őrült kísérletező halálát okozó felrobbant bájitalt, mint ezt. Nem értem, hogy az univerzumnak, a világnak, bármely istenségnek vagy bárkinek miért volt jó az, hogy mi ketten szintet lépjünk, hiszen ez a szint egyelőre csak lefelé húz. Tudom, mit mondanál, beszélnem kellene Benővel, de mégis, hogyan megy oda az ember a legjobb barátjához, főleg azok után, hogy én azt mondtam, csináljuk még, ő pedig azt, hogy egészen kizárt ez így.
- A millió dolláros kérdés.
Most már mosolygokk, és közelebb húzva magamhoz az italt, meg is húzom, mert bármilyen furcsa a dolog, soha senki nem tette fel nekünk ezt a kérdést, úgyhogy igazán megtisztelő, drága Norina, hogy te vagy az első, aki szeretné ezt a helyzetet letisztázni.
- Richárd, ő az a férfi, aki felcsinálta anyámat.
Az égre pillantok, mert hidd el nekem, hogy pont ennyit tudok róla elmondani, viszont, tudod, mert mindenki tudja, hogy egyke vagyok, nincs testvérem, sosem kellett osztoznom semmin és senkit. Ezért is volt nehéz, amikor anya, mint egyetlen cinkosom, távozott a világből. Az én gyönyörű édesanyám, biztos most szomorúan nézel le rám, hogy még mindig nem vagyok képes annak hívni, ami, de nekem még Richárd. Még nem megy.
- Szóval lényegében igazoltad az elméletet, hogy aki nem csinálja, beszél róla.
Mert hát ez szex, valljuk be, Norina, hogy te szexuális szokásokról írtál varázslényeknél. Az arcomon játszó mosoly vidám, de tudom, hogy neked mennyire fontos a tanulás, olyan vagy, mint én, és ezért nem tudok olyan hosszan rosszalkodni.
- Sajnálom a varázslényeket, nagyon elszúrjuk mi, emberek a világukat, és ők mégis alkalmazkodnak ahelyett, hogy kinyírnának minket.