36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Erdőhegyi Merse hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 23. 08:57 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Általában nem a szabadban történnek Merse életében a legszerencsésebb dolgok, azonban ma reggel úgy ébredt, hogy mégis jó lenne mozogni egyet Bogolyfalva környékén. Többször megfordult már az is a fejében, hogy egy hétvégét lenn maradni az egyik szállóban, és este bolyongani a faluban, de még túl fiatal ehhez. Tizennégy és fél évesen örüljön, hogy napközben lelátogathat a faluba egyedül. A (nevelő)szülők nagyon féltik őt mindentől. Talán még jobban, mint a biológiai gyermekeiket. Nem tudni, hogy miért van, de így van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás. És Merse szereti is, mert csipázza, hogy anyuci és apuci édes kisfia lehet még egy darabig. Talán később, a nagybetűs tini korban majd megváltozik ez, és inkább a sötétség hercegévé válik, már nem annyira bírja a mutert és a fatert. Szüleivel gondolatiban érkezik meg a bogolyfalvai stéghez, ahol jelenleg csupán néhány fiú piszkálja egymást hangosan nevetgélve. Merse barátságosan mosolyogva sétál el mellettük, majd a Rellon jelvények láttán inkább ijedten kidülledt szemekkel szedi tovább hosszú lábait, amíg el nem éri a stég szélét. Fekete kordbársonynadrágot és szürke pufidzsekit visel. A nadrág épphogy eltakarja bokáját, de látszik alatta a fehér zokni, majd egy feketeszín magasabb talpú sportcipőben fejeződik be az öltözet. Balgamód nem hozott sálat és sapkát, de egyelőre nem érzi a hideget. Inkább csak áll a stég szélén, és nézi a megfagyott víztükröt. Fekete szemeiben látni, hogy valahol máshol jár gondolatban.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 23. 08:59 Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 30. 14:12 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Eléggé cidri van ám idekünn. Valóban nem volt jó ötlet ez a bokavillantás; céda. Ahogyan ácsorog a stég szélén, régi filmek cikáznak keresztül elméjén, amin hangosan fel is nevet egy pillanatra. Ő a hölgy az út mentén, aki bokát villant, hogy fuvarhoz jusson. A nevetés mosollyá változik lassan, végül nagy sóhajjá alakul, és ezen a sóhajon keresztül távozik a kedves kis gondolat a levegőbe, egy leheletfelhőbe csomagolva. A rellonosok hangos, egymás közötti csipkelődése hozza vissza ismét ebbe a világba, majd néhány nyikorgás valaki lábai alatt. Merse kíváncsi jellem, szereti tudni, hogy mi történik körülötte, így megfordul, és egy vele közel egyidős fiút lát maga előtt. Ismerős neki. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire. Lekönyököl a nem túl biztonságosnak tűnő korlátra, és nézelődni kezd. Jó kis délutáni elfoglaltság, és így jó helyzetbe kerül ahhoz, hogy Merse jobban meg tudja őt vizsgálni. Csuda karakteres arc, nyakát sárga-fekete sál takarja. Navinés. Nyilvánvaló. Késztetést érez, hogy közelebb lépjen hozzá, de még nem mer. Beszélgetni, ismerkedni akar. Őt az emberek mozgatják, itt pedig még igen keveset ismer, ezért kellenek köré szövetségesek. Kicsit feljebb húzza hát a zipzárját, mintha nyakkendőjét igazítaná, majd tesz egy lépést a másik felé.
- Helló! – szólítja meg végül egy kedves mosoly kíséretében. Olyan világot élünk, amikor ez szinte ijesztőnek számít néhány ember számára. Így érdekes helyzetekbe tudja keverni magát, sokszor hitték már ilyenkor - például -, hogy „rányomul” valakire. 14 éves. Még nem nagyon „nyomul” ő senkire. Bár, meg kell hagyni, hogy helyes, finom vonásai vannak a Navinésnek.
- Ismerhetlek valahonnan?
Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 1. 13:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A srác visszaköszön. Hasonló kedvességgel, mint ahogyan Merse is tette az imént. Ez szuper. Ritkán van lehetősége kommunikatív emberekkel találkozni. Ahogyan az elmúlt hónapok mutatják; a diákok nagy része nem áll még készen a közösségben való létezésre. Az egyik nem beszél, a másik csúnyán beszél, a harmadik pedig csúfolja társait. Valójában, ezek a diákok valamilyen frusztrációt szeretnének ezen keresztül a világ mocskos képébe köpni. És ezzel nincs is semmi gond. Mindenki olyan, amilyen. Csak azonosulni lehetetlen Merse számára ezekkel a viselkedésmódokkal. Így – egy szó mint száz – szemei akaratlanul felcsillannak a Navinés illemtudására.
- Az – válaszol először röviden a másik kérdésére.
Habár, egyértelmű, hogy nem emiatt tette fel ezt a kérdést elsősorban. Biztos benne, hogy valahol már látta őt, és most nem a folyosóra gondol. Valami miatt érdemes számon tartani őt, de még mindig nem tudja, hogy mégis honnan a látott ismeretség.
- Nem, nem – emeli a levegőbe mutatóujját, ami végül ajkai elé kerül, és szemeit összehúzza, amolyan Columbo hadnagy módon. Ő most meg fogja fejteni ezt a rejtélyt. Mersének is szoknia kell, hogy ennyire magas. Szinte hihetetlen, de tavaly nyáron nyúlt annyit, hogy az akkori osztályának egyik legalacsonyabb tagjából a tornasor elejére kerüljön. És meghallja a nevet; Middleton.
- Te vagy a… a… - csettintget maga előtt, amíg be nem ugrik neki az újság neve. – a… az Edictum főszerkesztője. Habár, gondolom nem kell téged bemutatni magadnak – mosolyog félszegen. – Nekem is a Rejtvénysarok a kedvencem, by the way – utal a Thomassal készült interjúra, ami éppen a minap került a keze ügyébe. A nagy öröm közepette el is felejtette, hogy ő is visel nevet.
- Ú, bocs – nyújtja jobbját. – Erdőhegyi Merse vagyok.
Nagyon örül a feje, hogy újabb embert ismerhet meg.
- És mi járatban erre, Tom? – nem tudja, hogy mi a preferált becenév, de mindenkinél próbál becézett formát használni, hogy megmutassa ő mennyire közvetlen. Noha ez nem minden esetben válik be. De ez őt nem zavarja. Maximum rászólnak, hogy nem azt a formát szeretik, hanem egy másikat. Azért vagyunk beszédképes emberek, hogy ezt kommunikálni tudjuk egymás között.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 1. 13:49 Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 11:32 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt
>> BREKK <<

Kedvesen elmosolyodik Thomas poénján, de valóban nem üt akkorát, hogy kacagásban törjön ki. Attól még humoros volt. Valóban, ki tudja? Nem kell elkezdeni azonnal elmélkedni, de igen érdekes téma, hogy mennyire is ismerjük önmagunkat. Merse apukája szerint nagyon hasznos önismereti könyveket olvasni. Kivéve annak, aki teljes mértékben tisztában van magával. Habár, ilyen szerintem nem létezik, csak ezt mutatja. Ekkor jutunk el az interjúig, és a Főszerkesztő kérdésére kihúzza magát, így válaszol egy széles mosoly kíséretében.
- Igen – bólogat hevesen mellé. – Nagyon tetszett – teszi még mellé kicsit udvarlásképpen is. Nem úgy. Csak szereti a társait bátorítani, hogy folytassák ezeket a különleges dolgokat, amit elkezdenek. Annyira érdektelen a mai csemetetársadalom. Jó, hogy Thomas szeret írni, tizenévesen újságot vezet, és nem is rosszul. De az is lehet, hogy a varázstársadalomban ez a normális. Csak Budapesten látod a telefonba bújt tinédzsereket, akik nem ismernek sem istent, sem embert. Nem tudni. Merse még ismerkedik a mágusok világával. Serényen bólogatni kezd a rejtvénymegfejtésre. Biztosan küldeni fogja majd, elvégre pont is jár érte. Ha már tanulmányaiban nem ér el túl sok sikert.
- Én – kezd bele félszegen – Nemt'om – vonja meg vállát. Sok volt már az Eridon toronyból. Egy hete nem volt szabadlevegőn, csak amikor a kastély egyik épületrészéből egy másikba kellett mennie tanórára. – Kell néha a friss oxigén – szippant drámaian a levegőbe kezeivel hadonászva. – Plusz nagyon szép Bogolyfalva – igaz, hogy innen nem sok mindent látni, de egy forrócsokira biztosan be fog ugrani a vendéglátó negyedbe. Ezen elgondolkodva mered egy kicsit maga elé, mire egy hatalmas sikoltás üti meg dobhártyáját. Thomas valamitől jól megijedt, így először Merse is kihord kétlábon egy-két szívinfarktust. Aztán feldolgozza a történteket, és ahogyan Tom nevetni kezd, belőle is kitörik a felnőtlen kacaj. A sikkanás újra és újra lejátszódik a fejében, aztán a béka bamba tekintete és értetlen brekkenése tovább húzza a humorvonalat. Bal kezével a korlátnak támaszkodik, és könnyes szemekkel tekint társa szemeibe. Közelebb hajol az állathoz, akivel egy ideig békaszemet néznek, de brekken egy utolsót, és szépen lassan arrébb ugrál. Biztosan nem esett jól neki, hogy kinevetik.
- Ez… - piheg a nevetés utáni „sokkban” – Ez nagyon vicces volt – törölgeti meg kacagástól nedves szemeit, amiket újra Tomra emel. Merse megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a szökésben lévő állatot, amikor egy fényes tárgyat vél felfedezni a nyakában.
- Hát ez? – kérdi inkább csak magától, majd az állat kergetésébe kezd. Mondanom sem kell, hogy tiszta Benny Hill Show. A végén mesébe illően elterül a stégen, és úgy kapja keze ügyébe a brekkencset. A nyaka köré egy kis rugalmas nyaklánc van téve, amin az áll, Mr. Billy-Bob. A földön fekve fordul Thomas felé, s Oroszlánkirály mód emeli a békát a levegőbe. – Ez valaki szökevénye lehet.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 4. 11:32 Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 6. 10:41 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A béka a mai nap legnagyobb sztárja. Még nagyobb lehetett volna, hogyha az előzőekben említett kis dalocskát is „eltolja”, miközben aprócska kalapban, kezében pedig kis sétapálcájával végig ugrál a stégen. Na, az lett volna baromi menő. Bár, bizonyára azt a vicc faktort már nem bírta volna egyik fiatal sem, és már szemük helyén x-szel feküdnének a földön, miközben szellemük karba tett kézzel állna a kihűlő félben lévő testük felett, összenézve „nem baj, megérte”.
A földön fetrengő jelenete után, a békát a levegőbe emelve a híres majmot utánozva fúrja fekete szemeit Toméba. Úgy néz ki, hogy ő is látja, mi a szitu. Valakinek nagyon hiányozhat a kis társa. Merse sem nagyon tudja elképzelni a délutánokat, késő estéket doromboló kismacskája nélkül. Brekkencs kikerül a kezéből, és a navinéséba kerül, aki másik kezével viszont segíteni szeretne Mersének feltápászkodni.
- Ó, köszke – emeli kreol arcát az ég felé, majd rámarkol Tom segítő markára. Mégis jól alakul ez a mai nap.
Leporolgatja magát, majd egy, arra járó szellő végig simítja hideg ujjaival Erdőhegyi nyakát, amire kirázza a hideg, s kissé dideregve fordul iskolatársa felé. Szólásra nyitja ajkait, de egyelőre nem távozik rajta szó. Csupán zakatol az agya, hogy mi lehet a következő lépés. Elgondolkodóan húzza el ajkait, ahogyan Mr. Billy Bobra néz.
- Mi lenne, ha feladnánk egy hirdetést az Edictumban? – kérdi. Az idő kezd kissé barátságtalan lenni. A szél fúj, majd apró pelyhekben a hó is esni kezd. Nem is baj. Még egy pici hó belefér. – Biztosan hiányzol valakinek, pajtás – simítja meg a béka nyirkos hátát. – Én egy napot nem bírnék ki Mercury nélkül – informálja a jelenlévőket. – Neked van állatkád? – mosolyog Tomra.
Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 19. 11:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A hó egyre nagyobb pehelyekben esik alá az égből, amit – természetesen – nem tud Merse egy kis bohóka nélkül hagyni. Az ég felé fordítja kreol arcát, nyelve hegyét kinyújtja, és élvezi, ahogyan a fagyott vízkristályok olvadnak szájának izmos képződményén. Ebből a gyermeteg játékból hamar felrázza magát, és fekete lélektükreit Tomra emeli, majd a Mr. Billy-Bobra tekint, és serényen bólogatni kezd. Nem rajta nevettek, nyugodjon meg.
- Ilyen helyes brekkencsen nincs is mit nevetni – gügyög neki még egy keveset. – Nézd azt a tiszteletet parancsoló szempárt – tekint újra mosolyogva Thomasra.
Jó döntés volt kimozdulni a kastélyból, és a stéghez jönni. Új emberek. Új élmények. Új kalandok. Új ötletek. Egyenesen szuperül alakul ez a mai nap. Már csak a gazdát kell megtalálni. A Middleton fiú ötletére egyetértően bólogatni kezd.
- Persze, először nézzünk szét – somolyog közben az aprócska viccen. – Én körbe kérdezek az eridonban. Te pedig… - néz újra végig rajta. Ja, igen. A sál. – A navinében. Deal? – nyújtja jobbját.
A cicája már biztosan teljesen odavan, hogy merre lehet a fiú. Legalábbis Erdőhegyi szereti azt hinni, hogy hiányzik házikedvencének. Vagy ahogyan ő hívja; szerelme, élete, cicuskája, és még sorolhatnám.
- Mercury a macskám – jelenti ki végül, miközben simít egyet a békán. Sokak szerint egy mugli, osztrák születésű német politikusra hajaz a fekete kis folttal szája felett. Merse szereti azt hinni, hogy inkább a Queen egykori frontembere az, aki újjászületett benne. – A teljes neve Prince Sweetclaws Mercury – vigyorog bárgyún, mert amikor ezt kimondja, mindig eléggé idiótán érzi magát egy pillanatra. De csak egy pillanatra.
- Nem, sajnos – válaszol a kisállatos napra gondolva. – Egy barátnőmnél lógtam – emlékezik meg mosolyogva a kellemes délutánról, majd a stég korlátjának alsó részére áll, úgy fordul Thomas felé.
- Nemrég vettem egy fényképezőgépet – osztja meg az információt. – Készítünk egy fotót erről a jóképű ördögről – kacsint a békára. – Előhívatjuk, és kiplakátoljuk vele Bogolyfalvát, a vasútállomást, satöbbi – boldog tekintete ismét Tomét keresi.
Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 25. 14:10 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A korlát szélén ácsorogva nézelődik, miközben rá-ránéz Tomra, hogy jelezze; szeme a pályán. Csak nagyon szeret leskelődni, habár a hóesésben egyre kevesebbet lát. Közben már tervezi is, hogyan lehetne felhívni az emberek figyelmét arra, hogy bizony egy elveszett állat gazdáját szeretnék megtalálni. Varrjon egy béka kosztümöt, amiben gazdi után kiáltozva járja a kastélyt? Hümm, nem is rossz ötlet.
- Ugye – mosolyog egy édes kis fintor kíséretében, ahogyan Mercuryra gondol. Gyönyörű kis állatkája biztosan már az éhhalál szélén áll. Már megvan 2 órája, hogy adott neki enni. Csúnya macskatekintet fúródik majd fekete szempárjába, ha visszaér a kastélyba. – Csuda egy név. Akár maga a Herceg – enged meg egy finom kézmozdulatot a levegőben, ahogyan kimondja a titulust. Ettől persze kicsit elveszíti az egyensúlyt, mert már csak egy kezével kapaszkodik a korlátba, így inkább leugrik a stég fadeszkájára.
- Nem olyan sok – mondja ártatlanul. Egyáltalán nem esik le neki, hogy Thomas esetleg más jellegű dologra gondolhat, mint ő. Vagyis arra, hogy „girlfriend”-ként kaphatja meg a fordítást.  – De Nárcisz a legjobb – mosolyog kedvesen a leányzó gondolatára. Ő a legjobb barátnője. Még van egy-két kedves lány, akikkel sokat beszélget a klubhelyiségben, de azért ők inkább ismerősök. – Nem vagyok itt olyan régóta. Így még nem sikerült mélyebb barátságokat kötni.
Vonja meg erre vállát, miközben elnéz a tó irányába. Szinte semmit nem lehet már látni az egy lejjebb szálló ködtől.
- Kellenek a szövetségesek, mert nem nagyon vagyok jártas a varázsvilágban – utal származására félhangosan. – Te varázsszülött vagy? – kérdi, miközben egy kézmozdulattal, szó nélkül szeretné kicsit elkérni a békát társától. Ha nem lesz meg a gazdája, szívesen magához fogadja. Csak Őfelsége nehogy féltékeny legyen a végén.
Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. március 21. 10:46 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Amikor valaki pozitívan beszél macskájáról, szinte szerelembe esik az illetővel. Ezért lehet az is, hogy most csillogó szemeit le sem veszi Tomról, és egy szűzies lányka mosolyával is megajándékozza őt, amiért találkozna Őfelségével. Hatalmas a kastély, de biztosan összefutnak még azért az évek alatt. S hogy a macska istenítés után ismét visszatérjünk a barátnők témájára, még mindig szélesen mosolyogni látjuk Mersénket. Kezd összeállni a kép, hogy a fordítás kicsit tükör lett, és az egyszerű „friend”-ből „girlfriend” lett. És ráadásul több. S amikor a következő mondatok elhagyják Thomas száját, az Erdőhegyi fiú hangosan felnevet.
- Nem vagyok én Don Juan – kacag még mindig, már hasához nyúlva. Ő és a lányok ebből a szempontból nem nagyon passzolnak. Megnézi a szép hölgyeket éppen úgy, ahogyan a jóképű fiúkat. De azt a bizonyos vonzalmat még nem kell elvárni a közel 15 éves Mersétől. Lassan fejlődik nála ez a dolog. Nem is érzi, hogy szüksége van rá. Mindegy. Bonyolult. Legyintek egyelőre én magam is gondolatban. – Ők a barát barátnőim – nyomatékosítja inkább a „barát” szót, hátha észhez kap a fordító. – Nincsen romantikus kapcsolatom – mondja nagyon-nagyon egyértelműen, hogy ne lehessen belőle zavar. Ezután a brekiért nyúl, és hosszú ujjait köré csavarja. Tetszik neki ez a jószág. Egy ideig pihenteti rajta fekete szemeit, majd felnéz Tomra, és szélesen elmosolyodik.
- Izgalmas lehetett varázscsaládban felnőni – mondja, miközben széles vigyora egy kedvesen irigy apróbb mosollyá módosul. – Én itt találkoztam először mágiával… mármint úgy „direktben”.
Szál megtekintése
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 3. 15:28 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Mersét mindig állatok vették körül. Kifejezetten élvezi a társaságukat, rajong értük. Otthon, a Kecskemét melletti Lajosmizsén sok jószágot tartottak. Lovak, marhák, disznók, tyúkok a hozzájuk tartozó kakassal, liba, és még sorolhatnám. És ez mind háziállat. Nem vágnak disznót, nem sütnek steaket, a ló kolbász sem „játszik”, sőt még a tojásokból is kiscsibék lesznek, amik nagyrésze eladásra kerül. Erdőhegyiék csupán egy menedékfarmot szeretnének üzemeltetni, ahol a szeretett jószágokkal élhetnek. És mivel a fiú nem bírta volna ki Mercury nélkül, és az iskola sem tiltja a háziállatot, ezért magával hozta a tanodába. Nem akart egyedül lenni, és barátok nélkül oly’ búúúúús az élet. Mercury pedig igazi társ.
- Áá, bizony – mosolyog Tom megvilágosodásán.
Brekkencs barátján simít egyet, majd még egyet, ahogyan serényen bólogatni kezd közben. Otthonban. Először pusztán úgy fordítja, hogy „otthon nőttem fel”, így Merse azt meri feltételezni, hogy Tom magántanuló volt. Aztán a mágusotthon szóra már mást használ a fordító, így ismét bólint egyet-kettőt.
- Budanekeresd… - suttogja. – Hallottam már róla, de nem tudom, hogy merre van – mered maga elé, miközben Mr. Billy-Bobot simogatja. Hunyorítva mered még egy kicsit, majd felnéz Tomra. – Van köze Budapesthez? Vagy legalábbis a közelében van biztosan, ugye? – kérdezi érdeklődve, majd a kastély irányába tekint.
Miután kibeszélik Budanekeresd ügyét, és egy pár dolgot a nagybácsiról is megtudunk, Thomas és Merse megbeszélik, hogy visszaindulnak a diákerőd irányába. Akkurátusan, hármasban sétálnak, amíg el nem tűnnek a stég környékéről, majd a falu nyeli el őket; Mr. Middleton, Mr. Erdőhegyi és Mr. Billy-Bob.

// I'm so thankful, buddy Wink ggwp //
Szál megtekintése
Stég - Erdőhegyi Merse hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa