Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=462401#post462401][b]William H. McWhite - 2015.02.08. 00:29[/b][/url]

Nem tudni mennyi ideje foglalja a helyet a stégen, de teljesen besötétedett. Nem tervezte, hogy éjszakába nyúlóan kivonja magát a forgalomból, mégis sikerült. Nyekergés közepette tápászkodik fel a törökülés-szerű helyzetéből. Totálisan  elgémberedett a nagy gondolkozásban. Kinyújtoztatja végtagjait, megropogtatja nyakcsigolyáit és a stég szélére lép. A víztükör felé hajolva túr bele kócos hajkoronájába. Sötét van ugyan, de soha nem lehet elég jól kinézni. Elismerő félmosolyt küld tükörképének. Ma is jól néz ki.
Lassú, de nagy léptekkel indul a part felé, talpa alatt nyikorognak a deszkák. A szél feltámad és megsuhogtatja a nádast. Összerezzen. Mi a fene? Csak nem fog betojni az esti tóparton? Mégis mitől? Ösztönösen gyorsabbra kapcsolja tempóját, és mire kiér a stégről már-már lohol. Mintha lenne valaki a nádasban. Nem. Mit keresne bárki abban a büdös és nedves növényhalmazban? Ijedősen tekint hátra a válla felett. A lelke mélyén élő kislány már sikongat félelmében, de ő ugyebár egy nagyfiú, tehát reflex-szerűen kihúzza magát. A nádas zizeg a szellőtől. Vagy nem attól? Megtorpan és világos pillantását élesen szegezi egy árnyas területre.
- Ki van ott? - inkább kijelenti, mint kérdezi, ám hangja halványan remeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=462836#post462836][b]William H. McWhite - 2015.02.09. 10:10[/b][/url]

Úristen! Ez most egy valódi, komoly és éles lefegyverzés! Ez megtörténik? Várjunk! "Legszebb rémálmod"? Arca az őszintén rémült kisfiúból gyanakvóba fordul. Ez most akkor mit jelent? Egyértelmű, hogy nem fogja felvenni a harcot a kapucnis, ámbár kedves hangú támadójával. Már csak azért sem, mert jelenleg a nevét sem tudja, nemhogy bármilyen védelmi varázslatot. Azonnal megfogadja magában, hogy legközelebb figyel a tanórán. Bár mélyen magában sejti, hogy egyébként sem lenne képes a gyanúsan nőnemű alak visszatámadására.
A zsebéhez nyúl. Tapogat. Arcán vegyes érzelmek suhannak át.
- Nincs nálam a pálcám.
Legszívesebben kibukna belőle a kérdés, hogy "mit akarsz tőlem", de életében talál először a szűkszavúságra voksol. Lecövekelve áll. Szemét próbálja az idegen felé mereszteni, de idegesítően sötét van. Alacsony. Vagyis alacsonyabb nála. Jó, ez mondjuk nem kiindulópont, hiszen ki nem?! Sokáig nem tudott fürkészni, mert hamar a szemére került egy sál. Nem túl szorosra lett meghúzva, de nem is volt szükség erre, hiszen sál nélkül sem látott túl sokat. Elindultak. Óvatosan lépkedett, nehogy megbotoljon egy fűcsomóban, és összetörje imádott arcát. Gondolatai cikáztak. Összegezte magában, hogy bájos hangú lány éppen szemét bekötve rabolja el. Ösztönösen félmosolyra húzta a száját. Ha ez a csajszi nem valamelyik dühös exe, akkor túl nagy baj nem lehet a dologból. A szemét óvatosan kötötte be, ebből pedig arra következtetett, hogy nem volt szándéka az egyértelmű kínzás. Jó. Talán ez valóban a legszebb rémálma lesz. Igyekezett palástolni sunyi vigyorát.
- Most mi lesz velem?