Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511713#post511713][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.31. 20:00[/b][/url]

Körbefordul egyszer. Aztán megint. Majd megint. De nem, még mindig fogalma sincs róla, miért is jött le a faluba, jobb ötlet híján meg csak elindul valamerre. Eltévedni ennél jobban már amúgy sem tud, veszíteni sem veszíthet, így hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Ahogy végighalad a fő utcán, nézegeti közben természetesen a kirakatokat, elvégre ő is csak lány, hát na, szereti a szép és csillogós ékszereket. De nem szarka, szóval a kirakatot sem törte be és vitte el az egyik nagy láncot, csak sóhajtozva tovább haladt.
Valahogy így keveredett el a falu szélére, és egészen el is fáradt már mire a stéghez ért. Ahogy fellép a padlóra, rögtön megpillantja a tőle pár méterre üldögélő fiút, és mivel annyira nincs jobb dolga, halk léptekkel elindul felé. Amúgy is régen beszélt már másokkal, a pécsi eset óta pedig csak remélni tudja, hogy Gwen és Krisztián nem nyírták ki egymást az utcán, hanem azért legalább befejezték a vitázást és normálisan is kommunikáltak egymással. Felőle még kézzel-lábbal is mutogathatnak, csak béküljenek már ki az isten szerelmére.
Közben egyre közelebb ér a sráchoz, mikor megcsúszik a vizes padlón és hát nem éppen a jó irányba esik.
- Vigyá...ÁÁÁ! - sikít hangosan, miközben előrebucskázik és konkrétan rázuhan a fiú hátára. Jepp, csak így lazán ráborul szerencsétlenre, aztán persze amint felocsúdik a sokkból le is kászálódik róla, mielőtt még a vízbe löknék. Nem hozott ma sajnos magával fürdőruhát, törölni kell a pancsolást. Majd talán máskor.
- Bocsi - nagyra nyílt szemekkel mered a fiúra, rosszabb esetben annak hátára, aztán, mintha nem is épp most játszott volna kisbabásat, egyszerűen ledobja magát a fiú mellé és vigyorogva mered a tóra.
- Itt tényleg él egy sellő? - nem nagyon zavartatja magát, elvégre úgyis el lesz küldve ha megzavart valami roppant fontos elmélkedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511785#post511785][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.31. 20:46[/b][/url]

Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen ráesik egy másik diák hátára, mert ez a szituáció csak akkor lenne nagyon kínos, ha az a másik diák egy tanár lenne. Mert akkor bizony lehetne törni a buksit különféle kifogások után kutatva, de amilyen kis szerencsétlenke a drága, úgysem úszná meg a büntetést.
- Aaannyira nem - rázza meg gyorsan fejecskéjét, közben mozgolódik egy sort, hogy az imént a hátára kerül kéz valamilyen csoda folytán lecsússzon róla. Tényleg nem tervezett tóban pancsolást mára, így gyorsan eldönti magában, ha a fiú belelöki, ő rántja magával. Akárki is legyen a mellette ülő.
- Nem tudom. Társaságot - esetlenül megrántja vállait, tekintetével továbbra is a csillogó víztükröt csodálja. Aztán, mintha csak valami nagyon szuper ötlete támadt volna, lelkendezve a srác felé fordul. - Alíz vagyok egyébként, téged hogy hívnak? - minden szívbaj nélkül tegezi le, jól van lányom, jól csinálod! - És ugye nem vagy tanár? Izé.. mármint ugye nem tanár?
A végére már próbál nagyon komoly képet vágni, de ez az arckifejezés csupán csak addig tart, míg nem érzékeli, hogy a víz felszínén megmozdult valamit. Feltehetően egy halacska volt az, ő viszont nagyon nem így gondolja.
- Úúú, láttad? A sellő volt az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514054#post514054][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.09.06. 17:44[/b][/url]

Sikeresen megszabadul a hátán nyugvó kézfejtől, ez pedig olyan boldogsággal tölti el, mint még soha. De tényleg, arcára ezek után széles mosoly költözik és lábát lóbálni kezdi a csillogó víztükör fölött.
- Ááá, nem tudok én órán aludni. Ott mindig nagy a hangzavar és juuuj - borzongást imitálva rázza meg a fejét, vörös tincsei csak úgy szállnak arca körül. De nem mond butaságot, tényleg nem lehet egyes órákon aludni a zaj miatt, olyankor pedig mindig morcosan távozik a teremből. Hát, ugye, mivel figyelni amúgy sem tud, rajzolni meg nem igazán szeret, nem tud mit csinálni. - Alíz. És ez véletlen volt. Nem szokásom emberek hátára ugrálni, továbbfejlődtem már a majmoktól.
Olyan büszkén jelenti ez utóbbit ki, mintha minimum egy Nobelt kapna érte. Csillogó szemeit Aaronra emeli egy pillanatra, lábával továbbra is kalimpál egészen addig, míg a felszínen meg nem látja a gyűrűket, amiket állítása szerint éppen az említett sellő okozott.
- Bizti neeem halt itt meg senki - csodálkozva mered a mellette ülőre, hogy aztán a következő pillanatban felsikoltson és hátrahőköljön ijedtségében. Mikor úgy fél perc múlva sikerül rájönnie, hogy Aaronnak éppen ráncigálja valami a lábát, előrehajol és nyúl, hogy egy nagy ütéssel leszedje a támadót. Hirtelen cselekszik, ezért szinte meg sem érzi a belé kapaszkodó kezet, csak is a láthatatlan valamire koncentrál, amely igazából nincs is a vízben. Ettől függetlenül ész nélkül rúg bele a vízbe valamerre Aaron lába felé - nem kizárt, hogy a bokáját találta el.
- Naaaaaaaa - nyöszörög hátradőlve miközben kifújja magát. - Mi eez? És most hol van? Hívja a barátait és megtámadnak minket?
Mit ne mondjak, elég nagy fantáziával rendelkezik, és ha Aaron jól fülel, még azt is hallhatja, ahogy hadarás közben össze-összeakad néha a lány nyelve. Ő persze ezen most már egyre gyorsabban túl tud esni, és nem is törődik vele, így a környezetének sem tűnhet fel annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514184#post514184][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.09.06. 19:32[/b][/url]

Hát, eltalálta. Tökéletesen jól érezte, ahogy a lábfeje nekiütközött a navinés bokájának. Aaron fel is szisszen a fájdalomtól, Alíz meg a meglepettségtől, szóval ez egy tökéletesen elbaltázott szituáció, már ha a lány helyzetét nézzük. Aki egyébként az ajkai elé kapja a kezét, miközben picit újra előredől, hogy megvizsgálja a fiú bokáját. Talán nem tört el. Haha, talán.
- Nem is vagyok hiszékeny! - húzza fel az orrát sértődötten, aztán a következő pillanatban már halkan kuncogni kezd Aaron mondandóján. Közben a fiú feláll, ő meg mivel nem akarja elveszíteni újdonsült pajtiját, elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik még mindig széles mosollyal az arcán. Már éppen belekezdene a tó színének ecsetelésébe, amikor a fiú megelőzi és ő kezd el előbb beszélni. Hát, jó. Akkor várunk.
- Nem lehetek az ajándékod - torpan meg hirtelen, karjait összefonja maga előtt és nagyon komoly képet vág. - Nem lehetek ajándék masni nélkül.
Ezek után hagyja, hogy Aaron újra beszélni kezdjen. Alíz is elindul, miközben a fiú szavait hallgatja, néha sértődötten felhorkan, máskor pedig komolyan hümmög maga elé, végül amint vége szakad a beszédnek, elneveti magát.
- Veszélyes barátaim vannak ám, biztos vagy benne, hogy lenyúlsz tőlük? - kétkedve pislog a fiúra, mintha arra számítana, hogy Aaron kineveti és megcáfolja az előbb kiejtett szavakat. Amint viszont érkezik a válasz, és amennyiben a válasz "igen" vagy annak a szinonimája, úgy fellelkesülve ugrik fel picit a magasba, hogy homloka egy vonalba kerüljön a navinés vállával.
- Menjüüünk... ööö... menjünk, veszek neked valamit. Egyébként meg boldog születésnapoooot - vigyorog, mint a tejbetök, és az sem zavarja, hogy a mellette sétáló tulajdonképpen egy vad idegen. Akitől lehet, hogy tartania kéne. Na, hát szinte látom magam előtt a nevelőanyját, ahogy a homlokát fogva csóválja a fejét, mert hát akárhányszor rágta a lány szájába, hogy nem állunk szóba idegenekkel, pláne nem megyünk el velük sehova, Alíz annál inkább ezt csinálta. Mint például most. De hát, mi történhetne? Semmi rossz. Aaronnak biztos nincsenek hátsószándékai. Butaságokra gondoltok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716867#post716867][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 00:49[/b][/url]

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716885#post716885][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 14:10[/b][/url]

Ha nagyon őszinte akar lenni, akkor bizony be kell vallania, hogy hiányzik neki Aaron. Három évig éltek együtt, az alatt pedig nagyon sokat megtudott róla. Még olyan dolgokat is, amiket talán a másik nem is akart volna a tudtára adni, de akaratlanul sikerült neki; ez történik akkor, ha együtt laksz valakivel. Hiányzik neki Aaron; hiányzott neki akkor is, mikor visszaköltözött és egy üres lakásba kellett hazamennie, mikor nem volt kihez fordulnia, ha valami történt vele. Nem volt ott Aaron édes kiscicája, akivel talán gyorsabban megtalálta a közös hangot, mint a gazdájával. A volt navinés egy biztos pontot jelentett az életében, amit elvesztett abban a pillanatban, hogy hónapokkal ezelőtt kilépett csomagjaival közös lakásuk ajtaján. Aaron még akkor is hiányozna neki, ha egész végig egy komplett idiótaként viselkedett volna vele.
De Aaron most itt van, visszajött, láthatja, beszélhet vele, a nyakába ugorhat és addig ölelheti, míg az kényelmetlenné nem válik a férfi számára. Az ismerős hangra ösztönösen mosolyodik el, ahogy pedig meghallja, hogy köszönés helyett mivel kezdi Aaron, akaratlanul is elneveti magát. Könnyedén pattan fel eddigi helyéről és megfordulva már simán a férfi nyakába vetné magát, ha nem lenne ott a kezei között az az édes kiskutya. Szemei kikerekednek, lassan pislog először az állatra, majd kérdőn pillant fel annak gazdájára, mert itt most egy kis segítséget szeretne kérni.
- Mi ez a hirtelen váltás? Hol van Sheza? Ugye nem... - halt meg, folytatódna a mondat, ha lenne mersze így feltenni a kérdését. De nincs, így csak közelebb lép a pároshoz, hogy megsimogassa a kutyust, már ha az engedi neki, ugyan kicsit bizonytalanul nyúl felé. Semmit nem ért ebből, de ha Aaron azért hívta ide, hogy most elmondja neki, Sheza elpusztult az alatt a néhány hónap alatt, amíg külön voltak, azt nem biztos, hogy szeretné hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716987#post716987][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 22:54[/b][/url]

Bármire számított, csak a férfi kezében lévő félig alvó kutyára nem. Őszintén nem nézte volna ki belőle, hogy legyen bármilyen háziállata Shezán kívül, akit egyébként nagy szeretettel gondoz minden nap. Nem egyszer megfordult már Alíz fejében, hogy kicsit úgy viselkedik, mintha a macska a lánya lenne. Eléggé abszurd  gondolat, mégsem tudott valami másra gondolni, míg párszor megállt a napi teendőit végezvén, hogy nézze a párost. Aaron gondoskodása megmelengette a szívét, mert ez olyas valami volt, amit nem látott már nagyon rég óta. Most viszont olyan könnyedén passzolja át neki szegény kiskutyát, mintha semmi rossz érzése nem lenne ezzel kapcsolatban. Kissé meglepetten fogadja először a fejére csúsztatott hajpántot, majd a most már éber kutyust, aki rögtön fészkelődni is kezd, ahogy átkerül hozzá.
- Az összes barátod és ismerősöd közül pont én jutottam eszedbe, hogy majd jól rám bízol egy kutyát? A kutyádat? - kétkedve teszi fel a kérdéseit, amire még a választ sem várja meg, csak folytatja. - Ugyan, ha látni akartál, igazán hagyhattad volna ezt az egész kutyás dolgot. Nem kell állandóan játszani ezt az érzelemmentes taplót, mikor mindketten tudjuk, hogy nem vagy az. Naa, nyugodtan kimondhatod, hiányoztam, én is hiányoltalak - mosolyodik el végül, jobb könyökével kicsit meglökve a másik kezét. A kutyus továbbra sem érzi valami jól magát a karjai között, így az elkövetkezendő perceket azzal kell töltenie, hogy valahogy megpróbálja kicsit megnyugtatni az állatot.
- Mennyi időre akartad lepasszolni szegényt? Kérlek, mondd, hogy tényleg ideiglenes helyet keresel neki és ez nem csak valami olcsó hazugság volt, hogy soha többé ne lásd őt. Mármint, nézd már meg, milyen aranyos - ezzel pedig egy mozdulattal fel is emeli az állatot és Aaron arcába nyomja, mire Töpszlinek sem kell több és ismét kapálózni kezd. Ezúttal viszont már célpontja is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717967#post717967][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.24. 15:56[/b][/url]

Értetlenül ráncolja a homlokát Aaron magyarázatát követően, majd fejét az immáron kezei között ficánkoló kiskutya felé fordítja. Valóban úgy néz ki, mint akinek már csak egy kutya hiányzik az életéből, aki majd feldobja unalmas napjait, miközben körülbelül egy percet sem tölt otthon, hanem épp lelkesen felfedezi Magyarországot.
- Jaj, hát... Tudod elég lett volna, ha csak felhívsz - mosolyogva ingatja a fejét, de továbbra is húzza a férfi agyát. Természetesen tudja, hogy hiányzott neki, mert hát Aaron is eszébe jutott néha - néha! -, míg épp valamelyik nagyobb várost járta végig egyedül.
- Jó, de akkor miért nem a gazdájának viszed vissza? - értetlenül pillant fel ismét a férfi szemeit keresve. Kezeivel ennek ellenére kissé szorosabban fogja az állat testét, mintha a kérdésére kapott válasz miatt elvesztené a kis szőrcsomót, akit ismer úgy három perce. Az állat végül is Aaronhoz tartozik valamilyen szinten, így nyilván meg fogja tartani, amíg csak kell, előtte viszont fel kell tennie néhány kérdést.
Aaron válaszára egy lekicsinylő pillantással reagál, majd a kutyussal az ölében törökülésben letelepszik a stég szélére. Óvatosan helyezi az állatot a lábai közé, mintha attól félne, hogy a következő pillanatban az hirtelen felébred és belebucskázik a vízbe.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nem úsztad meg? Nem láttalak hónapok óta, úgyhogy most ide szépen leülsz és elmesélsz mindent, különben rajtad marad a kutya - szigorú pillantást vet a férfire, ahogy kiejti száján a szavakat, majd fejével a maga mellett lévő szabad hely felé int a stégen és türelmesen megvárja, hogy Aaron helyet foglaljon mellette. - Hogyhogy visszajöttél az országba? Azt hittem jól elvoltál kint is... Na, nem mintha panaszkodnék, csak érted, fura ismét itt látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724320#post724320][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.05.29. 21:55[/b][/url]

Ő élőben sokkal nagyobb élmény. Mindjárt elpirul.
- Ezt eddig is tudtuk - mondatához hozzátoldana még egy drámai haj hátradobást is, de a kezében pihegő kutyus ebben egy kicsikét megakadályozza. Egyébként, ahogy most jobban megnézi ezt a töpszli állatot, tulajdonképpen tényleg el tudna vele tölteni egy-két éjszakát. Vagy többet. Ez majd még természetesen függ a kutyus viselkedésétől a nap további részében.
- Kutyát tartani majdnem ugyanaz, mint macskát. Annyi a különbség, hogy őket sétálni is vinned kell. Igazából nem kell hozzá nagy tehetség vagy ész, már nem bántásból mondom - sietve teszi még hozzá, amolyan megnyugtatásként, mert igazából nem tartja Aaront butának. Kettejük közül nyilván a férfinak van több esze, több éves utazás és megkomolyodás ide vagy oda.
- Ez a te bajod, látod? - vet egy pillantást az ölében valószínűleg már alvó kutyára, majd a férfi felé fordul. Pár pillanat hatásszünetet tart, ameddig tanulmányozza még egy kicsit az arcát, elvégre több évig nem látta ezt a csodálatos arcot, valamikor pedig be kell pótolnia az elmaradott időt. - Folyton ilyen negatívan gondolkozol. Most komolyan semmi nem ragadt rád abból a sok pozitivitásból, amíg velem laktál? Miért mondod, hogy két hónap múlva akár megint távol lehetnél innen, csak mert nem jött össze egy kapcsolatod? Nem szabad így gondolkoznod. Néha igenis azt kell mondanod, hogy de, ez sikerülni fog, vagy hogy ez meg fog maradni, ez tartós lesz, az meg jó és boldog leszek. Hidd el, Aaron, te is lehetsz boldog, nem kell mindig mindenhonnan rohannod. Vagy menekülnöd, amelyik szimpatikusabb.
Egy apró vállvonással fejezi be a monológját, aminek körülbelül a fele jut majd el a férfi tudatáig, vagy ha esetleg minden, akkor csak egy részét fogja majd figyelembe venni. Aaron ilyen szinten javíthatatlan, Alíz mégis mindig készségesen a segítségére siet, legyen szó bármiről. Ha ilyen szövegeket kell lenyomnia, hát legyen.
- Meg, persze, sírtam is rendesen - nevetve gondol vissza az emlékre, amely akkor nem volt egészen ennyire vicces, ám annál örömtelibb. Hiányzott neki a barátnője és hiányzott neki Aaron is. Ahogy pedig visszakapta mind a kettőt, a férfi már rögtön arról kezd el beszélni, hogy ez csak átmeneti időszak és hamarosan lehet megint elhagyja az országot. Vagy a kontinenst. - Ti amúgy találkoztatok egymással? Nem is tudom már. Szerintem Gwen nem bírt téged. Vagy csak jól játszotta, hogy de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=724774#post724774][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.06.02. 19:12[/b][/url]

- Ha már kezd eltűnni belőlem a tapintatosság, az csakis a te hibád lehet. Elvégre veled éltem éveken keresztül - csalódottan húzza el a száját, tekintetével Aaronét keresve, hogy ezek után még a vállait is megránthassa hozzá. Igazán nem esik nehezére ilyet játszani a férfival, az meg még inkább könnyebben megy neki, hogy kioktassa őt. Egyszerűen imád felette anyáskodni, és bár ez túlzottan idegesítővé válik egy idő után, neki fel sem tűnik, hogy néha meddig képes elmenni. Számára ez csak baráti tanácsadás, semmi több.
- Jó, de nem feltétlenül kell pofára esned. Megkaphatod azt a csodálatos dolgot, ha teszel érte egy kicsit, és te nem vagy se egy lusta, se rossz ember, úgyhogy csak össze kéne szedned magad egy kicsit, aztán minden rendben lenne, hidd el - bizakodva még egy mosolyt is megereszt, hogy ezzel is növelje Aaron életkedvét, vagy bizalmát, vagy a reményeit, igazából mindegy is, hogy mit. Szeretné, ha végre a férfi is boldog lenne és nem mindig a dolgok végét várná, majd rögtön le is lépne, ahogy az bekövetkezik.
Gwen említésére jól láthatóan felvidul és ki is zökken ebből a depresszív társalgásból a boldogságról. Mosolyogva kezdi ecsetelni az egyesülésük történetét, arca ki is pirul a nagy mesélésben. Mindent elmond a férfinak, a kétségeitől kezdve az ajtón való bekopogáson át a már házban történő beszélgetésig. Aaron válaszára is csak akkor reagál, ahogy ő ezt mind elmondta neki, és csak azután néz rá ismét, amint már kap levegőt.
- Egyébként nem tudom, hogy miért nem bírt. Lehet tudta, hogy el fogsz rabolni - mosolyodik el, holott ilyesmiről igazából szó sincsen. Inkább fordítva lenne, Alíz rabolta el a volt navinést. - Pedig csak rád kell nézni, hát ki ne imádná ezt a csodás embert? Olyan szép pofid van - álmodozva sóhajt, erre pedig végszóként az eddig az ölében alvó kutyus is felébred. Előbb csak mocorogni kezd, majd egy nagy ásítás után kimászik a lány öléből, felfedezőútra indulva.
- Olyan aranyos, hát tényleg nem értem hogy vagy képes tőle megválni. Értem én, hogy ott van Sheza meg minden, de csak nézz rá. Majdnem olyan édes, mint te vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=726266#post726266][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.06.23. 23:43[/b][/url]

Aaron dicséretére nem túl szerényen meghajol, ajkai halvány mosolyra húzódnak. Jó néha így csak leülni és beszélgetni vele, vagy ami a kedvence, leülni a tévé elé és nézni a rosszabbnál rosszabb reklámokat, majd csak egymásra nézni, amolyan „most mit néztünk” tekintettel. Sokszor szavak sem kellenek hozzá, hogy megbeszéljék, melyik volt a legrosszabb, amit valaha láttak. Mert volt egy pár, és nem, nem volt könnyű dönteni köztük.
Az együttlétük – mármint nem romantikus értelemben – alatt volt szerencséje jobban megismerni Aaront, és most már bátran kijelentheti, hogy igenis sok mindent tud a férfiról. Tudja, hogy milyen nyomott tud lenni néha, és ilyenkor (meg úgy mindig) nehezen viseli, ha Alíz önkényesen leülteti, hogy adhasson neki egy lelkesítő beszédet. Nem nagyon szokott figyelni, ahogy most sem teszi, ez viszont sosem tántorította el a lányt attól, hogy ne folytassa ezeket a rögtönzött felvidításnak szolgáló monológokat. Szereti Aaront és jót akar neki, még ha ezt a férfi nem is érzékeli - vagy csak nem vesz tudomást róla.
- Ugh, és nagyképű is. Nem tudom hogyan szedted össze a barátnődet, de szeretnék vele váltani pár szót – fintorog is egy sort, majd vet egy lenéző pillantást a férfira. – El sem hiszem, hogy ezt kiejtetted a szádon. Meg akarsz rontani, vagy mi? Ennél is jobban, mármint – javítja ki saját magát gyorsan egy szemforgatás kíséretében. Aaronnal lakni három évig… Azért ragad az emberre egy s más. Kár, hogy fordítva ez nem működött valami miatt.
- Örülök, hogy legalább Sheza megmaradt olyan, amilyen. Egyébként, ha már itt tartunk, azt hittem legalább őt is elhozod. Ő jobban hiányzott, mint a te tökéletes arcod. Meg mindened.
Alíz imádta Shezát. Az a macska volt az abszolút kedvence, míg együtt éltek a férfival, és talán a macskának sem volt olyan közömbös a lány. Legalábbis reméljük, mert más összetörné szegény Alíz szívét.
- De amúgy mesélhetnél már a barátnődről, akinek ilyen édes kutyája van. Komolyan, hogy sikerült felszedned? Melyik kevésbé rossz szöveged dobtad be a sok közül?