Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=346871#post346871][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.07.30. 18:36[/b][/url]

Egyszer esik, egyszer süt, egyszer fúj, egyszer lengedez. Van gyűlöletesebb annál, mikor az időjárás nem tudja eldönteni, hogy mit akar? Határozottan nincs. Michelle reggel eldöntötte, hogy hétvége van, szabadnap van, nagyon jó lesz, de borús az idő, szóval melegen öltözik. Amúgy is hideg szél fúj. Mire kiért a levegőre elkezdett melegedni. Akkor átöltözés. Lenge sort, vállpántos, saru, összefogott haj. Erre elkezdett szakadni az eső. Szőkeségünkben forrtak az indulatok, arról nem beszélve, hogy az egész napja el van kaszálva az összevissza öltözködéssel. Sosem volt divatmaki típus, aki kétszer ugyanazt a ruhát nem veszi fel – mert van, akinél ez alapelv -, de azt viszont szerette, ha a hőmérsékletnek és természeti viszonyoknak megfelelően viseli a gönceit (egy esetleges katrina hurrikán esetén mondjuk valószínűleg inkább kimenekülne az országból, de az speciális eset). Addig turkált, míg egy tűrhető megoldást nem talált. Fehér, ujjatlan blúz; farmer; bakancs. Innentől eshetett, süthetett, fújhatott, Michelle tojt rá – és ez a szebbik megfogalmazása annak, amit magában elmormolt.
Egész nap szabadtéri programot csinált magának, végül este úgy döntött, hogy a faluban éjszakázik. Ez azért nem lett volna nehéz, tekintve, hogy új házuk van Misivel, de most valami extrémebb kellett. A csillagos ég alatt bambulni ki a fejéből és tűrni az időjárási viszontagságokat, hogy reggel halál csapzottan térhessen haza és hulla fáradtan. Már este tíz is elmúlhatott, mikor ledobta magát a stégen és átment csillagvizsgálóba. Túl sok minden jött össze túl rövid idő alatt. Benji, aztán Noel, aztán a jelenet, most pedig majd jön a randi. Sosem volt jó az ilyesmiben. Ahhoz, hogy valaki előtt megnyíljon, egyértelműen szikére van szükség, esetleg fűrészre, a lényeg, hogy szúró és/vagy vágóeszköz legyen. Egy hatalmas sóhaj után felült és a hátsó zsebéből előhúzta mini ceruzáját – elhasználva és rágva -, meg egy összehajtogatott papírt és rajzolni kezdett. Kár, hogy fogalma sem volt, mit csinál, hála a sötétnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=347044#post347044][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.07.30. 22:06[/b][/url]

Ha elég mélyen elgondolkodom, találok rosszabb elfoglaltságot annál, minthogy a sötétben firkálok egy papírlapra. Michelle persze nem zavartatja magát, ha csak egy pontot is lát abból, amit csinál, már meg lesz elégedve. Az eredményt persze nem most fogja megtekinteni, pálcafénynél, mikor végez. Mint mindig, most is nyakig merül a munkába, elképesztő határozottsággal maszatol, satíroz, kontúroz, annak ellenére is, hogy csak a gyakorlat viszi a kezét. Egyszer oldalra billenti a fejét, egyszer közelebb hajol, aztán leteszi a ceruzáját. Neki nem tűnt fel, hogy közben társasága is akadt, de ez rendeltetésszerű, ha róla és a művészetekről van szó. Hunyorogva pillant fel a sötét alakra, aki valószínűleg valami rossz jelmezbálból szabadult. Mindenesetre Michelle ezt nem tervezte közkinccsé tenni, félő, hogy nem sokáig maradna olyan szép és életteli, inkább lenne halott és akarattalan. Megszólalni lusta lett volna… De milyen snassz már, hogy nem teszi?
- Üdv az életuntak klubjában, foglalj helyet – mutat le maga mellé, majd tovább fixírozza a kezében lévő papírlapot. Mit is rajzolt az előbb? Már ő sem emlékszik. Forgatja kezében, de fény híján esélytelen, hogy lecsekkolja munkája gyümölcsét. Sóhajt egy hatalmasat, majd rászánja magát a lehető legkülönösebb dologra, ami tőle telik. A jelenet nagyjából úgy néz ki, hogy összeszűkíti szemeit, szájával csücsörít, majd mikor meghányta-vetette a dolgot, a papírt az ismeretlen felé nyújtja.
- Nyilván te sem látsz többet belőle, mint én, de ha van kedved, véleményezd – hogy őszinte legyek, a szőkeség rajzán egy fekete hajú srác áll, illetve egy szőke hajú srác, közöttük pedig egy  - ki gondolta volna – szőke Michelle. Ha majd reggel megvizsgálja a lány, rájön, hogy az aktuális dilemmáját sikerült rajzba öntenie. Ettől függetlenül a mély, kék íriszek még nem vetültek rá az érkezőre, továbbra is a vizet pásztázzák, miközben a bal kézben a rajz lóg, hogy ha az érkező akarja megnézze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=351295#post351295][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.05. 12:41[/b][/url]

Az idegen érkezése után pár perccel elkészül a rajz, a ceruzát pedig egy lendületes mozdulattal beletűzi hajába, ezzel formázva kontyot magának. A köszönésen, meg egyéb formáságon már túl is estek, most épp a rajzát ajánlgatja, hogy megtekinthető, ha Adamnek van kedve hozzá. Nem mutogatós fajta, de ha egyszer olyan kedvében van, az elég jót jelent. Várja az ítéletet és mikor megérkezik csak megejt egy fintor. Ízlelgetnie kell ezt a dolgot, így addig az ismeretlent fürkészi.
A hellyel kínált tag bár vonakodik eleinte, végül csak leül mellé, Michelle pedig addig nem is válaszol a feltett kérdésre. Nehéz lenne megmondani, hogy mi is ez. Mert nem döntésképtelenég, de nem is édes hármas, sokkal inkább valami egészen más. Szabadság, élvezet? Vagy talán korlátok, szenvedés? Benji csak a szórakozást, az életet nyújtja neki, azt a hajszolt vágyat, amit kötöttségek nélkül magáévá tehet. Noel viszont a mázsás kőszívével rohangál fel s alá, ez pedig némiképp megsavanyítja a Benjaminnal töltött időt. Félreértés ne essék, nagyon jól érzi magát Bennel, imádja a fiút, de a kapcsolatuk inkább csak barátság extrákkal. Míg a másik rellonos… Ajj, de utál ezen gondolkodni. Inkább nem is teszi, csak az immáron mellette ülőre emeli kékjeit.
- Nincs harmadik opció? Ez a kettő elég tré, csak azért kérdezem… - mosolyodik el kínosan, majd ujjait kezdi el csavargatni, húzogatni, meg amit épp. Sosem volt lelkizős fajta, sőt, néha még Mihaelnek is képtelen elmondani, mit érez. Szóval nem most fog nyílt lapokkal játszani. Akkor sem, ha az idegen akár a sírba is magával vinné minden szavát, minden érzését. Jobban megnézve a férfit elég sápatag. És sötét. Na mármint nem abban az értelemben, mint amikor közli valamelyik hülyével, hogy sötét… Hanem olyan furcsa. Fekete cucc, fekete hosszú haj, viszont a szemei beszédesek. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha mindketten kiraknák a kis látógolyókat egymással szemben, ők lemeccselnék a lelkieket, aztán visszaszerelnék őket és kész is lenne a dolog. Pazar megoldás.
- Valójában halványlila, ibolyán túli sugárzásom sincs arról, hogy ez mi akar lenni. Cöh… - fújtat egyet, majd hátradől a fadeszkákra. A papírost szorongatja, ceruzája picit nyomja a fejét, de ez van. Még mindig jobb, mintha a szívét nyomná. Az valószínűleg halálos kimenetelű dolog lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=351562#post351562][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.05. 15:55[/b][/url]

Csak fújtat, terel, valahogy nem akarnak jönni azok a fránya szavak. Illetve, dehogynem, úgy tudná önteni őket, mintha egy slagot nyitottak volna meg, de mégsem zúdíthat mindent újdonsült ismerőse nyakába. Legalább valami bemutatkozás kéne előtte, hogy miután összeszedte magát, megkereshesse, hogy felejtse el, amit itt hallott. Viszont bátraké a vakszerencse, így miután meghallgatja az ismeretlent, maga is eltöpreng. Valami zúzós, tömör beszámolót kéne tartania, amolyan zanzásított, öt másodpercben összefoglalt öt órás film. Ha már így a hasonlatoknál járunk… Nagyot sóhajt és megadja magát.
- Bízom a diszkréciódban – jelenti ki kezdésnek, majd felkönyököl és valamerre nagyon messzire néz el, semmiképp sem a férfira. – Az egyik se veled, se nélküled, a másik a paradicsom újratöltve, némi kötetlenséggel és poligámiával fűszerezve. Ha ez nem lenne elég, ultimátumokat osztogatnak nekem, amit elég nehezen viselek, nem tudom, ez mennyire látszik – egy apró félmosoly jelenik meg arcán az utolsó mondat után, majd megcsóválja fejét. Mibe keveredett? Miért tárgyalja a szerelmi életét az éjszaka közepén a stégen ülve egy idegennel? Akiről nem tud semmit. Talán pont ezért. Aki már jól ismeri, úgysem mond újat, vagy fél, hogy utána alulról szagolná az ibolyát. – Az érzéseim meg… Sz… Sze… - elfintorodik, ahogy megpróbálja kimondani azt a bizonyos nyolc betűs szót. – Szóval elképzelhető, hogy szerelem, a másik meg barátság extrákkal. De igazából mindkettő jó és ez így iszonyatos – összegzi végül, majd kifújja a levegőt. Hogy mondhatta ki az sz betűs szót? Úristen, öregszik, ebből is látszik. Aztán úgy dönt, elég volt belőle ennyi egy estére, ezért pillantását a mellette ülőre fordítja.
- Te sem tűnsz épp pillangókat kergetően vidámnak. Minden rendben? – és ezennel megnyitottuk a lelki sérültek éjszakai klubját, mely csak bizonyos napokon, bizonyos időpontokban üzemel. Ha bárkinek, aki nem ismeri a többieket segítségre van szüksége, látogasson el a stégre, az egyetlen olyan terápiás helyszínre, ahol Saint-Venantok is találhatóak és voálá. Teljes figyelmét a másiknak szenteli, hátha tud segíteni, bár lássuk be, erre csekélyke az esély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=351704#post351704][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.05. 18:57[/b][/url]

Ritkán találni jó hallgatóságot, bár általánosságban elmondható a férfiakról, hogy nem szeretnek ilyen ügyekbe bonyolódni. Mihael is kicsit... Nehezen viseli a hasonló kaliberű problémakört, de Michelle mégis legalább vigaszra szokott találni nála. Ez is valami. A rövid vélemény nagyjából magába is foglalja azt, amit a lány érez, vagy gondol, a helyzeten mégsem változtat sokat, így ismét felsóhajt. Igen, ezek a tipikus Michelle-féle gondterhelt sóhajok, amiknek se füle, se farka és amiről jobb nem tudni.
- Az a baj, hogy sosem elég. Mindig mindenki többet akar. Na ezt mondom én két fiúval, de most egészen máshogy értem... - jobb kezével finoman gesztikulál hozzá, nem azzal a "kicsapom a szemed, hö" fajtával. Valamivel úgy rézi, meg kell adnia a jelentőségét a mondandójának, mert kivételesen nem egy olyan ember társaságában ült, aki nem tud összerakni két összetett mondatot, vagy nincsenek értelmes gondolatai. Épp ellenkezőleg, bár ez ránézésre azért életkorából adódó dolog lehet. Ha tippelnie kéne 25-30-at mondana, de a fejét nem tenné rá és talán jobb is, mert a valóság ismeretében csak pár száz évet tévedne. Kíííínos.
Az életbölcsességre visszanyel egy nevetést. Valahol igaza van, de közben meg elgondolkozik azon, hogy miért pont ezzel jött? Nyilvánvaló, hogy ha akarjuk, ha nem, ha teszünk érte, ha nem, a dolgok rendeltetésszerűen - vagy épp nem - változnak, függetlenül tőlünk is akár. Mindig lesz mindennek végkimenetele, így ezekkel a dolgokkal sosem tudott mit kezdeni. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Viszont ahhoz, hogy valódi véleményt tudjon mondani, az ismeretlennek tudnia kéne minden apró részletet a kezdetektől, Michelle-nek viszont semmi hangulata egy kis múltbéli túrához. Inkább csöndben marad és nem mond semmit, így járnak a legjobban mindketten.
- Bár biztos vagyok benne, hogy a válaszod nem lesz, megkérdezem. Tudok segíteni? - mondandója elejét nem kötekedőnek, inkább ténymegállapításnak szánja. Nem túl valószínű, hogy az öt perces ismerőse az ő segítségére fog szorulni, az életét a kezébe adja, meg a többi járulékos blabla, amit ilyenkor fel szokás sorolni. Viszont, amennyiben mégis szükség volna rá, a kérdés komolyságából kicseng, hogy megteszi, amit tud. Jótékonyság, Michelle. Michelle, jótékonyság. Nagyon szép páros vagytok, de ront a Saint-Venant néven, úgyhogy jobb, ha a prefekta lány mihamarabb leszokik erről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=359831#post359831][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.15. 23:22[/b][/url]

Michelle és a megérzései kéz a kézben, győztesen és diadalittasan kóvályognak, de ezúttal a szőkeség számításai nem jönnek be. Az esetek túlnyomó többségében, ha jótékony akar lenni és nagylelkűen felajánlja a segítségét, általában elutasítják, így tőle ez már csak gesztus jobb napjain. Az, hogy valaki él a helyzet kínálta lehetőséggel kissé meglepi a lányt. Segítség, Michelle. Michelle, segítség. Gratulálunk, Önök új ismerősök a fészbúkon. Szóval a határozott válasz, miszerint elkélne némi helpdesk a stégen – végül is mindkettő fa, hahaha -, csak pislant egyet. Ez valami olyasmi, hogy bökd ki, meglátjuk, mit tehetek.
A gyanús méregetés nem igazán bizalomgerjesztő, hát még akkor, ha utána közlik, hogy az embert uzsonnának nézik. Michelle, bár nem egy hülyegyerek, kell némi idő, míg leesik a tantusz. Hirtelen összeáll a kép, az éjszaka, a sápadt bőr, a sötét ruhák, a kóstoló… Így már egészen világos, hogy vámpírral van dolga, ilyen pedig még nem igen fordult elő vele. Mondana valamit, mondjuk ahhoz hasonlót, hogy „ezt még át kell gondolnom”, esetleg azt, hogy „erről muszáj beszélnünk”, de valójában totál sokkos állapotban ül. Beletelik jó pár másodpercbe, míg magához tér, de most se jut eszébe semmi humoros, vagy szarkasztikus. Semmi igazán Michelle-es. Pech.
- Szeretsz te engem? – bukik ki a száján, aztán rájön mit kérdezett és megrázza a fejét, hogy helyesbítsen. – Akarom mondani a vérem. Mármint jó ez neked? – hülye kérdés, hiszen a vér, bárhogy nevezzük is, éppoly tápláló, mint a szőkeség számára a paradicsom, vagy paprika. Zöldség-zöldség. Vér-vér.
- Hát, tulajdonképpen ihatsz, de valami gyorstalpalót tarthatnál. A vacsora szakmában kezdő vagyok – feltámaszkodik a két könyökére és abszolút nem tudja, minek kérdez ilyen baromságokat. Valószínűleg azt szeretné tudni, hogy milyen lesz, következmények micsodák, meg amúgy is. Azért az már valami, ha egy Saint-Venantot zavarba tud hozni valaki, Adamnak pedig lehengerlő kérésével mindez sikerült. Mindenesetre a lényegen nem változtat. Jó étvágyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=359856#post359856][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.16. 00:09[/b][/url]

A biztonságos talajt egyértelműen kirántotta alóla Adam, abban az értelemben, hogy nem igazán érzi azt a fölényt, amit másokkal szemben szokott. Egy lépéssel a delikvens előtt járni számára természetes dolog, de így, hogy legalább kettővel le van maradva, össze kell kapirgálnia magát. Bár a sokk érdekesen hat rá, az olyan klisés kérdéseket kihagyja, minthogy a férfi vámpír-e. A válasz egyértelműen nem, mert házimanó. Szóval a lényeg, hogy a szükségesnél jobban nem építi le magát, elsőnek feltett kérdése így is érdekesre sikerül.
A válasz túl biztosan érkezik, de hisz Adamnek, aki csak jobban tudja, mi kell neki, mint Michelle. Figyelmesen hallgatja a tudnivalókat, és valahol mélyen belül elbizonytalanodik. Megtehetné, hogy nemet mond, de ő egy Saint-Venant. Ráadásul rellonos is. Alap, hogy ha valamit eldöntött, az úgy is lesz, ráadásul az elmondottak alapján nem is lesz vészes. Amíg mindez végigfut agyán, megjelennek az agyarak. Ha csak kissé is, de szőkeségünk megborzong. Nem fél, csak furcsa.
- Jó étvágyat - ez volna a jel, miszerint mehet a menet. Azért az nem elhanyagolandó tény, hogy erről Misinek egy szót sem fog szólni, mert ikre képes volna - függetlenül attól, hogy Michelle döntött így - nekimenni Adamnek. Megkíméli mindhármójukat egy-egy kellemetlen pillanattól. Azt nem mondom, hogy ez a prefekta életének legkiemelkedőbb elhatározása, de ha a vámpír az életére akarna törni, valószínűleg nem lenne ilyen udvarias. Ez voltaképpen megnyugtató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=360426#post360426][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.16. 22:17[/b][/url]

Nem, erre még nem volt felkészülve. Mármint, erre fel lehet egyáltalán? Azzal, hogy beleegyezését adta, nem volt visszaút. Igazából nem igaz az, hogy félt volna attól a kis vérszívástól. A végére kicsit challenge feelingje lett a dolognak, amit nem is bánt. A jelet megadva elszáll minden kétsége. Mintha újra a saját két lábán állna. Nem, nem azért, mert olyan szexik azok az agyarak – bár tudjátok mit? azok… -, hanem mert megint a kezében érzi az irányítást.
Az egyetlen rizikófaktornak az látszik, hogy valaki rájuk ront. Az valószínűleg érdekes lenne, mert míg távolról nem mondja meg az ember, hogy mi történik, közelről igen csak egyértelmű a dolog. Bár, ahogy Adamet elnézi, gyakorlott már ebben. Ahogy közelebb hajol Michelle-hez a férfi, tőle teljesen szokatlan módon, zavarba jön. Már csak azért, mert Adam már nem először méri fel őt tetőtől talpig, ami ugyan nem szokatlan, de mégis.
Mire újra gondolataiba merülhetne, megérzi a fogakat, amik bőrébe, majd húsába mélyednek. Előtte még fejét kicsit megdöntötte a hozzáférhetőség kedvéért ugyan, de hát akkor is. Nem mondhatná, hogy fáj, hiszen ilyesmiről nincs szó, inkább csak különös. Nemrég kellett nem kevés vért adakoznia, de annak már lassan másfél hete. El is felejti kis túlzással hamarosan, milyen a vérveszteség. Furcsa, hogy a férfi keze ennyire hideg, de hát vámpír. Lehunyt szemmel és mozdulatlanul várja, hogy Adam végezzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=370923#post370923][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.08.27. 21:44[/b][/url]

Semmiképpen sem élne olyan félreérthető kijelentésekkel, minthogy az érzés földöntúli, vagy hasonlók. Nemrég elég durva vérveszteségben volt része Davidnek hála, így ez a kis adag szinte meg sem kottyan neki. Ettől függetlenül lehunyt szemmel várja a lakoma végét. Nem is igazán világos, miért egyezett bele ebbe, de ezen még ráér rágódni bőven, mondjuk a saját ágyában. De az még messze lesz, mert sállállá, a stégen éjszaka…
Nem tart már sokáig a procedúra, Adam kihúzza fogait Michelle-ből, aki szinte nyomban leereszkedik teljesen a földre. Nincs hányingere, de szédül picit és érzi magán, hogy a korábbi élénk színek az arcán kissé halványultak. Nem vészes egyáltalán, csak kell egy kis idő, míg jobban lesz. Kinyitja szemeit, de inkább vissza is csukja, mert a csillagok nagyon nem akarnak a helyükön maradni. Csak annak örül, hogy az émelygést megúszta, az kéne még neki. Aztán szépen lassan megáll minden és mikor ismét látja a fölötte elhelyezkedő eget, elégedetté válik. Ezen is túl van, semmi baja, jól is érzi már magát, mi kell még? Kicsit elfordítja fejét és rápillant Adamre, aki továbbra is mellette támaszkodik és őt fürkészi sötét íriszeivel.
- Egészségedre – végre megjelenik az a tipikus Saint-Venant féle vigyor az arcán, halál lazán ejti ki a szavakat. Mintha az elmúlt pár perc meg sem történt volna. Fel még nem igazán akar ülni, gyűjti az erejét, de jó is ez így jelenleg, felesleges pattogni, mint a gumilabda. A társasága úgyis adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=403433#post403433][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.14. 12:38[/b][/url]

Már elég sok idő eltelt, mióta Ivan meglátogatta, ő mégsem kereste meg. Egyszerűen nem volt ereje a szemébe nézni. Először Noellel kellett találkoznia, beszélnie vele, valamit, bármit hallani tőle. Akarja-e még, vagy az intézet, ahonnan a levelei egyre ritkulnak, egyszerűen kiirtotta belőle a szerelmet? Tanácstalanul dühöng magában már egy órája, amikor úgy dönt, elég volt ebből. Végül is ő Michelle Angelique Saint-Venant, hogy az ég szakadjon rá, mikor van neki ilyen problémája? SOHA! Erős, független nő, akinek nincs szüksége férfira, aki megáll a lábán, akinek nincs szíve és nem vágyik a szerelemre. Ezt ismételgeti folyamatosan, ahogy magára rángatja farmerét, egy egyszerű inget, majd tornacipőjét. Erre van most szüksége, egy sétára. Ahogy kilép a házból, már egészen biztos abban, hogy az elismételt mondatok szóról szóra igazak és ő valóban egy erős, független nő.
A stég felé veszi az irányt, késő délután ellenére pedig kifejezetten kellemes idő van. Nem is bánja, hogy nem vitt magával kabátot, jobb ez így. Zsebre dugott kézzel sétál, amikor a fadeszkákon egy alakot pillant meg. Elhúzza a száját, majd vesz egy mély levegőt, de ahogy megreccsen lába alatt a fa és észreveszi, hogy valójában ki áll ott, legszívesebben visszafordulna. Pont ezt akarta elkerülni. Mély levegőt véve, tekintve, hogy már nem menekülhet – meg amúgy is erős, független nő ugye… -, odabattyog Ivan mellé.
- Na látom téged is ideevett a fene… - angolul szól hozzá, de rá sem pillant. Csak az eget kémleli. Véletlenül sem méri végig a fiút tetőtől talpig. Nem most van itt a nyálcsorgatás ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=403697#post403697][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.14. 19:44[/b][/url]

Ha bárki egy percig is szentül hitte, hogy itt nyerhet Michelle, akkor tévedett. Ivan jelenléte valahol mélyen felzaklatja a lányt, de persze erről határozottan nem beszél. Mert mint ahogy már unalomig ismételtük: Michelle egy erős, független nő. Meg különben is: nem a győzelem a részvétel, hanem a fontos. Vagy ilyesmi. Szóval kissé kedvetlenül sétál oda a fiúhoz és áll meg mellette, szigorúan csak az eget kémlelve. Semmi kísértés. Pfejj.
- Nem nézek ki rosszul. Csak amíg mások az önző korszakukat élik, én a tombolót – mosolyodik el féloldalasan és a mellette lévőre pillant. Nem sokáig, talán éppen csak találkozik a tekintetük. De az bőven elég. Szőkeségünkben valami rohamos sebességgel kezd emelkedni, vérnyomás, vércukor, adrenalin, esetleg az ideg, ki tudja, de furcsa érzés keríti hatalmába. Kifejezetten melege van. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nincs több 18°C-nál… Elhessegeti gyorsan a gondolatokat, mert nem egy szaftos lányregény címszereplője, sokkal inkább a való élet kőkemény rellonosa.
- Győzz meg arról, hogy nem bánom meg, ha téged választalak – ezúttal a prefekta egyenesen Ivanra néz. Nem, nem arra gondol, hogy keressenek egy susnyát és uccu neki, sokkal inkább arra, hogy érje el azt, amire Mich vágyik. Tegye boldoggá. Nagyon régen nem találkoztak, sok minden változott azóta, többek között Ivan is, így tulajdonképpen újra meg kell ismerjék egymást. Viszont ennek a felettébb jelentőségteljes pillanatnak valahogy véget kell vetni. Szőkeségünk nem egy lelkizős fajta, így természetesen szinte azonnal témát terel.
- Na és, sikerült beilleszkedni? Megmaradsz nálunk, vagy már gondolkozol a pusztításon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=408693#post408693][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.24. 10:25[/b][/url]

Egy pillanatra megáll benne az ütő. Ezek szerint Ivan tud Noelről és azt is érzékeli, hogy nem egy súlycsoport. Oké, Noel sokkal szentimentálisabb, mint mondjuk az orosz, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb nála. Egyébként meg fogalma sincs arról, mi mindent végigcsináltak együtt, míg odáig jutottak, ahol most tartanak. Ivannak se volt annak idején könnyű dolga, de az kalácsevés lehetett az Ombozi fiú küszködését látva és tudva.
- És? – közömbösen fordítja felé fejét, szemeiből semmit sem lehet kiolvasni. Ha úgy adódik, meg fogja védeni a rellonost, tök mindegy, hogyan is állnak most, ami mondjuk egyenlő a sehogy kategóriával, de nem ez a lényeg. A következő válaszra egyenesen Ivanra emeli a jeges kékeket. Ez nem lehet komoly kérés. Mindketten tudják, hogy Michelle dolga igen egyszerű: ki kell mondania, hogy az oroszt választja és úgy is viszonyulni hozzá ezentúl. Felhorkan halkan, aztán tekintetét a tóra szegezi.
- Pedig már azt hittem, hogy csak emiatt jöttél – nagy nehezen megmozdítja végre lábait és odalép a fiúhoz, kezeit a széles mellkasra csúsztatja, de véletlenül sem öleli át a Dragomirov ivadékot. Helyette hirtelen taszít rajta egyet, hogy – ha minden igaz – Ivan a vízben végezze egy hatalmas csobbanás kíséretében. Ha sikerült a hadművelet Michelle hihetetlen hahotázásba kezd, majd leguggol, picit távolabb a stégtől – számítva az ellentámadásra -, onnan figyeli a srácot, akinek még a víz is istenien áll. Mondjuk mi nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=409257#post409257][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.24. 22:23[/b][/url]

Michelle-nek még a lélegzete is eláll, ahogy Ivan kiejti a szavakat. Nem azért, mert bántó, nem azért, mert érzéketlen, hanem mert ez az igazság. Olyan kegyetlenül tapint rá az orosz, amitől szőkeségünk ajkai egyetlen vonallá préselődnek. És még nevet is. Mindössze egyetlen hajszál választja el attól a prefektát, hogy elő ne kapjon egy pengét és ijesztésképp hozzá ne vágja a fiúhoz. Kirázza a hideg, ha erre a kárörvendő kacajra gondol. Gyilkos tekintettel mered a fiúra, de egyetlen szót sem szól. Inkább elfojtja, mielőtt baj lenne.
A következő lépésben már tudja, hogy meg fogja bosszulni a korábbi sértést, és lássunk csodát, így is lesz. Közel húzódik az oroszhoz, hiszen jól tudja gyenge pontját, végigsimít a mellkason, mélyen a szemébe néz, aztán… Bumm, bele a hideg vízbe. Sokkal viccesebb a valóságban a látvány, mint ahogy először a képzeletében megjelent. Olyan jóízűen nevet, mint már régen, ez számára elégtétel, hiszen nem egyszer dőlt már be ennek a trükknek Ivan és minden valószínűséggel nem utoljára. Ebben rejlik Michelle kiszámíthatatlansága, hiszen sosem tudja az ember, mikor gondol valamit komolyan. Guggolva pukkadozik a nevetéstől még akkor is, mikor a fiú kimászik a stég szélére, egyszerűen nem bírja abbahagyni, pedig tényleg akarja.
Bár tudta, hogy a bosszú édes lesz, mégis meglepő lendülettel érkezik és nem kis vehemenciával. Még mindig nevet, mikor földet érnek és könnyedén söpri ki a nedves tincseket Ivan homlokából. Valójában már szőkeségünk is csurom víz, hála a fölé tornyosuló nedves ruhadaraboknak, de még csak esélye sincs elkezdeni dideregni. Rögtön érkezik egy forró csók, amit nem hagy reakció nélkül, mohón ízleli meg az ajkakat. Ki van zárva, hogy ez a tűz valaha is kialudjon köztük és itt jön a válasz a kérdésre. Ha Noel visszajönne, képes lenne faképnél hagyni Ivant végleg? Tudva azt is, hogy a közelében lesz mindig? Finoman tolja el a fiút, majd legördíti magáról, hogy mellkasára támaszkodva nézzen az orosz íriszeibe.
- Valld be, hogy ez mindig beválik. Sosem hibázom, ha hülyét kell csinálnom belőled – ismét ott az a féloldalas huncut mosoly Michelle arcán, majd feljebb tornázza magát Ivan mellkasán, hogy ajkait puhán az övére nyomhassa. A választás eldőlni látszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=441015#post441015][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.12.24. 11:21[/b][/url]

És igen. Bekövetkezett végre a változás, Michelle ismét a szocializáció útjára lépett, járt nála Jeremy, Iza és végül is rájött, nem kell letargiában töltenie mindennapjait csak azért, mert ikre elment. Azóta beszéltek és valójában minden a legnagyobb rendben van. Szőkeségünk két napig mást sem csinált, csak takarított, mielőtt Jeremy átment volna hozzá és azóta is minden ismét a rendes kerékvágásban van. Julien is néha lenéz hozzá, így pedig valamivel elfogadhatóbb az addig közös ház atmoszférája. Ettől függetlenül néha rátör az a bizonyos hiányérzet. Most is valami ilyesmi lehetett, ugyanis rég nem látott ismerősének csúzlizott egy baglyot - nevezetesen Tormay Lénárd elvtársnak -, hogy ugyan röffenjenek már össze egy csöppnyi beszélgetés erejéig.
A stég felé tartva még jobban összehúzza magán kabátját. Elég hülye ötlet volt ez a "találkozzunk szabadtéren, mondjuk a stégen" ötlet. Úúú, ez de jól rímelt! Na mindegy. Szaporább léptekkel közeledik a megbeszélt célponthoz és már messziről kiszúrja a fiút. Jó rég nem találkoztak, ami így utólag kissé kínos is. Mi oka volt egyébként Michelle-nek elhagynia magát? Tulajdonképpen semmi. Mekkora barom volt! A fa megnyikordul súlya alatt, ahogy szinte meg is érkezik és halvány mosolyt küld Léninek.
- Milyen szép, fagyos esténk van - cinikusan fújja ki a levegőt, ami füstként lengi körül őket. Brr. Csak ezért nem szereti a telet. A havat, az ünnepeket, a zsongást, mindent elvisel. De ez a farkasordító hideg nagyon távol áll tőle. Szövetkabátja hiába vastag, sálja hiába takarja valamennyire száját, a jeges fuvallatok csontig hatolnak. - Csüccsenjünk le, mit szólsz? - nem kérdés a kérdés, de ez valószínűleg Lénárdnak is világos. Michelle nem az az érdeklődő típus. Úgyis az lesz, amit akar, miért most lenne másképp? Elsétál a stég végébe és lehuppan a szélére, hogy lábait lelógathassa. A zsebében meglepetés lapul, de mindent a maga idejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=452180#post452180][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.12. 21:08[/b][/url]

Nos, Michelle-nek nem erénye a pontosság, ezt úgy nagyjából mindenki tudja róla. Ahonnan lehet, onnan elkésik, mert ugye miért is érkezne pontosan? Addig, míg a várakoztatás stílusos és nem angolos, addig különösebb probléma nincs is, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy a csúszós utak nem kedveznek a csontoknak és ízületeknek. A hideg meg a toroknak. Hát fusson ő egy tüdőgyusziért? Ugye, hogy nem!
- Valóban. Ennyire már ismerhetnél – rögtön le is rázza magáról az indító csipkelődést, bár tény, Lénárd egyre bátrabb, minél többet találkoznak. Nem tesz ám jót neki a rellonos közeg. Ezt persze Michelle nem teszi szóvá, úgy tekint az eridonos fiúra, mint ifjú padavanjára, hadd tanuljon a gyerek. Könnyedén lehuppan a stég széléra, ami bár hideg, jó alaposan maga alá gyűrt kabáttan nem is lehet érezni. Merthogy ez a kabát egy olyan kabát, ami a hideget kinn, a hőt benn tartja. Bezony. Felfázás? Ugyan, miről beszél? Na.
- Majd jól megverem és elmenekül – megvonja vállát, majd egy féloldalas mosolyt megereszt Léni felé. Örömmel konstatálja, hogy a fiú leül mellé, viszont azt is tisztán kiveszi, hogy fázik. Talán nem volt jó ötlet a stégen találkozni, decemberben, röpködő mínuszokban… De ez csak egy tipp, lehet, hogy ez a 2014-es év utolsó és egyben legzseniálisabb ötlete. Már igazán mindegy.
- Ez tény. Eléggé magam alatt vagyok. Nem mondhatnám, hogy sokan maradtak itt, akikért érdemes még itt cövekelnem – halkan mormogja a választ, de biztos benne, hogy Lénárd így is hallja. Nehéz kiönteni az ember szívét, ha annyira fél a kihasználástól, hogy magának sem vallja be a dolgokat. De ezúttal kékjeit az eridonosra emeli és bár tudja, érdemi választ nagyon nem tud adni ő sem, de meghallgatja valaki. Bármennyire is kínos beismernie, néha ez is több, mint a semmi. Sokkal több.
- Mihael elment világot látni, úgyhogy amiért idejöttem, az kisétált ilyen lazán és egyszerűen az életemből. Viszont mostantól a pasi ügyeimmel végre nem lesz tele a köztudat, ugyanis a két esélyes parkoló pályára került. Az egyik a sittre, a másik a saját esküvőjére. Pocsék helyzet – megforgatja szemeit, felsóhajt és hátradől, hogy megtámaszkodjon két kezén. Nos, nem éppen víg téma ez így az ünnepek előtt. Azonban, mielőtt még belefeledkezne saját drámai sorsába, amit nagyrészt már kihevert, inkább ismét Léni felé fordul. – Na de mesélj te is, mi van veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=470695#post470695][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.04. 13:55[/b][/url]

Finoman sandít Lénárd felé, de nem szól semmit. Vannak annyira felnőttek, hogy ha a fiú nem bírja, kinyögje. Ha meg nem nyitja ki a száját, így járt, nem kényszer az erőszak, ezt mindenki nagyon jól tudja. Valószínűleg ezért is von vállat szőkeségünk, nem törődve azzal, hogy amúgy maga is kissé didereg.
- Jó, most Izabella egészen... Na mindegy, elviselem. Vagy te is... De azért a hozzám legközelebb állók leléptek, ezen nincs mit szépíteni - nem adja elő a hattyú halálát, nincs miért. Megáll ő a lábán mindenki nélkül is, de ha választhat, akkor nyilván a szociálisabb életet választja. De ki nem? Az ember társas lény, még akkor is, ha rellonos. Ugyanúgy vannak érzéseik, gondolataik, lehetnek elkeseredettek és magányosak. A sztereotípia, miszerint szívtelen szemetek egészen lehangoló. Valójában a házban mindenki igyekszik ezen elvárásnak megfelelni, mert ha kicsit is elgyengülnek, már félő, hogy kikerülnek abból a bizonyos körből. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Nem erről kéne szólnia.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, visszajön-e valaha is - csalódott mosolyt küld Léni felé. Hogyan lehetne máshogy kifejezni azt az érzést, hogy az ikre lelépett egy szó nélkül, nem hagyott üzenetet és nem keresi? Mintha ő üldözte volna el, s azt hiszem, ez gondolatainak legmélyebb és legsötétebb bugyra. Soha ne tudja meg senki, milyen érzés is ez valójában. Soha. - A sittes Noel. De rólunk már írt az Edictum, a festmények tanévekig erről papoltak és most tessék. Ennyit a "nagy szerelmekről" - egy idézőjelet karcol a levegőbe, majd vissza is dugja kezeit zsebeibe. - A másik Ivan. Ivan Dragomirov - róla nem is mond többet. Hogy is tehetné? Annak idején elengedte őt a fiú, most pedig, mikor ismét egymásra találtak volna, ennyi lett. Snitt. Jött egy vágás, ami végleg betette a kaput a jövőjük előtt.
- Te a Polter gyerek húgával jársz, nemde? - felvonja fél szemöldökét kérdőn. Nem sokat tud a csajról, csak annyit, hogy volt most egy nagy perpatvar, amikor az a levitás bige lelépett és Greg összeomlott. Akkor állítólag szívszorítóan édesen kiállt a testvére mellett és hűűű, meg haaa. Hát, nem tudom. Nem is ismerte állítólag a rellonos barátnőjét a csaj, de most "megvan róla a véleménye". Nem, erre Michelle inkább nem mond semmit. Nem éri meg.
- Például arra, hogy miért látlak ritkán? Sosem látogatsz meg te kis piroska - szúrós szemeket mereszt az eridonosra, de aztán el is mosolyodik. Való igaz, érkezhet is az első reakció: te sem nagyon kapálózol. De ha érkezik, Michelle kapásból rávághatja, hogy most is mennyi lelki baja van, otthon depressziózott, meg különben is, megint ki kereste a másikat? Naná, hogy leányzónk. Ez így kapásból kettő null. Győzeleeeem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=495266#post495266][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.07.14. 21:30[/b][/url]

Úgy tűnik, ennek is elérkezett az ideje. Nagyon régen találkozott már Izabellával, ami több dolognak is betudható: a Saint-Venantok ellepték az iskolát, ami kissé kizökkentette napi rutinjából, aztán ott volt a Beauxbatons-nal folytatott hosszas levelezése, a visszaköltözés és... Vasil. Akivel épp megpróbálják. Hogy is mondták egészen pontosan a Star Warsban? Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld! Ettől függetlenül ők mégis nekiveselkednek ennek a dolognak, egyelőre semmilyen eredménnyel. A romoknál történt kiruccanásuk után a bolgárt lepedőbe rázogatták, ez pedig jelentett némi nemű problematikát, már ami a kapcsolatuk virágzását illeti - egyáltalán létezhet ilyesmi? Kétlem. Na de szóval, szőkénk elérkezettnek látja a csajos gyűlés időpontját, így egy kezébe akadó szerencsétlen tollast a kastélyig repít, hogy bizony méltóztasson a barátnője lefáradni a stéghez, ha már nincs jobb dolga - mert miért lenne?
Maga sem teketóriázik sokat, felkap egy rövid gatyát, bő vállpántost, sarut, haját kiengedi és uccu neki a vadonnak. Illetve tudjátok, a falunak. Ez a madagaszkári tartózkodás teljesen felborította a bioritmusát, már az erdőt is dzsungelnek hallucinálja, nem csoda hát, hogy messze ívben, tisztesen kerüli. Megérkezve a deszkák ropognak a talpa alatt, a találka helye üres. Sebaj, épp csak három perccel érkezett előbb, tehát ennyi ideje van Izának ideérni, mielőtt a rellonos előrángatja a föld alól, kicsipkézi a fülét, elmesél mindent, majd - természetesen a késés miatt - karácsonyfadíszt csinál belőle. Amúgy türelmes típus. Lehuppanva keresztbe teszi kinyújtott lábait és sütkérezik a lemenő nap fényében, élvezi, hogy az éjszakák lehűlést hoznak és végre itthon van. Annyira ráfért már ez, a megszokott közeg. Nincs is más, ami hiányzott neki, talán csak az ágya. Semmire se cserélné le...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=495334#post495334][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.07.14. 22:35[/b][/url]

Késik. Ezt mégis most miért kell? Adott majd egy órát a lánynak, hogy elkészüljön, ennyi idő alatt egy esküvőt is le lehet bonyolítani, ha felturbózzuk az eseményeket még a nászút is belefér. De neeeem, Izabella természetesen direkt késik. Mellesleg ez a dolog nem dühíti fel Michelle-t, ő most túlságosan elmerült a gondolataiban. Csak a léptek zajára lesz figyelmes, azonban fel nem pillant a levitásra.
- Ideje volt - végre ráemeli a tekintetét és közönyösen felel. A durcázással és hisztivel sohasem tudott mit kezdeni, ahogyan a sírással is akadtak problémák. Azért nem paraszt ő, ha normálisan közli a lány, hogy felébresztették, szőkénk még elnézést is kért volna, így azonban puszta vállrándítással tudja csak nyugtázni ezt a tényt.
- Amennyiben hajlandó vagy normálisan viselkedni, hamar ki fog derülni - kékjei rávillannak Izára, a legkevésbé se kedvesen, sőt, inkább fenyegetően. Talán hiba volt lehívni a lány, felesleges azt gondolni, hogy érdekelhetik ezek a dolgok. A rellonosnak végső soron mindegy, csak ha már egyszer barátnő félék, akkor gondolta megosztja vele az újdonságokat. Viszont, ha a levitás nem hagyja abba ezt a műbalhét, esélyesen a vízben köt ki, hogy végleg magához térjen, mert Michelle bizony nem fogja ezt elviselni. Végre egyszer ő lenne normális, erre a másik kattan meg, szörnyű.
- Egyébként, ha érdekel, csak gondoltam megosztom veled, hogy mágikus tárgyak készítésére szakosodom a Beauxbatons-ban jövő évtől, úgyhogy fele annyit leszek itt mint eddig - hűvösen közli a tényt, de nem teketóriázik sokat, valójában minden mindegy alapon folytatja mondandóját. A legrosszabb, ami történhet, hogy Iza elviharzik, és akkor tudni fogja, hányadán állnak. - A másik meg, hogy Vasillal járunk... Asszem' - megvonja vállát és a vizet kezdi fixírozni. Ez a kicsit neccesebb téma, amit nem véletlenül nem részletez. Izabella még nem tudja, mi történt egy hónapja a francia és a bolgár között, ez pedig lehet így is marad. Ki tudja...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=504121#post504121][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.11. 19:15[/b][/url]

Nem mérges ő úgy egyébként a lányra, hiszen kedveli, csak néha olyan könnyen ki tudja őt hozni a sodrából. Csak sóhajt a felszólításra. Így is lehetett volna kezdeni, felesleges plusz körök nélkül, hiszen a madagaszkári időeltolódás - mit ad isten - őt is érinti. És nem, nincs a toppon, hiába aludt most nem keveset. Mindenki egy kész hulla lesz az elkövetkezendő napokban, így megérti, hogy Iza elaludt, de nem akart tovább várni. Talán az ő hibája, hogy önző módon lerendelte a lányt, de nem erre valók a barátnők? Na ugye.
- Régóta terveztem, de azt hiszem, itt volt az ideje, hogy végre lépjek is valamit - felé fordul és egy halvány mosolyt küld Izának. - Ne nézz már ilyen rémülten, nem a világ végére megyek te lány - vállával óvatosan meglöki a levitásét, hogy ne vágjon ilyen arcot, mert attól, hogy ő azt hiszi, nincsenek a fejére írva a gondolatai, attól még de. Furcsa lesz, ha felveszik majd és tényleg elmegy, senkit sem lát majd annyiszor, minden idő, amit a jelenlegi szeretteivel tölthet meghatározó. Ki kell használnia, akkor is, ha nem örökre szól a dolog.
- Még mindig nem futottál vele össze egyszer sem? - döbbenten néz rá, végtére is Michelle a faluban lakik, ők meg mindketten a kastélyban, százalékosan mennyi esélyük van arra, hogy most már több, mint egy éve elkerüljék egymást? Körülbelül nulla. Most persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresniük kéne éjjel-nappal egymást, de az egészen nonszensz, hogy eddig egyszer sem sikerült belebotlaniuk egymásba - ráadásul, ha ezen a két jómadáron múlik szó szerint.
- Nem tudom pontosan. Vagyis... Azt hiszem az ősi romoknál kezdődött komolyan és a javasasszonynál, mikor ott feküdt agyrázkódással - nem, ne is kérdezd -, egyszerűen csak bedobta, hogy próbáljuk meg. Én meg igent mondtam - most esik csak le neki, hogy ez nagyon durva így kimondva. Egyszerűen csak smároltak egy csomót, majd rábólintott egy párkapcsolatra. Úristen, mi történik itt? A felismerés villámcsapásszerűen tűnik fel agyában, de úgy dönt, késő bánat. Vagyis nem. Nem bánta meg. Legalábbis azt hiszi...
- Veled mi újság? Jó ideje nem beszéltünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=504644#post504644][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.13. 08:26[/b][/url]

Kérdőn pillant a másikra, de nem igazán tudja, mit kéne erre mondania. Nem Kínába vagy Amerikába készül, csak Franciaországba. Még mugli úton és elég hamar oda lehet érni, nemhogy varázslóként. Nem igazán tudja, hogy most veregesse-e meg Iza hátát, vagy hagyja a fenébe, végtére is meredek helyzetnek tűnik, hogy ő utazik el, de az itthon maradó van kiakadva rajta. Csak vállat von válaszként. Őszintén szólva hiányzik neki az anyaországa, így őt nem feszélyezi különösebben a költözés gondolata.
- Ha gondoljátok, elmehetünk hármasban valahová - rámosolyog a levitásra. Igen szokatlan felajánlás ez tőle, de miért is ne? Nem kell állandóan extra menő programokat gyártani, vagy a Sakáltanyán kuksolni, ami tulajdonképpen mindennek a központja lett. Vasil általában átjön. Izabella általában ott látogatja meg, valójában minden ott zajlik. Elege van már abból, hogy a Mihaellel közös házuk egy kész átjáróház: eredetileg sem annak készült, jó lenne nem úgy használni.
- Nyugalom kicsi tigris, a hazautazás előtt körülbelül három nappal történt - feltartja kezeit védekezésképp, bár nem kéne szabadkoznia, hiszen akkor beszél róla, amikor neki tetszik. Arról nem is szólva, hogy bejárt a javasasszonyhoz a szigeten és a fiúval volt elfoglalva, meg hát a visszaköltözés megőrjített mindenkit, esélye se lett volna összefutni a kékek képviselőjével. Egyszerűbbnek tűnt itthon koccanni egyet, semmint odaát szenvedni, mint malac a jégen. - Így is te tudod elsőként - teszi hozzá még amolyan megnyugtatásképp, de továbbra is fenntartásokkal. Az ő magánélete, nem tartozik beszámolóval - néha még magának sem.
- Ne temesd magad, túl fiatal vagy - legyint egyet és oldalba böki a lányt, viszont érdekes teória. Ugye nem bántotta valaki? Jó, ez egy berögzült rossz szokás, hogy ha bántják a szeretteit, akkor kiereszti a karmait. Így is kicsit nehezen fogadta el, hogy Misi már nem az a kisgyerek, akit szénné tudott ölelgetni és akit adott esetben megvédett. Nem, egyszerűen csak felnőtt, felesége van, tud magára vigyázni. Gondolataiból a következő kérdés zökkenti ki és pislogva mered Izára.
- Szívesen megnézem a meccseteket. De ez hogy jutott eszedbe? - igen, anno a szőke is űzte ezt a sportot, de amióta abbahagyta meccsre se jár ki. Nem véletlenül. Köszöni, elég volt belőle, bár nem volt rossz. Egyszerűen csak rájött, hogy neki erre nincs szüksége. De ha ez Izabellát megnyugtatja, ki fog ülni és megnézi, nem nagy áldozat. - És mi ez a temetés téma? Eltemettétek a nyulatokat, hogy ennyire ezen filozofálsz? - elvileg nincsen nyula és amúgy sem viccelne ilyesmivel, de egyszerűen kicsúszik a száján. Ha nagy baj lenne, a levitás már valószínűleg ki lenne borulva, ehelyett csak hülye. Nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=519226#post519226][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.09.16. 19:14[/b][/url]

Furcsa elgondolás, hogy Vasil, Izabella és ő elmennek valahová. Hármasban. Szegény lány biztosan úgy fogja érezni magát, mint valami gyertyatartó. Nem szó szerint persze, csak ezt szokás mondani, mikor van egy x-edik fél is ott, ahol y-nyi elegendő lenne. Ezért is van az, hogy a prefekta, amikor csak teheti, kerüli azokat a szituációkat, ahol párokkal kell együtt lennie. Egyszerűen csak kényelmetlen, mert egyértelmű, hogy nélküle is meglennének.
- Ne aggódj, nincsenek hátsó szándékaim, csak jó lenne kimozdulni valamerre – ezzel pedig két legyet ütne egy csapásra, tenné még hozzá, de nem fogja. Nem muszáj elrontania ezt a szép pillanatot ilyesmivel. Meg hát, eztán jött csak az élménybeszámoló, hogy mikor és mi lett. Meg is van a szemrehányás, ha csak burkoltan is és nem is annak van szánva. Természetesen, mint mindig ilyenkor, most is megvonja vállát, csak azután próbál kiötölni valami normális választ.
- Mondhattam volna előbb, de fogalmam sincs, mennyire lesz ez tartós. Nem lett volna sok értelme beharangozni, ha a fájdalomcsillapító hatása után közli, hogy bocs, mégse – megtehette volna. Nincs olyan sok elmebeteg, aki Michelle-t választaná. Mert hát nézzünk szembe a tényekkel: rellonosunk valóban jól néz ki, sőt, igazából kifejezetten jól néz ki. Egészen addig, míg a szája csukva marad. Utána az addig kellemes összképet lerombolja az amúgy nem épp kedves stílusa. Ez persze nem kéne, hogy problémát jelentsen, de mégis jelent. Grr. Harapós, nehéz jó kedvében találni, de akik közel állnak hozzá – lásd Izabella -, azok ismerik egy konszolidált oldalát is. Na ők se gyakran találkoznak ezzel.
Megforgatja szemeit a gurkós válaszra. Igen, nem érdekli és, akkor mi van? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy ilyen játék. Az emberek hullnak, a csontok törnek, a vér folyik, mi kell még ide? Erre már nem is reagál, inkább csak hallgatja a hosszas okfejtést a vasszörnyekről. És a fájdalomról. És a halálról. Megkockáztatom, hogy Michelle ezt a történetet laza esti mesének is elolvasná, de becsületére legyen mondva, komoly képpel hallgatja a levitást.
- Minek csinálod, ha így érzed magad? Mármint, én sem repestem a gondolattól annak idején, hogy összetalálkozzak egy gurkóval, de így csak bevonzod a végeredményt – tipikus: amitől a legjobban tartasz, egészen biztos, hogy be fog következni. Nem azért, mert a rellonos ekkora genyó, vagy meg összefogott az élettel, ez igazából Murphy kedvessége a kviddicseseknek.
- Beszéltem Aileennel és belevágtam a művészi vénám fejlesztésébe. Ez nagyon hangzatos, de mindössze annyi, hogy különórákat veszek és plusz feladatokat kapok. Talán egyszer az én festményeim lesznek a falakon – nevetséges módon a szívére teszi a kezét és, mintha csak előttük lenne egy téglafal, kinyújtja kezét, hogy végigmutasson rajta. Dramaturgiailag tökéletesen megkomponált jelenetről beszélünk, amely gyorsan véget is ér, hogy aztán ismét a levitásra pillantson. – Mit szeretnél még tudni?