Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=462320#post462320][b]Merkovszky Ádám - 2015.02.07. 19:45[/b][/url]

A stégen állva várom egyik tanítványomat, és várakozás közben van időm körbenézni. A tavacska mellett álló fák levelei sárgába, vörösbe játszanak, rajtuk fehéres foltokat hagyott a dér. Csupán ez mutatja már, hogy az éjszaka fagy lepte el a tájat. A tó felszínéről a jeget már leolvasztotta a délelőtti napsugarak melege. A házak között járó szellő a víz fölé érve, finoman megfodrozza azt, majd néhány cseppet felkapva tovasuhan.
Az elemi mágia teraszán megtalálható minden, ami a gyakorlati oktatáshoz szükséges, de nem árt néha kimozdulni a teremből, ráadásul az elemeket a természetben lehet a legkönnyebben irányítani, tulajdonságaikat kitapasztalni. A hydromágusok számára a környéken pedig nem is lehet jobb helyet találni a falu szélén található tónál.
Erisszel kapcsolatban még mindig kicsit bizonytalan vagyok. Pont tavaly lett a tanoncom, amikor a dolgok kissé zavarossá váltak és egészen a felfüggesztéseim fajultak. Túl kevés óránk volt, emiatt nem tudom, hogyan áll az eleméhez, mennyire tudja irányítani. Nem figyeltem rá eléggé, ez egyértelműen az én saram, de igyekszem bepótolni a hiányosságaimat, kijavítani a tavalyi hibáimat.
Amint megérkezik a lány, üdvözlöm, és rögtön kezdem is az órát:
- Szeretném ma megmutatni a víz formálását. Először egyszerűbb alakzatokat fogunk alkotni, majd később egészen bonyolultakat, összetetteket is képes leszel létrehozni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, lenne egy feladatom, ez amolyan szintfelmérő lenne. - Egy pillanatig elgondolkozva szemlélem a stég faléceit, majd bólintva újra a lány felé fordulok. - Kérlek, hozz létre a "semmiből" egy kevés vizet! Elég fél decinyit. Közben pedig mondd el, mi a véleményed a vízről, mint elemről, és a hydromágiáról, mint képességről! Ha nehéz összefoglalnod, elég, ha csak az először eszedbe jutó szavakat mondod ki.
A feladatot, kiadtam, most már csak a megvalósítást kell szemmel tartanom, magamban pedig kiértékelni, mind az elméletet, mind a gyakorlatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=464652#post464652][b]Merkovszky Ádám - 2015.02.16. 11:46[/b][/url]

Hát igen, így jár az a tanár, aki elhanyagolja a munkáját, és nem figyel oda a tanulóira. Eris láthatóan még mindig nem fogadta el teljesen az elemét - vagy ahogy tűnik, egyáltalán nem -, így pedig nem kezdhetünk bele semmi komolyabba. A lány idegesnek és zavarodottnak tűnik, ezért egyáltalán nem meglepő az elutasítása sem. Bár az némileg meghökkent, hogy egyenesen kijelenti, ilyen mágiafajta nincs is. Ez majdnem a legrosszabb, amire számíthattam, hiszen ez az ereje teljes megtagadása, sőt talán még bajosabb is, mint, ha gyűlölné a képességét. Az emberek hitét nem lehet lebecsülni: a legtöbbször az, amiben nem hisznek, számukra nem is létezik. Ennél könnyebben nem is lehetne elfojtani egy ébredező elemi mágus erejét.
- Tehát úgy gondolod, hogy elemi mágia nincs - jelentem ki komolyan. Elsőként ezt a gátat kell lerombolunk, különben itt ragadunk a holtponton, és akkor ebből nemhogy víz formálás nem lesz, egyáltalán nem lesz képesség sem.
- Akkor szerinted én sem vagyok tetramágus? - kérdezem felvonva a szemöldököm, miközben jobb kezem kinyújtom a víz fölé. Nem mintha szükségem lenne a mozdulatra az irányításhoz, de szeretném a tekintetét arra vezetni. A stég mellett a tó vize elkezd felpúposodni, míg végül akkora félgömb nem lesz, ami a térdünkig ér. Gondolatban formálni kezdem az elemet, így szép lassan kibontakozik egy nagy termetű kutya alakja. Minél erősebben koncentrálok annál élethűbb lesz, egészen addig, míg a víz már sok külön szőrszálat is képez, aztán megmozdítom az alakot. A vízeb kilógatja a nyelvét, előrébb lépdel, majd megrázza magát aprócska cseppeket szórva körénk.
Amíg Eris vélhetően a kutyát nézi, addig én az alattunk lévő faanyag "keresésébe" kezdek. Egy halott fát szinte lehetetlen alakítani elemi mágiával, hiszen pont az, az energia hiányzik belőle, amit egy terromágus formálni tud. De nekem az is elég, ha találok egy aprócska magot, amit errefelé vetett a szél. Egy magot, ami fuldoklik a neki nem megfelelő környezetben. Segélykérés után hallgatózom, bár ez nem éppen olyan, mint egy sikoly, mégis egy terromágus "hallja" a haldokló növények hangját. Sikerül is észlelnem egy gesztenyét a vízben, nem messze tőlünk. Az ősz a gesztenye szezonja, a gyerekek pedig szeretik gyűjteni, így elég messzire is elkerülhet az erdőtől. Talán valaki éppen vele próbált meg kacsázni kavics helyett, és így került a tóba. Körbeveszem az elememmel, beburkolom meleg energiába, majd növekedésre késztetem. Elképzelem az idős fa hatalmas ágait, enyhet adó árnyékát, a levelei zöldjét, és úgy teszek, mintha húznám felfelé, mintha nyújtanám. Ennél a mágiánál nagyon fontos, hogy végig kapcsolatban legyünk a növénnyel, különben az energia szétárad a földben és nem koncentrálódik a magban. De most szerencsére a mag vízben van, amit szintén irányíthatok, így az energia eljut a gesztenyéhez, bár azért nem az egész mennyiség, de éppen elég ahhoz, hogy kidugja a fejét a hajtás, majd nem sokkal később a facsemete is kiemelkedjen a vízből. Ahhoz azonban, hogy olyan hatalmas fa legyen, amilyennek elképzeltem, még rengeteg idő kéne, így hát megelégszem egy fiatal fával is, ami azonban így is fölénk magasodva nyúlik ki a vízből.
- Tudnám még folytatni - nézek a lányra, miközben eltüntetem a kutyát. - De azt hiszem, felesleges. Az elemi mágia létezik, és rengeteg csodálatos dologra használható. Te pedig képes vagy az egyik legszeszélyesebb elemet irányítani. Kérlek, hagyd, hogy megtanítsam, hogyan használd, hogy aztán bámulatos dolgokat hozhass létre vele!
Várom, hogy megszólaljon, miközben próbálok szemkontaktust tartani vele. Ha ő nem akarja az elemét, ha blokkolja magában, lehet, hogy sosem lesz képes rendesen használni, és ezt nem akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=480551#post480551][b]Merkovszky Ádám - 2015.03.22. 18:52[/b][/url]

Hiába "szórakoztatom" a lányt a képességemmel, láthatóan nem sikerül rávezetnem arra, hogy az elemi mágia egy létező, és nagyon hasznos dolog. Illúziónak nevezi, és erre nem is mondok semmit. Egyes filozófusok szerint az egész világunk egy illúzió, de az egyértelmű, hogy Eris jelenleg nem kapható ilyesfajta eszmecserére.
Elzárkózik mindentől, kifogásai és ellenvéleménye van, ami általában nem gond, az azonban már igen, hogy ő a mágiának egy olyan része után érdeklődik, ami nemhogy büntetendő és tiltott, de egyenesen veszélyes is. Mégis válaszolnom kell, elvégre én vagyok a tanár. Ráadásul én is bántottam már másokat, nem vagyok egy szent, ismerem azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valakinek fájdalmat okozni. Próbálok nyitott maradni, és a témával összefüggésben másféle megvilágításba helyezni a dolgokat:
- Bizonyos keretek között akár azt is megteheted. Léteznek versenyek, és egyesek abból élnek, hogy ezeken más elemi mágusokkal mérik össze az erejüket. Illetve egyes rendfenntartó szervek is alkalmaznak elemi mágusokat. Viszont nem értem, miért szeretnéd emberek ellen használni. Alapvetően minden más mágiafajtára is fennáll az, hogy ártó mágiával más embereknek nem okozunk sérülést, fájdalmat, kárt. Bár tény, hogy a hydromágiát főként a gyógyászatban tudják alkalmazni, azért nem is kötelező az erőddel másokat segíteni. De megkönnyítheted a saját életedet vele. Ugyanakkor, ha feleslegesnek érzed, csak kérvényezned kell egy képességmegkötő bűbájt. Ebben az esetben a minisztérium megvizsgálja majd a körülményeidet, kérnek majd egy rakás papírt és igazolást, de végeredményként megszüntethetik ezt a "felesleges" erőt, így nem fog több problémát okozni neked.
Nem értem, miért gondolja azt, hogy az elemi mágia másokért van. A legtöbb elemi mágus önző és lusta alak, aki szereti magát, és még magát is. Már az "egyszerű" varázslás is nagymértékben megkönnyíti az ember dolgát, de egy elemi mágus tud csak igazán elkényelmesedni. Biztonságos burok veszi körül őket, és onnan bentről figyelmesen szemlélik mások szenvedéseit. Azért, mert megtehetik, még nem rohangálnak segíteni az árvízvédelemnek, nem állítanak meg tornádókat, és erdőtüzeket sem fékeznek meg. Többségében csak élik a saját egyszerű életüket, amiben rengeteg dologhoz még a pálcájukat sem kell felemelniük.
Az előbb tudattam vele a mágiától való megszabadulás lehetőségét, azonban el kell neki mondanom a hátrányait is, elvégre anélkül nem teljes a kép.
- Bár azt hiszem, még várnod kell egy keveset, amíg ezt megteheted. Régen elég sokszor alkalmazták az elemi mágusokon, mert féltek tőlük, a képességeiktől. Voltak elemi mágusokra vadászó emberek és csoportok, akik bizonyos összegek ellenében elkapták, és a kijelölt helyekre vitték az elementalistákat, ahol megfosztották őket a képességeiktől. Aztán megjelentek az érdekvédelmi szervezetek, és az emberi jogokra hivatkozva kiharcolták, hogy a megkötőbűbájt csak olyan embereken lehessen alkalmazni, akik önként lemondanak róla. Persze csak nagykorú és döntésképes személy mondhat le az erejéről. Ez azért van így, mert előfordul, hogy a megkötőbűbáj minden egyéb mágikus erőre is hat, így megtörténhet, hogy az illető többé egyáltalán nem lesz képes varázsolni. Emiatt elég kevesen választják ezt az utat, de azért vannak, akik kockáztatnak, és a legtöbben nem is szenvednek semmiféle hátrányt. De ugyebár ehhez szerencse is kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511527#post511527][b]Merkovszky Ádám - 2015.08.31. 17:04[/b][/url]

Annenek köszönhetően egy csomó érdekes emberrel találkoztam, többek között a testvéreivel, és a bátyjával kimondottan jóban lettünk az utóbbi időben. Mondjuk egészen pontosan megnevezni nem tudnám a kapcsolatunkat. Barátomnak tartom, de közben rokonnak is, pedig nincs köztünk vérségi kötelék. Talán, mint egy kedvenc unokaöcs. Vagy mintha rég vagy sosem látott fiam lenne. Mondjuk, ez a helyzet még csak nem is jelentene újdonságot. Azt most hagyjuk, hogy ez mit mond el rólam.
A lényeg, hogy ma korán reggel pecázni indultunk. Tudom, ne kérdezd! Fogalmam sincs, miért pont horgászni. Ennél unalmasabb időtöltést nem nagyon ismerek, és tudtommal Harold sem kedveli túlzottan, de hát gondolom ébredt már úgy minden ember, hogy "Ma jó lenne elmenni pecázni". Nem? Hát nem.
A pecázás egyénként arra is jó, hogy az ember nyugodt körülmények között csinálhassa a semmit. Ha valaki odajön, és megkérdezi, mit csinálsz, nyugodtan mondhatod, hogy horgászol, miközben valójában csak egy tó partján heverészel, sörözöl, beszélgetsz vagy olvasol. Mégsem néznek semmittevőnek, elvégre mégiscsak valamilyen jól körülírható tevékenységet végzel: pecázol.
- Valóban, kifejezetten sokan eljöttek, amin eléggé meg is lepődtem. Ennyien utoljára autogramosztáskor sem jelentek meg - viccelődök, mert nem igazán akarok belemenni mélyebben. Persze tudnék beszélni nem is keveset az óráról, de nem tudom, egyáltalán mennyire érdeklik az elemek a srácot. Ha elemi mágiáról akarok beszélni, rengeteg ember lakik éppen a házamban, akik bármikor vevők rá.
- Biztosan, bár hallottam, hogy volt aki csatatérre érkezett meg, illetve harcolnia kellett. Azért ezekre nem biztos, hogy fel voltak készülve - válaszolom töprengve. Az mindenesetre igaz, hogy Albert sokat segített, nélküle nem is jöhetett volna létre az óra.
- Hogy állsz a vizsgáiddal? - kérdezem ugyanolyan semleges kérdésként, ahogy az ő érdeklődése is hatott. Én már abba is félve gondolok bele, hogy hány dolgozatot kell majd kijavítanom, de azért a diákidőkbe sem vágyom vissza, mindegy mennyire voltam jó tanuló.
A stégen állva körülnézek, vízelememmel a tóban is, megcsodálom a napfelkelte első pár sugarát, aztán ledobom magam az egyik székbe.
- Sosem értettem, hogy a horgászok miért kelnek ilyen korán - sóhajtom, talán ezzel leleplezve, hogy eddig nem sok közöm volt ehhez a hobbihoz, bár én ilyenkor futni szoktam, szóval egy szavam se lehetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=513882#post513882][b]Merkovszky Ádám - 2015.09.06. 14:54[/b][/url]

- Nem kaptok valami könnyítést, mert melóztok suli mellett? - kérdezem érdeklődve, elvégre a gyakorlások, a fellépések és a turnék elég sok időt elvesznek a tanulástól, és bár ez saját maguk által vállalt tevékenység, valamiféle kedvezmény vagy megértés csak jár érte, nem?
- Hát, ha segítségre van szükséged bármiben, csak szólj! - mosolyodom el, ahogy elmondása alapján elképzelem lányom reakcióját.
Kiterülve az egyik székben csendben figyelem egy darabig az ég alját, a fény csillogását a vízen. Egészen nyugodt hangulatba ringat az érzés. Elsuhan mellettünk egy szellő, én pedig lazán utána nyúlik, megállítom, játszok vele. Szinte oda se figyelve, csak kedvtelésből.
- Olyan hivatalosak vagyunk, mint két bankár - ráncolom össze a homlokom, aztán kiegyenesedek a székben, és Haroldra nézek:
- Mesélj, milyen fellépéseitek lesznek! Megígértem Annenek, hogy mindegyiken ott leszek, és tényleg állni fogom a szavam - bólintok komolyan, aztán hirtelen felnevetek. - De beszélhetünk a csajokról is. Egy időben úgyis minden ismerősöm azt hitte, hogy csak a nőkről és a kviddicsről lehet velem értelmesen kommunikálni.
Huszonéves koromban mondjuk ez még csak nem is volt túlzás. Nem mintha ostoba lettem volna, csak éppen éretlen. Na, meg amennyi ismerősöm volt, nem csoda, hogy nem álltam le velük megvitatni az élet értelmét. Arra ott volt a megfelelő ember.