36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Gryllus Matilda hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 19:17 | Link

Kellemesnek találtam az időt egy kis levegőzésre, így a kora este a parkban sétálva talált, a falu felé tartva, könyvvel a hónom alatt. Napközben még melegebb volt, most azonban befizettem egy galléros, zöld pulóverre is, melynek ujjai is kicsit hosszabbak voltak a kelleténél, így csak ujjaim kandikáltak ki belőle. Farmert, és kényelmes bakancsot húztam mellé, és jókedvvel is felruháztam magam, bár az úgy jött magától, még akkor is, ha nem volt minden fenékig tejfel.
Próbáltam másra gondolni, és nem a rejtélyes üzenetre, melyre Annabellel bukkantunk, mikor "megbüntettem". Így természetesen az olvasásnál jobb elfoglaltságot nem is találhattam volna, már csak a szokásos környezetből kellett kiszabadulnom, és a falu még csak hallomásból ismert tava felé irányítottam lépteim.
Apró tó volt, és békés, csupán a tücskök koncerteztek a tó mellett, és az égen halványan kirajzolódó csillagok jártak fényló táncot a felszínén. Minden csendes, és végtelenül nyugodt volt, a stéget is üresen találtam. Nem néztem jobban körül, csak felsiettem rá, és lehuppantam az egyik székre. Lerúgtam cipőimet, és felhúztam a lábaimat is, és némi mocorgás után befészkeltem magam és már fel is csaptam a könyvemet, mely a muglik által félreismert, általuk szörnyként definiált lényekről szólt. Épp a sokáig tengeri kígyónak hitt kelpinél tartottam, így most gyorsan fellapozom ott a kötetet.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 22:04 | Link

Chaske


Valahogy mindig is különösnek találtam, hogy a muglik folyvást csak homályos, alig kivehető, elmosódott képeket tudtak készíteni az óriás kelpiról Lock Nessnél, és eddig csupán úgy véltem, egyszerűen csak nincs tehetségük a fényképezéshez, de ez a könyv erre is magyarázattal szolgál.
Vagyis inkább csak szolgálna, ha nem fröccsenne a közepébe valami hosszúkás, vörös izé, engem is félig betakarva. Szinte érzem, hogy a nyakamra tekeredik, és több más nedves, csúszós valami is rajtam köt ki. Nagyjából egyetlen dolog jut eszembe, és azt egy sikkantással kommentálom.
- Aaavavvavavaaa! - artikulálom ijedten, miközben próbálom leverni magamról a rám tekeredő rémséget, ami nem is lehetne más, mint tengeri kígyó. Teljesen egyértelmű, mi más lenne, mint amiről épp olvasok? Persze ilyen vészhelyzetben, melyet most annak érzek, az ember elfelejt gondolkodni, hogy ugyan mit is akarna egy tengeri kígyó egy apró tóban, és főleg mióta ilyen baromira kicsi, de ki tudja, talán tengeri kígyó kölykök, vagy akármi, édesmindegy, hiszen rám támadtak! Még az sem zökkent ki ebből a gondolatból, hogy nem jegyeztek föl korábban támadást ember ellen erről a bestiáról. Most jelenleg teljesen leköt, hogy meg legyek ijedve.
A dolgot pedig természetesen csak tetézi, hogy hirtelen kibukkan valaki a vízből, első látszatra meztelenül, de ez az amúgy nem elhanyagolható részlet csak azután tudatosodik, hogy miatta is jól összerezzenek.
- Mi.. ki..? Mi ez..? - hebegek, miután elmúlik a halálfélelmem, és rájövök, hogy nem egy állat, hanem növények terítettek be. A férfi, mert hogy az, nekiáll eltávolítani rólam a növényeket, én pedig felismerem, és arra gondolok, hogy most nagyon praktikus lenne köddé válni. Vagy kámforrá. Görcsösen kapaszkodom a könyvembe, mintha az életem múlna rajta, és levegőt is elfelejtek venni, míg van rajtam a növényeiből, merthogy szabadkozásából nem tudok egyebet leszűrni, hogy az ő hibájából terített be a tó alja. Hogy került ide, és mikor? Már itt vagyok egy ideje, és nem láttam bemenni a tóba, biztos köszönt volna, vagy valami, de legalábbis nem dobott volna nyakon egy rakás káposztával. Cikáznak a gondolataim, akárcsak a tekintetem közte, és a tó, vagy az ég, vagy valami egészen nagyon más dolog között, és egyszerre úgy érzem, hogy nemhogy a pulcsi sok, de még anélkül is hihetetlenül melegem lenne. Pedig csurom víz lettem.
- Nem.. Izé, nem, nem haragszom - motyogom válaszom miután gyomírtott engem egy tisztító bűbájjal, de nagyjából olyan halkan, hogy szinte beleveszik a tücskök ciripelésébe. Az este valóban szép, de én valahogy most inkább a térdemet bámulom, legalábbis amíg fel nem öltözik.
Ekkorra egészen ránk sötétedik, csak a holdfény, a csillagok, és a közeli falu fényei állnak szolgálatunkra, és a pálcám után is hiába kutatok, nincs nálam. Így mondjuk egyébként sem olvastam volna tovább, ha nem tudok némi fényt csikarni magam mellé. De most inkább örülök a sötétnek, eltakarja az arcomba szökő pírt. Idekerülésemkor nem teljesen ilyen helyzetekben képzeltem el az iskolai gyógyító megismerését, mint amilyeneken túlvagyunk.
- Nincs egy kicsit késő taviszörnyeset játszani? - kérdezem nevetgélve, próbálva oldani magamban a feszültséget. Lehet nem a legjobb módja, de legalább már újra rá merek nézni. Szinte én érzem kellemetlenül magam, amiért útban voltam a hínárjainak.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 29. 18:15 | Link

Chaske


Ha valaki másról volna szó, lehet kicsit nyafogtam volna, persze csak a könyv miatt, melyre szintén jutott a nyálkás vízből, noha ez sem volt javíthatatlan kár, ahogy a ruhámat sem érte ilyesmi. De ő egy egészen más eset volt. Valami történt közöttünk, melyre csak homályos magyarázatot találtam később egy rakoncátlan lényről, mely előszerettel ébreszt vágyakat (jó esetben) két ember közt, leggyakrabban azok akarata ellenére. Velünk egyértelműen ilyesmi történt aznap. Mintha egy nagy adag szerelmi bájitalt fecskendeztek volna a vérünkbe.. nem mintha azt tudnám, milyen érzés, de a leírtak alapján megegyzni látszott azzal, amit átéltem. Mely olyan élmény volt, melyet egykönnyen nem tudtam kiverni a fejemből, és melynek hála nem hogy haragudni nem tudtam a férfira, de ránéznem is nehezen esett anélkül, hogy ne jöjjek zavarba. Ő láthatóan jól kezelte a dolgot, de mégis úgy éreztem, mintha kissé kényszeredetten szólna hozzám.
- Ó.. hát persze, ismerem ezeket. Vagyis olvastam róluk - hajolok a dobozok fölé, megvizsgálva támadóimat. Most egészen ártatlanul lapulnak a dobozkák alján. Úgy teszek, mint akit ennél is sokkal jobban lekötnek a növények, addig is bámulhatok a dobozokba, és nem kell a zavaromat rejtegetnem. De végül kénytelen vagyok felhagyni ezzel, hiszen nem nekem halászta ki, hogy egész este nézegethessem, még akkor sem, ha előzőleg hozzámvágta az egészet.
Elteszi a dobozait, én pedig idegesen fellapozom a könyvemet. Ezúttal biztosan nem emlékeznék, hol tartottam, de aztán látom, hogy az egyik hínár képében, mely valahogy ott ragadt, lett egy könyvjelzőm. Két ujjal megfogom, és Chaske felé nyújtom. Nem nézem felé, de azt is hiheti, hogy a növénytől undorodom, azért sütöm le a tekintetem.
- Ezt.. itt hagyta - motyogom egészen feleslegesen. Ekkor fedezi fel a nálam lévő könyvet, és kérdésére kissé meglepődöm. Nem csak mert őszinte érdeklődést mutat, de talán tudatán kívül, de tegeződött velem.
- Ó hát ez, a.. - elvörösödve jövök rá, hogy átmenetileg kiment a fejemből a könyv címe, így aztán gyorsan felfordítom, hogy elolvashassam. Bár elég sötét van, de elég csak rápillantanom, és beugrik. Felpillantok a férfira, és hirtelen ömleni kezd belőlem a szó: - Rengeteg Rémségek Regéi. Olyan muglik meséiben, és legendáiban közismert általuk szörnynek nevezett bestiáról szól, melyek teljesen átlagos varázslények, és a varázstalanok mindenféle dolgot tulajdonítanak nekik. Épp egy Nessinek keresztelt kelpiről olvastam, de az előző fejezet a chupacabrával foglalkozott, ami mondjuk még erősen vita tárgyát képzi, mert a többség szerint szárazföldre tévedt kákalagokról van szó, vagy valami kikísérletezett változatáról, mely a vízen kívül is elél, mások meg esküsznek rá, hogy látták, és nem is hasonlít azokra és valami egészen másról van szó.
Levegőt veszek, majd visszalapozgatok az említett fejezethez, és próbálok még valami érdekeset kihúzni belőle. Igazából felolvashatnám az egészet, hogy mikor és kik vették észre először, és hogy kecskék vérét szívják, és hasonlók, de végül inkább csak becsukom. Most már úgyse látok belőle semmit. A padra nézek magam mellett, majd a férfi.. helyett a víztükörre.
- Hacsak nem siet bespájzolni azokat, nincs kedve leülni kicsit?
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 2. 11:51 | Link

Chaske


Még vetek egy utolsó pillantást a dobozkák immár veszélytelen tartalmára, mielőtt válaszolnék. El is kell kicsit gondolkodnom, mert már fogalmam sincs, hol és mikor olvastam ezekről, vagy hogy egész pontosan ezekről olvastam-e.
- Hát.. ami azt illeti mindenfélét elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Így aztán nagyon sok mindenről tudok, de csak nagyon keveset. Kivéve persze, ami nagyon érdekel.. a varázslatokról, eredetükről például szakirányosan tanultam. Mondjuk azt nem itt.
Kicsit elfecsegtem más irányba, jövök rá, szóval vissza kell terelnem a gondolataim a növényekre, és hogy hol is olvastam róluk.
- Már emlékszem! Szen.. mármint valakinek kerestem nemrég a könyvtárban különböző gyógyitalok, gyógymódok között, és akkor olvastam ezeknek a hatásairól. De nem ezekre volt szükség, de azért úgy látszik megragadt - vonom meg a vállam. - Legalábbis, hogy ezek azok. De már nem tudom, mire jók.
Miután az utolsó rakoncátlan hínár darab is elfoglalja helyét Chaske dobozainak egyikében, úgy tűnik nem nagyon marad más, mint hogy mindenki a dolgára menjen. Bevallom, nagyon feszélyez a jelenléte, ugyanakkor jó is, ez a dolog pedig egészen zavaros így. Feltűnik neki a könyvem is ugyan, így egy kérdés erejéig még ott áll, de úgy látszik a legkevésbé sem fogja meg, amit az olvasottakról mesélek neki. Nem meglepő, kevesen vennének komolyan egy ilyen könyvet.
- Persze, nem is gondoltam.. hogy.. szóval van ám sok érdekesebb könyvem is - motyogom, azon kapva magam, mintha megfelelni próbálnék. Nem akarom, hogy ez alapján a könyv alapján ítéljen meg. Micsoda egy hülye gondolat. Mintha valaha is ezért olvastam volna valamit. Zavaros.. mint amilyen a víz volt, miután a gyógyító kimászott belőle. De mostanra már nyugodt, és apró kis fodrozódások közepette úszik rajta a számtalan csillag az égről.
Kicsit belém szorul a levegő, mikor végülis leül mellém. Pedig nem ül közel, és nem is néz rám, vagy legalábbis nem érzem magamon a tekintetét. De persze nem is könnyű észrevenni, ha én közben egész másfelé nézek.
- Akkor jó - kommentálom szavait. Igazából fel se fogom egészen miről beszél, hogy mi szárad ki vagy mi nem, mert a saját gondolataim összeszedegetésével vagyok elfoglalva. Fel kell ezt az egész köztünk feszülő dolgot valahogy oldani.. még akkor is, ha csak én érzem, hogy van valami.. Ő ugyanis nem adja jelét, vagy legalábbis nem látom. Nem ismerem eléggé, hogy tudjam, sokkal távolságtartóbb-e másokkal, mint velem.
- Amúgy szép esténk van, nem? - csúszik ki a számon a lehető legbénább kérdés, ami még csak a közelében sem jár annak, amit igazából mondani akartam. Megrázom a fejem, mikor tudatosodik, hogy ezt már az előbb ő is megjegyezte, nagyjából ugyanannyira törődve az este szépségével, mint én.
- Bocsánat.. nem is ezt akartam.. szóval hát - elhallgatok egy pillanatra, majd ismét a stéget bámulva egy szuszra elhadarom az egymást kergető gondolataimat: - Nem tudom mi történt a múltkor az erdőben, de nagyon fura és meg kéne beszélnünk mert én nem szoktam ilyen lenni, és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni és nem szeretném, ha emiatt rosszban lennénk vagy kerülne vagy nem tudom és úgy egyáltalán és hát..
Ez az, szép volt, dicsérem meg magam egy képzeletbeli vállveregetéssel, és ismét nagyon hálás vagyok a sötétségnek, mert nem látszik túl sok minden az arcomból.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 2. 11:51 Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 11. 21:41 | Link

Chaske


Örömmel konstatálom, hogy sikerült olyasmiről beszélnem, ami felkeltette a férfi érdeklődését. Válaszaiból ítélve legalábbis ez egy komoly kihívásnak minősülő dolog. Bár most se kérdez rá, én azért lelkesen folytatom:
- De mennyire! Ami az egyik kedvencem az egészben, az a varázsszavak eredete. A legtöbbnek nincs is igazán értelme, csak egy vagy több latin szó összevariálásából született. Elvégre régen, amikor még a latin volt a legelterjedtebb nyelv a világon, nem lett volna jó véletlenül varázsolni egy-egy szó mondatba foglalásakor. Persze sok varázslathoz kell bizonyos pálcamozdulat is, de van, amelyikhez elég rábökni az elvarázsolandó tárgyra vagy személyre. De ott van a Tájolj varázsige, ami viszont újabb eredetű, habár van régebbi, bonyolultabb variációja is. Ennél viszont nem próbálták a megalkotói megbonyolítani, és a varázslat szó szerint azt csinálja, amit a neve mutat. De öhm.. ezeket ön nyilván mind tudja.
Locsifecsi üzemmódot megkísérlem lelőni, és miután sikerül egy kolléga személyes ügyét sem kifecsegni, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Ezen nem sokat segít, hogy már mellettem ül, és hogy a szörnyes könyvem nem nyeri el tetszését. Nem mintha fontos volna. Elvégre, tényleg van ám jobb meg érdekesebb könyvem is.. bárcsak valamelyiket azok közül hoztam volna el! Például az a régészeti könyv biztosan érdekesebb beszédtémát nyújtana. Vagy mégse. Igazából tényleg nem egyszerű a gyógyítóval, láthatóan nem a szavak embere, ami nem is baj, én jól kiegészítem a be nem álló számmal, csak sajnos/szerencsére ő az a fajta, akin nem rejti véka alá, ha nem érdekli, amit mondanak neki. De rendkívül udvariasan teszi, és valamiért azt gondolom nem mindenkivel ilyen. Legalább ennyi jó érzést megengedek magamnak.
Egy rövid időre az éjszaka kellemes nesze veszi át hangot, mielőtt kibuggyanna belőlem, ami belém szorult, és utána is enged még nekik egy kis fellépési időt a férfi, mielőtt válaszolna. Egy kisebb örökkévalóságnak hat, pedig nem várat meg. Úgy tűnik ő már jól megrágta, és átgondolta a történteket. Talán még azt is tudja, pontosan mi történt, mert valami biztos. Én továbbra is csak lefelé tudok nézni, míg hallgatom, de a végére megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Nagyszerű! Vagyis.. örülök, hogy így látja ön is, és, hogy.. igen, szóval.. Rendben - igen jól megfogalmazott válaszomat eldarálva végül arra jutok, hogy ennél tökéletesebb időt nem nagyon választhatnék a távozásra, további kínos pillanatokat elkerülendő, így kezemet a padra illesztem, hogy fellökjem magam róla, és lendületből vegyem távozóra a dolgot. Már felegyenesedve látom, hogy mozog a szája, mondd még valamit, de nem értem, és váratlanul azon kapom magam, hogy lehetőségem sincs visszakérdezni. Én ugyan megszáradtam úgy ahogy, de a stég csurom víz maradt Chaske vízinövény vadászata után, és tökéletes felületet biztosít arra, hogy kicsússzon alóla a lábam. Felsikkantani még van időm, egyébre nem igen, mielőtt nem épp művészi fejest vetnék a tóba.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 23. 20:50 | Link


Rém kínos ez az egész. Fecsegek, teljes a zavar a fejemben, és aztán, mikor végre sikerül kinyögnöm azt, amivel megkeresni nem mertem, és csak most azért sikerült elmondanom, mert valami fura véletlennek köszönhetően a nyakamba vágott egy rakás trutyit, hirtelen menekülőre fognám a dolgot.
Csak ennyit akartam végülis tudni, vagy nem? Beszélhetnénk még róla, kitárgyalhatnánk, miért történhetett, és nevethetnénk egy jót azon, hogy kis híján történt valami köztünk, amit egyikünk se tervezett be, de velem ilyesmi nem szokott előfordulni. Én még soha.. nem rajongtak körül diákéveimben a fiúk, akik pedig próbálkoztak volna, azokat hamar elüldöztem, vagy miután egy picit jobban megismertek, úgy ítélték, hogy nem vagyok elég "bulis" nekik. Nem is meglepő, ha azért mondok le utólag egy randit, mert elfelejtettem egy könyv olvasása miatt.
Egyszóval ismeretlen vizeken járok. És ha már vízen járásról van szó, valahogy sikerül ezt szó szerint is megkísérelnem, azzal a mellékes részlettel együtt, hogy nem lábbal érkezem a tóba, hanem fejjel előre, és hogy egyébként sem tudnék járni rajta, mert bár nem vagyok nehéz, ez nem az én terepem.
Egy sikkantás, nem több, amire még tellett, aztán hirtelen összezárul körülöttem a világ, vízfal zár körül minden irányból, és többé nem tudom merre van a föl és a le. Csapkodok, ordítok, de csak buborékokat hallatok, és a levegőt víz váltja fel torkomban. A kétségbeesés hulláma csap össze fölöttem, és hirtelen elvesztem minden lélekjelenlétem. Víz tódul a tüdőmbe, fuldoklom. Ez a vég?
Egyre erőtlenebbül csapkodom, tompa zúgás tölti meg füleimet. Hiába nézek előre, hátra, le, vagy fel, azok talán nem is arra vannak. Sötétség vesz körül, fojtogató sötétség, és furcsa gondolatok kezdik elözönleni levegőért kiáltó tudatomat.
Felidézem azt a pár alkalmat, mikor apám megpróbálta elvenni az épp olvasott könyvemet, hogy berángasson a tengerbe. Meg akart tanítani úszni, de ez hat évesen épp úgy nem érdekelt, mint akár ma reggel. Most már érdekelne, de azt hiszem elkéstem vele. És annyi mindent nem tettem még meg. Annabell is eszembe jut, és persze Dorián. Nagyapa történetei. Ő bezzeg tudott úszni. Sőt, kiváló úszó volt, bajnokságon is részt vett. Azt hiszem ezüstöt nyert. Most ő sem lenne boldog. Szinte látom magam előtt a tóban, kísérteties fényben ragyogó alakja ott lebeg mellettem, és mindig kedves tekintete most szomorú. "Te ostoba leány! Hát mit képzelsz? Nem halhatsz meg! Még dolgod van! Gondolj Annabellre!"
Sajnálom, Nagyapa - gondolom keserűen. És én még azt hittem a könyvtárban ülve fogok egyszer véletlenül éhen halni. Erre ilyen hirtelen...
Végül elhomályosul előttem Nagyapa képe, akit még utoljára felém úszva látok. Arcát különös módon nem szegélyezi jellegzetes, drótszerű, sűrű, ősz szakálla, és fején is hosszú, fekete haj sötétlik. Fura, mindig is úgy emlékeztem, kopasz volt.
Szál megtekintése

Lori Ann
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 15. 20:32 | Link


Határozottan biztos vagyok benne, hogy nem kerül be a mai életem kedvenc napjai közé, de jó eséllyel elnyeri az utolsónak járó "díjat", ami sajnos nem egy kellemes megtiszteltetés.
Fulladozok. Tüdőmbe víz kerül, tudatomra sötétség telepedik, szinte látom magam, amint az éjfekete víz elnyel, egész testem, minden gondolatom és érzésem. Kegyetlen. Gonosz, és mégis, szinte hívogatóan kedvesen ölel át. Én vagyok csak, aki ront a helyzeten, csapkodom, és próbálnék kapaszkodni, leginkább az életembe, mely azonban kicsúszni látszik kezeim közül. A víz szinte suttogja, hagyd. Nagyapa jön, néz rám, megfed. Sajnálom, próbálom mondani is neki, de csak buborékok hagyják el számat. Azért érti vajon? Sosem tudom meg, mert mindent elnyel a fojtogató sötétség, és én tudom, ennyi volt.

Testemen fájdalom fut át, ahogy köhögve levegőért kapok. Még mindig sötét van, de szemem ezúttal az éjszakai égre próbál fókuszálni, a Holdra, mely kísértetiesen dereng és figyel, ahogy a stég fáján fekve próbálom felfogni, mi történt. Köhécselve ülök fel, egy erős karba kapaszkodva. Szinte falom a levegőt, újból köhögök, és ránézek a férfire, aki megmentett. Mert megmenekültem, ezt sikerül elsőként felfognom. Aztán pedig már csak azt, hogy a vállába fúrom arcomat, és mintha azt suttognám, hogy köszönöm. Lehunyom a szemem, és tehetetlenül hagyom, hogy a kimerültségtől álomba zuhanjak.
Szál megtekintése

Lori Ann
Stég - Gryllus Matilda hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa