29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Katie Runa Blackwood hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 21. 23:57 | Link

[szeptember 29., vasárnap délután]

Ax

Igazából nem tervezett mára semmi rendkívülit. Most, hogy túlestek az első vizsgaidőszakon, és ő ráadásul idegösszeroppanás nélkül, valahogy csak lustálkodni és lábat lógatni van kedve. Nem mondhatni, hogy a természet leánya lenne, de kivételesen pont az ő fejéből pattant ki a mesés ötlet, hogy Axel és ő vegyék célba a stéget ezen a különösen kellemes napon. Ha már úgy is együtt mozdulnak ki a kastély falai közül, legalább valami D-vitaminban dúskáló módon tegyék azt.
Ezúttal lemaradt a két hegedű, ő meg alap nem cipel sem csellót, sem zongorát maga után, úgy hogy hangszermentesen vágtak neki Bogolyfalvának, át a falun, az utcákon, s végül kiértek a határba, a tóhoz, egészen leszűkítve: a stéghez. Ruházatát tekintve ma sem hazudtolta meg önmagát, mert a farmere kicsit rojtos itt-ott, ahol alakított rajta egy borotvapengével és Ádám segítségével (ugyanis ő még önmagára is veszélyes lenne bármilyen éles holmival, nem hogy egy pengével), a blúza ujja megnyúzott, a kabátja viszont még ép. Fülében ot csilingelnek az Axeltől kapott pillangók vidáman, önfeledten, gazdájuk pedig amint megérkezett társával a színhelyre, a Nap felé fordítja az arcát lehunyva szemeit. Pár másodpercig élvezi az áradó meleget és fényt, aztán megint Axra pislog ezúttal erősen kék alapszínnel látva mindent, még a fiút is.
-Legközelebb elhozhatod.- csak ennyit fűz hozzá, mert nem akarja a rögtönzött füttykoncertet tönkrevágni. Ugyan csalókák az Axel ajkain felcsendülő hangok, de ki tudja venni belőlük a Holdfény szonátát. Kellemes emlékeket idéz fel benne, azon ritka kevesek egyikét, amit bármikor szívesen előkapar a szíve mélyéről, mert nem volt utána keserű szájíze.
-Nehéz lenne elfelejteni. Először játszottunk együtt. Emlékszem, nagyon gyatrán ment a cselló részem, de te végig azt mondtad, hogy gyakoroljam csak, mert menni fog. Én pedig folyton elbambultam a hegedűjátékodon és jobban lekötött, hogy dicsérjelek, mint a csellózás. Még most is fáj, mekkorát koppintottál a fejemre a vonóddal.- fejezi be a visszaemlékezést és egy tisztes nyelvnyújtás keretén belül. Axel valóban rávágott, hogy figyeljen és ne zombi módjára nyálazzon mások hegedűjátékán. Akkor elpityeredett, de összeszedte magát és végül jól sikerült az egész minikoncert. Az anyja még élt és volt alkalma mindkettejüket megdicsérni.
-Teljesen felismerhető volt.- igyekszik a lehető leghamarabb biztosítani efelől Axelt, miközben leül óvatosan a deszkák alkotta összre és int a fiúnak is, hogy pakolja le magát, mert nem vicces felnézni rá. Növelné Axel amúgy egészséges egóját.
-Mondjuk megértem. Könnyen keverhető anyukáddal. Hjajj, csak lenne már itt. Ő is hiányzik. Te persze már nem, hiszen itt vagy.-  oldalra dönti a fejét egy meleg baráti mosollyal az arcán, miközben térdeit felhúzza maga elé és elkezdi ujjal körberajzolni a teniszére pingált lila pillangót. A narancs majd következik a másik teniszén, s rá is ér amúgy.
-Sikerült már megszokd a sulit amúgy? Valamikor összeülhetnénk egyet zenélni. Amióta eljöttem Stockholmból, rá sem tettem a kezem sem a zongorára, sem a csellóra. Úgy érzem, mindent elfelejtettem.- szomorú sóhaj hagyja el a száját, miközben állát a térdei között keletkezett kis völgybe fekteti. Jelenleg úgy vonzza a tó felszíne a tekintetét, mint semmi más, de a receptorai Axel válaszára vannak kiélezve.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 23. 23:28 | Link

Ax

Már megszokta, hogy Axelnek mindig mindent látnia, tapasztalnia kell és ezzel semmi baja nincs. Csak mikor kicsit nyűgös, akkor szokott szólni neki, hogy inkább a szemébe nézzen, ne a legközelebbi juharfára mondjuk. Ez viszont most nem áll fenn, így egészen a stégig elvan Ax mellett, még bele is karol egyáltalán nem zavartatva magát. Megtévesztő lehet a látványuk, pedig csak nagyon jó barátok akárki akármit is feltételezzen. Ezen nem fog semmi sem változtatni (vagyis ő meg van győződve erről, aztán a jövő hozhat még valami teljesen mást is).
-Olyan maximalista vagy, ha zenéről van szó... de nem tudok igazán haragudni azért a koppantásért.- szusszant egyet mosolyogva, főleg a puszi miatt. Ilyenkor ötévesnek érzi magát megint- akkor Axellel már egy éve barátok voltak a csalánártásos találkozás után, és a fiúnak szokása volt néha puszit nyomni az ő fejére, mikor megdobta véletlenül a labdával, vagy mondjuk egyszerűen szeretettúltengésük volt. Különösen imádnivaló gyerekek voltak az elfogult szülők véleménye szerint is.
-Ne is mondd, szörnyen kiterjedt. És azt hiszem, a felét sem láttam még egy év alatt.- elkezd látványosan fintorogni a kastélyuk méretének emlegetésére. Meg merne rá esküdni, hogy rengeteg olyan hely van, ahova még a lábát sem rakta be és felfedezésre vár a hely, de valahogy még nem jutott el odáig. Talán majd most eljárkál több helyre majd, mert még több órát tervez felvenni, de ezt inkább nem emlegeti fel Axel jelenlétében. A végén megint kapna a fejére, hogy hülye és nem képes beosztani az idejét és az érdeklődési körét majd a vizsgákra. Most viszont további tanulási gondolatok helyett inkább belefeledkezik az ölelésbe, amiben Ax részesíti. Még neki magának is plüssérzete van az ilyen nagyölelésektől.
-Persze, mmmm, de szerzünk majd fahéjat, tejcsokit, tejet meg esetleg almát. Tudod, hogy én a sajátomat mindig keverem mindennel, amivel csak lehet.- amúgy is szeret forrócsokit gyártani főleg ugye télen, a nagy hidegekben náluk Svédországban elkél. Felmelegít tetőtől talpig és még az íze is kitűnő. Axeltől pedig nincs oka megtagadni a kérést. Ám most azt is bedobja ugye, hogy rég zenélt és az az arckifejezés, amit a fiú produkál, egy amolyan "Most mi van?" fejet és mosolyt csal az ő arcára is. Tudja, hogy Ax csak húzza, neki meg ez a szokásos reakciója rá.
-Ajánljam a tagokat a leendő zenekarodhoz, Ax? Mert biztos tudok keríteni pár embert, ha megerőltetem magam.- ismer elég sok levitást, egy-két navinést és eridonost is. A rellonosok közelébe nem nagyon merészkedne, leszámítva Yaristát, de hát ő meg exrellonos és nem is olyan veszélyes, mint amilyennek a zöld klán tűnik így távolról. Magában már megkérdőjelezte párszor, hogy az a beosztásra alkalmas, poros süveg valóban tud-e dönteni a házak felől az újak esetében.
-Mmhhh?- kicsit tényleg elbambult és csak a Melankóliára tért magához, de legalább most ismét Axelre figyel és nem a fodrozódó víztükörre, vagy a lanyhán játszadozó szellőre.
-Amúgy még mindig megvan ez a beteges tünetem, hogy ha egy csinos fiút vagy férfit látok, elindul az orrom vére.- jegyzi meg sötét horkantással, miközben hozzábújik Axhoz egy kicsit. -Az egyik professzorom előtt leégettem a bőrt a képemről, mert énekeltem... és aztán mellesleg összevéreztem a talárom, aztán egy kávézós eseményen a háztársamra nézve történt meg ugyanez... Elég súlyos, ha engem kérdezel. Már arra is gondoltam, hogy elmegyek egy mugli orvoshoz, hogy égesse ki a hibás eremet.- sóhajt egy nagyot, miközben pillangóformákat kezd rajzolni a fiú tenyerébe.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 07:37 | Link

Ax

Mikor már vízszintesbe húzták a fenekük, végre alkalmuk nyílik rendesen beszélgetni is, és persze rögtön felidéződnek a régebbi emlékek is. A tanárnőjükre például felnyög, mert még az emlegetésétől is kirázza a hideg verejték szegény lányt. Attól a nőtől nagyon félt, bár Axel meg tisztelte, szóval inkább sosem kommentálta a tanerőt, de őt megrémisztette a szigora.
-Ja, hát... Igaz. Ő fenomén volt... tényleg.- nyögi egy kényszeredett mosollyal, miközben hozzásimul Axel oldalához újból. Közben azért ide-oda fészkelődik, ezért kell mindig vissza-visszamásszon a helyére.
Sajnos az iskoláról ő sem tud mindent, de azért elég sokat látott már belőle és most valószínűleg hülyén fogalmazott, hogy Axel azt hiszi, nem ismeri a terepet. Fejet vakar hát, és gyorsan elkezdi helyrepakolni a feltámadt félreértéseket, mert nem szeretné, ha teljesen tájékozatlannak hinné kebelbarátja.
-Lehetne, de akkor előbb megmutatok neked mindent, amit már ismerek. Mert azért jártam én is pár helyen, csak arra utaltam, hogy ez a kastély iszonyatosaaaan nagy és nem jutottam még el minden zugába. Csak mondj majd időpontot és nekiesünk. Csak aztán ne engem hibáztass, ha bent ragadunk valahol és éhen halunk. Bár... nálam mindig van tejkaramella.- itt már vigyorogni kezd és előszed egy maréknyi cukrot az egyik zsebéből, s beteszi az ölébe úgy, hogy a fiú is kényelemben elérhesse.
-Szolgáld ki magad, kérlek. Vagy mondjam úgy, tálalva van.- Ax ismerheti, mennyire borzasztóan édesszájú. Lassan cukor folyik az ereiben is, nem csak a zsebei takargatják az ipari mennyiségű szénhidrátot. Az a legdühítőbb, hogy kevés munkával mindent ledolgoz magáról. Piszkosul jó géneket örökölt azért... Na de közben ugye ölelkeztek is egy sort, meg lebeszélték a forrócsoki részleteit is, ő is támogatja amúgy a vajas keksz ötletét, bár a görögökre csak pislog egy kicsit, hogy valószínűleg így cselekedtek volna. Ő sajna bekategorizálta a tisztes tudós bagázst nektárkedvelőknek, így sanda gyanújaként szolgál, hogy aligha tértek volna át vajas kekszre ambrózia helyett, de ezt inkább nem közli most.
Inkább a vonós négyesen kezdhetik törni a fejük, pontosabban ő, ha már régebb óta van itt, mint Ax. És bizony kiderül, hogy csak vakargathatja a fejét, mert sem brácsást, de másik hegedűst nem ismer, csak egy gitárost, de mostanság Letti is el van tűnve a kámfor mélységes bugyraiba. Bizonyára valaki a horgára akadt és most az a kedves illető tölti ki az élete nagyrészét, hm.
-Hát, Ax... az a gáz, hogy én csak egy szem gitárost tudok így kapásból, de abból sehogy nem lesz vonós négyes. Max ő vonszolja elő magát valamikor a Levita székhelyéről. Ja és van még egy gitáros, de velük sokat nem érünk. Az én csellózásom meg... hát hagyjuk.- legyint enyhe türelmetlenséggel. Ugye említette, hogy majd’ másfél éve nem gyakorolt, hát gondolhatják, hogy akkor a csellózása milyen szinten foroghat. Na hát erről ennyit ugye. Az ő lelkesedése úgy csappant meg, ahogy belegondolt az eléjük gördülő akadályokba. Elég sok van ugyanis. De hát az a nézés... Mit tehetne egyebet? Hiszen rántja magával az ár, aminek a neve Axel Sebastian Sjölander. Felsóhajt, rámosolyog és bólint egyet, hogy ő benne van.
-Csak aztán találjunk még egy hegedűst és brácsást, és részemről megalakulhat a rögtönzött zenekar.- csavarint egyet egy időközben megkaparintott hajfürtjén és kinyújtóztatja lábait a stégen, hogy aztán nyugalomban elmerülhessen gondolatai tengerén, még ha jelen pillanatban „csak” egy egész tó is fekszik a lábai előtt/alatt. Egy darabig nagyon elvan a bambulással, de aztán az újabb ölelés kizökkenti és mosolygásra bírja. Szerencsére mások közelében nem könnyen enged a depresszív késztetéseinek.
-Köszi. Csak elgondolkodtam, de semmi komoly. Lassan haza kellene menjek egy hétvégére, vagy kommentálni kezdenek. Apropó, lesz kedved eljönni egy szombaton vagy vasárnap Ádámhoz? Bemutatnálak neki.- a nagybátyja irtó jófej, és ő részéről csak örülne, ha megismernék egymást Axellel. Számára két fontos emberről van szó, tehát egyszer így vagy úgy, de összeismerteti őket.
-Majd elmegyek hozzá, csak valahogy nem nagyon szívlelem őket, mióta... anya meghalt.- szokta kényszeríteni magát, hogy kimondja a tényeket. Hamarabb az eszébe vésődik, hogy nincs már vér szerinti anyja, csak az a csiripelő liba Claire, aki úgy akar tenni, mintha az anyja lenne. Ő meg nem kíváncsi rá. Axel kérdése azonban kizökkenti és hirtelen le sem esik, hogy barátja viccel, így összeráncolja a homlokát és komolyan mustrálni kezdi a fiút válasz közben.
-De hát téged nagyon régóta ismerlek. Megszoktalak. Nem is tudom, miért nem vérzik miattad az orrom. Szőke vagy, kék a szemed, vagyis olyan furcsa kék...zöldeskék, na. Tehát igazi szőke herceg-alapanyag vagy, de nem tudom... Úgy meg vagyok szokva a jele... Hééé, te most húzol engem?- itt már ő is vigyorog, ugyanis Axel mimikája alapján leesett neki a tantusz és most boxol egyet a fiú vállába, ami az ő erejét tekintve légyköpés erejű.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:27 | Link

Ax

Mit tehetne mégis? Egy rémálomnak élte meg annak a nőnek a szigorát, piszkáló hozzáállását. Folyamatosan stresszben görcsölt a gyomra, amikor a tanárnővel jött órájuk, és ezt Axel is jól tudja. Ha évente egyszer elfogta a hányinger és tényleg rókázott, volt, hogy a fiú tartotta a homlokát a vécében. Ez rendszerint a válogatásokkor történt meg, azaz előttük. Most már persze köze sincs ahhoz a nőhöz, így az egész mostani felhozódását elintézi egy néma bólintással, ám a szorongó nézése nehezen csillapodik. Igazán csak a forrócsoki témája nyugtatja le, meg a felfedezési javaslat, azaz a kastély feltárásának gondolata.
-Kackac, vicces vagy. Tehetek én róla, hogy édesszájú vagyok és nem nagyon hízok?- jegyzi meg Axel jajongása közepette, de ezután figyelme teljes mértékben az előkerüli fehér egérre terjed csak ki. Mosolyogva tesz eleget barátja kérésének és előhorgász abból a bizonyos készletből egy szemet felajánlva Izének, hogy kóstolja meg. Talán ez lesz kezdődő barátságuk záloga. Közben azért félig figyelve leokézza, hogy Ax mikor óhajtja elfogyasztani a saját karamelláját. Van itt elég bőven mindkettejüknek, sőt hármójuknak is. Izé lelkes nyammogása vicces és kedves látvány.
Azért a vonósnégyes kérdéskörét sem hagyja figyelmen kívül, csak hát mit tegyen, ha eddig a gitárosok akadtak az útjába? Ráadásul Ax mániákus zeneszeretete is előjött már megint, hogy majdnem bűnösnek érzi magát, mert szóba merte hozni a gitárt. Szegény hangszer, pedig az nem ártott senkinek igazán...
-Most mit kell így hüledezned? Az is hangszer. Nem tehetek róla, hogy itt senki nem brácsázik és csellós is jobbára csak én vagyok eddig tudtommal. Vagy nem figyeltem eléggé a melodimágián.- vonogatja a vállát kissé feszélyezetten, mert tudja jól, hogy Axel még nála is nagyobb zeneagyament. Az ilyenek emlegetése, hogy „modern hangszerek” elmennek a drága füle mellett, mert az nem hegedű. Néha fogja is a fejét emiatt.
-Ez nem így megy, Ax te is tudod...- igen, bekanyarodtak téma szintjén a családjához, az örök fekete ponthoz az életében ezidáig. –Ha nem megyek néha haza, majd hallgathatom a replikájukat, hogy én csak a pénzüket eszem el, hogy szívtelen vagyok, ez velem a baj, az velem a baj. Jó, eddig sosem mondtak ilyet, de szinte látom, hogy az arcukra van írva sokszor. Nem akarok felhánytorgatásokat, szóval hazakotródok néha.- normálisnak érzi, hogy nem akaródzik hazamennie egy mostohához és a vadidegennek tetsző apjához. Bár állítólag az örege szereti, ő csak azt érzi mai napig, hogy különcnek és agyamentnek tartja James Blackwood. Megrögzötten hiszi, hogy a nevelői az ellenségei és Ádám a megmentője Nikivel karöltve. Bár most az unokanővére máshol tanul, azért rendszeresen ír neki, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk.
Szerencsére Axelre hat a vicce, így nemsokára ő is vigyorog azon, hogy a fiú dől mindjárt a nevetéstől, de nyökögni mindenképpen nyög már, sőt a könnyét is mintha látni kezdené. Pedig ő csak őszinte volt és kimondta, amit gondolt.
-Milyen herceg? Bolondnak nézel?- pillant rá hirtelen megütközve Axra. A fiú jól ismeri ennek a bolondnak a szerelemmel szembeni kritikus hozzáállását. Eddig is csak odáig vitte, hogy a szépfiúktól csorog az orra vére, de semmi több.
-Ha ha ha, ennyire nem akarhatod azt a vonós négyest, Ax. Attól, hogy valami szép, még nem lesz tehetséges zenész is. Ne akarj mindenkit bevenni a bandába, akitől elindul az orrom vére. Ez nem olyan detektor.- ezt már azért nyelvnyújtással és tökéletes félreértéssel intézi el. Mégis hogyan máshogy kellett volna lecsapódjon az agyában a gondolat, hogy Axel bárkit is lenyúl előle? Naná, hogy a zenekarra, alias vonósnégyesre gondol csak. Más meg sem fordul a fejében.
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 28. 23:24 | Link

Ax   Kiss

Legszívesebben most kismacsek módjára elbújna Axel ölelésében és lényegében ezt is teszi egy bólogatás kíséretében. Tényleg nincs már itt az a Vaslady tanárnőjük, úgy hogy nincs miért idegeskednie sem. Ráadásul most jólesik Axel törődése; olyan, mintha lenne egy bátyja, akit nem azonnal kapott meg, hanem öt évesen.
-Nem lesz diabéteszem.- közli nemes egyszerűséggel, miközben ő is töm egy adag karamellát a szájába, hogy ne csak az egér csámcsogjon a finomságon. A tejkaramella a gyengéje, egyszerűen imádja. Azért Izét szívesen ismerte most meg, tényleg aranyos kis szörmókocska, olyan gyömöszölnivaló fajta.
-Jó jó, felfogtam. Fogok keresni egy brácsást, csak ne vágj már ilyen fejeket, mert belelöklek a vízbe és nézheted magad.- most igazi pukkancs módjára fújtat Axelre egy sort az előbbi megszeppenése helyett. Nem kell ennyire mohogni a gitár felvetésétől; ő csak közölte, hogy ilyen jellegű ismeretségei vannak. Letti például szerény véleménye szerint tehetséges gitáros, meg Lala (alias Tolland) is remekelt a Maid Café eseményén.
A családjához fűzött hosszas eszmecsere nem hatja meg különösebben. Masszív utálata, melyet az apja iránt érez, nem ismer határokat egyelőre. Szabályosan fullasztó is lehetne egy ideggyengébb ember számára. Axel szavai sem löknek a helyzeten pozitív irányba, sőt inkább rontanak rajta. Az arca egészen elsötétül, még el is húzódik a fiútól kicsit.
-Valószínűleg igazad lehet.- jegyzi meg végül hideg, ellenséges éllel a hangjában, némi lenézéssel megfűszerezve. Ez nála a legnagyobb haragot jelenti speciel, és ezen az sem segít, hogy Axel utalgatni kezd az isten tudja, mire. Először csak mérgelődik rajta, de aztán már szabályosan felháborodik. Mit kell ezen ennyit magyarázni, nem érti?
-Jó, hát ha fiú csellóst akarsz, te hímsoviniszta észlény, keress magadnak egyet!- csattan fel elég ingerült hangnemben, majd azon nyomban fel is pattan, de a mozdulat közepette még beszél Axelhez.
-Soha_többé_nem_fogok_neked_csellózni, megérteeeeeeee..... ?- na igen, elbotlott a saját lábában és most kérem még azelőtt felnyalja a stég deszkáit, hogy Axel elkaphatná, már ha akarná. A szemeiből kibuggyannak az első könnyeppek és hangosan kezd nyeldekelni. Olyan, mint egy hároméves...
Szál megtekintése
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 12:31 | Link

Ax drágaság  Kiss

Nem tudja, mi van vagy mi nincs Axel agyában, mert nem legilimentor, de abban biztos, hogy ő ki nem állhatja a félelmetes tanárokat. Amúgy is könnyen megretten bárki erélyesebb embertől, nem kell még fokozni is a hatást, hogy féljen órára járni. Jó, itt maximum a bájitaltan tanártól kap szívrohamot, mert olyan az az ember, de a többiekkel semmi problémája nincs. A karamella lerendezése után azért jónak látja megfenyegetni baráti alapon Axelt, hogy belelöki a vízbe, ha tovább húzza az agyát az arckifejezéseivel. Ha fejre áll sem tud egy brácsást varázsolni a semmiből, hanem utána kell érdeklődjön.
-Oké, oké, gyakorolni fogok.- ezek után már csak a család téma marad kivesézendő, de az régen rossz választás, Axel, ezt te is tudhatnád. Runa rühelli az apját számára érthető okok miatt és még nem nőtt fel annyira, hogy újra tudjon mindent értékelni más szempontok szerint. Szóval ez a mostani litánia pont visszafelé sül el, sőt tovább fokozva a dolgokat annyira felhúzza, hogy most már bármire ugrik, amit megjegyez szegény barátja.
Axel majdhogynem kétségbeesetten próbálja közölni az állást, de neki csak nem jut el az agyáig, hogy mi van. Helyette lehímsovinisztázza és pattan felfelé, hogy menjen el innen, de helyette felnyalja a stég deszkarendszerét jó fényesre- vagyis ez lehetett a terv, de helyette most pityereg, meg nemsokára Axelbe kapaszkodik, meg a fiú vállába fúrja az arcát hüppögve, mint egy kisgyerek. Egyszerre aranyos és buta is. Aztán, mikor színt vall kedves barátja arról, hogy mi a helyzet vele, könnyes szemei nagyra tágulnak, úgy nézi Axelt egy darabig, míg meg nem találja a szavakat önmagában.
-Ne hagyj itt... És nem fáj.... És van is valakid? Öhh... nem, nem túrok bele a magánéletedbe, tényleg, csak... attól még engem ne felejts el. Nem szabad, oké? Négy éves korunk óta a barátom vagy és akárkid is legyen... én ugye megmaradok a barátodnak? Ugye?- hatalmas, kétségbeesett pillantást vet még a szöszi svédre, mielőtt elkezdene feltápászkodni és Axel kezét is meghúzná finoman, hogy jöjjön.
-Ideje lenne mennünk. Valami rendes ennivaló is kellene, mert kilyukad a gyomrom mindjárt.- ha Ax hajlandó jönni, elindulhatnak vissza vagy Bogolyfalvára, vagy a kastélyba, ahol hamarabb jutnak valami finom ételhez. Még Izének is csurranhat-cseppenhet valami jó falat, ha meghúzza magát.
Szál megtekintése
Stég - Katie Runa Blackwood hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa