Köd van. Minden fehér a hótól, de egyben csillog is a ködtől. Igazán varázslatos látvány. Elég korán van még, de már sajna sötétedik. Csak a hó világit ezüstösen. A kastélyban viszont nagyon kellemes karácsonyi hangulat van. Mindenütt díszek vannak, sok szellem ünnepi dalokat énekkel. Nagyon kellemes hallgatni, közben pedig a fenyőágak, fagyöngyök alatt sétálni. Látni, hogy mindenki boldog. Csoportokban lehet látni az embereket, sütit esznek, nevetnek, szóval boldogság van. Hallani, hogy arról beszélnek, kimegy haza, ki nem, sokan haza utaznak, bár, azért van, aki marad. Én itt töltöm, sok olyan diák marad, akit ismerek és beszélgethetek velük. Úgyhogy nem leszek egyedül, aminek örülök. Kicsit zavar ez a túl nagy boldogság. Elmegyek egyet sétálni, túl nagy itt a zaj, már nem bírom. Felkapom a kabátom, felveszem a fekete fülvédőm, a zöld sálam. Megkötöm a bélelt cipőm, és elgondolkozom, mért nincs rajtam magas sarkú. De hamar rá jövök, azért, mert abban nem tudok esetlegesen futni vagy mászni. Hiába én már csak ilyen vad vagyok. Megnézem magam a tükörben, megigazítom a hajam. Elégedetten nyugtázom, hogy normálisan nézek ki. Átmegyek a klubhelyiségen, majd a folyóson. Kimegyek.  Ahogy megtörténik, arcon vág a hideg, de jól esik. Kilépek a puha hóra, elindulok a falu fényei felé. Szépek a fények, látszik, hogy ott is már karácsonyi hangulat uralkodik. Lassan haladok, mert élvezem a látványt és a csöndet. Beérve a faluba körülnézek.  Látom, hogy mennyien vannak még kint, szép látvány nézni a vidáman rohanó gyerekeket és a mögöttük haladó, mosolygó, fáradó szülőket. Elhaladva a korcsolyapálya mellet, évfolyamtársakat és sok más diákot látok, próbálnak megállni a jégen. Itt túl nagy a zaj nekem, nem maradok itt. Jólesik a hideg szél közben. Elmegyek az édességes standok mellet is, veszek pár szem csokit és egy bögre meleg teát. Az édességet bele teszem a zsebembe, a teát a kezemben tartom, hogy melegítse a kezem és tudjam inni. És mert furcsa lenne, ha azt is beletenném a zsebembe. Ráadásul ki is önteném, ekkor elindulok a víz felé. Úgy érzem, ott csöndet találok csak, hogy a stég felé közeledve meglátok rajta egy lányt. Elindulok felé a csúszós fán. Nem túl erősen, de kapaszkodok a korlátban. Mikor már elég közel vagyok a lányhoz, nekidőlök a korlátnak, mert nem vagyok biztos az állásomban ezen a síkos terepen. Egy pillanatra gyönyörködöm a tóban. Majd finoman meg köszörülöm a torkom. Miután úgy érzem, hogy már nem ijesztem meg, ha köszönök. Mosolyogva szólítom meg.
-Szia. Zavarlak vagy itt maradhatok?
Várom, hogy mit mond, remélem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Közben iszogatom a teám.  

Ronald Little-Leah

Meleg napsütéses délután van. Ehhez illően csak egy vékony, fekete farmer, laza ing és torna cipő párost választatom napszemüveggel. Kíváncsi vagyok meg ismer-e így, tegnap kicsit elegánsabb voltam. De ha már másnap elhív valahova akkor ismerjen fel így is. A falun áthaladva veszek egy kis édességet későbbre. Aztán most már egy kicsit sietve megyek a stéghez. Lassítok mielőtt kilépnék a fák mögül és feltolom a napszemüveget a fejem tetejére és kisétálok a fák közül. Határozott léptekkel elindulok a stég felé, ahol meg látom, hogy Ron már vár. Egy grimasszal nyugtázom, hogy késtem, és megyek tovább.  Közben meg ő, hogy öltözött és elégedetten nyugtázom, hogy nem öltöztem túl. A napszemüvegtől pedig nevethetnékem támad. Olyan, mintha azért vette volna fel, mert tegnap megjegyeztem neki, hogy sokat néz. De erre talán inkább nem kérdek rá, inkább én is lecsúsztatom a szememre a napszemüvegemet és mosolyogva közeledek felé. Valami elrepül mellettem és Ronnál ér földet. Egy hóbagoly, milyen szép. Kicsit emlékeztet a sajátomra. Megállok és nézem, ahogy Ron megdicséri. Aztán a bagoly elrepül én pedig újra elindulok, leplezetlen mosollyal. Pár méterre megállok és nekidőlök a korlátnak. Aztán vissza köszönök.
- Szia.
Hátra nézek az ő baglyára és folytatom.
- Ha szólsz, hogy hozod a baglyod én is elhoztam volna Moont.

Ronald Little-Leah

A korlátnak nézem a vizet és élvezem a napsütést. Egyszerűen tökéletes az idő. Ront hallgatva pedig egyre inkább mosolygok. Ahogy ránézek látom, hogy ő is mosolyog. A bókok pedig jól esnek, bár egy kicsit soknak találom őket. Ezt meg is mondom neki.
- Köszi. De ne dicsérj ennyit.
Megint a tó felé fordulok és folytatom.
- Elfogok pirulni ha így haladsz.
Aztán hallgatom, az okot amiért nem szólt és még pár dolgot. Amit elég érdekes. Tetszik a baglya neve, és érdekes a köztük lévő kötelék. Arra, hogy elfelejtette és sajnálja, helyeslően válasz szolok.
- Hát az biztos, Moon is hasonlóan szabad lélek. Bár én inkább reptetni szoktam és nem sétáltatni.
Aztán újra figyelmesen hallgatom. De azért közben bele-bele kérdezek, de inkább csak figyelek.
- Télen nincs túl hideg itt tanulni?
Elnézve a tájat télen is szép lehet, csak talán egy kicsit hideg tanulni. A következő mondatra viszont azonnal felelek. Míg ő leveszi a napszemüvegét.
- Légyszíves hagyd abba, nem kell ennyire udvariasnak lenned és mindent megköszönnöd.  
Hogy lássa komolyan gondolom belenézek a szemébe. Kis idő múlva félre nézek és inkább közelebb megyek a stég tó felőli részéhez. Innen hallgatom tovább Ront. De aztán kíváncsi leszek és megfordulok, hogy lássam. És máris egy üveg kólával találom magam szemben amit felém nyújt. Egy bólintással elfogadom.
- Kösz.
Mosolyogva helyeslek a következő mondatára.
- Ebben egyet értek.
Bele iszok a kólámba és eszembe jut az édesség, amit én vettem. A következő mondatával pillanatnyilag nem törődve veszem elő és kínálom meg.
- Ez ugyan nem abból a világból van, de attól még finom. Kérsz?
Mosolyogva nyújtom felé a papírzacskót. Közben komoly arccal válaszolok.
- Még egy bók és belelöklek a vízbe.
A mondat végén kicsit elmosolyodom, hogy lássa nem gondoltam teljesen komolyan és feltolom a fejem tetejére a napszemüveget. Aztán leülök, a lábamat a víz fölé lógatva egyik kezemben a kólámmal, a másik kezemmel pedig lerakom magam mellé a zacskót.

Ronald Little-Leah

Pedig télen is jó lehet nem csak kéne hozzá pár dolog. Én lehet, hogy ki is jövök, csak nem tanulni. Ron sátrától már jön is az ötlet, hogy itt kint sátorozzak a jó időben és pihenjek. De Ron ötlete viccesebb. Vigyorogva felelek.
- Hát ha elég nagy a sátor. Akkor szerintem nem lenne rossz.
Ron felsorolja a mellette szóló dolgokat. Amiben egyetértek, még talán jó is lenne. Ezt komoly képpel meg is mondom.
- Még siker is lehet ebben a jó időben, itt a tó mellett szerintem jó lenne.
Mosolyogva még hozzá teszem.
- Persze ha lennének törzs vendége akik híreszteljék, az is hasznos lenne, főleg kezdés előtt.
Kíváncsian nézek, hogy értette-e. Végül inkább a biztonság kedvéért hozzá teszem.
- Én például jó lennék erre a célra.
Elnézek Ron baglya felé. Már megette az első pockot és úgy látszik, kezd jól lakni. Közben ő is észrevesz és kíváncsian méreget. Szinte meg se hallom, hogy Ron mit mond. De aztán feleszmélek és még hallom a végét. Ránézek és látom, hogy viccel, ezért én is hasonlóan válaszolok.
- Hát ha igazán érdekes gondolatok akkor meg kockáztatom a pirulás veszélyét.
Aztán újra elvigyorodom. A következő mondatra nevetve felelek.
- Ebben az időben így is nyugodtan lehetne fürödni, utána a napon megszáradnánk.
Én pedig újra elnézek a baglya felé, aki mintha közelebb jött volna, valamint elég furcsán méreget. Ami nekem egy kicsit gyanús. De Ron következő kérdése kizökkent az aggodalmamból.
- Igen szeretek.
Valahogy nem lep meg, hogy nem a bagoly érdekli. De nem igazán hagy elmélkedni, mert megint feltesz egy kérdést.
- Tűzvillám 5000-em van.
Most már én is vissza kérdek.
- Neked milyen seprűd van?
Az édességet, amivel előbb meg kínáltam vesz és megköszöni. Egy kicsit még viccelődik is. Amire kicsit komolyan felelek.
- Ezt most nem, de ha akarod legközelebb saját készítésűt hozok.
Aztán újra rá nézek a bagolyra és közelebb ülök Ron-hoz és aggódva meg kérdem.
- Emberevő a baglyod?

Ronald Little-Leah

30-40 fő az nem is olyan rossz. Jó időben igazán jó lenne. Egy kis szervezéssel és engedélyek meg is csinálhatnánk. Ezt meg is mondom Ronnak.
- Kis munkával meg is csinálhatnánk.
Annak nagyon örülök, hogy tetszik neki a hírverési ötletem. Bár azt nem mondta meg, hogy ő hogyan gondolja. Mert posztereket én biztos nem ragasztok. Inkább valamilyen varázslat lenne jó vagy hasonló. Ezt szerintem meg is tudnánk oldani. Engedélyt lehet, hogy nehezebb lenne szerezni. Erre rá is kérdek Ronnál.
- Az engedélyt szerinted megkapnánk, ha kell hozzá?
Nem biztos, hogy Ron komolyan gondolta ezt, de szerintem vicces lenne. Bár kicsit macerás lenne. Ránézek Ronra és látom, hogy még mindig elgondolkozva néz a vízre. Ebben a következő mondata meg is erősít. Elmosolyodom és bólintok.
- Igen, szerintem már lehet van olyan jó idő.
Elnézem a vizet és elkezdek gondolkozni azon, hogy vajon él-e itt valami vízi lény. A következő mondat viszont kizökkent a gondolataimból. Ha valaki a seprűm kérdez, akkor fel kell készülnie arra, hogy sokat fogok beszélni. Azon egy kicsit elgondolkozom, hogy mennyire is tudok repülni. Hát volt már egy két vicces kalandom. Kicsit komolyabb arccal válasz szolok neki.
- Hát nem vagyok túl ügyes.
Majd egy fél mosollyal folytatom.
- Például repülés közben még nem tudok rajzolni...
Felnézek az égre és befejezem a mondatott.
- Pedig megpróbáltam.
Ez talán hülyén jön ki, Ron komoly kijelentése után, de igaz. Talán a kastélyt is lerajzolom majd, csak nem seprűről. Azt egyelőre inkább hanyagolom. Erre a gondolatra megint elmosolyodom. Ezekből a gondolataimból rángat ki Ron hangja.
Kicsit megnyugtat, hogy nem veszélyes a baglya. Bólintok Ronnak és dobok egy kis sütit a tőlem nem messze lévő Chosugának. Aki ennek nagyon örül. Nézem, ahogy nekiáll megenni az édességet. Ezért csak félvállról helyeslek Ronnak.
- Igen, már jó idő van.
Csak a csobbanásra nézek fel. Kicsit meglepődön, egy pillanat múlva már nevetek. Rájövök, hogy mért idézte fel a mondatomat Ron. Én is felállok és a cipőmet húzva felelek Ronnak.
- Naná, ki nem hagynám.
Gyorsan le veszem a cipőm és a zokni. Aztán az ingem és áldom magam amiért vettem alá egy trikót. Bár lépést hátrálok aztán beugrok a vízbe Ron mellé. A víz tényleg kellemes. A víz alatt meg keresem Ron lábát és lerántom a víz alá, magamat pedig fel lököm és odébb úszom.

Ronald

A buli ötlete igazán jó, míg akkor is ha nem is biztos, hogy lesz belőle valami. Örülök, hogy Ronnal ilyen sok közös témánk van, bár nem minden értünk egyet. Az engedélyekkel se hiszem ,hogy igaza lenne. Ezt meg is mondom neki, mert igaz van egy részben, de a többit elfelejtette.
-A polgármestert nem kellene meg kérdezni?
De ezen se gondolkozunk sokat. Minden fél-e téma fel merül, aztán már a vízben is vagyunk. A víz nagyon kellemes, Ron pedig elsőre nem igazán figyelt. Ami után lerántom, már éberebb.Én viszont számítottam a támadásra és mosolyogva hagyom, hogy Ron lerántson. Az viszont meglepet, hogy Ron átfogja a derekam és fel úszik velem a víz felszínre. Egy pillanatra elképedem, aztán megint mosolygok. Aztán egy cinkos kacsintású kérdés után újra víz alá kerülök. furcsa is volt, hogy ilyen könnyen meg úsztam. A víz alatt oldalra fordulok és Ron hasát használva elrugaszkodom, épp olyan erősen, hogy odébb lökjem, de okozzak neki fájdalmat. Pár méterrel arrébb én is fel jövök a felszínre, biztonságos távolságban Rontól. Vigyorogva nézem  egy kicsit, hogy lássa hol vagyok aztán újra lebukok és nagy körben meg kerülöm úgy, hogy ő ne vegye észre. Halkan feljövök mögötte. Egy hirtelen ötlettől vezérelve,merész ajánlatot teszek.
-Ha elkapsz teljesítem egy kívánságod, de csak akkor ha tényleg elkapsz.
A mondatvégén pedig lenyomom Ront a víz alá. Én pedig gyors tempóban elindulok a tóközepére, közben pedig figyelem, hogy Ron mikor és hol bukkan elő.

Ron

Sikerült meglepnem Ront a vakmerő kijelentésemmel. Így némi előnyhöz jutottam. Hátra-hátra pillantva szelem a habokat addig meg sem állok míg meg nem hallom Ron válaszát, de miután közölte velem, hogy mit kér megálltam és meg lepetem fordultam felé. Helyben úszva vártam míg közelebb jön aztán kissé gúnyosan mosolyogva válaszoltam.
-De nem érsz utol.
kicsit integetem Ronnak, hogy idegesítsem, aztán vettem egy nagy levegőt és elkezdtem le úszni a tó fenekére a lehető leggyorsabb tempómban. Közben pedig Ron válaszán gondolkoztam.
Amikor már elég mélyen voltam elindultam balra. Fordultamban még fel néztem, hogy látom-e Ront, aztán már mentem is tovább. Magamban pedig meg állapítottam, hogy elég nagy az előnyöm. A nádas körvonala itt látva kicsit lassítottam és feljebb úsztam pár métert, aztán beúsztam a nádas fedezékébe és így haladtam tovább a part felé.

Ron


Sikerül meglepnem Ron-t azzal, hogy lebuktam a víz alá. A nádas közelében meghallom Ron hangját. Kissé elmosolyodom, aztán végre elérem a nádast, és feljövök a víz fölé. Jobbra fordulok, és szemmel megkeresem Ront. Aztán kuncogva nézem, ahogy keres. Egy idő után észrevesz és, egy kiáltással elindul felém. A sellő lányra csak mosolyogva rázom a fejem. Ront nézve eljátszok a gondolattal, hogy megvárom, végül is már eleget játszottunk, de végül úgy döntök, hogy még egy kicsit váratom.
Visszakiáltok, Ronnak.
-Ha nem sietsz itt hagylak, habfiú.
Elindulok a part felé, pár kar csapással elérem a térdig érő vizet, és elkezdek szalad a füves rész felé. A füvön megállok, megigazítom a rám ragadt ruháim.
Arra fordulok amerről Ronnak kellene jönnie. Most már ő is a vízből jön ki, egy kicsit várok, aztán elkezdek a stég felé futni. Nevetve még visszakiáltok Ronnak.
-Már csak a stégig ér az ajánlatom.
Hátra-hátra nézve szaladok, úgy hogy legyen esélye elkapni Ronnak.

Ron


Hagyom Ronnak, hogy meg közelítsen, de mindig egy kicsit gyorsabb vagyok nála így nem tud elkapni. Ezen én elég jót mulatok Ron viszont nem igazán élvezi egyre gyorsabb, látszik rajta, hogy nagyon elszeretne kapni. A stégtől fél úton elkapja a csuklom és győzedelmi kiáltással magához von.  
Kiszabadítom a csuklom és a mellkasára helyezem mindkét tenyerem, aztán helyeslően bólintok.
-Sikerült elkapnod.
Aztán csak csöndben nézünk egy más szemébe. Végül Ron töri meg a csendet. Érzem a tenyerem alatt, hogy fel gyorsul a szíve, aztán pedig azt, hogy az enyém is fel gyorsul. Le sütöm a szemem és inkább elkezdem kezeimet nézni, de még így is érzem, hogy egy kicsit elpirultam. Ron viszont választ nem várva folytatja. Én pedig elgondolkozva újra elkezdem az azúrkék íriszeit nézni. A kérdésére egy óvatos mosoly jelenik meg az arcomon, de mást nem teszek. Egy kicsit még nézem így Ront, aztán hátra lépek és le ejtem magam mellé a kezem. Érzem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, de válaszolni még nem igazán akarok. Veszek egy nagy levegőt és elfordulok Rontól. Le sétálok a tó széléig és leülök. Nézem a vizet és benne az arcom, egy kicsit még Ront is látom a víz tükörben, de erre meg próbálok nem figyelni. Nézem az arcomon a tétova mosolyt és meg próbalom kicsit össze szedni magam. Mélyet sóhajtok aztán válaszolok Ronnak.
-Meg kapod.
Sértett arcot vágok, ami a vízben nézve számomra elég vicces, de csak magamban mosolygok és inkább így durcás arccal folytatom.
-Bár nem voltál valami romantikus, Rómeó.
Színpadiasan sóhajjal elfekszem a füvön.
-Úgy látszik sikerült bele szeretnem egy fantázia mentes Eridonosba.
Várom Ron reakcióját, közben pedig becsukom a szemem és élvezem a napsütést.

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.

Lilith

Csalódottan veszem észre, hogy ő is arra indul, de most már nem változtatok irányt. A lányt figyelve könnyedén szelem a vizet.
Amikor elérem a stég szélét meg állok és egy helyben úszok. Rá pillantok Lilithre és enyhe megrökönyödéssel mérem végig a fürdődresszét. Hát, ez biztos nem mai darab, de ezt egyenlőre nem jegyzem meg neki.
A köszönésre, mosolyt erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia törpe.
Eltávolodom a stégtől és elindulok a tó másik végébe. Körülbelül három méter után lebukok és egy métert a víz alatt úszom, aztán feljövök a felszínre, némi habozás után hátra pillantok, hogy vajon a furcsa elsős is csatlakozik-e hozzám. Aztán csak haladók tovább.

Lilith

Most sokkal normálisabbnak tűnik a lányt. Ha nem nézzük a szörnyű fürdőruhát akkor most olyan, mint egy normális elsős.
Nem sokkal az után, hogy én elindulok a tó másik végébe ő is beugrik a vízbe és meglepő módon könnyedén utol ér.
Mivel ezen eléggé meglepődöm nem reagálok azonnal a szóáradatára, de amint összeszedem magam újra ledöbbent. A nyakamba borul és elkezd bőgni én pedig kővé válva kezdek elsüllyedni a vízben. Mivel a lány nem akart akkor sem elengedni amikor már alig ért a szám a víz fölé eltoltam magamtól és feljebb úszok, aztán amint elég magasan vagyok csak egy helyben tartom magam.
Némán nézem Lilithet és próbálok valami választ kitalálni.
-Izé....
Hirtelen ennyi telik tőlem, zavartan pillantok körül. a közelben lévő part ötletet ad nekem.
-Figyelj, ha ennyire lelkizni akarsz akkor inkább menjünk ki a partra...
Hát ez így érdekes lesz. Egyel talán nem szeretem az érzelmes beszélgetéseket, főleg nem egy idegen csajjal, de más ötletem nem volt. Egyszerűen túl fura nekem ez a helyzet.

Lilith

Az ajánlatomat elfogadja a lány és kiúszunk a partra. Leülök a partól nem messze, aztán némán hallgatom Lilith újabb szóáradatát. Közben magamban szitkozódom, egyszerűen nem tudok mit kitalálni erre.
A bocsánat kérésre nem reagálok, bár nem is tudom mit kéne tennem vagy mondanom. Egyszerűen nem értem őt. Úgy hogy csak értetlenül pislogok a csajra, amíg gondolkozom valami értelmes válaszon, de az agyam leblokkolt ettől a bizarr helyzettől. Pedig meg kellene szólalnom vagy inkább mégsem?
Lilith érdeklő tekintettét látva biztos leszek abban, hogy mondanom kéne valamit. Fejben megpróbálok összerakni egy értelmes mondatott, de nem tudom megfogalmazni, mit is?
Sóhajtok, hát akkor marad az improvizálás.
-Hát...izé...
Legyintek.
-Mindegy.
Ennyi az összes mondandóm. Felállok és elindulok a víz felé, amikor már csap egy lépést választ el a sekély medertől hátra szólok a lánynak.
-Mennem kell, szóval szia.
Begázolok a tó vízébe, aztán amint lehet elkezdek úszni. Megkönnyebbülés végre kikerülni ebből a furcsa helyzetből. Igaz, hogy nem méltó egy Rellonoshoz a megfutamodásom, de ennél jobb ötlettel nem tudtam ellő állni. A suliban nem tudom, hogy hogyan fogom elkerülni a csajt, de majd biztos megoldom.
A stéghez érve gyorsan megtörülközöm, aztán felöltözöm és vissza sétálok a suliba.

Fodor Mihály
Ruha

Unatkozom, nagyon. Most, hogy nem kell annyit tanulnom rengeteg szabadidőm lett. Amivel nem tudok mit kezdeni. Egyenlőre egy kviddics magazint olvasok és lustálkodom.
A legtöbb csapat a bajnokságra készül, ami eszembe juttatja, hogy ebben a szezonban már a Rellon nem fog játszani a suli "bajnokságon". Erről pedig eszembe jut, hogy elmehetnék repülni. Ez az ötlet teljesen felvillanyoz, ledobom az éjjeliszekrényemre az újságot. Felkapom a seprűm, majd kis habozás után a napszemüvegem is.
A kapuig sétálok, ott viszont már seprűre ülök és a levegőbe emelkedem magasan a házak fölé. Először csak lassan repülök, aztán egyre gyorsabban. Így kb. 10-15 perc alatt a hátam mögé kerül a falu. Itt már lejjebb ereszkedem, hogy kiderítsem hol vagyok éppen. Nem meglepő módon a tóhoz közeledem.
A víz fölé érve ráhasalok a seprűmre és a sötétben csillogó víztükröt nézem. Feltolom a fejem tetejére a napszemüvegem, de úgy látszik lazán helyeztem csak el. Mert a következő pillanatban már a tó felé zuhan. Szitkozódva nyomom le a seprűm orrát, majd miután elég közel kerülök a szemüveghez kinyújtom a jobb kezem és megpróbálom elkapni. Meglepő módon sikerül, a markomba szorítom, de elégedettnek lenni nincs időm. Mivel a következő pillanatban eszembe jut, hogy nagy sebbésségél közeledem a víz felé. Az előbb vissza szerzet napszemüveggel mit sem törődve két kézzel rántom fel a seprűm orrát, ezzel egy időben pedig mély levegőt veszek és becsukom a szemem. A becsapódást nem tudom elkerülni, de csak néhány pillanatra merülök el a habokban. Félperc sem kell és már az ég felé szállok. Bosszúsan kifújom a levegőt és megállítom a seprűm. Egy darabig csak egy helyben lebegek, közben pedig szitkozódva áldom a szerencsém amiért sérülések nélkül meg úsztam ezt az egészet. Miután valamennyire elpárolog az adrenalin a szervezetemből és kevésbé remegek, a stég felé irányítom a seprűm. Az ott ülő sráccal mit sem törődve leszállok. Csak most veszem észre, hogy a napszemüvegem összetört amikor felrántottam a seprűm orrát. Vágok egy fintort és ledobom a deszkákra. Most már mindegy. Lerakom a seprűm, aztán elkezdem kicsavarni a pólómból a vizet. Ami csak részben sikerül, mivel nem veszem le.

Fodor Mihály

A pólóm csavargatása közben abba hagyom a szitkozódást és elmosolyodom. Végül is most hajtottam végre egy iszonyat jó mutatványt. Az már mellékes, hogy nem terveztem, de fényes nappal szívesen megismételném. Mondjuk akkor nem egy hülye napszemüveg miatt...
Elengedem a felsőm, aztán kiveszem a zsebemből a pálcám. Ezzel egy időben megszólal a srác aki mellet landoltam. A monológ közepén körülbelül megunom hallgatni, a törőt szemüvegemre irányítom a pálcám.
-Reparo!
Vissza csúsztatom a pálcám a zsebembe és felveszem a napszemüvegem. A varázslat sikeres volt, pont olyan mint a manőver előtt. Megszokásból felveszem, aztán feltolom a fejem tetejére. Ezután a fiúhoz fordulok. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, jó tudni, hogy szuper volt előbbi mutatványom.
-Szia. Igen.
A hirtelen fáradság tör rám, ami azt jelzi elmúlt az adrenalin hatása. Leveszem az átázott szandálom és leülök. Észreveszem, hogy az én seprűmtől nem messze van egy másik seprű is amit eddig nem vettem észre. Eddig nem igazán érdekelt a srác, de ez most felkeltette a kíváncsiságom. Kicsit oldalra fordulok.
-Az a te seprűd?
A fejemmel kicsit az enyém mellet látott repülési eszköz felé biccentek. Ha tényleg az övé, akkor még érdekes is lehet ez a találkozás.  

Fodor Mihály

Mekkora zseni rájött, hogy én a suliból vagyok. Ezt majd nem közlöm is vele, mivel szerintem ez egyértelmű. Ehelyett leülés közben válaszolok.
-Ötödikes.
A kíváncsi tekintetén meg sem lepődök. Végül is az előbb mutattam be egy őrületes műbukást. Ettől persze megint megjelenik az önelégült mosoly az arcom. Ezt muszáj lesz elmesélnem a következő edzésen, nem mintha eddig nem lettem volna megbecsült tagja a csapatnak. Egyszerűen csak jó dicsekedni.
A szememmel megkeresem a seprűm és a sajátom mellet észre veszek egy másikat is. Ez már felkelti az érdeklődésem, rá kérdezek a srácnál.
A választ kicsit furcsának találom. Ugyan mért lenne baj, ha valaki szereti magánál tartani a seprűjét? Én is sokat viszem magammal a seprűm, mivel szeretek repülni. Ez teljesen természetes.
Amíg én ezen merengek a fiú újra beszélni kezd. Egyenlőre felfüggesztem a téma átgondolását és figyelek.
A kérdésre elmosolyodom, na erről szívesen beszélgetek. Talán még tippeket is hajlandó leszek adni. Az Eridon szóra vágok egy kisebb fintort. Még élénken él bennem az ellenük való játék. Főleg az a furcsa hajtó....
Az emlékeimből a piros srác várakozó tekintete ráz fel. Újra elmosolyodom és belekezdek a válaszba.
-Csapatban is játszom. Még fontolóra veszem. Állia Szipenni vagyok Rellonos.
Felállok, felveszem a szandálom. Kézbe veszem a saját és az Eridonos seprűjét. Amit szinte azonnal oda is dobok neki.
-Először mutasd meg mit tudsz.
Ezzel én seprűre ülök, a válasz megvárása nélkül felszállok és a tó fölé repülök.

Fodor Mihály

Ahogy beszélgetünk kezdek hozzá szokni, hogy egy-egy mondatom után furán néz rám a srác. Mivel a suliban sok furcsa diákkal találkoztam megtanultam, hogy ezzel felesleges törődni. Úgy hogy a fintoromon való hümmögést sem teszem szóvá. Higgyen ami akar.
Miután bemutatkozom, látom az arcán a felismerést. De nem válik ellenségessé ami meglep. A legtöbb diák tele van előítéletél a zöldekkel szemben. Aminek a nagy része téves...
Ezt a témát egyenlőre félre teszem, később is ráérjük utálni egy mást. Most kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud, ha tud egyel talán valamit.
Oda adom neki a seprűjét, én pedig felszállok. A srác csillogó tekintetét látva elmosolyodom. Általában az ilyen emberek tehetségesek. A kérdése is ezt támasztja alá. Normálisan kérdez, nincs elszállva magától. Egy icipicit kedvesebben válaszolok.
-Először azt mond meg, hogy milyen poszton akarsz játszani Mihályka.
Ezt nem hagyhattam ki. Tapasztalatom szerint minél jobban cukkolják az illetőt annál jobban akar bizonyítani. Én pedig arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lenne élesben. Ez persze nem teljesen igazságos, de én ilyen vagyok és kész.
A gondolataimból a fiú beszéde zökkent ki. Meglepetten nézek rá. Furcsa ilyet hallani olyantól aki mindig magával hordja a seprűjét. Zavartan elmosolyodom.
-Szívesen, Misi.
Nem tudom mért, de szimpátiát kelletett bennem a srác. Megrázom a fejem, ő valószínűleg az ellen felem lesz. Tudnom kell mire képes.

Mihályka

Ahogy beszélgetünk változik a stílusa. Lassan, de igazodik hozzám. Ennek örülök, egyel talán nincs kedvem csevegni, főleg akkor ha repülhetek.
szerencsére egy kviddics bolondba botlottam és nem kell a formalitásokkal szenvednem. Ez már egy jó pont a srácnak. Persze ha a pályán találkozunk, akkor nem leszek kedves, de most hajlandó vagyok egy kicsit segíteni.
Mindketten seprűre ülünk. Itt már lényeges kérdések merülnek fel. A fiú hülye vigyora, mondjuk ezt cáfolja. Ami enyhe kétkedést kelt bennem. Igaz, hogy egy picit átalakítottam a nevét, de ez még nem ok.
A válaszra vágok egy fintort, az idióta arc kifejezés egy dolog. Azt viszont elképzelni se tudom, hogy nem tudja milyen poszton akar játszani. De talán jobb is így nem egy álom alapján kell tanácsot adnom.
A rám vonatkozó kérdésre röviden felelek.
-Hajtó vagyok.
Kicsit közelebb repülök Misihez és elgondolkozva nézek rá. Fogónak és őrzőnek nem alkalmas. Azt viszont egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy terelőnek vagy hajtónak lenne jobb, addig amíg nem látom repülni. Ezt közlöm is vele.
-Hajtónak vagy terelőnek lennél jó a test felépítésed alapján, de ha látlak repülni többet mondhatok.
Igaz, hogy nem vagyok szak értő, viszont sokat olvastam erről és sok játékos láttam már. Szóval szerintem elég jól megtudom becsülni.
A srác persze nem igazán hagy gondolkozni. A mester kifejezésével például egészen kibillent a gondolataimból.
Ránézek a mosolygó Eridonosra, kis töprengés után vissza mosolygok.
-Oké, kezdjük valami egyszerűvel.
Megfordítom a seprűm, aztán elindulok felfelé. A fák lombkoronája fölött 10-15 méterrel lenyomom a seprűm orrát és a meccseken sokszor látott műbukásba kezdek. Majd kb egy, másfél méterrel a víz tükör előtt újra felrántom a seprűm orrát, ezzel elkerülve a becsapódást. A csak lábam pár centire van a víztől.
Elmosolyodom és vissza szállok a fiúhoz.
-Most te jössz.

Mihályka

Elég szerencsétlen akár, amit nem tudok hova tenni. A kviddicsről kicsit könnyebben beszél, de látszik rajta, hogy valami zavarja.
Ahogy beszélgetünk lassan megértem. Én zavarom, vagyis pontosabban az a tény, hogy én lány vagyok.
Hát erre nem tudok mit mondani. Eddig még ilyen gondom senkivel sem volt. Pedig rengeteg fiú kviddics játékkos találkoztam már. Bár igaz, hogy sok egyedi ember volt köztük.
Eszembe jut a legutóbbi meccs az Eridon ellen és a furcsa hajtó srác. azt hiszem Szentmihályinak hívták...
Egy kicsit elveszek az emlékeim között, jó volt az a meccs. Kár, hogy a szerencse nem mellettünk állt.
Magamban legyintek, majd legközelebb elkapjuk a cikeszt is.
Felszállok és nem sokkal ezután követ Misi is. Majd közli, hogy nem tudja melyik poszton játszana. Közelebbről megnézem. Széles a válla, viszonylag magas már most. Erősnek tűnik, de lassúnak.
Miután ezeket megfigyeltem, közlöm az "ítéletet". Amit meglepő örömmel fogad. Arra kérdésre, hogy hogyan döntöm el melyik posztra alkalmasabb szerintem sejtelmes mosollyal válaszolok.
-Ez az én dolgom, nem törődj vele.
Ezután bemutatom neki a feladatott. Egyenlőre nem várok el tőle semmi extrát. Ezzel a reflexeit és a bátorságát akarom felmérni egyenlőre.
Miután meg volt a bemutató intek a fiúnak, ő jön.
Az Eridonos el is indul felfelé, majd kis habozós után megkezdi a műbukást. Gyorsan halad a víz felé és nem sokkal a becsapódás előtt rántotta fel a seprűje orrát. Hümmögve figyelem az akciót. Nem rossz, nem rossz...
Amikor vissza ér hozzám abba hagyom a hümmögést. A kérdésre elgondolkozva válaszolok.
-Hát... egész jó volt...
Ha dicséretet várt csalódni a kell, egyenlőre túlságosan elvagyok foglalva a gondolataimmal.
Vettek egy utolsó eltöprengő pillantást Misire, aztán elindulok a tó másik fele felé. Gyorsan haladók, ezért pillanatok alatt elérem a víz másik szélét, ott egy picit lassítok és éles kanyarban megfordulok. Egyenesbe érve újra felgyorsítok, pontosan úgy repülök, mintha frontálisan akarnék ütközni a sráccal. Aki remélhetőleg nem kap frászt és repül arrébb. Ha nyugton marad, akkor megközelítem annyira, hogy csak más fél méter legyen köztünk. Ott pedig élesen felfelé indulok. Majd kicsit balra indulok és lassan leereszkedem mellé. Aztán nyugodtan közlöm vele, hogy most ezt kell csinálnia.
-Te jössz.

Mihályka

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, a srác egyre mérgesebb és emiatt keményebben próbálkozik. Persze közben biztos szid magában, de ez természetes. Senki sem szereti, ha piszkálják, mégis ez a leghatásosabb módszer.
A gyakorlás mellet ez edz is a meccsekre, mivel az ellenfél nem kedves. Bár lelki sebek helyet inkább sérüléseket szokás szerezni...
A gondolataimból egy rövid, ám jelentős beszélgetés zökkent ki. Aztán egy mást követik az események.
Az első feladatott viszonylag sikeresen hajtotta végre, ez némi reményt add. Talán egy jó játékos lesz...
A második feladat kicsit rizikósabb, ezért amikor elindul felkészülök arra, hogy ha kell időben odébb tudjak repülni. Majd figyelmesen nézem mi csinál. A kanyart jól beveszi és elindul felém gyorsan. Enyhe feszültség hullám megy át rajtam, de rezzenéstelen arccal figyelem Misi minden mozdulatát.
Már csak öt méter, négy, három...
Egyszer csak elindul felfelé, én pedig értetlenül pillantok utána. Hát ez mi volt?
Ellazulok és megvárom míg vissza ér a fiú. A magyarázatra reakcióként lenézően nézek rá.
-Ha ilyen gyáva vagy, ne jelentkezz a csapatba.
hirtelen elindulok a srác felé, közben persze néhány kicsit balra repülök. Így éppen csak súrolom őt.
Amikor mellé érek befejezem a gondolat menetem.
-Ha valaki nem tud repülni, akkor jobb, ha nem ül seprűre, szép fiú.
Felrántom a seprűm orrát és felemelkedem a fák lombkoronájáig. Ott elindulok egyenesen a tó másik vége felé. Nekem itt már nincs dolgom úgy tűnik, ha utánam jön és mond valami értelmeset vissza megyek, de egyenlőre nincs semmi okom maradni.