36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 18:32 | Link

Machay Ilián Konstantin - mindenhol ott vagy? - outfit

Nyugalom. Nem kell több az elmúlt napok szarságai után. Barnabás felütötte a fejét, hogy bocsánatot kérjen, amit bár elfogadtam, mert miért ne tenném, de azért az az apró tüske ott van. Szerény véleményem szerint, tényleg mindent megtettem azért, hogy higgyen nekem; nem teszem szét ám mindenkinek a lábam, miért is tenném? Az eddigi férfiak közül az életemben háromhoz kötött valami, a negyedikhez pedig egyszerűen annyi, hogy olyan elveszett volt akkor, mint amilyennek én éreztem magam, és adtunk egymásnak egy feledhetetlen éjszakát. Tényleg bűn lenne élvezni az életet, amikor nem volt senkim? Amikor nem várt senki haza? Amikor a férfira vártam, aki végül el is jött, hogy aztán menjen is? Nos, nem mondom, lehet, hogy Barnabás nem szerencsés a nőkkel, de hogy én sem vagyok az a férfiakkal, az már biztos. Vagy én cseszem el, vagy ők, vagy mindketten hibásak vagyunk, vagy egyszerűen beközlik, hogy nekik ez mégsem pálya. Vagy ott van a negyedik opció, amikor csak egyszerűen érdekből vagy az illetővel, mert szükséged van rá, hogy támogasson anyagilag, hogy az alkoholista apád ne dobja fel a talpát. Igen, van ilyen is, de ez már évekkel ezelőtt történt, és még mindig nincs miatta bűntudatom, pedig legalább egy kicsike lehetne, nemde? Arie-nál és Barnabásnál egyértelműen van, még ha az utóbbi bocsánatot is kért, de... nem. Nincs de. Bocsánatot kért, miután elhordott mindennek és inkább a hallott pletykáknak hitt, mint nekem, szinte esélyt sem kaptam arra, hogy megmagyarázzam.
Alsó ajkamat beharapom, szemeimet összeszorítom pár másodpercre. Feltekintek az égre, kezeimet zsebem mélyére süllyesztem, mert rohamosan közeledik a tél, és ez már az éjszakai kiruccanásaimkor is megérződik. Az ég tiszta, minden csillag és csillagkép tökéletesen látszik, így nem is csoda, hogy ahogyan kifújom a levegőt, egy kisebb felhő képében jelenik meg, majd száll tova. Lassan veszem elő a doboz cigarettát a zsebemből, majd ajkaim közé biggyesztek egy szálat, s az öngyújtó már kattan is. A cigaretta vége felizzik, ezzel egy időben tekintek fel az égre és fújom ki az első slukk által adott füstfelhőt. Nyugalom.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 19:16 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián napjai csendben telnek, találkozik azokkal, akiket már rég látott és érdemes látni őket, no meg szemmel tartja a dolgokat. Nem hiába auror. Valahogy, ha lazítania kell is mindig készenlétben van, hogyha a szükség úgy hozza, egyszerűen akcióba tudjon lendülni. Hű társa most is oldalán van a tokjában, s úgy közlekedik, akárha a rend őre lenne. Éppen ezért nem meglepő, hogy ezúttal a falu határa felé is elbattyog, minden mindegy alapon. Nem járt még erre, vagy legalábbis igen rég, úgyhogy whatever, csapassuk.
Mondanom sem kell, nem döbben meg különösebben, mikor Ophelia-t megpillantja a stégen állva. Ahogy kifújja a füstöt abban a szexi piros kabátban... Húúú. Na hát akkor menjünk az idegeire, gondolja ő, s már indul is öles léptekkel. Kigombolt szövetkabátjába bele-belekap a szél, Ilián mégsem fázik. Ki tudja, mi lehet az a dolog, ami ennyire fűti belülről, ha már egyszer sem vodkát, sem egyebet nem fogyasztott. Egyébként meglepő módon ritkán hódol eme káros szokásoknak, cserébe amikor igen, akkor szétcsapja magát napokra. Így történt ez Ábellel is, mikor hazaért. Kezeit zsebre vágja, úgy lassítja meg lépteit, mintha ezidáig is komótosan sétálgatott volna.
- Tartozol a szeretőid listájával Szöszi - arcán már ott is van az a pimasz mosoly, amiért annyira szeretjük. Persze a többes szám full indokolatlan, mert csak én szeretem, de mindegy. Szóval még pár méter és a nő mellett terem, maga is a csillagos égre emeli tekintetét és előhalássza cigarettáját. Ez nem is rossz ötlet. Az öngyújtó lángja enyhe meleget áraszt, legalábbis arra a kis időre, míg fel nem izzik a dohány, ekkor ugyanis a gyújtó elalszik és visszakerül a nadrágzsebbe. - Báááár én nem vagyok szakértő a témában, ha szeretnéd, teljesítményértékelést is tarthatunk. Semmi jónak nem leszek elrontója - hangjából egyértelműen kihallatszik a csipkelődés. Furcsa ember ő. Miközben nem tudod nem kedvelni, legszívesebben agyonvernéd. Ilyen ez a pop szakma.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 20:13 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Az a bocsánatkérés mindent megváltoztatott. Mármint nem bennem, mert én szerintem már menthetetlen vagyok, de talán a hozzáállásomon egy kicsit. Mondom talán. Eljátszottam a gondolattal - nem is egyszer -, hogy fogom magam és átmegyek Barnabáshoz, még a bocsánatkérése előtt. Elmondom neki, hogy egy ekkora baromság miatt nem kellene elengednünk ezt az egészet, mert valami csak elkezdett kialakulni mindkettőnkben, ami miatt én bevállaltam a gyermekes randit, ő meg egy verést. Nem tudom melyikünk járt rosszabbul, de nem is szükséges ezt most ecsetelni. Szóval átmegyek, elmondom neki, hogy ne legyünk fogyatékosak, de a szavak, a tettek, amiket mondott és csinált, ott visszhangzottak a fejemben, láttam őket lelki szemeim előtt. Túl sok maradt a büszkeségemből, hogy képes legyek erre a lépésre. Így is túl sokszor lemondtam róla a férfi miatt, most pedig már nem vagyok hajlandó. Ez lehet az én önzőségem, de akkor sem.
Mélyet szívva cigarettámból leszek biztos a döntésemben, határozottan rá is bólintok egyet, amikor a hang megszólal. Nem pillantok arra, nem fordítom el a fejemet a csillagos égről, egyszerűen megvárom, amíg a férfi mellém ér, mert ugye, hova máshova menne, mint megkeseríteni az életemet, mindezt úgy, hogy megint pofátlan módon robban be? Amikor mellém ér, csak oldalra sandítok, majd egy gunyoros mosollyal ajkaimon csippentem mutató- és középső ujjam közé a cigarettát.
- Nem tartozom neked semmivel - felelem egyszerűen a férfinak. Miért is tartoznék neki? Azért mert gondolataim ezerrel szálltak mindenfelé, és véletlen elszóltam magam? Hogyne, majd a kezét is megkérem gyorsan, hogy nehogy véletlen megint a csempének taszítva találjam magam, mert éppen neki játszadozni van kedve. Bah, férfiak. Egyszer a sírba fognak tenni, és van egy olyan érzésem, hogy a mellettem álló éri el ezt a leggyorsabban. Komolyan, miért talál meg mindig? Nyugalomról volt szó, nem arról, hogy megint feltűnik, és felidegesít. Még ha csak belül is, mert nincs az az isten amiért megmutatnám neki idegességemet.
- Nincs jobb dolgod? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben felé fordulok. Bal kezem, jobb felkarom alá csúsztatom, cigarettámat ajkaimtól pár centire tartom, és fürkésző tekintetemet le nem veszem róla. - Elég unalmas életed lehet - vonom meg vállamat egy halvány mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 20:37 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Én nem azt mondom, hogy létének egyetlen célja Ophelia életének megkeserítése, de ha már így felmerült a kérdés, jelenleg nincs jobb dolga. Mármint, mehetne világot megmenteni, mint a hozzá hasonló szuperhősök - nincsenek hozzá hasonlók -, de neki ma este épp a falu határába, mi több, épp a stég felé kellett sétálnia! A sors akarta így, tehet ő róla? Arról nem is beszélve, hogy nem olyan szörnyű társaság ő, mint amilyennek beállítják, elvégre jár egy giga nagy köszönet, amiért Barnabás előtt megvédte a szőkét. Az más kérdés, hogy azért tette, mert a férfi full irracionálisan viselkedett olyan más férfiak miatt, akikhez a nőnek köze lehetett, de jóval azelőtt, hogy Bánkit megismerte volna. Ez olyan, mint amikor a friss és ropogós barátnő leribancozza az exeket. Hogy miért, azt ő sem tudná megmondani, de azért büdös ribanc. Full logikus. Na de mindegy, ha ezt a mechanizmust próbáljuk megfejteni, minden bizonnyal vakvágányra futunk, szóval vissza a jelenhez.
- Ne legyél már antipartiarc - kivételesen tök őszintén, mindenféle gúny nélkül mosolyodik el. Ez most egy olyan helyzet, hogy Ilián fel akarja dobni a másikat, mondja a faszságait, amik tökre viccesek, Ophelia-nak meg ideje lenne nevetni egy jót, de... Nem teszi. Besavanyodott egy bula, én mondom.
- M-m... - megrázza fejét, majd mutató és hüvelykujját összecsippentve, lassan kezdi tagolni mondandóját. Nem szájbarágósan, szótagolva, egyszerűen csak kicsit visszavesz a tempón, hogy lekezelőbb legyen, nothin' special doodle. - A szó, amit keresel, az a "köszönöm" - még szépen macskakaparást is ível, hogy egyértelmű legyen, nem Ilián mondja ezt Carolinának. Nehogy itten félreértések legyenek, mer' akko' mi lesz ugye. - Remélem a faszid helyrehozta, amit elbaltázott. Én igazán mindent megtettem - jah, ledobtad a dzsekid, a pólód, magadhoz rántottad Brown-t, biztos, ami biztos, aztán, mint ki jól végezte dolgát, nyitva hagytad a pizzázót. Tényleg Ilián, te egy aranyember vagy, hogy a picsába nem tűnt ez fel eddig senkinek?
- Nézd, nem tartozol magyarázattal sem neki, sem másnak. Jól nézel ki, fiatal vagy, most kell kiélvezned az életet. Ne az olyanoknak felelj meg, akiknek fingjuk sincs arról, mi a dörgés - megvonja vállát, miközben beleszív cigarettájába. Valószínűleg a szöszke majd jól lesajnálja emiatt, talán megalázni is megpróbálja - innen is sok sikert, kösz -, csakhogy Iliánt ez nem hatja meg. Soha nem ítélt még el nőt azért, mert élt a lehetőségeivel. Mindenki ezt teszi.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 21:35 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Hangosan felnevetek a jelzőre, ennél szebbet mostanában úgysem kaptam, így érthető talán a jó kedves egy kicsit. Antipartiarc? Az mégis milyen? Nem én vagyok ott mindenhol, ahol a férfi, akinek a nevét sem tudom a mai napig, pedig elég gyakran összefutunk mostanában. Nem mondom, hogy zavar, mert de, csak értitek, azért ha az ember nyugalomra vágyik, akkor azt nem így képzeli el. Legalább az első cigit adta volna meg nekem békességben, de ő pontosan az első slukk után toppan be, mint valami hős, hogy segítséget nyújtson. Aha, meg amikor én ősz vénasszony leszek, elhiszem majd neki, még az ellenére is, hogy a mosoly, amit megenged magának őszintének tűnik. Ilyet is tud? Felettébb érdekes.
Csípőmet kitolom, bal kezemmel támaszkodom meg rajta, amikor úgy kezd el velem beszélni, mint egy fogyatékossal. - Igazad van - őszintén mondom, ami még engem is meglep, de ez ma egy ilyen nap. Ilián kinda kedves, én pedig kinda igazat adok neki. Mit rejtegethet még a mai nap? - Köszönöm, amit az étteremben mondtál - amit tettél az nem kerül bele a portfólióba, mert nem értékeltem egyáltalán, hogy vetkőzött, majd mint valami tárgyat húzgált magához. Még mit nem! - Nem a faszim volt, és nem hozta helyre - vonom meg vállaimat teljesen semlegesen. Ami akkor történt az már megtörtént, és hiába kért bocsánatot Barnabás a tüske, amit maga után hagyott még azért ott van. Sajnos nem hiszem, hogy egyhamar elmúlik. Bár én mondjuk már ne higgyek semmit, abból kiindulva, hogy éppen életem megkeserítőjének sztorizgatok arról az estéről, mi?
- Kösz a bókot, majd igyekszem - biccentek egy aprót a férfi felé, nem mintha nem lennék tisztában azzal, mennyire jól és nézek ki. És sajnos minden elfogultság nélkül. Sokan mondták már, de olyan tizenkilenc éves koromban még én magam is rájöttem, amikor elég sok férfi tekintetét elkaptam magamon. Csak idő kellett, hogy kibontakozhasson a magabiztosságom a szépségem mellé. Megtörtént. És mit érek vele? Félnek tőlem a férfiak, és tényleg elhiszik, hogy embert eszek.
- Mit keresel itt ilyen későn? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de a kérdést az égnek teszem fel inkább, mintsem a mellettem állónak. Mélyet szívok cigarettámból, lehunyt szemekkel fújom ki a füstöt a csillagok felé. Ha már így alakult, miért ne használhatnám ki Ilián kedvességét, ami valószínűleg nem fog tovább tartani, mint három perc? Na ugye!
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 22:00 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Csak figyeli a csinos mozdulatot, ahogy a csípő kibillen stabil helyzetéből, majd a vékony ujjak köré ívelnek. Na de cicukám, mielőtt itt bejátszod a szexit, vegyed ám számításba, kivel állsz szemben. Ilián természetesen erre fel próbálja levakarni arcáról azt a vigyort, amiért már most pofon járna neki. Azért járna pofon, mert bárki, aki valaha találkozott férfival tudja, hogy ez az a fajta csintalan görbe, amit akkor használnak, ha gondolnak valamire.
- Szívügyem, hogy kisegítsem a bajba jutott hölgyeket - színpadiasan hajbókol egyet, majd visszafordul az ég felé. Hát igen, ez ő, a nagy Machay Ilián, a vélák vélája, a komolyak komolytalansága! Köszöntsük nagy tisztelettel. S bár sütkérezhetnénk hősünk dicsfényében, ahogy ő is teszi, végül kizökkenti a következő mondat. Kérdőn felvonva szemöldökét oldalra pillant és egy halvány görbe jelenik meg arcán. - Helyes. Ha engem kurváztak volna le, tuti picsán rúgom - nem mintha olyan gyakran történne meg a férfiakkal, hogy lekurvázzák őket, de hogyha esetleg mégis előfordulna az a hipotetikus eset, hogy valaki ilyesmire vetemednék, villámos sebességgel kóstolhatná meg Ilián cipőjének nem túl finom talpát. Szokták mondani, hogy úgy kezelnek másokat, mintha lábtörlők lennének. Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ez a férfi értelmezésében cseppet sem költői.
- Igyekezz picit jobban. A pizzázóban nem győztél meg - ugye senki sem gondolta komolyan, hogy majd kedves lesz? Ugye tényleg nem? A pimasz viselkedés, a szemtelen megjegyzések és a tolakodó stílus elengedhetetlen kelléke egy ilyen hímállatnak, aki nem mellesleg még bitang jól is néz ki. Lehetséges, hogy a kellemes megjelenés szükségszerűen társulna a kiállhatatlan természethez? Kötve hiszem.
- Épp cigizek, ha nem lenne nyilvánvaló - filozofikusan a csillagokat bámulva, fennkölt hangon szólal meg, mintha az élet értelmét fejtegetné épp. Aztán végül úgy dönt, hogy a Szöszire tényleg rájár a rúd mostanában, főleg ha komolyan annyi férfival van dolga, mint amennyit Bánki rebesgetett. Szal' lehet, hogy lehetne tapintatosabb, vagy ilyesmi. - Figyelj csak Szöszke, ha van kedved, elviszlek valahová. Ne örülj azért nagyon magadnak, nem kedvellek jobban, mint két találkozással ezelőtt, de le vagy törve, mint a bili füle - megvonja vállát, szív még egyet a cigiből, majd paraszt módon a tóba dobja. Whatever. - Tudod, bajba jutott hölgyek, segítség... Ne mondják, hogy szararc vagyok, ilyenek - zsebre vágja másik kezét is és fejét oldalra biccentve néz Opheliára. Hát kész jótékonysági szervezet van itt kérem szépen. Ki ez az eNber? Ki ez a dzsentülmen? Machay Ilián Konstantin, személyesen, csókolom.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 09:04 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

A tenyérbemászó mosollyal egyszerűen csak nem foglalkozom, hiszen mit érnék el vele? Ha valamit akar, úgyis megszerzi, mert mint tapasztaltuk, nem egy erkölcsös vélával találkoztam a falatozóban. Nem mintha életemben olyan sok vélával hozott volna a sors - mondjuk egyel, a férfin kívül -, de az legalább nem élt vissza vele. Legalábbis nem velem.
- Dicséretreméltó - forgatom meg szemeimet a drámai hajbókolásra, de inkább az egész helyzetre. Nagyon úgy néz ki, hogy ma estére megkaptam a legegoistább férfit társaságnak, akit valaha látott ez a Föld nevezetű bolygó, és nem úgy tűnik, mint aki hamarosan ellépni kívánna. Hiszen ugye, mi a cél? Az őrületbe kergetni, na eddig meg nagyon jól is halad vele. Csak nehogy forduljon a kocka még a végén. Hah! - Ennél rosszabbat ne kapjak soha - a halvány mosoly rögtön feltűnik arcomon. Cigarettámat ajkaimhoz emelve szívok bele, a füst ismét az ég felé távozik, kicsit lassabban, kicsit megfontoltabban. A hideg kezd beállni, a füst is szépen lassan szállingózik, hogy majd végül tovatűnjön. És bár a helyzet abszurd, mert mégis ki kurvázna le egy férfit, plusz mikor, azért a mosoly valamennyire őszinte ám. Nem tudom, mi a férfi célja, egyelőre úgy vagyok vele, hogy a három perces kedvesség faktort kihasználom, és csak élvezem a lehetőséget, mielőtt megint felavanzsál Mr. Alpárivá. Az élet apró örömei.
- Pf - nagyon nőies és kedves reakció, felső ajkam jobb szélét kissé felhúzva pillantok oldalra. - Nem mintha téged akart volna meggyőzni bárki is - tényleg mindennek róla kellene szólnia? Kötve hiszem, de ő nagyon elhiszi, hogy mégis, így kötelességemnek érzem néha kicsit felhomályosítani a férfit; nem, nem minden róla szól, vagy köthető hozzá, vagy van egyáltalán köze hozzá. Ilyen cudar egy világot élünk mi, halandó emberek, akiknek nem adatott meg az, hogy manipulálják az embert egy puszta mosoly megvillantásával. Hallatlan!
- Nem, valóban nem volt az - motyogom orrom alatt, majd elfordítom fejemet. A víz teljesen nyugodt, egy nagyobb hullám nincs rajta. Na, nekem is ilyennek kellene lennem! Csak a férfinak lejárt a három percnyi kedvessége, így is túlteljesített, szóval visszatérhetünk a megszokott adok-kapok beszélgetéshez. Akkor felkészülök lelkileg. Vagyis...
Micsoda? Hitetlen emelem rá tekintetemet, jobb szemöldököm is kissé megráng, amikor belekezd, majd kis szünet, a csikk landolási helyét is pont leszarom, végül folytatja. Kérlek, Machay, mire megy ki? - Érdekes felvetés, és nem győzök eléggé hálás lenni neked, kedves... Bárki - fordulok egész testemmel a férfi felé, miközben a csikket a tóba pöckölöm. Júj, badass girl, bár nem oda akartam, de mindegy. - Azonban nincs szükségem sajnálat és/vagy szánalom randira, kösz, szerintem megoldom valahogy magamnak, plusz... - lépek egyet közelebb a férfihoz egy szélesebb mosollyal. - Majd ha mágia nélkül is eléred azt, hogy igent mondjak, akkor nem leszel szararc - fejemet én is oldalra biccentem, pontosan arra, amerre Ilián teszi, kezeimet zsebrevágom, és vállaimat kissé előre nyomva kezdek el előre-hátra ingázni, mert baszki! Rohadt hideg van ám ahhoz, hogy én itt csak ácsorogjak!
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 09:35 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián megvonja a vállát, mintha semmiség volna. Nyilvánvaló, hogy a nő szavai szarkazmusban úsznak, mégis, van benne annyi büszkeség, hogy leperegjen róla az egész. - Pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy mindig van lejjebb - ahhoz képest, hogy véla, egészen érdekesen látja a világot. Az pedig, hogy a másik szentül hiszi, hogy ő mindig visszaélne az erejével, bizony oltári nagy tévedés. Fogalma sincs arról a titokról, amit a férfi hordoz már hosszú-hosszú évek óta: hogy az erejét egy évben maximum kétszer használja, akkor is parancsra és bájitalt fogyaszt, hogy ne derüljön ki már első látásra, hogy ő más, mint a többiek. Hogy gyűlöli a faját, gyűlöl ebben a testben lenni, de végül mindig arra jut, hogy carpe diem és éli az életét legjobb belátása szerint. Ítélkezni mindig sokkal könnyebb, mint utánajárni az igazságnak, de persze ezt ki tudná jobban, mint a pár napja lekurvázott nő? Úgy tűnik, nem tanult eleget az esetből.
- Valóban nem, de ha már én kellek ahhoz, hogy valaki elhiggyen valamit... Ott nagy a szar - a dohány füstje ködként fonja körbe alakját, majd szájához emeli a cigit és beleszív. Tüdője megtelik a mérgező gázokkal, a nikotin mintha száguldozna ereiben: ezért szereti ezt az érzést. Megnyugtatja, de egyszeriben fel is pörgeti, isteni.
Épp csak észreveszi, hogy aprócska cukkolása mennyire szíven üti a másikat. Na jó, szíven talán nem, de nem túl boldog a ténytől, hogy társasága a vártnál is komolytalanabb. Nem mintha ez a Falatozó vagy a pizzázó után nem lenne tökéletesen egyértelmű, de mindegy.
- Ilián vagyok - édes görbével arcán figyeli a magabiztos szőkét, ahogy azonnal pózba vágja magát. Na itt most mindjárt meg lesz mondva a magáé, már szinte várja, izgul a végkifejletért, azonban csalódnia kell. Eddigi kedves arckifejezése enyhén gúnyossá válik és némi megvetés is átsuhan tekintetén, ahogy Carolina vázolja a tényeket. A férfi újabb cigarettára gyújt rá, melyet egy slukk reményében biggyeszt szájához, hogy aztán a nő feje fölé fújja ki a füstöt, amolyan hatásszünetként, ezzel is sejtetve, hogyha megszólal, semmi jóra ne számítson. - Ki mondta, hogy randira hívlak? - egy ragyogó mosoly terül el arcán, szemeiből pedig kiolvashatatlan, hogy éppen mire gondol. Általában semmi jóra, ezúttal viszont látszik rajta, hogy mulattatja Ophelia "erős, független nő" imidzse. Már csak azért is, mert a meghívás egyáltalán nem jelenti azt törvényszerűen, hogy ez valami meghitt, romantikus dolog, ami a szöszi szívének meghódításáért folyik majd. De nagyon aranyos, hogy a történtek ellenére ennyire reménykedik abban, hogy ez bekövetkezik egyszer.
- Azért ne pörögj rá túlságosan, megárt a híres szépségednek - tenyérbemászó vigyor, huncutul csillanó kék szemek, magabiztos kiállás. Ha ütni lehetne, péppé vernéd, ha megölhetnéd, puszta kézzel fojtanád meg. Mégis, annyira ennivalóan édesen pereg le róla minden, amit Brown mond, hogy az már egyenesen törvénybe ütköző. - Egyébként meg csak szórakoztam egyet. Ha akarnék tőled bármit, éltem volna a helyzeti előnyömmel, de nem tettem. Ismét csak szívesen - felvonja fél szemöldökét és már szinte várja, hogy elküldjék a fenébe. Érdekes nap lenne az, ahol ez a kettő jól szórakozik. Ahaha, előbb nyiffantanák ki egymást, minthogy megmaradjanak együtt öt percnél tovább. Még hogy randi, pff. Kapjál már az agyadhoz csira.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 10:15 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

- Mindig van - és hogyne volna? Ennél szarabb már tényleg csak az, hogy valamiért megint a férfi, vagyis bocsánat, Ilián társaságában találom magam, akin kiigazodni egyenlő a lehetetlennel, és már nem is próbálkozom. Felsültem, mint nő, ezen pedig az sem segít, ha éppen megvélázni van kedve, mert lehet akkor is elbaszom az egészet. Már szinte kacagni van kedvem az egész helyzeten, de mázlimra időben eszembe jut; nem vagyok egyedül, így az agymegborulást inkább későbbre tartogatom egy üveg jó vörösbor mellett. Nem vagyok ítélkezős típus, mert ugye pontosan, az első ítéletek miatt vagyok jelenleg a falu kurvája, aki több helyen is oktat - nem fontos, lépjünk tovább rajta -, azonban Ilián nem nagyon hagy maga után más következtetést. Örvendetes hír lenne, hogy csak parancsra használja a mágiát, én mégis a kivételesek közé tartoztam a Falatozóban. Köszönöm, hálás vagyok. Várjunk...
- Látod? Tényleg van lejjebb - villantok meg egy széles vigyort. Tekintetemet elveszem Iliánról, összeszűkült szemekkel vizslatom a környéket a gyér fényben, hátha... meg van! Zsebeim mélyére süllyesztem kezeimet még jobban, már ha ez lehetséges még egyáltalán, majd elmegyek a férfi mellett és levetem magam a rozoga padra. Kicsit már billeg, kicsit rohadt fa szaga van és nem is mai darab valószínűleg, de nem baj, mert a célnak pontosan megfelel. Hogy üljenek rajta, bezony. Lehuppanok, lábamat keresztbe vetem.
- Örülök - intek neki a névre. Ezt is megtudtuk. Oldalra biccentett fejjel mérem végig a férfit, mert a név valahogy annyira passzol hozzá, hogy az ember már szinte fizikai fájdalmat érez ettől, és valahogy a hangzása is annyira... különleges. Ilián. Tetszik, nem mondom, csak valamelyest ront az összképen az, hogy az immár előttem álló viseli büszkén.
- Áh - csettintek egyet nyelvemmel a visszakérdezésre. - Akkor nem randi, hanem "elviszlek valahova". Rendben - mosolyodom el szélesen, még szemeimet megforgatni is van időm, de tényleg csak leheletnyire mozdulnak el eredeti állásukból, hogy végül felfelé nézzek és tekintetem ismét megakadjon az égen. Nem szeretném hagyni, hogy felidegesítsen, és szerintem meglepően jól is haladok vele, mert tényleg nem érzek idegességet. Az első találkozásunkkor valóban a plafonon voltam tőle, legszívesebben puszta kézzel fojtottam volna meg, főleg, miután olyan kedvesen a mosdóban hagyott, mert jaj, de vicces volt. De most valahogy nem sikerül kihoznia a sodromból. Nem mondom, hogy a legjobb társaság, amit kívánhatok, de mindenképpen jobb, mintha egyedül lennék, nem?
- Annak semmi nem árt - nevetve dobom át vállam felett szőke tincseimet. - Nem, mintha kérdeztem volna, de örülök, hogy jól szórakoztál - óvatos mosoly, nincs benne rosszindulat, nincs benne semmi negatív, csak egy mosoly, ami talán még aranyosnak is mondható. Meglepő, de elvileg tényleg van ilyen mosolyom, bár én még nem találkoztam vele, egyszer mondták, én pedig elhiszem nekik.
- Amúgy meg - esik pillantásom Iliánra, egy még szélesebb mosoly mellett. - A teljesítményértékelésem mindenképpen Arie-val kezdődne, a második Nico, de talán csak a helyszín miatt, Jason, végül az ex-férjem - előre-hátra biccentem a fejemet párszor, csak magam megerősítéseként, mert talán Nico és Jason egy helyen vannak. Nico mindenképpen a helyszín miatt - rendben, nem volt rossz, igazából... oké, nem fejtem ki -, Jason meg. Nos, Jasonbe szerelmes voltam, ahogy Arie-ba is. Szar dolgok ezek.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 10:45 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Nem reagálja le, értse bárhogy is. Vannak azok a pontok, amikor el kell engedni egy témát. Igazából az, ami a pizzázóban történt, egyszerre felháborító és nevetséges és, ha mondjuk csípné a csajt, valószínűleg beverte volna Bánki képét. Sok minden elmondható a férfiról, de az, hogy nőket bántalmazna akárcsak verbálisan is, na az nem. Jó, persze, cukkolja most is Ophelia-t teljes erőbedobással, de hogy teljes komolysággal vágjon ilyesmiket a fejéhez, aztán még közölje, hogy "neki tök mindegy, ki járt-kelt benne", na az durva. Nem is érti magát, miért akart kedvezni annak a csávónak, ha egyszer ennyire paraszt volt. Talán a tény, hogy a nő még ezek után is tudta volna szeretni, valamivel erősebbnek bizonyult a fránya igazságérzeténél.
Figyeli, ahogy a nő helyet foglal a rozoga padon, ő azonban egyelőre nem ül le mellé, csak hozzá hasonlóan odasétál. Azért igen magas termete végül mindenképp indokolttá teszi majd, hogy levágódjon, hiszen elég nagy udvariatlanság hagyni, hogy egy hölgy nyaka kitörjön a sok felfelé nézéstől. Még akkor is, ha Ophelia hölgy mivolta erősen megkérdőjelezhető. - Szóval most visszautasítasz? Kegyetlen nőszemély vagy te Brown - egy vigyorral arcán foglal helyet, talán a kelleténél kissé szorosabban a másik mellett. Hogy is volt? Ja igen, őrületbe fogja kergetni. A szél némileg felélénkül, így erős, fűszeres illatát a dohány füstjével egyetemben a szőke felé sodorja a szellő. Újabb slukk, majd látván, hogy lassan már a szűrőt szívja, megint a vízbe pöcköli a végét.
- Szerintem neked se esett olyan rosszul. Szükséged lenne egy határozott, kemény kezű férfira, aki elkapja a grabancodat. Nekem ez a véleményem - szemtelen mosollyal arcán dönti oldalra a fejét, hogy láthassa Carolina reakcióját. Olyan ő, mint egy vadló. Elszabadult és nincs élő ember, aki megállíthatná. Ráadásul annyiszor törte már össze a szívét pár pipogya alak - legalábbis eddigi beszélgetéseik ezt sugalljál -, hogy tényleg ideje volna egy egyenes, jó kiállású, tetőtől talpig férfit kifognia. Egyébként Ilián ilyen, pontosan ilyen, de nem az a nősülős, romantikázós fajta, aki minden hercegnő álmát valóra váltja és megküzd a csúnya gonosz boszorkányokkal, meg persze a sárkánnyal. Ahhoz valamiféle agymosásra lenne szükség, hogy ez bekövetkezzen. - Négy férfi? És ezért vagy te kurva? - hangosan felnevet, de úgy, hogy alig bírja abbahagyni. Komolyan, négy férfival lefeküdt, akik közül az egyik a férje volt és ettől már rossz lány?! Bárcsak minden hím elmondhatná magáról, hogy ilyen úri hölgyet fogott ki magának! A legtöbb bulát már foszlott salátára reszelték, erre itt ez a fiatal, csinos nő, aki mindössze négy ellenkező neműt engedett közel magához. Nevetséges.
- Mit gondolsz, mi volt a legjobb dolog a velük való szexben és mi a legrosszabb? Egyáltalán mi az a vágyad, amit még egyikük sem váltott valóra? - ingatag talaj, de Ophelia kezdte, most pedig viselheti a csúfos következményeket. Amúgy meg erről beszélni nem tabu, legalábbis a huszonegyedik században gáz, ha pironkodniuk kell ilyesmi miatt. Ilián is szívesen megosztja, hány lukban garázdálkodott eddig, de akkor reggelig itt ülnek majd.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 11:46 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Nyilvánvalóan az én hölgy mivoltom megkérdőjelezhető, amikor semmit nem tettem, mégis kurva vagyok, meg ugye, nos, hogy is mondjam szépen? Nem én basztam fel a csempére vélamágiával a férfit. De természetesen az én mivoltom megkérdőjelezhető, nem Ilián férfiassága, aki kihasználta az alkalmat, de mégsem, és ezért hálásnak kell lennem neki. Az is vagyok. Vagyis leszek. Majd egyszer biztosan, de egyelőre csak odáig jutok, hogy felemelt fejjel nézzek fel rá.
- Honnan tudod a vezetéknevem? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de azért a mosoly nem lankad, bármennyire is lankadnia kéne, hiszen egy idegen férfi tudja a vezetéknevemet, amikor idegből ordítottam az arcába, hogy Ophelia a nevem. A Carolina és a Brown nélkül. Mi van Ilián? Unatkozol otthon, így kiderítettél egyet s mást a nőről? Mert azt biztos nem, hogy mi az az intim-szféra, amikor a nyakamba ül szinte, pedig a pad hosszúsága nem indokolná ezt. Nem bánom, nem arról van szó, mert a szél is felkerekedett, és a ruházatom talán nem a 0 fok körüli ácsorgásra, majd ücsörgésre lett kitalálva, és így Ilián legalább felfogja a szelet. Valószínűleg az egója a legtöbbet, és ezt mantrázom magamban, amikor illata megcsapja a lágy szellőnek köszönhetően orromat. Férfias, erős, mégsem túlontúl karizmatikus, pontosan olyan, amit egy férfitól elvárna egy nő, ha elmennek valahova. Az arany középút.
- Lehet - merengek el, miközben előre dőlök, hogy könyökömmel megtámaszkodjak térdemen. - Szólj, ha tudsz egy ilyesfajta férfit. Egy próbát mindenképpen megér, mert a legtöbb fél tőlem - nevetek fel halkan, pilláimat is behunyom pár másodpercre, de ki is pattannak, ahogy a férfi nevetni kezd. Nagyon nevetni. Visszakérdez, hahotázik tovább, én pedig értetlen nézek rá. Mi ebben olyan vicces igazából? Ezek szerint vannak olyan férfiak, akiknek a négy is sok, attól függetlenül is, hogy előttük történt az egész, de... Na jó, ez kurvára - hah! - nevetséges. A rohadt életbe, ez tényleg az! Mégis miért kellene elviselnem ezt a jelzőt, mondjuk felejteni sem tudom, mert Ilián folyamatosan megemlíti, amikor semmit nem tettem? Négy férfi, akikhez valamilyen szinten kötött egy érzelem. Kihez erősebb, kihez gyengédebb, de kötött valami. Próbálom visszafogni a nevetésemet, de belőlem is kitör, kezemet ajkaim elé téve igyekszem moderálni magam, pedig vállaim annyira rázkódnak félő, hogy a pad összeesik alattunk. - Oké, ez abszurd - nyögöm ki két nevetőroham között, végül egy mély sóhajjal, de még mindig mosolygó arccal és tekintettel nézek Iliánra.
- Nehéz kérdés - bökök rá a férfira. Valóban az, mert sosem gondolkodtam még el ezeken a kérdéseken. Mármint, van olyan, aki igen? Oké, Iliánon kívül, mert belőle simán kinézem, hogy minden numera után egy 10-es skálán pontozza a nőket és a menetet is. - A legjobb mindegyikben az volt, hogy szex - nevetek fel halkan. Nyilván nem fogom Ilián orrára kötni a részleteket, még csak az kéne. - Legrosszabb csak két esetben volt. Az ex-férjemnél, hogy egyáltalán meg kellett tenni, különben feltűnő lettem volna, a másik pedig Jason. Nála egyszerűen az elválás esett nehezemre - alsó ajkamat beharapva gondolkodom el a következő kérdésen. Amit egyiktől sem kaptam meg? Nem is olyan nehéz ez a kérdés, ha az ember egy kicsit jobban bele gondol. - Az, hogy egyedül Arie bánt velem úgy, ahogy azt elvárnám egy férfitól. A vége felé tényleg ő hordta a nadrágot, és nem hagyta rám, de akkor már mindegy volt - vonom meg vállaimat. A vidám témára előveszem cigarettámat zsebemből. Az öngyújtó kattan, pár másodpercig csak a lángokat figyelem, míg végül felizzik a dohány és mélyet szívhatok belőle.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 26. 15:42
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 14:50 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

A kérdésre felvonja a szemöldökét. Hát ugye ez sokkal összetettebb problémakör, mint azt tudjuk. Miután a Falatozóban úgy letámadta, kicsit körbeszimatolt. Egészen pontosan a Minisztériumban, ha már úgyis arra járt és megtudott olyan apróságokat a nőről, minthogy bejegyzett animágus, egyébként pedig a Romániai Rezervátum vezetője, ami daaaamn hot. Mondhatjuk, hogy abban a pillanatban lepergett előtte az élete, ahogy elképzelte, Ophelia megeteti majd a sárkányaival, de lényegesen gondtalanabb ő annál, minthogy ezen parázzon. Amúgy is, Woody közölte, hogy jó bőr és Ilcsi passzolja le, ha neki úgysem kell. De a férfi azért tudja, hogy a jó öreg Woody bácsi nem eszi ám olyan forrón azt a kását.
- Bözsi néni nekem is pletykált. A helyedben vigyáznék a FÖTYE-vel, mindenütt ott vannak - azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi ez az exkluzív gyülekezet, felvilágosításképp elmondanám: Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Legyél vele tisztában, mert egyszer érted is eljönnek és azt nem teszed ám zsebre. Amúgy idősb Machay-nk már eltervezte, hogy a közeljövőben minden szlovák vendégmunkást - igen, a kurvákat - az erkélyen fogja megdöngetni. Kell ebbe a faluba egy kis élet, minden öregasszony csak azt látja, hogy kézen fogva sétikálnak a fiatalok, megérett a társadalmuk egy BogolyHUB-ra, ami a pronHUB alvállalata lesz. Ebben akkora biznisz van, hogy nem bírsz magaddal, meghámoz, mint a mandarin genyó. - Miért félne tőled bárki is? - értetlenül pislog a másikra, mert hát... Azért ő nem annyira ijesztő. Vagy csak Ilián nem fél senkitől, sose tudni. - Amúgy meg bocsi Szöszi, de az én szívem minden nőé. Ha találok valami nemes lovagot, mindenképp hozzád irányítom - hát igen, azért Konstantin finoman szólva is menő gyerek - meg jövő is, ha úgy adódik -, határozott, tudja mit akar és tesz is érte. Ha neki kéne Carolina, azt a mindenit, mi lenne itt?! Az egész kibaszott falut felégetné, ha az kéne ahhoz, hogy megszerezze, sárkányokkal harcolna. De ilyesmit az ember jó esetben nem tesz meg egy numeráért, úgyhogy marad a seggén.
Miután kinevetgélték magukat ezen az abszurd helyzeten, a férfi úgy dönt, ejti a témát. Nem akarja folyton felhozni a fájó emlékeket, úgyhogy inkább hagyja a fenébe. Nem mellesleg talál ő ennél lényegesen jobb témát is, például Ophelia szexuális életét. Őszintén szólva nem nagyon hisz abban, hogy ezt a témát valóban ki fogják vesézni, de mi történhet legrosszabb esetben? Pofán tenyerelik, nagy ügy.
- Ebből is látszik, hogy a nők - ekkor kattan az öngyújtó és rögtön szív is egy slukkot. Muszáj megint rágyújtania. Miközben kifújja a füstöt, folytatja. - Nem képesek érzelem nélkül élvezni a szexet. Azért volt szar, mert szétmentetek utána, érzelem. Azért volt szar, mert nem szeretted. Megint érzelem - széttárja karjait és ujjai között morzsolgatja cigarettáját. Ez egyébként alapvetően nem rossz dolog, máskülönben mindennel, ami él és mozog, ágyba bújnának - van, aki olyannal is, ami már nem él és mozog -, az pedig be kell vallani, nem csábító. Nincs egy konkrét szám, amit mondjuk ne haladjon meg egy nő, de előbb fogja értéktelen szextárgynak nézni, mint a jövendőbeli feleségének, ha csak az nem dugta meg, aki nem akarta. Őket meg jószerével a csaj rántotta meg. Remek. - De miért választasz töketlen majmokat? Ne mondd már, hogy nem találsz magadnak egy épkézláb faszit - ő is előrehajol és rá kell jönnie, hogy ez a beszélgetés már sokkal normálisabb, mint azt valaha is tervezte volna Brown-nal. Érzi is, hogy valami nem stimmel, lassan ideje lenne megint paraszttá válni. Lassan.
- Mi úgy működünk, hogy bukunk a jó nőkre. Mi nem az agyunkkal, hanem a farkunkkal látunk titeket. Ha a kis félszemű azt mondja, kell, mi megyünk. Na mármost, neked olyan valaki kell, aki ennél egy cseppnyivel tovább lát. Az eddigiek nem láttak, ami elég nagy szopás - ezt kár is tagadni. Mindenkinek addig kell egy csaj, amíg dugható kötelezettségek nélkül. Ha már mondjuk járni kell, meg ajándékot venni, meg felvállalni egymást, akkor már nem áll úgy a dákó és bomlik a kapcsolat. A férfiak sokkal nehezebben esnek szerelembe, mint a nők, éppen ezért életveszélyes azonnal odaadni a legdrágább kincset. - De vigasztaljon a tudat, hogy megszabadultál tőlük. Majd lesz jobb. És, ha szexuális kalandra vágysz, tudod, hol találsz - egy önelégült mosolyra húzódnak ajkai, ahogy ismét hátradől a padon. Érdekes módon nem nyomul rá Ophelia-ra, pedig úgy amúgy megtehetné. Nem próbál tolakodó lenni, csak éppenséggel verbális utalásokat tesz. Nem illenek össze és ezt mindketten tudják, de tagadhatatlan tény, hogy egyszer kipróbálná a nővel.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 26. 16:34 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

Na már most, nem lehet nem észrevenni, hogy Ilián szemöldöke is megemelkedik a kérdésen. Mondanám, hogy meg vagy!, de ugye mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem így van. Magamban azért örülök, és csak elraktározom a szívem mélyére a tényt, hogy sikerült megfognom a mindenre figyelő és mindent tudó Iliánt, aki mindennek IS a nagymesterének tartja magát. De mindezt magamban, szóval csak türelmesen várom a választ, megpróbálva nem rögtön a legrosszabbra gondolni, mert azért, ha kutakodott, az elég creepy lenne. Bár nem derülne ki sok minden rólam, hiszen nincs titkolnivalóm, de azért nem kell tudnia mindenkinek mindent a másikról. Legalábbis engem pont nem érdekelnek mások dolgai. Legalábbis, ha az illető sem keltette fel az érdeklődésem. Oké, akkor félig nem érdekelnek mások dolgai.
- Aha - sandítok oldalra szkeptikusan a férfira. Vajon miért nem hiszek neki? - Mi az isten az a FÖTYE? - nevetek fel hitetlenül. Baszki, ez a Bözsi néni többet pletykál rólam jelenleg, mint az egész faluról összesen. Tényleg nincs jobb dolga? Na meg miért mondd el minden információt rólam, amikor ő sem tud semmit? Vagyis tőlem bizton nem tud semmit, mert életemben nem beszéltem vele, hála az égnek, azért ezt szögezzük le. Az információ kiadással még nem is lenne olyan nagy bajom, mert ugye pletyka az összes, egyik sem biztos, ki elhiszi, ki nem - khm -, de egy Iliánnak? Pont egy Iliánnak kell kiadni ezeket a dolgokat? Még szerencse, hogy nem plakátoljuk ki a falut a fehérneműs fiókommal gyorsan, csak a biztonság kedvéért, hogy mindenki teljesen képben legyen, nehogy elmaradjanak információmorzsák. Bah!
- Mert a férfiaknak, tapasztalataim szerint, olyan nő kell, aki kussol, főz, mos, takarít, szétteszi a lábát, amikor a hímnek éppen olyanja van - sóhajtok egy mélyet fáradtan. - Na, én nem ilyen vagyok, és ezt mindenki tudja, plusz a határozott kisugárzásom sem nyom sokat a kedvességi mércémen, pedig nézd meg milyen édes vagyok! - sóhajtok egy nagyot. Ó, ezek igen egyszerű dolgok ám. Ha az ember szemfüles, akkor elkaphatja ezeket az infókat magáról, márpedig én az vagyok, főleg, ha rólam van szó, szóval... ja, eléggé képben vagyok. Ezek nem általam kreált dolgok, hanem férfiak szájából elhangzott tények, és ezekből általánosítani már annyira nem bonyolult folyamat, ha az embernek van egy kis gógyija, márpedig nekem van, és azt mindig örömmel is használom. - Ki beszélt megint rólad? És kérlek, ne hívj Szöszinek. Két nevem is van, gondolom, ha már a vezetéknevem tudod, akkor a középső nevem sem titok többé - forgatom meg szemeimet alig észrevehetően. Egy elégedett, mégis alig észrevehető görbe kerül fel ajkaimra, mert ez elég szórakoztató helyzet. Nem az, hogyha talál egy álomba illő herceget, fehér lovon közlekedni, akkor hozzám küldi - innen is kösz -, hanem az egész. Valamiért nem tudom elképzelni, ahogy Ilián beszélget a nénivel, és pont rólam. Mondjuk azt sem tudtam elképzelni, hogy egyszer egy meghitt, esti sétám odáig fajul, hogy Ilián mellett ülök, dohányzunk és együtt nevetünk, mintha világi haverok lettünk volna örök életünkben. Be kéne fejeznem a hinni meg nem hinni dolgokat, mert úgysem jön be soha, szóval oké, simán elhiszem - talán -, hogy valóban Bözsi néni kapta el a férfit és kezdett el sztorizgatni neki is rólam. Vajon még kinek? Körkérdést fogok kiplakátolni a faluban inkább, nem a fehérneműs fiókomat. Ez jobb ötlet.
- Az első az jogos. Mármint, hogy szerettem - bólintok párat, majd kis szünet. A nikotin égeti tüdőmet, és nagyon szégyellem magam, amiért megint dohányzok. Vagyis nem, nem dohányzok, csak véletlen elmentem venni egy doboz cigarettát, mert úgy gondoltam, talán segíthet nagy magányomban. Hogyne. Segített. Bevonzotta Iliánt. - Az ex-férjemről meg inkább ne beszéljünk, mert hánynom kell - emelem fel kezemet a férfi felé, a hatás kedvéért másik kezemet szám elé teszem. Pár másodperc múlva veszem csak el, majd mintha mi sem történt volna szívok bele egy jókorát cigarettámba. Mutató- és középső ujjam közé csippentem a szálat, majd hátra dőlök a padon, és az eget fürkészve válaszolok. - Nem tudom. Balfasz vagyok? - kérdezek vissza értetlen. Tényleg nem tudom miért nem fogok ki magam mellé valaki normálisat. Vagy, ha nem is normálisat, nem vagyunk telhetetlenek, rendben van, akkor egy normálisabbat. Fiatal vagyok, jól nézek ki, és nem is vagyok elkésve semmivel, de azért jól esne talán hazamenni úgy egy hatalmas udvarral rendelkező kertes házba, hogy a - minimum - huszonkét Corgim fut felém. Ajj, de jó lenne! Kiakadna a cukisági-faktorom minden egyes megélt napon. Aztán jöhet a férfi is kitárt karokkal. De csak a Corgi-had után.
- Miket nem mondasz nekem, Ilián - szinte sóhajtom a nevét. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy azzal a férfival beszélem meg a bajaimat, akitől állandójelleggel vagyok a plafonon. - Legközelebb tökön markolom, hogy megnézzem a helyén vannak-e a golyói, de azért ne álljon fel neki, még így sem, mert kell egy kis továbblátás. Így megfelel? - biggyesztem ajkaim közé cigarettámat. A parázs felizzik, ahogy szívok belőle, a füstfelhő az ég felé távozik, és fejemet fent tartva fürkészem a csillagokat. - Te lennél a szexuális szolgáltatás? - oldalra sandítva mérem végig a férfit tetőtől-talpig. Lassan, minden részletet agyamba vések. - Ott talállak, ahol én vagyok, mert már beteges, hogy mindig összefutunk véletlenül. Mellesleg - fordítom fejemet oldalra, hogy Ilián tekintetébe fúrhassam kékjeimet. - Holnap ráérek - egy elbűvölő mosolyt küldök a férfinak, még fejemet is kissé oldalra biccentem. Ez egy remek beszélgetés, kérem szépen a kedves közönséget! Remek!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 26. 16:38
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 7. 20:42 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

- Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Egyszer te is odakerülsz majd, de ahhoz még kell pár év - szemtelenül legyint egyet, miközben ajka szeglete óvatos mosolyra húzódik. Mit mondhatna, egy úriember, mindenki szereti, mert olyan előzékeny, udvarias és lovagias, aki bókokkal halmozza el a nőket... Ja várjunk csak, azt hiszem, rossz karakterhez léptem be.
- Én nem tudom, te milyen csávókat szedtél össze eddig, de érdekes elképzelésed van rólunk - jó, alapvetően nem mond hülyeséget, nem elhanyagolható dolgok ezek sem. Például egy jó nokedlinél csirkepörivel nincs jobb kaja, ezt még a hülyék is tudják. Meg persze mennyire jó, mikor reggel ott a kivasalt ing a szekrényben és nem kell vele szarozni, meg sebtibe megcsinálni, elvégre van egy nő, aki gondoskodik rólad. No és a szex... Jó, ha van, de az körülbelül úgy hangzott, mintha erőszak lenne. Ez ellen fel kell szólalni. - Amiket felsoroltál optimumok. Aki nem értékel egy határozott nőt, az nem férfi. Kell a fasznak valami nyámnyila csaj, aki csak annyit tud mondani, hogy igen vagy nem és ugyanolyan málészájú emberek közé visz majd be, mint amilyen ő maga - megrázza a fejét. Sértő a gondolat, értitek, sértő! Nyilván egy olyan nővel a legegyszerűbb, aki befogja a száját, de őszintén, ki választja az egyszerűbb utat? Hol maradnak a veszekedések, amik fergeteges szexbe torkollanak? Mikor lesz majd az, hogy a nő hazaérve dominaként közli, hogy ez lesz és ledózerol? Aki, amikor megkérdezik tőle, mit akar, egyszerűen rávágja, hogy ezt? Kinek kell olyan társ, aki igazából egy szobanövény? Pfuj. - Amúgy meg a szex közös megegyezésen alapul. Mondd ki, ha nem akarod. Aki ezt nem érti meg, annak le is út, fel is út, mehet, amerre lát - na nehogy már pont Ophelia-nak kelljen ezt elmondani... Pont neki. Nevetséges. Na de sebaj, lesz ez még így se kicsi rigó.
- Nekem tetszik. Illik hozzád, Szöszi - tenyérbemászó vigyora egy pillanatig se lankad, szinte már várja, hogy a nő jól leteremtse. Egészen aranyos, amikor ideges, meg ugye nincs jobb sport annál, mint Carolina őrületbe kergetése. Noha épp csak megismerték egymást, Ilián ezt már magas szinten űzi - amire én nagyon büszke vagyok. Ez az én fijam.
- Pedig érdekelne az exférjed. Meg az is, minek mentél hozzá, ha nem szeretted - nem akarja azt feltételezni, hogy a pénz dominált egy ilyen döntés meghozatalában. Nem túlzás, ha azt mondom, csalódna a másikban. Persze álszentség volna, ha ítélkezne felette, elvégre ő is megfizeti a kurvák árát, hogy kedvére szórakozhasson velük, de egészen más egy kokainmámoros éjszakát néhány könnyű nőcskével eltölteni, meg hozzámenni valakihez a pénzéért. - Annak nem mondanálak. Igazából csak el kéne engedned ezt a kérdést egy időre. Hidd el, ha itt az ideje, jön majd a lovagod - hát illetve ugye, mi számít lovagnak? Manapság nem sok futkározik belőlük szabadon, azt a keveset meg, ami van, pillanatok alatt lestoppolják. Abban lehet bízni, hogy egy ilyen normális faszit valami hülye picsa kap el, akit elhagy, majd újra facér lesz. Máskülönben... Mission impossible.
- Nyugalom Szöszi, nem kell egyből golyóra menni. Lehet ezt finomabban is - felnevet azon, ahogy elképzeli Ophelia-t azonnal a pasik alá nyúlni. Mi tagadás, érdekes látvány lenne, de nem kérne tőle soha ilyesmire. És, ha van esze, nem is tenne hasonlót. - Azért elég jó szolgáltatás lennék. Ingyen. A bajbajutott hölgyek a specialitásaim - és igen kedveském, te most az vagy a mi Iliánunk szemében. Egy BJH. Na jó, nem fog rád mászni - maximum egy illedelmes határon belül -, meg semmi erőszakos dolgot csinálni, előbb vágná le a saját farkát, de... Lassuk be, jó bőr volnál, ha engednél neki és a csáberejének. Persze pont ettől vagy izgalmas, nem adod be a derekad elsőre, hagyod, hogy vadásszon és becserkésszen, fenntartod az érdeklődését. Noha nem ez a másik célja, mégis remek a technika.
- Szűk határidőt szabsz kiscsillag, de legyen. Holnap este hatkor légy a téren és elviszlek valahová. Csípd ki magad, fel a magassarkúval - mondjuk tulajdonképpen mindegy neki, hogy mit vesz fel, csak látni akarja kirittyentve. Mármint, úgy igazán. Vérvörös rúzzsal, egy olyan cipővel, amivel ölni lehet - minden szempontból - és egy testhez simuló, tökéletes ruhában. Igen, azt akarja, hogy Ophelia csillogjon, nőnek érezze magát és különlegesnek. Mert, ha így tesz majd, Ilián gondolkodik róla, hogy semmiképp se bánja meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 12. 14:52 | Link

Machay Ilián Konstantin - ez remek - outfit

- Remélem jó pár év! - tettetek felháborodást, de szám szegletében ott bujkál a mosoly, ami egyértelműen elárul. Az évek múlásával az a legnagyobb baj, hogy így közel a harminchoz is, nyilvánvalóan, erőm teljében vagyok, és szerintem ez akkor sem fog változni, amikor betöltöm a hatvanat. Ez nem egoizmus, ezek tények. Túl pörgős életet élek ahhoz, hogy engem a korom alapján kispadra ültessenek. Megpróbálhatják, de felesleges erőfeszítés.
- Ne akard nekem beadni, hogy mellényúltam - forgatom meg szemeimet vidáman, könyökömmel megtámaszkodom térdemen, majd államat ökölbe szorított kezemre helyezem. A tó vize ugyanolyan nyugodt, mint amikor jöttem, és ez a nyugodtság valamiért frusztrál. Mint a vihar előtti csend, értitek nem? Az sosem jó, mert akkor valami hamarosan robbanni fog. Mondjuk az én életemben már mi nem robban? - A legtöbb férfi nem tud kezelni egy határozott nőt, így inkább meg sem próbálják, mert "úgyis elbuknának" vele - szabad kezemmel mutatok a levegőben macskakörmöket, hogy mindenkinek egyértelmű legyen. A mai férfiak tényleg legtöbbje szereti azt az utat választani, amin nincsenek kihívások, nem kell megküzdeni semmiért, egyszerűen az öledbe hullik - maradjunk a témánál - egy olyan nő, aki mindent megad neked kérés nélkül. Gondolom mindennemű kifejtés nélkül is egyértelmű, hogy bár szeretek a szeretteim kedvében járni, de nem fogom senkinek kinyalni a seggét. Probléma van? Oldd meg, ne kifogásokat és menekülőutat keress, vagy kreáld magadnak a megfelelő válaszokat. Oldd meg! - Te most tényleg kioktattál engem szexből? - ráncolom össze szemöldökeimet még mindig a tavat fürkészve, de amikor eljutnak a szavak jelentései tudatomig, lassan egyenesedem ki, és tekintek Iliánra. Most ez komoly? Hogyha nem akarom, akkor mondjak nemet? Mi a...? Pillogok a férfira pár másodpercig, lehet tovább is, mint illendő lenne egy másik embert bámulni, majd kitör belőlem a nevetés, és egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Őszintén nevetek, mindkét kezem hasamra csúszik, mert már tényleg fáj. Mély levegőket véve próbálom magam moderálni, de nem tudom hány perc elteltével sikerül csak, még így is rázkódó vállakkal és széles vigyorral emelem pillantásom Iliánra. - Ez nagyon jó volt. Remek! Huh, köszönöm - lehunyom szemeimet, egy utolsó mélyet sóhajtok, majd lábaimat keresztbe vetem, kontyomból egy kikandikált tincset fülem mögé tűrök, végül hátradőlök a rozoga padon.
- Hatalmas kreativitásra utal ez a becenév, kedves Ilián, büszke lehetsz - éééés én itt lezártam a témát. Ha így szeretne hívni, akkor hívjon, előbb vagy utóbb - valószínűleg utóbb -, de hozzá fogok szokni. És a tenyérbemászó vigyor a képén csak még inkább megerősít abban, hogy nem szabad kiakadnom, mert azzal örömet szerzek neked. Moderáld magad, Ophelia! Gondolj valami totálisan másra.
- Neked megsúgom - sandítok oldalra egy tizedmásodperc erejéig. - Már akkor is kihasználtam az embereket; kellett a pénze - hogy mire? Azt nem kötöm a férfi orrára. Elég, ha ennyit tud, és ha mindezek alapján von le következtetéseket, nekem már az is megfelel, mert nem érdekel mit gondol, ahogy eddig sem érdekeltek mások gondolatai rólam, esetleg a véleményük. Ha rákérdez, elmondom neki, ha nem kérdez rá, akkor így járt, nekem nem lételemem kiadni a múltam darabkáit, főleg nem olyan embereknek, mint a mellettem ülő. A mindig mindent tudó Ilián sem tud mindent. Micsoda fordulatok. - Eddig sem kerestem őket, jöttek maguktól, ez innentől sem fog változni - vonom meg vállamat kicsit, ajkaim közül kiveszem a cigarettát. Soha nem kerestem az igaz szerelmet, a hős lovagot, aki egy bajba jutott helyzetben megment. Felesleges időpocsékolás, és nekem éppen időm nincs ilyenekre. Majd, ha eljön a megfelelő idő, én is megtalálom a saját Jack-emet, mint Kori, de egyelőre jók nekem a sárkányaim is.
- Nyilván nem csinálnám meg, ennyire én sem vagyok elvetemült - nevetek fel halkan, mert tény és való, hogy nagyon vicces látvány lehetnék kívülről egy ilyen helyzetben. Szegény pasik. - Elég jó? Nekem az sosem volt elég - mosolyodom el szemtelenül. - Szóval én egy bajbajutott hölgy vagyok? Jó tudni, ez fontos információ - csettintek egyet nyelvemmel, cigarettámból mélyet szívok, fejemet az ég felé emelem, a füst is arrafelé távozik. Túl nyugodalmas ez az éjszaka...
- Haladunk ezekkel a becenevekkel. Mindenkit megtisztelsz velük, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - mármint hogy csípjem ki magam? Ember, én mindig ki vagyok csípve! Még a hálóruhám is Olaszországból van, hát nem úgy van az, hogy engem mindenki láthat mackónadrágban és lejárt szélű papucsban! Ez hallatlan, baszki! - Tudod mit? Kicsípem magam, csak hogy örülhess valaminek a megkeseredett életedben, és láss valami szépet is egyszer legalább - szívok egy utolsó slukkot, majd a földön nyomom el a csikket. Ne felejtsem el kidobni. Visszaegyenesedve fordítom kicsit jobban testemet Ilián felé. - Akkor holnap hatkor a téren - a férfi lábán megtámaszkodva állok fel, nyújtózkodom egyet, lehajolok a csikkért, majd kezemet zsebeim mélyére süllyesztve indulok el a legközelebb kuka felé, ami mellől még visszatekintek a férfira, miután a csikk benne végezte. - Ne késs! - halvány mosoly játszik ajkaimon, amit már meg sem próbálok palástolni, mert tudom, hogy én fogok késni. Ahogy mindig mindenhonnan. Hátat fordítva Iliánnak emelem még fel kezemet, amolyan "akkor holnap" jelzéssel, és indulok el komótosan vissza, a falu felé. Holnap hat.
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 17. 16:30 | Link

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Hamiskásan elmosolyodik, hiszen ebben nagyon is különböznek. Míg a nő reméli, hogy odébb van az öregedés, addig ő már nem is nagyon tudna élni a bájitala nélkül, amit hosszú évek óta fogyaszt. Emberemlékezet óta nem látta a harminchat éves arcát, csak a negyvenest. Valószínűleg nem sok különbség van köztük, legalábbis ha egy egyszerű varázslóról beszélünk, azonban az ő külsejük megreked évtizedekre, csak utána indul be nagyon lassan az öregedés. Nagyjából huszonötnek nézne ki alapjáraton, életkora ide vagy oda, a bájital viszont jótékonyan elrejti ezt: egy nőcsábász, sármos, középkorú férfit farag belőle.
- Bármennyire is sért a feltételezés, hogy még te is elbaszhatsz dolgokat, ez mégis évek óta megtörténik. Egyébként pedig a kihívás a lényeg Bennetek. Mondom ezt úgy, hogy volt már dolgom pár vadmacskával - pimasz vigyorra ívelnek ajkai, ahogy szemérmetlenül végigméri Ophelia-t, még így ültében is. Ínyére való falat, az egyszer bizonyos, de be kell cserkésznie, mielőtt kiélvezi ennek gyümölcsét. Nem lesz könnyű, annyi bizonyos, főleg miután közölte, hogy kerülje el a seggfejeket, Ilián pedig kilométerekről is seggfej szagot áraszt. Ha nem tudnád, hogy az, mert nem nyitotta még ki a száját, már akkor is fognád a fejed. Mert egyszerűen rá van írva, hogy csak azt nem dugja meg, ami gyorsabb nála és minden nőnek teszi a szépet. Mintha egy harminchat éves férfi egy tizenhat éves fiú testében ragadt volna. Utoljára akkor volt divat a farkuk után menni.
Nem lepi meg, hogy a nő jól mulat, inkább csak elnézegeti, ahogy nevet. Szép a mosolya és csilingelő a nevetése, olyasmi, amit az összetört férfi szívek még nagyon sokáig visszhangoznak. Tekintetével követi az előrehulló tincseket, a tökéletesen manikűrözött körmöket, mintha csak hipnotizálná a látvány. Kétség sem férhet hozzá, hogy veszélyes a nő. - Nagyon szívesen. Rád fért - hogy most a tanácsra vagy a nevetésre céloz, az nagyon jó kérdés, de végső soron teljesen mindegy. Hiszen mindkettőre szüksége volt, még akkor is, ha ő ezt nem így látja. - Vagy inkább arra, hogy mindössze ennyi mondható el rólad. Attól függ, honnan nézzük - pimasz mód Ophelia szemeibe fúrja íriszeit. Hogy ez most egy csúnya csipkelődés lenne? Igen, tagadhatatlanul. De hát, ha már a kreativitását éri kritika, akkor jobb, ha tudja a szöszi, hogy azért, mert nem lehet másképp becézni, még nem feltétlenül Ilián a hibás. Ő amúgy is egy ma született bárány.
- Nem hittem volna, hogy tényleg hozzámennél valakihez a pénzéért. Legalább a jó ügy érdekében tetted? - meglepő módon hangjában sem gúny, sem irónia nem hallható. Normális és érdeklődő, ráadásul abszolút süt róla, hogy nem kíván erkölcs csőszködni, egyszerűen tényleg csak csodálkozik, hogy a nő ilyesmit megtett. Hogy miért? Ezernyi oka van. Okos nőnek tartja, akinek nincs szüksége a testének eladására ahhoz, hogy elérjen valamit, bár itt jön a második indok, hogy van annyira jó teste és szép arca, hogy olyan pénzes zsákot fogjon, akit szeret is. Legalábbis egészen eddig így gondolta, most meg... Hát most nem tudom, mit gondol. Talán az indoktól függ? Mert, ha ilyen könnyű, akkor a férfi is szívesen befizet rá egy körre. - Ők jöttek, te meg foglalkoztál velük és beengedted őket... minden szempontból. Ez itt a hiba. Vágysz egy társra, ahogy a legtöbben, csak szarul közelíted meg - megvonja vállát, de letett már arról, hogy meggyőzze Carolinát, az ő készülékében lesz a hiba. Mert bizony bármennyire akarja behálózni őt valami seggfej, ha ő megacélozza magát és pár szép mosoly meg bók után nem adja meg magát, akkor nincs miről beszélni. Hozzáteszem, Ilián legnagyobb fegyverei is szavaiban rejlenek. Mivel mágiáját nagyon ritkán használja, magának kell összeügyeskednie az ágymelegítőit, ami korántsem olyan nehéz, mint gondolnánk. A létező legokosabb és leggyönyörűbb nőknek is megvan az Achilles sarka, csak meg kell találni.
- Neked még túl jó is, kiscsillag - azok a szemtelen nevetőráncok a szeme sarkában kacéran gyűlnek. Noha szája nem rezdül, szemei és tekintete elárulják: szórakozik. Ha arra gondolt Ophelia, hogy így majd jól megmondja a férfinak, akkor nagyobbat tévedett, mint hitte volna. Nem hiszem, hogy létezik olyan érv, amely ki tudná billenteni Iliánt azon meggyőződéséből, hogy csodálatos. Nem szívem, még te sem. - A pizzázóban is az voltál és látod, akár egy lovag, rögtön a megmentésedre siettem - széttárja karjait, amolyan "semmiség" stílusban. Tényleg nem tesz semmit bogaram, bármikor megteszi, érted legalábbis. Ha továbbra is ilyen sűrűn fújja össze őket a szél, hát nem fog tiltakozni, legalábbis addig semmiképp, míg nem kap belőled egy falatot.
- Most épp te vagy a szerencsés - egy édes vigyort villant, ahogy továbbra is pimasz módon kekeckedik a szöszivel. Nem rejti véka alá, hogy csapongó típus. Talán gáz, hogy ennyi idősen nem nőtt még be a feje lágya, de én inkább úgy fogalmaznék, él a lehetőségeivel és élvezi is azokat. Soha nem kötelességből teljesít parancsot, mindig számításba veszi, hogy talán többé nem tér haza, mégis elindul. Hosszú a póráz, a nyakörvén lévő tüskék pedig kifelé állnak, úgyhogy óvatosan. - Miért, most nem azt látok? - le sem reagálja a megkeseredett életére megjegyzésként tett félmondatot. Elég, ha ő tudja, mennyire izgalmasak a napjai és mennyire érzi jól magát. Ellenben a nő most már némiképp elkeseredettnek tűnik, mintha belefáradna abba, hogy jó nő legyen. Pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet.
Ahogy keze érinti a férfi combját és húzná el, sajnos túl lassú. Ilián keze rögtön elkapja a vékony ujjakat, ezzel egy időben fel is egyenesedik, hogy egy ügyes, határozott, mégis finom mozdulattal közel férkőzzön a nőhöz. Ajka súrolja az arcélt, ahogy a füléhez hajol. Mély hangja és forró lehelete dallamként siklik végig a tagon, mikor megszólal. - Tényleg ne késs, ne kelljen megbüntetnem téged - amilyen gyorsan történnek az események, olyan gyorsan illannak is tova. Mire Brown egyáltalán reagálhatna, vagy tiltakozhatna, a férfi már távolodik is tőle. Megtorpan egy pillanatra és szemtelenül visszapillant. - Nem jössz? - s mindegy is, mit mondjon a nő, ő bevárja és egy darabon elkíséri. Bár nem az ő páncélja a legfényesebb, ez talán nem is olyan nagy baj...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa