Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Itt az ideje, hogy végre körülnézzen a faluban és felderítse a terepet, így az egész napot arra szánja, hogy megismerje a környéket. A falu szívében kezdi, ha már arra jár, be is vásárol. Ebből kifolyólag ellátogat a piacra, majd benéz a seprű és könyvesboltba is, ki tudja, mit lel majd elven. Így eshetett meg, hogy bár új embereket nem ismert meg, több szatyornyi holmival ért haza, húga legnagyobb döbbenetére. De őszintén, van egy csomó hasznos dolog, amit nem hoztak magukkal, pedig szükségük lehet rá. No ezeket most mind megvette.
Hazaérve kipakolt, főzött is egy keveset, majd délután ismét útnak indult, mert akadt még a faluban bőven felfedezni való terület. Így lehetséges, hogy most, a délutáni sötétedés után még kint lófrál, ráadásul a falu határában. Igaz, ami igaz, nem félős ember, meg ahogy elnézte, errefelé nem igen akadnak veszélyes alakok. A nagy vándorlásban, nem meglepő módon a stég jelenti számára a végállomást, s már éppen fordulna vissza, hogy hazamenjen - elvégre böszme hideg van odakint -, mikor megpillant egy női alakot a deszkákon csücsülni, négylábú társával. Még mindig elindulhatna a házuk felé, de a kíváncsisága, és talán némiképp az aggodalom, hogy egy embertársa halálra fagy idekint, ott tartja. Lassú, komótos léptekkel indul el a páros felé, nem tudja, mire számítson, de különösebben nem is izgatja. Ha elküldik jó messzire, maximum elmegy, hát istenem. Érte már nagyobb veszteség is a művésztársadalmat.
- Jó estét. Minden rendben? - nem akar direktben sem tegeződni, sem magázódni, így a köztes utat választja, remélhetőleg helyesen. Arról nem beszélve, hogy túl közel sem megy, nem akar tolakodó lenni, így továbbra is csak a nő hátát látja premier plánba, aki remélhetőleg ezek után megfordul. Sose tudni - lehet, hogy már megfagyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=747522#post747522][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.01.26. 20:20[/b][/url]

Itt az ideje, hogy végre körülnézzen a faluban és felderítse a terepet, így az egész napot arra szánja, hogy megismerje a környéket. A falu szívében kezdi, ha már arra jár, be is vásárol. Ebből kifolyólag ellátogat a piacra, majd benéz a seprű és könyvesboltba is, ki tudja, mit lel majd elven. Így eshetett meg, hogy bár új embereket nem ismert meg, több szatyornyi holmival ért haza, húga legnagyobb döbbenetére. De őszintén, van egy csomó hasznos dolog, amit nem hoztak magukkal, pedig szükségük lehet rá. No ezeket most mind megvette.
Hazaérve kipakolt, főzött is egy keveset, majd délután ismét útnak indult, mert akadt még a faluban bőven felfedezni való terület. Így lehetséges, hogy most, a délutáni sötétedés után még kint lófrál, ráadásul a falu határában. Igaz, ami igaz, nem félős ember, meg ahogy elnézte, errefelé nem igen akadnak veszélyes alakok. A nagy vándorlásban, nem meglepő módon a stég jelenti számára a végállomást, s már éppen fordulna vissza, hogy hazamenjen - elvégre böszme hideg van odakint -, mikor megpillant egy női alakot a deszkákon csücsülni, négylábú társával. Még mindig elindulhatna a házuk felé, de a kíváncsisága, és talán némiképp az aggodalom, hogy egy embertársa halálra fagy idekint, ott tartja. Lassú, komótos léptekkel indul el a páros felé, nem tudja, mire számítson, de különösebben nem is izgatja. Ha elküldik jó messzire, maximum elmegy, hát istenem. Érte már nagyobb veszteség is a művésztársadalmat.
- Jó estét. Minden rendben? - nem akar direktben sem tegeződni, sem magázódni, így a köztes utat választja, remélhetőleg helyesen. Arról nem beszélve, hogy túl közel sem megy, nem akar tolakodó lenni, így továbbra is csak a nő hátát látja premier plánba, aki remélhetőleg ezek után megfordul. Sose tudni - lehet, hogy már megfagyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=747596#post747596][b]Blossom Miles - 2019.01.27. 12:55[/b][/url]

Talán állíthatom azt, hogy hozzászoktam Mona szeszélyes személyiségéhez, és a gyógyítói munka olyasfajta velejáróihoz, mint a sötétedés után hazaérés. Ez a kettő pedig gyakran összeadódik és este, hidegben kell levinnem a kiskutyám sétálni, mert az nem maradhat el. Elmentünk a falu határáig, de visszafordulni már egyikünknek sem volt kedve, ezért elővettem egy pokrócot és leültünk a stégre. Mona az ölembe feküdt, miközben a víztükröt néztük. A környezetünk meglehetősen nyugodt volt, végtelennek tűnő napok után nem kellett sehova sem rohannom. Amikor valaki megszólalt a hátam mögött, összerezzentem. Nem számítottam társaságra, de nem bántam, hogy valaki felbukkant errefelé. Megfordultam, hogy ne csak a hátamat láthassa, Mona pedig felugrott a mozgolódásra. Finoman visszahúztam, mielőtt letámadhatta volna az idegent.
- Jó estét! Persze, jól vagyunk, köszönöm – bólintottam, amíg a látogatónk arcát próbáltam megnézni. Arrébb húzódtam és szélesebbre tártam az alattam lévő pokrócot, hátha nem csak állni szeretne ott.
- És magával? Nem sétálnak túl sokan ilyenkor a faluban, tapasztalatból mondhatom! – jelentettem ki, enyhe szarkazmussal.
- Engem Blossom-nak hívnak, ő meg az én Monám. Tulajdonképpen Mona Lisa, és igen, pont olyan rejtélyes. A faluban lakunk. Maga átutazóban vagy helyi? – igyekeztem illedelmesen bemutatkozni és nem túlságosan faggatni. Igazából azon sem lepődtem volna meg, hogyha sarkon fordul és elrohan, már-már úgy érezhette magát, mint egy interjún. Azért reméltem, a helyzet mégsem néz ki úgy, mintha megőrültem volna és szegény járókelőket támadnék le a folytonos kérdésáradatommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=748225#post748225][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.02.01. 13:26[/b][/url]

Miután megbizonyosodik arról, hogy a lány nem őrültebb az átlagnál és még csak nem is depressziójában csücsül idekint, férfiúi lelke meg is nyugszik. Mert hát milyen lovag az a lovag, aki egy segítségre szoruló hölgyet magára hagy? Na ugye.
- Velem is minden rendben. Csak gondoltam megnézem, hogy egy bajbajutott hölgy ücsörög a stégen, vagy csak szimplán egy hölgy ücsörög a stégen - elmosolyodik, miközben beszél, bár lassanként lehet, hogy arcára fog fagyni az a görbe. Hiába, nem neki találták ki a teleket. Bundabugyit is felvehet, nap végére akkor is át fog fagyni, köszönhetően a csontig hatoló hidegnek, ami ezt az évszakot jellemzi. Vágyik a tavaszra, kellemes húsz fokra, a hosszabb nappalokra és a napsütésre, mindez azonban jelen pillanatban vágyálomnak tűnik. Harminc éve éli át minden télen ezt a vágyálmot.
- Oh, hát szervusz Mona Lisa - közelebb lép és azon túl, hogy elfoglalja a felkínált helyet, kezét a kutya felé nyújtja, hogy az állat először megszagolhassa, majd, ha úgy ítéli meg, közelebb is jöjjön egy kedves simogatásért. Nekik is kéne háziállat, bár nem az a kis bokanyalogató fajta, hanem egy szép, nagy. Sokat gondolkodott már ezen, csak a bibi az, hogy Francescával néha még önmagukat is csak nehezen tudják életben tartani, nemhogy egy másik élőlényt. - Új helyi vagyok. A húgom fél éve kezdte tanulmányait pálcakészítő szakon a Bagolykőben, én pedig jöttem utána. Az AMS-en tanítok jelenleg - hogy minek oszt meg ilyen információkat magáról, azt ő sem tudja, mindenesetre annyi biztos, hogy megelőzi a további kérdéseket. Apropó, kérdések: jó lenne, ha megtudná, kivel is beszél, mert a lány minden bizonnyal zokon venné, ha legközelebb Ms. Falulakónak szólítaná ez a muja mamlasz.
- Elnézést a faragatlanságomért, még be sem mutatkoztam. Francesco Nico Bianchi vagyok - könnyeden nyújtja kezét a nő felé, bár mint tudjuk, ez nagyfokú tiszteletlenség, elvégre a hölgynek kell kezdeményeznie a kézfogást és nem fordítva. De tudjátok mit? Ki tartja be manapság ezeket a szabályokat? És Niconak ez miért jutott eszébe? Ja igen, a fránya első benyomás miatt. Már mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=748245#post748245][b]Blossom Miles - 2019.02.01. 15:40[/b][/url]

- Azt hiszem, szimplán hölgy, de köszönöm – elmosolyodtam a kijelentésre. Amíg leült mellénk, elővettem Mona jutalomfalatját. Nem túl szociális egy állat, sőt kissé visszahúzódó, de étellel viszonylag egyszerűen meg lehet venni. Amikor kutyaiskolába jártunk azt mondták, hogy ne adjak neki csak úgy nasit, mert el fogja veszíteni az értelmét és meg is fog hízni tőle. Egy ideig próbálkoztam nem túletetni, de nem is emlékszem olyan időszakra, amikor betartottam volna a szabályokat, úgyhogy ezt is hamar feladtam. Mona valamiért kedvesen közeledett a férfi felé, pedig általában morcos, így elraktam az ételt, boldogan konstatálva, hogy nem is olyan bunkó a kiskutyám.
 - Mindkettőnek voltam a hallgatója. Szerintem egyik vezetősége sem volt túlságosan elragadtatva ettől. Mármint az AMS-en nem sok vizet zavartam, majdhogynem csak tanultam végig, de az biztos, hogy pár ember lelkivilágába beletapostam, amikor nyűgös voltam. A Bagolykőben viszont mondhatni rugalmasan kezeltem a házirendet. A házvezetőm tuti hálát adott, amikor bejelentettem, hogy nem maradok mesterképzésre – annyi szent, hogy a legtöbb tanárnak meggyűlt a baja velem. A három kedvenc tantárgyamra tanultam, a többi elég egyszerűen csak nem érdekelt, úgyhogy nem foglalkoztam vele. A vizsgáimon mindig átmentem, mert azokat a tantárgyakat szerettem, amit mások nem. Én segítettem sokaknak bájitaltanból vagy gyógynövénytanból, ők pedig cserébe másban.
- Blossom Miles – ráztam meg Nico kezét. Csak a rendelőben mutatkozok be Dr. Blossom Miles-ként, máshol egyszerűen nem áll rá a szám. Olyan sokáig csak így használtam, hogy nehéz lenne megváltoztatni ezt a szokást. Őszintén nem is szeretném, nem azért tanultam, hogy mindenkinek dicsekedhessek vele, és sokkal hivatalosabbnak érzem a doktorral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=748710#post748710][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.02.04. 09:36[/b][/url]

El sem tudja képzelni, mekkora megnyugvást képes adni egy férfi számára a tény, hogy a hölgy szó előtt nem szerepel a bajbajutott jelző. Ilyenkor ugyanis e nem képviselői igencsak bizonyosak abban, hogy ők, egyetlen személyben lesznek a hősök, akik megmentik az ellenkező nem tagját. Persze ez alól is vannak kivételek, egyesek kifejezetten élvezik, ha másokat szenvedni látnak, csakhogy Nico-tól ez több, mint idegen. Ő még az a régimódi lovag típus, aki piedesztálra emeli a nőket, tiszteli és becsüli őket minden hibájukkal együtt. Legalábbis a legtöbbet. Van, akitől lemarja a csodás arcocskáját.
- Akkor mondhatjuk, hogy nehéz esettel van dolgom - elmosolyodik egy pillanatra, majd a lányra néz, miközben megdögönyözi Mona fejét. - És végül megérte a sok kínzás? Mi lettél, ha tegeződhetünk? - egyetlen kérdésben két kérdés, erre is csak a mi olasz hapsink képes. Meg hát ugye megint itt tartunk: illedelmesség. A nőnek kellene felajánlania a tegeződést, ezen meg ugye megint csak ő akad fent, mert kit érdekel?
- Ismerősen cseng a neved. Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de mégis... Hol hallhattam rólad? - ma bejárta a fél falut, ha nem az egészet és ezer százalékig biztos benne, hogy mintha olvasta volna valahol ezt a nevet. Arcot nyilván nem tudott volna társítani hozzá, mégis, a csengéséből adódóan Blossom talán nem az egyik társaslakás szürke kisegere.
- Mit érdemes tudnom a faluról? Kitől óvakodjak, kivel legyek jóban, melyikük a legpletykásabb... Avass be a rejtélybe és a mi kis falunk életébe - mosolyogva sorolja kíváncsiságának tárgyait, eközben a szeme sarkában összegyűlnek a nevetőráncok. Nyilván érdekes szerzetnek tűnhet, hogy rögtön az első napok egyikén már ilyesmiről érdeklődik, de tudjátok hogy megy ez: nem árt, ha az ember egy hangyányival elővigyázatosabb, mint az normális lenne. Főleg azért, mert ő ugyan elmegy az AMS-re tanítani, de a húga itt marad. Nem kéne, hogy bajba keveredjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=749701#post749701][b]Blossom Miles - 2019.02.12. 20:56[/b][/url]

- Erről édesanyámat kellene megkérdezni. Szerintem ő boldogan mesélne történeteket arról, hogy mennyire nehéz eset voltam. Vagy vagyok is – javítottam ki magam. Anyu egyszerűen annyi embernek regélte el, hogy milyen nehéz dolog olyan akaratos boszorkányt nevelni, mint én amilyen én vagyok, hogy szerintem fél Sopron már csak ezért is megnéz, amikor lemegyek a kisboltba tejért. Ránézésre talán nem vagyok annyira vad, mint ahogy anyám elbeszéléseiben. Olykor el is szalad vele a ló és hozzátold a történetekhez. Már olyat is hallottam vissza, hogy rivallót kellett küldenie, pedig szerintem azt sem tudta, mi az és történetesen soha nem kaptam olyan bizonyos, piros borítékot iskolás éveim alatt.
- Persze, és bocsáss meg, azt hiszem ezt nekem kellett volna megkérdezni. Mindenesetre gyógyító lettem, nőgyógyász per szülésznő specializációval – válaszoltam a feltett kérdésekre, kivéve arra, hogy megérte-e. Tulajdonképpen én sem tudom. Ha a tanáraim betegek, akkor tudok nekik segíteni, és biztosan találkoztak nálam rosszabb diákkal is, ezért talán megérte.
- A rendelőre kiírták a nevem. Meg a ház postaládáján is ott virít nagy betűkkel, hogy Dr. Blossom Miles, de nem hiszem, hogy máshonnan ismerhetnél. Szülői ágon meg senki nem híres. Vagyis anyunak nem is hasonlít a neve, meg amúgy sem túl ismert. Apám meg nincs – vontam meg a vállam. Miután kimondtam, nyilván én is rájöttem, hogy ez furán hangozhat, így megpróbáltam javítani magam.
- Azaz nyilván van apám. Tudok a porzóról meg a bibéről, és nem is ringatom magam kicsinyes álmokba, minthogy ha nem fogadom el, akkor megszűnik létezni. Anyuval csak leléptünk, ő meg maradt Londonban – a lehető legtöbb információt akartam a legkevesebb szóba sűríteni. Az apám egy tüske számomra. Felesleges, és még csak beszélni sem szeretek róla, de azért ott van. Ott kell lennie, mert túl hülyén hangzik, hogy apátlan vagyok. Talán ez a magyarázat a személyiségemre. Mindig volt miért dühösnek lennem, mert bármikor elő tudtam kaparni a sérelmeimet apámmal szemben.
- Nagy általánosságban mindenki kedves. Csupán két csoportot érdemes elkerülni. A néniket, mert ők mindig pletykálnak, emellett a stégen üldögélő, apátlan gyógyítók is furák – mosolyodtam el, miután összefoglaltam az információkat, amiket eddig megtudott rólam.
- És mit tanítasz az AMS-en? – kérdeztem. Ha nem tettem volna fel az életem a gyógyításra, szerintem én valahol bájitaltant oktatnék.