29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 26. 00:24 | Link


#her | Even the sun sets...

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 26. 21:08 | Link


#justme


Halkan, szinte nesztelenül sétáltam át a még szabadban tanyázó gyerekeken, ahogy az előkészítőből sikertelenül távoztam. Nem volt humorom hozzá, de fogtam magam és a szomszédos utcába indultam, ahol a ma már nem először látott kedvenc minisztériumi ipsémbe futottam. Az arca és a testbeszéde többet mondott minden szónál, de hajlandó volt elirányítani arra, amerre most tartok. A tó felé, ő sem tudta pontosan merre, de erre látták menni a nőt. A nőt, akit éppen lehetetlennek érzek megtalálni, pedig túl sok dologról is kellene beszélni.
Az idegeim reggel óta lázadnak a nyugodtság ellen és már majdnem Mikola kezéből is kivettem a cigit két óra között, nem azzal a céllal hogy kidobjam. Most viszont ideje, hogy végére érjek ennek az egésznek. Ja, a legjobbat még nem mondtam. Ha nem lennék eléggé gondterhelt, nem is egyedül vagyok, ugyanis a kezem között piheg egy nagyjából hat hónapos állatka, aki látványos lustasággal pillog csak néha fel, egyébként nem igazán érdeklem. Ma valahogy senkit nem érdekelnek a problémáim.
Kiérve a tóhoz ahogy körbenéztem szinte magamtól működve lépdeltem a stéghez, valami arra húzott és nem hiába. Messziről is megismerem a vörösesszőke loboncot, és egy nagy sóhajjal kénytelen vagyok tudtára adni, hogy amúgy nincs egyedül.
- Celestyna. - Nem, sosem hívom szinte így, igen, beszélni akarok vele és kicsit sem érzem úgy, hogy hajlandó lesz rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 27. 01:26 | Link


#her | Even the sun sets...

Mindig meg kell mondanom az otthoniaknak, hogy merre járok. Miért? Mert nincsen kedvem azon nyekeregni, hogy valaki keresett és nem talált meg. Valahogy mostanság senkinek nem sikerült időben otthon találnia, hiába kerestek a nap nagy részében. Azt hiszem, hogy ehhez külön tehetségem volt.
Miután végre sikerült elhelyezkednem, halkan felkuncogva nyújtottam a lábam a vízbe és először csak kicsit hozzáértem, hogy a felszíne kezdjen el fodrozódni. De aztán a cipőm eltéve az útból ténylegesen nekiálltam annak, ami miatt kijöttem ide. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat és a kezemet is, Gabe olyan fura volt, mióta hazaért. Folyton utalgatott, hogy ma beszélgetnem kell, de nagyon fura volt, szóval inkább leléptem.
Már nagyjából sikerült befejeznem a ceruzás vázlatot, mikor éreztem, ahogy mozdul alattam a deszka. Egy pillanatra le is dermedtem, összecsücsörítve az ajkaim pár pillanatra, aztán halkan felszusszantam, egy újabb sárga foltot ejtve a lapon a krétával.
- Dustin! - válaszoltam, fel sem pillantva, mert éppen el voltam foglalva, majd az ajkamra haraptam pár pillanatra. - Mit csináltam már megint?
Fogalmam sincs, hogy mi a baja, mert most egy vázlatát sem nyúltam le és színeztem ki. Nem hagytam kiborult glittert a kanapén és nem hagytam, hogy Orion nasit egyen. Na, jó, talán egyet.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 27. 12:26 | Link


#justme


Egyszerre tett jót és rosszat az, hogy sétálgattam a faluban ide vagy éppen oda. Nem különösebben tudtam körülnézni, mert inkább teljesen kifejezéstelen arccal haladtam a sárkányleopárdra le-le pillantva. Ez a beszélgetés ideje volt, hogy megtörténjen ahogy az aktából kivettem, mégsem volt semmi. Máshol sem, ami egyszerre gyanús és új irányba helyezi a mérleget. Miért? Nehéz elmennem a dolog mellett azon túl, hogy a munkámról és a nőről van szó, még maga az egész háttér is. A gyomrom összerándult és szinte éreztem a savas ízt a számban, ahogy végigértem a jelentésen, amit belecsatoltak. Nem mellesleg most is a hátulsó zsebembe van az összecsavart köteg csúsztatva, de nem ezzel indítottam, ahogy megszólítottam. Még nem nézett fel, így volt némi előnyöm, de ehhez le kellett üljek, amit meg is tettem.
- Mit nem - tettem hozzá talán mélyebb hangon, mint azt akartam, de inkább keserűség csengett ki az egészből, nem pedig bármilyen leszidás. Az egyik lábam felhúzva fél kézzel a térdemen támaszkodtam még a másik félig ülésbe húzott lábamra az állatot fektettem aki a levegőbe szaglászott majd a vízbe meredt.
- Beszélnünk kellene arról a takarós esetről. Sürgősen - döntöttem oldalra a fejemet előhúzva a papírt, ha még rám figyelt és nem szúrta ki az állatot. Mert akkor kissé elvesztettem a koncentrációs készségét. Ennyire már ismerem. - És a karkötődről, amit most leveszel és eldobunk a francba.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 30. 01:03 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, ha így van, valószínűleg eleve nem ide jövök. De ugye vannak elfoglalt napjai, mondta is már korábban a héten, hogy mászkálnia kell a hivatalba, meg ilyenek. Szóval elfoglaltság van, Stellára nem akartam teljesen rálógni, Dory meg szintén nem érhetett rá mindig.
Nem tetszett az a hangszín, amit megütött és éppen ezért úgy is válaszoltam, ahogy. Aztán kicsit megint le is dermedtem, mert az a mély tónus épp nem sok jót tartogatott, asszem.
- Minden rendben? - kérdeztem, a zsepim sarkával simítva szét a port a papíron, mielőtt még mindent össze-vissza ken. Ilyen szempontból nem szerettem vele dolgozni, de olyan szép színei voltak, hogy végül mindig úgy tűnt, megéri.
- Mi van vele? Rég volt már - tettem le a krétát, talán kicsit nagyobb hevességgel is, mint terveztem eredetileg, de aztán csak szusszantam egyet és a helyére igazítottam óvatosan, remélve, hogy nem tört el. - De Rarity van rajta... most miért bántod? Vagy most épp melyikről is beszélünk?
Most vettem először a fáradtságot, hogy rá is pillantsak, majd a tekintetem a papírokra szegeződött és kissé össze is húztam a szemeim, gyanús volt ez az egész.
- Miért lett hirtelen olyan érdekes a balesetem?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. augusztus 30. 20:07 | Link


#justme


- Nincs.
Tudtam, zsigerileg éreztem, hogy ez egy megerőltető és nehéz kör lesz az idegeimnek, és nem is azért, mert annyira kihozna a béketűrésemből. Megfáradtnak éreztem magam és valahol ott, ahol a legelső napokban nyolc éve a lakásomban. Mikor el kellett mondanom, hogy attól mert egy bögrével cuccolt hozzám, nem abból kell egyen mindent. Van tányérom, az övé is, ott lakott, könyörgöm. Most megint olyan volt, mintha újra lefutnám a bizalmi és osztozás köreit, de most nem az én cuccaimról volt szó, hanem az övéről. Arról a múltról, aminek már nem voltam része és maiért még Bojarskival is lesz - újra - elbeszélgetnivalóm.
- Tudom, sőt, a dátumot is, ahogy azt is, hogy Lewy meg Noah igencsak ügyesek voltak már akkor is a takargatásban - na nem az övében, mert nem létezik, hogy ennek másként ne ment volna olyan minimális híre, ami a minisztérium által összekovácsolt kis elemis konferenciáinkon ne jöjjön fel. Az istenért, hat havonta van egy. Mindenki ki tudja számolni azóta hány volt! - Nem a pónis, kicsilány, nincs nekem semmi bajom a patásaiddal. A kék köves, ott - mutattam a csuklójára, aztán a mutató és hüvelykujjammal finoman körül is fogtam mellette a kezét.
- Ez is azóta van meg, igaz? Tudod egyáltalán, miért van?
Ugyan a hangom végig elég nyugodt és tényleg minden háborgástól mentes volt, tanárként nem ezt éreztem. És nem, apaként sem. Éreztem, ahogy a kicsit mogorvábbnak ható visszakérdésére összerezzent a kisállat, mire nagy sóhajjal leszegtem a fejem.
- Neki igen fontos lenne, hogy túlessünk az ellenkezéseden, mielőtt itt un bele az élni akarásába.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 30. 22:45 | Link


#her | Even the sun sets...

A válasza egy tömör és határozott nem volt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy van-e itthon tej, ő meg azt mondta volna, hogy nincs. Kész, téma lezárva. Nincsen beleszólásom, így csak az ajkaim összepréselve meredtem a lapomra pár pillanatig.
És tessék, már kint is volt, hogy mi bántja, letéptem, mit a ragtapit, aminek nem ott volt már a helye a seben, mert nem gyógyul akkor be rendesen. De ez még egy elég csúnya seb volt, amit nem is láttak el rendesen.
- Takargatásban? Akkor még nem látszott ki a Lewy bokája, mert nem volt divat feltűrni a farmer szárát - közöltem helyeslően bólogatva, holott egyre inkább nyomorgatta a kicsi lelkem a gondolat, hogy jóval többet tud, mint kellene neki. - Helyes, a pónistól nem válok meg, szeretem. Mi van a kék kövessel?
Kicsit össze is rezzentem, mert mikor legutóbb azt a kezemet szorongatták meg, zúzódott a csuklóm, aztán anyám mehetett az ügyeletre. Apácska pár órával később kiköltözött.
- Fontos ez? Azt mondták, amíg nem vagyok benne biztos, hogy stabil vagyok, ne vegyem le - rántottam egy apróbbat a vállamon. Nem különösebben hatott már meg ez a dolog egy ideje. Ugyanúgy a hétköznapjaim része volt, mint az, hogy sminkelek vagy, hogy van pálcám.
- Kinek? - kérdeztem tök értetlenül, de aztán csak felszusszanva összegyűrtem az ölemben lévő papírt és galacsinná szorongattam, mielőtt elkezdtem volna bepakolni a táskámba. - Miről szeretnél beszélgetni?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. szeptember 1. 18:00 | Link


#justme


- Babydoll... - szólítottam meg kicsit megfáradtan és talán gondterheltnek tűnően is, pedig se nem volt ekkora a gond, se nem szokásom. De kéntelen vagyok felhívni a figyelmét a dolgok súlyára. Imádtam a sajátos logikáját, ettől még most Lewy bokája volt az utolsó, amiről társalogni akartam vele. Ezt a takargatást amúgy is nyilván nem a lány találta ki, hanem ők. Szóval talán még Wojteket is elő kéne húznom. De előbb túl akartam a nehezén esni. Meg akartam érteni az egészet, de az akta vége lezáratlan és zavaros volt. Arról semmit nem írtak mit reagált erre, milyen volt a viszonya a helyzethez vagy ő akarta-e. Mintha... meg sem történt volna. Ami ismervén a minisztérium roppant lelkes segítőkészségét már igazán meg se lepne.
- Nagyon csinos, nem is kérném, hogy vedd le. A másikkal van a gond, elég nagy - jegyeztem meg végül engedve a tartásomon, és kinyújtottam a lábaim a háta mögé a stégen, hagyva a kisállatot a lábaimra telepedni. - Az nem egy egyszerű karkötő, a kő benne mágikus erőt tartalmaz, amit a minisztérium ad... bizonyos esetekben - jegyeztem meg mg, hogy nem hobbiból szúrtam ki, hogy te kék, repülsz. Amúgy szeretem a színt, a karkötő is aranyos, de legszívesebben megetetném azzal, aki készítette. Az összeset, ez nem is kifejezetten róla szólt, az ellenérzéseim évek óta élnek, mióta az a fiú majdnem belehalt a korlátozásba. Ez az, amit soha, senkinek nem meséltem végig, de bele se gondolnak a lehetőségbe. Nekem bárki mondhat bármit, nem normális rájuk tenni, aztán random levetetni minden mögöttes nélkül. Ha valakin több évig van, csak szenvedés, nem feltétlen fizikailag.
- Szerinted nem vagy stabil? Próbáltad valaha levenni? - kérdeztem meg a csuklóját fogva, bár nem szorongattam éreztem valami furcsát a reakciójában így el is húztam a magamét. - Ha hajlandó lennél felemelni a fejed és idefordulni... - mutattam köröket a levegőbe, nekem se kéne feleslegesen magyarázni. - De le is léphetek az új barátnőmmel, aztán megkapod a minisztériumtól a tanmenetet a beszélgetés helyett - néztem rá sokatmondóan.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. szeptember 2. 08:30 | Link


#her | Even the sun sets...


- Daddy - válaszoltam rezzenéstelen arccal, nem különösebben szakítva el a tekintetemet a "munkámtól", amin éppen nagy lelkesen dolgoztam. Nem hangzott túl bíztatónak, kicsit olyan volt, mintha már századszor folytatná le ugyanazt a beszélgetést. Pedig sejtettem, hogy nem így van, mert velem eddig semmi problémája nem volt ilyen ügyben.
- Nagy gond? - kérdeztem kissé értetlenül, valahogy számomra nem volt egyértelmű, mi olyan hatalmas probléma a karkötőmmel, még ha mindig rajtam is van. Mindenkinek vannak ékszerei, amiktől nem válik meg. - Azt tudom, már hogy minisztériumi, akkor kaptam, mikor... tudod.
Nem fogom részletezni, hogy mikor, mert nem vagyok büszke rá, ahogyan apu sem, nem akarok vele arról beszélni, hol történt, mi és milyen elgondolásból. Nem ezt érdemli tőlem. Sosem gondolkoztam rajta, hogy le kellene vennem, mert Noah azt mondta, ne is kattogjak azon, míg azt nem érzem, hogy újra jól vagyok és kiegyensúlyozott. Mintha nem lehetne bennem megbízni. Nem vagyok időzített bomba.
- Nem tudom. Nem próbáltam - vontam aprót a vállamon. Ahogy a csuklómhoz ért, kirázott a hideg, amit ő észre is vett és kicsit később el is húzta a kezét, mire átkaroltam magam, nagyot szusszanva. Lelöktem a táskát az ölemből, pár ceruza szét is gurult a stégen és Dustinra néztem, nem értettem, mi olyan fontos.
- Új barátnő? Ahogy érzed - feleltem, de aztán az ölében lévő kisállatot figyeltem, csak valahogy az iménti fenyegetés után valahogy annyira nem hypeoltam fel magamat. - Édes. Tanmenet? Dustin, nem értem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. szeptember 5. 13:26 | Link


#justme


Hallgattam, leginkább azért mert én is tudtam, hogy ezt nem vele kellene lemeccselnem. Nyilván valaki fel lett világosítva és az nem ő, egészen sok sejtésem volt ki igen, és most nem is kifejezetten utalás szintjén voltam ezért nem túl kedves hangulatban. Most gondolkodás nélkül vágnám tarkón a lengyelt, hogy gondolkodj, fiam. Nem mintha használna, de megtenném. Pedig életemben kétszer lettem erőszakos, és azt is provokálták, nem én kezdtem. Kellemetlen.
- Szerintem nagy gond - javítottam ki, mert tisztában vagyok azzal is, hogy túl sokan nincsenek velem egy gondolatszinten, de pont ő az, akinek a nézeteim sosem kellett megmagyarázni, mert látta, érezte és élte is velem. Mindig elég szabadság párti voltam és inkább valaki tanuljon, mint butítsuk el szándékosan. - Olvastam. Tudom, ahogy azt is, hogy szerintem se akkor, se utána idővel nem beszélgetett veled senki, igazam van?
A karkötő levétele nem annyira lepett meg, még azok, akiknek van kíváncsisága, tudása és vágya sem veszik le, egyrészt mert nem is lehet minisztérium nélkül - mondjuk ezt a darabot igen, mert már én is aláírtam a felelősségvállalást rá -, másrészt félnek valamitől, amit sosem segítettek nekik helyretenni. Nézhettem rá bárhogy, nem igazán akaródzott neki felém, felénk tekinteni, kénytelen voltam leginkább reflexből bedobni azt, amit, mert tudtam, ha mást nem is, valami erősebb reakciót kicsikarok, nem szép, de ettől még ismerem. Nem mintha egy új barátnőnek lehetősége lenne  képben éppen, de nevezzük a helyzetet szükségszerűnek.
- Valóban az, és elég szarul lesz, ha továbbra is egyedül marad itt, erő híján - jegyeztem meg összepréselve az ajkaim aztán közelebb csúsztam hozzá.
- Látom, ezért szeretnék veled beszélni, nem azt kérem emlegesd fel mindazt, amin átestél, csak a következményei... nos nem egyszerűek. Tudatában vagy annak, hogy elemi mágus vagy te is?
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. szeptember 8. 12:12 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem volt a legjobb a hangulat, amitől én is feszült lettem és ettől még inkább nehéz lett az egész. Nem szerettem apuval morciban lenni, szerintem jobbat érdemel, mint hogy valaki fujjon rá, mint egy mérges cica. De ha egyszer nyomaszt, mikor nem csinálok semmit és egyből morog velem, persze, hogy olyan nagyon élénk piros, vicsorgós, gonosz róka leszek.
- De apu ez csak egy bizsu...- néztem rá teljesen értetlenül, hogy mi olyan rossz egy ékszerben, még akkor is, ha minisztériumi cucc. Az elején mondjuk furcsa volt, émelyegtem, meg a varázslás sem mindig ment úgy, ahogy szerettem volna. De apácska szerint azért is lehet, mert nem voltam kiegyensúlyozott. - Mindig beszélgettek velem. Vagy most.. miről, apu?
Olyan fura dolgai voltak néha, csak azért, mert nem vagyok jól -hahaha-, még nem kezeltek időzített bombaként -de.-, nem voltam veszélyes. De nem elég, hogy furi, most még gonoszkodott is, hogy megy és az új barátnőjét viszi haza. Nekem meg olyan kellemetlenül húzódott a mellkasom. Még rá is pillantottam, de elég kelletlenül, nem esett ez most jól a lelkemnek. Mintha nem lenne elég nehéz így is pozitívan látni a dolgokat. De a kis lény nagyon cuki volt, vetettem rá is egy szimpizős pillantást, de a mosoly valahogy elmaradt.
- Következmények? Mintha valami thrillert néznék. Rosszat csináltam? - Miután a gombócot a táskába száműztem, még elpakoltam, de aztán neki szenteltem a figyelmem. Többnyire. - Hogymi? Mármint... ez biztos?
Valahogy szürreális volt az egész elképzelés, hogy nekem képességem lenne, de valahol mégis volt értelme, mert még életben voltam. És tudom, hogy nem azért mert szerencsém volt, vagy olyan jól úszom.
-Miért nem mondta senki? És te miért igen? - pillantottam rá kissé kétségbeesetten.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. szeptember 13. 19:30 | Link


#justme


Bizsu. Most erős késztetésem volt egy facepalmot tolva meredni előre, hogy komolyan arról beszélgetünk mennyi értéket vert a minisztérium egy redvás karperecbe? Nem érdekelt különösebben se az, miből van, se az, mennyibe kerül. Leginkább minél messzebb akartam tőle, mindkettőnktől látni. DE most félre kellett lökjem az alapvető előítéleteimet is, mert éreztem, hogy ez nem fog csak ennyiből menni. Nem csettinthetek, nem az én döntésem, közben meg valahol mégis az lesz belőle bárhonnan nézem. Ha elvállalom és segítek, akkor is miattam veszi le, ha nem vállalom vagy nem akarja ezután, akkor is le kell vegye, de akkor elaltatják. Végleg kiölik belőle azt a szálat, ami  testében él és létezik, vele együtt. Ez nem olyan, mint egy nátha, hogy ha kigyógyultál semmit nem hagy hátra.
- Nem arról, amiről kellene is - jegyeztem meg már csak olyan félhangosan egy teljesen lemondó sóhajjal. Persze ahogy érzékeltem, hogy most tanácstalan és még el is kezdené magát okolni megingattam a fejem, hiszen nem, ő nem tett semmi rosszat.
- Annak, ami ott történt nem sok magyarázata lehet, de nem rosszat tettél. Te nem, de gyanítom ez a bátyád vagy az unokabátyád sara lesz - nem meglepő módon. Azt hiszem tényleg érik az a beszélgetés Bojarskival arról, hogy nem kéne-e újragondolnia az egyetemi szakját, mert valami a szociálpszichológia szálán rohadtul elcsúszott a kezei között.
- Igen, teljesen - bólintottam mellé kettőt, aztán kinyújtva a lábaim a kis leopárdot hagytam felkelni és nézelődni. - Kezdjük elölről, oké? Azért jöttem, mert nekem sem szólt senki, pedig jelezniük kellett volna valakinek. A legközelebbi oktatónak minimum, de a minisztérium hanyag és trehány - aztán nekik áll feljebb az elemistáimmal szemben. Nem akartam beszéltetni őt a történtekről, leginkább azt akartam megértse, nem azért vagyok ilyen vele, mert ezt érdemli, hanem azért, mert dűlőre akarok jutni és a kedveskedés őt ismerve nem olyan véghez vezetne ma délután, amivel ezt megoldjuk. Bár az is nagyon kellemes időtöltés, sőt.
- Erről a családoddal kellene eldiskurálni, de egyelőre elég, ha te megbarátkozol a ténnyel. Nem kötelező persze, de a karkötőt le kell venned. Onnantól te döntesz. Hagyod, hogy segítsek, és megérted, majd pedig tanulod. Vagy hagyod, hogy elvegyék.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. szeptember 22. 01:12 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem teljesen értettem, hogy mit várt tőlem, nem rajtam múlott már akkor sem, hogy miről beszélgetnek velem és miről nem. Csak kaptam a fejmosást, hogy buta vagy Miro és önző, mit képzelsz? Meg is halhattál volna. Mintha nem tudnám. Mintha nem bántam volna elégszer, hogy nem sikerült. Anyám volt, hogy a fejemhez vágta, jobb lett volna, ha nem élem túl. Megerősítettem benne, hogy én is ezt kívánom. Apa aznap kivett nekünk egy hotelszobát.
- Nem tudom, valamit pénzeztek ott a fiúk, de passzolom, mit - vontam vállat. Mármint persze, gondolom valami bírság vagy hasonló, amiért fölöslegesen rohangálni kellett miattam. Van erre más magyarázat?
Nem értettem, honnan veszi, hogy én elemi mágus vagyok. Mármint, komolyan, ennek nem sok értelme volt. Miért lennék az? Ki mondta ezt? Persze, túléltem valahogy azt a kis incidenst, de túl sok volt ahhoz, hogy valaha belegondoljak, pontosan miért is.
- Akkor te... fogsz tanítani? - kérdeztem, miközben a kékjeim rászegeztem és próbáltam összerakni az amúgy elég kusza képet. A kis, szaglászó lényecske se sokat segített, nem láttam még ilyen kis szörnyivel, új lenne? Amúgy sem értettem miért undok, és morog, ez kinek jó? Én nem csináltam semmit, csak rajzolni akartam, de most valahogy megint nem volt bennem egy csepp alkotói készség sem. Csak szerettem volna bámulni a semmibe és nem csinálni... semmit.
- Nem akarok velük beszélni - a hangomból több elutasítás csengett ki, mint szerettem volna, de épp eleget zavartak el mindennel, hogy nem érnek rá vagy nem érdekli őket, még akkor is, ha nem is tudták, hogy miről van szó. Apácska meg nem érhetett rá mindig. - Nem akarom! Mármint... ha tényleg úgy van, ahogy mondod... akkor gondolom, ez... a részem? Nem tudom, mennyire értelmes, de szóval ha eddig is itt volt ez, belül, akkor elveszítenék valamit vele. Később is... el tudják venni? Ha  reménytelen eset vagyok és nem boldogulok vele?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. szeptember 26. 15:56 | Link


#justme


- Pénzeztek. Valamit - temettem a fél kezembe az arcom egy sóhajjal, de inkább próbáltam nem reagálni az egészre. Nem ő tehet róla, de amúgy a testvérének meg az unokabátyának is kijárna két akkora tockos, hogy visszakéretőzzenek a szülőanyjukba. Igen, még akkor is, ha mindkettőnél tudom, hogy az utolsó személy, akihez visszanyúlnának, más kérdés. Egyiküket eléggé meg is tudom érteni, Piros nem normális.
Nem akartam megijeszteni a nőt, eszem ágában se volt a frászt hozni rá, de azt hiszem túl sok idő telt el úgy, hogy még csak nyomokban se volt szükség a türelmem próbájára. Bárkivel, bárhogy viselkedhettem nyomás vagy különösebb következmény nélkül, hiszen nem is érdekeltek. Ez most merőben más volt. Nem csak a tanoncság okán, eleve rájuk is sokkal körültekintőbben figyelek, de most bennem is volt némi felháborodás és düh, amit régen nem kellett már kezelnem.
- Igen, persze ha ezt sem szeretnéd, tudok találni megoldást neked, ha úgy döntesz, foglalkozol vele, de más keze alatt - néztem rá végül kicsit a tarkóm masszírozva. Igazság szerint ezzel nem készültem és utáltam másra hárítani embereket, de ez nálunk nem mindennapi volt. Nem féltettem magam és én el tudtam választani ezt minden mástól, ebből állt a fél életem is eddig. - Nem bánt, és sokkal kevésbé lesz ingerült, ha mondjuk bemutatkozol... vagy elnevezed. Mert a tiéd - mosolyodtam el, most már fesztelenebbül, mint ahogy az elmúlt percekben kinéztem. A családját féletlenül se akartam rá kényszeríteni, egyszerűen tudtam, hogy vannak válaszok,a mit én sem adhatok meg pár papír után. Bár jóval többet tudtam nála, pedig kettőnk közül sajnos ő volt ott. Ilyenkor mart belém újra és újra a felismerés, hogy nem történik ilyen, vagy nem így, ha az anyja akkor bír a hormonjaival és nem tesz tönkre kapcsolatokat.
- Nincs olyan, hogy reménytelen - közöltem elnevetve is kicsit magam, de kizárólag azért mert pont olyan volt, mint mait imádtam benne. Nem a kétségbeesés vagy az önbizalomhiány, szimplán a gyermeki eszmefuttatás, amit én is hasonlóan láttam az erőről. - Itt leszek, segítek, elrontani nem lehet...
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 7. 23:25 | Link


#her | Even the sun sets...

- Nem vonnak bele a pénzügyekbe - vontam meg a vállamat kissé talán flegmán is, de így volt. Néha még a sajátjaim is úgy kezelték, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, így csak nagyon pipiskedve próbáltam kivenni, Lewy milyen levelet olvasgat nálunk.
- Nem. Mármint, nem akarok mással tanulni, az olyan undin hangzik, mintha bajom lenne veled. Pedig... - piszkálgattam magamon a szürke melegítőalsót, megint csak lefelé szegezve a tekintetem. Szerettem, mikor ő tanított, a művészet sem véletlenül került a napirendemre anno. Tény, szerettem, de nem annyira, hogy otthon legyek művészettörténetileg is. Elég furin néztem Dustinra, mert mi az, hogy mutatkozzak be egy kis, kék lénynek? Apró szusszanással nyújtottam a kezem kicsit közelebb a szörnyikéhez. - Ő kislány vagy kisfiú?
Mikor hagyta, finoman megérintettem a buksiját, még valami bemutatkozás félét is sikerült kinyögni, de nem olyan nagyon hivatalosat, csak hogy Cel vagyok, de inkább dünnyögés volt, mint komoly, hangosan elhangzó mondat.
Apu képes volt kinevetni, mert feltételeztem, hogy reménytelen lennék. Pedig ennek megvolt a maga esélye, mert nem vagyok mindenben a legtehetségesebb. Mi van, ha tényleg rettenetesen béna leszek és sose fog menni?
- Ezt csak azért mondod, mert még nem találkoztál vele. Az nem jelenti azt, hogy nem létezik - szusszantam fel, miközben kicsit közelebb araszoltam azért hozzá. Nem akartam, hogy most bármi miatt ki legyen rám akadva, én voltam az utolsó ember a földön, aki neki rosszat akar. - De mindig, ugye? Tök mindegy, mennyire leszek buta.
Már majdnem az arcába is másztam, a sarkaimra ülve, elrakva a táskámat az útból, mielőtt belerúgom a vízbe. Még megforgattam kicsit a karperecet a csuklómon, majd nagyot szusszanva nyújtottam felé a karom.
- Mi lesz más, ha leveszed?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. október 28. 21:06 | Link


#justme


Egy lemondó sóhaj volt mindaz, amit még képes voltam reagálni, de már ugyanolyan nyugalommal, bár némi csalódottsággal tekintettem előre, mint szoktam. Nehéz felfogni máig nekem is, hogy vannak dolgok, amiket az emberek nem úgy tesznek, ahogy az szerintem megfelelő lenne. És nem az egyéni értékrendekkel van a gondom Lewyék esetén sem. Óvni egy dolog, teljesen átperdíteni valakit egy palánk másik felére új szint.
- Pedig? - kérdeztem el is mosolyodva, ahogy a fejem lefelé billent az övé nyomán és néztem rá, próbálva belesni a kis privát szférájába. Édes volt mindig a maga zavarában, de most inkább tehetetlennek és kétségbeesettnek tűnt, amit nem díjaztam. Sőt, nem csak én, a sárkányleopárdnak is egyenest égnek meredtek a szőrszálai a mancsán és fel is morrant. Nem érezte jól magát, érzi a feszültséget, ahogy azt is, hogy valami nem stimmel. Bennem tudja lelni csak a mágiát, és mint feltűnt már, engem nem szívlel annyira.
- Kislány. Egy sárkányleopárd. Elég fiatal még, nem olyan régen szakadt el a többiektől, magányos itt és rászorul egy barátra - néztem a nőre, hogy most akkor mi is lesz és hogyan tovább. Ismertem már annyira, hogy tudjam, az állatokkal alapvetően nincs gond, inkább csak az sok, ami most mind a vállára fog nehezedni. Apró cseppeket vontam a tó felől a lány közelébe, amire felfigyelt a kis jószág is és egyből Cel öle felé mászott utánuk. Legalább a csali bejött. Még kezdünk valamit az erő dologgal.
- De, találkoztam már olyannal, aki pont így nyilatkozott, aztán most valahol Ohioban időjárásmegfigyelő a mágikus bizottság megbízásából - vontam vállat. Sok pozitív történetet mondhatnék, hiába van negatív is, kétlem, hogy ebből kéne elindulni. - Nem leszel buta, életem - simítottam végig az arcán, hogy aztán odahajolva csókot adjak a homlokára. Viszont a karkötő kérdése nem állt fényesen. Részemről biztosan.
- Őszintén szólva? fogalmam sincs. Sosem hordtam ilyet vagy korlátoztak. Biztosan megterhelő volt az elején, de a sokk hatására nem érezted, valószínűleg kell pár nap még minden okés lesz. Előfordulhat, hogy a rendes pálcás mágiádba is be fog zavarni, túl erősnek érezheted magad hirtelen, mert minden benned áramló mana vissza fog térni.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 20. 12:24 | Link


#her | Even the sun sets...

- Pedig te vagy nekem a legfontosabb az életemben - malmoztam kicsit az ujjaimmal, a vizet bámulva, de azt hiszem, ez olyasmi volt, amit illett volna tudnia. Más kérdés, hogy tudta-e is. De aztán láttam, hogy próbál az arcomba nézni, én meg kicsit összepréseltem az ajkaim, de rá pillantottam.
A kis kék fel is morrant, amire csak kicsit jobban össze is húztam magamat, asszem nem szívlel engem különösebben. Nem mintha ebben bármi meglepő volna.
A babasárkány végül nagy lelkesen átszaladt az ölembe, én pedig megsimogattam óvatosan. Össze is rezzent, pedig én nem akartam bántani! Inkább egy aprót szusszantam.
- Mit szólsz a Trusiához, kislány, hm? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet, miközben inkább visszatettem a kezem az ölembe, nem akartam összevissza tapizgatni, ameddig szerinte ez nincsen rendben.
- Nem akarod te, hogy én Ohioba költözzek - jegyeztem meg kicsit pofátlanul, felpillantva rá, majd vontam egyet a vállamon. Szerettem aput és nem akartam, hogy azt higgye, ez bármi miatt nem így van. Még ha undorító dolgokat is hazudik itt az arcomba. A kezem a tarkójára csúszott, akartam, hogy a közelemben maradjon.
- Mindegy... nagy vagyok már, megoldom. Le tudod venni? - kérdeztem, a kezem felé nyújtva. Egyszerre volt ez nagyon szimbolikus, mert nyitottam felé, a segítségét kérte, másrészt puszta praktikum, mert egyedül fogalmam sincs, hogy boldoguljak mindezzel.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. november 23. 17:18 | Link


#justme


- Édes vagy - mosolyogtam magam elé, aztán annyira közel húzódtam, hogy egy csókot leheljek a hajába így oldalról, de nem időztem sokat. Egyrészt, mert ha sokat nyúzzuk a témát, a kisállatot küldhetem kezelésre is. Semmi problémája nincs rövidtávon mellettem se, hiszen mindent megkap, amire szüksége van, egyszerűen ha nem leszünk jóban, hamar agresszívvá válhat és kénytelen leszek szakértőbb kezekbe adni és oda az oktató célú barátkozás. Pedig szerintem az egyik legeredményesebb a módszereinkbe az életükért és kedvükért való gyakorlás. Felelősség és valami jót is ad vissza.
Hagytam, hogy ismerkedjenek, ha kicsit bele is szóltam, hogy a közelség meglegyen és úgy tűnt használ, mert a megnevezésre elég pozitívan reagált. Felemelte a fejét és a tekintetét Celre szegezte, majd megszaglászta a lány lábait.
- Úgy látom rendben lesztek - préseltem össze az ajkaim, de a nehezebbik rész nem ezt jelentette az egészben. Maga a karkötő, az önbizalom és a jövő kérdése. Sosem egyszerű, most pedig valahogy én is éreztem mennyire nem. Felszusszanva meredtem a karkötőjére, aztán csak nevetve megráztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy időjárással akarsz foglalkozni, de megint megragadtad  a lényeget - néztem rá sokatmondóan. - Tudod ez nem olyan, ami nem jó semmire. Arra használhatod, amire csak szeretnéd a jövőben. Nyilván vannak keretek és szabályok, de akár a tanításban is hasznos lehet.... egy kreatív szakkörön, például - nem mintha tudnám. Vagy nem mintha tisztában lennék az órarendjével, én sosem. Mindenesetre a gyerekeket tudom mennyire éli és a velük való munkát is, ők meg vevők mindenre.
- De nem kell egyedül megoldanod - nyúltam a keze felé várva a bólintásra, hogy megtehetjük. Igazából azt üzente a fószer Kreßlerrel, hogy ha levettem és beteszem az adott tokba elveszti a mágikus képességét az ékszer és ennyi volt. Leadom majd és elfelejtődik. - Én itt vagyok. Mindig, babydoll.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. december 3. 16:51 | Link


#her | Even the sun sets...

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet, miközben kicsit neki billentettem a fejemet, miután csókot nyomott a hajamba. Szerettem apu puszijait, mindegyiket, a kicsiket a nózimon, a cuppanósakat a pofin, a kicsit elnyújtottabbakat a homlokomon, minden puszinak megvolt a maga varázsa.
A kis kék elég édes volt, ahogyan szaglászott felém, meg a névre hegyezte a füleit is, szóval asszem, nem volt annyira ellenére, hogy így nevezzem.
- Hát, meglátjuk - vontam meg a vállamat kicsit, az ujjaim a kis kék felé nyújtva, de aztán csak apura pillantottam.
Szerettem, mikor nevetett, még ha csak azon is, hogy mennyire buta dolgokat tudok mondani. De ez nem volt vicceske, nem akartam az időjárással foglalkozni és messzire költözni sem.
- De ahhoz nagyon ügyesnek kéne lenni... Apu, a kreatív szakkörről nem is beszéltem neked! - néztem rá számon kérőn, mert mi óta mászik bele ő egyáltalán a dolgaimba? Mondjuk, ő az apu, megvan a joga mindent is tudni, de most creepy stalker lesz? Nincs abból elég a környéken?
A keze lassan az enyémre csúszott, a karkötőhöz, el is időzött ott és nagyon emlékeztetett rá, hogy mindig várt a beleegyezésemre, mindenben. Édes pasi és nem is értem, hogy lehet, hogy még nem erőltetett rá gyűrűt senki.
- Tudom. Mindig itt voltál - szusszantam fel kicsit, mert valamilyen elvont értelemben mindig velem volt.  - Jó, azt hiszem, csinálhatjuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. december 16. 14:58 | Link


#justme


Láttam rajta, hogy bár nem volt cél és jobb lett volna kikerülni, de elkenődött. Talán nem is a hír vagy a jelenlétem tette, inkább abban volt a hiba, ahogy sokszor magát látta é ezt egyre többször vettem észre. Próbálok támogató lenni, de néha azt érzem, mint sokszor miután elment, lehet van, amihez tényleg kevés vagyok. Egy apró sóhaj el is hagyta a szám a csók után és hagytam hogy ismerkedjen a kis állattal.
Bár volt némi segítség és hajtóerő, ahogy pár vízcseppel közelebb csaltam a lányhoz, de megérte, mindketten kicsit máshogy néztek a másikra és ez volt a lényeg. Tudtam, hogy jól meglesznek, csak idő kérdése.
- Lehetsz még olyan ügyes - mosolyogtam rá el is tűrve féloldalt a haját, de mikor megint rám morgott az elemis állat inkább visszavonultam ebből. Ha most ő akar ismerkedni, hát tessék. A vádon csak összepréseltem az ajkaim, majd a vállam is megvontam. - Kicsi ez a falu, csiripelték a madarak.
Nem, nem vagyok állatokkal suttogó, legkevésbé se beszélek egyik nyelvén se, pedig Oriont néha szeretném megérteni, ha szobatiszta és ki is tud járni, miért várt legutóbb is addig, még a küszöbön kitört belőle! Ennyire nem lehet semmi félelmetes a kertben. Maximum Tess néz ki néha, de komolyan.
Lassan értünk el ide, de reméltem neki is akkora megkönnyebbülés lesz, mint nekem. Levettem a karkötőt és tudtam, hogy ezzel valami újat nyitok neki, a kérdés csak az volt, ő hogy viseli majd.
- Leszek is - tettem hozzá, mielőtt kalandba veri magát, hogy esetleg ha úgy adódna le tud rázni. Nem így működik ez, ha akarna se azt hiszem. Ez már egy másik fejezet. - Csak rajtad áll. Lesznek óráink, és magad is kell gyakorolj, de bármikor itt vagyok, ha kérdés van vagy gondot érzel. Bármit szeretnél, szólsz. Esetleg vezethetsz naplót róla, talán az neked is könnyebb.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 3. 14:11 | Link


#her | Even the sun sets...

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2019. január 3. 16:04 | Link


#justme


Hagytam őket ismerkedni, nem is igazán tehettem mást. A lény velem nem jött volna ki, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ennek köze van a reggeli mágikus víznek, amit Tess fröcskölt rám. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy úgy kezel, mint a kutyák a tűzcsapokat. Az az övé, meg lett jelölve. Rosszallóan ráztam rá reggel a fejem, de a hatását csak most érzem igazán.
- Lehetsz bizony - bólintottam végigsimítva a lábán bátorítóan még egy mosolyt is megengedve magamnak felé. Ez a nő túl fontos, hogy ne vessek belé ehhez elég bizalmat. - Sok jó dolgot szoktak nekem mesélni.
A madaraimnak neve is van, ettől még jobb, ha nem kerülnek említésre, nekem is meg nekik is. Több dolgot láttam az elemis anyaga mellett, mint azt másoknál, de azt hiszem ezt akartam is és szükségem is volt rá.
Nehéz volt, de rávettem, hogy ez az út lesz jó, így eljutottunk a karkötő levételéig és én könnyebbültem meg jobban azt hiszem. Vártam. Aggódtam. Tartottam tőle, hogy mi is lesz. Mindig kiszámíthatatlan, hogy ha lekerül egy ilyen, mit szabadít fel, mit is blokkolt pontosan és ez mennyiben befolyásolta az eddigi létét. Vannak, akik összesnek, volt egy tanoncom, aki hányt. Tim rendesen remegni kezdett és majdnem sírt, mikor nem tudta meggyújtani a cigijét.
- Nem pontosan. Azaz nem kötelező a csoportosra bemenni, a legtöbbekkel is magánórákon fejlődünk mert nincs két tanonc, akinek hasonló a fejlődése - meséltem el neki, és inkább azt akartam, ismerje a lehetőségeket, mintsem azt, hogy a rendszerrel ismerkedjen.
- Azt hiszem ezzel kicsit előrébb vagyok, mint te - nevettem el magam és felkelve a kezem nyújtottam neki. - Van egy ajándékod otthon, azt hiszem tetszeni fog, de ehhez az kell, hogy elinduljunk végre, és hogy addig vele is még ismerkedj. Nem fog elindulni vagy éppen engedelmeskedni, amíg nem érzi hogy kölcsönös bizalomba léptetek.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
KARANTÉN


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 14. 19:46 | Link


#her | Even the sun sets...


Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.


Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa