Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Nagyon rákaptam újabban arra, hogy olyasmit csináljak, amit nem kéne. De miért teszem? Általában nem szokott gond lenni velem, viszonylag nyugis gyerek voltam, és oké, eddig kijárási tilalomnál nagyobb balhékat még nem műveltem. Ez azonban kicsit más. Valamit hiányoltam az életemből, valamit, ami kicsit feldobja az adrenalin-szintem, de másokra nem hozok nagy bajt vele.
Marad a kijárásszegés, azért bennem nincs akkora vakmerőség, hogy tudatlanul baromságot műveljek. Jó, ez is az. Az előbbi is csak kifogáskeresés a részemről.
A faluban sétáltam, hajnalok hajnalán, miután már képtelen voltam aludni. Leosontam, amint úgy ítéltem meg, hogy prefektus-mentes lehet a terep. Ezt a stéget még sosem láttam. Kicsi, régi, csendes, pont nekem való ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataim, és reggelre visszacsámborogjak, mintha mi sem történt volna. Ja, roppant jó elgondolás… egy idiótának. Úgyis pechem lesz, eddig még minden alkalommal elkapott valaki, de hát itt, egy ilyen parányi faluban, ahol jóformán mindenki ismer mindenkit, ki árthatna nekem?
Arról nem is beszélve, hogy egy rakat auror áll rendelkezésre, szóval a biztonságérzetem tök rendben van. Azt hiszem.
Nagyot szippantottam a friss, éjszakai levegőből. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi szenny, mostanra a tüdőm is hozzászokott ehhez a máshoz nem fogható aromához. A nagyvárosokban tele van kipufogógázzal, meg mi egyéb mocsokkal, vidék és város levegője közt határozottan érezni a különbséget.
Jól esett hallgatni az aprócska neszeit a tónak: békabrekegés, tücsökciripelés, mi egyéb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=708556#post708556][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.11.19. 00:35[/b][/url]

Nagyon rákaptam újabban arra, hogy olyasmit csináljak, amit nem kéne. De miért teszem? Általában nem szokott gond lenni velem, viszonylag nyugis gyerek voltam, és oké, eddig kijárási tilalomnál nagyobb balhékat még nem műveltem. Ez azonban kicsit más. Valamit hiányoltam az életemből, valamit, ami kicsit feldobja az adrenalin-szintem, de másokra nem hozok nagy bajt vele.
Marad a kijárásszegés, azért bennem nincs akkora vakmerőség, hogy tudatlanul baromságot műveljek. Jó, ez is az. Az előbbi is csak kifogáskeresés a részemről.
A faluban sétáltam, hajnalok hajnalán, miután már képtelen voltam aludni. Leosontam, amint úgy ítéltem meg, hogy prefektus-mentes lehet a terep. Ezt a stéget még sosem láttam. Kicsi, régi, csendes, pont nekem való ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataim, és reggelre visszacsámborogjak, mintha mi sem történt volna. Ja, roppant jó elgondolás… egy idiótának. Úgyis pechem lesz, eddig még minden alkalommal elkapott valaki, de hát itt, egy ilyen parányi faluban, ahol jóformán mindenki ismer mindenkit, ki árthatna nekem?
Arról nem is beszélve, hogy egy rakat auror áll rendelkezésre, szóval a biztonságérzetem tök rendben van. Azt hiszem.
Nagyot szippantottam a friss, éjszakai levegőből. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi szenny, mostanra a tüdőm is hozzászokott ehhez a máshoz nem fogható aromához. A nagyvárosokban tele van kipufogógázzal, meg mi egyéb mocsokkal, vidék és város levegője közt határozottan érezni a különbséget.
Jól esett hallgatni az aprócska neszeit a tónak: békabrekegés, tücsökciripelés, mi egyéb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=708584#post708584][b]Adam Kensington - 2017.11.19. 18:42[/b][/url]

Az estémet a Fővárosi Ispotályban töltöttem. Egy beteghez hívtak. Nem volt egyértelmű a diagnózis. Segítettem benne a gyógyítóknak. Megvizsgáltam én is a pácienst. Sajnos, mint kiderült, annak volt igaza, aki a súlyosabb betegség mellett tette le a voksát. Úgy negyed órája végeztem ott. Most érkezem meg a faluba. Olybá tűnhet, mintha idehoppanálnék, hiszen egyszer csak feltűnök a település szélén. Pukkanás viszont nem kíséri megjelenésem. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem hoppanálva jutottam ide. Nem tudok hoppanálni. Nem vagyok varázsló. Soha nem voltam. Csak éppen villámgyorsan mozgok. Mint minden fajtársam.
Kezemet zsebre teszem és úgy döntök, nem a falun átvágva indulok a ketyerekereskedés felé, hanem némi kerülővel. A tavat is útba ejtem. Van ott valaki, már innen érzem az illatát, hallom pulzusát. Nemsokára szemem elé is kerül. Egy fiatal lány ül a stég végén. Biztos egy kiszökött bagolyköves. Csak a szokásos. Hiába nehéz bakancsaim, nesztelen léptekkel haladok a parton, ráérősen. Hol a sötét víztükröt figyelve, hol a diákot.