Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511710#post511710][b]Aaron E. Blake - 2015.08.31. 19:59[/b][/url]

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511713#post511713][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.31. 20:00[/b][/url]

Körbefordul egyszer. Aztán megint. Majd megint. De nem, még mindig fogalma sincs róla, miért is jött le a faluba, jobb ötlet híján meg csak elindul valamerre. Eltévedni ennél jobban már amúgy sem tud, veszíteni sem veszíthet, így hagyja, hogy a lábai vigyék valamerre. Ahogy végighalad a fő utcán, nézegeti közben természetesen a kirakatokat, elvégre ő is csak lány, hát na, szereti a szép és csillogós ékszereket. De nem szarka, szóval a kirakatot sem törte be és vitte el az egyik nagy láncot, csak sóhajtozva tovább haladt.
Valahogy így keveredett el a falu szélére, és egészen el is fáradt már mire a stéghez ért. Ahogy fellép a padlóra, rögtön megpillantja a tőle pár méterre üldögélő fiút, és mivel annyira nincs jobb dolga, halk léptekkel elindul felé. Amúgy is régen beszélt már másokkal, a pécsi eset óta pedig csak remélni tudja, hogy Gwen és Krisztián nem nyírták ki egymást az utcán, hanem azért legalább befejezték a vitázást és normálisan is kommunikáltak egymással. Felőle még kézzel-lábbal is mutogathatnak, csak béküljenek már ki az isten szerelmére.
Közben egyre közelebb ér a sráchoz, mikor megcsúszik a vizes padlón és hát nem éppen a jó irányba esik.
- Vigyá...ÁÁÁ! - sikít hangosan, miközben előrebucskázik és konkrétan rázuhan a fiú hátára. Jepp, csak így lazán ráborul szerencsétlenre, aztán persze amint felocsúdik a sokkból le is kászálódik róla, mielőtt még a vízbe löknék. Nem hozott ma sajnos magával fürdőruhát, törölni kell a pancsolást. Majd talán máskor.
- Bocsi - nagyra nyílt szemekkel mered a fiúra, rosszabb esetben annak hátára, aztán, mintha nem is épp most játszott volna kisbabásat, egyszerűen ledobja magát a fiú mellé és vigyorogva mered a tóra.
- Itt tényleg él egy sellő? - nem nagyon zavartatja magát, elvégre úgyis el lesz küldve ha megzavart valami roppant fontos elmélkedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511777#post511777][b]Aaron E. Blake - 2015.08.31. 20:33[/b][/url]

Csendes merengését és sötét gondolatait egy sikoly akasztja meg. Mielőtt hátrafordulhatna, rajta landol valami... vagy valaki. Feltehetően az ijedt női hang gazdája. Barátságtalanul rámered a zaklatóra, de mikor észreveszi, hogy csak egy fiatal lány az, eltűnnek arcáról a bosszúság ráncai, és érdeklődő csillogás kerül a tekintetébe.
- Nincs gond - vonja meg a vállát. Alapból sem annyira kicsinyes, hogy emiatt problémázzon, most meg pláne van jobb dolga, mint kislányokat inzultálni, mert azok kétballábasak.
- Nem tudom. Ki akarod deríteni? - vigyorodik el gonoszul Aaron, kezét a mellette ülő lány hátára feszíti, mintha készülne belelökni a vízbe. Persze erről nincs szó, bár elképzelhető, hogy mégis megteszi, ha a lány túl flegmán válaszol. - Különben meg, mit keresel errefelé? Főleg, ha ilyen ügyetlen vagy? - mondja nem éppen sértésből, egyszerűen csak őszintén így gondolja. Ha nem lett volna itt, hogy a hátával kéretlenül is elkapja a vöröskét, akkor az most bizony csurom vizes lenne. Bár akkor talán már tudná a választ a sellős kérdésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511785#post511785][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.08.31. 20:46[/b][/url]

Egyáltalán nem zavarja, hogy éppen ráesik egy másik diák hátára, mert ez a szituáció csak akkor lenne nagyon kínos, ha az a másik diák egy tanár lenne. Mert akkor bizony lehetne törni a buksit különféle kifogások után kutatva, de amilyen kis szerencsétlenke a drága, úgysem úszná meg a büntetést.
- Aaannyira nem - rázza meg gyorsan fejecskéjét, közben mozgolódik egy sort, hogy az imént a hátára kerül kéz valamilyen csoda folytán lecsússzon róla. Tényleg nem tervezett tóban pancsolást mára, így gyorsan eldönti magában, ha a fiú belelöki, ő rántja magával. Akárki is legyen a mellette ülő.
- Nem tudom. Társaságot - esetlenül megrántja vállait, tekintetével továbbra is a csillogó víztükröt csodálja. Aztán, mintha csak valami nagyon szuper ötlete támadt volna, lelkendezve a srác felé fordul. - Alíz vagyok egyébként, téged hogy hívnak? - minden szívbaj nélkül tegezi le, jól van lányom, jól csinálod! - És ugye nem vagy tanár? Izé.. mármint ugye nem tanár?
A végére már próbál nagyon komoly képet vágni, de ez az arckifejezés csupán csak addig tart, míg nem érzékeli, hogy a víz felszínén megmozdult valamit. Feltehetően egy halacska volt az, ő viszont nagyon nem így gondolja.
- Úúú, láttad? A sellő volt az?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514031#post514031][b]Aaron E. Blake - 2015.09.06. 17:20[/b][/url]

Hagyja, hogy a lány leügyeskedje mozgolódásával a tenyerét a hátáról, inkább megtámaszkodik vele a stégen. Hátradőlve néz végig a vízen, meztelen lábait épp hogy belemerítve a nagy kékségbe.
- Ha tudni akarod Ősi kultúrák és varázslatok órát tartok a kastélyban, és kifejezetten emlékszem, hogy múltkor bealudtál rajta - néz rá szigorúan, majd harsányan kineveti - Aaron vagyok, nem tanár, inkább ereklyekutató. De előbb is gondolhattál volna rá, hogy prof vagyok. Vagy te először mindig teljes testtel szoktál ismerkedni? Cseles vagy. Ha esésnek tünteted fel, nem jön rá senki, hogy valójában megölelni vagy tapogatni akartad.
Megjegyzéseit gonoszkás vigyorral fűzi egy csokorba, majd ő is felfigyel a víz felszíne alatt mozgolódó árnyra.
- Bizonyára. Talán pont Ariel - vonja meg a vállát, aztán eszébe jut valami más. - Az is lehet, hogy egy vízi hulla. Tudtad, hogy néhány éve itt fulladt bele a tóba egy diáklány? Állítólag nem voltak barátai, és ezért vízbe ölte magát. Azóta is magányos, keresi a társát, és mindenkit lehúz magához a tóba, aki megtetszik neki.
Kísértetiessé változtatva hangján, meséli el a rémtörténetet, majd úgy tesz, mint akinek hirtelen elkapta valami a lábát. Ijedt arckifejezéssel kapaszkodik bele Alízba, miközben eljátssza, hogy nem tudja kihúzni lábát a tóból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514054#post514054][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.09.06. 17:44[/b][/url]

Sikeresen megszabadul a hátán nyugvó kézfejtől, ez pedig olyan boldogsággal tölti el, mint még soha. De tényleg, arcára ezek után széles mosoly költözik és lábát lóbálni kezdi a csillogó víztükör fölött.
- Ááá, nem tudok én órán aludni. Ott mindig nagy a hangzavar és juuuj - borzongást imitálva rázza meg a fejét, vörös tincsei csak úgy szállnak arca körül. De nem mond butaságot, tényleg nem lehet egyes órákon aludni a zaj miatt, olyankor pedig mindig morcosan távozik a teremből. Hát, ugye, mivel figyelni amúgy sem tud, rajzolni meg nem igazán szeret, nem tud mit csinálni. - Alíz. És ez véletlen volt. Nem szokásom emberek hátára ugrálni, továbbfejlődtem már a majmoktól.
Olyan büszkén jelenti ez utóbbit ki, mintha minimum egy Nobelt kapna érte. Csillogó szemeit Aaronra emeli egy pillanatra, lábával továbbra is kalimpál egészen addig, míg a felszínen meg nem látja a gyűrűket, amiket állítása szerint éppen az említett sellő okozott.
- Bizti neeem halt itt meg senki - csodálkozva mered a mellette ülőre, hogy aztán a következő pillanatban felsikoltson és hátrahőköljön ijedtségében. Mikor úgy fél perc múlva sikerül rájönnie, hogy Aaronnak éppen ráncigálja valami a lábát, előrehajol és nyúl, hogy egy nagy ütéssel leszedje a támadót. Hirtelen cselekszik, ezért szinte meg sem érzi a belé kapaszkodó kezet, csak is a láthatatlan valamire koncentrál, amely igazából nincs is a vízben. Ettől függetlenül ész nélkül rúg bele a vízbe valamerre Aaron lába felé - nem kizárt, hogy a bokáját találta el.
- Naaaaaaaa - nyöszörög hátradőlve miközben kifújja magát. - Mi eez? És most hol van? Hívja a barátait és megtámadnak minket?
Mit ne mondjak, elég nagy fantáziával rendelkezik, és ha Aaron jól fülel, még azt is hallhatja, ahogy hadarás közben össze-összeakad néha a lány nyelve. Ő persze ezen most már egyre gyorsabban túl tud esni, és nem is törődik vele, így a környezetének sem tűnhet fel annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514119#post514119][b]Aaron E. Blake - 2015.09.06. 18:38[/b][/url]

Ijesztgetési kísérlete egész jól sikerül, bár arra nem számít, hogy a lány bokán rúgja őt. Felszisszen a fájdalomtól, de aztán inkább elneveti magát.
- Elég hiszékeny vagy - mondja magához képest egészen kedvesen. - Pedig ez már olyan szakállas poén, hogy az állán lévő testszőrzetét maga után húzza a földön.
Kihúzza lábát a vízből, majd feláll a stégen, és a kezét nyújtja a lánynak.
- Gyere, sétáljunk inkább!
Ha Alíz megfogja a kezét, akkor segít neki felegyenesedni, ha nem, akkor hagyja, hogy a lány egyedül tápászkodjon fel. Persze nem biztos, hogy ennyi elég a vörösnek, hogy egy nagyrészt idegen sráccal elinduljon valamerre, ezért Aaron kivételesen őszintén beszél magáról.
- Ma van a születésnapom. És úgy döntöttem, te leszel az ajándékom - jelenti ki egyszerűen, majd hirtelen megrázza a fejét, és visszakozni kezd. - Nehogy félreértsd, nem úgy gondoltam! Bár, ahogy elnézlek, a te fejedben aligha fordulnak meg perverz gondolatok. Igazság szerint nekem nem nagyon vannak hobbijaim, vagy dolgok, amiket kedvelek. Vagy emberek, akiket bírok. A munkám a szenvedélyem, de az ember a születésnapján mégsem dolgozhat. Ezért ma kellene csinálnom valamit, amit egyébként nem szoktam. Te mondasz ötleteket, egy fél napra kölcsönveszlek a barátaidtól, cserébe elviszlek valahova, ahova el szeretnél menni.
Szerinte ez fair alku, és különben is teljesen normális dolog, hogy csak úgy letámadjon ilyesmivel egy ismeretlen kislányt. Néha olyan, mintha nem ezen a bolygón élne...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=514184#post514184][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.09.06. 19:32[/b][/url]

Hát, eltalálta. Tökéletesen jól érezte, ahogy a lábfeje nekiütközött a navinés bokájának. Aaron fel is szisszen a fájdalomtól, Alíz meg a meglepettségtől, szóval ez egy tökéletesen elbaltázott szituáció, már ha a lány helyzetét nézzük. Aki egyébként az ajkai elé kapja a kezét, miközben picit újra előredől, hogy megvizsgálja a fiú bokáját. Talán nem tört el. Haha, talán.
- Nem is vagyok hiszékeny! - húzza fel az orrát sértődötten, aztán a következő pillanatban már halkan kuncogni kezd Aaron mondandóján. Közben a fiú feláll, ő meg mivel nem akarja elveszíteni újdonsült pajtiját, elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik még mindig széles mosollyal az arcán. Már éppen belekezdene a tó színének ecsetelésébe, amikor a fiú megelőzi és ő kezd el előbb beszélni. Hát, jó. Akkor várunk.
- Nem lehetek az ajándékod - torpan meg hirtelen, karjait összefonja maga előtt és nagyon komoly képet vág. - Nem lehetek ajándék masni nélkül.
Ezek után hagyja, hogy Aaron újra beszélni kezdjen. Alíz is elindul, miközben a fiú szavait hallgatja, néha sértődötten felhorkan, máskor pedig komolyan hümmög maga elé, végül amint vége szakad a beszédnek, elneveti magát.
- Veszélyes barátaim vannak ám, biztos vagy benne, hogy lenyúlsz tőlük? - kétkedve pislog a fiúra, mintha arra számítana, hogy Aaron kineveti és megcáfolja az előbb kiejtett szavakat. Amint viszont érkezik a válasz, és amennyiben a válasz "igen" vagy annak a szinonimája, úgy fellelkesülve ugrik fel picit a magasba, hogy homloka egy vonalba kerüljön a navinés vállával.
- Menjüüünk... ööö... menjünk, veszek neked valamit. Egyébként meg boldog születésnapoooot - vigyorog, mint a tejbetök, és az sem zavarja, hogy a mellette sétáló tulajdonképpen egy vad idegen. Akitől lehet, hogy tartania kéne. Na, hát szinte látom magam előtt a nevelőanyját, ahogy a homlokát fogva csóválja a fejét, mert hát akárhányszor rágta a lány szájába, hogy nem állunk szóba idegenekkel, pláne nem megyünk el velük sehova, Alíz annál inkább ezt csinálta. Mint például most. De hát, mi történhetne? Semmi rossz. Aaronnak biztos nincsenek hátsószándékai. Butaságokra gondoltok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=535962#post535962][b]Aaron E. Blake - 2015.10.28. 13:10[/b][/url]

Képtelen kiigazodni a lányon. Az egyik pillanatban sértődöttnek tűnik, a másikban meg már boldogan követi bárhová. Aaronnek ez magas, ő sosem bízott ennyire senkiben, nemhogy egy vadidegenben, de talán pont emiatt a naiv kedvessége miatt érzi egészen kellemes társaságnak a lányt.
Mikor a lány megtorpan, és előadja, miért is nem lehet ő ajándék, Aaron egy pillanatra meghökken, aztán hangosan felnevet. Közben a pálcájáért nyúl, majd egy hullámvonalat rajzol a levegőbe. A pálca végét követve megjelenik egy halványkék szalag, melyet aztán a fiú a lány fejére köt, a végére masnit is csomóz. Úgy néz ki, mintha hajpánt lenne, és kifejezetten illik a vörös tincsekhez.
- Tessék! Most már hivatalosan is ajándék vagy. De, ha nem gond, inkább nem csomagollak ki - vigyorog a nem létező bajsza alatt, miközben arra gondol, hogy a lánynak valószínűleg le sem esik a kétértelmű célzás.
- Egészen biztos. Nem hátrálok meg. És ígérem, vigyázok az ajándékomra, elvégre szülinapomra kapom - kacsint a lányra, miközben mellette sétál. Végtelenül mulattatja a helyzet.
- Köszönöm - döbben meg egy pillanatra. Nem is emlékszik rá, mikor köszöntötte valaki ténylegesen fel a születésnapján. Persze főként önhibájából, hiszen ilyenkor igyekszik minél messzebbre kerülni minden ismerősétől.
Aztán csak sétál a lány mellett, kíséri őt, bárhová is indulnak innen.