[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=511077#post511077][b]Harold Love Blomqvist - 2015.08.30. 22:00[/b][/url]
Merkovszky Ádám
Lazulás a pecabot fölött
A nyár végi napokban, amikor már csak hol kisüt a nap, hol pedig elbújik, már nem lehet élvezni a pancsolást a falubeli tóban. Napsütésben többeket látni fürödni, ilyen időben pedig csak a bevállalósabbak merészkednek a vízbe, főleg ilyen korai időponton.
Reggel egész korán keltem föl, ugyanis előre megbeszélt programom volt. Valljuk be, ilyen ritkán fordul elő. Most is csak azért tudtam pihenni egy kicsit, mert Annie-nek ilyenkor azt mondom, hogy a tankönyveim fölött görnyedek, és így könnyebb szívvel enged el a cirkuszi próbákról. Ilyet persze ritkán csinálok, mert szívügyem a cirkusz, de egyébként nem is gondolom hogy Annelie beveszi ezeket a kis hazugságaimat. Jobban ismer ő annál.
Szó mi szó, a ma
hajnali programom kicsit eltért a többitől. Ugyanis ma egy bagolykövi tanárral indultam a faluba pecázni. Nem is akármilyen tanárral. A húgom apjával törekedtem a kikapcsolódásra, ami mondjuk nem újdonság. Mióta fény derült az igazságra, egész jóban lettünk. Úgy írnám le a kapcsolatunkat, mint egy távolabb álló apa-fia kapcsolat, vagy
haverság. Az utóbbit azonban nem igen használhatom egy bagolykövi tanár esetében, szóval maradok az első verziónál. Félreértés ne essék, semmilyen vér szerinti kötődésünk sincs, egyszerűen csak a húgom apja. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy mi találkozhassunk, esetleg jóban legyünk, vagy valami kötelék alakuljon ki köztünk.
Hiszen én mégiscsak a lányának a bátyja vagyok. Próbáltam kibogozni a szálakat és összerakni a fejemben a dolgokat, miközben Ádám mellett sétáltam a tóhoz vezető úton, pecabottal a kezemben.
Nem volt szívügyem soha a pecázás, igazából borzasztóan unalmas tevékenységnek tartom, de néha azért jólesik az ilyesfajta kikapcsolódás is.
- Hallottam jól sikerült a nyílt órád.Bár nem igazán érdekelt a téma, próbáltam megtörni a csendet.
- Gondolom tetszett nekik Albert furcsa képzelőereje.Nem volt ismeretlen számomra a tükör lakója, volt már szerencsém találkozni vele és utazgatni a világaiban.
Lassan elértük a stéget. A sokat látogatott pallós emelvényen két ütött-kopott szék állt, valószínűleg két korábbi vendég hagyta ott. Minden esetre jól jött.
Letettem a földre a pecabotot és kinyújtóztam a kezeimet a levegőbe emelve. Épp csak kezdett kivilágosodni, lassan látni lehetett a narancssárga napkorong első sugarait a horizonton.