36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 23. 00:56 | Link

Michelle


A sötétben egy alak tűnik fel, aki igazából én volnék. A vastagabbik kabátomat hordom, mert azzal számolok, hogy a szabad téli égbolt alatt hosszabb ideig fogok tartózkodni, és a hazautazás előtt semmi kedvem sincs megfázni. Csendben vonulok végig a faluba vezető úton, de ahogy az lenni szokott, a gondolataim bőven elég hangzavart keltenek elmémben. Komolyan mondom, még egy kis zűrzavar, és megfájdul a fejem.
Michelle hívott. Részleteket még én sem tudok, hiszen bagolyban szűkszavú az ember. Egyrészt a helyhiány, másrészt a kéretlen olvasóktól való félelem, de az írott szavak rendszere nem biztonságos, ha a magánéletről van szó. Vannak sejtéseim, de egyikkel se szeretnék majd előhozakodni anélkül, hogy utalna rá. Sajnos akarva akaratlan, de megtudok dolgokat, főleg a nagyobb kaliberűeket. Ez azzal jár, hogy ebben a bentlakásos suliban dekkolok már elég régóta. A zárt közösségben futótűzként terjednek a hírek, amelyeknek hajkurászásába én már túl régen belefáradtam, mert rájöttem, milyen káros is tud lenni a kapcsolatokra. A lényeg az, hogy nehéz időszakát éli. Ismerős, ha valakinek van ilyenje... Szóval természetesen igent mondtam a találkára, mert ha csak lelki szemetesláda formájában is, de ha tudok, segítek.
Nincs is még késő, olyan hat körül lehet, de köztudott a nappalok rövidsége az év ezen szakában, úgyhogy a kijárási tilalom megszegése nélkül osonhatok le a faluba. Fázom, de még nincs különösebb időm törődni vele. Arra koncentrálok, hogy botlás nélkül érjek le a megbeszélt helyre, ami nem más, mint a jó öreg stég. Kellően kihalt, ideális helyszín egy privát beszélgetéshez.
Érkezésemkor megtorpanok, néhány tucat lépésnyire a stég kezdetétől. Innen jól látszódik a tavacska fáradt víztükre, amelyet a part túloldaláról érkező távoli közvilágítás fénye világít meg. Úgy látszik, még nincs itt, mert embert aligha látok magam körül. Elhatározom, hogy egy könnyen észrevehető ponton kezdem el megvárni őt. Zsebbe süllyesztett kezeimmel és összébb húzott testtartásommal próbálok védekezni a hideg ellen, ami a mozgás hiányában most még nagyobb ellenségként fedi fel magát.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 24. 11:21 | Link

Lénike
És igen. Bekövetkezett végre a változás, Michelle ismét a szocializáció útjára lépett, járt nála Jeremy, Iza és végül is rájött, nem kell letargiában töltenie mindennapjait csak azért, mert ikre elment. Azóta beszéltek és valójában minden a legnagyobb rendben van. Szőkeségünk két napig mást sem csinált, csak takarított, mielőtt Jeremy átment volna hozzá és azóta is minden ismét a rendes kerékvágásban van. Julien is néha lenéz hozzá, így pedig valamivel elfogadhatóbb az addig közös ház atmoszférája. Ettől függetlenül néha rátör az a bizonyos hiányérzet. Most is valami ilyesmi lehetett, ugyanis rég nem látott ismerősének csúzlizott egy baglyot - nevezetesen Tormay Lénárd elvtársnak -, hogy ugyan röffenjenek már össze egy csöppnyi beszélgetés erejéig.
A stég felé tartva még jobban összehúzza magán kabátját. Elég hülye ötlet volt ez a "találkozzunk szabadtéren, mondjuk a stégen" ötlet. Úúú, ez de jól rímelt! Na mindegy. Szaporább léptekkel közeledik a megbeszélt célponthoz és már messziről kiszúrja a fiút. Jó rég nem találkoztak, ami így utólag kissé kínos is. Mi oka volt egyébként Michelle-nek elhagynia magát? Tulajdonképpen semmi. Mekkora barom volt! A fa megnyikordul súlya alatt, ahogy szinte meg is érkezik és halvány mosolyt küld Léninek.
- Milyen szép, fagyos esténk van - cinikusan fújja ki a levegőt, ami füstként lengi körül őket. Brr. Csak ezért nem szereti a telet. A havat, az ünnepeket, a zsongást, mindent elvisel. De ez a farkasordító hideg nagyon távol áll tőle. Szövetkabátja hiába vastag, sálja hiába takarja valamennyire száját, a jeges fuvallatok csontig hatolnak. - Csüccsenjünk le, mit szólsz? - nem kérdés a kérdés, de ez valószínűleg Lénárdnak is világos. Michelle nem az az érdeklődő típus. Úgyis az lesz, amit akar, miért most lenne másképp? Elsétál a stég végébe és lehuppan a szélére, hogy lábait lelógathassa. A zsebében meglepetés lapul, de mindent a maga idejében.
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 24. 12:18 | Link

Michelle


Hajszál híján, hogy nem kezdek halk vacogásba a hidegtől. Szerintem a nagy átlaghoz képest érzékenyebb vagyok az alacsony hőmérsékletre, főleg ha testmozgás hiányában várok valakire a sötétben. És még nincsenek is mínusz fokok. Szerencsém, hogy a falu ideeső fénye ad még valamennyi világítást, mert a tavacska környéke még így is igen gyéren megvilágított, hiába lett ez az elmúlt években felkapott hely, s hozták valamennyire rendbe a tanáccsal.
Aztán lassacskán befut a várva várt személy. Nem nehéz kiszúrnom őt, ha más dolgom sincs, mint szobrozva figyelni a környezetemet. Amikor ránézek, az első ami eszembe jut, hogy milyen rég találkoztunk, és nem is értem, hogy mi az oka annak, hogy az utóbbi időkben a kelleténél jobban eltávolodtunk egymástól. Azóta mindkettőnkkel történt ez-az... Talán elérkezett az idő, hogy a kiesett időt pótoljuk.
- Valóban. Jöhettél volna előbb. - jegyzem meg csipkelődve, ha már ilyen témával indít. Rellonos lényéből ragadhat rám ilyenkor valamennyi, hogy efféle stílussal kívánok imponálni a lánynak, ami nem feltétlenül áll jól. Tovább utánozva, hozzá hasonló módon, csak éppen kissé erőteljesebben fújom ki a levegőt, hogy az övénél is nagyobb füstszerű képződményt eregessek ki.
- Ha nem félsz felfázástól. - indulok meg a stég vége felé, hogy szélére ülve elkényelmesedjek. Mindkét kezemmel oldalát szorítom, hogy semmilyen véletlen folytán ne pottyanjak a jéghideg vízbe. Bárcsak befagyott volna a tó tükre...
Nem is olyan hideg, mint gondoltam, vagy már abszolút mindegy, mit csinálok, mert immúnissá váltam a zord időjárással szemben. Akárhogy is van, kikap, ha miatta betegszem le ünnep előtt.
- Rég találkoztunk. Hogy vagy? - kérdezem barátságosan, és abban a "hogy vagy"-ban ott lapul egy parányi célzás, de ezt majd tudni fogja.

Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 12. 21:08 | Link

Lénike

Nos, Michelle-nek nem erénye a pontosság, ezt úgy nagyjából mindenki tudja róla. Ahonnan lehet, onnan elkésik, mert ugye miért is érkezne pontosan? Addig, míg a várakoztatás stílusos és nem angolos, addig különösebb probléma nincs is, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy a csúszós utak nem kedveznek a csontoknak és ízületeknek. A hideg meg a toroknak. Hát fusson ő egy tüdőgyusziért? Ugye, hogy nem!
- Valóban. Ennyire már ismerhetnél – rögtön le is rázza magáról az indító csipkelődést, bár tény, Lénárd egyre bátrabb, minél többet találkoznak. Nem tesz ám jót neki a rellonos közeg. Ezt persze Michelle nem teszi szóvá, úgy tekint az eridonos fiúra, mint ifjú padavanjára, hadd tanuljon a gyerek. Könnyedén lehuppan a stég széléra, ami bár hideg, jó alaposan maga alá gyűrt kabáttan nem is lehet érezni. Merthogy ez a kabát egy olyan kabát, ami a hideget kinn, a hőt benn tartja. Bezony. Felfázás? Ugyan, miről beszél? Na.
- Majd jól megverem és elmenekül – megvonja vállát, majd egy féloldalas mosolyt megereszt Léni felé. Örömmel konstatálja, hogy a fiú leül mellé, viszont azt is tisztán kiveszi, hogy fázik. Talán nem volt jó ötlet a stégen találkozni, decemberben, röpködő mínuszokban… De ez csak egy tipp, lehet, hogy ez a 2014-es év utolsó és egyben legzseniálisabb ötlete. Már igazán mindegy.
- Ez tény. Eléggé magam alatt vagyok. Nem mondhatnám, hogy sokan maradtak itt, akikért érdemes még itt cövekelnem – halkan mormogja a választ, de biztos benne, hogy Lénárd így is hallja. Nehéz kiönteni az ember szívét, ha annyira fél a kihasználástól, hogy magának sem vallja be a dolgokat. De ezúttal kékjeit az eridonosra emeli és bár tudja, érdemi választ nagyon nem tud adni ő sem, de meghallgatja valaki. Bármennyire is kínos beismernie, néha ez is több, mint a semmi. Sokkal több.
- Mihael elment világot látni, úgyhogy amiért idejöttem, az kisétált ilyen lazán és egyszerűen az életemből. Viszont mostantól a pasi ügyeimmel végre nem lesz tele a köztudat, ugyanis a két esélyes parkoló pályára került. Az egyik a sittre, a másik a saját esküvőjére. Pocsék helyzet – megforgatja szemeit, felsóhajt és hátradől, hogy megtámaszkodjon két kezén. Nos, nem éppen víg téma ez így az ünnepek előtt. Azonban, mielőtt még belefeledkezne saját drámai sorsába, amit nagyrészt már kihevert, inkább ismét Léni felé fordul. – Na de mesélj te is, mi van veled?
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. január 25. 18:12 | Link

Michelle


Késése nem kelt benne különösebb bűntudatot. Én is tudomásul veszem, hogy én értem előbb ide, és talán jobb is így. Ha másképpen lenne, biztosan kényelmetlenül érezném magam emiatt.
Leülünk a stég szélére. Mint érezhető és egyben el is várható ilyenkor, a hőmérséklet meglehetősen hűvös. Kénytelen vagyok elengedni a fagyos deszkák széleit, hogy törzsemnél összefont karokkal melegen tudjam tartani magam. Ez az egyetlen reális módja ennek, máskülönben vagy megfagyok, megfázom, vagy lánytársamhoz lennék kénytelen hozzábújni, amit nem szeretnék.
- Semmi gond, nem akkora fázás, mint látszik. - vetem oda, amint alig észrevehető ringatózással próbálom stabilizálni vérkeringésemet.
Arra kell törekednem csak, hogy ne legyek feltűnő. Szánalmasan venné ki magát, ha fedett helyiségbe kellene vonulnunk miattam. Látszatra jobban viseli a hideget, aminek talán a kabátja az oka.
Ezen gondolatok után a hidegérzet is csökken, sokkal jobban kezdek el Michelle szavaira figyelni. Teljesen felvillanyoz a téma, nem csoda hát, hogy a készséges oldalamat veszem elő.
- Ugyan, ne mondj ilyet. Csomó barátod itt van még. - célzok itt háztársaira, és nem elsősorban magamra, bár tény, hogy egyike vagyok azoknak, akik úgymond nyitottak a veszélyesnek vélt lány felé. És persze megint nem általánosítani akarok, de sokan tartanak a rellonos lányoktól, főleg tőle, ahogy hallottam különböző diákok szájából. Pedig meg lehet érteni, hogy néha miért viselkednek másként. Egy-egy gyengébb a többieknél jobban elkeserednek. Elvégre tudom, hogy milyen az, ha valakit alig ismernek, és képes vagyok elképzelni, hogy milyen lehet elkerülendő személynek lenni.
Szemeim elkerekednek, amikor a fiúkról is szót ejt. Mihaelről hallottam egyedül, a másik téma viszont meglep.
- Az szívás. Nincs esély arra, hogy visszajöjjön? - sütöm le szemeim - Hát, nem tudom melyik rosszabb. Nem irigyellek. Azt megkérdezhetem, hogy melyik fiúkról van szó?
Hangomon érezhető az óvatos puhatolózás, amiért biztosra merem venni, hogy feltehetem ezt a kérdést anélkül, hogy letépné a fejem. Most, hogy így kiöntötte szívének főbb problémáit, én vagyok a soros, bár az én esetem korántsem ilyen zűrös, ami miatt nyomasztva is érzem magam.
- Nem sok extrával tudok szolgálni. Várom, hogy nyugalmam legyen. A barátnőmmel minden jó, remélem az is marad. Nem merek belegondolni, hogy esetleg elhidegülünk majd, aminek persze most egyáltalán nem látom esélyét, de... Annyi rosszat látni, induljunk csak ki a kastélyból. - töprengek el - Tanulok, éldegélek... Nem tudom, mire vagy még kíváncsi.
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 4. 13:55 | Link

Lénike
Finoman sandít Lénárd felé, de nem szól semmit. Vannak annyira felnőttek, hogy ha a fiú nem bírja, kinyögje. Ha meg nem nyitja ki a száját, így járt, nem kényszer az erőszak, ezt mindenki nagyon jól tudja. Valószínűleg ezért is von vállat szőkeségünk, nem törődve azzal, hogy amúgy maga is kissé didereg.
- Jó, most Izabella egészen... Na mindegy, elviselem. Vagy te is... De azért a hozzám legközelebb állók leléptek, ezen nincs mit szépíteni - nem adja elő a hattyú halálát, nincs miért. Megáll ő a lábán mindenki nélkül is, de ha választhat, akkor nyilván a szociálisabb életet választja. De ki nem? Az ember társas lény, még akkor is, ha rellonos. Ugyanúgy vannak érzéseik, gondolataik, lehetnek elkeseredettek és magányosak. A sztereotípia, miszerint szívtelen szemetek egészen lehangoló. Valójában a házban mindenki igyekszik ezen elvárásnak megfelelni, mert ha kicsit is elgyengülnek, már félő, hogy kikerülnek abból a bizonyos körből. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Nem erről kéne szólnia.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, visszajön-e valaha is - csalódott mosolyt küld Léni felé. Hogyan lehetne máshogy kifejezni azt az érzést, hogy az ikre lelépett egy szó nélkül, nem hagyott üzenetet és nem keresi? Mintha ő üldözte volna el, s azt hiszem, ez gondolatainak legmélyebb és legsötétebb bugyra. Soha ne tudja meg senki, milyen érzés is ez valójában. Soha. - A sittes Noel. De rólunk már írt az Edictum, a festmények tanévekig erről papoltak és most tessék. Ennyit a "nagy szerelmekről" - egy idézőjelet karcol a levegőbe, majd vissza is dugja kezeit zsebeibe. - A másik Ivan. Ivan Dragomirov - róla nem is mond többet. Hogy is tehetné? Annak idején elengedte őt a fiú, most pedig, mikor ismét egymásra találtak volna, ennyi lett. Snitt. Jött egy vágás, ami végleg betette a kaput a jövőjük előtt.
- Te a Polter gyerek húgával jársz, nemde? - felvonja fél szemöldökét kérdőn. Nem sokat tud a csajról, csak annyit, hogy volt most egy nagy perpatvar, amikor az a levitás bige lelépett és Greg összeomlott. Akkor állítólag szívszorítóan édesen kiállt a testvére mellett és hűűű, meg haaa. Hát, nem tudom. Nem is ismerte állítólag a rellonos barátnőjét a csaj, de most "megvan róla a véleménye". Nem, erre Michelle inkább nem mond semmit. Nem éri meg.
- Például arra, hogy miért látlak ritkán? Sosem látogatsz meg te kis piroska - szúrós szemeket mereszt az eridonosra, de aztán el is mosolyodik. Való igaz, érkezhet is az első reakció: te sem nagyon kapálózol. De ha érkezik, Michelle kapásból rávághatja, hogy most is mennyi lelki baja van, otthon depressziózott, meg különben is, megint ki kereste a másikat? Naná, hogy leányzónk. Ez így kapásból kettő null. Győzeleeeem...
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. április 6. 02:53 | Link

Michelle


Michelle egy nagyon erős személyiség. Tisztában vagyok vele, ennek ellenére féltem. Vagyis inkább azon töprengek, hogy sajnáljam-e, és ha igen, mennyire.
Egészen idáig álomszaga volt a történetnek, de ahogy hosszú kihagyás után végre újból találkozhatunk, lassan felfogom a dolgokat. Tudatosul bennem, hogy te jó ég... Mennyi hihetetlen történt ezzel a lánnyal, és még mindig tartja magát. A történetei, nos... Egy pletykashow közepén is lehetnék, de ahhoz itt túl hideg van. Amiket mesél, az pont egy olyanba illene, péntek délutáni főműsoridővel.
Kényelmes kanapé helyett a stég átfagyott, kőkemény deszkái állnak rendelkezésemre, de csak mert sajnálom magamról a kabátot alátenni. Borzasztóan kínos hallgatással ülöm végig az előző kapcsolatairól szóló monológját. Belül a bűntudat apránként marcangol, nem annyira súlyosan, de azért nyugtalanítóan. Mégsem reagálok rá semmit, mert azzal úgy érezném, hogy valami irdatlan nagy baromságot követnék el. Inkább megvonom a vállam, és azzal mindkettőnk jobban jár.
Nevek, amiket ismernem kellene az újságból. Arcok, akikkel látnom kellett volna a kastély félreeső szegleteinél, ha nem az orrom előtt. Milyen ember és úgymond barát vagyok, ha ennyit nem tudok róla? A testvér szál még világos, hogyne, de a szerelmi élete... Hát, ez lehet a magánügye, és akkor tulajdonképpen egálban vagyunk, mert ő is annyit tud az enyémről, mint én a korábbi övéiről, de attól még kínos, hogy nem tudom a fiúkat hova tenni. Az elsőt kivéve, valamennyire.
- Igen. Vele. - szűkszavú és zavart vagyok, amiért ez szóba került. Már eleve úgy fogalmaz, hogy a "Polter gyerek" húga, ami nálam nagyon rossz ómen. Hallottam hírét, és nagy szerencse, hogy eddig még nem jött oda hozzám négyszemközt. Ritkán figyelek a szóbeszédre, de azt hallottam igencsak pipa lett, amiért a testvérét környékeztem. Ez érthető lenne, ha nem egy Tormay Lénárdról lenne szó, hanem egy senkiházi lúzerről ,de kérem: becsületesen tanulok, gürizek otthon és a kastélyban egyaránt, nem vagyok pszichopata és egy betoji nyúl sem, tessék végre elfogadni a kapcsolatot.
Michelle talán leszűri az okát, amiért kissé hárítanám a témát. Ha nem, szépen kérdezni fog, és én majd válaszolok rá. De muszáj valahogy megkérdeznem, Gregor és ő beszéltek-e már rólam.
- Miért, említett talán valamit? - hangom továbbra is feszült volt, a rám nehezedő nyomástól pedig rögvest nem fázom már annyira.
- Én akartam jönni... De tudod, hogy veszélyes megközelíteni a Rellont. - viccelem el a dolgot, arckifejezésemmel egyúttal elismerem, hogy valóban többször beszélhettem volna vele, akkor jobban képben lennék a párkapcsolataival, és nem képzavarral ülnék itt. - Inkább csak a jövővel foglalkozzunk. Fel a fejjel, a dolgok majd megoldódnak valahogy. De ezt biztos tudod. - lököm oldalba, mintha ez valami hihetetlenül jó bátorítószöveg lenne, holott...
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa