36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 18:43 | Link

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


Ahogy kilépek az iskola kapuján, megcsap a hideg, télies szél, a kiengedett hajam összességét is az arcomba sodorja. Egy pillanatra hátratántorodom, miközben megfordul a fejemben, hogy esetleg visszamegyek egy télikabátért, meg egy melegebb csizmáért, de végül erőt veszek magamon, és elhagyom az iskolát. Gyorsan megyek lefelé, de nem célirányosan. Igazából csak nyugalmat szeretnék, ami az Eridon falai között néhanapján luxusnak számít, és hát a mai is egy ilyen nap, főleg a tegnapi buli után.
A lábaim szinte maguktól visznek végig a falun, miközben keresek egy helyet, ahol nyugodtan tölthetem az időm, egy helyet, ami csendes, nyugodt és kellemes. Érdekes, hogy az iskola falain belül ezer ilyet is tudok, de ahogy végiggondoltam egy sem tűnt megfelelőnek, mindegyik ellen volt valami kifogásom. Vagy a kinézete, vagy az elhelyezkedése, vagy bármije, amibe bele lehet kötni. Már a falu határánál járok, amikor megállok egy ismeretlen, mégis ismerős hely előtt. A temető. Ebben még nem voltam, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyan ember, aki még nem járt temetőben, sajnos mindenkinek vannak halott ismerősei, még nekem is. Erre a gondolatra megrázom a fejem, megszorítom a táskám szíját, majd visszaindulok a falu felé, ám alig teszek néhány lépést, már meg is állok, ugyanis egy olyan hellyel találom szembe magam, ahol eddig még nem voltam.
Jó, elég sok ilyen hely van, de ez most lényegtelen. Az elmúlt öt évben a tónál rengetegszer megfordultam, és azt is láttam, hogy van egy hozzátartozó kicsike stég, és terveztem is, hogy ellátogatok oda, azonban ezt a „találkozót” még nem sikerült tető alá hozni. Hát, akkor ennek itt az ideje.
Amilyen gyorsan születik a gondolat, olyan gyorsan követi a tett is. Igazából még azt sincs időm átgondolni, hogy a réginek tűnő gerendák elbírnak-e, már rajtuk is gyalogolok, hogy elérjem a stég légvégét, ahonnan látni lehet az egész tavat. Amikor megérkezem, akaratlanul is, de elmosolyodom, ezt a mosolyt nem az amúgy gyönyörű kilátás váltja ki belőlem, hanem a rengeteg víz, ami körül vesz.
Mikor is volt, hogy utoljára elemi mágiát gyakoroltam? Régen, még akkor, amikor Erdős tanárnő itt volt.
Végül egy nagy sóhaj kíséretében leülök a hideg falapokra, majd egy minden bizonnyal őrült és felelőtlen ötlettől vezérelve, leveszem a csizmám és a zoknim, felhajtom a nadrágom, majd a lábamat beleengedem a nagyjából 2-3 fokos vízbe. Több, mint valószínű, hogy ezzel elintézek magamnak, egy megfázást, de nem foglalkozom vele, csak előveszem a táskámból a magammal hozott könyvet, kinyitom ott, ahol a könyvjelző mutatja, majd belemerülök az olvasmányba, de azért figyelek a körülöttem lévő hangokra, így egyből felkapom a fejem, amikor cipők dobogására leszek figyelmes.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2013. október 30. 20:30 | Link

Ginnie Marrywather

Vége van a Halloweennek és egy új nap kezdődik. Emlékszem, ilyenkor november legelső napján, otthon mindig családi szokás volt, hogy kimegyünk a temetőbe, és meggyújtunk egy gyertyát elhunyt szeretteink sírjánál. Ez számomra egy elég lehangoló és szomorú nap, hisz azzal a meggyújtott gyertyával emlékezünk a hozzánk közel álló emberekre, akik már nem lehetnek velünk. November 1-je számomra a gyász napja, ezért nincs is túl jó kedvem, hisz eszembe jut az a sok kedves ismerős, akikkel régen nap, mint nap találkoztam, de ma már csak az emlékük él bennem, de mivel Bagolykőn nincs egy ismerősöm se eltemetve, ezért nem is kell elmennem a temetőbe, de akkor is egy kis magányra vágyok, és a kastély falaiban ezt nem találom meg, ezért úgy döntök, hogy elindulok sétálni. Egy fekete vastag pulóvert, alá egy fehér pólót és egy fekete nadrágot veszek fel. Sétálás közben köszönök a mellettem elhaladó diákoknak, kollégáknak, ezek szerint nem csak én vágyom magányra. Jó pár lépést teszek meg még elérkezem célomhoz a stéghez, ide akartam jönni, hisz tudom, hogy itt általában csak a természet vár, de most más is itt van, de ha már így alakult nem bánom, nem fogom elküldeni a diákot csak azért, mert magányra és csöndre vágyom. Lassan odasétálok a stég végéhez és köszönök a lánynak.
-Jó napot, remélem nem zavarok!-megvárom a lány válaszát és ha nem bánja, akkor leülök mellé. Csak most veszem észre, hogy megzavartam az olvasásban.
-Hornyák Gábor vagyok, és Önt, hogy hívják ifjú hölgy?-múltkor Marcinak elfelejtettem beszélgetésünk kezdeténél bemutatkozni, és tanulva hibámból a lánynál a bemutatkozással kezdem.
-Mi járatban van itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 21:14 | Link

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


A nyugalmat és a csendet egy emberhez tartozó léptek zavarják meg, melyekre érdeklődve kapom hátra a fejem, ugyanis elképzelésem sincs, hogy ki lehet az, aki rajtam kívül ide jön. Ahogy megpillantom a férfit, csak egy fél fokkal leszek okosabb, mert emlékszem rá az évnyitóról, amikor az igazgató úr bemutatta, de ennyi. Még a neve se rémlik, ami elég gáz, ha azt vesszük, hogy azért nincs olyan sok tanár az iskolában, akkor meg rosszabb, ha a tárgyát is tanulom. Mindenesetre a zavaromat nem lehet látni rajtam, mert nem szokásom hülyét csinálni magamból ismeretlenek előtt, így csak barátságosan mosolygok a jövevényre.
- Nem, jöjjön nyugodtan - mondom neki, majd egy kicsit arrébb megyek, hogy ha szeretne, akkor le tudjon ülni. Persze, ez olyan dolog, hogy az ember akkor sem mondja azt egy tanárnak, hogy zavar, ha valóban zavar. Mindenesetre engem tényleg nem zavar a férfi, talán jobb is, ha az embernek van társasága.
Miután helyet foglal, megejt egy bemutatkozást is, aminek nagyon örülök, mert így megtudhatom a nevét, amit szerintem tudnom kéne. Mielőtt én is bemutatkoznék, lerakom magam mellé a könyvet, nehogy véletlen a vízbe lökjem, mert kár lenne érte. Első kiadás, és még apa nagymamájáé volt, aki még él, így valószínűleg kapnék, ha eláztatnám.  
- Virginia Marrywather, de kérem, szólítson Ginnie-nek - igazából nem a tegeződés miatt ajánlom fel neki, egyszerűen csak utálom a nevemet, és szerintem vízbe fojtanám magam, ha a rendes nevemen szólítana. Bár, hydromágus tanoncként ez elég érdekesen festene. Viszont, ha már halott rólam - amit kétlek-, akkor tudja, hogy tanárok, diákok egyaránt Ginnie-nek hívnak.
A következő kérdése meglep, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy csak illedelmességből kérdi, vagy komolyan van mögötte érdeklődés. Mindenesetre nem foglalkozom ezzel a jelentéktelen dologgal. Megkérdezte, én pedig válaszolok, így megy ez.
- Igazából csak egy kis magányra és nyugalomra vágytam. Tudja, az Eridonban a nyugalom, a csend és a relaxáció ismeretlen fogalmak, legalábbis napközben, valamint, valami irreális módon mindenki fel van pörögve a tegnap esti parti után, ahelyett, hogy pihennének. Mind ezen felül, nem szeretem a mai napot, több okból kifolyólag sem - mondom, de a részletekre direkt nem térek ki. Nincs kedvem a szüleimről beszélni.
- És Magát professzor úr, mi szél hozta erre, hol a madár se jár? - kérdezem arra utalva, hogy ez a hely a falu egyik legelhagyatottabb zuga, mivel akárhányszor itt voltam a tónál senkit sem láttam a stégen. Na, meg ha az ember az állapotát nézi, akkor kétsége sem lehet afelől, hogy nem gyakran ellenőrzik, hogy megvan-e még.

Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 30. 21:17
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa