29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 21. 22:28 | Link

[szeptember 29., vasárnap délután]

Runa

*Gyönyörű nap ez a mai egy hosszú sétához. Igaz, már tegnap eltervezte, hogy ma kimozdul a kastélyból és még Runának is küldött egy levelet, ma meg egy újabb emlékeztetőt, hogy csatlakozzon hozzá. Lenne, miről beszélniük, az nem kérdéses. Vasárnap lévén most kényelmes és meleg kapucnis fekete felső van rajta, sötétkék farmer, fekete teniszcipő és nyakában egy a húgától kapott sál. Acélkék és szürke fonalból kötött egyedi darabról van szó, amolyan búcsúajándék volt, mielőtt elutazott volna ide. Haja mint mindig, most is kócos, de ez zavarja a legkevésbé. Kezeit felsője zsebeibe mélyesztve baktat Runa mellett, egyébként meg nem csak ketten vannak. Kíséretnek a zsebében történetesen ott lapul Izé is pillanatnyilag néhány kukoricaszemet rágcsálva békésen. A léptei hosszúak, de igyekszik lassan haladni, hogy Runának azért ne kelljen mellette rohannia, nem az lenne a cél. Időnként még majdnem meg is áll, néha épp a mozdulat közepén, hogy szétnézzen, de aztán mindig jön egy következő lépés, hiszen a stégről volt szó, mint útjuk céljáról. Runa ajánlotta, ő meg rábólintott, nem fogja most meggondolni magát.*
- Kár, hogy nem hoztam magammal Hieronymust. Egész jónak tűnik az akusztika, és még csak szél sincs... de... emlékszel még erre? *kérdezi, amikor már majdnem elérték a fából készült építményt a tó partján, és azonnal fütyörészni is kezd. A Holdfény-szonáta dallama hangzik fel, bár némileg hamisan. Abba is hagyja egy grimasz kíséretében, majd elölről kezdi koncentrálva, most is elcsúszik néhány hang egészen hallhatóan nem csak zenészek számára észlelhető módon. Inkább befejezi, egy sóhajjal jelezve beletörődését azt illetően, hogy ez ma bizony nem akar összejönni.*
- Na ezt nem tudom korrigálni csúsztatással. Pont az a baj, hogy csúsznak a hangok... de azért talán csak felismerhetőre sikeredett, ugye? *kérdezi, miközben beérnek a stégre, ahol egészen a korlátig megy és rátámaszkodik. Megvárja, amíg Runa is beéri, ránéz és elvigyorodik, még mielőtt megszólalna.*
- Képzeld, lehet, hogy jövőre Harriet is ide jön... jah, bocsánat, Annika. Kitalálta, hogy ha már két neve van, akkor szólítsuk így, mert anyu is Harriet és sose tudja, a nagyi kit szólít éppen. *közöl egy még számára is új, de örömteli információt, ami Runát is érdekelheti. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 07:49
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 21. 23:57 | Link

[szeptember 29., vasárnap délután]

Ax

Igazából nem tervezett mára semmi rendkívülit. Most, hogy túlestek az első vizsgaidőszakon, és ő ráadásul idegösszeroppanás nélkül, valahogy csak lustálkodni és lábat lógatni van kedve. Nem mondhatni, hogy a természet leánya lenne, de kivételesen pont az ő fejéből pattant ki a mesés ötlet, hogy Axel és ő vegyék célba a stéget ezen a különösen kellemes napon. Ha már úgy is együtt mozdulnak ki a kastély falai közül, legalább valami D-vitaminban dúskáló módon tegyék azt.
Ezúttal lemaradt a két hegedű, ő meg alap nem cipel sem csellót, sem zongorát maga után, úgy hogy hangszermentesen vágtak neki Bogolyfalvának, át a falun, az utcákon, s végül kiértek a határba, a tóhoz, egészen leszűkítve: a stéghez. Ruházatát tekintve ma sem hazudtolta meg önmagát, mert a farmere kicsit rojtos itt-ott, ahol alakított rajta egy borotvapengével és Ádám segítségével (ugyanis ő még önmagára is veszélyes lenne bármilyen éles holmival, nem hogy egy pengével), a blúza ujja megnyúzott, a kabátja viszont még ép. Fülében ot csilingelnek az Axeltől kapott pillangók vidáman, önfeledten, gazdájuk pedig amint megérkezett társával a színhelyre, a Nap felé fordítja az arcát lehunyva szemeit. Pár másodpercig élvezi az áradó meleget és fényt, aztán megint Axra pislog ezúttal erősen kék alapszínnel látva mindent, még a fiút is.
-Legközelebb elhozhatod.- csak ennyit fűz hozzá, mert nem akarja a rögtönzött füttykoncertet tönkrevágni. Ugyan csalókák az Axel ajkain felcsendülő hangok, de ki tudja venni belőlük a Holdfény szonátát. Kellemes emlékeket idéz fel benne, azon ritka kevesek egyikét, amit bármikor szívesen előkapar a szíve mélyéről, mert nem volt utána keserű szájíze.
-Nehéz lenne elfelejteni. Először játszottunk együtt. Emlékszem, nagyon gyatrán ment a cselló részem, de te végig azt mondtad, hogy gyakoroljam csak, mert menni fog. Én pedig folyton elbambultam a hegedűjátékodon és jobban lekötött, hogy dicsérjelek, mint a csellózás. Még most is fáj, mekkorát koppintottál a fejemre a vonóddal.- fejezi be a visszaemlékezést és egy tisztes nyelvnyújtás keretén belül. Axel valóban rávágott, hogy figyeljen és ne zombi módjára nyálazzon mások hegedűjátékán. Akkor elpityeredett, de összeszedte magát és végül jól sikerült az egész minikoncert. Az anyja még élt és volt alkalma mindkettejüket megdicsérni.
-Teljesen felismerhető volt.- igyekszik a lehető leghamarabb biztosítani efelől Axelt, miközben leül óvatosan a deszkák alkotta összre és int a fiúnak is, hogy pakolja le magát, mert nem vicces felnézni rá. Növelné Axel amúgy egészséges egóját.
-Mondjuk megértem. Könnyen keverhető anyukáddal. Hjajj, csak lenne már itt. Ő is hiányzik. Te persze már nem, hiszen itt vagy.-  oldalra dönti a fejét egy meleg baráti mosollyal az arcán, miközben térdeit felhúzza maga elé és elkezdi ujjal körberajzolni a teniszére pingált lila pillangót. A narancs majd következik a másik teniszén, s rá is ér amúgy.
-Sikerült már megszokd a sulit amúgy? Valamikor összeülhetnénk egyet zenélni. Amióta eljöttem Stockholmból, rá sem tettem a kezem sem a zongorára, sem a csellóra. Úgy érzem, mindent elfelejtettem.- szomorú sóhaj hagyja el a száját, miközben állát a térdei között keletkezett kis völgybe fekteti. Jelenleg úgy vonzza a tó felszíne a tekintetét, mint semmi más, de a receptorai Axel válaszára vannak kiélezve.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 08:54 | Link

Runa

*Erre még sosem járt, így most alaposan szétnéz séta közben, noha szemkontaktus gyakorlatilag állandó hiányában is figyel a lányra elvégre hozzá beszél. Nem is baj, hogy nincs itt a hegedűje. Ha játszik, csak és kizárólag arra figyel, viszont ha már a lánnyal jöttek ki a szabadba, inkább vele beszélgetne. Az akusztikát leteszteli majd máskor, legközelebb, ahogy a lány éppen megjegyzi, ő meg fütyörészés közben azonnal rá is bólint a javaslatra. Végére érve egy rövidebb résznek feladja a próbálkozást, nem sikerül minden hangnak megtalálni a helyét, a grimasza viszont hamar vigyorgásba megy át, és kihúzva jobb kezét a zsebéből átkarolja a lány vállát közelebb húzva arra a pillanatnyi időre, amíg nyom egy puszit a feje búbjára.*
- Tudod, hogy nem bántani akartalak, de tényleg nem figyeltél és csúfos bukás lett volna a vége, ha nem gyakoroljuk eleget. A zene... az zene, főleg ha az ember a Királyi Zeneakadémia diákja. *közli komoly arckifejezéssel és kihúzva magát, miután elengedte Runát, és beérve a stégre a tó felszínét bámulva könyököl fel a korlátra, még mielőtt közölné, hogy úgy tűnik, a húga is ide fog járni jövőre, persze, ha felveszik. Leül ő is a lány mellé szófogadón, és elneveti magát a kapott válaszon.*
- Aha... szóval itt vagyok az iskolában és már nem hiányzom. Láttad te, hogy mekkora az az épület? Hm? *kérdezi komoly, kérdő arckifejezést erőltetve magára, de nem bírja sokáig, a komolysága kuncogásba fullad és gyerekesen böki oldalba a lányt. A következő pillanatban meg elhallgat, vesz egy nagy levegőt és megöleli Runát, kicsit úgy, mint valami plüssöt és a vállának döntve a fejét úgy néz fel rá, hogy a tekintete alapján azt hinné az ember, egy ötéves, aki gumicukrot próbál kikönyörögni sokadjára, pedig már inkább aludnia kellene.*
- Te is hiányoztál. Ha jól viselkedek, kapok majd olyan finom forrócsokit, amilyet csak te tudsz? Légyszilégyszilégyszi... *kezdődik, kérem, kezdődik, előjött a teljességgel komolytalan énje, egészen addig a pillanatig, amikor a lány megemlíti, hogy mióta nem játszott se csellón, se zongorán. Kihúzza magát és úgy kezdi méregetni a lányt, mintha ez valamiféle szentségtörés lenne, ha nem bujkálna mosoly a szája szegletében, még ijesztő is lenne. Még jó, hogy Runa egyébként is azon emberek egyike, akinek volt ideje kitapasztalni, miből lehet tudni, mikor mit vesz igazán komolyan. *
- Az másfél év... te jó ég... pedig már gondoltam, hogy megérkezem, és alapítunk egy vonósnégyest. A szimfonikus zenekar egyből kicsit nagy falatnak tűnt, de majd idővel... amúgy persze, hogy játszhatunk, Runa, amikor csak szeretnéd... na meg épp nincs órám... de a napi négy-öt óra gyakorlás most is megvan nálam, majd úgy időzítjük. Na, ne szomorkodj itt nekem, hallod? Hahó... Föld hívja Melankóliát... *ha Runa hagyja, akkor újfent átkarolja a vállát, és most ő is a tó felszínét kezdi bámulni. közben meg azon jár az agya, hogy vajon ez is a lány apjának valami mániája, vagy egyéb okai vannak a dolognak, de inkább nem kérdezi meg.*
- Jó lesz megint, ígérem. *teszi még hozzá inkább iménti mondandójához rövid szünet után.*
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 08:54
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 23. 23:28 | Link

Ax

Már megszokta, hogy Axelnek mindig mindent látnia, tapasztalnia kell és ezzel semmi baja nincs. Csak mikor kicsit nyűgös, akkor szokott szólni neki, hogy inkább a szemébe nézzen, ne a legközelebbi juharfára mondjuk. Ez viszont most nem áll fenn, így egészen a stégig elvan Ax mellett, még bele is karol egyáltalán nem zavartatva magát. Megtévesztő lehet a látványuk, pedig csak nagyon jó barátok akárki akármit is feltételezzen. Ezen nem fog semmi sem változtatni (vagyis ő meg van győződve erről, aztán a jövő hozhat még valami teljesen mást is).
-Olyan maximalista vagy, ha zenéről van szó... de nem tudok igazán haragudni azért a koppantásért.- szusszant egyet mosolyogva, főleg a puszi miatt. Ilyenkor ötévesnek érzi magát megint- akkor Axellel már egy éve barátok voltak a csalánártásos találkozás után, és a fiúnak szokása volt néha puszit nyomni az ő fejére, mikor megdobta véletlenül a labdával, vagy mondjuk egyszerűen szeretettúltengésük volt. Különösen imádnivaló gyerekek voltak az elfogult szülők véleménye szerint is.
-Ne is mondd, szörnyen kiterjedt. És azt hiszem, a felét sem láttam még egy év alatt.- elkezd látványosan fintorogni a kastélyuk méretének emlegetésére. Meg merne rá esküdni, hogy rengeteg olyan hely van, ahova még a lábát sem rakta be és felfedezésre vár a hely, de valahogy még nem jutott el odáig. Talán majd most eljárkál több helyre majd, mert még több órát tervez felvenni, de ezt inkább nem emlegeti fel Axel jelenlétében. A végén megint kapna a fejére, hogy hülye és nem képes beosztani az idejét és az érdeklődési körét majd a vizsgákra. Most viszont további tanulási gondolatok helyett inkább belefeledkezik az ölelésbe, amiben Ax részesíti. Még neki magának is plüssérzete van az ilyen nagyölelésektől.
-Persze, mmmm, de szerzünk majd fahéjat, tejcsokit, tejet meg esetleg almát. Tudod, hogy én a sajátomat mindig keverem mindennel, amivel csak lehet.- amúgy is szeret forrócsokit gyártani főleg ugye télen, a nagy hidegekben náluk Svédországban elkél. Felmelegít tetőtől talpig és még az íze is kitűnő. Axeltől pedig nincs oka megtagadni a kérést. Ám most azt is bedobja ugye, hogy rég zenélt és az az arckifejezés, amit a fiú produkál, egy amolyan "Most mi van?" fejet és mosolyt csal az ő arcára is. Tudja, hogy Ax csak húzza, neki meg ez a szokásos reakciója rá.
-Ajánljam a tagokat a leendő zenekarodhoz, Ax? Mert biztos tudok keríteni pár embert, ha megerőltetem magam.- ismer elég sok levitást, egy-két navinést és eridonost is. A rellonosok közelébe nem nagyon merészkedne, leszámítva Yaristát, de hát ő meg exrellonos és nem is olyan veszélyes, mint amilyennek a zöld klán tűnik így távolról. Magában már megkérdőjelezte párszor, hogy az a beosztásra alkalmas, poros süveg valóban tud-e dönteni a házak felől az újak esetében.
-Mmhhh?- kicsit tényleg elbambult és csak a Melankóliára tért magához, de legalább most ismét Axelre figyel és nem a fodrozódó víztükörre, vagy a lanyhán játszadozó szellőre.
-Amúgy még mindig megvan ez a beteges tünetem, hogy ha egy csinos fiút vagy férfit látok, elindul az orrom vére.- jegyzi meg sötét horkantással, miközben hozzábújik Axhoz egy kicsit. -Az egyik professzorom előtt leégettem a bőrt a képemről, mert énekeltem... és aztán mellesleg összevéreztem a talárom, aztán egy kávézós eseményen a háztársamra nézve történt meg ugyanez... Elég súlyos, ha engem kérdezel. Már arra is gondoltam, hogy elmegyek egy mugli orvoshoz, hogy égesse ki a hibás eremet.- sóhajt egy nagyot, miközben pillangóformákat kezd rajzolni a fiú tenyerébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 14:04 | Link

Runa

*Persze, hogy mindent látnia kell. Mi másra volna az ember szeme, minthogy használja, és ő bizony mindent alaposan megnéz, ami útjába kerül, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne figyelne másokra, jelen esetben Runára. Elérik a stéget is, ahol első dolga megcsodálni a fodrozódó vízfelszínt, végtére is nem mondhatja senki, hogy nem vonzza a szemet. Maradna még gyönyörködni a látványban, de ha már hívják, szófogadóan leül ő is.*
- Naná, mert zenében nem lehet alább adni. Sigurdsdottir tanárnő is mindig ezt mondta... és az előadás után napokig azt mondogatta, hogy milyen jól ment, pedig tudod, milyen sűrűn dicsér meg bárkit is. *válaszolja nagyon is komoly képet vágva mindehhez. Remélhetőleg Runa emlékszik még a zeneelméletet oktató szigorú tanárnőre, aki az elődadásokat rendszerint szervezte. Az iskola méretére is rátérnek hamarosan, és a fintorral egybekötött megjegyzésre elgondolkodik kissé, mielőtt kérdőn felemelve fél szemöldökét Runára néz és megszólal. Azt lehetne hinni, hogy most legalább számon kérni akar valamit. *
- Pedig már kezdtem reménykedni, hogy lesz egy tapasztalt idegenvezetőm... de... ez esetben egy felfedező körséta valamikor? *kérdezi és a következő pillanatban jön az a nagy ölelés is, meg a kuncsorgás a forrócsokiért. Lelkesen bólogat a hozzávalók említésére, még hümmög is hozzá, mert nagyon finomnak hangzik az egész.*
- Igen, igen... finomnak hangzik. Szerezhetünk mellé vajas kekszet is, és... mmm ... ha a görögök ismerték volna, biztos ezt választották volna nektár meg ambrózia helyett. *nyammog egyet fülig érő szájjal. Véleménye szerint nincs még egy olyan finom forrócsoki, mint amilyet Runa az édesanyjától készíteni tanult. A zene említésére komoly arckifejezéssel húzza ki magát, eltávolodva a lánytól. Még végig is méri, de tudja, hogy a lány is tisztában van vele, hogy most csak húzza. Szóba kerül a vonósnégyes gondolata, megvonja a vállát.*
- Kell egy hegedűs meg egy brácsás... plusz te csellósnak és én még hegedűsnek, aztán kész is a kvartett. Hegedűsre talán nagyobb eséllyel vadászhatunk. Számolhatom úgy háromszáz- háromszázötven diákkal? Mert ha igen, akkor van esélye, hogy legyen legalább öt-hat ember, aki játszik hegedűn. Brácsa viszont... ismersz brácsást? Ha összehozzuk, játszhatnánk... Mozartot... Vivaldit... Dvořákot... hirtelen nem is tudom... *nagyon belelkesült a gondolattól hirtelen, még gesztikulál is mellé, ujjain igyekszik számolni az egyes említett zeneszerzőket, minden egyes névre kinyújtva jobbjának egyik ujját, de aztán inkább feladja. Túl sokan vannak, kár mindet felsorolni, ráadásul Runa még ismeri is a neveket, nem kell magyarázni. Szemöldökét kérdőn megemelve bámul rá, amolyan "na, benne vagy?" nézéssel valamiféle reakcióra várva, de végül szép lassan félreteszi az egészet későbbi időre, látva, hogy a lány éppen szomorkodva bámul a víz irányába. Valószínűsíti, hogy egy részét talán már nem is hallotta annak, amit itt éppen szónokolt, de nem akkora baj. Majd elmondja újra máskor, jelen pillanatban inkább átkarolja a lány vállát és megpróbálja jobb kedvre deríteni. A vonósnégyes várhat, úgyse biztos benne, hogy találnak hozzá brácsást.*
- Ne szomorkodj, hallod? Jobban áll, ha mosolyogsz. *jegyzi meg egy szája szegletében bujkáló mosollyal együtt, majd meglepődve pislog a lányra, amint szóba kerül az új téma.*
- Még mindig? Van néhány jól kinéző fiú, jobb lesz, ha vigyázol magadra. Ühümm... mugli orvos... azért talán egyszer kérdezd meg a gyógyítót, nincs-e valami kevésbé fájdalmas módszere. Amúgy... álljunk csak meg... ha ez úgy működik, hogy minden jóképű hímnemű egyed látványára megered az orrod vére... akkor ez azt is jelenti, hogy szerinted én meg ronda vagyok? *kérdezi a végére, ha már az agyában összeállt a logikus gondolatmenet, bár komolyan venni most sem kell, Runa tudhatja a legjobban. A hangján is érződik, hogy egy hajszál választja el attól, hogy nevessen.*
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 07:37 | Link

Ax

Mikor már vízszintesbe húzták a fenekük, végre alkalmuk nyílik rendesen beszélgetni is, és persze rögtön felidéződnek a régebbi emlékek is. A tanárnőjükre például felnyög, mert még az emlegetésétől is kirázza a hideg verejték szegény lányt. Attól a nőtől nagyon félt, bár Axel meg tisztelte, szóval inkább sosem kommentálta a tanerőt, de őt megrémisztette a szigora.
-Ja, hát... Igaz. Ő fenomén volt... tényleg.- nyögi egy kényszeredett mosollyal, miközben hozzásimul Axel oldalához újból. Közben azért ide-oda fészkelődik, ezért kell mindig vissza-visszamásszon a helyére.
Sajnos az iskoláról ő sem tud mindent, de azért elég sokat látott már belőle és most valószínűleg hülyén fogalmazott, hogy Axel azt hiszi, nem ismeri a terepet. Fejet vakar hát, és gyorsan elkezdi helyrepakolni a feltámadt félreértéseket, mert nem szeretné, ha teljesen tájékozatlannak hinné kebelbarátja.
-Lehetne, de akkor előbb megmutatok neked mindent, amit már ismerek. Mert azért jártam én is pár helyen, csak arra utaltam, hogy ez a kastély iszonyatosaaaan nagy és nem jutottam még el minden zugába. Csak mondj majd időpontot és nekiesünk. Csak aztán ne engem hibáztass, ha bent ragadunk valahol és éhen halunk. Bár... nálam mindig van tejkaramella.- itt már vigyorogni kezd és előszed egy maréknyi cukrot az egyik zsebéből, s beteszi az ölébe úgy, hogy a fiú is kényelemben elérhesse.
-Szolgáld ki magad, kérlek. Vagy mondjam úgy, tálalva van.- Ax ismerheti, mennyire borzasztóan édesszájú. Lassan cukor folyik az ereiben is, nem csak a zsebei takargatják az ipari mennyiségű szénhidrátot. Az a legdühítőbb, hogy kevés munkával mindent ledolgoz magáról. Piszkosul jó géneket örökölt azért... Na de közben ugye ölelkeztek is egy sort, meg lebeszélték a forrócsoki részleteit is, ő is támogatja amúgy a vajas keksz ötletét, bár a görögökre csak pislog egy kicsit, hogy valószínűleg így cselekedtek volna. Ő sajna bekategorizálta a tisztes tudós bagázst nektárkedvelőknek, így sanda gyanújaként szolgál, hogy aligha tértek volna át vajas kekszre ambrózia helyett, de ezt inkább nem közli most.
Inkább a vonós négyesen kezdhetik törni a fejük, pontosabban ő, ha már régebb óta van itt, mint Ax. És bizony kiderül, hogy csak vakargathatja a fejét, mert sem brácsást, de másik hegedűst nem ismer, csak egy gitárost, de mostanság Letti is el van tűnve a kámfor mélységes bugyraiba. Bizonyára valaki a horgára akadt és most az a kedves illető tölti ki az élete nagyrészét, hm.
-Hát, Ax... az a gáz, hogy én csak egy szem gitárost tudok így kapásból, de abból sehogy nem lesz vonós négyes. Max ő vonszolja elő magát valamikor a Levita székhelyéről. Ja és van még egy gitáros, de velük sokat nem érünk. Az én csellózásom meg... hát hagyjuk.- legyint enyhe türelmetlenséggel. Ugye említette, hogy majd’ másfél éve nem gyakorolt, hát gondolhatják, hogy akkor a csellózása milyen szinten foroghat. Na hát erről ennyit ugye. Az ő lelkesedése úgy csappant meg, ahogy belegondolt az eléjük gördülő akadályokba. Elég sok van ugyanis. De hát az a nézés... Mit tehetne egyebet? Hiszen rántja magával az ár, aminek a neve Axel Sebastian Sjölander. Felsóhajt, rámosolyog és bólint egyet, hogy ő benne van.
-Csak aztán találjunk még egy hegedűst és brácsást, és részemről megalakulhat a rögtönzött zenekar.- csavarint egyet egy időközben megkaparintott hajfürtjén és kinyújtóztatja lábait a stégen, hogy aztán nyugalomban elmerülhessen gondolatai tengerén, még ha jelen pillanatban „csak” egy egész tó is fekszik a lábai előtt/alatt. Egy darabig nagyon elvan a bambulással, de aztán az újabb ölelés kizökkenti és mosolygásra bírja. Szerencsére mások közelében nem könnyen enged a depresszív késztetéseinek.
-Köszi. Csak elgondolkodtam, de semmi komoly. Lassan haza kellene menjek egy hétvégére, vagy kommentálni kezdenek. Apropó, lesz kedved eljönni egy szombaton vagy vasárnap Ádámhoz? Bemutatnálak neki.- a nagybátyja irtó jófej, és ő részéről csak örülne, ha megismernék egymást Axellel. Számára két fontos emberről van szó, tehát egyszer így vagy úgy, de összeismerteti őket.
-Majd elmegyek hozzá, csak valahogy nem nagyon szívlelem őket, mióta... anya meghalt.- szokta kényszeríteni magát, hogy kimondja a tényeket. Hamarabb az eszébe vésődik, hogy nincs már vér szerinti anyja, csak az a csiripelő liba Claire, aki úgy akar tenni, mintha az anyja lenne. Ő meg nem kíváncsi rá. Axel kérdése azonban kizökkenti és hirtelen le sem esik, hogy barátja viccel, így összeráncolja a homlokát és komolyan mustrálni kezdi a fiút válasz közben.
-De hát téged nagyon régóta ismerlek. Megszoktalak. Nem is tudom, miért nem vérzik miattad az orrom. Szőke vagy, kék a szemed, vagyis olyan furcsa kék...zöldeskék, na. Tehát igazi szőke herceg-alapanyag vagy, de nem tudom... Úgy meg vagyok szokva a jele... Hééé, te most húzol engem?- itt már ő is vigyorog, ugyanis Axel mimikája alapján leesett neki a tantusz és most boxol egyet a fiú vállába, ami az ő erejét tekintve légyköpés erejű.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 12. 00:05 | Link

Runa

*Nem kerüli el a figyelmét az a nyögés a tanárnőjük neve hallatán, és megcsóválja a fejét Runára nézve. *
- Tudom, hogy sose rajongtál érte, de már nem tanít, úgyhogy mindegy. *jegyzi meg, és elvigyorodik, ha már Runa ismét visszafészkelődött mellé. Ha már szóba kerül a forrócsoki és az iskola nagysága, akkor felfedező túrát ajánl. Úgy tűnik, kicsit sikerült félreérteni a lányt, de legalább kijavítják. Már vonná is a vállát készülve egy rezignált sóhajra, hogy akkor majd körbevezetik, még ha nem is annyira vicces az, de kiderül, hogy van még Runa számára is ismeretlen része az épületnek. Meggondolva magát hirtelen inkább újra elvigyorodik és beletúr a hajába baljával, jobbját meg a zsebébe dugja közben. *
- Melletted képtelenség éhen halni. Még mindig ipari mennyiségben fogyasztasz... auucs... Izééé. *jajdul fel a kérdés közepén, kirántva a zsebéből a kezét, és rá is mordul az egérre, aki éppen a mutatóujján lóg. Összevonja a szemöldökét, bal tenyerét meg az egér alá helyezi, és kicsit megrázza a szürke szőrmókot, hogy lepottyanjon. Izé hevesen mozgatva a bajszát körbe-körbe forogni kezd a tenyerén szaglászva, miközben ő meg rácuppan az ujjára. Nem, ez nem az óvodáskorban még menőnek mondható szopjuk az ujjunkat- dolog, hanem egyszerűen csak fáj, és ez a legalapvetőbb berögzülés ilyen esetekre.*
- Ccch... ez fájt, te szőrmók. Karamella kell, mi? Érzed az édeset.*morogja, most már csak megrázva a kezét. Ez sem segít azon, hogy érzi, hol mélyesztette bele a kis cincogó a fogát az ujjába, de addig se figyel erre. Végre a lány elé tartja a szürke egérkét. *
- Szóval... ő Izé. Közönséges házi egér. Simon találta, és megmentettem tőle. Egyébként meg teljesen barátságos, csak most beindult a karamella illatára. Szereti az édeset. Ugye, te? Rágcsálók gyöngye.*mutatja be az egeret, a végén meg már hozzá beszél, közelebb hajolva, majd Runára néz kérdőn, és ha lehet, akkor elvesz egy karamellát, amire azonnal rá is harap Izé. Két mancsával rátámaszkodva már majszolja is a sarkát, sebesen, mintha attól félne, hogy elvehetik tőle.*
- Köszi. Én a részemet meghagyom a forrócsokihoz egyébként. *vigyorodik el, közben meg ha Runa figyel, hát az egér is megemeli időnként a pofáját és megmozgatja a bajszát. Úgy tűnik, szimpatikus neki a lány, főleg, hogy tőle származik a nyalánkság. Axel közben leengedi a kezét a térdére és szabad tenyerébe helyezi az egérrel teli balját. A vonósnégyesre térve nem is kicsit jön lázba. Otthon tagja volt egy egész szimfonikus zenekarnak, de az másik mese, itt ilyen nagyban nem gondolkodna. Kíváncsian tekint a lányra, hogy kiket ismer, akik zenélnek, aztán meglepetten néz egy nagyot és megrázza a fejét.*
- Gitár? Runa, te most komolyan beszélsz? Tudom, hogy az is hangszer és megvan a maga szépsége, de a hegedűvel... és klasszikusokkal... nem. Nekem még egy hegedűs kéne, egy brácsás és a csellóval meg ha gyakorolsz, belejössz. Hm? *jegyzi meg az elején kissé fagyosan, mert hát azért a gitár mégsem hegedű, és főleg nem vonósnégyesbe való, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy pengetős hangszer. Megrázza a fejét, mintha nem akarna hinni a fülének. Közben kihúzva jobb kezét a bal kézfeje alól óvatosan megsimogatja a még mindig nyammogó egér hátát.*
- Meglátjuk, hogy alakul. A nagybátyádhoz? Persze... és egyébként mi van, ha kommentálnak? Ha nem teszik, de te rosszul érzed magad az egésztől, az jobb? *kérdezi meg, szeme sarkából pillantva oldalra, egyébként főleg az egeret nézi. Egész aranyos, ahogy eltünteti a karamella utolsó darabkáját is, aztán a hátára fordul. Ezek szerint jóllakott éppen. Vissza is pakolja a zsebébe óvatosan szunyókálni, majd felkönyököl a térdére és kérdőn bámul Runára, ha már feljött a szőke herceg és orrvérzés kapcsolatának kérdése újra. Naná, hogy húzza a lányt, el is neveti magát a végére.*
- Alapanyag... ez jó.*nyögi ki kacagás közepette, majd kell egy kis idő, mire sikerül annyira lenyugodni, hogy normális mondatokat is ki tudjon mondani. Vesz egy nagy levegőt és még mindig vigyorogva, de már nyugodtabban és összeszedettebben szólal meg újra.*
- Egyébként zöld a szemem, bár anya nem így mondaná. Na és, királylány, herceg is van a láthatáron? Vigyázz, mert ha túl jóképű, lenyúlom. *jegyzi meg ingatva a fejét, nehéz rájönni, hogy most tényleg csak viccel-e, vagy sem. Tenyerébe támasztva az állát Runára bámul válaszra várva.*
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:27 | Link

Ax

Mit tehetne mégis? Egy rémálomnak élte meg annak a nőnek a szigorát, piszkáló hozzáállását. Folyamatosan stresszben görcsölt a gyomra, amikor a tanárnővel jött órájuk, és ezt Axel is jól tudja. Ha évente egyszer elfogta a hányinger és tényleg rókázott, volt, hogy a fiú tartotta a homlokát a vécében. Ez rendszerint a válogatásokkor történt meg, azaz előttük. Most már persze köze sincs ahhoz a nőhöz, így az egész mostani felhozódását elintézi egy néma bólintással, ám a szorongó nézése nehezen csillapodik. Igazán csak a forrócsoki témája nyugtatja le, meg a felfedezési javaslat, azaz a kastély feltárásának gondolata.
-Kackac, vicces vagy. Tehetek én róla, hogy édesszájú vagyok és nem nagyon hízok?- jegyzi meg Axel jajongása közepette, de ezután figyelme teljes mértékben az előkerüli fehér egérre terjed csak ki. Mosolyogva tesz eleget barátja kérésének és előhorgász abból a bizonyos készletből egy szemet felajánlva Izének, hogy kóstolja meg. Talán ez lesz kezdődő barátságuk záloga. Közben azért félig figyelve leokézza, hogy Ax mikor óhajtja elfogyasztani a saját karamelláját. Van itt elég bőven mindkettejüknek, sőt hármójuknak is. Izé lelkes nyammogása vicces és kedves látvány.
Azért a vonósnégyes kérdéskörét sem hagyja figyelmen kívül, csak hát mit tegyen, ha eddig a gitárosok akadtak az útjába? Ráadásul Ax mániákus zeneszeretete is előjött már megint, hogy majdnem bűnösnek érzi magát, mert szóba merte hozni a gitárt. Szegény hangszer, pedig az nem ártott senkinek igazán...
-Most mit kell így hüledezned? Az is hangszer. Nem tehetek róla, hogy itt senki nem brácsázik és csellós is jobbára csak én vagyok eddig tudtommal. Vagy nem figyeltem eléggé a melodimágián.- vonogatja a vállát kissé feszélyezetten, mert tudja jól, hogy Axel még nála is nagyobb zeneagyament. Az ilyenek emlegetése, hogy „modern hangszerek” elmennek a drága füle mellett, mert az nem hegedű. Néha fogja is a fejét emiatt.
-Ez nem így megy, Ax te is tudod...- igen, bekanyarodtak téma szintjén a családjához, az örök fekete ponthoz az életében ezidáig. –Ha nem megyek néha haza, majd hallgathatom a replikájukat, hogy én csak a pénzüket eszem el, hogy szívtelen vagyok, ez velem a baj, az velem a baj. Jó, eddig sosem mondtak ilyet, de szinte látom, hogy az arcukra van írva sokszor. Nem akarok felhánytorgatásokat, szóval hazakotródok néha.- normálisnak érzi, hogy nem akaródzik hazamennie egy mostohához és a vadidegennek tetsző apjához. Bár állítólag az örege szereti, ő csak azt érzi mai napig, hogy különcnek és agyamentnek tartja James Blackwood. Megrögzötten hiszi, hogy a nevelői az ellenségei és Ádám a megmentője Nikivel karöltve. Bár most az unokanővére máshol tanul, azért rendszeresen ír neki, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk.
Szerencsére Axelre hat a vicce, így nemsokára ő is vigyorog azon, hogy a fiú dől mindjárt a nevetéstől, de nyökögni mindenképpen nyög már, sőt a könnyét is mintha látni kezdené. Pedig ő csak őszinte volt és kimondta, amit gondolt.
-Milyen herceg? Bolondnak nézel?- pillant rá hirtelen megütközve Axra. A fiú jól ismeri ennek a bolondnak a szerelemmel szembeni kritikus hozzáállását. Eddig is csak odáig vitte, hogy a szépfiúktól csorog az orra vére, de semmi több.
-Ha ha ha, ennyire nem akarhatod azt a vonós négyest, Ax. Attól, hogy valami szép, még nem lesz tehetséges zenész is. Ne akarj mindenkit bevenni a bandába, akitől elindul az orrom vére. Ez nem olyan detektor.- ezt már azért nyelvnyújtással és tökéletes félreértéssel intézi el. Mégis hogyan máshogy kellett volna lecsapódjon az agyában a gondolat, hogy Axel bárkit is lenyúl előle? Naná, hogy a zenekarra, alias vonósnégyesre gondol csak. Más meg sem fordul a fejében.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 11:40 | Link

Runa

*Pontosan tudja, milyen volt Runának az az elmúlt pár év, úgyhogy ha már felemlegette a tanerőt, most átkarolja Runa vállát és közelebb húzza azután a bólintás után, sőt még egy puszit is nyom a hajába.*
- Megnyugodhatsz, nem fog az elkövetkező öt percben megjelenni most már. *jegyzi meg csendesen. Emlékszik még minden egyes válogatásra és koncertre, előzményestől, következményestől, nem szeretné, ha most barátnéja itt helyben kidobná a taccsot, bár ha már előkerül a karamella, megnyugszik, hogy talán most még sem kell Runát felmossa. Ha már viccesnek nevezik, elvigyorodik és megkocogtatja a lány homlokát.*
- Persze, kackac... diabéteszre azért ne gyúrj, ha lehet. Ccch, ez fájt, te haspók szőrcsomó. *pislog most már az ujján lógó egérre, és inkább le is szedi a lehető leghamarabb onnan, másik tenyerébe postázva a cukortól belelkesült kis rágcsálót. Majdnem el is felejtette, hogy ott lapul a zsebében, de így, hogy végre napfényre került, be is mutatja Runának Izét, aki pillanatokon belül vígan pusztítja a kapott szénhidrát-adagot, amíg csak el nem fogy, ő meg jól nem lakik tőle. Ők közben már a vonósnégyesről tárgyalnak, és nyelvet ölt a kapott válaszra.*
- Jól van na... tudom, hogy vannak vonósnégyesek, ahol néha gitárral helyettesítenek egy hegedűt, de... aranyom, te hallottál már Bachot vagy Schubertet gitáron? Egy ekkora iskolában csak van még egy hegedűs és egy brácsás. Nem hiszem el, hogy itt mindenki csak gitározni tud. Amilyen nagy hangsúlyt fektetnek a melodimágiára... bár lehet, hogy Beauxbatonsban több eséllyel vághatnék neki a vonósnégyes megalapításának. Nem baj, megpróbálni azért meglehet. Tessék nekifogni csellón gyakorolni. *adja ki vigyorogva a parancsot, miután már elmondta, mit is gondol momentán erről. Még folytatná is, ha nem kerülne ismét terítékre Runa családja, amire még ő is kénytelen sóhajtani egyet és ismét csak megöleli a lányt, amint Izé visszakerül a zsebébe.*
- Figyelj. Nem akarok én lenni a főgonosz most hirtelen, de talán mégis adhatnál nekik egy esélyt, nem gondolod? Egyre erősebb a gyanúm, hogy az apádnak csak az a baja, hogy fél a varázslóktól, mert ha annyira utálna, akkor talán nem vett volna magához. A stockholmi árvaházak valamelyikével lehet, hogy rosszabbul jártál volna. Mi lenne, ha megpróbálnád elmagyarázni neki, hogy attól, hogy boszi vagy, még nem szórakozol folyton varázslatokkal és nem fogod elátkozni, se semmi hasonló, amiről még fogalma sincs, hogy működik. Szerintem járható útnak tűnik. *közli, mert azért látja, hogy mennyire nem jó ez az egész helyzet így, se Runának, se a családjának, és csak az orrvérzés emlegetése tereli más irányba a beszélgetést. Elengedve a lányt ismét zsebre dugja a kezeit és bólogat arra, hogy herceg, majd megrázza a fejét a kapott megjegyzésre reakcióként.*
- Szőke herceg, olyan mesebeli, tudod. Fehér lovon, vagy éppen seprűn, sose lehet tudni. Vonósnégyes? Áh, ennyire nem privilégium, majd legfeljebb még kérdezősködök, hátha érdekelne valakit. Ühm... hogy is mondjam... *szusszant egyet, majd Runára pislog kicsit segélykérően, hátha nem kell annyit magyarázni mégse, mert megfogalmazni eddig még sose fogalmazta meg, csak tisztában van a tényállással.*
- Úgy értem, hogy konkurencia lennék. Neked. Nagyon kiakadsz azon, ha azt mondom, hogy nem csak lányokra bukom? *nagy szemekkel pislog a lányra, hátha nem fog visítva menekülni hirtelenjében.*
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 28. 23:24 | Link

Ax   Kiss

Legszívesebben most kismacsek módjára elbújna Axel ölelésében és lényegében ezt is teszi egy bólogatás kíséretében. Tényleg nincs már itt az a Vaslady tanárnőjük, úgy hogy nincs miért idegeskednie sem. Ráadásul most jólesik Axel törődése; olyan, mintha lenne egy bátyja, akit nem azonnal kapott meg, hanem öt évesen.
-Nem lesz diabéteszem.- közli nemes egyszerűséggel, miközben ő is töm egy adag karamellát a szájába, hogy ne csak az egér csámcsogjon a finomságon. A tejkaramella a gyengéje, egyszerűen imádja. Azért Izét szívesen ismerte most meg, tényleg aranyos kis szörmókocska, olyan gyömöszölnivaló fajta.
-Jó jó, felfogtam. Fogok keresni egy brácsást, csak ne vágj már ilyen fejeket, mert belelöklek a vízbe és nézheted magad.- most igazi pukkancs módjára fújtat Axelre egy sort az előbbi megszeppenése helyett. Nem kell ennyire mohogni a gitár felvetésétől; ő csak közölte, hogy ilyen jellegű ismeretségei vannak. Letti például szerény véleménye szerint tehetséges gitáros, meg Lala (alias Tolland) is remekelt a Maid Café eseményén.
A családjához fűzött hosszas eszmecsere nem hatja meg különösebben. Masszív utálata, melyet az apja iránt érez, nem ismer határokat egyelőre. Szabályosan fullasztó is lehetne egy ideggyengébb ember számára. Axel szavai sem löknek a helyzeten pozitív irányba, sőt inkább rontanak rajta. Az arca egészen elsötétül, még el is húzódik a fiútól kicsit.
-Valószínűleg igazad lehet.- jegyzi meg végül hideg, ellenséges éllel a hangjában, némi lenézéssel megfűszerezve. Ez nála a legnagyobb haragot jelenti speciel, és ezen az sem segít, hogy Axel utalgatni kezd az isten tudja, mire. Először csak mérgelődik rajta, de aztán már szabályosan felháborodik. Mit kell ezen ennyit magyarázni, nem érti?
-Jó, hát ha fiú csellóst akarsz, te hímsoviniszta észlény, keress magadnak egyet!- csattan fel elég ingerült hangnemben, majd azon nyomban fel is pattan, de a mozdulat közepette még beszél Axelhez.
-Soha_többé_nem_fogok_neked_csellózni, megérteeeeeeee..... ?- na igen, elbotlott a saját lábában és most kérem még azelőtt felnyalja a stég deszkáit, hogy Axel elkaphatná, már ha akarná. A szemeiből kibuggyannak az első könnyeppek és hangosan kezd nyeldekelni. Olyan, mint egy hároméves...
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 12:30 | Link

Runácska

Minden valószínűség szerint az ő agyában van valami gikszer, hogy mindig a lehető legszigorúbb tanárok a kedvencei, és talán ebből a tiszteletből következik, hogy különös módon őt is szokták kedvelni többé-kevésbé, mint a már említett tanerő is. Átöleli a lányt, abban a reményben, hogy ettől megnyugszik, majd vállat von a válaszra, ha már ennyire határozott nem. Ha Runa így gondolja, hát legyen, csak aztán úgy is legyen, vagy lehet hallgatni tőle azt a sokat hallott mondatot, hogy márpedig ő megmondta. Izé közben elcsámcsog a karamellán lelkesen, látszik, hogy ritkán kap édeset, hiába szereti, de hát fontos az ő egészsége is. Ha már Simon nem ette meg, ne magas vércukortól dobja fel a talpát a szőrmók, szereti vagy sem, hogy inkább magokat kap ilyen finomságok helyett. Felvonja a szemöldökét arra, hogy belöknék a vízbe, sőt még el is engedi Runát és kérdőn pislog rá.
- Tudok úszni, és most mondtam, hogy te csak gyakorolj a csellódon, a többire legfeljebb kiteszek én is egy hirdetés. Vagy nem. Meggondolom még alaposan, és körbenézek, hogy egyáltalán lenne-e igény, vagy mindenki messziről kerüli a klasszikus zenét.- válaszolja, és vállat von mellé, aztán meg ismételten kiselőadást tart arról, hogy talán annyira nem is szörnyű a helyzet, mint ahogy Runa látja. Nagy a gyanúja, hogy itt is valami olyasmi játszódik le, mint a rokonoknál, akik majdnem elváltak, csak kicsit durvább változatban. A gond az, hogy mindezt hiába mondja, Runa annyira utálni akarja az apját, hogy azzal már nem is tudja, lehetne-e bármit is kezdeni. Inkább csak sóhajt egyet, jelezve, hogy ha ennyit ér, amit mond, hát inkább feladja. Eljut inkább oda, amit már egy ideje elmondana, ha lenne kinek, mert Runa meg mintha szándékosan csinálná, félreérti sorozatosan. Meglepődve pislog a reakcióra, majd megrázza a fejét és megadóan megemeli a kezét mellkasa elé tartva, tenyérrel a lány felé. Majdhogynem megszeppenten pislog rá, és várja, hogy legyen már egy lélegzetvételnyi szünet, amikor ő is szóhoz jut.
- Nenenem... szó sincs róla, hogy hímsov... an... in... bloe... hímsoviniszta... nem vagyok az, még csak zenéről se volt szó... nézz a lábad elé, Runaaa... - felpattan, de már nem tudja elkapni, úgyhogy barátnéja elterül a deszkákon. Leguggol mellé és hóna alá nyúlva felhúzza, aztán meg mivel így elég ingatag az egyensúlya, leül inkább ő is és megöleli a lányt.
- Ha egy percig is figyelnél arra, amit mondok... tényleg nem tudom, hogy mondjam... nem is az, hogy ijesztő lenne, mert már egy ideje tisztában vagyok vele, csak még nem mondtam senkinek... biszex vagyok. És ha megint lehímsovinisztázol, okostojás, akkor itt foglak hagyni. Fáj valamid?- kérdezi, amint elengedte Runát, ha megsérült, akkor elcipeli gyógyítóhoz is, viszont ott ül az arcán az is, hogy nagyon nem tudja, mire számítson azért, amit éppen kimondott, és reméli, hogy nem fog a lány visítva menekülni.
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 12:31 | Link

Ax drágaság  Kiss

Nem tudja, mi van vagy mi nincs Axel agyában, mert nem legilimentor, de abban biztos, hogy ő ki nem állhatja a félelmetes tanárokat. Amúgy is könnyen megretten bárki erélyesebb embertől, nem kell még fokozni is a hatást, hogy féljen órára járni. Jó, itt maximum a bájitaltan tanártól kap szívrohamot, mert olyan az az ember, de a többiekkel semmi problémája nincs. A karamella lerendezése után azért jónak látja megfenyegetni baráti alapon Axelt, hogy belelöki a vízbe, ha tovább húzza az agyát az arckifejezéseivel. Ha fejre áll sem tud egy brácsást varázsolni a semmiből, hanem utána kell érdeklődjön.
-Oké, oké, gyakorolni fogok.- ezek után már csak a család téma marad kivesézendő, de az régen rossz választás, Axel, ezt te is tudhatnád. Runa rühelli az apját számára érthető okok miatt és még nem nőtt fel annyira, hogy újra tudjon mindent értékelni más szempontok szerint. Szóval ez a mostani litánia pont visszafelé sül el, sőt tovább fokozva a dolgokat annyira felhúzza, hogy most már bármire ugrik, amit megjegyez szegény barátja.
Axel majdhogynem kétségbeesetten próbálja közölni az állást, de neki csak nem jut el az agyáig, hogy mi van. Helyette lehímsovinisztázza és pattan felfelé, hogy menjen el innen, de helyette felnyalja a stég deszkarendszerét jó fényesre- vagyis ez lehetett a terv, de helyette most pityereg, meg nemsokára Axelbe kapaszkodik, meg a fiú vállába fúrja az arcát hüppögve, mint egy kisgyerek. Egyszerre aranyos és buta is. Aztán, mikor színt vall kedves barátja arról, hogy mi a helyzet vele, könnyes szemei nagyra tágulnak, úgy nézi Axelt egy darabig, míg meg nem találja a szavakat önmagában.
-Ne hagyj itt... És nem fáj.... És van is valakid? Öhh... nem, nem túrok bele a magánéletedbe, tényleg, csak... attól még engem ne felejts el. Nem szabad, oké? Négy éves korunk óta a barátom vagy és akárkid is legyen... én ugye megmaradok a barátodnak? Ugye?- hatalmas, kétségbeesett pillantást vet még a szöszi svédre, mielőtt elkezdene feltápászkodni és Axel kezét is meghúzná finoman, hogy jöjjön.
-Ideje lenne mennünk. Valami rendes ennivaló is kellene, mert kilyukad a gyomrom mindjárt.- ha Ax hajlandó jönni, elindulhatnak vissza vagy Bogolyfalvára, vagy a kastélyba, ahol hamarabb jutnak valami finom ételhez. Még Izének is csurranhat-cseppenhet valami jó falat, ha meghúzza magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa