36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 17:26 | Link

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 5. 10:22 | Link



árja bókjára úgy érezte, elcsorog mint egy égő gyertya. Ha nem befolyásolná valami, most minden esetre hányna magától. Elvégre gondoljunk csak bele, ő a lány aki bár hiperaktív, és mindenkivel igyekszik kapcsolatokat kötni, de mégsem hisz a szerelemben. Főleg nem ebben a hirtelen jöttben, ahol egyik pillanatban még teljesen normális, a másikban pedig már a nevét sem tudja, csak hogy Viktor. Igen, határozottan kidobná a taccsot. Ujjaiban mint apró villámcsapások, s még az sem igazán érdekli, hogy minden ilyen helyzettől izzadni kezd a tenyere. Amikor ír, akkor is, amikor huzamosabb ideig kell fognia valamit, vagy ha öt percig rajta tartja a kezét valamin, ami meleg. És lássuk be, a férfi keze mindegyik felsoroltnak megfelel. Undorító lehet ugyan, de ez a valóság, és ők, legfőképp a szőke leányzó- a pasiról fogalmam sincs- most annyira sincs magánál, hogy mindezt belássa. Csak a közelében akar lenni, és minden egyes másodpercet vele tölteni, rácsimpaszkodni mint egy pióca, majd ölelgetni, akárcsak egy lajhár. Vagy koala. Mindkettő felettébb édes. 
A másik felszólítására igyekezett mindent tudatni magáról, ami csak eszébe jutott. Hogy nem ápol valami jó viszonyt az anyjával, hogy van két vadászgörénye, ismertette a félelmeit, beszélt arról, amiket szeret, könyvekről, a kedvenc számáról, a kaktuszáról. A vágyait nem tudta egészen reálisan felvázolni, mert amikor oda ért, csak annyi jutott eszébe, hogy "Mindörökké veled". Mint valami rossz török szappanopera. Vagy spanyol, esetleg olasz. Észre sem vette mikor értek a tóhoz, szóval ecsetelnem sem kell, magát az utat fel sem fogta. Viktorral akár bele is gyalogolhatott volna egy késbe, ő még azt sem vette volna észre, annyira el volt kábulva.
- Most te jössz. Mesélj el mindent, mindent.- zárta le az önmagát illető témát. Szemei izgatottan csillogtak, s ajkaira önfeledt, gyermeki vigyor ült ki ahogy megállt, s felpislogott felettébb új lovagjára.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 22. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 9. 21:53 | Link

Állia Szipenni


Misi már három hete itt van Magyarországon, azon belül is a Bagolykő Mágusiskola falai között. A hely nagyon tetszik neki, azonban az elmúlt két hétben mégis végig azon járt az agya, hogy miként juthatna haza, lehetőleg minnél előbb. Nem azért akart menni, mert itt nem érezte jól magát, nem is azért, mert nem találta a helyét. Az ok az édesanyja volt. Ugyanis pontosan két héttel ezelőtt Misi kapott egy igen aggasztó levelet otthonról, amiben persze őt arra kérték, hogy maradjon nyugton, és koncentráljon a tanulásra, de hát ezt senki nem várhatja el tőle ilyen állapotban. Azonban a helyzet egyre inkább reménytelennek tűnt, és Misi kezdte belátni, hogy egyelőre esélye sincs az utazásra.
Így hát az egyik este fogta magát, és úgy döntött, hogy ellátogat a faluba. Még úgysem járt ott, és érezte, hogy szüksége van egy kis friss levegőre és helyváltoztatásra.
Ebben az időszakban, augusztus közepén az esték is fülledtek voltak, így Misi térdnadrágban és pólóban indult neki a felfedező körútnak. Mielőtt kilépett volna a szobából, még gyorsan visszafordult a seprűjéért, hátha szüksége lesz rá. Bár repülésre kevés esélyt látott, de egy kviddics fanatikusnál alap dolog, hogy ha lehet magánál hordja a seprűt.
A falut elérve úgy érezte, hogy most nem bírja a nagy fényáradatot, a rengeteg embert, kirakatot és csillogást, ezért fejét lehajtva haladt előre egy csendes zugot keresve. Hamar rá kellett jönnie, hogy ez a falu még az ő otthonánál is kisebb, és egy fél órán belül el is érte a határát. Ott körbepillantott, majd észrevette, hogy eltűntek az emberek körüle, és csak egy kis tavacska terült el előtte. Közelebb lépett, és rögtön meglátta a számára ideális helyet. Egy kisebb stég nyúlt be a vízbe, ahonnan tökéletesen be lehetett látni a tavat és a falut, de elég távol is volt a nagy élettől, hogy el lehessen csendesedni. Misi odasétált a strégre, maga mellé helyezte a seprűt, ledobta a cipőjét és belemártotta mindkét lábát a hideg vízbe. Nagyon jól esett neki a forróságban, és úgy érezte, hogy bármeddig ott tudna maradni.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 9. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 19. 21:58 | Link


A kezemben pörgetve az idősebbik Fresmoon ütőjét, fütyörészve tapostam az utat a kis stég felé. Nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni őket, de a levelem biztosan célba ért. Még az itteni szerencsétlen baglyok is pontosak, így aztán a mandulaszemű biztosan megkapta az üzenetét.
A LEVÉL
Az idő végre megfelelő, bár most is rövid ujjú ingben vagyok, de mellé egy vékonyabb hosszú vászonnadrágot vettem fel, meg egy barna félcipőt. Megpillantom a stéget, szerencsére nincs ott senki. Időben érkezem, ahogy egy igazi úriemberhez illik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lány eljön-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy értéktelen ütő, de az is lehet, hogy Dasha saját pénztárcájához képest sokat költött rá. Nem néztem utána igazán, sőt egyáltalán nem, megadja az első benyomás lehetőségét neki, és ha még a vére is rendben van, akkor megegyezhetünk. Elsőre arra gondoltam, hogy Izabelláról kérdezősködöm, amit csak akkor vetetem el, ha nem lesz jobb ötletem. Egy kicsit megsuhogtatom az ütőt, de igazán nincs érzékem hozzá, viszont a kung-fu miatt elég ügyesen forgatom, mint egy rövid botot. Végül megunom és nézem a vizet, várakozó álláspontra helyezkedem a bejáratnak háttal.

Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. augusztus 19. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. augusztus 21. 21:33 | Link

Martin Romberg
KATT

Ma reggel összefutottam az új ismerőssel, azzal a furcsával, akit érdekel a képességem. Nem tudom pontosan mit akarhat tőlem, de naivan elhívtam a stégre, hogy találkozzunk ott és megmutatom, mit tudok én még.
Reggeli után már ki is mentem, a faluig meg sem álltam. Csak a második boltba betérve tűnt fel, hogy miért néztek meg annyian útközben. Hiába esett kint az eső és viseltek a legtöbben pulóvert, én valahol félúton a nagyterem és a kapu között elhagytam az egy szál pólómat, csak egy farmert viseltem, még a lábamról is hiányzott a lábbeli. Engem mondjuk nem zavart, az meg aztán főleg nem, hogy néhány lány még rám is kacsintott. Hmmm.
Végül kiértem a tavacskához, zsebemben egy zacskó csokis valami lapult. Martint nem láttam sehol, hát egyedül vágtam neki a rövid útnak ami a stéghez vezetett. Kisétáltam a legszélére, törökülésbe helyezkedtem és a kezemet a víz fölé emeltem. Nem kellett nagyon koncentrálnom ahhoz, hogy beindítsam a folyamatot, amit meg akartam mutatni a háztársamnak. A víztükör lassan elkezdett befagyni, folyamatosan, komótosan haladt a szélek felé a vékony jég, melynek még kellett néhány perc, hogy olyan keménységűvé váljon, ami elbírja az embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2015. augusztus 30. 22:00 | Link

Merkovszky Ádám
Lazulás a pecabot fölött


A nyár végi napokban, amikor már csak hol kisüt a nap, hol pedig elbújik, már nem lehet élvezni a pancsolást a falubeli tóban. Napsütésben többeket látni fürödni, ilyen időben pedig csak a bevállalósabbak merészkednek a vízbe, főleg ilyen korai időponton.
Reggel egész korán keltem föl, ugyanis előre megbeszélt programom volt. Valljuk be, ilyen ritkán fordul elő. Most is csak azért tudtam pihenni egy kicsit, mert Annie-nek ilyenkor azt mondom, hogy a tankönyveim fölött görnyedek, és így könnyebb szívvel enged el a cirkuszi próbákról. Ilyet persze ritkán csinálok, mert szívügyem a cirkusz, de egyébként nem is gondolom hogy Annelie beveszi ezeket a kis hazugságaimat. Jobban ismer ő annál.
Szó mi szó, a ma hajnali programom kicsit eltért a többitől. Ugyanis ma egy bagolykövi tanárral indultam a faluba pecázni. Nem is akármilyen tanárral. A húgom apjával törekedtem a kikapcsolódásra, ami mondjuk nem újdonság. Mióta fény derült az igazságra, egész jóban lettünk. Úgy írnám le a kapcsolatunkat, mint egy távolabb álló apa-fia kapcsolat, vagy haverság. Az utóbbit azonban nem igen használhatom egy bagolykövi tanár esetében, szóval maradok az első verziónál. Félreértés ne essék, semmilyen vér szerinti kötődésünk sincs, egyszerűen csak a húgom apja. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy mi találkozhassunk, esetleg jóban legyünk, vagy valami kötelék alakuljon ki köztünk.
Hiszen én mégiscsak a lányának a bátyja vagyok.
Próbáltam kibogozni a szálakat és összerakni a fejemben a dolgokat, miközben Ádám mellett sétáltam a tóhoz vezető úton, pecabottal a kezemben.
Nem volt szívügyem soha a pecázás, igazából borzasztóan unalmas tevékenységnek tartom, de néha azért jólesik az ilyesfajta kikapcsolódás is.
- Hallottam jól sikerült a nyílt órád.
Bár nem igazán érdekelt a téma, próbáltam megtörni a csendet.
- Gondolom tetszett nekik Albert furcsa képzelőereje.
Nem volt ismeretlen számomra a tükör lakója, volt már szerencsém találkozni vele és utazgatni a világaiban.
Lassan elértük a stéget. A sokat látogatott pallós emelvényen két ütött-kopott szék állt, valószínűleg két korábbi vendég hagyta ott. Minden esetre jól jött.
Letettem a földre a pecabotot és kinyújtóztam a kezeimet a levegőbe emelve. Épp csak kezdett kivilágosodni, lassan látni lehetett a narancssárga napkorong első sugarait a horizonton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. augusztus 31. 19:59 | Link

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky Katherine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. szeptember 2. 21:35 | Link

Harry
Ruha


Egyik lábamról a másikra álltam a stégen várakozva. A tavacskát figyeltem és próbáltam összerakni a képet. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy mi is folyik itt. Már csak néhány nap választott el az esküvőtől és a dolgok a lehető legjobban alakultak, de ma este valami megváltozott.
A bagoly lelkesen kopogtatott az ablakon egészen addig, amíg végül úgy nem döntöttem, hogy beeresztem. Egy aprócska levél volt csak a csőrében, amin mindössze négy szó állt.
Ma este a stégen.

Fogalmam sem volt róla, ki lehet ennyire titokzatos. Véleményem szerint Gwen nem akarná ilyen módon rám hozni a frászt, tehát őt zártam ki elsőként. Konstantinon egy darabig elmélkedtem, de mivel ma is túlórázott, ezért képtelenségnek tartottam, hogy megpattan és magára hagyja Jaredet. Megint. Miattam. Aztán ott volt még Kilián. A legutóbbi… khm… találkozásunk elég emlékezetesre sikerült, de azóta egyetlen szót sem váltottunk. Komolyan aggódtam érte, hogy esetleg valamelyik bokorba beborult, arra járó elsősök elkapták és kikötözték a kínzókamrában.
Bosszúból.
Ezen aztán tényleg nem lepődtem volna meg; ismerve a fiút.
Szóval azzal töltöttem vámpírlétem abszolút értéktelen perceit, hogy mérlegeltem a lehetőségeimet, de ismételten ott voltam, ahol a part szakad. Senkire sem tudtam volna ráfogni, hogy névtelen levelekkel bombáz, azt meg pláne nem, hogy a stégnél akar velem összefutni.
Aki számított, pontosan tudta hol keressen, épp ezért toporogtam most és hallgatóztam, hátha időben kiszúrom a lépteket, a szívdobbanást vagy esetleg a lélegzetvételek zaját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 4. 21:28 | Link

Őrangyalka ^^


Zsebre dugott kézzel járkálok már megint itt, de most már okosabban. Alaposan körbe kérdeztem mindenkit, így már van egy képem a faluról, ami ha másra nem is, arra elég, hogy ne tévedjek el hazafelé.
Tényleg életképes vagyok, most már én is be merem látni, és ha kell még hangoztatom is. Csodákra képes, ha az ember lányában van annyi bátorság, hogy leszólítson egy idegent, még ha csak segítséget kér is. És furcsa mód, senki nem volt se tapló, se bunkó, se lenéző, még segítettek is.
Nem, nem hinném, hogy ez a lényem varázsa, vagy annyira esetlen lennék, egyszerűen az emberekben még megvan az az ösztön, ami nem hagyja, hogy levegőnek nézzenek egy aprócska problémát, amit eléjük vetített valaki. Végül is olyan nagy dolgot nem kértem, csupán némi útba igazítást pár felsőbb évestől.
Most a Daninak vett medált szorongatom a kezemben, mert mikor megláttam abban a kirakatban, tudtam, hogy az övé lesz, már csak el kell küldenem neki. Megkérdeztem, semmi olyan nincs benne, amitől a legidősebb bátyám szívhatna, így nyugodt szívvel pakolom majd oda a többi ajándék mellé. Sejtem, anyuék ki fognak akadni, hogy a kevéske zsebpénzemből is nekik is veszek valamit, de azt is tudom, hogy pont emiatt büszkék is rám, ahogy a többiekre is.
Hiába táncolunk sokszor egymás idegein, szerintem létezni se tudnánk egymás nélkül, és igenis szoktak annyira hiányozni, hogy elsírom magam, ha nem figyelek oda.
Most viszont megcsap az a jellegzetes illat, amit otthon a dunaparton szoktam érezni, így nem is agyalok, addig megyek, míg meg nem látok egy stéget.
Kit érdekel, hogy megint rám sötétedett, felmászok, s végig is sétálok a tákolmányon, hogy aztán a végére ülve, nézhessem azt a nagy sötét foltot, amin olykor megcsillan a hold fénye, és még kis sodrozódást is láttatni enged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 11. 21:35 | Link

Ricsifiú.
Rici-ruci(szemüveg nélkül)


Október közepe felé már igen hamar sötétedik, Karina számára az este hétóra utáni hőmérséklet már közelített az optimálishoz, így nyugodtan kimerészkedhetett a szabadva. Egyedül ment, mert Dió igencsak el volt foglalva az egyik kiszemeltjével, ezért nem is nyaggatta a srácot azzal, hogy menjen vele sétálni. Majd télen. Így hát egyedül nekivágott a kis jégkirálynő a sötétségnek. Pálcáját szándékosan a kastélyban hagyta, hisz a bökdöséstől nem tudott sokkal többet vele kezdeni.
Kinn fújdogált a szél, nem volt meleg, de ez a szöszit egyáltalán nem zavarta, sőt élvezte. Lassacskán kiérkezett a stéghez. Világos volt, hisz a holdfénye megvilágította a környéket ez bőven elég volt ahhoz, hogy ő lásson. A korlátra könyökölt, felsóhajtott és a fodrozódó vizet bámulta, aminek a tetején megcsillant a holdfény. Itt volt az ideje, hogy kicsit játsszon a faggyal. Kezeit maga elé emelte s nem sokkal később egy hógolyó jelent a markában. Azt szépen formázgatta, egyengette, amíg egy fókát nem formált belőle. Gyerekes mosoly húzódott az orra alatt, mert tetszett neki, amit ott leművelt.
Párpercig még gyönyörködött a hófókájában, amire pár ág reccsenésére felkapta a fejét. Azonnal megfordult, egy sötét alakot látott. Legbelül megrémült Karina, viszont az előbbi mosolyát leváltotta egy savanyúpofa. Még a fóka is kiesett a kezéből, egyenesen a fapadlóhoz csapódott és szétesett. A szőke kihúzta magát tök nyugodtnak látszódott, aztán csak megszólalt.
- Ott. Ki van? - természetesen törte a magyart, de a lehető legérthetőbben igyekezett kommunikálni az árnnyal. Nem mozdult s szemeit sem vette le a titokzatos alakról.


Utoljára módosította:Jeges Karina, 2015. október 21. 17:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. november 7. 21:14 | Link



Szabad hétvééééége! Bizony bizony, nagyon örültem neki, majd kicsattantam, csak hogy ezzel a szóvirággal éljek. De a lényeg, hogy az első dolgom kivezetett a faluba, és úgy terveztem, jó ideig vissza sem térek. Az első utam természetesen a cukrászdába vezetett ahol szinte mindent megkóstoltam, nem foglalkozva azzal, hogy hogyan bámulnak az emberek. Szeretem az édességet na! Mindezek után megpróbáltam átvergődni venni egy parfümöt, de mivel megéheztem ezért inkább úgy döntöttem, hogy benézek Emma néniékhez, ahol szintén nagyon sokat ettem. Ajajj, ha most félnék, akkor biztos aggódnék a súlyom miatt, de ezek a nagyon nőies dolgok egyáltalán nem foglalkoztattak. Boldogan ugrálva és dúdolva mentem tovább, a nap már lemenőben volt, de nem foglalkoztam vele, mert kitartottam amellett, hogy nem megyek vissza, vagyis visszamegyek, de még nem! Mert igazi lázadó vagyok, bizony ám! Na azért nem, nem szeretnék este alkoholt inni és úgy tenni, mintha nagylány lennék, mert amúgy nem vagyok, vagy legalábbis én nem tartottam annak magamat, mert az egész annyi nyavalyával járt! Például nem ehetném meg ezt a rengeteg édességet, amit a papírzacskó rejtett.
Úgy döntöttem, mielőtt visszamegyek a kastélyba és szétosztom a maradékot a sárgák között, leülök egy kicsit a stégre, csak úgy, random fagyoskodni. Nyilván amikor elindultam, akkor nem gondoltam arra, hogy ráfogok fagyni, de semmi pánik. Én nem félek semmitől, maximum a felfázástól.
Amint odaérek végigvezetem a a tekintetemet a tükörsima felületen és mosolyogva figyelem, ahogy a szél megfodrozza a gyönyörű felületet. Nem szoktam ilyen lírikus lenni de most tényleg nagyon tetszett, ezért boldogan leültem a szélére, a lábamat a víz fölé lógatva dúdolgattam tovább, miközben a papírzacskó tartalma egyre csak fogyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. december 2. 22:01 | Link

Adam

Egyre többet sétáltam mostanában. Nem voltam benne biztos, hogy teljesen eszemnél vagyok, mivel ahogy hűlt az idő, én párhuzamosan vele egyre többször sétáltam néha éjaszakába nyúlóan, és ha mélyebben átgondoltam volna a dolgot, lehet arra a következtetésre jutottam volna, hogy meg akarok halni egy tüdőgyulladásban, azért csinálom ezt. Ez így jobban meggondolva egész vonzónak tűnt... Gúnyosan elmosolyodtam magamon, amikor ennek az eszmefuttatásnak a végére értem, igazából jót mulattam a saját hisztimen. Ilyenkor a hideg levegő kicsit átmosta az agyamat, és tisztábban tudtam látni a sok kavargó gondolatot, ami a fejemben volt.
Sokszor egészen a falu határáig eljutottam, ahogy ma este is, és már egészen rutinosan kezeltem az öltözködést is. Egy fekete kabátba és egy kék sálba voltam bugyolálva, a hajamat leengedve hagytam, hogy a fülem se fázzon annyira, a kezeimet pedig elrejtettem a zsebembe, hogy ne érje őket annyira a hideg. Sosem volt különösebben megtervezett útvonalam, így most is csak arra mentem, amerre a lábam vitt.
Ez egész szép.
Futott át a fejemen a gondolat, mikor a tó partjához értem. Oldalirányban a tóparton szépen világítottak Bogolyfalva lámpái, a víz nyugodt volt, és a sötétben teljesen fekete. Olyan jó békés volt itt minden, hogy rögtön teljesen szerelmes lettem a helybe. Szépen lassan, de határozott léptekkel indultam el a stég felé, és bár egy darabig hezitáltam, mert féltem, hogy felfázás esélye itt nagyobb az ideálisnál, végül csak lecsücsültem rá. Néztem a vizet, néha bedobtam egy-egy követ, amelyeket még egy korábbi séta alkalmával gyűjtöttem össze a kabátom zsebébe (kár kérdezni, mégis milyen célból... mondhatnám, hogy előre erre készültem, de nem.) Hallgattam ahogy csobbannak, néztem ahogy elmerülnek. Sóhajtottam egy mélyet, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen jólesne most beszélgetni valakivel, mert a hideg levegő önmagában már nem elég, hogy kellően tisztára takarítsa a fejemben levő zűrzavart. Érdemes lenne bedobni még pár plusz gondolkodnivalót a buliba, ami segít elűzni a gonosz gondolatokat. Persze nem volt sok esélyem arra, hogy valaki itt teremjen, hacsak nem egy szerelmespár, amitől valószínűleg jelen pillanatban csak hányingerem lett volna (az irónia és a keserűség édes elegyének köszönhetően), így aztán csak üldögéltem tovább, azon töprengve, mihez kezdjek magammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. december 5. 14:00 | Link

Gwen
péntek reggel, 6:00 tájban


Sötét van és hideg. December eleje. Ian bő negyed órával előbb ébredt, ezért az a -hülye- ötlete támadt, a reggeli hosszú futástól eltekintve inkább kipróbálja, mennyire okoz instant izomgörcsöket a faluban lévő fagyos tó hőmérséklete.  Tulajdonképpen a víz bizarr módon azóta izgatja a fantáziáját, hogy először meglátta; ritkán szokott szabad vizekben úszni télen, főleg magasabban fekvő helyeken, de most olyannyira taszítja a medence klimatiált, állandó hőmérsékletű stabil légköre, hogy ébredés után alig 10 perccel már be is csukja maga mögött szobájuk ajtaját.
Egyszerű termoruhát visel a futáshoz, a nadrág felett egy bő melegítővel, ahelyett, hogy felvette volna kompressziós ruháját - lehet, tényleg reggel van még ahhoz, hogy ilyeneken elgondolkozzon. A bemelegítés gyakorlatilag a kastély bejáratától a stégig tart; addig fut, nyújt, ugrál, teljesen egyedül a sötét dűlőúton, majd aztán a faluban - itt azért már találkozik néhány koránkelő középkorú, vagy idős boszorkánnyal, varázslóval, akik éppen a reggelivel telített hasukkal elkezdik a napjukat.
Csönd van. Még messze járunk attól, hogy felkeljen a Nap, de már nincs éjszaka, csak a tüdőbe hasító jéghideg hajnali levegő és Ian egyenletes szuszogása, ahol sűrű fehér párával kifújja azt. Néha megszólal egy-egy madár, ahogy egyre kijjebb kerül a falu központjától és csakhamar újra fű van a lába alatt út helyett. Egészen korán ideért - némán, elmosolyodva nézi a rezdületlen vizet, ami várakozva néz vissza rá. Még annyit se tétovázik, amennyi biztosítana mindenkit ép eszéről. Gyönyörködik két percig a táj háborítatlan magányában, majd lekapja magáról a felsőruházatot, a melegítőjét, a nadrágot is, a kupac tetejére a pálcáját és így, egy szál fürdőnadrágban veti veti bele magát - fejjel előre, kinyújtott kezekkel - a vízbe.
Az élmény letaglózó. Igaz, javít valamicskét a helyzeten, hogy legalább ő akarta - de ez nem vigasztalja kérlelhetetlenül visító izmait, az ereit, vérét, ami úgy érzi, menten megfagyott, a halántékán át a szorító nyomást, az ezernyi-milliónyi éles tűt, amibe belevetette magát...Isteni.
Egy hosszú ívvel bukik fel újra, hogy levegőt vegyen, de jobb, ha nem áll meg. Kellemes tempóban úszni kezd, hol lebukva, hol fel, szabályos mellúszásban haladva a tó közepe felé, majd oldalra, vissza. Lassan múlik a hideg.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. december 5. 14:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. december 28. 23:04 | Link



Annyira annyira de annyira annyira régen láttam Csenger. És ettől szomorú lettem. Fogalmam sem volt arról, hogy miért érzek ilyen furákat, de éreztem. A szőke magas fiú a gondolataim jó részét kitette és előfordult olyan is, hogy nem tudta órán figyelni, mert arra vártam, hogy mikor szabadulhatok ki a folyosóra, mert ott van esély arra, hogy talán összefutok vele.
De a találkozásaink igencsak ritkásak voltak, de olyankor mindig nagyon jól éreztem magamat, sokat nevettem és talán egyre jobban bele is habarodtam, bár, ezt soha senkinek nem vallottam volna be. Ez az én titkom volt, úgyhogy nem meséltem senkinek a lepkékről, még Lucának sem! Pedig nagyon nehéz volt! Mert tapasztalatlan voltam, kétségbe voltam esve, de így, hogy hallgattam senkitől nem tudtam segítséget kérni, hogy oldjam meg a problémát. Ettől függetlenül azonban voltak időszakok, amikor egész jól éreztem magamat a bőrömben, boldog voltam, felszabadult és eszembe sem jutott, hogy talán ezt is neki köszönhetem. A szüleim szerint kezdtem felcseperedni, de ettől csak még jobban beijedtem. Mégis mit jelent ez? Semmi jót az tuti, ez Pán Péter is megmondta volna nekem.
Na mindegy, a lényeg, hogy a Ricsmond utáni hajthatatlan kíváncsiságom egy helyre üldözött ezen az estén. Oda, ahol először találkoztam vele. Fel akartam idézni, ami akkor történt, ezért felvettem a kabátomat és elindultam le a faluba, ismét tilosban járva. De konokul szét sem néztem a szemembe villant az elszántság és kisvártatva már lent is voltam. Ott aztán végigsiettem a stégen és végighasaltam a végén, a pálcám végére fényt varázsoltam és letettem magam mellé.
  - Hol lehetsz?
Kérdeztem a saját tükörképemet kissé megilletődve, majd belenyújtottam az ujjamat, apró hullámokkal borzolva össze a felszínt. A víz jég hideg volt, de még nem tartottunk ott, hogy befagyott volna a vize. A következő pillanatban azonban valamit megláttam a víz alatt. Csak egy pillanat volt, de elég ahhoz, hogy felborzolja a fantáziámat. Halkat sikkantottam, majd bátran a víz fölé hajoltam, hogy jobban megnézzem mi az. Négykézláb tornáztam magam, de kár volt...mert abban az óvatlan pillanatban ahogy elveszítettem az egyensúlyomat, egyenesen belezuhantam, fejjel előre.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2015. december 28. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. április 19. 22:46 | Link



Már régóta tervezgetem, hogy befessük a hajamat valami… nem szokványosra. végre eljött a pillanat, Fancsival megbeszéltem a dolgot, természetesen ő lesz a művész. Már csak a haja miatt is, láttátok már? Egyszerűen gyönyörű, fényes, színes és extravagáns. Egyszerűen imádom néha fogdosni a haját – remélem nem bánja nagyon – meg persze őt is imádom. Már egy csomószor meglepett palacsintával, ha fiú lenne, biztosan buta szerelmes lennék belé. Még szerencse, hogy lány és ráadásul van neki egy fiúja is, Matracka. Azt hiszem ez nem a rendes neve, de nem nagyon szoktam kérdezősködni fiú témában. Nagyon korán kezdi Fancsi, de kit érdekel, ha ő boldog, akkor csak így tovább, nem? Engem meg állítólag Ákos szeretne felvilágosítani a dolgokról, holott tudhatnák, hogy nem vagyok teljesen tökkelütött. De mindegy is, most nem ez a lényeg, hanem, hogy hajfestünk! Juhúúúú!
- Képzeld, nemsokára jön majd a tesóm is ide. Mármint a lánytesóm, Sonja. Na, ő aztán nagyon cuki lány – mosolygok és ugrándozom Fancsi körül, kezemben lóbálva a széket. Ő hozza a kellékeket, nekem meg csak ülnöm kell majd valahol. A stéget gondoltuk ki, az szép környezet, meg szerencsére kevesen látogatják. Amúgy, hagy lássák csak milyen szuper hajam lesz majd!
- Tisztára bevesszük a helyet – kacarászok, majd végül megállok az egyik helyen, ahonnan szép kilátás nyílik a tóra. – Ez lesz az, most akkor hogyan kezdjünk neki? – figyelek a lányra, mégiscsak ő az idősebb. Talán egy kér piercing meg ilyesmi rám is elférne, nem? Csak félek, hogy Nina kivágna, vagy megnyúzna és még Fancsit is felkeresné, hogy hogyan képzeltem, hogy miatta ilyesmiket csinálok. Pedig nagyon menő lány ám a barátnőm. Ő a legmenőbb az egész suliban, meg Mina! Na, ő is aztán nem semmi lány! Ráadásul sokat járok a cukrászdába, hogy növeljem a bevételüket. Úgy tudom, hogy több palacsintát készítenek már, hogy nekem mindig legyen, hát nem cukiságok?! Közben figyelem, hogy miket mond Fancsi, hogy minden tökéletes legyen. Ahogy a barátságunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. május 13. 20:57 | Link

Csak Ő, és senki más
Szabad hétvége!

Deszka, inhalál, víz, cipő. Szuper, mindenem megvan, vagyis… Ja, mindenem. A bogyeszt bevettem még indulás előtt, Atu bácsinak szóltam hogy lelépek, vagyis elgurulok valamerre a faluban, szóval majd jelentkezem. Azt, hogy hova is megyek, nem tudom még. Talán trükközök párat a téren, meg az utcákon, esetleg betérek pár üzletbe szétnézni, hátha látok valami új holmit. Vagy még az is lehetséges, hogy felgurulok a suliig, majd vissza le. Annak viszont túl sok értelme nincsen, mert még ha tudnám, hogy lenne fent olyan valaki, akivel jóban is lennék, nem tudom, hogy lejönne-e. Most, hogy ezek a felügyelőknek nevezett valakik itt vannak, sokkal nehezebb mozogni és kevesebb is a tér erre. Még jó, hogy lent lakok Atu bácsival a faluban, különben ki sem tehetném a lábamat a négy fal közül. Az lenne még csak cirkuszi műsorszámokat is megirigylő attrakció. Nem véletlen, hogy a nevelőotthonból is mindig megpattantam. Esélytelen, hogy egy mozgásigényes, hiperaktív kölyköt, mint amilyen én is vagyok, bezárjanak a négy fal közé. Számomra már az is csoda, hogy nem ültek a nyakamba ezek a valakik, és nyaggatnak mindenfélével a betegségeim miatt. Vajon mit csinálnának, ha a vallatásuk közepette kapnék egy asztmarohamot? Beperelném őket, amiért kiváltották belőlem, de ne próbáljuk ki. Szeretek élni, szeretem a nyugit, és szeretem, hogy nincsenek itt. De, hogy ne legyen fenékig tejfel az életem: a nagy agyalás közepette nekimentem valakinek, ami miatt leestem a deszkámról. A földön kötöttem ki, hogy a másik fél két lábon maradt-e, azt nem tudom, de a deszkám gurult tovább, egyenesen a vízbe. Szélsebesen pattantam fel, hogy még időben megfogjam, de csobbant… én meg estem utána. Hát ez fergeteges, rosszabb már nem is lehetne. A lényeg, hogy megvan életem kincse, aminek kimentése után, én is kimásztam a stégre. Ha az idegen ott maradt a baleset helyszínén, akkor odamentem felsegíteni; ha közben odajött hozzám, akkor pedig ott szólaltam meg. Vagyis, előbb realizálnom kellett, hogy kit is taroltam el ismét, de amint ez meglett, mosolyogva néztem rá.
– Ne haragudj, hogy neked mentem Zsombor. Nem esett bajod? –néztem rá, végigmérve alaposan, természetesen sérüléseket keresve rajta, s remélhetőleg egyet sem találva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 19. 18:58 | Link

Leonard

Ma csak úgy szakadt az eső. Komolyan, mintha valaki a tetőnkön állna és egy slagból folyamatosan locsolná az ablakomat. Egy röpke pillanatig el is gondolkoztam azon, hogy talán valaki rontó bűbájt küldött az ablakomra, hogy aztán elmenjen a kedvem. Alapjáraton nem zavar az eső, szeretek benne sétálni, de ebben a mennyiségben úszni is veszélyes. Kilestem a másik házra, melynek ablakai sötétek voltak, ezzel is jelezve, hogy gazdájuk nincs otthon. Így hát nem mentem át őt se zaklatni, pedig szerettem volna. Szabályosan unatkoztam, és ez borzalmas volt. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, mindig van mit csinálnom. Mára például azt terveztem, hogy kimegyek a tavacskához, és ott töltöm a napot. Ehhez nem kell bé terv, hiszen ott mindig vannak emberek, vagy csak olvasok, nézelődök. Itthon viszont olyan unalmas! Már értem, hogy mit érzett Aranyhaj a toronyban.
Délután már a gangon ültem, a lépcsőn, fancsali képpel, pulcsiban. Néztem, ahogy az üres és kihalt utcán nem történik semmi. Még hideg is volt. Szabályosan felháborított a dolog. Annyira, hogy egy fél óra után be kellett mennem. Próbáltam olvasni, próbáltam enni, átválogatni a ruháimat. Semmi sem segített.
Viszont az idő szerencsére egy idő után megunta azt, hogy esik, így szépen lassan csillapodni kezdett, majd elállt. Több se kellett nekem, beleugrottam egy fekete farmerba, egy hosszított sárga felsőbe meg egy fekete bőrzsekibe, felhúztam a bakkancsomat és már spuriztam is ki a szabadba. Esteledik, és minden vizes, de nem érdekel. Ki kell mozdulnom. Nekem és a fényképezőgépemnek. A volt fotográfia tanár, Áron nem messze lakik tőlünk, és mivel kiskölyök korom óta ismerem, és mert sokat vigyáztam a gyerekeire, ezért cserébe tanított fotózni. Nem vagyok profi, hajaj de még mennyire, hogy nem, viszont imádom csinálni, és nagyon szeretem a természetet is és az embereket is lencsevégre kapni. Így hát mi sem természetesebb, hogy nem félve a sártől, és a hidegtől, most is elszántan állok itt, és próbálom a lehető legjobb szögben elkapni, ahogy ugrik a béka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. június 23. 19:40 | Link

Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 17:35 | Link


So what we get drunk
So what we smoke ...
We're just having fun
We don't care who sees


Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. július 23. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 18:48 | Link



Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. augusztus 25. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 25. 20:58 | Link

Eördögh Lars Tobias


Volt délelőtt egy nehézségekbe ütköző bevásárlása, amit lista nélkül kellett elvégeznie, és emiatt sokat stresszelt azon, hogy vajon milyen árnyalatú kék tollat is akar ő eredetileg. Hangzik, ahogy hangzik, de ez igenis fontos; ő lusta és buta és rossz diák, tehát minden apróságot, ami reggel elindítja a tantermek felé, becsülni kell. És szereti a ceruzákat meg tollakat meg füzeteket. Csak nem mindegy, hogy milyet. Igazából ebben is nagyon gyerek maradt még, mert csábítja a színes-szagos-csilámporos füzet, egész addig, amíg használni nem kell.

Mindegy is; elég jól elfáradt ebben a huzavonában, és gondolta, üsse kő a további terveit, ő most pihen. Szerzett magának vizet meg kekszet, és elindult a tavacska mellé, mert mert. Mert könyveket venni tud a következő falusi kimenő alkalmából is, de a tóparton lopni a napot már nem biztos; szeptember van, nem fog sokáig így sütni a nap. Tehát így, ahogy van, táskástul-utcai ruhástul lezuttyan a partra, majszolja a kekszet, ami nem is finom, de cserébe legalább nagyon édes - ugye aki a manók főztjéhez van szokva, ugye -, és élvezi a napsütést. Meg a csendet. Még nincsenek szerelmespárok, az a pár magányos ember meg csendben van, ahogy kell. Idill, kérlek szépen, ez most tiszta idill.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 30. 08:25 | Link


Kicsit megrezzen, amikor Lars megszólal; már majdnem el is felejtette, hogy nincs egyedül. Hirtelen jó hangosnak tűnt az a pár szó, de ahogy ránéz a mellettük vidáman döglő, nyelvüket lógató négylábú bandára, nem tud nem egyetérteni. - Az már biztos. - mondja tömören, de jó sok érzést belesűrítve, és rákacsint a legközelebbi négylábúra, aki éberen figyeli, mit csinálnak az emberek. Mire gondolhat ilyenkor egy kutya? Itt fekszik, vigyázza a gazdit, és vagy azon töpreng, hogy nem jó színt választottak, vagy azon, hogy az emberek már megint valami fura ember-dolgot csinálnak, nincs mese, most várnom kell kicsit, amíg megint játszhatunk. Vagy valamire teljesen másra. Időnként úgy megnézné, mit gondolnak az állatok az emberekről.

Mindjárt végeznek a csónakkal. Kár. Mindenesetre nagy buzgalommal fest addig, amíg van mit, ebbe pedig beletartozik a stég is, a saját ruhája is, egy csöppnyi festék erejéig a legközelebb fekvő kutya füle is. Csöpögtet ő lelkesen, elvégre szép ez a szín, megy ez sok mindenhez. Látod, már belemerült a munkába - ezek a bíbor festéknyomok lehetnének vércseppek is, nem...? Egy kiránduló jelentette be a rendőrségen, és most a csapatnyi nyomozó körbeveszi a csónak hűlt helyét, és töpreng. Sajnos a kis navinés képtelen elszakadni az unalomig ismert sorozatos paneloktól, de attól még kiválóan szórakozik. És még csak nem is ő a vezető nyomozó. Egyre szerényebb lesz a képzeletében is, látod.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2016. október 30. 08:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. november 5. 09:27 | Link

Ricsi

Borús szombat reggelre ébredt. Nem igazán volt kedve semmihez sem, de péntek este eldöntötte, hogy le megy a faluba bevásárolni ezt-azt. Így aztán nem sok kedvvel ugyan, de felöltözött, haját kivételesen össze fonta, hogy ha elkezd fúni a szél, akkor ne fújja az arcába, és elindult a faluba.
Az egész délelőttöt a különböző boltok bejárásával töltötte, majd végül meglátogatta a könyves boltot is, és meglepte magát egy újabb regénnyel. Úgy volt vele, hogyha már lejött a faluba, akkor keres egy csendes helyet, ahol neki állhat   olvasni s ne zavarja senki és semmi.
Úgy félóra bolyongás után talált rá a tóra és a stégre. Tökéletesen alkalmasnak nyilvánította a helyet, és időközben még a nap is kisütött. Leült a stégre, táskáját maga mellé rakta, és belemerült a olvasásba. Órákon keresztül ült, és falta az oldalakat. Csak akkor kapott észbe, mikor már kezdett egyre sötétebb lenni, és a végére ért a könyvnek is. Felállt és megmozgatta a sok egy helyben üléstől elgémberedett tagjait, majd vissza ült, és csodálta még egy kicsit a tavat. Nem tervezett sokáig maradni, de kíváncsi volt, milyen a tó, ha teljesen besötétedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 5. 14:24 | Link


we are scared to be lonely

Este van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét.
Csend van.
Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre.
A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember.
Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség.
Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 21. 20:01 | Link



Ha az ember útja a stég felé vezet, többnyire csak egy elhagyatott, nem túl biztató helyszínt lát maga előtt. Ma este azonban nem így van, mert ha valaki arra jár, egy rakás üveget és egy elég jó hangulatú társaságot lát maga előtt. Mert ugyebár kettő embertől az már kész part, ha a megfelelő párost vesszük górcső alá.
Nem igazán így terveztem a ma estémet, de valahogy mégis itt kötöttem ki, egész bizarr mennyiségű sörrel és a bizonyos, csárdában megismert Levitás úrfival.
Egy pár pillanatig méregettem a vizet, ahogyan visszatükröződött róla a holdfény és egy futó másodpercre el is mosolyodtam, hogy aztán ismét a lábamat lógassam a stég széléről. Kicsit még hideg lett volna a pancsoláshoz, ettől még elég hívogató volt a voter.
- És amúgy? Minden rendben? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva, kissé oldalra biccentett fejjel sandítva a fiú felé. Kicsit más volt a felállás, mikor legutóbb találkoztunk. Azóta valahogy híre ment annak is, hogy én, meg Mina, holott még jómagam sem tudtam, pontosan mi az egész. Szóval halkan felnevetve túrtam kicsit a hajamba, hogy aztán még egyszer kicsit meghúzzam az üveget és le is tettem azt, nehogy útban legyen. Hiába van több, azért nem igen szeretném, ha kárba menne.
- Szóval nem, fogalmam sincs, mi ez az egész. Lehet, hogy semmi - vonogattam meg a vállamat lazán, lejjebb rángatva kicsit a toppomat és aztán lehajolva egy kis vizet merítettem a tenyerembe, hogy aztán a lecsurgó cseppeket a fiú arcába fröcskölhessem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrovitz Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
Írta: 2017. március 26. 17:15 | Link

Hajna;;

Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. április 8. 12:34 | Link

Annája
na most fogsz elhagyni

Hajnal van, még napfelkelte előtt. Kint ül a stégen és Annát várja. Éjszaka dolgozott, így esélye sem volt rá, hogy személyesen hívja beszélgetni kedvesét, hát baglyot küldött még valamikor az este.
Ennyi idő kellett hozzá, hogy eljusson arra a pontra, amikor minden befolyás nélkül, magától tudja elmondani Annának, ki is ő valójában és miért jár ismeretlen helyekre ha inni támad kedve. Most van itt az ideje, amikor kapcsolatuk már elért bizonyos pontokat, de még szabadon távozhatnak ha úgy döntenek, nem kérnek a folytatásból. Persze nem ezt akarja. Bízik a nőben és abban, hogy nem a múltja fogja meghatározni a jövőjüket, melyre csupa bizakodással gondol. Mellette akar maradni még sokáig, mert benne megtalálta a biztonságot és a szerelmet.
Szíve nyugodtan dobog mellkasában, de fejében száguldoznak a gondolatok. A stég korlátjának vetett háttal, jobb lábát felhúzva dobál kavicsokat a tóba, melynek hatására a sima víztükör fodrozódni kezd. Várakozásában néha felsóhajt és megdörzsöli szemeit és arcát. Fáradt. Tekintete néha a magával hozott sörösüvegekre téved, na meg a stég másik feléhez, hátha megpillantja a nőt. Egy percig sem gondolja, hogy nem fog eljönni, de azt sejti, hogy furcsállni fogja a különös találkát. Hisz hajnal van, vagy még éjszaka, ilyenkor összebújva aludni szoktak amíg az ablak résein át beszűrődő napfény meg nem világítja hasukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2017. június 2. 12:05 | Link




Nem lehetne egy nyugodt napom? Csak egyetlen egy, amikor nem kell vizsgáztassak, nincsenek titkos levelek, nincsenek mégtitkosabb bájitalok. Még a motrot is otthon hagytam, hogy esélyem se legyen mondjuk lezuhanni vele. A múltkori után is el kellett vigyem javíttatni Budanekeresdre, mert a faluban nem ért hozzá senki.

Követ, esküszem, hogy követ. Nem vagyok paranoiás, a hangok is azt mondják! De tényleg. Vajon mekkora az esélye, hogy pont a lakás előtti padon ücsörögjön, aztán akkor induljon el sétálni, amikor én is? Gondoltam, adok neki egy esélyt, hogy lekopjon, s a hosszú úton indultam el a stég fele. De nem vette a lapot. Még mindig itt van, kb száz méterrel mögöttem. Mégis a motorral kellett volna jönnöm. Akkor csak letudom rázni valahogy. Vagy véletlenül elüthetem. Csak egy kicsit? Jó, nem ütném el, de elrepülhetnék messzire és kiélvezhetném nyugodtan a szabadnapot.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. július 12. 17:24 | Link

Kolosnak
a bál után napokkal
[zárt]

Kora este üldögél kint a tónál, amikor még elég meleg van a pancsoláshoz, de elég késő ahhoz, hogy sokan legyenek. Az iskolából csak igazolással tudott elszabadulni, de nincs szándékában visszamenni még egy ideig. Gyűlnek a vezetői figyelmeztetései, Kirill viszont aranyos vele és pártfogójaként sokat tesz azért, hogy Hellának könnyebb legyen az élete.
A maga mellé gyűjtött kavicsokat hajigálja a tóba és próbál kacsázni, de nem sikerül. Egyébként is kreol bőrén látszik a bikini csíkja, ahogy néha elmozdul a pánt a nyakában. Derekát törölköző takarja, egy ütött-kopott hátizsák hever néhány méterrel odébb, abban van a többi ruhája.
Lábát óvatosan a tóba lógatja, az pedig még mindig olyan meleg, mint amikor érkezett. Már néhányszor megmártózott. Ez az új játéka a nyárra. Most senki nem piszkálja.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2017. július 22. 01:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 13. 16:51 | Link

Bornemissza Luca
Outfit, Bikini

Millió fok van, sőt több. Szinte el tudnék olvadni, a kötelező talár viselés, pedig csak ront ezen. Mire véget érnek az óráim nincs más vágyam csak, hogy elmerülhessek a hűs vízben. Itt jött is a bökkenő, hol találok erre alkalmas víz mennyiséget? Némi kérdezősködés, fel-le járkálás és pakolás után megtalálom a kívánt helyet útvonallal meg mindennel. A kastélytól a faluig magabiztosan lépkedek, aztán lassan elgondolkozva próbálok eltalálni a tóhoz. A biztonság kedvéért több emberrel is elmondattam az útvonalat így elméletileg esélyem sem volt elveszni... Persze nekem mégis sikerült, így a félórás sétából órás lett a gyilkos melegben. Mire eljutottam a vízig már rólam is patakokban folyt az izzadság, gyorsan felsétáltam a stégre és levetkőztem. Először csak a lábamat lógattam a vízbe, hátha hideg. Majd miután megbizonyosodtam róla, hogy viszonylag meleg még a mély víz is boldog mosollyal ugrottam fejest a habokba.
Elégedett sóhajjal buktam fel néhány méterrel arrébb, édes felfrissülés. Lassan, komótos tempóban elkezdtem úszni. Talán egy óra után még mindig boldogan kijöttem a vízből, elővettem a törülközöm és elfeküdtem a stégen napozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa