36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. április 19. 14:21 | Link


o u t f i t


Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. április 19. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. április 24. 15:57 | Link

Adél
valahogy így

- Hogy beszélsz a főnököddel? - nevet fel hangosan.
Nem szokott úgy utalni magára, mint főnökre, sosem érezte úgy, hogy attól bárki felett lenne. Viccelődni szabad ezzel, komolyan a beosztottjai fejéhez vágni viszont...hát maga alatt vágná a fát rendesen. Elég, ha a vendégek okot adnak a bosszankodásra, nem kell, hogy még ő is ossza az észt.
Aztán a felsorolásra köhögni kezd a félrenyelt bortól. Nevet és köhög egyszerre, néhány percig szóhoz sem jut.
- Nem volt más - nem fogja megadni azt az örömet a nőnek, hogy dicsérgetni kezdje a tulajdonságaiért.
Gondolhat mást, tudja Niko, hogy kit miért választ maga köré, de ez inkább megérzés. Akit nem ismer, nem tudhatja előre, milyen lesz vele együtt dolgozni. Szerencsére azt elmondhatja, eddig jókat sikerült választania.
Félig felvont szemöldökkel fordítja fejét Adél felé. Mosolyra készteti a kis akció, de semmi komolyat nem mozgat meg benne. Persze eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha, nincs a közelben senki, és amúgy is csak behívhatná az irodába...de nem, ez a kis szikrázás addig jó, míg jól működik.
- Igaz. Nálad jobban még Anna sem tud törölgetni - feleli vigyorogva.
Az üveget leteszi, aztán egyet gondolva kinyújtja kezét, át a stég deszkáin, hogy megnézze, milyen a víz. Hűvös, nem lehetne benne még fürdeni, de ettől függetlenül szemöldökét vonogatva néz a szomszédos nőre.
- Na, beleugrasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 1. 13:41 | Link


o u t f i t


Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 1. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. május 11. 19:51 | Link

Adél
valahogy így

Nem igazán érti, mi baja lett hirtelen a nőnek, de hát...nők. Mindig képesek így viselkedni, ha ad rá az ember okot, ha nem. Ő csak kicsit húzza az agyát, de nem csinál semmi rosszat. Rá is hagyja, ő aztán nem fog erre rákérdezni, magyarázkodni meg főleg nem. Szeretné nyugalomban fogyasztani a bort, meg aztán a sört, amit Adéltól lopni fog.
- Beszari - állapítja meg.
Elvigyorodik, de úgy látszik, minden hiába, most tényleg semmi nem jó. Annyiban is hagyja, elpillant a tavacska másik oldalára, ahol felbukkan néhány futó egy kutyával. Nem érdekes, de a vitatkozásnál jobb.
Aztán mégis visszafordul a nőhöz, felvonja szemöldökét és értetlenül hümment egyet.
- Menstruálsz, vagy mi? Mi rosszat mondtam?
Védekezően feltartja a karjait. Felszusszan miközben visszahuppan mellé. Bocsánatkérésre ne számítson, ez nem az a nap. Meg nem is az az ember.
- Ti nők, komolyan... Megdicsérlek, bort hozok, de genyó vagyok. Hát bazdmeg.
Még ha máskor egy más ember lenne, azt mondaná, igaza van Adélnak. De nem, így ismerhette meg akkor, amikor beszállt a csárdába és nem egy kedves kis tenyérbemászó figuraként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 11. 20:22 | Link


o u t f i t


Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2020. május 11. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. május 12. 18:22 | Link

Adél
valahogy így

- Jól van akkor.
Niko ennyiben hagyná, igazából már az sem érdekli, ha Adél most fogja magát és elmegy. Ő csak egy nyugodt estét szeretett volna, de nagyon úgy látszik, hogy ezt nők környezetében nem lehet megvalósítani.
Akkor viszont már igencsak nagyot néz, mikor ez a hárpia fogja magát és az ölébe ül. Felszökik a szemöldöke és fejét oldalra biccenti. Nem fogja odébb lökni, sem elzavarni.
Szó nélkül, a borosüvegből tovább kortyolgatja hallgatja. Hiányzik még neki egy szerelmi dráma, aminek ő a főszereplője, igen. Enélkül nem is lenne teljes az élete, még ha nyilvánvaló is, hogy mindketten vonzódnak a másikhoz.
- És mit szeretnél, mit kezdjek a helyzettel? - teszi fel a nagy kérdést. - Te is tudod, hogy nem fogjuk átlépni a határt, még ha beszélünk róla, akkor sem.
Ő a nővel ellentétben meg tudja őrizni a hidegvérét. Néha. Az ilyen esetekben legalábbis.
- Figyelj Adél, nincs szükségem a drámára, otthon is csak az megy és hogy őszinte legyek, tököm tele a nőkkel. Úgyhogy talán jobb, ha most megyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2020. május 16. 16:07 | Link


o u t f i t


Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 17. 17:58 | Link

Norina
Kissé szétesettem magam, de nincs vész,
majd csak összerakódok megint. Valahogy.
Ruha


Még mindig menekülök előled, hát nem szánalmas? Szerintem is az, nyugi, mégsem tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy ne így legyen. Helyettesítelek, olyan dolgokkal, amiket te csinálsz Benő, és én nem. Most például a héten a negyedik szál cigarettát szívom, hogy érezzem az illatát, és undorodom az ízétől az ajkaimon, mégis kell, mert ez az illat hozzád köt. Mert hiányzol, bazd meg. De ne mondjam, hogy bazd meg, mert hát a legutóbb is mi lett belőle ugye? Megtetted. Én meg azóta nem tudok napirendre térni fölötte, úgyhogy mint egy hülye menekülök előled. Te vagy a legjobb barátom, és én még mindig nem tudok a szemedbe nézni, mert látom magam előtt, ahogy a csúcsra viszel, és olyan érzéseket élek meg, amiket még soha előtte. Nem játszottam meg, és nem tudom, hogy ezek után hogyan tovább. Kijelentetted, hogy nem menne a dolog, én meg, hogy nekem meg menne. Nyilván, nem maradok a közeledben, de akkor most mégis, mi a fenéhez kezdjünk? Megmondanád, ha a közeledbe merészkednék, tudom, de nem merek. Még nem.
Szusszanva nézem a tájat, hűvösödik, a délutáni nagy meleg már sehol sincs, az emberek szétszéledtek, én meg elbújva a világ elől, a nádas áldásos takarásában úgy lélegzem be a cigaretta füstjét, mint egy függő. Mint, aki nem képes élni nélküle. Ott van az ajkaimon, ott az ujjaimon. Ez így nincs rendben, de most nincs jobb ötletem. Csinálnom kell, hogy érezzelek. Annyira szánalmasnak érzem magam, annyira nyomorultnak, hogy újra a munka vált a szenvedélyemmé. Dolgozom, mint akinek sosem fogy el az ereje, dolgozom, intézem az ügyeket, kritikus alapossággal vizslatok meg minden szerződést, intézem kínos alapossággal a polgármester és a tanács körüli dolgokat. Túlórázom, nem a pénzért, hanem, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal. Nőnek lenni kurva nagy szívás, ez a sok hülye érzelem, hát a tököm tele van mindegyikkel. Inkább a pezsgősüveget emelem az ajkaimhoz és iszok egy kortyot. Elég szánalmas az egyszemélyes partim, de én élvezem. Vagy legalábbis valami olyasmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. május 17. 18:21 | Link

Zsófi


Vasárnap. Az a nap, amikor midig minden olyan nyugodt, mikor a család együtt van, közösen főzünk és eszünk, majd hosszasan beszélgetünk az elmúlt hét eseményeiről. Meg a nagy… Hát igen, ezek mi is lehetnénk apával, de rohadtul messze állunk ettől. Se idill, se közös ebéd, se beszélgetés. Az ébresztőm hat órakor ugrasztott ki az ágyból, majd egy óra múlva már Stromboli hátán róttam az erdőt. Nincs is ennél jobb program egy vasárnap délelőtt… legalábbis számomra. Aztán hazarohantam, készítettem magamnak két szenyót, majd egy puszit nyomva apa arcára már el is viharoztam a szobámba, mivel muszáj volt tanulnom is egy keveset. Na jó, az nálam sose kevés, mivel rendszeresen feledkezek bele, így sokszor azon kapom magam, hogy már sötét van odakint, én pedig több órája nem ettem, nem ittam, sőt még pisilni se voltam. Most is így alakult volna, ha nincs Hunor, aki igen erőteljesen adta tudtomra, hogy ő márpedig ki szeretne menni egy kicsit. Szóval nagy nehezen összeszedtem magam, majd útnak indultunk. Nagyjából mindig ugyan azt az útvonalat tesszük meg Hunorral, így ő már saját magát is meg tudná sétáltatni. Most is előttem döcög, de tudja a határt, amit nem lép át. Zsebre dugott kézzel sétálgatok, miközben hol az eget, hol a kutyát, hol pedig éppen valami érdekességet bámulok, közben pedig az előbb olvasottakon jár az agyam. Mikor elhaladunk a nád mellett és a stéghez érünk, szinte rutinszerűen fordulok a víz felé, s egy ismerős hajkoronát pillantok meg. Zsófi. Arcomra egy széles és őszinte mosoly kúszik, majd füttyentek egyet Hunornak, aki szélsebesen indul meg felém. Odalibbenek Zsófi mögé, majd lehajolok és egy hatalmas cuppanó puszit nyomok az arcára. Hajam előre lóg, amit egy lendületes mozdulattal dobok hátra, hogy ne lógjon a szemembe.
- Ajaj, ekkora a baj? - kérdem leülés közben, majd kiveszem a lány kezéből az üveget és iszok egy nagy kortyot. Visszaadom neki, majd törökülésbe helyezkedek. - Mi történt drágám? - szomorú kiskutya tekintettel pillogok rá. Hunor közben lefeküdt mögénk, s mereven lesi a vizet és a nádast.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 17. 18:48 | Link

Norina


Újabb mély szívás, egészen hozzászoktam ahhoz, hogy dohányzom, és szerintem Richárd, ha nem tévedek, érzed te is rajtam, hogy dohányzom, de valahogy nem akarod elrontani a tényt, hogy itt vagyok, hogy én kerestelek téged, azzal, hogy rákérdezel, mi ez az új módi. Pedig ha tudnád... az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, akkor mit tennél. Mit tennél, ha tudnád, hogy én, aki mindig azt hirdettem, hogy veled ellentétben tökéletes önfegyelemmel és tudatos döntésekkel irányítom az életem, most a stégen ülve pezsgőt kortyolok és dohányzom, mert hiányzik a legjobb barátom, akivel szexeltem? Bezony, akkora karriert csináltam itt magamnak pár hét alatt, hogy azt mondhatnád: Kislányom, olyan vagy, mint én. És én újra gyűlölnélek, pedig nem hazudnál, Richárd, ez az igazság. Hasonlítunk. Kegyetlenül. Még ha kívülről olyan is vagyok, mint az én csodálatos anyukám, belül rád hasonlítok.
Az égboltot nézem, nem tudom, hogy igaz-e, hogy lát vagy hall engem, abban biztos vagyok, ha van élet odaát, a halálon túl, akkor az én szeretett anyukám most is vigyáz rám, csak nem tudom, hogy ő volt-e, aki úgy rendezte, hogy Benővel ez megtörténjen, vagy éppen a mennybéli bridzsparti miatt nem tudott figyelni, aztán már késő volt. Anya nagyon szeretett téged, Benő, és mindig szerette volna, ha egy-egy találkozásunk után azt mondom neki arra a kérdésre, hogy mi volt, hogy megcsókolt, vagy, hogy szerelmet vallott. De az ő kívánsága sosem valósult meg, szóval azt hiszem, Benő, a kettőnk dolgában ő a hunyó. De biztos bolondnak néznél, ha az én örök álmot alvó anyukámra fognám, hogy te meg én, tudod.
- Norina.
Mosolyodom el jöttödre, ahogy hajad és bőröd illata körbeölel. A cigarettát eltartva, hogy ne pirítsam meg semmidet, és mosolyogva fogadom az üdvözlésed, és vállat vonok kicsit.
- Stresszes hét. Stresszes hónap. Tudtad, hogy Benő magához vett még egy kutyát? Egy zsebcirkáló kis nyomit, aki állandóan ugat, mint aki haragszik a világra, és csúnyán néz rám? Ha közel megyek Benőhöz, mindig idegbeteg módon ugat, mint egy bolond. És mit mond? Azért vette magához, mert meglátta, és én jutottam róla eszébe. Hogy olyan az a minidög, mint én.
Nem szeretem Morcost, főleg, mert tudom, hogy hasonlítunk. Szerinte is bekaphatja a világ, meg szerintem is, ő is kicsi, én is. De látod, most sem tudok másról beszélni, csak rólad.
- Hogy vagy? Eltanultad a mai napot is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 18. 17:16 | Link

Lucas

A sárkányeregetés jó móka volt, még így, lassan tizenhat éves fejjel is, főleg úgy, ha a játék nem is úgy festett, mint a hagyományos, mugli fajta, amihez igen komoly képzelőerő is kellett, hogy sárkánynak lehessen nézni, hanem valóban, kissé durván faragott vonalakkal, de megközelítőleg hasonló külsővel rendelkezett, mint az említett bestia. Volt hosszú nyaka, egy kissé aránytalanul nagy fejjel és ehhez képest kicsi sárnyak és rövid farok állt ki a tömzsi testéből. És persze lapos is volt eléggé, de az lenről nem annyira látszott.
A móka hátulütője az volt, hogy kicsit kevesebbet nézett Lili az orra elé, még annál is, mint ahányszor egyébként szokott, így gyakran megbotlott, vagy nekiment valaminek, de egyetlen egyszer sem annyira, hogy fontolóra vegye, hogy talán másként kéne ezt csinálnia. Már így is csak sietve lépkedett, nem futott vele, mint tette kiskorában, szóval épp eléggé visszafogott volt saját megítélése szerint.
Tekintete azért időnként előre, meg oldalra is fordult, kereste barátját, akiről úgy tudta, itt lesz, elvégre alapvetően neki akarta megmutatni a papírból formált eszközt, nem maga ötlötte ki, hogy repülés helyett reptetni is lehetne. Előbbit azért cseppet jobban élvezte.
Viszont elkalandozott annyira, méghozzá nem csak fejben, hanem ténylegesen is, hogy a falu határában lévő tó is tó mellé ért. Mivel kiért a fák takarásából, itt a szél is jobban fújt, és Lili alig győzte visszatartani a szörnyet.
- Hát jó, látom arra akarsz menni - nevetett fel a sárkányt nézve, ami felhúzta őt a stégre.
Itt azonban megvetette lábát, mielőtt még besétált volna a vízbe, ám a természet erői másként gondolták. Mielőtt feleszmélt volna, a szél megfordult, majd ismét, és olyan erővel fújt, hogy még Lilit is meglökte előbb jobbra, majd balra. Nem volt egy súlyos egyéniség, így egy erősebb szélroham simán kibillentette az egyensúlyából, ez pedig még az irányát is változtatta rövid időn belül, Lilkó pedig azon kapta magát, hogy a sárkány zsinórjába gabalyodott. Igazából nem lett kötözött sonka jellege, egyáltalán nem okozott volna gondot kikevickélni belőle, de a szél ismét gondolt egyet és olyat taszajtott a lányon, hogy hátra kellett lépnie.
Lába megakadt egy magasabban álló deszkában, és már sikkantott is fel, ahogy egy zsák krumplit megszégyenítő módon eldölt, bele a még nem túl meleg tóba. Ha jó idő lett volna, illetve fürdőruhában van, valószínűleg direkt örült is volna a balesetnek, de így, felöltözve, farmerben, kötött pulcsiban, zokniban és cipőben azért még számára is súrolta a kellemetlenség határait a helyzet. Ráadásul úgy tűnt, vízben már nem is annyira egyszerű kigabalyodni a sárkány "karmaiból".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. május 18. 18:49 | Link



Még mindig nem találtam a helyemet a suliban, hiába volt egy-két jó arc, aki próbált segíteni, ezt leszámítva nem éreztem úgy, hogy olyan baromi könnyű lenne barátokat találni. Tök új voltam, ellentétben azokkal, akik talán már évek óta ültek egymás mellett a padban, és a nyarakat is együtt töltötték. Sokaknak már megvoltak a közös emlékek, bulizások, volt összetartó erő, én meg csak vakartam az államat, azon agyalva, hogy úgy mégis kihez csapódhatnék.
Nem volt kenyerem a zargatás, és azt hiszem a barátkozásban sem voltam túl jó, meg hát itt nem volt egy jó kis akadálypálya, ahol megmutathattam volna a bicikli tudásom. A kviddicsről meg eddig csak elméletben hallottam, szóval még csak annak kapcsán se tudtam haverkodni a srácokkal, pedig a sportokat imádtam. Tré, de ez van. Úgy kavarogtam a kastélyban, mint galambfos a levegőben, hol ide mentem, hol oda másztam, de nem találtam a helyem.
A könyvek nem kötöttek le, a tanulásban nem voltam toppon, és nem akartam magam egyből azzal égetni, hogy hé ez nekem nem megy, kéne valaki, aki korrepetál. Ehelyett maradt az mp3 lejátszóm, meg a gitárom. És ha már azokat is untam, akkor odakint császkáltam, leginkább a tisztás környékén, vagy a falu határában. Az a hely egyébként nagyon király volt, leginkább a tó tetszett és annak a környéke, ezért is döntöttem ezen a napon a pecázás mellett.
Nem volt hideg, de fejest azért még nem ugrottam volna a tóban, ám a halaknak ez az időjárás kedvezett. A csalim egy kis ebédről lopott kenyérdarab volt, abból csináltam golyókat, amit aztán a horog végére csúsztattam. A horgot pedig egy damil segítségével eszkábáltam hozzá egy hosszabb fadarabhoz, mert ezen kívül másom nem volt. Nem egy csúcsszuper horgászcucc, de időtöltésre alkalmas.
Be is lógattam a csalit, és már jó ideje ücsörögtem ott némaságban, várva, hátha lesz egy kapás, amikor egyszer csak felfigyeltem valami madárijesztő félére az égen. Na nem egészen az volt az, mert jobban megfigyelve úgy tűnt, hogy valami sárkányt próbál hajtani egy kiscsaj. Meg is akadt a pillantásom a sárkányon, de ekkor éreztem egy rántást , valószínűleg ráharaptak a csalimra, így újra a vizet figyeltem.
- Gyerünk hal, akadj a horgomra  - magamban motyogtam, ekkor hallottam meg egy nagy csobbanást, s ahogy a stég felé kaptam a pillantásom, úgy láttam, mintha a vízben lenne valaki, a sárkány meg eltűnt.
- Baszki! - nagyon úgy tűnt, hogy a csaj eshetett a vízbe, és ugyan semmi közöm nem volt hozzá, de azért még sem hagyok senkit a vízben, nehogy már megfulladjon szerencsétlen. Fel is pattantam, s eldobva a botomat, rohamtempóban futottam arra, amerre láttam elmerülni a lányt. Nem, nem volt a hónom alatt olyan piros műanyag, a mellkasomon sem feszült olyan fekete pánt, és piros gatya sem volt rajtam. Farmer-póló-kapucnis felső kombóban, na meg tornacipőben értem oda a stéghez, és már vetettem is bele magam a vízbe, hogy segítsek a lányon.
- Minden okés? - ahogy megragadtam őt a vízben, egyik karomat átfűztem a testén, a másikkal meg mintha lubickolnék, próbáltam fenntartani magunkat a víz tetején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 20. 16:19 | Link

Lucas

Ha ezt az esetet (illetve esést) később bárkinek elmeséli, hát Lili biztos volt benne, hogy nem is fogják elhinni. Azt mondják majd gúnyosan, hogy persze, a szél lökte be a tóba, nem ám saját magától gondolt egyet, és ugrott fejest. Utóbbit, hogy ruhástól vízbe vetné magát, még inkább el tudták képzelni róla, szóval így képzelte el a beszélgetéseket el nagyjából, és azt is elkezdte fontolgatni, kinek is mondja el, ha egyáltalán bárkinek is érdemes megtudnia.
Elvégre fontos volt, mondhatni majdnem meghalt. Illetve hát meg is halhatott volna, ha nagyon akar. Mármint nem direkt, hanem mert volt rá némi esélye. És sosem fog kiderülni, hogy mennyi is. Hogy vajon saját erőből ki tudta-e volna bogozni magát a zsinórból, miközben a vízben merül. Vagy nem-e görcsölt volna be a lába, ami ugyan nem szokott, de hát sose lehet tudni. Szóval volt itt számos tényező, amit figyelembe vehetett, de végül mégsem kellett, mert gyakorlatilag meglepődni is alig maradt ideje a vízbe csobbanást követően, valaki bevetette magát utána, hogy kihúzza.
Persze, gondolta, ezt se hinné el neki senki se. Hogy egy bátor, jó kiállású férfiú kimenekítette őt a gyilkos hullámok fogságból, mint valami hős lovag. Pláne, ha lovag lett volna, még előbb meg kellene szabadulnia a páncéljaitól, hogy azok ne húzzák őt is le a mélybe shakespeare-i drámává alakítva a hőseposzt. Addigra pedig Lili kétszer is vízbe fulladt volna.
Ám ahogy kibukkant feje a tóból, máris levegőért kapott, és döbbenten pislogott körbe. Még kicsit vergődött is, attól tartva, hátha visszamerül.
- Baszkullancs! - nyögte, és mikor észrevette az őt tartó srácot, hirtelen elernyedt, abbahagyta a tekergőzést, és engedte, hogy arcára kiüljön a teljes értetlenkedés.
- Minden, aha... Azt hiszem, beleestem a tóba - állapította meg okosan, és körbenézett, mintha azt keresné, hol a part, vagy honnan is jött a segítség.
- Te nem sellő vagy, ugye?
Közben a papírsárkány is odaért melléjük a vízfelszínen úszva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. május 20. 18:26 | Link



Ha egy valamire jó volt az, hogy úgy hét évesen beleestem a bostoni Whitham folyóba és majd belefulladtam, akkor az az volt, hogy a későbbiekben ennek hatására tanultam meg profin úszni és nem félni a víztől. Később már a suli csapatában is úsztam, de végül még sem lett belőlem úszóbajnok. Az viszont biztos, hogy ez most jól jött, s ha nem is kellett túl messzire úsznom, de legalább nem féltem bevetődni a vízbe a csaj után, hogy kimentsem onnan.
A tó ezen része nem volt túl mély, de azért a nyakunkat se kellett törni benne, tőlem úgy talán egy fejjel magasabb lehetett a vízállás. A dolgot inkább csak a stég közeli növényzet nehezítette, bár még épp időben sikerült megragadnom a derekát, mielőtt mondjuk még elnyelné a sás, a nád vagy egy kacsacsalád.
Tartva őt, próbáltam úgy fogni, hogy a feje azért kint legyen a vízből, és csak eközben tűnt fel, hogy valahogy köré tekeredett az a vacak sárkány zsinór. Szegény még a feje búbjáig is vizesnek tűnt, és mivel nem láttam, hogy megütötte-e magát, jobbnak véltem csekkolni a helyzetét, még mielőtt jobban megmozgatnám, és egyéb, fölösleges sérülést okoznék neki.
- Ja, de még hogy! Bevágódtál, mint valami farönk - még mindig tartva őt a vízben, vizsgálódva figyeltem, és egy pillanatra el is bizonytalanodtam az állapotát illetően, mikor megszólalt. - Nem hinném, nincs uszonyom, se kopoltyúm. Te viszont beverhetted a fejed, ha ilyeneket kérdezel, vagy csak túl élénk a fantáziád . Megpróbállak kigobozni ebből a vacakból, várj - láttam, hogy közelebb ér hozzánk a sárkány feje, így azt egy picit arrébb löktem tőlünk, majd egy nagy levegővétel után a víz alá merültem, és próbáltam lerángatni a testére akadt madzagot.
- Ez szívás, rendesen rajtad van. De szerencsére a vízben nem akadt bele semmibe. Szerintem így kiviszlek, a parton egyszerűbb lesz rólad lehámozni azt a vackot - közölve vele a tényeket, nem vártam az engedélyére, immár két kézzel fogtam, és amint a lábam elérte a talajt, gyalogosan lépdeltem a stéghez, majd kiemelve őt a vízből, felfektettem a deszkákra, aztán még visszanyúltam a sárkányfej után, és azt is a stégre helyeztem.
-  Veszélyes sport ez, nem itt kéne eregetned - ezt azért csak odaszúrtam, mert ha nem vagyok itt, és ő nem tud magától kigabalyodni a madzagok szorításából, akkor akár bele is fulladhatott volna. Közben a deszkákra tenyerelve magamat is kitornásztam a vízből, majd mellé guggolva elkezdtem lefejteni róla a sárkányhoz tartozó madzagot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. május 21. 17:10 | Link

Zsófi


Sajnos van egy ilyen sokak szerint furcsa szokásom, hogy a barátaimat egy puszival köszöntöm. Sose kettő vagy három, mindig csak egy. Már volt, aki megkérdezte ennek okát, de csak vállat vontam és közöltem, hogy én sem tudom, csak jól esik. Én már csak ilyen vagyok! Abból se csinálok problémát, hogy az illető esetleg egy pasi, sőt úgy vettem észre, hogy ők még jobban is értékelik. Egyesek azért mert nincs senkijük és jól esik nekik, akik pedig kapcsolatban vannak azért, mert nem mindig ugyan attól kapják a puszit. Zsófi számára ez nem újdonság, mivel mér megszokta, így a cigit eltartva fogadja üdvözlésem. Leülök mellé, majd meghúzom az üveget, de természetesen végig figyelek rá, s olykor-olykor grimaszt vágva hallgatom. Közben lehangzik egy-két ühhüüüm is.
- Nem tudsz tovább lépni rajta mi? Mély nyomot hagyott úgy érzem... Jó „mélyet”. – ujjaimmal idézőjelet mutogatok, majd folytatom. - Na de mit foglalkozol vele?! Örülj neki, hogy ennyire érdekled, hogy még megkaparintott téged egy kutya bőrébe bújva. Mert egyébként az elmondottak alapján tényleg kiköpött te az a kis dög. - elnevetem magam, majd fejemet Zsófi vállára hajtom. Ekkor nézek a kezébe, amibe ott füstölög a cigi, pedig ő legjobb tudomásom szerintem nem dohányzik. - Zsófi! - szólok rá, majd kiveszem a kezéből és beleszívok a cigibe. - Ha már egyszer cigizel, akkor legalább olyat szívnál, ami kicsit lelazít, ha már stresszes vagy. - újra elmosolyodom, s ismét beleszívok a cigibe. Hát mekkora szerencséje van velem,megmentem a káros dologtól. Feláldozom magam érte! Igen, ilyen egy jó barátnő… Kérdését hallva ismét felnevetek.
- Honnan jöttél rá?! - kérdem, majd újra felemelem fejem, s ismét csenek egy keveset az italból. - Na de mesélj, mi van ebben a Benőben, ami ennyire felkavarta benned az állóvizet? Azon kívül, hogy…- nem fejezem be a mondatot, de egy sokat sejtető, talán kissé huncut mosolyt eresztek meg felé.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 22. 16:39 | Link

Norina


- Hisztek benne, hogy erre egyszer valamelyikünk igennel felel?
Kérdezem nyugodtan és őszinte érdeklődéssel tőled, mert esküszöm, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hozzánk közelállók ne azt tippelték volna, hogy együtt vagyunk-e, csókolóztunk-e, szerelmet vallott-e nekünk a másik, vagy, ami még ennél is merészebb, az, amikor azt kérdezed, hogy szexeltünk-e. Igen, most már igen. De mégsem vagyok képes kimondani, hogy igen, hogy a most aztán igazad van Norina, mert jóóó mély nyomot hagyott bennem. Nem, nem és nem. Előbb Benővel kellene beszélnem, csakhogy ugye vele meg nem tudok, mert nem tudok a közelébe menni.
- Tudom, pont olyan, mint én. De akkor ennyi? "Helló, nem vagy itt, nem is kell, mert ez a kutya pont olyan, mint te, csak nem sért meg, mert az ugatását nem értem, így hihetem, hogy azt mondja, kedves vagyok, és nem azt, hogy basszam meg."
Mert hát én azt mondtam neked Benő, hogy bazd meg, és mit tettél? Éppen azt. Hát most akkor meg ugye jön az a kérdés, hogy hogyan tovább, utálom, ha nem tudok valamit, ha nem tudom a megoldást. Én mindig, mindent tudok. Én mindig, mindent megoldok. De nem. Ez most nem működik. Most egyszerűen olyan kétségbeesett vagyok.
- Csak szükségem volt egyre. Nem szeretnék eltompulni.
Egyre, vagy háromra, kérdezheted a két csikk okán, ami mellettem van már. Egész héten dohányoztam, mert tudod, majd így megjön a válasz. Richárd szólni se mert, mert szerintem ő is tudja, hogy most jobb, ha inkább elengedi a dolgot, mert majd megoldódik, majd megoldom. Nem nagyon szól inkább bele, mert egyelőre még engem sem tud hova tenni. Haragudnom kellene érte? Nem. Inkább neki, mert ennyi idő után se tudom nem Richárdnak hívni.
- Ő a legjobb barátom attól a naptól, hogy itt vagyok. Sokszor veszekedtünk már, de most valahogy máshogy végződött a dolog, és ő lazán fátylat borítana rá, de én nem tudok, viszont gondolom beszélnünk kellene róla, de ő nem akar, ahogy kivettem a szavaiból, neki ez a mostani veszekedés, nem gond.
Nem, még mindig nem tudom megosztani azt, hogy szex volt, és azért másabb ez a veszekedés, mint a többi. Hogyan mész oda a legjobb barátodhoz, akivel összefeküdtetek, hogy "mizu", amikor te azt mondtad, hogy menne a barátság extrákkal, ő pedig azt, hogy az ki van zárva? Kellett nekem előbb kinyitni a számat Benő, ugye? Kellett nekem megint az okosabbnak lenni. A legjobb barátom vagy, és vágyok rád, izgatsz, most úgy rendesen, és ebből még nagyobb baj lesz, ezért is kerüllek inkább, és leselkedek utánad.
- Te is a legjobb barátom vagy, de ő volt az első. Érted. A legeslegjobb. Akivel együtt nőttem fel, aki mindent tud rólam és mindenhogyan látott már. Az, akit meg kéne ölnöm, ha azt akarom, hogy minden titkom titok maradjon. Ez bonyolult. Mesélj inkább valami vidámat. Mit tanultál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 23. 12:03 | Link

Lucas

Kész szerencse, hogy Lilinek nem volt különösebb büszkesége, amit sértett volna, hogy úgy pakolásszák, mint egy zsák krumplit. Igaz, alapvetően újszerű, és emiatt egyelőre felfoghatatlan volt, ami éppen történt vele, sosem kellett még sehonnan így kimenekíteni, és azt is tényleg komolyan gondolta, hogy a srác csakis úgy érhetett olyan hamar oda hozzá, ha eleve a vízben volt. Vagyis miért olyan furcsa gondolat, hogy sellő lenne? Sellőfi. Hímsellő.
- Az a fantázia-dolog lehet az, a fejem asszem rendben van - állapította meg, míg az ismeretlen srác, aki nem sellő volt, mert valóban nem volt kopoltyúja, és az uszonyt meg-nem-létét is hajlandó volt neki elhinni Lili, a lány testére tekeredett zsineggel foglalatoskodott. Le is merült a víz alá, és míg lent volt, a szőke megilletődötten pislogott párat.
Aztán megmentője közölte vele a tényállást, és mire Lilkó reagálhatott volna, már úszott is vele a stéghez, és pakolta ki a száraz deszkákra. És még a sárkányát is kimentette a vízből, aminek Lili igazán örült is volna, ha épp nem lett volna csurom víz miatta.
A még kissé hűvös levegőn azonnal dideregni kezdett.
- De-de hát az extrém pa-papírsárkányereget-getés bajnokságra cs-csak i-ilyen veszélye-es kö-körülmények közt le-het készülni - mondta szomorúan, és kissé túljátszva szerepét még a fejét is látványosan megcsóválta. Mását amúgy se tudta épp nagyon mozgatni, szóval kénytelen volt így kifejezni magát.
A szabadnapos vízimentő is kikerült végre a tóból és nyomban neki is látott a lány kiszabadításának a gonos sárkány fogságából.
Mikor végre újból mozgásképes lett, nyomban össze is húzta magát ültében, átölelve felhúzott lábait, és térdei közé fújva a levegőt.
- Kö-kö-köszön-öm - mosolygott rá a srácra hálásan. - Li-lili vagyok a-amúgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. május 27. 16:44 | Link

Zsófi


Kérdését hallva kissé színpadiasan vakarom meg fejem búbját. Végül is teljesen jogos a felvetés… Mióta ismerjük egymást a két jómadár között mindig is volt valami, amit nevezzünk mondjuk kémiának. Mai napig nem értem, hogy ez miért nem fejlődött tovább, pedig szerintem marha szép pár lettek volna. Őszintén bevallom azt is, hogy még mielőtt megismertem Zsófit én is szemet vetettem Benőre, vagyis hát tetszett, de aztán láttam mi van köztük és fénysebességgel mondtam le róla. Nem szeretek más életébe belepiszkálni, pláne, hogy akkor még úgy láttam, alakul a molekula köztük. Aztán teltek az évek és még mindig egy helyben toporzékolunk.
- Életem, már csak azt mond meg nekem, hogy mi a kénköves ménkűért rekedtetek meg a barát zónában?! Tudom, ezt már rengetegszer kérdeztem, de na…  Olyan nagy gyökerek vagytok mind a ketten! Rajtatok kívül mindenki látja mizu, csak ti nem látjátok a fától az erdőt…- megcsóválom fejem. Zsófi tudja rólam, hogy én nem az a szépítős, köntörfalazós, visszafogott lány vagyok, így nagy eséllyel meg sem lepődik már az őszinte és igen nyílt monológjaimon.
- Na ezt most nem sikerült feldolgoznom… - megrázom fejem és buta tekintettel meredek rá. Mondjuk az sem tiszta, hogy mit is pörgünk ennyire a kutyán? Mit tett az a csóri dög? Szívom a cigijét és nem tervezem visszaadni neki úgy döntöttem. Ő nem dohányzik és ne most szokjon rá! Hirtelen összerezzenek, mikor a hátam mögött ugatni kezd Hunor. Hátrafordulok, de semmit nem látok, ő viszont mereven bámulja a vizet és jár a szája. Lesistergem, mire rám pillant és elhallgat. Tudja, hogy ez mit jelent, így most egy kis ideig talán újra nyugiba lesz. Imádom, hogy ennyire le tudja magát kötni a semmivel. Hallgatom Zsófit és a mesélése közben szó szerint kikerekednek szemeim és „leesik az álam”, mely abban nyilvánul meg, hogy kinyílik a szám.
- Ti dugtatok! – a stég deszkáira csapok, majd egy széles mosoly terül el arcomon. - Ti tutira összefeküdtetek! - elnevetem magam, majd érzem, hogy Hunor lökdösni kezd. Gondolom nem értette a csapkodást és odajött megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Odaül mellém, én pedig simogatni kezdem. - Mindent el kell mondanod! Igen még a piszkos kis apró részleteket is!!! - széles mosollyal vigyorgok rá, majd újra ellopom az üveget és iszok egy kortyot. Felfogom amit mond, meg, hogy meséljek mit tanultam de csak legyintek egyet. Abban semmi izgalmas nincs, viszont ami vele történt, na az már igen…
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. június 4. 12:10 | Link

Norina

- Mert nem működne.
Ezt mind a ketten tudjuk, igaz Benő? Nem működne. Mert meghalnál mellettem, ahogy minden és mindenki. Olyan lennél, mint a virágok, akik kezdetben tündökölnek, majd időben halványodnak, és végül végleg eltűnnek. Meghalnál mellettem, mert mellettem csak a kaktuszok képesek életben maradni, de te nem vagy, és sosem leszel képes kaktusszá változni. És ha szeretnélek is, és szeretném is, te megmondtad, hogy nem menne, nem működne, nem működnénk. Kimondtad, nekem meg ég a pofám, amiért kiadtam magam, amiért azt mondtam, nekem menne. A legjobb barátom vagy, és az is maradsz, de én… én nem tudom, hogy tudok-e még az lenni.
- Kutyák.
Pillantok hátra, de nem bosszúsan, akaratlan is elmosolyodom. Kedvelem a kutyákat, de nekem sosem volt sajátom, nem akartam, hogy legyen, nekem elég volt az a had, akikkel Benőnk osztoztam, és Morcoson kívül még most is elég lenne. Jó, Morci is maradhat, csak ne csináljunk ebből ügyet.
- Jézusom!
Majdnem a vízben kötök ki, úgy megijedek, hát mi a jó frászt csapkodsz Norina, eszednél vagy?! A lelkiismeretem amúgy is taccson van, hát még jössz is azzal, hogy frászba kergess, nem hiszlek el téged! Elgondolkodva pillantok le rád, nyilván tépelődök, hogy azt mondjam, igen, vagy ne szóljak semmit. Tagadni nem tagadok, én nem szoktam hazudni, de erről beszélni. Mármint nyíltan. Nem megy.
- Nagyon régen nem voltál pasival, ha ennyire dugásközpontúan gondolkozol, ha jól sejtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. június 6. 21:08 | Link

Zsófi


Válaszára csak egy szemforgatással válaszolok első körben, de ez olyan igazi jól megjátszott, feltűnő és színpadias lett.
- Tubicám, már csak azt mond meg nekem, hogy ez honnan tudod? Megpróbáltátok már? Ha a válaszod nem, akkor ne tegyél olyan kijelentést, melyet nem tudsz alátámasztani. - ha lenne szemüveg rajtam, akkor azt most az orrom hegyéről – ahova tuti lecsúszott volna magyarázás közben – visszatolnám a helyére, majd színpadiasan dobnám hátra hajam. Egy kicseszett színész veszett el bennem… tuti pályát tévesztettem. Hunor ugatására Zsófi is hátra pillant, a pis foltos pedig rá pénz nagy sötét szemeivel. Ő tipikusan az a kutya, akinek a tekintetéből sugárzik, hogy még a légynek sem tudna ártani. Nem éppen házőrző típus, sőt szerintem előbb menekülne el, ha betörnének a házba, mint mi… De én így imádom a kis hülye fejét. Mikor a stég deszkáira csapok látom, hogy Zsófiba még az ütő is megáll egy pillanatra. Ezt mondhatnám csúnyábban is, de kérem szépen én egy úrinő vagyok vagy mi. Szóval összerezzen és látom rajta, hogy basszammeg. Egy szélesnél is szélesebb mosoly jelenik meg arcomon a reakcióját látva és a válaszát hallva. Felnevetek.
- Most nem arról van szó, hogy én mikor feküdtem le valakivel – egyébként nagggyon régen-, hanem arról, hogy te, igen teeeee, összefeküdtél Benővel. Ne tagadd! Tudod a hülyék a szomszédban laknak nem nálunk! Mindnet, hangsúlyozom MINDENT  el kell mesélned! Mi lesz akkor ezután, mert téged nézve nem zárult túl jól a dolog?!   – kíváncsi tekintettel nézek rá, majd beleszívok egy utolsót a cigibe és elnyomom a cipőm talpán. Az üveg piát visszanyújtom Zsófinak, majd mutatom neki, hogy húzza meg, mert ehhez a beszélgetéshez neki szüksége lesz az alkoholra. Míg én gond nélkül beszélek meg bárkivel bármit, addig ő sokkal inkább…jókislány. Nem nevezném prűdnek, de ahogy a jelen példa is mutatja, nem szívesen társalog a szexről, már ha neki is köze van hozzá.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. június 6. 21:44 | Link

Norina

- Ismerem magunkat, kettőnk dinamikáját, és eltaposnám őt, meggyűlölne.
Lehet, hogy ti ezt nem így látjátok, de én tudom, és Benő is tudja, na nem mintha ő belegondolt volna, olyan opcióba, hogy ő meg én, mert élből elutasította a lehetőséget is. Igaz, barátom? Élből nemet mondtál rám, és ez nem csak egy flegma nem volt, ami amúgy igen, hanem egy olyan nem, ami nem. A szemed, a szád, az arcod és a tested is ellenem volt, minden. Megkaptál és nem kellek. Bárcsak sosem történt volna meg, bárcsak sosem mondtam volna azt, bárcsak inkább megütöttél volna. Azt túlélem, ebbe belehalok.
- Veszekedtünk. Mert végre azt csináltam, amit évek óta mond, hogy csináljak. Amikor nem kaptam meg az állást vonatra ültem, és eljöttem Richárdhoz. Először hozzá mentem, mert ő a ... a .... rokonom.
Igen, engem is idegesít, hogy nem megy, hogy még most sem tudlak annak hívni, ami vagy. Nem tudom rád azt mondani, hogy "apa". Nem kellettem, a neved sem adtad nekem, hiába csináltál meg, nem volt bennünk semmi közös, és hogy miért nem? Mert belül ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Kívülről az én gyönyörű édesanyám köszön vissza, semmi sem árulkodik arról, hogy Vasváry vagyok, se az arcom, se a nevem, de még csak a hangom sem, de belül. Bennem magadra ismerhetsz és benned magamra ismerek. Pedig nem is éltünk együtt, sőt, talán összesen két napnyi időt sem töltöttünk együtt a huszonhárom év alatt, amit a földön éltem. Ajkaim a fintor és a mosoly között állnak meg, ahogy az a veszekedés újra felrémlik előttem.
- Szóval besértődött, hogy nem kértem tőle engedélyt. Hisztériázott, én közöltem vele, hogy bassza meg, és eljöttem tőle. Amikor bocsánatot kértem tőle, mert igen, képes voltam erre is, akkor meg kioktatott, szóval közöltem vele, hogy még mindig megbaszhatja... és hát... technikailag megtette.
A hajamba markolva hajtom be az arcom az ölembe, úgy, hogy a homlokom a térdemre döntöm. Cseszd meg Benő, de nagyon, mert így beszélve is róla, szörnyen zavarba jövök a testem reakcióitól.
- Megkérdezte, hogy hogyan tovább, én azt feleltem, hogy barátság extrával, ő pedig, hogy nem, és nem, nem azért, mert nem csak barátságot akarna, neki az extra nem kell, én voltam a hülye, mert nekem kellett volna azt mondani, hogy semmit sem jelentett.
De nem mondtam, mert ott és akkor a minden volt. Úgy is, hogy elszégyelltem magam azon, ahogy rám néztél, hogy hirtelen váltál el tőlem, hogy hirtelen lett hideg, nélküled. Azt kellett volna mondanom, hogy nem hatottál meg, de akkor hazudtam volna, és én nem hazudok.
- Kiábrándító. Ámbár, lesz egy házibuli a faluban, elmehetnénk. Tankönyvek kizárva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. június 7. 17:09 | Link

Zsófi


Meglepődve hallgatom, hogy Vasváry a rokona. Eddig sose mondta, igazából a családjáról sose beszélt annyira sokat. Ez a lány egy örök rejtély az egyszer tuti. Kikerekedett szemmel hallgatom amit mesél, sőt még kissé az ajkaim is elnyílnak egymástól. Zsófitól nem megszokott eseménysort hallgatok végig és mivel vizuális típus vagyok, így minden lepörög a lelki szemeim előtt, mintha egy filmet néznék. Mikor a pikáns részletekig jutunk, akkor megrázom fejem, ugyanis ezt semmiképp nem szeretném vizualizálni. Nem, nem és nem! Nem válaszolok semmit, csak hagyom, hogy mondja ami kijönne belőle. Mikor előre hajol és arcát az ölébe temeti én gyengéden simogatom meg hátát. Sose estem még át ilyesmin, mármint ilyen pofára esésen, mert igen, ez eléggé az. Nem tudom megérteni és azonosulni a problémájával, de igyekszem ennek ellenére támaszt és vigaszt nyújtani neki. A kezdeti deszkacsapkodós lelkesedésem gyorsan alább is hagy, helyét némi keserűség veszi át. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ők ketten egyszer egy pár lesznek, mert annyira jók együtt. Erre most kiderül, hogy tévedtem. Bár az is lehet, hogy Benő csak bokán fosta magát attól, hogy kötődjön Zsófihoz. Mert valljuk be nem könnyű dolog eldönteni, hogy mi a fontosabb, az évek óta tartó barátság vagy pedig egy kapcsolat. Mikor meghallom Zsófi szájából a barátság extrákkal dolgot felszisszenek.
- Jaj Zsófi, ezt nem szabad! Miért dobod oda magad neki, mint egy darab húst? - kérdem, s mikor kimondom, akkor esik le, hogy ezzel nem fogok túlzottan segíteni neki. - Jaj drágám nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is értem igazából. Ez a Benő egy gyökér, nem ér annyit, hogy így leamortizáld magad miatta. – vigasztalásba és léleköntésben sose voltam csillagos ötös, de igyekszem. Zsófi szerencsére tudja, hogy mire számíthat tőlem, így talán ezt is értékelni fogja…
- De legalább a szex jó volt vele? Mondjuk a dühből kialakuló szex az mindig olyan awh… - egy óvatos mosolyt küldök felé.
- Odettel beszéltük, hogy megyünk a buliba, szóval ha szeretnél gyere te is! - egy lelkesítő mosoly jelenik meg arcomon, azonban szemeimből némi sajnálat tükröződik.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. június 7. 19:48 | Link

Norina

- Nem odadobtam. Ez egy logikus megoldás lett volna.
De persze csak szerintem, mert szerinted, Benő az ki van zárva, hogy működjön. Életünk legjobb élménye után azt mondani, hogy a-a, ez nem fog működni, elég gáz, és tudod mi van? Pontosan azért kerüllek, mert ismerem magam, ha egy helyen lennénk, addig hergelnélek, amíg újra megtennéd, akaratod ellenére, és gyűlölném magam, gyűlölnél. És ezt nem akarom. Nem jó a mostani megoldás, tudom, de jobb, mintha semmik sem lennénk. Jobb, mintha gyűlölnénk egymást. Még akkor is, ha tudom, el fog jönni a pillanat, amikor látnunk kell egymást, amikor úgy kell csinálnom, mintha nekem menne csak a barátodnak lenni. Simán csak cseszd meg, Benő.
- Nem az, ő teljesen korrekt volt velem mindig. Én voltam szemét vele. Logikus, hogy sosem voltam opció nála.
Azt nem tudom mondani, hogy te sem voltál opció nálam, mert hazudnék, de mindig számított, hogy barátok vagyunk, Benő, esküszöm neked, hogy mindig ez volt a fontosabb, de amióta szexeltünk, minden olyan szörnyen bonyolult lett. Minden annyira rossz, annyira élhetetlen. Tudom, hogy félre kell tennem magam, ha azt akarom, hogy legyen még közünk egymáshoz, és nagyon szeretném, hogy legyen, hogy még opciók legyünk egymás életében, mint barátok. Nem élhetek a legjobb barátom nélkül, és ez az érv lesz a döntő.
- Sosem gondoltam volna, hogy ennyire jó vele. Nem kellett a végén sem megjátszanom magam.
Mondjuk a vége, az még mindig fáj, az a pillanat, ahogy rám néztél, amikor felfogtad, hogy mi történik. Még mindig összehúzódom, ha eszembe jut, hogy mennyire borzalmasan felzaklatott az, ami akkor történt. Meg kéne makacsolnom magam, és bekopogni hozzád, olyan egyszerű volna.
- Ahh, együtt inni a maró bunkóság istennőjével? Pont erre van szükségem!
Vigyorodom el, mert mind a ketten ismerjük Odettet, ami a szívén az a száján és nem kedvesen, nem barátságosan, hanem úgy, ahogy nagyon is gondolja, pont úgy. Nekem pont ő kell, Norina, ez egy kiváló ötlet, mert Odett helyrepofoz majd. Az arcom felderül, és határozottan bólintok egyet.
- Ott leszek. Segítek kicsit Richárdnak, mert megígértem neki, hogy csinálunk valami közöset, aztán megyek.
A közösnél elhúzom a számat, mert nem tudom még mindig elképzelni, hogy mi ketten működjünk, de rendben van, egy esélyt adhatok a dolognak, elvégre nála lakom, a pénzéből vásárolok, illik esélyt adni neki.
- Na, mit tanultál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2020. június 13. 12:58 | Link

Zsófi


Csak egy szemforgatással reagálok arra, miszerint ő nem dobott oda neki semmit. Én tökre elhiszem, hogy vannak esetek, mikor nem tud az ember lánya se uralkodni magán és megteszi, amit megkövetel a haza. De bakker, ők ketten már ezer éve barátok, aztán egyszer csak puff és megtörténik a baj. Igen jelen esetben baj! Baj, mert Zsófi szenved és a fejemet merném rá tenni, hogy Benő is. Ha úgy alakult volna, hogy Benő is rájön, hogy mennyire jó lenne Zsófival, akkor éppen boldogságunkban innánk fényes nappal a stégen ücsörögve. A mellettem ülő következő mondatát hallva legszívesebben nyakon verném. A kezem meg is emelkedik, de végül nem kólintom buksin, hanem megtámaszkodom vele.
- Zsófi… néha rohadt hülye és ezáltal bosszantó tudsz lenni. Fa**nak ostorozod magad, meg keresed magadban a hibát. Ezt közösen ba**tátok el… szó szerint. Nem könyörögtél neki, hogy ez legyen gondolom, hanem valami oknál fogva megtörtént.  Biztos vagyok benne, hogy okkal történt és idővel látni fogod az okot. De könyörögve kérlek, ezt a hisztit fejezd be!- valóban felhúztam magam a hallottakon, mivel sose tudtam az ilyen, nevezzük hisztinek, szóval azokat tolerálni. Az utolsó kérdésemre adott válaszát hallva egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, de pillanatok alatt illan el, mivel dühös vagyok rá. A bulis felvetésre adott válaszomra mintha újra élet kerülne ebbe a nőszemélybe. Elmosolyodik és látom, hogy felcsillan a szeme. Egy nagyon sóhajtok, s próbálok lehiggadni. Még forrongok bent, de kifelé ebből már semmi nem látszik.
- Remek, akkor majd érkezel, amikor készen vagy. Mondjuk lehet előbb leszel ott, mint mi, Odettből kiindulva. De okozhat még meglepetéseket... –elmosolyodom, de egy kis gondolat nem hagy nyugodni…
- Egyébként, hogy is rokon neked ez a Richárd? Jó ideje ismerlek, de még sose meséltél róla úgy mélyebbre hatóan. - oldalra biccentem fejem, s kérdő vagyis inkább érdeklődő tekintettel fürkészem Zsófi arcát. A tanulós kérdést hallva elmosolyodom.
– A tytogriffekről leginkább, fogságban tartásuk, szelídítésük, eredetük. Egy hosszabb beadandót kellett írni róluk, én pedig a szabadon élő egyedek párzási szokásainak változásáról írtam. El se tudod képzelni, hogy mennyire befolyásolja őket is az, ami a világban zajlik, hogy mennyi mindenen változtattak, igazodtak sajnos. Nagyon érdekes… - szemeimből izgatottság sugárzik, ugyanis imádom amit tanulok és imádok róla bárkivel hosszasan beszélgetni. Hunorra pillantok, aki kényelembe heves vakarózásba kezd mellettem, miközben cuki nyöszörgő hangokat ad ki magából.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 20. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. június 14. 07:33 | Link

Norina

- Hm.
Mondanám, hogy de könyörögtem neki, mert egyből felrémlik előttem, ahogy elszakítva egymástól ajkainkat, könyörögve kértem, hogy csinálja, hogy csináld, Benő, hogy legyőztél, hogy neked volt igazad, és azt hiszem, attól a pillanattól fogva, hogy megéreztelek magamban, elromlottam. Totálisan tönkrementem, és nem tudom helyrehozni magam. Még Richárdnak is feltűnt a változás, ám ezt nem tudom megmagyarázni, neked se Norina, aki nyílván éppen most kapsz frászt tőlem a tény miatt, hogy elmosolyodok. Mert eszembe jut az érzés, az élmény, amit kaptam, és abban a pillanatban elmondhatatlanul boldog voltam, pedig, mint tudjuk, nekem az valahogy nem szokásom.
- Nagyon érdekel ez az ok.
Felelem végül teljes nyugalommal neked, mert valljuk be, igen, minden okkal történik, de mondjuk könnyebben meg tudok magyarázni egy őrült kísérletező halálát okozó felrobbant bájitalt, mint ezt. Nem értem, hogy az univerzumnak, a világnak, bármely istenségnek vagy bárkinek miért volt jó az, hogy mi ketten szintet lépjünk, hiszen ez a szint egyelőre csak lefelé húz. Tudom, mit mondanál, beszélnem kellene Benővel, de mégis, hogyan megy oda az ember a legjobb barátjához, főleg azok után, hogy én azt mondtam, csináljuk még, ő pedig azt, hogy egészen kizárt ez így.
- A millió dolláros kérdés.
Most már mosolygokk, és közelebb húzva magamhoz az italt, meg is húzom, mert bármilyen furcsa a dolog, soha senki nem tette fel nekünk ezt a kérdést, úgyhogy igazán megtisztelő, drága Norina, hogy te vagy az első, aki szeretné ezt a helyzetet letisztázni.
- Richárd, ő az a férfi, aki felcsinálta anyámat.
Az égre pillantok, mert hidd el nekem, hogy pont ennyit tudok róla elmondani, viszont, tudod, mert mindenki tudja, hogy egyke vagyok, nincs testvérem, sosem kellett osztoznom semmin és senkit. Ezért is volt nehéz, amikor anya, mint egyetlen cinkosom, távozott a világből. Az én gyönyörű édesanyám, biztos most szomorúan nézel le rám, hogy még mindig nem vagyok képes annak hívni, ami, de nekem még Richárd. Még nem megy.
- Szóval lényegében igazoltad az elméletet, hogy aki nem csinálja, beszél róla.
Mert hát ez szex, valljuk be, Norina, hogy te szexuális szokásokról írtál varázslényeknél. Az arcomon játszó mosoly vidám, de tudom, hogy neked mennyire fontos a tanulás, olyan vagy, mint én, és ezért nem tudok olyan hosszan rosszalkodni.
- Sajnálom a varázslényeket, nagyon elszúrjuk mi, emberek a világukat, és ők mégis alkalmazkodnak ahelyett, hogy kinyírnának minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2020. június 27. 11:19 | Link



- Elég meglepő dolgokról fantáziálsz azért - félmosollyal közöltem a véleményem, miközben számomra elég felfoghatatlan volt az, hogy élhet valaki ennyire álomvilágban. Szép dolog az, hogy sellőkről, meg egyéb meseszerű lényekről fantáziálunk, de a való élet inkább szörnyekkel van teli, hús vér emberi szörnyekkel. Ezt azért nem kötöttem az orrára, valószínűleg ő egy teljesen más világban nőtt fel, mint amilyenben én, talán ez a varázsvilág megvédte őt minden szarságtól, és volt ideje manókon agyalni, míg nekem minden nap azon kellett aggódnom, hogy vajon majd melyik szippantás lesz az utolsó anyám életében.
A csaj kedvét viszont nem akartam elvenni, higgye azt, hogy sellő vagyok, addig is talán megnyugszik a sokktól, mert hát gondolom, azért csak megilletődött attól, hogy beesett a tóba, és majdnem belefulladt. Nekem kellett néhány perc a víz alatt, de végül csak sikerrel jártam, és miután sikerült őt kipakolnom a stégre, magam is kifújhattam a levegőt. A ruha a víz miatt teljesen rám tapadt, szerintem még a fülemből és az orromból is víz csöpögött, nem beszélve az arcomról, amit a tenyereimmel dörgöltem meg, majd egy szusszanásnyi szünet után hozzá is láttam a további munkálatokhoz. A csajra úgy rágabalyodott a madzag, hogy ennél jobban már nem is lehetett volna. Nálam meg pech, de nem volt se olló, se bicska, és még pálca sem.
- Bírd ki, mindjárt kész vagyok - két csomózás közben feltűnt, hogy mennyire didereg a lány, elhiszem hogy nem volt kellemes, magam is éreztem, hogy kezd lefagyni szó szerint mindenem, ezért is igyekeztem még gyorsabb lenni, hogy minél előbb mozgásképessé tegyem őt. Szavaira azért csak felkaptam a fejem, és el is nevettem magam. - Akkor most szemtanúja lehettem annak, hogyan kell extrém papírsárkányeregetésre gyakorolni? Várj, nem te vagy a tavalyi bajnok? - viccelődve szúrtam oda a kérdést, majd újra a rágubancolódott madzagra koncentráltam, amiből végül sikerült teljes egészében kicsomagolnom őt. - Na meg is vagy, most már mehetsz arra a versenyre - mondtam nevetve és még a fejem is megcsóváltam, mert nem igen tudtam elképzelni, hogy ő ezt most komolyan gondolta.
- Szívesen! Lucas - kezemet nyújtottam egy kézrázás erejéig, ha viszonozta, nem szorítottam rá túl erősen, csak annyira, amennyire illik.  
- Viszont mára szerintem hagyd abba a gyakorlást, mert ebből tüdőgyulladás lesz a végén. Mondanám, hogy profi sellő vagyok, és van nálam hősugárzó, pléd meg miegymás, de nincs, szóval vissza kéne menni a kastélyba. Vagy hát, nem tudom, te hol laksz? - ki tudja, lehet hogy ő nem is volt diák, és talán tényleg itt táborozott a közelben ez az extrém sárkányeregető csapat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 4. 16:02 | Link

Lucas

Az még rendben volt, hogy elázott, és fázott, de ideje sem volt belegondolni Lilinek, hogy nagy valószínűséggel meghalt volna most, ha nincs ez a srác, hogy kimentse. És később, mikor már szárazan üldögélt a szobájában, az a gondolat is eszébe jutott, hogy ha ilyen ciki halált hal, biztos mindenki jót röhögött volna rajta. Ő legalábbis azt tette volna, és csak utána hullajt könnyeket, mert ilyet bizony ki kéne találni, hogy valakit vízbe fojt egy papírsárkány.
Mikor már kint volt a tóból, és a deszkákon ülve vacogott, jó volt elütni a helyzet kínosságát némi viccelődéssel, és szerencsére a srác partner volt a bolondozásban, így Lilinek is megkönnyítette a dolgot.
- Tavaly csak második lettem, e-ezért gya-gyakorlok - magyarázta úgy, mintha mi sem lenne természetesebb, de persze nem bírta ki, hogy ne húzza elkékült ajkait mosolyra.
Végre megszabadult a hozzá talán túlzottan is ragaszkodó papírsárkány zsinegétől és szórakozottan megpiszkálta az elázott játékot, ami mellette feküdt. Valószínűleg nem lesz baja, majd megszárad és ugyanolyan lelkesedéssel emelkedik majd az égbe, mint korábban. Csak lehet Lili fogja kicsit kevésbé szívesen eregetni.
Bemutatkoztak egymásnak, és közben nem kerülte el a lány figyelmét, hogy bizony Lucas is bőrig ázott, de ha valaki a tóba ugrik, hogy valaki mást kimentsen onnan, ez nem volt váratlan fordulat.
- Tök jogos, igazad van, nem akarom, hogy megfázz itt a parton - sóhajtott újra megcsillogtatva nemlétező színészi vénáját. - Ugorj csak vissza a tóba, sellőfiú, én meg visszamegyek a kastélyba.
Már tudta ugyan, hogy nem vízi lénnyel van dolga, de olyan mókás volt a gondolat, hogy innentől kezdve nem tudott másként gondolni megmentőjére.
Felállt, és mivel ruhája őrá is eléggé tapadósan simult, összekulcsolta karjait maga előtt, miután elsimította arcába lógó nedves hajfürtjeit.
- Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél! - mondta, ezúttal komolyan, és megfeledkezve a stégen fekvő sárkányról, hátrálni kezdett a kastély irányába. - Majd igyekszem valahogy meghálálni.. öö nem tudom, ha mondjuk partra vetne egy hullám, visszadoblak a tóba, vagy ilyesmi.
Nevetett egy jót saját buta gondolatán, és integetve elindult a kastély felé. Persze nem sietett nagyon, hogy a srác tudjon hozzá csatlakozni az iskola felé menet, hacsak nem a falu lakója, de akkor majd legfeljebb tovább integet neki, ezúttal nem mókából.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2020. július 4. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 23. 11:04 | Link

M I N C S I
double darkness || nézz rám


- Zsibbadsz már rendesen? - pillantok át rá a vászon fölött, amit felhúzott lábaimon támasztottam meg úgy húsz perccel ezelőtt, mikor az elemi mágusom pózba vágta magát a csónak túlfelén. Számszegletében kirajzolódik egy halvány, alig-alig észrevehető mosoly, míg pillantásom végigsiklik a nő vonalain. Tekintetemmel együtt ecsetet tartó kezem is mozdul; a színek lassan ivódnak a papírba, direkt, mágiával lassítom a folyamatot, hogy ha hibázok, még kapkodás nélkül javíthassam magam. Habár ritkán festek, a Durmstrangban hetente kétszer jártam Mr. Nielsen tehetséggondozó szakkörébe, és ha úgy adódna, a következő tanévben szívesen csatlakoznék valami hasonló csoportba a Bagolykőben is. - Ha most feldühítenélek - szólalok meg kisvártatva, de a hangom egészen halkan cseng. Mostanra tetőtől-talpig átadtam magam a festésnek, és a nagy összpontosításban úgy ellazultam, hogy már-már buddhikus nyugalomban ülök a csónak szélesebbik végében. - Akkor képes lennél megmozdítani alattunk a tó egész medrét?
Nem szeretném azzal áltatni, hogy mindig is érdekelt, mire képes egy elemi mágus, mert amúgy magasról teszek rájuk, most viszont, hogy itt ülünk a tó közepén, az ő közegében, felébredt bennem a kisördög, és izgalmas dolgokat sutyorog a fülembe. Kíváncsi vagyok, mekkora erő lakozik ebben a törékeny testben, amit más esetben a félkaromban tartva nyomhatnék a falhoz. Érdeklődve pillantok ki a munkából, ujjaim között megtorpan az ecset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. július 23. 12:40 | Link

Mózi
Bikini

Nem hittem volna, hogy egyszer valaki éppen engem tart alkalmasnak arra, hogy lefessen. Mármint, őszintén, ott van az anyám, aki a vélavér miatt még most is úgy néz ki, mintha a nővérem lenne, és akire előbb mondják azt, hogy dögös, mint, hogy én feltűnnék bárkinek is. Igen, ez a "dögös" szó mély tüske a lelkemben, és furcsa, hogy tíz év távlatából is milyen rosszul tud esni. Viszont üdítő a változatosság, hogy valaki, sőt nem is valaki, hanem éppen egy festőművész tart érdemesnek arra, hogy a vásznán szerepeljek. Kicsit azért önbizalomnövelő tréning is ez nekem, mert bár sokszor nem látszik, de ha valamim, akkor önbizalmam az nincs. Elvégre, ha lenne, akkor nem adnám ki magam másnak. Nem mondanám, hogy Laura vagyok, vagy Annika, akkor csak simán lennék Mina.
- Gyerekkoromban sokat kellett egy helyben lennem, észrevétlenül, mert ha kiderül, hogy a másik szobában vagyok, miközben ő terápiákat tart, akkor megüthette volna a bokáját elég rendesen.
A válasz lehetett volna egy egyszerű nem is, de így azért legalább beszélgetünk valamiről és én sem tűnök annyira mufurcnak. Mostanában észrevettem magamon, hogy megint kezdek túl sokat elvonulni, hogy vannak hetek, amikor csak a munkának élek, és amikor annak vége, nem mozdulok ki, nem keresek társaságot, csak otthon vagyok. Tudom, hogy a halmozottan introvertált lényemnek sok időre van szüksége, amíg feltöltődik, de néha megijedek magamtól.
- Gyerekként sokszor ábrándoztam arról, hogy kiderül sellő vagyok, és egy gonosz trónbitorló elől rejtettek el, de egy nap majd eljönnek értem, és hazavisznek, hogy nem kell az emberek között élnem. Órákon át feküdtem a vízen, vártam, hogy megjelenjen az uszonyom, de valahogy nem akart eljönni ez a pillanat.
Nem is tudom, hogy miért mesélem el ezt, de szeretném, ha megértené, hogy mennyire különleges kapcsolatom van a vízzel. Sokszor töltöm azóta is lebegve az időmet. Lehunyt szemmel, a végtelen víz ölelésében szoktam elmélkedni az életről, Noelről, a családomról, önmagamról. Mintha tényleg válaszokat adna a mélység. Viszont jó csak a közelében lenni, a csónakban mozdulatlan ülni, érezni, ahogy a nap átmelengeti a bőröm. Mivel szeretnék szépen barnulni, így még indulás előtt megszabadultam a pántoktól is, és bohókás kontyba fogott hajjal indultam neki a mai eseménynek. Ha kell, úgyis szól, és akkor leengedem a hajam. Fodrászhoz is kéne menni, mert már a hátam közepét verdesik a fürtök.
- Képes lennék rá, bár még sosem próbáltam, senki se tudott annyira felidegesíteni. De ha szeretnél nevetni, elárulok egy titkot, de nem oszthatod meg senkivel, meg kell esküdnöd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2020. július 23. 15:44 | Link

M I N C S I
double darkness || nézz rám


Nem nézek rá, míg beszél. Úgy érzem, jobb, ha a háttérbe húzódva csupán a hallgatásommal figyelek, és a vászonon megelevenedő alakkal foglalkozom inkább, ha hagyom őt egymagában lenni, mintha valójában csak egy fejében létező hang volnék, és nem valaki, egy idegen, aki rávette arra, hogy falatnyi bikiniben üljön modellt a kastély melletti tó kellős közepén. Megtudná magát védeni, nem erről van szó, de ne felejtsük el: egy nő mindig nő - leginkább férfitársaságban.
- Ő? - kérdezek vissza halkan, most először pillantva fel a munkából. Vannak tippjeim, de nem akarok az életét megfejtő nagyokos lenni, aki messzire vezető következtetéseket von le az egyke kislányról, akit a pszichológus anyja vagy apja egyedül nevelt fel, és úgy érzi, még mindig a tökéletesnek hitt szülő árnyékában kénytelen élni. Játszik persze idősödő nagy- és nem kívánatos nevelőszülő is, de ha az érzékeim nem csalnak, itt anyuka vagy apuka cseszte el a dolgokat. Vagy kettecskén, közös erővel. Romantikus.
- Shut! A kicsinyes családdrámád után már épp át akartam térni valami kevésbé lohasztóra - sóhajtok fel lemondóan, majd ciccegve megingatom a fejem és egy széles mosollyal átpillantok a csónak túlfelébe. - Témázhattunk volna világrengető problémákról is, mint mondjuk a DC-MARVEL kérdés meg ha már így szóbahoztad, akkor Aquaman, erre... - még a számat is oldalra húzom, lássa csak, milyen mérhetetlenül szíven ütött a dolog, aztán lebiggyesztett ajkakkal és rendesen elhaló hangon hozzáfűzöm: - Te kis poéngyilkos.
Izgi, mert ezt általában rám mondják mások, dehát van ez így, én meg egyébként sem vagyok irigy fajta. Az ecsetet belemártom az előre kikészített vizes ibrikbe, majd festékért nyúlok, és hosszúkás, elnagyolt vonalakkal elkezdem átrajzolni a vászonlány testét.
- Kisujjeskü meg amit akarsz, de ha megmozdulsz, sikítok - mondom rekedten, és gyorsan előredőlve olyan komoly tekintettel dugom ki a fejem a vászon baloldalán, hogy valószínűleg sokkal inkább nevetséges látványt nyújtok, mintsem tekintélyesen szigorút. Olyan atyait, vagy mittudomén. Olyat.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2020. július 23. 15:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa