36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 26. 20:31 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 21:13 | Link

Laura
#NapiCat

A szívemhez kapom a kezemet, kicsit túljátszva a megijedést még hangosan veszek levegőt, már ha ilyen lehetséges. Ez inkább valami levegővételnek indult "haaa" volt. A kézmozdulatomra kiesik a kenyérgombóc a kezemből, és a lábamra, majd a vízbe gurul. Aha, ha hivatásos kacsaetető leszek magamra borítok kenyérgombóckákat és úgy majd a vízbe gurulnak.
- Szia, ne haragudj nagyon rá voltam koncentrálva a kacsákra! - mutatok a sok cuki kis hápira. Egyem meg őket! Jó, azt azért ne, szegény kacsák! Mondjuk... finomak, de akkor is olyan cukiiik!
Pár kacsa átúszik a lányhoz, én meg elkezdek a kacsáknak integetni, meg a szememet törölgetni. Na meg hangosan nevetni, és közben azért etetem az itt maradt kacsákat. Az egyik kacsa nagyon sokat eszik, meg van olyan, aki alig evett. Jó, lehet azért mert már tele van a pocikája, vagy nem tudom, de na.
- Hé, hé, hagyj másnak is! - nézek a kacsára szigorúan, de nem hiszem hogy értette. Mármint most komolyan, egy kacsa hogy érthetné amit mondok neki? Mondjuk... mi van ha a kacsák sokkal fejlettebbek az embereknél, és ők irányítják a világot, de nem beszélnek velünk? Mondjuk akkor miért ne beszélnének az emberekkel? Mondjuk... mert túl buták lennénk hozzájuk képest? Jó, a multiverzum - más néven buborék - elméletnek nagyobb a valószínűsége. Meg annak is hogy valójában gyíkemberek uralkodnak. De ki tudja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 26. 21:50 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Na remek, sikerült megijesztenem a vadidegent, aminek a kacsák isszák meg a levét. Legalábbis abbamarad egy kis időre az etetésük. De úgy néz ki a szerencséjük nem fogy el, hiszen potyog le nekik még pár falat.
- Érthető. – bólintok egyet és így is gondolom. Kacsák, vízpart, hullámzás, csend, béke, nyugalom. Hát, én se vettem volna észre magamat. Vagy mást. A tollasok persze észreveszik ám az összes erre járó embert, alaposan megfigyelve őket, hogy honnan várhatnak kaját. Most, hogy már a srác nem eteti őket pár éhesebb állat már el is indul felém. Nem várom meg, míg az enyém mellé érnek, dobok nekik is kekszet.
- Amúgy Laura vagyok. – mutatkozok be mosolyogva, ha már így összeakadtunk. – A suliba jársz? Még nem láttalak
Most már azért kíváncsi vagyok, hogy kivel is etetek kacsákat. Ha nem a suliba jár akkor nyilván, hogy még nem láttam. Oké, ha a suliba jár már évek óta, na akkor se biztos, hogy láttam már. Képes vagyok nézni, de nem látni. Mindenesetre nem tűnik túl veszélyes alaknak, de ki tudja, lehet hogy csak fel akarja hízlalni szegényeket, aztán kivadássza őket onnan és már viszi is megsütni őket egy kis narancslével lelocsolva. Ú, úgy isteniek. De a kis torzonborz kacsámat nem adom, jó, a többit se.
- Nem fog, ő a főnök. Elveri az összes többit. Az enyém az omega, látod? – mutatok rá a kicsire, felcsillanó szemmel, hiszen már el is neveztem..Omega. Tökéletes. Eszembe is jut egy mese, ami farkasokról szól, ott is van azt hiszem kacsa, de ezek cukibbak. Hogy ki irányítja a világot azt nem tudom, de ha tippelnem kéne akkor a delfinekre voksolnék. Bár én a helyükben már rég elhagytam volna a Földet. A kacsák pedig igenis, hogy beszélnek hozzánk, csak épp nem értjük meg őket. Mert túl buták vagyunk, igen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 22:31 | Link

Laura
#NapiCat

- Én Cat vagyok. - dobok jó messzire egy picike gombócot. Hupszi, szándékos volt. - Igen, most vagyok elsős mestertanonc. Alapképzéssel meg négy tanévvel ezelőtt végeztem. - mondom csak úgy random, de nem hiszem hogy érdekli. - Tee pedig kitalálom... másodikos vagy? - nézek rá normálisan, aztán kicsit hunyorítva, aztán megint normálisan. Hogy lehet normálisan nézni? Nem létezik normális. Azaz nálam nem, de másoknál biztosan létezik. Vagy nem tudom.
- Miii a kacsák tudnak verekedni? - vágok meglepett képet, de aztán meg nevetni kezdek. - Kis cukik. - dobok megint annyira messzire amennyire csak tudok egy gombócot, és a főnök kacsa már úszik is érte. Akik meg itt maradtak, azoknak gyorsan dobálok jó sok falatot. De a főnök aki nekem mostantól gonosz főnök visszajön, és a maradékot gyorsan elkezdi enni. - Gonosz főnök. - morgom kicsit hangosabban a gondolatnál. - De ha eleszi az összes kaját, akkor a többiekkel mi lesz? - dobok megint távolabbra egy kenyérdarabot, és próbálom etetni a többit, de nem hiszem hogy egyszer összejön. Mármint az, hogy amit adok kenyeret a kacsáknak, annak a nagy része ne a gonosz főnök pocijába végezze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 27. 20:27 | Link

Cat

szombat délelőtt | o



Cat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 27. 21:52 | Link

Laura
#NapiCat

- Eltaláltad. Nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. De aztán rájöttem! - vigyorgok, és dobok még jó sok kenyeret a kacsuszoknak. És végre nem csak a gonosz főnök zabál, király!
- Oh, majdnem eltaláltam. Nyolc éves koromig Thaiföldön, utána meg Magyarországon, nem mondom egyik országra se hogy ott nőttem volna fel. Te hol? - mert ugye nem mindig él az ember a szülőhazájában. Én se ott élek!
- Naaa kacsuk, ez nem megoldás. - már majdnem büntetésből nem adok nekik több kenyeret, de olyan cukiiiik hogy muszáj.
- Szegény lány kacsák, nem lennék a helyükben. - nézek részvétem fejjel a nőstényekre. De a gonosz főnök kacsának is miért jó ez? Á, nem értem. De mondjuk azokban a filmekben meg olvastam pár könyvet is amiben a vezérnek, mondjuk valami bandavezérnek volt vagy húsz... hát nem barátnője, hanem valami olyasmi.
- Uuu az milyen király lenne! Még sose láttam élőben hattyút én se! - és egyből látótávolságon belül minden élőlényt, vagy bármit ami mozog rendesen megnézek, hátha látok hattyút.
De nem, csak a kacsák falják itt a kenyeret. Pontosabban a gonosz főnök eszik, a többiek meg csak próbálnak. De szegények elől mindig feleszi az a mocsok. A többi kacsa meg miért nem állítja kivégzőosztag elé, vagy nem tudom? Haha, most elképzeltem egy csapat egyenruhás kacsa pisztollyal a... szárnyukban? Na de pisztollyal állnak a gonosz főnök előtt és lövik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 30. 10:55 | Link

Cat

szombat délelőtt | o



Megerősítést kapok, hogy jól gondoltam és rámosolygok a srácra. Hát persze, hogy rájött, ha még mindig nem tudná akkor most nem lenne itt. Érdekesnek találom ezt a dolgot, hiszen én egész eddig tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, hogy merrefelé mennék tovább. De már korántsem vagyok benne olyan biztos. Már látom a buktatóit a dolognak, és azóta van, ami jobban érdekel, ami jobban tetszik. Szóval, megváltoztam na.
- És mi lenne az? Mi leszel ha nagy leszel? – tipikus kérdés, mennyiszer hallja ezt egy ember, de maga a kifejezésmód tetszik, főleg mert Cat tulajdonképpen már nagynak számít. Hozzám képest legalábbis, aki még nagykorú sincs.
- Thaiföldön? Milyen ott? Mik a legnagyobb eltérések ehhez képest? – felcsillan a szemem, a kekszes zacskót az ölembe teszem – mielőtt beleejtem az egészet a vízbe - és minden figyelmemet a srácra fordítom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, a hiedelmek, a szokások, az ételek. Minden. És mivel egyelőre lehetőségem nincs világ körüli útra menni, így megelégszem azzal, hogy másoktól szerzem be az információimat.
- Áh, én Magyarországon. Egy icipici faluban. Soha nem jártam külföldön, sőt igazából a falum közvetlen környezetén kívül máshol se. Amíg ide nem kerültem. Szigorúan fogtak a muglik – eresztek meg egy vigyort ellensúlyozva ezzel a szavaim szomorkás felhangját. A kérdést, hogy kik vagy mik a szüleim is profi módon megelőztem, így legalább majd nem kell belemennem a témába.
- Hát szegények, ilyen a sorsuk. Elviselik, mert ezáltal jutnak a legnagyobb örömhöz, ami csak létezik számukra. Az életük értelméhez: a kicsinyeikhez. A főnök kacsa meg teljesíti a küldetését és a genetikai állományának terjesztését. – na, legalább biológiából odafigyeltem anno. Látszólag tényleg nem bánik túl jól a nőstényekkel, viszont odaadóan gondoskodik róla és a kicsikről, vagyis megvédi őket inkább. Az is valami.
- Akkor hátha szerencsénk lesz és láthatunk egyet! Mondjuk a kacsák is királyak, sőt! Állítólag finom a hattyú, bár van aki szerint száraz a húsa. A kacsa tuti, hogy finom. De ezeket nem enném meg! – nevetem el magam a fecsegésem után, mielőtt Cat azt hinné, hogy gonosz szándékkal etetem itt ezeket a jószágokat.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 30. 10:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ms Cookie
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. május 30. 21:01
| Link

Cicaséta

Kellemes, májusi este volt. Johanna, akit csak mindenki Sütikének ismer, cicájával sétált kifele a faluból, a stégek irányába.

Imádta azt a helyet. Ahogy a szellő átsüvített lenge, barna haján, keresztül a stég nyikorgó pallóján. Ahogy a brilliáns naplemente narancssárga vízfestékké változtatta a vizet. Ahogy a nyüzsgő varázslók sokasága meg-megjelent vagy gyalog, vagy hopponálva, esetleg seprűkön száguldva. Olyan... megnyugató volt és kellemes. Kikapcsolta a lányt a sűrű hétköznapokból.

Elérve a fapallókhoz, melyek benyúltak a finoman hullámzó víztükör felé, Kobalt, a boszorkány éjfekete kandúrja megpillantott valamit. Őrült tempóban szedni kezdte apró mancsait egy másik lány és annak macskája felé. A macska nem volt rest rávetni magát a másik cicusra.

Johanna bosszúsan szólt macska után. – Kobalt, rossz cica! Hagyd szegény macsekot!

Odasietett a másik személyhez sűrű bocsánatkérések közepette. – Rettentően sajnálom  macskámat, nem tudom, mi ütött belé... Katie?
Utoljára módosította:Ms Cookie, 2019. május 30. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. május 30. 21:16
| Link


Estére Katie végre kiszabadult a káoszból, ami az évvégi vizsgák közeledtével a Bagolykő Mágustanodában uralkodik. Jó volt egyet kikapcsolódnia, hiszen hetek óta csak tanul és gyakorol.

 Blue-val, a macskájával éppen kedvenc helyükről, a stégről nézték a vizet, amikor a lány egyszer csak valami mozgást láttott a szeme sarkából. Egy másik macska vette üldözőbe Blue-t. Ezután már csak összemosódott fekete-vörös foltokat lehetett látni, ahogy a két macska játszott egymással és szaladgált fel-alá. Az állat mögött lassan felbukkant gazdája is.

- Szia Johanna! Miújság? Te is jöttél kiszellőztetni a fejed?- kérdezte a lánytól.
Utoljára módosította:Katie Rogers, 2019. június 2. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ms Cookie
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. május 30. 21:23
| Link

Cicaséta

– Igen igen, valahogy úgy – helyeselt a lány mosolyogva. Rég nem látta a navinés lányt, egészen pontosan, mióta bekerültek a Bagolykő Mágustanodába. Johanna levitás lett, így csak akkor találkoznak, ha közös órájuk van az iskolában. Pedig igen régóta ismerik egymást. Miközben válaszolt, letessékelte egy lebegtető bűbájjal Kobaltot Katie cicájáról, Blue-ról. – Mi újság veled? Hogy mennek az év végi vizsgák?
Utoljára módosította:Ms Cookie, 2019. május 30. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Írta: 2019. május 30. 21:46 | Link

- Egész jól. Szerencsére a szünetben bőven volt időnk készülni- mondta Katie.

A lány ezután elgondolkodott, hogy milyen érdekes, hogy Johannával a mugli világban egy óvodába, majd a varázslóiskolába való felvétel előtt egy általános iskolába is jártak, azonban mégsem ismerték egymást annyira. Valahogy mindig más körökben mozogtak. Pedig Katie tudta, hogy a lány is szeret olvasni, hiszen gyakran lát nála könyveket. Katie minden évben megfogadta, hogy megpróbál barátokat szerezni, és nem lesz többé olyan félénk. Ez nem mindig jött össze, azonban most úgy érezte, hogy lehetősége nyílik rá, és ha minden jól megy, talán egy új barátra lelhet Johanna személyében.

- Nincs kedved valamikor eljönni könyvtárb..- kezdte a lány, azonban kérdését egy nagy csobbanás félbeszakította.
Utoljára módosította:Katie Rogers, 2019. június 2. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ms Cookie
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. május 30. 23:03
| Link

Cicaséta

Johanna nagyon felvidult, hogy régi barátnője egyik kedvenc helyére, a könyvtárba akarja invitálni. Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy mi se természetesebb egy jó kis olvasgatásnál, mikor is hangos csobbanás rázta meg a nyugodalmas beszélgetést.

Johanna riadtan ugrott hátra, csakúgy, mint Katie és a két cicus. A lány máris rántotta elő magnólia pálcáját, fenyegetően tartva a gyűrűszerűen hullámzó víztükör felé – akkor is, ha nem igazán ismert olyan sok féle védekező bűbájt. Keze remegett az idegességtől.

A habok közül egy hatalmasra nőtt, már-már a magyar mennydörgőket megközelítő, robusztus tengeri kígyó emelkedett ki. Johanna nem tudta, hogy segítségért kiáltson, vagy megvédje magát, mint egy vérbeli boszorkány.

Végül a második mellett döntött. Ő nem lesz egy félős kislány. Pálcája vége fenyegetően izzott fel, ahogy a bestia kiemelkedett a habok közül, kíváncsian fürkészve a lányokat. – Vigyázz, Katie! Az ilyenek kiszámíthatatlanok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. június 2. 11:04
| Link

Hamarosan a két lány meglátta a csobbanás okozóját. A hullámok közül egy tengeri kígyó bukkant fel. A lányok azonnal támadóállásba helyezkedtek pálcáikkal védve magukat.

Katie nagyon rémült volt, mert éles helyzetekben még sosem használta az iskolában tanultakat. Azonban, mint kiderült, nem is volt rá szükség. A szörnyeteg mögött ismét hullámok keletkeztek, majd mégegy alak bukkant ki.

Egy sellő. Katie nem tudta mit tegyen, hiszen a sellőkről még nem tanultak, ezért csak annyit tudott róluk, amit mesékben olvasott. Az adott helyzetben viszont az nem tűnt valósnak. Ezt bizonyította a sellő nyálkás bőre, és összetapadt, hínáros haja. Ami meglepő volt viszont, hogy a lény arcán barátságos tekintet volt látható.

 A sellő közelebb jött, és egy apró dobozkát helyezett el a lányok elé a földre. Majd őt is, és a kígyót is elnyelték a habok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Johanna Hettlinger
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. június 2. 11:31
| Link

Cicaséta

Johanna sokkosan, pálcáját előrenyújtva nézte végig a szeme előtt folyó jelenetet. Magnólia pálcáját először a tengeri kígyóra irányította, végül pedig a furcsa kinézetű sellő mozdulatait követte vele végig – egészen, amíg az le nem tett elé és Katie elé egy apró dobozkát és a két lény el nem tűnt a fodrozódó hullámok közt.

Johanna értetlenül, enyhén remegő kézzel mutatott rá ezúttal a dobozra. Kézzel semmiképp sem akart hozzáérni, mert félt, hátha valami körmönfont csapda rejtőzik benne. Helyette használta a talán legalapabb bűbájt, amit eddig elsajátítottak. – Wingardium Leviosa!

A dobozka lassan, követve a lány pálcájának mozgását, közelebb lebegett hozzájuk. Johanna letette tőlük két méterre és a nyitóvarázst felhasználva felpattintotta annak tetejét. – Alohomora!

Az aprócska, rejtélyes doboz engedelmesen felnyílt, felfedve kettőjük szeme előtt a tartalmát. Míg Kobalt sziszegve, felborzolt szőrrel ugrott hátra, addig Johanna hevesen verő szíve még gyorsabb ütemre váltott.

Egy gondosan összehajtott, türkizkék pecséttel lezárt levél feküdt a gondosan kipárnázott felületen. Még a pecsétnyomó mintája is finoman kirajzolódott rajta: buborékok tömkelege, mely körbevett egy háromágú szigonyt.

Nem lehetett mástól a levél, mint a Poszeidón néven futó, helyi sellőkirálytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Írta: 2019. június 2. 12:16 | Link

Ahogy a lények eltűntek, Johanna nyomban munkához látott. Katie meglepődve figyelte ahogy iskolatársa kinyitja a dobozt. Mégjobban meglepődött, amikor meglátta a tartalmát.

A dobozban ugyanis egy levél volt pecséttel lezárva. A megsárgult papír hívogatóan lebegett a szemük előtt.

- Ezt vajon nekünk szánták? Felnyissuk, vagy vigyük be az iskolába? Mit gondolsz Johanna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Johanna Hettlinger
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. június 2. 13:14
| Link

Cicaséta

– Nem tudom, hogy nekünk szánták-e, de én azt mondom, hogy nyissuk fel – felelte nemes egyszerűséggel Johanna. Tudta, hogy nem helyénvaló a választása, azonban a benne eluralkodó kíváncsiság épp erre ösztökélte. Azt viszont ő is tudta, hogy ha nem akarják, hogy kiderüljön mindez, a legnagyobb titokban, a kíváncsi szemektől elrejtve kell feltörniük a pecsétet. Épp ezért kapta fel a levelet dobozostul, vágta zsebre és fordult Katie felé. Barna szemei kihívóan csillantak meg. – De ahhoz előbb rejtőzzünk el! Mondjuk a közeli tölgyerdőbe, ott senki se keresne minket. Mit szólsz hozzá?
Utoljára módosította:Johanna Hettlinger, 2019. június 2. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Írta: 2019. június 2. 13:52 | Link

-Jó ötlet. Arra úgysem jár senki -felelte Katie, majd a két lány, nyomukban macskáikkal elindult az erdőbe.

Az erdő széléhez értek, és elindultak befelé. Ahogy haladtak a fák sűrűjébe, a tölgyfák levelei között egyre kevesebb fény szűrődött át.

-Lumos- szóltak a lányok kórusban, majd pálcáik végén apró fénypontok jelentek meg, amik segítségével már tisztán láttak.

Néhány perc gyaloglás után elértek egy tisztáshoz.

-Itt jó lesz- szólt Katie, majd a két lány megállt, és Johanna előhúzta zsebéből a dobozkát. Kivette a levelet, majd Katie feltörte a pecsétjét.

- Készen állsz?- kérdezte a lány, majd a papapír fölé hajolva olvasni kezdték.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Johanna Hettlinger
INAKTÍV


A sejtelmes írónő
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Cicaséta
Írta: 2019. június 2. 15:48
| Link

Cicaséta

A levél a következőt írta.

„Drága Johanna és Katie,

Valószínűleg nem tudhatjátok, ki is lehetek valójában. Elsős boszorkányként amúgy sem mehettek nagyon a víz közelébe.

Poszeidón vagyok, a helyi sellőkolónia királya. Édesapkátok jó gyerekkori barátaim voltak, ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Én leendő uralkodó voltam, a népem  hercege, míg apuitok bagolykői diákok voltak. Megfogadtuk, hogy felnőttként is meglátogatjuk egymást olykor-olykor, illetve segítünk egymásnak a bajban.

Sajnos az utóbbi történt meg velem. Csakhogy nem tudtam eljuttatni a levelem édesapáitokhoz, nem ismerem a mostani címeiteket. Arról ellenben tudomást szereztem, hogy ti ketten itt tanultok. Ezért hozzátok fordulok a segítségemme: egy csapat, vicces kedvében lévő animágus ellopott tőlem egy igen fontos tárgyat, amely egyensúlyban tartja vízi királyságom és az iskola közti kapcsolatokat, vagyis a Tengerszép Gyöngyöt. Ez egy hófehér gyöngy, benne kékes beütéssel. Összesen annyit tudok mondani, hogy valahova kifele a faluból vitték.

Vissza tudnátok nekem hozni? Számítok rátok.

Poszidón”


Johanna nem hitt a szemének: az apja mindvégig titkolt egy ilyen szintű ismerettséget előtte? Hiszen ez még kedvező is lehet a számomra, vagyis így Katie és a lány számára.

A másik dolog, ami aggasztotta az az volt, hogy megemlítette benne az animágusokat. Senki se tudta rajta és a szülein kívül, hogy a nagyapjától örökölte az animágus-képességet. Senki se tudta, hogy ha szenvedésekkel is, de a tüzes madárrá, egy főnixxé tud átváltozni, így egyben akár szárnyalni is.

Remélte, hogy idegessége nem tűnik fel Katie-nek.
Utoljára módosította:Johanna Hettlinger, 2019. június 2. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Rogers
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 6
Írta: 2019. június 2. 18:43 | Link

A levél tartalma nagyon meglepte Katie-t. Azt tudta, hogy édesapja annak idején szintén itt tanult, de ismerettségét a sellőkirállyal nem említette a lánynak.

A Tengerszép Gyöngyről már olvasott a könyvtárban. Pontosan fel tudta idézni a könyv borítóját. Ezt meg is osztotta Johannával.

- Én már hallottam a Gyöngyről. Legutóbb amikor a könyvtárban voltam, ráakadtam egy nagyon szép könyvre. "Mágikus Tárgyak" volt a címe. Abban azt olvastam, hogy a Gyöngyöt ha kiviszik a tengerből, akkor a különleges varázsereje miatt nyomot hagy maga után, amit egy bizonyos varázsigével lehet láthatóvá tenni. Szerintem menjünk be a könyvtárba és nézzük meg a varázsigét, meg hátha valami mást is találunk róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. június 10. 23:16 | Link

Laura
#NapiCat

Ha nagy leszek... már kicsit nagy vagyok, már nem biztos hogy magasságilag. Áh mindegy, ez a mondat kicsit fiatalít. Már nem mintha olyan nagyon de nagyon öreg lennék.
- Botanikus! - mondom úgy, mint mikor a hét éves kisfiú mondja hogy tűzoltó vagy rendőr vagy orvos vagy nem tudom mi. Hah, annyi idősen én is rendőr akartam lenni... vagy orvos, nem is emlékszem. Egyszer két hétig az volt a nagy álmom hogy állatorvos legyek, de aztán... rájöttem hogy nem nekem való.
- Hát, nagyon régen jártam otthon, de amire nagyon emlékszem, az az hogy ott bal oldalon közlekednek az autók. Meg a betűk is nagy eltérés, és a szokások. - otthon... talán már nem is nagyon nevezhetném otthonnak, hisz már szinte el is felejtettem Bangkokot. Persze, sokszor van honvágyam ennyi év után is, de Magyarországon is jó. Sokkal jobb, főleg hogy apáék neveltek.
- Oh, értem, de Magyarország is szép hely. - talán még a hazámnál is szebb, de erre nem mernék megesküdni. Az egész világ szép! Kivéve ami nem, de olyan van?
- De ugye a gyerekeit nem? - ejtek ki egy nagy gombóc kenyeret a kezemből, és persze hogy a gonosz főnök eszi meg egyből. - És mi van ha elpusztul a gonosz főnök? - akkor a kacsanép felszabadul és boldog lesz? Áh, ez nem egy mese, egyértelmű hogy lesz egy új. Vagy mégsem?
- Nekem nem lenne szívem megenni egy hattyút! De ha finom, egye akinek van szíve hozzá. - még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hattyút enni? Szépek, meg olyan furán hangzik hogy megenni a hattyúkat. Mondjuk, a kacsa is eléggé szépek, meg cukikák, de még mennyire, és még finomak is. Őket akkor se enném meg, hát úristen! Itt etetem őket, aztán megfőzöm? Nem, nem, főleg mert ön- és közveszélyes ha a konyhában vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 12. 14:45 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Igen, tudom, hogy Cat idősebb nálam, viszont még azért nem mondanám teljesen felnőttnek se, elvégre még tanul. Ez a fura mugli kifejezés meg a felnőttkorra utal. Bele szoktam futni az ilyen dolgokba a külföldi diákokkal, hisz őnáluk más idiómák vagy tudomisénmik vannak, mint minálunk. Lehet, hogy nekem is kéne valami fordítóbűbájos cucc, ami a magyaros gondolataimat és kifejezéseimet átalakítja mindenki számára érthetőre. Nem is lenne rossz!
-  Oh, az jó. Van valami ami azon belül jobban érdekel, vagy úgy az egész növényes téma szimpi? – kérdezem a fiú felé fordulva a kacsákról meg is feledkezve. Érdekesek a növények is az tény, bár engem jobban vonzanak az állatok. Ha választani kéne. Hogy mi akarnék lenni nagykoromban arról meg fogalmam sincs. Már nincs. De van időm kitalálni, úgyhogy nem is nagyon zavar a dolog.
- Angliában is! – kiáltok fel derűsen a baloldali közlekedés hallatán. – Mármint ott is bal oldalt mennek az autók. A betűk? Inkább rajzolásra hasonlít az írás, nem?
Legjobb emlékeim szerint ecsetvonás szerűen írnak ők is. Mindig is tetszettek az ilyesfajta írásképek, olyan szépek, különlegesek és főleg mások, mint a mieink. Meg a szokásaik is. Szívesen meghallgatnám, hogy mennyiben mások, de faggatni nem akarom a fiút. És ha egyszer belekezdünk ebbe a témába, hát lehet, hogy észre se venném, hogy már rég a kastélyban kéne lennem.
- Biztosan az. Majd egyszer bejárom. Meg az egész világot. Kíváncsi vagyok a többi nép kultúrájára. Lehet, hogy valami ilyen munkát kéne keresnem – ez egész jó ötlet, eddig miért is nem jutott eszembe? Csak utazgatnék mindenfelé, beszámolókat írnék, vagy útikönyveket. Sok-sok izgalmas kalandban lenne részem. Csak egy baj van ezzel.
- Hm? Hát, ha elpusztul akkor elpusztul – vakarom meg egy kicsit a buksim. Tényleg mi is van akkor? Farkasoknál meg egyéb nagyobb testű állatnál tudom a helyes a választ. Na de a kacsáknál? – A gyerekeinek nem lesz baja, még ha másik kacsa is lesz a főnök, ez biztos. Ki tudja, lehet hogy legközelebb egy nőstény hápi lesz a bandavezér és móresre tanítja a srácokat.
Igazából nem hiszem, hogy a hattyú evés sokban különbözne a kacsa evéstől. Kicsit nagyobb madár, és körülbelül ennyi. Szépek, de annyira azért mégsem érzem közelinek őket magamhoz, hogy ha nem lenne más választásom akkor ne falnám be őket jóízűen. Kutyát, macskát, lovat viszont soha. Akkor már inkább eszem füvet vagy földet.
- És mi jót csináltál abban a négy tanévben? Bejártad Európát hátizsákkal? - kiszórom az összes maradék kekszemet a kacsáknak, akik vidáman megrázzák a faroktollaikat. Szegények még nem jöttek rá, hogy nálam már nincs több finomság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. június 16. 18:56 | Link

Laura
#NapiCat

Ami jobban érdekel? Hű ez most egy jó kérdés volt, gondolkodok is rajta, de nem sokat.
- Igazából minden érdekel a növényekkel kapcsolatban. - vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy tudok, és nem hiszem hogy lehetséges mindent megtanulnom a növényekről, de amit meg tudok tanulni róluk, azt meg is akarom! Meg a tudás hatalom. Hú ez rímelt, elmegyek költőnek inkább! Nem, miről is költenék verseket, növényekről? Végül is, egy elbeszélő költemény egy szobafikuszról aki világot akart látni? Ez aranyos, talán egyszer megvalósíto... megvalósítanám, ha tudnám. Ez a rím is a gondolataimban teljesen véletlen volt.
Kicsit furán nézek hogy mi van Angliával? Aztán mikor folyatja, olyan fejet vágok mint aki most jött rá valami hatalmas és világmegváltó dologra. - Nem voltam még Angliában, de hallottam róla hogy ott is bal oldalon közlekednek. - az írás tényleg mintha hasonlítana a rajzolásra, csak mégsem. - Nem igazán, az inkább a kínai meg a japán betűkre jellemző. A thai betűket írni kell nem rajzolni. Egyáltalán nem hasonlít ott a többi keleti betűkre, de a latin vagy a cirill betűkre sem. - lehet csak én gondolom így, mert thai vagyok, hogy a betűink különlegesebbek. Nem olyan sokkal, de mondjuk a cirill betűk kicsit hasonlítanak a latin betűkre, például az a ha jól tudom ugyan úgy néz ki mint a latin betűs a. Bár ha jobban belegondolok, a thai írás hasonlít a khmer írásra.
- Az egész világ szép hely! Lehet hogy nem egyformán az, de szép! - lehet hogy vannak olyan helyek, amiket az emberek csúnyának, vagy ijesztőnek tartanak, de akkor is szép a maga módján. Például egy elhagyott város is lehet szép, csak nem úgy mint mondjuk egy erdő.
- Huh megnyugodtam. Ú, olyan is van hogy nőstény hápi vezér? - és ez most nagyon félreérthetően hangzott - Mármint nem azért, csak az állatoknál tudtommal még élnek azok hogy a férfiak a vezérek. De lehet egy nő sokkal jobb vezér mint egy férfi, vagy bármi! A legtöbb dolog nincs nemhez kötve. - bólogatok is hozzá, mert tényleg. A nők sokkal jobb vezérek mint mi.
- Az eszembe se jutott! Pedig jó lett volna. - oké, lehet került volna valamennyi pénzbe, de jó lett volna bejárni Európát - Nem, apukámnak és a feleségének van egy virágboltjuk Budapesten, ott dolgoztam. - de nem bántam meg, talán ha Európát jártam volna be, akkor nem jöttem volna rá hogy én növényekkel akarok foglalkozni. Pillangóhatás, nem változtatnám meg az utóbbi négy évet. Igazából, az egész életemet nem változtatnám meg, jó az úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. június 23. 22:27 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Bólogatok, bár igazából nem is tudom, hogy milyen válaszra számítottam. Mondhatni hülye kérdés volt. Még szép, hogy minden érdekli a növényekkel kapcsolatban. Hiába ezt még mindig nem sikerült kinőnöm: a buta kérdéseket és a hirtelen témaváltásokat. Na meg a látszólag teljesen értelmetlen megnyilvánulásokat, legalábbis másoknak értelmetlennek tűnik. Mint most is, Angliával.
- Oh, jaj hát én se voltam még, csak … csak tudom – vonom meg a vállamat kicsit elpirulva zavaromban. Nem most fogok elkezdeni áradozni arról, hogy mennyire érdekelnek a  különféle kultúrák meg minden. Főleg mert egy újabb érdekességet tudok meg a thai írásról.
- Milyen akkor a thai írás? – kérdezem meg enyhén félrebillentett fejjel. A stég körül szerencsére van bőven bot, ha nagyon szeretne tud a homokba firkálni. Már ha megmutatja, ha nem, hát nem. A japán és kínai betűket ismerem, mármint láttam már olyan szövegeket. Elolvasni persze nem tudom őket, de szeretek gyönyörködni bennük.
Bólintok egyet, hiszen én is úgy gondolom, ahogy a fiú mondja. Az egész világ szép, az egész világ csodálatos, fantasztikus, tele lehetőségekkel, tele felfedeznivalókkal.
- Kacsáknál nem tudom, végül is nem falkába meg ilyesmibe laknak – egy kicsit felvonom a szemöldököm a kijelentése hallatán. Nem teljesen igaz, amit mond de értem, hogy mire akar kilyukadni. Mindenesetre nem állom meg, hogy újabb felvilágosítást adjak az állatokról és dolgaikról. Nahát hogy én milyen sokat tudok ezekről?!
- Vannak olyanok, akiknél matriarchátus van, a nőneműk vezetik meg ők a vezérek. Az elefántok például, na meg a hiénák. Ki gondolná, hogy azoknál a röhögő dögevőknél a pasikat csak kihasználják, mi? Az imádkozó sáska se semmi, bár azok ugye nem laknak együtt. Csak épp a hímet elfogyasztják mialatt az utódnemzés zajlik – dobolni kezdek az ujjaimmal a térdemen mialatt beszélek, nem nagyon tudok nyugton ülni. Mellesleg szerintem sem nemhez kötött az, hogy ki a vezéregyéniség, de erre már nem térek vissza.
- Ha végzel a sulival még megteheted. Áh de ahogy hallom a tapasztalatszerzés nem maradt el – mosolyodok el, és szinte már látom a lelki szemeim előtt a virágok között sürgölődő fiút. Illik hozzá az a közeg.
- És, miket szeretsz még csinálni? – teszek fel egy újabb kérdést mialatt az egyik kacsa úgy dönt, hogy megunja a szemlélődő szerepkört, szárnyaival sűrű csapkodásba kezdve végül felreppen a stégre. Egy hangos hápogással megrázza magát, farktollai vidáman billegnek jobbra-balra. Látszik, hogy azon tanakodik kihez menjen oda először egy kis finomságot kérni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. július 31. 22:26 | Link

Laura
#NapiCat

- Olyan... betűs, vagy nem tudom. Lehet csak nekem nem tűnik rajzolásnak. Hasonlít a khmer írásra. - köszönjük Cat, ez a magyarázat csodálatos volt. Ne menj tanárnak, nem való neked. És megint magadhoz beszélsz. Fejezd be! Befejeztem, nem beszélek magamhoz. Igazából nem is beszéltem magamhoz, mert nem mondtam ki. Áh mindegy, ezen miért is gondolkodok?
Úgy hallgatom, mintha egy érdekes órán ülnék. Csak sokkal több energiával, mert mégis csak hétvége van. És ez nem kötelező.
- A hiénák cukik, és ezt nem is tudtam! - oké Cat, neked melyik állat nem cuki? Te nem vagy cuki csak, pedig egy macska vagy. Jó, nem vagy igazi macska, csak a szüleid adták neked ezt a becenevet, mert hiányzott nekik a halott macskájuk. Csak nem érzed magadat macskapótléknak? Már csak pár hét volt a születésedig, mikor elpusztult szerencsétlen állat, nem mondhatod hogy biztos csak azért kellettél mert nem volt már a macska. Hű de régen is volt már az! És kezdődik újra ez a magamhoz beszélek, azaz nem beszélek hanem gondolkodok... vagy gondolatban beszélek magamhoz? Az még lehetséges. - Azt hallottam már hogy az imádkozó sáskáknál mik történnek. Nem lennék a helyükben. - szegénykék. Arra kíváncsi lennék, hogy a nőstény mit érezhet miközben megeszi a hímet. De lehet nem érez semmit, vagy nem tudom. A hím egyáltalán tudja mi lesz a sorsa? Vagy talán nem is akarja?
- Hm lehet megteszem, jó ötlet. De ki tudja mit hoz a jövő. - hát nem én, és nem is én vagyok aki tudni akarja. De végül is, izgalmas lehet bejárni Európát, ki kellene próbálni. Csak nem egyedül, úgy nem merem.
- Táncolni, és nagyon régóta táncolok is. - hány éve is? Egy, kettő, három... nem fogom kiszámolni egyesével, régóta. - És te miket szeretsz csinálni? - visszakérdezni szabad, ugye? Hát persze hogy szabad. És megint magamhoz beszélek gondolatban. Hangosan még nem. De csak még nem, egyszer tuti azt is fogok. Vagy nem, ezt nem láthatom. De remélem nem fogok magamban beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 1. 21:01 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Oké, feljegyzés magamnak: utánanézni a khmer írásnak. Lassan a második otthonom lesz a könyvtár, de komolyan. Mindenesetre elmosolyodva bólintok egyet, miszerint értem, hogy nem értem. Értem, hogy ennél jobban nem tudja elmondani. És azt is, hogy ha választ szeretnék egy kérdésemre, akkor lehet hogy konkrétabban kéne feltennem.
- Bezony, egy tv műsorból tudtam meg én is. Nem is gondoltam volna róluk – árulom el neki, hogy ezt nagyon sokáig én sem tudtam. Az egyáltalán nem látszódik, hogy Cat magához beszélne, vagy magához gondolna. De nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne ám. Én is szoktam, sőt veszekszem is magammal. Néha hangosan is. Jó az úgy.
- Még egy pasit se hallottam, hogy azt mondta volna de jó a pasi imádkozó sáskáknak, úgy cserélnének velük. Bezzeg a kan disznókkal cserélnének – csak folytatom a biológia órát. De őszintén remélem, hogy vagy tudja Cat hogy mire utaltam, vagy nem kérdez vissza. Mert Isten látja lelkem, nem akarok belemenni ennél jobban a témába. Nem is tudom, hogy miért hoztam fel egyáltalán. Mi bajom van nekem de most komolyan?
A nőstény szerintem semmi extrát nem érez, pusztán éhes és teszi azt, ami bele van programozva. A hím tudja-e? Fene se tudja. Ha tudja is sem tudja elkerülni a végzetét. Teszi azt, amit tennie kell. Belehal, de a genetikai kódja öröklődik. Furcsa dolgok ezek. Inkább ne öröklődjön a genetikai kódom, de éljek azzal, akit szeretek. Így a logikus, nem? És már megint: mi a fene van velem?
- Vigyél magaddal azért valakit. Egyedül nem csak, hogy unalmas de veszélyes is bizonyos helyeken – adok neki tanácsot, mintha én annyiszor bejártam volna már Európát hátizsákkal. Mert nem, még egyszer sem. Pusztán mivel érdekel a dolog, így utánajártam már jó pár országnak. És nem csupán a szokásos túristahelyekről olvasgattam.
Táncol? Na ez érdekes. Ó és persze, hogy visszakérdez. Gondolhattam volna, hogy így fog tenni.
- Milyen táncot? Társas vagy ilyen hiphop vagy valami más? Versenyszerűen? Vagy hobbiként? – kérdezek vissza először is, hiszen tényleg érdekel a dolog. Azt nem mondom, hogy tánctanárt keresek, mert nem. Sőt partnert sem, de lehet, hogy hasznos lesz ez az információ. A futás jó dolog, de a mozgást annyira nem fejleszti. Még úgy sem, hogy nem esem már el minden fűcsomóban.
- Én? Hát … olvasni, zongorázni, új helyekre tett kirándulásukról ábrándozni. Öhm, elemi mágiázni. A macskámmal veszekedni – kezdem el sorolni kicsit akadozva. Egy rakás dolgot szeretek csinálni, ilyenkor sosem jut eszembe minden. Nagyjából ezeket szoktam mondani erre a kérdésre, azt hiszem. – Futni nem szeretek úgy különösebben, de futok. És nagyon szeretnék világot látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 13. 15:23 | Link

Nico - Egy forró vasárnap délután
Ruha
És ami alatta van

- Csak vasárnap van.
Ezt már mondtam neki egyszer, amikor megkérdeztem, hogy van-e kedve piknikezni velem, mert én elhatároztam, hogy ha már vasárnap van, akkor piknikeznék, és a sors akarta igazából, hogy szembe jöjjön velem, és el tudjam hívni magammal. Eléggé megkedveltem, és jókat tudunk beszélgetni, egyedül piknikezni meg annyira snassz. El kellene mennem tényleg a menhelyre, és kellene egy társat szereznem, mert a séta sem annyira jó egyedül, célszerű lenne, ha mondjuk egy kutyát sétáltatnék.
- Ne aggódj, hoztam mindent, nem fogsz leégni.
Mert tudom, hogy erre szeret az ember odafigyelni, én sem akarok leégni, mert holnap már dolgozom, és tudom, hogy a kislányok kikezdenek, ha nem barnulok, hanem égek. Örülök, hogy van társaságom, sokkal energikusabbnak érzem magam így sokkal inkább látom azt a bizonyos motivációt, hogy tényleg kimozduljak. Ilyenkor vasárnap mindenki punnyad, és visszavonul a házba, pont ezért jó kimozdulni éppen most, mert senki sincs a kedvenc helyemen, érzem. ÉS valóban, ahogy közeledünk a tavacska felé, elvétve ül csak egy-két ember, a stégen pedig senki sincs. Örömömben tapsikolok egy kicsit, és csillogó szemekkel nézek Nicora.
- Tökéletes nap a mai, gyere!
Húzom meg a pólója aljánál, de elengedem, és nem húzom magam után, tud ő jönni, Én lelkesen sietek fel az építményre, majd szétnyitva a táskát előveszem a kockás plédet és leterítem, a hajamat a fejem tetején egy nagyobb kontyba fogom össze, közben rámosolygok Nicora, és intek felé egyet.
- Gyere, egy kis szín sosem árt, tudod, a savanyúságodra.
Úgy tippelem, hogy ezzel a szóval szerette volna jelezni, hogy most nincs fiú az életében, nincs senki, akivel eljuthatna a következő szintre. Egy kis szín mindenkinek jól jön, sokkal szembetűnőbb lesz az ember, és felfigyelnek rá. Kibontom a ruhámat, és az aljánál fogva a fejemen át veszem le, majd összehajtva a táskára teszem.
- Úsztál már a tóban? Tilos.
Cinkos mosoly húzódik az ajkaimra, ahogy a tavacskának háttal állva, Nicot nézve a stég szélére lépegetek. Nem ugrom, csak a határait feszegetem.
- Állítólag egy gyönyörű sellő is él odalent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 13. 15:56 | Link

Emily
Itt van apuci

Már akkor tudta, hogy kemény fába vágta a fejszéjét, mikor Emily-vel találkozott a fesztiválon. Azóta találkoztak az egyetemen is, persze tök véletlenül és a legutóbb - jó, ez már tényleg véletlen volt - a falu utcáin csámborogva. Szinte szó szerint kapták le a tíz körméről, hogy ugyan menjenek már piknikezni, mert tök uncsi vasárnap a házban ücsörögni és punnyadni. A férfi végül is úgy volt vele, hogy nincs akadálya a dolognak, bár továbbra is úgy érezte, megütheti a bokáját ezzel az egésszel, elvégre oké, hogy ők most ilyen haverizék, de Adrian mit fog szólni? A nője egy másik, sokkal idősebb hapsival megy piknikezni. Ez nem olyan romantikus maszlag, mint a filmekben? Ugye értitek már, mi nem stimmel?
- Óóó, hát akkor bekenheted a hátamat, ha bekenhetem a hátadat - ez kompromisszumosnak tűnik. Mondjuk ilyesmit csak a párok csinálnak, de Nico tudja, hogy ez most nem olyan. Csak egy gondoskodó barát, aki vigyázni akar egy gyönyörű, hamvas bőrű hölgyeményre. Meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy szívesen érne hozzá a másikhoz. Tudni akarja, milyen érzés. A fesztivál nem volt az igazi, de ez most... Jaj istenem, de végtelenül romantikus...
- Hát, igazából nem hiszem, hogy erre gondolt volna a húgom, de egy kis színt olasz létemre valóban illene összeszednem - hát jó, ő is fürdőgatyába jött - csak semmi Batman! -, végül is... Már útközben ledobálja a cipőit, nem szarozik, veszi le a felsőjét és épp hámozza le a kezeiről, mikor meglátja Emily-t vetkőzni. Egy pillanat alatt dermed meg, mert oké, hogy elképzelte a lányt szinte meztelenül, de a képzelet és valóság annyira távol áll egymástól, hogy az nem igaz. Biztos volt abban, hogy a másik észbontó és szexi és he would falhoz vágná, de amit lát... És tudjátok ilyenkor igazságtalanok a nők. Hogyan nézzen a szemébe?? Hát nem lehet, elég, ha a nő csak a perifériás látásába kerül és telemegy a szeme csöccsel! Akármennyire is vulgáris ez így, erre nem volt felkészülve. Ahogyan arra sem, ami a nadrágjában alakulgat. A fenébe már! Pólóját úgy tartja maga előtt, hogy a kényes területet eltakarja, úgy közeledik a nőhöz.
- Gyönyörű sellő? Egyet sem látok - igyekszik nagyon erősen a tó tükrére meredni, mintha tényleg azt fürkészné. Már a lány mellé ér, mikor csalódottan megcsóválja a fejét. Persze mindez csak játék. Amilyen ártatlannak mutatja magát, annyira bűnös valójában. Ugyanis amikor ismét felegyenesedik, egy laza mozdulattal löki meg a lányt és beleplaccsantja a vízbe. Ez több okból is pozitív: megrendezi a tökéletes bókhelyzetet és nem látja Emily testét, ami így nem vált ki őférfiasságából nem kívánt reakciókat. Ahogy a lány feje kibukkan a vízből, hirtelen elmosolyodik. - Most már látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 13. 16:51 | Link

Nico

- Bekenheted a hátam.
Jelentem ki vidáman. Minden csodálatos, hiszen a stég szabad. Pont ennyi kellett ahhoz, hogy ez a mai nap tökéletes legyen. Mármint persze a sok másik dolog mellé jött, de ez koronázta meg a mai napot. Imádom a stéget, mert annyira romantikus, annyira meghitt és csodálatos. Az egész annyira tökéletes. A legkedvenecebb vasárnapom a hónapban, ez már biztos. Elégedetten nézem a vizet, és végig elégedettséggel a testemben, a szívemben és a lelkemben cselekszem. Egy dolog van, amit azért picit sajnálok, hogy Nico meleg. Komolyan, ha nem lenne az, minden annyira tökéletes lenne. Annyira jók lennénk együtt, de szerintem nekem ez a sorsom, hogy minden srác, aki tetszik, inkább a saját neméhez vonzódik. Hát ez kínos.
- Mondjuk ez igaz. Egy kis napbarnítottság... meeeg... mondjuk lehetne szőrtelen a mellkasod. Szerintem akkor délcegebbnek hatnál.
Mondjuk nem tudom, hogy ő, hogy is mondjam, melyik játékos? Igen, azt hiszem, ez a jó szó. Nem tudom, hogy melyik csapatban játszik. Szóval lehet, hogy azért szőrös a mellkasa, mert ez is egy jelzésértékű dolog. Nem akarok nagyon beletenyerelni a dologba, meg belekérdezni, hogy akkor most mi a szitu nála, csak egy picit próbálok javaslatot tenni, mint a barátja. Azért remélem, hogy nem hagy faképnél emiatt az egy dolog miatt. Az biztos, hogy az exe elégcsúnyán taccra tette az önbizalmát meg az életkedvét, és kár, hogy én ezene nem tudok segíteni, hiszen én csak egy lány vagyok, akivel maximum vásárolni mehet el. Mondjuk ez nem rossz gondolat, elmehetnénk vásárolni. Na majd ezt is mondom neki mindenképpen.
- Mi a baj?
Pillantok fel rá, és egy kicsit aggódom, hogy most jött rá, hogy fél a víztől. Remélem nem így van, mert ezt a napot fejben már olyan szépen elterveztem idefelé jövet, és nem szeretném, hogy csak kint üldögéljen, mert tudom magamról, hogy én nem tudom megállni, hogy ne menjek be.
- Hát ez az, hogy még senki sem látta.
Mondom nagy komoly tudományos hangon, és kiegyenesedve nem számítok rá, hogy ő kihasználja a figyelmetlenségemet és belök a vízbe. Egy aprót sikítok, majd a tó vizének kiivása után a felszínre török, köhögve, szétbomlott hajjal, aminek a fele az arcomba lóg, a szemem pedig tele van vízzel.
- Elég alacsony az ízlésküszöböd.
Van egy olyan tippem, hogy borzalmasan nézhetek ki, de nevetek, mert a borzalmas mellett szörnyen vicces is lehetek. Nem, ez nem olyan, mint a filmekben. Veszek egy nagy levegőt, lemerülök, és a víz alatt eligazgatom a hajam, mielőtt felbukkannék. Még mindig vigyorogva nézek rá. Karjaimmal és lábaimmal tartva fenn magam.
- Na, és csak ott állsz, vagy csatlakozol? Tök meleg a víz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 19. 20:16 | Link

Emily

Le sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. augusztus 20. 08:26 | Link

Nico

Elnevetem magam a sértett hangján, mert nem megbántani akartam, csak elmondtam a véleményem. Pedig megszokhattam volna már, hogy a hozzá hasonló fiúk sokkal érzékenyebbek a külsejükre, és drasztikusan össze tudnak omlani akkor is, ha egy nőnemű egyed kritikáját kapják. Kár érte, pedig aranyos, de ha valaki, hát én el tudom fogadni, hogy meleg. Sőt, szerintem egy extra radarom van hozzá, amivel gyűjtöm őket. Bele sem gondolok inkább, hogy vajon milyen szerető, hogy milyen a társának lenni. Talán majd Adrinak utalok rá valahogy, hogy érdemes lenne a környezetében körülnézni.
- Sosem volt magas, és most vagyok a csúcson.
Látott volna a bő pólós, hatalmas pulcsis korszakomban, amikor úgy öltöztem, mint egy fiú, nem használtam sminket, és csak a hajam hossza miatt kérdőjelezték meg, hogy esetleg lányból vagyok. Akkor ő is, mint mindenki más, elment volna mellettem, és nem is emlékezett volna rám, évek múltán sem. Most más a helyzet, megtanítottak öltözködni, elfogadni magam, találtam egy gyönyörű sportot, ami még boldogabbá tesz. Minden tökéletes. Már ami a nőiességet illeti. Meg úgy az élet minden területén jó minden, csak a fiúkkal fogok nagyon mellé. Talán tényleg leszbikus vagyok, csak elfelejtettek szólni nekem. Fekszem a vízen, és élvezem ahogy ringat, ilyenkor semmi sem zavar, képes lennék elaludni, és tudom, hogy kipihenten ébrednék fel újra. Aztán egy pillanat alatt elsodor a lökéshullám, bekapok a kis arcocskámba egy nagyobb adag vizet, és riadtan, prüszkölve térek magamhoz. Gyönyörű látvány lehetek, komolyan mondom, mint egy kecsességkímélő bűbájjal megáldott delfin. Borzalmas. De mivel én is hiú vagyok, gyorsan a víz alábukok, ott igazítok magamon egy kicsit, hogy olyan sellősen bukkanjak elő legközelebb. Elmosolyodom a kérdésére, az orromig visszamerülök, és szépen lassan közelítem meg, olyan szorosan, hogy testünk egy részén összeütközünk. Nevetve bukkanok fel a víz alól, ezt nem így terveztem.
- Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy levertelek mellel.
Mintha valami nagy gengszter lennék. Pedig nem, nem az én világom a keménykedés. Én kedves vagyok, mint egy bárány. Az arcom meg még mindig olyan, mint egy hörcsögé, simán belefér egy egész taco is, ahogy a bélpokolsságom is megvan. Szerintem igazi főnyeremény lennék egy vendéglátósnak. Konyhamalac karrierbe fogok.
- Mondjuk fogócskázhatnánk, és csak akkor ér, ha meg tudod puszilni a másikat.
Ezzel a lendülettel nyomok egy puszit az állára, és már ugrok is arrébb, hogy a másik fele felé kezdjek úszni. De azért még odakiáltom:
- Te vagy a fogó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 43 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa