36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 31. 23:43 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Én 15 vagyok és még én sem nagyon nyomulok senkire. Bár tőlem kitelik, hogy soha nem is fogok. Főleg, hogy úgy tűnik, nem is igazán szorulok rá. Hú, ez most nagyon menősködőn hangzott, pedig nem ilyen ez. Csak hát engem hiába nem foglalkoztatnak még ezek a dolgok, újra és újra azon kapom magam, hogy valaki teszi nekem a szépet. Oké, ez így nem igaz, ugyanis nem kapom magam rajta semmin. Egyáltalán nem veszem észre. Azt sem, amikor valaki szinte már fájóan egyértelműen adja tudtomra, hogy tetszem neki, azt meg pláne nem, ahogy páran kacéran összesúgnak mögöttem meg felém mosolyognak a folyosón. Egyszerű kedvességnek tekintem. Azt hiszem, tényleg csak akkor fognám fel, miről van szó, ha a szemembe mondanák. Akkor meg valószínűleg jól zavarba jönnék. Nagyjából így állok tehát ezzel a nagy nyomulással: sehogy. Nem mondom, kezdenek már megfogalmazódni bennem dolgok, főleg, hogy körülöttem mennyi embernek van párja vagy vannak oda ezért meg azért. Bár főleg csak örülök nekik vagy éppen érdeklődve hallgatom az áradozásukat imádatuk tárgyáról. Kevés még az olyan pillanat, amikor én is elmerengek azon, nekem van-e ilyen vagy kéne-e legyen. Látom, hogy mások a korombeliek közül már régen nyakig benne vannak ebben, de én nem érzek emiatt nyomást magamon. Nem is hiszem, hogy kéne. Majd lesz, ami lesz.
- Szia - egyenesedem fel a korlátról, visszamosolyogva.
- Hát... bagolyköves vagy, igaz? - pillantok végig rajta, megpróbálva kitalálni, honnan ismerhet. Nekem mintha ismerős lenne a folyosóról. Ja és én a kedvességét simán kedvességnek veszem. Feltételezem, egyszerűen csak barátságos. Ezúttal pedig kivételesen rá is hibázok. Az esetek többségében van valami hátsó szándék, amit én túl naív vagyok átlátni. Most nincs szó ilyenről.
- Mert akkor a suliból - vonok vállat, vigyorogva, miközben felfelé pislogok a nálam jóval magasabb srácra. Valljuk be, ez nem nehéz. Mármint nem felfele pislogni (na az tökre nem könnyű), hanem nálam magasabbnak lenni. Nem az, nem vagyok én borzalmasan alacsony, csak éppen annyira, hogy az emberek nagy része vagy egy magas legyen velem, vagy magasabb.
- A Navinébe járok. Thomas Middleton - nyújtok kezet. Lehet, mond neki valamit a nevem. Mindig meglepődöm, hányan ismernek a prefektusságom miatt, meg hogy a suliújság főszerkesztője vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 1. 13:26 | Link

Blossom

Miután megbizonyosodik arról, hogy a lány nem őrültebb az átlagnál és még csak nem is depressziójában csücsül idekint, férfiúi lelke meg is nyugszik. Mert hát milyen lovag az a lovag, aki egy segítségre szoruló hölgyet magára hagy? Na ugye.
- Velem is minden rendben. Csak gondoltam megnézem, hogy egy bajbajutott hölgy ücsörög a stégen, vagy csak szimplán egy hölgy ücsörög a stégen - elmosolyodik, miközben beszél, bár lassanként lehet, hogy arcára fog fagyni az a görbe. Hiába, nem neki találták ki a teleket. Bundabugyit is felvehet, nap végére akkor is át fog fagyni, köszönhetően a csontig hatoló hidegnek, ami ezt az évszakot jellemzi. Vágyik a tavaszra, kellemes húsz fokra, a hosszabb nappalokra és a napsütésre, mindez azonban jelen pillanatban vágyálomnak tűnik. Harminc éve éli át minden télen ezt a vágyálmot.
- Oh, hát szervusz Mona Lisa - közelebb lép és azon túl, hogy elfoglalja a felkínált helyet, kezét a kutya felé nyújtja, hogy az állat először megszagolhassa, majd, ha úgy ítéli meg, közelebb is jöjjön egy kedves simogatásért. Nekik is kéne háziállat, bár nem az a kis bokanyalogató fajta, hanem egy szép, nagy. Sokat gondolkodott már ezen, csak a bibi az, hogy Francescával néha még önmagukat is csak nehezen tudják életben tartani, nemhogy egy másik élőlényt. - Új helyi vagyok. A húgom fél éve kezdte tanulmányait pálcakészítő szakon a Bagolykőben, én pedig jöttem utána. Az AMS-en tanítok jelenleg - hogy minek oszt meg ilyen információkat magáról, azt ő sem tudja, mindenesetre annyi biztos, hogy megelőzi a további kérdéseket. Apropó, kérdések: jó lenne, ha megtudná, kivel is beszél, mert a lány minden bizonnyal zokon venné, ha legközelebb Ms. Falulakónak szólítaná ez a muja mamlasz.
- Elnézést a faragatlanságomért, még be sem mutatkoztam. Francesco Nico Bianchi vagyok - könnyeden nyújtja kezét a nő felé, bár mint tudjuk, ez nagyfokú tiszteletlenség, elvégre a hölgynek kell kezdeményeznie a kézfogást és nem fordítva. De tudjátok mit? Ki tartja be manapság ezeket a szabályokat? És Niconak ez miért jutott eszébe? Ja igen, a fránya első benyomás miatt. Már mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 1. 13:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A srác visszaköszön. Hasonló kedvességgel, mint ahogyan Merse is tette az imént. Ez szuper. Ritkán van lehetősége kommunikatív emberekkel találkozni. Ahogyan az elmúlt hónapok mutatják; a diákok nagy része nem áll még készen a közösségben való létezésre. Az egyik nem beszél, a másik csúnyán beszél, a harmadik pedig csúfolja társait. Valójában, ezek a diákok valamilyen frusztrációt szeretnének ezen keresztül a világ mocskos képébe köpni. És ezzel nincs is semmi gond. Mindenki olyan, amilyen. Csak azonosulni lehetetlen Merse számára ezekkel a viselkedésmódokkal. Így – egy szó mint száz – szemei akaratlanul felcsillannak a Navinés illemtudására.
- Az – válaszol először röviden a másik kérdésére.
Habár, egyértelmű, hogy nem emiatt tette fel ezt a kérdést elsősorban. Biztos benne, hogy valahol már látta őt, és most nem a folyosóra gondol. Valami miatt érdemes számon tartani őt, de még mindig nem tudja, hogy mégis honnan a látott ismeretség.
- Nem, nem – emeli a levegőbe mutatóujját, ami végül ajkai elé kerül, és szemeit összehúzza, amolyan Columbo hadnagy módon. Ő most meg fogja fejteni ezt a rejtélyt. Mersének is szoknia kell, hogy ennyire magas. Szinte hihetetlen, de tavaly nyáron nyúlt annyit, hogy az akkori osztályának egyik legalacsonyabb tagjából a tornasor elejére kerüljön. És meghallja a nevet; Middleton.
- Te vagy a… a… - csettintget maga előtt, amíg be nem ugrik neki az újság neve. – a… az Edictum főszerkesztője. Habár, gondolom nem kell téged bemutatni magadnak – mosolyog félszegen. – Nekem is a Rejtvénysarok a kedvencem, by the way – utal a Thomassal készült interjúra, ami éppen a minap került a keze ügyébe. A nagy öröm közepette el is felejtette, hogy ő is visel nevet.
- Ú, bocs – nyújtja jobbját. – Erdőhegyi Merse vagyok.
Nagyon örül a feje, hogy újabb embert ismerhet meg.
- És mi járatban erre, Tom? – nem tudja, hogy mi a preferált becenév, de mindenkinél próbál becézett formát használni, hogy megmutassa ő mennyire közvetlen. Noha ez nem minden esetben válik be. De ez őt nem zavarja. Maximum rászólnak, hogy nem azt a formát szeretik, hanem egy másikat. Azért vagyunk beszédképes emberek, hogy ezt kommunikálni tudjuk egymás között.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 1. 13:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 1. 15:40 | Link

Nico
- Azt hiszem, szimplán hölgy, de köszönöm – elmosolyodtam a kijelentésre. Amíg leült mellénk, elővettem Mona jutalomfalatját. Nem túl szociális egy állat, sőt kissé visszahúzódó, de étellel viszonylag egyszerűen meg lehet venni. Amikor kutyaiskolába jártunk azt mondták, hogy ne adjak neki csak úgy nasit, mert el fogja veszíteni az értelmét és meg is fog hízni tőle. Egy ideig próbálkoztam nem túletetni, de nem is emlékszem olyan időszakra, amikor betartottam volna a szabályokat, úgyhogy ezt is hamar feladtam. Mona valamiért kedvesen közeledett a férfi felé, pedig általában morcos, így elraktam az ételt, boldogan konstatálva, hogy nem is olyan bunkó a kiskutyám.
 - Mindkettőnek voltam a hallgatója. Szerintem egyik vezetősége sem volt túlságosan elragadtatva ettől. Mármint az AMS-en nem sok vizet zavartam, majdhogynem csak tanultam végig, de az biztos, hogy pár ember lelkivilágába beletapostam, amikor nyűgös voltam. A Bagolykőben viszont mondhatni rugalmasan kezeltem a házirendet. A házvezetőm tuti hálát adott, amikor bejelentettem, hogy nem maradok mesterképzésre – annyi szent, hogy a legtöbb tanárnak meggyűlt a baja velem. A három kedvenc tantárgyamra tanultam, a többi elég egyszerűen csak nem érdekelt, úgyhogy nem foglalkoztam vele. A vizsgáimon mindig átmentem, mert azokat a tantárgyakat szerettem, amit mások nem. Én segítettem sokaknak bájitaltanból vagy gyógynövénytanból, ők pedig cserébe másban.
- Blossom Miles – ráztam meg Nico kezét. Csak a rendelőben mutatkozok be Dr. Blossom Miles-ként, máshol egyszerűen nem áll rá a szám. Olyan sokáig csak így használtam, hogy nehéz lenne megváltoztatni ezt a szokást. Őszintén nem is szeretném, nem azért tanultam, hogy mindenkinek dicsekedhessek vele, és sokkal hivatalosabbnak érzem a doktorral.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 3. 21:52 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

A bemutatkozásom elősegíti, hogy a srác megfejtse, honnan ismer. Mert úgy tűnik, nem pusztán csak látásból a suliból. Nem. Az Edictum miatt! Hát persze. Nevetek egy amolyan felszabdultat. Mintha csak nekem jutott volna eszembe az, ami böködte a csőröm. Dehát szokásom együtt izgulni másokkal. Meg egyáltalán együttérezni.
- Ki tudja? - húzom fel a vállaimat nagy humorosan, amikor azzal jön, hogy sejtelme szerint nem kell engem bemutatnia magamnak. A viccem gáz volt és értelmetlen. Még csak nem is nevezhető viccnek. Ám láthatóan én ezzel tisztában vagyok és cseppet sem zavar. Csak úgy mondtam valamit.
- Hú, te olvastad a Penna mögött interjút - kerekednek el szemeim vidáman ámulva és jólesően tekintek végig stégtársamon. Itt áll előttem a nagybetús Olvasó.
- Küldd be a megfejtést és akkor kaphatsz pontot! - emlékeztetem erre. A reklám helye. Tudom, hogy mindig ott áll a cikkek végén, hogy van ilyen lehetőség, hiszen én írom oda, azonban ettől függetlenül sokan elsiklanak felette.
- Egy barátommal lófráltunk a faluban... - mutatok el a vállam fölött.
- ... de neki mennie kellett. Én meg arra gondoltam, mielőtt még hazamennék, sétálok egyet - fedem fel előtte a nagyon egyszerű okát annak, hogy itt vagyok. Szólíthat különben Tomnak, bár tény, hogy inkább Thomasnak szoktak. De mivel nekem mindegy, így nem fogom ezt felhozni.
- És te? - kérdezek vissza. Egyik kézzel a korlátot fogom magam mellett. A másik éppen a zsebemben pihen. Csak néha kapom elő, ha szeretnék vele hadonászni valami magyarázáshoz. Szóval igazából nem is annyira néha.
A válaszát hallgatom éppen, amikor hirtelen a semmiből felugrik egy béka a stégre. Mivel ennyire váratlan, úgy megijedek, hogy felsikkantok. Igen, szabályosan felsikkantok. Nagyon vékony hangon. Aztán rögtön kezeimbe temetem arcom. Vállam remeg, mintha sírdogálnék. Még kis nyekegő hangok is kiszűrődnek ujjaim közt. Azonban hamarosan leengedem kezem, hogy lenézhessek a békára, és ekkor válik láthatóvá, hogy igazából nevetek. De annyira, hogy nem adok ki hangot. Szemeim csíkok csupán, szám meg egy nagy vigyor. Végül csak kitör belőlem a kacagás. Egyik kezemmel a korlátra markolok, a másikkal hasamat kell fogjam. A béka csak pislog fel ránk és brekeg egyet. Mondanom sem kell, ez nem javít a helyzeten. Még jobban nevetni kezdek, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Nagyon fáj - nyöszörgöm aztán könnyes szemmel, markolva hasamat, odalamat, amik görcsölnek a nagy derültségtől. Ha bárkinek kétségei lennének, mi is tetszik nekem ennyire: az, ahogy felsikkantottam. Még így belőlről is vicces volt, csak elképzelni tudom, egy kívülállónak milyen lehetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2019. február 4. 09:36 | Link

Blossom

El sem tudja képzelni, mekkora megnyugvást képes adni egy férfi számára a tény, hogy a hölgy szó előtt nem szerepel a bajbajutott jelző. Ilyenkor ugyanis e nem képviselői igencsak bizonyosak abban, hogy ők, egyetlen személyben lesznek a hősök, akik megmentik az ellenkező nem tagját. Persze ez alól is vannak kivételek, egyesek kifejezetten élvezik, ha másokat szenvedni látnak, csakhogy Nico-tól ez több, mint idegen. Ő még az a régimódi lovag típus, aki piedesztálra emeli a nőket, tiszteli és becsüli őket minden hibájukkal együtt. Legalábbis a legtöbbet. Van, akitől lemarja a csodás arcocskáját.
- Akkor mondhatjuk, hogy nehéz esettel van dolgom - elmosolyodik egy pillanatra, majd a lányra néz, miközben megdögönyözi Mona fejét. - És végül megérte a sok kínzás? Mi lettél, ha tegeződhetünk? - egyetlen kérdésben két kérdés, erre is csak a mi olasz hapsink képes. Meg hát ugye megint itt tartunk: illedelmesség. A nőnek kellene felajánlania a tegeződést, ezen meg ugye megint csak ő akad fent, mert kit érdekel?
- Ismerősen cseng a neved. Nem hiszem, hogy találkoztunk volna, de mégis... Hol hallhattam rólad? - ma bejárta a fél falut, ha nem az egészet és ezer százalékig biztos benne, hogy mintha olvasta volna valahol ezt a nevet. Arcot nyilván nem tudott volna társítani hozzá, mégis, a csengéséből adódóan Blossom talán nem az egyik társaslakás szürke kisegere.
- Mit érdemes tudnom a faluról? Kitől óvakodjak, kivel legyek jóban, melyikük a legpletykásabb... Avass be a rejtélybe és a mi kis falunk életébe - mosolyogva sorolja kíváncsiságának tárgyait, eközben a szeme sarkában összegyűlnek a nevetőráncok. Nyilván érdekes szerzetnek tűnhet, hogy rögtön az első napok egyikén már ilyesmiről érdeklődik, de tudjátok hogy megy ez: nem árt, ha az ember egy hangyányival elővigyázatosabb, mint az normális lenne. Főleg azért, mert ő ugyan elmegy az AMS-re tanítani, de a húga itt marad. Nem kéne, hogy bajba keveredjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 11:32 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt
>> BREKK <<

Kedvesen elmosolyodik Thomas poénján, de valóban nem üt akkorát, hogy kacagásban törjön ki. Attól még humoros volt. Valóban, ki tudja? Nem kell elkezdeni azonnal elmélkedni, de igen érdekes téma, hogy mennyire is ismerjük önmagunkat. Merse apukája szerint nagyon hasznos önismereti könyveket olvasni. Kivéve annak, aki teljes mértékben tisztában van magával. Habár, ilyen szerintem nem létezik, csak ezt mutatja. Ekkor jutunk el az interjúig, és a Főszerkesztő kérdésére kihúzza magát, így válaszol egy széles mosoly kíséretében.
- Igen – bólogat hevesen mellé. – Nagyon tetszett – teszi még mellé kicsit udvarlásképpen is. Nem úgy. Csak szereti a társait bátorítani, hogy folytassák ezeket a különleges dolgokat, amit elkezdenek. Annyira érdektelen a mai csemetetársadalom. Jó, hogy Thomas szeret írni, tizenévesen újságot vezet, és nem is rosszul. De az is lehet, hogy a varázstársadalomban ez a normális. Csak Budapesten látod a telefonba bújt tinédzsereket, akik nem ismernek sem istent, sem embert. Nem tudni. Merse még ismerkedik a mágusok világával. Serényen bólogatni kezd a rejtvénymegfejtésre. Biztosan küldeni fogja majd, elvégre pont is jár érte. Ha már tanulmányaiban nem ér el túl sok sikert.
- Én – kezd bele félszegen – Nemt'om – vonja meg vállát. Sok volt már az Eridon toronyból. Egy hete nem volt szabadlevegőn, csak amikor a kastély egyik épületrészéből egy másikba kellett mennie tanórára. – Kell néha a friss oxigén – szippant drámaian a levegőbe kezeivel hadonászva. – Plusz nagyon szép Bogolyfalva – igaz, hogy innen nem sok mindent látni, de egy forrócsokira biztosan be fog ugrani a vendéglátó negyedbe. Ezen elgondolkodva mered egy kicsit maga elé, mire egy hatalmas sikoltás üti meg dobhártyáját. Thomas valamitől jól megijedt, így először Merse is kihord kétlábon egy-két szívinfarktust. Aztán feldolgozza a történteket, és ahogyan Tom nevetni kezd, belőle is kitörik a felnőtlen kacaj. A sikkanás újra és újra lejátszódik a fejében, aztán a béka bamba tekintete és értetlen brekkenése tovább húzza a humorvonalat. Bal kezével a korlátnak támaszkodik, és könnyes szemekkel tekint társa szemeibe. Közelebb hajol az állathoz, akivel egy ideig békaszemet néznek, de brekken egy utolsót, és szépen lassan arrébb ugrál. Biztosan nem esett jól neki, hogy kinevetik.
- Ez… - piheg a nevetés utáni „sokkban” – Ez nagyon vicces volt – törölgeti meg kacagástól nedves szemeit, amiket újra Tomra emel. Merse megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a szökésben lévő állatot, amikor egy fényes tárgyat vél felfedezni a nyakában.
- Hát ez? – kérdi inkább csak magától, majd az állat kergetésébe kezd. Mondanom sem kell, hogy tiszta Benny Hill Show. A végén mesébe illően elterül a stégen, és úgy kapja keze ügyébe a brekkencset. A nyaka köré egy kis rugalmas nyaklánc van téve, amin az áll, Mr. Billy-Bob. A földön fekve fordul Thomas felé, s Oroszlánkirály mód emeli a békát a levegőbe. – Ez valaki szökevénye lehet.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 4. 11:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 4. 22:10 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Awh. Tetszett neki. Az Olvasó elégedett. Mégis, mi másra vágyhat még egy főszerkesztő? Semmire. Megvan mindene. Akkor minek folytatni? Hát hogy ez továbbra is így maradjon. Tartani kell a minőséget. Mindig ezen dolgozunk, az ilyen visszajelzések pedig megadják a jó kedélyt hozzá.
Megértően bólogatok, mikor azt mondja, nem tudja, mit keres itt. Van ez így. Néha csak úgy van vele az ember, hogy a lába viszi. Teszi, ami éppen jön. Nem kell mindent mindig túltervezni. Nagyon én sem szoktam. Mindenből kijöhet valami tök jó dolog. Mint most is. Hiszen itt állunk és beszélgetünk. Ez nem jöhetett volna össze, ha akarmelyikünk túlagyalja a délelőttjét.
A béka sem tervezte, hogy a stégre ugorva halálra rémít, majd hasfogós nevetésre késztet bennünket. Aztán mégis így lett. Pihegve próbáljuk összeszedni magunkat.
- Igen - értek egyet vékony hangon, vigyorogva törölgetve szemem. Nagyokat sóhajtozva, fújtatva nézek Merse után, ami nem sokat segít a rendbejövetelemen, hiszen csodás kis gag kerekedik abból, ahogy próbálja elkapni a tovaugráló brekit.
- Te mit... te mit csinálsz? - kérdezem nevetve, ahogy az események hatására rám jön egy újabb roham. Pedig azt hittem, végre megnyugodhatok. Végre békére lelhetek. De nem. Ismét kacagok, mostmár persze jóval fáradtabban, ám ugyanúgy szívből.
- Hogy mi? - kérdezem Rafikitől, közelebb lépve hozzá, mikor végre ismét alább hagyott a vigadalmam. Megint jöhet a pihegés, szemtörölgetés. Lassacskán pedig felfogom a dolgot, ahogy meglátom, mit néz. Leguggolok hozzájuk és megnézem magam is, mi áll a béka nyakláncát.
- Ó, hát helló, Mr. Billy-Bob - üdvözlöm, ha már egyszer tudom a nevét. Átveszem a brekegőt a földön heverészőtől és nyújtom neki szabad kezem.
- Gyere! - ajánlom jobbomat segítségül. Fel fog fázni a hideg deszkákon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 6. 10:41 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A béka a mai nap legnagyobb sztárja. Még nagyobb lehetett volna, hogyha az előzőekben említett kis dalocskát is „eltolja”, miközben aprócska kalapban, kezében pedig kis sétapálcájával végig ugrál a stégen. Na, az lett volna baromi menő. Bár, bizonyára azt a vicc faktort már nem bírta volna egyik fiatal sem, és már szemük helyén x-szel feküdnének a földön, miközben szellemük karba tett kézzel állna a kihűlő félben lévő testük felett, összenézve „nem baj, megérte”.
A földön fetrengő jelenete után, a békát a levegőbe emelve a híres majmot utánozva fúrja fekete szemeit Toméba. Úgy néz ki, hogy ő is látja, mi a szitu. Valakinek nagyon hiányozhat a kis társa. Merse sem nagyon tudja elképzelni a délutánokat, késő estéket doromboló kismacskája nélkül. Brekkencs kikerül a kezéből, és a navinéséba kerül, aki másik kezével viszont segíteni szeretne Mersének feltápászkodni.
- Ó, köszke – emeli kreol arcát az ég felé, majd rámarkol Tom segítő markára. Mégis jól alakul ez a mai nap.
Leporolgatja magát, majd egy, arra járó szellő végig simítja hideg ujjaival Erdőhegyi nyakát, amire kirázza a hideg, s kissé dideregve fordul iskolatársa felé. Szólásra nyitja ajkait, de egyelőre nem távozik rajta szó. Csupán zakatol az agya, hogy mi lehet a következő lépés. Elgondolkodóan húzza el ajkait, ahogyan Mr. Billy Bobra néz.
- Mi lenne, ha feladnánk egy hirdetést az Edictumban? – kérdi. Az idő kezd kissé barátságtalan lenni. A szél fúj, majd apró pelyhekben a hó is esni kezd. Nem is baj. Még egy pici hó belefér. – Biztosan hiányzol valakinek, pajtás – simítja meg a béka nyirkos hátát. – Én egy napot nem bírnék ki Mercury nélkül – informálja a jelenlévőket. – Neked van állatkád? – mosolyog Tomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 6. 22:20 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Miután sulis társam ismét talpon, a szellő engem is egy kis megborzongásra késztet, azonban észre sem veszem, annyira lefoglal a breki a kezemben.
- Nagyon jó béka vagy és nem téged nevettünk ki - biztosítom őt vigyorogva.
- Engem nevettünk ki - vigyorodom el még szélesebben, összenézve Mersével.
- Ú, ez remek ötlet - kerekedik el a szemem.
- Van ilyen hasábunk, ahol hirdethetünk - mondom, de inkább csak hangosan gondolkodom, hiszen tudom, hogy egy Olvasóval van dolgom, aki ezzel tökéletesen tisztában van. Mindössze morfondírozok a lehetőségeken.
- Persze, közben azért körbe is kéne kérdeznünk, viszont ha nem akadunk rá a gazdájára, tényleg betehetjük őt Edictumba. Mármint nem tényleg őt magát - emelem fel a békát mosolyogva. Ha ő teljes valójában belekerülne az újságba, nem nevezhetnénk többet lapnak. Akkor egy kalap lenne. Tudjátok, mint a Kishercegben. Mondjuk csak onnan ismerem a Kisherceget, hogy Riley többször becézett annak, én meg valahogy sejteni kezdtem, hogy ez nem csak egy amolyan általános kedveskedés, hanem utal vele valakire, úgyhogy megkérdeztem Liam bácsit, aki elmesélte, hogy ez egy könyv és hogy valószínűleg a főszereplőjére emlékeztetem a dokit, amit ő nem is csodál, mert bizony őt is.
- Az biztos - értek mélyen egyet azzal, hogy tutira hiányzik valakinek. Én is megsimogatom, mintegy vígaszalóan és nyugtatóan. Meg csak úgy.
- Mercury? - emelem meg a szemöldököm érdeklődve.
- Nincsen. De rövid időn belül te vagy a második ember, aki ezt kérdezi. Voltunk is ezen a kisállatos napon a faluban nemrég. Te ott voltál? Ha igen, látni szerintem nem láttalak - töprengek el kicsit, vajon emlékszem-e Merse nyurga alakjára az eseményről. Azonban meglehet, magát Albus Dumbledoret se vettem volna észre, ha ott megjelenik, annyira lefoglaltak a helyesebbnél helyesebb lények.
- Mi van, ha nem bagolyköves a gazdája? - térek vissza Mr. Billy-Bob kérdésére, aggódón pislogva le rá. Körbetekintek aztán, mintha csak abban reménykednék, hogy az embere egyszercsak előbukkan valahonnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 13:03 | Link

Kedves Antal Nimród
animágus alakom


Repülök. Repülni könnyű. Szárnyam alatt érzem a levegő felhajtó erejét, és csípőssége belemar a szemeimbe, amik ebben a formámban is zöldek maradnak, mindig. Ez az azonosító, különleges ismertetőjegyem. Akárhányszor is válok fekete hattyúvá elcsodálkozom rajta, hogyan tudtam megtanulni és miért pont azzá tudok alakulni, amivé. Fentről minden más, a terek, a távolságok elvesztik jelentőségüket, ahogy a bajok. Itt fenn nem számít felfüggesztettek-e vagy sem, vagy, hogy mennyire érzem magam ezért hibásnak. Itt nem vagyok okklumentor, boszorkány vagy auror, sem ügynök, csak egy magányos sötét madár. Ében tollakkal és vörös csőrrel. Egy a sok közül, aki most - vegyük úgy - ide tévedt, ahol nem őshonos.
 A lebegés, a vitorlázás a szél hátán megnyugtat. Kikacsol mindet bennem. Jó ötlet volt ma kora délután felöltenem animágus alakomat és tennem egy két kört a falu felett. Ebben a formámban nem fázom, de hamarosan vissza kell változnom, hogy hazamenjek. Lassan és észrevétlen esteledik. A fények egyre másra gyúlnak ki alattam, arany gyöngyfonatokkal rajzolva ki a település térképét. A tájra lenézve gyönyörködöm még egy utolsó kanyart teszek, majd komótosan leereszkedem a stégre, ahol - mivel egy teremtett lelket sem látok -  deanimálok. Rövid, fekete, testhez simuló ruhám az az egyetlen megbűvölt öltözet, amit ilyenkor viselek, így szinte füstölök, ahogy a hidegtől sűrűn lélegezve kezdek elindulni vissza a lakóhelyemre.
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 12. 20:56 | Link

Nico
- Erről édesanyámat kellene megkérdezni. Szerintem ő boldogan mesélne történeteket arról, hogy mennyire nehéz eset voltam. Vagy vagyok is – javítottam ki magam. Anyu egyszerűen annyi embernek regélte el, hogy milyen nehéz dolog olyan akaratos boszorkányt nevelni, mint én amilyen én vagyok, hogy szerintem fél Sopron már csak ezért is megnéz, amikor lemegyek a kisboltba tejért. Ránézésre talán nem vagyok annyira vad, mint ahogy anyám elbeszéléseiben. Olykor el is szalad vele a ló és hozzátold a történetekhez. Már olyat is hallottam vissza, hogy rivallót kellett küldenie, pedig szerintem azt sem tudta, mi az és történetesen soha nem kaptam olyan bizonyos, piros borítékot iskolás éveim alatt.
- Persze, és bocsáss meg, azt hiszem ezt nekem kellett volna megkérdezni. Mindenesetre gyógyító lettem, nőgyógyász per szülésznő specializációval – válaszoltam a feltett kérdésekre, kivéve arra, hogy megérte-e. Tulajdonképpen én sem tudom. Ha a tanáraim betegek, akkor tudok nekik segíteni, és biztosan találkoztak nálam rosszabb diákkal is, ezért talán megérte.
- A rendelőre kiírták a nevem. Meg a ház postaládáján is ott virít nagy betűkkel, hogy Dr. Blossom Miles, de nem hiszem, hogy máshonnan ismerhetnél. Szülői ágon meg senki nem híres. Vagyis anyunak nem is hasonlít a neve, meg amúgy sem túl ismert. Apám meg nincs – vontam meg a vállam. Miután kimondtam, nyilván én is rájöttem, hogy ez furán hangozhat, így megpróbáltam javítani magam.
- Azaz nyilván van apám. Tudok a porzóról meg a bibéről, és nem is ringatom magam kicsinyes álmokba, minthogy ha nem fogadom el, akkor megszűnik létezni. Anyuval csak leléptünk, ő meg maradt Londonban – a lehető legtöbb információt akartam a legkevesebb szóba sűríteni. Az apám egy tüske számomra. Felesleges, és még csak beszélni sem szeretek róla, de azért ott van. Ott kell lennie, mert túl hülyén hangzik, hogy apátlan vagyok. Talán ez a magyarázat a személyiségemre. Mindig volt miért dühösnek lennem, mert bármikor elő tudtam kaparni a sérelmeimet apámmal szemben.
- Nagy általánosságban mindenki kedves. Csupán két csoportot érdemes elkerülni. A néniket, mert ők mindig pletykálnak, emellett a stégen üldögélő, apátlan gyógyítók is furák – mosolyodtam el, miután összefoglaltam az információkat, amiket eddig megtudott rólam.
- És mit tanítasz az AMS-en? – kérdeztem. Ha nem tettem volna fel az életem a gyógyításra, szerintem én valahol bájitaltant oktatnék.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 19. 11:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A hó egyre nagyobb pehelyekben esik alá az égből, amit – természetesen – nem tud Merse egy kis bohóka nélkül hagyni. Az ég felé fordítja kreol arcát, nyelve hegyét kinyújtja, és élvezi, ahogyan a fagyott vízkristályok olvadnak szájának izmos képződményén. Ebből a gyermeteg játékból hamar felrázza magát, és fekete lélektükreit Tomra emeli, majd a Mr. Billy-Bobra tekint, és serényen bólogatni kezd. Nem rajta nevettek, nyugodjon meg.
- Ilyen helyes brekkencsen nincs is mit nevetni – gügyög neki még egy keveset. – Nézd azt a tiszteletet parancsoló szempárt – tekint újra mosolyogva Thomasra.
Jó döntés volt kimozdulni a kastélyból, és a stéghez jönni. Új emberek. Új élmények. Új kalandok. Új ötletek. Egyenesen szuperül alakul ez a mai nap. Már csak a gazdát kell megtalálni. A Middleton fiú ötletére egyetértően bólogatni kezd.
- Persze, először nézzünk szét – somolyog közben az aprócska viccen. – Én körbe kérdezek az eridonban. Te pedig… - néz újra végig rajta. Ja, igen. A sál. – A navinében. Deal? – nyújtja jobbját.
A cicája már biztosan teljesen odavan, hogy merre lehet a fiú. Legalábbis Erdőhegyi szereti azt hinni, hogy hiányzik házikedvencének. Vagy ahogyan ő hívja; szerelme, élete, cicuskája, és még sorolhatnám.
- Mercury a macskám – jelenti ki végül, miközben simít egyet a békán. Sokak szerint egy mugli, osztrák születésű német politikusra hajaz a fekete kis folttal szája felett. Merse szereti azt hinni, hogy inkább a Queen egykori frontembere az, aki újjászületett benne. – A teljes neve Prince Sweetclaws Mercury – vigyorog bárgyún, mert amikor ezt kimondja, mindig eléggé idiótán érzi magát egy pillanatra. De csak egy pillanatra.
- Nem, sajnos – válaszol a kisállatos napra gondolva. – Egy barátnőmnél lógtam – emlékezik meg mosolyogva a kellemes délutánról, majd a stég korlátjának alsó részére áll, úgy fordul Thomas felé.
- Nemrég vettem egy fényképezőgépet – osztja meg az információt. – Készítünk egy fotót erről a jóképű ördögről – kacsint a békára. – Előhívatjuk, és kiplakátoljuk vele Bogolyfalvát, a vasútállomást, satöbbi – boldog tekintete ismét Tomét keresi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 24. 15:34 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Ahogy látom, hogy hópelyheket kóstolgat, felfelé fordítom saját, koránt sem kreaol, sokkal inkább angol sápadt arcomat, amin alig látszanak meg a ráhulló kis pihék. A szempillámon annál inkább. Mosolyogva pislogom le őket onnan. De aztán persze visszatérünk a mi kis eltévedtünkhöz. Összeszorítom a számat, hogy ne nevessek a tiszteletet parancsoló szempárba nézve. Bólogatok serényen.
- Rendben. Klassz ötlet - megyek bele a dealbe könnyedén.
- Awh - adom ki az olvadás hangját, megtudván, ki Mercury.
- Ez aztán a név! - szökik fel a szemöldököm, meghallva, mi a teljes, becses megszólítása ődorombolóságának. Szerintem a macskák mindegyikének ilyen arisztokrata, szép hosszú neve van, csak van, akinek még az embere sem tud róla.
Oké, akármilyen csodálatos dolog a nyakamban függő, fordítóbűbájjal ellátot ezüstkereszt, azért megvannak a maga hiányosságai. Mint egyébként minden mágikus tárgynak. Kissé szeszélyesek és vannak hibáik, akármilyen klasszak. Éppen ezért, amikor Merse az egyik barátnőjéről beszél, nem világos számomra, mit ért ezalatt, sőt, valahogy úgy sikerül az eszköznek eljuttatni a tudatomig, hogy valószínűleg pont rosszfele billen a mérleg. Nem a valóság felé.
- Egy barátnődnél? Mondd csak, hány... barátnőd van? - kérdezem, arcomon zavart kis mosollyal, ám vonásaimban semmi elítélő nincsen, inkább csak érdeklődés ül bennük, ahogy hangomban is. Több lánnyal jár egyszerre? Ez hogy működik? Akárhogy is, az még érdekes lesz, neki hogyan fordítja át a saját mágikus tárgya a kérdésem (ha van neki), vagy hogy az enyém hogy juttatja ezt el hozzá. De lehet, akárhogy teszi, a hangsúlyomból és arckifejezésemből rájön, hogy valamit félreértettem.
- Király - reagálok sugárzó arccal a fényképezős ötletre, aztán rávigyorgok a békára, aki egészen biztosan csodásan fog festeni a fotón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 25. 14:10 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A korlát szélén ácsorogva nézelődik, miközben rá-ránéz Tomra, hogy jelezze; szeme a pályán. Csak nagyon szeret leskelődni, habár a hóesésben egyre kevesebbet lát. Közben már tervezi is, hogyan lehetne felhívni az emberek figyelmét arra, hogy bizony egy elveszett állat gazdáját szeretnék megtalálni. Varrjon egy béka kosztümöt, amiben gazdi után kiáltozva járja a kastélyt? Hümm, nem is rossz ötlet.
- Ugye – mosolyog egy édes kis fintor kíséretében, ahogyan Mercuryra gondol. Gyönyörű kis állatkája biztosan már az éhhalál szélén áll. Már megvan 2 órája, hogy adott neki enni. Csúnya macskatekintet fúródik majd fekete szempárjába, ha visszaér a kastélyba. – Csuda egy név. Akár maga a Herceg – enged meg egy finom kézmozdulatot a levegőben, ahogyan kimondja a titulust. Ettől persze kicsit elveszíti az egyensúlyt, mert már csak egy kezével kapaszkodik a korlátba, így inkább leugrik a stég fadeszkájára.
- Nem olyan sok – mondja ártatlanul. Egyáltalán nem esik le neki, hogy Thomas esetleg más jellegű dologra gondolhat, mint ő. Vagyis arra, hogy „girlfriend”-ként kaphatja meg a fordítást.  – De Nárcisz a legjobb – mosolyog kedvesen a leányzó gondolatára. Ő a legjobb barátnője. Még van egy-két kedves lány, akikkel sokat beszélget a klubhelyiségben, de azért ők inkább ismerősök. – Nem vagyok itt olyan régóta. Így még nem sikerült mélyebb barátságokat kötni.
Vonja meg erre vállát, miközben elnéz a tó irányába. Szinte semmit nem lehet már látni az egy lejjebb szálló ködtől.
- Kellenek a szövetségesek, mert nem nagyon vagyok jártas a varázsvilágban – utal származására félhangosan. – Te varázsszülött vagy? – kérdi, miközben egy kézmozdulattal, szó nélkül szeretné kicsit elkérni a békát társától. Ha nem lesz meg a gazdája, szívesen magához fogadja. Csak Őfelsége nehogy féltékeny legyen a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 17:16 | Link

Ricsike
Kinézetem

Egyetlen vizsgára a végétől, felszabadító érzés. Igaz, az utolsó vizsgám a varázstani alapismeretek, de nem zavar, nem félek tőle. Elengedtem minden problémát, minden feszültséget, mindent, ami ebben a hónapban vár rám. Egy valamit azonban nem tudtam elengedni, egy tekintetet és egy fél mondatot, amit megjegyeztek nekem.
Beszéljünk. Ezt kértem futva Ricsitől, aki bólintott, és mind a ketten tudtuk, hogy hol és mikor. Meg akarom vele beszélni ezt, és amúgy is szeretnék beszélni vele. Módszeresen elkezdtem elbúcsúzni mindenkitől, aki az itteni életem fontos résztvevője, és ő is szerves részét képezte. Furcsa, hogy sosem árultam el senkinek, mennyire fontos része is.
- Kellőképpen takar minket a nád.
Pimasz mosollyal az arcomon közelítek felé, óvatosan. A táskámat magunk mögé teszem, csak egy kis forró tea van benne, meg pár száraz pogácsa, az ide tévedő madaraknak. Leülve mellé, törökülésbe húzom a lábaim, térdünk összeér, de nem zavar, és remélem őt sem. A helyzet némiképp megváltozott közöttünk, bár nem is sejtettem, hogy mennyire. Mintha egy egész életet kihagytam volna azalatt a néhány hónap alatt, amit Willéknél töltöttem. Már nem köszöntöm puszival, zavarban vagyok.
- Miért tud rólunk Lili?
Tudhatta, hogy fel fogom tenni ezt a kérdést, nem úgy nyilván, hogy ezzel indítok, hanem úgy, hogy menet közben esetleg megemlítem. Biztos van egy vicces sztorija, nevetünk, továbblépünk. De inkább előbb tisztázzuk le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 9. 17:50 | Link

Catherine
megtisztellek


Egy ideje már itt vagyok. Azt hittem, én érkezem később, és nem kell várnom. Utálok várni. Utálok tétlenül lenni, semmit sem csinálni, csak állni a nádast kettészelő, hosszan a tóba nyúló stég végén, és találkozni saját magammal.
Az első percekben a lemenő Napot figyelem, zsebre tett kezekkel, minden, egymást üldöző gondolatot elhajtva. Most nem akarok semmire sem gondolni - főleg nem arra, hogy az előzőt épp most követi egy újabb ballépés, amiről Lili nem tud, és amiről nem is fog tudni. Tőlem legalábbis nem.
Nem akarom Lili hangját hallani a fejemben, amint épp apához hasonlít, amiben nem ismeri el a férfiszerepet, amit ő képvisel, és nem akarom hallani, ahogy megbízhatatlannak kiált ki. Ezt nem ő mondta, ezt én hallom, az én gondolatom, de az ő hangja. Mert az lettem. Nem így indult, én jó voltam, felelősségteljes, szikár, elhivatott és hű, de eltelt fél év, és egyre többször kapom magam titkolózáson. A titkok pedig hazugságokat szülnek. Ezt mindenki tudja.
Mikor meghallom a tűsarkak kopogását, már törökülésben ülök a kopott deszkákon, és tenyereimmel a hátam mögött támasztom ki magam.
- Látom, jobban vagy - vigyorgok fel a mellém telepedő szőkére, és végignézve a szettjén, úgy érzem magam, mintha a párizsi kifutón lennék. - Bocs, hogy nem írtam. Nem akartam felesleges feszültséget.
Hallottam, hogy egy időben nem lehetett látni őt a kastélyban, meg hogy ispotályban is kezelték, és persze hozzám is eljutott egy-két összeesküvés-elmélet, a legtöbb épp esténként, mikor az ágyban fekve egymás helyett a plafont bámultuk Lilivel, és hangosan röhögtünk a legújabb sulis pletykákon. Catherine esete különösen feldúlta a drágámat, talán ezért nem vette észre, hogy hallgataggá váltam a név említésére.
- Honnan tudsz arról, hogy tud rólunk? - vonom fel fél szemöldökömet, majd halk sóhajjal elpillantok a szemközti nádas irányába, amely már félig elnyelte a narancsban úszó Napot. Kezdem azt hinni, hogy ebben az iskolában tényleg nem létezik olyan, hogy magánélet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 18:08 | Link

Ricsike

- Jobban.
Kuncogok, amikor bocsánatot kér, hogy nem írt, és kissé megrázom a fejem, persze, még csak óvatosan, nem akarom, hogy az elmúlt hónapok bármit szüljenek odabenn. Amúgy sem áll jól, ha rázom a fejem, mint egy tönkrement bólogatós kutya.
- Úgysem írtál volna.
Jóban vagyunk, kedvelem Ricsit, főleg, mert volt időszak, amikor egyformák voltunk. Gazdag máguscsaládok bármit megtehető örökösei. Aztán beütött a krach, nálam egészen biztosan, Denis képében, és már nem akartam olyan lenni. Aztán történt valami Ricsivel, és a világ megbotránkozott. Elkezdték egy lapon emlegetni a nevét a hűséggel. Szinte már parajelenség. Nagyon sok impulzus ért, sok információ, amióta visszajöttem. Vajda Richárd pedig, még mindig kapcsolatban, és még mindig ugyanazzal a lánnyal. Egy navinés lánnyal ráadásul.
- Tőle. Feltűnően méregetett. Megkérdeztem, hogy miért, és rákérdezett, hogy szoktam-e még tinderezni.
Lili és a diszkréció. Nem volt nehéz összerakni, hogy miért kérdezi, tudni akarta, hogy van-e esélye annak, hogy Ricsivel közöttünk bármi is van. Nem, és nem is lehet. Ariananak se mondtam el anno, hogy megértem, amiért szereti a szőke srácot, nekem meg is volt, és élvezetes vele lenni, eléggé nagyon. Azt hiszem, azon az éjszakán nem nagyon kellett volna több, hogy Ariana meggyűlöljön, pedig amikor közöttünk bármi volt, még képben sem volt elméletileg, mégis, érzek egyfajta késői bűntudatot miatta.
- Új fellépőruha kell neki, azért jött el hozzám, és gondolom kibukott belőle a dolog, de megnyugtattam, hogy nem. Azt hittem, már te sem, azt csiripelték a madarak, hogy a környék álompárjává léptetek elő, a bájos színésznő és a gazdag fiú. Hogy kiszálltál a piacról.
Rápillantok az arcára, és elmosolyodom, vállammal meglököm a vállát.
- Más vagy, valami mást látok az arcodon, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 9. 19:10 | Link

Catherine
megtisztellek


Nem, tényleg nem írtam volna. Őszintén, már az is csodaszámba megy, hogy Cath-tel azóta köszönőviszonyban maradtunk, hiszen általában levegőnek nézem a lányokat, akiknek már egyszer átléptem a küszöbét. Nincsenek többé, nem érdekelnek, csak azokat látom, akik még szóba jöhetnek.
- Nem mondta - mormogok az orrom alatt, a hangomat alig, csak rekedten hallani. Nem tudom, mit gondolhat most a szőke, talán, hogy nem minden arany, ami fénylik, vagy hogy akkor ennyit az álompárról meg az újságok hasábjaiból visszaköszönő különleges kapcsolatukról. Nem tudom, nem is lényeges. A fejemben egyetlen gondolat visszhangzik: nem akarom, hogy Lilinek titkai legyenek előttem. És mi van az enyémekkel? Nekem lehetnek? Ezt akarom?
Tekintetem a cipőmön időz. Azok makulátlan tisztaságúak, a bőrön egyetlen karc sincs, a varrás sértetlen. Ez még én vagyok. Ez voltam régen is.
- Nem vagyok más, Cath - fordítom felé az arcom, ami vonástalan, ahogy a szemeim is. Azokból semmi sem olvasható ki. Sem érzés, sem gondolat. Ricsi vagyok, mint régen. Ugyanaz vagyok. Nem akarom, hogy az emberek másnak higgyenek, hogy azt, amit érzek idebent, arról mások is tudomást szerezzenek.
Ha megváltozok, megváltozik a világom is. Ki leszek a világom nélkül? Nekem alkohol kell.
- Az egyik péntek estém elég jól sikerült ahhoz, hogy jó döntésnek tűnjön a tinder visszatelepítése - mondom egy félmosollyal, míg Cath enyémet súroló térdére pillantok. - Aztán, ha már ott voltál, rád néztem, mi újság lehet veled.
Világos szemeim térdéről arcára kúsznak, vállam halványan mozdul. Részeg voltam.
Részeg akarok lenni most is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 19:28 | Link

Ricsike

- Te se mondtad el neki, hogy találkozol velem.
Felelem teljesen nyugodtan, ahogy rá pillantok. Az előbb azt hiszem, mást láttam, mint akit most látok, talán csak a romantikus oldalam - ha bárki kérdezi, letagadom - el akarta hinni, hogy ez nem csak egy fogadás, amire először gyanakodtam, hogy ez kölcsönös. Furcsa mód, szeretném, ha az emberek, akiket itt hagyok, boldogok lennének.
- Tévedtem.
Ismerem el neki kimondva is, és a hangomban talán valami csalódottság lapul. Nézem a lemenő napot, elmosolyodom abban, ahogy újra sötétbe borul minden. Bár már nem vagyok rabja a saját elmémnek, nem szedek extra mennyiségű fájdalomcsillapítót, hogy hallucináljak, mégis vágyom a sötétet, az éjszakát, a csendet, hogy mindent rendbe tudjak tenni a fejemben.
- Túlmentem egy határon, és betörték a fejem.
Felelem arra, hogy mi újság velem. Dolgok, amiket nem a tinderen fog megtalálni, főleg, hogy millió és egy éve ki sem nyitottam az alkalmazást. Már nem zavar a dolog, életben maradtam, átestem a depressziómon, célszerű kezdenem valami hasznosat az élettel. Ricsire emelem a tekintetem.
- Szóval akkor Lili... nem más neked, mint egy fogadás? Melyik hülye haverod választotta ki őt?
Mert az a hülye haver nem is olyan hülye, és nagy valószínűség szerint inkább akarta Ricsit megszivatni, mint Lilit. Mondjuk nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, Merlinre esküszöm, hogy ilyen számonkérő hangot se hallottam még, az az enyhe agresszió Lili hangjában. Hát ő is megéri a pénzét.
- Mesélj valami vidámat, Ricsi, valami jót az életedben, aminek örülsz, kérlek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 9. 19:56 | Link

Catherine
megtisztellek



- Nem  - mondom, és magam elé nézve, a stég utolsó deszkáin át a tó vizére pillantok. Elmosolyodok a képre, ami bekúszik lelki szemeim elé, ahelyett, hogy teret engednék neki, inkább a bal vállam fölött visszanézek Cath-re. Az alábukó Napot figyeli, és ha nem is mondom ki, az ő arcán aztán tényleg óriási változást látni. Mintha nem is ő ülne mellettem, hanem valaki teljesen más, egy idegen. Valaki, aki már annak is képes örülni, hogy esteledik, és lassacskán lemegy a Nap.
Pillantásom követi az övét.
- Szóval igaz! Wow! Hah! - kurjantok fel, és bár vigyorra húzódik a számszéle, nem boldogít a tudat, hogy Denis egy kicsikét elveszítette az uralmát saját maga felett. Mert, hogy... - Denis volt, ugye?
Nem is kérdés. Ismerem az érzést, egyszer, nem is olyan rég én is éreztem már hasonlót. Nem tudnám bántani Lilit, mondja az eszem, de azt hiszem, ha a szívem is szóhoz jutna, azt felelné erre: dehogyisnem.
- Valami olyasmi... - vallom be óvatos, félszeg lassúsággal. Nem tudom, hogy ezzel mennyire merészkedek közel ahhoz a bizonyos határhoz, de képtelen vagyok fékezni magam. Muszáj kimondanom, ha ez csak féligazság, hát akkor is. Elnevetem magam, mielőtt folytatnám. - Az apám.
Tekintetem Catherine-ét keresi.
- Mondjuk Lilit én akartam. Apám mást nézett ki - megvonom a vállam, aztán kérésére gondolkodni kezdek.
És csend.
- Valami vidámat? - sandítok rá, aztán húzva még kicsit az időt, az elmúlt hónapjaimon kezdek merengni. A szemeim balra-jobbra mozognak, hirtelen egyetlen emléket sem tudok megragadni. Nevetve folytatom. - Lili rózsaszín plüss wc ülőkéjéhez mit szólsz?
Az elég vidám. Belegondolva azonban, ha a napjaimból ezt az egyet tudom kiemelni, ami emlékezetes vagy boldoggá tesz, az azt jelenti, hogy amúgy az életem silány.
Ez persze nem igaz, hiszen az életem csak azóta igazán valódi, mióta Lili szerves részét képezi, csak... egyszerűen nem akarom kiadni. Nem akarom, hogy bárki tudjon erről, az érzéseimről, az érzéseinkről, az életünkről, arról, ami a négy fal között zajlik, így is, az újságok olyasmit is lehoznak, ami egyébként senkire sem tartozna és mondjuk igazságalapja sincsen. Nem akarok erről beszélni, mert túlságosan is féltem. Ez csak a miénk.
- Ismersz - fordulok felé, és komolyan, halvány mosollyal fűzöm tovább a szót. - Én mindig boldog vagyok. Inkább azt mondd meg, mi lesz most, hogy végzel. Elmész?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 20:18 | Link

Ricsike

- Szereted?
Kibukik belőlem a kérdés, és tudom, hogy túlmegy egy határon, egy olyan határon, amit normál esetben nem lépnék át. Nem rám tartozik, de szeretném, ha, mikor elmegyek, úgy tegyem, hogy tudom, boldogok azok, akiket hátra hagyok. A kérdése váratlanul ér, a nyomozást lezárták, kikiáltottak egy nem létező diákot bűnösnek, egy árnyékot, valakit, aki nem hasonlít Denisre, azonban ahogy így kimondja, és a tekintete találkozik az enyémmel, bólintok.
- Denis volt.
Sosem mondtam ki senkinek, sosem kérdezett rá senki ennyire tudatosan, hogy Denis volt-e. Ismered a fiút, aki ezt tette? Denis valóban nem volt ott veled végig? Sosem kérdezte senki, hogy Denis Brightmore tette-e, sosem. Ricsi sem azt kérdezte, ő egy számára tényként közölt állítás megerősítését kérte.
- Szeretem őt.
Gúnyosan nyögök egyet, és mosolyra húzódik a szám. Mennyire szánalmas vagyok. Az előbb ismertem el, hogy kis híján megölt, és most azt mondom, szeretem. Hát nevessen ő is, tényleg nagyon szánalmasnak érzem magam a saját gyengeségem miatt. A végén már én is nevetek, egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy az apja. Akkor megakadok, köhintenem kell.
- Presztízskérdés?
Gondolom, hiszen jönnek a választások, nem árt jó benyomást kelteni, nem árt azt mutatni, hogy minden rendben van abban a családban, amely befolyással akar lenni a mágustársadalomra. Édes Ricsi.
- Gondolom, nem azért választottad őt, amiért mondjuk én választottam volna. Ellentmondtál apádnak, és még életben vagy. Ricsi, Ricsi, bátor gyerek vagy te.
Mutatóujjammal fenyegetem kicsit, de még mindig mosolygok, Merlinre, ezt nagyon benéztem, igazán szomorú. Amikor a rózsaszín plüss wc-ülőke szóba kerül, megint elnevetem magam. Az mondjuk tényleg vicces, ahogy elképzelem Ricsit, ahogy próbálja megoldani a folyóügyeit, és egy rózsaszín plüss fogadja. Szerencsétlen, még a könnyem is kifolyt. Hátra fekszem, az első csillagokat kémlelem az égbolton, amíg kicsit megnyugszom, meghallgatva a kérdését.
- El. Ez a búcsúesténk Ricsi, soha többet nem találkozhatunk.
Búcsúzom, bár ezt másnak így nem mondtam ki, mégis ezt teszem. A hátát kémlelem, és ha rám néz, az arcára emelem a tekintetem.
- Huszonegy nap múlva férjhez megyek egy férfihoz, akit az apám választott ki nekem, utána a családi birtokára költözöm, Franciaországba. Kicsit megváltoztak a terveim, pontosabban, nincsenek már terveim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. március 9. 21:43 | Link

Catherine
megtisztellek


Rajta kívül még senkinek sem mondtam ki, és most is csak keresem a szavakat, húzom az időt. Hiába vagyunk itt csak mi ketten, hiába tudom, hogy Cath nem az a fajta, aki visszaélne a bizalmammal, mégsem érzem, még itt, a nádas biztos takarásában sem, hogy el szeretném neki mondani. A számszéle megrándul, megvonom a vállam. Fejemet finoman oldalra billentem, fülem az ing selyemanyagához ér.
- Ő tudja erre a választ - mondom végül, és visszaemelve a fejem, azzal a mosollyal fordulok Catherine felé, amelyből ő maga is kiolvashatja a választ. Furcsa, hogy most ennyire nehezemre esik a beszéd. Mintha a hónapok során belefáradtam volna. Az utóbbi időben túl sokszor mosolyogtam és voltam kedves érdekből, mondtam el újra meg újra ugyanazt a betanult szöveget, és tűntem fel helyeken, ahol máskülönben sosem.
- És vele mi van? - kérdezem. Nem hiszem, hogy Denist hétköznapjai során túlontúl inspirálná a romantika meg az érzelmek, dehát nekem sem kell a szomszédba mennem meglepetésért, elég csak tükörbe néznem. Még az is lehet, hogy hirtelen Denisről is kiderül: szerelmes.
A kérdésére hunyorogni kezdek, azután megcsóválom a fejem. Lehet, hogy bólintanom kellene, de nem teszem. Nehéz erről beszélnem, érzem most is. Már nem tudok úgy tekinteni Lilire, mint egy eszközre, amellyel célt érhetek. Ő sokkal több lett ennél, legszívesebben kiszállnék a képviselőjelöltségért folyó harcból is. Ha nyerek, azzal véglegesítem az ő eszközi létét - hiszen az volt, hivatalosan is.
- Komolyan érdekel, miért választottam őt? - kérdezem a szemeit kutatva, aztán sóhajtok egy nagyot. Megadom magam. - A körülményei miatt. Azt akartam, hogy a közönség egy ideális párt lásson a címlapokon, akik megtestesítik mindazt, ami számukra elérhetetlen. Akik jól néznek ki együtt, kedvesek, szépen beszélnek egymással és együtt feddhetetlenek. A nő, akit apa választott nekem, vitatható előéletű... és amúgy sem gondolom, hogy tudtam volna benne bízni. Lili tökéletes volt.
És tessék, kimondtam. Egy hosszú pillanatig azt várom, hogy itt, a nádas között a stégen, ezekkel a szavakkal szegem meg az esküt. Azt gondolom, hogy egy pillanat és máris elér a vég, és holtan hanyatlok el Cath mellett a nedves deszkákon.
Lili nem értené, ez jár a fejemben, és, hogy folyton-folyvást azt kérdezgetné magától, miért? Miért most, amikor már alig egy hónap maradt? Mi történhetett? Mit csinálhatott rosszul?
De nem történik semmi. A következő pillanatban már együtt is nevetek a szőkével, és követve őt, én is hanyatt dőlök. Az égbolt egyre sötétebb.
Magam sem értem, de őszinte, széles mosollyal nézek fel a csillagok közé.
- Ezt rohadtul megszívtad - fordítom arcomat felé, és értetlenül összehúzott szemöldökeim alól folytatom. - Bár... gondolom, akad egy-két vendégszoba azon a francia birtokon...
Remélem, mert egy hétvégén szívesen átugranék bort kóstolni, és ha már ott vagyok, rágyújtanék egy jó francia szivarra is. Egyébiránt, Cath helyzete szar, ez a napnál is világosabb. És még az én apámra mondják, hogy vadállat.
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2019. március 9. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 9. 22:13 | Link

Ricsike

- Ohó, Ricsi.
Közelebb hajolok hozzá, pofátlanul közel, és ahogy a szemébe nézek, szélesen elmosolyodom. Nagyon sokan gondolnak engem nagyon ostobának, és ez jól is van így. Pedig megvan a magamhoz való eszem, okos vagyok és találékony, véleményem szerint jó emberismerő. Elég csak a szemébe néznem, és szélesen elmosolyodok, nincs itt baj. Leszámítva, hogy megváltoztak a dolgok, és ez nehéz így, neki biztosan. A kérdése visszarepít, vállat vonok.
- Semmi. Nem tudom. Nemrég meglátogatott, hónapokig el sem jött, nem érdekelte, hogy mi van velem, gyűlölt és talán még most is gyűlöl. Szar legjobb barát voltam. Mivel minden mindegy, elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, ő azt mondta, nem baj, megoldjuk, majd lelépett. Megoldotta. Csak, szar, Ricsi, simán csak szar.
Nem tudom megfogalmazni azt az érzést, amit Denis-szel kapcsolatban érzek. Keserű vagyok, nem csalódott, hanem szomorú és keserű. Tudtam, hogy reggel nem lesz ott, de mégis, azt hittem, később igen, de napok teltek el azóta. Sőt! Már lassan heteknek lehet nevezni az eltelt időt. Lesütöm a szemem, nem tudok most a szemébe nézni, kiadom magam, túlságosan is. Már nem az vagyok, aki voltam, aki mókásnak tartotta, hogy addig cicázik Vajda Ricsivel, amíg végül meg nem kapja, többi már nem.
- Tudja? Hogy miért? Szerintem megértené. Nem hiszem, hogy nagyon összeveszne veled, ezért. A kimondatlan szavakért inkább, a titkolózásért. Nekem tetszik a választásod Ricsi, illik hozzád.
Komolyan és őszintén mondom, mert így gondolom. Tudom, hogy a saját nővérem ellen beszélek ezzel, de nem működött volna, Ariana nem élvezte volna azt, amit Lili igen, szenvedett volna Ricsi mellett, még ha ő ezt most nem is így látja.
- Remélem, hogy van. Meghalnék, ha nem így lenne. Nem is meséltem még a legjobbat Richárdka! Negyven éves, kopasz és sosem volt még nővel! Apám tudja, hogyan hozza ki a kapcsolatunkból a maximumot.
Nevetek, a saját nyomoromon igen intenzíven tudok már nevetni, vállának döntöm a fejem, ahogy a testem még rázkódik.
- Jobb is ez így Ricsi, elmenni innen. Talán kicsit kiszellőzik a fejem, elmúlik ez a Brightmore-mánia, megnyugszik a barátnőd is, és kitavaszodik. Az esküvőmre is jönnötök kell, Eszti is jön, nagy buli lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. március 10. 18:23 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Nekiállok elrakni valahogy Mr. Billy-Bobot. Kezd fázni a kezem, meg szerintem neki is jobb valahol meleg helyen. Először kabátom alá akarom becsúsztatni, végül elég nagynak találom a zsebem, hogy szépen odarejtsem. De persze ott tartom rajta kezem, nyugtatólag. Valószínűleg moshatjuk majd ki a dzsekim azután, hogy a breki otthonául szolgált, dehát ez legyen a legkevesebb.
Vigyorogva figyelem mind az úrias kézmozdulatot, mind azt, ahogy a fiú egyensúlyvesztése miatt visszatér hozzám a stég deszkáira. Igen, itt biztonságosabb.
- Remélem, lesz alkalmam találkozni Őfelségével - fejezem ki ebbéli vágyamat egy olyan bólintással, mintha máris a macska előtt hajtanék fejet, mint azt illik.
Pislogok azért egy párat, amikor azt mondja, nincs olyan sok barátnője, meg hogy az egyiket még méltatóan ki is emeli. Végignézek rajta kicsit, miközben próbálom fejben összerakni, hogy ez tényleg hogy működik.
- Legjobb? - kérdezek vissza. Mitől lehet ő a legjobb? Vagy miben? Összevonom aztán kicsit a szemöldököm, mikor immáron barátságokról beszél. Lehet, hogy ez valami ilyen odakacsintós kifejezés.
- És ők tudnak egymásról? Nem baj nekik, hogy többen vannak? Hogy mással is jársz? - kérdezem, a korlátot fogva, immáron egyértelművé téve, mennyire félreértettem. Szavaimat viszont továbbra is csak puszta érdeklődés hatja át, semmi megrovás. Odakapok aztán másik kezeet is zsebemnhez, mert új haverunk szökni próbál. Inkább visszaveszem markomba.
- Igen. Én igen - bólogatok a kérdésére, de most kicsit leköt a béka, akit viszont ezennel át is adok Mersének, mosolyogva, ahogy nyúl érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. március 21. 10:46 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Amikor valaki pozitívan beszél macskájáról, szinte szerelembe esik az illetővel. Ezért lehet az is, hogy most csillogó szemeit le sem veszi Tomról, és egy szűzies lányka mosolyával is megajándékozza őt, amiért találkozna Őfelségével. Hatalmas a kastély, de biztosan összefutnak még azért az évek alatt. S hogy a macska istenítés után ismét visszatérjünk a barátnők témájára, még mindig szélesen mosolyogni látjuk Mersénket. Kezd összeállni a kép, hogy a fordítás kicsit tükör lett, és az egyszerű „friend”-ből „girlfriend” lett. És ráadásul több. S amikor a következő mondatok elhagyják Thomas száját, az Erdőhegyi fiú hangosan felnevet.
- Nem vagyok én Don Juan – kacag még mindig, már hasához nyúlva. Ő és a lányok ebből a szempontból nem nagyon passzolnak. Megnézi a szép hölgyeket éppen úgy, ahogyan a jóképű fiúkat. De azt a bizonyos vonzalmat még nem kell elvárni a közel 15 éves Mersétől. Lassan fejlődik nála ez a dolog. Nem is érzi, hogy szüksége van rá. Mindegy. Bonyolult. Legyintek egyelőre én magam is gondolatban. – Ők a barát barátnőim – nyomatékosítja inkább a „barát” szót, hátha észhez kap a fordító. – Nincsen romantikus kapcsolatom – mondja nagyon-nagyon egyértelműen, hogy ne lehessen belőle zavar. Ezután a brekiért nyúl, és hosszú ujjait köré csavarja. Tetszik neki ez a jószág. Egy ideig pihenteti rajta fekete szemeit, majd felnéz Tomra, és szélesen elmosolyodik.
- Izgalmas lehetett varázscsaládban felnőni – mondja, miközben széles vigyora egy kedvesen irigy apróbb mosollyá módosul. – Én itt találkoztam először mágiával… mármint úgy „direktben”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. március 24. 13:27 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Akkor ez bizony tartós szerelem lesz irányomba, hiszen már most rajongok a macskájáért - mint különben nagyjából minden állatért, azonban ez mit sem változtat azon, ahogy külön-külön irántuk érzek. Amikor velük vagyok, akkor csak ők vannak. Akkor nincs édesebb lény a földön. Ez nyilván meg fog változni, ha esetleg nekem is lesz saját kisállatom, onnantól kezdve mindegyikük csak a második legcsodásabb lehet. Sajnálom.
Először csak megemelem a szemöldököm a nevetésére a kérdéseim nyomán, hiszen nem tudom mire vélni egyelőre. Utána azonban lassan felfedi. Don Juan? Mintha már hallottam volna ezt a kifejezést, vagyis hát nevet. Csak sajnos az alapműveltségem kevesebb, mint az átlagnak. De gyorsan zárkózom fel! A lényeg, hogy szerintem azt akarja ezzel mondani, hogy nem olyan szoknyavadász ő, mint hihetem.
- Áá - adom a megvilágosodás hangját, ahogy tisztázza, hogy ők nem olyan barátnők. Ők a barátai. Ennek fényében újraveszem mindazt, amit elmondott róluk. Így már lassan minden a helyére kerül. Bólogatok, miközben a fejemben egy nagy csapat házimanó dolgozik, hogy mindent rendbe tegyen.
- Nekem sincs - közlöm a sráccal, hogy nálam sincs képben romantikus kapcsolat, igazából ugyanazon okokból, mint neki, hiába vagyok idősebb nála kicsivel. Egy korúnak tetszem vele, vagy még fiatalabbnak. A külsöm is ifjabb a többiekénél, a személyiségem meg csak erősít ezen. Ja egyébként azt nem tudom, miért tartottam fontosnak közölni vele, hogy nekem sincs. Szerintem ez ilyen reflexszerű volt.
- Ó én... én otthonban nőttem - javítom ki az elképzelését arról, hogy varázscsaládban nevelkedtem volna, azonban mosolygok közben, szóval láthatja, nem vészes téma ez számomra.
- De mágus otthonban, szóval... - vonok vállat derűsen, hogy a téma szempontjából mindegy, mert mágikus környezetben éltem le eddigi életemet, úgyhogy számomra ez a természetes közeg.
- Most meg a bácsikámmal lakom Budanekeresden. Ő is varázsló - árulom el neki a jelenlegi helyzetem, egy részt, hogy ne gondolja, hogy mondjuk még mindig az árvaház az, ahova a suliból hazajárok, más részt meg azért, mert imádott gyámom semmiképpen sem maradhat ki egyetlen beszélgetésből sem. A szemem is felcsillan, ahogy végre megemlíthetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 3. 15:28 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Mersét mindig állatok vették körül. Kifejezetten élvezi a társaságukat, rajong értük. Otthon, a Kecskemét melletti Lajosmizsén sok jószágot tartottak. Lovak, marhák, disznók, tyúkok a hozzájuk tartozó kakassal, liba, és még sorolhatnám. És ez mind háziállat. Nem vágnak disznót, nem sütnek steaket, a ló kolbász sem „játszik”, sőt még a tojásokból is kiscsibék lesznek, amik nagyrésze eladásra kerül. Erdőhegyiék csupán egy menedékfarmot szeretnének üzemeltetni, ahol a szeretett jószágokkal élhetnek. És mivel a fiú nem bírta volna ki Mercury nélkül, és az iskola sem tiltja a háziállatot, ezért magával hozta a tanodába. Nem akart egyedül lenni, és barátok nélkül oly’ búúúúús az élet. Mercury pedig igazi társ.
- Áá, bizony – mosolyog Tom megvilágosodásán.
Brekkencs barátján simít egyet, majd még egyet, ahogyan serényen bólogatni kezd közben. Otthonban. Először pusztán úgy fordítja, hogy „otthon nőttem fel”, így Merse azt meri feltételezni, hogy Tom magántanuló volt. Aztán a mágusotthon szóra már mást használ a fordító, így ismét bólint egyet-kettőt.
- Budanekeresd… - suttogja. – Hallottam már róla, de nem tudom, hogy merre van – mered maga elé, miközben Mr. Billy-Bobot simogatja. Hunyorítva mered még egy kicsit, majd felnéz Tomra. – Van köze Budapesthez? Vagy legalábbis a közelében van biztosan, ugye? – kérdezi érdeklődve, majd a kastély irányába tekint.
Miután kibeszélik Budanekeresd ügyét, és egy pár dolgot a nagybácsiról is megtudunk, Thomas és Merse megbeszélik, hogy visszaindulnak a diákerőd irányába. Akkurátusan, hármasban sétálnak, amíg el nem tűnnek a stég környékéről, majd a falu nyeli el őket; Mr. Middleton, Mr. Erdőhegyi és Mr. Billy-Bob.

// I'm so thankful, buddy Wink ggwp //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 25. 23:50 | Link

Cat

szombat délelőtt | o


Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 00:15 | Link

Laura
#NapiCat

A mai napot tanulással akartam tölteni, de amint kinyitottam az egyik tankönyvet, rájöttem hogy ez nem ez a nap. De csak azért is tanulni akartam. Ebből az lett, hogy céltalanul bámulva a sorokat. Aztán meg az ablakot.
Kint süt a nap, csicseregnek a madarak, és mintha csak egy jel lenne Istentől, apa küld egy kacsát Messengeren. Jó, Isten miért küldene jelet, ha Buddhista vagyok? És apa nem Isten, ő egy szuperhős. Talán csak ennek a képnek köszönhető hogy eszembe jutott, mit csináljak ma inkább: etessek kacsát! Gyorsan lepötyögöm apának hogy "Meg van a mai program! Köszi apci!" és elpakolom a könyveimet.
Fénysebességnél is gyorsabban öltözök át az undi zöld egyedül tanulós ruhámból egy kék ingbe, farmerbe és sportcipőbe, meg egy véletlen előkerült nyakláncot is felveszek, óvatosan berakok egy kicsit hosszú fülbevalót a fülembe, egy kis kenyérkét rakok zacsiba, és mintha valami zenés filmben lennék, dúdolgatva ugrálok le a faluba.
Addig tartott az egész csodás filmbeillő kezdés, amíg el nem taknyoltam úgy kb a semmiben. Esés, nem vetted el a kedvemet, akkor is kacsát akarok etetni! Most fájó térddel ugrálok tovább, és itt vagyok a stégen úristen. Oké, nem tévedtem el, még nem felejtettem teljesen el hogy hogyan kell idáig eljutni.
Leülök egy random helyen a stég legszélére, és előveszem a kenyérkét. Sok sok kacsácska gyűlik körém, én meg vigyorogva dobálok neki kenyeret. Olyan cukik hogy belehalok hát úristen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa