36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. július 25. 15:50 | Link

Melissa Von


Végre elérhető távolságba volt az a kis vacak, amire a fél napját rááldozta a lány, s ez akkora izgalommal töltötte el, hogy megfeledkezett a kutya és ember teste közötti vékony határról.
Már annyira megszokta, hogy úgy váltogatja az alakját, mint más a ruháit, meg hát épp nem is figyelt oda, mert el volt foglalva túlcsorduló örömével, hogy észre sem vette, mikor egyikből átcsúszott a másikba, csak mikor már túl késő volt.
Hamar visszahúzta kezecskéit, hogy alaposan megvizsgálja a dolgot, körbefordult, vagyis inkább lubickolt tengelye körül és rézvörös tincseit is végigtanulmányozta. Kétség sem fért hozzá, hogy ember volt.
Kicsit elpirult, bár általában nem érzékelte a kellemetlen helyzeteket, most még ő is tudta, hogy ez a véletlen tette szülhet neki egy-két kínosabb percet.
- Én...öhh - előre nyújtotta jobb kezét. - Bornemissza Luca. - mutatkozott be hamar. Nem igazán gondolt bele, hogy idegeneknél álnevet használjon, mert a végén rátalálhatnak, ehhez túl naiv volt.
Meglepődött a kérdésen, azt hitte egyértelmű volt.
- Mert oolyan nagyon szépen csilloog - húzta el a szavakat magyarázat gyanánt, miközben a tárgy után nyúlt. Neki az kellett, mert tetszett. Ez volt az indok. Ami Lucánál azonnal nyert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 25. 16:38 | Link

Luca

Zavarral kevert kíváncsisággal nézem ahogy körbe forog és megvizsgálja magát. Úgy tűnik neki is idő kell, hogy feldolgozza a változást. Ez elég érdekes, úgy tudtam az animágusoknak ez elég természetes, de ő nem úgy viselkedik. Bár az is furcsa, hogy kutya formájában kért segítséget.
Miközben gondolkozok lenézek a kezemben lévő üvegszoborra, nem tűnik jelentősnek vagy érdekesnek, akkor minek neki? Aj, mibe keveredtem már megint...
Apró sóhajjal nézek fel, most már összeszedte magát annyira, hogy válaszoljon a kérdésemre. Szóval Luca, nem ismerős a neve, de ez még nem jelent semmit. Higgadtan folytatom a kérdezősködést, közben szorosan rá kulcsolom az ujjaim a szoborra. Még nem tudom miért kell neki, viszont amíg nem kapok válaszokat nálam marad.
-Melyik házba tartozol?
Végig nézek a lányon, talán nem is hozzánk jár. Na, mindegy ez úgy is mindjárt kiderül. Addig marad a feltételezés, hogy igen.
Ezután elkezdem az üvegfiguráról faggatni. Finoman szólva sem arra a válaszra vártam amit kaptam. Meglepetten nézek rá, komolyan ennyi? Ezért dolgoztam? Ez csak valami vicc lehet, de annak is nagyon rossz.
Egy ideig várom, hogy mást is mondjon, de úgy tűnik komolyan gondolja. Hát, oké... Elgondolkozva nézek a kezemre, aztán a csajra és vissza. Sehogy sem értem mi értelme volt ennek az egésznek.
-Mért nem úsztál le érte emberi alakba?
Ez elég logikus lett volna tőle, így még kockáztatnia sem kellett volna a lebukást...
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. július 25. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 25. 18:17 | Link


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Hú, ez szoros volt! - mondtam Majának elismerően, hiszen nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyernem a versenyt, látva azt, hogy sokkal jobban haladt nálam előre, de a végére sikerült összeszednem magam és egy hajszálnyival megelőznöm.
- Most már fogjuk lazára a gyeplőt! - közöltem vele vigyorogva, majd elkezdtem lebegni a vízen és élveztem az édes semmittevést.
- Na és hogy vagytok Lewy-vel? - kérdeztem tőle kíváncsian. Reméltem, hogy minden rendben volt velük és drukkoltam nekik, hogy nagyon sokáig tartson ki a kapcsolatuk, hiszen szép pár voltak.
Pár perc után szóba jött a kviddics is, amitől eleinte nagyon tartottam, de végül mégiscsak belejöttem.
- Egész jól, sokat gyakorlok. Tudod eleinte nem igazán hittem benne, hogy ez az én sportágam, de már egész jól megy. Sokszor még én is meglepődöm magamon - feleltem neki mosolyogva, majd intettem, hogy induljunk el a vízpart felé, ha nincs ellenére. A válaszát meg se várva elkezdtem kifelé úszkálni, biztos voltam benne, hogy ő is követni fog, már ha kipancsolta magát, de én már arra vágytam, hogy a plédemen legyek és barnulhassak kicsit.
Miután már a plédemen voltam, bekentem magamat újra a naptejjel, nehogy leégjek, aztán magam mellé tettem a Tarot kártyapaklit, hogy jósolhassak Majának.
- Gyere, jósolok neked valami szépet! - kiáltottam feléje, majd vártam, hogy kijöjjön a vízből. A kártyapaklit szándékosan nem kevertem meg, mert ez a feladat egyedül a lányra várt. Izgultam, hogy mi fog kijönni neki, de reméltem, hogy pozitív végkimenetele lesz a jóslatnak. Még mindig nagy hőség volt, de az úszkálás után rendkívül jól esett a nap melege.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. augusztus 1. 18:48 | Link

Melissa Von


A kérdésre felkuncogott és rosszallóan rázta meg fejét, végig mosolyogva.
- Hát ezért nem mutatkoztál be? Én meg már kezdtem hiányolni a dolgot, de ha rákérdeztél még egyszer, bizonyára nem hallottad. Bornemissza Luca vagyok, a Bornemissza házból. - A nevét kicsit meg is nyomta, hogy most már végre biztos hallja a másik a bemutatkozását. Pedig először, mikor nem kapott választ a nevére, kicsit meg is neheztelt, gondolván, hogy micsoda illetlenség volt nem visszamutatkozni. Elvégre még odahaza az anyja Lucát is folyton megfedte, ha egy úribb társaságnak nem mutatkozott be, pedig ott aztán mindenki tudta, hogy Lucának hívták, még az előtt, hogy ő elmondta volna.
- Én próbáltam, igazán. Az egész nap ezt csináltam, de folyton elfogyott a levegőm azelőtt, hogy egyáltalán a közelébe kerültem volna hozzá. - sopánkodott, egyszerre úgy megnyílva, mintha egy ezer éves baráttal csacsogott volna, nem pedig egy gyanakvó idegennel.
- Azért pedig, hogy felhoztad tök hálás vagyok, de légyszi most már add oda, mert már az oldalam is lyukas a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet megfogdosni. - újból előre nyújtotta kicsiny kacsóit és most már nem húzta vissza. A sellőszobron pihentette szemeit, izgatott volt és remélte, hogy nemsokára végre tényleg megfogdoshatja majd. Talán majd el is nevezi, valami szép néven, ami illene is a kis, faragottan loknis tincsekhez meg mosolygós szempárhoz. Valami vidám nevet fog adni.
- Hab! - amint eszébe jutott a legtökéletesebb név egy sellőnek, máris kiejtette ajkain.
- Ez lesz a neve. Mert a kis hableány is ezzé változott - adta meg kicsit késve a magyarázatot is, ha a lánynak nem jött le volna első a dolog, hogy miért ordított a beszélgetésbe egy random szót.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. augusztus 1. 18:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 1. 23:24 | Link

Mr. Kensington

Valaki mással láttam őt. A derekát ölelte, miközben hangosan nevetve sétálgattak lent a faluban. Ervin gyakran csinált ilyet más lányokkal is, amikor még együtt voltunk. Habár azok a csajok csak a barátai voltak, de nem tudok menekülni a gondolat elől, hogy mi van, ha ez a lány más lesz a számára? Ha pont olyan, mint amilyen én voltam, vagy jobb, hiszen mi van, ha ő az oka annak, hogy szakítottunk. Amikor láttam őket olyan mérges lettem, rájuk akartam ordítani, hogy legalább csinálnák óvatosabban, legalább ne közvetlenül az orrom előtt enyelegnének, de a torkomban akkora gombóc képződött, nemhogy üvölteni, suttogni sem tudtam volna, szóval az utca közepén sírtam el magamat. Mindez naná, hogy a nap legforgalmasabb perceiben történt, így rengeteg ember látott zokogni, miközben a múltamat és az ő leendő jövőjét bámultam. Ezért gyorsan összeszedtem a maradék méltóságomat, sarkon fordultam és elrohantam.
A tónál kötöttem ki végül, leültem a stég legvégére, levettem a szandálomat és a lábamat a hűs vízbe lógattam.
Órák óta ücsörgök itt, egész idő alatt a vizet nézem, a víz felszínén tükröződő kék eget. A gondolataim elől menekültem ide, mégis, amióta csak itt csücsülök, rá gondolok. A régi együtt töltött időkre, a szeme színére, a hajára, hogy mennyire vágyom a közelségére. Aztán, miután megnyugszom, az elmém elvisz más helyekre, és egészen hazáig repítenek. A nagyszüleimre gondolok és Willre. Talán életembe nem éreztem még ekkora honvágyat, mint most. Aztán eszembe jut a mamám és a papám. Vajon, ha ők élnének, ha az életem részesei lennének, akkor is ennyire fájna? Akkor is ennyire meggyötörtnek érezném magamat, ennyire egyedül? Elmondhatatlanul hiányoznak, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk. Az egész életemet úgy éltem, ahogy véleményem szerintem ők elvárták volna tőlem, ha ők neveltek volna fel. Mindig arra gondoltam, mi van, ha látnak engem? Nem engedhettem meg, hogy bizonyos tetteim miatt csalódjanak bennem. Emiatt mindig a jó utat választottam, most mégis én húztam a rövidebbet.
Akkor meg mi értelme - kiáltok fel dühömben.
Az idő múlását csak úgy érzékelem, hogy a tó vize égszínkék helyett már sötétben játszik, és a szél is feltámad kicsit. Ideje lenne mennem, sötétben fogalmam sincs, hogy fogok visszatalálni a faluba, de még maradni akarok. Maradok és ünnepélyesen megesküszöm, hogy mostantól azt teszem, ami számomra jó lehet. Ki akarok bontakozni a kényelmes kis gubómból és élni akarok végre. Őrültségeket akarok tenni, és nem ülni egy stég végén, és búslakodni miatta, míg a könnyeim az arcomra nem száradnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. augusztus 2. 01:04 | Link

Claire Anne Livingstone
késő este | a stég közepén

Nem egy lelket találtam már éjnek évadján ezen a helyen, a tóra nyúló deszkákon. Mindegyikük története érdekes volt. Nem mindennapi eseménysor vége az, ami valakit egy stégen lel a sötétben. Kirívónak se kell lennie, persze. Azonban mindig megvan az a bizonyos különleges ok. Jelenleg egy vívódó, dühödt lélek ücsörög a léceken, hangot is adva gyötrődésének.
Mivel valószínűleg maga akar lenni -legalábbis nem feltétlenül egy ilyen vadidegen, árnyszerű, bakancsos alak társaságára vágyik-, így megállok a stég közepén, és előre dőlve, letámasztok a korlátra, lazán könyökölve. Innen kezdem kémlelni a tavat. Aztán persze egy pillanatra se lepődöm majd meg, ha valamilyen úton-módon mégis beszédbe elegyedünk. Furcsa lények a bagolykövesek. Természetüknél fogva keresik ellentmondásos társaságomat. Persze, a fajtám alapvetően vonzza az embereket, azonban a tanodabeli kisdiákokat én magam különösen. Nem csak amióta az iskolaújság szerkesztője vagyok és amióta ezáltal sokuk ismer. Már jóval előtte így voltak velem. Meg vannak a mai napig azok is, akik nem feltétlen jönnek rá elsőre, kivel van dolguk. Idővel azért mindüknek beugrik, hogy én lehetek az a bizonyos vámpír, aki az erdei házban él és aki barátságos vérszívó hírében áll.
Meglehet, futólag találkoztam már az eridonos lánnyal. Bár megeshet az is, hogy még nem volt szerencsénk, lévén, hogy erre csak a sötét órákban lett volna lehetőségünk, olyankor meg nem sok diák tartózkodik a körletein kívül. Bár kevésnek se kevés. Elég az hozzá, nem ismerős nekem. Úgy döntök, békén hagyom. Egyelőre mindenképp. Ha bárhogy nyit felém, az persze más. Addig régi tekintetemmel a feketén hullámzó vizet, a lengedező növényeket figyelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 2. 10:44 | Link

Mr. Kensington

Határoztam és eldöntöttem. Nem akarok az a lány lenni, aki a sarokban ül és a nyomorult életét, valamint elvesztett szüleit siratja. Tény, hogy így felnőni, csonka családban, nem könnyű, de ugyanakkor mindenem megvolt, ami csak egy gyereknek kell. Meleg, családi fészek, benne a nagyszüleimmel és a nagybátyámmal, akik igyekeztek egy valamire való embert faragni belőlem és ez sikerült nekik. Egyedül a sötétség ellen nem tudtak tenni. A sötétség, ami egész életemben ott lebegett a fejem felett, kísért engem, bárhova mentem. Nagyon sok barátot és számomra fontos embert űztem el az életemből, mert féltem, mi van, ha őket is elveszítem egyszer? Pont ezért mindig úgy gondoltam, jobb nekem egyedül. A baj csak az, hogy sokszor magányos vagyok, és nem akarom így érezni magamat. Mégis, a sötétség elől nem igazán tudok menekülni.
A lábam kezd egy kicsit fázni, ezért kiemelem a tó lehűlt vizéből és a tenyeremmel megtörölgetem kicsit. Hátrébb csúszok, eligazítom kis kék szoknyámat, majd hátradőlök. Az égen millió csillag ragyog, fénye bevilágítja az egész tavat, a kis stéget, amin pihenek.
Halkan elkezdek dudorászni egy dalt, amiben régi barátomat, a sötétséget köszöntöm. A hangom egyre hangosabb, egyre bátrabban szól. Amikor a végére érek elhallgatok és csak bámulom a fényeket a fekete égen.
Aztán egy pillanatra elfog egy rossz érzés, mintha valaki figyelne engem a sötétben, ezért felülök, körbe nézek és magam mögött megpillantok egy sötét alakot. Annyira megijedek, hogy percekig csak bámulom a feketeséget, mozdulni sem bírok. Egy idő után az alakból ember forma lesz, miután a szemem elkezd alkalmazkodni a sötéthez, pontosabban egy férfi formája, aki magas és  hosszú hajú. Az idegen szintén csak bámul rám, ha egyáltalán észrevett engem, nem gondolnám, hogy rossz szándékú lenne. Éppen ezért, minden bátorságomat összeszedve, odaszólok neki.
- He-helló!
Igen, ez aztán bátorságot sugallt, kislány! - kommentelem magamban a dadogásomat.
- Nem akarlak megijeszteni, vagy zavarni - szabadkozom, pedig ő az, aki a frászt hozta rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 2. 23:26 | Link

Luca

Megemelkedik a szemöldököm, komolyan nevet rajtam? A válaszra pedig bosszúsan megingatom a fejem. Tuti hülyének néz, felhánytorgatja nekem a bemutatkozásom hiányát és bugyután válaszol a kérdésre. Ránézek a csajra és már éppen elküldeném melegebb éghajlatra, hogy ne szívasson már. Amikor rájövök, ő ezt bizony komolyan gondolta vagy legalábbis nagyon jól tetteti. Egy pillanatig csak döbbenten nézek, majd összeszedem magam. Ám legyen, akkor játsszuk ezt. Fagyos mosollyal, de a lehetőleg barátságosabb hangon válaszolok.
-Melissa Von vagyok.
Hagyok némi hatásszünetet, aztán folytatom ebben a mézes-mázas stílusban. Végül is, ha ez kell a válaszokhoz valahogy kibírom.
-Ide jársz az iskolába?
Megerősítésként a hátam mögé bökők, az iskola irányába. Így már nem lehet eltéveszteni, szóval rendes választ kell adnia. Bár elég nagy kétségeim vannak már arról, hogy hozzánk járna.
Mindenesetre folytatom a kérdezgetést, érdekelne még néhány dolog. A következő kérdésemre már normális választ kapok, kimérten biccentek. Ez végül is érthető, vagyis nagy részt...
-Mért nem emberként kértél segítséget vagy hoztad volna fel varázslattal?
Az utolsó szó kimondása után belém hasít, hogy a pálcám a stégen marad, én pedig itt vagyok egy fura csajjal. Lehet aggódnom kellene?
A borús gondolataimból a felém nyújtott keze ráz fel, egy pillanatig értetlenül nézek. Majd leesik mit szeretne és átnyújtom a szobrot, nekem aztán nem kell, vigye, ha annyira akarja.
Még át se adom, de már felkiált, mielőtt bármit mondhatnék vagy tehetnék megmagyarázza. Hát oké...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. augusztus 3. 00:48 | Link

Claire Anne Livingstone
késő este | a stég közepén

Magára is hagyhatnám az eridonost, dehát elég nagy ez a stég. Elférünk rajta ketten. Csak elvétve pillantok néha felé. Ilyen alkalom az is, amikor dudorászni kezd. Igazán különös hangulatod ad a csillagos éjszakának itt a tavon.
Egyszerre aztán gyorsul a pulzusa és hamar az egekbe szökik, amint észlel engem. Csak a szemem sarkából látom, ahogy rám néz, azonban a szapora szívverése mindent elárul. Inkább nem teszek semmi hirtelen mozdulatot. Nem mintha amúgy szokásom lenne. Viszont rezzenetlen sem maradok. Hiszen az valószínűleg ugyanolyan rémisztő. Nekem meg nem állt szándékomban a frászt hozni rá. Nagyjából soha nem áll, az esetek többségében mégis ez a vége.
- Szia - köszönök vissza neki csöndes baritonomon, fejem felé fordítva.
- Az jó, mert egyiket sem teszed - nyugtatom meg efelől. Közben kiegyenesedek addigi könyöklésemből és most fehér, hosszú kezeimet támasztom a fakorlátra.
- Mit dúdoltál az imént? - kérdezem, kissé felé fordulva. Közelebb egyelőre nem lépek még. Megvárom, egyáltalán igényli-e bármilyen szinten a társaságomat. Érezni fogom rajta, ha nem. Most egyelőre még csak azt az enyhe zaklatottságot érzem, amit a puszta jelenlétem okoz a számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 4. 10:06 | Link

Mr. Kensington

Eleinte nagyon megijedtem, hiszen minden épeszű ember, vagy lány (különösen egy lány) így reagálna, ha a sötétben találkozna egy idegen férfival. Habár ő nem tesz semmit, csak kedvesen válaszolt és feltett egy kérdést, szóval lehet, hogy semmi okom az aggodalomra. Viszont végre megmozdul, kicsit közelebb jön, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyon lassan és óvatosan mozog, már-már kecsesen. Mint egy macska, egy ragadozó, aki éppen elegáns mozdulatokkal készül lecsapni áldozatára, és halálos sebet ejteni azon. A férfi különös látványt nyújt, nem hétköznapi az öltözete. A haja hosszú és fekete, a szeme szintén sötét és számomra úgy néz ki, mintha a világ összes bölcsességét benne hordozná. Ami viszont nagy észrevételt igényel, az a modora. Az idegen nagyon udvarias, a hangja lágy és szelíd. Be kell vallanom magamnak, ez tetszik nekem!
Érdekes, a félelmem kezd szertefoszlani és a helyét átveszi a kíváncsiság. Mégis ki ez a férfi? Meg akarom kérdezni tőle, de egyelőre még nem merem. Inkább csak válaszolok a kérdésére, hátha azzal eljutunk valamerre.
- Egy Simon és Garfunkel számot, aminek a címe, The Sound of Silence. Nem ismered? Gyönyörű dal, az egyik kedvencem, nagyon közel áll hozzám - mesélek lelkesen. A félelmem már teljesen a múlté, sokkal inkább izgatottá válok. Mégis ki lehet ez a fickó? - Szerintem meg kellene hallgatnod, ha nem ismered - ajánlom neki.
A következő pillanatban egy hirtelen ötlettől, és persze a kíváncsiságomtól, vezérelve felállok. Óvatosan állok fel, mintha attól félnék, hogy a férfi megijed és elszalad előlem. Leporolom a fenekemet, megigazítom a szoknyámat, és a szandálomat hátra hagyva elindulok felé. A lépteim lassúak, kimértek, nem is vagyok biztos benne, hogy ő akarja-e egyáltalán, hogy közelebb menjek hozzá, de én így akarom. Mintha megigézett volna. Nevetségesen hangzik, tudom, de ezt érzem.
- A nevem Claire Anne Livingstone - mutatkozom be, közben pedig felé nyújtom a jobb kezemet, és még mindig lassan közeledem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 4. 18:12 | Link



Hiba lenne ezen a csodaszép napon a kastélyban maradni. Igaz, hogy volt egy kis eső nemrégiben, de ez nem szegte kedvét történetem főszereplőjének, hiszen ha hív a „vadon”, akkor bizony úgy hív, hogy nem lehet neki nemet mondani. Ezért is történt az, hogy végzett aznapra minden órával – az utolsó egy csúfos bájitaltan óra volt -, és még volt benne egy kis energia, hogy megnézze magának a falut. Pontosabban a kis tóhoz szeretett volna már reggel óta eljutni. Reggel kilenc órától kezdődött az első szenvedés, amikor is Seth Gareth Selwyn tanár úr beszélt mindenféle bűbájtanos dologról, de Bíboranna az ablakból kifelé nézve „figyelt” az egész órán. Kinn szeretett volna lenni végre. Érezni a napsütést, a természet energiáját. Még ha nem is teljesen messze az emberektől, de ez is megteszi. Így jut el lassan a stéghez, egy gyűrött, fehér pólóban, egy rövid vászonnadrágban és egy fehér papucsban. Az utóbbit abban a pillanatban ledobja magáról, hogy füvet érez a talpai alatt. Nagyon szeret mezítláb sétálgatni, van benne valami, ami megnyugtatja. Kicsit vizes még a fű az eső miatt, kicsit ragad a sár is a talpához, de nem különösebben zavarja. Vállán egy hosszú kötél pihen, tenyerében pedig hatalmas, jól táplált varangyát, Petymeget tartja. Jó neki is, hogyha egy picit kijön a kastélyból, s ez neki kifejezetten kedvező idő. Újra kezd tűzni a nap, jó párás a levegő, amit a lány állatkája igencsak kedvel.
A stégtől nem messze áll meg, két fa közé érkezik, ahol egy pad is található. A kötelet a fűbe hajítja, míg a brekkencs a pad alá kerül. Ott van egy kis víz, sár, minden, ami Petymeg szemének és szájának ingere lehet. Mosolyogva simít egyet a nyálkás kis testen, majd odasétál az egyik fához a kötél egy végével. Szorosan megköti, majd megismétli ugyanezt a másik fánál, a kötél másik végével. Fel sem tűnik neki, hogy papucsát az út mellett hagyta, csupán a varangyra, és a kiszemelt helyre figyelt. Lábujjaival megnézi, hogy eléggé feszes-e a kötél, majd óvatosan felpattan rá, és próbálja egyensúlyát megtartani. Amint ráérez, jöhet is a séta a kötélen. Hihetetlen jó játék, mindig le tudja magát foglalni vele. Csivitelnek a madarak, és kicsit a levegő is megmozdul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. augusztus 5. 01:59 | Link

Claire Anne Livingstone
késő este | a stég közepén

Kezdődik. A vonzás. Viszont nálam ez nem az a fajta, mint a legtöbb vámpírnál. Ők direkt csalogatnak. Direkt kínálják különös lényüket. Ami bennem a halandót vonzza az szerintem a korom, a furcsaságom és a nyugalmam. Nem csábítom őket szánt szándékkal. Ami vonzza őket hozzám, egész más tőről fakad. Az alapvető húzás a fajtám felé elenyésző hányada, hiszen nem élek vissza vele.
The Sound of Silence. Hát persze. Ismerem. Nagyon jól ismerem. Csak a hangzása olyan klasszikus, olyan mélyről jövő, olyan átható és magától értetődő, hogy a világ zeneművészetébe olvad. Inkább egyszerűen csak élveztem a dúdolást, és talán előbb fogalmaztam meg a lány felé a kérdést, mint hogy magamban tettem volna helyre.
- Ismerem - bólintok. Ha jól emlékszem, egyszer élőben is volt benne részem. Valamikor a hetvenes években lehetett. Szerettem azt a párost. De velük nem beszéltem, nem találkoztam. Nekik nem adtam ihletet. Őket csak hallgattam.
- Adam Kensington - felelek a névre névvel, miközben elfogadom az eridonos jobbját. Nagy, fehér kezem hűsen fonja át az ő kis, meleg kezét. Kék szemeim nyugodtan figyelik csinos, fiatal arcát.
Nem kérdezek rá, vár-e valakire, vagy csak magányra vágyott. Ilyenről nem igazán ildomos érdeklődni, ha csak nem akarja magát valaki gyanúba keverni. Márpedig nekem a puszta személyem is mindig gyanakvásra ad okot. Nem kell még tetézzem is. Azt sem kérdezem meg, jól van-e. Pedig jogos lenne a pár perccel ezelőtti dühödt kiáltása után. Azonban nem szokásom lelki ügyekbe ártani magam. Kapok belőle anélkül is. Megnyílnak nekem. Amivel persze nincsen gondom. Kiváló hallgatóság vagyok. Az imént dúdolt szám könnyűszerrel szólhat akár rólam is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 6. 19:05 | Link

Mr. Kensington

A szívem kihagy egy ütemet, majd újra verni kezd, csak ezúttal olyan gyorsasággal, mintha maratont futnék. A testemen végig fut egy borzongás onnan kezdve, ahol a férfi megérintett, egészen a hasamig. A keze hatalmas, az egész tenyerem elférne benne kétszer is. Habár az is lehet, hogy az én mancsom túl apró. Jól esik jéghideg bőrének érintése, a tenyere sima, de kőkemény, mint egy szikla. A fejemben a gondolatok egy pillanatra teljesen összekuszálódnak. Semmi másra nem tudok koncentrálni, csak a kézfogásra. Idejét nem tudom, mikor érintett meg valaki utoljára, aztán feldereng előttem. Ő volt az, de ez most teljesen más, mintha sokkal jobban vonzana ez az egyetlen érintés, mint ő valamikor is. Ijesztő. Tudom, hogy mondani is akartam valamit, de ha megfojtatnának, akkor sem jutna eszembe, mit. Pedig már a szám is nyitva van, de inkább becsukom és adok magamnak egy lélegzetvételnyi időt, hogy rendbe rakjam a gondolataimat. Hihetetlen, milyen érzéseket váltott ki belőlem egy szimpla kézfogás egy vadidegennel.
Viszont most, hogy még közelebb jött hozzám, észreveszem, a szeme valójában nem sötét színű, mint amilyennek először láttam, hanem világoskék, akárcsak a tenger egy gyönyörű, felhőtlen napon. Megigéz.
- Jó estét, Mr. Kensington - köszöntöm újra a férfit mosolyogva, immár a nevét használva, és csak utólag hallom ki saját hangomból a bujaságot.
Kissé elszégyellem magamat, ezért hirtelen kikapom a kezemet az övéből, különben is hosszabb ideig tartott a köszöntésnek ez a formája, mint amennyinek kellett volna. Egy fél lépéssel hátrébb állok és babrálni kezdem a szoknyámat, miközben a cipőm orrát bámulom. Nagyon zavarban vagyok az előbbi miatt, de legalább már a szívem az eredeti tempóját diktálja újra, és a borzongás is elmúlik. Újra visszatér a kíváncsiságom.
- Na és, Adam, mit keres itt ilyen késői órákban? És egyáltalán ki maga, még sosem láttam ezelőtt a faluban - buknak ki belőlem végül a számomra égetően fontos kérdések.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. augusztus 7. 16:54 | Link

Bíboranna

Reggel óta a tavacska környékén bolyong, ellógta az óráit rosszullétre hivatkozva. A gyengélkedőt kikerülve a faluba ment, s a kirakodós árus portékáiból magához vett egy-kettőt. Finom kalácsok és édességek voltak kiterítve a kocsija mellett, Hella pedig úgy gondolta, néhányat tud majd nélkülözni a boszorkány. A kelleténél legalább három számmal nagyobb, vélhetőleg férfipólója alá be is fért minden, amivel nem akart lebukni, aztán kisétált ide, a vízpartra.
Hol a fák lombjai alatt üldögélt, hol az esőben ült a parton, lábát a vízbe lógatta. Ő uralta az egész környéket, hisz a diákok a kastélyban, a falusiak pedig a falu zárt részein töltötték inkább az idejüket - főleg az esőzéskor.
Tiszta sár és piszok, de nem érdekli, mint ahogy máskor sem. Combja közepéig érő pólóján látszanak a mancsa által hagyott nyomok, bongyor haja a kisütő napocska ellenére is nedves még.
A távolból figyeli a tanítás után megjelenő egyéneket. Lábait felhúzza és átöleli, a stég egyik oszlopának dől. Fogai közt a póló ujjának szegélye, tekintete pedig a vörös lányon meg a békáján. Felkelti az érdeklődését. Nagy zöld szemei kíváncsian követik az idegen játékának előkészületeit. Van egy kötele, és azt felköti a fára. Ismerős ez Hellának, sokszor csinálták a gyermekotthonban a barátnőjével.
Karjába rejtett pofiján megjelenik egy halvány mosoly. Nem mer elindulni felé. Csak figyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 7. 17:58 | Link



Zöldszín szemeit lehunyja, és mélyet szippant a végre meginduló levegőbe. Millió aroma ér el szaglószervéhez. Az eső utáni illat kicsit mocsárszerű, de nagyon izgalmas. Vörös tincsei meglibbennek a szellőben, miközben szeplős arcát a felbátorodott Nap felé fordítja. Gyönyörű ez a napsütéses idő. Egy újabb mély levegőt vesz, s szinte úgy érzi magát, mint aki a fellegekben jár. Lába elhagyja a kötelet, csak úgy lebeg a semmiben. Az igazat megvallva, ez igaz is.
- Áááá – mondja félhangosan, miközben hátsó fele lassan eléri a sáros földet.
Teljesen elfeledkezett arról, hogy már a kötélen van; arról, hogy egyensúlyoznia kéne. Dühös gyermekarcot vágva, fordul a varangy felé, aki eddig nem is figyelt gazdájára. Jól elvolt a saját kis brekkencs világában, noha azt már nem tudta figyelmen kívül hagyni, ahogyan Annus a fűbe pottyan. Egy ideig békaszemet néznek egymással, majd megcsillan a nyálkás kis állat általában tompa tekintete. Végül egy hangos brekegés hagyja el a széles szájat.
- Igen – kel fel a lány, és porolja le fenekét. – Valóban nagyon vicces.
Hunyorít játékos haraggal állatkájára, majd elnéz a távolba. Ismét érzi, ahogyan a napfény csiklandozza pettyes orcáját, amire lágyan elmosolyodik. Érkezik már néhány diák. Vége van az utolsó hivatalos tanórának is a mai napra. Egy fiút és egy lányt figyel, ahogyan nem messze tőle leülnek a fűbe egy kockás plédre, és egy nagyobb kódexet kezdenek bújni ketten. Szép kép. Olyan szépen néznek egymásra. Anna mélyet sóhajt, majd a stég irányába emeli szemeit, ahol egy göndör hajú, fiatal lányt pillant meg. Egyidősek lehetnek, habár ezt nem egyszerű megállapítani ebből a távlatból. Kicsit összeszűkíti szemeit, hogy lásson ebben a napfényben, s észreveszi, hogy a másik fiatal kölcsönösen őt figyeli. Barátságosan elmosolyodik, majd integet egyet neki. Azzal hátat fordít, visszamászik a kötélre, és amint megtalálta az egyensúlyát, újra a lány felé fordul arcával. Nem szól, nem akar kiabálni, csupán int egyet kezével hívogatóan, hátha Neki is van kedve játszani egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 7. 19:02 | Link


kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Nevetve próbáltam bólintani párat, ahogy a nedves tincsekkel megküzdve pislogtam ki a vizet a szememből. Egyelőre nem láttam a szöszkét tökéletesen, de nem volt itt semmi baj. Egy percig sem bántam, hogy második lett, vagy hogy agy kikaptam jelenesetben, soha rosszabb ellenfelet. Azt hiszem az élet bizonyos részeit nem fogom fel eléggé versenynek, ez másnak jutott a családomban. Én kiélem ezt a pályán és a színpadon vagy teremben, függően a mivoltától.
- Helyes, ideje a jól megérdemelt pihinek, mugliismereten azt hittem már, hogy ott őszülünk meg. Már láttam magam előtt, ahogy a dédunokáink hozzák be nekünk a következő könyvet - közöltem kacarászva, majd feldobtam magam a víz tetejére, bár ebben nem voltam profi. Mindig viszonylag gyorsan elsüllyedek és kapálózhatom magam vissza. Hát, nem mehet minden nekem sem.
- Megvagyunk, persze vannak nem nevetősebb napok is, de azt hiszem ez így normális, majd megint jön a sok jó - próbáltam megrántani a vállam, de arra csak újra süllyedni kezdtem, így nevetve fordultam felé apró víztereléssel úszkálva. Nem nagyon akartam a hétvégére gondolni. A napszúrás, aztán anya viselkedése, az, hogy azt hiszem még én is tudom, hogy ezzel itt vége a nagy ohanás elképzeléseimnek, vagy éppen, amikor láttam kiborulni őt is. Ma már jobb reggel volt, de ez se sokat tesz hozzá most. Nem voltam ettől már úgy elkenődve, szóval legalább Alíz is érezhette, hogy ez csak olyan tipikus párocskás ballábas nap lehetett.
- Ennek örülök, én már az első közös edzésünkön éreztem valamit, ééés nem, nem a rosszul pucolt seprűk szagára célzok… - vihorászva kezdtem kifelé evickélni utána, hogy hamar kikeverjünk és a napfürdőben száradva folytassuk a délutánt.
- Úgy legyen. Mit kell tennem? Van valami fogás vagy ilyesmi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 7. 19:29 | Link


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Jót nevettem Maja vicces megjegyzésén... nagyon bírtam a humorát, mindig jó kedvre tudott deríteni, igazi pozitív lány volt.
- Persze, ez így természetes... a lényeg, hogy a jó dolgok legyenek túlsúlyban - válaszoltam neki, amikor a párkapcsolati kérdésre került a sor. Örültem, hogy végre talált magának valakit, akivel igazán boldog lehet, a férfi pedig nagyon jó hatással volt Majácskára, amit kifejezetten díjaztam.
Miután kiúsztunk a partra, megtörölgettem magam a törülközőmmel, bekentem magam a naptejjel, aztán a kártyapakli után nyúltam, amelyet aztán odaadtam a barátnőmnek.
- Szeretném, ha megkevernéd a lapokat, közben pedig egy olyan kérdésre, problémára koncentrálnál, amely a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban - adtam ki az "utasítást" a lánynak útmutatóul.
- Természetesen én rakom majd ki a lapokat, neked most csak annyi a dolgod, hogy megkeverd azt a kártyapaklit - tettem hozzá, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a plédemen. Azon gondolkodtam, hogy nagyon gyorsan eltelt már ez az év is, csak úgy rohant az idő, el sem akartam hinni, hogy már ötödéves leszek, de bizony tudtam, hogy ez is hamarosan be fog következni. Még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék majd tanítani a jövőben, de tudtam, hogy addig még van egy kis időm, hogy eldöntsem ezt a dilemmát, viszont könnyebb lett volna, ha már előre tudom ezt, mert akkor célirányosan készülhettem volna erre. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy szeretnék majd segíteni azokon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, mint én, valamint a jövőt sugalló álmaimmal akár még be is segíthetek a különféle bűnügyi szerveknek, hiszen úgyis tudni fogom, hogy mi fog történni, és akár időben megakadályozhatnék így egy-egy tragédiát vagy negatív végkimenetelű dolgot. Egyelőre csak a fantáziám szárnyalt, még nem voltam vele tisztában, hogy mi is lenne nekem a legjobb elfoglaltság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. augusztus 7. 23:33 | Link

Claire Anne Livingstone
késő este | a stég közepén

Érintésemre a pulzusa ismét az egekben. Most azonban szerencsére nem az ijedelem teszi. Ez most más. A levegő egészen felpezsdül körülötte. Pillanatról pillanatra válik egy merő izgalommá. Mikor elengedi kezem, azt se tudja, mit kezdjen a sajátjával. Vagy úgy en bloc magával. Nagyon helyes látvány.
A kívánságára csak bólintok egy mélyet, mintegy viszonzásul. Kajánsága nyomán mosolytalan, de békés vonásaim még jobban ellágyulnak. Közben pedig immáron teljesen egyértelművé lesz számomra, hogy az előttem álló lánynak fogalma sincs róla, ki vagyok. Már az előtt biztosra veszem, hogy feltenné a kérdését. Hát még az után.
- Csak erre sétáltam - felelem egyszerűen a valót, kezemet sötét farmerem zsebébe csúsztatva. Gyakran járom a falut és környékét olyankor, ha éppen nem szólít máshova a kötelesség vagy az érdeklődésem.
- Néhány éve már itt lakom a falu melletti erdőben - pillantok el arra.
- Társtulajdonos vagyok a Fő utczán lévő ketyerekereskedésben. A Kins&Kensben - közlök magamról valami olyasmit, ami egy helyi vagy egy kastélybeli számára a legmegfoghatóbb lehet. Ami esetleg mondhat neki valamit. Mert különben a "ki maga" egy olyan kérdés, amire igazán sokféle válasz létezik. Mind annak a függvénye, a másik mit akar tudni rólunk vagy hogy mihez tud kötni. Minden esetre az "én vagyok a falu vámpírja" bemutatkozást nem tartom túl megfelelőnek. Ha belegondolok, soha nem volt szokásom így kinyilatkoztatni a fajtámat. Idővel mindenki rájön így vagy úgy. Nem érdemes ezzel kéretlenül előhozakodni.
- Te bagolyköves vagy? - pillantok végig rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 8. 01:04 | Link

Mr. Kensington

Mintha egy pillanatra átfutna az arcán valami. Talán egy mosoly volt, amiből én azt szűröm le, hogy szimpatikusnak talál engem. Megmerném kockáztatni, hogy még tetszem is neki, habár ezt a merész gondolatot gyorsan ki is ütöm a fejemből.
Mégis hova tűnt a józan eszem? Nincs még egy órája sem, hogy találkoztam ezzel a férfival, ráadásul még idősebb is nálam, én mégis úgy viselkedem, mint egy ostoba kislány, aki életében először találkozott a másik nemmel. Nem értem, miért van rám ekkora hatással Adam, de nem is akarom firtatni az okát, mert minél többet foglalkozom vele, annál jobban nyomom le a saját torkomon, hogy ez a Mr. bizony elcsavarta a fejemet. Mármint oké, ez nyilvánvaló, talán már neki is feltűnt, de attól még megpróbálhatom elfojtani ezt az érzést, hátha tudok értelmes beszélgetésbe bonyolódni tiszta fejjel.
- A Kin&Kens az öné? - A hangsúlyomból kihallható az őszinte döbbenet, bár a névből asszociálhattam volna, hogy a bolt az övé, de még csak eszembe se jutott. - Imádom azt a helyet, egyszer voltam bent, csak körülnéztem, de teljesen lenyűgözött. A nagyapám valami ezermesterféle, mindenhez ért, mindent meg tud javítani, egészen az apró dolgoktól kezdve a nagyobbakig. Mikor kicsi voltam sokat időztem a műhelyében. Ezért tértem be a boltba, ráemlékeztetett, biztos őt is érdekelné.
- Igen egyébként, bagolyköves vagyok - leülök a stégre újra, a szoknyámat betűröm a két lábam közé. - Ötödik évfolyamot végzem éppen, hogy pontosabb legyek. Nem szeretne leülni mellém, kényelmesebb így beszélgetni - mutatok magam mellé. - Na és hogy-hogy az erdőben él? És mióta? Na és miért ilyenkor, éjnek évadján sétál?
Túl sok kérdést tettem fel egyszerre, akár zaklatásnak is veheti, de csak kíváncsi vagyok, és egyszerűen nem tudok nem érdeklődni iránta. Közben pedig abban reménykedem, hogy ő is érdeklődni fog az irányomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2017. augusztus 8. 01:37 | Link

Branny

Hála égnek nem kellett sokáig győzködnie Branny-t a fürdőzéssel kapcsolatban. Így hát fogták magukat, és a Boglyas térről átvánszorogtak a falu szélén elterülő tavacskához. Mellesleg szó legszorosabb értelmében vánszorogtak. Ebben a tikkasztó hőségben alig tudták vonszolni maguk után izzadt testüket. Legalábbis Marci. Úgy érezte, mintha a sivatagban lenne, s csak egy csepp vízért sóvárogna. Nos, valóban így van - mármint a víz után való sóvárgás - csak épp nem szomját oltaná vele, hanem egyenesen belevetné magát. Tulajdonképpen nem is érti miért nem ez fürdőzést beszéltek meg, annyi lehetőség van a környéken. A faluban a barlangfürdő, a kastélyban az alagsori medence, vagy akár még a bátrabbak a vízesénél is berakhatják lábukat, s nem beszélve arról a medencéről, amely Merkovszkyék udvarán terül el. Piszkosul ismeri, elvégre ő takarítja azt. Nem egyszer gondolt már arra, hogy mennyire jó lenne egyet csobbanni, azonban sosem volt még rá alkalma.
Lassacskán meg is érkeznek a kiszemelt helyszínre. Mikor a látóhatárban feltűnik, a vöröske megtorpan egy pillanatra, vigyorogva a Brannyre néz, majd azt mondja:
 - Verseny a tóig! Három... Kettő... Egy! - és Marci már rohan is, mint az őrült, nem törődve azzal, hogy lehet a levitás még fel se fogta, hogy ő valójában mit akart. Miközben szalad, megszabadul a trikójától, övét kezdi kicsatolni, s mire a tóhoz ér, lecsúsztatja magáról a nadrágját, amilyen gyorsan csak tud, megszabadul cipőjétől, s pillanatokon belül már a vízbe veti magát bomba alakot öltve. Elnyeli a víz. Egyenesen imádja ezt az érzést. Hamar kidugja buksiját, nem állt szándékában sokat időzni a víz alatt. A tó felszíne kellemes, a Nap jól átmelegítette, ám a lentebb azért nem ennyire mesés a helyzet. Azonban ebben a hőségben roppant jól esik.
 - Hát nem remek?! - kérdi elégedetten behunyt szemmel Brannytől. Csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 8. 01:47 | Link

Marciboi

Ha vízről van szó, vevő vagyok bármire, ez alap. Ha vízről, és hiányos öltözékről, az meg már egy teljesen más szint, megvett kilóra.
Szegény nagyon szenvedett, akarva-akaratlanul is érzékelem a tekintélyes mennyiségű verejtéket, ami megnehezíti a dolgát. Elég csak ránézni, és az ember máris le akarja dobni a pólóját. Mármint olyan melege van. Mindegy, vissza a limonádészürcsöléshez.
Erősen próbálom gondoltaimat a közeledő vetkőzésről a pár centire tőlem tartott folyadékra terelni, és a nagy koncentrálásban már azt sem veszem észre, hogy milyen közel járunk a célhoz, csak Maci szavai rántanak ki az epres cukros izé bűvöletéből, s kis híján elejtem a pohara, mikor elstartol mellőlem. Pár pillanatig lefagyva pislogok a fiú fedetlen hátára, majd a versenyszellm átveszi bennem a sokk helyét, és a cipőmben már rég nem használt korcsolya trükköt alkalmazva száguldok a fiú után, egy kézzel lehámozva magamról az inget valahogy, hogy aztán a cipőmet az utolsó pillanatban lerúgva kilőjem magma egy vízsugárral egyenesen a tóba.
- BOMBA! - üvöltöm teli torokból a vízből éppen felbukkanó srácnak, mellé landolva. Erőmmel hirtelen megsokszorozom a testem által kiszorított vízmennyiséget, szürreális nagy csobbanást és pusztítást okozva ezzel a parton hagyott ruháknak, és a mellettem pedálozó srácnak.
A vízből felbukkanva hatalmasakat röhögve nézek az eridonosra, hogy túlélte-e a becsapódásomat, vagy örökre elnyelték a habok. Látszik az arcomon ,hogy mennyire élénkebb lettem a saját környezetemben, lebukok, és mint egy fin pattanok ki a vízfelszín fölé, egy tökéletes fejessel visszatérve.
- Ez több, mint remek Marci! - vigyorgok rá hogy aztán közelebb úszva hozzá megállja egy helyben, mintha csak szilárd talajon állnék.
- Itt viszont nem ajánlom a versenyt velem - szavaimból sem gúny sem irigység nem árad, csak tiszta öröm. - Itt azért sokkal elviselhetőbb az idő... - oldalra pillantok, majd félig-meddig az arcára. - Szeretnél lemerülni olyan mélyre, ameddig még soha nem tetted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2017. augusztus 8. 12:13 | Link

Branny

Marci mindig is híres volt az őrült ötleteiről. Azt hiszem ott kezdődött az egész, amikor 9 évesen fogta magát, s éjnek évadján, mikor már a prefektusok is az igazak álmát aludták, - a tanárok meg főleg - úgy döntött, hogy lecsekkolja mit rejt a földszinten lévő elhagyatott mosdó. Szerencsére semmi bántódása nem esett, sőt, barátságot kötött egy goromba rellonossal. Aztán mikor a faluból minél gyorsabban vissza akart érni a kastélyba, s ezért az erdőt választotta, hiszen úgy tudta úgy lehet a legkevesebb idő alatt visszaérni... Nos, nem. A srácnak még rengetek ehhez hasonló sztori van buksijában, amiket baromi jó lesz az unokáinak mesélni esténként. Nyilván csak ezért csinált ilyen dolgokat.
Ez a mostani valójában semmi a többihez képest. Csak egy sima fürdőzés a tóban, semmi több. Valószínűleg rajta kívül még a többi ezer diáknak is eszébe jutott, no meg azoknak is, akik már évekkel ezelőtt végeztek a Bagolykőben. Ennél azért eredetibbnek kellene lennie.
Jól sejtette. Branny hirtelen azt sem tudta mi történik körülötte, mikor Marcika rohanni kezdett, akárcsak egy őrült. Futás közben megszabadult ruhadarabjaitól, s amint csak tudta, belevetette magát a vízbe. Egyébiránt a kis vöröske nyerte a versenyt, s mihelyst felbukkant Bran feje, vigyorogva mondta:
 - Én nyertem, pancser. Mi a jutalmam? - közben a srác közelebb úszott hozzá. Legalább így nem szükséges kiabálniuk egymásnak.
 - Naná! - egyezett bele semmi gondolkodás nélkül Marci. Baromi király ötletnek tűnt. Különben is, a kis vörös mindig is imádott úszni, főleg mert az első vízzel kapcsolatos élménye iszonyú mókásra sikeredett. Emlékszik, mikor Noel belehajította a vízesésbe, s majdnem megfulladt, ám mielőtt még utolsókat dobbant volna a szíve, Noel - akárcsak a Baywatchban - utána ugrott, mint egy hős, s kimentette a pici Marci. Hah, milyen mesés emlékek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. augusztus 8. 12:22 | Link

Bíbor

Hella épp annyira veszi komolyan az iskolát, mint amennyire őt veszik ott. Bejár az órákra, a leckéit jól megírja és a bájitaltannal is elboldogul, de bűbájtanon például nem sokat tud felmutatni. Az órákon nonverbálisan próbálkozik, de javarészt azok a varázslatok mennek a kisasszonynak, melyeket maga tanult meg egyedül, vagy Erik segítségével.
Valószínűleg nem hiányolják, inkább örülnek, hogy a kis néma kölyökkel kevesebb és nem kell vele bajlódni. Hajnal pedig élheti a szabad életet idekint és fantáziálhat arról, milyen lehet azok között élni, akiket innen, a stég széléről figyel.
Észre sem veszi, hogy a vörös hajú is látja őt. Láthatatlannak érzi magát, hisz úgy is kezelik. Emiatt elkapja tekintetét róla, amikor tudatosul benne a szemkontaktus. Sűrűn pislogva tűri füle mögé az egyik vizes tincsét, s mikor lopva újra odapillant, rendesen meglepődik.
Bátortalanul emelkedik fel és szorítja magához a reggel lopott portéka maradékát, majd halványan elmosolyodva megindul felé. Lábai hozzászoktak a földhöz, nem zavarja, hogy itt-ott összekaristolják talpát a letört ágak darabjai, a kosz pedig már nem számít. Nehéz lenne találni olyan felületet a lánykán, ami még tiszta.
Pár méterre Bíbortól áll meg, fejét oldalra biccentve nézi meg a kifeszített kötélre visszamászott lányt és a szintén koszossá vált ruháit. Halványan elmosolyodik, kezét felemelve int neki. Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. augusztus 8. 16:36 | Link



Lassan maga mellé engedi hosszú jobb karját, amivel az imént integetett és intett. Így picit elveszíti az egyensúlyt, ezért hogy korrigáljon, gyorsan eltaszítja felsőteste mellől kezecskéit, és újra az optimális tartásba játssza magát. Visszatekint a lányra, aki félszegen mosolyogva, igen bátortalanul indul meg az ő irányába. Az első pillanatokban Bíbor nem is gondolta volna, hogy évfolyamtársa megindul felé. De ezért is szép az élet. Bátortalanság. Milyen jópofa kis érzés. Amikor feszeng az embergyerek, és nem tudja, hogy mit tegyen, pedig valami legbelül mondaná neki, hogy tegye csak meg, de a váz mégis gyenge, és nem mer. De a göndörség meri. Csodálatos. A vörös leány tehát megtesz egy pár lépést a kötélen. Lábujjait a zsineg köré fonja, s akár egy kismajom próbálkozik az egyensúly megtartásával. Nem figyel most a másikra, hiszen úgy gondolta, hogy lassan megérkezik mellé. Azonban ez elmarad. Szemöldökét értetlenül összehúzva tekint a lány irányába. Megállt. Nem messze ugyan, csupán pár méterre Bíbortól. Ácsorog és int egyet. Barátságos mosollyal fűszerezve. Úgy látszik, hogy nagyon félénk. Ezért most élnék egy furcsa – és remélem, hogy nem bántó – hasonlattal; mivel a barna hajú olyan, akár egy vadon szülötte kisállat – nem kinézetre, hanem viselkedésre -, ezért nincsen vele túl nehéz dolga Bíbornak. Az állatok és a természet a mindene, így ha a másik még nem áll készen arra, hogy megszólaljon vagy közelebb menjen, akkor hát nem. Majd idővel. Elijeszteni sem akarja őt. Felkeltette az érdeklődését. Talán kölcsönös ez az érzés.
Halkan megköszörüli torkát, majd játékosan, szokásos színpadiasságával biccent és hajol meg egy picit köszönésképpen. Természetesen mosolya nem múlik, sőt inkább picit szélesedni is látszik. Mutatóujja hirtelen a levegőben mutatja a másik lánynak, hogy várjon és figyeljen. Bíboranna kihúzza magát, majd aprókat ugrálni kezd a kötélen, és zöld szemeit társára emeli. Nagyot sokat gyakorolta már, hogy vissza tudjon érkezni esés nélkül a kötélre. Persze ilyenkor koncentrálni kell. Igen. Néha azt is tud. A mutatvány után lelép a pórias játékszerről, de nem a bongyor irányába, nem akarja megijeszteni. Odalép varangya mellé, felemeli, és megmutatja pajtásának. Kérdőn tekint felé, miközben az állat szájához mutat „Van nálad valami étel?” jelzéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 8. 19:24 | Link

Marci

Marci aljas terve bevált arra, hogy hogy hagyjon maga mögött, de már a látványért megérte veszíteni. Kizökkenve a bámulásból nekiiramodok, és az évtized vízibombáját zúdítom a nyertesre.
Szerencsére túlélte és nem is pipa rám, annyira el van telve a győzelmével, hogy legszívesebben az arcába csapnék egy adag vizet, de valószínű, hogy csak szívességet tennék neki ezzel a hűsítővel. Közelebb megyek hozzá, bámulom a vízfelszín fölötti felét a srácnak, kérdésére azonban nem tudom, mit válaszoljak. Semmi nem jut eszembe, amit adhatnék neki a győzelméért szóval csak zavartan, elvigyorodok, arcom pedig kezdi felvenni a fiú hajszínét felvenni.
- Őőő, izé, majd kitalálom! Először menjünk le - mondom neki. Örömmel hallom, hogy vevő egy kis felfedezésre. Egy vízgömbbel magamhoz reppentem pálcámat, pálcám hegyéből pedig egy Lumos motyogásával fényt csikartam ki, hogy a félhomályt eloszlathassam lent.
Bizonytalanul, de megfogom Marci csuklóját, s abban a pillanatban érezheti, hogy testét körülveszi egy kellemes hőmérsékletű, tiszt vízhártya, feje körül pedig ugyanez történik, csak egy kisebb buborék formájában.
Meg sem kell mozdulnom, elsüllyedünk a zavaros vízben, lábammal pedig elkezdek lassan pedálozni. Haladásunk sokkal gyorsabb azonban, mint azt egy komótos lábtempótól várhatnánk, részben áramlatokkal hajtom magam.
Nem sok érdekes dolgot látunk, de azért mégiscsak különleges élmény lehet Marci számára a dolog. Legalább is remélem...
Az arcát bámulom, ellenőrizve, hogy nem lett-e valami baj itt lent, de azt hiszem a köré húzott burkom tökéletesen megvédte. Amikor kinézelődtük magunkat a mélyen fekvő üres vajsörös üvegekben, felsodrom magunkat a felszínre.
- Hogy tetszett? - pislogok nagyokat a pajtira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2017. augusztus 8. 23:44 | Link

Branny

Csupán egy hatalmas csobbanás hallatszik, jelezvén, hogy Kováts Marcell - hölgyeim és uraim - megérkezett a tavacskába, méghozzá bomba formájában. Micsoda ugrás! Egyszerűen legendásnak lehetne nevezni. Ilyet még az emberiség nem pipált, az tuti! Mellesleg a futóverseny győztese is a vöröske lett. Ennél baróbb napja valószínűleg nemigen lesz. Közben érdeklődik, hogy mi lesz a jutalma, elvégre minden nyertesnek jár legalább egy tábla csoki, minimum egy érem. Bár ő egy sörrel, vagy hétfogásos ebéddel is beérné, egyáltalán nem nagyravágyó.
Branny megkérdi, Marcit volna-e kedve olyan mélyre úszni, mint még soha. A válasz nyilvánvaló: IGEN.
Először a srác pálcája segítségével eltünteti a lenti sötétséget, hogy minden tökéletesen láthassanak, majd megragadja Marcika csuklóját, s a vöröske azt veszi észre, hogy egy vízhártya keletkezik a feje köré. Legszívesebben megtapogatná, azonban attól tart, hogy kilyukasztaná, vagy valami hasonló rossz dolog történne, s akkor pápá vízalatti kalandozás.
Az eridonost különösebben nem zavarja a másik fogása, sőt... egy idegen, különös érzés járja át, olyan, mint még soha. Megrázza fejét, mintha szabadulni akarna a váratlanul ért dologtól, s inkább azzal törődik mit láthat lenn. Nos, halakon, kagylókon, és egyéb ismeretlen cuccokon kívül más nem kerül szemei elé. Egész gyorsan haladnak, gyorsabban, mint az átlag. Aztán pillanatokon belül visszatérnek a felszínre. Marci fütyül egyet.
 - Hűha! - kezd bele - Ez aztán szuper volt! Szívesen mennék még egy kört, hátha összetalálkozunk egy sellővel. Gondolj bele, lehetne egy halbarink! - kacag a srác. Bár ha jobban belegondol, tényleg összehaverkodna egy olyan vízalatti lénnyel. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy halbarija van. Marci pedig olyan akar lenni.
 - Na, gondolkodtál már a nyereményemről? - kérdi vigyorogva, miközben elfekszik a vízfelszínén, behunyja szemeit, s pusztán élvezi a napsütést. Ennél kellemesebb nem is lehetne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2017. augusztus 9. 01:27 | Link

Claire Anne Livingstone
késő este | a stég végén | x

Különlegesen szép lány, ehhez kétség sem fér, és kifejezetten erős, izgalmas a kisugárzása. Így természetesen jól esik a közelében lenni. Azonban nem szeretek visszaélni azzal, amilyen hatást akarva-akaratlanul a halandókra gyakorlok. Főleg nem fiatal lelkek esetében. Kiváltképp, ha bagolyköves diákok.
Bólintok csupán. Az enyém az üzlet, igen. Jobban mondva: a miénk. Kinseyvel. Fejemet finoman oldalra biccentve hallgatom az eridonos áradozását a nagyapjáról és a boltunkról, ami eszébe juttatta őt. Örülök, hogy így vélekedik a kereskedésről. Mi sem fontosabb egy vállalkozás számára, mint hogy a kedves ügyfelek szívesen járjanak oda és kellemes emlékeik legyenek róla?
Élek a felkínált lehetőséggel és helyet foglalok magam is, leereszkedve mellé. Felhúzom kissé térdeimet, hogy karjaimat hanyagul rájuk támaszthassam, fehér kezeimet előre lógatva. Bakancsom sarkát a stég utolsó deszkájának támasztom.
Szóval végzős. Akkor kisdiáknak azért már egyáltalán nem kisdiák. Így talán Dwayne nem fenyegetőzik karóba húzással, ha kitudódik, hogy itt üldögéltem vele a tóparton kettesben. Bár neki mindegy. A bagolyköves az bagolyköves. Mindet foggal-körömmel védi. Ami egyébként rendjén is van. Viszont talán már azt is megszokta, hogy sokukkal barátkozom. Féltenie pedig nem kell tőlem őket.
- Van ott egy régi viktoriánus ház, ami már jó ideje üresen állt. Megtetszett és birtokba vettem - adom meg egyszerű magyarázatomat, miért pont ott telepedtem le.
- Csak ilyenkor tehetem - felelek őszintén, nyugodt baritonomon.
- Nappal nem hagyhatom el a házam. Olyankor különben is pihenek - pontosítok még egy keveset, hogy ne csak ilyen ködös választ adjak az éjjeli sétámat illetően. Noha talán még ebből sem teljesen egyértelmű, miből fakad ez az életstílus. Sokaknak van felcserélt napirendje akár a munkájukból, akár bármi másból kifolyólag. Más kérdés, hogy ők ettől még elhagyhatnák az otthonukat fényes nappal is.
- És te? Magányra vágytál? - tekintek körbe a tavon, miközben arról érdeklődöm tőle, mi hozta őt ide ilyenkor egymagában. Hátha van kedve kibeszélni magából azt, ami néhány perce még olyan látványosan gyötörte őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2017. augusztus 10. 01:34 | Link

Mr. Kensington


Mielőtt megtudakolhatnám, miért nem tudja elhagyni az otthonát fényes nappal, ő tesz fel egy kérdést, ami teljesen kizökkent az addigi elvarázsolt állapotomból és újra ott ülök a stég közepén. Látszólag ugyan egyben vagyok, pedig a felszín alatt éppen darabjaimra hullok szét. Adam kérdése olyan mérhetetlenül szíven talál, egy ideig nem is bírok megszólalni úgy, hogy ne sírjam el magamat. Veszek néhány mély levegőt, mielőtt beszélni kezdenék, megvárom, míg a gombóc a torkomban akkora nem lesz, amekkorát már könnyedén le tudok nyelni. Végtelennek tűnő másodpercek telnek el, de egy pillanatig sem érzem zavarban magamat, nem érzem kínosnak a csendet. És tudom, hogy a mellettem ülő férfi sem, valamiért azt érzem, hogy csak úgy árad belőle a megértés, a gyengédség.
- Valójában nem vágyom a magányra, mégis mindig megtalál - súgom végül. - Talán a legrosszabb érzés a világon ez, egyedül lenni. Pláne akkor, amikor száz és száz ember van körülötted, hiszen úgy érzed, senki sem ért meg, senki sem vesz észre. Olyan érzés, mintha egy zsúfolt terem közepén állnál, te pedig üvöltesz, üvöltesz, ahogy csak kifér a torkodon, mégsem emeli fel a fejét senki, mert nem hallanak, nem akarnak hallani.
Leszegem a fejemet, nem akarom, hogy lássa a könnyeimet egy idegen, különben sem szoktam mások előtt sírni. Viszont mostanában úgy összecsaptak a fejem felett a hullámok, hogy nem bírok uralkodni az érzelmeim felett.
- Mindig úgy éltem, - fakad ki belőlem végül - ahogy mások elvárták. A nagyszüleim,  a nagybátyám, a halott szüleim. Mindig jó voltam, sosem kockáztattam, sosem voltam rossz gyerek, mindig a jó úton jártam. És mi értelme volt?!
Újra dühösen kiáltok fel, de ezúttal a dühöm enyhülni kezd, elviselhetőbbé válik.
- Köszönöm - mondom Adamnek kis idő múlva, mert bár ő nem tudja mennyit segített nekem, de én érzem, hogy rengeteget.
Letörlöm a könnyeimet, sajnálkozón nézem a férfi kék szemeit.
- Szóval, hogy hogy nem hagyhatja el nappal az otthonát? - Végül csak sikerül feltennem az eredeti kérdésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 15:32 | Link


kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Pár nagyobb bólintással értettem egyet a barátnőmmel, mert igaza van. Én is ebből építkezem és tudom, hogy hiába jön rosszabb, nem tarthat örökké. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet más, ami megint nem kellemes, ezt az életemben már nagyon jól megtanultam, de én azért remélek. Mindig. Bár az elmúlt másfél év minden volt, csak rossz nem. Sok olyan dologban jutottam én is előre, amiben előtte nem hittem volna, még azt is be kellett vallanom, hogy a suliban való helytállásom részben Alíznak, részben pedig Lewynek köszönhetem. Segítség és motiváció, ami elég jó párosítás. De mindezt már a parton a hajam kicsit megtörölve rakosgattam ki, figyelve a továbbiakra.
- Ilyen eldöntendős kell, amire igen vagy nem a válasz? Vagy milyen fajta? - érdeklődtem kíváncsian, miközben magamhoz vettem a paklit, hogy keverni kezdjem. A fejemben mindig sok dolog van, most talán a hétvége kapcsán a legtöbb, meg még a múltkori táncos is bennem van, de egyszerűen nem jutok semmivel előre. Sóhajtottam egyet, még Alíz válaszolt, hogy aztán megtaláljam mire is várom a „választ”.
- Jól hangzik, tuti bénán menne, nem értek ezekhez. A papával ha kártyázunk is, az kicsit más - mondtam nevetve, mert közel sem nézett ez ki egy röminek, pókernek vagy UNO-nak. Közben azon járt a fejem, ahogy lassan keveredtek a lapok, hogy mi is érdekel úgy igazán, mi az, aminek, ha beleláthatnék a jövőjébe, tudni is akarnám. Azt hiszem nem mindig reagálok jól a változásokra sem, még ha nem is negatívak, azt pedig nem akartam, hogy ha olyan jön ki a lapokból megint miattam szomorkodjunk közösen. Hajha, lehet ideje volna kicsit nagylánynak lennem és rendesen odafigyelni magamra.
- Magadnak is szoktál jósolni? Vagy azt nem szabad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 10. 18:45 | Link


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Bármi, ami foglalkoztat... nem muszáj eldöntendőnek lennie, sőt, jobb is, ha nem az, mert a lapokban ott lesz az útmutatás. Lehet bármi, ami érdekel, például, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, mi a helyzet az életed egy fontosabb területével, szóval ilyesmin kéne töprengeni - válaszoltam Majának teljes határozottsággal. Eszembe jutott, amikor Attilával gyakoroltam a jóslást és én is efféleképpen jövendöltem magamnak a kártyalapokból. Akkor az álmaimmal kapcsolatban érdeklődtem a kártyalapoktól, amelyek útmutatásul szolgáltak és korrekt válaszokat adtak, valamint nagyszerűen jellemezték az adott helyzetet.
- Persze, ha csak szórakozásból kártyázik az ember, az teljesen más. Egyébként én is imádok kártyázni: snapszerezni, pókerezni és a többi - válaszoltam vidáman a lánynak, miközben azt figyeltem, ahogyan a kártyalapokat keveri.
- A kereszt kirakási formát választom, az első lap a kiindulási helyzetet mutatja, a második nem bír nagy jelentőséggel, nem kell tartani tőle, de kár bármilyen reményt fűzni hozzá. A harmadik lap rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel a jelen helyzetre nézve, a negyedik pedig a következő állomást jelöli - világosítottam fel Maját arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a kirakási forma, illetve mit jelölnek a választott lapok.
- Szoktam időnként jósolni magamnak is, sőt, még gyakorlásból a tanárommal is  szoktam jósolni időnként önmagamnak - válaszoltam a lánynak. Ez igazából útmutatóul szolgál a jövőre nézve - válaszoltam Majának. Úgy láttam, hogy felvillanyozta ez a téma, én pedig csak örültem annak, hogy megoszthattam vele részben azt, amit már megtanultam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 10. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa